Diákélet
A DIÁKÖNKORMÁNYZAT MUNKÁJA A 2008/2009-ES TANÉVBEN A tavalyi DÖK-ös élet igen színes és változatos volt. Ettől a tanévtől kezdve Pataki Judit tanárnő vette át Gréti nénitől a DÖK segítőtanár szerepét. Ezúton is szeretnénk megköszönni Gréti néninek sok éves kitartó munkáját, mellyel odaadóan segítette a diákság ügyeinek intézését!!!! Az év eleji gyűlésünkön Réti Bálint 11.A osztályos tanulót választottuk meg elnökünknek. A kerületi diákönkormányzat élére ismét egy móriczos diák került Göböl Dorina 10.A osztályos tanuló személyében. A gólyatábor nagyszerűen sikerült, az osztályoknak sikerült összerázódniuk még az iskolakezdés előtt. Október elején a már hagyományosnak mondható papírgyűjtésen fantasztikus mennyiségű - több mint 17 tonna - papír gyűlt össze, melynek egy részét - a könyveket - a Rákóczi Szövetségen keresztül jótékony célokra továbbítottunk. A novemberi gólyabál a 11. D szervezésében nagyszerűen sikerült. Gólyáink színvonalas produkciókat mutattak be, majd büszkén feszítettek ők is gólyapólójukban. Decemberben természetesen volt ÜPSZ , ám idén a valódi Mikulás is ellátogatott iskolánkba, és személyesen osztogatott csokikat az énekelni tudóknak. Februárban farsangi bált is szerveztünk, amely fantasztikusan sikerült!! Nem csupán a kaszinónak és az alkoholmentes koktélbárnak volt nagy sikere, hanem a karaokeenak és persze a teaháznak is. A márciusban meghirdetett gólyatábori pályázatot a 10. D nyerte meg, így ők szerezték meg a jogot a következő évi gólyatábor és évi gólyabál megszervezéséhez. Persze nem csupán az iskolai programokban voltunk lelkesek. Részt vettünk több kerületi rendezvényen is. Többek közt képviseltük iskolánk diákjait a kerületi diáknapon, illetve a diákfórumon sikeresen tudtunk beszélni a polgármester úrral is. Összességében eredményes év áll mögöttünk, melyben nagy része volt annak is, hogy sikeresen együtt tudtunk működni Pataki tanárnővel. Reméljük, ez a jövőben is így marad, és még sok ilyen nagyszerű évünk lesz!! Horányi Eszter 11.C , Réti Bálint 11. A
80
Tudósítás a kerületi kaptatóról Kihelyezett riporterünk vállalta, hogy gyenge futóképességét beveti, és lefutja a 2700 m-es távot. Szeptember 21. délelőtt 11 óra. Az idő hűvös, az ember nyűgös. Sokan toporogtunk már a Millenárison. Sok apróság már kifelé tartott a saját pólójával, és büszkén mesélte szüleinek, hogy sikerült lefutnia a távot. A Mamut felőli kapunál álltam, és figyeltem az érkezőket. Bárhova kaptam a fejem, mindig feltűnt egy móriczos póló vagy ismerős arc. Igaz, sokan morcosan és álmosan néztek az előttük álló feladatra. Meg tudtam érteni. Vasárnap reggel a hidegben futni? Brrr… 11 óra 30 perc A szerkesztőség elrajtolt. A startpisztoly eldördülésétől kicsit süketen támolyogtam körbe-körbe. Kerestem valakit, akit nem zavarna a tempóm, és esetleg a mentők számát is tudja. Szerencsémre egy kedves barát a segítségemre sietett. 11 óra 40 perc Mint izgatott szardíniák a dobozban vártuk a startpisztoly eldördülését. Körülöttünk zsibongtak az emberek. Mindenféle fura szerzet gyülekezett itt, úgy összeterelve, mint marhák a karámban. Rockerek, emók, divatbemutatót játszó cicababák, és három móriczos fiú, akik már annyira a nyakukban érezték az aranyérmet, hogy koronában indultak futni… Persze, ezt a műsorvezető sem hagyhatta megjegyzés nélkül. 11 óra 45 perc 3…2…1…bumm. Elindultunk, vagyis inkább kitotyogtunk az utcáig, a tömegből pedig kirobbantak azok, akik tényleg futni akartak. A pályába be nem tervezett szlalom következett, ahol autók és cigarettázó „futók” (Éljen az egészséges életmód!) képeztek akadályt. Az első 500 m-t baj nélkül sikerült teljesítenem, aztán az enyhe emelkedőn a futóművem elkezdett rakoncátlankodni. Mondanom sem kell, a meredek emelkedő maga a pokol volt. Egy kedves idős úr előzékenyen mutatta, merre kell menni, és szurkolva buzdított minket. Barátnőm segítségével a végtelennek tűnő emelkedő után hordóként indultam meg a lejtőn. Mit nekünk szúró borda, égő izmok! Mindjárt ott vagyunk! Az út utolsó harmadánál csatlakozott néhány ember a mezőnyhöz, akik az egyik mellékutcán keresztül rövidítették le a távot. Kicsit büszkének éreztem magam, amiért én nem tettem ezt. (Igaz, nem is vettem észre azt a mellékutcát fölfelé jövet.) A Marczibányi téren feltartottunk néhány autót a vonulásunkkal, majd következett még egy kis autószlalom és igen! Már csak 200 m! A fiatalabb korcsoportosok biztattak minket a pálya széléről. Még egy kis erőfeszítés (csak a tüdőm maradjon a helyén!). Átléptük a Millenáris kapuját. Az örömtől megtáltosodva röppentünk át a narancssárga kapu alatt. Hihetetlen, tényleg sikerült. Almát és vizet vetünk magunkhoz, kerestünk egy talpalatnyi füves részt, és végre lerogytunk pihenni. 12 óra 20 perc Nem futunk még egy kört? Győrfi Viktória 11.C
81
Gólya-emlékek
A gólyatáborban találkoztunk először évfolyamtársainkkal. Az egymás utáni lisztbe kevert kockacukor- és nyálas vízben ázott citromkarika-evés közben bensőséges kapcsolat alakult ki köztünk. A szervező – már móriczos – tizedikesek segítettek összekovácsolni minket egy kellemes, hajnali három órás tornával, amit frissen és fitten teljesítettünk. Másnap buzgón megmutattuk nekik saját fekete lyukunkat, elhoztuk Leót, és esőerdőt táncoltunk – legnagyobb megelégedésükre. Ígéretet tettünk, hogy mindig előre engedjük őket a büfében, még ha övék is az utcsó kakaós csiga. Aztán a gólyabálon feltártuk csodálatos táncprodukciónkkal végtelen tehetségünket, és énekünkkel bebizonyítottuk, hogy nemcsak héliummal, de a nélkül is szépen tudunk dalolni. Majd elkezdődtek a mindennapok, a várva várt tanév. A 9. D gólyái
82
Gólya vagyok, gólya leszek - de csak év végéig Ismerős érzés mindenkinek, amikor első nap beül a padba. Ifjú korunkban átéljük többször, általánosban, gimiben, és a legvégén még talán az egyetemi előadóba is egy hasonló érzéssel ülünk be. Átlagos érzés a szorongás és izgalom ilyenkor, extrém esetekben félelem is felléphet vagy, de ez már tényleg nagyon extrém lenne, sokkot is kaphatnak egyesek… Én ilyen szempontból talán normálisnak számítok. Nekem sikerült megúszni ezt a „megrázó” élményt nagyobb trauma nélkül. Évnyitó előtt az osztályteremben gyülekezünk, most erről mit mondjak? Általánosban is így volt, legalábbis nekem. Az osztály? Az emberek normálisak mind, legalábbis senki sem ül a padban izzadva, rémült szemekkel, és senki sem fekszik a padlón a lábai az égnek állva… Eddig minden oké. Évnyitó, nekem valahogyan mindig az jut eszembe erről a szóról, hogy egy idősebb ember valamit motyog a mikrofonba, míg az iskola nagy része, még talán egy-két tanár is, fájó szívvel emlékezik a nyári élményekre. Azokat is muszáj megemlíteni viszont, akik örülnek mind ennek, és, ha hiszitek, ha nem, vannak ilyenek. Ismertem egyet, három évig szenvedtem a társaságától. Nem tudom ki hogy van ezzel, de én már megszoktam a szivatásokat, a gólyatábor és egyéb nyári táboraim alatt. Így a legújabbon se lepődtem meg. Igen! Kemény harmadik sorban ülök!!! Uhum, kérem ez ugye nem tartós állapot?… Viszont a móriczos évnyitó megváltoztatta gondolataimat, először életemben azon kaptam magam, hogy nem unatkozom rajta. Hihetetlen. Ilyen nincs. Hogy lehetséges ez? Nyár után, mikor szabadon kószálunk a városban még a hajnali órákig is, egy érdekes, sőt többet mondok, élvezetes évnyitót összehozni. Szerintem ki se kell mondanom, mennyire meglepődtem, ahogy sorra érkeztek a tehetséges diákok. Az első hét, a szokásos nehézségek, és ezt évenként átkell élni…az íróasztalfiókok újra megtelnek, és a gamepadek helyére kötelező olvasmányok kerülnek, papírboltokban álljuk végig a több órás sorokat. Közben a diákok 90%-a depresszióban szenved, meg talán a tanárok egy része is, de ebben nem vagyok biztos. Sokszor hallottam már: “9.ben nagyot fogtok nézni majd, ha kell ez az anyag”. Talán a nyolcadikban tanító tanárok egyik jel mondata, mint Rákóczinak a Cum deo pro patria et libertate. Bevallom, nagyot is néztem az első héten. Mit is pampognak ezek? Nem is olyan nehéz ez… Dehogynem! Csak várni kellett néhány hetet, és már sikerült egy több mint három órás vasárnapi tanuláson átesnem. Hát igen, és míg ezt írom, sorra jutnak eszembe a tanulnivalók és leckék holnapra. A tanáraink? Kérünk még időt a kiismerésükre. Eddig nagyobb baj nem volt. Ahogy írok, egyre kevesebb időm lesz a tanulásra, ilyenkor vágyik vissza az ember általánosba… De ahogy a Beatles tagjai mondták: Let it be! Seager-Smith Dániel 9. C
83
A 2009-ES ISKOLAI BESZÁMOLÓJA
FLOORBALL
VILÁGBAJNOKSÁG
SZAKMAI
A 2008-as floorball diákolimpia győzelme után a Magyar Diáksport Szövetség iskolánkat kérte fel a Trencsényben megrendezésre kerülő iskolai floorball világbajnokságon való részvételre. Így nemcsak iskolánkat, hanem hazánkat is képviseltük. Széleskörű összefogás eredményeképpen jöhetett létre e nagyszerű álom. A verseny kronológiája: 1. nap /február 28 szombat/: Szülői fuvarozás után délután megérkeztünk szállásunkra Trencsénybe, a Hostel Domovba. A részvételi díjak befizetése a verseny helyszínén, a trencsényi Sportcsarnokban történt. 2. nap: A delegációk csapatvezetői, edzői és bírói felkészítő, tájékoztató értekezleten vettek részt. A megnyitó ünnepségen a csapatokon kívül prominens személyek is részt vettek, többek között az ISF / Nemzetközi Floorball Szakszövetség/ elnöke, Trencsény polgármestere és Szlovákia sportminisztere is. Az első mérkőzést a magyar és a világbajnoki címvédő svéd csapat vívta. Bár az egész verseny alatt mi játszottuk a legszorosabb félidőt a svédekkel, sajnos a végére elfáradtunk, és a három cseresorral rendelkező ellenfél bedarált minket. Túl voltunk a nehezén! 3. nap: Ezen a napon 3 fárasztó mérkőzést játszottunk: cseh-magyar: 2-2, magyarnémet: 3-2, szlovák-magyar: 9-4. 4. nap: 2 mérkőzést játszottunk: grúz – magyar: 4-9, szlovák 2-magyar: 4-1. 5. nap: Ez a kulturális program napja volt, melynek célja, hogy a nemzetek diákjait közelebb hozza egymáshoz.
84
Délelőtt Trencsény várát néztük meg, megismerhettük a szlovák váralapító nevét is: Matuska Csak, azaz Csák Máté. A későbbi szlovák várlakók között volt Elizabeth Illeshaziova is. Szerencsére diákjaink alapos történelmi ismerete nem torzult. Következett a „Népek találkozója est”, a magyar pavilon sikerével. A kiállításon Magyarország hírnevét öregbítő irodalmat, zenét, ételt, italt kínáltunk hagyományainkra jellemző kiállítási tárgyak gyűrűjében. A legnagyobb sikere a gyulai kolbásznak és a tokaji aszúnak volt. A művészeti előadás kategóriájában botos legényes táncot mutattunk be, népviseletben. Természetesen a versenyhez kapcsolódva a botot a floorball ütő helyettesítette. A mintegy 350 fős közönség felállva tapsolt perceken keresztül. Igazán megérte a sikerhez vezető fáradtságos munka. 6. nap: az 5. helyért grúz – magyar: 1-11, német – magyar: 4-2. A német –magyar mérkőzésen több bírói hiba révén kaptunk ki, így a 6. helyezést értük el a versenyen. 7. nap: A döntők napja, ahol a fiúknál a svédek hiányos csapattal is 6 góllal verték a szlovákokat. A lányoknál szintén a svédek nyertek az oroszok ellen. Délután a záróműsor után következett az ünnepélyes eredményhirdetés. A 13 induló csapat közül a Móricz vehette át a Fair Play-díjat, jelezve csapatunk hozzáállását a versenyhez, valamint a helyezésünkre kiható egyértelmű bírói hiba elismerését. Az All Star csapat, azaz a világverseny legjobb 6 játékosa közé került Ressely Norbert. 8. nap: Hazautazás szülői segítséggel.
85
Összegzés A versenyen való részvétel a széleskörű összefogás eredményeképpen jöhetett létre. Csapatunk eredménye a magyar floorball nemzetközi helyéhez mérve kiemelkedő, hiszen olyan csapatokkal is szoros meccset tudtunk játszani, akikkel válogatott mérkőzéseken esélyünk sincs. 3 győzelemmel, 1 döntetlennel és 4 vereséggel a nagyszerű 6. helyezést értük el! A Móricz csapata: Havas Krisztián, Zsoldos Gergely, Pap Zoltán, Király Máté, Fabó Ákos, Gyurgyák András, Ressely Norbert, Gera Ákos, Bara Dávid, Zelei Kristóf, Horváth Benedek, Szamosi Levente, Magyar Dániel, Bozsó Tamás. Csapatvezető, edző: Gábor Attila, edző: Hollósi Richárd, kísérő, edző: Ressely Béla. Az All Star csapat tagja lett Ressely Norbert, a Fair Play-díjat mi szereztük meg. A kulturális nap „győztesei” is mi voltunk, mind a táncban, mind a pavilon elkészítésében. Méltó módon és büszkén képviseltük iskolánkat és hazánkat.
Ezúton is szeretnénk megköszönni a szülők, iskolánk, a Két-Kedök Egyesület és az Önkormányzati Minisztérium segítségét. Gábor Attila
86
MÓRICZ-NAPOK 2009 2009-ben a Móricz-napokat a körülöttünk lévő élő és élettelen világ megismerésével és felfedezésével, megóvásával, jobbá tételével és mindezek bemutatásával töltöttük. Ebben az évben ünnepeltük Charles Darwin születésének 200. évfordulóját és a csillagászat évét is, hiszen 400 évvel ezelőtt alkalmaztak először a távcsövet az égi jelenségek vizsgálatára. Napjainkban különleges jelentősége van a környezetünkre való hatékonyabb odafigyelésnek, mert mindannyian tapasztalhatjuk, hogy nemtörődömségünk milyen súlyos következményeket von maga után. Talán érdemes egy kicsit együtt átgondolni a helyzetet, komolyan és egy kicsit kevésbé komolyan, és tenni is valamit - egészen komolyan! A programsorozat a következő két nagy részből álltak: I./ Kreatív EnerDiák – A Mecenatúra-pályázat keretein belül: innovációs pályázat: célja olyan költséghatékony és környezetkímélő alternatív műszaki megoldások kidolgozása volt, amelyekkel csökkenteni lehet az iskola közműdíjait. II./ Állatok földön és égen A csillagászat évének szellemében közös mozaikképet készítettünk, amely Urániát ábrázolja a Földdel, körben a tizenkét csillagjegy látható. Minden osztály egy-egy részletet festett meg Nagy Ferenc tanár úr vezetésével. Az osztályok „örökbe fogadtak” egy, Magyarországon vagy az EU-ban védett állatot. Védencüket osztálydekoráció és egy rövid előadás segítségével mutatták be az érdeklődő közönségnek. Az örökbe fogadott állatokról készült makettekből hoztuk létre a Zsiga – kertet.
87
„EZ ÁLLATI JÓ!”
88
89
„Ha maradandót akarsz alkotni: ültess fát…”
90
Köszönjük iskolánk kertészének, Cserny Edének a sok segítséget!
91
Pallagi Petra 12. B
92
