2. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. június
Tavaszi zarándokút, 2014. Egy autóbusznyi boldog zarándok vágott neki a tavaszi zarándokútnak május 10-én. Az első stáció Tihany volt, a gyönyörű panorámájú bencés kolostor, melynek kápolnájában József atya mutatott be bensőséges zarándokmisét. Ezután a nagytemplomot látogattuk meg, vezetéssel, s még egy kis filmvetítésben is részesültünk, ahol áttekintést kaptunk a kolostor szép, de gyakran emberpróbáló történelméről. Ezután felsétáltunk a nemrég restaurált kálváriadombra, mely egyaránt emléket állít az emberi oktalanság pusztító vágyának és a jóakarat utóbbi időben tapasztalható pozitív megnyilvánulásának. Ennyi élmény után mindenki örömmel várta az ebédet, melyet a Fogas csárdában fogyasztottunk el. A tihanyi benyomásokat teljessé tette, hogy egy kis panoráma-vonattal tettünk kellemes körsétát, megspórolva az ebéd utáni gyaloglás fáradalmait. Alig fél óra múlva autóbuszunk Balatonfüredre vitte a csoportot. Először megtekintettük a Kerek templomot, majd átellenben a Jókai-villát, ahol megismertük a nagy író életének számos intimitását. Ezután a Kedves cukrászda következett, elfogyasztva a zarándokélet nehézségeiért és lemondásaiért kárpótoló süteményeket és kávét. Hévei Ági vezetésével – aki nagyon rákészült az útra – az Anna Hotel és a Szívkórház előtt lesétáltunk a Tagore sétányra, ahol igazi tömeges nyüzsgésbe kerültünk. Ennyi élmény után fáradtan, de elégedetten szálltunk fel az autóbuszra. Még néhány perces megállást szenteltünk a Vörös templomnak és szép freskóinak, majd elindultunk hazafelé. Útközben volt ima, beszélgetés és süteményrágás. Este élményekkel teli érkeztünk meg. Köszönet a jó szervezésért a Hévei házaspárnak és Szabó Csilláéknak, a buszsofőrnek és valamennyi zarándoktársunknak, akik jól akarták és jól is tudták érezni magukat. No és a remek időért! (Herczeg András)
A Lélek ott fúj, ahol akar (Pünkösd) Pünkösdkor a Szentlélek eljövetelét és az Egyház születésnapját ünnepeljük. Gyerekként alig értettem, majd bérmálásra készülve megtanultam és nagyon örültem Neki, de igazán talán fiatal felnőtt koromban tudtam valóban lelkesedni a Szentlélek eljöveteléért. Emlékszem, mikor gyermekeim kicsik voltak, úgy tudtam nekik a Szentlélekről beszélni, hogy sok piros színnel díszítettem az otthonunkat. Mikor rákérdeztek, hogy miért van a sok piros terítő és virág, akkor beszéltem nekik a lángnyelvekben megjelenő Lélekről. Szerencsémre (vagy a Gondviselésnek köszönhetően) sok lelkigyakorlaton vettem részt, és hogy a Lélek valóban ott fúj, ahol akar, erre akkor jöttem rá, mikor néhány lelkigyakorlatot vezető atya elmondta, hogy ateista családban nevelkedett, és hirtelen, váratlanul meghívást kapott a papi hivatásra, de ez a hívás olyan erős volt, aminek nem tudott ellenállni. Három képet kínál nekünk a Biblia a Pünkösdről: Ez Lukácsnál a szélvész, ami lelkesíti és bátorítja az apostolokat. A láng, amely a Szentlélek tüzével tölt el bennünket, amely átmelegít és megváltoztat. Amely kiűzte hajlékukból a félénk apostolokat a városba, hogy hirdessék az embereknek Jézus feltámadását és a Lélek kiáradását. János elsősorban a forrás képét szereti a Szentlélek lényének leírásánál, amely bennünk zubog. Nagyon sokat tanulhatunk a szentektől, akik engedték, hogy „virágozzék” bennük a Szentlélek. Szép példa erre a most szentté avatott XXIII. János pápa és II. János Pál pápa. Kedvenc lelki íróm, Anselm Grün három rituálét ajánl, amivel megtapasztalhatjuk a Szentlelket. Pünkösdi rituálé: Állj ki a szélbe, és képzeld, hogy Isten Lelke átfúj téged, vagy gyengéden simogat. A Szentlélek ma is szeretne megtapasztalhatóvá válni. Megtapasztalhatod Őt, ha elképzeled, hogy az Úr Lelke átjárja az egész világot. Így a szélben mindent kiűzhetsz, ami elporladt vagy elhasználódott benned, és friss lélekkel tölthet el téged. A Szentlélek Isten gyengéd szeretete, amely lágyan simogat és megérint téged. Egy másik pünkösdi rituálé: Ülj le meditálni azzal a képpel, hogy a Szentlélek lángja benned van. Még ha kicsit kiégettnek érzed is magad, a hamu alatt ott van még a Szentlélek parazsa. Engedd a lángot a szívedbe áramolni, hogy ez a Láng elöntsön szeretettel és melegséggel. És egy harmadik pünkösdi rituálé: Figyelj meg egy forrást a természetben, és képzeld el, hogy benned a Szentlélek forrása árad. Felfrissít, meggyógyít téged. Mindig benned van, csak gyakran el vagy vágva tőle, mert rárakódott a gondok és a félelmek egy rétege. Pünkösdkor ezzel a belső forrással szeretnénk érintkezésbe kerülni, általa felfrissülni és megerősödni. Kívánom, hogy nagyon szép pünkösdi ünneped legyen, és a Lélek valóban átjárjon téged. (Herczegné Marika)
3. oldal
Felsővárosi Harangszó
Még egyszer az apostolokról Olvasom a Bibliában a tanítványokról és az apostolokról szóló történeteket. Elgondolkodom. Mennyire nem volt könnyű Jézusnak bánni velük. Tizenkét különböző természetű, vérmérsékletű, gondolkodású, különféle szokásokat felvett felnőtt embert nehéz volt egy csapatban tartani. Igaz, hogy volt közöttük három testvérpár, Péter és András, János fiai, Jakab és János, Zebedeus fiai, ifjabb Jakab és Júdás (Tádé), Alfeus fiai, Jézus rokonai. Az is igaz, hogy többségük halász, Kafarnaumból és Betszaidából. Ismerhették egymást. De gondoljunk arra, és ez ugyan nincs benne a Bibliában, hogy ezek a becsületes emberek, akik nehéz munkával keresték mindennapi kenyerüket, hogyan fogadhatták társuknak Lévit, azaz Mátét, a vámost, a megvetett harácsoló bűnöst, aki sokszor megvámolta őket. Nem lehetett könnyű Jézusnak a békét fenntartani közöttük. Jézus és a tanítványok, valamint az apostolok között több konfliktus is lehetett. Ezek közül egy párat az evangéliumok is leírnak. Ezek hőfokára Jézus szavaiból következtethetünk. Amikor gyermekeket vittek Jézusoz, hogy tegye rájuk a kezét és imádkozzék fölöttük, a tanítványok, mint hatóság, önhatalmúlag döntöttek: elutasították őket, nem engedték Hozzá a gyermekeket (Lk 18, 15). Ekkor Jézus szelíden szólt a tanítványokhoz: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa”. Jézus legtöbbször a tanítványok hitét hiányolta. Amikor a Genezáreti tavon viharba kerültek, és a hullámok már majdnem elborították a bárkát, a tanítványok kiáltozták: „Mester! Mester! Itt veszünk!” (Lk 8, 24). Vajon mi a legelső felhőgomolyag megjelenésére nem ezt tettük volna? Jézus felkelt, lecsillapította a tomboló elemeket, majd hozzájuk fordulva megkérdezte: „Hol a hitetek?”. Az első kenyérszaporítás után, amikor a tanítványokat átküldte a túlsó partra, és a bárkájuk ismét viharba került, Jézus a vízen járva igyekezett őket megmenteni. Valószínűleg ez megtetszett Péternek. Ő is a vízen akart járni. Pár lépés után merülni kezdett. Jézus kinyújtotta a kezét, és megfogta. „Te kishitű, miért kételkedtél” – vonta kérdőre Jézus (Mt 14, 31). Amikor egy holdkóros gyermeket a tanítványok nem tudtak meggyógyítani, a gonosz szellemet kiűzni belőle, Jézus kifakadása sok mindent elárul: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket?”. Amikor a tanítványok megkérdezték Tőle, hogy miért nem tudták a gonosz lelkeket kiűzni, azt válaszolta: „Mert gyenge a hitetek” (Mt 17, 14). Ha már a hitnél tartunk, az apostolok Jézus feltámadását sem hitték el. Szombat elmúltával asszonyok mentek Jézus sírjához, keneteket vittek, hogy bebalzsamozzák Jézus testét. A követ elhengerítve, a sírt üresen találták. A sírt őrző fehér ruhás ifjú megmagyarázta nekik, hogy Jézus feltámadt. Kérte őket: „De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek” (Mk 16, 7). Amikor Mária Magdolna elvitte a hírt, hogy Jézus él, és azt is elmondta, hogy látta, nem
2014. június
hitték el. Végül megjelent a tizenegynek, akik éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták (Mk 16, 14). Jézus pedig háromszor jövendölte meg szenvedését (Mt 16, 21; 17,22; 20, 19). A harmadiknál még részletezi is: „Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik. Azután megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad” (Lk 18, 32). Mindhárom jövendölésben szerepelt: „de harmadnapra feltámad”. De nem figyeltek Jézus szavaira, meg sem kérdezték Tőle, hogy mit jelent az, hogy feltámad. A háromszori ismétlés se volt elegendő, hogy Jézus szavait az apostolok megjegyezzék. Ugyancsak figyelmetlenségről tesz tanúságot Fülöp, amikor az Utolsó Vacsorán kéri Jézust: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég lesz nekünk” (Jn 14, 8). Noha Jézus korábban, a templomszentelés ünnepén már kijelentette: „S én és az Atya egy vagyunk (Jn 10, 30), majd „…az Atya bennem van, és én az Atyában vagyok” Jézus erre szelíden megdorgálta: „Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz Fülöp? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem?”(Jn 14, 10). Jakab és János apostolok a módos halászmester, Zebedeus fiai voltak, akik halászlegényeket is alkalmaztak (Mk 1, 20). A testvérpárt a hirtelen természetük miatt Jézus a „mennydörgés fiainak”, Boargenésznek nevezte (Mk 3, 17), mert az égből a tüzet akarták lehívni arra a szamariai falura, ahol nem fogadták be őket (Lk 9, 54). Különleges bánásmódot igényeltek maguknak. Meg voltak győződve, hogy Jézus itt a földön alapítja meg királyságát. Anyjukkal Jézus elé járultak. Megkérték anyjukat, hogy különleges helyet eszközöljön ki számukra Jézus királyságában: „Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felől üljön országodban” (Mt 20, 20). Jézus szelíden válaszolt: „…hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta”. Az apostolok még három évi együttlét után is alaposan félreértették Jézust. Azt hitték, hogy Jézus Izrael földi országát hozza létre. Meg is kérdezték Tőle, közvetlenül mennybemenetele előtt: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” (ApCsel 1, 6). Az apostolok egyik balsikerű beszélgetése Jézus kifakadását váltotta ki. Előtte a farizeusok Kafarnaumban égi jelet kértek Tőle. Valószínűleg ez nagyon felbosszantotta (Mk 8, 11). Jézus otthagyta őket azzal a megjegyzéssel: „Bizony mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet”. Ezután tanítványaival bárkába szállt, hogy Kafarnaumból Betszaidába hajózzon. Észrevette, hogy a tanítványok arról beszélgetnek, hogy elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, nincs náluk több, csak egy (Mk 8, 14). Ez közvetlenül a második kenyérszaporítás után történt, amikor Jézus hét kenyérrel négyezer embert lakatott jól (Mk 8, 9) Ekkor kapták a tanítványok a leghosszabb és legelkeseredettebb fejmosást: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek?” – kérdezte. „Még most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallotok?” Majd megkérdezte tőlük, hogy a kenyérszaporításoknál hány ezer ember lakott jól, és
4. oldal
Felsővárosi Harangszó
hány kosár maradékot szedtek össze? Miután az apostolok helyesen feleltek, újból megkérdezte: „Még mindig nem értitek?”(Mk 8, 21). Ezek után joggal kérdezhetjük, hogy miért kellett Jézusnak ilyen emberekkel bajlódnia? Nem talált volna különbeket apostolainak? Az apostolok küldetését Jézus a mennybemenetele előtt így határozta meg: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! …és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek” (Mt 28, 19), azaz: „menjetek és szerezzetek híveket nekem”. Akkor miért nem Keresztelő Jánost választotta, akinek tanítványai is voltak, akihez tódultak az emberek, hogy keresztelje meg őket? (Mt 3, 5), vagy ott volt a kafarnaumi százados (Mt 8, 5), aki zsinagógát épített a zsidóknak, aki szeretettel volt még a rabszolgája iránt is (ami akkor nagy ritkaság volt), aki hitt Krisztusban? Hozhatta volna hatalmi szóval alattvalóit, közel ezer római katonát? De ott voltak a tekintélyes, befolyásos emberek, például a „királyi ember” (Jn 4, 46), akinek Jézus meggyógyította a fiát, egész háza népével követhette volna. Vagy Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Johanna, aki néhány asszonnyal a vagyonukból gondoskodtak Róla (Lk 8, 3). Vagy Nikodémus, a Főtanács tagja, farizeus, aki éjjel kereste fel Jézust, hogy beszéljen Vele (Jn 3, 1). Számos tanácstagot hozhatott
2014. június
volna magával, hiszen „…a tanács tagjai közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a zsinagógákból” (Jn 12, 42). Vagy Arimateai József, aki szintén tagja volt a Főtanácsnak, aki titokban Jézus tanítványa volt, aki Nikodémussal együtt temette el Jézust? (Jn 19, 38). Vagy Kafarnaumban az az írástudó, akiről ugyan nem tudunk többet, csak annyit, hogy követni akarta Jézust (Mt 8, 19). Vagy Jairus, a zsinagóga nagy tekintélyű elöljárója, akinek leányát feltámasztotta (Mk 5, 22). Számos hívet hozhatott volna. Jézusnak tehát lett volna kikből válogatnia. Jézus követése azonban nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés. Ő nem ezeket akarta, hanem azokat az egyszerű, gyermekded lelkületű embereket, a kicsinyeket. Ezekért adott hálát az Atyának: „Dicsőítelek Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosok elől és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked” (Lk 10, 21). Az Utolsó Vacsorán így könyörgött értük: Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál…” (Jn 17, 9). Az apostolok teljesítették küldetésüket. Elmentek, és hirdették az evangéliumot minden teremtménynek (Mk 16, 15), és Krisztus evangéliuma hihetetlen gyorsan elterjedt az egész világban. Bujdosó Ernő
„Mária, segíts!...” – Kegyhelyek: Vasvár Minden kegyhely – templom, kegykép, szobor – a maga nemében szép, megkapó. A májusi litániában minden nap így köszöntöttük égi édesanyánkat: „Hajnali szép csillag”. Nekem a vasvári Szűzanya szobra, az Őt körülvevő tisztelet mindenekelőtt a SZÉP SZŰZANYA fogalmát jelenti. Vasvár a 8-as út mentén, a határtól jó 40 km-re fekszik. Gyermekkori emlékeim, de a közelmúlt tapasztalata is ugyanaz: a vasváriak a belső szépség mellett a külső szépségre is nagy gondot fordítanak, hiszen az ünnep akkor az igazi! Búcsú napján a körmenet elején egyenruhás férfiak viszik a zászlókat, majd a ministránsok után ismét az egyenruhába öltözött férfiak veszik közre a fehér ruhás lányokat (minden lány hajában fehér rózsa), akik vállukra emelve, virággal dúsan megrakott talapzaton viszik a – kék palásttal borított fehér ruhás, hosszú szőke hajú – Szűzanya-szobrot. A búcsújárás úgy teljes, hogy a zarándokok elmennek az árnyas fák alatti, mély szurdokban lévő Szentkúthoz, a „Lourdes-i” barlanghoz, a kis kápolnához. A kegyhely története Szenthelyi-Molnár István-Mauks Márta Magyarország Szűz Mária kegyhelyei c. könyvéből (121-122.o.) A hegyháti község a Szent István által szervezett várispánság székhelye volt. Az oklevelek már 1142-ben említést tesznek a Szűz Máriáról nevezett plébániatemplomáról. 1241-ben telepedtek le itt a domonkos rendi szerzetesek, akik átvették a környék lelkigondozását. P. Fehér Mátyás O. P. A hétszázados Vasvári Szent Domonkosrendi Kolostor Története című munkájában, Balogh Flórián egri főegyházmegyei pap könyvére hivatkozva, a Szentkút Mária-tiszteletének kezdetét a szájhagyomány alapján az alábbiakban írja le. A törökök elől menekülő szerzetesek egyike a templom Mária-képét a közeli erdő egy öreg tölgyfájának odvába rejtette. A török azonban sokáig maradt itt, s így a kép is sokáig volt elrejtve. Idők múltával hívők jöttek a vidékre, akik szüleiktől hallottak a képről. A fát ugyan megtalálták, de a képet nem. Kivágták az odvas fát, és a törzs helyén bővizű forrás fakadt, melynek tükrében többeknek megjelent a kép, de valahányszor ki akarták venni, eltűnt. Levéltári adatok szerint a XVII. és XVIII. század folyamán mindig volt remete a Szentkút mellett. Még inkább nőtt a zarándokok száma, amikor híre járt, hogy egy Horváth Ferenc nevű vak ember visszanyerte látását, miután megmosta szemét a Szentkút vizében. A vak, miután meggyógyult, visszament falujába, ahol ismét megvakult. Ekkor fogadalmat tett, hogy ha még egyszer visszakapja látását, a Szentkút mellé költözik, és ott fog szolgálni. Ismét látott. Ő lett az előimádkozó, és a kegyhely környékét valóságos paradicsommá varázsolta. A búcsúsok látogatása a századokon át szinte változatlanul megmaradt; nemcsak a Hegyhátság, Őrség, Kemenesalja buzgó hívei jönnek nagyobb Mária-ünnepeken, hanem Somogy, Zala és Veszprém népe is. A község mai temploma gótikus eredetű, a XV. századból való. 1689-ben Széchenyi György kalocsai, majd később esztergomi érsek barokk stílusban átépíttette. 1938-ban homlokzatát is átalakították. A Szűzanya kegyképét ebben a templomban őrzik. Főbúcsúja Szűz Mária nevenapján, szeptember 12-én van. A Szentkút melletti kis kápolna, melynek felszentelési címe Rózsafüzér Királynője, szintén látogatott zarándokhely. (Kulcsárné Jutka)
5. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. június
In memoriam Dr. Tóth József Nemrég vettünk végső búcsút Dr. Tóth József urológus főorvostól, egyházközségünk hűséges tagjától. Közel kilencven évet élt. Tóth doktor nevéhez fűződik a gyermekurológia és urológiai sebészet magas szintű megalapítása és megszervezése a Heim Pál Kórházban. Az osztály, amit több mint 40 évvel ezelőtt szinte a semmiből alakított ki, nagyon sok csecsemő és gyermek életét mentette meg. Tudásával, igényességével és emberségével iskolát teremtett: a fiatal sebészeket arra nevelte, hogy a műtéti beavatkozásra váró 2-3 hetes kisgyerekeknek 100 évet is meg kell élniük. Tapasztalata óriási volt, mert orvosi gyakorlata során, saját módszerével több ezer sikeres műtétet hajtott végre. Aki nem ismerte közelebbről, az nem is tudta, hogy a csendes, szerény megjelenésű ember milyen nagy tudást halmozott fel. Sok alkalommal, amikor a házunk mellett elhelyezett utcai csatornákat tisztítottam, s néha ezen feladat miatt zúgolódtam, ott sétálva megdicsérte ezen tevékenységemet és a közösség nevében megköszönte. Félórákat is elbeszélgettünk Budafokról, az utcanevek eredetéről, történelemről, latin igék és főnevek ragozásáról, a német nyelvemlékek értelmezéséről és sok egyébről. Kilencvenedik éve közeledtével sem hallottuk panaszkodni, életét munkával, derűvel és sok sétával igyekezett meghosszabbítani. Többen terveztük, hogy javasolni fogjuk Budafok díszpolgára címre. Sajnos erről lemaradtunk, nem tudtuk, hogy elmenőben van, pedig méltó lett volna rá. A templomban a középső padsor baloldalán, a hátulsó padok valamelyikén szeretett helyet foglalni. Ha arrafelé nézünk, gyakran eszünkbe jut. Örülünk, hogy ismerhettük. (Herczeg András)
Beszámoló a képviselő-testület üléséről
Plébános atyánk 2014.05. 08. képviselő testületi ülésre hívott bennünket. Ülésünk fő témája a templomunkat és plébániánkat érintő őszi esperesi vizitáció. A főegyházmegyében 2010 februárja óta folyik a kánoni vizitáció, és lassan a vége felé közeledik. A plébániák főpásztori látogatása az esztergomi esperesi kerületben kezdődött. A főegyházmegyében a hívők számához képest kevés, alig 155 plébánia van. Ez azt jelenti, hogy a plébániák elég nagyok, és sokuk már túl van a vizitáción, így hamarosan hozzánk is ellátogat Bíboros atya vagy valamelyik segédpüspöke. A Főpásztor meglátogatja a plébániát, megnézi a körülményeket, közösségi életet, találkozik a plébániánkon működő különböző csoportokkal, képviselő-testülettel, találkozik betegekkel és természetesen a hívekkel is. Ez rengeteg feladatot jelent közösségünk számára: csoportok felkészülése, étkeztetés, leltár elkészítése, takarítás stb. Nagyon összehangolt és jól megszervezett közösségként Isten segedelmével ezt a kihívást is remélhetőleg könnyen vesszük. Hála Istennek, templomunk, plébániánk, kertünk elég nagy, és azt
gondolom, nem lenne jó, ha mindent az utolsó percre hagynánk. Ezért kérlek benneteket, hogy ha a hirdetésekben vagy e-maileken keresztül kérünk majd segítséget a különböző munkák elvégzéséhez, próbáljatok minél többen ezekben részt venni. Akik ezen szervezett munkákon esetleg nem tudnak részt venni, de szeretnének más időpontban segíteni, azoknak megszervezzük az egyéni munkavégzés lehetőségét is. A képviselő-testület tagjain felül szívesen várjuk még azok jelentkezését, akik segítenének a munkák összehangolásában és lebonyolításában. A pontos vizitációs dátum megléte után – melyet az érsekségtől kapunk – közös megbeszélésre invitáljuk majd a szervezésben résztvevőket. Plébániánkon most először tesz esztergom-budapesti főpásztor vizitációt, régebben a székesfehérvári egyházmegyéhez tartoztunk. Mindannyian legyünk egy kicsit nyitottabbak plébániánk felé, és próbáljunk talán erőn felül is most többet vállalni közösségi feladatokból! A fejleményekről minden hírcsatornán keresztül beszámolunk majd nektek. (Tóth Zoltán világi elnök)
„Meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk.” – Meghívó filmbemutatóra A címben szereplő sor Simone Weil tollából való. Valahogy ez a sokat idézett mondat ötlött fel a fejemben, mikor a már majdnem kész filmet néztem a vágóasztalon. Barátaimmal filmet készítettünk egy budafoki emberről, Gézáról, aki naponta itt jön-megy köztünk a kerületben. Az élete cseppet sem úgy alakult, ahogy eltervezte, sőt, talán mondhatjuk, elég kemény kézzel bánt vele a sors. Ezzel együtt (vagy talán éppen ezért?) Géza megőrizte jó kedélyét, miközben minden erejével azon volt és van mai is, hogy a megváltozott körülményekből mindig a lehető legtöbbet hozza ki. Dióhéjban ennyit a történetről, kedvcsinálónak. Talán elég lesz arra, hogy lecsalja a kedves testvéreket a Klauzál ház kamaratermébe június 14-én, szombaton délután 5 órára, ahol a Mert hét életem van, ebből öt ment el... című dokumentumfilmet mutatjuk be nyáreleji latinos hangulatban. (A címtől nem kell megijedni, nem lesz lélekvándorlás és semmi efféle. Az idézet az állandó túlélő főszereplőtől való.) Ahogy az velem lenni szokott, úgymond véletlenül jött a téma szembe, és mert kitérni nem tudtam előle, így filmet készítettem belőle. Filmes barátaimat megkértem, mire ők szabadidejüket rászánva ingyen s bérmentve segítettek. Persze aztán kiderült, nagyobb fába vágtuk a fejszénket, mint gondoltuk, de aztán, talán picit ellesve főhősünk szívósságából, megküzdöttünk az anyaggal. Mielőtt mindenki egy három részes, négy és félórás eposzra gondolna, elárulom: a film hossza 24 perc lett. A bemutató azonban nem csak félórás lesz. Hogy gazdagabb legyen a program és tágabb összefüggésbe helyezzük az új filmet, levetítünk három korábban készült mini dokumentumfilmet, melyen alkotótársaimmal szintén együtt munkálkodtunk annak idején. Így közel egy órácskányi néznivalót tárunk a közönség elé. A mozizás után pedig egy minikoncerttel örvendeztetjük meg
6. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. június
a nagyérdeműt, abból kifolyólag, hogy az új filmben a zene markáns szerepet kap. Összességében egy vidám családi programra készülünk, ahova szeretettel várunk mindenkit, az idősebb testvéreket és a gyermekes családokat is. (Az én lányaim ott lesznek!) Nemcsak azért nem érdemes kihagyni ezt a délutánt, mert ilyen körítés közepette kerül a film bemutatásra, hanem mert a szereplőkkel is lehet találkozni, illetve nem tudjuk, mikor lesz látható a film legközelebb. Mondhatnám ajándékba kaptam az élettől ezt a filmet, mármint az elkészítés lehetőségét, és ezért szeretném most ajándékba továbbadni mindannyiunk örömére és gazdagodására. Megtiszteltetés számomra, ha eljöttök! (Hajnal Gergely) Mert hét életem van, ebből öt ment el... című dokumentumfilm bemutatója: 2014. június 14. szombat 17:00; Klauzál ház kamaraterem. A belépés ingyenes!
Citromos álom
Egyházközségi összejöveteleinken nagyon sok finom, házi készítésű süteményt ismerhetünk meg. Színesítve egyházközségünk havilapját indítunk egy sütirecepteket közreadó rovatot. Bátorítanék mindenkit: adjátok közre kedvenc sütijeitek receptjét! A sorozatot a Citromos álom nevű sütivel kezdenénk, mely egyaránt sikert aratott a Férfikör és az Oltáregylet tagjai között is.
HOZZÁVALÓK: 2 csomag cukrozott tetejű babapiskóta, 5 dl tejföl (20 %os), 5 dl tejszín (habtejszín vagy cukrászhab), 1 db citrom 12 evőkanál porcukor, 1 vaníliás cukor, 1 kis csomag zselatin (Oetker tortazselé), 1 db citrom a díszítéshez, de lehet még citromfű-levéllel, színes cukrászgolyókkal, tejszínhabbal is díszíteni. Elkészítés: A zselatint kb. 1 dl vízben megforrósítjuk, majd langyosra hűtjük. A tejfölt habosra keverjük a kétféle cukorral, belekeverjük a citrom reszelt héját és levét. A tejszínt kemény habbá verjük, majd óvatosan beleforgatjuk a citromos krémbe, és a végén lazán belekeverjük a zselatint is. Egy kapcsos tortaforma alját sűrűn kirakjuk babapiskótával, rákenjük a fele krémet, majd ismét egy sor babapiskóta jön, majd a tetejére simítjuk a maradék citromos krémet. Éjszakára dermedni tesszük (hűtőben 2-3 óra alatt elkészül). Másnap citromgerezdekkel, tejszínhabbal és citromfűlevélkével díszítjük. Sok sikert kívánok! (Tóth Zoltánné, Timi)
Pünkösdhétfő – Plébániánk Juniálisa (2014. június 9-én 9 órától) Ismét felfújjuk a labdát, felállítjuk a röplabdapályát, elővesszük a nagy üstöt, kirakunk a templomkertbe asztalokat, székeket. Fújhatunk újra szappanbuborékot. Hintázhatnak, homokozhatnak, barkácsolhatnak a gyerekek. (9 órától ebédig) Szurkolhatunk focimeccshez. Idén először nem csak a férjeknek-legényeknek, hanem a fiatalabb férfijelölteknek is! (kb. 10 órától férjek-legények; kb. 11 órától az ifjabbak) Beszélgethetünk, röplabdázhatunk. (egész nap) Vetélkedhetünk (együtt a családok du. 3-4-ig) Majszolhatunk sütiket, ha hozunk egymásnak. És persze meleg ebédet is ehetünk (1/2 1 tájban) Szeretettel várunk! (Segítő kezeket a pakoláshoz 8 órára kérünk szépen!)
A Nyugdíjas klub június elsejével megkezdte nyári szabadságát. Legközelebb szeptember 9-én (kedden) 10.00-kor találkozunk a Díszteremben. Mindenkinek jó nyaralást, pihenést kívánunk!
Anyakönyvi hírek – 2014. május Keresztelés: -Mészáros Dániel Péter (Mészáros Péter és Hellényi Andrea fia) -Gulyás Luca Erzsébet (Gulyás Attila Zsolt és Balogh Bianka lánya)
Felsővárosi Harangszó Díjmentesen kapható a templomban Kiadja: Budafok-felsővárosi Jézus Szíve Plébánia Alapító szerkesztő: Sárváry-Bene Zoltán Felelős szerkesztő: Dr. Válóczy József plébános Munkatársak: Mindazok, akik írásaikkal hozzájárultak a lap megjelenéséhez
