11. A cigányság szokásrendszere: a vallás.
A cigányok vallásáról általában A romák vallása legtöbbször a körülöttük élő népekével azonos. Így az arab világbeli, törökországi, boszniai és macedóniai romák muzulmán vallásúak, az észak-európai romák protestánsok, a szerbiai, romániai és más kelet-európai országokban élő romák ortodoxok. A balkáni muzulmán és keresztény cigányok békésebb időkben gyakran imádkoznak egymás templomaiban. Az utóbbi időkben sok európai ország roma lakói között elterjedt a kisegyházak, evangéliumi gyülekezetek követése. A romák vallási szokásaiban az indiai vallásnak semmilyen jelentősebb nyoma nem található. A cigányság célirányos lelki gondozásával a katolikus egyházon belül a cigánypasztoráció intézményei foglalkoznak. A fentiek ellenére mégis azt kell mondanunk: A cigányok vallása általában katolikus. Európába érkezésükkor kellett áttérniük a katolikus vallásra, de keresztény hitük pár száz évvel korábbra tehető, mint a kelet-európai népeké. Ez az oka annak, hogy hiányosak a nem keresztény vallásra jellemző babonáik, mágiáik, hiedelmeik. Közép-Európában a 15. század elején megjelenő cigányok magukat „egyiptomi búcsújáróknak”, zarándokoknak nevezték (fáraó népe), akik népeik bűneiért jöttek vezekelni. A cigányok csak ritkán járnak templomba, a karácsonyi éjféli misét, áldozást, keresztelést fontosnak tartják. A cigány esküvő, temetés családi körben, pap nélkül, a legöregebb cigány jelenlétében történt. (Még ma is sok helyen.) Imádkozni többnyire csak a Miatyánkot szokták. Saját maguk által írt imát, könyörgést is szoktak mondani cigány nyelven. A „Miatyánk” cigányul: Le Dadeske, le Shaveske, thaj Sunto dyi Devleske anaveske. Amen. Amaro Dad Devla, kon san ando cheri, sunto t avel tyo anav,t avel tyi voja, sar ando cheri, kade vi kathe pe phuv. Amaro Dyesesko manro de les amenge, haj ertisar amare bezexa, sar ame ertisaras amare dushmanenge. Haj na inger amen ande nasulimaste, haj slobodisar amen kathar o nasul. Amen. A nagypénteki böjtöt megtartják. A cigányok nem élnek mély vallásos életet, bár népdalaikban Istennel sűrűn lehet találkozni. Köszönéskor, köszöntéskor, nagy ünnepek alkalmával az a szokás, hogy hosszú köszöntőket mondanak egymásnak, s e köszöntőkbe beleszövik Istent. Pl.: Ashon Devlesa! = Maradjatok Istennel!
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye cigány vallási központjai 1/ Máriapócs
A görög katolikusoknak híres búcsújáróhelyük, messze földről odavándorolnak, hogy vallásukat gyakorolják, és együtt lehessenek. Máriapócs világszerte ismert Mária-kegyhely; a hírnevét a görög katolikus máriapócsi kegytemplomnak köszönheti.
Máriapócs
Máriapócson 1696. november 14-én könnyezett először ez az ikon, majd az osztrák császár Bécsbe vitette. 2/ Hodászon cigány katolikus bazilika épült, amelyben a romani nyelv a szertartás és a prédikáció szövege. Hodászon Sója Miklós haláláig volt jó pásztora a közösségnek.
Cigány görög katolikus hívek az 1950-es években Hodászon Sója Miklós (1912-1996) görög katolikus pap volt. 1941-1981 között dolgozott Hodászon, a helyi cigány közösséggel. Sója Miklós édesanyja mélyen vallásos volt, nagy hatást gyakorolt rá, ezért választotta a papi pályát. Az elemi iskola négy osztályát Timáron végezte, majd Nagykállóba került gimnáziumba; az iskola legjobb tanulója volt, már ott tanult latinul és görögül. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karán tanult tovább. 1937-ben feleségül vette Kohut Erzsébetet, a kenézlői görög katolikus esperes lányát. Három gyermekük született. Pappá szentelése után Nyíregyházán volt segédlelkész és hitoktató négy évig. 1941-ben Dudás Miklós püspök Hodászra helyezte. Negyven éven keresztül Hodászon szolgált. 1981-ben vonult nyugdíjba, a városmajori plébánián tartotta aranymiséjét. Közben beköltözött a nyíregyházi papi otthonba. 1996 augusztus 19-én hunyt el.
Sója Miklós Azt a területet, ahol a hodászi cigányok laktak, Kolerásnak nevezték, mert itt volt a falu dögkútja. 1000-1500 cigány élt itt, nagy részük oláh cigány, a kisebbség romungró volt. Sója Miklós a következőképpen vallott hodászi tevékenységéről: „1941-ben Dudás püspök Hodászra helyezett. Nem tudta azt a püspököm, hogy ottan cigányok is vannak, én se tudtam. Csak egyszer elvetődtem a cigánytelepre megérkezésem után nem sokára. Majdnem gyökeret vert a lábam, a bámulattól, amikor megláttam a rettenetes szennytengerben a földbe ásott kunyhók össze-vissza sokaságát. Mint afféle Kolumbusz-féle felfedező felkiáltottam magamban: de hiszen ez a sziget nincsen rajta a püspöki térképen! … Egy tágasabb falusi portánál is alig elégséges területen tömérdek tákolt, düledező kalyiba, földbe ásott kunyhó éktelenkedik, belül egymás hegyén-hátán emberek, ruha jóformán csak némelyiken. Az egész telepen nincs egyetlen kút, egyetlen WC sem. … Első látogatásomkor megállapítottam, hogy ha ezeket is embereknek veszem, akkor engem nem 1500 hanem 3000 emberhez küldtek. Megengedték, hogy néhány kunyhóba benézzek. Fejemet mélyen meg kellett hajtani, hogy beléphessek, óvatosan lefelé lépve jutottam a pince mélyére, ahol ömlesztve éltek s csak némelyiken volt egy-egy darab ruha. A szegénység, éhínség, tisztátalanság, a meztelenség, a bűn látszott rajtuk.” Miklós atya megtanult cigányul, lefordította cerhari cigány nyelvre Aranyszájú Szent János liturgiáját, így az istentiszteletet a cigányok már saját nyelvükön végezhették. Templomuk nem lévén, nem tudtak templombúcsút tartani, így minden év szeptember 14-én Máriapócsra zarándokoltak el a Keresztfelmagasztalás ünnepére, megemlékezve arról, hogy Krisztus értük is feláldoztatott. Az 1940-es években a közösség esténként más-más háznál, putrinál gyűlt össze, imádkoztak, énekeltek, meghallgatták a tanítást, dicsérték Istent. A prédikációk helyszínéül szolgáló árokpartot az ötvenes években saját kápolna váltotta fel, melyet a romák vályogból építettek saját kezükkel. A Vatikánból – VI. Pál pápa személyes ajándékaként – ezer dollárt kapott a közösség templomi
kellékekre. A kápolna falán az ikonok mellett az abc betűi is jelen voltak, jelezve a tanulás fontosságát. Sója Mikós úgy gondolta „legfontosabb feladat a nevelés. Személyi higiénia, mossanak kezet, de nem árt, ha lábat is mosnak. Tisztálkodáshoz tartozik a WC is.” A rászorulóknak ruhákat, cipőket adott. „Lábjegyzet füzet”-nek hívta azt a listát, ahol nyilvántartotta a fiatalok lábméreteit, és így tudta kiutalni az adományokból származó cipőket. Miklós atya örökségét Mosolygó Béla vitte tovább. Szolgálata idején új templom építésébe kezdtek, melyet az 1992-től szolgáló Gelsei Gábor esperes alatt szenteltek fel 1995-ben. 1997-től működik a közösségi ház, mely alkalmat teremt az együttlétre, emellett helyet biztosít felzárkóztató és oktatási programoknak is. Többen fejezték be itt az általános iskolát, szereztek szakmát, OKJ-s bizonyítványt. 2000-ben nyitották meg a Szent Illés Szeretetotthont, ahol a szakszerű munkát képzett cigány dolgozók látják el. Az intézménykomplexumon belül létrehozták a Családok Átmeneti Otthonát, mely anyáknak és gyermekeiknek biztosít szállást, valamint háromszori étkezést egy illetve másfél évig, vagy amíg meg nem tudják oldani lakásgondjaikat. 2006-2009 között tanodai felzárkóztató programot indítottak, melyben önkéntesek – pedagógusok, papok, teológusok, főiskolai hallgatók – segítették a munkát. A program keretében diákjaik a főtantárgyakból különórákon vesznek részt. Ennek köszönhetően iskolai eredményeik javultak, többen tanultak tovább, többen érettségiztek, sőt vannak, akik főiskolára járnak. Egy új, modern óvodát is felépítettek, ahol a katolikus nevelésre fektetik a hangsúlyt, figyelembe véve a cigány kultúra sajtosságait. Az intézményeket és a telep lakóit a Szociális Konyha szolgálja ki.
A hodászi görög katolikus templom A rendszerváltást (1989) követően a Hit Gyülekezete is otthonra talált Hodászon. Jelenleg Balogh Ferenc irányítja a közösséget. A Hit Gyülekezete közel 25 éves tevékenysége alatt elhódította az egykori görög katolikus hívek nagy részét, ennek következtében napjainkban már ők alkotják a legnagyobb létszámú vallási közösséget Hodászon. A Hit Gyülekezete egy magyarországi alapítású és központú keresztény felekezet, a pünkösdikarizmatikus mozgalom egyik jelentős képviselője. Az 1979-ben kis imacsoportból indult gyülekezet dinamikusan növekvő felekezetté vált, ma már az országhatárokon túl is vannak közösségei. A 2001. évi népszámlálás alapján a 12. legnagyobb a hazai felekezetek közül, 2011-re az 5. legtöbb követővel (18.220 fő) rendelkező felekezetté lett.
A Hit Gyülekezetének hodászi központja 3/ Kántorjánosiban is építettek a maguk számára templomot a cigányok, amely különtermével a művelődési ház szerepét is betölti. Keresztes Szilárd püspök 1993. október 1-jén az Istenszülő oltalmára szentelte fel Kántorjánosiban a cigány telepen levő kis templomot. Ahogy azt évekkel ezelőtt a cigányasszonyok mesélték: „nincs olyan ember a cigány a telepen, akinek keze munkája ne lett volna benne a templomépítésben.”
A görög katolikus templom Kántorjánosiban
Az első boldoggá avatott cigányember: El Pelé – „Boldog Ceferinó” Boldog Ceferino, polgári nevén Ceferino Gimenez Malla 1861. augusztus 26-án született Spanyolországban, Benavent de Segriá közelében. Szülei vándorcigányok voltak, ló kereskedelemmel foglalkoztak. Két nővére és egy öccse volt. Gyermekként nem tanult meg írni-olvasni, de elsajátította a kosárfonás tudományát. A roma hagyományoknak megfelelően fiatalon kötött házasságot Teresaval, aki nála két évvel volt idősebb. Egyházi esküvőjüket, összekerülésük után harminc évvel tartották meg. Mivel nem született gyermekük, először Ceferino öccsét, El Meninót nevelték, majd Teresa unokahúgát, El Pepitát vették magukhoz. A kislány az irgalmas nővérek iskolájában tanult, tanítónőnek készült. Barbastro városában éltek. El Pelé ló kereskedelemmel foglalkozott, azzal kereste a kenyerét. A környezete becsületes embernek tartotta. Itt kezdett egyre vallásosabb életet élni, naponta járt misére. A Bibliát ugyan nem tudta olvasni, de a történeteket és az Evangélium tanítását behatóan ismerte. A kereszténység tanításait igyekezett a környezetének is átadni.
Ceferino a városban Krisztus tanításait követve segített elesett embertársain is. Egy alkalommal, amikor Barbastro főutcáján egy idős ember rosszul lett, El Pelé odament hozzá és segített rajta. A kút mellett a zsebkendőjével megmosdatta az idős embert, majd hazakísérte. Az idős férfi, – aki korábban Barbastro polgármestere volt – meggyógyult, testvére pedig pénzt kölcsönzött Ceferinónak, hogy Franciaországból öszvéreket hozzon Spanyolországba és azzal kereskedjen. A kereskedelem hasznából jobb életet biztosíthatott családjának, többet segíthetett a szegényeknek. El Pelét egy ízben lopás vádjával börtönbe vetették, de ártatlansága bizonyosságot nyert. A spanyol polgárháború kitörése után Barbastro a kommunisták kezére került. A kereszténységet üldözni kezdték az országban és a barbastrói egyházmegyében egyaránt. Az egyházmegye papjainak 87%-át kivégezték hitük és hivatásuk miatt. Ceferinot a spanyol polgárháború (1936-1939) idején 1936-ban, 75 éves korában vallásos meggyőződése miatt a kommunisták meggyilkolták. El Pelé kultusza napjainkban van születőben. Mély vallásos életet élt, a ferences harmadrendbe is belépett. II. János Pál pápa (1978-2005) 1997. május 4-én boldoggá avatta. (Liturgikus ünnepe is május negyedikén van. Boldog Ceferino a cigányok védőszentje, példaképe.) Ő az első, és ezidáig egyetlen cigány, akit hivatalosan boldoggá avattak. A katolikus egyházban „Boldog Ceferinó” néven emlékeznek róla. Emléknapja augusztus 9. Másik alkalommal advent előtti vasárnap, Krisztus Király ünnepén is emlékeznek rá, mert utolsó szavai „Éljen Krisztus Király!” voltak.
Ceferino Giménez Malla; El Pelé (1861-1936) Mivel letartóztatásakor a rózsafűzért találták a zsebében, a „rózsafüzér szentje”-ként is tisztelik. Személye nagy szerepet játszik az európai cigánymisszióban. A szlovákiai Bártfán templomot szenteltek a tiszteletére. Magyarországon a Váci egyházmegyében működő Ceferino Ház viseli a nevét és Komlón egy katolikus óvoda. Magyar alapítású az az egyházi lovagrend, a „Boldog Ceferino Lovagrend”, melynek hivatása, előmozdítani a történelmi egyházak és a cigányság együttműködését. Ceferino születésének 150. évfordulóján, mártírhalálának 75. évfordulóján, 2011. május 4-én Beer Miklós váci püspök, Mátraverebély-Szentkút zarándokhelyen lovaggá avatta a lovagrend első tíz tagját. Ezek a világi hívők tevékenyen, hatékonyan részt vesznek a cigányok körében folytatott lelkipásztori tevékenységben.
12. Hagyományos cigány mesterségek: a vályogvetés és a kosárfonás
A vályogvetők cigányneve: lipitori, hasonlóan a tapasztóké is. A cigányok egy része, akik máshoz nem értettek, az egyik legnehezebb fizikai munkát vállalták, a vályogvetést. Ez a munka nyáron igen sok családban biztosította a megélhetést, mert itt azonnal fizették a munkát, s a vályogvető napi ételt is kapott. A vályog (valyki) több mint egy tégla. Kissé szélesebb és magasabb, mint a tégla, és a vályogokat tehették egymástól bizonyos távolságra is, mert a fugákba sarat tudtak tenni. A sár pedig lényegesen olcsóbb, mint a malter. A falat is sárba rakták, nem kellett úgy kidolgozni, mint a maltert. A vályogkészítés országosan elterjedt. Olyan helyeken is lehetett vele találkozni, ahol más építőanyag is beszerezhető. A vályog használata elsősorban mégis ott indult meg és vált általánossá, ahol kő, fa nem volt elegendő. Amikor a földbevájt épületeket felváltotta a föld feletti építmény, akkor kezdték a vert falas építkezést abbahagyni. (A fecskerakás falat még ma is sok helyen alkalmazzák, ahol szalma, sárgaföld van elegendő.) Ez az építkezési mód vályogvetésre alkalmas földben gazdag vidéken volt jellemző. Az Alföldön – különösen a szegényebbek – még ma is sokan választják ezt az építkezési módot. A melléképületek zöme is vályogból készül.
A vályogvetés menete A vályogvetőhelyet ott választották ki, ahol a laposokban megmaradt a víz, amit aztán fel tudtak használni a vályogvetéshez. A vályoggödrök mélysége eléri a három métert is. A cigány vályogvetőknek a megrendelő adta a töreket, pelyvát, esetleg apróra tört szalmát. Itt nem napszámban kellett dolgozni, hanem a vályog ezre után alkudtak meg a bérre. Például 1963-ban 1000 vályogot 300 forintért vetettek, 1974-ben már 600 forintért és egy liter pálinkáért. A vetőknek napi koszt is jár, szalonna, kenyér, pálinka (illetve bor) reggelire, délben pörkölt (paprikás) vacsorára sült szalonna, pálinka. Ezt a munkát túl korán kezdeni nem jó, mert hideg a sár, kihűti a kezeket, lábakat. Este viszont tovább lehet folytatni, mert a meleg tartós. Este végzik el a másnapi előkészületeket. A vályogvetéshez általában két ember szükséges. Egyik a tömő, a másik a vető. A tömő benne áll a vályoggödörben, a vető fent van a parton. A vályog alapanyaga a sár. Úgy készül, hogy előbb gödröt ásnak. A felásott földet nem dobják ki a gödörből, hanem vizet eresztenek rá. A földet előbb vízzel dolgozzák át, majd kétszer, háromszor átkapálják. Ezután a vető partról bevillázza a töreket, pelyvát (aprószalmát). A tömő előbb átkapálja a töreket a sárral, azután jól megtapossa. Amikor ily módon elkészül a sár, hagyni kell pihenni. Amíg a sár pihen, elkészítik a vetőket és a vetőhelyet. A vetőket vízbe teszik, megtisztítják, a kivetendő vályog helyét felseprik, majd törekkel, szalmával behintik. A tömő beugrik a gödörbe, a vető pedig a vetőt maga elé teszi, illetve a tömő elé. Két vetővel szoktak dolgozni, amikor a vető elhúzza az egyiket, addig a tömő megtömi a másikat. Így a munka gyorsabb és folyamatos. Van egyes, kettes és négyes vető. Gyalult fenyőfából készítik, csaposan egymásba
illesztett oldalakkal, fenéktalpakkal, hogy könnyebben lehessen húzni és ne kopjon a vályogvető alja. A vetők fenekén 5-5 kerek lyuk van, hogy a felesleges víz ki tudjon folyni. Elöl, hátul fogója is van a vetőnek: ezeknél fogva kell húzni a vetőhelyre. Egy vastag drót van meghajlítva húzónak, egyik vége félkör alakban, másik vége teljes kör formájú. Itt kell fogni, de hogy ne vágja a kezet, ronggyal szokták betekerni. A vetőket nem akárhogy teszik a tömő ember elé. A parton van egy kis gödör, valamivel nagyobb, mint a vető, 40 cm mély, és víz van benne. A visszahúzott üres vetőt ebbe a kis gödörbe kell tenni, ahonnan a tömő veszi el, teszi maga elé és megtölti. A vető mindig nedvesen kerül a tömő elébe, de mielőtt sárral megtömi, előbb egy kis szalmát hint bele vagy töreket, hogy a vályog könnyebben kicsússzon a vetőből. A már behintett nedves vetőbe annyi sarat kell beletenni, hogy félig megtöltse a vetőt, s ezután következik a nyomkodás, hogy az alsó sarokba is sár kerüljön. Ismét sarat tesznek a vetőbe, majd vizes kézzel el kell simítani a tetejét. Így a felesleges sár lejön a vetőről, s a vályog teteje formát kap. Ha a vető kettes, négyes, akkor a többi részeket is hasonlóan kell megölteni. A gyakorlott tömő egy vályognyi sarat tud kivenni egyszerre a sárból. Így a munka gyorsabb. Mikor a vető tele van, akkor aki húzza, beakasztja az elkészített kampót a vető fogójába, és odahúzza, hogy a vályogok szépen egymás mellé kerüljenek. Csak kis hézag van a vályogok között, hogy sok elférjen egymás mellett. Hirtelen mindkét fogójánál fogva elkapják a vetőt és fejjel lefelé a földhöz vágják. A vetőben lévő sár kiesik a vetőből. A vályog tetején öt kis lyuk látszik úgy, hogy kb. 1/2 cm látszik ki a vályog felületéből. Ez a kis kiálló sárdarab száradás után leesik. Kosárfonók Indiában is voltak már fonók, kókuszdió hajából fontak, szőttek. A kosárfonás azokon a helyeken (folyók mente, vizes részek) vált foglalkozássá, ahol volt fűzfavessző bőségesen. A fűzfa (sirka), a fűzfavessző (salchin) beszerzése érdekében távolabbi helyeket is fel kell keresni, és onnan szállítani a vesszőket. Kiskosár, nagykosár, kas, kenyeres kosár, bevásárló kosár. A fűzfavessző felhasználása történhet hánccsal (zölden), és háncstalanítva. A háncstalanított vesszőket festeni is lehet. A színek: kék, piros, sárga. A kosár úgy készülhet, hogy a háncstalanított vesszőt felváltva fonják a zöld vesszővel, így a kosár már kétszínű. A fonás menete: l. Két egyforma erősebb ágat, illetve a fenék méretének megfelelőt egymásba kell helyezni. 2. Ezt kell körbefonni (a kosár feneke lesz). 3. A fenékbe kell a vesszőket beledugdosni és megtörve felhajtani, fent egy kötegbe lazán összekötni. 4. A vesszők körbefonása következik úgy, hogy az egyik szál kívül legyen, a következő már belül. 5. Fogantyú ráerősítése. 6. Igazítás, a kiálló részek levágása, festés. A kosár neve koshnica, a kosárfonóé koshnicari. A kosárfonók készítettek halfogó kosarakat, ruháskosarakat (háncstalanított vesszőből), kotlóscsirkét védő kosarakat (kasokat). „Az ősember állandóan figyelte a természetet, a madarak fészekrakását látva jöhetett rá a kosárfonás titkára, tehát a fészekrakó madár volt a mestere. Sok ezer éves leletek igazolják, hogy a fonás még ősibb mesterség, mint a fazekasság. A környezetben élő növények mindegyike alkalmas fonásra, de leginkább a fűzfát használják. Fonható növényi alapanyagok az egész világon fellelhetőek, a termőhely és az éghajlat sajátossága szerint változatosak.” (Kosárfonó képzést folytató speciális szakiskolák tankönyve, Nemzeti Szakképzési Intézet, 2002., 30-58.) Magyarországon a nagy árterületek közelében, és a mocsarak, lápok környékén lakó emberek már természetesen a kezdetektől foglalkoznak kosárfonással, a fűz mellett Magyarországon honos növények közül fonható a káka, a buzogány (gyékény), a kukoricacsuhé, a rozsszalma, a búzaszalma és a szilács (hasított mogyoró vagy feketegyűrű (tatárjuharfa – latinul acer tataricum). A fűzféléknek is számos fajtája van, szinte mindegyik fonható. Hazánkban nagyon gazdag a régi kosárfonás hagyománya. Kezdetben magyar parasztok fontak a folyóink mentén, majd a parasztság polgárosodásakor a 19. században sok helyen vándorcigány
mesterség lett a fonás. Kosarak, szakajtók, szalmakalapok, fonott ágyak, gyékények, varsák, ólak, és zsúptetős házak tekintetében, kivételesen gazdag a Kárpát-medence néprajzi anyaga. Amikor még nem rügyeznek a hajtások, még ma is kimennek a parasztasszonyok, még inkább a Tiszaparti roma asszonyok kora tavasszal a folyópartra, hogy a bokrokról vesszőhajtásokat vágjanak: som, mogyoró, fűz – egyik pirosas, másik zöldes vagy sárgás, friss vékony, majd azokat otthon hántolatlanul saját használatukra hamar megfonják – például egy madárfészek formáját idéző tartós és egyszerű fáskosárnak. A termesztett, hibrid fűzből készített tárgyaknál is, talán az egyetlen ipari mennyiségben előállított, sztenderdizált termék a fonott kosár, melyet máig is kézzel készítenek. Egy ügyes kosárfonó fantasztikusan gyorsan dolgozik, pár óra alatt előállít egy-egy nagyobb, és igényes kidolgozású használati tárgyat, például egy fülekkel, és díszekkel ellátott öblös kosarat. A fűzfakötéshez képest a gyékény- és csuhéfonás lassú munkafolyamat, amivel nagyobb, ipari mennyiségek előállítása ezért nehezebbnek tűnik. A lágyabb csuhé és gyékény környezetbarát pácokkal színezhető, a természetes adalékokkal a növény teljesen rugalmassá válik, így sokkal alkalmasabb a kisebb eszközök tokozatának elkészítésére, mint például a mobiltelefon vagy fényképezőgép. A vesszőfonás technikája Magyarországon Magyarországon és a Kárpát-medencében ma, leginkább az amerikai fűz nevű mogyoró-fűzfa hibridből fonnak, mivel ennek minősége nagyon egyenletes és különösen rugalmas. Ez egy termesztett kultúrfűz, melyet lombhullás után takarítanak be a vesszővágás idején. A vesszővágás ideje általában, a nedvkeringés idejéig, tavaszig tart (kivétel a „fehér fonóvessző), mindaddig, amíg nincsenek a vesszőn levelek és rügyek. Nem ajánlatos azonban nagy hóban és nagy fagyban vesszőt vágni. A vágott vesszőt kiszárítják, mivel a vessző szárazon tárolható és nedvesen feldolgozható, ugyanis áztatva a legrugalmasabb. Finomáru előállításához hántolt vesszőt használnak: a vesszőről eltávolítják a háncsréteget és marad a fényes sima vöröses színű alapanyag, ebből készülnek a jól ismert bevásárlókosarak. Mivel a hántolás nagyon munkaigényes, géppel is végezhető, Ehhez előzőleg főzik a vesszőt, mert a főzés felpuhítja a háncsréteget, eközben nyeri el a kioldódó csersav által a jellegzetes vöröses színét. Minél tovább ázik a vessző ebben a főzetben, annál sötétebb lesz, mivel a korábbi főzetek csersavtartalma is beleivódik. Ezt a színezési lehetőséget tovább gazdagítja egy szendrőládon újra felfedezett eljárás. Ez a fekete-vessző pácolás, amikor egy hónapig saját levében ázik a vessző és gyönyörű ébenfa-feketévé válik, mintha belülről sugározna feketeséget, minden adalékanyag és festék nélkül. Tehát szárítás és tárolás után a fűzfavesszőt közvetlenül a fonás előtt újra beáztatják egy áztatókádba, hogy megpuhuljon. A fonásnál régről áthagyományozott szövésmintákkal, copffonásokkal, lábazatokkal, fülekkel és szegésekkel és még régebbről áthagyományozott edényformákkal dolgozik a kosárfonó. Ilyen a bollerfülű piaci kosár vagy a kávás kosár. Sás, kukoricacsuhé fonása A sás, gyékény (papurra) víz mellett található. A kukoricacsuhé, susujka faluhelyeken. Nedvesítés, áztatás után lehet ezeket fonni. A sátorozáshoz a kocsi oldalát, a kast (lovitra) bevonták, hogy a kocsi tartsa a meleget. A lábtörlő készítése: hármas fonással előbb hosszú szálat fontak, majd a lábtörlőnek megfelelően, csigavonalban hajtották fel és az egymáshoz került részeket megerősítették. Szakajtó is hasonlóan készül, előbb a fenekét kell elkészíteni, a három ágban font vonalas csuhéfonatot.
13. Hagyományos cigány mesterségek: a vásározók és a lókupecek
Ló-kereskedelem Előbb cserekereskedelem alakult ki, majd a lovakhoz jobban értő cigányok, mint ló-felvásárlók tevékenykedtek. Törzskönyvezett (remunkda) lovakat szállítottak a katonaság részére. Ez a mesterség hosszú ideig virágzott. A rátermettebbek, törekvőbbek a grófoknál, földesuraknál, lovászoknál dolgoztak. Ezekből alakultak ki a jó lószakértők. Ismerték a lovak betegségeit, a gyógymódokat. Lehetőségük volt több ló tartására, önállósulni tudtak, s ezáltal pénzesebbek, lóvésabbak lettek. Ebből ered a lovári (pénzes) elnevezés. Ezek a lókupec cigányok választékosabban beszéltek, mivel olyan környezetben éltek, ahol a jó megélhetés mellett szükség volt a választékosabb, többnyelvű, tiszta beszédre. Amikor a gazdagok (grófok, földesurak, nagygazdák) lovat akartak vásárolni, illetve eladni, mindig hívtak magukkal cigány szakértőt. Ilyen híres lószakértő volt az Alföldön Biszku, Káló, Poskula, Furós Józsi. A grófok, nagygazdák hozzájuk jártak lovat vásárolni (parádés kocsiba, hátaslónak). A családok aztán örökölték ezt a mesterséget. A „lovári”-akhoz természetesen beházasodtak más törzsbeli cigányok. Átvették a szokásokat, hagyományokat, de emellett átvették a nyelvjárást is. Vándorlásuk idején a korabeli krónikák írói szerint igen sok lóval, kocsival haladó cigánykaravánnal lehetett találkozni. Az utazók azt is leírták, hogy a lószerszámok díszesek voltak, ezüst és rézveretűek. A lovak részére télen még sátrat is emeltek. A letelepedés idején is nagy becsben tartották a lovakat, az istállók a lakóháznál gondozottabbak voltak. A lóitató vödör tiszta, külön helyen tartáj, a lószerszámok fényesek, ha meghibásodik, nagy gonddal javítják. Ez azt bizonyítja, hogy a lovak szeretet a cigányoknál régi keletű, s mind a mai napig élő hagyomány. „Ló nélkül nem cigány a cigány” tartja a közmondás. Ha a lovat eladják, sokáig nem bírják ki ló nélkül: az is megesett, hogy az eladott lovakat a vásár végén többért visszavették. Ismerték és ma is ismerik a ló betegségeit, azok gyógyítását, de amellett ismerték a lóval kapcsolatos fondorlatokat is. Ha egy-egy ló megtetszett, messze utat is bejártak érte, még a lopástól sem riadtak vissza. Az urasági ménesekből loptak, meg a nagygazdáktól, ahol sok volt a ló.
Marhakereskedelem
A gurvárok ökörhajcsárok voltak, Erdélyből hajtották a marhákat Bécs felé. A letelepedés után, mint edényfoltozók, kolompárok, bádogosok dolgoztak. A XX. század elején még sátorban laktak. Hidegkovácsokként járták a Duna-Tisza közét. Egyéb kereskedelem Tollfelvásárlás Használt ruhák vétele, eladása Rongykereskedelem Régiségek vétele, eladása (zsibárus) Kerámia és egyéb iparcikkekkel való kereskedés Vaskereskedés Zenélés, éneklés
A zenész cigányok magukat „úri” cigánynak tartják. Önmagukat romának, kohánynak nevezik. A cigány népzenét ritkábban játsszák, inkább újabb keletű népies magyar műzenét, amit a nem cigány lakosság cigányzeneként ismer. Sőt, a világ számos részén a zeneileg műveletlen közönség a cigányzenét véli magyar népzenének. Hangszereik a hegedű, cimbalom, klarinét, nagybőgő, brácsa. Az oláhcigányok általában csak maguknak muzsikálnak, hangszereik a tambura, a citera, és ritmuskíséretnek kanalak, kanna buffogtatása, illetve szájbőgőzés a divatos. Ők játsszák a valódi cigány népzenét. Körhinta, céllövölde A kárpáti cigányok egyik csoportja, az ún. szinto cigányok, mint mutatványosok, körhintások, céllövöldések járják az országot. Előbb gyerekek hajtották a körhintát (bolondkocsi, lánchinta), később motor hajtotta a hintákat. Cirkuszosok (cirkuszi mutatványosok) A cirkuszoknál lóápolók, kötéltáncosok, mutatványosok. A nyugati országokban bűvészek is.
14. Hagyományos cigány mesterségek: a fémművesek és a famegmunkálók
A cigányság tárgyi kultúrája elsősorban az általuk végzett mesterségekhez kötődnek: 1/ Fémműves cigányok A fémműves cigányokat négy csoportra lehet osztani: l. Kovácsok (melegkovácsok) 2. Szegkovácsok (iszkápások) 3. Foltozók (hidegkovácsok) 4. Rézművesek (xarkomari) a) Üstfoltozók (khelderashok) b) Csengőöntők (klopotari) c) Gyűrűkészítők (zhavrazhi) és egyéb réztárgyakat készítők. Mátyás király 1476-ban kelt levelében megparancsolja, hogy a szebeni cigányokat ne háborgassák, mert neki fegyvert gyártanak. A brassói fegyvertárakban 1505-1525-ben cigányok kovácsolnak fegyvert. A cigánykovácsok lópatkolók, hadiszekér-gyártók, fegyverkovácsok, puskaművesek, majd a későbbiek folyamán szegkovácsok, fúrósok, rézművesek, lakatosok, kolompárok, üstfoltozók, edényfoltozók, késesek, rostások, stb. lettek. Terény János, a magyar vasművesség egyik jelentős történetírója, túlzott jelentőséget tulajdonít a cigánykovácsoknak, szerinte a vasgyártás egyik módját, „mely a bucaműveletnek egyik neme volt, Magyarországon meghonosították. De, sőt, az indiai vasgyártást Európa többi országai is a vándorló cigányok révén ismerték meg”. A Zemplén megyei cigányok fémművességéről 1619-ből van adat. A sárospataki vár szolgálatában állottak, forgó karikákat, fúrókat, malomhoz és teknőhöz eszkábált lécszögeket és marokvas szögeket készítettek. Csicsva (Cziczva) várát bemutató rézmetszeten, 1686-ból, vándor cigánykovácsok is láthatók. Munkácson, az uradalomban 1682-ben, Székelyhidán 1647 körül fegyverkovácsok dolgoznak. A XVIII. század elején a cseszneki várban is vannak cigánykovácsok. Nagyida várát 1556ban Perényi a cigányaival védelmezi. Miskolcon a XVII-XVIII. században a város több alkalommal csináltatott cigányokkal boronafogatot, patkószeget és más fémmunkákat. Az 1706-ban kiadott, majd 1739-ben megújított limitáció megmutatja, milyen sokféle munkával foglalkoztak a cigánykovácsok. Aranymosók, aranyászok Aranymosó cigányok Erdélyben éltek, Aranyos vármegyében. A folyó homokjából mosták ki vízzel rostán át az aranyszemcséket. Nevük: somnakajári. A kapott aranyat beolvasztották, ékszereket csináltak belőle, illetve eladták. Az aranyászok másik neve zlotari volt. 1776-ban királyi parancs az aranymosás engedélyezésére, s ez az engedély 1854-ig tartott. 2/ Famegmunkálók Teknősök Fakanálkészítők, fatál készítők Egyéb fatárgy készítők (seprűnyél, hordó, kocsikerék, kútágas, himba, X-lábú asztal, pad, sámli, szerszámnyelek készítése.) Hangszerkészítők
A cigányok ősi foglalkozása volt a zenélés. Európában átvették azokat a hangszereket, melyeket ők maguk is el tudtak készíteni. Ilyen hangszerek a hegedű és rokonai. Hegedűkészítő van Magyarországon is, de más országokban is találhatók. Hangszerek javításával is foglalkoznak néhányan (pl. Nagy Ferenc Uriban). Orsósok Orsós = kaklyi. Keményfából faragták ki az orsókat. Az orsót a len- és kenderfonásnál használták. a rokkán megfont fonalból azután szövőszéken készítették a háziszőttest. (Foglalkozásukból vezetéknév is lett.) Kosárfonók Indiában is voltak már fonók, kókuszdió hajából fontak, szőttek. A kosárfonás azokon a helyeken (folyók mente, vizes részek) vált foglalkozássá, ahol volt fűzfavessző bőségesen. A fűzfa (sirka), a fűzfavessző (salchin) beszerzése érdekében távolabbi helyeket is fel kell keresni, és onnan szállítani a vesszőket. Sás, kukoricacsuhé fonása A sás, gyékény (papurra) víz mellett található. A kukoricacsuhé, susujka faluhelyeken. Nedvesítés, áztatás után lehet ezeket fonni. A sátorozáshoz a kocsi oldalát, a kast (lovitra) bevonták, hogy a kocsi tartsa a meleget.
Kanalas cigányok
15. A zenész cigányok élete Dankó Pista életútján keresztül
Cigányzene: a 18. század végén Magyarországon megjelenő, majd a cigány zenészek egyéb működési területein is elterjedő városi cigánybandák által játszott, s részben általuk kialakított zene. Népies stílusú, virtuóz elemekben bővelkedő muzsika, amely tájanként az adott környezet és korszak instrumentáriumához és zenei ízlésvilágához igazodik. Nem azonos a cigány zenével, amely a cigányok saját, főként vokális népzenéjét jelenti. A városi cigánybandák zenéje jelentős mértékben különbözik a falusi cigánybandák által játszott zenétől is, amely a hangszeres népzene, illetve az adott országok falusi folklórjának részét képezi. A cigányzene jórészt az éttermi szórakoztató zene keretei között működik, s a falusi cigánybandák hangszeres zenéjével ellentétben a városi folklór jellegzetes terméke. A magyar cigánybandák megjelenésével egy időben kezdett kialakulni, s a 18. század végére szilárdult meg önálló műfajként a klasszikus cigányzenei repertoár jelentékeny részét képező verbunkos, amely a 19. század folyamán terjesztői, a cigányzenészek révén nyerte el végső formáját, illetve fejlődésének csúcspontját. Számos prímás (Czinka Panna, Bihari János, Boka Károly, Patikárus Ferenc, Bunkó Ferenc, Sárközy Ferenc, Fátyol Károly) kiemelkedően fontos szerepet játszott abban, hogy a 19. század közepére a verbunkos és a cigányzenei repertoár többi műfaja, a magyar nóta, valamint a csárdás a magyar nemzeti érzés kifejezőjévé, maga a cigányzenei stílus pedig nemzeti zenei stílussá vált.
Dankó Pista (Szeged-Szatymaz, 1858. június 14. – Budapest, 1903. március 29.) cigány származású magyar nótaszerző.
Élete 1858. június 14-én született Szeged-Szatymazon.
1873-ban, 15 esztendős korában cigányzenekart szervezett és vezetett szülőfalujában, majd Szegedre került. Első dalait Blaha Lujza tette népszerűvé.
Blaha Lujza (1850-1926) magyar színésznő, „a nemzet csalogánya”. Dankó Pista 15 esztendős korában cigányzenekart szervezett és vezetett szülőfalujában, majd Szegedre került. Első dalait Blaha Lujza tette népszerűvé. 1890-ben Budapestre költözött. 1895-ben Pósa Lajos balatoni nótáinak megzenésítésével megnyerte az Új Idők pályadíját. Az 1890-es években daltársulattal járta be Magyarországot, háttérbe szorítva mindenütt a német daltársulatok népszerűségét. Oroszországban is járt. Mivel eleinte nem értett a hangjegyíráshoz, dalait többnyire mások lejegyzése nyomán ismerjük. Később nem egyszer jó barátja, Gárdonyi Géza segített neki az eltévedt kottafejeket kiigazítani. Nyomorúsággal küzdött egész életében; elhatalmasodó tüdőbajával már hiába küldték San Remóba. 1903. március 29-én hunyt el Budapesten. Szegeden temették el.
Művei
Dankó Pista szobra Szegeden. (Margó Ede szobra, 1912)
Dankó Pista nevét utca is viseli Szegeden.1979-ben még az 1945 előtti kiírás is olvasható volt.
A Dankó Pista Emlékkönyv borítója. Mintegy 400 önálló népies műdalt írt: - Eltörött a hegedűm - Egy cica, két cica - Most van a nap lemenőbe - Baka levél - Béla cigány - Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány - Szőke kislány, csitt, csitt, csitt… - Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál - Egy csillag se ragyog fenn az égen - Nem átkozom ibolyakék szemedet - Szegedében szokása a leánynak - Ne gyónj nekem, minek gyónnál - Hallod rózsám, Katika - Nem vagy legény, Berci - Nincs szebb lány a magyar lánynál - Nincsen a császárnak olyan katonája - Nem jó, nem jó minden este a kapuba kiállni - Elmegyek a tengerszélre - Búsan szól a kecskeméti öreg templom nagyharangja - Csitt, babám! - Az a szép Népszínművek zenéje - A zsöllérlegény (Szeged, 1887) - Szegény Laci (Szeged, 1888) - A leányasszony (1889) - Cigányszerelem (1898) - A halász szeretője (Budapest, 1899)
Emlékezete A szegedi Stefánia-sétányon, a Kass Szálló előtt áll Margó Ede 1912-ben készült lírai Dankó-szobra. Margó Ede tiszteletből készítette a szobrot, csak a márványtömb árát fogadta el. Dankó Pista halálának
centenáriuma (1903-2003) alkalmából a szobor közelében emléktáblát helyeztek el, melyen Juhász Gyula Dankó Pistának című verséből olvasható egy versszak: Húzd rá, cigány, te örök, te áldott, Virulj mindig, dicső nótafa, Halhatatlan híred ragyogását Be ne födje feledés hava! A nótakirály kalandos életéről Kalmár László rendezett mozifilmet 1940-ben, olyan sztár színészekkel, mint Jávor Pál, Lukács Margit.
2008. június 14-én, születésének 150. évfordulóján megemlékezésre került sor Szegeden, Szatymazon és másutt. A Budapest-Cegléd-Kecskemét-Kiskunfélegyháza-Szeged között naponta közlekedő InterCity szerelvényt a nótaszerző emlékére Dankó Pista IC-nek nevezték el; ezen kívül nevét viseli a Weinhaus borászat egyik vörösbor fajtája is.
