[ξ ]

[ξ ]

)LDWDOELROyJXVGRNWRUiOWDNpOHWSiO\iMD²ÑWDGRNWRULIRNR]DWPHJV]HU]pVpLJ  3iOLQNyeYD+RUYiWK'iQLHO [email protected]; [email protected]

   

                Â http://www.mtakszi.hu/kszi_aktak/



© MTA Kutatásszervezési Intézet 2009

Fiatal biológus doktoráltak életpályája – Út a doktori fokozat megszerzéséig PÁLINKÓ ÉVA – HORVÁTH DÁNIEL Az MTA Kutatásszervezési Intézetének „Tudomány és társadalom” kutatócsoportja a „Fiatal kutatók: doktori képzés és életpálya-modellek” projekt segítségével1 megkísérelte felmérni a hazai és külföldi doktori képzés fıbb jellemzıit. A projekt égisze alatt a PhD képzés, illetve a doktori karrierutak többszempontú megközelítésére, feltérképezésére vállalkoztunk, melynek egyik lehetséges módjaként kérdıíves adatfelvételen alapuló empirikus vizsgálatot végeztünk a PhD fokozattal rendelkezı fiatal (40. életévét be nem töltött) biológus kutatók körében, melynek során – többek között – foglalkoztunk a kutatói életpálya kibontakozásával kapcsolatos kérdésekkel is. A kutatás on-line kérdıívét 122 fiatal biológus kutató töltötte ki. Jelen cikkben bemutatjuk a késıbbi kutatók doktori képzésig vezetı útját, összefoglaljuk, hogy a kutatásunkban részt vevık miként értékelik doktori képzésüket, valamint röviden kitérünk a fokozatszerzés körülményeire is. A kérdıíves kutatást a fiatal doktoráltak körében felvett interjúkkal egészítettük ki. Út a doktori képzésig A kutatóvá válást sokféle tényezı befolyásolhatja. Családi hatás/háttér, fokozott érdeklıdés egy tudományág iránt, tanári-oktatói bíztatás, kiemelkedı eredmények valamely területen, elhivatottság – ezek külön-külön, vagy együttesen elvezethetnek a kutatóvá váláshoz. Természetesen e tényezık közül van olyan, melynek hiányában szinte elképzelhetetlen a kutatóvá válás (érdeklıdés, elhivatottság), míg más ösztönzık csupán segítik megtalálni a helyes utat. A fiatal biológus doktoráltak életpálya-kutatása során elvégzett on-line kérdıíves felmérésünk során e témával kapcsolatban viszonylag csekély számú kérdést kellett a kutatás alanyainak megválaszolni, e néhány kérdés alapján is kirajzolható ugyanakkor egy hozzávetıleges kép arról, hogyan jutottak el válaszadóink a doktori képzésben való részvételig. Az itt vizsgált kérdések leginkább arra keresik a választ, hogy a biológia iránti érdeklıdés hogyan jelent meg korábban (középiskola, egyetemi képzés idején) válaszadóink esetében: családi háttér, biológia különórákon, illetve versenyeken való részvétel, és az ezeken elért eredmények szempontjából vizsgáljuk meg a kérdıívet kitöltı fiatal doktoráltakat. Az így kapott képet tovább színesíthetjük, ha figyelembe vesszük a projekt során elkészített interjúkat, melyben az interjúalanyok (szintén fiatal biológus doktoráltak) beszéltek többek között arról, miként jutottak el a doktori képzésig, illetve hogyan, milyen hatásokra váltak kutatókká. A biológia iránti érdeklıdés sok esetben már gyermekkorban körvonalazódni látszik. Erre vonatkozóan a kérdıíves vizsgálat eredményeibıl nem, a projekt során elkészített interjúkból viszont rendelkezünk információkkal. A fiatal biológus kutatók beszámolói alapján megállapítható, hogy a megkérdezettek szinte kivétel nélkül már gyermekkorukban szoros kapcsolatba kerültek a biológiával valamilyen formában. Sok interjúalany említette a természetszeretetet, mint a biológia iránti érdeklıdés fı inspirációs forrását, de szintén többen 1

A kutatást az NKTH Jedlik Ányos pályázata támogatta. A projekt vezetıje: Tolnai Márton. Témavezetı: Mosoniné Fried Judit. Közremőködı kutatók: Pálinkó Éva, Palló Gábor, Stefán Eszter, Horváth Dániel, Csehó Julianna, Mund Katalin, Kristóf Péter.

1

vannak olyanok, akik családi vagy tanári hatásra kerültek közelebb e tudományhoz. Akadtak interjúalanyok, akik egy-egy könyv hatására kezdtek el komolyabban érdeklıdni a biológia iránt, s volt olyan, aki biológia iránti érdeklıdését, biológussá válását teljesen magától értetıdınek, természetesnek tekintette. A tágan értelmezett értelmiségi pálya melletti döntés betudható – részben legalábbis – szülıi hatásoknak. Ezzel kapcsolatban az apa iskolai végzettségét, illetve a szülık szakmai orientációját vizsgáltuk meg kérdıíves kutatásunkban. Válaszadóink kétharmadának (66,4%) apja felsıfokú végzettséggel rendelkezik – közöttük túlnyomó többségben vannak az egyetemi végzettséggel vagy tudományos fokozattal bírók (e két kategória összesített aránya meghaladja az 50%-ot). Esetükben nyilvánvaló lehet, hogy a szülı(k) ösztönzik, de legalábbis lehetıségeikhez mérten támogatják gyermekük tudományos karrierjét, vagy azért, mert ık maguk is tudományos fokozattal rendelkezık, vagy azért, hogy gyermeküknek sikerüljön az, ami esetleg nekik nem adatott meg. (Nyilván tudományáganként más-más attitüdök fogalmazódhatnak meg a diplomás szülı(k)ben a kutatói létformával kapcsolatban, ám ennek kimutatása nem képezi jelen kutatás tárgyát.) Az alacsonyabb iskolai végzettségő (nem diplomás) apával rendelkezık körében is csekélyebb azok aránya, akik esetében a szülı nem rendelkezik érettségivel – az összes megkérdezett 2%-a rendelkezik maximum 8 általánost, 10,9% pedig szakmunkásképzıt végzett apával. Mindez jelzi tehát, hogy nem igazán jellemzı az elsıgenerációs értelmiségiek kutatóvá válása, noha természetesen erre is akad példa.

1. diagram. Az apa legmagasabb iskolai végzettsége A szülık szakmai, szakterületi megoszlását is megvizsgáltuk, pontos képet azonban errıl nem kaptunk2. Adataink alapján ugyanakkor valószínősíthetı, hogy a rekrutáció mértéke nem különösen magas; találunk ugyan olyan válaszadókat, akik szülei gyengébb-erısebb szálakkal kötıdnek a biológusi pályához (agrármérnök, növénynemesítı-kutató, mezıgazdasági kutató, erdımérnök, gyógyszerész, stb.), de részarányuk csekély. Mindez azt mutatja, hogy a szülıi hatás nem kifejezetten a konkrét tudományos irányultságot határozza meg, hanem csak egy általánosabb, az „általános kutatói lét” felé orientálódásban játszik jelentıs szerepet. 2

A válaszokból sok esetben nem tudunk következtetni a szülık szakterületére, mivel gyakran általános kategóriát jelöltek meg, pl. „oktató”, „agrárium”, stb.

2

A biológia iránti konkrét érdeklıdés kialakulásában nagy szerepe lehet a középiskolai tanulmányoknak, hiszen ezen évek során dılhet el, hogy a diák mely irányban tanul tovább. A biológia tudománya iránti érdeklıdés egyik jele a középiskolai fakultáción, szakkörön való részvétel3, ami sok esetben elısegíti a felvételire való felkészülést is – a megkérdezett fiatal biológusok abszolút többsége, 94,2%-a járt ilyen foglalkozásokra.

2. diagram. Biológia iránti érdeklıdést jelzı tényezık A biológia iránti érdeklıdés magasabb szintjét mutatja az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeken (OKTV) való részvétel, mely – jó eredmény elérése esetén – automatikus belépést jelent(ett) a felsıoktatásba. A válaszadók igen jelentıs arányban indultak középiskolás éveik alatt e megmérettetéseken: 79%-uk vett rész biológiából (vagy kémiából) OKTV-n.4 A versenyen elért eredményeket vizsgálva a korábban OKTV-n induló fiatal biológus kutatók körében három csoport különíthetı el.

3 4

A kérdıívben arra kérdeztünk rá, hogy járt-e a válaszadó biológia vagy kémia fakultációra, szakkörre. Kérdésünk a biológia vagy kémia OKTV-n való részvételre vonatkozott.

3

3. diagram. OKTV-n elért eredmények A tanulmányi versenyen kiemelkedı helyezést elérık aránya viszonylag csekély (12,8%), amit ugyanakkor éppen a részvételi hajlandóság magas volta magyarázhat. Az egyetemi évekre vonatkozóan egy olyan kérdést tartalmazott a kutatás kérdıíve, mely utalhat a biológia tudománya iránti fokozott érdeklıdésre – ez az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) való részvétel. Aki e megmérettetésen részt vesz, arról már feltételezhetı egy bizonyos specifikus kutatási téma iránti komoly érdeklıdés, valamint az elhivatottság, ami – ahogy azt már említettük – a kutatóvá válás legfontosabb inspiráló tényezıje. A megkérdezett fiatal biológusok 53,3%-a számolt be arról, hogy egyetemi évei alatt tartott elıadást OTDK-n.

4. diagram. OTDK helyezés A vizsgált fiatal kutatók közül az OTDK-n résztvevık nagyobb része (összesen mintegy 60%a) kiemelkedı eredményt – 1-3. helyezést – ért el; ez az arány jóval meghaladja az összes 4

résztvevı közül díjazásban részesülık arányát, mely 33-45% között alakult a 2001 és 2007 között megrendezésre került négy OTDK alkalmával.5 A jó eredményt elérık magas aránya jelzi, hogy a biológia iránti komoly elkötelezettség már igen erıteljesen kialakult válaszadóink nagyobb részében egyetemi tanulmányaik ezen idıszakára (általában IV.-V. évfolyam). A fiatal biológusokkal készített interjúk is alátámasztják, hogy az OTDK-n való részvétel gyakorlatilag a doktori iskolába történı jelentkezés „elıszobája”. Emellett az interjúkból kiderül, hogy sok fiatal kutató már gimnáziumi évei során tisztában volt vele, hogy mit szeretne kutatni a késıbbiek során, s az egyetemi évek alatt nyilvánvalóvá vált számukra, hogy céljaik eléréséhez elengedhetetlen a doktori iskola elvégzése. Több esetben az oktatók is szorgalmazták a doktori iskolába történı jelentkezést interjúalanyaink beszámolói alapján. Volt ugyanakkor, akinek munkahelyi elvárás volt a doktori cím megszerzése. Doktori tanulmányok megkezdése A doktori tanulmányok megkezdéséhez szükséges diplomát a kutatásban részt vevık többsége biológus (vagy biológiatanári) szakon szerezte meg, de csekély arányban találkozunk többszakossággal és más tudományágak diplomáival is.

5. diagram. A mintában szereplık megoszlása alapdiploma szerint Igen csekély azok aránya, akik doktori tanulmányaik megkezdése elıtt nem folytattak tanulmányokat biológus vagy biológiatanári szakon (7,2%). A kizárólag biológia, illetve biológiatanári szakon (illetve mindkettın) diplomát szerzık aránya megközelíti a 90%-ot, s közöttük is abszolút többségben vannak a biológus (tehát már eleve kutató-) szak abszolválói. A kutatás során megkérdezettek mintegy háromnegyede a diplomaszerzést követıen rögtön megkezdte doktori tanulmányait, meglehetısen alacsony ugyanakkor azok aránya, akik ezzel 5

Forrás: http://www.otdt.hu/

5

néhány évet vártak.6 Ezt magyarázhatja, hogy a kutatásba bevont fiatal biológusok többsége már diplomaszerzés elıtt rendelkezett kutatási témával (amit már bizonyos alkalmakkor – OTDK, szakdolgozat – prezentáltak is), valamint eltökélt szándékuk volt, hogy tanulmányaikat – azokat folytonossá téve – az alapképzés befejeztével doktori iskolában folytassák.

6. diagram. A diplomaszerzés és a doktori tanulmányok megkezdése között eltelt idı Tagozatok szerint mutatkozik némi különbség a diplomaszerzés és a doktori tanulmányok megkezdése között eltelt idı mértékében, ugyanis a doktori iskolát nappali tagozaton végzık körében mindössze 17,5% azok aránya, akik legalább egy évet kihagytak, míg ugyanez a levelezı tagozatosok esetében 50%. Mindez azt eredményezi, hogy a levelezı tagozatosok aránya 41,7% azok között, akik kihagytak legalább egy évet a diplomaszerzést követıen, a doktori tanulmányaikat diplomázásuk évében megkezdık körében ugyanakkor e csoport aránya csak 13,2%. Az évkihagyók diplomaszerzést követıen munkát vállaltak, s többek között ezért is választották inkább a levelezı (kevesebb elfoglaltságot jelentı) képzési formát a PhD képzés során. A doktori fokozat megszerzését több különféle tényezı ösztönözte a fiatal biológusok esetében. (Megjegyzés: A doktori iskolába történı beiratkozás és a fokozatszerzés két külön dolog – nem minden PhD hallgató szerez fokozatot –, így az ezekre ható ösztönzık is részben különbözhetnek.) A doktori fokozat megszerzését közvetlenül ösztönzı tényezıket vizsgálva két nagy csoportot különíthetünk el aszerint, hogy külsı, illetve belsı inspirációról van-e szó.7

6

Több releváns diploma esetén az idıben korábbit vettük figyelembe. Mivel 1993 elıtt nem beszélhetünk a mai értelemben szervezett doktori képzésrıl Magyarországon, ezért kézenfekvı, hogy a diplomájukat ezelıtt megszerzık egy-két év kihagyás után tudták csak megkezdeni doktori tanulmányaikat, arányuk azonban csekély.

7

Többszörös választás

6

Doktori fokozat megszerzését ösztönzı tényezık (többszörös választás) Külsı ösztönzık és kiválasztási arányuk (%)

Munkahelyi elvárás volt

Magasabb beosztás elérésének feltétele volt

15,6

8,2

Belsı ösztönzık és kiválasztási arányuk (%) Önálló kutatói munka reményében kívántam megszerezni Elsısorban saját tudományos ambícióim miatt kívántam megszerezni Magasabb szintő intellektuális tevékenység igénye vezetett A fokozatszerzés a diplomázást követıen automatikusan következett

39,3 45,9 28,7 37,7

1. táblázat. A doktori fokozat megszerzését ösztönzı külsı és belsı tényezık A táblázat adatai jelzik, hogy a kutatásban részt vevı fiatal biológus kutatók jóval kisebb arányban jelöltek meg ösztönzı tényezıként külsı elvárásokat, mint belsı késztetıket. Úgy tőnik, hogy a doktori fokozat megszerzésében leginkább a tudományos ambíciók játszanak ösztönzı szerepet (a válaszadók 45,9%-a jelölte meg e tényezıt), de az önálló kutatómunka iránti igény is jelentıs motivációs hátteret jelentett a doktori képzés megkezdésekor (kiválasztási aránya 39,3%). A megkérdezettek több mint egyharmada (37,7%) számára ugyanakkor a diplomaszerzést követıen magától értetıdı volt, hogy megszerzik a doktori fokozatot is – e tényezı jellegét tekintve különbözik az elızıektıl, ám szintén a belsı ösztönzık közé sorolható. Belsı ösztönzık közül legcsekélyebb arányban a magasabb szintő intellektuális tevékenység igényét jelölték meg a kutatásban részt vevık (28,7%), de még ez is felülmúlja a külsı motivációs tényezık kiválasztási arányát, melyek említési gyakorisága kifejezetten alacsonynak mondható.8 A kiválasztott ösztönzık számát tekintve megállapítható, hogy a válaszadók fele (50,8%-a) mindössze egy motiváló tényezıt jelölt meg; kettı vagy több ösztönzıt a vizsgálatban részt vevık 46,8%-a említett.9 A motiváción túl a doktori tanulmányok finanszírozhatósága is fontos szempont volt a doktoráltak számára. Válaszadóink doktori tanulmányait megkönnyítette, hogy jelentıs részük (86,1%-uk) mindvégig részesült valamiféle anyagi támogatásban – ezen belül az állami ösztöndíjasok aránya 69,4% volt. Doktori képzés jellemzése A késıbbi életpálya vizsgálatának szempontjából nem elhanyagolható a doktori képzés megítélésének kérdése. Ennek vizsgálatára ötfokozatú Likert-skála segítségével került sor – a kérdıív kitöltıinek öt különbözı állításról kellett eldönteni, hogy mennyire értenek egyet az abban leírtakkal.10 8

Egyéb, a táblázatban nem említett motivációs tényezıt mindössze a válaszadóink 4,9%-a jelölt meg, ezért ennek külön bemutatásától eltekintünk. 9 Néhány válaszadó egyetlen motiváló tényezıt sem jelölt meg. 10 Három pozitív és két negatív állítást kellett minısíteniük válaszadóinknak.

7

Állítás

Skálapontszámok átlaga (1-5)

A PhD képzés során az órákon való részvétel jelentısen hozzájárult szakmai fejlıdésemhez A PhD képzés során a témavezetım jelentısen hozzájárult szakmai fejlıdésemhez A PhD képzés, amire jártam, színvonalas és hatékony kutatóképzést jelentett A PhD képzésen szinte semmi szakmai pluszt nem kaptam az egyetemhez képest A PhD hallgatókat az egyetem túlzottan kihasználja

3,10 4,00 3,38 1,98 2,64

2. táblázat. A doktori képzés megítélése A válaszadók – ha a skálapontszámok átlagát nézzük – elégedettek a doktori képzés vizsgált szegmenseivel. A képzéssel való elégedettség mértéke – összevonva az egyes állításokat – a következıképpen alakul (elégedettségi index kialakításához szükség volt a két negatív item beforgatása).

7. diagram. Elégedettség a doktori képzéssel A kialakított kategóriák11 közül legnagyobb arányban a közepesen elégedettek csoportjába sorolhatjuk válaszadóinkat (44,8%), a kifejezetten elégedettek aránya ugyanakkor kétszeresen

11

A kategóriák kialakításánál a következıket vettük figyelembe: A „közepes mértékben elégedett” kategória alsó határa 15 skálapont, mivel ez esetben a válaszadó átlagosan mindegyik item esetében eléri ezt a szintet (5×3=15). Hasonló módon határoztuk meg a „nagymértékben elégedett” kategóriát is: ennek alsó határát 20 skálapontban állapítottuk meg, mivel így az e kategóriába kerülıknek átlagosan itemenként el kell érniük az elégedettséget kifejezı 4-es értéket (5×4=20). (Mindez természetesen egyik esetben sem jelenti azt, hogy az e kategóriákba kerülıknek nem lehet egy-egy esetben alacsonyabb itemenkénti skálapontszám-értéke.)

8

meghaladja az elégedetlenek részarányát, ami a biológus doktori képzés alapvetıen pozitív megítélését mutatja. A PhD képzésre vonatkozó tényezık különbözhetnek aszerint, hogy a megkérdezettek melyik egyetem doktori iskolájában folytatták tanulmányaikat. Az intézményenkénti elemszámok ugyanakkor csak az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem esetében teszik lehetıvé az összehasonlítást.

8. diagram. Elégedettség a doktori képzéssel az ELTE és az SZTE biológus doktoráltjai körében Az adatokat megvizsgálva látható, hogy – nem sokkal ugyan, de – a Szegedi Tudományegyetemen fokozatot szerzık összességében nagyobb arányban elégedettek a doktori képzéssel, mint ELTE-n végzett társaik; mindkét doktori iskola magas elégedettségi mutatóval rendelkezik ugyanakkor. A különbség mértékébıl, illetve az alminták nagyságából fakadóan az eltérés nem tekinthetı szignifikánsnak, így a bemutatott adatok csupán tájékoztató jellegőek, és a kutatásban részt vevıkre vonatkoztathatók. Ennek figyelembevételével ugyanakkor az egyes tényezık külön-külön is összehasonlíthatóak a két doktori képzés tekintetében.

9

Állítás A PhD képzés során az órákon való részvétel jelentısen hozzájárult szakmai fejlıdésemhez A PhD képzés során a témavezetım jelentısen hozzájárult szakmai fejlıdésemhez A PhD képzés, amire jártam, színvonalas és hatékony kutatóképzést jelentett A PhD képzésen szinte semmi szakmai pluszt nem kaptam az egyetemhez képest A PhD hallgatókat az egyetem túlzottan kihasználja

Skálapontszámok átlaga - ELTE (1-5)

Skálapontszámok átlaga - SZTE (1-5)

3,08

3,00

3,92

4,33

3,31

3,62

2,07

1,83

2,54

2,79

3. táblázat. A doktori képzés megítélése az ELTE és az SZTE biológus doktoráltjai körében Az egyes tényezık megítélésének tekintetében vegyes a kép: két esetben az ELTE, három állítás esetében a Szegedi Tudományegyetem doktoráltjai vélekedtek pozitívabban, figyelembe véve a negatív állításokat is. A szegedi biológus doktori iskola erıssége – a válaszokból következıen – elsısorban a témavezetık kiválóságában és a színvonalas, hatékony kutatóképzésben nyilvánul meg, de a Szegeden doktoráltak vélekedése a szakmai pluszok tekintetében is jobb némileg (negatív állítás). Az ELTE-n doktoráltak ezzel szemben némileg kedvezıbb tapasztalatokkal rendelkeznek a doktori tanulmányok keretében felvett kurzusok által biztosított szakmai fejlıdéssel és az egyetemhez főzıdı viszonnyal (negatív állítás) kapcsolatban, bár a differencia mértéke nem túlzottan jelentıs. Fokozatszerzés A PhD fokozatot a válaszadók átlagosan 30,2 éves korukban szerezték meg, a legfiatalabb fokozatszerzı 26, a legidısebb 39 éves volt. Az ehhez szükséges idı átlagosan 5,6 évre tehetı a válaszadók körében; nagyon kevés az olyan doktorált, aki három év alatt eljut a fokozatszerzésig, többségüknek 4-7 év kell a cím megszerzéséhez – ez teljesen általánosnak tekinthetı mindenféle doktori képzés kapcsán. A cím elnyeréséhez szükséges idı, valamint a fokozatszerzés idején betöltött életkor ugyanakkor függ attól, hogy a megkérdezett fiatal biológus milyen tagozati formában végezte doktori tanulmányait. (Válaszadóink 80%-a nappali, 20%-a levelezı tagozaton járt doktori iskolába.) Tagozati forma Nappali Levelezı ÖSSZESEN

Életkor fokozatszerzés idején (év) 29,4 31,6 30,2

Fokozatszerzéshez szükséges idı (év) 5,45 6,10 5,58

4. táblázat. Életkor fokozatszerzés idején, valamint a cím megszerzéséhez szükséges idı

10

A doktori tanulmányaikat levelezı tagozaton folytatók esetében kimutatható, hogy némileg hosszabb idı alatt, valamint idısebb korukra szerzik meg fokozatukat. A hosszabb teljesítési idı természetesen kihatással van a fokozatszerzéskori életkorra is, de ennek vizsgálata során figyelembe kell venni azt is, hogy a levelezı tagozatosok esetében magas azok aránya, akik diplomaszerzés után egy-két évet kihagytak a doktori tanulmányaik megkezdéséig.

11