LYMPHOTROP EMBERI HERPESVÍRUSOK (HHV-4, HHV-5, HHV-6 ÉS HHV-8) REAKTIVÁLÓDÁSA ÉS SZAPORODÁSA PLAZMASEJT ELFAJULÁSBAN ÉS EOSINOPHIL GRANULOMÁBAN SZENVEDŐ BETEGEKBEN
Doktori értekezés tézisei Csire Márta
Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológia Doktori Iskola Iskolavezető: Dr. Erdei Anna, Ph.D., D.Sc., tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA levelező tagja Evolúciógenetika, Evolúciós Ökológia, Konzervációbiológia Doktori Program Programvezető: Dr. Szathmáry Eörs, Ph.D., egyetemi tanár
Témavezető: Dr. med. habil. Berencsi György, Ph.D., egyetemi magántanár, főosztályvezető főorvos Országos Epidemiológiai Központ, Virológiai Főosztály Szakmai konzulens: Dr. med. habil. Vályi-Nagy István, Ph.D., egyetemi magántanár
2006
LYMPHOTROP EMBERI HERPESVÍRUSOK (HHV-4, HHV-5, HHV-6 ÉS HHV-8) REAKTIVÁLÓDÁSA ÉS SZAPORODÁSA PLAZMASEJT ELFAJULÁSBAN ÉS EOSINOPHIL GRANULOMÁBAN SZENVEDŐ BETEGEKBEN Doktori értekezés tézisei
Csire Márta
Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológia Doktori Iskola Iskolavezető: Dr. Erdei Anna, Ph.D., D.Sc., tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA levelező tagja Evolúciógenetika, Evolúciós Ökológia, Konzervációbiológia Doktori Program Programvezető: Dr. Szathmáry Eörs, Ph.D., egyetemi tanár
Témavezető: Dr. med. habil. Berencsi György, Ph.D., egyetemi magántanár, főosztályvezető főorvos Országos Epidemiológiai Központ, Virológiai Főosztály Szakmai konzulens: Dr. med. habil. Vályi-Nagy István, Ph.D., egyetemi magántanár
Országos Epidemiológiai Központ, Virológiai Főosztály Budapest 2006
BEVEZETÉS
A herpesvírusoknak az ókorból eredő elnevezése, a görög herpes, herpetos (csúszómászó állat, kígyó) szóból ered, ami az egyik emberi herpesvírus (HHV-3 vagy VZV) által okozott bőrelváltozás idegek mentén tovaterjedő (övsömör) jellegére utalt. A több mint 130 különböző herpesvírust tartalmazó víruscsalád tagjait már izolálták minden fontosabb evolúciós lépcsőt képviselő magasabb rendű állatfajból (kagylók, halak, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök). A herpesvírusok népes családjából, jelenlegi tudásunk alapján nyolc herpesvírust sorolunk az emberi herpesvírusok közé: Herpes simplex vírus-1 (HSV-1, Humán herpesvírus1=HHV-1), Herpes simplex vírus-2 (HSV-2, Humán herpesvírus-2=HHV-2), Varicella-zoster vírus (VZV, Humán herpesvírus-3=HHV-3), EpsteinBarr vírus (EBV, Humán herpesvírus-4=HHV-4), Cytomegalovírus (CMV, Humán herpesvírus5=HHV-5), Humán herpesvírus-6 (HHV-6A és HHV-6B), Humán herpesvírus-7 (HHV-7) és a Humán herpesvírus-8 (HHV-8, Kaposi szarkómához társult herpesvírus=KSHV). A herpesvírus fertőzésekre jellemző, hogy a heveny fertőzést követően az egész életen át perzisztálnak a szervezet idegsejtjeiben vagy B és T sejtjeiben. Ezek olykor reaktiválódnak. A lymphotrop emberi herpesvírusok közül főleg a B sejtekben szaporodik az EBV, CMV és HHV-8. A T-sejtekben szaporodik a HHV-6 és a HHV-7. Az EBV a mononucleosis infectiosa megbetegedések többségét okozza, a B-lymphocytákat tudja immortalizálni. A CMV mononucleosis infectiosa kórképet is okozhat. A primer fertőzések jelentős része tünetmentesen zajlik le. A CMV receptora az MHC I-es osztályú antigén, ezért számos szervben tud szaporodni és ez a magyarázata annak, hogy a méhlepényen is át tud jutni, mert a placenta kialakulásában szerepet játszó fehérjék között vannak az MHC-I szupercsoportba tartozó molekulák is. Immunszuppresszió megkönnyíti a vírusszaporodást. Immunhiányos állapotban a megbetegedések széles skálája jelenhet meg. A HHV-6-ot 1986-ban írták le először és 1988-ban izolálták lymphoproliferatív betegségben szenvedő egyénekből. CD4+ T-lymphocytákat fertőz és szaporodik bennük. Két variánsa ismert HHV-6A és HHV-6B. A B variáns az exanthema subitum (roseola infantum) kórokozója, látens fertőzést, lázat, hasmenést, idegrendszeri tüneteket, hepatitist is okozhat. Transzplantációt követően a HHV-6 reaktiválódhat, májsejtekben is képes replikálódni. A HHV-6 az EBV replikációját aktiválhatja, csökkenti vagy fokozza a HIV replikációját, HPV által kódolt antigének expresszióját fokozza. A HHV-7-et 1990-ben izolálták CD4+ sejtekből, egészséges személyből került elkülönítésre. Pityriasis rosea kórokozója, de okozhat exanthema subitumot is. A T–lymphocytákban látens és a nyálmirigy hámsejtekben produktív fertőzést hoz létre. Terhesség során a kimutathatóság még gyakoribb és felvetheti az urogenitális, perigenitális és kongenitális terjedést is. HHV-7-nek szerepe
1
lehet az immunhiányos egyének megbetegedéseiben, immunszupresszió esetén a HHV-6- nak és a HHV-7-nek kofaktor szerepe van a pneumóniával járó állapotok kiváltásában. A HHV-8 a legújabban felismert emberi tumorvírus, 1994-ben történt felfedezése óta a kutatások középpontjában áll. Szerepet játszik az AIDS-hez társult testüregi B-sejtes lymphomában (BCBL=body cavity B-cell lymphoma). Az új vírus neve a leírók által adott Kaposi’s sarcoma associated herpesvirus (KSHV) lett. A Kaposi szarkómának négy klinikai formája ismert: 1. Klasszikus típus (Kaposi által leírt), 2. Járványos-afrikai típus, 3. Iatrogén, 4. AIDS-hez társult típus. A KSHV-nak más tumoros betegségekben is valószínűsíthető a közvetlen vagy közvetett elindító szerepe: a testüregi lymphomában (BCBL) AIDS-es és idős betegekben, Castleman betegségben, Myeloma multiplexben, Waldenström makroglobulinaemiában. A HSV-2 a primer és recurrens herpes genitalis elsődleges kórokozója. A terhességi immunmoduláció következtében igen gyakran tünetmentes reaktiválódás következik be. Az újszülöttek perinatális megbetegedése azonban igen ritka. Az emberi papillomavírus (HPV) az egyik legismertebb daganatkeltő DNS vírus. Legalább 95 típusa különböztethető meg az E6, E7 és L1 ORF gének szekvenciája alapján. A HPV-k epitheliotrop vírusok, a bőr és nyálkahártya hámsejtjeit támadják meg, benignus hámproliferációtól (szemölcsfajták), premalignus, malignus átalakulást idézhetnek elő. Kontakt, szexuális és perinatális úton terjed. Az állatvilágban és a szülészetben is leírták az endotoxinok magzatkárosító hatását. A Gramnegatív baktériumok külső sejtfalában elhelyezkedő (lipopoliszacharid, LPS) lipid-A része fejti ki a toxikus hatásokat, ami a baktériumok szétesésekor jelentkeznek. CÉLKITŰZÉSEK
1. Haematológiai daganatos megbetegedésekben, plazmasejt elfajulásokban a herpesvírusok szerepét már évtizedek óta vizsgálja a tudomány. A plazmasejtek betegségei (monoclonalis gammopathiak) közé tartozik a myeloma multiplex (MM), a Waldenström macroglobulinaemia (WM), az ismeretlen jelentőségű
monoclonalis
gammopathia
(MGUS,
Monoclonal
Gammopathy
of
Unknown
Significance). Pathogenezisükben a HHV-8 (KSHV) szerepe felmerült. Az eosinophil granulomára (Langerhans cell histiocytosis, LCH) jellemző a histiocyták számának a megemelkedése. Az LCH pathogenezisében is felvetődött a lymphotrop herpesvírusok oki szerepe. 2. A munka célja az volt, hogy a felsorolt betegcsoportokban egyidejűleg vizsgáljuk mind a négy lymphotrop herpesvírus látens jelenlétét, szerológiai vizsgálatok segítségével. A vírushordozás,
2
vírusreaktiváció és víruskölcsönhatások meglétét polimeráz láncreakció (PCR) alkalmazásával történő víruskimutatással vizsgáltuk. Az egyik egészséges kontroll csoportként a komplikáció nélküli, egészséges, időre szült asszonyok vérmintáit alkalmaztuk, akikben a terhességi immunmoduláció befolyásolhatta a látens vírusok reaktiválódását. Egyidejűleg a magzatvízből is mintát vettünk, hogy a vérben és magzatvízben megjelenő vírusokat is ellenőrizni lehessen. A másik kontroll csoport nem monoclonalis gammopathiaban szenvedő, de haematológiai betegséggel orvoshoz forduló, Non-Hodgkin lymphoma (NHL) diagnózissal kezelt betegcsoport volt. 3. Az alkalmazott módszerek a CMV, az EBV, a HHV-6 és HHV-8 DNS közvetlen kimutatását teszik lehetővé, egyszerű és „nested” PCR alkalmazásával. Az orvosetikai szabályok betartása mellett egyidejűleg megkíséreltük a vérplazma, a keringő fehérvérsejtek és a csontvelő vizsgálatát, hogy a vírusreaktiválódásra és a perzisztens fertőzés helyére vonatkozó adatokat is kaphassunk. A haematológiai betegek állapotában bekövetkezett változások, többnyire rosszabbodások esetében, illetve klinikai kontroll vizsgálatok végzése alkalmából egy betegtől többszöri, követéses vizsgálatot terveztünk. Természetesen a terhes asszonyok vizsgálata csak a szülés időpontjában vett vér és magzatvíz mintákra korlátozódott. ANYAG ÉS MÓDSZER Haematológiai betegek vizsgálati anyagai A vizsgálati minták az Országos Gyógyintézeti Központ (OGYK), Haematológiai és Őssejt Transzplantációs Osztály beteganyagából származtak. Virológiai vizsgálat céljára csak a klinikai laboratóriumi vizsgálatok céljából vett minták maradékát használtuk fel, a betegek felvilágosítását követő beleegyezése után. Az alvadásgátolt (EDTA) és natív vérmintákat, az alvadásgátolt csőbe levett csontvelő aspirátumokat és a gyógyítási vagy diagnosztikai célból vett szövettani mintákat az OEK, Virológiai Főosztályára a rutin diagnosztikai anyagokkal együtt küldték be a klinikusok. A szövettani feldolgozás céljából archivált minták esetében a formalinnal és acetonnal fixált paraffinba ágyazott blokk szállítása szobahőmérsékleten történt. A vizsgálat időtartama alatt 69 MM-ben, 16 MGUS-ban és 10 WM-ban szenvedő betegből származtak a vizsgálati minták. A kontroll csoport 44 NHL-ban szenvedő beteg volt. Összesen 38 beteg esetében nyílt lehetőség követéses vizsgálatra is. A 14 LCH-ban szenvedő beteg közül egy beteg esetében 17 év mintái álltak rendelkezésre virológiai vizsgálatokhoz.
3
Az egészséges terhes asszonyok szülése idején vett kontroll minták A magzatvíz és az egyidejűleg levett anyai vérek az OGYK, Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályáról származtak. A magzatvíz vétele az asszonyok zömében a burokrepesztés alkalmával történt. Ebben az esetben a lumennel rendelkező tűre szerelt egyszer használatos fecskendőbe mintegy 10 ml magzatvíz leszívása történt. A laboratóriumi vizsgálatokig steril csőben lefagyasztva történt a minták tárolása. A friss vérmintákat tartalmazó csöveket azonnal mélyhűtőbe helyezték, hogy mind a plazmában, mind a fehérvérsejtekben jelen lévő vírusnukleinsavak is kimutathatóak legyenek. Vizsgálati módszerek Szerológiai vizsgálatok EBV IgG: a virális kapszid antigén-specifikus IgG kimutatása ELISA módszerrel történt („CaptiaTM EBV VCA (P-18) IgG” kit, Trinity, Biotech plc Bray, Ireland; vagy „Anti-EBV viral capsid antigen IgG EIA” kit, Diasorin s.r.l. Saluggia, Italy, katalógusszám: P001606). Az EBNA antigén-specifikus IgG kimutatása „anti-EBV Nuclear Antigen IgG EIA kit” segítségével ( Diasorin s.r.l. Saluggia, Italy , katalógusszám: P001607) történt. EBV IgM: VCA-specifikus IgM antitest kimutatása „Copalis EBVM Antibody Assay” teszttel történt (Diasorin s.r.l. Saluggia, Italy , katalógusszám: 315020001) . CMV szerológia a következő reagensekkel történt: „Enzygnost Anti-CMV/IgG” EIA kit (Dade Behring Marburg GmbH, Germany) , „CMV-IgM-ELA Test PKS medac” (Medac Diagnostica Hamburg, Germany, katalógusszám: 110/PKS) vagy „Enzygnost Anti-CMV/IgM” EIA kit (Dade Behring Marburg GmbH, Germany). A vizsgálatok kivitelezése pontosan a reagensek használati utasítása szerint történt. HHV-6 IgG kimutatása: a „HHV-6 IgG EIA” kittel (Biotrin International Ltd. Dublin, Ireland, katalógusszám:V15 HHV6) történt. HHV-8 szerológiai vizsgálatánál a HHV-8 látens nukleáris antigénje (LNA) elleni antitestek kimutatását (HHV-8 orf 73), valamint a rekombináns orfK8.1 és orf65ct antigén streptavidin capture ELISA módszet alkalmaztuk (Juhász et al., 2001). PCR (polimeráz láncreakció) vizsgálatok A vizsgálati mintákból a DNS-t fenol-kloroform módszerrel nyertük ki. Az amplifikálást a lymphotrop herpesvírusok esetében Mitchell et al., 1994; Aubin et al., 1993; Chang et al., 1994 és Pozo et al., 1999 közleményei alapján kisebb módosításokkal végeztük. A termékeket 2%-os agaróz/TBE gélben elektroforetizáltuk, polaroid valamint digitális kamerával fényképeztük.
4
HPV vizsgálatok esetében PapVirID PCR alapú diagnosztikus kittel a magzatvízben lévő sejtek lizátumból a HPV L1 régiójának amplifikálásával, majd a pozitív mintákat típusspecifikus primerek alkalmazásával hibridizálással tipizálták. HSV-2 PCR a Genoid labor, saját fejlesztésű diagnosztikai kitjével történt. PCR termékek szekvenálása A PCR termékeket High Pure PCR Product Purification kittel (Roche Diagnostic GmbH, Mannheim, Germany) tisztítottuk meg és BigDye Terminator Cycle szekvenáló kittel készítettük elő az Abi Prism 300 Genetic Analyser (Applied Biosystem) szekvenálón való vizsgálatához. A kapott DNS szekvenciákat BLAST algoritmussal illesztettük. In situ hibridizációs vizsgálat A tárgylemezre fixált 3-4µm vastagságú metszetet deparaffinálást követően kíméletesen emésztettük proteázzal úgy, hogy a DNS és RNS szabaddá váljon a fehérjekötelékből, majd jelzett próbával hibridizáltuk, amely a keresett nukleinsavval komplementer volt. A módszernél a HHV-6 PCR digoxigeninnel jelölt DNS termékeit (380 bp és 194 bp) használtuk fel az in situ hibridizációhoz. Bakteriális endotoxin meghatározása (LAL-teszt) Az endotoxinok kimutatását az érzékeny és specifikus bakteriális endotoxin teszt a Limulus Amebocyte Lysate (LAL-teszt) egyik módszerével, a gélképződésen alapuló kémcsöves (makro) módszerrel végeztük. EREDMÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK 1. A monoclonalis gammopathiaban szenvedő betegek mintáiban kimutatható lymphotrop herpesvírusok előfordulási gyakoriságát az I. táblázat foglalja össze. I. táblázat MM n
MGUS
pos. pos. p vs n (n) (%) kontroll
WM
pos. pos. p vs n (n) (%) kontroll
Kontroll ( NHL)
pos. pos. p vs (n) (%) kontroll
n
pos. (n)
pos. (%)
EBV PCR
69
36
52
N.S.
16
9
56
N.S
10
7
70
N.S.
44
23
52
CMV PCR
69
8
12
N.S.
16
1
6
N.S
10
4
40
N.S.
44
4
9
HHV-6 69 PCR
13
19
N.S.
16
4
25
N.S
10
0
0
N.S.
44
8
18
HHV-8 69 PCR
29
42
<0.0001 16
6
38
<0.0009 10
5
50
<0.0004 44
1
2
5
Az eredmények a kontroll betegcsoporthoz képest kizárólag a HHV-8 (KSHV) előfordulása esetében mutatott szignifikáns különbséget. A különbség annál feltűnőbb, ha a vírusok szeroprevalenciáját is figyelembe vesszük ( II. táblázat). Az EBV és CMV szeroprevalenciája a 4 haematológiai betegcsoportban megközelítően azonos. Az EBV a szeropozitív betegek mintegy 60%-ában reaktiválódott, szemben a CMV szeropozitív egyének sokkal alacsonyabb reaktiválódásával (a szeroprevalenciához viszonyítva csak 14). II. táblázat MM n
MGUS
p vs pos. pos. (n) (%) kontroll
n
WM
p vs pos. pos. pos. pos. n (n) (%) kontroll (n) (%)
Kontroll ( NHL) p vs kontroll
n
pos. (n)
pos. (%)
EBV 52 IgG CMV 52 IgG HHV-6 52 IgG
47
90
N.S.
12
12
100
N.S
8
7
88
N.S.
27
25
93
46
88
N.S.
12
11
92
N.S
8
8
100
N.S.
27
18
67
18
35
N.S.
12
6
50
N.S
8
4
50
N.S.
27
13
48
HHV-8 52 IgG
4
8
N.S.
12
1
8
N.S.
8
0
0
N.S.
26
0
0
1.1. Az eredmények azt mutatják, hogy a KSHV alapvetően eltérő viselkedést mutat a haematológiai betegekben és a terhességi immunmoduláció következtében eltérően viselkedő anyai szervezetben. 1.2. A HHV-8 reaktiváció aránya a monoclonális gammopathiákban szenvedő betegekben szignifikánsan meghaladja a Non-Hodgkin lymphomában szenvedő betegekben mért arányt. 1.3. A szeroprevalenciához viszonyított vírusreaktiválódás eltérő eredményt adott a HHV-6 esetében, mint az EBV esetében, mert a NHL betegek és MM betegek reaktivációja a szeropozitív betegek közül hasonló arányú volt, szemben a WM-ben szenvedő betegekétől. A gravidák megfelelő aránya 74 szeropozitív terhes közül csak 3 (azaz csak mintegy 4 % volt). 2. A HHV-8 szeroprevalenciája igen meglepő eredményt adott. A 99 szerológiailag vizsgált betegből 5 volt szeropozitív azonban 30 beteg mutatott vírusreaktivációt vagy heveny fertőzést (?). Ez a megfigyelés arra utal, hogy a HHV-8 által indukált immunszuppresszió egészen eltérő jellegű a többi vizsgált vírustól. Különösen akkor feltűnő a jelenség, ha az összes vizsgált gammopathiás betegben talált 40/95 arányát figyelembe vesszük. A HHV8 szerológiai eredmények valószínűleg azért nem mutattak szignifikáns eltérést a két csoport között, mert a szeropozitív betegek száma minimális volt (99 betegből 5). 3. A monoclonalis gammopathiában szenvedő betegek herpesvírus reaktivációját vagy fertőzését két mintában is sikerült igazolni 15 esetben. Hét beteg 3 független mintája volt pozitív. Négy mintát 2 beteg vizsgálata során tapasztaltunk. 6
13 esetben a 95 gammopathiás betegből mind akut EBV-fertőzés (IgM szeropozitivitás) mind HHV-8 PCR pozitivitás együttes előfordulása volt tapasztalható. A monoclonalis gammopathiákban szenvedő betegekben a HHV-8 reaktiválódás eltérő immunológiai károsodásokra utalhat. Felmerülhet a HHV-8 szerepe a kórképek kialakulásának a kórfejlődése során is. Az EBV arányos gyakorisággal fordul elő valamennyi vizsgált haematológiai kórképben. A HHV-8 és EBV kölcsönhatásának lehet szerepe a kettős fertőzések kialakításában, esetleg a kórképek pathogenezisében. Az eredmények kiterjeszteni látszanak (MGUS és WM) Fleckenstein és mts. eredményeit, akik felvetették a HHV-8 kóroki szerepét myeloma multiplexben. A HHV-8 szeropozitivitás aránya hasonló az eddig Magyarországon véradók között elvégzett vizsgálatok eredményéhez. Az egészséges terhesek vizsgálata azt mutatja, hogy még a terhességi immunmoduláció sem növeli a PCR-pozitivitást 7 % fölé. A gammopathiák vizsgálati eredményeit a vírus kiszabadulása a csontvelőből valószínűleg szintén befolyásolhatja. 4. LCH megbetegedésben szenvedő fiatal (1975-ben született) férfit 17 éven át sikerült nyomon követni a klinikusoknak. Valamennyi vizsgálati anyagában, folyamatosan jelen volt a HHV-6 DNS. Retrospektív vizsgálatra is volt lehetőség, ami megerősítette a HHV-6 jelenlétét az első mintáiban, amikor diagnosztizálták nála betegséget. Antivirális terápia hatására javult a beteg klinikai állapota és a vérből eltűnt az időszakosan megjelenő EBV és a HHV-8. A HHV-6 DNS végig kimutatható maradt a HHV-6 szeropozitivitás ellenére. Az esetismertetés (1. ábra) valószínűsítheti a perzisztens HHV-6 fertőzés hatását más herpesvírusokra, valamint a LCH kórfejlődésére és progressziójára.
1. ábra Az LCH-ban szenvedő beteg 17 éves kórtörténete és diagnosztikai eredményei 5. A vírusok megjelenése a vérben és a magzatvízben a kihordott terhesség végén Endotoxinok a magzatvízben 50 magzatvízmintát vizsgáltunk meg, melyből 15 magzatvíz minta tartalmazott mérhető mennyiségű endotoxint (0,03 EU/ml és 3,0 EU/ml). 35 minta bizonyult negatívnak, ezek endotoxin értéke 0,03 EU/ml alatti volt. Az endotoxin pozitív minták nem tartalmaztak enterovírust 7
valószínűtlenné téve a minták szennyeződését. A magzatok születési súlya nem volt kisebb az átlagosnál, ami nem utal heveny anyagcsere károsodásra. Lehetőséget kellene találni arra, hogy az újszülöttek fejlődése nyomonkövethető legyen. A későbbi károsodások (vese) felismerése miatt. Limphotrop herpesvírusok a magzatvízben 106 magzatvíz mintát vizsgáltunk. Herpesvírus DNS 27 mintában volt kimutatható. CMV DNS-t 9, HHV-7 DNS-t 8, HHV-8 DNS-t 5, EBV DNS-t 4 mintában lehetett kimutatni. HHV-6 DNS csak egyetlen mintában volt. Papillomavírusok a magzatvízben Papillomavírusok nem terjednek vér útján, ezért vizsgálatát csak a magzatvíz mintákban kellett elvégezni. Hét minta volt pozitív a vizsgált 96-ból. A HPV genotípusok 18, 39, 45, 58, 62 és egyetlen nem tipizálható, azaz nem anogenitális típus volt kimutatható. A mintavételnél történő kontamináció lehetőségét kizárta a HSV-2 PCR vizsgálat negatív eredménye. A 39-es genotípust más szerzők eddig nem mutatták ki magyarországi betegekben. Adataink alátámasztják korábbi megfigyeléseket, miszerint a HPV nemcsak perinatálisan, hanem vertikális úton is terjedhet. Az endotoxinok és vírusok befolyása az újszölettek átlagos testsúlyára Az újszülöttek átlagos testsúlyát megállapították mind a vírus pozitív, mind az endotoxin pozitív valamint a vírus negatív és endotoxin negatív csoportokban. A fiú és leány újszülöttek átlagos testsúlya kontrollként szolgált. Nem volt statisztikai eltérés észlelhető az endotoxin pozitív valamint a vírus pozitív újszülöttek születési súlyában az átlaghoz képest. Ezek alól kivételt képezett a hat iker, melyek születési súlyait nem számítottuk bele az átlagokba. Lymphotrop herpesvírusok az anyai vérben A 106 anyai hemolizált vérmintában mind a fehérvérsejtekben, mind a plazmában jelenlévő lymphotrop herpesvírus DNS is kimutatható. HHV-8 pozitív 7, HHV-6 pozitív 3, EBV pozitív 1, CMV pozitív 1, HHV-7 pozitív 1 minta volt. A magzatvízben és vérben együttesen elforduló pozitív eredmények száma csak 2 volt a 106-106 mintából. A CMV, HHV-7 és EBV előfordulási gyakorisága 2-4-szer volt magasabb a magzatvízben, mint a vérben. További vizsgálatok szükségesek annak a tisztázására, hogy a vírus placentán való átjutása immuntoleranciát indukálhat-e a magzatokban? A HHV-8 szerológiai eredmények és PCR eredmények ellentétes viselkedése utalást jelenthet immuntolerancia kifejlődésére. HHV-6 elleni IgG ellenanyagok az anyai vérben Az édesanyák vérének 70%-ból (74 minta) volt a HHV6 ellenanyag kimutatható. Két olyan vérminta fordult elő, amelyekben nem volt ellenanyag, azonban egyiküknek a vérében, másik édesanya esetében pedig a magzatvízben kimutatható volt a HHV-6 DNS.
8
AZ ÉRTEKEZÉS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ KÖZLEMÉNYEK 1. Márta Csire, Gábor Mikala, János Jákó, Tamás Masszi, Judit Jánosi, János Dolgos, Tibor Füle, Attila Tordai, György Berencsi, István Vályi-Nagy 2006: „Persistent Long Term Human Herpesvirus 6 (HHV-6) Infection in a Patient with Langerhans-Cell Histiocytosis (Case Report)” Közlésre elfogadva. Pathology Oncology Research, 636/POR 2. Márta Csire, Gábor Mikala, Mónika Pető, Judit Jánosi, Attila Juhász, Attila Tordai, János Jákó, Gyula Domján, János Dolgos, György Berencsi, István Vályi-Nagy 2006: “Detection of Four Lymphotropic Herpesviruses in Hungarian Patients with Multiple Myeloma and Lymphoma” Közlésre benyújtva: FEMS Immunology & Medical Microbiology, FEMSIM-06-08-0186.R1 regisztrálva, szerkesztői útmutatásnak megfelelően átdolgozás alatt. 3. Younes Saleh Ali, Márta Csire, Bernadett Pályi, Gábor Mikala, István Vályi-Nagy, Imre Cseh, Márta Benczik, Csaba Jeney, Tibor Takács, Éva Simon, Vilmos Fülöp, György Berencsi, György Fekete, Mária Visy 2006: „Presence of endotoxin, lymphotropic human herpesviruses and human papillomaviruses in amniotic fluid and blood taken from healthy mothers before parturition in Hungary” Közlésre benyújtva Journal of Clinical Virology, JCV-D-06-00292 regisztrálva 4. Ádám Fazakas, Márta Csire, György Berencsi, András Matolcsy, Lajos Jakab, István Karádi, Judit Várkonyi 2006: „Human Herpes Virus-6 induced coexistent POEMS and Castleman Disease” Közlésre benyújtva: Pathology Oncology Research, 655/POR regisztrálva. 5. Katalin Ördög, Andrea Szendrői, Katalin Szarka, Zoltán Kugler, Márta Csire, Beatrix Kapusinszky, Jiuru Xie, Katalin Csizmadia, Judit Brojnás, Ágnes Tempfli, and György Berencsi 2003: „Perinatal and Intrafamily Transmission of Hepatitis B Virus in Three Generations of a LowPrevalance Population” Journal of Medical Virology, 70:194-204. A DOLGOZAT TÉMÁJÁBAN MEGJELENT TOVÁBBI PUBLIKÁCIÓK Könyvfejezet: 1. Csire Márta: Emberi herpesvírusok (4. fejezet) In: Berencsi György (szerk.) „Orvosi molekuláris virológia” 52-60. old. Convention Budapest Kft., Budapest 2005. Közlemények: 1. Berencsi György, Csire Márta, Younes Saleh Ali, Pályi Bernadett, Benczik Márta, Sziller István, Jeney Csaba, Mikala Gábor, Vályi-Nagy István, Melles Márta: „A rosszindulatú daganatok védőoltással és klasszikus nőgyógyászati diagnosztikával történő megelőzése” 2005, Mikrobiológiai Körlevél, 5.évf. (3) 2-7.
9
2. Berencsi György, Ferenczi Emőke, Petrányi Gábor, Kapusinszky Beatrix, Younes Saleh Ali és Csire Márta 2005: „Újonnan megjelenő fertőzések a világban, Virulens vírusok” Medical Tribune III.évf. 20.szám, 2005.október 13. (12-13.oldal) Ismeretterjesztő közlemények: 1. Berencsi György, Kapusinszky Beatrix és Csire Márta 2005: ”Az újdonság ereje, Köpönyegforgató vírusok” Élet és tudomány 26. szám 2005. július 1. (812-814 oldal) 2. Berencsi György, Csire Márta, Younes Saleh Ali 2005. „Szexuális úton terjedő vírusfertőzések és következményeik I.” Paramedica, IV. évf., 3. szám. 3. Berencsi György, Csire Márta, Younes Saleh Ali 2005. „Szexuális úton terjedő vírusfertőzések II.” Paramedica, IV. évf., 4. szám. 4. Berencsi György, Csire Márta, Younes Saleh Ali 2005. „Szexuális úton terjedő vírusfertőzések és következményeik. III. Paramedica Egészségmagazin IV. évf. 5 szám. Az értekezésben szereplő eredményeket az alábbi konferenciákon ismertettem Konferencia előadások, poszterek és folyóiratban megjelent kivonataik: Külföldi előadások, poszterek: 1. Marta Csire, Gabor Mikala, Janos Jako, Tamas Masszi, Monika Peto, Judit Janosi, Janos Dolgos, Tibor Füle, Attila Tordai, Gyorgy Berencsi, Istvan Valyi-Nagy, 2006: „Persisitent long term Human herpesvirus 6 (HHV-6) infection in a patient with Langerhans-cell histiocytosis” 31th International herpesvirus Workshop IHW 2006, July 22-28. 2006 Seattle, Washington, USA Abstracacts 3.41. Postersession III.Pathogenesis 2. Marta Csire, Gabor Mikala, Judit Janosi, Monika Peto, Attila Juhasz, Ilona Mezey, Janos Jako, Istvan Valyi-Nagy, Gyorgy Berencsi 2005: „Multiple Myeloma (MM) Patients and Human Herpesvirus-8 (HHV-8) infection” 30th International herpesvirus Workshop IHW 2005, July 30-August 4, 2005 Turku, Finland Abstracts 11.30 Postersession III.Epidemiology, Herpesviruses and Disease Associations Diagnostics 3. Istvan Valyi-Nagy, Marta Csire, Gabor Mikala, Attila Juhasz, Monika Peto, Judit Janosi,Janos Jako, Gyorgy Berencsi 2003 : „Detectability of HHV-8 Infection in Multiple Myeloma Patients in Hungary – Effect of Disease stage and Treatment History” The American Society of Haematology 45th Annual Meeting and Exposition December 5-9, 2003 San Diego, California, USA Abstract: # 5183 appears in Blood, Volume 102, issue 11, November 16, 2003 4. Monika Peto, Marta Csire, Janos Jako, Gabor Mikala, Judit Janosi, Gyorgy Berencsi, Istvan ValyiNagy 2003: „ Persistent HHV-6 Infection in Patient with Langerhans-Cell Histiocytosis (Case Report) The American Society of Haematology 45th Annual Meeting and Exposition December 5-9, 2003 San Diego, California, USA Abstract: # 4907 appears in Blood, Volume 102, issue 11, November 16, 2003 Hazai előadások, poszterek: 1. Marta Csire, Gabor Mikala, Judit Janosi, Monika Peto, Attila Juhasz, Ilona Mezey, Maria Visy, Janos Jako, Istvan Valyi-Nagy, Gyorgy Berencsi 2005: „Multiple Myeloma (MM) Patients and Perinatal Transmission of Human Herpesvirus-8 (HHV-8) infection” 1st Central European forum for Microbiology /CEFORM/ and the Annual Meeting of the Hungarian Society for Microbiology, October 26-28, 2005 Keszthely, Hungary Abstract: Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica 52 (2005) 23. oldal
10
2. Csire Márta, Erdélyi Károly, Füle Tibor, Egyed László, Mezey Ilona és Berencsi György2004: „Emberi herpeszvírusok kimutatása állatkerti majmokból” A Magyar Mikrobiológiai Társaság 2004. évi Nagygyűlése és a X. Fermentációs Kollokvium, Hotel Helikon, Keszthely 2004. október 7-9. 3. Márta Csire, Gábor Mikala, Judit Jánosi, Mónika Pető, Attila Juhász, Dénes Tolvaj, ldikó Visontai, Ilona Mezey, István Vályi-Nagy, György Berencsi 2003 : „Multiple Myeloma (MM) Patients and Human Herpesvirus-8 (HHV-8) Infection” 14th International Congres of the Hungarian Society for Microbiology Balatonfüred, Hungary, October 9-11, 2003 4. Márta Csire, Gábor Mikala, Judit Jánosi, Mónika Pető, Attila Juhász, Ilona Mezey, István VályiNagy, György Berencsi 2003: „ Persistent Human Herpesvirus-6 (HHV-6) Infection in LangerhansCell Histiocytosis (Casuistic)” 14th International Congres of the Hungarian Society for Microbiology Balatonfüred, Hungary, October 9-11, 2003 5. Mikala Gábor, Jákó János, Jánosi Judit, Pető Mónika, Varga Zsolt, Csire Márta, Dolgos János, Vályi-Nagy István 2003: „Myeloma multiplex Thalidomid- kezelése kapcsán észlelt extramedulláris plazmasejt-tumorok” Magyar Haematológiai és Transzfuziológiai Társaság XIX. Kongresszusa Debrecen, 2003. május 22-25. 6. Jánosi J., Sebestyén A., Bocsi J., Nagy K., Csire M., Mikala G., Pető M., Kopper L., Vályi-Nagy I.,2002: „Mevastatin hatásának vizsgálata U266 human myeloma sejtvonalon” Magyar Belgyógyász Társaság XXXIX. Nagygyűlése Budapest,2002. november 21-23. Abstract: Magyar Belorvosi Archivum LV.évfolyam 3/2002 75.oldal 7. Mikala Gábor, Pető Mónika, Jánosi Judit, Jákó János, Csire Márta, Vályi-Nagy István 2002: „Myeloma multiplex Thalidomid-kezelése során észlelt mellékhatások” Magyar Belgyógyász Társaság XXXIX. Nagygyűlése Budapest,2002. november 21-23 Abstract: Magyar Belorvosi Archivum LV.évfolyam 3/2002 96.oldal 8. Csire Márta, Mikala Gábor, Jánosi Judit, Pető Mónika, Hasitz Ágnes, Domján Gyula, Jákó János, Berencsi György, Vályi-Nagy István 2002: „Myeloma multiplex és HHV-8 fertőzés előfordulása magyarországi betegeken” Malignus Lymphoma Konferencia Szeged, 2002.április 25-27. Abstract: Magyar Onkológia 46.évfolyam 1.szám 2002. 90.oldal. 9. Mikala Gábor, Csire Márta, Jánosi Judit, Pető Mónika, Jákó János, Mezey Ilona, Berencsi György, Vályi-Nagy István 2002: „Langerhans –sejt histiocytosis és HHV-6 infekció potenciális kapcsolata – esetismertetés” Malignus Lymphoma Konferencia Szeged, 2002.április 25-27. Abstract: Magyar Onkológia 46.évfolyam 1.szám 2002. 98.oldal. 10. Csire Márta, Pető Mónika, Vályi-Nagy István, Mezey Ilona, Berencsi György 2001: „Lymphotrop herpesvirusok vizsgálata lymphomas betegekben” Az 50 éves Magyar Mikrobiológiai Társaság 2001. évi Jubileumi Nagygyűlése, Balatonfüred, 2001 október 10-12. Előadás és poszter összefoglaló 27. oldal. Abstract: Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica 50 (2003) 254.oldal 11. Csire Márta, Pető Mónika, Vályi-Nagy István, Juhász Attila, Mezey Ilona, Berencsi György 2001: „Lymphotrop herpesvirusok vizsgálata lymphomas betegekben” Magyar Higiénikusok Társasága XXXII. Vándorgyűlés, Balatonföldvár, 2001. szeptember 26-28. Program és összefoglalók 30. oldal. 12. Csire Márta, Vályi-Nagy István, Pető Mónika, Mezey Ilona, berencsi György 2000: „Lymphotrop herpesvirusok lymphomás betegekben” Magyar Onkológusok Társasága Tudományos Konferenciája Székesfehérvár, 2000. december 8-9. 13. Csire Márta, Vályi-Nagy István, Pető Mónika, Xie Jiuru, Berencsi György 2000: „ Limphoid sejtekben látens fertőzést okozó herpesvírusok (HHV-4, HHV-5, HHV-6 és HHV-8) kimutatása haematológiai és daganatos betegekben” A Magyar Mikrobiológiai Társaság 2000. évi Nagygyűlése, Keszthely, augusztus 24-26. 14. Csire Márta, Vályi-Nagy István, Pető Mónika, Xie Jiuru, Berencsi György 2000: „Limphoid sejtekben látens fertőzést okozó herpesvírusok (HHV-4 - HHV-8) kimutatása haematológiai és daganatos betegekben” II. Magyar Sejtanalitikai Konferencia Budapest, 2000. május 4-6. Medicom Glaxo Wellcome 2000. Szerkesztők: Prof. Szöllősi János, Dr. Vereb György. 103.oldal.
11
