Dohánytermelési kisérletek. A termesztett dohányok chemiai összetétele. A termesztett dohányfélék chemiai összetételérıl tájékozást óhajtván nyerni, fölkértem az akadémia vegykisérleti állomását az elemzések eszközlésére. Dr Gáspár által végzett elemzések eredménye a következı:
A számok légszáraz dohányra és nem a szárazanyagra vannak vonatkoztatva, aminek folytán más elemzésekkel össze nem hasonlíthatók, és csak az egymásközötti különbség jöhet tekintetbe. A hamu mennyiségére az egyes dohányfélék meglehetısen megegyeznek – a sárga Oronokó kivételével, mely a többinél jóval több hamut tartalmaz. Megemlitendı körülmény, hogy a Grant-dohány hamuja egy kevéssé, a Withe Burley-é jobban, az Oronoko-é pedig nagy mértékben megolvadt. A nicotin mennyiségében se jelentékeny a különbség. A nicotin mennyisége egyáltalában nincs arányban a dohányok erısségével. A Kürk Japrak volt valamennyi dohány között a leggyengébb, a sárga Oronoko a legerısebb, s mégis az elıbbiben több a nicotin, mint az utóbbiban. A sárga Oronoko oly erıs volt, hogy akiket csak a megpróbálásra fölkértünk, ereje miatt pipázásra teljesen alkalmatlannak tartották, daczára, hogy íze, aromája jó volt és kitőnıen égett. A dohány erısségére az elemzésbıl jobban vonhatunk következtetést, ha a nicotinen kivül még az ammoniakot is figyelembe veszszük. A leggyengébb dohány legkevesebb, a legerısebb legtöbb ammoniakot tartalmazott. Az ammoniak a nicotint kiőzi; ha tehát az ammoniak mennyisége csekély, akkor kevés nicotin lesz kiőzve, a legtöbbje elég s a dohány gyenge lesz. Ellenkezı esetben: ha sok ammoniak van a dohányban, ez a nicotinbıl sokat őz ki s a dohány erıs lesz; ha tehát aránylag kevesebb nicotinbıl több üzetik ki, erısebbnek tapasztaljuk a dohányt, mint ellenkezı esetben, mikor a több nicotin jó része egyszerüen elég, s így hatását nem érvényesítheti. Lényeges eltérés van a protein mennyiségében. A sárga Oronoko több mint mégegyszer annyi proteint tartalmaz, mint a Kürk Japrak. Pusztán a protein mennyiségébıl azonban a dohány minıségére következtetni nem lehet. A jövıben külön fogom meghatározhatni az amidtesteket és külön a fehérjeanyagokat, mert Fesca szerint: az amidtestek nagyobb mennyiségben találhatók a jó dohányban, ellenben a fehérjefélékbıl a rosz dohányok tartalmaznak többet. Odor szintén lényegesen eltérı mennyiségben fordul elı a különbözı dohányokban. A chlor mennyiségébıl a dohány éghetıségére szokás következtetni; hogy ezen következtetés mily sok esetben helytelen, azt a dohány égésérıl szóló fejezetben lesz alkalmam kimutatni.
A közölt elemzésekbıl a legbiztosabban levonható következtetés, hogy teljesen hasonló körülmények között termett dohányok igen eltérı összetételüek lehetnek, amit nyilván a fajtának kell betudnunk; a dohány minıségére azonban a dohányelemzésekbıl közvetlen következtetést nem vonhatunk, amint erre a czélra a dohányelemzések egyáltalában csak kivételesen használhatók. Fesca1) maga úgy nyilatkozik, hogy csak az esetben lehet a dohányelemzésekbıl a minıségre következtetést vonni, ha a különbségek igen lényegesek, s hogy az elemzésekbıl sokkal biztosabban lehet esetleg a dohány silányságára, mint annak jó minıségére következtetni. A dohány égésére befolyást gyakoroló körülmények. A dohánynak egyik sajnos, nagyon is gyakran elıforduló hibája, hogy éppen nem, vagy pedig rosszul ég. Hazánkban különösen sok rosszul égı dohány terem, de elıfordul az másutt is. Németországban is általános a panasz, hogy sok a rosszul égı dohány. Daczára azonban, hogy e baj általán ismeretes, a rosszul égés okairól nagyon keveset tudunk, – pedig segíteni rajtuk csak akkor lehet sikeresen, ha a rosszul égés okait ismerjük. Vannak ugyan egyes föltevések, de ezek a szigorú kritikát egyáltalában nem állják ki. Kodveiss azon nézetének a tarthatatlanságát, hogy a dohány rosszul égését a celluloseval és farosttal a legbensıbb összeköttetésben levı chlorkálium okozná, már dr Kosutány kimutatta.2) Schlösinq, Nessler és Kosutány szerint: a jól égı dohányokban több a hamu, mint a rosszul égıkben, a több hamuban pedig több a mész és a kálium, mint a rosszul egıkében; ez utóbbiak fıleg phosphorsavból, de legfeltünıbben chlorból többet tartalmaznak, mint a jól égık. Fesca-nak legüjabb kísérletei e föltevést azonban egyáltalában nem erısitik meg. Fesca azt tapasztalta, hogy az oldható carbonatok mennyiségébıl – amelyre Schlösing fektet oly nagy súlyt – éppen nem lehet az égésre következtetni. Az általa vizsgált dohányok között a Havanna-dohány legjobban égett, pedig csak középszerü mennyiségben tartalmazott carbonatot; a Connecticut egyformán, de igen lassan égett el, s ebben volt a legtöbb carbonat. A hamuban levı kálium és mész mennyisége szintén nem szolgáltat biztos útmutatást az égési képesség meghatározására. Fesca azt tapasztalta, hogy a Kiriha-dohány közepes mész- és csekély káliumtartalommal nem égett, a Kentucky-dohány ellenben mérsékelt mennyiségü kálium és mész mellett lassan bár, da egyformán égett; a legjobban égı Havanna közepes mennyiségü káliumot és sok meszet tartalmazott; a Florida-dohány – daczára, hogy sok mész és kálium volt benne – sokkal rosszabbul égett. Oly dohányokról, amelyek a bennök levı sok kálium és mész daczára rosszul égnek, az agricultur-chemikusok azt tartják, hogy a bennök levı ásványi savak idézik elı a rosszul égést, de az egyes savak hatásáról a vélemények eltérık. Kosutány szerint: a phosphorsav is hozzájárul ahhoz, hogy a dohány rosszul égıvé váljék. Fesca ellenben azon véleményben van, hogy a phosphorsav nem hátráltatja az égést; a legjobban égı Havanna-dohányban volt a legtöbb phosphorsav, ezt követte a rosszul égı Kiriha, harmadik helyen állott a jól égı orosz dohány.
1
Fesca: „Ueber Cultur, Behandlung und Zusammensetzung japanischer Tabake.” Landw. Jahrbücher. 1888. 2 Dr Kosutány Tamás: „Magyarország jellemzıbb dohányainak chemiai és növényélettani vizsgálata.”
Az általunk termesztett dohányok nem lettek ugyan phosphorsavra megelemezve, de mert a növény proteintartalma és phosphorsav-mennyisége között bizonyos összefüggés létezik, a protein mennyiségébıl következtetést vonhatunk a phosphorsav mennyiségére. Amint a fentebb közılt táblázatból kitőnik: a sárga Oronoko-ban 20.12% protein volt, a Kürk Japrakban pedig csak 8–31% s mégis a sárga Oronoko a Kürk Japrakot égés tekintetében tetemesen felülmulta. E tapasztalat szintén azon nézet mellett bizonyít, hogy a phosphorsavnak nincs hátrányos hatása a dohány égésére. Általában elfogadott nézet, hogy a chlor hátrányos hatásu az égésre. E tekintetben Fesca oda nyilatkozik, hogy a chlor hátrányos hatását nem szabad túlbecsülni. Amint a káliumból csak akkor következtethetünk a rosszul égésre, ha az feltünıen csekély mennyiségben van jelen: hasonlóképen a chlorból is csak akkor, ha az határozottan nagy mennyiségben van a dohányban. Az általa megelemezett dohányok közül a legrosszabbul égı Kirihában volt ugyan legtöbb chlor, de a kitőnıen égı Havanna a chlor dolgában a harmadik helyet foglalta el, ellenben a nálánál sokkal rosszabbul égı Florida-dohány a nyolczadik helyre jutott. Hasonlót tapasztaltam az általunk termesztett dohányoknál is. A legjobban égı sárga Oronoko 0.391% chlort tartalmazott, a gyenge égésü Kürk Japrak pedig 0.0537%-ot. Fesca szerint: az égést legnagyobb mértékben hátráltatja a kénsav; ha ebbıl sok van a dohányban, feketeszinü lesz a hamuja. Ha ez a nézet helyes, akkor a kénsavon kivül még egyéb anyagoknak is kell a rosszul égést elıidézni, mert az általunk termesztett dohányok nagy része gyenge égéső és hamujuk ennek daczára szép fehérszinü. Ha azonban az eddigi megfigyelésekbıl nem tünik is ki, hogy a rosszul égést okvetlenül egyik-másik anyagnak nagyobb mennyiségben való jelenléte okozza, az eddigi tapasztalatok és megfigyelések mindazáltal igazolják Kosutány azon állitását, hogy a rosszul égést egyrészt ásványi, másrészt szerves anyagok okozzák. Azt azonban, hogy az ásványi anyagok közül melyik, mikor hátráltatja az égést inkább, ezen anyagoknak minı az egymáshozi viszonya, kedvezı vagy hátrányos a dohány égésére: ma még nem tudjuk. Hasonlókép nem tudjuk, hogy minı szerves anyagok hátrányosak az égésre. De gyakorlatilag már az is nagyfontosságu, hogy megtudjuk: vajjon szerves vagy ásványi anyagok teszik-e a dohányt rosszul égıvé, mert az elıbbieket bizonyos mértékig egyszerő módon meg lehet javitani, habár rendesen csak a zamat rovására, az utóbbiakat ellenben egyáltalában nem, vagy csak bizonyos áztatási módokkal. Az régi tapasztalat, hogy bizonyos rosszul égı dohányok idıvel jobban égıkké válnak; szintúgy ismeretes az is, hogy bizonyos rosszul égı dohányok erısebb fermentatió után jobban égıkké lesznek, amit csakis úgy lehet megmagyarázni, hogy a dohányból bizonyos szerves vegyek a hosszabb ideig való eltartás közben lassu elégés folytán, vagy pedig az erısebb fermentatiónál beálló nagyobb mérvő oxydatió következtében kipusztulnak. Állitásom bizonyitására szolgáljon a következı tapasztalat: 1876-ban dr Kosutány 150 magyar dohányt elemezett és vizsgált meg egyéb tulajdonságokra, így többek között 108 dohánynak az égése is meghatároztatott. A megvizsgált dohányokból fenmaradt levelek átadattak a növénytermelési győjteménynek, ahol egy szekrényben elhelyezve mai napig megvannak; ezen dohányokat égési tulajdonságukra az idén vizsgálat alá vettem és a rosszul égı dohányoknál részben igen nagy változást találtam, amint az a következı táblázatból kitőnik:
Ha csakis a chlor tenné egyedül rosszul égıvé a dohányokat, akkor azoknak égésében változás nem állana be, bármily hosszu ideig tartassék is el a dohány. Igen fontos dolog volna tehát annak megállapitása, hogy az ország mely vidékein teremnek oly dohányok, melyeknek égése idıvel megjavul, s hol azok, melyek égése mindvégig rosz marad; ez utóbbi helyeken a dohánytermesztést egyszerüen be kellene szüntetni. Kiváló fontossággal bir továbbá azon körülmények kipuhatolása, melyek között a dohány égése emelkedik vagy csökken. Ezen kérdés tanulmányozása jelenleg, midın a szivarfogyasztás oly jelentékeny, sokkal nagyobb fontosságu, mint volt annakelıtte; mert tudvalevı dolog, hogy a pipadohányoknál korántsem játszik a jó égés oly nagy szerepet, mint a szivarnak szántaknál. Tekintettel a dohány égésének nagy fontosságára, nagyon természetes, hogy kisérleteinknél e kérdésre is kiterjeszkedtünk; az eredményrıl azonban csak a jövı évben számolhatunk be, mert a kisérletek még nincsenek befejezve. *** Befejezve a dohánytermelési kisérletek ismertetését, legyen szabad még néhány szót mondanom a kisérletezés közben szerzett azon tapasztalatomról, hogy miképen lehetne a dohánytermelési kisérletezést oly módon rendezni, hogy abból a dohánytermelı közönségnek és az egyedáruságnak szembeötlı haszna legyen; mert azon kisérletek, amelyeket én ezideig Szilassy Zoltán tanársegéd közremőködésével végeztem, csak nagyon csekély mértékben járulnak azon számos, igen fontos kérdés helyes megoldásához, amelyek tisztábahozatalától függ dohánytermelésünk felvirágzása, jövedelmezıvé válása. Igaz ugyan, hogy az ügy iránt érdeklıdı dohánytermelı közönség kisérleteink iránt elég érdeklıdést tanusitott, azt nagy jóakarattal fogadta, de ennek fıokát én abban keresem, hogy ezelıtt még annyi se történt, mint amennyit mi tettünk. Nem helytelenül alkalmazott szerénység, hanem eddigi ez irányban való mőködésünk objectiv megitélésébıl jutok e kıvetkeztetésre, s annál inkább merem azt mondani, hogy eddigi tevékenységünk eredménye magában véve nagyon csekély, mert meg vagyok gyızıdve, hogy ha a világ elsı dohánytermelıje van a mi helyünkben és csak azon eszközökkel rendelkezik, mint amelyekkel mi jelenleg, szintén nem fog nagy eredményt felmutatni.
Sikeres mőködést, olyat, melybıl a dohánytermelı közönségnek és az egyedáruságnak kézzelfogható haszna van, csakis egy kellıen fölszerelt dohánytermelési kisérleti állomás fejthet ki. Egy ily állomás felállitását részemrıl elkerülhetetlennek tartom; lám a németeknél a dohány korántsem játszik oly nagy szerepet, mint nálunk, mégis – látva a dohánytermelés elmaradottságát – szükségesnek tartották egy dohánykisérleti állomás felállitását, mely elegendı anyagi és erkölcsi támogatással – subventionálja az állam, a stassfurti kálikereskedık és a dohánytermelık – ezidén Karlsruheban életbe lett léptetve, s Just tanár vezetése alatt már mőködik is. Ha mi egyszerüen bevárjuk, hogy mit tesznek a németek s azok tapasztalatait igyekezünk hasznunkra forditani: akkor mindig csak utánuk sántikálunk, s igen sokszor arról fogunk saját kárunkra meggyızıdni, hogy ami jó Németországban, az nem okvetetlenül jó minálunk is. Reánk a hazai viszonyok tekintetbe vételével végzett kísérletek birnak elsı sorban fontossággal, s ezek csakis hazai kisérleti állomáson eszközölhetık; ezért van szükségünk egy jól fölszerelt dohánykisérleti állomásra. A dohánykisérleti állomás feladata lenne, a dohánytermelı gazdák közremőködésével, termelési kisérletek útján meghatározni, hogy hazánk egyes vidékein minı dohányfajták termelése volna a legmegfelelıbb? Megoldani azt a kérdést vajjon a meglevı csakugyan a legjobb-e, vagy pedig létezik más, jobban beváló fajta? Megállapitani: minı változást szenvednek a különbözı talaj- stb. viszonyok között az egyes dohányfajták? minı tenyésztér felel meg az egyes dohányfajtáknak? minı mívelés, trágyázás mellett terem a dohány többet és jobbat? Meg vagyok gyızıdve, hogy a gazdák közül igen számosan vállalkoznak ily kisérletek végzésére, csak legyen valaki, aki a kisérleteket rendszeresen vezeti, a gazdákat minden szükségesben tájékoztatja, amire csakis egy állomás vezetıje lehet hivatva. Az állomás feladata lenne továbbá, kipuhatolni: minı hatással vannak az egyes trágyafélék a dohányra? minı körülmények befolyásolják a dohány égését? mi módon lehet a rosszul égı dohányokon segiteni? Kipróbálni a különbözı száritási módokat, megállapitani az egyes dohányoknak leginkább megfelelı fermentatiót. Azt hiszem, mindez elegendı fontos kérdés, és ami fı: gyakorlati érdekő kérdés, melynek megoldása nagyot lenditene dohánytermelésünkön. Nem elméleti érdekü és értékő kisérletek, buvárkodások számára kellene az állomás, – mert erre a czélra a mai viszonyok között nem volna a költség megszerezhetı, – de gyakorlati érdekő és értékő kérdések megoldásával foglalkozó állomás költségei nagy kamatokkal térülnének meg, s ezért merem ennek felállitását a mai pénzügyi viszonyok között is javasolni. Cserháti Sándor.
