Döntéselméleti közelítésmódok

Döntéselmélet kapcsolódása más tudományokhoz

Rendőrtiszti Főiskola, Vezetéselméleti Tanszék

Döntéselméleti közelítésmódok


Filozófiai közelítésmód

Közgazdasági közelítésmód

à Tudományok szülőanyja, melynek a

à Adam Smith ( aki képzett filozófus volt ) a

természettudományok ( philosophia naturalis ) is részét képezték à Kétezer évig a tudósok azt vizsgálták, hogy az adott cselekvés vagy döntés „jó‐e” à Kérdés: „milyen a jó élet” ( jó – igaz értékek) à A „jó” érték vizsgálata szorosan kapcsolódott az „igazság” kérdéseihez

gazdasági jelenségeket szigorúan piaci értékek szerint határozta meg, a nem kvantitatív értékeket kizárta a vizsgálatból à Kérdés: melyek a fogyasztó és a termelő céljai? à Válasz: a „hasznosság” ( valencia ), az emberi igények kielégítésének képessége

Döntéselméleti közelítésmódok Cselekvési változatok ( S )

Eredmények ( O ) Az eredmények értéke ( bekövetkezésének esélye v ) az adott változat az adott változat választása esetén választása esetén

S1

P(O1| S1) P(O2| S1) P(O3| S1)

v(O1| S1) v(O2| S1) v(O3| S1)

S2

P(O1| S2) P(O2| S2) P(O3| S2)

v(O1| S2) v(O2| S2) v(O3| S2)

Sn

P(O1| Sn) P(O2| Sn) P(O3| Sn)

v(O1| Sn) v(O2| Sn) v(O3| Sn)

Döntéselméleti közelítésmódok P(O1| S2) olvasata: O1 eredmény valószínűsége, feltéve, hogy a döntéshozó az S2 változatot választja Egy bizonyos cselekvési változat teljes értéke ( hasznossága ) az egyes eredmények értékének és ezek valószínűségének függvénye A különböző közelítésmódok különböző függvényeket határoznak meg



• Korai klasszikus döntéselmélet ( Taylor ):

A klasszikus közgazdasági döntéselmélet továbbfejlődése:

Egy adott változat választása esetén valamennyi eredmény bizonyosan bekövetkezik 2. A változatokra és az eredményekre vonatkozó információk teljesek, a döntéshozó rendelkezik valamennyi szükséges információval 3. Az eredmények érték‐ ( hasznosság‐ ) skálán rendezhetők 4. A döntéshozó azt a változatot választja, amelyik az értéket maximalizálja 1.

à Eredmények bekövetkezésére vonatkozóan

elfogad 1‐nél kisebb valószínűséget à Megjelennek a kockázatos döntések

125 állásra 500 fő jelentkezik, annak valószínűsége, hogy bármelyik állást valaki elnyeri 125/500=0,25 à A klasszikus felfogás nem érvényesül a

nemzetgazdaságokban és az egyes embereknél


Adminisztratív modell

Az egyén nem cselekszik mindíg a hasznosságmaximalizálás elvének megfelelően

• Két közelítésmód szintézise ( Barnard 1938/Simon 1957‐ vezetéselmélet, Vroom 1964 ‐ pszichológia )

Az eljárás nehezen megismételhető, bonyolult A közgazdászok beépítették a döntési helyzetekbe a viselkedési vonásokat, motivációk hatásait Óriási befolyásoló hatásuk van a társadalmi intézményeknek, szokásoknak, hagyományoknak Az emberek „irracionális” cselekvésre is képesek

• A pszichológiai rész az eredmények bekövetkezési valószínűségével és értékének kérdésével foglalkozik • Nem a tényleges, hanem az észlelt világ irányítja a döntéshozót • Mi van a döntéshozó tudatában, a tudati tükörkép határozza meg a döntést

• A klasszikus felfogással szemben azt állították: 1. 2. 3. 4.

Cselekvési változatok gyakran nem állnak rendelkezésre, azokat meg kell alkotni Az eredményekre vonatkozó infók erősen hiányosak Az információszerzés költséges Az infók pontatlanok, ami az eredmények értékének bizonytalanságához vezet

Adminisztratív modell

Skinner‐féle modell

• A döntéshozó sajátos módon kezeli a problémát:

„Pozitív megerősítés modellje”

1. A bizonytalanság csökkentése érdekében, azokra az eredményekre helyezi a figyelmet, amelyek kvantitatívak 2. Inkább a rövid időn belül bekövetkező eredményekkel foglalkozik 3. Egyszerű információkkal foglalkozik, a bonyolult rendszereket kerüli 4. Nem maximalizálásra, hanem kielégítésre törekszik, vagyis addig alkot és törekszik, amíg kielégítő változatot nem talál

à A döntések magyarázatához fel kell tárni azokat a

pozitív eredményeket, amelyek a múltban bizonyos megerősítésekhez vezettek à Thorndike effektustörvénye: azt a viselkedést, amely jutalomhoz vezet az emberek megismétlik, míg azt, amely nem vezet jutalomhoz, sőt büntetést von maga után, nem ismétlik meg

Skinner‐féle modell A leghatékonyabb erősítők azok, amelyek legközvetlenebbkapcsolatban vannak a döntéssel ( időtartam, szükségletek ) 2. Ha az erősítések megszakításokkal következnek be, akkor a viselkedést sokkal magasabb szinten lehet tartani, mintha az erősítések egyszerre lépnének fel 3. A pozitív erősítés sokkal hatékonyabb, mint a negatív 4. Azokat az eredményeket, amelyek ténylegesen erősítik a viselkedést, csak empírikus úton lehet megismerni 1.

A fokozatos hozadék modellje „Szabályozott anarchia modellje” ( Lindblom ‐ 1959, Allison – 1969 ) à A klasszikus döntéselméleti modell ellentétje Az életben olyan nagy számú és komplex eredmény fordul elő, hogy nem lehetséges a cselekvési változatok összehasonlítása Össze kell hasonlítani a cselekvési változatokat a múltban az adott változathoz nagyon hasonló megvalósításokkal A múltban tapasztaltak csak csekély %‐ban különböznek a jelenlegiektől A változások kis lépésben következnek be A döntéshozó hajlamos arra, hogy a fokozatos hozadék elvének megfelelően döntsön, mert úgy véli, hogy ezzel a nagy hiba elkerülésének kockázatát minimalizálja

Szemeteskosár döntési modell


• Cohen/March/Olsen 1972

• A választások három típusa:

• A szervezet a problémák/megoldások/résztvevők/ választási lehetőségek gyűjtőhelye • Az elemek együttállása teljességgel előrejelezhetetlen, ami hozzájárul a szervezeten belüli káoszhoz – A döntéshozatali eljárások racionális leírásának

tagadása

• A racionális megoldás azt feltételezi, hogy a döntéshozatal egymást követő lépések sorozata • A szemeteskosár modell a probléma kereséshez nyújt megoldást ( a szervezet nem irracionális ) • A döntéshozók figyelme megoszlik, nem lineáris folyamat a döntéshozatal • Központi szerepe van az időnek

1. Tévedés: a döntési helyzetben nem kapcsolódik

választási lehetőség a problémához, nincs idő és energia, rossz megoldást választanak, nem oldják meg a problémát 2. Problémamegoldás: a választási lehetőség kapcsolódik a problémához, van idő és elszántság, a probléma megoldódik 3. Menekülés: lebegtetik a problémákat, anélkül, hogy megoldanák. Nincs energia. A menekülés fölerősíti a többi megoldatlan problémát


Az egyéni döntéshozatal modelljei

• A modell hatékonyságának mérésére szolgáló indikátorok:

• Klasszikus racionális modell:

1. A probléma aktivitása: mennyit tölt a probléma

megoldatlanul egy szervezetben ( szervezeti konfliktus nagyságrendje ) 2. A probléma lappangása: mennyit tölt a probléma inaktív állapotban, felismerés nélkül ( fogékonyság a problémafelismerésre ) 3. A döntési idő: a választás megszületéséig tartó idő ( hatékonyság )

• A döntéshozók konzisztens, hasznosságmaximalizáló döntést hoznak

• Korlátozott racionalitás modellje ( Simon/March): • A döntéshozók az első kielégítő megoldással megelégednek. A kielégítő megoldás elfogadása csökkenti a kutatásra fordított energiákat

• Kis lépések politikája ( Limdblom ) • Bizonyos célok nyílt konfliktusba kerülnek egymással. Nem valódi választásról van szó, csupán a változó környezet, célokfigyelembevételéről., a korábbi döntéstől kis mértékben eltérő választást jelent

A csoportos döntéshozatal modelljei ( Allison 1969 )

Döntési közelítésmódok elterjedtsége ( döntési helyzetben)

Racionális v. optimalizáló modell: Egységes cselekvő megközelítés, egyszemélyes döntéshozatalt feltételez

Korlátozottan racionális modell: Több döntéshozó is szerepet játszik, nem lehet a szükséges információkat beszerezni. A problémák komplexek, magas a bizonytalansági szintjük. Kielégítő megoldások kerülnek elfogadásra

Politikai modell: Mindenki saját céljait, érdekeit követi és ez rányomja bélyegét a döntéshoatalra

Viselkedéstudományi modell: A döntéshozók nem rendelkeznek a racionalitás képességével, olyan döntéseket hoznak, amelyekkel időt nyerhetnek és átevickélhetnek egyik helyzetből a másikba

A racionalitás axiómái

Döntési típusok

1. Az összehasonlíthatóság axiómája:

Döntési helyzetek jellemzői alapján:

• Két dolog esetében a döntéshozó kész és tud dönteni

2. A tranzitivitás axiómája: • ha „A” nagyobb, mint „B” és „B” nagyobb, mint „C”, akkor „A” nagyobb, mint „C”. Vagyis ha A preferált B‐vel szemben, akkor automatikusan C‐vel szemben is

3. A dominancia axiómája: • Ha S1 cselekvési változat eredménye preferáltabb, mint S2 és az S1 tényállapot már bekövetkezett, akkor a döntéshozó az S1‐et választja

4. A függetlenség axiomája: • Az eredmények hasznosságának és valószínűségének egymástól függetlennek kell lennie

à Bizonyosságra épített döntések à Kockázattal járó döntések à Bizonytalansági helyzetben meghozott döntések

Döntés meghozatalának formája szerint: à à à à

Személyes döntés Módszeres döntés Tudományos döntés Testületi döntés

Vezetői döntések +/‐

Döntések típusai:

Általános követelmények

Jellemző hiányosságok

A döntés tárgya szerint:

• Feleljen meg a szervezet rendjének és érdekeinek • Teljesíthető legyen • Álljanak rendelkezésre a materiális, immateriális és humán tényezők • Legyen elegendő idő a végrehajtáshoz • Szakmailag és tudományosan megalapozott legyen • A szervezet többsége támogassa a döntést

• A vezető nem ismeri fel a

döntési helyzetet

• A vezető nem ismeri fel • • • • •

korábbi hibás döntéseit Nem állnak rendelkezésre a kivitelezéshez szükséges eszközök Elsietik a döntést Késik a döntéshozatal Nem áll elegendő idő a kivitelezésre A szervezet nem támogatja a döntést

•Gazdasági, pl. termelési szerkezet, pü-i számviteli döntések

A döntés jellege alapján: •Kezdeményező, célja fejlesztési céllal beavatkozni a működésbe. •Alkalmazkodási, külső, belső gazd-i tényezők közvetlen hatásaként születnek.

Megvalósítás időigénye alapján: •Rövid lejáratú

•Műszaki, pl. technológia fejlesztés •Szervezési, termelés és munkavégzéssel kapcsolatosak.

•Hosszú lejáratú

Kihatás szerint: •Stratégiai, hosszú távú célok elérését szolgálják. •Taktikai, operatív vezetést szolgáló döntések.

A döntési szituáció előfordulásának gyakorisága alapján :

Döntések típusai:

•Egyszerű, szokványos, jellemzője, hogy a döntést megelőző helyzet könnyen visszaállítható.

A döntésben résztvevők száma szerint: •Egyszemélyi

•Alapvető, nem szabályosan jelentkeznek.

•Csoportos

Döntéshozatal során alkalmazott módszer szerint: Előszabályozottság szerint: •Programozott •Programozatlan

•Hagyományos módszerrel, pl. matematikai programozás, hálótervezés. •Nem hagyományos módszerrel, pl. szimuláció, szakértői rendszerek.

Bizonytalansági szituációk klasszikus döntési szabályai Bizonytalansági szituáció: A döntéshozó az alternatívákat valamint a kimeneti eredményeket ismeri, de nem tud hozzájuk valószínűséget rendelni

Maxi‐min kritérium alkalmazása ( Wald‐ kritérium ) Az egyes alternatívák esetén előforduló legrosszabb értéket, mint preferenciaértéket határozza meg, majd azt ahol maximális Egyben azt is jelenti, hogy a döntéshozó a legrosszabb kimeneti értéket veszi figyelembe, vagyis pesszimista

Bizonytalansági szituációk klasszikus döntési szabályai

Bizonytalansági szituációk klasszikus döntési szabályai

Maxi‐max kritérium:

• Laplace‐kritérium:

A maxi‐min kritérium ellentettje, a döntéshozó az alternatívák legjobb kimeneti eredményeit veszi figyelembe és választja ki a legoptimálisabbat. Optimista hozzáállás

Hurwitz‐kritérium: Köztes helyen van a mini‐max és a maxi‐max kritérium között. Az alternatívák preferenciaértének súlyozott átlagával számol, az így kapott értéket maximalizálja

Bizonytalansági szituációk klasszikus döntési szabályai Döntési szabály a „vigaszdíjelv” alapján: Az egyes természeti állapotok bekövetkezésekor elért kifizetést a szóba jöhető legrosszabb kifizetéshez hasonlítja, majd azzal vigasztalja magát, hogy ennyit is elért

• Minden egyes alternatíva minden lehetséges kimeneteli eredményét figyelembe veszi. Elégtelen ok elve ( ha nincs okunk feltételezni, hogy egy állapot bekövetkezésére nagyobb valószínűség van, akkor azonos a valószínűségük)

• Savage‐Niehans‐kritérium: • Megállapítjuk minden alternatívára, hogy az egyes természeti állapotok bekövetkezésével mekkora lesz az elmaradt haszon, majd az választjuk, amelyiknél az elmaradt haszon kisebb

Döntéselméleti közelítésmódok

Recommend Documents