DIPLOMAFELADAT MŰLEÍRÁS
Magyar Iparművészeti Egyetem Textil tanszék Szabó Kinga 2003
Diplomafeladat műleírás
Diplomafeladatom témája: Épülettextil témakörben „valós” építészeti tér, környezet szempontjainak figyelembe vételével térmeghatározó-képi vonatkozású textil-megfogalmazások tervezése. A Magyar Táncművészeti Főiskola Colombus utcai új épületének fogadó és emeleti pihenőinek terében elhelyezésre kerülő összefüggő „textilmű” tervezése és kivitelezése.
Mivel abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a diplomafeladatom nem egy fiktív térbe, hanem valós térbe kerül, ezért valós igényeknek, elvárásoknak, épületi adottságoknak kell megfelelni. Épp ezért a tervezési folyamatnak nagyon fontos részét képezte az adott helyszín, a Magyar Táncművészeti Főiskola épületének felmérése, mind szerkezeti, stílus -és méretbeli, mind pedig az épület rendeltetését tekintve. A Magyar Táncművészeti Főiskolát 1950-ben alapították, Állami Balettintézet néven, a Magyar Állami Operaház Balettiskolája és a Táncművészeti Iskola egyesítésével. Jelenlegi nevét 1990 óta viseli. A balettművész képzés egyedülálló életkori sajátosságai miatt az intézményen belül általános iskolát és gimnáziumot is létrehoztak. A kezdetben középfokú végzettséget
tanúsító
balettművész
oklevelet
1975-től
felsőfokú
szakképesítésnek minősítették, majd 1983-ban az intézetet főiskolává szervezték át.
Az Állami Balettintézet igazgatója Lőrinc György volt, aki az intézetet 1960-ig vezette. A Magyar Táncművészeti Főiskola jelenlegi főigazgatója Dózsa Imre Kossuth-díjas, Kiváló Művész. A
főiskolán
Klasszikus
Balett,
Néptánc,
Táncpedagógus-
és
Koreográfusképzési, Tánctudományi és Művelődéselméleti, Zenei Tanszékek és Idegennyelvi Lektorátus működik. A Magyar Táncművészeti Főiskolán két szinten és három szakon folyik a képzés. 1. A Balettművész szak tízéves képzési idejű, a növendék az általános iskola ötödik osztályával párhuzamosan, tíz évesen kezdi meg tanulmányait és a tizedik évfolyam elvégzésével főiskolai oklevelet kap. Az elméleti képzés szempontjából a gimnázium harmadik-negyedik osztálya egybeesik a főiskola első-második évfolyamával. Az a növendék, akinek a főiskolai továbbtanulását a vizsgabizottság nem javasolja, szakmai tanulmányait a hatodik év végén befejezi, és a sikeres érettségi vizsgát követően középfokú táncművész bizonyítványt szerez. A növendékek az alábbi szaktantárgyakat tanulják: klasszikus balett, pas de deux, repertoár, színészi játék, történelmi társastánc, néptánc, gimnasztika, akrobatika, modern tánc, zeneismeret. A főiskolai elméleti
tárgyak:
tánctörténet,
zenetörténet,
művészettörténet,
művelődéstörténet, drámaismeret, idegen nyelv. A növendékek szakmai és közismereti óráik mellett rendszeresen részt vesznek az Operaház balett és operaelőadásain, így az életkoruknak és tudásuknak megfelelő feladatokban szereznek színpadi gyakorlatot. A kilencedik évfolyam első félévének végén a hallgatók
termi
vizsgaelőadással
képesítő zárják
vizsgával
szakmai
majd
a
tanév
tanulmányaikat.
A
végén
nyilvános
tizedik
évfolyam
növendékei színházi gyakorlatot teljesítenek, és záróvizsgaként megvédik szakdolgozatukat valamely elméleti tárgyból.
2. A Táncpedagógus szak esti tagozatú. a hallgatók nyolc félév alatt klasszikus balettpedagógus,
néptáncpedagógus
vagy
társastánc-pedagógus
oklevelet
szerezhetnek. Táncpedagógus képzés 1960 óta folyik a Főiskolán. 3. A Néptánc - Színházi tánc szak középfokú végzettséget ad. A növendékek gimnáziumi tanulmányaikkal párhuzamosan vesznek részt szakmai képzésben. A szak 1972 óta működik, 1991-ig csak néptáncművészeket bocsátott ki. A növendékek az alábbi tárgyakat tanulják: klasszikus balett, néptánc, modern tánc, emelés, repertoár, gimnasztika, zeneismeret. A negyedik tanulmányi évben termi képesítő vizsgát, a tanév végén nyilvános vizsgát tesznek. Közismereti oktatásuk gimnáziumi érettségivel zárul. A Magyar Táncművészeti Főiskola főigazgatójának Dózsa Imrének és a főiskola dolgozóinak, tanárainak, növendékeinek segítségével alkalmam volt részt venni különböző órákon, ahol tanulmányozhattam a balettmozgásokat, mozdulatokat, rajzokat, fotókat készíthettem a növendékekről. Ezeken az órákon tapasztaltak nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy mélyebben bele tudjam élni magamat a táncművészet világába. Át tudjam érezni, hogy egy-egy mozdulat mögött ilyen sok munka, odaadás, odafigyelés van mind a növendékek, mind pedig a mesterek részéről.
Diplomamunkámat a Magyar Táncművészeti Főiskola 2002-ben átadott épületébe terveztem. Az épületet Lázár Antal, a BME Építészmérnöki Kar dékánja tervezte. Az épületet modern, letisztult, a funkciót teljes mértékig kiszolgáló formák jellemzik.
Ami első látásra meghatározó volt számomra, azok az élénk színek, a narancs, a kék, a sárga, amelyek végig kísérik az egész épületet. A színeknek és a nagy üvegfelületeknek, a tantermek tükörfelületeinek köszönhetően az egész épületnek fiatalos, játékos lendülete van, ami tükrözi a benne zajló életet, munkát is. Hiszen ebbe az iskolába sok fiatal tanul, korán reggeltől késő délutánig folynak az órák, a megfeszített munka, de mégsem a fáradtság tükröződik rajtuk, hanem a táncművészet iránti teljes elkötelezettség, az öröm, hogy ebben az intézetben tanulhatnak.
Diplomamunkámat a Magyar Táncművészeti Főiskola új épületének belső homlokzatára kellett terveznem.
A tervezés folyamán egyrészt figyelembe kellett vennem a téri adottságokat, amelyek meghatározták a textilkép méreteit (10 m x 1,5 m), másrészt a környezet színeit (fehér, kék, sárga, narancs, szürke), amelyek nagymértékben befolyásolták az elkészült tervek színhangulatait.
Harmadrészt az általam elkészített terveknek a táncművészetről, a mozdulatok szépségéről, lendületéről, kifejező erejéről kellett tanúskodnia, ennek a varázslatos világnak, művészeti ágnak textilben való megjelenítése, átlényegítése volt a célom.
Az
elkészült
tervekből
Dózsa
Imre
főigazgató
úrral
hármat
kiválasztottunk, amelyeknek egy-egy részletét 1:1 méretben (3,5 m x 1,5 m) kartonból elkészítettem. Ezeket az elkészült részleteket módunkban állt a helyszínen megnézni, hogy melyik igazodik legjobban a környezethez, melyik fejezi ki leginkább a táncművészet lényegét. Így esett a választás a később megvalósult textiltervre, mely egybe esett az én elképzeléseimmel is, így azt tudtam 1:1 méretben megvalósítani, ami a szívemhez legközelebb áll. A tervezés során egyfajta elvonatkoztatásra volt szükség, jobbnak láttam nem egy realisztikus ábrázolással megragadni és kifejezni a táncművészet lényegét. Így talán első látásra nehezen tudja beazonosítani a szemlélő a textilen látható táncmozdulatot, de szándékaim szerint nem is annyira a mozdulat, a figura tökéletes megjelenítésére törekedtem, hanem, hogy a lendület, a mozgás, a ritmus, a könnyedség és a mögötte rejlő megfeszített erő, energia benne legyen, és ez legyen az első, amit megérez belőle az ember. A téri adottságoknak köszönhetően nem lehetett egy szokványos nyomottanyagot tervezni, hiszen három szinten keresztül húzódik ez a textil. A földszinten teljesen közel lehet menni hozzá, és a két emeleten is karnyújtásnyira szemlélhetjük meg, mivel a két galéria nem megy ki a homlokzati falig, hanem körülbelül egy méterre fut tőle. Ezáltal szinte megérinthetjük a textilt, így szükségesnek tartottam hogy változatos felületeket hozzak létre, különböző textilek (rávasalható közbélés, színes zsákvászon), festékek (thermo) segítségével, melyeknek köszönhetően anyagszerűbbé vált a textilkép.
Mivel közelről is és távolról is látható a textil, ezért távolról egységesnek tűnik, és ahogy közelít hozzá a néző, fakturálisan egyre több, és változatosabb részletet fedezhet fel rajta. Az egységgel és a részletek gazdagságával kifejeződik az intézményben a táncművészet továbbadásáért, fenntartásáért folyó munka. Ennek a textilnek három szintet kell egybefognia úgy, hogy szintenként egy-egy egységes képet adjon, de mégse szakadjon meg a folyamat, a lendület a szintek között. Öt figura található a textilkompozíción, kettő a földszinti szakaszon, egy az első emeletin, és kettő a második emeleti részen. A figurák között színes foltok láthatók, melyek összekötik a különböző szakaszokat, így a ritmus nem szakad meg. A táncos figurák ugyanazt a mozdulatot ábrázolják, de mégsem teljesen azonosak, ezzel is hangsúlyozva, hogy a táncosok megtanulják az alapokat, de utána mindegyik beleteszi a mozdulatokba az egyéniségét, karakterét, ami majd megkülönbözteti a többiektől.
Ugyanezt fejezi ki az is, hogy a figurák feketék, egyet leszámítva, amely fehér, így kitűnik a többi közül, épp úgy, ahogy a művészi életben egyesek előtérbe kerülnek, és nagyobb hangsúlyt kapnak, mint mások. A textilkép alapanyagát tekintve festővászon, melyre azért esett a választásom, mert kellő tartással rendelkezik, megfelelő a textilfestékek alkalmazásához, rögzítéséhez. Nem egy súlyos, vastag, nehézkes anyag, hanem viszonylag könnyű és van tartása. A kivitelezés során a festővásznat bevontam egy fedőfehér alappal, amelyre előrajzoltam a mintát. A különböző mintákat, formákat papírsablonból vágtam ki, és szitáztam a felületre. Azért ezt az eljárást választottam, mert nagyon nagy felületekről volt szó és sok különböző formáról, így nagyon bonyolult és jóval hosszadalmasabb és költségesebb lett volna a munka kivitelezése, ha minden egyes mintához külön emulziós szitát készítettem volna. Említettem
már,
hogy
használtam
különböző
anyagokat,
melyekkel
rusztikusabbá tettem a textil felületét, ezek azonban csak egy-egy bizonyos helyen találhatók, ahol hangsúlyosabbá akartam tenni az adott részt. Igyekeztem azokat a korszerű anyagokat alkalmazni a textilkompozícióban, amelyek összhangban vannak és kiemelik az épület és a benne zajló munka mondandóját. A textilképen a fehérek, sárgák, narancsok, kékek, feketék különböző árnyalatai találhatók meg, melyek szorosan kapcsolódnak a környezet színvilágához. Szándékom szerint ezen a 10m x 1,5m-es textilen egyszínű nagyobb foltok és kisebb színes, finomabb részletek teszik izgalmasabbá az összhatást. Egy bizonyos csipke, pöttyök és négyzetek mintájával hoztam létre árnyaltabb, részletgazdagabb felületeket.
A textilkép felfüggesztésének technikai megoldása a következő: A textilkompozíció alul és fölül két centiméter átmérőjű horganyzott csőre kerül, oldalaiban
selyemzsinór
feszítéssel,
amely
kivédi
a
levegő
változó
páratartalmának esetleges negatív hatásait. És ezzel lehetővé válik a textilkompozíció tartós élvezhetősége.
Végül,
de
nem
utolsó
sorban
szeretnék
köszönetet
mondani
szaktanáraimnak, Polgár Csabának, Bényei Tündének, akik lehetővé tették számomra e diplomafeladat elkészítését. Ezen kívül szeretném megköszönni a lehetőséget és a támogatást a Magyar Táncművészeti Főiskola főigazgatójának, Dózsa Imrének, és az épület tervezőjének, Lázár Antal egyetemi tanárnak. És köszönettel tartozom Kádár János Miklós festőművész tanár úrnak, aki szakmai biztatást adott munkám befejezéséhez.
