Dante és a sorozatgyilkosok a thrillerekben

Dante és a sorozatgyilkosok a thrillerekben

Csáder Nikolett 2009

Csáder Nikolett – Dante és a sorozatgyilkosok a thrillerekben

2

A bűn kérdése mindig is jelen volt a különböző művészeti alkotásokban. A Bibliából tudjuk, hogy az emberek azért halandóak, mert elkövették az eredendő bűnt, azaz megszerezték a tudást. Ezt a gondolatot megtalálhatjuk irodalmi alkotásokban, festményeken és filmekben is. A bűnt szükségszerűen a büntetés követi, ez az eredendő bűn esetében a Paradicsomból való kiűzetés és az hogy az ember halandóvá válása. Szintén gyakori motívum a Paradicsom keresése, amelynek megtalálásához előbb végig kell járnunk egy szenvedésekkel teli, nehéz és hosszú utat. Azonban ha kiálljuk a hányattatásokat, kiérdemeljük a jutalmat, amely legtöbbször az égi Paradicsomba, a Mennyországba való bejutás. Dante Alighieri Isteni színjáték (Commedia) címet viselő alkotásában is egyfajta útkeresésnek lehetünk tanúi, ahol Dante végigjárja a túlvilág különböző állomásait, a legnagyobb mélységből, a Pokolból indulva a legnagyobb magasságig, a Paradicsomig. Az Isteni színjátékban Dante az Élet erdejében eltévedt Ember, aki nemcsak önmaga sorsát idézi meg. Álmodozva jár-kel, mert elvesztette szerelmét, Beatricét, aki a tökéletességet szimbolizálja. Szeretne feljutni az erény dombjára, de útját állja három allegorikus vadállat: a kéjvágy párduca, az erőszak oroszlánja és a kapzsiság nőstényfarkasa. Ez a három állat máris három bűnt testesít meg, amelyet Dante a későbbiekben még bővebben kifejt. Beatrice kérésére az augustusi aranykor ókori római költőtriászának legnagyobb epikusa, Publius Vergilius Maro érkezik segítségül, hogy vigasztalja, támogassa és biztassa Dantét. Vergilius azonban csak a mennyek kapujáig kísérheti őt, ahová az alvilág vidékein keresztül juthatnak el, viszont az üdvözültek közé már nem mehet vele, mert bár makulátlan életet élt, nem volt megkeresztelve; ezért halála után a Lebegők közé került. Ők azok, akik a kereszténység ideje előtt születtek. Vergiliust maga Beatrice választotta. A latin költő „saját, a negyedik énekben, a Limbusban mondott szavai ellenére („és én is tagja vagyok e seregnek!”) – nem számított „teljesen” pogánynak Dante korában. A középkori kereszténység Vergiliusban profetikus költőt látott, aki, úgymond Bucolicájában megjövendölte Jézus Krisztus eljövetelét.(…) Dante Vergiliusban ezt a vátesz-elődöt csodálta így érthető, miért kapott központi szerepet a Commediában. Az Isteni színjáték Vergiliusa a természetes emberi ész jelképe, a rációé, a tudásé, illetve a tudományoké, a bölcsességé, illetve a bölcseleté, amelyek- a Convivio tanítása szerint- oly fontosak, nélkülözhetetlenek az üdvözüléshez (ezért kíséri Dantét addig, ameddig csak az ész, tudomány, a filozófia – Hit és Kegyelem nélkül – eljuthat.)”1 Miután találkozott Vergiliussal, Dante elindul a hosszú útra, amelyet a Paradicsom kapujáig kell megtennie. Az első állomás a Pokol.


3

Az 1995-ben forgatott Hetedik című film David Fincher alkotása. A történet egy meg nem nevezett városban játszódik, ahol elhatalmasodott a bűnözés. Egy Jonh Doe nevű sorozatgyilkos szedi áldozatait a hét főbűn szerint. Az amerikai kultúrában a „john doe” tulajdonképpen egyet jelent az „arctalan ember”-rel, azaz a gyilkos bárki lehet, mint ahogy az, hogy nem tudunk meg részletesebben semmit a városról, érzékeltetheti azt, hogy a hely tulajdonképpen nem is lényeges, ezek a szörnyűségek bárhol megtörténhetnek. A főszereplő két mindenre elszánt nyomozó, az idősebb, higgadt és türelmes William Somerset (Morgan Freeman) és a fiatal, türelmetlen és lobbanékony David Mills. (Brad Pitt) Somerset neve nyilvánvaló utalás William Somerset Maugham angol íróra. A két nyomozó nem régóta ismeri egymást, most lettek társak és rögtön egy olyan esetet kapnak, amelynek megoldásához erős összetartásra van szükségük, bár kezdetben cseppet sem kedvelik egymást. Az esetek látszólag nincsenek összefüggésben egymással és egyik gyilkosságnál sincs indíték. A gyilkos különösen kegyetlen módszereket alkalmaz mindegyik áldozatnál. Minden gyilkosságnál utal a hét főbűn egyikére, amelyek a bibliai sorrend szerint: Kevélység, Fösvénység, Bujaság, Irigység, Torkosság, Harag és a Jóra való restség. Prédikál és büntet, áldozatait nem szimplán megöli, hanem gyakorlatilag halálra kínozza őket. A gyilkosságok nem követik a bűnök eredeti sorrendjét, azonban mindegyik bűn megtalálható. A prédikálás és a bűnök példázatul állítása szokás volt a középkorban, ez a filmben is elhangzik, valamint több utalást is találunk Dante-ra. Miután Somerset nyomozó a második gyilkosságnál (itt a fösvénység bűne) rájön, hogy a gyilkos a hét főbűn szerint öli meg áldozatait, elkezd olyan könyvek után kutatni, amelyekben előfordulnak ezek a bűnök. Ilyen például az Isteni színjáték, azon belül is a Pokol. Ekkor derül ki, hogy mennyire fontos az, hogy mit olvas a gyilkos. Dante-n kívül feltűnik François de Sade márki (Szodoma százhúsz napja), Geoffrey Chaucer (A canterbury mesék), John Milton (Az elveszett paradicsom), William Shakespeare (A velencei kalmár) és William Somerset Maugham (Örök szolgaság) is. A két nyomozó ezek alapján próbálja felderíteni, hogy mi várható ez után és listát írnak a bűnökről, majd kihúzzák azt, amihez már gyilkosság is társult. Az első gyilkosság után Somerset egy Milton-idézetet talál az áldozat lakásán: „Long is the way, and hard, that out of hell leads up to light.”2 A második gyilkosságnál a gyilkos már a bűn nevét is odaírja az áldozat vérével, ebből a két nyomozó már könnyen kikövetkeztetheti, hogy a hét főbűnről lesz szó, tehát nem áll meg két gyilkosságnál. Így lesz


4

lassan a névtelen, folyton esőtől szürke város maga a Pokol, amely itt ugyan csak képletesen, de ugyanolyan tölcsér, mint Dante felépítésében és egyre lejjebb kerül benne a két nyomozó, főként Mills. Somerset gyakorlatilag a közönyt képviseli, hiszen annyi év borzalom után már nem akarja megérteni sem, hogy valaki miért tesz ilyesmit, nem érdekli hogy mi a gyilkos indítéka. Ez azért is érdekes, mert Dante felfogásában a közöny is bűn. Az életbeli közönyösök a pokol tornácán bűnhődnek. Somerset büntetése talán az, hogy életének egy bizonyos pontján rosszul döntött (rábeszélte szerelmét, hogy vetesse el közös gyermeküket, mert egy ilyen világra nem érdemes szülni) és azóta sincs nap, hogy ne gondolna erre ez pedig valamilyen szinten megkeseríti életét, hisz magányos maradt. Az ő bűne még kívül van az összes körön. Ha Dante pokolfelosztását összehasonlítjuk azzal, hogy a Hetedikben hogy következnek sorban a bűnök, azt mondhatjuk, hogy az Isteni színjáték felosztása szerint a filmben nem minden bűn kap külön kört. Dante alkotásában az első körben helyezkednek el a meg nem kereszteltek, ez a filmben nem szerepel. A második körben elsőként a mértéktelen szerelmi szenvedély miatt elkárhozottak tűnnek fel; büntetésük a földi bűnükhöz vezető lelkiállapotuk folytatása. Szűnni nem akaró szélvihar kergeti őket ide-oda. Ez tulajdonképpen azonosítható a Bujaság bűnével, ami a filmben úgy jelenik meg, hogy a gyilkos egy prostituáltat öl meg. Ez sorrendben a negyedik gyilkosság. „A Pokol V. énekében a túlvilági utazás vándorai, Dante és Vergilius a szerelem bűnöseivel („lussuriosi”) találkoznak. Ez az első kör, ahol valódi bűnösök kapnak helyet, s az isteni igazságosság büntető hatalma kezdetét veszi.”3 A harmadik körben találjuk meg a falánkság bűnébe esetteket, akikre mocskos hó és eső záporozik. Testüket mitologikus szörnyeteg marcangolja. „…Dante az életben mértéktelenek között Ciaccóval találkozik és beszél. Amikor Ciacco a firenzei közélet erkölcstelenségét ostorozza, szavaival maga Dante mond ítéletet. Ugyanakkor azok a konkrét bűnök, amelyekkel a firenzeieket vádolja – „superbia, invidia e avarizia” (Babitsnál: „irigység és fösvénység és kevélység”) – az emberi közösség ama fő bűneit fejezik ki, amelyet már a Pokol első énekében szereplő vadállatok (a leopárd, az oroszlán és a farkas) is jelképeztek, s mint ilyenek, vezérmotívumokként vonulnak végig az egész művön.”4 A filmben ez volt az első gyilkosság, amikor az áldozatot gyakorlatilag halálra etette a gyilkos, így ez a falánkság bűnének felel meg.


5

A negyedik kör a mértéket nem ismerő gazdagság köre. Itt a kárhozottak tébolyultan keringenek. Az egyik félkörben a tékozlók, a másikban a fösvények menete kavarog; mindegyik mellén nehéz súly, talán pénzzel teli zsák, így vonulnak egymással szemben és verődnek folyton egymáshoz. A filmben ez a második gyilkosság, amikor egy ügyvédet öl meg a gyilkos és ekkor oda is írja a bűn nevét (Greed, Fösvénység) az áldozat vérével. A következő körben az indulataikat fékezni nem tudók, a haragosok csoportja helyezkedik el. Itt az újabb alvilági folyó, a Styx mocsarában fetrengenek a kárhozottak a nyakig sáros lében, egymás ellen acsarkodva. A Harag, amely a bibliai felosztásban a hatodik bűn, itt az ötödik helyen szerepel, a filmben pedig ez a legutolsó. Logikailag így ennek kellene az utolsó helyen szerepelnie, mivel ez vezet a film végkifejletéhez, ezért erre majd később visszatérünk. A hatodik körbe a gőgösek kerültek. Ők nyitott sírokban kínlódnak és folyamatos tűz emészti őket. Ez a Kevélységgel azonosítható. A filmben a gyilkos egy büszke és hiú nőt öl meg, aki öngyilkos akart lenni, mert nem volt elégedett önmagával. Az öngyilkosság egyébként önmagában is külön bűnnek számít, csak nem a hét főbűn egyike, hanem az erőszakosság egyik alfaja; az ember önmagán követ el erőszakot. Dante felosztása szerint az erőszakosok a hetedik körben bűnhődnek, három egymástól elkülönített csoportban. Az elsőben azok vannak, akik felebarátaik ellen követtek el erőszakot: gyilkosok, rablók, zsarnokok. A szomszédos ligetben szenvednek az öngyilkosok, a harmadik csoport bűnösei pedig Isten ellen követtek el közvetett vagy közvetlen erőszakot. A filmben ez már nincs kibontva és az Isteni színjátékban szereplő többi bűn sem szerepel, hiszen a könyvben még van egy nyolcadik kör, amely még külön bugyrokra oszlik és olyan vétkek szerepelnek benne, mint pl. hízelgés, pénzsóvárság, jóslás, varázslás, fosztogatás, képmutatás. A Pokol legmélyén az árulók a Kocitus tavának jégpáncéljában bűnhődnek. A Hetedik című film azonban csak a hét halálos bűnre koncentrál. Itt érdemes idéznünk Jorge Luis Borges egy Dante-tanulmányából, mivel innen részletes leírást kapunk az Isteni színjáték alapvető világképéről, amely így az egész mű szerkezetét átláthatóbbá teszi: „A dantei világrendet a ptolemaioszi csillagászat és a keresztény teológia határozza meg. A Föld mozdulatlan gömb; az embereknek szánt, északi félteke közepén áll Sion hegye; tőle keletre, kilencven fokra elhal egy folyó, a Gangesz; tőle nyugatra, kilencven fokra ered egy folyó, az Ebro. A déli félteke vízből van, nem földből, s onnan kitiltatott az ember; a közepén van a


6

Sion-hegy ellenlábasa, a Purgatórium hegye. A két szimmetrikus folyó és hegy kereszt alakot rajzolnak a gömbre. Sion hegye alatt nyílik egy nála jóval szélesebb, a Föld középpontjáig érő, fordított kúp alakú mélyedés, a Pokol, mely egy amfiteátrum lépcsőihez hasonló, egyre kisebb körökre tagolódik. Kilenc ilyen kör van, romos, rémisztő topográfiával; az első öt kör alkotja a Felső Poklot, a négy utolsó az Alsó Poklot, mely egy vörös mecsetekből álló, vasfallal körülvett város. Odabent sírok, vermek, meredélyek vannak, meg mocsaras és homokos földek; a kúp csúcsán áll Lucifer, "e világot lyukasztó féreg". A hasadék, melyet Léthé vize vájt a sziklába, összeköti a Pokol fenekét a Purgatórium lábával. Sziget ez a hegy, van rajta egy kapu is; a hegyoldalon a halálos bűnöket jelölő sziklaerkélyek sorjáznak; fent a csúcson virul az Édenkert.”5 Látjuk tehát, hogy gyakorlatilag csak annyi a hasonlóság a Hetedik és az Isteni színjáték között, hogy mindegyikben megjelenik a hét főbűn, bár nem azonos sorrendben és más felosztásban. Érdekességképpen itt meg kell említenünk a számszimbolika rendkívüli fontosságát, hiszen a hét főbűnből kiindulva, mindkét alkotásban központi szerepet játszanak a számok. Ennek feltárásához Bán Imre egyik Dante-tanulmánya lehet segítségünkre: „A középkori számszimbolika értelmezésében a büntető körök 32 éneke a 3+2=5 megoldását rejti, ez pedig az 5 érzék, az érzéki ember, azaz a bűn számjegye. Nem esetleges tehát az sem, hogy az érzéki szerelem az V. énekben bűnhődik. Csak futólag jegyezzük meg, hogy az első két énekben Dante eltévelyedéséről, azaz bűnéről van szó. Maga a 34 ének- a Pokol egész terjedelme- nem más mint 3+4=7. Erről írja Rabanus Maurus (a IX. század közepén), miután a hetes szám pozitív értelmezését felsorolta: „Ellenkezőleg, a hetes szám a bűn teljességét is jelenti, azaz a hét főbűn egyetemessége jelenik meg benne.” (De universo, XVIII. könyv) Megjegyezzük azt is, hogy az V. ének sorainak száma 142: a számjegyek összege ismét hetet ad ki, teát a bűn egyetemességét („universitas peccati”) jelenti, ahogyan Rabanus mondja.”6 A szerkezeti eltérésen kívül is találunk még különbségeket. A filmben a gyilkos „a bűnt a bűnös ellen fordítja”, azaz olyan módszerrel öli meg áldozatait (tehát az lesz a büntetésük) amely jelképezi magát a bűnt. Ez azonban csak szigorúan véve számít különbségnek, hiszen Dante-nál a bűnösök szenvedési formáját az úgynevezett „contrapasso” törvénye határozza meg, vagyis holtuk után büntetésük földi vétkeikhez vezető szenvedélyeik, lelkiállapotuk folytatása, így némileg hasonlít a filmben szereplő büntetésekhez.


7

A szereplőket górcső alá véve azt mondhatjuk, hogy bizonyos szempontból lehet azonosítani a film fő alakjait a Commedia fő alakjaival. Vizsgáljuk meg Tracy-t (Gwyneth Paltrow), Mills nyomozó feleségét és Beatricét. Dante szerelme „hasonlít a trubadúrok felmagasztalt nőalakjaihoz, csakhogy egyfelől még magasabbra emelkedett, másfelől közelebb jutott az ember szívéhez, mint azok. Kétségtelen, hogy Dante, csak úgy mint elődei, valóságos nőből indul ki, akinek alakja azonban fokozatosan magasztosul, minden nőiesség teljévé s tökélyévé válik, majd égből szállt angyallá, akit a mennyeiek irigyelnek a földtől, akinek nincs a földön helye, akinek puszta jelenléte és látása megnemesíti az embereket, isten küldötteivé, úgy hogy végül megcsillan feje körül a Commedia Beatricéjének glóriája, azé, aki mint az isteni tudománynak és malasztnak képe, megváltja Dantét.”7- írja Fülep Lajos egyik tanulmányában, amely bár a Vita nuovaról szól, a Beatricéről alkotott véleménye az Isteni színjáték kapcsán is helytálló. Érdekes, hogy „hogyan válhat egy nő, akit valaki alig néhányszor lát életében, aki másnak a felesége és a más gyermekeinek anyja, akivel az illető életében alig váltott néhány szót, mindössze néhány köszöntést, aki közben meg is hal- hogy hogyan válhat ez a nő a legnagyobb embernek egész életét kitöltő ideállá, a teológia és az isteni grácia szimbólumává.”8 Ez a mai ember számára érthetetlen, szinte felfoghatatlan, ámde a kései középkor művelt embere hozzá volt szokva az ilyesfajta túláradó csodálathoz. Beatrice az ártatlanságot, a megváltás reményét és a feltétlen szerelmet képviseli Danténál. A filmben a kegyetlen és mocskos, a bűn legmélyebb mocsarában ázó környezetben csupán Mills nyomozó felesége, Tracy jelent egyfajta mentőövet a néző számára. Ő próbál egyensúlyt teremteni a két nyomozó közt, összehozni őket, mint társakat, illetve a Millsszel való feltétlen és szeretetteljes kapcsolata az, ami pislákoló fényt jelent az átláthatatlanul sötét alagútban. Tracy így némiképp azonosítható Beatricével, aki miatt Dante kiállja a poklok poklát is. A Hetedikben Mills nyomozó akkor roppan össze végleg, amikor kiderül, hogy a sorozatgyilkos utolsó előtti áldozata az ő felesége volt. Ez egyben a film zárójelenete is. A gyilkos feladja magát a rendőrségen és elmondja, hogy még két holttestet rejtett el, ezeket pedig csak a két nyomozó láthatja egy előzőleg meghatározott egyezség szerint. A sorozatgyilkos John Doe a semmi közepére vezeti Mills és Somerset nyomozót. Furgon érkezik, Somerset kimegy elé és a sofőr elmondja, hogy Doe ötszáz dollárt fizetett neki, hogy odaszállítsa a csomagot Millsnek. Somerset kinyitja és elborzad a látványtól. Odakiáltja Millsnek hogy ne foglalkozzon azzal amit Doe magyaráz neki. Közben a gyilkos bevallja,


8

hogy csodálta Mills életét mindaddig, amíg meg nem irigyelte Mills és felesége, Tracy idilli kapcsolatát. Doe kijelenti, hogy aznap meglátogatta Tracyt, és próbálta eljátszani a férj szerepét, hogy azonosulhasson egy átlagember életével, de a dolog nem működött, ezért inkább elhozott egy kis emléket: Tracy fejét. Doe kijelenti, hogy Millsnek most meg kell őt ölnie, hiszen ezek szerint az ő bűne az irigység. A fiatal nyomozó teljesen összeroppan, majd amikor a gyilkos megadja neki a kegyelemdöfést azzal, hogy elmondja neki, felesége terhes volt, Mills megöli és ezzel teljesül a hetedik főbűn, a Harag. Az Isteni színjáték egész konfliktusrendszerét a Pokol adja, egész felépítését pedig a keresztény világkép határozza meg, komponálásának kulcsa a Szentháromságra utaló hármas szám. Ebből fakadóan három túlvilági birodalmon (Inferno, Purgatorio, Paradiso) vezet keresztül az elbeszélő kozmikus utazása. „A túlvilág mindhárom országának megvan a „morális” (a bűnök vagy érdemek szerint történő) beosztása is. A Pokol büntetőrendszere Aristotelés etikáján alapul. Ezt a Pokol XI. énekében Vergilius adja elő tanítványának (16-111. sor) A Filozófus szerint az erkölcsi eltévelyedések, a bűnök három forrásból származnak, ezek az incontinentia, feritas, malita. A középkori szóhasználat a feritas helyett gyakran bestialitast mondott. A megfelelő olasz kifejezések incontenza, matta bestialitade, malizia (mértéktelenség, vadság, csalás). (…) A bűnök, felfelé haladva, mindig könnyebbek, a büntetések nem. Szerkezeti motívum az is, hogy a tisztítóhelyen maga Dante is vezekel: a kapus angyal 7P-t (peccato, bűn) vés a homlokára (IX,112), ezek áthaladva a vezeklő körökön sorban eltűnnek. (XIII, 121-136)”9 Mindez azért is lehet említésre méltó, mert érdekes, hogy a hetes szám nem csak a Pokol részben jelenik meg, hanem ugyanúgy a bűnt jelképezve megtaláljuk a Purgatóriumban is. A Hetedik című filmben csak az Inferno résszel találkozunk, viszont a számok itt is nyilvánvalóan fontosak. „A hetes szám mitikus csengése közismert. Isten hét nap alatt teremtette a világot…Fincher fordított genezisében hét nap alatt rombolja le, hogy aztán a logikai szabályok felrúgásával teljes bizonytalanságot, anarchiát és rettegést idézzen elő.”10 Érdekes problémakör, hogy a filmben szereplő gyilkos mi alapján gyilkol. Kicsit talán olyan gondolatvilág ez, mint Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében a főszereplő Raszkolnyikové, aki magát felsőbbrendűnek érezvén tulajdonképpen egy „arctalan” embert gyilkol meg. A film egyik kulcsjelenete, amikor Doe elmondja, mit gondol erről. Amikor a két nyomozóval ülnek az autóban, Mills kétségbeesetten rá akar jönni a gyilkos indítékára. John


9

Doe kifejti, hogy aligha nevezheti bárki is ártatlannak azokat az embereket, akiket megölt, hiszen pl. az ügyvéd hazudott és azzal kereste a kenyerét, hogy gyilkosokat mentett meg, a prostituált betegségeket terjesztett stb. Szerinte csak ebben a megromlott világban mondhatja erre bárki is azt, hogy ők ártatlanok voltak, majd hozzáteszi: „We see a deadly sin on every street corner, in every home, and we tolerate it. We tolerate it because it's common, it's trivial.”11 Doe tulajdonképpen kiválasztottnak tartja magát, akit Isten jelölt ki. Példát akart mutatni és reméli, hogy majd követni fogják. Fel akarta rázni a tömeget abból a szürkeségből és közönyből, amiben élnek és ehhez, ahogy mondja már nem elég csak megbökni őket. Nagy kalapáccsal kell odacsapni, hogy végre komolyan odafigyeljenek. Doe alakja egyébként rendkívül összetett és több szempontból is érdekes. „A gyilkos – már amennyire teheti – igazán rendszerető ember, művével a „minden egész eltörött” tényét igyekszik cáfolni. Legyőzhetetlen, elpusztíthatatlan, utolérhetetlen – élő ember el nem foghatja, tehát dolga (küldetése) végeztével önként adja fel magát.”12 – vélekedik Kömlődi Ferenc, majd ezt a gondolatot továbbfűzve megállapítja, hogy Mills és Somerset „tulajdonképpen nem is élő emberrel, hanem magával a Sátánnal szembesülnek.” Somerset nyomozó viszont másként vélekedik a filmben: „If we catch John Doe and he turns out to be the devil, I mean if he's Satan himself, that might live up to our expectations, but he's not the devil. He's just a man.” Tehát szerinte a gyilkos is valójában csak egy ember, minden szörnyű tette ellenére. John Doe „vallásos megszállottsággal cselekvő ítélethozó és végrehajtó. Egyszer még a fiatal nyomozónak is megkegyelmez, hogy később sokkal brutálisabban, pszichésen „végezze ki.”13 A bűnök büntetést vonnak maguk után, a Hetedikben sincs ez másképp. Itt viszont nem érünk el semmilyen Paradicsomot, sem megváltást, hiszen a film az egyetlen halvány reménysugártól, Tracy alakjától is megfosztja a nézőt. Ő az a szereplő, aki gyakorlatilag teljesen ártatlan és valamilyen szinten a megváltást képviselhetné, főleg ha azt nézzük, hogy épp gyermeket vár. Az Isteni színjátékban legalább még a remény ott van, hogy a költő eljut a Paradicsomhoz, ahol elveszett szerelmét megtalálja és élete ismét értelmet nyer. A Hetedikben tulajdonképpen a gonosz győz hiszen az ő elgondolásai és logikája szerint alakul a végkifejlet. „…itt nincs humanista hit egy szebb jövőben, csak a végső, tragikus felismerés marad: minden halandó bűnben él.”14 A bűnösök mindkét alkotásban aszerint halnak meg, ahogy éltek és ez mindkét esetben szörnyű kínokkal és szenvedésekkel jár. A filmben az


10

Isteni színjátékon kívül említésre kerül még más középkori alkotás is amely ugyanezt a bűnfelfogást tükrözi. A Hetedik kultúrtörténeti háttere gondosan megalapozott, szerteágazó és az alkotók nagyon jól használták fel. Épphogy utalnak bizonyos művekre és szerzőkre, de mindegyik utalás a helyén van, kapcsolódik a történethez és abszolút a témába illeszthető. Említésre kerül Geoffrey Chaucer és a Canterbury Mesék. A mesék témája változatos, de terítéken van bennük a szerelem, árulás és kapzsiság is, ezek mind köthetők egy-egy főbűnhöz. A prédikációk kapcsán Aquinói Szent Tamás neve kerül elő (a gyilkos a gyilkosságokkal prédikál), de találunk idézetet Shakespeare-től is: „One pound of flesh, no more, no less. No cartilege, no bone, but only flesh. This task done and would go free.” 15 Ez az idézet a Velencei kalmárból származik és a Restség bűnénél kerül elő, a gyilkos a helyszínen hagyja egy papírdarabon. Az áldozat egy zsidó ügyvéd. Ez utalás Shylockra, a Velencei kalmár lelketlen zsidó uzsorására, aki feltételül szabja, hogy ha Antonio nem tudja időben törleszteni a kölcsönt, akkor kivághat egy fontnyi húst a testéből. Megemlítik még de Sade márki nevét is, a gyilkos tőle is olvasott (Szodoma százhúsz napja). Ez azért is lehet fontos, mert az ő nevéből származik a szadizmus szó és a filmben a gyilkos különös kegyetlenséggel végzi ki áldozatait, valamint utal egy bibliai történetre (Szodoma és Gomorra) ahol szintén elnyerik büntetésüket a bűnösök, akik Isten ellen vétkeztek. A film végén Doe még egyszer tesz utalást erre, amikor megjegyzi, hogy áldozatait nem sajnálja jobban mint Szodoma és Gomorra ezer lakóját. Láthatjuk tehát hogy a Hetedik című film tökéletesen tükrözi a középkori bűnfelfogást, csak nem a vallási, hanem inkább az erkölcsi-etikai oldalát emeli ki bűn-büntetés-bűnhődés hármasának és olyan kérdéseket is feszeget, hogy ki bűnös, ki az, aki megtorolhat bármilyen bűnt és mindennek milyen következményei lehetnek. Az Isteni színjáték és a Hetedik című film két olyan alkotás, amely a maga korában egyedülálló volt. Az Isteni színjáték a középkor csúcsteljesítménye, a középkor kultúrájának összegzője, mely egyben egy korszakot lezáró mű is. „Quel signor dell’altissimo canto/che sovra gli altri com’aquila vola” (Babits Mihály fordításában: „a legmagasabb ének mestere/ ki többi felett sasként száll repülve”); Homéroszt jellemzi így a Pokol negyedik énekében Dante, ám e meghatározás őrá magára is legalább ennyire érvényes. Dante Alighierit az olasz s a világirodalom egyik legnagyobb költőjévé az Isteni színjáték tette: fő művéhez képest minden más alkotása „kisebb művei” közé sorolható.”16


11

„David Finchertől a Hetedik (Seven) a kilencvenes évektől főműfajjá előlépő misztikus bűnügy egyik első mesterpéldánya lett. A misztikumot a bűnöző használja, a törvény a racionalitással győz ideiglenesen.”17 A film végén Somerset nyomozó Ernest Hemingway-t idézi: „The world is a fine place and worth fighting for”18 majd hozzáteszi: „I agree with the second part.”19 Én az első részével is egyetértek.

Csáder Nikolett

Végjegyzék 1

Madarász Imre : Költők legmagasabbja. Dante-tanulmányok, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2001.37-41.o „Hosszú az út és nehéz, amely a pokolból a fénybe vezet.” 3 Bán Imre: Dante-tanulmányok, Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1988, 118.o 4 Madarász Imre : Költők legmagasabbja. Dante-tanulmányok, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2001. 81-87.o 5 Jorge Luis Borges: Kilenc Dante-tanulmány 6 Bán Imre: Dante-tanulmányok, Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1988, 118-119.o. 7 Fülep Lajos: A „Vita nuova” 8 Uo. 9 Bán Imre: Dante-tanulmányok, Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1988, 110.o 10 Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Filmvilág 1996/12 28-29.o. 11 „Halálos bűnnel találkozunk minden utcasarkon, minden otthonban és eltűrjük. Eltűrjük mert annyira hétköznapi, triviális.” 12 Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Filmvilág 1996/12 28-29.o. 13 Uo. 14 Uo. 15 „Egy font hús, se több se kevesebb. Se csont, se porc, csakis hús. Ha ez megvan, szabadon elmehet.” 16 Madarász Imre : Költők legmagasabbja. Dante-tanulmányok, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2001. 17 Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Filmvilág 1996/12 28-29.o. 18 „ Szép hely a világ és érdemes harcolni érte” 19 „A második részével egyetértek” 2

Dante és a sorozatgyilkosok a thrillerekben

Recommend Documents