Buru Petra, kilenc éves kislány vagyok. A Fillér utcai Általános Iskolába járok. Nagyon szeretem az állatokat, és Mamitól a tesómmal, Dombival, kaptunk két tündéri degut. Kedvenc idõtöltésem az olvasás és a kézmûveskedés. Két éves koromban kezdtem a rajzolást. Náron a Balaton partján, a felhõket Buru Petra nézve jutott eszembe, hogy milyen jó lenne megrajzolni egy esõcsepp történetét. Mi is legyen a neve? Persze Csipicsepp. Ez lesz a neve. Elõször a rajzok születtek meg. Érdekesebb lenne, ha a mesét is írtál volna hozzá - mondta Mami. Jó, de a meséknél Te is segíts egy kicsit! Így sikerült életre kelteni CSIPICSEPPET.
Csipicsepp Kalandjai Írta: Buru Petra
Megszületik Csipicsepp Tudjátok-e gyerekek, hogyan születik a vízcsepp? Ha nem, elmondom Nektek, hogy jött a világra Csipicsepp. Egy meleg nyári napon egyszer csak komor felhők gyülekeztek Cseppváros házikói felett. Mindenki aggódva fürkészte a hatalmas, sötét felleget. Csak egy Cseppcsalád örült a borulásnak. Mit gondoltok, miért? Mert talán a veteményeskert megöntözésére vártak? Vagy talán a kukoricaföldek szomjaztak egy kis esőre? Ne törjétek a fejetek, inkább elárulom. Ennek a Cseppcsaládnak nem volt egyetlen gyermeke sem. Azt remélték, hogy ebből a nagy felhőből lesz nekik is egy csepp-emberkéjük. De amilyen gyorsan jöttek a felhők, olyan sebesen távoztak is. Már majdnem elkeseredtek, hogy már megint várniuk kell az újabb borulásig. De ekkor észrevették, hogy a legutolsó felhőből egyetlen cseppecske egyenesen feléjük tart. Egyik ámulatból a másikba estek, amikor rájöttek, hogy a cseppecske nem más, mint a régen várt esőemberke. Boldogan vitték be a házikóba. Nyomban el is nevezték Csipicseppnek. Így született meg Csipicsepp, akire még sok-sok kaland várt életében.
5
6
Csipicsepp szülinapja Telt, múlt az idõ, és Csipicsepp egyre ügyesebb lett. Egy év elteltével, egy szép meleg nyári napon szülei közölték Csipicseppel: – Holnap szülinapi bulit szervezünk Neked! – Jaj, de jó, jaj, de jó! – szólt Csipicsepp, bár nemigen tudta, mit jelent az a szó, hogy „buli”. Alig várta a másnapot. A szülei gondosan becsomagolták az ajándékokat, illetve majdnem mindet… Ezután Csipicsepp segítségével feldíszítették a lakást: színes girlandokat és lampionokat akasztottak a plafonra, és színpompás lufikat kötöttek a kapura. Egyszer csak Csipicsepp vidám csaholást hall a hálószoba felõl. Felrohan a lépcsõn, és benyit a szobába, ahonnan a hangokat hallotta. Eközben a nappaliban a szülõk sejtelmesen néztek egymásra, mintha azt mondanák: – Na, jól elárult bennünket ez a meglepetés! Csipicsepp ölébe kapta a kiskutyát – mert mondanom sem kell, hogy ez volt a meglepetés – és boldogan szaladt le vele a lépcsõn. – Mindig is ilyen kiskutyára vágytam! – mondta elragadtatva szüleinek, és boldogan köszönte meg a szép ajándékot. – Alig várom, hogy megmutathassam a barátnõimnek Masnit! – No, már nevet is adtál a kutyusodnak! – szólt Apukája. Hamar elröpült a délelõtt, délután pedig egymás után érkeztek a barátnõk. A zsúr fénypontja a tortaevés volt, amibõl Masni is derekasan kivette a részét.
7
8
Elsõ nap az óvodában A Csepp család szinte észre sem vette, és máris óvodába készülõdtek Csipicseppel. Egy szeptemberi reggel Csipicsepp arra ébredt, hogy szülei óvatosan költögetik: – Ébredj, ébredj Csipicsepp, mert elkésünk az óvodából! Csipicsepp már régóta várta ezt a percet, így azonnal kipattant az ágyból. Hamar felöltözött, megreggelizett, fogat mosott, és útnak indultak. Csipicseppnek minden új volt az óvodában, így azt sem tudta, melyik játékhoz nyúljon. De nem sok ideje volt nézelõdni, mert hamarosan kimentek a kertbe. A gyerekek szétszéledtek, és mindegyikük megtalálta a kedvére való játékot. A fiúk rögtön focizni kezdtek, a lányok kergetõztek, néhányan a nagy, piros pettyes labdát dobálták egymásnak. Volt, aki ugrókötelezett, volt, aki homokozott. – Idenézzetek! – kiáltott Csipicsepp, és vetett egy cigánykereket. Az óvó néni elámult, hogy milyen ügyes, a többiek pedig utánozni próbálták. Persze senkinek sem sikerült elsõre. Csipicsepp büszkén tanítgatta õket, és így rögtön barátokat szerzett. Az ebéd nagyon ízlett Csipicseppnek, de az alvás már kevésbé. Alig várta a délutáni játékot. Gyorsan elszaladt az idõ, s Csipicsepp este boldogan mesélte szüleinek, hogy mi minden történt az óvodában. – Holnap is menjünk oviba! kérte szüleit Csipicsepp. – Most már óvodás vagy, tehát minden reggel oviba megyünk, kivéve a hétvégét –, magyarázták neki a szülei. – De ez azt jelenti, hogy minden nap korán kell felkelni! Csipicsepp boldogan vállalta ezt a feladatot. Arra gondolt, hogy így hosszabb lesz a nap, és több ideje jut a játékra.
9
10
Csipicsepp az Állatkertben Az állatokat minden gyerek szereti. Csipicsepp is nagyon boldog volt, amikor apukájával a vasárnapot az Állatkertben töltötte. Elõször a majmokhoz mentek, mert azok a legmókásabbak. Két kópé harciasan kergette egymást, míg az öregebb majmok egykedvûen bolhászkodtak. Ha egy-egy ügyetlen kismajom a fejükre pottyant, lomhán odébb tolták. Csipicsepp majdnem átesett a korláton, annyira nevetett. Átsétáltak a zsiráfok kifutójához. Olyan magasra kellett nézni, hogy a zsiráfok fejét lássák, hogy Csipicseppnek megfájdult a nyaka. Apukája ezért felemelte, s Csipicsepp egy zsenge ágat kínált a zsiráfgyereknek. Az lelkesen odahajolt, de nem ám az ág vonzotta, hanem Csipicsepp masnija. Ragadós nyelvével már ki is oldozta a szalagot, és le is nyelte volna, ha Csipicsepp idõben ki nem húzza a szájából. A hajába viszont már nem kötötte vissza! Hirtelen sikoltozásra lettek figyelmesek. Hátrafordultak, és megláttak egy nénit, amint épp zuhanyozik. Na, nem éppen önszántából, hanem az elefánt jóvoltából, aki hatalmas vízsugarat lövellt az ormányából. Csipicsepp vonszolni kezdte az apukáját: – Menjünk oda mi is, melegem van! – kiáltotta. Azonban mire odaértek, az elefánt már egy kisgyerek kezébõl kapta ki a perecet. A fürdés elmaradt, de az Állatkert tartogatott még néhány meglepetést. Amikor Csipicsepp odahajolt megsimogatni, a teve arcon nyalintotta. Az oroszlán akkorát bõdült, hogy mindenki ijedten hátrahõkölt. Az állatsimogatóban a kecskék annyira tolakodtak az ennivalóért, hogy majdnem feldöntötték Csipicseppet. Õ azonban hõsiesen kitartott és a legkisebbet is megetette. A madárházban a tukánok majdnem lesodorták apukája kalapját. Volt mit mesélni este az anyukájának!
11
12
Csipicsepp kertészkedik Elérkezett a tavasz. Csipicsepp már sokat hallott a Tavasztündérrõl, aki a hosszú tél után felöltözteti a fákat, és virágba borítja a réteket. – Hogyan borítja virágba Tavasztündér a réteket? – kérdezte Csipicsepp az anyukájától. – Akarod, hogy segítsünk a Tavasztündérnek? – kérdezett vissza anyukája. – Igen, nagyon szeretnék segíteni. – Nos, ha holnap jó idõ lesz, elmegyünk a kertészetbe, és veszünk virágpalántákat, amiket elültetünk a kertbe. – Jaj, de jó lesz. Ugye sokféle virágot ültetünk? – Igen, majd együtt választjuk ki a színeket is. Másnap elõkerült egy jó öreg taliga, amibe belerakták a virágokat, Csipicsepp pedig egy gereblyét kapott kézbe, s követte anyukáját a kertbe. Nemsokára pompás árvácskák virítottak mindenütt a kertben. Csipicsepp nagyon boldog volt, és azt szerette volna tudni, hogy vajon Tavasztündér is így borítja-e virágba a réteket. – Valahogy így – nevetett anyukája. Most már csak locsolni kell a virágokat, el ne hervadjanak. A napocska szemmel láthatólag nagyon elégedett volt Csipicsepp munkájával, mert igencsak mosolygós lett az ábrázatja. – Ahogy befejezték a nagy munkát, egy komoly felhõt vettek észre az égen, és a távolban már úgy tûnt, hogy elkezdett esni az esõ. – A legjobbkor ültettük ki a virágokat – gondolta Csipicsepp –, jól jön ez a kis esõ a friss ültetésre. Ezt a gondolatát azonnal meg is osztotta anyukájával, aki mosolyogva hagyta helyben a bölcs megjegyzést. Ugye holnap is fogunk virágot ültetni?– szólt Csipicsepp. – Ó, most egyelõre nem, de azért kertészkedni minden nap lehet, hisz locsolni is kell, és a gyomot sem árt kiirtani a virágok közül. Csipicsepp alig várta, hogy másnap elmesélhesse barátainak, hogyan segített Tavasztündérnek virágba borítani kertjüket.
13
14
Cseppkövek és denevérek – Csipicsepp, holnap elmegyünk kirándulni egy cseppkõbarlangba! – szólt egy este Csipicsepp apukája. Lehet, hogy találkozunk denevérekkel is. – Denevérekkel? De azok nagyon veszélyesek! Kiszívják az ember vérét! – kiáltott fel Csipicsepp ijedten. – Ezt a butaságot meg ki mondta neked? – kérdezte Csipicsepp anyukája. Hacsak nem vagy pók, rovar vagy gyümölcs, nincs mitõl tartanod. A denevérek ugyanis ezeket kedvelik, miért bántanának hát bárkit is? – Akkor jó – nyugodott meg Csipicsepp, – így már szívesen megyek. Vihetem a zseblámpámat? – De még mennyire, nagy szükségünk lesz rá! Másnap reggel vidáman kelt útra a Csepp család. A barlang szájánál mindenki felvett még egy pulóvert, mert bent nagyon hideg volt. Eleinte szûk folyosókon botorkáltak, de hamarosan kitágult a barlang belseje, és egy teremszerû helyiségben találták magukat. Ahogy zseblámpáik fénye megvilágította a falakat, elõször gyönyörû cseppköveket fedeztek fel, amelyek még csillogtak a rájuk pottyanó vízcseppektõl. Csipicsepp meg akarta simogatni az egyiket, de apukája rászólt: – Ne fogd meg, Csipicsepp, mert akkor nem nõ tovább! Csipicsepp szót fogadott , és csak a szeme simogatta a köveket. Hirtelen zseblámpája fénye egy sötét foltra vetõdött. Mi lehet az? Hát persze, egy denevér! Csipicsepp nagyon megörült, hát még amikor megpillantotta a denevér család többi tagját is! – Jaj, de aranyos az a picurka, hadd vigyem haza! kérlelte szüleit. – Kicsikém, õk csak itt érzik jól magukat, túl meleg és szûkös lenne nekik egy lakás – magyarázta anyukája. Csipicsepp szomorúan belátta, hogy igaza van. Apukája azonban megígérte, hogy otthon barkácsolnak majd egy denevér-odút, kiakasztják egy fára, és ha oda beköltözik majd egy denevér, akkor közelebbrõl is megfigyelheti, sõt, vihet neki szúnyogot vacsorára. – Jó lesz így? – kérdezték szülei. – Nagyon, – válaszolta Csipicsepp, és alig várta, hogy hazaérjenek.
15
16
Csipicsepp a Balatonon Holnap hosszú hétvége kezdõdik, ragyogó napsütés van, így lemegyünk a Balatonra – jelentette be Csipicsepp anyukája a vacsoránál. Hurrá! – kiáltott fel Csipicsepp, aki ugyan még soha sem volt a Balatonnál, de már annyit hallott róla szüleitõl és barátaitól, hogy már alig várta, hogy megláthassa. Fürödni is fogunk? – kérdezte. – Hát olyan idõ még nincs, de Sándor bácsinak van egy csónakja, és megígérte, hogy kölcsönadja egy napra. Nem csoda, ha Csipicsepp vágyakozott a magyar tengerre, hisz a víz ugyebár nem volt tõle idegen. Amint megérkeztek a Balaton partjára, izgatottan rohant a vízhez. Csak ámult-bámult a tengernyi víz láttán. Kisvártatva Sándor bácsi is megérkezett az ütött-kopott csónakkal. Csipicsepp beült elõre, apukája fogta az evezõket, anyukája pedig hátulról dirigált, hogyan és merre menjenek. Csipicseppnek az volt az érzése, hogy a napocska ugyan mosolygott, de idõnként felvonta a szemöldökét. A fejük felett madárseregek repkedtek, a nádasban pedig a legkülönfélébb vízimadarak nyüzsögtek. Csipicsepp anyukája aggódva tekintett fel az égre. Jó lesz igyekezni kifelé, mert gyülekeznek a fellegek. – Ne menjünk még ki! – könyörgött Csipicsepp. Szülei azonban hajthatatlanok maradtak. A Balatonon nem lehet az ember eléggé óvatos, ha vihar közeledik – mondták. Alig értek ki a partra, elkezdett szakadni az esõ, miközben dörgött, villámlott. Hisz az imént még ragyogóan sütött a nap! – mondta Csipicsepp, akit az esõ egy cseppet se zavart. Hazafelé a kocsiban azért eszébe jutott, hogy a napocska többször is összevonta a szemöldökét. Talán ezzel jelezte, hogy a következõ percekben el kell tûnnie az égboltról. Így is nagyon jól sikerült a balatoni kirándulás, és Csipicsepp szülei megígérték, hogy a nyáron több hétre leköltöznek a Balaton partjára.
17
18
Csipicsepp Cirkuszba megy Csipicsepp képeskönyvben látott már cirkuszt, de élõ elõadást még sohasem. Nagyon megörült hát, amikor anyukája három jegyet lobogtatva így szólt: – Készülj Csipicsepp, este cirkuszba megyünk! Szépen felöltöztek és elindultak. Útközben Csipicsepp egyfolytában kérdezgetett: – Lesznek pónik? És fókák? És elefánt, meg csörgõkígyó és puputeve? És légtornász meg erõember? De bohóc ugye biztosan lesz? – Nyugalom, Csipicsepp, nemsokára minden kiderül! Miután a jegyszedõ beengedte õket a nézõtérre, Csipicsepp elámult, hogy milyen nagy a porond. És mi ez a különös szag? Aha, tehát valamilyen állat biztosan lesz… Lassan megtelt a nézõtér, elsötétültek a lámpák és megszólalt a zenekar. A vidám zenére befutott a konferanszié és üdvözölte a közönséget. Ugrószámmal kezdõdött a mûsor, szinte a kupoláig repültek az artisták. Csipicsepp nem akart hinni a szemének, amikor négy ember ugrott egymás után az alatta lévõ nyakába. És közben a szaltók… fantasztikus mutatvány volt, jó nagy tapsot kaptak. Következett a sejtelmes Leila hastáncosnõ, aki elõször fátyoltáncával bûvölte el a nézõket, majd egy hatalmas óriáskígyót tekert a teste és a nyaka köré. Csipicsepp megborzongott, de aztán emlékezett a balatoni sikló bõrének selymes tapintására, és már nem félt. Megérkeztek a bohócok. Kihívtak néhány gyereket, köztük Csipicseppet is – és eljátszották, hogy lefényképezik õket. Ide-oda terelték õket a gép elõtt, de valaki mindig kilógott a sorból. Totya bohóc kinézett a kamera mögül és megkérdezte: – Hová mentek már megint, gyerekek? Csipicsepp bátran bekiáltotta: – Oda, ahova küldtél minket! A közönség nagyot nevetett, Totya pedig végre elkattintotta a gépet, amibõl vízsugár spriccelt a gyerekekre! Persze nem bánták, hogy kicsit vizesek lettek. Alig értek a helyükre, máris belovagolt a porondra egy gyönyörû hölgy, Gabriella, balerina ruhában és cipellõben. Elõször feltérdelt, majd fel is állt a ló hátán, és csodálatos mozdulatokat mutatott be. Csipicsepp ámulva figyelte, és elhatározta, hogy õ is megtanul lovagolni. Sok-sok számban gyönyörködhetett még a közönség. Jöttek kiskutyák, tûznyelõ és késdobáló, bûvész, tigrisek és zsonglõrök. Csipicsepp azt sem tudta, kinek tapsoljon jobban. Végül vérvörös lett a tenyere, de azért tapsolt kitartóan. Meg is érdemelték a mûvészek! Útban hazafelé Csipicsepp újra elõadott mindent, most már szóban, a szüleinek. Mire hazaértek annyira kifáradt, hogy csak bedõlt az ágyba. Azonnal mély álomba merült, de álmában is mosolygott.
19
20
Csipicsepp az erdõben Nagy volt az izgalom a Csepp családban, mert a nagyszülõkhöz készülõdtek. Ez nagy esemény volt, mert a nagyiék egy nagy kerek erdõ közepén laktak egy gyönyörû tisztáson. Mikor megérkeztek, a nagypapa éppen délutáni álmát aludta. – Van egy ötletem! - szólt a nagymama. Lakik itt a közelben egy erdész bácsi, biztosan szívesen mesélne neked az állatokról. – Jaj, de jó – lelkendezett Csipicsepp. El is indultak rögvest az erdészlak felé. Az erdész bácsi éppen az erdei körútjára indult. Hamar utolérték, és Csipicsepp máris elkezdte faggatni. – Milyen állatok laknak ebben az erdõben? – Ó, sokféle madár és vad található itt. Látod, az ott egy nyuszi! Csipicsepp meg is akarta simogatni az aranyos kis nyulat. – Nem addig van az, kicsim, szólt az erdész. Ezek nem háziállatok, nem várják meg, míg megsimogatod. El is iszkolt azon nyomban a nyuszi. – Nézd Csipicsepp! – szólt az erdész. Látod azt a bozontos farkú, aranyos kis állatot? – Igen, tudom is, hogy az egy mókus. De ugye azt sem lehet megsimogatni? – Sajnos nem, mert az erdei állatok valamennyien félnek az emberektõl. – Kár! – mondta Csipicsepp. Hirtelen egy fekete-fehér tollú madár szállt feléjük. – De szép madár! – kiáltott Csipicsepp. – Tetszik a tolvaj szarka? – kérdezte az erdész. – Nagyon! – válaszolta Csipicsepp, de miért hívod tolvajnak? Ebben a pillanatban a szarka Csipicsepp anyukájához repült, csõrével kikapta fülébõl a klipszet és gyorsan tovaszállt. – Na, látod, hogy tényleg tolvaj? – nevetett az anyukája. Most biztosan eldugja a zsákmányt egy rejtekhelyre. Azt hiszem, örökre elbúcsúzhatok a fél klipszemtõl! – Jaj, de jó, akkor a másikat megkaphatom, ugye? Csilla babámnak már régóta ígérgetek valamilyen ékszert… – Hát persze, hogy neked adom. Mit kezdjek egy fél fülbevalóval? – Ne keressük meg a rejtekhelyet? – kérdezte Csipicsepp apukája. – Á, azt lehetetlen megtalálni. Ráadásul biztosan jó magasan van, valamilyen odúban vagy fészekben – válaszolta az erdész Csipicsepp nagy örömére. – Legjobb lesz, ha hazamegyünk. Mára elég is lesz a kalandokból – mondták Csipicsepp szülei. Elbúcsúztak az erdésztõl, és visszatértek a nagymamáék házába. Addigra nagypapa is felébredt, így õ is meghallgatta Csipicsepp vidám beszámolóját a sétáról.
21
22
Csipicsepp és a különös kirándulás – Holnap kirándulni megyünk, mit szólsz hozzá? – kérdezte egy kellemes kora nyári napon Csipicsepp anyukája. – Hová megyünk? – érdeklõdött Csipicsepp. – Egyelõre ez még titok, meglepetésnek szánom. – Én nagyon szeretem a meglepetéseket! – lelkendezett Csipicsepp, de azért nagyon furdalta oldalát a kíváncsiság. – Annyit elárulhatok, hogy ilyen jármûvön még nem utaztál. – No, ez egyre izgalmasabb! – gondolta Csipicsepp. Elérkezett a kirándulás napja. Villamossal mentek Csipicseppék a kisvasút állomásáig, s itt érte az elsõ meglepetés Csipicseppet. Már elég sokan gyülekeztek a vágány mellett. Egy kisfiú érdeklõdve betûzgette a nagybetûs plakátot: NOSZ-TAL-GI-A -VO-NAT. Csipicsepp felkiáltott: – Mi az, hogy nosztalgia vonat? – Mindjárt kiderül. Ekkor már közeledett is az a bizonyos nosztalgia vonat. Ilyet tényleg nem látott még Csipicsepp. Sûrû fekete füst gomolygott ki egy kéménybõl, beborítva a környéket korommal. – Az a nosztalgia, ami a kéménybõl kijön? – kérdezte Csipicsepp. Ezen jót nevettek a várakozó felnõttek. Hamarosan elfoglalták helyüket az utasok, s nagyokat pöfögve elindult a kisvonat. Hegyen-völgyön át zakatolt a vonat, Csipicsepp pedig nem gyõzte kapkodni a fejét, annyi látnivaló tárult a szemei elé. Egyszer csak hirtelen fékcsikorgás, és megállt a vonat. Miután sehogyan sem akart elindulni, az utasok leszálltak, és a kalauz nyomába eredtek, aki a mozdony elõtt állt a mozdonyvezetõvel együtt. – Miért nem megyünk tovább? – kérdezte egy utas. – Tessék csak megnézni! Ekkorra már Csipicseppék is odaérkeztek, s a sínek között három kis vadmalacot láttak, akik szemmel láthatólag nem kívántak távozni. – Jaj de aranyosak! – szólt Csipicsepp. Megsimogathatom õket? – Hát ezt nem tanácsolom, inkább gyorsan szálljon fel mindenki a vonatra, szólt a mozdonyvezetõ, és az erdõ felé mutatott, ahonnan egy vaddisznó kocogott kicsinyei felé. – Ilyenkor nagyon veszélyesek a vaddisznók, hiszen a kicsinyeiket védik – szólt a kalauz a már biztonságban lévõ utasokhoz. Kisvártatva a vaddisznó mama elvezette kicsinyeit, s a nosztalgia vonat folytathatta útját. – No, ez valóban különös utazás volt! – állapította meg Csipicsepp mosolyogva. Otthon azonnal letelepedett kis asztalához, és lerajzolta a vaddisznó családot, amint a sínek között heverésznek.
23
24
Csipicsepp az iskolában Nyár vége felé Csipicsepp egyre izgatottabb lett. Csak azon járt az esze, hogy mi történik majd az ISKOLÁBAN. Szüleitõl kapott egy gyönyörû iskolatáskát, amelyrõl egy kedves delfin kacsintott rá cinkosan. Kiválasztották már a színes ceruzákat, festéket, gyurmát, sõt, a tolltartót is. Ezeket szépen be is pakolta a táskába Csipicsepp, és együtt várták szeptember elsejét. Elérkezett a nagy nap. Csipicsepp belebújt ünneplõ ruhájába és szüleit kézen fogva elsétált az iskolába. Kissé félt a sok új gyerektõl, de meglepõdve látta, hogy itt is, ott is ismerõs arcok tûnnek fel. Az egyik kislányt a tornáról ismerte, a másikkal a játszótéren szoktak találkozni, az a kisfiú pedig egy óvodába járt vele. A tanteremben már nagy volt a nyüzsgés. Csipicsepphez máris odafutott egy kislány, és kérte, hogy üljön mellé. Csipicsepp szívesen követte, és hamarosan vidáman társalogtak. A tanító néni is nagyon aranyos volt. Hosszas magyarázkodás helyett jókat játszottak együtt, és így könnyen megtanulták egymás nevét. A tankönyveket is megkapták a gyerekek, és gyorsan belelapoztak mindegyikbe. Csipicseppnek az olvasókönyv tetszett a legjobban a sok szép képpel, és gyorsan megkereste a „cs” betût, amelyet már ismert. Délben mindenki bekanalazta a tejbegrízt, és már rohantak is ki az udvarra. Csipicsepp a padtársával felfedezett egy remek titkos rejtekhelyet, és elhatározták, hogy ezt senkinek sem mutatják meg, legalábbis egyelõre. Csipicsepp észre sem vette, amikor Anyukája megérkezett, hogy hazavigye. A tanító néni szólt neki, hogy várnak rá. Csipicsepp nem gyõzött lelkendezni hazafelé menet. Otthon szépen bekötötték a könyveket, füzeteket, illetve az Anyukája kötötte, Csipicsepp pedig gyönyörködött a csomagolópapírban, és kis papírterítõket vágott ki a maradékból. Jól jön majd, ha díszítik a titkos rejtekhelyet!
25
26
Csipicsepp Kalandjai Írta: Buru Petra
Írta és rajzolta: Buru Petra Nyomdai elõkészítés: PrSC Digitális nyomda Nyomtatás: PrSC Digitális nyomda Kötés: PrSC Digitális nyomda
BUDAPEST, 2007
Tartalomjegyzék Megszületik Csipicsepp Csipicsepp szülinapja Elsõ nap az óvodában Csipicsepp az Állatkertben Csipicsepp kertészkedik Cseppkövek és denevérek Csipicsepp a Balatonon Csipicsepp Cirkuszba megy Csipicsepp az erdõben Csipicsepp és a különös kirándulás Csipicsepp az iskolában
5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25
