KEMECSEI VÁROSVÉDŐ EGYESÜLET LAPJA
Kemecsei Helytörténeti Krónika 2008. IV. évfolyam 4. szám
MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
Cséplés Fordson traktorral 1944-ben
A termés betakarítása mindig fontos volt a falusi emberek életében. A búza aratása, cséplése még kiemelkedőbb, meghatározóbb esemény volt. Ünnep, az „élet” betakarítása. A fenti kép 1944-ben Kemecsén, Nagy László udvarán készült az akkori Fő utcán, a mai Móricz Zsigmond utca 34 szám alatti portán. A cséplés azt az eseményt örökítette meg, amikor Pethő Elek a falu első Fordson traktorával maga vontatta a dobot és az elevátort a kazlak közé. Balról jobbra az előtérben Szép István etető és Pethő Elek cséplőgép tulajdonos látható. Velük szemben Mikecz Béla diák, kisegítő ül a traktoron. A kerék mellett Palágyi Ferenc, Pethő Elek kocsisa, szabadságos katona és Tóth Ilona (Pulveri Ferencné) kévevágó láthatók. A kép jobboldalán csípőre tett kézzel Balogh Imréné (Stáhl Mária) vízhordó áll, a létra előtt Fekete Andrásné ebédet hozott férjének. A dob tetején, fent Gervai Miklósné (Tóth Mária) kévevágó nyújtja a kévét az etetőnek.
2.
2008. 4. szám
Cséplés gőzgéppel 1920-ban
Fotó: Nagy Lajos gyűjteményéből Az 1920-ban készült értékes ipartörténeti képen a bottal álló férfi mellett a Nagy testvérek, László és Ilona láthatók. Középen özv. Nagy Antalné Gál Mária társtulajdonos és a Lada házaspár áll. A gőzgép előtt Keszler Jakab gépész, Lada János másik társtulajdonos, a pipával Sinka Péter látható.
Vers Krasznay Júlia halálára Kemecse főszolgabírája, Krasznay Péter visszaemlékezéseiben („Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak…”. Visszaemlékezések 1830-1861. Negyvennyolcas idők I. Néprajzi Múzeum. Budapest, 1998.) részletesen beszámolt őseiről, családtagjairól. Egyik nővére, Julianna Zsuzsanna (1816. március 15. – 1834. augusztus 18.) fiatalon halt meg jegyesként, kolerában. A következőket írta nővéréről Krasznay Péter: „Atyám azt jegyezte fel rólla, hogy oly szelíd jó magaviseletű vólt, hogy szüleit soha sem szomorította meg, csak véletlen halálával.” »1834-ik év Ezen év Augustus hó 10-én rövid szenvedés után elhalt Juliánna nővérem, ki már akkor elvólt jegyezve Ősz Károly nevű ifjuval, a ki Gróf Károlyiaknak Vállaji gazdatisztje vólt, kinek haláláról atyám következőket jegyezte be a Nagy Jósef Diáriumába „1834. Augustus hó 10-én hirtelen halállal Choleralis rothaztó hidegben halt meg kedves jól nevelt Julcsa leányom 18esztendős majd öt hónapos korában, nagy bánatot okozott halála, legszebb korában, szép magass növésű, szelíd és jó erkölcsű vólt, valóban az ő magaviselete magzataim között tündöklő tükör gyanánt szolgált; nyugodjanaj békében porai az ököritói temetőben, ki szüleit soha megnem szomorította, csak véletlen halálával.”« A szomorú apát, Krasznay Ferencet azonban a nagy tragédia versírásra is ösztönözte és leányától egy versben is elbúcsúzott. A kéziratban fennmaradt verset a Megyei Levéltár őrzi a Krasznay-család iratai között, köztük Krasznay Péter több füzetből álló naplóját is. Az eddig még nem publikált verset most közreadjuk. Komiszár Dénes helytörténész
Adalékok Kemecse történetéhez
2008. 4. szám
3.
Krasznay Ferenc: Krasznay Julcsa halálára Látom sírdombod füzér számit1 Julcsa! Könny árja önti be; – Szép leány már téged sem ámit Örömére a fülemüle.
Hervadt melyében3 lány jajj dula Mikor már remény sem volt, Sírt, zokogott, el el jajdult S reszkető hangon így szólt: Atyám hol vagy? Nézd: éltem vad Sors kertjén mindjárt elhervad.
Egek! Mi ez mi hírt adnak! A szathmári harangok, Mi bús érzésre ragadnak Az olvadozó hangok.
Ah, de nincs hang, mely bánatot Oszlatna a bus szivekről S Julcsa e reája szabott Kínokba jobban merül.
Szétszóratnak oly zokogó Bánattal a megyének Árva szüzei; s dobogó Kebleik miért égnek? Ah de miért kérdem e nem Várt bus esetet? Istenem!
S ütvén a végső percz leli Melyet végrehajtását Nyugodt szivvel kilehelli Elérvén óhajtását A bús atya hallván e hírt Mire vére csorogna sírt.
Julcsa hervadt el felelik A gyász vidék szépei Kik a bánatos mérget nyelik S lettek halál szépei.
Minek is élted, ha vesztett Jelét kell keseregned Minek, ha bunak eresztett Szív rabolja mindened.
Félre dőlt élte virága Halál kertjén, s el fogyott Kellemetes vidámsága Után a sírba rogyott, Hejh ököritai2 hantok De szép leányra rohantok.
Jajjod méltó, mint madárnak Melynek héja fogja fiát S elrablott boldogságának Naponként érzi bújját. Ah! De csitt az égre nézz te Ezt így az Isten intézte.
Derült egét mosolyogva Nézte Julcsa; fellegek Mely kelt reája borzongva Nem hitte, hogy rejteget.
Kedves volt Julcsád az égnek Mint tisztesség példája Ilyen ritka szelíd szűznek Nem itt van a hazája.
De bár hirtelen tolula Eléri kar felette Rózsája széjjel nem hulla Maga leszedegette. Igy mint fosztott rózsa szára Kitört villám csapására. A sűrű könnyek hijába Rimánkodtak, – Isteni Végzet ellen föld porába Minek is versengeni.
Ártatlanság szólt kebelében Homlokán a szelidség Virított, forró szívében Volt valódi kegyesség. 1
számait ököritói (ma:ököritófülpösi) 3 mellében, mellkasában 2
Adalékok Kemecse történetéhez
4.
2008. 4. szám
Eger Megyei Jogú Város Közgyűlésének 45/1998. (IX. 30.) sz. rendelete a Grőber urnatemető helyi jelentőségű temetőkert védetté nyilvánításáról Eger Megyei Jogú Város Közgyűlése az 1990. évi LXV. tv. 16. §. (1) bekezdésében biztosított jogkörében, illetve az 1991. évi XX. tv. 85. §. (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörében eljárva az 1996. évi LIII. tv. a természet védelméről 2. §. (2) bekezdés a) pontja alapján az alábbi rendeletet alkotja: 1. §. Eger Megyei Jogú Város Közgyűlése helyi jelentőségű védett temetőkertté nyilvánítja az 1. sz. mellékletben bemutatott, az Eger, Szederkényi és a Király u. sarkán található, Eger Megyei Jogú Város tulajdonában lévő 7566 hrsz-ú temetőkert ingatlant. 2. §. A Grőber urnatemető helyi jelentőségű védett temetőkert rendeltetése: − az utókor számára őrizze meg a temető fennmaradt, eredeti arculatát, − tartsa fenn jelenlegi természeti értékeit, különös tekintettel a védett fákra (3 db piramistölgy), − tartsa fenn az építészeti értékeket - különös tekintettel az országos, vagy helyi jelentőségű nevezetes személyek sírjaira, kriptáira és a kovácsoltvas kerítésekre. 3. §. A védett terület általános kezelési utasítását ezen rendelet 2. sz. melléklete tartalmazza. 4. §. A rendelet megszegőivel szemben a hatályos természetvédelmi jogszabályok előírásait kell alkalmazni. 5. §. Ezen rendelet kihirdetése napján lép hatályba. Eger, 1998. augusztus Dr. Estefán Géza sk.
Dr. Ringelhann György sk.
jegyző
polgármester
*** 59. sz. sírhely: Megmaradó sírbolt. Kriston Miklós (1851-1920) földbirtokos Kriston Miklósné Milecz Borbála (1852-1933) Kriston Endre (1877-1960) Felszentelt püspök, az egri székeskáptalan nagyprépostja, a Felsőház tagja, az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület elnöke volt. Napilapokban, folyóiratokban, népiratokban jelentek meg írásai, melyekben behatóan foglalkozott a népművelési és szociális kérdésekkel. Szülőfalujában Kemecsén díszpolgárrá választották. Uszkay Kálmánné Mikecz Antónia (1867-1934)
Adalékok Kemecse történetéhez
2008. 4. szám
5.
A Kriston család kegyeleti emlékei Kriston Endre püspök városunk díszpolgára életéről egyházi személyiségéről, illetve családtagjairól számos dokumentumokat és fényképeket közöltünk Helytörténeti Krónikánk hasábjain az elmúlt 4 év során. A fent ismertetett Eger Város Közgyűlésének 1998. augusztusi rendelete újabb értékes forrás Kriston Endre püspök életútjának teljesebb feldolgozásában. A Közgyűlés a Grőber urnatemetőt, helyi jelentőségű temetőkertet védetté nyilvánította. Egerben a Szederkényi és a Király út sarkán található e temető. A közgyűlés fő célja az volt, hogy a temető tartsa fenn az építészeti értékeket - különös tekintettel az országos, vagy helyi jelentőségű nevezetes személyek sírjaira, kriptáira és a kovácsoltvas kerítésekre. E rendelet mellékletében az 59. számú megmaradó sírhely leírásából pontosan megismerhetjük az ott eltemetett személyek neveit: Kriston Endre, édesapja Kriston Miklós, édesanyja Kriston Miklósné Mikecz Borbála és rokonuk Uszkay Kálmánné Mikecz Antónia. Család történetét részletesen kutató Kriston Előd leszármazott küldte meg számunkra özv. Kriston Miklósné Mikecz Borbála és a püspök testvérének Kriston Ferencnek gyászjelentéseit.
Adalékok Kemecse történetéhez
6.
2008. 4. szám
Emlékek Dr. Hibján Géza életéből Helytörténeti Krónikánk előző, 2008. IV. évfolyam III. számában rövid ismertetőt közöltünk Hibján Gézának az I. világháborús orosz harctéri küzdelme utáni országos hírűvé vált afganisztáni kalandjairól. Többen javasolták. Élete és sorsa, munkája, tevékenysége fontos része volt Kemecse történetének. A Hibján-malom nem csupán egy ipartörténeti emlék, a Mozi nem csak egy múltba tűnő élmény. A Szent István úti Mozi, benzinkút, FECA BÚTORBOLT helye a régi „Malomtó” sok-sok emléket őriz. A Malomtó az alapító Verpecz Bálint által felépített kis teljesítményű gőzmalomról és a vele együtt üzemeltetett olajütőről kapta a nevét. Dr. Hibján Géza a tulajdonos leányát, a mélyen hívő katolikus, a rendszeresen templomba járó Verpecz Máriát vette feleségül. Négy fiúk született, Balázs, Tamás, Géza és Ferenc. A rendszeresen fehér ruhában, görbebottal megjelenő Hibján Gézát tisztelet övezte. Tisztelettel köszöntötték, és mindenkinek, akinek tudott, segített. Feleségével egymáshoz „a tekintetes úr, a tekintetes asszony” megszólítással fordultak, a férj azonban sohasem feledkezett meg a szegényekről. (Folytatás a következő oldalon)
Adalékok Kemecse történetéhez
2008. 4. szám
7.
Felesége egy megjegyzésben megemlítette „a tekintetes úr csak egy aranyostorral jött”, a jelenkori visszaemlékezők szerint igazi rendes úriember volt. Lakásuk a mai Szent István úti Mentőállomás utáni, akkor szép, rendezett parkosított családi ház volt, mely még ma is látható. A telek Mentőállomás felőli oldalán állt a pár éve elbontott kis nádfedeles ház, melyben a mindenkori kocsisok laktak. A Malom üzemeltetése, a tanyák működtetése, igazgatása miatt sokat kellett utaznia. Jó gazda módjára a birtok fejlődött, gyarapodott, terjeszkedett. Az 1930-as évektől a háborúra készülő Európában jó piaca volt a mezőgazdasági árunak, a városi lakosság is munkához jutott, nőt a vásárlóereje. A nagyobbik Hibján-tanya a Nyíregyháza felé vezető út jobb oldalán helyezkedett el. Kocsisai, a dohányos, földművelő családok a Fekete – Lukács – Tasi család lakott ott. Gyermekeik onnan jártak be az iskolába. Volt egy kisebb birtokai is a bal oldalon, a régi vasúti őrházzal egy irányban. Itt a Hrabina család élt hosszabb ideig. Az 1937-re az após, Verpecz Bálint által felépített kis teljesítményű gőzmalom és vele együtt az olajütő helyébe Hibján Géza a legkorszerűbb elektromos berendezéssel működő új malmot építtetett, a vörös téglából készült raktárral együtt. Főmolnára az 1907-1975 között élő Körmendi János volt. A tulajdonos mindvégig nagy bizalommal volt főmolnára iránt. A 12 éves korában Kemecsére került Körmendi János főmolnár ezt hűséggel, 39 éves odaadó szakmai szolgálattal honorálta. Itt dolgozott, míg 1945 után a Malmot le nem szerelték. Ő volt a gőzmalomból elektromos malommá modernizálás vezetője. Ő vezette szakmai szempontból a termek építését, ő vezette az átalakítást. Körmendi János a 10 gyermekes Váczi családból nősült, felesége Váczi Mária volt. Három fiú és három lány gyermekük született. A három Körmendi fiú szintén a Malomban kezdte pályafutását. A legidősebb István szintén molnár lett, Zoltán nappal az olajütőben dolgozott, este pedig filmet vetített mint mozigépész az 1939-40-ben Hibján Géza által épített Moziban. Az 1932-ben született József tanuló volt a Malomban. Körmendi János főmolnár külön feladata volt a szakmunkás tanulók felszabadítása, molnársegéddé nyilvánítása. A Malomtó keleti oldalán nádas volt, attól a vasúthoz vezető útig kaszáló. Dr. Hibján Géza erre a kaszálóra építette 1939-40-ben a ma is látható Mozi
épületét. Mivel Hibján Géza Beczerét és Zsidó szőlőtelep között szép gyümölcsöst telepített, a Mozi egész épülete alá az alma tárolására szolgáló pincét tervezett. A Mozi előadásait a szomszédos községek lakói is szívesen látogatták, a Mozi igen sikeresen működött. Ha nem volt pénze a látogatónak, tojásért is beengedték őket. 1945-ben a kiválóan működő Malmot leszerelték, a Mozit elvették. A Mozit előbb a helyi Földműves Szövetkezet üzemeltette, majd az államosítás után a Megyei Mozi Üzemi Vállalaté lett. A rendszerváltás után Kemecse önkormányzatának tulajdonába került. A Malom almolnára a szakmailag is elismert idős Petermann György volt, kinek mindkét fia György és Géza is szintén a Malomban dolgozott. A Rózsa Ferenc úton lakott Tóth molnár és a Cserén Pintér István, aki szintén molnár volt. Amikor a Malmot leszerelték, a Mozit elvették, Dr. Hibján Géza, Balázs, Tamás, Géza nevű fiaival Venezuelába költözött. Narancsligetet üzemeltettek, felesége és Ferenc fia ezután követték a családot. Egy fényképen teveháton ül Hibján Géza és körben az illatozó narancsliget. A fénykép hátoldalán az üzenet záró sora: „Magyarországon egy paprikás krumpli is jobban esne” A Hibján családot tragédiák sora érte. Géza tengerbe fulladt, Ferencet vadászat közben halálos baleset érte. Körmendi János főmolnár, aki jó szívvel ajándékozta, osztotta a lisztet, az olajos pogácsát, Miskolcon csak az építőiparban talált munkát. Táskában hozta a kincset érő 1-2 kg-os zacskós lisztet a családnak. Halála után 1975-ben épített új házat felesége és lánya a Rákóczi úton az L alakú, szépen berendezett, padlós főmolnári szolgálati lakás helyén. 1991-ben Venezuelából Hibján Tamás Kemecsére látogatott és Szentpéteri József polgármester társaságában tiszteletét kívánta kifejezni a Körmendi család iránt. A legkisebb lány, Körmendi Erzsébet, Kocsis Jánosné köszöntötte a Hibján családot. Hibján Tamás több alkalommal hazalátogatott Kemecsére ahol Köröskényi család kedves vendége volt. Hogy méltóan őrizze emlékezet és tisztelet Hibján Géza életét és munkásságát a Kemecsei Városvédő Egyesület egy-egy emléktáblát kíván elhelyezni tavasszal a Mozi és a Malom épületére. „Építette Dr. Hibján Géza 1937-ben! 1939-40-ben!
Adalékok Kemecse történetéhez
8.
2008. 4. szám
A tantestület 1954-ben
Helytörténeti Krónika 2007. III. évfolyam 4. számában már közöltük a kemecsei tantestület 1955-ben készült csoportképét. A jelenlegi számban az 1954-ben a tantestületről készült fényképet juttatott el hozzánk Kozma István, melyről újabb pedagógusokat ismerhetünk fel és őrizhetjük meg emlékeinkben. Balról jobbra az alsó sor: 1. Zombor Józsefné tanárnő, 2. Kozma Istvánné tanítónő, 3. Molnár Lórántné, 4. Avexlovits Károlyné tanítónő, 5. Dávid Béláné tanítónő, 6. Borbély Gyuláné tanítónő 7. Balog Jánosné tanítónő, 8. Zemenszky Ferencné tanítónő, 9. Radocsai Ilona tanárnő. Balról jobbra a felső sor: 1. Vass Lajos tanár, 2. Zombor József tanár, 3. Molnár Lóránt tanár, 4. Juhász Lajos tanító, 5. Kozma István iskolaigazgató, 6. Könczey Albert tanító, 7. Bőgős István tanító 8. Balog János tanár 9. Zemenszky Ferenc tanító, 10. Berneczki János tanár, 11. Szalontai Gábor hivatalsegéd.
Felelős szerkesztő: Lucza János E-mail:
[email protected] Letölthető: www.kemecseonline.hu Technikai szerkesztő: Lucza Viktor Kiadja: Kemecsei Városvédő Egyesület Nyomdai munka: Fodor Irodagép, Nyíregyháza
