CSANÁK EDIT
Bangkoki Napló Bangkokról, Isten útjairól és egy varrodáról
Bangkok, Buddha 2548. évében, Június-augusztus
Csanák Edit
Bangkoki Napló
…Csabának és Zsoltnak…
Copyright 2005 © Csanák Edit. Minden jog fenntartva.
2
www.editio.hu
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Tartalomjegyzék
Elıkép………………………………………………………………………………………….4 Az utazás…...………………………………………………………………………………….6 Az ismeretlen……………….…………………………………………………………………8 Monsun………….……………………………………………………………………………22 Karaoke….…………………………………………………………………………………...27 Durjan………………………………………………………………………………………..32 Udomsuk seesib-song……………………………………………………………………….34 Nissa………………………………………………………………………………………….38 Visszaszámlálás……………………………………………………………………………...40 Epilógus……………………………………………………..………………………………..43
3
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Elıkép
Bangkok, 2548. Június 17.
Már harmadik napja vagyok képtelen kinyitni az elektronikus postámat, informatikai tudásomat meghaladó technikai problémák okán. Délután öt felé van. Kártyát cserélek a mobilomban, hogy ellenırizzem, jött-e új üzenet. Néhány másodperc múltán már jelzi is a készülék, hogy igen; keresett a családom – azóta hallottuk már egymást, - és; volt egy nem fogadott hívásom. A hívó fél számát már vagy egy éve nem láttam a kijelzın. Lelki szemeim elıtt leperegnek szakmai elválásunk képei, s az azt követı, szőkölködı hónapok emléke. Majd szeptemberben visszahívom. Talán…
Egy bangkoki hotelszobában ülök. Több mint tízezer kilométerválaszt el az országtól, amely az otthonom, és ahol az üzenetet feladták. Arra gondolok, hogy milyen kicsi is e bolygó, és milyen kicsi is a szakmai világ. Itt, Bangkokban tudtam meg, hogy akinek a vendégszeretetét élvezem, nemrég még üzleti kapcsolatban állt egykori megbízómmal. Az illetıt V. Zsoltnak hívják. Közel egy évtizede él Thaiföldön. Családos ember. „Ruhában kavar”. Társa, A. Csaba, a Balance Kft. egyik tulajdonosa, kinek már jó egy éve dolgozom, mint tervezıi, tanácsadó, mővészeti vezetı, és „más okosság”. Csaba rendíthetetlen idealizmusának köszönhetıen itt vagyok. Varrodát hozunk tetı alá, itt, Thaiföldön.
Persze
hosszasan
sorolhatnám
mindazon
elızményeket,
amelyek
idáig
vezettek.
Megközelíthetném ıket gazdasági oldalról, felsorakoztatva érveket és tényeket, amelyek valós megközelítésbe Sorolhatnék
helyezik
statisztikai
egy
távol-keleti
adatokat,
és
gyártóegység
illesztetnék
be
létrehozásának grafikonokat,
gondolatát.
annak
tényét
alátámasztandó, hogy a világ textilipari termékeinek túlnyomó százalékát Ázsiában gyártják. Eltekintek az indoklástól, mert felesleges okfejtésnek tartom, hiszen másról sem szólnak a szaklapok, a napi szakmai hírek és a kollégák kesergései.
4
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Két és fél hónapra szóló megbízásom tárgyát képezı tevékenységek köre nehezen határolható be. Egyfelıl, mint tervezı és mővészeti vezetı vagyok itt, tehát illetékességem minden formatervezést érintı feladat. S mint jól tudjuk, a formatervezés jelentıs mértékben az ipari feltételektıl és a specifikus gyártásszerkezettıl meghatározott, így kompetenciám köre kiterjed.
Feladatom lényege megbízóim tevékenységi körébe tartozó férfi felsıruházati
termékek thaiföldi gyártásának beindítása, továbbá a gyártás helyi, képzett szakemberek alkalmazásával történı, teljes körő szervezése és irányítása. A munka a még Magyarországon elkészített tervek, mintadarabok, és gyártás-elıkészítés alapján indul, de a cél, a kollekció, ez esetben a tervezett termékskála, optimalizálása és bıvítése, különös tekintettel az induló gyártás felépítésébıl adódó, és attól meghatározott, objektív feltételekre. További feladatom a távozásomat követı folyamatos üzemvitel szakmai elıfeltételeinek megalapozása, a teljes gyártás-elıkészítés, ügyvitel, valamint a beszállítói és bedolgozói háttér partnerkapcsolatainak kialakításában való aktív és irányító részvétel, és a megbízó által kért termékek idıarányos minıségi kritériumainak megalapozása.
A világban egyre több designer – így a ruházati formatervezık is -, egyre gyakrabban kap ilyen vagy hasonló megbízást, melynek értelmében a megbízó a mővész szakértelmét, rutinból eredı tapasztalatát és intellektusát kamatoztatja a siker érdekében. Többször adtam már hangot azon véleményemnek, miszerint a dizájneri feladatkör nem a szők mővészi én szakmai önmegvalósítására korlátozódik, s a magam részérıl, nagyon szerencsésnek tartom, az ilyen jellegő felkéréseket, ugyan így azt is, ha a designer indíttatást érez arra, hogy a formatervezés problémakörét, bármely formatervezett tárgy valós és objektív feltételektıl meghatározott körülmények közti realizálására tágítsa ki.
Ez a történet, amely nem hermetikusan elzárt körülmények közt íródott, hármunkról szól Csabáról, Zsoltról és rólam… Egy varrodáról szól és Bangkokról. S még arról a többrıl és kevesebbrıl, amitıl - talán szakmai, talán emberi, talán mővészi mércével mérve - igaz és hiteles.
5
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Az utazás Budapest-Bangkok, 2005. Május 30.
Hihetetlen kalandba keveredtem! Nem tudom felmérni sem azt, hogy mi vár rám, sem azt, hogy amibe fogtam, miképp alakul. Egy számomra teljesen idegen világba utazom. Tartok az ismeretlentıl, és félek, hogy a feladat, amire vállalkoztam, meghaladja erıimet.
Aggódó szeretteimet hagytam otthon. Elengedtek, hiszen nem tartható vissza az, akit az ismeretlen és a kihívás vonz. Gépem a magasba emelkedik. A kilátóról integetı családom képe egyre inkább törpül, majd az emlékezetbe vész. Heves, kétségekkel vegyes érzelmek törnek rám. Sokadmagammal egyetemben hiszem most azt, hogy amit teszek ırültség. Vajon rendben hagytam-e mindent magam mögött? Hagytam-e dolgokat befejezetlenül, szálakat elvarratlanul, feladatokat félbehagyva, családot ellátatlanul? A kimerültségtıl és a kétségbeeséstıl összeomolva sírok.
Kijev, Május 30. Közép-európai idı szerint dél körül
A sivár kijevi tranzitváróban tudatosodik bennem, hogy már nincs hátraarc, és hajnalra Bangkokban leszek. A büfében rossz kávét fıznek, és a járat majd két órát késik. Útitársam tılem lényegesen lelkesebb. „Meglásd, szeretni fogod! – mondja Csaba, próbálva eloszlatni homlokomról a viharfelhıket. Haza sem akarsz majd jönni!” Igyekszem hinni neki…
Valahol India felett, Közép-európai idı szerint 18: 30
Soha nem hittem volna, hogy ekkora élmény az idıeltolódás! Az elıbb még fenn volt a Nap, és most itt alszik alattunk India! Közel tízezer méter magasan repülünk Ahogyan haladunk elıre úgy lesz éjszaka. Most még egyszerre van nappal és éjszaka. Lenn, a Föld már sötétben van, de itt fenn még ragyog a Nap, és az eget a földtıl egy fénylı, narancsszínő fényjelenség választja el. Gyönyörő! Hiszek Istenben. Elalszom.
6
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Közép-európai idı szerint 23: 30
A Bengáli-öböl felett szállunk, 11800 m magasan. Ragyognak a csillagok. Az egész fedélzet alszik. Én is visszaalszom.
Közép-európai idı szerint 00: 40
Virrad. Már majd tíz órája repülünk. Bedagadt a lábam.
Bangkoktól észak-nyugatra, helyi idı szerint 5: 50
A gép már vagy negyven perce süllyed. A földet a hajnali napfényben szikrázó rizsföldek végtelen tengere teríti be. A zöld ezernyi tónusát csatornák térképezik fel. Pára száll. Minden mocsaras és vizes.
Bangkok, 2005. Május 31. helyi idı szerint hajnali 5: 59
Leszálltunk. Az utastér tapsol a pilótának. Tehát itt vagyok. A parányi ablakon keresztül pálmákkal szegélyezett vizes kifutókat látok, felszálló párát és ködöt. Egy számomra ismeretlen város ásít. Én is… Szedelıdzködni kezdünk. Csabi mosolyog. Most már én is…
7
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Az ismeretlen
Bangkok, 2005. Június 2. Drágáim,
Küldök nektek néhány oldalt a naplómból, hogy elsı kézbıl adhassam át a benyomásaimat. Ma volt a második nap. Ez lényegesen jobb volt, mint az elsı, amikor sokkolt Ázsia kosza és bőze, meg az egész összevisszaság, ami itt van! Nyomor és a luxus egyszerre, egy helyen! Mostanára úgy tőnik, hogy ez is egy élhetı állapot, amely talán csak a mi számunkra nem elfogadható…
…Találtunk egy internet-kávézót. Amint lehet, írok… 2005. Június 3.
Itteni idı szerint 6: 30 van. Ez otthon hajnali fél kettınek felel meg. Lerajzolom nektek a szobámat… A kilátás a szobámból olyan szánalmas, hogy amikor elıször kinéztem az ablakon, teljesen kibuktam a látványtól! Én valami teljesen másra számítottam – talán azt hittem, hogy ablakom a „mesés keletre” nyílik majd… Ehhez képest sivár, amolyan Szárnyas fejvadászba illı a „táj”; komor, esıtıl penészes épületek, melyek leginkább romokra asszociálnak. Már a szaga is olyan! Ha kinyitom az ajtót, megüt a párás meleg; mintha egy melegvizes törölközıt dobtak volna rám… Kezdem megszokni a koszt, de fel vagyok szerelkezve mindenféle nedves törlıkendıkkel. Csak ivóvízzel mosok fogat, és azzal mosom meg a zöldséget, gyümölcsöt is… Este
Nagyon jó napunk volt ma! Jól kijövök a fiúkkal, és lényegesen pihentebb vagyok itt, mint otthon. Egyelıre úgy tőnik, hogy itt sokkal kisebb lesz a hajtás és a rohanás, mint otthon. Voltunk anyagot rendelni, majd bementünk a városba, ahol beszereztem egy thai mobilkártyát. Aztán úgy éreztem, hogy szeretnék egyedül maradni, s talán a fiúk is szívesen lennének nélkülem. Felírták a szálloda adatait, és megbeszéltük, hogy taxival jövök haza. Nem így alakult… 8
Csanák Edit
Bangkoki Napló
…Elıször nagyon megijedtem, hogy mire is vállalkoztam! Leesett, hogy egy tízmilliós városnak vágtam neki egyedül! Azt sem tudtam, hol vagyok, hogy merre induljak el, s fıképp azt nem, hogy hogyan jutok haza!
…Vettem egy térképet…
…Leültem a Siam-Tower tövében, a Siam-téren. A látvány lenyőgözı volt. Ez volt az a pillanat, amikor elfogadtam ezt az Ázsiát, s kezdtem érezni, hogy ezt is lehet szeretni, így is lehet élni.… Maga Bangkok gigászi mérető. Tízmillió ember él itt. A várost autópályák szelik át, melyek lábánál sokszor nyomortelepeket látni…
9
Csanák Edit
Bangkoki Napló
… Hihetetlen a nyüzsgés! Azt, hogy Ázsia túlnépesedett a fehér ember amolyan közhelyként ismételgeti, miközben fogalma sincs – ahogyan nekem sem volt – arról, hogy ez valójában mit is jelent. Itt a megélhetés valóban egyet jelent a mindennapi betevı falattal, s nem szempont az, hogy az arra valót hogyan keresi meg az ember. Ha valahol, akkor itt valóban van a munkának becsülete, s azt látni, hogy itt mindenki jön-megy, tesz-vesz és pénzt keres – ha sokat, ha keveset -, s abból él meg, ami van, úgy jó, ahogy van. Ugyanakkor, irreálisak a különbségek, hogy ki mit engedhet meg magának, s úgy tőnik, itt az emberek el is fogadják annak tényét, hogy mire vitték, mire vihetik az életben…
…Utólag már áldottam azt a taxist, aki nem akart elvinni. Társaival együtt, mutogatott fel a BTS-re, azaz a Sky-Train-re, hogy menjek azzal.
Ez amolyan égi metró, amely a
felhıkarcolók közt megy, miközben hihetetlen látvány tárulkozik a városra. Gigászi beton konzolok tartják, alatta halad a többsávos road-on az autóforgalom. Számomra felfoghatatlanok ezek a dimenziók; e jövıbemutató városkép számunkra, európaiak számára, túl bizarr, s azok a japán turisták, akik ott felénk fotóznak, talán leginkább arra csodálkoznak rá, hogy mi milyen kényelmesen élünk, mennyi, de mennyi tér áll rendelkezésünkre, s azt mi milyen kényelmesen, modoros-kényesen osztjuk be…
10
Csanák Edit
Bangkoki Napló
…Ennyi ember láttán érthetı, hogy itt, a fehér ember normáival mért tisztaság nem, hogy nem szükséglet, hanem mint konstans állapot egyszerően fenntarthatatlan…
…Amúgy dolgozunk. Ugyan sok munka vár ránk, de jó lesz ez a varroda! Most azt tervezzük, hogyan alakítsuk ki és rendezzük be. Holnap megyünk varrógépeket nézni. Toborozzuk a munkaerıt és feladtuk az elsı hirdetéseket is. Számolgatjuk, hogy mennyi anyagra van szükségünk, és már leadtuk az elırendelést… …Hiányoztok…
11
Csanák Edit
Bangkoki Napló 2005. Június 5.
Kedves Naplóm, Most még fıképp magával a varrodával foglalkozunk. A közel 700 m2-es, háromszintes épület, helyileg, az Udomsukról nyíló 42-es szoi-ban van. Úgy tőnik, kitőnıen be tudunk itt rendezkedni. Elıször is ki kell festetnünk az egész épületet, ugyanis nagyon le van lakva. A tatarozási munkálatok a legszerényebb becslések szerint is horribilis összegeket emésztenek majd fel, ugyanis újra kell kábelezni az összes villanyvezetéket, és helyre kell állítani a vízhálózatot. Pillanatnyilag se áram, se víz nincs.
Azt hiszem, Zsolt már ott van a festıkkel. Az elsın tervezzük berendezni az irodát és a gyártó szalagot, a másodikon a szabászat kap helyet. A harmadikat, egyelıre, kineveztük raktárnak. Nekem ma az a dolgom, hogy tervezzek egy szabászasztalt… Megpróbálhatom…
Június 6. Festenek. Ma itt maradok a szobában. Rengeteg feladattal bíztak meg. Elıreláthatólag egész nap számolhatok. Táblázatokat meg címketerveket várnak tılem, és a színeket is pontosítani kell. Mindenek elıtt, be kell itt rendezkednem valahogyan! Elıreláthatólag még egy jó darabig lesz itt, ebben a hotelszobában, lesz az irodánk…
12
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Június 8. Megırülök ezektıl, a hangyáktól, és gekkó lakik a szobámban! Tegnap este fedeztem fel. Amolyan 7-8 cm-is kis jószág, és én nem vagyok elragadtatva annak gondolattól, hogy ez itt lakik, velem! Félek tıle! Azt hiszem, hogy most épp az ágyam mögött van…
Június 12. Zsolt csak nevetett a gekkó-dolgon. Azt mondja, szokjam meg, nem csíp, nem harap és nem mérges. Ezek itt szent állatnak minısülnek, és az ı háza is tele van velük. Ez van. Szokjam meg.
Tegnap volt egy szabad estém, és bejártam a Sziám tér környékét. A BTS végállomásától gyalog jöttem haza a Sukhumvit-on, végig az éjszakai bazársoron. A szemerkélı esıben kissé meg is áztam, de ez cseppet sem zavart, s nem féltem, noha jómagamon kívül egyetlen fehér nı sem sétált az idı tájt az utcán. Ma városnézıben voltunk Csabával. Csordultig vagyok élményekkel és benyomásokkal! Ahogyan álltunk fenn a Wat Srakes (Aranyhegy Templom) Aranypagodáját övezı kilátón, ahol a szél örök, s több száz csengı hangja és zászlók suhogása nyomja el a hegy alatt nyugvó óriás moraját, éreztem, ahogyan valami tılem hatalmasabb örökre magához ölel, s én örökre a szívembe zárom ıt.
Bangkok, gyönyörő vagy!
13
Csanák Edit
Bangkoki Napló
2005. Június 13. hétfı Munkaidı: 9 - 22: 30 Kaja: gyorsétterem, vacsora a szobában.
Kedves Naplóm, Úgy érzem, hogy menten lefordulok a székrıl, de azért írok egy-két sort. Ma húzós egy napunk volt. Tárgyalásunk volt három „nyomós” céggel. Majd jöttek a varrógépesek, akikkel gépek típusainak garmadán rágtuk át magunkat, megpróbálva a legésszerőbben kiválasztani a legszükségesebb célgépeket. Ezt követıen azok elhelyezésének terveit, és a villamoshálózat terveit vitattuk meg. Úgy érzem, mintha az agyamat szippantották volna ki!
Június 14. kedd Munkaidı: 9 – 21: 00 Kaja: Fél nyugtató, gyorsétterem, este halkonzerv.
Kedves Naplóm, Ma ismét három tárgyalásunk volt; két hímzı és egy méterárus volt a listán. Kezdjük elveszíteni a fonalat: annyi a beérkezı árajánlat, hogy már magam sem tudom, hogyan rendszerezhetném! Mást sem teszek, mint iratokat főzök le, faxolni valót írok, fájlokat mentek lemezre és írok ki CD-re! Mintákat véleményezünk, és újabbakat kérünk be. Roskadásig vagyok munkával, fáradt vagyok, holott még terveznem kell egy címkét is!
Június 15. szerda Munkaidı: 9 - 18: 00 Kaja: 2 nyugtató, kaja a szobában.
…Nagyon szomorú napom volt ma. Ballagott a fiam, és én nem voltam ott. Elszívtam egy doboz cigit. Hiányzik a családom…
14
Csanák Edit
Bangkoki Napló Június 17.- 18.
Csaba elutazott néhány napra. Egyedül vagyok. Tanulom kezelni az Illustrator-t. Elég jól halad a dolog. Eközben Zsoltot teljesen lefoglalja a varroda. A szabászaton áll már a szabászasztal váza. Tekintélyes darab; 8 m hosszú és 1, 90 széles.
Közben szerelik az áramot. A vízvezeték szerelı rálépett egy kígyóra, hátul, a ház mögötti „kígyósban”. Azt mondja, szerencséje volt, hogy nem marta meg: reggel volt, és a kígyó még aludt. Kaptunk egy használaton kívüli víztartályt a háziaktól, meg áramot a szomszédtól, hogy tudjunk haladni a munkálatokkal. Olykor úgy érzem, sosem lesz kész ez a varroda!
Június 19. Kedves Naplóm, Zsolt tombolva érkezett ma reggel. Rámcsörgött, hogy kapjam magam, mindjárt jön értem.. Látnom kell, hogy mit csináltak a villanyszerelık! A kocsiban hadart, látszott rajta, hogy nagyon ideges. „İrület, hogy mire hasonlít!” El nem tudtam képzelni, hogy ekkora lehet a baj, gondolva, hogy biztosan túloz, hiszen a terveket ezerszer véleményeztük. Végig ámokfutóként vezetett. Alig vártam, hogy megérkezzünk.
Az emeletre érve, kínomban hisztérikus nevetés fogott el. Nem sokat értek az elektrikához, de azt tudom, hogy ilyesmit életemben nem láttam! A friss festés több helyen leverve, a fal összefogdosva, és a plafonról sárga mőanyag gégecsı-hálózat lóg le!
Zsolt szürke volt, én talán zöld lehettem. Mondja, hogy ı sem tudta, de ez, ami látható az, ami megfelel az ipari létesítmények elektromos hálózatának szerelésére vonatkozó thai szabványnak. E ténybe délutánra kb. bele is nyugszunk. Majd megszokjuk. Állítólag befesthetjük a csöveket, miután az elektomosok és a tőzvédelmisek átvették az épületet. És végtére is; ez egy varroda – biztatjuk egymást. Ez van.
Estére itt lesz már Csaba is, és holnap megyünk megvenni a gépeket.
15
Csanák Edit
Bangkoki Napló Június 21.
Kedves Naplóm,
Ma megfıttünk a kocsiban. Nem segített már sem a légkondicionáló, sem a jeges kávé. Ha jól emlékszem arra, amit Zsolt a nap végén mondott, ma mintegy 220-250 km-t mentünk le, csak a városban. Hat varrógépeket forgalmazó cégnél volt tárgyalásunk, és a nap végére szinte biztosak voltunk abban, hogy új Siruba-gépek vásárlása mellett fogunk dönteni.
Június 22. Kedves Naplóm,
Ma viszonylag nyugodt nap volt. Nem sok a fejlemény, hacsak az nem, hogy az irodában feltették az állmennyezetet, miközben sikerült ott is leverniük a falat. Zsolt mondja, hogy a szabászasztal lapja már fenn van, állítólag prímán szolgál majd.
Eközben árajánlatok és faxok jönnek-mennek, kellékesek mintákat küldenek be. A nap java részét ezek véleményezésével töltjük. Egyre nehezebben jutunk elıre. Várjuk a színkifestéseket az alapanyaggyártóktól. Csak azok jóváhagyása és a rendelés részükrıl történı visszaigazolása után tudunk érdemlegesen dönteni e tengernyi beküldött kellékminta ügyében, tehát a
16
Csanák Edit
Bangkoki Napló
munka oroszlán része még csak most következik. Számolgatjuk, hogy jó esetben három hetünk van hátra arra, hogy mindent glédába rakjunk. S ebbıl Csaba még csak nyolc napot tölt velünk, ugyanis 30-án haza utazik Magyarországra. Vagyis: miután e tekintetben Zsolt nem illetékes, a gyártást én, egyedül indítom. Lesújt a felelısség tudata. Aggódom. Indítványoztam, hogy osszuk be erıinket racionálisabban, mert ha hárman dolgozunk egyazon ügyön, utólag hihetetlen lemaradást eredményezhet.
Végképp aggasztó továbbá azt is, hogy egyetlen munkahelyre sem jelentkezett szakképzett munkaerı, vagyis se szabászunk, se varrónınk, se szalagvezetınk nincs, viszont van vagy tíz project-Manager jelöltünk, ami nagyon jó hír, de e pillanatban nem érdemleges segítség!
Jézusom! Mi lesz itt még! Össze kell szednem magam, de rendesen!
Címkéket terveztem, danúbiából, egyelıre csak a kézzel készített vázlatokig jutottam. Sajnos a gépem szervizben van, miután örökösen lefagyott az Illustrator. (Bánom, mert már egészen jó haverságba kerültem vele.) Színek „belıve” Pantone® kódra, mosási címke terve kész, mehet a holnapi postával…Lefekszem….
17
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Június 23. Telefonáltam haza. Mindenki rosszkedvő. Én is…
Június 24. Heti: 1. „Innuance” címke ajánlat. - Hol van? Pontosabban készült-e már? 2. Színkifestések single-jersey-re: -
Színeket lebontani tételekre
-
Táblázatot készíteni
3. Mindent mappákba rendezni! 4. Címketervek. -
nyomott
-
mosási (Készen van!)
-
szövött címkék: tervek készítése / küldése, és ajánlatok bekérése!
Az este átbeszéltük a varrógépvásárlás ügyét. Kezdésnek 12 gépet tervezünk a szalagsorra, viszont csak négy géprıl tudjuk bizonyosan, hogy megvesszük. Reggel ismételten átnéztem a Siruba demo CD-jét, hátha okosabb leszek. Nem lettem az, pedig ma döntenem kell. A varrógépes Macskajancsiktól szinte semmi segítséget nem kapok, örökösen kitérı válaszokat adnak minde.
…Kiválasztottam néhány elsı ránézésre egyszerőbbnek tőnı modellt - vélhetıleg ezekkel indítunk. Igyekszem hozzájuk rendezni minden érdemleges információt, hogy elı tudjam készíteni a gyártást. Vázlatokat készítettem külsı és belsı címkebevarrási megoldásokra is, de ez még elbírálásra vár. Egyre-másra készítek vázlatokat és firkákat, skicceket és jegyzeteket. Zsolt reggelente hozza a friss ajánlatokat. Már roskadásig vagyunk a beérkezett mintáktól, hímzett- és nyomott mintatervektıl, és grafikáktól. Az adatok egyre csak szaporodnak. Élvezem ezt a munka-feelinget, ezt a lendületet és csapatszellemet! Nem számítottam rá, hogy ilyen lendületes partnerekre és beszállítókra találunk néhány hét leforgása alatt. El sem hiszem, hogy itt másnapra küldik az árajánlatot, és néhány órán belül, motoros futár hozza a ki a bekért mintát. Élvezet dolgozni!
18
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Végre fut az Illustrator; a gépemet megjavították. Errefelé mindenki ezt használja, így érdemes lenne a továbbiakban minden grafikát ebben elkészíttetni, mert ez jelentısen lecsökkentheti az emígy sem kevés technikai problémák számát.
Közben majd szétesik a fejem, mert itt hátul, építenek valamit, és már reggel nyolc óta dönget a buldózer. De nem tudok rájuk igazából haragudni, mert olyan szorgalmasan teszik a dolgukat ebben a rekkenı hıségben.
Június 25. Megrendeltük a varrógépeket. Címketerveim sikert arattak. A párom írja, hogy otthon beválasztották 3 öltözékemet a Formatervezési Nívódíj döntıjébe. Nem merek miben reménykedni, de innen a távolból, óriási sikernek tartom már azt is, hogy bejutott a kiállításra.
Itteni eredményeink, véleményem szerint jók. Huszonöt nap megfeszített munka után áll a varroda, vagyis ki van festve, és be van kábelezve. Víz ugyan még nincs, mert nincs áram, ami a vízpumpát mőködtetné, de az is csak azért, mert még várjuk az engedélyeket, melyek birtokában az elektromosok felszerelhetik a villanyórát.
Gépek megrendelve, az alapanyag gyártása folyamatban van, a kellékek készülnek, a beszállítói partnerkapcsolatok reménytelik, csak éppen hármunkon, és Jaruvanon, a titkárnınkön kívül, egyetlen ember sincs, aki ennek a cégnek szeretne dolgozni. Kivéve ez alól az a tíz pro19
Csanák Edit
Bangkoki Napló
ject-menedzser képezi, aki agyba-fıbe telefonálgat, hogy mikor kerül sor a meghallgatásra. Kitettünk egy jókora, munkaerı-felvételt hirdetı táblát a varroda bejárata fölé, hátha horogra akad egy-két varrónı, de még nincs kapás…
Mindezt „megünnepelendı” a cég kirúgott a hámból, és belevetettük magunkat a bangkoki éjszakába. Hajnalban jöttünk haza a Patphong-ról, ami Bangkok egyik fı turistacsalogató látványossága. Egymásba nyílnak itt a sztriptíz-bárok, pub-ok és kávézók, az utca közepén pedig éjszakai bazársor van, ahol a pornótól a Rolex-ig minden eladó és kapható. Noha a szóbeszéd a thai nık szexuális mőveltségérıl jórészt megalapozott, mégis azt kell mondjam, hogy tılünk sokkal konzervatívabb, szabály- és hagyománytisztelıbb ez a nép, s így az sem meglepı, hogy itt éjjel kettıkor minden szórakozóhelyen záróra van.
Hazafelé menet, hátra dılve a kocsi ülésén nézem, hogyan pihen a város az éjszaka fényeiben. Biztosan tudom, hogy szeretem Bangkokot, s amennyire rühellem a szmogot, bőzt és mocskot, annyira imádom ezt a pezsgı és lüktetı élnivágyást, a dugóban hullámzó kocsisorokat, és a járdákon hömpölygı tömeg tapintatos érintkezését.
Belepusztulok, ha itt kell hagynom. 20
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Június 30. Kedves Naplóm,
Ma hajnalban utazott el Csaba. Egyedül maradtam.
Napokig dolgoztunk megfeszítve, aminek eredményeként besoroltuk az összes gyártásba kerülı modellt. Méterre pontosan lebontottuk a színeket, mindenhez hozzárendelve a rákerülı filmnyomás tervét. Több mint 3 tonna alapanyag sorsáról döntöttünk, s az én dolgom most az, hogy mindezt megvalósítsam. Csaba bízik bennem, Zsolt bízik Csabában, nekem meg nem marad más hátra, mint, hogy bízzak önmagamban.
Azt sem tudom, hol kezdjem. Ülök és nézek a semmibe. Az ágyam ki sem látszik az összehajigált
anyagvágatoktól,
filmnyomás
és
hímzésmintáktól,
színkártyáktól,
Készítek egy újabb kávét, majd felnyitom a gépet. Elindulok a fájlok elektronikus kellékkatalógusoktól. labirintusában, s csak remélni merem, hogy megtalálom a kiutat.
21
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Monszun
Bangkok, 2005. Július 14. csütörtök Kedves Naplóm,
Egész éjjel nem aludtam. Ömlött az esı és villámlott. Itt van a monszun. Mire felébredtem, mintha misem történt volna.
Amióta nem írtam, rengeteg dolog történt. Azon kívül, hogy keresztülestem egy gyomorfertızésen, a legnagyobb hír talán az, hogy Július 6-án becuccoltuk a gépeket és a bútorokat. Ugyan egyelıre még halomban áll minden, lelki szemeim elıtt azonban már látom mindennek a helyét.
Zsolt fıképp reggelente jön. Ilyenkor átbeszéljük a beérkezett infókat. Jönnek-mennek a faxok. Naponta rágjuk át magunkat egy sor, piszlicsárénak tőnı, ugyanakkor lényegbevágóan fontos dolgon, amibıl ismét csak sok marad megoldatlanul, vagy vár újabb megoldásra. A szövött címkéket immár harmadszor mintáztatjuk be, mert hol a szín nem jó, hol meg az öltésmód. Szerencsére a beszállító töretlen lelkesedéssel készíti az újabbnál újabb mintákat részünkre.
22
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Nem tudom, szerelik-e már a térelválasztó ablakot az elsın, de amíg az nem kész, semmi továbbit nem tehetünk. Ugyanis vágják a falat, és Zsolt mondja, hogy emiatt ujjnyi vastagon áll a téglapor mindenütt. İrjítı, hogy még mindig maradt hátra a belsı munkálatokból!
Szörnyő ez a pára! Állítólag 75% a levegı nedvességtartalma, amitıl az összes papír nyirkoslottyos, utálom megérinteni is! Iszom egy harmadik kávét, hátha attól jobb kedvem lesz, és nekilátok molyolni, egy újabb fájlal, a BONO-val. Hogy ezzel is mi munka van! Istenem, sosem leszek meg vele! S már itt is van Zsolt. Idegesen zúdít rám egy újabb problématurmixot; falazzák már az ajtó/ablakkereteket, de lassan szárad, mert párás a levegı. Kellene venni néhány ventillátort, hogy gyorsabban száradjon. Aggódásomat fejezem ki, hogy ha ilyen tempóban haladunk, akkor jó estben két hét múlva kezdhetünk… Talán adjuk ki egy részét bérmunkába. Viszont, akkor mi értelme volt az egésznek? Csak idegesítjük egymást! Elmegy.
Ismét hozzálátok a BONO fájlhoz. Megnyitom az eredeti Correl grafikát, és megállapítom, hogy ezzel nem megyek semmire! Átteszem Illustratorba, átméretezem és átszínezem. Menet közben kiderül, hogy miért is nem hasonlít a dolog önmagára. A JPEG fájlban látható le van koptatva, tehát vagy lekérem a koptatottat Pestrıl e-mail-ben, vagy koptathatom egyedül! Ha ez minden egyes alkalommal így lesz, akkor nem fogom gyızni javítgatni a grafikákat! Szólok a Zsoltnak, hogy szerezzen egy grafikust Bangkokban.
Július 15. péntek Kedves Naplóm,
Ma van a lányom születésnapja. Hogyan az ördögbe sikerült megint úgy intéznem, hogy ne legyek otthon! Pocsék anya vagyok!
Megérkezett az elsı alapanyag szállítmány. Reggel arra mentünk be, hogy a munkások a szabászatot nem mosták fel, és a raklapok is ott állnak még piszkosan, a földszinten. Ezek mintha tudták volna, hogy hiába várjuk mi olyan lelkesen az áru érkezését, egy félreértésbıl eredıen az nem kerül kirakodásra, ugyanis bezsákolva szállították ki, s nem pedig végekben. İk úgy vélik, szóltunk kellett volna, hogyan kérjük, én meg úgy vélem, életemben nem láttam még ennyi anyagot, ennyi pénzért, így kiszállítva, úgy hogy visszaküldtük. Tekerjék fel végekre. Újabb egy hét csúszás.
23
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Csak önmagunkat áltatjuk mondva, hogy legalább marad idı kiszámítani az alapanyag százalékos össze menetelét. Eddig már több mintadarabot is bemosattunk, de a mért eredmények közt akkora a szórás, hogy nem tudok semmi biztosat állítani. Anyagot vágunk egy újabb mosási próbához, miközben megfeledkezünk lencsevégre kapni azt a pillanatot, amikor felavatom a szabászatot.
Van áramunk.
Július 19. kedd Délután négy van. Párás a levegı, és a nyomasztó hıség szinte elviselhetetlen. Ma foglaltuk be a helyemet a visszaútra; augusztus 16.-án repülök haza, vagyis még egy hónapom van hátra. Ehhez képest úgy érzem, hogy még sehol nem tartunk. Aggályaimról nem merek szólni a Csabának, és Zsoltot sem okolom, de tény, hogy hatalmas a lemaradásunk, és képtelenek leszünk utolérni magunkat.
A nap híre, hogy bekötötték a varrógépeket, és megjött a szabászgép is. Több órán át, ültünk, a Siruba embereire várva, miközben két nagyteljesítményő szobai ventilátor keverte a port a rekkenı hıségben. Szakadt rólunk a víz és idegesek voltunk a semmittevéstıl. Jómagam nekiláttam volna letakarítnám a téglaport a szalagsorról, de miután a vízpumpa ma reggel felmondta a szolgálatot, így nincs víz. Miközben szereztem egy vödörrel a szomszédból, Zsolt eltőnt. Azzal jött vissza, hogy vett az irodába egy légkondicionálót. Holnap szerelik.
24
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Néhány mester molyol még ezzel-azzal. İk thai-ok, én magyar és rossz angolsággal, de kibeszéljük a világ dolgait. Beszélgetünk a vadméhekrıl, amelyek egy éjszaka alatt hihetetlen mérető kaptárt építettek fel azon a szent fán, amely a ház mögötti kígyósban nı. Az egyik mester, akit magunk közt csak Kopasznak nevezünk, mondja, hogy ekkora kaptárt még ı sem látott, pedig az ı földjén a vadméhek gyakoriak, és egy ilyen raj nem egy veszélytelen dolog! Este is beröpült vagy 100-150 a fényre, de elpusztultak.
A vadméhek és a Szent Fa a thai-ok szerint nagyon jó ómennek számítanak. S minderre jön, extraként két beó. Egész nap rikácsolnak egymásnak. Hangosan örülök nekik – a mesterek jóindulatúan mosolyognak rám. Mondom nekik, hogy azt szeretném, ha ezek a madarak itt maradnának, mert olyan jó hangulatot varázsolnak rikoltozásukkal. Boldog tılük a ház. Ne aggódjak, mondják, ezek már el nem mennek. Szeretik az embert, s csak adnál nekik valamit enni, el sem zavarhatod ıket többé.
Szeretek itt lenni. Az egész helyet valami jó rezonancia járja át. Úgy érzem, örökre itt tudnék maradni, s ettıl mindjárt amolyan bőntudatot érzek a családom iránt.
25
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Este befut a single-jersey bemosott mintája. A mérés szerint (osztok, szorzok, aránypárok segítségével próbálkozok zöld ágra vergıdni az összemenetelt illetıen) megállapítást nyer, hogy ez az anyag minden elképzelést fölülmúlva, teljesen irreálisan megy össze: széltében 8, hosszában pedig 2 %-ot. Ismét mérek. Bármely percben csönghet a telefon, s nekem nincs más választásom, mint hogy e teljesen lehetetlen adatokat megadva kérjem a snittek módosítását.
Vagy másfél hónapja hirdetjük már, s most úgy tőnik, hogy találunk megfelelı szakembert a modellezıi állásra. Ha minden igaz, holnap kapok egy mintavarrót is. A hölgy varrodavezetıi állásra jelentkezett, de míg be nem indul a szalag, elvállalná a mintavarrást. Ha jól tudom Durjannak hívják. Durjan… Bár beválna!
Este még megkísérlem elküldeni Csabának a heti jelentést, de nem megy át. Marad holnapra.
26
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Karaoke
Július 20. szerda
Nagyon felgyorsultak az események, annyi dolog történik, hogy listázni is sok. Ma van a varrodavezetı, Durjan elsı napja. Kicsit bizarr a helyzet: egy varrodavezetı egy üres varrodában. Durian és Tee - egyik fickó a két Macskajancsi közül - a tegnap bekötött gépeket vizsgálják. Az irodában a légkondicionálót szerelik. Én egy OSCAR nevő snittet kínozok, ráadva a bizonyos 8+2%-t. Magam sem hiszem el, hogy ilyen ronda formája kell, hogy legyen! Teljesen torznak tőnik.
Továbbra is 35° C van, amin a huzat nem segít. Az orromról csöpög a víz a papírra. A thai-ok is izzadnak, de mi, fehérek végképp nem tudjuk elviselni ezt a párás meleget. Délután kettıre felszerelik a légkondicionálót az irodába. Durjant haza engedtük. Még csak a mesterek tesznek-vesznek. Az irodabútor egyik darabját letakarítom, és 18° C-ban, pizzával avatjuk fel az irodát.
A vízpumpáról még délelıtt kiderült, hogy ismételten nem jó; hihetetlen lassan nyomja fel a vizet a tetın lévı víztartályba. Én közben a gépben poszogok a fájlokkal. Zsolt jön-megy, apróbb javításokkal vacakol. Jövı hónap tizenhatodikán megyek haza, s addigra mindennek rendben kell lennie. Rendbe kell tennem. Bevállaltam. Megcsinálom. „- Tudod, azt hiszem, hogy nem örülök annak, hogy már csak három hetem van itt. – Zsolt kétkedıen néz rám. Jó, persze hogy várom, hogy menjek, mert hiányzik a családom, meg… Érted. De azt hiszem, hogy az, hogy ide kijöttem, és amit bevállaltam… Leginkább olyan, mint a béranyaság…Megszakad a szívem, hogy mire megszületik, itt kell hagynom. Többé nem az enyém…” Mosolygunk én is, ı is, de keserő mosoly ez. Mindkettınknek csillog a szeme. Kimegyünk rágyújtani.
…Közben a pumpa pumpál…
27
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Ismét átrágjuk magunkat a folyamatban lévı ügyeket. Kódokban, nevekben, számokban beszélünk, filmnyomásra kerülı grafikákat nevezünk meg. Ugyan még egyetlen varrónınk sincs, de Zsolt azért aggódik, hogyan találjon megfelelı project-menedzsert. „Az elsı számú emberért”, ahogyan ı fogalmaz. Ezt a szerepkört most én töltöm még be, s eddig két jelentkezıvel találkoztam, de bevallom, egyiket sem találtam alkalmasnak. Magasan képzett embert keresünk, aki majdan átlátja az egyes modellek technológiai problémáit, rutinosan mozog a gyártás területén, fogékony a design adta kihívásokra, és minıségi megoldásokkal képes hozzájárulni a márkaarculat technológiai fejlesztéséhez, valamint átlátja a teljes termékskála gyártás-specifikus összefüggéseit. Mindez milliónyi adatot jelent, melyeket én naponta rendszerezek és frissítek a tételmappákban. Zsolt egyre bízik abban, hogy találunk valakit, én pedig egyre inkább tartok attól, hogy nem.
Itt minden cég nagyszámú alkalmazottat foglalkoztat, vagyis sok ember dolgozik egy nagy apparátusnak. S hogy az mégsem lomha, hanem villámgyorsan reagál a lehetıségekre, az abból adódik, hogy egy-egy ember csak kisszámú feladatot lát el, így felelıssége a minimumra korlátozódik. Ennek következtében keveset is keres – viszont van állása. Mindez alól a közép és felsıvezetık képeznek kivételt, ahol ugyan olyan magasan szakképzett emberek vannak foglalkoztatva, mint bárhol másutt a világban. A mi kis cégünk középvezetıt keres, és a jelentkezık eddigi munkatapasztalatai csak igen szők feladatkörre korlátozódtak. Bárki is legyen az, aki a helyemre kerül, nem lesz könnyő helyzetben. Igyekeznem kell újonnan alapított varrodánk szervezeti rendszerét a mindenkor érvényes szakmai kritériumoknak megfelelıen felépíteni, és a munka ügyviteli részét könnyen kezelhetıvé és könnyen áttekinthetıvé tenni.
Július 21. csütörtök. Kedves Naplóm,
Duzzad már a mi kis várunk, büszkeségünk! Ma már három szatyorral és a laptoppal cuccoltam el reggel. Kissé fura nekem, hogy ismét naponta „munkába járok”, de ennek köszönhetıen végre kiszabadulhatok a hotelszobából.
Ma kivételesen nagy is volt a jövés-menés az Udomsuk-on, ugyanis megérkezett a singlejersey a CPT-tıl, és kihozták a vasalóasztalt is.
28
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Durjan elkészítette az elsı mintadarabokat. Noha kedvelem ıt, pontatlan és igénytelen munkája láttán egyre-másra kérdıjelezem meg kompetenciáját. Attól tartok, hogy ez merı aggályoskodásnak tőnik, noha szinte biztosra vélem, hogy igazam van, s igyekszek nem összetéveszteni a dolgot a miénktıl eltérı szemléletbıl eredı toleranciával a dolgok minıségi megfelelésére vonatkozóan. İk a miénktıl sokkal tágabb skálán mérik és értékelik dolgokat. Munkája végzése során Durjan nem vész el a részletekben; amit lehet leegyszerősít, hiszen számára a végeredmény a lényeg, s az ı meglátása szerint az azonos megfelelıje a hasonló. Kiborító, hogy milyen nyugalommal tőri, hogy többszörösen megismételtessek vele egy-egy mőveletet, miközben lassan péppé nyújtja az anyagot! A végtermék valóban hasonló: póló az is, amit ı varrt. Kétségtelen, hogy nem pont olyan, mint az eredeti, etalon mintadarab – ezt ı is elismeri -, de hiszen a végtermék, lényegében azonos. Vagy csak hasonló? „Gond van?”- néz rám kérdı tekintettel. Gond?! „Durjan, please, taiwat!”- Könyörgöm, és adom a kezébe a taiwat-t, magyarul a centit, hogy mérje már meg!
Kirohanok. Zsolt szerint velem valami komoly gond van.
(Haza akarok menni!)
Hogyan értessem meg Zsolttal, hogy nem a megfelelı embert alkalmaztuk? A gépek még mindig olajoznak, ahová nyúlok minden tiszta gépolaj! Idıközben befut 40 000 mőanyag zacskó – pont idıben! Ez az, ami a leges-legutoljára kell! Mondhatom, nagyszerő az idızítés! Miután Durjan elmegy, nekilátok, és varrok egy mintadarabot saját kezőleg. Unom már ismételgetni magam, és nem is haladunk.
Otthon, a zuhany alatt állva még mindig jár az agyam: ha az alapanyag 8+2 %-ot megy össze, azzal együtt 8+2 %-t megy majd össze a filmnyomás is? Vagyis egy kerek forma az összemenetel folytán, a mosás során, ellipszis alakot vesz fel.
Ez állat! Ezek szerint az
összemenetellel arányosan kellene növelni/módosítani a grafika méreteit is? Valószínőleg igen, Csak ki lesz az, aki az összes modell grafikáját ilyenformán módosítja? Kész ırület! Közben érkezik egy sms, benne annak azzal a színkóddal, amelyhez tartozó színő alapanyag összemenetele eltérı a többitıl, vagyis a kilenc színbıl egyre a 8+2 szabály nem vonatkozik.
Az éjjel háromkor feküdtem le, de ahogy nézem ma sem lesz több alvás.
29
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Július 22. péntek
Itt ma ünnepnap van. Zsolt talált néhány embert, akinek a munkaszüneti napon jól jött egy kis plusz kereset, és feltakaríttatta velük a varrodát. Gyakorlatilag minden kész már, így helyükre kerültek a bútorok az irodában is.
Kérésünkre Durjan, késıbb ugyan, de bejött dolgozni. Újabb mintákat varrt, melyeket, amint készek, küldünk is bemosatni. Igyekszem vele a lehetı legtürelmesebb lenni, noha ideges vagyok, már ha lehet a kialvatlanságtól is.
Kora délután befut a modellezı. Hozza a snitteket a kért módosításokkal. Mondja, hogy átmérte ı is a mosásmintát, s ez valóban annyi (8+2), és ha nem látja, el sem hisz, hogy ez igaz lehet. Csalódott, mert a snitt aránytalan. Újabb snittek módosítását kérjük tıle. Zsolt felesége fordít, de érzem, hogy miközben ezt teszi, szelektál, s igyekszik csak a lényeget lefordítani. Nem tudom hogyan megértetni, hogy minden egyes szó számít, és érzem a kapott válaszokból, a gesztikulációból, hogy az egész beszélgetés sántít. Ösztönösen próbálkozom meg az angollal, amivel azonnali reakciót váltok ki: „Nem ért semmit angolul!” – mondja Zsolt.
Megırülök, senki nem érti itt, hogy mit magyarázok?!
Július 23. szombat Munkaidı: 8: 00 - 20: 00 Egész nap benn voltam. Már négy beó lakik a fán, a kígyósban. Az, hogy egész nap hallgattam a civódásukat volt az egyetlen kedves dolog a mai napban.
Végét nem látni a munkának. Úgy tőnik, még mindig az elején tartunk, és ez az állapot ilyenformán beállt! Kitartóan rakom össze a mappákat, de minden modellhez annyi adat tartozik (színkódok, cérna-színkód, filmnyomás terve, utasítások, „read me”-k tucatjai, könyvjelzık, megjegyzések, címkék típusai, darabszámok, diszpozíciós lapok, mőszaki leírások, gyártmányrajzok, tervek, vázlatok és még sorolhatnám), hogy napokig tart, mire egy-egy modellel végzek. Közben megannyi probléma, egyik vonja maga után a másikat. Minden egyes tétel
30
Csanák Edit
Bangkoki Napló
20-30 csatolt fájlból áll. Ezekben van rendszerezve az összes információ, amelyre a gyártás során szükség van.
Segítséget várok, mert egyedül nem gyızöm. Elvárom, hogy a kiadott munka minıséggel legyen elvégezve, mert nincs idım javítgattatni! Ezt én magammal elrendeztem, most másokon a sor.
Július 24. vasárnap
Kettıkor feküdtem le, majd reggel négykor kivetett az ágy. Alig tudtam visszaaludni – hatig. Megállás nélkül jár az agyam.
31
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Durjan
Július 26. kedd Kedves Naplóm,
Egész hétvégén megfeszítve dolgoztam, beleértve a vasárnapot is, annak érdekében, hogy hétfın munkába állhassanak az emberek, és még 17 napom maradt, hogy elvégezzek mindent.
Durjannal végre sikerült 6 db elfogadható mintapólót varratnom. Nehezen, de tanul. Arra is rá kellett jönnöm, hogy egyszerre csak egy információt közölhetek vele, és ha nem akarok vele bonttatni, minden egyes mőveletet külön és részletesen kell elmagyaráznom, anélkül, hogy abba a hibába esnék, hogy esetleg megkísérlem elıre elmondani, hogy mit miért kell, hogy úgy tegyen, ahogy, mert az, ami…Neeem! Ettıl leblokkol. Zsolt mondja, hogy a thai ember gyakorlatilag ilyen: egyszerre egyetlen dologra összpontosít, majd azt követıen a következıre, s ez az élj a mának, élj a pillanatnak dolog az, amit mi, fehérek oly nehezen tanulunk meg, vagy sehogy.
32
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Mindezen a dolgainkhoz hozzátartozik az is, hogy Durjan egy szót nem ért angolul, tehát kénytelen voltam én megtanulni néhány szavat thaiul, nem mondom, nem sok, de arra elég, hogy értsen. Amikor elfogy a türelmem, magyarul mondom, miközben mutogatok. Közben 2 napja szabok egyfolytában és tombolok, hogy hol van már az a szabász, akit beígértek?!
Holnap küldöm el az elsı 5 tétel grafikáját a filmnyomóhoz bemintázásra, ami azt jelenti, hogy ki kell szabnom az elejéket + össze kell készítenem a grafikákat, a technikai utasításokat „read me” formájában. Mindez hihetetlen mennyiségő munka! Egyszerre két gépben kavarok, nyomtatok, CD-t írok ki, hibákat vétek és javítok ki, adatokat ellenırzök le ezredszer. Kétségtelen, hogy mindehhez így/én egyedül kevés vagyok. Zsolt segítene, de nem tud. Egyre idegesebb.
Közben listázom, hogy milyen munkaeszközök hiányoznak még, s a listán a legkülönfélébb tárgyak szerepelnek: lyukasztó, vágódeszka, kalapács, sztender, belövı-pisztoly, vállfa, árazó gép, 2-3 füzet… Írom, ami kapásból eszembe jut.
Július 27. szerda
Hogyan értessem meg Durjannal, hogy „gombostő”. Meg kell tanulnom tahiul azt, hogy gombostő. Zsolt nincs itt, hogy fordítson. Mondom; Durjan, figyelj! Én Edit, Te Durjan, ez ki? – mutatom a gombostőt. Kérdın néz rám, és zavartan mosolyog. Én is. Hagyjuk. Nem érti. Utólag mesélem Zsoltnak, aki lefordítja. Mindhárman nevetünk.
33
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Udomsuk seesib-song
Bangkok, 2005. Július 28. Drága Mama,
Két napja nem tudok írni egy sort sem. Annyi a munkám, hogy amit hazahozok, már meg sem tudom csinálni, mert nincs rá energiám. Az utolsó két-három hétben úgy felgyülemlett a munkám, hogy egyszerően nem gyızöm. A Zsolt kész pánikban van, próbál mellém embert felvenni, de nem talál, mert a jelentkezık mindegyike vagy hülye, vagy kétbalkezes, vagy csak egy dolgot tud/hajlandó végezni.
Momentán elképzelésünk sincs, hogyan fog ez itt mőködni, ha én elmegyek. Most egyelıre én vagyok az egyetlen, aki mindenhez ért, mindent átlát, és ha kell, mindent meg is tud csinálni. Ez utóbbival történtek visszaélések. Én finoman mondogattam, hogy „álljon meg a menet!” Az én napom is huszonnégy órás, a munkaidım pedig már így is 14-16 óra! Az energiám pedig véges. Ismerem magam, megcsinálom. De elıbb-utóbb ki fogok borulni. Miután ez idáig már két-háromszor meg is történt, így másnapra lett szabász és varrónı, de lett végre véve vasalódeszka, új nyomtató, kuka, féltalp a varrógépre, stb.
A szabászaton 30-35 fok van. Ventillátort nem lehet bekapcsolni, sem huzatot csinálni, mert leszállnak a snittek az asztalról. Úgy szabtam, hogy csöpögött a víz az orromról a papírra. Az irodában van légkondi, de dolgom fıképp kinn, a szalagon van, és nincs idım benn hüssölni. Zsolt, szegény, segítene, de nem tud szabni, és már olyan aggasztó lett a fizikai állapotom, hogy a föld alól, de kerített egy szabászt. Ez a fiú szabász, de csak a szabászgépet tudja kezelni. Felrajzolni a terítéket nem. Mondja nekem ma – thaiul, de értem -, hogy „Madám, én ezt nem tudom csinálni…” – Nem baj fiam, csak Te csináld. Majd én segítek. Megtanítlak. Gyorsan tanul. Kimondhatatlan neve van, ezért elneveztük. Mr. George-nak. Tetszik neki a dolog.
Durjannal már megértjük egymást. Meg kellett tanulnom egy-két szavat thaiul, hogy könnyebben kommunikáljunk. Megy a dolog; ı mondja thaiul, én magyarul. Közben mutogatunk kézzel-lábbal, és értjük egymást. Érdekes. Nagyon kedves asszony, és most már sokkal igényesebben dolgozik, mint az elején.
34
Csanák Edit
Bangkoki Napló
A varroda nagyon szép, a szívem szakad meg, hogy itt kell hagynom. Errıl szólnak a napjaim, keveset vagyok még a hotelszobában is. Reggel nyolckor vagy taxiba ülök, és bemondom, hogy „Udomsuk seesib-song” (Udomsuk 42), vagy a Zsolt jön értem. Haza este hat és tíz között érek. Ma elıbb értem haza. Bemehettem volna a városba, de nem volt erım. Ágynak estem, és aludtam egyet. Szeretnék elmenni Északra. A Zsolt esküszik, hogy adna három nap szabadságot, és menjek Isten hírével, de nem tud nélkülözni. Vasárnap van, és én mennék sétálni, de nem mehetek („Ne haragudj, jön a szabász, és ezer pólót fog kiszabni! Nem hagyhatsz egyedül!) Mit tehetek? Itt kell lennem. Nem hagyom egyedül.
Remélem, Ti jól vagytok. Ha minden igaz, 16-án repülök haza. De eldöntöttem, hogy megtalálom a módját, hogy visszajöjjek ide. Ha bárki közületek, itt lenne, akkor értené, hogy miért. Életemben soha sehol nem voltam ilyen boldog, mint itt, azzal együtt, hogy itt is nehéz az élet, hogy dugó és büdös, de olyan hely ez, ahol szegény és gazdag, kígyó és beó, modern és régi, tiszta és koszos, szépen és békésen él egymással, egymás mellett. Ha belegondolok, hogy viszsza kell mennem, megijedek. Ebben a környezetben tudok alkotni. A könyvben, amit most olvasok, ezt írja egy helyen: „Nincs vadabb a fehér embernél.” Ez valójában így van.
Ami szakmailag illeti; nem emlékszem, hogy mikor voltam utoljára olyan helyzetben ( talán a utoljára a Želyezničar-ban), hogy mintát kértem, és küldték, kitaláltam, és csinálták, megmondtam, és úgy lett! Úgy érzem – végre! -, hogy alkotok, hogy annak, amit csinálok van értelme. Hogy megvalósítom, amit szeretnék, hogy kitalálom, hogy hogyan legyen. Évek óta küszködök, csinálom és semmi látszata, eredménye, értelme. Itt, ha nehezen is, ha ugyan sok munka árán, de van értelme. Ezt érzem, ezt gondolom.
Bárhogyan is lesz, most már hiányzik a családom. Ez az élet, sajnos, összeegyeztethetetlen azzal, hogy ık és Ti vagytok nekem. És lehet, hogy csak eddig tartott, folytatása sem lesz. De bárhogyan is, bármilyen nehéz, és olykor semmilyen, kibírhatatlan volt az egész, mégis ez a három hónap mindent megért nekem.
Nem tudom, hogy sikerül-e még levelet írnom, és ahogy számolom, ez pont velem egy idıben ér haza. Remélem, hogy jó egészségben talállak Titeket. Szeretlek benneteket, már nagyon hiányoztok. Edi 35
Csanák Edit
Bangkoki Napló Július 29. péntek
Kedves Naplóm,
A nap híre, hogy lakik a ház mögötti kígyósban egy óriáshüllı. Valami varánusz vagy sárkánygyíkféle. Akkora, mint egy kisebb aligátor. Én vettem észre, elıször azt hittem, hogy nem látok jól, majd megmozdult (A beók megállás nélkül rikoltoztak, mintha azt kiáltoznák egymásnak, hogy „Vigyázat ott van!”), én meg elkezdtem kiabálni, hogy „Gyertek, gyertek!”, mire odacsıdült a három varrónı, akik ma jöttek próbamunkára, meg Zsolt és a többiek. Mondták, hogy ez egy nagyon ritka állat, és aki meglátja – ez esetben én – azt valami hihetetlen nagy szerencse éri. Kórusban bólogattak, hogy ezt én így higgyem el! Próbálom…
A próbamunkához a Zsolt hozott valami szörnyen titkos adatokat egy gyárból; valami papírokat, cik-cak meg egyenes vonalakkal, s mindehhez két db stopperórát. Miután számomra nem világos, mitıl tudna bárki is összevarrni egy pólót normálisan, csak azért, mert végigvarr egy A4 lapon egy x vonalat x mp alatt, hagytuk az egészet! Ehelyett, nekiláttak összevarrni azt a négy darabot, amit valami selejt-kék anyagból kiszabattam. Két nıt felvettünk.
36
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Durjan helyett Zsolt talált mást. Holnap jön próbamunkára. Én viszont annyira megkedveltem ezt a nıt, hogy nem szívesen küldeném el sem. Viszont a józan eszem azt súgja, hogy ezt kell tennem.
Kiírtam az elsı tételeket, ott sorakoznak a Zsolt asztalán. Úgy érzem életre kelt ez a varroda, beköltöztek belé a szellemek. Mintha az a valami, ami eddig gördítette elénk az akadályokat, most sorra venné el ıket az útból.
Holnap jönnek a szabászok, kiszabni az elsı tételeket. Át kell alakítanom és ki kell szériáznom egy komplett snittet, mert amit küldött a modellezınk, az használhatatlan.
Július 31. vasárnap
Reggel fél öt van, most jöttem haza. Tegnap reggel mentem be. Megcsináltam Szabhatnak. Hétfın indul a gyártás.
Megyek, alszom végre.
37
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Nissa
2005. Augusztus 1. hétfı Kedves Naplóm,
Elbúcsúztunk Durjantól. Szombaton felvettük helyette Nissat, aki eddig egy nagy, exportra dolgozó gyárban dolgozott, mint szalagvezetı. Durjannak tettünk egy nagyon méltányos ajánlatot, de nem fogadta el. Érthetı.
Nissa felvétele oly módon alakult, hogy ı volt az elsı ember, aki akirıl azonnal tudtuk, hogy „İ az!”, miután teljesen önállóan, egyetlen kérdés nélkül varrt meg egy mintadarabot, amin egyetlen öltés kivetnivalót sem találtam. Róla tudom, érzem, hogy olyan minıségi elvárásokat támasz a szalagon dolgozó asszonyok elé, amelyek nyomán hibátlan darabok kerülnek le a szalagról.
A filmnyomó, tekintettel a kicsi darabszámra, csak a tervezett ár mintegy kétszereséért hajlandó dolgozni, és olyan technikai elıkészítést kér, mint amilyeneknek az összes többi világmárka is alkalmaz. Ennek értelmében nem elég a tervezett grafikákat szöveges dokumentum kíséretében, CD-n elküldenem, hanem markert kér minden egyes mérethez, amelyre a méretarányos grafika fekete-fehér fénymásolata fel van ragasztva azonos helyen, ahová a nyomást kérjük, stb. Egy-egy sablon elkészítése több órás munka, és minden egyes tételnél fennáll ez a probléma.
38
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Szerencsénk, hogy a szabász csapat, aki jobbára késı este, éjszaka jár szabni, messze profibb módon dolgozik a vártnál. Mellesleg van annyira tapasztalt és iskolázott, hogy az angol nyelvő diszpozíciós lapokat és szakmai dokumentációt szinte zökkenımentesen használja.
Még legalább négy ember kellene a szalagra, és szükségünk lenne még néhány gépre. Akkor sokkal hatékonyabban és gazdaságosabban dolgozhatnánk, és arányosan csökkennének az energiaköltségek.
Azt hiszem, ez a felállás, amit eddig sikerült létrehoznunk beválhat. Továbbra, és folyamatosan keresünk „bentlakásos” modellezıt, mert a továbbiakban én már nem foglalkozhatok a snittekkel. Bizakodunk, bizakodom, hogy hamarosan találunk azt is.
Augusztus 3. szerda Rendkívül fáradtak vagyunk Zsolttal. Tegnap este tizenegyig voltam benn; vártam, hogy a szabászok végezzenek. Én zártam. Az egyetlen jó az volt, hogy nem esett, mert olyankor szinte lehetetlen taxit fogni.
Alig keltem fel. A fáradtság rányomja bélyegét mindkettınk napjára. A gyártást nem egyszerő megszervezni, mert egy csomó kellékre még várni kell. Hol ez, hol az hiányzik, s emiatt örökösen félre kell tenni a tételeket. Sürgetjük a beszállítókat, de mindhiába.
39
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Visszaszámlálás
Augusztus 7. vasárnap Kedves Naplóm,
Három napja nem tudok írni egyetlen sort sem, mert annyi a munkám. Ma bıségesen esett, úgy hogy ünnepel a békasereg az ablakomból látható grundon. Hihetetlen, hogy ezek mit öszszekuruttyolnak, s még inkább az, hogy Bangkok kellıs közepén ilyen élénk a természet!
Alig tíz napom van még. A lányom által készített kis naptár, amelyen minden este át kell ikszelnem egy napot, lassan betelik. Boldogan, boldogan, boldogan maradnék, s most már minden nap csak közelebb hoz ahhoz a pillanathoz, amikor lábam nem érinti többé ezt a földet.
Egymás után szabjuk a tételeket, s a kicsi darabszám nagyon megnehezíti a dolgomat. Többhetes csata után azonban végre azt hiszem, hogy lassan minden kellék megérkezik, s az újakat már könnyebb lesz pótolni.
Augusztus 8. hétfı, reggel 6: 30
Egyre inkább úgy tőnik, hogy mőködik a rendszer, noha nehézségek, természetesen, vannak. Számomra a legnagyobb gondot az jelenti, hogy mindmáig nincs modellezı. Egy hétig vagyok még itt, s nem tudok többé a snittek ügyével foglalkozni. De remélem, ez mostanára világossá vált. Zsolt ígérte, hogy tesz valamit az ügyben.
Rohannom kell, én nyitok.
40
Csanák Edit
Bangkoki Napló Augusztus 13. szombat
Kedves Naplóm,
A nagy az, hogy napokig nem láttuk a krokónkat, és ma végre megjelent. Idıközben kiderült, hogy nem is egy van, hanem kettı, vélhetıleg egy hím, és egy nıstény lehetnek.
További hír, hogy végre megérkezett a Csaba is, aki két nap alatt akklimatizálódott. Elsı nap – az idıeltolódás és a kialvatlanság ellenére – extatikus állapotában szinte mindent kicsit másként szeretett volna tenni. Nyakig voltam a feladatokban, s ı csak kérdezett és beszélt, tele volt ötletekkel és javaslatokkal, olyan lelkes volt, mint egy kamasz. A varroda, természetesen, nagyon tetszett neki.
Én már nem is tudom, hogyan húzom ki élve a fejem ebbıl a single-jerseybıl. Alig két napom van, és még mindig nem látom az alagút végét, holott már mindent rég be kellett volna fejeznem. Próbálom átadni Csabának a munkát. Örökösen eszembe jut valami, hogy mit kellene még mondanom, mutatnom, leírnom, hogy hol találják. A fiúk azt mondják, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz. „Mi lesz velünk, Edit, ha te elrepülsz?”- viccelıdnek Nissa és a lányok a szalagon.
Minden rendben lesz… Igyekszem hinni abban, amit mondok.
Augusztus 15. Hétfı
Holnap utazom. Megszakad a szívem, rágondolni sem szeretek. Tegnap, vasárnap, már elbúcsúztam a várostól. A varrónık még csak néhány órát dolgoznak, érzıdik a levegıben, hogy elmegyek, s úgy tőnik a belılük áradó jóindulat, nemcsak mára szól. Ma, utolsó nap is, töretlen lelkesedéssel tanítanak thaiul, és jót nevetünk, ahogyan ügyetlenül mondom ki a szavakat.
Teszek-veszek, talán a nap végére meg is leszek jobbára mindennel. Lassan kezdem eltakarítani a magam után összegyülemlett iratkupacokat, kacatokat és lomokat. Lassan haladok a megszokott útvonalakon, győjtve be a személyes tárgyaimat, hagyva rendet magam után. Kár lenne ezt elrontani fiúk. Kár lenne elrontani, fiúk.
41
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Hat óra van, mára vége a munkaidınek. Látom, szedelıdzködnek. Tee, aki majd kéthavi küzdelem árán elnyerte Zsolt bizalmát, és a csapat teljes jogú tagja lett, távozása elıtt apró ajándékot ad át zavartan.
„És a fotózás elmarad?” – próbálom oldani a feszültséget, de mindenki közt én vagyok az, akinél elsıként fog eltörni a mécses. S valóban, nem sok kell egyikünknek sem.
Este 10 körül … Utoljára megyek le az Udomsuk-i varroda lépcsıin. Nem nézek hátra, ahogyan kigördül az autó az utcából. Vacsorázni megyünk. Zsolt ígérete szerint elsı osztályú helyen foglalt be asztalt. Valóban van, mit ünnepelünk.
42
Csanák Edit
Bangkoki Napló
Epilógus
2005. Augusztus 16. hajnali 03: 40
Hajnal van, kevés az autó az utcán. A taxi, amely a reptérre visz, szinte magányosan halad az éjszakában. A rádióból, bús-szomorkás thai popzene szól. A taxis nem néz a visszapillantóba; tudja, hogy sírok. Tapintatosan, lassan halad végig a városon, hagyva, hogy még egy hosszú öleléssel búcsúzhassam el szerelmemtıl, Bangkoktól.
Csanák Edit DLA Ruházati formatervezı
43
