Mi vagyunk azok, akiktől a szülők óvják gyermekeiket. … a deviánsok, narkósok, csavargók nem a mozivászonról idepottyant csodabogarak, akik a film után megszűnnek létezni, hanem húsz, harminc, negyven év élettapasztalatának „eredményei”, ha úgy tetszik kudarcai. A lényeg, hogy itt élünk - és élünk! - s tetszik vagy sem, … osztozunk a világon, országon, városon, hiszen paradox módon a társadalmon kívüliek is a társadalomban élnek. Mondanivalónk van, üzenetünk van, világnézetünk van, tragikus és boldog sorsunk van, érzéseink vannak, véleményeink, célunk, de kevés a lehetőség arra, hogy ezt köreinken kívül is megosszuk az emberekkel. … szeretnénk fórumot teremteni, hogy üzenhessünk magunknak, neked és azoknak a hallhatatlan hangoknak, visszafojtott halálsikolyoknak, melyek tulajdonosai egyáltalán nem halhatatlanok. Tolmácsok szeretnénk lenni, akik … lefordítják azokat a hangokat, melyek nélkülünk talán csak káromkodásnak hangzanak. … az érzéseket, és az érzéseken alapuló véleményeket tartjuk fontosnak, mert – bár fenntartjuk a lázadás jogát - nem a különbségeket igyekszünk növelni a „normálisok” és „normálatlanok” között. … Hisszük, hogy ha két teljesen különböző ember, embercsoport vagy kultúra akár egyetlen apró dologban is egyetértésre jut, ez elég lehet ahhoz, hogy békét kössenek, együttműködjenek, tiszteljék egymást. Mert végső soron ezt szeretnénk: figyelmet, törődést, szeretetet; megmutatni, hogy másságunkkal együtt sem vagyunk mások, még akkor sem ha mi vagyunk azok, akiktől óvtak a szüleink. (MeneTrend 2001, Olaszy Csaba)
BEVEZET
ő
A Megálló Csoport a Belvárosi Tanoda Alapítvány munkacsoportja; 1997-óta működik. Humán vállalkozás, egyedi vonása, hogy józan szenvedélybetegek, deviáns fiatalok hozták létre abból a célból, hogy segítséget nyújtsanak önmaguknak és társaiknak. Az alapítást ugyanazok az alulról érkező igények motiválták, melyek a mindennapokat is működtetik, s amelyek kielégítésére sem az állami ellátó rendszer, sem más szakmai szervezet nem képes. Mindenkori legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy segítsük a deviáns fiatalokat, azokat, akik a kiesők közül is kiestek. Ennek érdekében a segítő munka azon területein dolgozunk, ahol jelenleg a legkevesebb szakember tevékenykedik. Sokszor halljuk, hogy a drogosok társadalmi megítélése különösen negatív. A ’narkós’ kifejezés szinte a csaló, a tolvaj, az erkölcstelen, megbízhatatlan, gerinctelen, akaratgyenge ember szinonimája. A közhiedelem szerint szenvedélybetegek ellátására csak olyan megszállott őrültek vállalkoznak, akik elviselik, hogy munkájuk eleve kudarcra ítélt. A mi tapasztalataink azonban mást mutatnak. Nem találkoztunk reménytelen esetekkel, csak olyanokkal, akikről már mindenki lemondott. Magát a drogozást, éppúgy, mint azt, ha valaki a Megálló Csoporthoz fordul, segítségkérésként értelmezzük. Meggyőződésünk, hogy a drog a drogosoknak nem probléma. A drog problémát jelent a politikusoknak, rendőröknek, pedagógusoknak, szülőknek és mindenkinek, aki nem használ kábítószereket. A drogosok általában számos vélt vagy valós problémával küszködnek, s nyilván ezek megoldatlansága vezetett a szerhasználathoz, de a szer maga számukra nem okoz gondot, legfeljebb akkor, ha hiányzik. A deviánsokkal való munka kihívást jelent mind a civilek, mind a szakemberek számára, s ha nem is végződik mindig sikerrel, mégsem ítéltetett eleve kudarcra. Akik vállalják ezt a kihívást, nem feltétlenül megszállottak vagy egyenesen őrültek; olyan emberek, akik az átlagosnál több energiát hajlandók munkába fektetni azon a területen, ahol a sikert ugyan drágábban adják, de többszörösen meg is hálálják. A Megálló Csoport munkatársai valamennyien képesek arra, hogy elhagyják a kitaposott ösvényt: szokatlan eljárásokat alkalmazunk azok körében, akik a megszokott utakon nem kaptak segítséget vagy épp azoktól váltak deviánssá. Megesik, hogy a Megállóban a volt zsebesre bízzuk a
-1-
kasszát, vagy színházunkban a leggátlásosabb ember játssza a főszerepet; előfordul, hogy a nehezen és rosszul tanuló diák vizsgáztatja a tanárt, s még hosszan sorolhatnánk a példákat. Mindez, úgy tűnik, működik - legalábbis ezt igazolja a sok talpra állt anyagos, a sok máshonnan kicsapott diák, aki nálunk megszerezte az érettségit, s a sok barát és támogató, akik nem kaptak mást tőlünk csak hiteles figyelmet, őszinteséget.
CÉLJAINK, CÉLCSOPORTUNK A Megálló Csoportban segítséget kérő embereknek igyekszünk megadni mindazt, ami felépülésükhöz, gyógyulásukhoz, az élhető életbe való visszailleszkedésükhöz szükséges. Felmérjük a mindenkori igényeket, megszervezzük és működtetjük a különféle ellátási formákat, kitaláljuk azok kereteit és tartalmi elemeit; törekszünk a komplexitásra, arra, hogy a programokat folytonos mozgásban tartsuk; ennek érdekében szüntelenül mérlegeljük, és maximálisan kihasználjuk saját erőforrásainkat, s mindazokat a további forrásokat, melyek számunkra hozzáférhetőek. Tevékenységet, munkát, emberi kapcsolatokat, társaságot kínálunk az erre igényt tartó kallódó, deviáns, unatkozó, magányos, alkohol-, drog-, és egyéb függőségi problémával küzdő fiataloknak és azoknak, akik e fiatalokkal kapcsolatokat akarnak teremteni, közösséget vállalnak velük. Programjainkat értük és általuk működtetjük. Nappali ellátást biztosító tevékenységünk keretében a fiatalok szociális, egészségi, mentális állapotuknak megfelelő napi életritmust biztosító, közösségi szolgáltatásokat szervezünk. Programjaink önkéntességre és speciális segítő, alkotó-önsegítő csoportokra épülnek. Célunk, hogy a tevékeny ember optimizmusával küzdjünk a kirekesztettséggel és a magánynyal. A stigmatizáció áldozataival dolgozunk, olyan emberekkel, akiket másságuk, viselkedésük, betegségük miatt deviánsnak minősítettek, akik kihullottak családjukból, szűkebb vagy tágabb értelemben vett természetes közösségeikből, akik az élet nevű játékban nem értik a szabályokat, akik annak vesztesei, vagy éppen vesztésre állnak. Rehabilitálni akarjuk a józanság becsületét és az élet szeretetét, nyitott, alkotó emberként, s nem szakemberként keressük az érvényesülést. Az önsegítő csoportok gyakorlata és elvei alapján működünk, melyek a sorstársiasságra, a partneri viszonyra, a személyes, szemtől szemben történő kommunikációra, a spontaneitásra és a közös tevékenységekben való részvételre épülnek. Célunk a közösség támogató erejének felhasználása ez egyén bármilyen pozitív változásra irányuló törekvésének erősítésében. Mindig azokra az emberekre koncentrálunk, akik segítséget kérnek a Megálló Csoporttól, az ő életükön azonban nélkülük, s főképpen helyettük, változtatni nem akarunk. A világot, a társadalmat, a rendszert adottnak tekintjük, azok változásait inkább megérteni és elviselni szeretnénk, semmint befolyásolni. Nyitottságunkkal is enyhíteni szeretnénk a deviancia- és kábítószer-kérdést övező misztikus társadalmi rettegést és előítéletet, szeretnénk érzékennyé és fogékonnyá tenni a kevésbé érintett embereket, ezáltal elősegíteni a hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségét. Ahhoz, hogy napi szinten működni tudjunk, minőségi információkat gyűjtünk, s felhasználjuk azokat az ellátásban; ismerkedünk a hazai és európai mintákkal és módszerekkel, s az újszerű megközelítéseket, eljárásokat és eszközöket alkalmazzunk munkánkban. Igyekszünk elősegíteni a társadalmi és szakmai összefogást, annak érdekében, hogy betöltsük a szenvedélybetegek ellátásában mutatkozó hiányokat.
-2-
Elsősorban szenvedélybetegek keresnek meg bennünket, betegségük legkülönbözőbb fázisaiban, valamint olyan fiatalok, akik be- vagy visszailleszkedési problémákkal küszködnek; többségük Budapesten él. Havonta átlagosan 300 ember látogat el hozzánk, köztük kétségbeesett szülők, tanácstalan pedagógusok és pályakezdő szakemberek is. Mindenkit igyekszünk támogatni, hosszú távú segítői kapcsolat kialakítására azonban csak a közvetlenül érintett szenvedélybetegekkel és más kirekesztettekkel törekszünk. A Megálló Csoport Budapest VIII. kerületében működik, így ellátottaink többsége fővárosi. Rehabilitációs programunk alapvetően regionális szintű, prevenciós tevékenységeink az egész országra, szakmai kapcsolataink pedig az ország határain túlra is kiterjednek. Meggyőződésünk, hogy munkánk modell értékű, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy programunk speciális budapesti igények köré szerveződött, s így hatékonyan elsősorban a fővárosban működhet.
TEVÉKENYSÉGÜNK A Megállóban legfontosabb érték az ember. Mi nem a keretek köré szervezzük az embereket, hanem az emberek köré szervezzük a kereteket. Soha nem dolgoztunk úgy, hogy egy-egy programot jó előre kitalálva abban reménykedtünk volna, hogy az érintettek egy szép napon megtalálják, és használni kezdik azt. Alapvetően klienseink alakították ki, s formálják folyamatosan szinte valamennyi tevékenységünket; a működés során rögzítjük szavakba a kereteket, s teremtjük meg a feltételeket. Ezért programjaink életközeliek. Tevékenységünket a közösséget előtérbe helyező, környezettudatos, az egész rendszert átfogó szemlélet jellemzi, hétköznapi cselekedeteink ugyanakkor többnyire aprók, konkrétak és személyesek, a helyi eseményekre helyben reagálnak. A deviánsok emberek között betegedtek meg - emberek közötti kapcsolatrendszereiket kell mindenekelőtt helyreállítaniuk. Ehhez biztosítunk támogató, ugyanakkor nem elszigetelt, sorstárs közösséget.
Nyitott ház Valamennyi tevékenységünk alapja a Megálló Ház üzemeltetése, azoknak a háttérfeladatoknak az ellátása, melyek a többi programot kiszolgálják. Eldöntöttük, hogy a házban nem alkalmazunk portást, takarítót, gondnokot, biztonsági őrt. Ezeket a teendőket a segítők és gondozottak közösen végzik. A ház hétköznapokon 9-21-ig tart nyitva, alkalmanként hétvégén is. Kulcs csak a segítőknél van. Hetente, a stábokon tervezzük meg, ki fog nyitni és zárni. Az ügyelet egész napos, mindig legalább egy ember fogadja a belépőket, ő veszi fel a telefont is. Az esti órákban legalább két ügyeletes tartózkodik a házban, egyikük férfi. Ügyeletet terápiás gondozottaink is vállalnak. Az ügyeletes fogadja az új embereket, érdeklődőket, informálja, tájékoztatja őket; a regisztrációt és a megállapodások megkötését a segítők végzik. Az ügyeletes útba igazítja a programok résztvevőit, közvetíti az üzeneteket, információkat ad. Figyel a rend megtartására, az emberekre és a tárgyakra. A stáb vagy csoport elé viszi azokat az információkat, melyek a segítségnyújtás szempontjából fontosak lehetnek. Átveszi a postát és egyéb küldeményeket, megmutatja a víz-, villanygázóraállást a leolvasónak, és végzi a sok egyéb portai teendőt. Nemcsak elveinkben, a valóságban is arra törekszünk, hogy házunk a tisztaság háza legyen. A ház napi takarítása a programokhoz igazodik. A segítők és terápiások feladata, de általában mindenki segít, aki éppen a házban tartózkodik. A napi takarításon kívül gyakran rendezünk takarítókarbantartó akciókat, amikor valamennyien a ház rendbetételével foglalkozunk.
-3-
A terápiások feladata, hogy a programok részvevőit ellássák kávéval, teával és üdítővel, esetenként szendviccsel, csokival, rágcsálnivalóval. Ők üzemeltetik a büfét, melynek bevételét annak feltöltésére használjuk, s az esetlegesen keletkező haszonból kávéfőzőt, vagy egyéb szükséges konyhai eszközt veszünk, esetleg egy-egy közösségi program költségeit fedezzük belőle, ez utóbbi azonban ritkán fordul elő. A Megálló Csoport ingyenesen biztosítja az ásványvizet a dolgozóknak és a klienseknek; ez is a büfében kapható. Tervezzük, hogy a kiürült műanyag palackokat külön tároló edényben gyűjtjük és szelektív hulladékgyűjtő konténerekbe szállítjuk. Két munkatársunk feladata a napi egyszeri meleg étkezés biztosítása. A menüt egy hétre előre állítjuk össze. A napi ebédre, mely költségtérítéses - 2002-ben 300 Ft.- - 11 óráig lehet jelentkezni. A konyhások, beszerzik az ebéd készítéséhez szükséges alapanyagokat. Elkészítik az ebédet, megterítenek a nagyteremben, és kettőkor közösen leülünk ebédelni. Ebéd után elmosogatnak és kitakarítanak. A házat üzemeltető segítők és terápiások feladata a ház rendszeres karbantartása. A kisebb munkákat - pl. zár- vagy égőcserék - a ’Nyitott ház’ program felelőse önállóan végzi, ami szakembert igényel ahhoz szakembert hív. A nagyobb munkákat (teremkialakítás, a bútorzat beépítése, kertrendezés) a stábbal egyeztetve közösen végezzük. A csoportok és más tevékenységek különleges igényeit szintén a stábüléseken gondoljuk át, ám azok meglétéről a ’Nyitott ház’ felelősei gondoskodnak. (Melyik csoportra hány szék kell milyen elrendezésben, legyen zárható helye a színház csoport kellékeinek, a hangszereknek, kell-e videó vagy magnó a tanórákhoz… stb.) A többi program működéséhez szükséges eszközök beszerzése szintén az ’Nyitott ház’ programban részt vevő segítők és terápiások feladata. Az irodaszereket, a taneszközöket, üdítőket, csavarokat, tisztasági- és takarítószereket a festékeket, villanykörtéket - mindent magunk szerzünk be. Heti egy napot jelöltünk ki a vásárlásra; a szerteágazó igények összegyűjtése után rendszerint egy segítő és egy-egy terápiás bevetik magukat a fogyasztói társadalom dzsungelébe az alapítvány kisbuszával. Ezek a kirándulások terápiás értékkel is bírnak: legalább egy hétre előre meg kell tervezni a teendőket, költségvetést kell készíteni, utána kell járni, hogy van-e keret a beszerzésre vagy nincs, készpénzelőleget kell felvenni és azzal elszámolni, valamint sokat kell sorba állni, utána járni, megkeresni, eldönteni … stb., stb. A 9 személyes kisbusz, amit a bevásárláskor is használunk, biztosítja számunkra a mozgást, legyen szó szakmai összejövetelekről, prevenciós előadásról, közös sportprogramról, tanulmányi kirándulásról vagy bármilyen a házon kívüli közösségi eseményről. Az autó használatának beosztása, szervízelése, karbantartása, takarítása, szintén a ház üzemeltetőinek feladata. A ’Nyitott ház’ programfelelősének feladata a házban működő programok gyakorlati koordinálása, az események nyilvántartása, szervezése, közhírré tétele, dokumentálása. Ehhez a többi program felelősei valamint a csoportvezetők leadják igényeiket egyeztetik a lehetőségeket. A stáb hetente közösen áttekinti a programokat, elkészíti a segítők időbeosztását, a terembeosztást, a busz útvonal-beosztását, stb. A felmerülő problémákat a stábon tárgyaljuk meg: megesett például, hogy a színházi próba a Józanság Megtartó Csoport foglalkozásával párhuzamosan, a szomszédos helyiségben zajlott, s a színházasok ordítozása megzavart egy-egy őszinte pillanatot. Az ilyen esetekből levonjuk a tanulságokat, s a későbbiekben igyekszünk elkerülni az ezekből adódó kellemetlenségeket.
Drop in A Megálló Ház egyik meghatározó funkciója, hogy van. Azt jelenti ez, hogy akár konkrét cél nélkül, akár valamiféle gyors és egyszerű segítséget igénylő problémával bármikor bárki betérhet. Kevés ilyen hely van a fővárosban, s az országban egyaránt, ahova egy szenvedélybeteg mindenféle különösebb szándék nélkül, puszta érdeklődéstől vezérelve elmehet anélkül, hogy valamifé-
-4-
le felé irányuló elvárásnak már a küszöb átlépésének pillanatában meg kellene felelnie. A hívatlanváratlan látogatót fogadja az aktuális segítő házigazda, elbeszélget vele, igény szerint bemutatja a házat, a programokat. Vannak, akik vissza-vissza térnek, programhoz ugyan nem kapcsolódnak, de kötődnek hozzánk. Vannak, akik csatlakoznak valamelyik csoportunkhoz. Az is előfordult, hogy egy anyagos csak egy pohár vizet kért; szó szót követett, következő nap újra jött, elhozta a barátait is; mikor kiderült, hogy nem képes tartósan tiszta maradni, bár korábbi szándékaival ellentétben már törekszik erre, megszerveztük, hogy rehabilitációs otthonba kerüljön. Jellemző történet, amit az azóta talpra állt delikvens csodaként élt meg, holott pusztán annyi történt, hogy a Megálló közössége, elfogadó és támogató légköre ébresztette rá arra, milyen érzés ismét tisztának lenni. Tekintve, hogy az elmúlt években több hasonló esettel találkoztunk, úgy gondoljuk, rendkívül fontos, hogy nagy hangsúlyt fektessünk a Megálló Házba betévedt látogató nyitott és humánus szellemben történő fogadására.
Rehabilitáció Egyedülálló vállalkozás a Megálló Csoport Nappali Rehabilitációs Programja, melynek célja a szenvedélybeteg fiatalok visszavezetése azokba a természetes közösségekbe, ahonnan betegségük, másságuk, deviáns voltuk miatt kihullottak. Ebben a programban vehetnek részt hosszú távon azok az önként jelentkező szenvedélybetegek, akik úgy érzik, hogy az általunk napi rendszerességgel kínált tevékenységek segítséget nyújtanak a szerhasználat abbahagyásában, életvitelük rendezésében. Mivel stábunk többségében talpraállt szenvedélybetegekből áll, akik közül többen vettek részt bentlakásos rehabilitációs programban, a napirendet és a tevékenységeket elsősorban azokra a tapasztalatokra építettük, melyek nekik is tartós segítséget nyújtottak, megőrizve minden olyan elemet, ami városi körülmények közt alkalmazható. Ezek közül a legfontosabbak a rendszeres és sokrétű munka, csoportterápia és közösségi tevékenységek, intenzív napirend-szervezés, rendszeresség, állandó jelzés és visszajelzés egymás felé, valós felelősségvállalás, alkotómunka, együttműködés a társakkal, azok segítése, szolgálata, az önérdek és általában véve az önzés háttérbe helyezése. A rehabilitációs program részét képezi a gondozottakkal minimum heti egy alkalommal folytatott egyéni beszélgetés (egyfajta „terápiás ülés”), az életvezetési tanácsadás és folyamatos támogatás, a szociális ügyintézés, szüksége esetén a szülők – nevelők – „kezelése”, bevonása a gondozási folyamatba, a lehetőség szerinti kooperáció a szenvedélybeteg fiatal környezetével, addiktológiai, pszichiátriai osztályon történő kezelésbe vétel esetén a segítő kapcsolat folyamatos fenntartása, személyre szabott tanítási-tanulási folyamat kialakítása és végzése. A napirendet időben arányosan struktúrálják az egészséges élet és az egyéni fejlődés alapelemei: rendszeres étkezés A Házban módunk van konyha használatra. A rendszeres és kultúrált étkezés nem csak a felépülés fontos eleme, de a konyha önerőből, az érintett szenvedélybetegek aktív részvételével történő üzemelétetése terápiás értékkel bír és fontos életvezetési-, szervezési készségek és képességek elsajátítását teszi lehetővé, s része az egészséges életvitel megtapasztalásának, kialakításának. munkavégzés, munkaterápia
-5-
A napi rendszerességű fizikai munka a rehabilitációs program egyik alappillére. A fizikai felépülés alapvető eleme, az életvezetés, a szenvedélybetegség által torzult személyiség és értékrendszer építésének, megváltoztatásának eszköze. Több, az egészséges életvitelhez szükséges képesség és érték elsajátításának legfontosabb terepe: türelem, fegyelem, kitartás, alázat, az önzés elhagyása, önbecsülés. Egyúttal a jövőbeli önfenntartás tanulásának terepe. Hosszútávon a Ház fenntartásának egy részét is biztosítja, lehetőséget ad foglakoztatás megvalósítására. tanulás Gondozottaink középiskolából kimaradt fiatalok. A rehabilitációs program módot ad a felépüléssel egy időben az érettségi vizsgára való felkészülésre is. A tanulási program a Tanodában kikísérletezett és bevált személyközpontú tanítási módszerrel történik, s a munka mellett egyben a szellemi fejlődés lehetőségét is kínálja. Az érettségi vizsga megszerzésének lehetősége - az Alapítvány által működtetett Gimnáziumban - pedig további életesélyeket kínál (továbbtanulás ill. munkavállalás). közösségben való aktív részvétel A szenvedélybetegek magányos, önző, manipulációkkal teli életformája helyett az intenzív közösségi létet kínáljuk. A terápiás jellegű önsegítő csoportok adnak módot a személyes és közösségi problémák, gondok, konfliktusok és eredmények, örömök feldolgozására. A személyiség fejlődése a sorstársakból és segítőkből szerveződő csoport visszajelzései útján valósul meg. Az őszinteség, a nyitottság a legfontosabb értékek, melyet ezen a területen gyakorolni, tanulni lehet. A Ház élete, a rehabilitációs program tartalma közösségi döntések sorozata. A közösségben és a csoportmunkában történő aktív részvétel a felelősségérzet alakításának is fontos terepe. alkotó tevékenység Cél e szűkebb értelemben vett rehabilitációs programban résztvevő szenvedélybeteg fiatalok bevonása a Házban szerveződő csoportok, programok munkájába is. A gondozottak egyben a Ház gazdái is, s az alkotócsoportok szervezésében, működtetésében aktív szerepet vállalnak, részt vesznek a Nyitott Estek megszervezésében és lebonyolításában. Elhanyagolt kreatív energiáik kaphatnak értelmes keretet és teret e tevékenységben, s módjuk nyílik találkozni és kapcsolatokat építeni saját szubkultúrájukhoz nem tartozó emberekkel. sport Az egészséges életvitel tanulásának és gyakorlásának, a csapatban, azaz csoportban működés tanulásának terepe, a fizikai és lelki felépülés eszköze. A türelem, együttműködési készség, egymásra figyelés, alázat edzésének terepe. A rehabilitációs programban résztvevő fiatalok két csoportra oszlanak: a terápiásokra, akik bekerültek az oktatási programba is, és az elsőlépcsősökre, akik még csak kóstolgatják a rendszer adta lehetőségeket. A két csoport közötti különbség mindössze annyi, hogy míg a terápiásokkal már megkezdtük a hosszabbtávú közös munkát, melynek tartalmi és formai elemei mindkét fél számára világosak, addig az elsőlépcsősök ismerkednek az általunk kínált lehetőségekkel, elvárásokkal, feladatokkal és persze mi is ismerkedünk az emberrel, szándékaival, terveivel, képességeivel s azzal, hogy milyen áldozatokat kíván hozni felépülése érdekében. Ez a rendszer lehetővé teszi a folyamatos bekerülést, ezáltal a gyors reagálást és gyors segítségnyújtást is. „K: Szerinted mit jelent az, hogy én drogozom, mi meggyógyulunk? V: Hát azt, hogy én drogozom, ti meg gyógyultok.” (interjú-részlet egyik gondozottunk, a ki azóta befezete a rehabilitációs programot)
-6-
A programba történő belépéskor egységes kérdéssor alapján mindenkivel egy videon rögzített intejút készítünk. Ennek közös megtekintés rendkívül tanulságos a józan „másképpgondolkodás” időszakában. A terápiásokkal szemben – annak ellenére, hogy tudjuk, szenvedélybetegek -, magas elvárásokat támasztunk. A stáb a mintacsoport; amit mi önmagunktól elvárunk azt célozzuk meg a fiataloknál is. Tudjuk, hogy nem kérünk lehetetlent és így mondhatjuk el, hogy közösen üzemeltetjük a házat. A rehabilitációs program meghatározó pillérei: a Terápiás Csoport - hetente háromszor -, ahol magunkról és egymásról beszélünk; a havonta egyszer tartott hózáró csoportok, ahol közösen értékeljük egymást; az állandó feladatok házigazdaság, pultozás és konyha, amit hetente osztunk be; a ház napi takarítása, karbantartása és a közös ünnepek. A rehabilitációs program szerves része az oktatási program, középfokú képzés lehetőségének biztosítása. A tanulás, tanórák személyre szabott intenzitással, bekerülnek a terápiások napi- ill hetirendjébe. A nappali rehabilitációs programban résztvevők segítése a legfontosabb feladatunk, így ők részesülnek a legkomplexebb ellátásban. Minden terápiásnak van egy segítő és egy tanulásszervező párja, akik hármasban, heti rendszerességgel megbeszélik aktuális ügyeiket; elkészítik a fiatal heti rendjét, a terápiások heti három alkalommal csoportra járnak, ahol közösen szervezik életüket. Ezen túl ösztönözzük, hogy a ház többi programjában is részt vegyenek. A rehabilitáció a Megálló Ház létezésének alapjait teremti meg: azok a fiatalok, akik segítségünket kérték annak idején, talán észre sem veszik, hogy ma már ők segítenek abban, hogy működhessen a ház. A terápiások munkája nélkül nem tudnánk olyan sokféle tevékenységet végezni a házban; többek közt ez a valóságos felelősségvállalás, ami önbizalmat ad, s így a talpra állás előfeltétele. Minthogy a Megálló Csoport nagy valószínűséggel szerepelni fog azon intézmények listáján, melyek a szerhasználattal kapcsolatos ügyek esetében rendőrség felé igazolást adhatnak az „elterelés”-ről, terveink között szerepel egy olyan program részletekbe menő kidolgozása, amit minden szenvedélybetegnek el kell végeznie ahhoz, hogy a kezelésben történő részvételről hivatalos okmányt kaphasson.
Oktatási program Olyan szenvedélybeteg fiatalok számára kínálunk tanulási lehetőséget, akik szakítani akarnak eddigi életmódjukkal, és józanul akarnak élni. Szeretnénk, ha a tanulás részét képezné józanodásuknak, illetve segítené őket józanságuk megtartásában. Fontosnak tartjuk, hogy a tanulás a fenti célok megvalósításának mindössze egyik eszköze. Segíthet kialakítani és megerősíteni a reális önképet, önértékelést, önbizalmat. Az érettségi bizonyítvány megszerzése növeli az esélyeket a munkavállalás, illetve a továbbtanulás területén, tehát reális perspektívát, célokat ad. Legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy fel tudjuk venni, majd alakítani és megtartani tudjuk a kapcsolatot a drogfogyasztó fiatalokkal; valódi érdeklődéssel forduljunk feléjük. A tanulástanítás folyamatát is emberi kapcsolatként fogjuk fel. A tanítás részének tekintjük a beszélgetéseket, és akár ezeken, akár a konkrét tantárgy-pedagógiai munkán keresztül segítjük a személyiség fejlődését, változásait. Úgy próbáljuk alakítani magatartásunkat a drogfogyasztókkal, hogy érdemes le-
-7-
gyen a Megállóba betérni, visszatérni és ott új, perspektívákat jelző kapcsolatokat és feladatokat találni. E magatartás fontos része, hogy sikerüljön kialakítani a kölcsönös bizalmat, a kötődést, és ennek alapján a kölcsönös elvárásokat. Az iskolai kereteknek nagy szerepük lehet a perspektíva kínálásban, napi foglalkoztatásban, gyógyulási és életesélyek megmutatásában, mintaadásban, és új, egészséges kapcsolatok kialakításának kínálásában; vagy pusztán abban - s ez sem kevés -, hogy az el- és megítélés, vagy oda nem figyelés helyett egy elfogadó magatartást mutatnak. Az iskola, mint segítő intézmény lehetőséget kell, hogy adjon a drogfogyasztók számára, hogy változtassanak életükön. Az évek során kialakultak azok a területek, ahol a Tanoda, mint iskola, részt tudott vállalni a probléma megelőzésében ill. kezelésében: alaposan - a témával kapcsolatos ismeretek minden oldalára kiterjedően - tájékoztattuk mindazokat fiatalokat, akik még nem próbálkoztak kábítószerfogyasztással (ez a megelőző munka minden Tanodás fiatalt érintett, a tanítás és az esetkezelő munka szerves részévé vált); az ismerkedőket, próbálkozókat, alkalmi fogyasztókat igyekeztünk „megállítani” (az esetkezelés és tanítás összefonódott, a napi tevékenység és megértő légkör elvonta a figyelmet a kábítószerekről); intenzív esetkezelést végeztünk, segítő kapcsolat működtetttünk; kábítószerfüggőket segítettük az absztinenciával és/vagy a felépüléssel kapcsolatos döntés megerősítésében, motiváltuk és támogattuk öket a kezelésben történő részvétel irányában; közösségi tevékenységeket, feladatokat kínáltunk és szerveztünk a drogfogyasztók bevonásával; a Leo Amici Alapítvány komlói rehabilitációs intézetével együttműködve segítettük a hosszabb távú kezelésben részesült, függőségtől megszabadult, a normális, mindennapi életbe való visszailleszkedést tanuló fiatalok reszocializációját. Ugyanakkor tagadhatatlan hogy a kábítószer- ill. alkohol fogyasztó és függő gondozottaink - kiknek száma évről évre növekszik - különösen intenzív, napi odafigyelést, támogatást, egy intenzív segítő kapcsolat működtetését, speciális tanítási-tanulási módszereket és sokirányú külső kapcsolattartást igényelnek. Az intenzív törődés olyan komplex hatásrendszer, mellyel elérhető a figyelem elvonása a „szerektől”, hogy azok helyébe a pozitív és építő emberi kapcsolatok, a vállalható és elvégezhető tevékenységek kerüljenek. A Megállóban többféle tanulási lehetőséget kínálunk, válaszolva klienseink pillanatnyi állapotára és aktuális élethelyzetére A Félutas oktatási program azoknak a fiataloknak segítség, akik valamely bentlakásos intézetben befejezték terápiájukat, s Budapestre kerülvén elkezdik önálló életüket. Nekik jól jöhet, ha figyelembe vesszük munkaidő-beosztásukat, az esetleg gyakran változó munkahelyeket; célokat és napi feladatokat fogalmazunk meg a tanulási kötelezettség által, hogy ezek segítségükre legyenek szabadidejük hasznos eltöltésében. A félutas oktatási programba negyedévenként felvételi útján lehet bekerülni. A tanulói létszámot 20 főben határoztuk meg. A terápiások számára is biztosítunk tanulási lehetőséget; a tanulás ebben az esetben a személyiség újjáépítésének, a józanság elérésének és megtartásának egyik – nem privilegizált - eszköze. Ebbe az oktatási programba folyamatosan – ez Első lépcső során – lehet bekerülni: mikor a fiatal belép a Megállóba, hosszabb-rövidebb ismerkedünk vele, s ő is barátkozik a környezetében lévő emberekkel, a Megálló dolgozóival; ez alatt az idő alatt mérjük fel tanulási képességeit, tudásszintjét. A programban jelenleg legfeljebb 12 fő vehet részt.
-8-
A Budapesten kívüli terápiás közösségekben élő, tanulni vágyó fiatalok számára az adott terápiás közösség munkatársaival közösen alakítunk ki tanulási programot, amennyiben azt a segítők is helyénvalónak látják. A rehabilitációs intézetben terápián résztvevő diákjaink tanítása során a kapcsolattartás, a tanulási folyamat speciális módszereket kíván meg és hétvégi munkát is jelent, valamint a tanítási szünetekben is folyamatos. Számukra - együttműködve az adott intézettel - lehetőséget biztosítunk arra, hogy a rehabilitáció ideje alatt is folytathassák tanulmányaikat konzultáló-levelező formában. Havi egy alkalommal a Tanoda segítő-oktatói töltenek egy teljes hétvégét az intézetben ill. folyamatosan tartják a kapcsolatot a diákokkal (levelezés, telefon, látogatások stb. útján). A másik konzultációs alkalom a Tanodában történik. Ekkor „intézeti” diákjaink utaznak Budapestre, s itt egyéni ill. csoportos foglakozásokon vesznek részt. Terápiájuk folyamatában fontos lehetőség volt az intézet falai közül való kilépés és az új, egészséges - nem drogos - kapcsolatok alakításának esélye és lehetősége kortársaikkal, a tanodás fiatalokkal. Az intézetekkel együttműködve az ott élő fiatalok terápiájába beépülő tanulási program szélesítheti az intézet elhagyása utáni életcélokat, lehetőségeket, további életutakat ill. az intézet elhagyása utáni nehéz időszakban, az újra Budapestre, a hétköznapi, nehézségekkel teli életbe kerülő fiatal számára egy már jól ismert, biztonságos terepet jelent a visszailleszkedés folyamatában. Ugyanakkor az érettségi megszerzésének konkrét életesély növelő jelentősége van (munkába állás, továbbtanulás), melyre hagyományos iskolai keretek között nincs esélyük. Ezzel az oktatási formával kapcsolatban a következő feladatokat végezzük: személyreszabott tanmenetek és tananyagok kidolgozása; a speciális helyzethez és a személyekhez alkalmazkodó tanítási módok kidolgozása és alkalmazása; szenvedélybeteg fiatalok tanulási képességeit fejlesztő módszerek kidolgozása a végzett gyakorlat alapján; személyenként 2-3 tantárgy tanítása; segítő párként tevékenykedés; kéthetente tanulási folyamat elemző és programozó, a terápiás folyamatot elemző esetmegbeszélés; havonta egy közös esetmegbeszélés az együttműködő intézményekben dolgozó segítők részvételével. A bentlakásos terápiás intézetekben gondozott szenvedélybetegek oktatásának módszereit a komlói Leo Amici Alapítvány munkatársaival közösen dolgoztuk ki, csaknem egy évtizedes együttműködésünk során. Ez a program jól működtethető más közegben is, ezt példázza, hogy jelenleg a noszlopi rehabilitációs intézet gondozottjai közül is vannak tanítványaink. Valamennyi oktatási program tantárgystruktúrája megegyezik a dolgozók gimnáziumáéval, egyetlen különbség, hogy a fizika, kémia, biológia és földrajz tantárgyakat az egységes természettudományos látásmód kialakítása érdekében a ’természetismeret’ tantárgy keretében oktatjuk. Ha valamelyik diákunk a hagyományos tantárgyi felosztást választja, erre is biztosítunk lehetőséget. A diákok tanulási programjának kialakításában elsődleges szempont a személyre figyelő attitűd. Célunk, hogy a fiatalok ne csak a hagyományos ismerethordozókból, hanem életük minden pillanatából, helyszínéből, találkozásából hasznos információt tudjanak gyűjteni. Természetesen a hagyományos órakereteket is használjuk, azonban ezek az órák sem személytelen előadásokat jelentenek, hanem a kiscsoportos, sokszor egyéni foglalkozásokat; nem aláfölé rendelt viszonyokra, hanem partneri kommunikációra épülnek.
-9-
Diákjaink az egyes tantárgyakból jegyeiket negyedévenként vizsgákon szerzik meg; ez lehetőséget nyújt a vizsgahelyzetek, pl. az érettségi vizsga-szituáció gyakorlására. A vizsgák értékelése részben a hagyományos módon – osztályzatokkal - történik, emellett szóbeli értékelésekre, direkt visszajelzésekre is sor kerül. A tanulást kiegészítő programok támogatják, pl. könyvtárismeret, könyvtárlátogatás, tanulmányi kirándulások, filmklub, színházcsoport, egyéb sport- és szabadidős tevékenységek.
Félutas program A drogfogyasztókkal végzett munkánk fontos része a szenvedélybetegségből felépült, új életet kezdő diákjaink reintegrációjának támogatása. Szerencsére egyre több ilyen fiatallal találkozunk. Ők azok, akik a normális, mindennapi életbe való visszailleszkedést tanulják, próbálgatják, s ebben igen sok támogatást igényelnek. Különösen a világban való tájékozódás, a kommunikáció, az emberi kapcsolatok alakítása és fenntartása, valamint az érzelmi élet vezetésének buktatói merülnek fel problémaként. A segítő feladata az apró problémák azonnali észlelése és a megoldási módok vázolása, egy mintaértékű és visszajelzésekben gazdag kapcsolat kiépítése a segítettel. Ez a segítő kapcsolat a „tanuló terep” a későbbi és elérendő önálló életvezetéshez, s ugyanakkor fontos funkciója van a visszaesés megelőzésében is. Az utógondozás része az önálló életvezetés – pl. a tanulási folyamat folytatása, munka keresés-találás, beilleszkedés a munka világába – kialakításának, konkrét jövőbeli célok és az azokkal kapcsolatos feladatok megfogalmazásának maximális és biztonságos támogatása. E folyamat része a közösségi és alkotó tevékenységekbe való bekapcsolódás elérése is. Lehetőséget és teret adunk a kreatív energiák kibontakozásához, a közös munka és cselekvés erejének és nehézségeinek megtapasztalásához. Az alkotó csoportokat a segítők háttértámogatása hívja életre és működteti. A Megállóban elérhető önsegítő csoportok, a szabadidős és kulturális programok, azok elméleti és gyakorlati tanulságai, valamint résztvevői mind a józanság megőrzését támogatják. A Megálló Csoport félutas programjának célja a rehabilitációs kezelést befejező emberek sorsának továbbkövetése és segítése. Olyan utókezelés ez, mely magába foglalja a tartós józanság megőrzésének támogatását, a visszailleszkedés segítését, munka- és lakáskeresésben való segítségnyújtást, a szabadidő hasznos eltöltését. A Ház bázisként működik ezeknek az embereknek a számára: bármikor bejöhetnek, amikor idejük és tennivalójuk engedi. Azoknak a szenvedélybetegeknek ajánljuk, akik túl vannak egy hoszszúterápiás rehabilitációs kezelésen és Budapestre költöznek. A programba való bekerülés feltétele, hogy elsődleges cél a józanság megtartása. A félutas program több lehetőséget tud kínálni: • • • • •
a Józanság Megtartó Csoportot (általában 8-15 fő vesz részt rajta); az oktatási programot: a félutas oktatási program gimnáziumi érettségi megszerzését kínálja a félutasok munkájához és időbeosztásához alkalmazkodó ritmussal; a foglalkoztatási programot (jelenleg 7 szenvedélybeteget foglalkoztatunk segítői vagy más munkakörben); a szabadidős tevékenységeket, sportolási lehetőséget a házban, és más külső helyszíneken; az „Éra” színház csoportot, mely heti egy alkalommal 5-6 józan szenvedélybeteg részvételével hétvégén működik; célja mozgás, játék, „megmutatás”.
Ami messzebbre mutató terveinket illeti, egy bentlakásos félutas ház beindítását tartjuk szükségesnek. A rehabilitációs kezelést befejező emberek többsége lakhatási nehézségekkel küszködik. Szeretnénk egy lakást vagy házat bérelni vagy vásárolni, s azt félutas házként működtetni. Ez a ház 6 hónapig biztosítana szállást a programban résztvevő rászoruló józanoknak, annak érdeké-
- 10 -
ben, hogy ez alatt az idő alatt megtalálják helyüket a közösségben, a társadalomban, hogy munkát találjanak, hogy később saját erőből tudják fenntartani magukat.
Foglalkoztatás A Megálló Ház olyan komplex kezelési programot megvalósító intézmény, melyet gyógyult szenvedélybetegek üzemeltetnek. Ez fordítva is igaz: a Ház elsődleges funkciója az ő foglalkoztatásuk, melynek legfontosabb tartalma józanságuk megerősítése és a munkába állásukhoz szükséges képességek megtanulása, fejlesztése, valamint képzettségük növelése. A foglalkoztatási program olyan munkát kínál számukra, melyben elsősorban ezek a képességek gyakorolhatók, az elvégzendő munkák és feladatok pedig kapcsolatban állnak a szenvedélybetegek ellátásával. A Megállóban dolgozó segítők és munkatársak többsége tehát a munkaerőpiacon hátrányos helyzetbe került, talpra állt szenvedélybeteg. Felismerve és kiaknázva a gyógyultakban rejlő hiteles segítő erőt s azt a tényt, hogy a sorstársakkal való törődés a józanság további erősödését is segíti, szerveztük meg foglalkoztatási programunkat. E programban jelenleg hét főállású segítő vesz részt, akik önnön józanságuk megerősítésén túl jelentős támogatást és mintát nyújtanak a hozzánk fordulóknak. A gyógyult szenvedélybetegek közül sokan kívánnak és tudnak segíteni sorstársaiknak, s ez, az önsegítés elvén alapuló támogató rendszer tapasztalataink szerint az egyik leghatékonyabb módja a kábítószer-fogyasztás abbahagyására irányuló motiválásnak. A foglalkoztatottak fő feladata a Megálló Ház nappali ellátást nyújtó, rehabilitációs-terápiás, közösségi és reintegrációs programjának működtetése. Heti egy alkalommal a foglalkoztatottak stábülésen vesznek részt. a szakmai program megszervezésén és lebonyolításán túl a stábnak – mint csoportnak – fontos feladata egyfajta belső szupervízió megvalósítása, a szakmai vezető körzeműködésével. A stáb hivatott arra, hogy ebben a személyiséget maximálisan igénybe vevő munkában kezelje az egymás közti viszonyokat, konfliktusokat és persze örömöket, sikereket is. A közös gondolkodás és közös döntések fóruma, s mint ilyen, kulcsszerepet játszik a munkában való megtartásban. Ha a stáb őszinte, jó hangulatú, visszajelzésekkel teli, jó munka- és emri kapcsolatokat alakító, úgy az a közös ügyhöz – vagyis ehhez a munkához – való tartozás és ragaszkodás érzése, vagyis az elkötelezettség növekszik. Az együtt dolgozó csapatban már kialakult a „Megálló-Ügy tudat”, s az ezzel a munkával kapcsolatos alázat. A segítők feladatai: nyitvatartási időben folyamatos ügyelet ellátása; a látogatók fogadása; információs szolgálat; a rehabilitációs program lebonyolítása; esetkezelő munka; csoportok, programok, rendezvények szervezése és vezetése; alkotó-önsegítő csoportok vezetése; a tanítási-tanulási folyamatok szervezése; külső kapcsolatok építése-fenntartása; hozzátartozók fogadása; a Ház üzemeltetése; adminisztratív feladatok ellátása; önképzés. Foglalkoztatottaink közül öten vettek részt akkreditált továbbképzésekben (egy fő végezte el a SOTE kortárs-segítő képző programját, négyen a „Lehetőségeim és határaim a szenvedélybetegel kezelésében” c. 60 órás programot.) Egyik foglalkoztatottunk a JPTE szociális munkás szakán tanul, ketten pedig az ELTE GYFK szociális munkás szakára járnak. A Belvásoi Tanoda Alapítványi Gimnázium középfokú oktatási programjában a foglalkoztatottak közül jelenleg hárman vesznek részt. Tréningeken, hazai és nemzetközi módszercsere-programokon törekszünk olyan ismeretek megszerzésére, melyek birtokában kezelni tudjuk a felmerülő problémákat, szakmai háttértudással és gyakorlati-módszertani útmutatókkal igyekszünk felvértezni magunkat a segítő munka csapdáival való küzdelemhez, megteremtjük a tudatos segítő munka elemeit, nem szem elől tévesztve, hogy az ösztönösség e munka egyik legnagyobb erénye. Egy-egy módszer saját élményű elsajátítását és elsajátíttatását preferáljuk; ilyen programok során történik a leendő feladatkörök pontos, egyénenként mérlegelt kimunkálása és az újonnan foglalkoztatni kívánt munkatársak kiképzése is. Ez utób-
- 11 -
biakat bevonjuk a nappali rehabilitációs programba, hogy élesben próbálhassák ki képességeiket és a rájuk váró nehéz helyzeteket. Ezt a felkészítő időszakot a programban már hosszabb ideje résztvevő gyógyult szenvedélybetegek és a szakmai vezető irányítják; ők a leendő foglalkoztatottak mentorai. Nap mint nap közösen elemezzük a történéseket, eseményeket. „Nagy nehézséget okozott, hogy magamban helyre tegyem a segítő identitás lényegét. Talpra állt szenvedélybetegként kaptam némi segítséget és sok tapasztalatom is lett arról, hogy hogyan nem segítsünk, és persze arról is, hogy hogy igen. Ez persze már nem olyan egyszerű, ha nem önsegítőként, hanem segítőként kell viszonyulnom más szenvedélybetegekhez. Világossá vált számomra, hogy túl kell lépnem a sorsom által megadott tapasztalatokon, és valódi segítővé kell válnom. Ehhez ad nagy segítséget a Segítők Önsegítő Műhelye, ahol van módom megvitatni azokat a helyzeteket, amikre csak más segítők látásmódjával tudok rálátni, hiszen én is emberből vagyok, és nem lehet kizárni érzelmeket, érzéseket, rossz vagy jó beidegződéseket. Tanulunk, fejlesztjük magunkat és szupervizorai vagyunk egymásnak. Jó lehetőség ez arra is, hogy a belső konfliktusokat elegyengessük. Nekem ez igazás sokat jelent és jó lnne, ha tönn idő jutna erre.” (egy foglalkoztatott)
A személyközpontú segítés módszereit, a segítő személyiségét, a Megálló Házban a gondozottakkal végzett munka során felmerülő kérdések megbeszélését célzó csoport, a Segítők Önsegítő Műhelye alapvetően a foglalkoztatottak segítő munkára való alkalmassá tételét szolgáló képzési forma, ugyanakkor nyitott: nem zárja ki érdeklődő munkatársak, szakemberek, kortárs segítők részvételét. Értelmezésünkben a deviancia - s ezen belül a szenvedélybetegség - kezelése olyan komplex beavatkozási mód, amely a segítő munkán belül, speciálisan képzett szakemberekkel, személyközpontú szellemben, a deviáns létformára és karrierre mint egészre reagál a probléma megjelenési helyén. A deviancia puszta megállapítása csupán megbélyegzés. Kijelentésének csak akkor van értelme, ha a beavatkozás azzal egy időben megkezdődik. Ezt pedig felelősséggel csak olyan személy vagy munkacsoport vállalhatja, mely az érintettekkel folyamatosan együttműködve kezelést, megoldási alternatívát tud nyújtani. Mi, a Megállóban dolgozó segítők nem birtokoljuk a bölcsek kövének csalhatatlan igazságát. Tudjuk viszont, hogy 6-12 év kábítószer- vagy alkoholhasználat után hogyan lehet 2-8 évig józannak maradni, tudjuk, milyen döntéseket kell meghozni és milyen tettek sorozatát kell végrehajtani józanságunk megőrzése érdekében. Tudjuk, melyik mozdulat, melyik tett, melyik gondolat támogatja a józanságot, és melyek dolgoznak ellene. Nekünk viszont újra és újra meg kell fogalmaznunk, s napi gyakorlattá kell alakítanunk mindezt. A sorstársi közösség hihetetlenül sok segítő energiát rejt magában, a segítés elsősorban a saját élményeken, a hitelességen és a maximális elkötelezettségen alapul. Jól ismerjük a drogszakmában a már felépült szenvedélybetegek szavainak és tetteinek erejét, hatását, s fontos szerepüket a drogfogyasztás megelőzősésében ill. kezelésében. Azok a józanok, akik sorstársaik támogatására szövetkeznek, ha az első csalódásoktól nem hátrálnak meg, ezt a munkát kitartóan és hosszú távon végzik. Nem akaratunkat és erkölcsi normáinkat kívánjuk rákényszeríteni klienseinkre; a bennük rejtőző, önmaguk érdekében mozgósítható erők, a boldogságra és kielégültségre irányuló vágyak felszínre hozására és aktivizálására törekszünk. Minthogy programjaink, bár részben önálló egységek, ezer szálon kötődnek egymáshoz, koordinálásuk érdekében a programfelelősök – gyógyult szenvedélybetegek - stábnak nevezett munkacsoportban dolgoznak. Heti rendszerességgel, minimum 4 órában tervezzük meg a feladatokat, heti eseményeket és programokat, s egyúttal kontrolláljuk az egyes programrészeket. Kulcsfontosságú pont a stáb elkötelezettsége, egységessége és stabilitása, minthogy fejlődésünket az alulról történő építkezés, a kliensek újabb és újabb igényeiből történő kiindulás jellemzi, s erre kizárólag
- 12 -
egy erős stáb tud építően reagálni. Jelenlegi stábunk tagjainak iskolai végzettsége igen változatos: van köztünk szociális munkás, pedagógus, népművelő, addiktológiai konzulens, szakképzett ápoló és néhány egyetemi hallgató; mindennél fontosabbnak tartjuk azonban a talpra állt szenvedélybetegek és az önkéntesen elkötelezett segítők példaértékű, hiteles emberi jelenlétét.
Csoport-élet A Megálló Házban számos csoport működik; ezek határozzák meg a ház életét. Vannak köztük önsegítő- és egyéb csoportok; saját szervezésűek és tőlünk függetlenek. Az önsegítő csoportok főként beszélgetésre alapulnak, vannak azonban úgynevezett alkotó-önsegítő csoportjaink is. Ez utóbbi fogalmat mi hoztuk létre, tartalmi elemeit az elmúlt öt év folyamán kísérleteztük ki. Lényegében arról van szó, hogy az önsegítő csoportok céljait, formai elemeit és elveit megtartjuk, ám a kereteket az aktív alkotótevékenység adja. Így az én megnyilvánulásának és a másik érzékelésének nem a beszéd az egyetlen eszköze. A beszédnél sokszor pontosabb információt nyújtó, mindig őszinte, az érzelmeket hűen tükröző, manipulációnak csekély teret hagyó alkotófolyamaton keresztül jutunk el önmagunk és társaink pontosabb megértéséhez. A csoportban, a kis közösségben zajló csapatmunka nemcsak tevékenységünk alappillére: rendszerünk működtetésében és hitünkben is fontos szerepet kap.
A Megálló saját önsegítő csoportjai:
Józanság Megtartó Csoport „A legfontosabb … azt hiszem mégiscsak a szeretet. Az a szeretet, amelyet társaim iránt érzek, a bajtársiasság, a közös múlt és a vélhetően közös jövő egy szelete is, rendkívüli erővel tart minket össze.”
Önsegítő csoport, melyet talpra állt szenvedélybetegek hoztak létre, s ők működtetik. Általános célja és feladata, hogy az ide heti rendszerességgel járó drog- és alkoholbetegek egymás támogatásával, tapasztalataik cseréjével, gondjaik és örömeik megosztásával átsegítsék egymást a hétköznapok nehézségein, erősítsék és tudatosítsák egymásban józanságuk értékét és fontosságát. A csoportok a beszélgetésre és az egymásra való figyelésre épülnek. Heti rendszerességgel találkozunk, kört formálva ülünk le, ezzel is jelezve, hogy itt mindenki egyenlő partnerként lehet jelen. Egy-egy alkalommal 6-21 fő között változik a csoport létszáma, legtöbbször kilencen vagyunk. A csoportokat időjárástól és létszámtól függően a csoportszobában, a nagyteremben, vagy az udvaron tartjuk.
Szülőcsoport „Én is drogoztam hosszú ideig, én is úgymond rosszul viselkedtem a szüleimmel, és ők is kiakadtak a viselkedésemen, és így visszatekintve, azt hiszem, tudok a szülőknek segítséget nyújtani abban, hogyan viselkedjenek, vagy hogyan segítsenek a szenvedélybeteg gyermeküknek. És ezen kívül saját maguknak, hogy tudnak segíteni ebben a helyzetben. Tehát például ez az önvádaskodás ne tartson olyan hosszú ideig, hogy meg merjenek lépni bizonyos lépéseket, ami nagyon nehéz, de a drogozás megszüntetésében segíteni tud a gyermeknek. Azon kívül ez a szülőcsoport nem csak drogosokról szól, hanem magukról a szülőkről is, hogy ők hogy vannak. Például arról, hogy nekik hazudni kell a mun-
- 13 -
kahelyen egy beszélgetéskor, amikor azt kérdezik, hogy van a fiad, hazudni kell a rokonságnak, és, hogy kell-e egyáltalán, vagy melyik az a helyzet, amikor ezt érdemes elmondani, és milyen embereknek. Az első ilyen csoporttalálkozásokon mindig nagy a panaszáradat, nagy a fájdalom, de amikor egy szülő szembesül azzal, hogy nincs egyedül ezzel a problémával, és végre tud róluk beszélni, már az is segítség. És meg lehet figyelni, hogy pár találkozás után már magukról kezdenek el beszélni, arról, hogy mit csinálnak rosszul, vagy mit csinálnak jól.”
A Megállóban alkalomszerűen tartunk szülőcsoportokat. A jelenre inkább az a jellemző, hogy egy-egy terápiásunkkal és szüleivel ülünk össze, s az általánosságok helyett konkrét témákról beszélgetünk. Számunkra ezek a szituációk nagyon nehezek, de mégis érdemes erőltetnünk, mert határozottan segítik a terápiások megerősödését, talpra állását. Ezt tevékenységet legfeljebb negyedévente egy-egy alkalommal végezzük. A családi konzultációkat igény szerinti gyakorisággal a tárgyalóban vagy a csoportszobában tartjuk.
Színház Megálló „Ez az a ’színház’, ahol a leghülyébb gondolatból is kincset lehet varázsolni, ha azt megtöltöm az érzéseimmel, ahol a káromkodásomat is meghallgatják, ahol a gyarlóságaim is értékké válnak legalább egy pillanatra és ahol olyan emberek között vagyok, akik mindezt elfogadják.”
Önsegítő színházcsoport, mely mozgásra, hangra, szövegre épülő egyéni, páros és csoportos gyakorlatok segítségével biztosít lehetőséget az önvizsgálatra, önmegfigyelésre hosszabb-rövidebb alkotófolyamaton keresztül. A próbák során félelmeinkből, vágyainkból, örömeinkből, gátlásainkból táplálkozunk. Mindezeket eszközzé szelídítve saját magunk és a csoport szolgálatába állítjuk, ezáltal kapunk segítséget problémáink megoldásához, önmagunk megismeréséhez, elfogadásához és vállalásához. A foglalkozás célja, hogy időt és teret teremtsen az önmagukat kereső fiataloknak és a színház és társművészetek eszközét arra használja, hogy az itt összegyűlt emberek mélyebb és tartalmasabb kapcsolatot alakíthassanak egymással és önmagukkal, miközben szorosabb kapcsolatba kerülnek érzéseikkel. A színházi tréningeken született darabokkal fellépéseket vállalunk, mely általában a Megálló Csoport jó hírét erősíti.
Alkotókör Az Alkotókör olyan képzőművészeti foglalkozás, melyben a „tehetség” és a rengeteg gyakorlás helyett az alkotó kedv és az ötlet játssza a főszerepet, s persze, mint valamennyi alkotóönsegítő csoportban – itt is a közös alkotáson, az ertelmesen együtt töltött időn van a hangsúly. Az Alkotókör foglalkozásain – üvegfestés, szobrászkodás, festés, gyurmázás, agyagozás – számos olyan alkotás születik, melyekből alkalmanként kiállításokat rendezünk, s azt bemutatjuk a Megálló Házban, valamint azokon a drogprevenciós, egyéb iskolai vagy más rendezvényeken, melyekre meghívást kapunk. A foglalkozásokon egymás közt, a rendezvényeken a látogatókkal kezdeményezünk beszélgetéseket, mert minden műalkotásnál többre tartjuk az emberi kapcsolatokat. Az alkotókör foglalkozásai heti három alkalommal 4-4 órában vannak, de a Műhely a kör vezetőjének jelenlétében bármikor használható. A Megálló Ház dekorációját az Alkotókörben készülő munkák adják, így a csoport résztvevői egyúttal a Ház arculatának formálói is.
- 14 -
Független önsegítő csoportok •
Öt kenyér - keresztény homoszexuálisok önsegítő csoportja;
•
NA, Névtelen Anyagosok vagy Narcotics Anonimus - szenvedélybetegek önsegítő csoportja
•
ACA, Adult Children of Alcoholics - Sérült Családok Felnőtt Gyermekei
A fenti csoportok létszáma változó, átlagosan 15-30 fő/alkalom. Ezek a csoportok huzamosabb ideje működnek a Megállóban; nyitottak vagyunk, ezért gyakori, hogy egy-egy csoport szerveződik egyik napról a másikra. Eddigi történetünkben mintegy húsz különféle csoport alakult, melyek vagy megszűntek, vagy elköltöztek; mindig fel vagyunk készülve új csoport alakítására vagy befogadására, ha ezt a terembeosztás lehetővé teszi.
Megálló Estek „Azért jók ezek a nyilvános esték, mert senki nem tudja pontosan a másikról, mit keres itt. Valakinek a barátja, hozzátartozója, egyszerű kíváncsiskodó. Anyagos, aki tájékozódik. Tapasztalatokat kereső szülő, aki szívesen elhozná ide a gyerekét, mert aggódik, hogy nem tudja majd megvédeni. Idegenkedő felnőtt, aki legyőzte undorát, megvetését, és elhatározta, hogy megnézi, megismeri őket. És aki egyszer már eljött, az biztosan jön máskor is.” (Féderer Ágnes, Népszabadság, 2000.május 6.) A Megálló alkotó-önsegítő csoportjai rendszeresen megrendezik a Megálló Estnek nevezett „találkozást”. Ez egy olyan nyitott társadalmi fórum, ahová meghívunk barátokat, ismerősöket, szülőket, pedagógusokat, szakembereket, politikusokat, s egyéb érdeklődőket. A Megálló Estek iránt kezdetektől fogva nagy az érdeklődés – minket is meglepett, hogy mekkora lehetőséget hordoznak. Alkalmanként 60-120 résztvevőt látunk vendégül. Az Esteket munkánk egyfajta nyilvános beszámolójának tekintjük, mely egyszersmind kiváló alkalmat teremt arra, hogy a kábítószerezés körüli tabuk és misztifikációk oldódjanak az itt sorra kerülő hiteles beszélgetések során. A Megálló Esteknek több céljuk van: megelőzés A Megálló Est programját mindig úgy alakítjuk, hogy jelentős helyet kapjanak benne azok az önsegítő-alkotó csoportok, melyek működésük során közösségi munkára, emberi kapcsolatokra, aktív tevékenységre épülnek. Az ezekbe a csoportokba járó deviáns ill. szenvedélybeteg fiatalok képviselik az esten csoportjukat és önmagukat, beszélnek arról, hogy mit tesznek annak érdekében, hogy a szerhasználatot abba tudják hagyni, józanságukat, elért eredményeiket meg tudják tartani. Ezeken a beszélgetéseken hangzanak el azok az értékek, személyes tapasztalatok, lehetőségek és alternatívák, amik a mi felfogásunkban az valóságos megelőzést jelentik. lehetőség-teremtés A Megálló Esteken minden résztvevő egyenlő félként lehet jelen, így lehetőség nyílik a függőségi viszonyok nélküli kommunikációra a különböző társadalmi csoportok, különféle területen
- 15 -
dolgozó emberek, más-más problémával küzdő fiatalok közt. A műsor elkészítésében megnyilvánulhatnak olyan emberek is akik erre egyébként nem kapnak lehetőséget. fejlődés Az estek rendszeressége megteremti a csoportok folyamatos rövidtávú célját: a nyilvános bemutatkozások alkalmával a kívülállók, a vendégek véleményükkel, kritikájukkal tükröt tartanak a munkában résztvevők elé, ami nagy segítség a „helyes irány”, a járható út megtalálásában. hitelesség A különböző társadalmi problémákban érintett emberek aktív közreműködéséből adódóan hiteles és életközeli képet tudunk nyújtani magunkról. Vállalva erényeinket és hibáinkat, mindig önmagunkról beszélve tudunk hitelesek és informatívak maradni. betekintés Fontosnak tartjuk a nyitottságot, hogy minden mozdulatunk bárki által látható és ellenőrizhető legyen. Tudjuk, hogy a szerhasználat rengeteg előítéletet gerjeszt, ezért igyekszünk kitárni önmagunkat, hogy megszűnjenek azok a falak, melyek táplálják éserősítik az ismeretek hiányában gyökerező gyűlölködést. költséghatékonyság Szeretnénk láttatni, hogy tevékenységünk létrejötte nem elsősorban pénz kérdése, s bárki által megismételhető, ezért mindenkori célunk a minimumra csökkenteni kiadásainkat. Kerüljük a drága, költséges megoldásokat. Célunk sok önkéntes munka, társadalmi összefogás és önerőt mozgósítása. a folyamatosság biztosítása A Megálló Estek az alkotó-önsegítő csoportok munkáira épülnek, s így azáltal is támogaják a működés folyamatosságát, hogy feladatot, témát és célt szolgáltatnak azoknak. Drop In A Megálló Estekre sok érintett fiatal jut el. Megismerik tevékenységeinket, s akár azonnal bekapcsolódhatnak a csoportok munkájába. Ugyanakkor az estekre meghívunk rengeteg civil– és egyéb szakmai szervezetet, melyek által képviseltethetik magukat, információt adhatnak tevékenységükről, munkájukról. Ez újabb alkalmakat kínál az érintett fiataloknak arra, hogy megtalálják a számukra megfelelő kezelési formát. kapcsolatok Gyakorlatilag minden társadalmi réteg megjelenik estjeinken. A köztük kialakuló kommunikációt interaktív játékokkal is segítjük, s felkínáljuk a kapcsolatalakítás és együttműködés lehetőségét. együttműködés A Megálló csoportok az estekre együttes munkával készülnek, így az életvezetési zavarokkal küzdő fiatalok elsajátíthatnak olyan együttműködési készségeket, amik igazi segítséget nyújtanak számukra.
- 16 -
nyilvánosság Az estek célja, hogy mindenkinek lehetőséget biztosítson a megjelenésre, hogy senkit se zárjunk ki. szolgálat Lehetőségeinkhez mérten olyan színvonalas program kialakítására törekszünk, ami kiszolgálja a közönség, a hozzánk látogató vendégek igényeit. Egyszersmind ők is részesei lesznek munkánknak, életünknek. A Megálló Estek legfontosabb témaköre mindig a résztvevők személyéből adódik. Mivel a Megálló Csoportban sok talpra állt szenvedélybeteg dolgozik, ezért a téma rendszerint a szerhasználat, a talpraállás örömei és nehézségei körül forog, ám megjelenik számos, ezzel szorosabban vagy lazábban összefüggő társadalmi probléma is, mint pl.: homoszexualitás, prostitúció, bűnözés…stb., valamint rengeteg olyan személyes tapasztalat, mely az előbbiekből való kiutak különféle történeteit és lehetőségeit meséli el. Az estek szervezését több hetes előkészítő munka előzi meg. Tájékozódunk a csoportok aktuális történéseiről, információkat gyűjtünk arra nézvést, ki mivel tudna részt venni az est programjában, illetve annak lebonyolításában. A szervezés és a lebonyolítás munkálataiba bevonjuk a terápiásokat: a segítőkkel együtt tervezik meg az est forgatókönyvét, találják ki a részleteket. Így közösen történik meg valamennyi előkészület: a meghívók, szórólapok készítése, postázása, a bevásárlás, a büfé üzemeltetése, a program megszervezése majd levezetése, a házigazdaság, a programot követő rendcsinálás és a program értékelése; majd megkezdődik az újabb esthez szükséges ötletek gyűjtése. A folyamat tehát kezdődik előlről, így ez a rendezvény folyamatos munkát ad segítőknek és terápiásoknak egyaránt. Olyan közösségi tevékenység ez, mely önmagában is prevenciós értékkel bír: értelmes munkát kínál az unatkozó, magányos fiataloknak.
Nappali ellátás A saját otthonukban élő szenvedélybetegeknek lehetőséget biztosítunk napközbeni időtöltésre, társas kapcsolatokra, alapvető higiéniai szükségleteik kielégítésére*. Mindezt szociális-, egészségügyi-, mentális állapotuknak megfelelő napi életritmust biztosító terápiás és közösségi szolgáltatások szervezésével végezzük. E szolgáltatások jelenleg a következők: speciális önsegítő, alkotó-önsegítő csoportok szervezése, működtetése, ilyen csoportok önszerveződésének támogatása; munkavégzés, munkaterápia szervezése, biztosítása; az egészségügyi alapellátáshoz kapcsolódva felvilágosító programok, előadások szervezése, életmód- és életvezetési tanácsadás, mentális gondozás, továbbá az egészségügyi szakellátáshoz való hozzájutás megszervezése, segítése; mindezek érdekében folyamatos kapcsolatban állunk a *
A nappali ellátást az akábbi jogszabályok és szakmai állásfoglalások elvei szerint végezzük: -
1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról, IV. fejezet, III. cím, 75.§, 79.§ a szociális és családügyi miniszter 1/2000 (I.7.) SZCSM rendelete, III. fejezet, 4. cím, 74-77.§, 84.§ 1997. évi CLVI. Törvény a közhasznú szervezetről Nemzeti Stratéga a Kábítószer-probléma visszaszorítására
-
a Drogterápiás Közösségek Működésének Irányelvei, a Pszichiátriai Szakmai Kollégium állásfoglalása
- 17 -
kezelő intézményekkel, kezelőorvosokkal, az egészségügyi szakemberekkel és a hozzátartozókkal; kulturális, szabadidős és közösségi programok szervezése és lebonyolítása; önsegítő jellegű képzések, tréningek és az érettségire való felkészítés szervezése, megvalósítása; hivatalos ügyek intézésének segítése; ételmelegítés és -fogyasztás lehetőségének, valamint tea, kávé, üdítő fogyasztásának biztosítása; alapvető tisztálkodási és mosási lehetőség biztosítása. Ezeket a szolgáltatásokat kizárólag önkéntes alapon lehet igénybe venni. Szolgáltatásainkkal, programjainkkal az életmód-változás ösztönzésére és a visszaesés megelőzésére törekszünk, valamint igyekszünk elősegíteni a rehabilitációt, a társadalomba való visszailleszkedést és az érintettek minél szélesebb körű elérését.
Prevenciós program Csaknem heti rendszerességgel vállalunk beszélgetéseket középiskolás diákokkal, pedagógusokkal, szakmai és laikus érdeklődőkkel valamint felsőfokú oktatásban résztvevő diákokkal itthon és külföldön. Ez az egyik legjellegzetesebb programunk, amit nagy intenzitással működtetünk. Sajnos arányaiban sokkal kevesebben vagyunk mi, akik meg tudtunk szabadulni szenvedélybetegségeinktől, mint azok, akik nem, így nagyon fontosnak tartjuk, hogy élettörténetünkről beszámoljunk: mások talán még elkerülhetik életük azon buktatóit és csapdáit, amik később drogozáshoz vagy iváshoz vezethetnek. Ezeken a beszélgetéseken segítőink, gondozottaink és a meghívók vesznek részt. Önmagunkat nyitott könyvként igyekszünk megmutatni, ami már önmagában is jelentős terápiás értékkel bír. Tabuk nélkül lehet kérdezni és „vesézgetni” minket, hogy minél több valós élményünk tapasztalatait használhassák fel mások. Elsősorban hiteles történeteket nyújtunk a drogozó életmódról és az abból való kiszállás kétesélyes voltáról. Mindemellett személyiségünkkel képviseljük azokat az értékeket, melyek mentén a Megálló szerveződik. A közösségbe vetett hitünk, összetartásunk és összetartozásunk eddig minden idegen közeg próbáját kiállta. A folyamat, melynek során ez a kívülállók számára érzékelhetővé válik, az többet ér minden magyarázatnál, minden szakmailag aprólékosan felépített, frappánsan megfogalmazott mondatnál, koncepciózusan kidolgozott gondolatmenetnél. Talán ez az erő az oka annak, hogy igen sokan hívnak bennünket; mára limitálnunk kellett a beszélgetések számát, mert aggódtunk, hogy ez az anyagi és szakmai hasznot egyaránt hozó program az alaptevékenységünk rovására megy.
A TANODA-MÓDSZER A Belvárosi Tanoda Alapítvány 13 éves eredményes tevékenysége bizonyította önmagunk számára is, hogy a deviáns fiatalokkal végzett munkában kevéssé hatékony egy bizonyos módszer kiválasztása és kizárólagos alkalmazása. A deviancia elsősorban életforma, így feladatunk, különböző szolgáltatások megvalósításán keresztül egy új, pozitívabb életforma megmutatása, kipróbáltatása.
- 18 -
A BTA olyan komplex befogadó program és hely, amelyhez konkrétan megfogalmazott célok nélkül is, a személyes támogatás és közzösségi lét reményében fordulni lehet. A segítő szakmában, intézményrendszerben elhelyezve magunkat hiánypótló szerepet tölt be ez a komplexitás, a segítés felfogásának tekintetében pedig az a hangsúlyozott önsegítés, a személyközpontúság, mely a módszer vagy módszerek alkalmazása helyett az emberi erőforrások kiaknázásának előtérbe helyezése. Alapítványunk teljes tevékenységrendszerében egyfajta reszocializációs folyamatot, a személyt teljes körűen befolyásoló hatásrendszert igyekszünk megvalósítani. Nem módszert alkalmazunk, hanem az egyénnel kialakított mély kapcsolatban próbálunk új hatásokat elérni, melyek egy pozitívabb viselkedésmintát tükröznek és kínálnak. Nem megváltoztatni szeretnénk a fiatalokat, hanem megmutatni egy másik, új, választható utat, úgy, hogy a választás döntését rájuk bízzuk. Ahogy a deviáns életvitel belső döntés, úgy annak elhagyása is az kell, hogy legyen. Csak ebben az esetben lehet a gondozás, a segítő munka hatásos. A segítés tehát értelmezésünkben továbbra is olyan atmoszféra megteremtése, mely biztonságos terepet, hátteret kínál a személy változásaihoz. Tapasztalataink alapján meggyőződésünkké vált, hogy ebben a munkában elsősorban a segítő stáb gondolkodásmódja és magatartása a meghatározó. A segítők legfontosabb munkeszköze saját személyiségük, s elsődleges feladatuk ennek folyamatos fejlesztése. Legfontosabb elvünk, szemléletmódunk alapja a személyközpontú megközelítés. Ez nemcsak azt jelenti, hogy minden gondozotthoz az ő személyes igényeit maximálisan figyelembe véve közeledünk és mindenki számára egyéni fejlesztő és tanulási programot dolgozunk ki, hanem azt is, hogy számunkra nem a probléma az érdekes, hanem az ember. Nem problémákat kezelünk, hanem bizalmon, együttműködésen, közös munkán alapuló emberi kapcsolatokat alakítunk, s ezek fejlődésén, nehézségein és örömein keresztül kínálunk új értékeket, életesélyeket, életvezetési stratégiákat. Lényeges, tudatos és céltudatos jellegzetessége gondolkodásmódunknak, hogy a programokat működtető stáb tagjai között felépült szenvedélybetegek is munkatársaink. Az ő jelenlétük sikerünk egyik záloga, hitelességük megtartó erővel bír a szenvedélybeteg fiatalok között. Ezen túl a programok működtetésébe, a döntésekbe és a végrehajtás minden szintjébe bevonjuk az érintett fiatalokat is. A teljes rehabilitációs program végrehajtásában érvényes az a megközelítés, miszerint minden résztvevő munkatárs és gondozott minden egyes feladatban saját képességei szerint kiveszi a részét. Olyan Házat szeretnénk működtetni, melynek minden résztvevő gazdája. Azt az életfelfogást szertenénk ezzel mintázni, amiben mindenki felelős a saját sorsáért, önmagáért, környezetéért, s a szűkebb közösségért, amelyben él. Mindenki elsősorban önmaga épülésén dolgozik. Legfontosabb értékeink a türelem, az őszinteség, a nyitottság, az együttműködés, és a szeretet. Nem a drog, hanem az ember, a teljes személyiség áll érdeklődésünk középpontjában, azt próbáljuk megérteni és változásában támogatni. Programunk a kezelési láncban hiányt pótol, minthogy egyesíti a korai kezelésbe vétel és az utógondozás feladatait. A talpra állás nagyon hosszú folyamat, melynek csak kezdő pillanata a szer használatának abbahagyása; ezt követően hosszú időt vesz igénybe a rehabilitáció, s ezután a szinte teljesen ellátatlan terület: a reintegrációs folyamat. Pedig a rehabilitáció lezárultával újabb nehéz pillanat következik a felépülésben, ahol sok támogatásra van szükség, s túl sok a visszaesés lehetőségét erősítő tényező. A Megálló Ház programja annak, a hazai szociális hálóból hiányzó intézménynek a kialakítását és működtetését tűzi ki célul, melynek fő feladata a szenvedélybetegek minden értelmű reintegrációjának megvalósítása. A célcsoport a droghasználók és a drogfogyasztást már abbahagyott és bizonyos ideig rehabilitációs programban részt vett, vagy önerőből felépült szenvedélybetegek csoportja, akik számos visszailleszkedési problémával küszködnek. Előző életvezetésük miatt rendszerint alulképzettek, többnyire nem rendelkeznek még középfokú végzettséggel sem. Számukra a hétköznapi életbe tör-
- 19 -
ténő visszatérés sok buktatót rejt, s a nem feltétlenül támogató környezet erősíti a visszaesés lehetőségét. A felépülés során jellemző a magányosság, hiszen annak egyik eleme a régi, kizárólag drogos kapcsolatok felszámolása, melyek helyébe nehezen lépnek új emberi kapcsolatok, kötődések. Ezek kialakításához és fenntartásához hiányoznak, a mások számára oly természetes eszközök, képességek. Hiányoznak azok a kommunikációs technikák, melyek birtokában boldogulni lehet a munka világában. Hiányzik a megértő, támogató környezet, a biztos családi háttér, mely sok esetben önmaga motiválta a drogok felé fordulást. Hiányos a szocializációs folyamat, sok esetben a fiatal felnőtt kor ellenére olyan életvezetési technikákat és stratégiákat kell tanulni, mely ebben az életkorban szokatlan, s így értő, támogató környezetet és kapcsolatokat találni ehhez nagyon nehéz. A Megálló Ház a hosszúterápiás intézetek munkáját kiegészítő, illetve a gyógyulás folyamatában új, az ellátó rendszer komplexitását erősítő lehetőséget kínál, mely az ottani munkát is hatékonyabbá, tervezhetőbbé teheti, hiszen a zárt intézeti fázis után a visszailleszkedés is egy szakmailag megalapozott környezetben és tevékenységrendszerben vihető véghez. A Megálló Csoport eddigi tevékenysége illetve az iránta mutatkozó óriási igény igazolja a program szükségességét. A szervezet stabil, az alkalmazott személyközpontú módszer eredményes. Különösen fontos és ritka tény, hogy a szenvedélybetegek és hozzátartozóik önkéntesen keresik meg programunkat. Tevékenységünk hiánypótló funkciót tölt be úgy az ellátó rendszerben, mint a főváros területén: elenyésző az olyan helyek száma, amit az érintettek önszántukból felkeresnek, illetve, ahová különösebb cél nélkül, bármikor betérhetnek, ami folyamatos nyitvatartással üzemel .A program komplexitása egyedülálló a szakmában. Fontos tényező, hogy a célzott csoport egy helyen kaphat többirányú ellátást.
ELLÁTÁSI LÁNC Hosszú ideje a területen dolgozva pontos képet kaphattunk az általunk kezelt érintettektől, s az őket ellátó segítő intézményrendszer problémáiról, hiányosságairól. A legfontosabb jellegzetesség talán, hogy igen minimális azon intézmények száma, amelyben maguk az érintettek megbíznak és hatékonynak értékelnék tevékenységét. E társadalmi probléma kezelésével Magyarországon sok szervezet foglalkozik, többféle területen: oktatás, szociális gondozás, szenvedélybetegek kezelése, szórakoztatás, művelődési intézmények, stb. Kérdés, hogy ez a szeparálódott ellátás hatékony-e, s milyen a minősége? Alapvető gondnak látjuk a szervezetek és területek közötti szeparálódást és a módszerközpontúságot. A szenvedélybetegség összetett emberi jelenség, az egész személyiséget és életvezetést meghatározó tünetegyüttes, egyfajta életforma választás. Kialakulása, okai egyfelől kinyomozhatatlanok, másfelől biztos, hogy személyfüggők és a teljes társadalmi környezet hatásrendszere által befolyásoltak. A teljes emberi környezet, életvitel, gondolkodásmód és értékrendszer szerepet kap létrejöttében. Ezért gondozásában is mindezeknek a szempontoknak egyidejűleg kell jelen lenniük. A deviáns magatartás egyfajta szocializáció eredménye, s ezért megváltoztatása is egy teljes szocializációs folyamatot igényel. Ezért nem lehet hatékony - az önmagukban jól működő, de probléma- és kezelés- orientált, különálló intézmények és módszerek- alkalmazása. Jellemző, hogy minden intézmény vagy szerveződés a szenvedélybetegség problémának, s a gondozásnak csak egy szeletére reagál, a másiktól függetlenül. Ehhez képest az érintettek részéről markánsan fogalmazódik meg az igény az egész napos ellátásra és a különféle fejlesztő lehetőségek egy helyen történő elérhetőségére, vagyis a komplexitásra. Valamint arra, hogy ne „kliensként, betegként, esetként” közelítsenek hozzájuk, hanem valódi, érdeklődő kapcsolatot akarjanak velük kialakítani, és igazi, valós feladatokat kaphassanak. A szakmai összefogás hiánya azért kritikus, mert az egyes intézmények külön-külön a felépülés folyamatának csak egy-egy elemét tudják megragadni, s így a visszaesés esélye nagyobb. Nincs rendszertanilag megszervezett kliens-követés. Az un. szociális hálón még túl nagyok a lyu-
- 20 -
kak. Különösen kevés a motivációs és reintegrációs terepek száma, ahol ugyanolyan odafigyelés, személyközpontúság és kitartás kellene, mint a rehabilitációs folyamatban. Olyan intézmény pedig szinte nincs is ahová a szenvedélybeteg egyszerűen csak betérhet, konkrét kérés, vagy kérdés nélkül, egyszerűen lenni, létezni, élni, társakkal, támogató közösségben. Ez fokozza magányosságukat, s megkérdőjelezi a talpra állás értelmét. A Megálló Ház működtetése és szakmai kapcsolatai tekintetében a teljes nyitottságra törekszünk. Nyitottak vagyunk minden olyan együttműködésre, amelye eredményesebbé teheti az érintettek gondozását. A szenvedélybetegek motiválását, felépülését és reintegrációját egyetlen szocializációs folyamatként felfogva, az ehhez szükséges komplexitást és a személyt teljes körűen befolyásoló hatásrendszert szeretnénk megvalósítani. Programunk hiánypótló jellegét elsősorban ez az összetettség, a kiemelten önsegítő jelleg, a személyközpontúság, az emberi erőforrások hangsúlyozása, valamint ekletikussága adja. Olyan hálózatot kívánunk létrehozni, mely hiányzik az ellátó rendszerből. E célból kezdeményeztük 6 olyan civil szervezet összefogását, melyek az ellátási lánc különféle, egymásra építhető területein tevékenykednek. Ezen együttműködő szervezetek tevékenységei egy folyamatot valósítanak meg a kezelésben, ezért terveink szerint munkánk tudatos egymásra építését szeretnénk kialakítani az alábbi rész- és hosszú távú célok mentén. Szeretnénk a drogkarrier minden fázisában konkrét megoldást, ellátást kínálni; a segítséget kérő személyt a számára legmegfelelőbb kezelésben részesíteni; a felépülés minden fázisában szakszerű segítséget nyújtani; csökkenteni a visszaesések számát a megelőzés-motiválás-rehabilitáció-reintegráció folyamatának egységével; az együttműködéssel elérni a lehető legteljesebb személyességet; a hosszú távú józanság értékét és jelentőségét motiválni és támogatni; megvalósítani a teljes körű reintegrációt; Hosszú távú céljaink: a résztvevő szervezetek hatékonyságának és módszertani repertoárjának bővítése; a célcsoport nagyobb számú elérése, csatlakozása; a kezelő rendszerbe került gondozottak elvesztésének arányát csökkenteni; a program széleskörű terjesztése a szakmában, és a kliensek között; egyéb csatlakozók beszervezése a rendszerbe; a drogszakma nagyobb összefogásának motiválása; a nyilvánossággal az előítéletek csökkentése a téma, s a célcsoport irányában; egy olyan minta program létrehozása egy regionális ellátási hálózat működtetésére, melyhez később csatlakozni lehet és/vagy át lehet venni a módszert más szervezetekből alakuló hasonló együttműködés céljából; a projekt kiterjesztése, minél több szervezet bevonása az együttműködésbe. A Leo Amici Alapítvány komlói rehabilitációs intézetével kialakult több éves szoros együttműködésünk lehetővé tette, hogy belelássunk ennek a nagyon hatékony intézetnek a mindennapjaiba. Itt tanultuk és értettük meg igazán, hogy a szenvedélybetegségek kezelésében nem lehet kizárólag a szerhasználat abbahagyására törekedni, hanem ezzel párhuzamosan a személyiség változásaira, épülésére, erősödésére kell fektetni a hangsúlyt, mert ez vezethet egy hosszútávú józanság eléréséhez. Mindkét intézmény törekszik a szakmai összefogásra, melyhez elsősorban egymásban találunk partnerre, a hasonló gondolkodásmód miatt. Ugyanakkor úgy értékeljük szemléletmódunk és együttműködésünk a teljes szakma számára minta adó lehet.
- 21 -
E a szemléletmód terjesztésével szeretnénk kialakítani egy olyan ellátási láncot, melybe a fiatal drog karrierjének bármelyik stádiumában bekerülhet, s melynek elemei úgy fonódnak egymásba – elsősorban személyes kapcsolatokon keresztül - , hogy onnan jószerével csak gyógyultan távozhat. Az együttműködésben minden partner feladata a folyamatos, naprakész információ szolgáltatás nem csak egymás számára, hanem a tevékenységben érintett szakmai szervezetek irányában. Információ áramoltatás alatt azt is értjük, hogy ha bármely partner szervezet kapcsolatba kerül egy addig az együttműködésben részt nem vevő szervezettel ezt a kapcsolatot, ill. a vele kapcsolatos tudnivalókat közvetíti a többiekhez is. Közös feladatunk, hogy megteremtsük a program legszélesebb körű nyilvánosságát, terjesszük a tevékenységeket ill. az eredményeket és a közös eseményekről tájékoztassuk a szakma képviselőit. A közös programok, események szervezésének, szintén nagyon fontos szerepet tulajdonítunk a szenvedélybetegekkel folytatott munkában. A nyilvánosság előtti megjelenés, s ezen alkalmak megszervezése és lebonyolítása a terápia részét képezik. Szeretnénk hangsúlyt fektetni e tevékenység fejlesztésére, közösen szervezett és lebonyolított programok végrehajtásával, ill. meghívni arra más szervezeteket., hogy e tevékenységnek egyfajta hagyományt próbáljunk teremteni. Ezért tervezünk sportrendezvényt, nyitott rehabilitációs programzárókat, Megálló Esteket, kliensek találkozóit, stb. A személyközpontúság és személyesség fokozása, valamint a gondozási terepekről a kliensek fejében élő részinformációk megszüntetése és az előítéletek csökkentése érdekében olyan kölcsönös intézménylátogatásokat tervezünk, melyeken a kliensek beleláthatnak a gyakorlati működésbe. Személyes tapasztalatokra és kapcsolatokra tehetnek így szert, majd ezt terjeszthetik sorstársaik között. Úgy véljük így könnyebbé válik motiválásuk a szolgáltatások igénybe vételének irányában. Nem utolsó sorban a felépültekkel való találkozás ezen alkalmakkor a leghitelesebb, s legmotiválóbb minta. Egy a humán erőforrásokat előtérbe állító, hosszú távú, személyközpontú, önsegítésre alapuló, a függőség és egyéb problémák minden fázisban hozzáférhető hálózatot szeretnénk kifejleszteni, mely gazdag módszertani repertoárral, a szociális, mentális és lelki problémák integrált kezelésének vonatkozásában rengeteg információval rendelkezik.
LEGFONTOSABB ALAPELVEINK Bármilyen pozitív változás Sokan vannak, akik nem a sokak által károsnak vélt szokásaikon, betegségeiken akarnak változtatni s akiknél pillanatnyilag nem reális a józanság elérésének célkitűzése. Számukra türelmet, tevékenységet, rendszeres életvitelt, elfogadó környezetet, szociális kapcsolatokat tudunk biztosítani. Nyitottság, együttműködés Az autonómia megőrzése és tiszteletben tartása mellett együttműködésre kívánjuk alapozni kapcsolatainkat, egyéni, csoport-, csoportközi szervezeti, szervezetközi, szakmai, regionális, országos, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Az együttműködés során is a segítés elveit követjük, azt nem előzheti meg sem anyagi érdek, sem a karrier vonzása. „én drogozom, mi meggyógyulunk” „Próbáljuk megengedni az embereknek, hogy ne anyagozzanak, de a lehetőségekkel annak kell élnie, aki tőlünk segítséget kér”.
- 22 -
Ez annyit jelent, hogy nem akarunk senkit megmenteni. Mi alapvetően lehetőségeket, alternatívákat kínálunk a személyes fejlődésre, változtatásra. A segítséget nem erőltetjük senkire Lassan siess! A lehetőségek figyelembevételével támogatjuk, hogy mindenki a saját tempójában haladhasson, nincsenek merev időkeretek, ám az egyhelyben toporgást nem tudjuk és nem is akarjuk tolerálni. Elfogadás és bizalom Nem tartjuk feladatunknak eldönteni mi az igazság. A hozzánk fordulók állításait önmagukról ezért igazságnak fogadjuk el, s azok alapján kezdünk el vele dolgozni. Az őszinteség cél, de nem alapfeltétel a bekerüléskor. A jutalmazás - büntetés mellőzése Nem élünk direkt módon ezekkel az egyébként társadalmunkra, kultúránkra oly jellemző eszközökkel. Azt próbáljuk elérni mindenkivel, hogy amit tesz, azt önmagáért tegye. A Megálló segítséget a Megállóban nyújt A Megállóban tartózkodó emberek itteni tetteiért vállaljuk a felelősséget. Segítőinket óvjuk a Megállón kívüli segítő akcióktól. A Megállót senki nem képviselheti egy emberként a csoport felhatalmazása nélkül. Ezek az alapelvek a hétköznapi cselekvések minden pillanatában egyidejűleg persze sokszor nem jelennek meg, nem is könnyű ezeket a gyakorlatba átvinni, de arra törekszünk, hogy befolyásolják fontosabb döntéseinket, meghatározzák arculatunkat. A Megálló alapvetően segítő-önsegítő szerveződés. Minden döntéshozó munkatárs segítségért fordult a Megállóhoz így döntéseiben, tetteiben megengedhetetlen a hatalmaskodás, egyénieskedés, szeszélyesség, mindenhatóság. A munkatársak döntéseinek és tetteinek tükrözniük kell a szolgálatot, alázatot, önvizsgálaton alapuló józan értékítéletet, személyes példamutatást. Csoportjainkban is, ahol az összetett tevékenység teret engedne a profizmusnak, szakmai hírnévnek, elsődleges szerepet kell kapnia az emberi segítségnyújtásnak, s ez nem rendelhető alá a becsvágynak, anyagi érdekeknek, az elismerésért és sikerért vívott harcnak. A Megállóban minden egyén fontos, de minden egyénnél fontosabb a csoport, így nem probléma-körök szerint fogadjuk az egyéneket, hanem egyének szerint csoportosítjuk a problémaköröket. Nem küldünk el senkit, aki tőlünk segítséget kér, míg ez a csoport érdekeit nem sérti súlyosan, vagy a csoport létét nem veszélyezteti. A Megállóban legfontosabb érték az ember, így a Megálló nem olyan csoport, intézmény, mely a keretei köré szervezi az embereket, hanem olyan csoport, mely az emberek köré szervezi a kereteket. Ez a személyközpontúság elve. Mindenkivel egyéniségéhez, személyiségéhez legjobban igazodó terápiás programot dolgozunk ki, figyelembe véve élethelyzetét, pillanatnyi lehetőségeit, készségeit és képességeit.
- 23 -
ZÁRÓGONDOLATOK Úgy érezzük, sikerült megvalósítanunk s megmutatnunk, hogy a szenvedélybetegek képesek vissailleszkedni a társadalomba, s mi több– megfelelő körülmények között –, jelentős szerepet tudnak vállalni sorstársaik segítésében. Alapvető célunkat elértük: a Megálló az anyagosoké, általuk és értük létezik és működik. Olyan hely, ahová mindig betérhetnek s a hol támogatást találhatnak. Olyan hely, ahová elhozhatják bánataikat és örömeiket; ahol munkálkodhatnak saját felépülésükön, s ami talán minta arra, hogy érdemes, van miért. Ebben a programban folyamatosan van mód változásra és változtatásra.
HÁZIREND
A Megállóban dolgozó segítők, munkatársak az alábbiak betartásával vannak jelen; ezt kérjük és várjuk mindenkitől! 1. Előre tervezett időpontban, pontosságra törekedve jelenünk meg, a nyitvatartási időben. A programok kezdésével nem várunk azokra, akik elkéstek. Mindig a lehető legtisztább tudatállapotban érkezünk, felkészülünk a közös együttlétre, együttműködésre, feladatunk ellátására, dolgunk végzésére. Aki önmagához képest rossz, azaz normális emberi kommunikációra képtelen állapotban érkezik, azt hazaküldjük, függetlenül attól, hogy mi az állapot oka (alkohol, valamilyen kábítószer, nyugtató, betegség, álmos fáradtság, hisztériás roham). 2. A házban nem fogyasztunk kábítószereket, alkoholt, gyógyszereket, ez vonatkozik a pezsgőtablettára, tabletta formájú vitaminokra, étkezési kiegészítőkre, fájdalomcsillapítókra és görcsoldókra. Az orvos által felírt, időhöz kötött gyógyszerek bevételéről a félreértések elkerülése végett értesítjük egymást. 3. Fertőző betegek nem tartózkodnak a Megállóban. (Ismert HIV, Hepatitis, egyéb fertőzésünkről értesítjük a segítőket. Ilyen esetben a vírushordozó dolga és feladata vigyázni a többiekre. 4. Az agresszív erőszakos viselkedést nem fogadjuk el, nem használjuk eszközként, nem hagyjuk eluralkodni magunkon. 5. Mindenki számára biztosítunk általunk értelmesnek vélt programot, feladatot, elfoglaltságot. Aki ezt nem veszi igénybe indokolatlanul van a Megállóban. Az itt történő események közös ügyek, azokat nyíltan kezeljük, mindenkinek van köze hozzájuk. Ezért bármikor és bárkitől számon lehet kérni, hogy éppen mit keres a Megállóban, mi az oka ittlétének. Az elkülönülő, klikkesedő csoportosulásokat nem kívánjuk tolerálni, a Megállóba szervezett magánjellegű találkozókat is közös ügyként kezeljük.
- 24 -
6. Személyes információt csak az adott személyek külön felhatalmazása után adunk ki. (Így az itt volt-e, mikor jön, hogy van stb. kérdésekre nem válaszolunk.) A ház vonalas telefonját csak a munkatársak használhatják, ők kezdeményezhetnek és fogadhatnak telefonhívást. Mobiltelefonjainkat kikapcsolva tartjuk, amikor a programok valamelyikén veszünk részt. 7. Dohányozni az előtérben, illetve az udvaron szabad, hideg időben és nagyobb rendezvényeken csak az udvaron. 8. A Megállóban nem üzletelünk, tiszteljük a más tulajdonát, nem kéregetünk és nem adunk a kéregetőknek. 9. A programokhoz alkalmazkodva szabadon használható az előtér, az udvarok, a nagyterem és a csoportszoba. Az alkotó, az öltöző, a raktárhelyiségek, a műhely, (a zárt, ill. zárható helyiségek) a munkatársak tudtával ill. engedélyével használhatók; a konyhában, büfében csak az oda beosztottak tartózkodhatnak, az iroda, pénztár és ezek előtere a munkatársak számára fenntartott hely. 10. Használat után minden eszköz, szerszám, berendezési tárgy kerüljön vissza a helyére. A nagy értékű eszközöknek külön felelősei vannak, az azokra vonatkozó használati szabályokat ők határozzák meg. Az értékek megóvása mindenki feladata, a keletkezett károkért a károkozásért közvetlen felelős személy tartozik kártérítéssel. A Megállóban készült alkotások, melyekhez az alapanyagot, eszközöket, helyet stb. a Megálló Csoport biztosította alapvetően a Megálló tulajdonát képezik, azokat elvinni csak közös megállapodással lehet. 11. A Megálló házban hagyott tárgyakért nem vállalunk felelősséget. Mindenki vigyázzon a saját értékeire. A programok idejére a házigazdánál leadott értékeket megóvjuk. Az egyénileg behozott élelmiszerek nem kerülhetnek a konyhába, a szerte-széthagyott tárgyak a talált tárgyak dobozába, onnan pedig minden pénteken a kukába kerülnek.
- 25 -
