04/2009:1299
CARBOMERA Karbomerek DEFINÍCIÓ A karbomerek cukrok vagy polialkoholok alkenil-étereivel térhálósított, nagy molekulatömegű akrilsav-polimerek. Tartalom: 56,0–68,0% karboxil-csoport (-COOH) (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, pelyhes, nedvszívó por. Oldékonyság: diszpergálás és nátronlúggal történő semlegesítés után vízben és más poláros oldószerekben megduzzad. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Fő sávok: 1710 ± 5, 1454 ± 5, 1414 ± 5, 1245 ± 5, 1172 ± 5, 1115 ± 5 és 801 ± 5 cm−1-en; a legintenzívebb sáv 1710 ± 5 cm−1 -en. B. Az anyag 10 g/l töménységű diszperzióját 1M nátrium-hidroxid−oldattal kb. pH 7,5-re beállítva nagy viszkozitású gél keletkezik. C. Az "Azonosítás" B pontjában kapott gél 10 ml-éhez − folyamatos keverés közben − R kalcium-klorid 100 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét adva azonnal fehér csapadék válik le. D. Az anyag 10 g/l töménységű diszperziójának 10 ml-e 0,5 ml R timolkék−oldat hozzáadására narancssárgára színeződik. Az anyag 10 g/l töménységű diszperziójának másik 10 ml-e 0,5 ml R krezolvörös−oldattal elegyítve sárgára színeződik.
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.4
2
Carbomera
VIZSGÁLATOK Szabad akrilsav. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,125 g vizsgálandó anyagot R alumínium-kálium-szulfát 25 g/l töménységű oldatában szuszpendálunk, és a szuszpenziót ugyanezen oldattal 25,0 ml-re hígítjuk. A hígított szuszpenziót − rázogatás közben − 50 °C-on 20 percig melegítjük, ezután szobahőmérsékleten 60 percig rázatjuk, majd centrifugáljuk. A tiszta felülúszót használjuk vizsgálati oldatként. Összehasonlító oldat. 62,5 mg R akrilsavat R alumínium-kálium-szulfát 25 g/l töménységű oldatával 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R alumíniumkálium-szulfát 25 g/l töménységű oldatával 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop:
− méretei: l = 0,12 m, Ø = 4,6 mm; −
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).
Mozgófázis:
− A-mozgófázis: R kálium-dihidrogén-foszfát 1,361 g/l töménységű, R hígított foszforsavval pH 2,5-re beállított oldata; − B-mozgófázis: R kálium-dihidrogén-foszfát 1,361 g/l töménységű oldatának és R kromatográfiás célra szánt acetonitrilnek egyenlő térfogatarányú elegye; Idő
A-mozgófázis
B-mozgófázis
(perc)
(%V/V)
(%V/V)
0–8
100
0
8–9
100 → 0
0 → 100
9 – 20
0
100
Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en. Injektálás: 20 µl. Retenciós idő: akrilsav kb. 6,0 perc. Követelmény:
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.4
3
Carbomera
− akrilsav: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,25%). Benzol. Gázkromatográfia (2.4.24, A-rendszer). A-oldat. 0,100 g R benzolt R dimetil-szulfoxiddal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re tovább hígítjuk. Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot injekciós üvegbe mérünk, majd 5,0 ml R vizet és 1,0 ml R dimetil-szulfoxidot adunk hozzá. Összehasonlító oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot injekciós üvegbe mérünk, majd 4,0 ml R vizet, 1,0 ml R dimetil-szulfoxidot és 1,0 ml Aoldatot adunk hozzá. Az injekciós üvegeket jól záró, teflonbevonatú gumi membrándugóval zárjuk le; a jó zárást alumíniumkupak rásajtolásával is biztosítjuk. A diszperziókat összerázással homogenizáljuk. A gőztér-gázkromatográfiához javasolt körülmények:
− egyensúlybeállítás hőmérséklete: 80 °C; − egyensúlybeállítás időtartama: 60 perc; − átvezetőcső hőmérséklete: 90 °C. Injektálás: 1 ml a vizsgálati oldat gázfázisából és 1 ml az összehasonító oldat gázfázisából; az injektálásokat még kétszer megismételjük. Rendszeralkalmasság: − ismételhetőség: az összehasonlító oldatból és a vizsgálati oldatból nyert 3 ismételt injektálás-párból kapott benzol csúcsterületek különbségének relatív szórása legfeljebb 15%. Követelmény: − benzol: a vizsgálati oldat kromatogramjain a benzol átlagos csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramjain a benzol átlagos csúcsterületének a fele (2 ppm). Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm.
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.4
4
Carbomera
1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom– mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 3,0%. Az anyag 1,000 g-ját csökkentett nyomáson 80 ºC-on 60 percig szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 4,0%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,120 g anyaghoz keverés közben lassú ütemben 50 ml R vizet adunk, és a folyadékot 15 percig 60 °C-on melegítjük. A melegítést leállítva 150 ml R vizet adunk hozzá, és a keverést 30 percig folytatjuk. 2 g R kálium-klorid hozzáadása után a folyadékot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,2 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,2 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal 9,0 mg karboxil-csoport (-COOH) egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15 általános fejezetet). A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszeranyag minőségéhez azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. A következő sajátságok fontosak lehetnek, ha a karbomereket viszkozitást növelő vagy gélképző segédanyagként használjuk. Látszólagos viszkozitás (2.2.10). A névleges látszólagos viszkozitás jellemzően 300 és 115 000 mPa⋅s között változik. Ha a termék névleges látszólagos viszkozitása 20 000 mPa⋅s vagy annál nagyobb, a látszólagos viszkozitás jellemzően a névleges érték 70,0−130%-a; ha a termék névleges látszólagos viszkozitása 20 000 mPa⋅s alatti, a látszólagos viszkozitás jellemzően a névleges érték 50,0 −150,0%-a.
Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 6.4
5
Carbomera
A vizsgálandó anyagot vákuumban 80 °C-on 1 órán át szárítjuk. Az előzetesen szárított vizsgálandó anyag 2,50 g-ját óvatosan egy 1000 ml-es főzőpohárban lévő, 500 ml R vízbe mérjük, miközben a folyadékot folyamatosan 1000 ± 50 r/perc fordulatszámmal kevertetjük, úgy, hogy a keverő tengelye a pohár egyik oldalával 60°-os szöget zárjon be. Az előzetesen szárított anyagot 45−90 másodperc időtartam alatt, egyenletes sebességgel szórjuk a vízbe, hogy a por laza aggregátumai szétessenek. A keverést 1000 ± 50 r/perc sebességgel 15 percig tovább folytatjuk. A keverőt eltávolítjuk, és a diszperziót tartalmazó főzőpoharat 30 percre 25 ± 1 °C-os vízfürdőbe állítjuk. Ezután a keverőt visszahelyezzük a folyadékba olyan mélységig merítve, hogy ne kerülhessen levegő a diszperzióba, majd 300 ± 25 r/perc sebességgel folyamatos keverést alkalmazva, a diszperzió kémhatását pH 7,3−7,8 értékre állítjuk be. Ehhez a diszperziót − üveg-kalomel elektród rendszer alkalmazásával − R nátriumhidroxid 180 g/l töménységű oldatának a felszín alá történő adagolásával titráljuk. A végpontot potenciometriásan (2.2.20) határozzuk meg. A művelethez R nátrium-hidroxid 180 g/l töménységű oldatából összesen mintegy 6,2 ml szükséges. A pH végső meghatározása előtt 2-3 percet várakozunk. Ha a végső pH meghaladja a 7,8 értéket, elvetjük a mintát, és − kevesebb nátrium-hidroxidot használva a titráláshoz − másikat készítünk elő. A semlegesített mintát 1 órára visszahelyezzük a 25 °C-os vízfürdőbe. Ezután késedelem nélkül elvégezzük a viszkozitás meghatározását, hogy elkerüljük a semlegesítés után 75 perccel fellépő kis mértékű viszkozitásváltozást. A viszkozitást rotációs viszkoziméterrel határozzuk meg, 20 r/perc fordulatszámú orsóval. A várt látszólagos viszkozitáshoz alkalmas orsót alkalmazunk. Karboxil-csoport: lásd a Tartalmi meghatározást.
