Buz´ as Istv´ an (1963–1967) Hogy ker¨ ult a Koll´egiumba? Veszpr´embe j´artam a Vegyipari Technikumba, Nagy Lacival egy¨ utt. Leindler L´ aszl´ o is volt tan´arunk (mindketten szegedi E¨ otv¨os-koll´egist´ ak). A k¨oz´episkol´ab´ ol hozottakat j´ol tudtam hasznos´ıtani az egyetemen is, olyannyira, hogy ott m´ar egy n´egyesem sem volt, b´ ar a technikumban nem sz´am´ıtottam a legjobbak k¨oz´e. Az egyetemi jegyeknek k¨osz¨ onhet˝oen m´ar az elej´et˝ol kezdve n´epk¨ ozt´ arsas´agi ¨oszt¨ ond´ıjas voltam. Ez 1000 forintot jelentett, a Koll´egium´ert pedig u ´gy eml´ekszem, ´ 160-at fizettem. Eretts´ egi ut´an k´et ´evig nem ker¨ ultem be az egyetemre. Els˝o ´evben m´eg Zalotai Lajossal egy¨ utt laktunk a Szill´eri sug´ ar´ ut v´eg´en egy kertes h´ azban. Lajos az els˝o f´el´ev ut´an, 1963 tavasz´ an beker¨ ult a Koll´egiumba, de engem nem vettek fel. Annak idej´en u ´gy volt, hogy ha csak egy tag is azt mondta, hogy nem, akkor nem ker¨ ult be az illet˝o. Velem is ez t¨ ort´ent. Egy´ebk´ent felv´eteli besz´elget´es volt, a tagok meghallgatt´ ak az embert, Gyula b´ acsival pedig k¨ ul¨on besz´elt´ek meg ´ az els˝o alkalommal el sem jutottam a besz´elget´esig. Hivatalos a v´elem´eny¨ uket. En ki´ır´ as nem volt, mindenki tudta, hogy a legjobbak megp´aly´azhatj´ak, szigor´ u felt´etelek mellett. M´ asod´ev elej´en ker¨ ultem be az E¨ otv¨osbe, ami akkor a Batthy´any utc´ aban volt, u ´gy h´ıvtuk, hogy a ,,B´ ar´ o”. 1965 ˝ osz´en el kellett j¨onn¨ unk, mert ovoda l´etes¨ ´ ult a hely´en. Anyagilag milyen helyzetben voltak annak idej´en? Az egyetemen nem kaptam semmif´ele kedvezm´enyt, ´es otthonr´ol sem kaptam t´ amogat´ ast. Ha nem lett volna az ¨ oszt¨ond´ıj, akkor haza kellett volna k¨olt¨ ozn¨om. Ap´am m´eg szem´elyi k¨olcs¨ ont is felvett, hogy egyetemista lehessek, hiszen az egyetem elej´en m´eg nem volt ¨ oszt¨ond´ıj. M´ asodik f´el´evben m´ar a maxim´ alis ¨oszt¨ond´ıjat kaptam, ami k´etsz´az¨otven forintot jelentett, de alb´erletre ´es ´etkez´esre ez kev´es volt. Negyed´evesk´ent Cs´anyi L´ aszl´ o, a szervetlen k´emia professzora k´ert fel, hogy fogadjak el egy int´ezeti ¨ oszt¨ond´ıjat, mivel els˝o´eves korom ´ota bent dolgoztam La´ azonban ezt nem fogadtam el. Cs´anyi annyira m´erges lett, hogy katos B´el´an´al. En a szervetlen szigorlatr´ ol, ami nyilv´anos vizsga volt, sz´o szerint elk¨ uld¨ott. Biztos voltam benne, hogy el´egtelent kaptam. Eredm´enyhirdet´esre visszament¨ unk, tele volt az el˝oad´o, mindenki ismerte a sztorit, j¨ ottek hozz´ am a nap folyam´ an, hogy v´egre te is bel´ept´el az ut´ovizsg´asok t´ abor´ aba. A jelesekt˝ol kezdt´ek a felolvas´ast, a v´eg´en ez j¨ott: ,,v´eg¨ ul el´egtelen ´erdemelt. . .” ´es elkezdt´ek sorolni a neveket, majd a legv´eg´en: ,,´es Buz´ as Istv´an jeles”. Mondanom sem kell, meg volt rendezve az eg´esz, ´es dr´amai hat´asa volt. M´ askor egy fizika vizsg´an arr´ol a t´etelr˝ ol kezdtem el besz´elni nagy meggy˝oz˝od´essel, amelyiket tudtam, nem pedig a kih´ uzottr´ ol, a vizsg´aztat´o nem vette ´eszre ´es jelest adott. Huhn P´eter b´ acsi is kiv´ agott egyszer, b´ ar nem ´ırta be az indexembe. Amikor m´asodj´ ara sz´epen feleltem n´ ala, odafordult Gyuris Lacihoz, aki v´egtelen¨ ul csendes, szer´eny E¨ otv¨os-koll´egista volt, ´es
akkoriban m´ar Huhn P´eter demonstr´atora, ´es megk´erdezte: ,,Mi´ert adtam ennek el´egtelent?” ,,Valami t´eved´es volt.” – mondta, erre jelest kaptam. Huhn P´eternek egy´ebk´ent az volt a szavaj´ ar´ asa, hogy ,,Ezt m´eg a nyugd´ıjasok is megoldj´ak az utc´an, u ´gyis r´a´ernek.” Ilyen v´eletlenek is seg´ıtettek n´eha, hogy megtartsam a n´epk¨ ozt´ arsas´agi ¨oszt¨ond´ıjamat, ami sz´ amomra l´etsz¨ uks´eglet volt. Zalotait ´es ´ Kiss Akost nagyobbra tartottam magamn´ al, de volt u ´gy, hogy nekik is becs´ uszott valami baki. Milyen volt Grasselly Gyula igazgat´ ok´ent? Gyula b´ acsival egy h´ azban (a reform´atus palot´ aban) lakott nagyanyj´an´al ´evfolyamt´ arsunk, Sasv´ari M´ aria (Sasv´ ari K´ alm´annak, a Koll´egium els˝o tagj´anak az unok´a ja), k´es˝obbi feles´egem, Harty´anyi Marietta, ´es ott lakott m´eg a feles´egemen k´ıv¨ ul egy m´asik ,,levelez˝o E¨ otv¨os-koll´egista”, Szalai Anik´o (Varga Istv´an k´es˝obbi feles´ege). Lak´o volt m´eg a nemzetk¨ ozi jog nagy ¨ oregje, Buza professzor, ´es gyakran megfordult az ipolytarn´ oci lelet kapcs´ an ismert ˝ osl´enytanos, Tasn´ ady Kubacska Andr´ as is. A lak´as tele volt a magyar ´ allam ´ altal v´edett, ´ert´ekes festm´enyekkel (Aba-Nov´ak ´es hasonl´ ok) – n´eha k¨olcs¨ on is k´ert´ek ˝oket t´ arlatokra. Ha diszn´os´agot csin´altunk, mondjuk randal´ıroztunk a v´arosban ´ejszaka, akkor Gyula b´ acsi a Koll´egiumban ¨osszeh´ıvott benn¨ unket. Elmondta, hogy ´ıgy nem illik viselkedni, de mindny´a jan tudtuk, hogy ezekb˝ ol nem lesz baj. Azut´ an n´eha be kellett menn¨ unk a rektorhoz is, ha neki is jelentett´ek a t¨ ort´enteket. Az egyik ilyen fejmos´ as alkalm´aval, amikor Gyula b´ acsi is ott volt, b˝ unb´ an´o k´epet v´agtunk, de vigy´aznunk kellett, hogy ki ne pukkadjon bel˝ ol¨ unk a nevet´es, mert l´attuk, hogy Zalotai heccb˝ ol elemelt a Koll´egium sz´ am´ ara egy nagy krist´ alyhamutart´ot. Teh´at kimentett benn¨ unket, ha bajba ker¨ ult¨ unk. Hogy mi´ert ker¨ ult¨ unk bajba? A l´anyok bej´ ar´ asa, a hangoskod´ asok ´es F´enyi Szaniszl´ o miatt. Volt egy h´ırhedt lovasrend˝ or, kicsi ember volt, ez´ert mindig a ˝ mindig elmondta, hogy ,,Ezek mindent megengednek maguklovon maradt. O ´ nak, ez´ert inveszt´alt a n´epk¨ ozt´ arsas´ag bel´ej¨ uk annyit.” Ejszak´ ank´ent t¨ obbsz¨or tal´ alkoztunk vele: m´ar t¨ obb h´ azt¨ ombnyi t´ avols´agb´ol hallottuk a pat´ak hangj´at, a v´aros akkoriban csendesebb volt. Gyula b´ acsi megj¨ott, le¨ ult ´es lehorgasztott fejjel k¨oteless´egszer˝ uen elkezdte, hogy ,,M´ar megint mit csin´altatok?” A Koll´egium m´ ultj´ ar´ ol nem nagyon mes´elt. Az volt a munkam´ odszere, hogy b´ek´en hagyott minket. N´eha bej¨ ott, ´es megk´erdezte, hogy mire van sz¨ uks´eg¨ unk? ´ Ez lehetett jobb takar´ o, vil´ ag´ıt´ as, k¨onyvek, telev´ızi´o, jegyzet, stb. Alland´ o t´ema ´ volt, hogy kev´es az ¨oszt¨ond´ıj. Ha mondtunk valamit, akkor azt megszerezte. En soha egy jegyzetet vagy szakk¨ onyvet nem vettem, ha kev´es volt, akkor vettek m´eg. Ez a fajta k¨ozvetlens´eg nek¨ unk nagyon sokat jelentett. Akkoriban nagyon nagy volt a t´ avols´ag az oktat´ ok ´es a hallgat´ ok k¨oz¨ott. Szerencs´ere sz´amunkra l´eteztek kiv´etelek, ak´ ar Gyula b´ acsi, ak´ ar Seres Laci, Hackl Lajos ´es a t¨ obbiek a tansz´eken, akik kor´abban E¨ otv¨os-koll´egist´ ak voltak. Akkoriban nagyon z´ ark´ozottan ´eltek az emberek. Ez´ert is volt nagy dolog az E¨ otv¨os Koll´egium. M´ asokt´ol k´es˝obb tudtuk meg, hogy amikor 1956-ban stat´arium volt, akkor Gyula b´acsi bek¨ olt¨ oz¨ott
a Koll´egiumba, ´es szem´elyesen gondoskodott r´ola, hogy senki ne menjen ki. Ez nagyfok´ u ´elesl´at´asra vall, egy c´elja volt, hogy az ˝ or´a b´ızott fi´ uk ne keveredjenek bajba. Azt se tudtuk, hogy a tansz´ekeken kik voltak a h´ abor´ u el˝otti E¨ otv¨oskoll´egist´ ak. Nem nagyon dicsekedtek vele, hogy a klerik´alis Horthy-korszakban elitista koll´egiumba j´ artak. Csak a helyzet illusztr´al´as´ara eml´ıtem, hogy p´eld´ aul a H˝ os¨ ok kapuja Aba-Nov´ak fresk´ oi le volt takarva sz¨ urke vakolattal, mi persze tudtuk, hogy mi van alatta. N´eh´any nagyon fiatal, kor´ abbi E¨ otv¨os-koll´egist´ at´ol eltekintve, egy´altal´ an nem ´ volt kapcsolatunk a tansz´ekiekkel. Eppen csak megt˝ urt´ek a Koll´egiumot, ´alland´ oan ide-oda k¨olt¨ ozt¨ unk. Minden ´evben sz´ o volt r´ola, hogy megsz¨ untetik, meg´erz´es¨ unk szerint Gyula b´ acsinak ´es a kor´ abbi E¨ otv¨os-koll´egist´ ak h´ att´ermunk´ a j´anak k¨osz¨ onhett¨ uk, hogy nem ker¨ ult r´a sor. Az E¨ otv¨os, ´ıgy ut´olag v´egiggondolva, valahogy ottmaradt v´eletlen¨ ul, mintha elfelejtkeztek volna r´ola. Egyfajta 1956-os v´ıvm´ any volt, amelyet meg kellett volna sz¨ untetni. M´eg az is lehet, hogy szervezetileg nem is l´etezett, csak Gyula b´ acsi mag´anakci´o ja volt a folytat´as. Ebben sokat seg´ıthetett, hogy Gyula b´ acsi akkor nem engedte ki a koll´egist´ akat. Ha a koll´egist´ ak egy kicsit is r´eszt vesznek az ’56-os esem´enyekben, ´ırmagja sem maradt volna az E¨ otv¨os Koll´egiumnak. Val´ osz´ın˝ uleg ezzel az altat´ assal tudtuk ´atv´eszelni a kritikus id˝oszakot, nem vert´ek nagy dobra az eg´eszet, nem volt felv´eteli hirdetm´eny, a r´egiekkel is ez´ert nem volt kapcsolatunk, akik azonban v´edangyalk´ent val´ osz´ın˝ uleg a megfelel˝o helyeken t´ amogattak benn¨ unket. A rendszer ´ereztette a befoly´ as´ at a Koll´egiumban? Nem volt jellemz˝ o. Az egyik E¨ otv¨os-koll´egista volt az egyetemi KISZ-titk´ ar, de a Koll´egiumban ilyen min˝os´eg´eben nem nagyon mert megnyilv´anulni. A p´ art elv´ar´ asa az volt, hogy politiz´ aljunk, de u ´gy, ahogy o˝k akart´ ak, nem engedtek teret egy´eni v´elem´enyeknek. Az u ´js´agokban le´ırtak is csak l´ozungok voltak. Mi mindezen persze ´atl´ attunk, nem ´erdekelt benn¨ unket ez az eg´esz. Volt persze-egy k´et ´ a Nagyvil´ag, dolog, ami r´est u ¨t¨ott a merev rendszeren: akkor jelent meg az ES, a filmklub, Nemesk¨ urty vezet´es´evel, ahol az E¨ otv¨os is felvonult teljes l´etsz´ammal. ´ ´erezt¨ Ugy uk, hogy v´egre szabad a gondolkod´ as. Volt egy anonim felm´er´es a politikai be´ all´ıtotts´agunkkal kapcsolatban. Ut´olag megbesz´elt¨ uk, hogy miket ´ırtunk be, ´es d˝ olt¨ unk a r¨oh¨og´esr˝ol. Volt egy k´erd´es p´eld´ aul, hogy ,,mi az az irredenta”, azt v´alaszolta valamelyik˝ onk, hogy ,,nem tudom, de csonka Magyarorsz´ag nem orsz´ ag, Eg´esz Magyarorsz´ ag mennyorsz´ ag”. Izzott a m´elyben sok dolog, Szekf˝ u Laci ennek hangot is adott. K´ezr˝ ol k´ezre adtuk Szolzsenyicin ´ır´ as´at, de minden eff´el´et sz˝ uk k¨orben csin´altunk. Mi m´asra koncentr´altunk: az egyetemre, kult´ ur´ara, sportra. J´artunk n´epit´ancolni, kaptunk ´erte kal´oriap´enzt, k´es˝obb csak cukrot ´es citromot. Zalotai Lajos hivatalos csapatban atletiz´ alt. J´artunk a B´eke Tansz´ekre, a B´ark´aba (a Szill´eri sark´ an), a Kispapba, a Z¨old Takonyba (az ´allom´as m¨og´e). Havonta kib´erelt¨ uk a vasutas kult´ urh´azat az ´evfolyammal, ahol a koll´egist´ ak is t¨ orzsvend´egek voltak. Nagyon szerett¨ uk, ha a szabads´ag foszl´anyai meg-megjelentek az ´elet¨ unkben: eml´ekszem az els˝o sztere´o hangfelv´etelre, az
Amerik´ar´ol sz´ol´o el˝oad´ asokra, a twist megjelen´es´ere vagy a Beatlesre. Itthon csak a R´ adi´ o Luxemburgon lehetett ilyeneket hallani nagyn´eha, ha befogtuk. Voltunk egyszer az NDK-ban, ahova kivitt¨ uk a hossz´ uhull´ amot is fogni k´epes r´adi´ onkat, amilyen a kintieknek nem volt. Otthon ez a k´epess´ege semmire sem volt j´o, mert csak a R´ adi´ o Moszkva volt hallhat´o, de az nagyon. A kempingben ´eszrevett¨ uk, hogy a´lland´ oan j¨onnek ut´anunk. Kider¨ ult, hogy befogtunk egy olyan ad´ast, ami a Beatles dalait adta. Erre mi azonban csak h´ onapok m´ ulva, itthon j¨ott¨ unk r´a, hogy ˝ ok voltak azok. Vagy hozhatn´ am p´eld´ anak a nyelvtanul´ast. Oroszt kellett tanulni m´asod´ev v´eg´eig, csak ut´ana lehetett v´alasztani valami m´ast. Utazni sem lehetett akkoriban szabadon, sokan Jugoszl´ avi´ an ´es Olaszorsz´ agon ´ at hagyt´ak el az orsz´agot (Szani is), de volt egy ,,pof´ atlan” ismer˝ os¨ unk, aki Leningr´adon kereszt¨ ul ment, mert tudta, hogy a turist´akat egy napra ´ atviszik Helsinkibe. Milyenek voltak a koll´egiumi t´ arsak? Nagyon j´o k¨oz¨oss´eg volt, napokig tudn´ am mes´elni a sztorikat, mindenkinek volt valami fl´ ugja, mondok n´eh´anyat, amely kap´asb´ ol eszembe jut. Hackl Lajos, kor´abbi tag, szervezett sz´ amunkra N´emetorsz´ agba ny´ari munk´ at, k´et-h´arom ´even kereszt¨ ul j´artunk ki, ´es nagyon j´ ol kerest¨ unk. Mai napig vannak ott v´as´arolt ´agynem˝ uink, az volt a staf´ırungunk. Az´ota azokat az u ¨zemeket m´ar lebontott´ak, annyira k¨ornyezetszennyez˝oek voltak, az egyik Skopau mellett volt, tizenn´egyezren dolgoztunk benne. Gyuris Laci j´opofa ´es zseni´ alis fi´ u volt. Akkort´ a jt j¨ott ki a Rubik-kocka, egyk´et p´eld´ anyban volt el´erhet˝ o. Megkevert´ek, odaadt´ak neki, kez´ebe vette, n´ezte n´eh´any percig, majd azonnal kirakta. F´elelmetes tehets´eg volt. Vagy Zalotai Lajos, aki megunta, hogy Bar´oti Tibi u ´gy tanulja az olaszt, hogy u ¨v¨oltve ´enekel ´ ´epp valami p-metil-toluolt szintetiz´ valami olasz ´ari´at a v´ec´en. En altam a tansz´eken, amelyr˝ol ut´olag kis¨ ult, hogy k¨onnyg´ az. Zalotai becseppentett egy keveset a v´ec´e m¨og´e, Bar´oti s˝ ur˝ u k´aromkod´ asok k¨ozepette menek¨ ult ki, u ´gy, hogy m´eg az als´onem˝ uj´et se h´ uzta fel. Tal´ an Ferke Bandi (Zalotai unokatestv´ere) volt az, aki elment egyszer tusolni, j¨ ott vissza mez´ıtl´ab, t¨ or¨ olk¨oz˝o n´elk¨ ul. Id˝ ok¨ ozben azonban a levelez˝o l´anytagok bementek a szob´a j´ aba, meglep˝od¨ ott ´es annyira hirtelen f´ekezett, hogy fen´ekre u ¨lt. Visszah˝ ok¨ olt ´es t´ avozott az ellenkez˝o ir´ anyba, ahonnan pedig Fl´ orany´o j¨ott (a h´ az kor´ abbi tulajdonosa, akkor m´ar alb´erl˝o je), sz´oval k´et t˝ uz k¨oz´e ker¨ ult, m´ar nem is eml´ekszem, hogy hogyan oldotta meg a helyzetet. Vagy ott volt Szaniszl´ o. Egyszer a ny´ari gyakorlat ut´an N´emetorsz´agban kir´ andultunk a feles´egemmel, amikor esz¨ unkbe jutott, hogy nem iratkoztunk be az egyetemre. Gondoltuk, hogy F´enyi Szaniszl´ onak ´ırunk egy k´epeslapot, adja le az idex¨ unket. Szani a Koll´egium ´ alland´ o bej´ ar´ o tagja volt. Az akkori NDKra jellemz˝ oen a tengerparti kisv´aros szinte kihalt utc´a j´an s´et´altunk, k´epeslapot kerest¨ unk, egyszer csak megl´ attunk egy b´ okl´asz´ o alakot az utca v´eg´en, aki egyre k¨ozelebb j¨ott, m´ıgnem kider¨ ult, hogy Szani az. ,,De j´o, hogy itt vagy. . .” – kezdt¨ uk
volna elmondani neki az esetet, mire ˝ o csak intett: ,,Szervusztok, szervusztok!” – ´es ment tov´abb, mintha csak Szegeden tal´ alkoztunk volna. Szani ¨ont¨ orv´eny˝ u ember volt, nem k¨ot˝od¨ ott sehova. Volt egy pr´eselt lemezb˝ol ´ k´esz´ıtett fah´aza, amelyben Bartos Misi telk´en lakott Ujszegeden. Amikor Szani elk´esz´ıtette a h´ azat, akkor felraktuk egy teheraut´ ora, ´es kivitt¨ uk. Szani rendszeresen bej´ art a Koll´egiumba, hozott pokr´ocokat, leter´ıtette k¨onyvt´arszob´aba, ´es ott aludt. Komoly elm´eletei voltak arr´ol, hogy mi´ert nem kell t´ ul gyakran mosakodni, az egyik az volt, hogy az ember nem v´ızi´allat. Hogy j¨ ottek ki egym´ assal a TTK-sok, b¨ olcs´eszek ´es jog´ aszok? Nagyon j´ol, csak j´okat tudok mondani. Dett Lacit is szerett¨ uk, fl´ ugos volt, mint mindenki. Az ´en id˝omben ˝ o volt az els˝o ´es egyetlen jog´asz a Koll´egiumban, ´es csak pr´obaid˝ore. K´es˝ obb u ¨gyv´edk´ent v´edte a prostitu´ altakat a valuta-perben, j´ okat mes´elt r´ola. Farkas J´oska egyszer az els˝o randij´ ara k´esz¨ ult napok ´ota, beillatos´ıtotta mag´ at, nyakkend˝ot k¨ot¨ott, kivasalta a feh´er ing´et, mindny´a jan drukkoltunk neki, ´es h¨ uly´ebbn´el h¨ uly´ebb tan´ acsokkal l´attuk el. Azut´ an valamelyik egy lav´or poros szenet ¨ont¨ ott a k´alyh´ ara, amit˝ ol a cser´epk´ alyha ´eppen akkor robbant fel, mikor indult volna, tiszta korom lett minden, J´oska randev´ uja pedig elmaradt. Azt hiszem, F¨oldv´ ari Laci volt az, aki befogott egy ˝oszi legyet, Alfr´edot. Nem volt szabad b´ antani, nem szabadott szell˝oztetni, meg lett mondva a takar´ıt´onak is. Hoztunk neki cukrot a menz´ar´ ol, vigy´aztunk r´a, m´ıg valami nem koll´egista agyon nem csapta. Amikor hazaj¨ ottem, Alfr´ed gyuf´ asskatuly´ aban fel volt ravatalozva k´et gyerty´aval. Vagy ott volt Cs´anyi Miki, aki nagy filmes volt, behozta egyszer Mary Zsuzsit a Koll´egiumba besz´elgetni. Term´eszetesen r´olam is keringtek sztorik. Az egyik legeml´ekezetesebb az volt, hogy j¨ottem haza valahonnan, nagy hideg volt, esett a h´ o. Szok´as szerint ki voltak dob´alva a k¨onyvek a k¨onyvt´ arszoba asztal´an, ´en fogtam ´es felkaptam az egyiket, k¨ozben a teraszajt´ o nyitva volt az udvar fel˝ ol. Belelapoztam a k¨onyvbe, majd annyira ´erdekesnek tal´ altam, hogy ott helyben t´elikab´atban elolvastam. K¨ozben ´ejszaka lett, felt´ amadt a sz´el ´es bef´ ujt a h´ o, a t¨ obbiek meg csak arra lettek figyelmesek, hogy lassan betemet. Voltak bej´ ar´ o vagy visszaj´ ar´ o tagok is? Volt mindkett˝ o. Az el˝ obbieket u ´gy h´ıvtuk, ,,levelez˝ok”. F˝oleg kinek-kinek a bar´ atn˝ o je, k´es˝obbi feles´ege. Akkoriban nem laktak l´anyok hivatalosan a Koll´egiumban, de ez nem jelenti azt, hogy nem is voltak jelen. A B´ar´oban saj´at kulcsunk volt, amit stik´ aban lem´asoltunk a levelez˝oknek is. M´eg ´evek m´ ulva is tartottuk a kapcsolatot a tagokkal. 20 ´evvel v´egz´es¨ unk ut´an p´eld´ aul felh´ıvtam N´emetorsz´agban Kisary Mikl´ ost, mert valami besz´edet kellett tartanom, de nem nagyon tudtam mit kital´alni, olyat meg nem akartam, amivel nem ´ertek egyet. Mikl´ os akkor
Kelet-Berlinben az NDK K¨ ovets´egen dolgozott, diplomata lett. Telefonba dikt´ alta le nekem a sz¨oveget. A tansz´ekeken tudt´ ak r´olunk, hogy E¨ otv¨os-koll´egist´ ak vagyunk (tudtak a Kiss-Zalotai-Buz´ as triumvir´ atusr´ ol is), f˝oleg a fiatalabb tansz´eki oktat´ ok, r´eszben maguk is volt E¨ otv¨os-koll´egist´ ak l´ev´en. S˝ ot, u ´gy ´erezt¨ uk, hogy bizonyos ´ertelemben tartottak is t˝ ol¨ unk, hogy nem lehet minket kir´ ugni. Mi is tudtuk, hogy kik voltak a kor´ abbi tagok, de a h´ abor´ u el˝ottieket nem ismert¨ uk. Ut´olag tudtuk meg, hogy a h´ abor´ u el˝ otti tagok (Grasselly Gyula, Huhn P´eter, Dombi J´ozsef) tartott´ ak egym´ assal a kapcsolatot, ´es hogy – b´ ar a Koll´egium megt˝ urt int´ezm´enyt volt, ´ıgy nem volt ildomos emlegetni a m´ ulttal val´o kapcsolatot –˝ ok seg´ıtett´ek a h´ att´erben a Koll´egiumot. Hogy alakult egy´eni ´eletp´ aly´ aja? M´ arta Ferenc, az akkori rektor, beh´ıvott a v´egz´es el˝ott, amikor meghallotta, hogy nem akarok a Szervetlen K´emiai Int´ezetben maradni. Elmondtam neki, hogy ¨ oz´esi Kutat´ az´ert nem, mert Szarvasra, az Ont¨ oint´ezetbe szeretn´ek menni, ahol a feles´egem ´edesapja a f˝ on¨ok, ott j´ o helyem lesz. Keszthelyi vagyok, szeretn´ek a v´ız mellett lenni, b´ek´eben. M´ arta nagyon rendes volt, ´es ˝oszint´en besz´elt velem. Elmondta, hogy ¨ot-t´ız ´evig petrolk´emi´aval foglalkozott, an´elk¨ ul, hogy tudta volna, hogy mire lesz ez j´o. Most, hogy kider¨ ult, hogy egy g´ azmez˝ o tetej´en u ¨l (akkor tal´ alt´ ak meg az algy˝ oi mez˝oket) hirtelen nagyon fontoss´a v´alt az ˝o tud´asa. Meg´ıg´erte, hogy lenne lak´asom, j´ o´ all´asom, fizet´esem, majd mivel ˝ot h´ıvt´ak Pestre, ahol ´ asi besz´elget´es eg´esz int´ezetet ´ep´ıtenek neki, nemsok´ ara felmenn´enk Pestre. Ori´ volt ez, ritk´ an kapott ennyire k¨ozvetlen megnyilv´anul´ast ekkora szem´elyis´egekt˝ ol az ember. Ennek ellen´ere nem fogadtam el az aj´ anlatot. Zalotai vagy Kiss, akik elfogadt´ak, val´oban sz´ep p´ aly´at futottak be, felmentek M´art´ aval Pestre, voltak Amerik´aban is. Mondtam M´ art´ anak, hogy majd visszaj´arok, ´es megcsin´ alom a doktorimat. Csakhogy az igazgat´ om m´eg f´el napra sem akart elengedni Szarvasr´ol. Sz´oltam Grassellynek, hogy pr´ob´aljon meg elj´arni az ´erdekemben, aki ´ırt is a szarvasi igazgat´ onak egy levelet. Erre az elkezdett velem u ¨v¨olt¨ ozni, hogy mit k´epzelek ´en, hogy mit neki egy akad´emikus, stb. V´eg¨ ul lecsendesedett ´es p´entekenk´ent munkaid˝ o ut´an elmehettem (akkor m´eg szombaton is dolgoztunk) Szarvasr´ol Szegedre. Az int´ezetben azt´ an Cs´anyival (a tansz´ekvezet˝ovel) is meg kellett v´ıvnom. Egyik vas´ arnap este t´ızkor be´ all´ıtott az int´ezetbe, ´es elkezdett velem kiab´alni, hogy hogyan k´epzelem ´en, hogy itt vagyok. T´ev´ ut amit csin´alok, ahogy Lakatos´e (a t´emavezet˝om´e) is az, soha nem lesz bel˝ole semmi, azonnal kizavart ´es megtiltotta, hogy h´etv´egeken az int´ezetbe bemenjek. K´et h´et m´ ulva mertem elmenni hozz´ a, fogadott, ´es ´ all´ıtottam, hogy ,,az eny´emb˝ ol viszont lesz valami”. Ezen annyira meglep˝od¨ ott, hogy a k¨ovetkez˝ot mondta: ,,J¨ ov˝o h´eten lesz egy int´ezeti szemin´arium, maga ott besz´ amol, ha az int´ezetiek azt mondj´ak, hogy van ´ertelme, akkor maradhat.” ´Igy is lett, el˝ oadtam a t´em´ at, beismert´ek, hogy igen, ezt m´eg ´ıgy nem mondta el senki. Fogalmuk sem volt r´ola, hogy ´en mivel foglalkozom, kaptam h´ arom h´ onapot. Befejeztem a munk´ at, megv´edtem a doktorit, Cs´anyi volt az eln¨ ok. Ezut´ an beh´ıvatott ´es megint felaj´anlotta az ´all´ast,
amelyet megint nem fogadtam el, u ´gy v´agta be az ajt´ ot, hogy majd kiesett az u ¨veg. T´ız ´evig voltam Szarvason, a f˝ on¨ok nem kedvelt, de mindent megadott a munk´ ahoz. Felbiztatott, hogy modern analitikai laborat´orium ´ep´ıt´es´ere ny´ ujtsak be p´ aly´azatot. Eltelt egy f´el ´ev, ´es semmit nem tudtam az eredm´enyr˝ ol. Megs´ ugta nekem valaki, hogy megnyerted a p´ aly´azatot, de a f˝on¨ok lucernasz´all´ıt´ot vett a milli´ okb´ ol, mert nem volt p´ antlik´ azva a p´enz. Mivel a hetvenes ´evek katasztrof´ alis cukorhi´anya idej´en v´eletlen¨ ul cukorr´ep´aval foglalkoztam, el´eg ismert lettem mint agrok´emikus. Megh´ıvtak benn¨ unket B´aboln´ ara, hogy ´ep´ıtsek talaj´es n¨ ov´enyvizsg´al´o laborat´oriumot, de nem ment¨ unk. Majd ugyanilyen feladatra, Pestre ker¨ ultem a f¨oldm˝ uvel´es¨ ugy N¨ ov´enyv´edelmi ´es Agrok´emiai K¨ozpontj´ aba. Sok milli´ ard forintb´ol automatiz´ alt talajtani ´es agrok´emiai vizsg´al´olaborokat ´ep´ıtettek, az analitikai m´odszerek kidolgoz´as´ a´ert voltam felel˝os. T¨obb sz´az ember volt ellen´erdekelt, de amikor a v´eg´en siker¨ ult, akkor hirtelen mindenki n´ alam sokkal okosabb lett, ez´ert elfogadtam koll´eg´aim invit´al´as´at, ´es az MTA Talajtani ´es Agrok´emiai Kutat´ o Int´ezet´ebe mentem tudom´ anyos igazgat´ohelyettesnek. A rendszerv´ alt´ as ut´an egy darabig a tudom´ any igen sokadrang´ u k´erd´ess´e v´alt. Arr´ol gondolkoztunk, hogy ha a kutat´ oint´ezetet t¨ onkremegy, akkor a laborokat privatiz´aljuk, ´es megpr´ ob´alunk abb´ol meg´elni. Sz´oval, amikor a szolnoki cukorgy´ ar francia tulajdonosai h´ıvtak, elmentem 5 ´evre oda mez˝ogazdas´agi igazgat´onak, de megtartottam az akad´emiai kapcsolataimat, nem hagytam ott a tudom´anyt, csak az int´ezetet. K¨ ozben sz´ amos helyen oktattam, ´ırtam m´odszertani ¨ ´ev lek¨onyveket, tudom´anyos publik´aci´ okat, nemzetk¨ ozi tiszts´eget l´attam el. Ot telt´evel felj¨ottem Pestre a Koron´as cukrot gy´ art´ o osztr´ ak konkurenci´ahoz: akkor m´eg hat gy´ ara volt. 1999. december 31-´en pap´ıron nyugd´ıjba mentem, hamarosan azonban kaptam egy telefont, hogy kellene egy k¨ornyezettudom´anyi int´ezetet ´ep´ıteni 4,5 milli´ ard forintb´ol, az akkor alakult Kecskem´eti F˝oiskol´an. Az int´ezetnek ´en lettem az igazgat´ o ja, ma hatvannyolc ´evesen m´ar csak tan´ara. Ind´ıtottunk egy k¨ornyezetgazd´alkod´ asi szakot. Azt mondj´ak, hogy sz¨ uks´eg lesz r´am k´es˝obb is, mert nincs, ki megtartsa ezt, de hetven´eves koromt´ ol csak professzor emeritus lehetek. Az interj´ ut Varga-Orvos Zolt´ an k´esz´ıtette 2010-ben Budapesten Szerkesztette: Nagyill´es J´ anos
