Budavár – Kapuház építészeti ötletpályázat A Szent György tér, a budai Vár közepe. A budai Vár, Budapest közepe. Budapest, Magyarország közepe. A Szent György tér, Magyarország közepe.
A Szent György tér eképpen nem csak egy egyszerű építési helyszín. Magyarország szimbolikus közepe, ahol a hely sokkal többet kíván, mint egy jól működő, akárha szép épületet. A hely szimbolikus tartalma az épülettől is elvárja a többletet, ami ezen a helyen nem csupán a felszíneken ható esztétikai értéktöbblet, hanem a mélyebb rétegekbe hatoló tartalmi töltet. Az ide kerülő épület nem csak egy jól működő ház, nem csak egy illeszkedő kellemes látvány, hanem jel is, az ország közepének a jele. A középpont az egész koncentrátuma, ezen a helyen egész Magyarország válik roppant sűrűségű jelentéstartalommá. Ha ez a tartalom valamilyen formában nincs jelen az épületben, akkor a hely legfontosabb jellemzője elhanyagolttá válik, és a hely csupán egyszerű építési helyszín marad. Talán nem véletlen az, hogy éppen ez a hely őrzi legtovább a háború pusztításának nyomait, éppen e hely nem volt képes megtalálni a megújhodás formáját. A Vár polgári negyede Budapest centenáriumára újjáépült, azóta az utolsó foghíjak is eltűntek. A Palota, ha kérdéses formában is, de megújult, a körülötte lévő kertek is rendeződtek lassan. Csak a kettő közötti kis terület, éppen a középpont maradt úgy, ahogy a pusztítás hagyta, valódi újjászületésre képtelenül. A rom ott áll közel hatvan éve. A lassan málló vakolat még őrzi a lövésnyomokat, az ablakok vakok, a kapuk sehová sem vezetnek. A rom közel hatvan éve a háború mementója. Az emberöltőnyi hosszú idő alatt ez a csonkaság is megszokottá vált, drámai jelentése a hétköznapokban elkopott. Pedighát közel hatvan éve áll ott, mint egy halk kiáltás, mint egy halk halál. Az élet azonban felülkerekedik. Mielőtt a rom a jelenlegi ideiglenes fedését megkapta volna, fák nőttek ki a tetején. Vacak kis fák, vékonyka ecetfák, de fák. A látványban volt valami egészen csodálatos. Ott volt a nagy, szürke, halott tömeg, tetején az állandó újjászületés pici, friss jegyeivel. A rom, és a tetején kinőtt fácskák együttes jelentése, szimbolikája egyértelmű; „az élet él, és élni akar”, az élet túlnövi a halált. Most talán van esély arra, hogy az élet valóban felülkerekedjen ezen a helyen, az ország közepén. Ahogyan a gének megőrzik a korábbi tapasztalatokat, a helynek is meg kell őriznie hagyományait. A rom, a hely részévé, hagyományává vált. De ahogyan az új élet sem válik a korábbi tapasztalatok rabjává, a rom is átértékelésre, megújhodásra vágyik. Ha máshogyan nem, úgy, hogy saját romló anyagából építi az újat, fák sarjadnak a tetején, új nől ki a régiből. Ez a mondat ennek a munkának a lényege. Új nől ki a régiből. A régiből kinövő új, hét torony. Torony, mint jelkép, torony, mint a laposság ellentéte, torony, mint a hiányok pótlása. A középkori Buda képét negyven torony ékesítette. Ma kettő. A Vár északi oldalán állnak. A déli oldalon a Palota kupolája magasodik, nem torony, de erős jel. A kettő között meg semmi, csak laposság. Meg is szoktuk ezt a jó kis laposságot, a látvány értelmében is, meg a helyhez kötődő gondolatainkban is. Olyannyira, hogy már-már a laposság megkérdőjelezése is törvénybe ütközőnek számít, a helyi építési törvénybe ütközőnek mindenképpen. De ez nem baj, ettől a laposság még laposság marad, a hiány pedig hiány. A torony, és a magasság a hely hagyományaihoz tartozik. A hajdani Szent Zsigmond templom tornya hatvan méter magas lehetett. Csak hatvan, mert viszonylag kicsi templom volt. (Az ulmi katedrális tornya több, mint százhatvan.) Még a rommá vált Hadügyminisztérium Kallina Mór féle épülete is meghaladta a harminc méteres magasságot, -nem mintha követendő példa lenne. A jelenlegi építési szabályozás viszont nem teszi lehetővé sem a tornyot, sem a magasságot. A jelenlegi építési szabályozás alapos de óvatos. Ez sem baj. Azon azonban el lehet gondolkodni, hogy az ország közepén, egy szimbolikus tartalmú helyen, valóban ugyanaz érvényes-e, mint ami mindenütt másutt. Hogy a fiktív szabályozás itt eleve görcsbe kötheti-e a konkrét építés lehetőségeit, vagy a lehetőségek tágasabbak, és ezek mérlegelése alakítja majdan a szabályzatot. Ez a terv, a magassági kérdésekben ellenkezik a szabályzattal. Ez a terv a megújhodás formáját, és a hely hiányainak pótlását a magasság, a felmagasodás fogalmaihoz
köti. Akárha a szabályzattal szemben. A régiből kinövő új, a hét torony, a romból nől ki, mint a hajdani fácskák. A rom anyagaiból építkezik, a rom falaiból - falaira épül, szerves továbbépülése a réginek. Hét torony egy csokorban, hét torony fogalmi, és formai kapcsolatban. Hét, mert az ősi magyar számrendszer a hetes volt, és ezen a helyen, az ország közepén, minden tartalom fokozottan magyar, valóságos és szimbolikus értelemben egyaránt. Az összetartozó rom és a tornyok a terv első építési javaslata. (Lehet akár az első építési ütem is, bár ez a javaslat nem tartja fontosnak az ütemezhetőséget.) Mint a klasszikus zenei formákban, -az első tétel dinamikus. A második javaslat egy új épületszárny a romhoz kapcsolódva. A zenei hasonlatot folytatva a második tétel lassabb és szelídebb. A harmadik javaslat ismét egy torony. A Szent Zsigmond templom tornyának feltételezett helye környékén egy hatvan méter magas torony, éppoly magas, mint a templomtorony lehetett. Ez a torony az ezer éves magyar államiság tornya, az ezer éves magyar államiság történetének építészeti formában való megjelenése. Büszkék lehetünk erre az ezer évre, mert nagyon kevés ország van Európában, melynek állami léte meghaladja a mienket. Ennek ellenére nincs méltó emléke. Ez a torony pótolhatná. (A harmadik tétel ismétcsak dinamikus.) A terv három eleme -mint a szonáta három tétele- összetartozik. Mindhárom önálló jelleg és tartalom, ha úgy tetszik önálló dallam, de csak együttesen érvényesek.
A helyszín és a telepítés alapvető meghatározója a rom megléte. A rom valóságos kapuhelyzetben van, megnyitása esetén tengelyesen köti össze a Dísz teret a Szent György térrel, majd tovább, egészen a Palotáig. E kapuhelyzet kihasználása kínálkozó, szinte kihagyhatatlan lehetőség. Ennek érdekében kerülne részleges kibontásra a rom déli oldala, hogy a belső udvaron áthaladva, folyamatosan lehessen továbbmenni a Palota felé. A romhoz a keleti oldalon közvetlenül, a nyugati oldalon kis sikátorral kapcsolódna az új épületrész. Ez két részből áll. A keleti oldalon közvetlenül csatlakozó keskeny épületszárny voltaképpen a rom továbbépítése, megtartva annak szerkesztési méreteit. A nyugati oldalon lévő épületrész alaprajza szabályos négyzet. E négyzet két egyenlő félre van osztva, nyitott és zárt térrészekre. A keleti félrész fedett – nyitott tér, az agóra tere. A nyugati félrész zárt épülettömeg, a rendezvényterem épülete. Az új épület nyitott térrésze geometriailag pontos folytatása a rom belső udvarának, folyamatos térfolyamot képezve a Dísz téri bejárattól a Szent György téri kijáratig (vagy fordítva). Az új épületrész mind a keleti, mind a nyugati oldalon pontosan illeszkedik a beépítési vonalakra, mivel azok a történeti előzményeken alapulnak, ezért helytállóak. A déli oldalon azonban hátrább lép északi irányba, mint a javasolt beépítési vonal. Fontos ugyanis, hogy a Várszínház markáns nyugati homlokzata teljes szélességében érvényesüljön egy új építési szituációban, a teljes homlokzatszélesség maradhasson térképzőés látványelem. (A jelenlegi szabályozási vonal pont félbevágja a Várszínház főhomlokzatának látványát.) Ezért lép vissza az új épület, nagyjából a Várszínház északi falának vonaláig. Így a terveztt új épületrész a volt karmelita templom homlokzatával teret képez, határozott térrészt teremtve az egyébként nagy és összefüggő Szent György tér tériségében. Nyugat felől a tervezett ezeréves torony zárná ezt a térrészt, nagyjából a templom homlokzattal szemben. E térteremtő vágy azzal jár, hogy a torony déli oldala némiképpen kívülesik a szabályozás vonalán, de még így is alkalmas és illedelmes távolságra a Szent Zsigmond templom romjaitól. A közlekedés vonatkozásában egy lényeges elem hozható fel; mindennemű gépkocsiforgalom kitiltása a Szent György térről. Miként elképzelhetetlen, hogy a prágai Hradzsin középső udvarán buszok pöfögjenek át, aképpen ez a hely is megérdemli, sőt követeli az autómentességet. A gyalogos forgalom zavartalanságát a Dísz tér déli oldalától a Várhegy déli oldaláig biztosítani kellene. Aggályos viszont a kiírás felvetése, miszerint a Dísz tér forgalmát gyalogos, vagy gépkocsi aluljáróval kellene megoldani. Bármilyen hasznos is lehetne egy forgalmi aluljáró létesítése a téren, az mélyen sértené a vár nyugodt lelkületét, a zaklatott és zsúfolt City-k karakterelemét cibálná fel a Vár közepére. A tervezett építészeti elemek közül az első; a rom és a hét torony. Ebben az egységben kapott helyet a kiírás által megkívánt rendeltetések legtöbbje. Az épület volt előcsarnokát a terv teljesen megnyitni javasolja, hogy a kapu, Budavár kapuja éjjel nappal nyitva álljon. E megnyitott előcsarnokból nyílna két oldalt a múzeum bejárata, valamint az információ és az internet kávézó térsora. (Ez utóbbi bejárat felől lehetne megközelíteni a pincében elhelyezett nyilvános WC-k lépcsőházát és liftjét is.) Az információ és az internet kávézó a terv felvetése szerint téri és funkcionális egység. A kávézó nagyméretű előtere a tulajdonképpeni információ,
ahol az általános és a közérdekű információk bárki számára elérhetőek. Az egyedi - eseti informálódás helye viszont az internet kávézó, összekötve a kellemeset a hasznossal. A kávéházat persze a nem internetezők is használhatják. Lehetőség van arra is, hogy jó időben a kávézók kiköltözhessenek a belső udvarra. Ahogyan a belső udvar nyugati oldalán lévő étterem vendégei is megtehetik ugyanezt. Az étterem ugyancsak a nyitott – fedett bejárati előtérből nyílik. Az udvarhoz is kapcsolódó fogyasztóterének, különtermének kiszolgálását tálalókonyha biztosítja, a főzőkonyha a pinceszinten van. A földszint nyugati oldalán található, az eredeti kapunyílást felhasználó gazdasági bejárat és előtér. Innen nyílik a földszintet a pincével összekötő személyzeti lépcső, valamint a teherlift. Teljesen körüljárható épület(ek)ről lévén szó, a gazdasági forgalom teljes elrejtése csak szintkülönbséggel lehetséges. Ennél talán egyszerűbb megoldás az, ha a kiszolgáló forgalom időben korlátozott, és például csak az éjszakai órákban bonyolódhat. A régi épület felső szintjét nagyrészt a múzeum tölti ki. Ez a múzeum speciális múzeum, a megszokottnál jóval nagyobb szerepet kap benne az építészeti tér fogalmi kifejező képessége. Speciális olyan értelemben is, hogy a kiállítás mondanivalója alapvetően kapcsolódik a hét torony jelentéstartalmához, egyedi és közös szimbolikájához. Magyarország közepén lévén, a jelentéstartalom és a szimbolika az országhoz, annak népéhez, történetéhez, kultúrájához kapcsolódik szorosan. Érdemes megszakítani ezen a helyen a száraz funkcionális ismertetést, ismertetve a hét torony lényegét.
A hét torony, szükségessége, elsősorban a hely magassági hiányait helyreállító felvetés. Lehet, hogy a Vár közepének laposságát már egy torony, vagy felmagasodó épületelem is korrigálhatná, de lehet, hogy magányos jelenségként idegen elemmé válna. A formai igény nem merült ki csupán a magasság vágyában, a magasságnak valamiféle tömegességgel is együtt kell járnia ahhoz, hogy erőteljessé váljon. Erre több torony együttes alkalmas. És ha már több, akkor hét, mert a hetes számnak sajátos magyar tartalma van, az ősi hetes számrendszerből eredően. A hét torony együttese szó fizikai és absztrakt értelemben egyaránt nagyon fontos. A tornyok összetartoznak fizikailag, mert csak együttesen jelenhetnek tömegességet. De összetartoznak szellemileg is, mert szimbolikus tartalmuk együtt képez zárt ívet. A hét torony fogalmi tartalma és formája a fizikai és szellemi kapcsolatok összefüggései miatt összekapcsolódik. A szellem határozza meg a fizikumot, vagyis ez esetben a fogalmi tartalom a formát. Minden torony jelképez valamit, -fogalmi tartalma van- de ugyanakkor ez a tartalom konkrét formákban jelentkezik. Felsorolásszerűen a tartalmak és formák összefüggései; hagyományok, gyökerek – öregtorony, kitekintés, tájékozódás – kilátótorony, világkép, kozmogónia – világfa, idő és időtlenség – csonkatorony (harangtorony), hit – templomtorony, helyünk a világban – kaputorony, kultúra és haladás – világítótorony. E fogalmi tartalmak összetartozása, egymással való kapcsolata a múzeumi útvonal végigjárása során válik egyértelművé. A fogalmi tartalmak csak belülről végigjárva tárulnak fel, belső utat kell végigjárni ennek érdekében. Kívülről –mint mindig- csak a formák látszanak. A két út ezért -a belső és a külső- külön van választva. A fogalmi tartalmak megismerését és az összefüggések felfedezését a belső, múzeumi út célozza. A formák világába pedig egy külső út vezet. Az új épület részeként megépülő hosszú, egykarú lépcső felvezet a régi épület tetejére, ahol a tornyok közelről körbejárhatóak. (Majd egy másik lépcsőn lehet lejutni a földszintre.) A hét torony, és a kiállítás eképpen egymást magyarázza. Az elképzelt kiállítás dramaturgiája, ahogyan a 9. tervlapon van leírva. 1. Az öregtorony Az első állomás -miként a várépítés folyamatában is az első- az öregtorony, a hagyományok helye. Lényege a befelé nézés, ismerkedés saját énünk mélységeivel, gyökereivel. Tartalma a magyar hagyományok lényegi megismertetése. A hagyományok körében elsősorban a népi hagyományok, -népművészet, népzene, néptánc, népköltészet, szokások- lennének bemutatva, a föld és nép összetartozásának lényege, a sajátos magyar néplélek kifejeződései. A bemutatás dramaturgiája egy belső útvonalra van szervezve. Az öregtorony belső terében lépcső vezet fel a tető alá, majd önmagát nem keresztező módon, egy másik lépcső tér vissza a
kiindulás szintjére (ördöglépcső). A spirálisan felfelé haladó, majd visszatérő mozgás a teljes szellemi megimerést szimbolizálja, az érzéki megismeréstől a tudatosig. De utal a hagyományok sajátos gravitációjára, a kötődésekre, amelyet Ady Endre a fel-feldobott kővel hasonlított. A bemutatandó anyag erre az útvonalra, erre a megismerési folyamatra van szervezve. A bemutatás módszere sokféle lehet; képekkel, tárgyakkal, hanganyaggal, vetített álló- és mozgóképekkel. A torony belső tere, a falak mentén körben felkapaszkodó és visszatérő lépcsők, az üres, nagybelmagasságú belső tér, mint építészeti kifejezési forma, lényegi eleme a kiállításnak. Kifejezi a hagyományok alapvető introvertáltságát, zártságát, meghatározottságát. Mindazonáltal nem teljesen zárt. A lépcsőkön felfelé, majd lefelé haladva, minden sarokpihenőnek van egy kis ablaka. Egy kis kitekintő őrhely, ahol az öregtorony egyben őrtoronnyá is válik, kifejezvén a hagyományok megőrzésének alapvető fontosságát. Fenn a torony teteje falsávokká bomlik, elveszíti zártságát és folyamatosságát. Ez a hagyományok felbomlásának folyamatát jelképezi. Az égnek meredő négy faldarab, mint négy nagy felkiáltójel figyelmeztet erre a veszélyre. 2. A kilátótorony A második állomás éppen ellentéte az elsőnek. Lényege, mottója a kitekintés. Kifejezi a külvilágra való figyelés fontosságát, a külső benyomások és hatások lényegességét. Valódi kilátorony, már a formája is erre utal, lépcsősen emelkedik felfelé. A külső lépcsőzet, a külső út azonban járhatatlanul meredek. A valódi kitekintés képességének megszerzése belső út, amit kinek - kinek magában kell megjárnia. Ezt fejezi ki a belső lépcső, csak ezen a belső lépcsőn lehet feljutni a torony tetejére. A belső lépcső a külső formából következően szintenként egyre meredekebbé válik. Miként a cél felé közeledve a megismerés belső útja is egyre nehezebb, de nem járhatatlanul nehéz. A cél pedig vonzó lehet, a kitekintés elérése, valódi és átvitt értelmében egyaránt. A torony tetejéről körbenézhetünk. Felülről látható a világ, összefüggéseiben és részleteiben egyaránt. Voltaképpen a kiállítás itt maga a környező világ. Nem szükséges, hogy a lépcsőt kisérve egyéb tárgyak vagy képek osszák meg a figyelmet. Legyen ez az út a kontempláció útja, kis kizökkenés az akciókkal, hatásokkal és benyomásokkal agyonzsúfolt életből. 3. A világfa A hagyományok (befelé nézés) és a külső hatások (kitekintés) eredője a teljesség, a világkép. A hagyományok világát megismerve, és a kitekintés képességét megszerezve világképben, kozmogóniában szummázódik az összkép. A világkép magyar rajzolata, lényegi sommája a világfa. (Életfa) A világfa a teljes mindenséget átfogja, gyökerei az alvilágba nyúlnak, legfelső ágai az égig érnek. A harmadik állomás ezáltal nem torony, hanem a világfa megépített változata. Formája; toronyforma. A tartalom kívülről rejtve marad. Az, hogy fa, az hogy átfogja az alvilágtól a mennyekig a teljességet, csak belülről derül ki, A belső tere gyakorlatilag egyszemélyes tér. Ebben a belső térben állva érzékehető, hogy voltaképpen a fa törzsének terében vagyunk, az egyre sudarasodó tér legtetején egy pici lukon keresztül látszik az ég, alattunk (az üvegpadlón keresztül) látszik az egyre mélyülő sötétség, az alvilágig hatoló gyökérzet érzékeltetéseként. És felfelé tekintve, a törzsben állva kisebb - nagyobb fénysugarakként érzékelhetőek a világfa szerte széjjel meredező ágai, a sokféle irányultság, a világ összetettsége. A kiállítás maga a világfa. Nincsenek tárgyak, képek, mert feleslegesek. Az építészeti tér fejezi ki a lényegi tartalmat. 4. A csonkatorony A csonkatorony, a negyedik állomás, közvetlenül a részlegesség, átvittebb értelemben a pusztulás és pusztítás, az elmúlás, az időbeliség szimbóluma. Nem divat és nem időszerű ezekről a témákról beszélni, mert életünk egyre inkább a folyamatos jelenben zajlik, a múlt, hagyományaival és tradícióival, a jövő az elkerülhetetlen elmúlással egyre kevesebb helyet kap ebben a folyamatos jelenidőben. A múlt értéktelenné válik, a jövő félelmekkel telítetté. A múlt és jövő nélküli élet óhatatlanul csonka, eképpen ez a torony sajátos időértékelésünk tükre is. Az idő szólal meg a harangok szavában is. A harangszó jelzi a delet, a napszakok, napok múlását, egyenletes, kitartó állandó ritmusosságával. De jelzi az időben szaggatott történéseket is, a haláleseteket, a nagy bajokat, és a nagy örömöket is. A csonkatorony időbelisége és a harangszó időtlensége van összekapcsolva a negyedik állomáson, melynek így mottója az idő. A csonkatorony nem is valódi torony, csak egy égnek magasodó, romként elvékonyodó faldarab. Ezért nincs belső tere, csak átmenni lehet a rajta vágott nyíláson. Ez a nyílás voltaképpen repedés a falon, felfelé vezeti a tekintetet. Felfelé nézve pedig a harang látszik, tákoltnak tűnő idomvas állványán, Ez a harang nem csak a kiállítás eleme, hanem tágasabb jelentése is lehet azáltal, hogy mikor szólal meg, milyen ünnepeket, milyen alkalmakat emel ki a történések
folyamából. Ezek az alkalmak lehetnek a jeles magyar ünnepnapok és persze lehetnek a ház életének apró - cseprő eseményei is. Nem csak a kifinomult hangtechnikai hatások, vagy a rafinált vizuális trükkök képesek a figyelemfelkeltésre. Az egyszerű harangszó nem csak az érzékekre hat, az érzelmeket is megszólítja. 5. A templomtorony A hit, a világképhez, az időtlenség fogalmához kapcsolódik. Az ötödik állomás mottója a hit, formája a templomtorony. Bár a hit sokkal szélesebb jelentéstartalom, mint a vallásokhoz kapcsolódó hit, mégis alkalmas képi megjelenítése a templomtorony. A hit tornya kettős; kisebb, belső magja magasodik fel templomtoronyként, szélesebb alapja a fogalom tágasabb értelmének jelképe. A hit sem egy divatos fogalom, valláshoz kötve pedig főleg nem. Pedig a hit alapvető része minden ember életének. Kisgyerekként minden ember hívő lény, mert csak a hit által képes ismeretlen fogalmakkal, tartalmakkal megismerkedni. Ezek a tartalmak csak később válnak tudatossá, és a tudatosság növekedésével -általában- a hit képessége is csökken. A hit tornya, a templomtorony, ebben a kontextusban alapvetően a vallásokról szól. A kiállítás szintjén a kereszténység kap teret, mint a magyar államiságot végigkisérő, a magyar kultúrát, hagyományokat és szokásokat alapvetően meghatározó hitvilág. Az alsó szinten a kereszténységet megelőző, ősi magyar sámánhit szólal meg. A két hitvilág, bárha a felületeken gyökeresen különbözőnek tűnik, mégis számtalan lényeges elemében egyezik meghökkentő módon. Ezt a közösséget fejezi ki a templomtorony osztatlan belső tere. A kiállítási darabok csak érzékeltetik a hit világát, nem részletezik. A térélmény maga is része ennek az érzelmi viszonyulásnak. A templomtorony kivülről felfelé hegyesedő formákat mutat, négy oldalán háromféle módon, kifejezvén a vallások sokféleségét de lényegi összetartozását egyaránt. Ezek az ég felé csúcsosodó formák a belső térben felfelé nézve az ég fénye által világló latinkeresztet rajzolnak ki. 6. A kaputorony A kaputorony, mint hatodik állomás, voltaképpen nem csak a kiállításnak, hanem az egész háznak is része. Valóságos kaputorony, hiszen a házba érkezve ez alatt lehet áthaladni, ez a ház valóságos kapuja. A kiállítás részeként a kapu elvont, speciálisan magyar tartalmát jelenti meg, Magyarország kapu-helyzetét Kelet és Nyugat között. Ez a kapu-helyzet eléggé nem méltatott fontos eleme a történelmünknek, kultúránknak, identitásunknak. Keletről jőve, Nyugat felé tekintünk, Róma és Bizánc között állva. A kapu-helyzet a zárás és nyitás fogalmát is jelképezi; zártunk, amikor védeni kellett a tatártól, a töröktől, nyitottunk, amikor népeket, kultúrákat, szokásokat lehetett békés úton a magyarságba integrálni. A kaputorony mindezek jelképe és megszólaltatója. A forma a valóságos tartalom és a jelkép közötti kapcsolatból fakad. A valóságos tartalom a valóságos kapu, az öreg házrom által meghatározott irány. Ez a torony földszintjének rendeltetése és irányultsága. A képletes kapu Kelet és Nyugat között áll, ezért az a valóságos észak - dél irányra tájolt rés, mely kelet és nyugat között húzódik. A téri átmenet a gyakorlati közlekedés iránya és a valóságos észak - déli tengely között a torony belső terében érzékelhető, két egymáshoz közelítő torzfelület formájában. Felfelé tekintve ezt a szűkülő, kanyarodó teret érzékeljük, legtetején a világító észak - déli iránnyal. A torony tetejének alaprajza szabályos négyzet, a közel átlós észak - déli repedéssel két részre, Keletre és Nyugatra osztottan. A két szabálytalan forma együtt alkotja a rendezett négyzetet, mint ahogyan a magyar habitusban is együtt él Kelet öröksége és Nyugat hozománya. A második tervezett elem, az új épületrész kapcsolódik is, meg nem is a régihez. Fontosnak látszott, hogy az épület és rendeltetései sokfelől legyenek megközelíthetőek. Ezért a régi és új épület között egy kis köz nyílik, melyből a régi és az új ház funkcionális kínálata egyaránt elérhető. A köz ráadásul hagyományos budavári téri elem; a középkorban közök választottak el egymás melletti épületeket azért, hogy az esővíz akadálytalanul és egyszerűen elfolyhasson. Ma már csak egy ilyen maradt a Várban, a Balta köz. A tervezett köz a Szent György utca felől teszi megközelíthetővé az épületeket. Az ellenkező –keleti- oldalon összeépül az új és a régi épület, mindazonáltal a földszintet nyitott kapualjként meghagyja, hogy a Színház utca felől is elérhető legyen a ház. E kapualjból nyílik az új épület keleti szárnya, az irodai épületrész. Célszerűnek látszott önálló épületrészben összefogni az épület adminisztratív rendeltetéseit, így ebbe a szárnyba kerültek -az első emeletre- a ház információs és kommunikációs irodái, a felettük lévő szintre pedig a Várgondnokság irodái. Az irodai szárny földszinjén pedig az agórához kapcsolódó szolgáltatások kaptak helyet. Az agóra, a terv felfogása szerint nyitott – fedett köztér, nappal és éjjel egyaránt használható.
Téri eleme annak a térsornak, mely a Dísz téren indul és a Szent György térrel zárul. (Ez a térsor dinamikus és változatos. A romépület átépített előcsarnokába érkezve nagy belmagasságú, fedett – nyitott térbe jutunk, mely tényleges nyitottsága ellenére zárt hatású. Továbbhaladva a kaputornyon át a belső udvarra, élettel teli külső térbe jutunk. Innen tovább egy hídszerű épülettrész alatt átkelve egy kis térre bukkanunk ki a régi és az új épület között melybe nyugat felől a kis köz érkezik. Ennek a terecskének a folytatása az agóra, a fedett – nyitott városi köztér, ahonnan már érezhető a Szent György tér impozáns mérete. A haladás dinamikáját az egymást követő téri elemek zártsága – nyitottsága, a térméretek pulzáló változása adja meg.) Az agóra keleti oldalán egy sor szolgáltatás található, ésszerűen a turistaforgalomhoz alkalmazkodó szolgáltatások; információ, emléktárgyak, pénzváltó, trafik, ujságos, effélék. Ez a kiszolgáló térsor alkalmas kisebb vendéglátóhelyek kialakítására is. Az agóra nyugati oldalát árkádsoros loggia keretezi. Az új épületrész nyugati része voltaképpen a rendezvényterem és az azt kiszolgáló rendeltetések tereit tartalmazza. A rendezvényterem protokolláris használhatóságának előfeltétele az elegáns és nagyvonalú téri környezet. Az előcsarnok nagybelmagasságú tér, melyből félszintnyi lépcső vezet felfelé a galériára és ugyanennyi lefelé, a kiszolgáló helyiségekhez. A galéria a rendezvényterem tulajdonképpeni előtere, hosszanti formája, oldalsó megvilágítása miatt galéria hatású. Ebből érhető el a nagyterem, ennek végén lehet kialakítani (szükség szerint) a büfé terét. A rendezvényterem többféle funkció befogadására alkalmas, mégsem a funkcionalitása lényeges, hanem a térisége, hangulata. Méretei az aranymetszés szerint lettek meghatározva, emiatt a tér maga harmonikus és kiegyensúlyozott. A harmadik tervezett elem az ezer
éves államiság tornya.
Torony és fa Egy fa életkorát évgyűrűinek száma mutatja meg. A tornyok évgyűrűk helyett téglasorokból rakódnak össze. Tegyük fel, hogy egy téglasor egy évet jelképez. Ezer sort kell egymásra raknunk, hogy megjeleníthessük az első ezredfordulótól a második ezredfordulóig eltelt időt. A magyar államiság történetét. A fa metszetének tanulmányozásakor nemcsak az eltöltött éveket számolhatjuk meg. Az egymást követő évgyűrűk nem mind egyformák, színükből, vastagságukból következtetni lehet a fa azévi sorsára. Egy ország, egy nép élete sem egyformán telik. Vannak fényes és vannak szürke korszakok és előfordulhat olyan kritikus időszak is, amikor derékba törik a fejlődés. A fa évenként egy-egy új, kifelé háncs, befelé faszövet réteget képez a már elhalóban lévő vagy már elhalt fatest körül. Így válik fokozatosan egyre vastagabbá a törzs. A vékony külső élő réteg alatt egyre szaporodó holt faanyaggal telt szövetek révén lesz a fa egyre erősebb. Aki a múltat végképp eltörölni igyekszik, azzal a mozdulattal megfojtja a jövőt is. A múlt elrugaszkodási pont a jövő felé és támasz a bizonytalanságban. A fa egyre magasabbra tör, hogy minél több fényhez jusson. A növekedés feltétele, hogy a víz a gyökerektől eljusson egészen a lombozatig. Vagyis az éltető víz a gyökerek által gyűjthető össze. Ezt az éltető erőt kell azután a növekedés során folyamatosan eljuttatni a fa minden ágának végéhez, vagyis a jelenbe. Megfordítva: ha éltető erőre van szükségünk, mindig vissza kell nyúlnunk a gyökerekhez, ami egy emberi közösség esetében is a születést, vagyis a közösségként való meghatározódás aktusát jelenti. Ezer év téglából és kőből Az ezeréves torony téglákból, kövekből építkezik, mint a legtöbb épület hazánkban. Az egyszerű házak építőanyaga általában a tégla, a hangsúlyosaké a kő. Az egymás után sorjázó szürke éveket téglából raktuk ki, a nemzetet felemelő korokat hatalmas kövekből. Az Árpád-ház - egyenetlenségei ellenére is - nemzetteremtő korszak, egységesen törtfehér mészkő. Erejét határozott négyzet alaprajza is mutatja. A kiemelkedő uralkodókat hatalmas, csiszolt kőtömbök jelzik. A kevésbé jelentős periódusok vékony kőlapokból sorolódnak. A pogánylázadások és az ellenkirályok zavaros időszakai megmunkálatlan sziklák hasított felületei. A tatárjárás vékony vörös kőcsík, ami keresztülhasítja a tornyot. Az Árpád-ház kihalásától Mohácsig vegyesházi királyok uralkodtak. A nagy királyokat terrakotta kövek mutatják, a kevésbé fontos korszakokat a tégla. A Mohácstól Budavár elestéig tartó pokoljárás derékba törte az addig összességében töretlen fejlődést, vastag vörös kőcsík zárja a dicsőséges múltat. Mohács után az ország három részre szakadt. A torony addig minden oldalról egyforma formálása megváltozik és ettől kezdve minden égtáj felé más arcát mutatja. Dél felől a törökök, nyugat felől a Habsburg-birodalom nyomja, torzítja a tornyot, keleten Erdély elszakad. A déli oldalon a török elleni esélytelen magyar küzdelem szimbólumai, a várak kőtömbjei
emelkednek ki a torony benyomódott téglatestjéből. Másfélszáz év múltán a törökök Habsburg általi kiűzése jobbára csak az elnyomás okozójában és módjában jelentett változást. A keleti oldalon Mohácsot követően Erdély elszakad az országtól és mintegy helyettünk is független. Nagy fejedelmeknek köszönheti aranykorát. A kiegyezéssel kerül formálisan vissza. A torony nyugati oldalán lassú, de folyamatos benyomódást jelent a Habsburg-birodalom részeként lenni. Az egymást követő felkelések, forradalmak egymásra épülve hagynak – elsősorban a bukást követő békék révén - egyre nagyobb nyomot a falon. 1848 fényes, csiszolt kőpárkány. Az első világháborúban aztán nemcsak bécsi láncainkat veszítjük el, de az ország területének kétharmadát és népességének egyharmadát. Trianon Mohácshoz hasonló derékba törése egy éppen kibontakozó belső fejlődésnek, mely a kiegyezést követte. Újabb vörös kőcsík szeli ketté a torony testét. A négy égtáj felé leszakadt országrészeket szimbolizálják a négyzet alaprajzú toronyból leszakított háromszögek. A megmaradt toronytest is négyzet, csak kisebb, jelezve, hogy van erő a továbbélésre még így is. A második világháború vörös csíkját követően aztán ezt a kis négyzetet zárja körül az olajos felületű nyersbetonból készült abroncs, a kommunista diktatúra. Az 56-os forradalom törtfehér kőcsíkja megszakítja ugyan egy pillanatra, de az abroncs csak ráccsá válik, mely ugyan áttörtebbnek tűnik, de ugyanolyan áthatolhatatlan. A rendszerváltásnál újra a dicsőséges törtfehér követ használtuk. Sőt a kis négyzet virtuálisan kiegészül az elszakított magyar közösségek háromszögeivel a korábbi nagy négyzetté, de a kettő közti résbe még befúrják magukat az olajos nyersbeton rács elemei. Az ezeréves torony belső világa A keleti oldalon egy kimozdított kőtömb helyén léphetünk be a toronyba. Hat centiméter jelent egy évet. A kapunyílás 228cm magas, mint a Szt. Istvánt jelző kőtalapzat. A belépést követően elénk tárul a honfoglalásig kimélyített, több mint 6 méteres mélységű verem. A torony északkeleti magja szinte teljes magasságában érzékelhető, a honfoglalástól Trianonig, vagyis mintegy mínusz 6 métertől plussz 55 méterig, ahol a leszakított országrészeket jelző háromszög alakú réseken tör be a fény. A torony alsó fele bejárható, felmehetünk a Mohácsi vészt jelző vörös kőfödém aljáig. Egy lépcsőkar egy negyedszázadon ível át, galériaszintenként ötven évet emelkedünk az időben. A torony falának belső kialakítása megegyezik a külső megjelenéssel, az egyes korszakok kővel, téglával, különböző minőségű felülettel jelennek meg. A torony belső fala hatalmas összefüggő domborművé válik, rajta bevésve, befaragva az adott korszakot meghatározó események, arcok, jelek, akár egy indián totemoszlopnál. A torony magját L-alakban veszi körül a lépcső és a félévszázadonkénti galériaszintek. Ebben az irracionálisan erős vertikális térben különleges hatású hang- és fényjátékok adhatnak új dimenziót idő- és történelemképünk számára.
A szerkesztés elvei és pontossága kiemelkedően fontos egy ilyen munka esetében. Az alaprajzi és magassági szerkesztés klasszikus módszereket alkalmaz, előnyben részesíti a szabályos négyzetet, a szabályos mértani testeket, az aranymetszés arányait. Szükségtelen a szerkesztés teljes menetét, vagy minden szerkesztett elem leírását mellékelni, egy – két lényegesebb dolog ismertetése viszont megismertetheti a szerkesztési módszer lényegét. Az új épületrész nyugati szárnyának alaprajza szabályos négyzet. Ennek felezéséből áll elő a nyitott és a zárt épülettömeg. A nyitott térrész (agóra) hosszanti tere a Szent György téri szintre vezető lépcsőkig aranymetszés arányú, ugyancsak aranymetszés arányú a zárt tömegrész külső téri fedett előtere. A zárt tömegrészben lévő előcsarnok tere szabályos négyzet, a nagyterem tere aranymetszés arányú. A tornyok alaprajzai vagy szabályos négyzetek, vagy aranymetszés arányú téglalapok. (A sarkokon minden esetben négyzetek.) A tornyok magasságát a hosszabik toronyoldal aranymetszése határozta meg. Az architektúra a hely, a tartalom és az egyszerűségre irányuló vágy által lett meghatározott. Ezen a helyen, rettenetes hatású lehet a korszerűség hajhászása. A divat múlandó, egyre gyorsabban múlandó, rettenetes lenne divatjamúlt szörnyűségeket látni ezen a helyen, ahol hovatovább nyolcszáz esztendeje van Budavára. Ezért az időtlenség, a divatnélküliség járhatóbb útnak látszik. Buda várára és környezetére erősen jellemző építészeti értelemben a lényegiség. Háborúk sokasága marta le a felesleget a házakról, csupaszította őket lényegivé. Nincs fölösleg, nincs mellébeszélés, lényeg van. A lényeg pedig az egyszerűségben rejtezik. A fecsegő házak ebben a közegben nem tudnak megélni, ahogyan a divatosak sem. Az architektúra tehát egyszerű, és lényegre törő. A rom faláról lekerül a vakolat, és minden gipsz és vakolatdísz. A hivalkodó eklektika fecsegése
és avittsága szánalomra méltó ezen a helyen. Marad a a sávosan épített szép téglafalazat, a lényeg. A lepucolt téglafalon mischungos dörzsölés készül, mely elsimítja a durva eltéréseket, de szabadon élteti a téglatextúrát. Az így elkészített felületre áttetsz, lazúros szürke festés kerül. Az ablakok tátongó lukak maradnak. Nincs osztás, a tok is alig látszik. Az üveg közönséges és egyszerű. A tető külső, nem járható része enyhe lejtésű félnyereg fedést kap, anyaga ugyanaz a téglafelület, mint a falakon. A hét torony kőből van. A kő kemény anyaga átmetszi a rom téglafelületeit, a tornyok kőfelületei belevágnak a belső udvar tégla-architektúrájába. A kőfelületeken megjelenő nyílások tok nélküli üvegezések tömör üveg téglából, vagy vastag síküvegből. A csonkatorony harangállványa rozsdás idomvasból készül. A harang viszont míves és gyönyörű. Minden más a rajzokon látszik. Az új épületrész keleti szárnya téglából épül, a külsőben is ez jelenik meg. Szimbolikus értelmű lehetne, ha a romépület részeinek bontásából származó téglák az új épületszárny homlokzatát építenék. A nyugati épületszárny kőből épül. A galéria Szent György utcai fala tömbkövekből készül a kantfúgaként beépülő tömbüvegek a bevilágító felületek. A galériatér megvilágítását ez az összességében hatvan négyzetméternyi üvegfelület adja. Kívülről a fal fal marad, a belső térben meg hatalmas, csillagmintás függönnyé válik. A kőfal anyaga kemény homokkő, felülete fűrészelt, éppen hogy, de érdes. Belsőépítészet a szó design értelmében véve, nincsen. Nagyon egyszerű felületek vannak, jó anyagokból, gondosan megépítve. Tartószerkezet ami kéttámaszú tartónál bonyolultabb lenne, nincsen. Gépészetről beszélni egy ötletpályázat keretében nem érdemes, a megszokott igények kielégíthetők, a hely minderre biztosítva van.
