BudapestBudapest-Rákosligeti Református Egyházközség 2011. Június 12. 10 óra; Pünkösd-Vasárnap
Istentisztelet 1172 Budapest, Ferihegyi út 21. Igét hirdet: Csizmadia Máté V. évfolyamos teológiai hallgató
Kezdőének: 370:1 „Jövel, Szentlélek Úr Isten, töltsd bé szíveinket épen!”
Hirdetések:
Főének: 372:1-5 „Könyörögjünk az Istennek Szentlelkének.”
- Köszöntjük legátusunkat, Csizmadia Máté V. évfolyamos teológiai hallgatót! - Hirdetem az adakozást az ige szavaival: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten".” (2Kor. 9,7) - Holnap, június 13-án, pünkösdhétfőn 10 órától lesz gyülekezetünkben a konfirmáció, úrvacsorás ünnepi istentisztelet keretében. - Június 15-én, szerdán 18 órától a fiatal felnőttek bibliaórája. - Köszönjük énekkarunk szolgálatát a Pünkösdi Kórustalálkozón! - Június 18-án, szombaton 16 órától Nőszövetség. [Gyuszi bácsi előadása!] - Június 19-én, vasárnap az istentisztelet után szeretetvendégség. - Június 23-án, csütörtökön 18 órától canonica visitatio gyülekezetünkben! - Gondnok asszonyunk írásai a Hírlevélben, a Református Nőszövetség értesítőjében; a Presbiter című újságban, valamint idézik a Reformátusok Lapjában. - Levente Péter és Döbrentey Ildikó műsora "Kacagó koncert" [gyermekeknek], illetve "Lelki derű gyakorlatok" [felnőtteknek] címmel június 19-én, vasárnap 12.45-16.00-ig a rákoskeresztúri református templomban, a családi napon. - Megjelent a Kaszap István Alapítvány pünkösdi Hírlevele! - Az egyházközség számára történő befizetés céljára a csekkek megérkeztek! - Honlapunkon az istentiszteletek video-felvétele! ligetireformatus.hu - Isten áldását kívánjuk azoknak, akik ezen a héten ünneplik születésnapjukat! - A Szentlélek kitöltetésének ünnepén megterítettük az Úr asztalát. Az Úr legyen - Lelke által - a mi egész gyülekezetünk őriző pásztora!
Lekció: ApCsel 2,1-13 1Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. 5Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. 6Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 7Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? 8Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: 9pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, 10Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 11zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól." 12Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?" 13Mások azonban gúnyolódva mondták: "Édes bortól részegedtek meg." Igehirdetés előtti ének: 377:1 „Szentlélek, végy körül bennünket.” Textus: ApCsel 2,12-13 „Mi akar ez lenni?” Igehirdetés: [a lap túloldalán található] Úrvacsora előtti ének: 372:6-7 „Válassz minket magadnak élő templomul.” Úrvacsorai ének: 457 és az utána következő énekek. Úrvacsora utáni ének: 370:2-3 „Te, szentségnek új világa, igédnek vezérlj útjára.” Himnusz
Rendszeres gyülekezeti alkalmak: Minden kedden 18 óra 30-kor: énekkar. Páratlan héten szerdán 18 órakor: imaóra. Páros héten szerdán 18 órakor: fiatal felnőttek bibliaórája gyermekfelügyelettel. Szombaton 17 órakor: ifjúsági óra. Hó második szombatján 15 órakor: Nőszövetség. Hó első vasárnapján 16 órakor: délutáni istentisztelet. Nőszövetség utáni vasárnap: szeretetvendégség.
Igehirdetés:
Kedves Testvérek!
Egy lelkiismeretes japán ember, aki elhatározta, hogy keresztyénné lesz, és ezért szorgalmasan tanulta a katechizmust, olvasgatta a Bibliát, egy alkalommal így fakadt ki: „Az Atyát ismerem, a Fiút is, de ki az a Szentlélek?” Amikor a Szentlélekről kell szólnunk, amikor Róla kell bizonyságot tennünk, valahogy mindig zavarban vagyunk. Mert ilyen a Szentlélek, a maga titokzatosságával és megismerhetetlenségével a megérthetetlenség érzését kelti bennünk. Ha pedig valamit nem értünk, az általában zavarba ejt. Ilyen pünkösd is, ez a keresztyén ünnep is zavarba ejt. Talán itt is vannak olyanok, akik azt kérdezik, mint a japán ember, hogy kicsoda a Lélek. Kérdezni nem szégyen, ráadásul a kérdésnek ma megvan a helye és az ideje is, hiszen az imént felolvasott pünkösdi történetben is egy hasonló, értetlen, de mégis kíváncsi és érdeklődő kérdés hangzik el: „Mi akar ez lenni?” Pünkösdnek szerves része ez a bizonytalanság. Pünkösd a megvilágosító Lélek és egyben a kérdező keresztyének ünnepe. Azoké, akik kérdeznek. A pünkösd azoké volt, ott és akkor, az első pünkösdön, akik kérdeztek. És azt hiszem, ma sincs másként, akik kérdésekkel jöttek ma ide, akik a Lélek vezetéséért jöttek ma ide, ők érezhetik leginkább, hogy a pünkösd értük van. Vannak kérdéseid? Ne félj feltenni őket Istennek, mert Ő válaszol.
1. Pünkösd nem maradhatott következmények nélkül. Pünkösdkor elkezdődött valami, Isten Szentlelke elindított valamit az emberekben. A jelenlévők egyrészt látták az égből lecsapó lángnyelveket, másrészt csodálkozva tapasztalták azt, hogy a különböző országokból jött emberek megértik egymást. Azt olvassuk, hogy mindnyájan álmélkodtak és kérdezgették, mi akar ez lenni. És mi is sokszor teszünk fel ilyen kérdést akkor, ha nem értünk valamit, akkor ha valami számunkra megmagyarázhatatlan történik, akkor ha valami nem úgy alakul ahogy mi azt elvárnánk. Ilyenkor sokszor akadékoskodunk, kérdezősködünk. „Mi akar ez lenni?” – kérdezte az álmélkodó tömeg. Először is pünkösd csodája azt hirdeti, hogy ez az ünnep mindenkié. Fontos kimondani, hogy pünkösd igen is mindenkié. Nem úgy van, mint ahogy azt egyszer egy magát hívőnek mondó ember kifejtette, hogy a karácsony mindenkié, azt a gyerekek is értik, a húsvét ugye az már gondolkodó embereknek való, át kell gondolni, hogy hogy is van az a feltámadás, a pünkösd az megaztán csak a nagyon lelkes embereknek való. Mindhárom ünnep egyformán mindnyájunkhoz szól, értünk van. Pünkösdkor ugyanaz az erő, ugyanaz a hatalom mozdítja meg, lendíti ki a tanítványokat a csüggedésből, amelyik erő az élet illatával töltötte be a sírt, amikor feltámasztotta Krisztust. És sokszor mi is olyan csüggedtek, félénkek, elaléltak vagyunk, mint a tanítványok, akik mit csináltak? Karácsonykor még aludtak, húsvétkor meg bezárkóztak félelmükben. Azonban pünkösdkor ott voltak. Ha már lemaradtak karácsonyról, ha már elbújtak húsvétkor, akkor legalább pünkösdkor ott voltak! És nem csak, hogy ott voltak, hanem tevékeny részesei voltak Isten munkájának. Szavaikkal, tetteikkel és puszta jelenlétükkel is Isten hatalmát és hűségét hirdették. Pünkösd láthatóvá teszi a tanítványokat. Addig is ott voltak Jeruzsálemben, most viszont valami arra készteti, arra indítja őket, hogy lépjenek elő. Láthatóvá válnak a tanítványok, ez a pünkösd, ezért az egyház születése és ezért az üzenete ma is, láthatóvá kell válnia Krisztus tanítványainak ebben a világban. Nem úgy, hogy előtérbe tolakszanak, nem úgy, hogy mások helyett minden jobban tudnak, és másokat ki akarnak
oktatni, de úgy, hogy megmutatják, itt vagyunk, mi vagyunk azok, akik elhittük és megtapasztaltuk, hogy az élő Istennek Lelke jelen van köztünk és ezzel az erővel érdemes és lehet élni és elindulni, láthatóvá váltak a tanítványok. Vajon te, kedves testvérem, te ott vagy-e pünkösdkor, ott vagy-e Isten közelében? És ha ott vagy, akkor a tömeg mögött állsz-e vajon, vagy készen állsz Isten munkájának részévé válni? Ha megszólított egyszer Isten, akkor az nem egy pont az életedben, hanem egy kettőspont, ami után folytatás következik. Pünkösd sem ért véget ennyivel, nem ért véget a Lélek kitöltetésével és a nyelveken szólással, hanem volt folytatás. Isten velünk kapcsolatban sem éri be annyival, hogy megszólít minket, hanem várja a folytatást. Később azt olvassuk az Apostolok Cselekedetéről írott könyvben, hogy az első gyülekezethez csatlakozók kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Együtt voltak, egységben. Isten tőlünk is ezt várja, hogy pünkösdöt ne az egyszer kitöltetett, aztán amilyen hirtelen jött, úgy tovatűnő Lélek ünnepeként éljük meg, hanem Isten élő, mozgató és cselekvésre késztető Lelkének ünnepeként. A gyülekezet minden tevékenységéhez szorosan hozzákapcsolódik Isten Lelke, így volt ez már az első keresztyének korában is. Az apostoli tanításnál a Lélek által lesz a lelkész szava Isten szavává. A kenyér megtörését, az úrvacsorai közösséget is Isten Szentlelke teszi teljessé és az imádságok végén is a Lélek kell, hogy rámondja, hogy ámen. Ugyanígy minden szavunk akkor válik Isten dicsőségére, akkor válik kedvessé Isten előtt, ha szavainknak van folytatása. Ha nem csak beszélünk, hanem cselekszünk is. Ha szavainkat és tetteinket a Lélek vezeti. Hogyan vezetheti a Lélek a szavainkat és a tetteinket? Úgy, ha emlékezünk pünkösd csodájából arra a tényre, hogy pünkösd mindenkié. Pünkösd nem az egyes emberekért, hanem minden emberért van. Jézus sem csak a koldusokért, vagy nem csak a zsidókért halt meg, hanem mindenkiért. Akkor szólunk és cselekszünk a Lélek szerint, ha ezt tudjuk másokért tenni. Akkor cselekszem a Lélek vezetésével, ha tetteim nem csak az én hasznomra, hanem mások hasznára is válnak. Pünkösd továbbá az egyesülés, az egységesülés ünnepe. Hiszen a Szentlélek egyesíti igazán az embereket, a Lélek vezet közelebb Istenhez, a Lélek teszi lehetővé, hogy mindannyian ugyanazért a célért ugyanazzal az indulattal és lelkesedéssel dolgozzunk és harcoljunk. Pünkösdkor az addig különböző emberek egy összetartó és összetartozó gyülekezetet formáltak. Fájdalmas betegsége korunknak a viszálykodás és a széthúzás. Amíg ez a gyerekeknél még aranyos és természetes, hogy például a fiúk nem ülnek a lányok mellé, addig felnőtt embereknél már nevetséges, ha azért nem állunk szóba valakivel, mert például máshogy gondolkozik, mint mi, mert más a vallása, vagy más a szociális helyzete. Szükség van arra, hogy Isten népe, mi keresztyén emberek, ezen a pünkösdön és máskor is újra és újra átéljük és átérezzük az összetartozás fontosságát és szükségességét. Pünkösdkor tehát a Lélek cselekszik. Ő az, aki mindannyiunk közös alkalmává teszi az ünnepet, Ő az, aki buzdít a folytatásra, Ő az, aki egyesíti az embereket, Ő az, aki beszél, és a szavakat adja az emberek szájába.
2. Azt is olvastuk a Szentírásban, hogy az apostolok nyelveken kezdtek el szólni, ezáltal mindenki értette, amit mondtak, és mindenki ugyanazt értette. Nagy akadály az az életünkben, ha nem értjük egymást, és még rosszabb az, ha nem is akarjuk érteni egymást. Ez az egységnek a legnagyobb akadálya. A különböző országokból érkezett emberek azért érthették meg egymást, mert Isten szólt általuk. Megkapták a nyelveken szólás ajándékát, de Istennek
ezzel is célja volt. Hiszen csak így érthették meg Péter pünkösdi beszédét, csak így érthették meg Isten akaratát. És Isten Lelke volt az is, aki életre hívta Péter igehirdetése nyomán az első gyülekezetet. Aki ma a bábeli zűrzavarban szeretne nyelveken szólni, annak nagy szorgalomra kitartásra és persze nem kevés pénzre van szüksége, mire egy nyelvet megtanul. Hiszen, aki nyelveken tud szólni, az elboldogul a világban, az le tud nyűgözni bárkit. Ha külföldre utazok, minden alkalommal megtanulok az adott ország hivatalos nyelvén néhány szót vagy mondatot. Derűsen emlékszem arra, hogy milyen arcot vágtak ilyenkor például azok az arabok, akikhez az anyanyelvükön szóltam. Ha nem is sokat, csak néhány mondatot, akkor is tejes volt a döbbenet és a zűrzavar, hogy ez az idegen most a saját nyelvemen szól hozzám: Mi akar ez lenni? És a Szentlélek most is kiválasztott néhányakat, akik nyelveken tudnak szólni. Azonban nem emberek nyelvén, nem angolul vagy éppen magyarul, hanem Isten nyelvén. Isten kiválasztottai, akik kapták a Szentlelket, alkalmasak arra, hogy Isten üzenetét hitelesen és meggyőzően adják tovább mindenkinek. Az a beszéd, amivel kapcsolatban az az alapvető élmény, hogy mindenki érti: először zavart okoz. Zavart okoz, hogy valamit mindenki egyformán, a maga nyelvén ért! A sokféle fecsegés világába belecsendül a szó. A Szentlélek által ihletett szó. És a zavarból, lassanként egyetértés és rend lesz. Nem a saját gondolataikat mondták, hanem Isten fenséges dolgairól, az Isten szeretetéről, kegyelméről, s később – majd, ha valaki elolvassa a pünkösdi igehirdetését Péter apostolnak – Jézus Krisztus szeretetéről, kereszthaláláról, a bűnbocsánatról, és az új élet lehetőségéről beszéltek. Pont emiatt a zavar miatt mondták a gúnyolódók, hogy a nyelveken szólók „édes bortól részegedtek meg.”
Végül most arról is szeretnék szólni, hogy Isten ügyéért gyakran tarthatnak bolondnak bennünket. Ugyanis sokak szerint egyáltalán nem divatos ma a keresztyénség és a vallás. Illetve a fiatalabbak között lehet divatos a vallás, de csak akkor, ha valami kelet-ázsiai guru csodatévő énekeit mormolhatják, esetleg éjszakánként kétes összejöveteleken szellemet idézhetnek. Így nekünk sokszor nem jut más, mint a megvetés, a legyintés, az értetlenkedés. Mit lehet vagy kell ilyenkor tenni? Istenre tekinteni és benne rendületlen bizalommal megmaradni. Mert Ő megszabadít minden gyalázódtól, mert féltőn óvó és szerető Isten. Ha valaki, akkor Pál apostol megtapasztalta, hogy mit jelent szenvedni Krisztusért. Hiszen többször megverték, volt, hogy megkövezték, és többször került börtönbe is a Jézusba vetett hite miatt. A hívő emberek a kívülállók számára gyakran különcnek tűnnek és nem ritkán, balgának, bolondnak neveznek minket. A pünkösdi történetben is azt olvassuk, hogy néhányan ezt mondták: Ezek az emberek új bortól, vagy édes bortól részegedtek meg. Túl sokat ittak ezen az ünnepen. A csúfolódók született zsidók voltak, nem tudták, amit a többiek nagyon jól tudtak, hogy akkor és ott a Szentlélek dolgozott. Az igehirdetés szintén sokak szemében nem egyéb, mint bolond beszéd. Pál apostol azt írja, hogy tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. Ebben nem arról van szó, hogy az igehirdetés, vagy az igehirdető üdvözítene bárkit is, hanem az a Valaki, aki az egész mögött jelen van! Az igehirdetést lehet bolondságnak tartani, ám aki hittel a szívében hallgatja, az nagyon sok erőt merít belőle, mert tudja, hogy Isten akarja őt keresni és megszólítani! Ugyanilyen meghökkentő lehet pünkösd a kívülállók számára. Ugyanilyen érthetetlen a Lélek munkája a kívülállók számára. Ilyenkor aztán jönnek a kérdések, hogy mi akar ez lenni. Sokan gondolhatnak ránk úgy, hogy milyen bolondok vagyunk akkor, amikor vasárnap templomba jövünk, és ezért gúnyolódnak rajtunk, mint ahogyan az apostolokon is gúnyolódtak. Mi viszont tudjuk, hogy feltöltekezni járunk ide. Ápoljuk az Istennel való kapcsolatunkat, mert Urunk elé mindent odatárhatunk. Gondokat, terheket, örömöket, fájdalmakat, mindent elmondhatunk az Istennek, aki figyel ránk és válaszol, megerősít, megvigasztal, bátorít bennünket. Ne legyetek restek, forduljatok Istenhez, ha úgy éreztek, mint a dicséret írója: „Vállunkat nyomja nagy terhünk súlya, / Félünk, erőnket hogy felülmúlja.”
A mai pünkösd egy lehetőség arra, hogy Isten Lelke megérintsen bennünket. Lehetőség arra, hogy egy kicsit változzunk, alakuljunk, formálódjunk Isten keze által, így aztán végeredményben megjobbuljunk. Lehetőség arra, hogy imádságainkban megfogalmazott kérdéseinkre, kéréseinkre választ kapjunk, ezáltal újult erőt és új irányt kapjon az életünk. És alkalom arra is, hogy ha csüggedünk az élet viharában, ha gyászban vagyunk, vagy fájdalmak terhét hordozzuk, akkor is a Lélek bátorítását és vigasztalását vehessük. Ha pünkösd esetleg zavarba is ejt bennünket, ha a bizonytalanság és a kérdések alkalma, ha a Lélek munkája érthetetlennek is tűnik, akkor is tudjuk most már azt, hogy mindezek mögött Isten áll, Ő az, aki cselekszik, és aki bennünket is cselekvővé tesz. * Pünkösd tehát a kérdések és a válaszok ünnepe. Pünkösdkor a Lélek cselekszik. Ő az, aki mindannyiunk közös alkalmává teszi az ünnepet, Ő az, aki buzdít a folytatásra, Ő az, aki egyesíti az embereket, Ő az, aki beszél, és a szavakat adja az emberek szájába. Kérdezhetjük, hogy mi akar ez lenni? Azt gondolom, hogy ma délelőtt kaptunk néhány választ arra, hogy pünkösd mi akar lenni, minek örülhetünk pünkösdkor, hogy Isten mit akar velünk és bennünk elvégezni. Ha kérünk, vagy kérdezünk, azt mindig alázatosan és gyermeki szelídséggel tegyük. Úgy, ahogy a péteri igehirdetésre megtért első keresztyének tették: „Mit tegyünk, atyámfiai?” Legyünk mi is láthatóak, mutassuk meg a világnak Isten dicsőségét, de mutassunk példát az egységben és a megújulásban is! Mutassuk meg, hogy az Isten ügye nem bolondság, a Szentlélek pedig ezen a mai pünkösdön is eljön, hogy erősítse gyülekezetünket, közösségünket: Veni creator Spiritus! Jövel, teremtő Szentlélek! Ámen.