Budatétényi morzsák
B
udatétény (Kistétény) múltjáról eddig három füzetet jelentettünk meg: Erzsébet királyné úti villák, Kistétény társasági élete a századelõn, Budatétényi morzsák címmel. Mindhárom kiadvány a múltba kalauzolja a kedves olvasót. Szándékunk az volt, hogy az utókornak megõrizzünk valamit a múltból. Emléket állítottunk olyan népszerû embereknek, akik itt jártak vagy itt éltek. Bemutattuk azt, hogy hogyan éltek, mivel foglalkoztak. Egy-egy utca, épület története, fotója szintén azért került a füzetekbe, hogy megõrizzük, hiszen nagyon sok már eltûnt és csak ez a dokumentum õrzi emlékét. Úgy gondoltuk sokan vannak olyanok, akiket érdekel, hogy ahol most élnek milyen volt a múlt. A ránk nehezedõ XXI. század küzdelmesnek ígérkezik. Nagy változásoknak lehetünk tanúi az élet minden területén. A társadalmi és a családi élet az építkezési szokások átalakulóban vannak. Kérjük, ha pihenésre, kikapcsolódásra vágynak vegyék kezükbe kiadványaink valamelyikét, olvassanak bele, nézegessék a képeket és vegyenek példát elõdeinkrõl! Végezetül köszönjük mindazoknak a munkáját, akik hozzájárultak a helytörténeti füzetek megszületéséhez, megjelenéséhez. Kolláthné Hollóssy Rita a Budatétényi Polgári Kör elnöke
Elöljáróban
M
orzsák, azaz budatétény történetének morzsái címet adtam annak a számítógépes könyvtáramnak ahol gyûjtöm e témában a helytörténeti emlékeket, történeteket, emlékezéseket, dokumentumokat. Ezek a kincsek egyrészt a családi levéltárból és elbeszélésekbõl vannak a birtokomban, de sok mindent a helybéli ismerõsöktõl kaptam és reményeim szerint kapom is, végül, de nem utolsósorban a különbözõ online kutatható internetes adatbázisokból, archívumokból kerülnek elõ bogarászásaim során. Ebbõl a gyûjteménybõl és a korábban megjelent újságcikkeimbõl állt össze ez a kis helytörténeti füzet annak reményében, hogy amit leírunk az talán így nem vész el. Helytörténeti ismereteim, gyûjteményem egy szûk területre, Kistétényre/Budatétényre korlátozód-nak, hiszen a családom több mint 110 éve lakója a hajdani községnek. Az itt olvasható történetek az egykori budatétényi patikáról, egy valaha itt élt festõmûvészrõl, Csebi Pogány Gyuláról, Baranyay József épületszobrászról, az alkalmanként ide látogató Csontváry Kosztka Tivadarról, a Borhy fivérek jóvoltából elterjedt cikóriatermelésrõl szólnak. Mostanában többször szóba került a budatétényi Jókai mozi épülete, amirõl a fiatalabb korosztálybéliek, akik napjában elhaladnak mellette, már csak azt tudják, hogy itt valami üzem mûködött. Garbóczi László múltidézõ cikkével zárul ez a kiadvány, hogy a hajdan volt mozi története se vesszen el.
A patika
M
ár egyre kevesebben tudják, hogy hol is volt Budatetény elsõ gyógyszertára, pedig az épülete még áll. A budatétényi Szent Szív gyógyszertárat nemes Kajdacsy Pál alapította 1930-as évek elején. A patika rövid ideig az Iskola utcában a 3. szám alatt a Boytha házban volt. Néhány év múltán, még mindig a Mayer/Marton doktor orvosi rendelõjének 200 méteres körzetében maradva, az Iskola u. 4. szám alatti végleges helyén nyílt meg. A Lahmann-villát vásárolta meg Kajdacsy Pál gyógyszertár és egyben lakás céljára (ma Kapu utca). A Lahman úrtól, az egykori helybéli tanítótól vásárolt villához nagy kert és gyümölcsös is tartozott, amely egészen a Jókai moziig húzódott. A továbbiakban 2002-ig itt volt található a budatétényi gyógyszertár, változó tulajdoni viszonyok mellett.
Korabeli pirulásskatulya cimkéje, és a büszkén emlegtett nemesség jelképe, a Kajdacsy címerrajz.
3
Budatétény elsõ patikusa 1869-ben született, Pressburgban és ugyanott is érettségizett le 1887-ben. Egyetemi tanulmányait Pesten végezte el az 1893-ban kiállított diplomájának bizonysága szerint. Gyógyszerész gyakornoki évét Komáromban töltötte ki, ezt a tényt az akkori hivatali eljárásnak megfelelõen a komáromi polgármester sajátkezû bejegyzésével igazolta 1894-ben, amely a diploma hátlapján olvasható. A késõbbiekben Komáromban, majd az I. vh. után már Budapesten mûködött, mint gyógyszerész. Miután a fõvárosban 1926-ban eredménytelenül folyamodott „új személyes jogú gyógyszertár felállításának engedélyezése ügyében” Óbudán, ezért a patikanyitási engedélyért végül a Budapest melletti Budatétényt pályázta meg, sikerrel.
Kajdacsy Pál diplomáját Pesten szerezte 1893-ban
E
Kajdacsy Pál és felesége, szül. Galambos Mária Galambos Mária a 1879-ben született, és valamikor a 60-as évek elején hunyt el, Balatonszéplakon.
gy kis kortörténet. A Kajdacsy család Komárom környéki ága a Füssy birtok javarészét felélte a szokásos módon. A nemesi birtokok, jellemzõen a leányokkal adott hozományok és a fiúk részére kiadott birtokrészek miatt, lassan elfogytak. Mindezekbõl következõen Kajdacsy Pálnak már csak egy diploma megszerzéséig finanszírozott taníttatásra jutott a családi vagyonból. Kajdacsy gyógyszerész úr Komáromban házasodott meg. Az 1940-es évek elején halt meg, a budafoki temetõben hantolták el, sajnos a pontos dátumot már nem volt lehetséges megnézni, mert a sírhelyét megszüntették. Halála után özvegye, Mariska néni lett a patika jog örököse, az özvegyi jogon tovább mûködõ gyógyszertár vezetésére Lápossy gyógyszerész úrnak adott megbízást, melyet õ ellátott egészen 1949-ig mikor is megházasodott, és elköltözött Budatéténybõl. Éppen a gyógyszertárak államosítása elõtti évben, 1949-ben érkezett haza Budatéténybe a négy és fél éves orosz hadifogságból Sarnóczay Pál gyógyszerész. 1950-ben, amikor már köztudott volt hogy államosítják a gyógyszertárakat, Kajdacsy Pál özvegye, Mariska néni felküldte a Baranyay házba Margitot azzal az üzenettel, hogy sürgõsen beszélni szeretne a Sarnóczay gyógyszerész úrral, aki ott lakott az Erzsébet királyné úti villában. Margit mindenes volt Kajdacsyéknál, késõbb elõlépett gyógyszertári takarítónõvé, cselédkönyvesbõl állami alkalmazott lett, így neki legalább hozott valamit az államosítás. Az özvegy azért kérette Sarnóczay Pált, hogy még idõben vállalja el a patika vezetését, mert megtudta, hogy nem csak az üzletet, hanem a házat is államosítják. Számára nem volt mindegy, kivel kell majd együtt laknia. Így lett Budatétény háború utáni idõszakában 1950-tõl 1972-ig Sarnóczay Pál a gyógyszertár vezetõje, aki még 1972 után is, nyugdíjasként is szolgálta egy ideig a községet. Az államosított villa szolgálati lakásának lakója lett a Sarnóczay család, tiszteletbeli nagymamájuk pedig Kajdacsy Mariska néni.
4
L
assan az is feledésbe merül, hogy a patikusok soha nem ültek, mindig álltak a tára* mögött is, és a laboratóriumban dolgozva is, ma ez már nem jellemzõ. A tára mögött állók kényelmét csak egy vékony kis fából készült dobogó volt hivatva szolgálni, hogy ne fázzanak a hideg kövön állva. Változik a világ, ma már patikaszag sincs, hiszen alig van már olyan gyógyszer, amit a gyógyszertár laboratóriumában a mester készít el. Tudni illik, pontosan ezért hívják az így elkészített gyógyszereket magisztrálisnak, az elõállításukhoz szükséges alkotóelemek, anyagok adták a jellegzetes patikaszagot. A környék gyógyszerészei össze is jártak, szabadnapjaikon meglátogatták egymást a patikákban. Haulik Béla, az albertfalvai gyógyszerész, gyakori vendég volt a budatétényi patikában. Érdekességként említhetõ meg, hogy õ volt egy ideig a Magyar nõi röplabdaválogatott edzõje is. 1936-ban végzett a Sarnóczay gyógyszerész a tára mögött Prágai Károly egyetemen, a budatétényi Sarnóczay Pali „bácsiA háttérben látható patikai berendezések, edények, a patikahangulat már a múlt emlékei, val” egy évfolyamban, sõt a gyakornokéveik egy részét is együtt az ilyen csiszolt üvegek és egyéb berendezési tárgyak legfeljebb múzeumban láthatók ma már. töltötték Bártfán, a mai Szlovákiában. Felvidéki ismeretség az Érsekújvári gimnáziumból a Deák téren lévõ nagy gyógyszertár vezetõje, Földes László. Õ is sokszor megfordult a Kapu utcai (Iskola u.) patikában. Bálint doktor leánya, dr. Bálint Anikó, a Baross Gábor-telepi gyógyszertár vezetõje is tagja volt az összejáró társaságnak. aulik Béla nagy mókamester volt. Amikor a két patikus anekdotázni kezdett, azt nagy élvezet volt hallani: Béla bá: „Hogy volt áz Pálikám, amikor nem fért be a recept az inspekciós áblakon?” (Ízes palócos kiejtését a sokéves budapesti léte ellenére megõrizte.) „Még Bártfán történt, hogy ügyeletes voltam és jóval éjfél után csengetnek is, dörömbölnek is a redõnyön. Kimegyek és mondja a ruszin gazda, aki csengetett, hogy receptet hoztam, pane nyissa ki az ajtót, mert nem fér be ezen a lyukon, aztán már ment is a lovaskocsihoz és emelt le róla egy ajtót. Kiderült, hogy az inspekciós orvost kihívták egy tanyára a gazda feleségéhez sürgõsen, a nagy sietségben a recepttömb otthon maradt. A tanyán papír legfeljebb a legszükségesebb személyes iratoknak volt, így az orvos az istállóajtóra írta Diploma a prágai Károly egyetemrõl fel a receptet egy darab vasalószénnel, azt emelte le a gazda és hozta magával. Annak rendje módja szerint ki is lett adva a sürgõsséggel (statim) felírt gyógyszer, de a receptet ott tartottam mondván, hogy az elõírás. Szegény Kamillkának, az orvosnak sokat kellett hallgatnia a receptje történetét.” – Mesélte a kérdezett.
H
* Tára: a gyógyszertári pult
5
Az egykori patika, amely vasárnaponként is nyitva tartott, vonzotta a vendégeket is. Télen a sokablakos (Heating) kályha ontotta a meleget, a jól fûtött iroda és laboratórium gyakran megtelt a vasárnapi mise után az egy kis melegedésre, jó idõben egy kis beszélgetésre betérõ barátokkal, ismerõsökkel. A régi iskolát járt patikusok likõrök és egyéb röviditalok készítésében is járatosak voltak, így a társaság hangulatát mindig volt ami megalapozza. A praktikusan az orvosi rendelõ közelében 70 évig mûködõ gyógyszertárat a rendszerváltást követõen privatizálták és magánkézbe kerülte után 2002-ben eladták. Budatétény új gyógyszertárát a Camponában nyitották meg.
Egy festõmûvész Kistéténybõl
T
alán már nincs is olyan lakója Budatéténynek, aki emlékezne egy magas, szõke festõmûvészre Kistétényben. Az I. világháborút megelõzõ és az azt követõ években pedig gyakran látható volt, amint festõállványával, ecsetjeivel a célja felé igyekezett, vagy már éppen valahol vászna elõtt állva dolgozott. Pogány Gyula festõmûvész Budapesten született, 1884. szeptember 2-án. Apja id. Enyerei és Csébi Pogány Gyula. Anyja Nicora Ilona. Középiskoláit a Kegyes-Tanítórendiek Budapesti Fõgimnáziumában végezte. Ezután kezdte meg fõiskolai tanulmányait 1907-ben a Magyar Királyi Képzõmûvészeti Fõiskolán, és 1910-ben fejezte be. Ezt követõen Firenzében is tanult, majd dolgozott. 1914-ben megházasodott, Kistétényben Baranyay Pogány Gyula feleségével, apósa családja társaságában József szobrászmûvész leányát, Máriát vette feleségül. yakori vendégek voltak az Erzsébet királyné úti villában a mûvészeti élet ismert alakjai. Báró Mednyánszky László, Csontváry Kosztka Tivadar, Glatter Gyula festõmûvészek, Lehel Ferenc mûvészettörténész, kritikus, aki egyben Csontváry elsõ életrajzírója, ismert budapesti mûkereskedõk is gyakran ültek a gesztenyefák alatt a Baranyay villa kertjében. Mednyánszky festményei közül a pincelakásokról készültek tétényi ihletésûek. Pogány Gyula Kistétényi/Budatétényi tartózkodásának számos festményével ad bizonyságot, ezek között fellelhetõ a Dézsmaház utcai pincelakások képe a Wolf villa udvarából nézve, a Szent Mihály kápolna napsütésben és borús idõben a Pauks kertbõl, az Erzsébet királyné úti kép, amely a Borhy testvérek megrendelésére készült, a Napraforgók a Hosszúdûlõben címû festménye. (A festmények a www.poganygyula.hu honlapon színesben is megtekinthetõk.) Pogány Gyula a Nemzeti Szalon (mai Galéria) alapító tagja volt, olvashatjuk a ma is meglevõ okiratban, Déry Béla A levél, kelt Bp., 1914. július 30. igazgató hitelesítõ levelében.
G
6
Mózes a faraó elõtt
Pincelakások a Dézsmaház utca – Jókai út sarkon
Szent Mihály kápolna
7
A
z elsõ világháborúban önkéntes hadifestõként mûködött Mednyánszky csoportjában, a 69. gyalogezredben. Egy alkalommal a harctéren festett, és megmozdult a halottak, halottnak véltek között egy sebesült bajtársa, akit hátára véve bevitt a tudósítói sátorba, megmentve ezzel az életét. 1915-ben a háborúban teljesített kitûnõ harctéri festõmûvészi tevékenységének elismeréseként, a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki a vitézségi érem szalagján (olvasható a Budapesti Közlöny 1916. május 18. számának 4. oldalán). Pogány Gyula a háború során festett képeit a bécsi Hadi Múzeumban helyezték el. Rendszeres kiállítója volt a budapesti tárlatoknak. Többször szerepelt Bécsben, Münchenben, Krisztiániéban (Oslo) különbözõ kiállításokon. A Képzõmûvészek és Mûbarátok Szövetsége 1924-ben A Mednyánszky-csoport elnökéül választotta. A Fészek klub ügyvezetõ igazgatója 1924-ben. Balról a második Pogány Gyula, jobb szélen az idõs Mednyánszky báró. Legnagyobb méretû, Mózes és Áron a fáraó elõtt címû képét 1924-ben festette, ezt a mûvét a család a budatétényi Szent Imre Otthonnak ajándékozta. Képeibõl több fellelhetõ a bécsi Hadi Múzeumban, Osloban, a családtagok tulajdonában, barátoknál, és mûgyûjtõknél. mikor az egészsége megromlott, orvosai tanácsára Dalmáciában, majd Lessinában keresett gyógyulást, de ott egy sirokkós szélroham idején hirtelen meghalt. Temetési költségeit az a bajtársa (zágrábi kereskedõ) állta, akinek életét a háborúban megmentette. „Annak a festõgárdának, amely a magyar naturalizmuson nevelkedett, volt tehetséges és becsületes kultúrájú mûvésze. Szürke tónusok, becsületes természetábrázolás, erõs rajztudás voltak jellemzõ tulajdonságai. Halálával a magyar piktúra egy tisztes értékét vesztette el.” – olvasható egy korabeli napilap méltatásában, 1925. február 26-án, korai halála másnapján. Tárlaton Budapesten, 1924-ben szerepelt utoljára egy nagyobb méretû templomi interieurrel, amely jellegzetes képe volt mûvészi felfogásának. (Ez a képe feltûnt 2007-ben egy németországi aukción.) A második világháború elõtti mûvészeti lexikonokban neve rendszeresen szerepel. Az 1974-ben kiadott Mûvészeti lexikonban újra megtalálható.
A
Kosztka
Ö
reg néném, az 1897-es születésû Tercsi, gyermekkorom nagy mesemondója volt. Nekem õ volt az egyik nagyanyám, a korán elhunyt igazi nagyanyám sok testvére közül az egyik, neki mindig voltak érdekes történetei. A nagyapádhoz (a már korábban emlegetett Pogány Gyulához), mesélte, ide járt az Erzsébet királyné útra ez a Kosztka. Nyáron szép idõben a gesztenyefák alatt terítettünk a vendégeknek, és ez a Kosztka az asztalnál faksznizott, nem volt hajlandó a húsételeket megenni. Csutinak (nagyanyám másik lánytestvére, aki a háztartást vezette becsületes nevén Piroska) külön zöldséges, gyümölcsös tálat kellett készíteni, mert csak azt volt hajlandó elfogyasztani, na meg a papírhéjú mandulát, mert azt nagyon szerette. Furcsa egy ember volt ez a Kosztka. Egyszer együtt festettek valahol a Horvát tengerparton a nagyapáddal, ez abban az idõszakában volt, amikor a plenert kereste, és tengerparti naplemente fényeit szerette volna élethûen megörökíteni. Kifeszített egy óriási nagy vásznat és munkához látott, de jött az esti szél, az belekapaszkodott a vásznába, mint a vitorlába, és még õt is belelökte a tengerbe állványostól.
8
A
mikor Spalatóban (Split) az utcán festettek, egyszer csak odaállt egy túrista Kosztka mögé, és nézte, ahogy dolgozik, majd azt mondta neki: – Mester, ha kész lesz, ezt a képet megveszem. Nem eladó – volt a kurta válasz. Miért? Fest majd magának másikat. Erre Tivadar, a festõ azt kérdezte a turistától, hogy mondja, van magának gyermeke? Igen, van kettõ is – válaszolta az gyanútlanul. Na, akkor az egyiket megveszem. Hová gondol ?! – mondta a másik felháborodott hangon. Miért? Majd csinál magának másikat! – volt a válasz. Mert ez a Kosztka nem akarta a képeit eladni, azt mondta, hogy ezek a Magyar Nemzet kincsei lesznek. Na, szegényen is élt, és úgy is halt meg. Sokan kinevették, froclizták, a Magányos cédrusára is azt mondák gúnyolói, hogy gumifa. De õ hitt magában. Egyszer azt mesélte, hogy hangot hallott a háta mögül felülrõl, talán az Ilyen volt: Konstantinápolyból is lapot küldött a Japán kávéházbelieknek, és velük üzent még a kormánynak is égbõl. Ez a hang azt mondta neki, hogy „Te leszel a világ legnagyobb festõje.” Késõbb pontosított, mondván, még volt egy szó, amit nem értett, de most már emlékszik: „napút festõje” (plener) volt a pontos kifejezés. z a Kosztka haragudott a nõkre – mesélte öreg néném. Volt ennek szeretõje kettõ is, de ezek kibeszélték a szokásait, és ezért nagyon megharagudott rájuk. A halála elõtt készült, a Magyarok bejövetele címû képén le is rajzolta a kép elõterébe a két nõt, bosszúból pucéran állva, úgy, hogy szégyenükben takarják az arcukat. Egyszer nagyapád a Japán kávéházban felbíztatott két rosszéletû nõt, hogy fixírozzák Kosztkát. Hát az egy ideig tûrte, de aztán a nagy csontos öklével úgy rácsapott az asztalra. hogy a márványlap kettérepedt. Bolond volt ez a Kosztka és önfejû, a kommün alatt nem kapta meg már a segélyt, sem ami a megélhetéséhez igen csak kellett volna, talán azért, mert nagy királypárti volt. Megsértõdött, és aztán már akkoriban nem is mozdult ki otthonából. Halála elõtt a mai XI. kerületi Bartók Béla úti mûtermébõl elköltözött, és itt lakott egy bérleményben Albertfalván, a mai Hengermalom útnál, a Haranglábnál, ahol most már lakótelep van. Amikor megbetegedett, innen vitték be az Új Szent János korházba, ott is halt meg. A Kikinda utcai lakásában, amikor azt felnyitották, a szomszéd földekrõl szedett szilvamagok és kukoricatorzsák voltak szétszórva a földön, már a kedvenc savanyúkáposztájára sem tellett neki.
E
Baranyay József épületszobrász
A
Baranyay család hosszú utat járt be, mire végre 1901-ben kistétényi lakossá vált. Idõsebb Baranyay József az Eszterházy birtokon, Fertõszéplakon élt feleségével, Fábián Teréziával, mint számadó juhász. Három gyermekük született, József, Mihály és Vendel. József 1859. április 29-én született Fertõszéplakon, ahol mindjárt másnap meg is keresztelték annak rendje módja szerint, a római katolikus hit elõírásainak megfelelõen. Amikor már apja mellett bojtárkodott az Eszterházy birtokon, felfigyelt rá az intézõ, mert szépen faragott. Az uradalom költségére elküldték a tehetséges fiatalembert Bécsbe, ahol épületszobrászatot tanulhatott. Tanulmányaiból hazatérve Zalaegerszegen élt és dolgozott, majd Budán, a Kruspér utcában vett lakást, és a fõvárosban vállalt munkát.
9
N
emsokára megnyitotta a Déli Vaspálya Társaság közelében, a Mozdony u. 22. szám alatt elsõ épületszobrász mûhelyét. Késõbb a Gyõri úton volt már egy nagyobb területtel rendelkezõ székhelye az akkor már 40 segéddel dolgozó épületszobrászatának. 1889-ben házasságot kötött Egri Pirithy Cornéliával, házasságukból az idõk folyamán 12 gyermek született. A Baranyayszobrászat egyre ismertebb lett az Ezeréves Magyarország ünnepségre készülõ, épülõA kitüntetés és a kitüntetett szépülõ fõvárosban. Vállalkozása még vidékrõl is kapott megbízásokat, kastélyok homlokzati díszítésére jöttek megrendelések. A jó üzletmenet lehetõvé tette a család részére a gyarapodást. Az idõközben egyre több segéddel dolgozó szobrászat így tudta megvásárolni az I. kerület Gyõri út 7. sz alatti ingatlant, sõt még a Márvány utcában is egy házat. Mozdony u. 22., Baranyay-szobrászat
1896-ban kitüntették, mint kiállítót. A Vajdahunyad vára 21 épületbõl álló romantikus együttesét 1896-ban emelte Alpár Ignác. Egyes részletei az erdélyi Vajdahunyad várat utánozzák, innen származik neve is. Homlokzati díszítõelemeit, szobrait Baranyay József épületszobrászata készítette, ezért kapta az itt látható kitüntetést.
A cég fejléces számláján ott büszkélkednek a gyarapodó kitüntetések, díjak
10
Vajdahunyad a kiállítás évében
Kehely és sétapálca, faragta Baranyay József, Fertõdszéplak, 1870-es évek
11
I
dõközben, 1903-ban Baranyay József alkalmazást nyert a Kereskedelem ügyi minisztérium felügyelete alá tartozó Magyar Királyi Állami Felsõ Ipariskola gipszöntõ mûhelyében, mint mûhelyfõnök és oktató. Feladata volt a tanulók gyakorlati oktatásán túl az iparosok továbbképzésében, mint szakoktatónak részt vállalni. Mint állami alkalmazottnak fel kellett esküdnie Õ Császári és Apostoli Felségére, Õfelsége uralkodó házára és a Magyar Korona országainak alkotmányára. A mûhelyben a kor élenjáró technológiáját és mesterfogásait sajátították el a tanulók, ennek szemléltetéséül itt tekinthetõ meg egy a British Múzeum részérõl Pest-Budán kiállított korsó gipszmásolata. Egy ezüstkrajcár vastagságában galvanizálták, ezüstözték. Egy az állami alkalmazásról és fizetési osztályba sorolásról szóló, 1903-ban kelt korabeli dokumentum
A korabeli hivatali eskü
12
A mûhelyben készült igényes másolat
B
aranyay József 1903 szeptemberében megvásárolta az Erzsébet királyné út. 10. szám alatt a kistétényi telekkönyvben 20-as számon nyilvántartott kertet és a rajta álló villalakást a melléképületeivel együtt, dr. Reichfeld Izdortól, a tulajdonosától. Kistétény nem volt ismeretlen a családnak, mert akkoriban már a Szent Mihály kápolna feletti térségben, a mai Aradi utca mentén, a dombtetõn volt egy majorság a tulajdonában. Ezt az ingatlant késõbb eladták a Magyari Marschild családnak, ezért ma már a Kistéténybõl lett Budatétényben a késõbbi tulajdonos neve után Magyari-villának emlegetik az idõsebbek. A 12 gyermek megszülése és felnevelése nem múlt el nyomtalanul, Ez az Erzsébet Királyné u. 10. sz. alatti ház volt 1910. november 25-én, 40 évesen elhunyt Egri Pirithy Kornélia. a létszámában is egyre gyarapodó család lakhelye Kistétényben Baranyay József az itt maradt árvákra tekintettel hamarosam új feleséget hozott a házhoz, Kosik Teréziát, aki Baranyay József haláláig élt Kistétényben, majd ezt követõen hamarosan visszaköltözött Ceglédi birtokára 1919-ben. Az idõsebb testvérek már addigra nagykorúvá lettek és a fiatalabb kiskorú testvérek gyámja ként szerepelhettek. A Baranyay-épületszobrászat munkái Budapesten járva néhány régi épület homlokzatán, például az Andrássy úton még látható. A család leszármazottjai itt élnek Budapesten, egy részük Budatétényben.
A cikóriatermesztés hagyományai Budatétényben
A
szent Mihály kápolna alatt, ahol most a Hûség utca van, volt a Borhy-birtok, ahonnan hûtõkocsikkal szállítottak virágokat, virág- és rózsatöveket még Párizsba is, egészen a 20-as évek derekáig. Borhyék felfigyeltek arra, hogy francia partnereik a téli hónapokban cikóriát is hajtatnak a szezonális termelés kiesésének pótlására. Õk hozták a magot meg az ötletet a tétényieknek, így többek között a nagy pincével rendelkezõ Baranyay család gazdálkodó tagjainak is, az I.világháború után. Kétféle magot is kaptak, az egyiknek a gyökerébõl hajtatott termése sárga, a másik, a ritkább, a halvány bordó fodros levélrózsát hozta a pincében. Ezt, az ezúton idekerült cikóriát honosították meg és termeltek. Minden évben szaporítottak vetõmagot is a helybéli termelõk. A növény ismert volt a környéken, legalábbis annak elvadult válfaja, a kék virágú katángkóró. Nem is tudták a vállalkozó kedvû budatétényi termelõk, mibe vágtak bele, mennyi dolguk lesz, mire a téli vitaminpótlást biztosító, ízletes cikóriahajtások a piacra kerülnek és pénzt hoznak.
Katángkóró (Cychorium intybus)
13
A
cikóriagyökeret a kertben kell termelni magról, majd õsszel felszedni és pincébe vinni, ahol leveleitõl megfosztva a földbe dugva kezdõdött a fogyasztható húsos hajtású levélrózsák fejlõdése. A cikóriamagot kicsit késõn május elején kell elvetni, ha szép gyökeret akarunk hajtatni, így nem öregszik el. (Magba csak a második évben megy.) Kapálni, egyelni, szárazabb idõben akár árasztással öntözni is szükséges volt, ha szép vastag gyökereket akartak a termelõk õsszel felszedni. A sorok között, akinek volt, egykerekû tolókapával gondozta a cikória ültetvényét. Október végén, november elején szedték fel a gyökeret a földbõl, és kukoricaszárak között leterítve kint hagyták a földön. Az volt a hiedelem, hogy jó, ha egy kicsit megcsípi a fagy. Mivel az elsõ szállítások a piacra, de leginkább a budapesti nagycsarnokba a karácsonyi ünnepek elõtt voltak aktuálisak, ezért a pincébe ezt megelõzõ A húsos levélrózsák öt héttel kellett a gyökereket a földágyásokba eltenni. November közepén behordták a gyökereket, letépték a leveleit, amit összevágtak és kukoricadarával keverve a tyúkok kaptak meg. Még egyszer kézbe vették a gyökeret és a letépett levelek csonkját úgy faragták körbe, hogy a középsõ két-három szívlevele maradjon meg. A 1618 C fokos pincében mély sorokat húztak a földágyásokban, a gyökereket belehelyezték, majd betakarták teljesen, kb. 2-4 cm-rel kerültek a föld alá. Locsolás a termesztési idõ elején 2-3 alkalommal is szükséges volt, és a vízbe tyúktrágya is került. Öt hét elteltével szép nagy fehér hajtások bújtak ki a földbõl, ezeket letörték a gyökerekrõl, és vitték csomagolni. A nagyságuk és a bordó, ill. a sárga színek alapján szétválogatták, a külsõ levelekbõl szükség esetén egyet-kettõt leszedtek, és csomagolópapírral kibélelt ládákba tették, soronként papírral elválasztva. A pincében, a földben maradt gyökerek még új hajtásokat hoztak oldalt a megfaragott széleken, ezek már kisebb méretûek voltak akkor is, ha locsolták õket. A második szedés után a gyökereket felszedték és üstben megfõzték, így jutott a csomagoláskor letört leveleket is beleértve már másodszor, ezúttal meleg élelem a tyúkoknak a téli idõszakban.
A
cikória ára a szintén pincében termesztett sampinyon gomba ára felett volt, ennek ellenére alig néhányan foglalkoztak vele. A 70-es évek végén még Óbudán is volt egy a pincéjében cikóriát termelõ család. Igaz, e technológia alapján termelõknek a gyökerek öt alkalommal kerültek kézbe, mire befejezték az útjukat, és minden állomást bejártak. A ritkább halvány bordó fodros hajtások magasabb áron keltek el, mint a sárgák, talán, azért mert az volt a szóbeszéd, hogy az idõsebb uraknak jót tesz. A nagycsarnokban a különbözõ követségek bevásárlói és néhány hotel konyhai beszerzõje voltak a fõbb állandó vevõk. Az utolsó szállítási dömping a húsvéti ünnepekre volt idõzítve, és ezzel a szezon le is zárult. Valójában a teendõknek nem volt vége, az utolsó termést adó gyökerek felszedését a pince szellõztetését és a pincébe lehordott föld átrostálását még el kellett végezni. A hajdani munkaigényes termelés nem jövedelmezett rosszul, persze nem jött könnyen az a jövedelem. Megfigyelhetõ, hogy szinte semmi nem ment kárba mindennek megvolt a felhasználása, hasznosítása. A 60-as években a Kertészeti Kutató Intézet budatétényi telepén már hajtattak cikóriát eladásra, és a technológia fejlesztésére kísérleteket is végeztek. Az 50-es évek végén vizsgatéma is volt a cikóriatermesztés a Kertészeti Fõiskolán. Budatétényben már évek óta nem termeszti senki értékesítésre a cikóriát. A hazai termelési gyakorlat nem volt túlzottan ismert, ezt a régi technológiát, mint érdekességet, a 70-es évek vége felé itt Budatértényben nézte meg a Kertészeti Fõiskola zöldségtermesztési tanszékének egy professzora.
14
Magyarországon a cikóriagyökeret a nemzetközi bértermeltetés keretében, Holland hibrid vetõmagból, az egykori Royal Sluis termelte Hernádi Ottó igazgatósága alatt, a 70-es években, a szépemlékû cibakházi Lenin TSZ és a gyõri Csehszlovák–Magyar barátság TSZ földjein. Az egyik országban termelt gyökeret a globalitás jegyében egy másik ország melegházaiban csíráztatják fekete fólia alatt, és egy harmadik ország áruházlánca értékesíti. Ma már a globalitásnak köszönhetõen a nagyáruházak zöldséges polcain ott van a cikória. Érdemes vásárláskor figyelemmel lenni arra, hogy kellõ gondossággal, sötét papírral, fóliával le van-e takarva, mert ha erre nem figyeltek az üzletben, akkor a fényben zöld színt kap a levél fodra, és megkeseredik, fogyasztásra alkalmatlanná válik az egyébként kinézetre szép áru. Nyersen, ecetes lében, vagy öntetekkel és kékerezetû sajtreszelékkel fogyasztják, de rengeteg párolt fõzött stb. elkészítési módja is ismert.
Az orosz laktanya
C
sak azért, hogy Budatétény közelmúltjának történelmérõl is szó essék, már csak a szovjet megszálló csapatok kivonulásának 20. évfordulójának aktualitásából is ide kívánkozik a következõ történet. A budatétényi laktanya itt a Kápolna utcában a korábban kõbányászatból fennmaradt pincék fölé/köré épült. A magyar hadsereg, lõszer- illetve fegyverraktárai voltak itt, ezt õrizték a magyar katonák az 1956-os forradalom kitöréséig. Miután a raktárakat kiürítették október végén a felkelõk, a magyar katonák szétszéledtek. 1956 novemberében érkeztek meg az orosz páncélosok Budatéténybe is, és a magyar katonaság által elhagyott laktanyában szállásolták el magukat. Mindjárt a megérkezésüket követõen, a nyomorékgyermekotthon kapuja elõtt a kanyarban bele is ment egy tank Libál Rózsi néni raktárépületének falába. Ott állva lefelé nézegettek a tankból kimászó orosz katonák a Duna irányába és kérdezgették az bámészkodó gyerekeket, osztálytársaimat, hogy Szuez? Szuez? A ma már csak fotón látható épület falának sérült részét, amit a tankkal lebontottak becsülettel helyre is állították.
V
Az egykori raktárépület
égül is megtetszhetett a környék az orosz parancsnokságnak, mert hamarosan tiszthelyettesi iskolát létesítettek a régi laktanya és a fegyverraktárak helyén. Az ott oktató tiszteknek, akik családostól éltek itt, lakótelepet építettek, ezek most is állnak, és lakás célját szolgálják. A közkatonák a lakosokkal kapcsolatot nem tarthattak, börtönszerûen zárt körben éltek, ezért túl sokat nem tudtunk róluk, õk sem rólunk. Az 50-es évek végén „baráti kapcsolatainkat” szimbolizálva az április 4-ei és november 7-ei iskolai ünnepélyeken az elnök-ségi asztalnál ült egy-két magasabb rangú tiszt. Késõbb azért valami kontaktus mégis teremtõdött, így tudtuk meg a velük kap-csolatba kerülõktõl, hogy a katonák hat-hét évi szolgálatuk alatt két alkalommal mehettek haza, a tisztek gyakrabban. A kiskatonák a hosszú ittlétük alatt a Sándor utca Klauzál Gábor u. felé esõ kerítésen ki-ki szöktek az akkor még mûködõ Lajkó kocsmába. Árulták a kantinban olcsón kapható kincseiket, legsikeresebben a borotvapengét, cigarettát. Miután elterjedt a hír, hogy ezek a fiatal kiska-tonák milyen hosszú idõre vannak elszakítva a hazájuktól, családjuktól, valami együttérzés féle alakult ki az irányukba a lakosság részérõl. Ezeket a szerencsétleneket 18 évesen hívták be katonának, és 24-25 évesen térhettek vissza a családjukhoz. Groteszk és egyben megható volt, hogy a kocsmába kiszökött orosz katonákat az öreg, hajdan volksbundista svábok kínálgatták, hogy na, igyál te szerencsétlen. Ekkorra már világossá vált, hogy egy megszálló birodalom politikai rendszerének áldozatai vagyunk mi is, õk is.
15
A
budatétényi patikát hamarosan megtalálták. Elõször 1956 novemberében két fegyveres járõr jött be a patikába, nagy határozottan elõ is adta az egyik, hogy „ja vam patrul” mármint, hogy én vagyok a járõr. Amikor határozott választ kaptak anyanyelvükön, hogy „ez itt egy gyógyszertár, itt semmi keresnivalótok”, ezen meglepõdtek és azonnal el is mentek. Késõbb, amikor már orosz tiszthelyettesi iskola lett a laktanyából, a tisztek, tisztfeleségek gyakori ügyfelek lettek a patikában. Az orosz tisztek közül elsõként bejött az ezredorvos, aki a XVIII. században a Volga mentén letelepített sváb családból való volt, és talán ezért németül próbálkozott szót érteni. Amikor a patikus jó oroszsággal szólalt meg, õ is meglepõdött alaposan. Mindjárt tisztázódott is a dolog, hogy a patikus a háború után egy négy és fél évig tartó, negyven lágert bejáró körutazáson vett részt a nagy Szovjetunióban, mint hadifogoly. Ettõl fogva a tisztek, tisztfeleségek gyakran jöttek a patikába gyógyszereikért, de nemegyszer csak egy kis beszélgetésre, informálódásra is. Az idõk múltával az orosz tiszti lakótelep lakói kezdtek egyre több szálon kapcsolatba kerülni a helybéliekkel. Az Erzsébet királyné úti Bíró-villából lett óvodába írattak be a tiszti családok gyermekeibõl néhányat, akiknek az anyja tudott itt munkát vállalni. Ekkoriban még egy bizonyos kereskedelemi kapcsolat is kialakult a lakossággal. Hazautazásaik alkalmával megrendelésre hoztak varrógépet, vasalót, itt-ott ékszereket aranyból, borostyánból stb. A patikai kapcsolatukban mindig figyelmesek voltak, ha valamelyikük hazautazott, biztos, hogy ajándékokkal jött legközelebb Sarnóczay gyógyszerész úrhoz. Lenin emlékrubelt, karórát, köztük egy aranyat is találtam apám hagyatékát rendezve az ajándékaik között. Az ezredorvos, amikor leszerelt, nagy csomaggal jött A szovjet gárdistáról, elbúcsúzni a gyógyszerész úrtól, A gellérthegyi emlékmû elõtt álló orosz katona szobrának Kisfaludi bizonyos Vaszilij Mihajlovics Golovcovról mintázott szobor Stróbl által elkészített kisbronz változatát hozta el barátsága jeléül. Sarnóczay György 2011. szeptember
A budatétényi mozi
B
udatétényben, a Jókai Mór út nagy kanyarulatában áll egy elhagyott, magányos épület. A díszeitõl megfosztott, mégis impozáns alkotás sok ott élõben, arra járóban veti fel a kérdést. Vajon ez az épület is eltûnik a közeljövõben? A Dél-budai régióban, Budafokon 1909-ben nyílt meg az elsõ mozi. Több mint 10 év késéssel, 1921-ben, már a nagytétényi közönség is élvezhette az új technikai csoda, a film mindent elsöprõ erejét. Budatétény, utolsóként, 1929-ben kapott mozit.
16
Fotó: Örsi Károly
A „kapott” kifejezés nem véletlen, hiszen ifjabb Láng István budafoki sváb zenész 1927-ben azzal a kéréssel fordult a budatétényi községi hivatalhoz, hogy a település területén mozit szeretne létesíteni. Az engedélyt azzal a kikötéssel kapta meg, hogy egy teljesen új épületet kell építenie. Így 1928 folyamán felépíttette a nagy befogadóképességû filmszínházat.
A
z 1929 õszén megnyíló mozi a Jókai Mór út – Erzsébet királyné út csatlakozásánál épült meg. A közel ötszáz nézõ befogadására alkalmas mozi a Jókai nevet kapta az utcáról. A szép reményekkel indult vállalkozás, a hatalmas beruházási költségek, valamint a mozi üzemeltetésben való jártasság hiánya oda vezetett, hogy már 1930 nyarán tetemes adósságokat görgetett maga elõtt az építtetõ. Hiába volt Láng István kiváló és elismert zenész ez nem mentette meg a mozit. Ezért 1929 õszén, fájó szívvel bár, de megvált a mozitól. Új vezetõi a Szlabony házaspár lett, akik Székesfehérvárról jöttek a mozi miatt Téténybe. Természetesen feltételekkel vették át az üzemeltetést, az elsõ években mint bérlõk. Tekintettel arra, hogy õk Székesfehérvárott megtanulták a szakmát és felmérték a helyi igényeket, új mûsorpolitikájukkal nyereségessé tudták tenni a mozi müködését. Szlabony Lajos mozigépész és üzemvezetõi képesítéssel rendelkezett, míg felesége, Ilonka néni,üzemvezetöi képesitéssel, pénztárosként, jegyszedõként, vagyis afféle mindenesként mûködött a mozinál. A sikeres vállalkozásnak mégis az volt az alapja, hogy mielõtt a házaspár Budatéténybe költözött, Gábor mesternél tanulta ki a szakmát. Gábor mester pedig nem volt más, mint Gábor Miklós színmûvész apja, akinek a Dunántúlon öt mozija volt, Székesfehérváron két, Veszprémben egy, Zalaegerszegen egy, valamint Pécsett is egy mozit üzemeltetett. Emellett Szlabony Lajos ügyes üzletpolitikával a filmforgalmazókkal is igen jó kapcsolatokat épített ki. Ennek következtében a budapesti úgynevezett premier mozikban vetített filmeket mindössze 3-4 nap késéssel már a budatétényi moziban mutatta be. (Ezzel nem kis bosszúságot okozott a nagy riválisnak, a budafoki Attila mozi vezetõjének, Meckl Gusztávnak, akivel egyébként jó barátságban volt.) A filmvetítések elõtt nemegyszer bohócok, máskor artisták, bûvészek szórakoztatták a nagyérdemût. Bevezették az ún. matinémûsorokat, ahol a fiatalság kedvezményes árú jegyekkel mehetett be az elõadásokra. A Szlabony házaspár végül is 1937-ben lett véglegesen tulajdonosa a filmszínháznak, mikor az már biztos megélhetést jelentett számukra. A mozit üzemeltetõ házaspár és Budatétény számára az idill mindössze nyolc esztendeig tartott. A II. világháború végsõ epizódjaként 1945. március elején a tulajdonos Szlabony Lajost az oroszok „málenkíj robotra” hurcolták el, ahonnan nem volt visszatérés. Felesége, Ilona asszony a gyerekekkel Ausztriába menekült, és mire visszatértek, addigra nem csak a férjét, de a mozit is elvesztette. Bár az épületet hivatalosan csak 1948-ban államosították, annak a közelébe sem engedték.
17
A Jókai moziban 1950-tõl vezették be a napi vetítéseket. Az 1960-as évek eleji átalakítás (szélesvásznú filmek vetítésére tették alkalmassá) a nézõtér befogadóképességének csökkenéséhez vezetett. Az 1960-as évek elsõ felében, a mozi nyilvántartási adatai szerint feltételezhetõen 1963-ban, a nevét Délibábra változtatták. Azonban sem a szélesvásznúvá történt átalakítás, sem a névváltoztatás nem menthette meg Budatétény egyetlen moziját. Az idõ felette is eljárt, és az 1960-as évek vége felé végleg bezárták. Az épület eléggé elhanyagolt állapotban, de ma is áll. Napjainkban lelkes budatétényi lokálpatrióták és kerületi civilek közösen összefogva próbálják megmenteni Budatétény múltjának eme darabját. Garbóci László 2011. szeptember
* Tartalom
18
Elöljáróban
3
A patika
3
Egy festõmûvész Kistéténybõl
6
Kosztka
8
Baranyay József épületszobrász
9
A cikóriatermesztés hagyományai Budatétényben
13
Az orosz laktanya
15
A budatétényi mozi
16
© Sarnóczay György, Garbóci László 2011 Készült a Budatétényi Polgári Kör gondozásában, az NCA-KM-11-1722 számú pályázat finanszírozásával. Felelõs kiadó: Kolláthné Hollóssy Rita Szerkesztõ: Papp Tibor www.budatetenyikor.hu Nyomta és kötötte a Carta Trade Bt.
ISBN 978-963-88656-2-5
9 789638 865625
