BSS Tûzálló kábeltartó szerkezetek

BSS

Vezetõsodronyok átviteli kapacitás növelésének lehetõségei és korlátai

Tûzálló kábeltartó szerkezetek

A hazai vízgazdálkodás távlati feladatai Kibõvített ülést tartott az Elektrotechnika Szerkesztõbizottsága Képes beszámoló az 1. ElectroSalonról Szakmai elõadás…. magas szinten Fejezetek az Elektrotechnika 1938 és 1948 közötti idõszakából

N E ag le yd ct íja roS s a te lo rm n ék !

A tûzálló kábelrendszerek nélkülözhetetlenek a mentés szempontjából kulcsfontosságú berendezések mûködôképességének megôrzéséhez, tûz keletkezése esetén is. Alkalmazásuk a 2005-ös kiadású Országos Tûzvédelmi Szabályzat elôírásainak megfelelôen szükséges. Az OBO tûzálló kábeltartó-szerkezetek széles körét kínálja a kábelrendszerek optimális kialakításához: Kábeltálcákból, kábellétrából és kábelbilincsekbôl kialakított tartószerkezetek Tûzvédelmi Megfelelôségi Tanúsítvánnyal, és magyar nyelvû szerelési útmutatóval a szakszerû kivitelezéshez.

Díjazottaink 100 éves a villamosenergia szolgáltatás Zalaegerszegen A XV. Magyar Innovációs Nagydíj átadása a parlamentben Vajda György akadémikus, c. egyetemi tanár, az Egyesület tiszteletbeli elnöke

Szerkesztôbizottság: Elnök: Dr. Szentirmai László Tagok: Dr. Benkó Balázs, Dr. Berta István, Dr. Boross Norbert, Byff Miklós, Gyurkó István, Hatvani György, Dr. Horváth Tibor, Dr. Jeszenszky Sándor, Kovács Ferenc, Kômíves István, Dr. Krómer István, Dr. Madarász György, Id. Nagy Géza, Orlay Imre, Schachinger Tamás, Szilas Péter, Tari Gábor, Dr. Tersztyánszky Tibor, Tringer Ágoston Szerkesztôség és kiadó: 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 6-8. Telefon: 353-0117 és 353-1108 Telefax: 353-4069 E-mail: [email protected] http://www.mee.hu Kiadja és terjeszti: Magyar Elektrotechnikai Egyesület Felelôs kiadó: Kovács András Fôszerkesztô: Dr. Bencze János Felelôs szerkesztô: Horváth Zoltán Reklámmenedzser: Dr. Friedrich Márta

CIKKEK Dr. Güntner Ottó, Dr. Varga László: Vezetõsodronyok átviteli kapacitás növelésének lehetõségei és korlátai Dr. Mosonyi Emil: A hazai vízgazdálkodás távlati feladatai EGYESÜLETI ÉLET

Rovatszerkesztôk: Dr. Antal Ildikó Technikatörténet Dési Albert Villamos fogyasztóberendezések Farkas András Automatizálás és számítástechnika Horváth Zoltán Villamos energia Némethné Dr. Vidovszky Ágnes Világítástechnika Somorjai Lajos Szabványosítás Dr. Szandtner Károly Oktatás Szepessy Sándor Szemle Tóth Elemér Villamos gépek Tóth Éva Portré Turi Gábor Ifjúsági Bizottság Tudósítók: Arany László, Farkas András, Galamb István, Horváth Zoltán, Kovács Krisztina, Kovásznay Béla, Köles Zoltán, László Imre, Lieli György, Márton István, Nagy Zoltán, Schmidtmayer Antal, Szabadi László, Szántó László, Tringer Ágoston, Ur Zsolt Elôfizethetô: A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnél Elôfizetési díj egész évre: 6 000 Ft + ÁFA, egy szám ára: 500 Ft + ÁFA. Grafika: Tim-Romanoff Kft. Budapest Nyomda: Pauker Nyomdaipari Kft. Budapest Index: 25 205 HUISSN: 0367-0708 Kéziratokat nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza. A szerkesztôség a hirdetések és a PR-cikkek tartalmáért felelôsséget nem vállal. Adóigazgatási szám: 19815754-2-41

7 3, 11, 12, 14, 22, 23, 24, 26, 27, 29, 31

HÍREK

11, 13, 25, 32

ELEKTROTECHNIKA-TÖRTÉNET

15

DÍJAZOTTAINK

18

PORTRÉ

28

TARTALOM

Vajda György

GONDOLATOK

Szerkesztôségi titkár: Szilágyi Zsuzsa MATE képviselôje a Szerkesztôségben: Dr. Vajk István

4

30

HÍRDETÔINK: DISTRELEC, ENERGOEXPO, OBO BETTERMANN KFT., OVIT, RAPAS KFT., SAG HUNGARIA, SIEMENS

Lernyei Péter

ELECTROSALON

Vajda György

Articles Dr. László Varga and Dr. Ottó Güntner: The Possibility and Limits of Increasing Transmission Capacity of Overhead Line Conductors Dr. Emil Mosonyi: Long Term Tasks in the National Water Management

4 7

From our correspondents

3, 11, 12, 14, 22, 23, 24, 26, 27, 29, 31

News History of Electrotechnics Our awarded members

11, 13, 25, 32 15 18

Portrait

28

György Vajda Thoughts

30

CONTENTS

Summaries

Advertisers:

32

DISTRELEC, ENERGOEXPO, OBO BETTERMANN KFT., OVIT, RAPAS KFT., SAG HUNGARIA, SIEMENS

F Ô S Z E R K E S Z T Ô I

Ü Z E N E T

BEKÖSZÖNTÔ TISZTELT OLVASÓK! Jelentõs változások elé nézünk. Ezek a változások érintik a Szerkesztõ Bizottságot, a Rovatszerkesztõket, érintik a lap Szerkesztõségét, és végül, de nem utolsó sorban természetesen érintik a lap olvasóit is. Hangsúlyosan megjelent Elnökségünk munkájában az a felismerés, hogy a lap nincs egyesület nélkül, de az egyesület sincs lap nélkül! Jelentõs egymásrautaltság van, és egymás támogatásával lényegesen jobban, lényegesen gyorsabban érhetünk el eredményeket. (szinergia hatás) Ha röviden és lakonikusan szeretném kifejezni magam, azt mondanám: felértékelõdtünk! Az Elnökség határozott szándéka, hogy megújulási programját, annak akcióterveit, a tervek kapcsán végzett munka állását a jövõben rendszeresen közzéteszi lapunk, az Elektrotechnika - mint az Egyesület hivatalos orgánuma - hasábjain. Ha ez így lesz, és miért kételkednénk az Elnökség elhatározásában, akkor végre helyére kerül a lap, a sokszor idézett Zipernowsky féle „ars poetica” megvalósításához közelíthetünk. Természetesen eddig is kaphattunk valami képet az Elnökség munkájáról. Hiszen az Elnökség üléseirõl készült jegyzõkönyvek a betétlapban megjelentek, tehát aki akarta, valamilyen szinten figyelemmel kísérhette a döntéseket, határozatokat. Óriási különbség van azonban egy „száraz”, apró betûkkel nyomott kivonatos jegyzõkönyv, és egy színes oldalon megjelentetett, magyarázatokkal ellátott, hiteles személy által írt tájékoztató között. Összehasonlíthatatlan a két módszer információ és mozgósító tartalma. Ilyen módon légyegesen többet fogunk tudni saját sorsunkról, tervezett jövõnkrõl. ezen formája lehetõvé fogja tenni, - sõt megkívánja - hogy ne csak sodródjunk az hanem hozzászólhassunk azokhoz, mi is cselekvõ alanyai legyünk jövõnk Egyesületünk megújulásának. Ez már minõségileg más, ezért mondhatom felértékelõdtünk.

A tájékoztatás eseményekkel, formálásának, bátran, hogy

Tudnunk kell azonban azt, hogy az új helyzet lényegesen megnöveli a felelõsségünket. Meg kell felelnünk az Elnökség növekvõ elvárásainak. A lap felértékelõdésével egy idõben megújul az Egyesület honlapja is (www.mee.hu). Ezen a „fórumon” szinte naprakészen kapjuk majd az egyesületi élettel, és más, az Egyesület tagjait érintõ, és érdeklõdésre számot tartó információkat. Nem csak a közéletben, de nálunk, az egyesületben is „felfedeztük/felfedezték”, hogy az információ érték, az információ hatalom. Minden változtatás jelentõs erõfeszítést együtt gondolkodást, és együttes cselekvést igényel. Csináljuk együtt! Dr. Bencze János fôszerkesztô

2

ELEKTROTECHNIKA

100. évfolyam

2007. 6.szám

F Ô S ZE E GR YK EE SS ÜZ LT EÔ TI I

Ü ÉZ L E E NT E T E K

25 ÉV (EGY NEGYED SZÁZAD!!) AZ EGYESÜLET SZOLGÁLATÁBAN Negyed század rendkívül hosszú idõ. Különösen hosszú olyan „vérzivataros” idõkben, amelyek az elmúlt 25 évet jellemezték. Volt rendszerváltás, volt a tervezettnél lényegesen több elnökváltás az Egyesület élén, az Elektrotechnika fõszerkesztõi is gyakran „helyet cseréltek”. Ezek mindmind nehezítették Egyesületünk munkáját, túlélési esélyeit. Ez az idõszak „jutott” Lernyei Péternek, ügyvezetõ igazgatónknak, aki most közös megegyezéssel távozik apparátusunk élérõl. Szeretném felidézni azokat a legfontosabb momentumokat, melyek Lernyei Péter eredményes tevékenységeit jelzik, amelyek mérföldkõnek tekinthetõk az Egyesület érdekében végzett munkája során. Végül de nem utolsó sorban ez úton, szeretném megköszönni az Egyesület minden tagja, valamint a magam nevében egyaránt 25 éves munkáját! A fenti egy-két mondatban vázolt körülmények között Egyesületünk gyarapodott, taglétszámban és anyagi tartalékokban egyaránt. Létszámunk több mint a duplájára nõtt, ma a MEE azon kevés egyesületek közé tartozik, melyeknek anyagi biztonsága adott. Idézve Lernyei Pétert: „Én egy szolgálatra szegõdtem el...” 25 év szolgálata alatt hét elnöke volt az Egyesületnek. Ö volt tehát a „folytonosság” a különbözõ elnökök és elnökségek munkájának folyamatossá tételének biztosítására.

De tevékenysége ennél is szélesebb volt. Szolgálata idejére olyan jeles évfordulók, - és az ezekhez kapcsolt események estek, mint a 100 éves Egyesület ünnepségei és megemlékezései, a centenáriumát ünneplõ lapunk - melynek felelõs kiadója is egyben- megemlékezés sorozata, az ehhez kapcsolt kiállítás megszervezése. Lernyei Péter tele volt jobbnál-jobb ötletekkel - ha jó kedve volt sziporkázott, ami az Egyesület javát szolgálta. Szorgalmasan építette nemzetközi kapcsolatainkat, még akkor is - az „ánti világban” - amikor ez lényegesen több adminisztratív és politikai akadályba ütközött. Rendkívül jó kapcsolatépítési képességét arra használta, hogy Egyesületünk 38 területi-, 22 budapesti szervezetét, és 150 jogi tagvállalatát együtt tartsa. Oroszlánrész vállalt az 500-600 fõt megmozgató Vándorgyûlések szervezésében. Ezek az évi rendszerességgel megtartott rendezvények hazai viszonylatban párjukat rikítják, és nem csak mûszaki-tudományos értékkel bírnak, hanem Egyesületünk tagjai között jelentõs összetartó erõt, kohéziót is képviselnek. Még hosszasan sorolhatnám Péter és az Egyesület közös huszonöt évének eredményeit, állomásait, de nem teszem. Úgy gondolom az itt fel-felvillantottak jól jellemzik azt. Búcsúzni nem akarunk, hiszen tudására, tapasztalataira még sokáig szükségünk lesz, bízunk benne, hogy jelenlétével, színes egyéniségével tovább fogja gazdagítani Egyesületünk aktív tagjainak sorát. Köszönjük a ”Szolgálatot”, jó egészséget, sok-sok unokázást és további kellemes éveket kívánunk!!!

Dr. Bencze János

BEMUTATKOZIK GÜNTNER ATTILA, AZ EGYESÜLETI TITKÁRSÁG ÚJ IRODAVEZETÕJE Lernyei Péter nyugdíjazásáról már több fórumon szó esett. Ugyancsak több fórumon tájékoztatták Egyesületünk tagjait, hogy Güntner Attila vette át az iroda vezetését. Eddig a hír. Jelentõs változás ez Egyesületünk életében - más arc, más stílus. Meg kell „tanuljuk egymást”, hogy munkánk a jövõben is zökkenõmentes legyen. Ehhez a „megtanuláshoz” próbálok segítséget nyújtani azzal, hogy közelebbrõl bemutatom Kedves Olvasóinknak, Egyesületünk tagjainak új irodavezetõnket. Güntner Attila 30 éves. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert ebbõl világosan kiderül, hogy fiatal ember. A késõbbiekbõl látni fogjuk, hogy emellett jól képzett, modern gondolkodású, tanulékony, tehát rendelkezik minden olyan képességgel, ami ahhoz kell, hogy mint irodavezetõ, gyorsan átvegye azokat a feladatokat, amelyeket ez ideig Lernyei Péter látott el, illetve felkészítse a Titkárságot azon feladatok elvégzésére, amelyeket az Új Elnökség által kitûzött megújulási program végrehajtásához szükségesek.

Alapképzettségét a Kandó Kálmán Mûszaki Fõiskolán szerezte mûszaki menedzser szakon. Különbözõ vezetõi képességfejlesztõ tréningeken vett részt, melyekbõl kiemelném a pénzügyi ismereteket és a tárgyalási készség fejlesztõ tréninget. Nyelvismerete angol, tárgyalási szinten. Fõiskolai tanulmányai befejezése után 2000-2006-ig a Schneider Electric-nél dolgozott, kezdetben termékmenedzseri, irodavezetõi majd osztályvezetõi, beosztásokban. Deklarált céljai között fontos helyet foglal el a 107 éves egyesület hagyományainak megõrzése, az utánpótlásról való gondoskodás, az egyesületben felhalmozott tudás átadása az új generációnak. Nagy szerepet szán a marketing kommunikációnak, ezen belül az új honlap elkészítésének, amely jelentõs mértékben hozzájárul az egyesület arculatának javításához, mindezt alárendelve az Egyesület megújulási programjának. Mosolygós, könnyen barátkozó fiatalember, aki hobbiból gitározik, fotózik, síel és motorozik. Õ nyerte el pályázatával az Egyesület Elnöksége által kiírt irodavezetõi pályázatot. Reméljük, és kívánjuk, hogy közmegelégedésre Õ is legalább 25 éven keresztül lássa el munkakörét. Ehhez kérem - közös érdekbõl - mindenki segítse, támogassa.

Dr. Bencze János

2007. 6.szám

100. évfolyam

ELEKTROTECHNIKA

3

V I L L A M O S

E N E R G I A

VEZETÕSODRONYOK ÁTVITELI KAPACITÁS NÖVELÉSÉNEK LEHETÕSÉGEI ÉS KORLÁTAI Dr. Güntner Ottó - Dr. Varga László, VEIKI-VNL Villamos Nagylaboratóriumok Kft. A villamos átviteli hálózatok átviteli kapacitásnövelési lehetõségeivel évtizedek óta foglalkoznak az áramszolgáltatók. Új megoldásként kínálkozik a nagy átviteli kapacitású magashõmérsékletû, valamint a növelt áramterhelhetõségû sodronyszerkezetek alkalmazása. A sodronycserével járó költséges megoldásokat megelõzõen azonban meg kell vizsgálni az üzemben lévõ sodronyok áramterhelés növelésének lehetõségét, valamint ennek hatását a távvezeték és annak elemeinek üzembiztonságára. Kutatásainkat pályázati központi források felhasználásával GVOP témák keretében a távvezetékek átviteli kapacitás növelése területén végezzük, amelynek egyik szegmense a sodronyok üzemi hõmérsékletének növelése.

1. BEVEZETÉS A villamos átviteli hálózatok átviteli kapacitásnövelési lehetõségeivel évtizedek óta foglalkoznak az áramszolgáltatók, annak érdekében, hogy kellõ biztonsággal és minél kisebb költségráfordítás mellett oldhassák meg a villamos energia szállítást és elosztást. A költségtényezõ mellett elõtérbe kerültek a környezetvédelmi kérdések, továbbá a liberalizált villamosenergia piac kereskedelmi követelményeinek szempontjai is. Az idõszakos terhelésnövekedések, vagy az iparszerkezet változása miatt egyes területeken tartósan jelentkezõ terhelésnövekedések lekezelésére az áramszolgáltatók a meglévõ vezeték nyomvonal folyosók jobb kihasználását részesítik elõnyben. Az átviteli kapacitás növelés elterjedt gyakorlata a régi sodronyok nagyobb terhelhetõségû sodronyokra történõ cseréje. A régi sodronyok új anyagú és szerkezetû vezetõkre történõ cseréjével kapcsolatban fõként japán, kanadai és amerikai példákat lehet felsorolni. A meglévõ nyomvonal felhasználásával és sodronycserével megoldható terhelhetõség növelés egyik korlátozója a különleges szerkezetû sodronyok viszonylag magas ára. Az átviteli kapacitás növelésének másik lehetséges és gazdaságilag is elõnyös módja az üzemelõ távvezeték sodrony üzemi hõmérsékletének növelése. E látszólag egyszerû megoldás azonban számos szabványossági, üzemviteli és üzembiztonsági problémát vethet fel, amelyet részletes számításokkal és diagnosztikai mérésekkel elõzetesen értékelni kell. Az átviteli kapacitás növelését megelõzõen meg kell vizsgálni, meddig növelhetõ a vezetõk üzemi hõmérséklete anélkül, hogy az ezzel járó megnövelt áramterhelés és termikus igénybevétel ne csökkentse a sodronyok és szerelvények élettartamát és üzembiztonságát. A távvezetékek terhelhetõség növelési kérdéseivel tudományos alapossággal foglalkozik a CIGRE B2 munkabizottsága is. A témát illetõen több publikáció jelent meg az elmúlt idõszakban [1,2].

2. AZ ÁTVITELI KAPACITÁS NÖVELÉS KORÁBBI EREDMÉNYEI ÉS TOVÁBBI LEHETÕSÉGEI

4

A 70-80-as években az iparág szakemberei már részletesen foglalkoztak a távvezeték sodronyok átviteli kapacitásának kérdéseivel. E munka eredményeképpen jött létre a sodronyok áramterhelhetõségét meghatározó MSZ 09316 sz. szabvány, amely elõször vette figyelembe a tényleges, az áramterhelhetõséget befolyásoló meteorológiai körülményeket. Laborató-

ELEKTROTECHNIKA

riumi vizsgálatokkal ellenõrzött számítási módszer eredményeit felhasználva, a téli és nyári terhelési idõszak fogalmának bevezetésével jelentõsen növelhetõ volt a sodronyok áramterhelhetõsége 80ºC üzemi hõmérsékletet figyelembe véve. A meteorológiai paraméterek valós idejû figyelembe vétele a távvezetékek szerkezeti átalakítása nélkül további idõszakos átviteli kapacitásnövelést tesz lehetõvé a sodronyra megengedett hõmérséklet korlátok betartásával. A valósidejû (realtime) üzemirányítás az idõszakosan változó terhelési csúcsok kezelésére szolgál, amelyre vonatkozóan CIGRE publikációkban lehet példákat találni [3]. A real-time üzemviteli megoldást alkalmazzák Dél-Afrikában az Amerikai Egyesült Államok több áramszolgáltatójánál és kísérleti jelleggel kiépítették egy olasz és francia 380 kV-os alállomás között, felkészülve a liberalizált villamosenergia piac tranzitálási kihívásaira. Hazai és külföldi kutatási eredmények alapján a hagyományos sodronyok üzemi hõmérsékleté bizonyos korlátozások és feltételek mellett növelhetõ. A növelt vezetõ hõmérsékleten történõ üzemelés körültekintõ elõkészítõ elméleti és vizsgálati eredményekre alapozva jelentõs gazdasági eredménnyel járhat, amennyiben biztosítani lehet az eredeti üzembiztonságot [4, 5]. A terhelõáram növelésének azonban korlátai vannak, mert a nagyobb vezetõ hõmérséklet felveti a belógás növekedés kompenzálásának és az áramvezetõ szerelvények élettartam csökkenésének kérdését. A meglévõ távvezetékek sodronyainak terhelés növelése a beépített anyagok tartalékainak feltárásával megbízható diagnosztikai módszerek alkalmazásával az egyik leggazdaságosabb megoldás. Az üzembiztonsági kérdések szemelõtt tartásával a magasabb hõmérsékleten kialakuló belógás meghatározásával, a sodrony acélmagjának állapotvizsgálatával és az áramvezetõ szerelvények diagnosztikai vizsgálatával, továbbá felhasználva az ezirányú szakirodalmat, növelhetõ a vezetékek átviteli kapacitása. A továbbiakban a távvezetékek növelt hõmérsékleten létrejövõ belógásának meghatározását, valamint a sodronyok és szerelvények növelt átviteli kapacitás melletti diagnosztikáját ismertetjük.

3. A FÖLDFELETTI MAGASSÁG, ÉS A BELÓGÁS SZÁMÍTÁSÁNAK KÉRDÉSEI A konvencionális belógás számítási módszerek kidolgozása a kétfémes szerkezetû sodronyokra az acél és alumínium rész mechanikai igénybe vételével, a két fémanyag „együtt-

100. évfolyam

2007. 6.szám

V I L L A M O S

dolgozásával” számol. A sodronyok belógását annak üzemelési körülményei, valamint az élettartama során bekövetkezett hosszváltozások határozzák meg. Az ACSR vezetõ sodronyok belógását az ismert állapot egyenlet segítségével lehet meghatározni. A számításhoz szükség van a vezetõ sodrony hõtágulási együtthatójára (f) és rugalmassági modulusára (E), amelyek meghatározási módját szabvány írja elõ. Az állapotegyenlet feltételezi, hogy f és E a teljes vezetõ hõmérséklet tartományban változatlan értékû. Kutatásaink során számítással és laboratóriumi mérésekkel bebizonyítottuk, hogy magas üzemi hõmérséklet tartományban az E és f paraméterek megváltoznak, amely a számított és tényleges belógások között eltérést eredményez (1.. ábra).

1. ábra - A számított és tényleges belógások közötti eltérés

Az alumínium, acélhoz viszonyított kétszeres hõtágulási együtthatója következtében a magas hõmérséklet tartományban az alumínium mechanikailag terheletlenné válik az acélmagon. Adott sodrony és távvezeték paraméterek mellett meghatározható egy kritikus hõmérséklet, amely alatt a mechanikai terhelést az acél mag és az alumínium koszorú együttesen viselik, efölött az alumínium koszorú fellazul, a terhelést az acélmag veszi magára (2. ábra).

E N E R G I A

3. ábra - A kritikus hõmérséklet változása az oszlopköz függvényében

4. ábra - A különbözõ sodrony hõmérsékletekhez tartozó munkapontok

Az ábrából a különbözõ sodrony hõmérsékletekhez tartozó munkapontok, azaz az egymáshoz tartozó mechanikai feszültség és nyúlás értékek olvashatók le. A munkapontból meghatározható a kritikus hõmérséklet, ahol a töréspont a két görbe metszéspontjába esik. E hõmérséklet fölött csak az acél veszi magára a mechanikai terhelést, az alumínium réteg laza és a belógás egyre kisebb a hagyományos módszerrel számított értéknél. A számítási módszer célszerûen alkalmazható a vezetõ sodronyok növelt üzemi, vagy zárlati hõmérsékleten történõ belógásának meghatározására.

4. A SODRONYOK KORRÓZIÓS ÁLLAPOTÁNAK VIZSGÁLATA

2. ábra - Az acélmag és az alumínium mechanikai terhelése a hõmérséklet függvényében

A kritikus hõmérséklet a hálózati szerelési, geometriai és sodronykonstrukciós paraméterektõl egyaránt függ, amely a sodronyszerkezet, a sodrony mechanikai jellemzõi, a feszítõerõ és az oszlopköz függvényében határozható meg (3.. ábra). A 4.. ábra a számítógépi programmal meghatározott diagramot szemlélteti, amelyrõl adott hálózati és sodrony paraméterek mellett a kritikus hõmérséklet meghatározható. A csökkenõ görbe a sodrony hõtágulása következtében az adott oszlopközben csökkenõ mechanikai feszültséget a növekvõ, törésponttal rendelkezõ görbe a sodrony hossznöveléséhez szükséges mechanikai feszültséget ábrázolja.

2007. 6.szám

A fizikai folyamatok alapján megállapítható, hogy a sodronyok üzemi hõmérsékletének növekedésével a mechanikai terhelés fokozatosan átkerül az alumínium sodronyrészrõl az acélmagra. Ez az átterhelõdés azt az acélmagot veszi egyre jobban igénybe, amelynek korróziós állapota éppen az öreg sodronyoknál fokozott. Ebbõl adódóan a régi távvezetékek terhelhetõség növelésénél fontos feladat a sodrony acélmagjának állapot felmérése. A sodronyok mechanikai szilárdságának csökkenése az acélmagot védõ horgany réteg részleges fogyásával kezdõdik, majd a folyamat elõrehaladtával az acélmag teljes külsõ felülete korrózióvédelem nélkül marad. Számos külföldi és hazai vizsgálati eredmény igazolja, hogy a horganyréteg eltûnése még nem eredményezi a sodrony szakító erejének csökkenését, de megindítja az acélmag gyorsuló korrózióját. A mechanikai szilárdság csökkenése az acélmag keresztmetszetének fogyásával kezdõdik. A folyamat elõrehaladásának sebessége a távvezetéki környezet szennyezettségétõl és a meteorológiai körülményektõl függ.

100. évfolyam

ELEKTROTECHNIKA

5

V I L L A M O S

A kombinált diagnosztikai vizsgálat hálózati mintákon történõ szakítóerõ mérésekbõl, rétegvastagság mérésbõl és hálózaton végezhetõ korróziós diagnosztikai vizsgálatból áll. A hálózatról levett minta állapotának meghatározását követõen a mintán kalibrálható a korróziós diagnosztikai mûszer. Ezt követõen hálózati méréssel meghatározható, hogy a minta milyen mértékben reprezentálja a teljes hálózati szakaszt. A kalibrálást követõ helyszíni diagnosztikai vizsgálatokkal feltárható a sodrony állapota. Az 5. ábrán a VEIKI-VNL Kft-ben kifejlesztett korróziómérõ látható hálózati mérésnél. A laboratóriumi és a hálózati diagnosztikai mérések alapján kidolgozott szakértõi rendszer felhasználásával következtetni lehet 5. ábra - Sodrony a sodrony maradék élettartamára korróziómérõ készülék és üzembiztonságára.

5. A SODRONYOK ALUMÍNIUM KOSZORÚ SÉRÜLÉSEINEK DETEKTÁLÁSA A hazai hálózatokon alkalmazott ACSR sodronyok keresztmetszet arányából adódóan a sodronyok alumínium részének az áramvezetõ funkción kívül mechanikai szerepe is van. A távvezeték átviteli kapacitás növelési lehetõségek feltárásánál az acélmag korrodáltságán kívül nem elhanyagolható az alumínium koszorúk állapotának ismerete. Az alumínium koszorú állapotának meghatározására sem a szemrevételezéses, sem a már régóta alkalmazott infra-kamerás diagnosztikai módszer nem alkalmas. A sodrony elemi szálainak sérülése UV kamerával detektálható, amint ezt a 6. ábra szemlélteti. A helikopterrõl készített felvételek alapján GPS segítségével azonosítható a hibahely, amelyrõl helyszíni pontosító diagnosztika segítségével lehet a javítás 6. ábra - Elemi szál sérülés módját meghatározni. detektálása UV kamerával

E N E R G I A

7. ábra Áramvezetõ toldókötés és kúpos-bilincses végfeszítõk melegedése

Az acél anyagú kúpos-bilincses végfeszítõ szerelvények melegedését a bennük folyó örvényáram okozza, ezért az ilyen a szerelvényeket a távvezeték terhelésnövelése elõtt más típusúra kell cserélni. Ezek túlmelegedésébõl vezeték szakadás következhet be. A csavaros toldókötések melegedését többnyire szerelési hiba okozza, amely a felületek megtisztításának hiányából, a bekövetkezett korrózióból, vagy nem megfelelõ csavarmeghúzásból adódik. A kötések esetenként javíthatók, de a terhelés növelése elõtt ezt mindenképpen el kell végezni. A javítás minõségérõl, a kötés megfelelõségérõl összehasonlító ellenállásméréssel lehet meggyõzõdni. KÖVETKEZTETÉSEK A távvezetékek terhelhetõségének kérdéseivel foglalkozó irodalom és a VEIKI-VNL Kft-ben a GVOP-3.1.1-2004-05-030369/3.0 és a GVOP-3.1.1-2004-05-03-0466/3.0 számú téma keretében végzett kutatások eredményei alapján megállapítható, hogy a belógás számítási módszerek pontosításával és a régi távvezetékek elõzetes diagnosztikai vizsgálataival lehetõség nyílik a meglévõ távvezetékek átviteli kapacitásának növelésére. A belógás számításánál és az acélmag mechanikai terhelés növekedésénél figyelembe kell venni a kétfémes szerkezetû sodronyoknál az üzemi hõmérséklet növekedésénél jelentkezõ eltérõ hõtágulásokat, a könyökponti hatást. IRODALOM: [1] [2]

[3] [4]

6. AZ ÁRAMVEZETÕ KÖTÉSEK ÁLLAPOTFELTÁRÁSA [5]

6

Az 1973 elõtt tervezett távvezetékek átviteli kapacitásával kapcsolatos általános probléma, hogy a sodronyok megengedett terhelõáramát 40°C hõmérséklet figyelembevételével határozták meg. Emiatt ezek a távvezetékek a villamosenergia átvitel szûk keresztmetszetét képezik. Ezeknél a távvezetékeknél még általában nem markolópréses szerelvényeket, hanem kúpos bilincses feszítõket alkalmaztak. Az áramterhelés növelésével kapcsolatban szükséges az áramvezetõ kötések és végfeszítõ szerelvények melegedésének ellenõrzése. Az infrakamerás felvételek alapján a láthatók a tipikus szerelvény melegedések, amelyek a normál terhelési körülmények között alakultak ki. Tipikus hibaként jelentkezett a kúpos-bilincses acél végfeszítõk és a toldókötések melegedése (7.. ábra). Az ábra szerinti felvételen a toldókötés 104 °C-os, a kúposbilincses végfeszítõk 77 °C-osak voltak.

ELEKTROTECHNIKA

CIGRE WG B2.12 "Conductors for the Uprating of Overhead lines” 1 Nov., 2003. Y. Mizuno, -H. Nakemura, K. -Adonah, -K. Natio: Assessment of thermal deterioration of transmission line conductor by probabilistic method IEEE 1997, PE-967-PWRD-1-04-1997 CIGRE WG B2-12 “Calculation of Sag-tension for Overhead Power Lines”, 6 Sept., 2004, Draft 6 Revision 8 Barrett, JS, High Temperature Operation of A1/S1A (ACSR) Conductors, Proceedings of Seminar on Effects of Elevated Temperature Operation on Overhead Conductors and Accessories, pp. 25-36, Atlanta, Georgia, May 1986 Varga L.: Szabadvezetékek megengedhetõ áramterhelésének meghatározási módszere Budapest, 1990. MTA, Disszertáció

100. évfolyam

DR. GÜNTNER OTTÓ Laboratóriumvezetõ, VEIKI-VNL Villamos Nagylaboratóriumok Kft., Nagyáramú Laboratórium Okleveles villamosmérnök, egyetemi doktor

[email protected] DR. VARGA LÁSZLÓ Ügyvezetõ igazgató, VEIKI-VNL Villamos Nagylaboratóriumok Kft. Okleveles villamosmérnök, menedzser gazdasági mérnök, mûszaki tudományok kandidátusa, egyetemi doktor, Ph.D.

[email protected]

2007. 6.szám

V Í Z E N E R G I A

A HAZAI VÍZGAZDÁLKODÁS TÁVLATI FELADATAI Javaslatok tervezési munkák megkezdésére a klímaváltozásnak és Magyarország sajátos földrajzi helyzetének figyelembe vételével Dr. Mosonyi Emil akadémikus

BEVEZETÉS A tagadhatatlanul folyamatban lévõ klímaváltozás súlyos nemzetközi konfliktusokat, sõt háborúkat is megindíthat, amiknek már elõjelei is vannak. Itt csak néhány kirívó példára hivatkozom. A klímaváltozás következtében az északi pólus övezetében várható nagymértékû hõmérsékletemelkedés annyira lecsökkentheti, sõt helyenként meg is szüntetheti a hó- és jégtakarót, hogy a földalatti nagymennyiségû fosszilis energiahordozók (szén, olaj, gáz) gazdaságos kitermelése lehetõvé válik. A konfliktusok elõjelei máris tapasztalhatók a területileg érintett országok (Kanada, USA, Dánia, Norvégia, Oroszország és Grönland) között. Sajnos az Északi Pólus környékének kihasználására még nincs nemzetközi egyezmény, szemben az Antarktisszal, amire már vannak nemzetközi megállapodások. Egy másik súlyos feszültséget okozó és háborúkat is elõidézhetõ probléma a folyók vízkészletének megosztása. Ilyen konfliktusok már eddig is voltak (Euphrates, Jordán), de még sok helyen másutt is felmerülhet, nemcsak a vízhasználatok megosztása, hanem az árvízveszélyek és a hordalék-terhelések megnövekedése miatt (például a Ganges és a Duna vízrendszerében). Végül egy fenyegetõ globális katasztrófára kell rámutatnom, ami az óceánok és tengerek felmelegedésének következménye lehet: a kontinensek tengerparti, mélyen fekvõ területeinek elöntése - a korábbi kontinentális és interkontinentális népvándorlásokkal szemben - egy globális népvándorlás veszélyével fenyegeti az egész emberiséget. A hõmérsékletnövekedés mértékétõl függõen egyes tengerparti országok területének jelentékeny részét, mások teljes egészét fenyegeti az elöntés veszélye, az óceánok és tengerek egyes szigetei teljesen víz alá kerülhetnek (pl. a Csendes-óceán számos természeti paradicsoma). Ezt a globális népvándorlást nemcsak maguknak a tengerparti országoknak kell majd felfogniuk, hanem a kontinensek ún. belsõ országai és azok népei sem lesznek mentesek a népvándorlás következményeitõl. Mi a tanulság az elõbb elmondottakból? A fent felsorolt és nagy valószínûséggel várható katasztrófák elkerülése, vagy legalábbis lényeges enyhítése csak úgy lehetséges: 1) ha világszerte megtörténik a felmelegedést okozó káros emissziók alapos lecsökkentése; 2) ha sürgõsen megindulnak, illetve hatékonyabban folytatódnak azok a tudományos vizsgálatok, amelyek szükségesek a védekezési programok elkészítéséhez; 3) ha egyúttal azonnal elkezdõdik a védekezési mûvek terveinek és mûvek kidolgozása, éspedig a feltételezhetõ különbözõ fokozatú klímaváltozási szcenárió figyelembevételével. Az 1. tétellel kapcsolatban meg lehet állapítani, hogy eddig nem sok történt; a Kiotóban, s legutóbb Nairobiban tartott nemzetközi értekezletek távolról sem érték el a kitûzött célokat. De véleményem szerint - a káros emissziók csökkentésének kitûzött mértéke nevetségesen kicsi, inkább csak szem-kiszúrás. A helyzetet még súlyosbítja az is, hogy az atmoszférát legnagyobb mértékben fertõzõ országok alig, vagy semmi kötelezettséget sem vállalnak.

Tudomásom szerint a 2. és 3. követelmény teljesítése céljából számos országban megkezdõdött a távlati kutatás és tervezés, amit a nemzetközi szervezetek (ENSZ, Európai Unió, stb.) irányítása alatt globálisan kellene végrehajtani.

A KLÍMAVÁLTOZÁS VÁRHATÓ HATÁSA MAGYARORSZÁGRA Magyarországra is érvényesek azok a meteorológiai és hidrológiai változások, amelyek - kompetens szakértõk véleménye szerint Földünk egészére várható, tehát a csapadékoknak és a folyók vízszállításának a megoszlása szélsõségesebb lesz, vagyis az árvízhozamok megnövekednek és a kisvízhozamok lecsökkennek; a talajvíz-készletek rohamosan fogyni fognak, a talajvíz-szintek lesüllyednek. Hazánk sajátos helyzetének következményeként a Kárpát-medence teknõjében elõfordul majd, hogy a Körösök idõnként csaknem kiapadnak, a Tisza a kisvizek, sõt még a középvizek idõszakában sem tudja majd a Körös-völgyet táplálni; a Duna kisvizei és kisebb középvizei idején, egyáltalán nem lesz hajózható, a Bõs-i csatorna torkolatától egészen a magyar-szerb határ alatti vízlépcsõ duzzasztott teréig. Hazánk fizikai - topográfiai, geológiai, hidrológiai - helyzete folytán várható két súlyos következményû körülményre kell rámutatnom. Az egyik a vízlefolyás nagymértékû megváltozása a Dunán várható az elsõ félév alatt. Az Alpokban a felmelegedés következtében a téli és tavaszi csapadék nem fog hó alakjában tározódni, hanem késõtavaszi esõkkel párosulva fog lefolyni, és így nem fogja a rendszerint kora-nyári, száraz idõszak kisvizeit a jelenlegi hóolvadásból származó vízzel gazdagítani. Ez a változás nyilvánvalóan nagy árvizeket és súlyos aszályokat okozhat. Másodszor: feltehetõ, hogy a „felvízi országok” (Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia) - vízkészleteik hatásosabb kihasználása és árvizeik csökkentése érdekében - minden tározási lehetõséget ki fognak használni. Ezek az új hegyvidéki tározók hasznos és káros hatással lehetnek számunkra, üzemeltetésük módja szerint. Ezeket a terveket meg kell ismernünk, meg kell vizsgálnunk és a számunkra esetleg kedvezõtlen elképzeléseket meg kell tárgyalnunk. El kell érnünk, hogy számunkra elfogadható megoldások jöjjenek létre (esetleg az Európai Unió szakértõinek segítségével).

SZÜKSÉGES FELKÉSZÜLÉS A KLÍMAVÁLTOZÁSRA Ebben a tanulmányban, amit „üzenetnek” is nevezhetnék, nem foglalkozom a vízgazdálkodás aktív és passzív ágazatainak részletes vizsgálatával, hanem csak azokkal a nagy vízépítési-mûvekkel, amelyeknek a létesítését feltétlenül szükségesnek tartom a klímaváltozás miatt várható árvízkatasztrófák elkerülése, a vízellátás (öntözés, ivó- és ipari-vízszolgáltatás) és a biztonságos hajózás, továbbá a vízi energia hasznosítása érdekében. Ezeknek a vízépítési mûveknek a vázlatos tervezését mielõbb el kell kezdeni azért, mert a részletes kiviteli tervek kidolgozása hosszú idõt (több évet is) és széleskörû kutatást igényel. Ezen felül ezek a létesítmények igen költségesek; ezért a gazdasági, szociális és környezetvédelmi szempontból legkedvezõbb terv-változatot kell

(A cikk megjelent a Mérnök Újság 2007/3 számában, de a szerzõ a téma fontossága miatt kérte energetikus szaklapokban való közlését is.)

2007. 6.szám

100. évfolyam

ELEKTROTECHNIKA

7

V Í Z E N E R G I A

8

kiválasztani és a részletes (kiviteli) tervezésre és építésre elõkészíteni. A klímaváltozásnak már az elõbb felvázolt hidrológiai következményeibõl nyilvánvaló, hogy viszonylag rövid idõn belül, tehát 20-30 év múlva (talán még korábban is) létre kell jönnie a Duna és a Tisza-völgy öszszeköttetésének. Tehát a Duna-Tisza Csatorna tervezését, a szóba jöhetõ változatok összehasonlítását azonnal meg kell kezdeni, hogy röviddel ezután megindulhasson a kiviteli tervek elkészítése. (A tervezésnek ezt az elõrelátó módját nevezem távlati tervezésnek.) A Duna-Tisza Csatorna létesítésének célja: a Tisza-völgy, a Körös-völgy, továbbá a DunaTisza hátság felszíni vízellátása és talajvizeinek dúsítása, a mezõgazdaság, ivó- és ipari vízellátás, az egészségügy és környezetvédelem (arborétumok és élõhelyek) táplálása, a Duna és Tisza közötti hajózás, továbbá a vízenergia termelés érdekében. Hangsúlyoznom kell, hogy a Hátság talajvizeinek szabályozását a Duna-Tisza Csatorna semmiféle változatával sem lehet közvetlenül elérni; ezt a célt csak valamilyen felszíni vízrávezetéssel (pl. öntözéssel) lehet megvalósítani. Ezért a Hátság vízellátására szivattyútelepeket kell építeni. Ezeknek a helye és vízszállítása (m3/s), egyfelõl a vízigények helyétõl és nagyságától, másfelõl a Duna-Tisza Csatorna vonalvezetésétõl függ. A szivattyútelepek teljesítményét (kW) pedig az szabja, hogy a vízkivételek közvetlenül a Dunából vagy a csatornából, esetleg mindkettõbõl történnek. A Duna-Tisza Csatorna alapvetõ paraméterei: – a dunai és tiszai torkolati helyek; – a csatorna magassági helyzete (magas-vezetésû vagy mélybevágású vezetés) – a csatorna vízszállítása (m3/s) – a vízszállítás esetleges változtatása a dunai vízhozamok és más tényezõk, pl. az évszakok szerint, vagy a vízigények függvényében; – a vízszállítás megosztása a Hátság számára és a TiszaKõrös-vidék vízpótlására – a csatorna keresztszelvénye. A csatorna gravitációs módon való táplálása valószínûleg nem lesz megvalósítható. A szükséges vízellátást (m3/s) ugyanazzal a szivattyúteleppel lehet teljesíteni, amelyikkel a Hátságot is el lehet látni, de olyan megoldás is szóba jöhet, hogy a Hátságot külön szivattyúkkal szolgálják ki, amelyek a csatornát egy vagy több helyen csapolják meg. Ha a vizsgálatok azt mutatják, hogy a csatornát a Duna és a Tisza közötti hajózás lebonyolítására is érdemes kiépíteni, akkor a csatorna mindkét végén hajózsilipet kell létesíteni. A csatorna alternatív elõterveit olyan részletességgel kell kidolgozni, hogy azok megbízhatóan összehasonlíthatók lehessenek a beruházási és üzemi költségek, továbbá a pozitív és negatív szociális és környezeti kihatások tekintetében. A fent felsorolt változók (paraméterek) sokasága miatt ez a követelmény csak rendkívül nagy tervezési és kutatási munkával lesz kielégíthetõ. Igaz ugyan, hogy az elmúlt három évszázad alatt számos kezdeményezés történt és az utóbbi kerek 70 év alatt több terv is készült, de a klímaváltozás az eddigi tervezés során nem volt figyelembe véve. Ezért a csatorna tervezését teljesen új feltételekkel kell elvégezni. Vitathatatlan, hogy a magyar Duna szakasz hajózhatóságának érdekében vízlépcsõket kell építeni! Nem szükséges a nagy duzzasztási magasság, hiszen a hajózás biztosítása a cél, nem a villamosenergia-termelés. Hazai és nemzetközi szakértõk

ELEKTROTECHNIKA

egyértelmû véleménye szerint a gázlós szakaszok folyamatos és biztonságos hajózhatóságát – a Nyugat-európai vízi-úthálózatban használatos 1350 tonna teherbírású úgynevezett „Európa Uszályok” számára – a tradicionális folyamszabályozási eljárásokkal és mûvekkel (kotrás, sarkantyúk és más keresztirányú mederszûkítõ mûvek, a vízfolyással párhuzamos kõ-, vagy beton partfalak) nem lehet elérni. Az egy naiv javaslat (egy gazdasági abszurdum), hogy olyan sekélyjáratú új uszálytípust kell létesíteni, amely alkalmazkodik a magyar gázlós Duna-szakaszokhoz. Csak nem képzelik azt az ajánlattevõk, hogy az osztrák, svájci, német, francia és holland hajózási vállalatok megsemmisítik több milliárd euró értékû hajóparkjukat (uszályokat, motoros vontatókat, személyszállító és luxus hajó parkokat), s ezek helyett egy új hajóparkot építtetnek. S még kevésbé hihetõ, hogy a magyarok kedvéért Ausztria, Németország, Svájc, Franciaország, Hollandia és a Balkán országai 5-10 milliárd Euró költséggel átépítik a Duna, a Rajna, a Majna, a Majna-Duna Csatorna, a Neckar, a Mosel, a Rhone és a Saar folyók összes hajózsilipeit. Ugyanis az évezredek óta ismert Archimedes-i törvénybõl következik, hogy egy sekélyebb járatú, de változatlan szállítóképességû hajónak szélesebbnek és/vagy hosszabbnak kell lennie, mint a mélyebb járatúnak. Tehát becslésem szerint több mint 100 olyan hajózsilipet kellene átépíteni, amelyeknek a kamrája nem szélesebb mint 12 méter. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy számos hajózsilip bõvítése helyszûke miatt egyáltalán nem lehetséges. Olyan véleményt is lehet hallani, hogy kisebb szállítóképességgel kell megelégedni. Minthogy a szállítóképesség (tonnában) változatlan alapméret (hosszúság x szélesség) esetében egyenesen arányos a merüléssel, ez a javaslat például azt jelenti, hogyha a merülést 2,40m-rõl 1,20m-re csökkentjük, akkor az uszály 1350 tonna helyett csak 675 tonna súlyú áruval terhelhetõ. Nyilvánvaló és számításokkal igazolható, hogy az uszályok terhelhetõségének ilyen nagymértékû lecsökkentése gazdasági szempontból elfogadhatatlan, a víziszállítás nem volna rentábilis. Magyarország már nem gátolhatja sokáig a vízi-forgalmat a 3500 km hosszú Európai Víziúton. Ezért helyesebb volna, ha a politikusok és médiák a „gátat nem építünk” szólam folytonos hangoztatása helyett azzal foglalkoznának, hogy mikor és mennyi anyagi segítséget kaphatunk az Európai Uniótól dunai vízlépcsõk és esetleg még a Duna-Tisza Csatorna építéséhez. Az idõ sürget! Tekintettel a rohamosan fejlõdõ klímaváltozásra, ezeket a mûveket meg kell építeni. Minél jobban késleltetjük a megvalósítást, annál rohamosabban megyünk egy szociális, környezeti és gazdasági katasztrófa felé. Annál kevesebb reményünk lehet egy EU hozzájárulásra, mivel az EU nem úgy osztogatja „ajándékait” szegény tagjainak, mint korábban, s idõközben más országok is „felébredhetnek” és kérhetnek EU segítséget klímaváltozási katasztrófa elleni védelem céljából. A Budapest alatti dunai vízlépcsõ, vagy vízlépcsõk helyét és a duzzasztásuk magasságát a Duna-Tisza Csatorna Duna-oldali torkolatának tervével összhangban kell meghatározni. Egy korábbi, kb. 50 évvel ezelõtt megjelent cikkemben Adony és Fajsz környékét javasoltam két Dunai vízlépcsõ helyéül. De abban az idõben még nem foglalkoztunk a klímaváltozással. Ezért az akkori javaslatomat felül kell vizsgálni. A nagymarosi vízlépcsõ helyének kitûzésével más a helyzet. A kiszemelt hely geológiai adottságai annyira kedvezõek, hogy valószínûleg minden további vizsgálat ezt a helykijelölést fogja igazolni. Ismét hangsúlyoznom kell, hogy a Budapest feletti gázlós szakasz megjavítására

100. évfolyam

2007. 6.szám

V Í Z E N E R G I A

sürgõsen szükség van egy Nagymaros környéki duzzasztómûre. Minden késlekedés évenként több száz millió euró kárt okoz. Sajnos a klímaváltozásnak a Tisza-völgy és a Körös-vidék vízgazdálkodására várható káros kihatásait csak részben lehet hazánk területén létesítendõ mûvekkel ellensúlyozni. Ezek a létesítmények: a Duna-Tisza Csatorna, a Tiszán már meglévõ és a még építendõ vízlépcsõk és a Körösök vízlépcsõi. A határainkon kívül épült (és még építhetõ) tározók számunkra kedvezõtlen üzemeltetése viszont súlyos károkat okozhat a Tisza-Körös vidékén; megnövelhetik az árvizeket és csökkenthetik a kisvizeket. Feltételezhetõ, hogy ezek az országok (Szlovákia, Ukrajna, Románia) újabb hegyvidéki tározóik méretezésénél és üzemeltetési programjaik elkészítésénél figyelembe veszik a klímaváltozás várható kihatásait. Ezért feltétlenül szükség van egy olyan szoros együttmûködés létrehozására, amely lehetõvé teszi, hogy magyar szakértõk részt vegyenek azoknak a mûveknek a tervezésében, amelyek a Tisza és a Körös vízjárását károsan befolyásolhatják. Ez a kooperáció esetleg az Európai Unió keretében, az Unesco Víztudományi Osztályának közremûködésével bonyolítható le. Ezt az együttmûködést, ha még nem létezne, a legsürgõsebben kezdeményezni kell! Az árvédelem, az árvízvédelmi biztonság helyreállítása, sõt fokozása a legfontosabb feladat, amivel a távlati tervezés során foglalkoznunk kell. Minden folyónkon, illetve azok különbözõ jellegû szakaszain gondosan meg kell állapítani az árvízvédelmi biztonság jelenlegi állapotát, vagyis azt, hogy mekkora árvízszint, vízhozam, árhullám tartósság ellen van megvédve a környezet, továbbá meg kell becsülni a különbözõ okokból várható árvízhozam és árvízszint növekedést, s végül meg kell vizsgálni, hogy milyen eljárásokkal és mûvekkel, vagy azok kombinációjával lehet a leghatékonyabban elérni az árvédelmi biztonság megnövekedését. Ennek a célnak az elérésére a következõ mûveletek és mûvek szolgálhatnak: 1. A folyómeder és a hullámtér kotrása. 2. A mederbõl és a hullámtérbõl mindazoknak az akadályoknak könyörtelen eltávolítása, amelyek az árvízlefolyást csökkentik. Véleményem szerint a folyómeder, a hullámtér és az árvédelmi töltés kialakítását kizárólag az ártéren élõ emberek életének és otthonának, továbbá az ott lévõ javaknak és infrastruktúrájának védelme szabja meg. Más szempontok, s így a jogos környezetvédelmi igények csupán az árvédelmi töltéseken kívül érvényesülhetnek. 3. Az árvédelmi töltések magasítása, megerõsítése. 4. Oldaltározók létesítése. Ezek kétfélék lehetnek: száraz és vizes tározók. A száraz tározóban mezõgazdasági mûvelés folyik, elöntésére csak nagy árvizek idején kerül sor, az árhullám csúcsának a megcsapolásakor. Mivel így az elöntésre ritkán van szükség, a gyakorlatban az a szokás alakult ki, hogy az elöntési években a tározó tulajdonosa (mûvelõje) kártalanításban részesül. A vizes tározót nem mûvelik meg, állandóan van benne víz. Az árvízmentes idõszakokban különbözõ mértékû vízelborítást lehet benne megengedni, de éppen ez a mérték az, ami körül szakértõk között a vita folyik. Ha azt kívánjuk, hogy az árvízi befogadóképessége hatékony legyen, akkor csak nagyon kevés vizet szabad tartani benne. Ennek vízminõségi és közegészségügyi következményei könnyen beláthatóak: az aszályos idõszakokban elposványosodhat, rovarok tenyésztelepévé válhat, sõt még a maláriát terjesztõ anopheles is visszatérhet. Ha viszont magasra

2007. 6.szám

töltött tározót tartunk állandóan, akkor kicsi lesz az árvízi befogadóképessége, s így teljesen gazdaságtalan lesz az építése és az üzeme egyaránt. Az hogy, száraz vagy vizes tározókat létesítünk folyóink mellett, nagyon sok helyi mezõgazdasági, topográfiai, talajtani, gazdasági és más tényezõktõl függ, s alapos vizsgálatot igényel. A vízkészlet gazdálkodási célú tározóknál is szembe kell néznünk ezekkel a jövõbeni környezeti hatásokkal. 5. A felvízi szomszédos országokkal való kooperáció, amit már részletesebben megtárgyaltunk. Jóllehet a vízerõ-hasznosítás és a hidraulikus energiatározás nem vízgazdálkodási, hanem energia-gazdálkodási feladat, célszerû, hogy a „Vízgazdálkodási Távlati Tervezés” (továbbiakban VTT) keretében ezeket is tárgyaljuk, mert a szükséges mûvek (vízerõtelep, tározómedencék, stb.) tervezése és építése vízimérnöki feladat és létesítésük a vízlépcsõ fõmûvének, a duzzasztómû tervezésével, építésével és üzemeltetésével szoros kapcsolatban van. Magyarországnak kicsi a vízerõkészlete, de ezt a keveset is hasznosítani kell az atmoszféra védelmének érdekében. Ezért minden vízlépcsõnél vízerõtelepet kell telepíteni, ahogyan ezt a világ minden országában teszik. A Dunán valószínûleg legfeljebb csak három nagyteljesítményû (80-100MW körüli) vízerõtelepet lehet építeni, a többi folyónkon pedig csak kisteljesítményû és néhány törpe vízerõtelep létesítésével számolhatunk. De még egy közepes teljesítményû vízerõmû - ami pl. Kínában vagy Brazíliában törpének számít -, mint a Tiszalöki mû (11,5MW) is az évi átlagos 54 millió kWh (kilowattóra) villamos energia termelésével rendkívül nagy mennyiségû széndioxid (CO2) emisszióval csökkenti az atmoszféra terhelését. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt kerek 50 év alatt mintegy 270 millió kilogrammnál kevesebb széndioxid jutott fel az atmoszférában, mintha ezt a villamos energia mennyiséget egy barnaszén-tüzelésû hõerõmûben termeltük volna. (Ehhez a számításhoz azt vettem figyelembe, hogy 1kWh fosszilis villamos energia termelésénél kerek 1 kilogramm CO2 kerül az atmoszférába. A még károsabb metán (CH4) és már káros gázokról nem is szólva.) A vízerõnek, mint a leggazdaságosabb és legmegbízhatóbb megújuló energiaforrásnak a kihasználását most a Világbank, az Európai Unió és a még józan környezetvédõk is szorgalmazzák. A fosszilis energiahordozók (szén, olaj, gáz) rohamosan fogyóban vannak, velük takarékoskodni kell, s a lehetõ legkisebb mennyiséget szabad belõlük eltüzelni. A gondosan épített és jól karban tartott vízerõmû élettartama eléri a 100 évet is, az eredeti beruházási költségnél jóval kisebb befektetéssel egy „második életre” megújítható, amelyben tehát a villamos energia sokkal olcsóbban termelhetõ, mint a mû „elsõ életében”. Káros hulladékokat nem termel, s így nem merül fel ezek tározásának a problémája sem. A vízépítéssel kapcsolatos másik energiagazdálkodási mód a hidraulikus (szivattyús) energiatározás. A csúcsigények kielégítésének ez a leggazdaságosabb és környezetvédelmi szempontból legkedvezõbb megoldása. Az eredeti célkitûzés a villamosenergia-fogyasztás csúcsigényeinek fedezése volt. Késõbb kiderült, hogy a szivattyús tározómûvek a villamos hálózat több más feladatának megoldására is alkalmasak, és ezek közül a hálózati frekvencia-tartás leggyorsabb és legbiztonságosabb eszköze. Külföldi tanulmányútjaim tapasztalatai alapján már az 1950-es évek elején javasoltam egy hidraulikus energiatározó építését. Az 1956 tavaszán megjelent német nyelvû „Wasserkraftwerke I. Band” címû könyvemben egy ábra a Visegrádi Dunakanyar látképét

100. évfolyam

ELEKTROTECHNIKA

9

V Í Z E N E R G I A

mutatja, belerajzolva a Nagymarosi vízlépcsõt, a nyomóvezetéket és a felsõ tározómedencét. Alsó tározónak a vízlépcsõ duzzasztott tere (bögéje) szolgált volna. Késõbb, a VIZITERV keretében néhány más felsõ medence, köztük a most tervezés alatt álló Prédikálószék topográfiai és geológiai adottságainak a vizsgálatával is foglalkoztunk. Javaslatot tettem egy szivattyús tározómû építésére, de merev visszautasítással találkoztam. Tudomásom szerint, sajnos az a hivatalos vélemény, hogy felsõ medence létesítése nem megengedhetõ, annak állítólagos környezeti kárai miatt. Ez az álláspont érthetetlen és értelmetlen. A világ számos, a környezetvédelem tekintetében igényes országában, együttesen már több mint 100 nagyteljesítményû hidraulikus energiatározó épült és van üzemben, de sehonnan sem lehetett olyan véleményt hallani, hogy a medencéik káros környezeti hatásokat okoztak volna.

A TÁVLATI TERVEZÉS SZERVEZETI FORMÁJA Ebben a kérdésben egy kitûnõ hazai példára hivatkozom: a Magyar Királyi Öntözésügyi Hivatal felállítására. Ennek a hivatalnak a sikeres mûködése fordulópontot jelentett a hazai vízgazdálkodás - mai kifejezéssel élve vidékfejlesztés - történetében. A „passzív” vízgazdálkodás (árvédelem, belvízrendezés, lecsapolás) korából átléptünk az aktív, a területen élõk boldogulását elõsegítõ vízgazdálkodás (öntözés, vízpótlás, ipari és ivóvízellátás) országos és regionális fejlesztésének az idõszakába. Hasonlóképpen most is egy fordulópont elõtt állunk: a klímaváltozás „fogadására” kell felkészülnünk. Ezért azt javaslom, hogy a jelen fordulópont esetében ugyanolyan módon, tehát ugyanolyan szervezési keretben bonyolítsuk le a távlati vízgazdálkodási tervezést, ahogyan 1937-ben elõkészítették az Öntözésügyi Hivatal felállítását. A kormány utasítására ugyanis az 1933 nyarán Békés nagyközségben létrejött kezdeményezés nyomán (Körösvölgyi Vízhasznosító Társaság) a Földmûvelésügyi Minisztérium Vízügyi Mûszaki Fõosztályában 1936-ban szerveztek egy Tervezési Csoportot. Lampl Hugó vezetésével elkészítették a Tiszántúl öntözési kerettervét. A csoport által kidolgozott Öntözési Kerettervet a kormány elfogadta, s ez lett az alapja az öntözõ gazdálkodás elõmozdításához szükséges intézkedésekrõl szóló 1937. évi XX. törvénycikknek, továbbá az Öntözésügyi Hivatal megalapításának.

10

Mivel a klímaváltozás problémájával idehaza már több intézmény foglalkozik, lehetséges, hogy alakultak olyan bizottságok is, amelyek a várható káros következményekkel és azok elhárításával foglalkoznak. Ez feltétlenül hasznos lehet, de távolról sem elegendõ. Bizottságok hozhatnak értékes határozatokat, de sohasem terveznek. Ha annak idején a kormány csak bizottságokat szervezett volna, és nem rendelt volna el egy tervezést ténylegesen végrehajtó munkacsoportot, akkor az „Öntözési Törvény” és az Öntözési Hivatal sohasem született volna meg, s ma a Tiszán és a Körösön nem léteznének a Körösvölgy kiszáradását meggátló vízlépcsõk. A vízlépcsõk hiányaiból már ez idáig kialakuló ökológiai katasztrófák felmérhetetlen károkat okozhattak volna az egész Alföldnek. Ezért, ha egy súlyos szervezési hibát el akarunk kerülni, feltétlenül szükséges, hogy a kormány - az illetékes minisztérium keretében - sürgõsen állítson fel egy Vízgazdálkodási Távlati Tervezési Csoportot, s az kezdje meg azonnal a munkáját.

ELEKTROTECHNIKA

ZÁRSZÓ Tudom, hogy ez az írásom sokaknak - számos politikusnak, a média egyes képviselõinek, elfogult környezetvédõknek és sok honfitársamnak - nem fog tetszeni. Tudom, hogy sok támadás fog érni. Lehet, hosszú ideig úgy fog tûnni a közvélemény egy részének, hogy nincs igazam, de késõbb - amit már magas korom miatt nem fogok megélni - a valóság mellettem fog tanúságot tenni. Nem szándékozom ezzel az írással az „ördögöt a falra festeni”, de félek attól, hogy vakon megyünk egy katasztrófa felé, ami ismert nagytekintélyû nemzetközi szakértõk véleménye szerint már a közeljövõben is megtörténhet. Ezt a katasztrófát elhárítani elsõrendû kötelességünk a következõ generációk védelmére. Az az ország és az a nép, amelyik csak a jelen problémáinak megoldásával foglalkozik, s szemét eltakarja a jövõ elõtt, pusztulásra van ítélve. Így tûntek el népek a történelem során. Írásom számos olvasója azt fogja a szememre vetni, hogy véleményemmel pánikot keltek. Erre az a válaszom, hogy alvó embert egy veszélyre hangosabban - nagyobb zajjal - kell figyelmeztetni, mint egy éber figyelmes személyt. Sajnos az a benyomásom, hogy a magyar politikusok többsége most torzsalkodásra fordítja minden erejét és a következõ generációkkal szembeni kötelezettségérõl megfeledkezve, mint az alvajáró holdkóros vánszorog a jövõ veszélyekkel fenyegetõ évtizedei felé. Írásommal nem sérteni, hanem ébreszteni akarok. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy volt tanítványaim és az általuk kiképzett kitûnõ magyar vízimérnöki gárda - ha politikusaink bizalmát és támogatását megkapják, s ha a médiák egy része megszünteti a közvéleményt befolyásoló gyalázkodását a magyar vízimérnökökkel és azok nagyszerû õseivel szemben - kitûnõen végre tudja hajtani a Vízgazdálkodási Távlati Tervezés itt elõadott programját, meg tudja építeni a szükséges mûveket és így fel tudja készíteni hazánkat a klímaváltozás káros eseményeinek a fogadására. Ez a vízimérnöki gárda, a legutóbbi árvíz alkalmával máris bebizonyította tudását és áldozatkészségét. Örültem annak, hogy a sajtóban végre megjelentek olyan cikkek és nyilatkozatok, amelyek nem Vásárhelyi Pált, „a második magyar honfoglalás” hõsét ócsárolták, hanem a vízimérnökök árvédelmi tevékenységét dicsérték. Remélem, hogy ez fordulópont lesz, és egyes újságírók felhagynak a közvélemény butításával. Vannak kételkedõk - éspedig nem is kevesen -, akik a már tapasztalható káros jelenségek (kismértékû felmelegedés, a gleccserek pusztulása, a sarki hó- és jégtakaró fogyása) alapján kénytelenek elismerni, hogy átmenetileg egy klímaváltozásba kerültünk, de ez rövidesen vissza fog fordulni, tehát semmiféle katasztrófától nem kell tartani. Megjegyzem, hogy az ilyen felfogású személyek között kiváló szakemberek is vannak, akik szerint nem kell olyan tervekkel foglalkozni, amelyeknek megvalósítása rendkívül nagy költségekkel, kizárólag a kétes katasztrófák elhárítását szolgálják. Hazai viszonylatban nem fogadhatom el ezt az intést, mert az ebben a tanulmányban felsorolt költséges nagy-létesítmények zömét akkor is meg kell építeni, s a tervezésüket sürgõsen meg kell kezdeni, ha a szkeptikusoknak igazuk lenne, és katasztrófák nem következnének be. Így a Tervezõ Csoport munkájának csak egy jelentéktelen hányadát kell a klímaváltozás terhére írni. A kockázat nagyon kicsi, de a nagy valószínûséggel várható nyeremény hatalmas, mert hazánk életét és jövõjét biztosítja egy globális természeti átalakulás viharában.

100. évfolyam

Dr.. Mosonyyi Emil

2007. 6.szám

E G Y E S Ü L E T I

É L E T

-

H Í R E K

KIBÕVÍTETT ÜLÉST TARTOTT AZ ELEKTROTECHNIKA SZERKESZTÕBIZOTTSÁGA 2007. május 15-én kibõvített ülést tartott lapunk Szerkesztõbizottsága (SzB). Igazolandó, hogy új elnökségünk valóban komolyan veszi lapunkat - az Egyesületi kommunikáció egyik legfontosabb orgánumát - az ülésen megjelent Dervarics Attila elnök, Kovács András fõtitkár, valamint Lernyei Péter leköszönõben lévõ ügyvezetõ, és Güntner Attila új irodavezetõnk. Az Egyesület vezetésén kívül a rovatszerkesztõk is szép számmal vettek részt a megbeszélésen. A dolognak egyetlen szépséghibája volt, hogy a Szerkesztõbizottság tagjai közül számosan távolmaradtak. Szentirmai professzor - az SzB elnöke - rövid üdvözlõ szavait követõen Dervarics Attila tájékoztatta az ülés részvevõit az Elnökség programjairól, és a lappal kapcsolatos elvárásokról. Határozottan hangsúlyozta az Egyesület és az Elektrotechnika egymásrautaltságát, és kölcsönhatását. Megerõsítette, hogy a lap alapításakor a Szerkesztõségi bevezetõben rögzített „ars poetica” még ma is érvényes, ma is határozottan követendõ. Tájékoztatott az Elnökség azon új irányelveirõl, melyek mentén kell „menetelnie” az Egyesületnek, ha nem kíván leszakadni a társadalmi, gazdasági változásokon keresztülmenõ közélet elvárásaitól. Ennek kapcsán szólt - a tagsági szolgáltatások javításáról, - a szakmaiság fejlesztésérõl, - a partnerség fejlesztésérõl, - a forrásszervezésrõl és végül - az Egyesület „környezetéhez” való alkalmazkodásának szükségszerûségérõl. Mit is jelentenek ezek a programoknak nevet adó címszavak? A tagsági szolgáltatások javítása egy jobb tagnyilvántartó rendszeren alapulnak, amely lehetõvé teszi, hogy ne csak a nevek, hanem egyéb szempontok alapján is lehessen keresni a nyilvántartásban. Ennek alapján olyan szolgáltatásokat nyújthassunk tagjainknak, amelyek vonzóbbá teszik a MEE tagságot. A szakmaiság fejlesztésének célja, hogy nagyobb szerepet vállalhassunk - többek között - az energetika területén, népszerûsítsük szakmánkat, fiatalítani tudjunk. A partnerség fejlesztésének célja, hogy szegmentáljuk környezetünket, és a különbözõ szegmensekhez (Egyesületek, szervezetek) adott akciók segítségével közelítsünk. Egységesen jelentõsebb erõt mutathatunk fel a társadalom felé. A forrásszervezés célja az Egyesület bevételeinek növelése. Ennek eszközei az oktatás, rendezvényszervezés, szakértõi munka, stb. Az ötödik prioritás a „környezethez” való alkalmazkodás. Ez alatt a címszó alatt a társadalmi környezetet érti az Elnökség. Ezt követõen Dervarics Attila a lap szerepét hangsúlyozta, melynek tükröznie kell az elnökségi erõfeszítéseket, a felgyorsult szervezeti mûködést, az eredményeket. Az új kommunikációs stratégia nem csak és nem kizárólag az Elektrotechnikára épül. Jelentõs szerepet kap az egyesületi honlap, amely természetszerûen napra kész információkat szolgáltat olvasói számára, erre a lap - havi megjelenésére való tekintettel - nem képes. A két kommunikációs fórumnak szimbiózisban kell lennie.

2007. 6.szám

Az elõadást követõ hozzászólásokban üdvözölték a határozott elnöki programot, javaslat hangzott el arra, hogy közelebb kell kerülnünk azokhoz a szakmai egyesületekhez, melyekkel „szakmai rokonságban” vagyunk, és fel kell keresnünk a középiskolákat, a fiatalítás, és a szakma megszerettetése érdekében. Ez utóbbival kapcsolatban még az is felmerült, hogy a középiskolákban számos elfekvõ, muzeális értékû eszköz található, melyeket célszerû lenne megmenteni Múzeumunk számára. A fent említett projektek állásáról a projektvezetõk esetenként tájékozató anyagot készítenek az Elektrotechnika számára. A lappal kapcsolatban ismét felmerült a többnyelvû, és a jelenleginél részletesebb szakmai cikk kivonatok készítésének igénye, a fiatalok munkáinak gyakoribb publikálása. Az Elektrotechnika utolsó három számát a Szerkesztõbizottság egy-egy tagja a jobbítás szándékával részletesen kielemzi. Ennek eredményérõl a Szerkesztõbizottság elsõ õszi ülésén foglal majd állást, majd ad útmutatást. Végezetül Kovács András fõtitkár tájékoztatott a Kommunikációs vezetõi posztra kiírt pályázat eredménytelenségérõl, és elmondta, hogy a lapot az eddigieknek megfelelõen Dr. Bencze János fõszerkesztõ irányításával Horváth Zoltán felelõs szerkesztõ fogja készíteni. A következõ pályázat kiírására akkor kerül majd sor, ha a kommunikációs vezetõ feladata pontosabban körvonalazható lesz.

Az SzB ülését Szentirmai László elnök összefoglaló szavai zárták. A záró gondolatok között köszönte meg a Bizottság elnöke - maga és a Bizottság összes tagja nevében - Lernyei Péter felelõs kiadónak azt az áldozatos, és konstruktív munkát, amellyel Lernyei Péter hozzájárult a lap fennmaradásához, a lap színvonalának jelentõs emeléséhez. Kérte, hogy új idõbeosztásának függvényében továbbra is segítse a lapot. Jó egészséget kívánt Lernyei Péternek, és azt hogy még hosszú idõn keresztül, az eddigieknél többet foglalkozhasson családjával, unokáival. Dr.. Bencze János

MEGÚJULÓ ENERGIA FELSÕFOKON Május közepén - egy dán szigeten - megnyílt az Energia Akadémia. A másfél millió eurós beruházás célja bemutatni az elmúlt tíz évben a Samsø szigeten megvalósított megújuló energia-projektek tapasztalatait. Az egyedülállónak számító intézményben a melegvízellátást napkollektorok biztosítják, az udvaron található szélturbina és a tetõn lévõ napelemek termelik meg az akadémia mûködéséhez szükséges elektromos áramot. Az épület fûtését egy közeli szalmatüzelésû távfûtõmû biztosítja. A szigeten több szalmatüzelésû erõmû és egy napkollektorpark található, a hõtermelés hetven százaléka már természetes energiaforrásokból történik. Horváth Zoltán www..zoldtech..hu

100. évfolyam

ELEKTROTECHNIKA

11

E G Y E S Ü L E T I

É L E T

KÉPES BESZÁMOLÓ AZ 1. ELECTROSALONRÓL

Kovács András fõtitkár megnyitja a rendezvényt

Dr. Tombor Antal a MAVIR fõtanácsadójának elõadása

Közönség

Az ipari kiállítások új fejezetének második felvonása zajlott 2007. május 8-11. között a HUNGEXPO Budapesti Vásárközpontban. A MACH TECH és az 1. ElectroSalon az ágazatok koncentrált kínálatával fogadta a szakembereket. Az ipar hazai legjelentõsebb szakkiállítás együttesén több mint 17.000 négyzetméteren 20 ország 513 kiállítója vett részt. Az elsõ ElectroSalon megrendezésének sikerében sokan kételkedtek. Szinte valamennyi kiállítót meglepte az érdeklõdõ látogatók nagy száma még az utolsó kiállítási napon is, amelyre korábban nem igen adódott példa. A rendezõk által elkészült összesítés szerint több, mint 16.000 szaklátogatót regisztráltak. A MEE az ElectroSalonon - a HUNGEXPO-val kötött megállapodásnak köszönhetõen - saját standdal vett részt, amelyen a 100 éves ELEKTROTECHNIKA történeti kiállítás anyagát állította ki. Emellett jogi tagjaink is kihelyezhették információs anyagaikat, valamint szakmai ügyeletet is tarthattak. A lehetõséggel hét cég élt, közülük a Finder Hungary Kft., Túróczi és Társa Kft., a Kaposvári Villamossági Gyár Kft., és a Professional Electric Service Kft. munkatársai adtak információt szolgáltatásaikról. Az Ipar Napjaira 12 szakmai konferenciát szerveztek. Egyesületünk is megrendezte hagyományos Szakmai Napját május 8-án - „Mindennapok villamos energiája” címmel - amely nagy sikert könyvelhetett el. Kovács András fõtitkár megnyitója után Dr. Tombor Antal a ”Villamosenergia – ellátásunk biztonsága” címmel tartott rendkívül érdekes és tárgyilagos elõadásából többek között azt is megtudhatták, hogy az áramszektor nyitása a biztonság rovására történik. Kevés szakfolyóirat büszkélkedhet 100 éves hagyománnyal. Dr. Bencze János színes összeállításában hallhatták és láthatták, hogy milyen kiváló és ma már világhírû tudósokat adott a

Dr. Bencze János

12

Dr. Jeszenszky Sándor

ELEKTROTECHNIKA

Härtlein Károly a világító fénycsõvel

Kruppa Attila és Garai János ügyvezetõ (OBO Bettermann Kft.) a Grand Prix serleggel

A Dehn+Söhne elismerô oklevele

szakmának ez az iparág. Munkájukról, eredményeikrõl „100 éve a szakma hiteles közvetítõje: az ELEKTROTECHNIKA folyóirat” címû elôadásban számolt be. A MEE honlapján ma már mindenki olvashatja a teljes 100 év megjelent anyagát. A Szakmai Nap utolsó elõadása csak hab volt a tortán. Elsõ alkalommal terveztünk be egy technikatörténeti bemutatót. Dr. Jeszenszky Sándor a tõle megszokott lendületes és izgalmas kísérleti bemutatóval egybekapcsolt tudományos és ismeretterjesztõ elõadása nemcsak a fiatalokat, hanem az idõsebb gyakorlott szakembereket is lenyûgözte. A közönség valóban a saját szemével gyõzõdhetett meg arról, hogy létezik az elõadás címét is viselô „kézzelfogható energia” - amikor „partnere” Härtlein Károly, a BME Fizikai Intézet Demonstrációs Labor vezetõjének kezében a fénycsõ világítani kezdett. Nem csoda, hogy a bemutató végeztével sokan gyülekeztek a demonstrációs asztal körül és kérdésekkel bombázták az elõadókat. A Szakmai Nap után Dervarics Attila, MEE elnök vezetésével az elõadók sajtótájékoztatót tartottak. A HUNGEXPO a kiállítóknak meghirdette az ElectroSalon Grand Prix díját. Örömünkre szolgált, hogy két jogi tagunk is a díjazottak közöt volt. Az OBO Bettermann Kft. a ”Tûzálló kábeltartó szerkezetek”-re Grand Prix Díjat, a Dehn und Söhne a „DEHNrapid LSA –DPG LSA tokozatban” címû pályázatára pedig elismerõ oklevelet kapott. A nyerteseknek ezúton is gratulálunk! A nagy sikerre való tekintettel a HUNGEXPO ezentúl évente rendezi meg az ElectroSalon Nemzetközi Szakkiállítást.

A MEE stand látogatókkal

100. évfolyam

Tó óth Éva MEE Kommunikáció ós és Marketing Bizottság

A sajtótájékoztató résztvevõi (Kovács András, Dr. Bencze János, Dervarics Attila, Dr. Jeszenszky Sándor, Dr. Tombor Antal)

2007. 6.szám

H Í R E K

MEE SZAKMAI NAP - SAJTÓVISSZHANG Az ElectroSalon keretein belül megtartott MEE Szakmai Napnak sajtóvisszhangja is volt, ezúttal a Paks-Press 2007. május 9-én megjelent sajtóhírének összefoglalóját adjuk közre. Az importfüggõség csökkentése és a földgáz részarányának mérséklése mellett Magyarország villamosenergia-ellátásának biztonságát alapvetõen egy szivattyús tározós erõmû létesítése, valamint az áramtõzsde megszervezése jelentheti. Míg az EU-25-ök importfüggõsége 40 százalékos, nálunk már most eléri a 68 százalékot ez az arány – hangzott el a Magyar Elektrotechnikai Egyesület szakmai napján. „Az áramellátás forrásszerkezetét vizsgálva látható, hogy a hazai termelés 82,2, míg az import 17,8%-ot tett ki a mintegy 40,4TWh villamos energiából” – jelezte Tombor Antal, a MAVIR nyugalmazott elnök-vezérigazgatója. Szavai szerint az ellátás biztonsága szempontjából rendkívül fontos az energiamix szerkezete és az importfüggõség mértéke. Magyarország importfüggõsége nagyon magas, 68%, míg az EU-25-ök átlaga 40%. A villamosenergia-piacot vizsgálva az unió 25 tagországában az atomenergia aránya 31%, a szén

29%, a megújuló 15%, a földgáz 20%, valamint az olaj és egyéb aránya 5%. Magyarország esetében az atomenergia 38%-ot, a szén 21%-ot, a megújuló energiák 6%-ot, a földgáz 34%-ot, az olaj és egyéb pedig 2%-ot jelent. A magyar erõmûvek átlagéletkora 19,9 év, ebbõl a nagyerõmûveké 20,9, a kiserõmûveké pedig 11,2 év. Bár a határkeresztezõ kapacitásokról megoszlik a szakemberek véleménye, ám Tombor Antal szerint elegendõ a rendelkezésre álló kapacitás, igaz a hazai ellátás biztonságát rendkívül megnehezíti még az is, hogy észak-dél irányban rendkívül nagymértékû tranzit folyik. Ehhez elég megnézni, hogy például Olaszország mintegy 6.000MW importot igényel. Ezért van az, hogy például egy tavaly decemberi napot vizsgálva találunk olyan értéket, amikor a menetrend szerinti 473MW-tal szemben ténylegesen 896MW tranzit folyt át Horvátország irányába. Egyébként lényeges a határkeresztezõ kapacitások vizsgálata azért is, mert rendkívül drága az ilyen összeköttetés kiépítése. Egy 100 kilométeres nagyfeszültségû távvezeték létesítése mintegy 15 milliárd forint. Horváth Zoltán Forrás:: Paks--Press

A HTM-EK MENTETTÉK MEG A VILLAMOSENERGIA RENDSZERT A TARTÓS KORLÁTOZÁSTÓL 2007. május 21-én válságos órákat élt át a magyar villamosenergia rendszer. Kora délután több olyan erõmûvi, illetve hálózati üzemzavar következett be, amelyek miatt rövid idõn belül mintegy 660MW-nyi erõmûvi kapacitás esett ki a termelésbõl. A forráshiányt a gyorsan mobilizálható tartalékok üzembeállítása csak részben tudták pótolni, továbbá nemzetközi kisegítésbõl sem sikerült megfelelõ mennyiségû villamos energiát beszerezni, ezért a villamosenergia rendszer egyensúlyának fenntartásáért felelõs Magyar Villamosenergiaipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (MAVIR) diszpécser szolgálata – az ilyen esetekre szolgáló szabályozásnak megfelelõen – háromnegyed órán keresztül fogyasztói korlátozást volt kénytelen elrendelni, amit egyes fogyasztói területeknek a villamosenergia szolgáltatásból való idõszakos kikapcsolásával hajtottak végre. Ez az esemény annak ellenére következett be, hogy az MVM Csoport ezen a napon is rendelkezett a közüzemi fogyasztók tervezett igényének kielégítéséhez szükséges kapacitásokkal, és rendelkezésére állt az a tartalék kapacitás mérték is, amit a Magyar Energia Hivatal engedélyezett és a rendszerirányító MAVIR tartalékkapacitásként lekötött.

villamosenergia- és teljesítmény igények a vártnál és a szolgáltatók által elõre jelzettnél nagyobb mértékben növekedtek. Az elmúlt években tapasztaltaknál lényegesebb markánsabb a klimatizálás villamosenergia-igényekre gyakorolt hatása, ami a legutóbbi tapasztalatok szerint a teljesítményigényeket egyik óráról a másikra, akár 300MW-tal is növelheti. A termelés és a fogyasztás között megbomlott egyensúlyt a MAVIR-nak csak a késõ esti órákban a hosszú távú megállapodások (HTM-ek) alapján lekötött és üzemen kívül álló blokkok (hidegtartalékok) elindításával sikerült helyreállítania. A HTM-ekben rögzített árak miatt a jelenleg tapasztalható kapacitáshiányos helyzetben sem tudnak a termelõk villamos energia árat emelni. Ez az esemény is rávilágított a régiónkbeli források és a hazai tartalékok szûkös voltára és az ellátásbiztonság garantálása szempontjából is értékes HTM-ek fontosságára. Több európai szolgáltató, illetve elemzõ társaság jelezte, hogy Európa szerte nehéz nyár és rendkívül magas árak várhatóak a villamos energia ellátás területén. A kapacitáshiány, a megnövekedett igények, a csökkenõ import és az esetleges folyami vízhiány miatt a helyzet Magyarországon sem lesz kedvezõ.

A fogyasztói korlátozáshoz vezetõ helyzet kialakulásában az üzemzavarok mellett közrejátszott az is, hogy a közüzemi igények számos fogyasztó közüzembe történõ visszavándorlása következtében folyamatosan nõttek, továbbá, hogy a hazai

2007. 6.szám

100. évfolyam

Az MVM Zrt.. sajtó óközleméényye alapján összeállíította:: Horváth Zoltán

ELEKTROTECHNIKA

13

E G Y E S Ü L E T I

É L E T

-

M E G H Í V Ó

SZAKMAI ELÕADÁS….MAGAS SZINTEN Benke Gábor, a DÉMÁSZ ÁRTEMISZ projektvezetõje 2007. április 27-én, a MEE Szegedi Szervezet Nyugdíjas Csoport tagjainak tartott elõadást: „A mûszaki folyamatok integrált támogatása, térinformatika alapú mûszaki informatikai rendszerrel” címmel.

14

Az elõadó az alapok és az elõzmények ismertetésével segítette megértetni a hallgatósággal a térinformatikai alapú mûszaki informatikai rendszer létrejöttét. Beszélt az 1995 és 2002 között kialakult tarthatatlan állapotokról, amelyben az érintett szakterületek külön és egymástól eltérõ adatokat használtak. Mindez azt is eredményezte, hogy a felhasználók sok Az elõadó: Benke Gábor egyedi programot használtak, személyessé váltak az adatok és a fejlesztés is ennek megfelelõen külön haladt. Ugyanakkor, hasonló okokból a Vállalati Központ és az Üzemeltetõk között is informatikai különbségek alakultak ki. Vezetõi elvárásként fogalmazódott meg ebben az idõben (2003-ban), a kialakult helyzet megváltoztatásának szükségessége. Elvárás szerint a digitális térképi alapú nyilvántartás megvalósítása lett a cél. További elvárásként fogalmazódott meg, többek között az, hogy: • központi kezelésû, de bárhol elérhetõ legyen • integráltan támogassa a mûszaki folyamatot • legyen nyitott a továbbfejlesztésre • legyen fenntartható és karbantartható és • legyen összekapcsolható más informatikai rendszerekkel. A megvalósítási követelmények között pedig szerepelt: • az egységes, általánosan használt adatmodell koncepció • modul rendszerû felépítés • a mûszaki, térképi és topológiai adatok koherens kezelése • a rendszer biztonságosan és megfelelõ sebességgel elérhetõ legyen a vállalat teljes földrajzi területén • az integráció Ezen feladatok megfelelõ összehangolására, végrehajtására és megvalósítására jött létre a Mûszaki Információs Rendszer Projekt. A továbbiakban megtudtuk, mi is az az ÁRTEMISZ (térképi ábrázolás alapú mûszaki informatikai rendszer), és mi a név jelentése: Áramszolgáltatói Tervezõ Elosztó Mûszaki Irányító Szisztéma. Majd a DÉMÁSZ-nál alkalmazott középfeszültségû rendszer mûködése került bemutatásra. Az elõadó látványos képekkel, illusztrációkkal mutatta be a rendszer gyakorlati alkalmazásának folyamatát, az elõkészületeket, a munkájuk során érintett munkatársak képzését, felkészítését a rendszer mûködésére. A szervezet egészének változását is érzékeltette az elõadó, amelyet a 2007. év eleji szervezeti változások is hûen tükröznek. (a DÉMÁSZ társaság csoport vonatkozásában). Bemutatásra került két kiemelt üzleti folyamat, az üzemeltetés és az üzemirányítás jelenlegi helyzete. Bizony a több éve nyugdíjba vonult tagtársaink láthatóan némi meglepetéssel vették tudomásul, hogy mennyire új helyzet

ELEKTROTECHNIKA

A hallgatóság egy csoportja alakult ki a mai idõszakra. Hogyan lett (többek között) a három operatív irányítási szintbõl 1, vagy éppen a 24 mûszaki bázisból (össze- vissza) 8. A feszültség-mentesítés tervezhetõsége, Outage Management System - üzemszünet az „OMS” rendszer (O követõ rendszer) megléte, de az „okos” mérõk és az „okos” hálózat fogalma és felmerülése is kissé bizonytalanná tette õket. Most már teljes bizalommal „szurkolva” az aktív dolgozóknak, hogy e nagymérvû fejlõdés ellenére õk továbbra is megtalálják számításukat a munkájukban és valamikor (ha eljön az ideje), a mostani nyugdíjasokhoz hasonlóan felejthetetlen emlékekkel és kötõdéssel mehessenek a munkahelyükrõl jól kiérdemelt pihenésre. Az elõadás végén elismerõ tapssal köszönték meg a résztvevõk Benke Gábor alapos felkészültségét, tartalmas, érdekfeszítõ és magas színtû elõadását. A felvetett kérdésekre az elõadó a tõle megszokott magabiztossággal, közérthetõ módon adott válaszokat. Arany László Szegedi Szervezet

MEGHÍVÓ Az OMM Elektrotechnikai Múzeuma tisztelettel meghívja a lap Olvasóit a „Magnó-történet” címû ismeretterjesztõ elõadássorozatra 2007. június 21-én 14 órára a múzeum Zipernowsky-termébe. Program: „A mágneses hangrögzítés története” - Heckenast Gábor, okl. gépészmérnök „Az elsõ stereo felvételek bemutatása 1941-bõl” - Nagy Vilmos, a terényi Orsós Magnó Múzeum tulajdonosa „Magnó-történet” címû új idõszaki kiállítás bemutatása Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! OMM Elektrotechnikai Múzeuma 1075, Budapest, Kazinczy u. 21 tel./fax: 3-425-750 E-mail: [email protected], Internet: www.emuzeum.hu

100. évfolyam

2007. 6.szám

E L E K T R O T E C H N I K A - T Ö R T É N E T

FEJEZETEK AZ ELEKTROTECHNIKA 1938 ÉS 1948 KÖZÖTTI IDÕSZAKÁBÓL Mielõtt rátérnénk a következõ tíz év tárgyalására, bevezetõként idézzük Verebélÿ László egyesületi elnök gondolatait, melyek röviden összefoglalják az elmúlt évek eseményeit: „Múlt évi közgyûlésünk óta eltelt esztendõ világtörténelmi erõk országalakító, nemzeteket fölemelõ és összezúzó megnyilvánulásának örökre emlékezetes idõszaka volt. ...Az ország gazdasági helyzetének alakulása az 1938 év folyamán - a nemzetközi helyzet ismételt káros hatású feszültsége ellenére is - kedvezõ irányzatot mutatott. …A magyar pénzügyi politika részben új utakra tért. Az 1931-32 évi válságot követõ idõben minden igyekezet az államháztartás egyensúlyának helyreállítását célozta. …Miután nagy erõfeszítések és áldozatok árán az államháztartási mérleget az 1937-38-as költségvetési évben sikerült kiegyensúlyozni és a Népszövetség által az ország pénzügyei fölött gyakorolt ellenõrzést megszüntetni, Kormányunk elérkezettnek látta az idõt arra, hogy 5 esztendõre szóló terv keretében a megvalósítás útjára terelje a legégetõbb honvédelmi, valamint gazdasági és szociális terveket.” (MEE 36. Közgyûlés, 1939. 189.) A pénzügyi mozgékonyság fokozását célozta a Nemzeti Bank alapszabályainak módosítása is, miszerint a Bank aranyalapja a külföldi tartozások fedezetéül szolgált, míg a pengõ értékét függetlenítették az aranyfedezettõl. Mindezek az intézkedések, továbbá az ország belsõ gazdasági területének megnövekedése ellensúlyozták azt a kedvezõtlen hatást, amelyet az állandó nemzetközi feszültség, valamint a külföldi gazdasági helyzet kedvezõtlen alakulása Magyarország gazdasági viszonyainak fejlõdésére gyakorolt. A beszámolókból megtudjuk, hogy a jó termés ellenére sem volt kielégítõ a villamosipar és a villamosenergia termelés fejlõdése és nem érték el az átlagos Orion rádiók a világ élvonalában növekedés ütemét. Az ország villamosítására kedvezõen hatott, hogy az új mátravidéki erõmû és az azt Budapesttel összekötõ távvezeték elõmunkálatai megkezdõdtek: „… Az új erõmû a Mátravidék lignitjének kihasználására épül, teljesítménye kb. a bánhidai erõmû teljesítményével lesz egyezõ. Megfelelõ 100kV-os távvezetékkel szerves együttmûködést fog kifejteni Budapest Székesfõváros Elektromos Mûvei kelenföldi erõmûvével, valamint a tatabányai és bánhidai erõmûvekkel.” (MEE 36. Közgyûlés, fõtitkári jelentés, 1939. 192.) Az új mátravidéki erõmû építésén kívül további munkalehetõséget jelentett a „…felvidéki erõmûvek csatlakozása az országos nagyfeszültségû hálózatra, továbbá a Kárpátaljára tervezett vízerõmûvek kiépítése is.” (MEE 36. Közgyûlés, fõtitkári jelentés, 1939. 192.) Az Energia Világkonferencia 1938-ban Bécsben tartotta részülését, melynek megkezdése elõtt egy magyarországi tanulmányi kirándulásra hívta meg a résztvevõket: „A Bizottság célja volt elsõsorban betekintést nyújtani a külföldieknek a magyar ipari életbe és energiagazdaságba.” (Az Energia Világkonferencia

2007. 6.szám

bécsi részülése, 1939. 221.o.) Az érdeklõdõk megtekinthették Zipernowsky-Déri-Bláthy korszakalkotó találmányai közül a köpenytranszformátor és a magtranszformátor egy-egy múzeumi példányát. Ezekhez a felvilágosítást maga Bláthy Ottó Titusz adta meg.

Bláthy Ottó Titusz a mag- és köpenytranszformátorral, valamint indukciós fogyasztásmérõjével

A villamos mûvek és építészek közötti együttmûködés elõmozdítására az Egyesület javaslatot tett egy kiadvány elkészítéséhez, mely az „…építészek részére tartalmazza mindazokat a fontos és hasznos tudnivalókat, amelyekre az épületek villamos berendezéseinek tervezésénél figyelemmel kell lenni.” (Egyesületi hírek, 1940. 21.o.)

Reklám 1939-bõl

A 37. rendes közgyûlés jegyzõkönyve nem a lapban jelent meg, hanem azt az Egyesület külön kiadványban nyomatta ki. Verebélÿ László szavaival Magyarország gazdasági helyzetének alakulását 1939-ben három nagy feladat irányította: „…a visszatért magyarlakta Felvidéknek és Rákóczi földjének a magyar gazdasági élet vérkeringésébe való bekapcsolása, a dolgozó tömegek életszínvonalának a kormány erre irányuló tervei értelmében való emelése, végül a honvédelem szükségleteinek gyorsított ütemû kielégítése”. (A MEE 37. rendes közgyûlése. 1940. 4.o.) A háború kitörésével még egy negyedik feladat is csatlakozott, „a megváltozott nemzetközi gazdasági viszonyokhoz való alkalmazkodás”. (u.o.) Ami a villamosenergia-gazdálkodás viszonyait illeti, „…azok is visszatükrözik gazdasági életünk élénkebb lüktetését és igen örvendetes fejlõdésrõl tesznek tanúságot. (u.o.) Az összefoglalókból kiderül, hogy növekedett a villamos gyáripar foglalkoztatottsága, valamint a termelt és fogyasztott energia-

100. évfolyam

ELEKTROTECHNIKA

15

E L E K T R O T E C H N I K A - T Ö R T É N E T

mennyiség is. Viszont a közvilágítási fogyasztás Budapest területét leszámítva csökkent, a magánvilágítási fogyasztás szinte változatlan maradt, növekedés a háztartási és ipari fogyasztásban mutatkozott. A vezetéképítés terén ugrásszerû növekedés következett be, minek következtében az ország villamosítása is újból jelentõs lépéssel haladt elõre. 1939-ben a Zipernowsky Károly-féle jubileumi díjat Szieghart Vendel: A korszerû villamos energiaelosztás problémái Budapesten” címû cikk nyerte. A díj odaítélésénél figyelembe vették, hogy „…a tanulmánynak az elosztórendszerek gazdaságosságát tárgyaló fejezete messze kiható közgazdasági jelentõségû és hogy a javasolt új rendszerre való áttérés fontos nemzetgazdasági elõnyökkel és hasznos eredményekkel biztat”. (A MEE 37. rendes közgyûlése. 1940. 12.o.)

A Központi Teherelosztó

16

A külkereskedelmi forgalom az elsõ háborús év folyamán nagymértékben növekedett. Az ipar foglalkoztatottsága is emelkedett, de „…az év második felében már több iparágban némi visszaesés volt tapasztalható, a külföldi nyersanyagok beszerzési nehézségeinek hatásaként.” (MEE, 38. rendes közgyûlés, 1941. 4.o.) A háborús viszonyok a villamos energiagazdálkodás fejlõdését is jelentõsen befolyásolták. A vezetéképítési tevékenység, valamint az új községek bekapcsolása visszaesést mutatott, s ugyancsak kisebb megtorpanás figyelhetõ a fejlesztett villamos energia mennyiségében is. Az iparügyi minisztertõl átirat érkezett az Egyesülethez: „…nemzetgazdasági szempontok és a jelenlegi kötött nyersanyag-gazdálkodás egyaránt indokolttá teszik, hogy villamos vezetékek építésénél a vörösréz helyett a hazai nyersanyagból elõállítható alumínium használata minél szélesebb körben bevezettessék.” (Egyesületi hírek, 1941. 142.o.) Egyben az Egyesület felkérést kapott ezzel kapcsolatban egy utasítás kidolgozására is. 1942-ben az Egyesület tagtoborzási akciót indított el: „…Egyesületünk tagjai közé szeretnénk besorozni mindenkit, aki Magyarországon elektrotechnikával foglalkozik…Minden tagunkat arra kérjük, hogy legalább egy új tagot szerezzen az Egyesületnek…” (Pétery István: A MEE tagjaihoz és barátaihoz. 1942. 17.o.) A Magyar Siemens-Schuckert Mûvek Villamossági Rt. igazgatósági jelentésbõl kitûnik, hogy „…a gazdasági fejlõdést a honvédelmi jellegû és egyéb állami beruházások, valamint további elszakított magyar területeknek az anyaországhoz való visszatérése kedvezõen befolyásolták. Kedvezõtlen hatása volt a ten-

ELEKTROTECHNIKA

gerentúli nyersanyagok majdnem teljes hiányának. E hiányt a vállalat új gyártási anyagok alkalmazásával - minõségi hátrány nélkül - pótolta.” (Üzleti hírek. 1942. 110.o.) Székelyföld villamosítása érdekében „…elkészültek az egész Székelyföldet felölelõ villamosítási tervek, amelyeket az iparügyi minisztérium a visszatért keleti- és erdélyi országrészek villamosítása érdekében az elmúlt évben kidolgozott” (Energiagazdaság. 1942. 135.o.) A kérdések megoldása érdekében a kormány megalakította a Székelyföldi VillamosSiemens reklám mûvek Részvénytársaságot. Az Egyesület 39. rendes közgyûlése, melyet 1942. május 28-án tartottak meg, már kevésbé foglalkozott a gazdasági helyzet kérdéseivel, mivel ekkor már maga az ország is háborúban állott: „…Egyesületünk közgyûlését is még a világégés idejében tartjuk meg. Távolkeleten, messze a határainktól a magyar honvédek hõsi harcaikat vívják hazánk biztonságáért és boldogságáért.” (MEE 39. rendes közgyûlése, Elnöki megnyitó. 1942. 218.o.) Varga József iparügyi miniszter kifejtette, hogy „….helyes iparpolitikát….akkor tudunk követni, ha energiagazdálkodásunk kérdését nem csak állandóan szem elõtt tartjuk, hanem fokozatosan, lépésrõl-lépésre, elõre átgondolt tervek alapján fejlesztjük is.” Továbbá kiemeli: „Nem csak tervezési munka folyik, hanem ezen messze túlmenõen - az anyaggazdálkodás mostani nehéz helyzete ellenére - hazánk villamos hálózata bõvül.”. (MEE 39. rendes közgyûlése. 1942. 218.o.) A további beszámolókban az energiatermelés, valamint a vezetéképítési tevékenység növekedését, az újonnan bekapcsolt községek számának szaporodását jelentették. Az Elsõ Magyar Szaksajtókiállítást 1943-ban rendezték meg a Városligeti Mûcsarnok termeiben. Az „Elektrotechnika” is részt vett ezen és a „…kiállítás bírálóbizottsága lapunkat elismerõ oklevéllel tüntette ki.” (Az Elsõ Magyar Szaksajtókiállítás. 1943. 104.o.) Az Egyesület továbbra is fontos feladatának tekintette az „Elektrotechnika” folyóirat fejlesztését: „…iparkodnunk kell, hogy a lapkiadás tekintetében felmerülõ nehézségeket, fõleg a terjedelem korlátozását át tudjuk hidalni. Gondoskodni kívánunk arról, hogy lapunk magas szellemét továbbra is fenntartsuk és tagjainknak az „Elektrotechnika”-ban a ma elérhetõ legtöbbet nyújtsuk.” (Egyesületi hírek. 1943. 202.o.) A szabványbizottságoknak továbbra is fontos szerep jutott az Egyesületi életben: „Meg nem szûnõ fölvilágosító munkával oda kell jutnunk, hogy az ipar és a kereskedelem érezze a szabványosság és vele a védjelzés fontosságát és hasznát….A szabványoknak az idõvel változó gyakorlati igényekhez való alkalmazásáról, idõszakos módosításaik útján történik gondoskodás, az anyagellátás mai nehézségeit pedig esetrõl-esetre kiadott megfelelõ szükségszabványok igyekeznek enyhíteni.”. (dr. Frohner József: Villamos- és egyéb, a gépészet körébe tartozó- berendezések tervezésérõl. 1942. 177.o.)

100. évfolyam

2007. 6.szám

E L E K T R O T E C H N I K A - T Ö R T É N E T

Ebben az idõszakban az iparügyi minisztérium rendezte az országos szabványügyet. A Magyar Szabványügyi Intézet önálló egyesületté alakult. Az átalakulás célja „…a Magyar Racionalizálási Bizottságtól papíron is teljes szétválasztás és függetlenítés volt.” (Egyesületi hírek. 1943. 203.o.) Az új Szabványügyi Intézet alapszabály-tervezete több intézkedését az Egyesületre nézve sérelmesnek és helytelennek találták a tagok, mivel az Egyesület szabványalkotó önállóságát szüntette volna meg. Az Egyesület módosító javaslatokat dolgozott ki, melyeket a tárgyalások folyamán sikerült elfogadtatni: „Egyesületünk megkapta az új szervezetben az õt megilletõ helyet, Figyelmeztetõ táblák szabványalkotó tevékenységünk önállósága intézményesen biztosíttatott, végül kimaradtak azok az intézkedések, amelyek a szabványalkotást általában akadályozták, ill. lassították volna.” (Egyesületi hírek. 1943. 204.o.) A háború ipari erõfeszítése a villamos ipartól mind többet kívánt villamos felszerelés, készülékek és áramtermelés szempontjából: „A polgári igények területén tehát megalkuvásokra volt szükség. Mutatja ezt hazánk nagy- és kisfeszültségû hálózatépítésében beállott csökkenés is.” (MEE közgyûlés, 1943. 303.o.) Viszont a községvillamosítás a megnehezedett viszonyok ellenére is fejlõdést mutatott: „A legnagyobb feladat ezen a téren a vezetékanyagokban mutatkozó hiány áthidalása volt. A jövõben remélhetõleg az alumíniumgyártás fokozódása révén a vezetékanyagokban mutatkozó hiány bizonyos mértékig csökkeni fog.” (u.o.) A tárgyalt idõszakban a lap utolsó száma 1944. november 1-jén jelent meg, a decemberi szám megjelenését a háborús helyzet lehetetlenné tette. Ezután a lap és az Egyesület életében hoszszabb szünet következett. Az idõszakról az Egyesületre vonatkozóan az 1944. évi fõtitkári jelentésbõl tájékozódhatunk: „Az év elsõ hónapjaiban szakosztályainkban, Szabványbizottságunk szakbizottságaiban, Vizsgáló Állomásunkon élénk élet folyt. Egyesületünk életét azonban a március végén….megjelent bénító rendeletek, ezenkívül az országnak légierõk által való jelentõs mérvû bombázása mindjobban megakasztották.” (Az 1944 évre vonatkozó fõtitkári jelentés. 1946. május 31. 7.o.) 1946. február 28-án jelent meg a „Magyar Elektrotechnikai Egyesület Közleményei” 12 oldal terjedelemmel, melybõl megtudjuk, hogy a Vizsgáló Állomás mûködést még 1945 közepén megkezdte. A laboratóriumot 1945 decemberében a „…Moszkvai Mértékügyi Minisztérium szakközegei …akik jelenleg a villamos ipar jóvátételi szállításai kapcsán tevékenykednek Magyarországon - meglátogatták és különösen a szerelési anyagok vizsgálati módjai iránt érdeklõdtek behatóan.” (A Vizsgáló Állomás Közleményei. 1946. 9.o.) A Világítástechnikai Állomás is „a rendszeres munkát akadályozó háborús károk helyreállítása után, 1945. november

2007. 6.szám

végén …újra megkezdte oktató és ismeretterjesztõ mûködését.” (Világítás. 1946. 9.o.) A Közlemény hírt ad a villamosipari cégek újjáépítési és jóvátételi munkálatairól is.

Üdvözlõ sorok az Olvasókhoz, 1946. február 28.

A lap 1946. május 1-jén jelent meg újra, összevont számokkal, 28 oldal terjedelemmel. Bay Zoltán a hazai mikrohullámú kísérletek eredményeirõl számolt be tudományos cikkében. A késõbbi számokban a lap megemlékezik azon egyesületi tagokról kiket a háború alatt vesztett el: „Kegyeletteljes kötelességünknek tartjuk, hogy a vészes évek minden egyes áldozatának mûködését külön méltassuk.” (Személyi hírek. 1946. 26.o.) Az Egyesület és a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete közösen pályázati felhívást intézett a magyar villamos energia fejlesztési tervének elkészítésére. A tervpályázattal kapcsolatban az Erõsáramú Szakosztály a „…pályázók munkájának megkönnyítése érdekében az õszi évadban elõadássorozatot kezd…” (Egyesületi hírek. 1946. 52.o.) Attól kezdve, hogy a szakosztályok újra megkezdték mûködésüket, az elektrotechnikai mûszaki irodalom igen termékeny volt. Sajnos azonban a lap terjedelme 1946-ban és 1947-ben nem volt elég ahhoz, hogy az elhangzott elõadásokat mind közölje. A lap szellemi tartalmából említésre méltóak Magyarország energiaellátásával, valamint az együttmûködõ erõmûvek és távvezeték-hálózatok fejlesztésével foglalkozó cikkek. (Dr. Kovács Károly Pál: Magyarország együttmûködõ erõmûvei és távvezetékhálózata. 1947. 66.o., Gregor Aladár: Teendõk villamos energiaellátásunk újjászervezése terén. 1947. 47.o., Pálos Ferenc: Budapest villamos energiaellátásának idõszerû kérdései. Pályázati felhívás, 1946 augusztus 15. 1947. 21.o.) A tárgyalt idõszakot Bay Zoltán egyesületi elnök útmutató szavaival zárva: „Az állam és az ipar igen tisztelt képviselõinek is tudatában kell lenniük, hogy a tudományos munka lehetõségén és sikerén áll vagy bukik országunk. … ne gondolkozzunk kicsiny távlatokban; gondoljunk a holnapra is; a ma gondjai mellett ne feledkezzünk meg a holnap szellemi szintjének ápolásáról, mert különben a mai mélypontról csak mélyebbre süllyedhetünk, a felemelkedés reménye nélkül…a Magyar Elektrotechnikai Egyesületet pedig arra kérem, haladjon tovább ideális céljai felé, az eddig megkezdett úton.” (MEE 43. közgyûlése. Elnöki megnyitó. 1948. 23.o.)

100. évfolyam

Dr. Antal Ildikó [email protected]

ELEKTROTECHNIKA

17

E G Y E S Ü L E T I

É L E T

2007. ÉVI MEE DÍJAZOTTAINK ELEKTROTECHNIKA NAGYDÍJ - DR. SCHANDA JÁNOS 1955-ben szerzett fizikusi diplomát a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, majd az Országos Mérésügyi Hivatalban kezdett fotometriával és szín-méréssel foglalkozni. 1958 és 1986 között az MTA Mûszaki Fizikai Kutató Intézetében dolgozott, ahol kezdetben elektrolumineszcencia kutatással foglalkozott. Ezen kutatásainak eredményeit összefoglaló disszertációjával védte meg kandidátusi fokozatát 1969ben. Fokozatosan áttért a világítótestek fény és színmérése nyitott kérdéseinek tanulmányozására, elsõsorban a színvisszaadás vizsgálatára. Eredményei alapján az MTA 1982-ben a mûszaki tudományok doktora címet adta neki, a MEE 1983-ban Zipernowsky díjjal tüntette ki a színvisszaadás számítás hazai elterjesztése és a területen elõremutató kutatási eredményeinek elismeréseként. Közben bekapcsolódott be több nemzetközi szervezetbe is, így az IMEKO munkájában, ahol 1960 és 1992 között a „Fotonikai mérések” munkabizottságát vezette, az AIC-be, ahol 1977 és 1981 közt a Szín-oktatás bizottság vezetõje volt. Fõ nemzetközi tevékenységi területe azonban a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE), ahol 1972-tõl kezdve több technikai bizottság munkáját irányította, és 1979-tõl kezdõdõen a nemzetközi vezetõségben is különbözõ tisztségeket töltött és tölt be. A 2007 – 2011 négy éves idõtartamra a nemzetközi szervezet technikai feladatokért felelõs alelnöki tisztére kapott megbízást. Közben folyamatosan szorosabbra fûzõdött munkája a MEE Világítástechnikai Szakosztállyal, majd a Világítástechnikai Társasággal. A hazai világítástechnika területén elért eredményeit a MEE 1986-ban Urbanek díjjal tüntette ki. 1986 és 1995 között a CIE bécsi Központi Titkárságán dolgozott, ahol új, állandó Titkárságot szervezett, majd annak mûszaki feladatokért felelõs posztját látta el. 1994-tõl 2002-ig, nyugdíjaztatásáig, a Veszprémi Egyetem (2006 óta Pannon Egyetem) egyetemi tanára volt, ahol látásergonómia és fény- valamint színmérési elõadásokat tartott. Jelenleg ezen egyetem Professzor Emeritusza-ként az Egyetem Virtuális Környezetek és Fénytani Laboratóriumát vezeti. Ausztriai kiküldetésébõl hazatérve fokozottabban kapcsolódott be a MEE és a VTT munkájába. Egyrészt, mint a CIE Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke és az MTA Veszprémi Területi Bizottsága (VEAB) Alkalmazott Fény és Színtani Munkabizottságának vezetõje kiépítette a kapcsolatot a hazai társszervezetekkel, és bevezette a közös rendezvények rendszerét, másrészt a VTT klubdélutánjai keretében elõadások tartásával igyekezett felújítani a világítástechnika hagyományos ismeretterjesztõ elõadás-sorozatait. Ez irányú tevékenységéért a VTT 2006-ban "Magyar Világítástechnikáért" Sziráki-Gergely díjjal tüntette ki. Jelenlegi kutatási érdeklõdése a világító diódák színvisszaadásának és színpreferenciájának vizsgálata. Rendszeres elõadója mind hazai, mind nemzetközi szakmai konferenciáknak, számos tudományos cikk szerzõje, illetve társszerzõje. Ez irányú munkássága alapján a Color Res. & Appl. “ c. folyóirat szerkesztõbizottsági, a Lighting Research and Technology, UK, a Journal of Light & Visual Environment, JP, és a Light & Engineering, RU c. folyóiratok nemzetközi tanácsadó testületének tagjává választották.

ZIPERNOWSKY-DÍJ - DR. REJTÔ FERENC Okl. gépgyártó mérnöki végzettséggel a Nehézipari Mûszaki Egyetem (késõbb Miskolci Egyetem) Elektrotechnikai-elektronikai Tanszékének oktatója. Elméleti villamosságtant és villamos gépeket tanult Tevan György, a mûszaki tudomány doktora mellett, majd villamosmérnöki szaktárgyakból doktori szigorlatot tett. Meddõkompenzálás témakörében írt dolgozatával dr. univ. címet szerzett. Évtizedeken keresztül részt vett a diósgyõri nehézipari, majd a borsodi vegyipari üzemek egyes villamos energetikai, késõbb EMC problémáival is foglalkozó tanszéki munkacsoportokban. Önálló szakterületen kezdetben a tirisztorok alkalmazás technikájával, késõbb villamos hõfejlesztéssel foglalkozott. Az euró-hegesztõmérnök képzés akkreditált oktatója a Hegesztõ berendezések tantárgyában. Több éven át felkért csoportvezetõ bírósági szakértõ nagyteljesítményû, tirisztoros ívkemence hibáinak ügyében. Elõször a Gépipari Tudományos Egyesület, majd utóbb, közel 20 éve a MEE tagja. Az ÉMÁSZ Rt. MEE csoportjának munkáját szakértõként és tanfolyam szervezõként segítette. Részt vett a MEE EMC szakbizottságának tevékenységében. Az ÉMÁSZ szakemberével elõadást tart a MEE egy korábbi vándorgyûlésén. 1990-tõl egyre intenzívebben az elektromágneses összeférhetõség (EMC) egyes részterületeivel foglalkozik. Tíz éven át számos TEMPUS ösztöndíjas tanulmányúton vesz részt Európa több egyetemén, ahol többek között neves EMC szakembereket ismer meg. Düsseldorfban intenzív EMC laborgyakorlatok, mérések résztvevõje. Az ÉMÁSZ Rt. szakemberei számára két ízben is bevezetõ EMC tanfolyamot szervezett a BME Villamosmérnöki Karán mûködõ EMC klub professzorainak bevonásával. Az ELMÛ Rt. illetékesei számára a hálózati villamos és mágneses terek, biológiai hatásuk témájában tart elõadásokat. Szakértelmét a debreceni TITÁSZ Rt.-nél is igénybe veszik. A Miskolci Egyetemen az elektromágneses kompatibilitás alapjait („Zavarvédelem” tantárgynévvel) oktatja a mai napig. Kezdetben informatika szakos (gépész), késõbb energetika szakos villamosmérnök hallgatóknak. Utóbbi idõben - esetenként témavezetõként is - fõként a kisfrekvenciás mágneses terekkel, ezek mérésével, ill. redukálási, árnyékolási lehetõségével foglalkozik. Közel 40 cikk szerzõje ill. társszerzõje. Egyetemi jegyzetek írásán túl két szakkönyv írója. A közelmúltban megjelent „EMC ALAPOK” könyvét a MEE adta ki.

BLÁTHY-DÍJ - RAJNOHA LÁSZLÓ Pályáját a Budapesti Elektromos Mûveknél kezdte. Elõször az ELMÛ Vizsgálóállomásán szerzett gyakorlati tapasztalatot. Emellett végezte el a Kandó Kálmán Villamosipari Mûszaki Fõiskolát, ahol 1972-ben védte meg diplomamunkáját. Ezt követõen az ELMÛ Kábelhálózat Tervezési osztályán közvilágítás tervezõként dolgozott. Ezután kis- és középfeszültségû kábelnyomvonalak, kisfeszültségû kábel kiváltások tervezése volt feladata. 1975tõl a Magyar Villamos Mûvek Tröszthöz került, ahol a fogyasztói ellátás, a kirendeltségek ellenõrzése volt a feladata. Jelentõs kihívást jelentett az ezzel kapcsolatos mûszaki szabályozások kidolgozásában való részvétel. Tagja volt a kisfeszültségû hálózatok létesítésére vonatkozó szabványokat kidolgozó bizottságnak, képviselte az áramszolgáltatók érdekeit, hozzászólt a biztonsági, érintésvédelmi szempontok kialakításához (Például MSZ 447, MSZ 1600; MSZ1585; MSZ-04-105; ME-04-124). 1980-tól az Építéstudományi Intézet kutatási fõmérnökeként dolgozott. Feladata a hazai villanyszerelési technológiák fejlesztése volt. Közremûködött egyes termékek fejlesztésben, licenc vásárlásban, és hazai bevezetésében. Nagyobb kutatási munkái között említhetõ meg a vezetékméretezés szempontjainak pontosítása, gazdaságossági és távlati fogyasztói szokások figyelembevételével. A rendszerváltozás után a SCHUPA cég magyarországi képviselõje lett. A gyár termékeinek forgalmazásához saját céget alapított. Kapcsolatot épített ki a KLAUKE és SIEDLE németországi cégekkel. Tervezõi gyakorlatában társasházak, paneles épületek, irodák, üzlethelyiségek erõs- és gyengeáramú hálózatok szerepelnek. Jelentõsebb szakértõi munkái: Szabolcs utcai kórház energiaellátásának felülvizsgálata rekonstrukció után, zárlati áram keletkezésének vizsgálta a NOKIA cégnél. A MEE Villamos Fogyasztói Szakosztályában dolgozik, mint szakosztályi titkár és elnökségi képviselõ. Tagja a Magyar Mérnökkamarának és az EMOSZ-nak. Egyesületi munkájáért 2000-ben Straub díjban részesült.

BLÁTHY-DÍJ - RÁCZ GÉZA

18

1948-ban született, Szegeden. Budapesten, a Kandó Kálmán Villamosipari Fõiskolán végzett, okleveles erõsáramú villamos üzemmérnökként. Emellett mûszaki tanári, valamint számítógépes folyamatirányító szaküzemmérnök diplomát is szerzett. A Helvécia Állami Gazdaság energetikusa, majd osztályvezetõ, késõbb ágazatvezetõ és mûszaki vezetõ, ezen a helyen 30 év alatt az energetika szinte minden ágával foglalkozott. Dolgozott a BácsKiskun megyei Gyógyszertári Központ energetikusaként, volt az Energovill Rt. létesítményi fõmérnöke. 1998 óta a Kecskeméti TERMOSTAR Kft. ügyvezetõ igazgatója, jelenleg a második ötéves ciklusában irányítja a 3 milliárdos céget. Villamos vezetõ-tervezõi jogosultsága van, a Bács-Kiskun megyei villamos tervezõk szakcsoportjának elnöke. Tagja a távhõs szakma szövetségének (MaTáSzSz), és régió képviselõként a MEE országos elnökségének. A MEE Kecskeméti Szervezetének 31 éve tagja, több mint egy évtizede annak titkára. 2002-ben, karitatív tevékenységéért Kecskemét városban egyedüli civilként megkapta a Szociális Szolgáltató Központ által alapított Pro Humana díjat. Alapító tagja a Magyar Energiafogyasztók Szövetsége Országos elnökségének, melyben végzett munkájáért elismerésben részesült, a fogyasztói érdekvédelem elkötelezett híve.

ELEKTROTECHNIKA

100. évfolyam

2007. 6.szám

E G Y E S Ü L E T I

É L E T

KANDÓ-DÍJ - DRAGOMÁN GYÖRGY 1945-ben született Marosvásárhelyen, 1969-ben a Kolozsvári Mûszaki Egyetemen okleveles villamosmérnöki-, majd 1987-ben a Budapesti Mûszaki Egyetemen villamosenergetikai szakmérnöki diplomát szerzett. 2002-ben pedig a Debreceni Egyetemen végezte el a külkereskedelmi szakot. 1969 és 1978 között Marosvásárhelyen, mint kutatómérnök dolgozott. 1978 áprilisában települt át Magyarországra, itt a TITÁSZ Berettyóújfalu-i Üzemigazgatóságán dolgozott szakszolgálatvezetõként, majd tervezõ-fejlesztõ mérnökként 1979-ig. Ezután egyéni vállalkozó (tolmács) lett, mivel olaszul, franciául és románul beszél. 1978 óta MEE tag, 1979-tõl a helyi szervezet titkára, szakmai tanulmányutak szervezõje és lebonyolítója, a MEE Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságában cselekvõ tevékenységet folytatott. Fõleg a romániai, németországi, ausztriai, svájci és olaszországi kapcsolatok ápolásában vállal szerepet, tanulmányutakat szervezett ezekbe az országokba. Az 1989-es változások után részt vett a romániai társszervezettel, a SIER-rel való újrainduló kapcsolat kiépítésében. Fõ céljának tekinti hogy azt a tudást és élményt, amit hosszú évek alatt nemzetközi szinten megszerzett, a tanulmányutak alkalmával minél több tagtársával megossza, megismertesse. Jelenleg is a MEE helyi csoportjának aktív tagja, szakmai oktatóként is számíthatnak rá, nyelvtudása, szervezõ készsége, a tanulmányutak elõkészítésében vállalt közremûködése, a lebonyolításban végzett tevékenysége pótolhatatlan a szervezet számára.

KANDÓ-DÍJ - MÛHELYI FERENCNÉ 1952-ben született, iskolai végzettségei: közgazdász, adótanácsadó, könyvvizsgáló. 1971 óta dolgozik a DÉMÁSZ Zrt.-nél, fõbb beosztásai: könyvelõ, elemzõ közgazdász, árcsoport vezetõ, tervosztály vezetõ, pénzügyi és számviteli fõosztály vezetõ, fõkönyvelõ, belsõ ellenõrzési osztály vezetõ, jelenleg számviteli szolgáltató központ vezetõ. 1992-tõl 1995-ig a Tiszai Erõmû Rt. Felügyelõ Bizottságának elnöke volt, jelenleg a DÉMÁSZ Csoport Etikai Megbízottja. A MEE Szegedi Szervezetének 1985 óta tagja. Egyesületi tevékenységét – mind a Szegedi Szervezetben, mind az országos bizottságokban – fõként a gazdasági területen végezte. 1990 óta tagja a MEE Ellenõrzõ Bizottságának, 2000 óta a Gazdasági Bizottságnak. Ellenõrzõ Bizottsági tagként elsõsorban a MEE Központ és a területi szervezetek gazdasági munkájának ellenõrzését végezte. Részt vett a MEE központ és a területi szervezetek gazdasági tervezési és beszámolási rendszerének kidolgozásában. Ezt a munkát Gazdasági Bizottsági tagként is folytatta. A MEE gazdálkodásának folyamatos és rendszeres figyelemmel kísérésével, az éves beszámolók jóváhagyás elõtti véleményezésével támogatta a gazdálkodás javítását, a számviteli nyilvántartások, és a beszámoló minõségének fejlesztését. Részt vett a MEE Gazdálkodására vonatkozó szabályozások 2001. és 2005. évi átdolgozásában is.

KANDÓ-DÍJ - SCHULCZ GÁBOR 1961. március 4-én született Vácott, középiskolai tanulmányait a helyi Madách Imre Gimnázium matematika tagozatán végezte. 1985-ben végzett a BME Automatizálási Tanszékén, diplomáját mikroprocesszoros HW-SW témában védte meg. 1985 szeptemberében a váci HAGY-ban helyezkedett el fejlesztõ mérnökként. Kapcsolóüzemû tápegységek, elektronikus elõtétek, gyújtók fejlesztésével foglalkozott, szerzõtársa egy tranzisztorok vezérlésére vonatkozó szabadalomnak. 1992-ben egyik megalakítója a Lightronic Világítástechnikai és Elektronikai Kft.-nek, mint termékfejlesztési vezetõ. Többször adott elõ a Közvilágítási Ankéton, az Elektrotechnikában is jelent meg cikke. 1999-ben a Rádiótechnikában egy addig még nem publikált témájú többrészes cikkéért az "Év Szerzõje" címet kapta. Rendszeresen vesz részt a szakmai oktatásban is. Elõadást tart a rendkívül sikeres ELI program keretében, illetve a VTT által hálózati karbantartóknak szervezett tanfolyamokon. A Budapesti Mûszaki Fõiskolán folyó Világítástechnikai Szakmérnök képzés keretében többször tartott egy-egy alkalmas elõadást. 2007-ben a "Világításszabályozás" tantárgy elõadásával bízták meg. A MEE Egyesületi Tanácsában VTT delegált, a VTT-ben 2000 és 2003 között oktatási ügyekért felelõs alelnöke volt. Jelenleg a VTT Gazdasági Felügyelõ bizottságának tagja.

KANDÓ-DÍJ - VÁRKONYINÉ DR. BEKE MÁRTA 1949-ben született, Pécsett. A pécsi Zipernovszky Károly mûszaki technikumban végezte tanulmányait, mûszeripari technikusi végzettséget szerzett. Elsõ munkahelye a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat volt, ahol technikusi minõségben a Villamos Üzemosztályon dolgozott, 1967-tõl. Idõközben esti tagozaton a budapesti Marx Károly Egyetemre járt, ahol 1976-ban vállalati tervezõ-elemzõ szakos közgazdász diplomát szerezett, majd tanulmányait folytatva 1984-ben komplex vállalati vezetõi szakközgazdászként végzett. 1985-ben doktorált, doktori értekezését a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat stratégiai tervezésébõl írta. Szakmai pályafutása során közgazdasági munkakörökben - tervosztály-vezetõ, terv- és üzemgazdasági fõosztályvezetõ helyettes, controlling vezetõ beosztásokban - dolgozott a Dél- dunántúli Áramszolgáltató Részvénytársaságnál, ill. a privatizációt követõen a jogutód E.ON Dél-dunántúli Áramszolgáltató Zrt.-nél. 1987-tõl mellékfoglalkozású oktatóként a Pécsi Tudományegyetemen tanít, stratégiai tervezést és stratégiai menedzsmentet. MEE tag 1984 óta. 1997-tõl a MEE Pécsi Szervezet Ellenõrzõ Bizottság Elnöke volt, munkája során a szervezet gazdálkodásának figyelemmel kisérésére, a gazdálkodási elõírások betartásának biztosítására, a változások nyomon-követésére, a gazdálkodási fegyelem biztosítására törekedett. A MEE Pécsi Szervezet vezetõsége 2002-ben Sopianae emlékplakettel, 2006-ban Elektro Sopianae díjjal ismerte el tevékenységét. A MEE Gazdasági Bizottságában 2000 óta delegált. Itt a MEE szervezet gazdálkodásának figyelemmel kísérése, az Elnökség munkájának gazdálkodási kérdésekben történõ támogatása, döntéselõkészítõ javaslatok kidolgozása, a gazdálkodás szabályozása képezi feladatait. Jelenlegi feladatkörében az Elnökség Megújulási programjának támogatásaként forrásgazdálkodásiés forrásteremtési javaslatok kidolgozásával, valamint controlling szemléletû elemzésekkel foglalkozik.

CSÁKI-DÍJ - PÁLFY MIKLÓS 1941. december 19-én született Budapesten. 1959-ben a Budapesti Villamosenergiaipari Technikumban szerzett technikusi oklevelet, tanulmányait a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának Híradástechnikai Szakán folytatta. 1964-ben kitûnõ eredménnyel, valamint jeles diplomával okleveles villamosmérnök lett. Egyetemi tanulmányai elvégzése után a Villamosipari Kutató Intézetben helyezkedett el, ahol a tudományos, segédmunkatársi-munkatársi-fõmunkatársi és csoportvezetõi, osztályvezetõi, fõosztályvezetõ helyettesi és tanácsadói státuszokat töltött be. Az Intézetben 1989 decemberéig dolgozott, ahol az elsõ idõszakban az erõsáramú félvezetõ eszközök fejlesztése volt a feladata. Részt vett a hazai ötvözött szilícium diódák nagyvasúti alkalmazásának ipari bevezetésében, a diffúziós, szilícium diódák mérési rendszerének kidolgozásában, az autóvillamossági, valamint egyéb erõsáramú diódák, határfrekvencia kérdéseinek és erõsáramú tirisztorok mérési rendszerének kidolgozásában. 1972-tõl villamos jármûvek és különleges technológiák, 1975-töl napelemek fejlesztésével foglakozik. 1989-tõl a Pannonglas Rt.-ben folytatta tovább ezt a tevékenységet, ahol a VKI-ból átvett berendezés és személyi állománnyal beindította a SOLARLAB-ot, amelynek 1992-ben történt bezárásáig vezetõje volt. Jelenleg az 1990-ben alapított SOLART-SYSTEM Kft. ügyvezetõ igazgatója, ahol napelemes alkalmazásokat fejlesztenek és készítenek hazai és nemzetközi projektek keretében. Munkája során több mint 100 hazai és nemzetközi publikáció, több mint 80 tanulmány, 100 hazai és külföldi elõadás és 13 szabadalom született. 3 könyv társszerzõje, 1965-1968 között a Bláthy Ottó Villamosipari technikumban óraadóként és 1979-1995 között mellékhivatású adjunktusként a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán oktatói tevékenységet folytatott. MEE tag 1964-tõl, ahol alapításától részvett a Tirisztorok Munkabizottság munkájában. 1982-ben megalapította és vezetõje a Fotovillamos Energiaátalakítók Munkabizottságnak. 2002-tõl az Automatizálási és Informatikai Szakosztály elnökségének tagja, 2006-tól közgyûlési küldött. Tagsága során több szakmai publikációja jelent meg az Egyesület lapjaiban. Rendszeresen tart szakmai elõadásokat az egyesületi rendezvényeken. A napenergia fotovillamos átalakítása területén elért eredményeiért 1987-ben a MEE Zipernowsky díját nyerte el. A Nemzetközi Napenergia Társaság (ISES), a Magyar Napenergia Társaság és az MTA Energetikai Bizottság Megújuló Energetikai Bizottság tagja. A Magyar Napenergia Társaság alapító tagja és a Fotovillamos, Energiaátalakítók, Napelemek szakcsoportot vezetõje.

2007. 6.szám

100. évfolyam

ELEKTROTECHNIKA

19

E G Y E S Ü L E T I

É L E T

LISKA-DÍJ - PINTÁCSI IMRE 1931-ben született Nagykátán. 1950-tõl a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmémöki Kar erõsáramú szakán tanult, diplomáját 1954-ben szerezte meg. Az egyetemi tanulmányok utolsó évében a Villamosgépek Üzemtana Tanszéken demonstrátorként dolgozott. Gyakorlati pályafutását a Villamosgép és Kábelgyárban kezdte 1954-ben üzemmérnökként. 1954 és 1960 között a gyártmányok és technológiák megismerése, gyártmányok készültségi fokának követése, hegesztõgép gyártás vezetése volt feladata. 1960-ban a Technológiai Osztályra került, 1960 és 1972 között céleszközöket tervezett. Gazdaságossági számításokat és gyártástervezéshez szükséges mutatókat dolgozott ki, valamint teljesen dokumentáltan megtervezte a hegesztõgépjavító-bázist. 1972 és 1985 között a Technológiai Osztály vezetése volt feladata. Az NC gépek megjelenésébõl adódóan meg kellett ismernie a gépek programozását, korrekcióját, meg kellett szerveznie a programok nyilvántartását, tárolását, elõírását. 1985 és 1991 között szaktechnológusként a Gyár és Gyártásfejlesztési Fõosztályon dolgozott. Feladata számítógép által vezérelt automatikus szerkezetek tervezése, valamint az ISO 9001 minõsítési és minõségbiztosítási szabvány EVIG-re való adaptálhatósága volt. Ismeretanyagának bõvítését részben szervezett tanfolyamokon, részben autodidakta módon oldotta meg. 1991-ben vonult nyugdíjba. 1953 óta MEE tag, az EVIG szakcsoport munkájában is részt vett. Az egyesületen belül három alkalommal tartott szakelõadást. 1974-ben „Tekercsvégek rögzítése kommutátorba magas hõértékelésû kommutátoros motorok esetén" címmel. 2006-ban saját kezdeményezésre, "A háromfázisú motor aszimmetriái egyfázisra kapcsolva - Számításos eljárás esetén" és ugyancsak 2006-ban, az elõzõ elõadás folytatásaként ”A háromfázisú motor aszimmetriái egy fázisra kapcsolva - Szerkesztéses eljárás esetén" címmel. Ez utóbbi jelentõs új szerkesztési módszerrel gazdagította a tudományt. Minthogy·a motor szimmetrikus kördiagramjának adataiból kiindulva tetszõleges szliphez kötötten szerkeszthetõ meg a aszimmetrikus állapothoz tartozó, összes feszültség és áram adatához kapcsolódó vektorábra, s ehhez csak a fizikai törvényeknek, szimmetrikus összetevõk használatának, és a szerkesztés menetrendjének ismerete szükséges.

URBANEK-DÍJ - ESZTERGOMI FERENC 1954-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait az Üteg utcai Villamosenergiaipari Technikumban végezte, ahol 1972-ben technikusi oklevelet szerzett. Felvételt nyert a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Erõsáramú Szakára, ahol 1980-ban villamosmérnöki oklevelet szerzett. 1982-ben végezte el a Kandó Kálmán Villamosipari Mûszaki Fõiskola Világítástechnika üzemmérnök továbbképzõ tanfolyamát, ahol kiváló eredménnyel vizsgázott. Az egyetem után az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyárában (EKA) helyezkedett el, lámpatest konstruktõrként - 1986tól 1994-ig a vállalat fõkonstruktõre volt. 1994-tõl a HOLUX Kft.-nél fejlesztési fõmérnökként, majd 1998 óta a TUNGSRAM-Schréder Zrt. mûszaki osztályán dolgozik. MEE-VTT tag, 2000 óta a VTT jelölõbizottságának elnöke. Megalakulásától kezdve kuratóriumi tagként tevékenykedik a Magyar Világítástechnikáért Alapítványban. Szakmai területe: lámpatestek konstrukciós felépítésének optimalizálása, alkalmazástechnika, lámpatestek villamos, termikus és környezeti igénybevételeinek elemzése, vizsgálata. Több szakmai cikke jelent meg az Elektroinstallateur lapban.

VEREBÉLY-DÍJ - DÖME LÁSZLÓNÉ 1971-ben a DÉMÁSZ Bajai üzemigazgatóságán kezdte munkáját. Anyagkönyvelõ, számlalikvidátor, anyaggazdálkodási elõadó munkakörökben dolgozott. 1986-tól iparágon belüli áthelyezéssel a DÉMÁSZ Nagykõrösi üzemigazgatóságán folytatta munkáját, ahol tervelõadóként, majd számviteli csoportvezetõként tevékenykedett. 1994-tõl az ELMÛ Fõelosztóhálózati üzemigazgatóság dolgozója, igazgatósági kontroller, majd pénzügyi- és számviteli csoportvezetõ, a fõkönyvelõ helyettese. 1997-tól az ELMÛ Rt. Mûszaki igazgatóság Üzemviteli Fõosztályán fõosztályi üzemgazdász, majd az Üzemviteli igazgatóságon gazdasági fõmunkatárs. Jelenleg az ELMÛ-ÉMÁSZ Hálózati Szolgáltató Kft. gazdasági vezetõje. Gazdasági mérnöki diplomával, mérlegképes könyvelõi oklevéllel, középfokú tervgazdasági és beruházási szakmai képesítéssel rendelkezik. Egyébirányú végzettségei: retorika, valamint a komplett vállalatirányítási rendszer (SAP) moduljainak széleskörû gyakorlati alkalmazásához szükséges certifikációk. 1980 óta MEE tag. A DÉMÁSZ Nagykõrösi üzemigazgatóságán a szervezet vezetõségében aktív munkát végzett, vetélkedõk, fórumok szervezésével, rendezvények koordinálásával, bonyolításával tette aktívvá az egyesület életét. Jelenleg az ELMÛ MEE szervezet vezetõségének tagja, az Észak-budai terület összekötõje. Aktívan részt vesz a szervezet munkájában, szakmai fórumok, kirándulások, kiállítások szervezésével, koordinálásával.

MEE ÉLETPÁLYA - ELISMERÉS DÍJ - DR. LETENYEI LÁSZLÓ 1906. augusztus 14-én született Szabadkán. Iskoláit szülõvárosában végezte, 1924-ben, az akkor már Jugoszláv Suboticán a gimnázium magyar tagozatán érettségizett. Az érettségi után több-kevesebb nehézség árán átjött Magyarországra, és beiratkozott a budapesti József Nádor Mûszaki Egyetem gépészmérnöki karára. 1926-ban hazalátogatott Suboticára, és sajnos az ottani politikai körülmények miatt nem kapott újból útlevelet, így nem tudott visszatérni Budapestre tanulmányait folytatni. A rossz gazdasági helyzet miatt megélhetése nehéz volt. Hogy mégis valamit fel tudjon mutatni, beiratkozott a belgrádi tudományegyetem Suboticára kihelyezett jogi fakultására, ahol 1933-ban jogi diplomát szerzett. Ezt követõen 1934-ben sikerült útlevelet kapnia amivel átjött Magyarországra a rokonaihoz. Mivel nem volt szándékéban visszamenni, itt próbált élete folytatásáról gondoskodni. Ismeretség alapján beiratkozott a Mechanikai és Villamosipari Szakiskolába, ahol 1937-ben végbizonyítványt kapott. Ezzel 1939-ben alkalmazásba került a Magyar Siemens Mûvekhez, mint mûszaki tisztviselõ. Ahogy élete biztosabbá vált, félbehagyott mûegyetemi tanulmányait folytatta nappal dolgozva – éjjel tanulva. Ily módon 1943-ban gépészmérnöki oklevelet kapott. A változó politikai helyzet alapján szerb jogi diplomáját 1944-ben nosztrifikáltatta. A háború végén állása a Siemensnél megszûnt, és így kényszerbõl egy textil gyárban üzemmérnökként helyezkedett el. 1951-ben a régi Siemens kollégái segítségével a KITI nevû villamos tervezõirodához került. Rövid indulás után azonban hazug feljelentés alapján az Államvédelmi Hatóság õrizetbe vette, majd internálta. Innen 1953-ban szabadult és visszatérhetett elõzõ vállalatához villamos tervezõnek. Egy évi munkásságát követõen racionálás címén elbocsátották. Fél éves állástalanság után sikerült elhelyezkednie az Evitervnél, ahol a mezõgazdaság villamos fejlesztésében tevékenykedett. Ezzel kapcsolatban részt vett az Elektrotechnikai Egyesület mezõgazdasági munkabizottságában is. 1959-ben áthelyezték a Középület Tervezõ Vállalathoz, ahol a kórházak villamos ellátásának tervezését végezte. Régi kollégái segítségével 1962-ven visszakerült a KGMTI-hez, ahol az akkor tervezés alatt álló ércelõkészítõ mû tervezõje lett. 1968-ban nyugdíjba ment. Mint nyugdíjas még munkát vállalt a VILATI-nál, mint szakértõ. Ez a munkája 1970-ben megszûnt, jelenleg nyugdíjas. 2007. augusztus 14-én tölti be 100. életévét.

MEE ÉLETPÁLYA - ELISMERÉS DÍJ - MELEG LÁSZLÓ

20

1961-ben végzett a BME Villamosmérnöki kar Erõsáramú Mûves tagozatán. 1961 és 1996 között a DÉMÁSZ-nál, Kecskeméten dolgozott. Pályafutását beosztott mérnökként kezdte, nyugdíjba pedig kirendeltségvezetõ-fõmérnökként ment. 1962 óta MEE tag. A DÉMÁSZ által is támogatott, sõt elvárt feladatokat is végzett az Egyesületben: a 60-as években a külterületi iskolák villamosenergia-ellátással kapcsolatos tanulmány elkészítésében vett részt (szélkerekes, szélkerekes és aggregátoros, aggregátoros és akkumulátoros ill. hálózati ellátás). Közremûködött az elsõ vidéki korszerû tanterem-világítás megvalósításában, amit, mint MEE tag vállalakozó készített „társadalmi munkában”. Két tanfolyam szervezésében is részt vett, ahol felnõtt dolgozók állami intézetben szakmunkás vizsgát tettek. A vonzáskörzetben villanyszerelõk és energetikusok tanfolyami képzését és továbbképzését végezte, ÉVÉ, VFBF, Tûzvédelmi tanfolyamon oktatásban és vizsgáztatásában vett részt. Több alkalommal technikus minõsítõ érettségi vizsgán szakmai elnökként mûködött. 1976-ban alakult az önálló kecskeméti szervezet, ahol 1976 és 1983 között társelnök, 1983 és 2003 között elnök. A 2003-ban egyesült nagykõrösi és kecskeméti szervezetben társelnök volt, 1976-tól küldött. A 80-as években a megyei Energiaipari Bizottság tagja és elnöke volt, 1997-tõl a MTESZ keretei között mûködõ megyei Energiahatékonysági központ vezetésével is foglalkozik.

ELEKTROTECHNIKA

100. évfolyam

2007. 6.szám

E G Y E S Ü L E T I

É L E T

MEE ÉLETPÁLYA - ELISMERÉS DÍJ - SZABÓ IVÁN 1927. május 6-án született Budapesten. A Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán az erõsáramú szakon 1951-ben villamosmérnöki oklevelet szerzett. Rövid ideig a Villamosipari Központi Kutató Laboratóriumban (VKKL), majd a Közlekedésüzemi Épülettervezõ Vállalatnál (KÖZÉPTERV), végül 1954-tõl nyugdíjazásáig, 1989-ig az Épületgépészeti és Villamossági Tervezõ Vállalatnál (ÉVITERV) dolgozott. Mûszaki tevékenysége az ipari villamos berendezések és villamos próbatermek, vonalválasztók tervezésére, mérésére és biztonságtechnikai felülvizsgálatára, villámhárító berendezések tervezésére terjedt ki. Megszervezte és vezette az ÉVITERV ezekkel foglalkozó osztályát. Végül mint mûszaki-gazdaság tanácsadó a mûszaki fejlesztés, minõség-ellenõrzés és információ területén dolgozott, kiemelten az országos és iparági szabványosításban. Nyugdíjazása elõtt és jelenleg is a villámvédelem, érintésvédelem és villamos biztonságtechnika szabványainak kidolgozásában illetve a nemzetközi szabványok magyar nyelvû átvételében mûködik közre. Ezeken a szakterületeken igazságügyi szakértõ 1973 óta. Tervezõi tevékenységéért a Munka Érdemrend bronz fokozatával és többször „Kiváló Munkáért” oklevéllel tüntették ki. A MEE-nek 1951 óta tagja, hosszabb ideig volt az Országos Elnökség tagja is, jelenleg a Villamos Fogyasztóberendezések Intézõbizottságának tagja. A Villámvédelmi Szakbizottság választott alelnöke volt. A „Robbanásveszélyes környezetek villamos berendezése érintésvédelmi és villámvédelmi bizottságát” vezeti, több munkabizottság munkájában részt vesz. „Erõsáramú berendezések felülvizsgálata”, az „Érintésvédelem szabványossági felülvizsgálata” és a „Villámvédelem felülvizsgálata” tanfolyamok állandó elõadója. Az érintésvédelmi jegyzet társszerzõje, szerkesztõje és szakmai ellenõre (1999). Az MSZ 274 szabványsorozat magyarázatos kiadásának lektorálását végezte 1989-ben. Több hazai és nemzetközi ankét szervezésében vett részt. A CIGR Magyar Nemzeti Bizottság tagja, a MEE tanácsadója. A MEE 1989-ben Bláthy-díjjal, 2001-ben Kandó-díjjal tüntette ki.

MEE ÉLETPÁLYA - ELISMERÉS DÍJ - TURÁN GYÖRGY 1934-ben a Vasvármegyei Elektromos Mûvek Rt.-nél volt kezdõ mérnök. 1930-ban kezdte el a Mûszaki Egyetemet, emellett minden nyáron visszajárt Szombathelyre gyakorlatra, az ottani elektromos mûvekhez, ahol édesapja igazgató volt. Évekig dolgozott az Állami Energiafelügyeletnél. 1934 óta MEE tag, 1950 és 1951 között az Elektrotechnika folyóirat fõszerkesztõje. Kiemelkedõ munkássága a fázisjavítással kapcsolatos, könyvet írt a meddõ energiagazdálkodásról. Errõl külföldön is sok elõadást tartott, elsõsorban angol nyelven Csehszlovákiában, Krakkóban, Bulgáriában is. Fõleg energiagazdálkodási, fázisjavítási és biztonságtechnikai témában dolgozott. Gyémánt diplomás gépészmérnök.

DÉRI-DÍJ - TÓTH ZOLTÁN Tóth Zoltán külföldön tartózkodik, lapzártánkig sem fénykép, sem szöveges önéletrajz nem érkezett szerkesztôségünkbe. Amennyiben késôbb rendelkezésünkre állnak ezen információk, természetesen pótoljuk a díjban részesült kollega bemutatását.

NÍVÓ-DÍJ - KOSZTOLICZ ISTVÁN 1940. december 27-én született Budapesten. Tanulmányait a Bláthy Ottó Erõsáramú Ipari Technikumban, majd a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Erõsáramú Szak Villamos Mûvek Tagozatán végezte 1968-ban. 1978-ban a Budapesti Mûszaki Egyetem Gépészmérnöki Kar Gazdasági Mérnöki Szakán végzett. 1959-tõl 1994-ig az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyárában (EKA) dolgozott, különféle mérnöki beosztásokban. 1982-tõl fõkonstruktõr, 1986-tól mûszaki igazgató, 1990-tõl vezérigazgató lett. 1995 és 1999 között a Tungsram - Schréder Rt.-nél mûszakigazdasági tanácsadó, majd a Kandeláber Rt. általános vezérigazgató helyettese 1999 és 2005 között. Jelenleg nyugdíjas. A MEE és a MEE-VTT tagja évtizedek óta, több cikluson keresztül a MEE elnökségének tagja volt. A MEE EKA szervezetének alapítója és éveken keresztül elnöke. Több cikluson keresztül a MEE Világítástechnikai Szakosztály, majd a MEE VTT elnökségének tagja. Számos egyesületi rendezvényen tartott elõadást, több egyesületi munkabizottságban vállalt tevékeny szerepet. Több éven keresztül az Elektrotechnika folyóirat Világítástechnika rovatának szerkesztõje volt. Számos cikket írt az Elektrotechnikában és a Villamosságban is. Az utóbbi néhány ciklusban és jelenleg is a MEE jelölõbizottságának tagja. A Világítástechnikai Évkönyv 20042005, valamint 2006-2007 szerkesztõje. 1991-ben Kandó díjat, majd 1998-ban Urbanek díjat kapott. 2004-ben a Világítástechnikai Társaság Pollich János díjában részesült.

NÍVÓ-DÍJ - SULYOK ZOLTÁN 1989-ben fejezte be tanulmányait, a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Villamos Mûvek ágazatán. Az egyetem mellett 1988. március 1-jétõl kezdett dolgozni a villamos iparágban. Az akkori Magyar Villamos Mûvek Tröszt tanulmányi ösztöndíjasaként bekapcsolódott a Hálózati Igazgatóság Hálózati Mûszaki Fejlesztési Osztálya munkájába, melynek 2000. december 31-ig volt dolgozója. Mint a Hálózati Mûszaki Fejlesztés, majd mint a Hálózati Fejlesztés tagja részt vett a magyar alap- és fõelosztóhálózat stratégiai tervezésében, a ’90-es évek nemzetközi villamos hálózati környezet- és hazai tulajdonosi szerkezet változás mûszaki elõkészítésében, és az alaphálózati fejlesztési stratégiák kidolgozásában. Számos nemzetközi munkacsoport tagjaként a Magyar Villamosenergia-rendszer UCTE csatlakozásának elõkészítésében, a csatlakozás feszültség-meddõteljesítmény viszonyait részletesen elemzõ munkabizottságban, a keleti, dél-keleti villamosenergia-rendszerek (Ukrán sziget, Román, Bulgár rendszerek) jövõbeni UCTE csatlakozásának várható következményeinek vizsgálatában, a nagy rendszerek tranzitviszonyainak elemzésében végzett érdemi munkát. 2001. január 1-jétõl a frissen megalakult MAVIR Hálózati Osztályának a vezetõje, az európai TSO-k közötti hálózati mûszaki adat és információ csere, koordinált hálózatszámítások, számítási együttmûködések magyar felelõse. Speciális szakterülete a piacnyitással kapcsolatos, ahhoz szükséges hálózati mûszaki számítások. Kidolgozta a Rendszerirányító által alkalmazandó hálózat átviteli kapacitás számítás (ATC, TTF stb.), a szûk hálózati keresztmetszetek elõrejelzése módszerét. 2002. november 1-jétõl a MAVIR-ban frissen megalakult Hálózatfejlesztési Osztály vezetõje. Feladata a hálózati engedélyesek által készített hálózatfejlesztési tervek, valamint a MAVIR Rt. saját hálózatfejlesztési elképzelései összehangolásával megteremteni a villamosenergia-rendszer hosszú távú koncepcionális fejlesztési elképzeléseibe illeszkedõ fejlesztések megvalósításának feltételeit, és kezdeményezni azok megvalósítását. Az UCTE, CENTREL, SÜDEL, ETSO munkacsoportok tagja. Számos mûszaki szakmai publikáció szerzõje, társszerzõje (Elektrotechnika, MVM Közlemények).

NÍVÓ-DÍJ - GÖLÖNCSÉR PÉTER 1986-ban szerzett diplomát a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, annak is Erõsáramú Szakán, az Automatizálási Ágazaton. Szakmérnöki tanulmányait 1991-ben fejezte be a BME Számítástechnikai Szak Kommunikációs Rendszertechnika Ágazatán. Pályakezdõ mérnökként a Ganz Mûszer Mûvek Gyártmányfejlesztési Osztályán gyártásautomatizálással és folyamatmûszerezéssel foglalkozott. 1995-ben szoftver fejlesztõként került a Schneider Electric vállalatcsoporthoz, majd az ebbõl kiváló VERTESZ Elektronika Kft-hez. Ezen munkakörben valós idejû, beágyazott szoftver alkalmazások, adatgyûjtõk és ipari megjelenítõk tervezésével és üzembe helyezésével foglalkozik. Részt vett a TELPAM rendszer fejlesztésében, melyet az áramszolgáltatók középfeszültségû kapcsolóberendezéseik rádióval történõ távvezérlésére használnak. Közremûködik az OVT Spectrum rendszeréhez kapcsolódó tartalék telemechanika rendszer kifejlesztésében. Jelenleg a MAVIR Rt. Hálózatfejlesztési Osztályán dolgozik, és fõ tevékenysége a magyar villamosenergia-rendszer átviteli kapacitásának meghatározása.

2007. 6.szám

100. évfolyam

ELEKTROTECHNIKA

21

E G Y E S Ü L E T I

É L E T

NÍVÓ-DÍJ - HORVÁTH ROLAND Baján született 1975-ben. Középiskolai tanulmányait a szekszárdi Rózsa Ferenc Mûszaki Szakközépiskolában végezte. Ezután a pécsi Zipernowsky Károly Mûszaki Szakközépiskolában erõsáramú technikusi képesítést szerzett, 1994-ben. A Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Fõiskolai Karán anyagtechnológus szakirányú anyagmérnök diplomát kapott, 1998-ban. Ezt követõen a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karán okleveles rendszertechnikai mérnökinformatikus diplomát szerzett 2002-ben. 2004 óta a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki Karán jármûgépész szakmérnöki szakon tanul, jelenleg végzõs hallgató. 1998 óta dolgozik a jelenlegi Ganz-Transelektro Közlekedési Zrt. készüléktervezésén. 2003-ig beosztott tervezõ, majd vezetõ tervezõként dolgozott. Jelenleg megbízott osztályvezetõ. Fõ szakterülete speciális száraz ellenállások tervezése és az ezekkel felmerülõ határterületi feladatok vizsgálata, szimulációja. Ehhez kapcsolódó több projektben volt mûszaki vezetõ. Másik fõ szakterülete trolibusz pneumatikus áramszedõk tervezése, minõsítése. Ebben a témában részt vett nemzetközi szabványosítási munkacsoportokban. Szakmai tevékenységi köre széles, foglalkozott NO 32 típusú mozdony fokozatkapcsoló számítógépes mérésautomatizálásának kidolgozásával, továbbá nagyvasúti kontrollerek, szakaszkapcsolók tervezésével, kötöttpályás jármûvekhez tervezett fûtõkészülékeket, páramentesítõ berendezéseket. A munkája során nyílt szoftverekkel is foglalkozik, elosztott hõtechnikai szimulációs programokkal vizsgálatokat végez. MEE tag 2000 óta, az IEEE IAS magyar tagozatának alapító titkára. Publikációja jelent meg az Elektrotechnikában és a Vezetékek Világában.

NÍVÓ-DÍJ - SZILÁGYI FERENC Mátészalkán született 1951-ben. Középiskolai tanulmányait a helyi Esze Tamás Gimnáziumban végezte, ott érettségizett 1970-ben. A Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, villamosmûvek ágazaton 1976-ban erõsáramú villamosmérnöki diplomát, majd 1985-ben ugyanott villamos energetikai szakmérnöki diplomát szerzett. 1976/77-ben pályakezdõként az ÉMÁSZ Kazincbarcikai Üzemigazgatóságán kezdett dolgozni, tervezési ill. üzemeltetési szakterületeken. 1977-tõl az ERÕTERV dolgozója. Jelenleg az ETV-ERÕTERV ZRt. alállomási területén, mint projektvezetõ fõmérnök dolgozik. Fõ szakterülete a transzformátorállomások létesítése és ennek során felmerülõ speciális kérdések vizsgálata. Tevékenységei között megemlítendõ, az átviteli hálózati transzformátorállomások tervezéséhez kidolgozott Szekunder Rekonstrukciós Irányelv. Ennek keretén belül többek között foglalkozott a reléházak árnyékolásával, az árnyékolt kivitelû szekunder kábelek rendszerbe állításával, a 220V DC segédüzemi rendszer kialakításával. Projektvezetõként részt vett a Paksi 400/120kV-os transzformátorállomás 400kV-os gyûjtõsín-bontás létesítésének megalapozó és kiviteli tervfázisaiban. Több MÁV projektben is közremûködött és azokon belül speciális kérdések megoldásával foglalkozott.MEE tag 1982-tõl, az egyesület szaktanácsadója, szakértõje. Társszerzõje több különbözõ szakmunkabizottság által készített tanulmánynak. Számos (önállóan és társszerzõként írt) publikációja jelent meg az Elektrotechnikában, az ERÕTERV Közleményekben, a Vezetékek Világában. Mint elõadó több alkalommal szerepelt különbözõ rendezvényeken (MEE Vándorgyûlés, Vasútvillamosítási Konferencia, Villámvédelmi Konferencia). Többszörös MEE nívódíjas, 2004 óta az Elektrotechnika Mestere cím tulajdonosa.

MAGYAR PÉTER IEEE KITÜNTETÉSE Az IEEE Hungary Section közös ülést tartott a Budapesti Mûszaki Fõiskolával, ahol a tudományos élet magas szintû elismerését jelentõ, az „IEEE Fellow” Magyar Péter kitüntetést adták át három magyar kutatatónak, többek között Dr. Magyar Péter villamosmérnök kollégánknak. 1944-ben születtett. A Budapesti Villamosenergiaipari Technikumban érettségizett (1962). 1962-1967 között egyetemi tanulmányokat végzett a Budapesti Mûszaki Egyetemen, A BME-tôl okl. erôsáramú villamosmérnök (1967) és dr-tech. (1975) cimet kap. 1967-91 között tanársegéd, tudományos munkatárs a BME Automatizálási Tanszékén, ahol oktatói, kutatói tevékenységet egyaránt végzett, szakterülete az automatika, ipari elektronika és hajtásszabályozás, áramirányítók matematikai modellezése és szimulációja szakterületeken. 1980-81-ben Alexander von Humboldt ösztöndíjasként kutatóév a Braunschweigi Mûszaki

Egyetem Szabályzástechnika Intézetében. 1991-töl Németországban él. A Hanning Elektro-Werke (1991-1994) és a D-Tech GmbH (1994-2003) elektronika és hajtásfejlesztési vezetôje, majd a Hella KGaA Hueck & Co. Elektronika Üzletág Elôfejlesztési Fôosztály munkatársa (2004-). Szakcikkek, egyetemi és szakmérnöki jegyzetek, könyvek és mintegy 30 szabadalom (1971-2006) társszerzõje és szerzõje. A kiváló feltaláló arany fokozat négyszeres kitüntetettje. 1964. óta tagja a Magyar Elektotechnikai Egyesületnek, a MEE Villamos Hajtások Mikroprocessoros Irányítása Munkabizottság alapítója és vezetôje (1985-1991). Kitüntetéséhez gratulálunk, további eredményes munkát kívánunk ! Dr.. Bencze János

OLVASÓI LEVÉL

22

Gratulálok a folyóirat 100 éves évfordulója alkalmából és további sikeres munkát kívánok a szerkesztõség minden tagjának. El szeretném mondani, hogy már a múlt század 70-es éveitõl kezdve elõfizetõje voltam az Elektrotechnikának és a Villamosságnak is. A 80-as években ajándékba kaptam egy nagyváradi mérnöktõl az Elektrotechnika 1942 márciusi számától egészen 1944 szeptemberéig megjelent minden példányát. Nagy meglepetés és élmény volt számomra, mikor elolvastam az 1943. év márciusi számát. Ez részletesen

ELEKTROTECHNIKA

beszámol arról a disz-szakülésrõl, amelyet a MET vezetõsége tartott 1943. január 23-án Nagyváradon. A disz-szakülésen elhangzott elõadások és beszédek fontos kordokumentumokat jelentenek számunkra. Természetesen felhasználtuk õket, amikor a városunk villamosításának 100. évfordulóját ünnepeltük.

100. évfolyam

Szívélyes üdvözlettel,

Makai Zoltán EMT Bihar megyyei szervezetéének alelnöke

2007. 6.szám

E G Y E S Ü L E T I

É L E T

100 ÉVES A VILLAMOSENERGIA SZOLGÁLTATÁS ZALAEGERSZEGEN 1907. május 15-én helyezték üzembe Zalaegerszegen a városi villanytelepet, és a hozzá kapcsolódó hálózatot, rövid idõvel követve azokat az európai városokat, amelyek már bevezették ezt a rendkívüli pályát befutó korszerû energiafajtát. Az évfordulón szeretnénk áttekinteni ennek a ma már nélkülözhetetlen szolgáltatásnak zalaegerszegi történetét, tisztelegve azok elõtt, akik munkájukkal, néha életüket áldozva segítették elõ, hogy a villany eljusson a fogyasztókhoz. Zalaegerszeg város polgármestere 1905. május 6-án kötött feltételes szerzõdést a GANZ és Társa Vasöntõ és Gépgyár Részvénytársasággal, villamosmû és tartozékai építésére. A június 5-i városi közgyûlésen a képviselõtestület kemény vita után szavazta meg a villanyvilágítást, amivel a szerzõdést megkötöttnek nyilvánították. A szerzõdés alapján 2 db, egyenként 100LE teljesítményû szívógázmotor által hajtott 2x220V-os egyenáramú dinamó szolgáltatta az áramot az addigi petróleum világítás 180 lámpáját felváltó 250 db izzólámpának és 8 db ívlámpának. Tartalékul egy 324 amperóra kapacitású akkumulátor szolgált. (Összehasonlításul: ma egy alsó kategóriába tartozó gépkocsi teljesítménye 100LE, azaz 73kW. A kisebb gépkocsikba 44 amperóra kapacitású akkumulátor telepet építenek be.) Az üzemeltetés a GANZ gyár feladata volt. A várost a beruházás nagyon megterhelte, ezért többen fényûzésnek tartották, késleltették volna annak megvalósítását. Érthetõ, tehát hogy különösen kritikusan figyelték a közvilágítás üzemelését. Ez érzékelhetõ a neves lokálpatrióta, Borbély György tanár szellemes újságcikkébõl. (Magyar Paizs 1907. augusztus 15.) 1908-ban az üzemeltetõ és a város között kialakult elszámolási nézeteltérések miatt a szerzõdést felmondták, és 1909. január 1-jétõl a villamosmûvet a város üzemeltette. Az áramszolgáltatás bõvülése miatt 1914-ben a villamosmû kapacitásának növelését határozták el, és beépítettek egy 200LE teljesítményû dieselmotort, a hozzákapcsolt 250A terhelhetõségû dinamóval. Az elsõ világháború után a városban és a környezõ településeken jelentkezõ villamosenergia igények kielégítését már csak jelentõs beruházásokkal lehetett volna kielégíteni, melynek költségeit a város már nem tudta vállalni. 1927-ben kedvezõ ajánlatot kapott a város a Vasvármegyei Elektromos Mûvek Rt.-tõl, amit el is fogadtak. Ennek alapján 1929-ben a városi hálózatot váltakozóáramra építették át, s emellett Sümeg felõl kiépült a 20kV-os távvezetéki ellátás. A villanytelep feleslegessé vált, üzemeltetését beszüntették. Ettõl kezdve Zalaegerszeg az ikervári vízerõmûbõl kapta az energiát, mintegy 100km-es vezetéken keresztül.

2007. 6.szám

A hosszú vezeték ellenére jelentõsebb üzemzavarok csak a második világháború alatt, a front átvonulásakor, és az 1946os nagy jeges árvíz idején voltak (a vezeték Zalabértõl Zalaegerszegig gyakorlatilag a Zala árterében épült.) A város háborús kényszerbõl - korlátozást léptetett életbe 1945. január 3-tól, egyéb intézkedések mellett elrendelték, hogy egy család csak egy, legfeljebb 25W-os lámpát használhat. 1948-ban a villamosmûveket államosították, ennek ellenére a város még folytatta a hálózatépítést. 1949-ben készült el a Neszele és Nekeresd közötti hálózat, 25 000 Ft-ért. 1951-re Magyarországon kiépült az egységes villamosenergia rendszer. Ezzel egyidejûleg az áramszolgáltatás szervezetét is átalakították. Hat regionális áramszolgáltató vállalatot hoztak létre, megyei üzletigazgatóságokkal. A többi megyétõl eltérõen a Zala megyei üzletigazgatóság székhelye nem a megyeszékhely, hanem Keszthely lett. Az áramszolgáltatás szervezetének kialakításával együtt indult a faluvillamosítási program. Az 1950-es évek közepére az igények növekedését Sümeg felõl már nem lehetett kielégíteni a nagy távolság miatt. Elengedhetetlenné vált, hogy Zala megyében is létesüljön az országos villamosenergia-rendszerhez kapcsolódó, nagy teljesítményû táppont. Megépült a megye közepén, Söjtörön a 120/35/20kV-os transzformátorállomás. Innen Zalaegerszegre elõször az akkori MASZOLAJ nagylengyeli transzformátorállomásán keresztül épült 35kV-os távvezeték, késõbb a Zalai Kõolajipari V. válickai vízkivételi mûvénél épült transzformátorállomáson keresztül egy másik vezeték. A négy vezetékszakaszból kialakított körvezetékkel megoldották, hogy a rendszer egy-egy szakaszának üzemzavarát a város nem érzékelte, mert a hibás szakasz kikapcsolásával az ép vezetéken az ellátás folyamatos volt. Az 1960-as évek közepére a megye, de különösen Zalaegerszeg és Nagykanizsa iparának fejlõdésével együtt járó energiaigény növekedés már nem volt kielégíthetõ Söjtörrõl. A fejlesztési tervek el is készültek úgy, hogy elõször Zalaegerszegen, majd Nagykanizsán, végül Keszthelyen épül 120kV-os transzformátorállomás. Sajnos közbejött egy furcsa gondolat. Az Észak-dunántúli Áramszolgáltató V. (ÉDÁSZ V.) által forgalmazott energia lényegesen meghaladta a Dél-

100. évfolyam

ELEKTROTECHNIKA

23

E G Y E S Ü L E T I

dunántúli Áramszolgáltatóét. Hogy a terheléseket részben kiegyenlítsék elhatározták, hogy a kis terheléssûrûségû Zala megye északi részét az ÉDÁSZ-hoz csatolják, Fejér megye déli részét Dunaújvárossal viszont a DÉDÁSZ-hoz. Így a DÉDÁSZ V.-nak már nem volt érdeke a zalaegerszegi ellátási körzet fejlesztése. A terveket megváltoztatva nem építették meg a zalaegerszegi állomást. A terület átcsatolásával az ÉDÁSZ V. ugyan haladéktalanul hozzáfogott a 120/20kV-os transzformátorállomás elõkészítéséhez, de négy évig a város fejlõdéséhez szükséges energiaigény növekedés csak komoly szervezõmunka eredményeként és részben volt kielégíthetõ. 1974-re végre megépült a ságodi tetõn a 120/20kV-os transzformátorállomás, s ezzel megszûnt a korlátozás. Az áramszolgáltatók 1970. évi átszervezésével Zalaegerszegen üzemigazgatóságot hoztak létre. A város és környékének az áramszolgáltatással kapcsolatos ügyeit helyben lehetett elintézni. Az 1990-es évek közepétõl már számolni kellett azzal, hogy a város Déli ipari parkja nem lesz ellátható az Északi végen lévõ, egyébként is kellõen leterhelt transzformátorállomásból.

É L E T

A Flextronics International Kft. jelentkezésével azonnal megszületett a döntés új transzformátorállomás létesítésérõl. Ez 2003-ban meg is történt. Jelenleg ez a villamosenergia hálózat üzemel. A város csúcsterhelése 28.000kW, a közvilágítási lámpák száma több mint 8100. A terhelés a 100 évvel ezelõttinek 190-szerese, a lámpák száma a harmincszorosa. A következõ 100 év feladata továbbra is az igények kielégítése, de nem változatlan ütemû mennyiségi növekedés mellett. Fontos az energiahatékonyság javítása, azaz egy kWh energia minél jobb hatásfokkal történõ felhasználása, a megújuló energiaforrások hálózatra kapcsolási feltételeinek biztosítása, az energiarendszer szabályozása az áramszolgáltatók által, a helyi hatóságok együttmûködésével. Kiemelt szerepet kap a környezet védelme, amelyben fontos szerep jut mindenkinek, de különösen az energia elõállítóknak, felhasználóknak.

Nagyy Jó ózsef MEE Zalaegerszegi Területi Szervezet

BESZÁMOLÓ A MEE KÖZGYÛLÉSÉRÕL 2007. május 19-én, a MEE Kossuth téri

Lernyei Péter - elköszönôben

székházának nagytermében került sor az egyesület 2007. évi Közgyûlésére. Elsõ pontként Dervarics Attila, elnök ismertette a MEE megújulási A levezetô elnökség programját. Beszélt a program kiindulási feltételeirõl, leszögezte, hogy a program az egyesület egészét érintõ tervre fókuszál, a szakosztályok és területi szervezetek feladataival nem foglalkozik. A Közgyûlés idején 5910 tagot számláló egyesület sikerkritériumai a következõk: létszám csökkenés megállítása, aktív szerep, középiskolákkal való kapcsolatfelvétel, támogatások szerzése, a bevételek növekedése és legalább egy nagy állami megbízás elnyerése.

24

Kovács András, fõtitkár ezután az Elnökségi beszámoló keretein belül tájékoztatott arról a döntésrõl, mely szerint a Közgyûlésre ezentúl májusban kerül sor. Mindezt az indokolta, hogy a közhasznúságú jelentés a mérlegbeszámolóval együtt kerüljön jóváhagyásra. A tavaly novemberhez képest a tagság 6400 fõrõl 5910 fõre csökkent, a jogi tagok száma 143. A bizottsági munkák eredményei közül kiemelte az Oktatási Bizottság, a Kommunikációs és Marketing Bizottság és Szakmai-Tudományos Bizottság munkáját. Az egyesületi élettel kapcsolatos fõ változás, hogy Lernyei Péter nyugdíjba vonult, irodavezetõként Güntner Attila tevékenykedik tovább. A kommunikációs vezetõ elvégzendõ feladatait tovább pontosítják, az Elektrotechnika szerkesztése is egész embert kíván. A 2006. évi gazdálkodással kapcsolatban kijelenthetõ, hogy stabil, bár a tervezett értéktõl való -28MFt eltérés, azt

ELEKTROTECHNIKA

mutatja, hogy van mit tenni. Almási Sándor, az Ellenõrzõ Bizottság nevében megígérte, hogy ezen csökkenés okait az egyesület hivatalosan is megvizsgálja. Az elnökség az Eurel tagságot felülvizsgálta, e szerint érdemi munka nem volt tapasztalható és mivel hasznossága kicsi volt, az ebbõl való kilépést terjesztette szavazásra, melyet a közgyûlés jóvá is hagyott. Az Alapszabály módosítási javaslatait Balázs Péter ismertette. A több változtatási javaslat közül kiemelhetõ, hogy a jövõben a regisztráció a területi (üzemi) szervezeteknél, illetve a jogi tagoknál (VTT, VET) folyik tovább - a szakosztályoknak nem lesz regisztrált tagsága. További fõbb változtatási pontok: elnökség hatáskörének kiegészítése és pontosítása, elnökségi választások rendje, szervezetre vonatkozó szabályozások, vezetõ tisztségviselõk (elnök, fõtitkár) hatásköre, felelõsségi köre. A változtatási javaslatokat a Közgyûlés elfogadta. A hozzászólások fõleg a megújulási programhoz kapcsolódtak, további ötleteket és támogató szándékot nyújtva. Átadásra kerültek az egyesületi díjak is, a díjasok rövid bemutatása a lapban olvasható. Ezután Lernyei Péter köszöntésére és búcsúztatására került sor, aki 1982. március elsején szegõdött az egyesület szolgálatába. Az irodavezetõi posztot betöltõ Güntner Attila is bemutatkozott ezután, ismertetve céljait.

100. évfolyam

Horváth Zoltán

2007. 6.szám

H Í R E K

-

M E G H Í V Ó

A XV. MAGYAR INNOVÁCIÓS NAGYDÍJ ÁTADÁSA A PARLAMENTBEN A díjátadás pillanatai

A díj

A díjak ünnepélyes átadására 2007. április 4-én került sor a Parlament Alsóházi termében a díjazottak, a sajtó és a meghívott vendégek jelenlétében. A jelenlévõket Dr. Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke, a Nagydíj átadója köszöntötte. A Magyar Innovációs Szövetség által alapított és a Magyar Innovációs Alapítvány által - immár 15. alkalommal kiírt pályázaton azok a Magyarországon bejegyzett társaságok vehettek részt, amelyek 2006-ban kiemelkedõ innovációs teljesítményükkel jelentõs hasznot értek el. Ezek lehettek termékek, új eljárások, illetve új szolgáltatások értékesítése, az innováció kiindulási alapja pedig kutatás-fejlesztési eredmény, szabadalom know-how alkalmazása, technológiai-transzfer, stb. A 2006. évi Magyar Innovációs Pályázat értékelésének szempontjai az alábbiak voltak: 1. 2006-ban elért eredmény vagy többlet árbevétel és egyéb mûszaki, gazdasági elõnyök 2. Eredetiség, újszerûség 3. Társadalmi hasznosság

Wolff Vilmos, az Alstom vezérigazgatója

és a „világnak”. A mai napon annak a díjnak örülhetünk, amelyet a Mátrai Erõmûvel közösen kaptunk. A megoldás lényege, hogy nyáron a nagy meleg miatt csökkenõ hatásfokú léghûtést egy speciális kiegészítõ vízhûtés segíti. A Mátrai Erõmû Zrt. 845 MW-os jelenlegi kapacitásával Magyarország legnagyobb széntüzelésû erõmûve, amely fosszilis tüzelõanyagból a legolcsóbban állítja elõ a villamos energiát jelenleg az országban. A létesítmény vezetése 2004-ben döntött a IV. és V. sz. blokkok gáz alapú technológiával való kiegészítésérõl, amellyel hatékonyan növelhetõ az erõmû villamos teljesítménye és rugalmassága. Ebbe a fejlesztésbe kapcsolódott be az ALSTOM Power Hungária Zrt. a 215 MW-os gõzturbinák teljesítménynövelõ és élettartam hosszabbító felújítására vonatkozó megbízás elnyerésével. A kifejlesztett újítás a meglévõ hûtõrendszer teljesítményét is növelni tudja. Az új megoldás a számítások szerint még a nyári üzemben is biztosítani tudja a 230MW, illetve télen a 246MW villamos teljesítményt.”

Tó óth Éva Az elismerõ Nagydíj mellett további kiemelkedõ díjak - mint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, Magyar Szabadalmi Hivatal és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által odaítéltek - átadására is sor került. Az Alapítvány a bírálóbizottság által jelentõs innovációnak ítélt pályázatokat Dísz-oklevéllel ismerte el. A kitüntetettek között két MEE jogi tagvállalat is szerepelt. Díszoklevelet kapott a FUX Zrt., a „Kábelgyártás és fejlesztés a FUX Zrt.-nél” címû innovációra. A komplex fejlesztés közös jellemzõje a beavatkozások energiaigény csökkenõ hatása. A díjat Barkóczi István vezérigazgató és Csomós József kereskedelmi igazgató vette át. A 2006. évi Környezetvédelmi Innovációs Díjat (KvVM) a „Világelsõ hibridhûtés a Mátrai Erõmû Zrt. V. blokkján” címû innováció nyerte el. Varga Miklós szakállamtitkártól a díjat Wolff Vilmos, az ALSTOM Power Hungária Zrt. vezérigazgatója és Valaska József, a Mátrai fotó: Erõmû HZ Zrt. igazgatósági elnöke vette át. Wolff Vilmos vezérigazgatót kérdeztem a Parlament társalgójában, hogy miért világelsõ ez a megoldás amivel ezt az innovációs díjat kiérdemelték? „El kell mondjam, hogy a tegnapi és a mai napon is az ALSTOM sikerének örülhettünk. A tegnapi az ALSTOM Közlekedési Üzletágának sikere, amely többek között teljes körû, integrált városi és helyközi kötöttpályás közlekedési rendszereket valósít meg és ad át kulcsrakészen. A tegnapi nap története a TGV vasút gyorsasági rekordjáról szólt, amellyel a rendszer biztonságát kívánták bemutatni a sajtónak

2007. 6.szám

2007. június 23.

fotó: Rácz Enikô Rita

100. évfolyam

fotó: HZ

25

ELEKTROTECHNIKA

E G Y E S Ü L E T I

É L E T

BEMUTATKOZIK A MEE ESZTERGOMI SZERVEZETE A MEE Esztergomi Szervezete 1964. május 24-én alakult. A Szervezetet a Gyõri csoportból kivált 22 fõ alapította meg, létrehozva a MEE Esztergomi Helyi Csoportját. A csoport elnöke Rábai László fõmérnök, társelnök Bucsi Sándor üzemviteli osztályvezetõ, titkára Iványi Pál energetikus lett, akik mindnyájan az ÉDÁSZ V. Esztergomi Üzletigazgatóságának dolgozói voltak. 1964. augusztus 12-én négy önállóan mûködõ szervezet (GTE, OET, MEE és MATE) létrehozta a MTESZ Esztergomi szervezetét. A szervezet gyors fejlõdésnek indult. 1965-re már 40 fõ, majd 1969-ben 70 fõre emelkedett taglétszáma, melynek döntõ többsége az ÉDÁSZ V. Esztergomi Üzletigazgatóságának aktív dolgozóiból tevõdött össze. Ekkorra már „külsõs” tagok is voltak, pl. a Lábatlani Cementgyárból, a Dorogi Bányagépgyárból, a SZIM-marógépgyárból és a Váci Hiradástechnikai Anyagok Gyárából. Meg kell említeni, hogy - a MTESZ Esztergomi Szervezetének megalakulásával egy idõben - nagy társadalmi összefogással elkészült és megnyílt az Esztergomi Technika Háza, mely a MEE Esztergomi Helyi Csoportjának is otthont adott 2006-ig, ugyanis a MTESZ az épületet eladta Esztergom Város Önkormányzatának (azóta egy-egy taggyûlés megtartására a „Zöld”házban kerül sor). A szervezet a 70-es években - az ÉDÁSZ igényeinek megfelelõen - tanfolyamok szervezésével jeleskedett a villamosipari szakemberek képzésében, továbbképzésében. Az évtized második felében az Áramszolgáltatók felkérésére átvállalta a kisfeszültségû hálózaton történõ nullázásos érintésvédelem áttérítését végzõ szakemberek átképzését. Ezt követõen az érdeklõdõ kisiparosok, külsõ szakemberek részére szerveztek az üzletigazgatóság területén lévõ városokban kihelyezett elõadásokat, az érintésvédelem elméletérõl és gyakorlati megvalósításáról. Létrejöttek külföldi kapcsolatok, mint pl. a Német Mérnöki Kamarával Lipcsében, majd Pozsonyban, Zólyomban. A helyiek 1967-ben rendezték meg a MEE XV. Vándorgyûlését, mely sikeresnek bizonyult. A helyi MTESZ Szervezetével a megalakulástól kezdõdõen nagyon jó kapcsolat alakult ki, a tagok közül a MTESZ elnökségének, választmányának többen is tagjai voltak, példaként Iványi Pál, Rábai László, Landy László, Takács Zsigmond, Nagy János, Balázs Szilárd. 1969-ben a MTESZ Esztergomi Városi Szervezetének 7 tagegyesülete volt, melyek közül a második legnagyobb létszámmal a MEE Esztergomi Szervezete rendelkezett. A tagság összetétele döntõ többsége a fiatalságot képviselte (1967-ben megalakult a Fiatal Mûszakiak Klubja a Technika Házában).

26

Az 1970-es évek vége, ’80-as évek elejétõl a csoport külsõ felkérésre megbízásos munkákat is vállalt, ezzel növekedett anyagi bázisa, fokozódott tagságának aktivitása. 1970-tõl az

ELEKTROTECHNIKA

elnök Nagy János Üzemigazgató, titkár Könözsy Béla ÉDÁSZ csoportvezetõ mérnök lett. 1971-ben a szervezet létszáma átmenetileg csökkent, ugyanis az ÉDÁSZ V. Esztergomi Üzletigazgatósága átszervezést végzett el, az eddigi egy területbõl két üzemigazgatóságot szerveztek, esztergomi és tatabányai székhellyel. A Szervezet létszáma 1973-ban már 76 fõ volt. Ezidõtájt kiemelkedõ feladat volt az iskolavilágítási program megvalósítása, ugyanis a térségben szinte minden iskolában felmérésre került a tantermek világítási helyzete, nagyon sok iskola részére társadalmi munkában készült egy-egy „minta terem” korszerû világításának kiviteli terve. A csoport 5 év alatt 2 nagy rendezvényt, 30 tudományos mûszaki elõadást, 9 üzemi és egyéb elõadást szervezett. 1975-ben kiemelkedõ esemény volt a villámvédelmi konferencia megrendezése és megemlékezés a MEE 75 éves jubileumáról. 1976-ban került megrendezésre a MEE XXIII. Vándorgyûlése. Nagy munkát végzett a technikatörténeti bizottság Kipke Ferenc vezetésével: 200 villamosipari muzeális tárgyat, iratot kutattak fel, s közülük 50 egyedi darabot a budapesti Elektrotechnikai gyûjteménynek adtak át. A 80-as évek elsõ felében az energiagazdálkodás, az energiatakarékosság lehetõségei foglalkoztatták a tagságot, az elõadások és tanulmányok is kiemelten foglalkoztak ezzel. Az évtized második felében az érdeklõdés a középfeszültségû megszakítók és kisfeszültségû hálózatok gazdaságosabb üzemeltetésének irányába fordult. Az oktatási tevékenység végig folyamatos volt, 25-30 fõs csoportokban szerveztek érintésvédelmi, villamos berendezések szabványossági, tûzvédelmi felülvizsgálói és villamosmû kezelõ I. és II. tanfolyamokat. A csehszlovák kapcsolat ebben az idõszakban szünetelt, majd 1985 után szûkebb keretek között helyreállt. 1985-90 között a Lengyel Elektrotechnikai Egyesület (SEP) Bydgosczi Szervezetével vették fel a kapcsolatot, kölcsönös tanulmányutak, elõadások, konferenciák keretében. A taglétszám 1988-ban érte el csúcspontját, amikor is 102 fõ dolgozott az egyesületben. Ebben az évben újra Vándorgyûlést rendeztek. Ebben az évben Balázs Szilárd, Esztergomi elnök a MEE közgyûlésen az Ipari Minisztérium „Kiváló Munkáért” kitüntetést kapott. 1989-ben Könözsy Béla, titkár szintén ugyanezt a kitüntetést kapta a „mûszaki tudományos ismeretterjesztésben elért eredményért és társadalmi tevékenységéért.” 1991-ben a Pápa esztergomi látogatásához a város a Bazilika díszvilágításának helyreállítását határozta el, ehhez a szervezet nagymértékben hozzájárult. 1993-ban az ÉDÁSZ Rt. megszüntette az Esztergomi Üzemigazgatóságot, a terület irányítása az akkor megalakított Tatabányai Üzletigazgatóság hatáskörébe került. Ez nagy hátrányt okozott, mivel megszûnt a „bázisvállalat” anyagi, technikai, erkölcsi támogatása. Több villamos szakembert Tatabányára helyeztek, akik a napi utazás miatt nem tudtak részt venni az egyesület munkájában. Az ÉDÁSZ

100. évfolyam

2007. 6.szám

E G Y E S Ü L E T I

Rt. szakembereinek továbbképzését is Tatabányára irányították, így kellõ számú jelentkezõ hiányában a szaktanfolyam rendezése Esztergomban megszûnt. A mûködés anyagi feltételeinek biztosítása érdekében a megbízásos munkavégzését próbálta növelni. 1995–ben a MEE központ az Esztergomi Szervezet közremûködésével Esztergomban rendezte meg a nagysikerû Francia – Magyar Elektrotechnikai Napokat. 2000-ben a MEE centenáriumi ünnepsége alkalmából az Esztergomi Tudomány és Technika Házában kiállítást és ünnepséget rendeztek. 2003-ban három szakmai elõadás került megrendezésre, melyre az elõadók térítésmentesen jöttek. Elsõsorban az anyagi lehetõségek miatt egyre nehezebb lett a szervezet mûködtetése, ugyanis 2003-tól a tagdíjbevételen kívül egyetlen érintésvédelmi felülvizsgálatot sikerült elvégezni. 2004-ben „100 éves az Esztergomi villamosenergiaszolgáltatás” ünnepélyes megrendezéséhez az E-ON ÉDÁSZ Zrt.-tõl és az Esztergomi Önkormányzattól kaptak támogatást. Az Esztergomi Erõmû épületére emléktáblát helyeztek el és a tagok segítségével kiállítást rendeztek a Technika Házában. 2005-ben és 2006-ban is elsõsorban két-három szakmai elõadás megszervezését tudták elvégezni. 2006-ban MEE központ közremûködésével Párkányban Oktatási konferenciát tartottak.

É L E T

A szakmai elõadások megszervezésén túl évente 1-2 alkalommal az eddigi hagyományoknak megfelelõen tanulmányutakat szerveznek, melyek nagyon népszerûek a tagság körében, magas az érdeklõdés és a részvételi arány. Még úgy is, hogy tagjainknak is hozzá kell járulni a költségek jelentõs részéhez. Nagy probléma, hogy kevés a fiatal és az aktív dolgozó, a többség nyugdíjas. A 2006. évi regisztrált létszám 76 fõ volt, ebbõl 40 fõ nyugdíjas, 36 fõ aktív (legidõsebb tagunk - a 97 éves Ilcsik Feri bácsi - még ma is aktívan jár taggyûlésekre, elõadásokra, kirándulásra). 2007-ben eddig 64 fõ regisztrálta magát. Az aktív tagok között több vállalkozó is van, azonban számukra már nem cél, hogy a MEE keretein belül vállaljanak munkát, inkább csak elõadásokon és szakmai jellegû kirándulásokon vesznek részt. Bízunk benne, hogy a meglévõ problémák ellenére is meg tudjuk tartani tagságunkat és mindent megpróbálunk, hogy a fiatalokat is tagjaink közé csábítsuk, ezzel is javítva tagösszetételünk átlagéletkorát.

Monostori Sándor MEE Esztergomi Szervezet Titkára

A JELENBEN A JÖVÕNKÉRT A MEE és a középiskolák közötti kapcsolatépítésrõl röviden információt kaptak a korszerû lakóépületekben teret nyert villamos berendezések létesítésérõl. A két órásra tervezett program közel egy órás „túlórázással” - jó hangulatúra alakult konzultációval ért véget. A soron következõ elõadás „Épületfelügyeleti rendszerek létesítésérõl” címet viseli.

A MEE Békéscsabai Szervezete ez évtõl kezdve kapcsolatot épít ki a városban található két - elektrotechnikai területen is képzéseket folytató - középiskolával. A Trefort Ágoston Villamos- és Fémipari Szakképzõ Iskolában az iskola vezetésével történt megállapodásunk értelmében elõadás sorozatot szervezünk. A rendezvények elõadói tagjaink körébõl kerülnek ki. A nyitó elõadásra március 26-án került sor, Imrovicz András tagtársunk „Megújuló energiáról közérthetõen” címû, szervezetünk tagsága körében korábban már nagy sikert aratott elõadásával. A még iskolai tananyagnak nem számító témát a fiatalok nagy figyelemmel hallgatták. Az elõadás utáni kérdések rohamát András barátunk is jól bírta. Április 15-én vezetõségi tagunk, Nyeste István villamos tervezõ „Lakóház villamos tervezése” címû elõadása következett. A diákok számtalan új fogalommal találkoztak, érdeklõdve hallgatták az elõadást. A tervezõk munkájának megismerése mellett

2007. 6.szám

A Gépészeti és Számítástechnikai Szakközépiskolában az idén is immár hagyományosan - Országos Szakmai Tanulmányi Verseny került megrendezésre. A három napos program színesítésére „Az elektromágneses zavarvédelem, mint adatés információbiztonsági tényezõ” címû elõadást szerveztük meg a versenyen kísérõként résztvevõ tanárok számára. A versenyen kiemelkedõen teljesítõ tanuló részére a MEE Békéscsabai Szervezete tárgyjutalmat ajánlott fel.

100. évfolyam

Balogh János [email protected]

ELEKTROTECHNIKA

27

V I L L A M O S P O R

T

E N E R G I A R É

VAJDA GYÖRGY AKADÉMIKUS, C. EGYETEMI TANÁR, AZ EGYESÜLET TISZTELETBELI ELNÖKE Amikor felkértem erre a beszélgetésre, hogy közelebbrõl bemutathassam Egyesületünk tagjainak, nem tiltakozott álszerényen, hanem szó nélkül vállalta a beszélgetést. Meghívott Duna parti, 8. emeleti lakásába, ahol kedvesen, mosolyogva fogadott, hellyel és az idõpontnak megfelelõen inni- s rágnivalóval kínált. Ezt követõen kezdtünk – felvágás nélkül mondhatom, régi ismeretségünkre, és sok közös ismerõsünkre való tekintettel – valóban fesztelenül beszélgetni.

zárult, annyira, hogy ez lett a minta intézet, a „bezzeg”. Ez az egyetlen ipari kutatóintézet, amely a rendszerváltást is túlélte. Innen ment nyugdíjba 1992-ben, de mint kutató professzor, még további két évet dolgozott az Intézetben. Közben persze más epizódok is tarkították életét. Intézeti munkája mellett megszervezte és ügyvezetõ elnöki minõségben vezette az OAB-t (Országos Atomenergia Bizottság). Majd az 1992-es új atomtörvény által elõírt Nukleáris Biztonsági Hatóságot szervezte meg 1994-ben, és vezette azt államtitkári rangban. 1976-ban - viszonylag fiatalon - lett az Akadémia levelezõ tagja, majd 1982-ben rendes taggá választották. 1985-tól 1993-ig az MTA Mûszaki Tudományok Osztálya elnöke volt.

Kértem meséljen életútjáról, gyerekkoráról, családi hátterérõl, szakmájáról, nyugdíjas éveirõl, egyszóval mindenrõl magával kapcsolatban, amirõl úgy gondolja közkincsé tehetõ. Így történt. Beszélgetés közben derült ki, hogy Vajda György sokak által egyenesnek tûnõ életútja, – jó magam is ide sorolom – bizony számos „zig-zeg”-el tarkított. Ezekrõl a „zig-zeg”-ekrõl kevés szó esett, de talán ezek nem is e lap hasábjaira valók. Mielõtt azonban valóban a lényegrõl szólnék, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy beszélgetés közben derült ki; Vajda Györggy idén 80 éves! (GGratulálunk!) Gyermekkoráról keveset mesél, az a vészterhes idõkre esett. Egyedüli gyermek, Édesanyja praktikusan egyedül nevelte, így hát akarva-akaratlan Õ volt a kedvenc. Édesanyja több nyelven beszélt, az idegenforgalomban dolgozott, hol feljebb, hol lejjebb. Vajda György viszonylag fiatalon maradt egyedül, Édesanyja korán elment. Õ, hogy átvészelje a nehéz idõket, hamis papírokkal bujkált. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Mûszaki Egyetemen folytatta. Az elsõ háború utáni generáció tagja volt, akik elvégezték a Mûszaki Egyetemet. Nagy szakemberhiány volt, így az évfolyam tehetséges hallgatói, viszonylag nagy lehetõséget kaptak a „kifutásra”. Élt is ezzel a lehetõséggel. Ott maradt az Egyetemen, a Verebély tanszéken - elõször, mint demonstrátor, majd mint tanársegéd. Ezt követõen az Akadémiára került, ahol éppen akkor zajlott a Tudományos Tanács és az Akadémia Titkárságának összevonása. Részt vett az országos kutatási hálózat megszervezésében, az új kutatóintézeti hálózat létrehozásában. E munkája során számos neves kutatóval került kapcsolatba, nagy áttekintésre tett szert a hazai tudományos élet szerteágazó területén. Még csak 24 éves volt, amikor megbízást kapott a Méréstechnikai Intézet megszervezésére. Az intézet igazgatói tisztjét nem vállalta el, de mint igazgató helyettes oroszlánrészt vállalt az intézmény sikeres létrehozásában. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy ebbõl az intézetbõl vált ki késõbb több, ma is jól mûködõ jó nevû intézmény.

28

1957-ben fejezte be aspirantúráját, villamos szigetelõk átütése témában. Ezt követõen került a VILLENKI-be, ahol 1962-ig igazgató helyettesként dolgozott, majd a Nehézipari Minisztériumba helyezték át, ahol a villamos energetika felelõs vezetõje lett. Feladatait képezte a távlati fejlesztés, a beruházások tervezése irányítása, és végül a nemzetközi kapcsolatok. Sokat utazott, részt vett az ENSZ EGB (Európai Gazdasági Bizottsága) munkájában, és rövid idõ alatt az EGB Villamos Energia Bizottságának elnöke lett. Beutazta Szovjetuniót, Európát, Amerikát. Személyes és szakmai ismeretei egyre bõvültek, látóköre jelentõsen kiszélesedett. Itt dolgozott 1970-ig. Ezt követõen került vissza a már a Hõki-vel egyesült VILLENKI-be, - a ma már mindenki által jól ismert - VEIKI-be, ahol komoly gazdasági gondok voltak. Szakmai zavarok, bírósági ítélettel záruló csalások, sikkasztások, az intézet csõdközeli helyzetbe került. Fel akarták számolni, de az ott felhalmozott szellemi és anyagi értékek megmentésére való hivatkozással, sikerült - mai szóhasználattal élve - kilobbiznia, hogy mentsék azt meg. Így került vissza korábbi Intézetébe, ahol a „mentési kísérlet” eredményesen

ELEKTROTECHNIKA

Vajda György Mohamed el-Baradei – a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség fõigazgatója - társaságában

Késõn nõsült. Elsõ felesége viszonylag fiatalon elment, késõbb újra nõsült. Nyugdíjas éveit (ami csak idézõjelben nyugdíjas) - ugyanúgy, mint pályafutása során bármikor - elsõsorban munkával tölti. 72 éves koráig dolgozott „aktívként”, azóta az OAH-ban (Országos Atomenergia Hivatal) a Tudományos Tanács elnöke, különbözõ szakértõi bizottságokban dolgozik. A szakmáján kívül nagyon szereti a természetet, a zenét, a képzõmûvészetet, a szépirodalmat és nem utolsó sorban feleségét, Klára asszonyt és családját. Kiegyensúlyozott, reális gondolkodású, boldog ember! Beszélgetésünk végén megkérdeztem - miután erre élettörténete során nem tért ki, - mi az oka annak, hogy az utóbbi idõben nemigen látjuk az Egyesület rendezvényein, inkább a különféle ETE (Energetikai Tudományos Egyesület) rendezvényeket látogatja. Válasza egyszerû és meggyõzõ volt: „Ennek kizárólag szakmai okai vannak. Az elmúlt évtizedekben szinte kizárólag az energetika kérdéseivel foglalkoztam, ez pedig engem az ETEhez húz.” De azért megjegyezte, hogy az ETE-ben nem vállalt és nem is vállal funkciókat, míg a MEE-ben aktív korában volt fõtitkár-helyettes, a Tudományos Tanács elnöke, stb. Szakirodalmi munkásságát a különbözõ nyelveken megjelent 11 könyve és több száz cikke fémjelzi. Szakmai és az Egyesületben végzett munkája elismeréseként, - nagyon korán - 1960-ban kapott Zipernowsky Díjat, 1985-ben munkáját Elektrotechnika Díjjal jutalmazták. Legmagasabb MEE kitüntetését, a Tiszteletbeli Elnöki címet 1985-ben kapta meg. Ezen túlmenõen számos egyéb kitüntetés birtokosa: Állami Díj (1975), Szilárd Leó Díj (1999), Széchenyi Díj (2000) és ugyancsak ebben az évben kapta meg a Pro Renovanda Cultura Hungariae fõdíját. Bár a beszélgetésünk rögzítõ hangszalagon még sok-sok érdekesség maradt, sajnos a „papíron” már több hely nem marad.

Ezúton is köszzönöm a beszzélggetést, érdekes és kellemes volt.. Szzépp és siikeres életppályyát ismertüünk megg. Mindannyyiunk nevében kívánok Vajda Györggynek jó eggészzségget, és mégg sok-sok alkotó évet! Dr.. Benczze János

100. évfolyam

2007. 6.szám

E G Y E S Ü L E T I

É L E T

AZ ELSÕ VILLAMOS MÁR ELINDULT… KIRÁNDULNI!

A solti adótoronynál

Az oroszlányi bányamúzeumban

Nagy sikerrel zárult a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Pollackos Ifjúsági Tagozata (MEE-PIT) és a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Mûszaki Kar Mûszaki Informatika és Villamos Intézetének közös szervezésû szakmai kirándulása. A magyarországi és szlovákiai helyszíneket érintõ programsorozat szervezése Boa András, a MEE Paksi Szervezet titkárának meghívására kezdõdött, aki a Paksi Erõmû látogatására invitálta a fiatal villamosmérnököket. Hasznosnak látszott a két intézmény (MEE–PIT és PTE–PMMK) egyébként külön szervezésû kirándulását összevonni, együtt több céget, több helyszínen tudtunk meglátogatni. Ezenkívül ez a közös szervezésû út arra is alkalmas volt, hogy jobban megismertethessük a diákokkal a MEE szervezetét, valamint tagokat toborozzunk a PIT-be. A tagtoborzás sikeres volt, hisz több mint 20 fõ jelentkezett a kirándulás hatására tagozatunkba, így a taglétszám hamarosan eléri a 60 fõt. A csapat

A 2007. március 6-án kezdõdõ kirándulás elsõ állomása Zalaegerszeg volt. Itt a Schneider Electric Hungária Zrt. Egervári úti telepére, majd a Merlin Gerin Zala Kft. üzemébe látogattunk. Egy rövid cégismertetõ után gyárlátogatáson vettünk részt, ahol a kis- és középfeszültségû berendezéseket ismerhettünk meg, és érdekes információkat tudtunk meg a cellagyártásról. A különbözõ kismegszakítók gyártását és az automatizált gyártósorokat tekinthettünk meg a Merlin Kft.-nél és bepillanthattunk a kézi erõvel történõ szerelés menetébe is. A kétszer egy órásra tervezett üzemlátogatás kicsit tovább tartott, de mindenképpen megérte. Elhagyva Zalaegerszeget a szlovákiai Gabcsikovó felé folytattuk utunkat, ahol a vízi erõmûvet néztük meg. A monumentális gátrendszerben zsilippelést nem láttunk, mivel a két hajóáteresz közül az egyiken karbantartást végeztek. A vízmentes részben azonban látható volt a Duna alsó és felsõ szakasza közötti 16 méteres szintkülönbség. Az élményt tovább fokozta, hogy az üzemi területen sétálhattunk a turbina-generátor együttes tetején és megszemlélhettük az egyik generátor kb. 10 m átmérõjû, majd 300 tonnás pogácsa alakú forgórészét, amelyen mágnes vizsgálatot végeztek. A nagy méretek azonban nem jelentenek nagy létszámú stábot, sem mûszerekkel telezsúfolt irányítótermet - tudtuk meg kísérõnktõl. Már esteledett mikor elindultunk Esztergom felé, a szállás elfoglalása után szabad programként néhányan átsétáltak

2007. 6.szám

Paksi kakaspörkölt

Párkányba. A másnapi programjaink között az Oroszlányi Bányamúzeum és a Solti rádióállomást megtekintése szerepelt. Akiknek nem volt módjában a korábbiakban megtekinteni egy mûködõ szénbányát, most ennek illusztrált változatát láthatták a Központi Bányászati Múzeum oroszlányi kiállítótermében kialakított bemutató jellegû bányajáratában. Solton az Antenna Hungária Rt. által mûködtetett rádiótornyot és mûszaki egységeit ismerhettük meg, ahonnan többek között a Kossuth Rádió országos szórása is történik. Rendkívül érdekes volt látni a teljesítménymérõk játékát (0,5MW1,5MW között), és „hallani” a transzformátorok (melyek körülbelül 2MW teljesítmény ellátására szolgáltak) hangját. Tudniillik a vaslemezelés az adó sugárzása következtében olyan frekvencián rezgett, és rezegtette a levegõt, hogy hallhatóvá tette az épp sugárzott adást. Az adótorony közvetlen közelében a nagyértékû térerõsségrõl világító fénycsövekkel bizonyosodhattunk meg. A másik jelenség pedig az volt, ha fém tárgyakat - pénzt, kulcstartót - közelítettünk a tornyot körülvevõ fakerítés csavarjaihoz, akkor köztük villamos ív keletkezett. Ez az ív pedig, mint a transzformátor vastestének lemezelése, szintén hallhatóvá tette a rádió sugárzott mûsorát. Estefelé a kirándulás utolsó és egyben legemlékezetesebb állomására, Paksra indultunk. A látogatóközpontban kezdtük az erõmûves tapasztalatszerzést. Ezután a Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Kht. bemutatótermében két elõadást hallhattunk a radioaktív hulladékok kezelésérõl és tárolásáról. Az üzemi területen, elsõként az irányító központba sétáltunk fel. A folyosóról letekintve az irányítóterem paneleire a 80-as évek technikája, az irányítópultokról pedig a legmodernebb technika köszönt vissza ránk. Talán mindegyikünk számára a legnagyobb élményt a reaktorcsarnok látogatása szerezte, ahol a 4-es reaktort vehettük szemügyre. A biztonsági intézkedések köztudottan - rendkívül szigorúak, a csarnok mögötti 120kV-os és 400kV-os transzformátorokhoz és a teherelosztóhoz érve már fegyveres õrök fogadtak bennünket. A program zárásaként az energiaforrásokat borlelõhelyek megtekintésére cseréltük Paks Sárgödör nevû városrészében, ahol a helyi pincéken a tájegység borait kóstolgattuk. Úgy gondolom, hogy egy szakmai kirándulás akkor igazán sikeres, ha az elméleti ismereteket - automatizálási, erõsáramú, hajtástechnikai, rádiótechnikai területek - gyakorlati bemutatókkal bõvíti, s ha a különleges látványt nyújtó nappalokat, jó hangulatú esték teszik emlékezetessé. A MEE PIT és a PTE PMMK közös kirándulására mindez elmondható. Köszönet érte a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek, a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Mûszaki Kar Mûszaki Informatika és Villamos Intézetének és valamennyi fogadó cégnek! Sass Róbert MEE – PIT elnök [email protected]

100. évfolyam

ELEKTROTECHNIKA

29

G O N D O L A T O K

PÁLYAKEZDÕK „A LECKÉT AZ ISKOLA ADJA FEL, DE AZ ÉLET KÉRDEZI KI.” Június meghozta az iskolai év végét, a záróvizsgák idõszaka következik. A friss végzõsök és diplomások újabb generációja kerül ki az oktatási intézményekbõl: a pályakezdõk. Új arcok, ártatlan tekintetek, csillogó szemek jelennek meg a cégeknél, intézményekben, és valamennyi olyan munkahelyen, ahol hajlandóak pályakezdõket foglalkoztatni. Igen, a fiatal szakemberjelöltek, akik keresik helyüket, boldogulásukat az életben. Próbálják kamatoztatni az eddig tanultakat, gyökeret ereszteni a gyakorlatban, a mindennapok tennivalója közepette. Az iskolai évek során kialakult ideális kép az életrõl, a munkáról, az emberi kapcsolatokról és közösségekrõl a gyakorlatban bizony néha csorbát szenved. Szép lassan ráébrednek, hogy a munkavégzés más, merõben különbözik az iskolában még oly ideálisnak tûnõ feladatok sorától. Az álmok még valóra válhatnak, sok munkával, kitartással, óriási akaraterõvel megvalósíthatók. De ehhez sokat kell tenni, dolgozni, küzdeni, és egy vezérelvet szem elõtt tartani: nem ismerni a lehetetlent, csak a tehetetlent, mindezt persze az élni és élni hagyni szabályok betartása mellett. Nem elég megtanulni, elsajátítani egy szakmát, hanem azt szeretettel, odaadással kell mûvelni. A muszáj ugyan nagy úr, de nem biztos ez a jó motiváció. Mindent lehet másképpen is cselekedni, könnyedén, de ugyanakkor felelõsségteljesen, igaz ennek elsõdleges feltétele a munka, a feladat szépségének megtalálása. A fiatalos lendületet, a tenniakarást, a világmegváltási szándékot megtörni nem szabad! Helyesebb a visszafogott irányítás és bíztatás, hisz az apró örömök adják az erõt az elmélyüléshez a szakma rejtelmeibe. Mi, akik már jó ideje gyakoroljuk szakmánkat, olykor megmosolyogjuk a naiv kérdések sorozatát, és amennyire lehet, türelemmel igyekszünk megválaszolni azokat. Néha bizony rácsodálkozunk, hogy még ezt sem, meg azt sem ismeri a fiatal kolléga. Aztán jön a „bezzeg én, amikor kezdõ voltam” - ezt is, azt is, amazt is már tudtam - gondolata. Nem véletlenül, hisz jól tudjuk, hogy az idõ múlása mindent széppé tesz, idealizál. Idõben minél távolabb kerülünk az eseményektõl, annál több ága-boga töredezik le kezdeti botladozásainknak, mígnem szép kerek és kiegyengetett történetté nem válik, és így raktározódik el agytekervényeink legmélyén. Hiányosságok a tudásban, a szakismeretekben persze, hogy vannak, mindig is voltak a pályakezdõknél. Valljuk be õszintén, még minálunk is akadtak és akadnak bõven. Ugyanakkor sok fölösleges, vagy legalábbis néha annak tûnõ ismeret is terheli még az agyukat fiatal kollégáinknak. Most kell letisztulnia a felhalmozott ismeretanyagnak, a tudásnak. A mindennapok során kiszûrõdik a felesleg, valahová nagyon mélyre elraktározódik, vagy éppen elkopik a sok bonyolult formula, már csak az marad meg, ami az adott munkához szükséges. Kell a hely az új ismereteknek, a szakmai fogások sokaságának, mindannak, amit az iskolában nem tanítottak meg, de az élet, a gyakorlat hozza magával. A tévedés, a melléfogás, a helyte-

len döntés elõfordulhat a munka során is ugyanúgy, mint az iskolában egy rossz felelet csak, hogy ebben az esetben nem az egyes a büntetés, hanem az elmarasztalás annál sokkal, súlyosabb következményekkel is járhat. A szorgalom és kitartás, a szakma iránti elkötelezettség meghozza gyümölcsét! A szaktudás mellet az emberi tartás, a tisztességes viselkedés, a munkához való hozzáállás, a kollegális kapcsolatok kiépítése, alapvetõen meghatározza valamennyiük munkaközösségekbe történõ beilleszkedését, és egyben valamilyen szinten a jövõjét is. Igaz, ezen emberi tulajdonságokat és jellemzõket nem is annyira az iskolából hozzák magukkal fiatal kollegáink, hanem inkább a családból. Valamennyit megtanulni nem lehet, csak csiszolni, finomítani a társadalmi és a munkaközösség elvárásainak megfelelõen. Egy-egy pályakezdõ felvételekor mindig felmerül titkon a kérdés, hogy vajon meddig marad a kolléga a cégnél, meddig marad a pályán? Valójában a választott szakterületen akarja kenyerét megkeresni, vagy pedig csak a külsõ ráhatások következtében tévedt az adott pályára? Mennyire lesz hasznos a cégnek? És vetõdik fel megannyi kérdés egy-egy fiatal kolléga kapcsán, mindez természetesen nem véletlenül, hisz napjainkban a fluktuáció jelentõs. Mindenki keresi boldogulását, és bizony az nem minden esetben a tanult szakterületen érhetõ el. Az, hogy mennyire elrugaszkodott a szakoktatás hazánkban a gyakorlattól, nap, mint nap tapasztaljuk. Túl elméleti, olykor a gyakorlattól igencsak távol álló a tanterv. Az, hogy milyenné válik a jövõben a szakképzés, csak sejtjük. A diák, pedig azt az ismeretanyagot próbálja elsajátítani, amit neki tanítanak. Olyan képzésen vesz részt, amit neki felkínálnak, amire lehetõséget teremtenek. Mi mást is tenne, tehetne? A szakmai szervezeteknek, egyesületeknek, szövetségeknek lenne bõven tennivalójuk ezen a területen is, hisz cégérdekektõl függetlenül a tantervek összeállításakor ráirányíthatnák a figyelmét az oktatóknak, és tantervkészítõknek egyrészt a hiányszakmákra, másrészt a szakterületen megjelenõ legújabb irányzatokra, követelményekre, technológiákra. Persze, ha megkérdeznék a független non profit szakmai szervezeteket, ha engednének beleszólást a tanmenet alakulásába. A szorosabb kapcsolat az oktatás irányítóival és az oktatási intézményekkel, a jövõ generáció, a pályakezdõk hasznára válna. Reméljük egyszer majd erre is sor kerül valamennyiük érdekében. De addig is fogadjuk szeretettel a fiatal pályakezdõket, egyengessük elsõ lépéseiket a választott pálya kezdetén, adjuk át tudásunk, tapasztalatunk legjavát számukra, - ezzel nem csorbul tekintetünk, és szegényebbek sem leszünk -, hogy egykor majd nyugodt lelkiismerettel rájuk hagyhassuk a szakterületünkön elért eredményeinket, biztosítva ezáltal a folyamatosságot, bízva szakmánk továbbfejlõdésében. Sok sikert kedves Pályakezdõk, sok sikert ifjú kollégák!

30

Z. Nagy János

ELEKTROTECHNIKA

100. évfolyam

2007. 6.szám

E G Y E S Ü L E T I

É L E T

BESZÁMOLÓ A XXXVIII. KÖZVILÁGÍTÁSI ANKÉTRÓL Az Ankétnak Szolnokon a Megyeháza Díszterme adott otthont. A „Fókuszban a közvilágítás vevõi” mottójú rendezvény - ellentétben korunk marketing inváziójával - szakmai szellemben zajlott, és a résztvevõk nem a reklám, hanem a nagyszerû újdonságok részleteinek megismerése érdekében konzultáltak az elõadókkal.

gyártói vizsgálatainak eredményeit A megnyitót követõen Dervarics Attila A Megyeháza épületének belseje értékelte. Érdemes a hosszú garantált is köszöntötte a résztvevõket. A közélettartam miatt a lámpákról nyilvánvilágítást, mint szolgáltatást Eiterer tartást vezetni, a korán meghibásodott Zoltán, a harmadik feles finanszírozás darabok kicserélhetõk. önkormányzatok részére nyújtott leheA gyártói blokk újdonságai közül ki kell tõségeit Pelle Ervin taglalta. A mindemelni a hazai óriás, a GE Lighting nyájunk jövõje szempontjából megHungary XO jelû nagynyomású nátrihatározó fontosságú környezetvédelem umlámpáit a 32.000 órás várható életszép megvalósulási példájáról, a fénytartammal és a 150 lumen/W jellemzõforrások, lámpatestek, tartószerkezeti és vel. Kiemelkedõ a 20-400W teljesítáramköri hulladékok kezelésérõl Kovács ményû CMH lámpasorozat 20.000 órás életBéla beszélt. Örvendetes, hogy ezen a A helyszín tartammal, és a 150W-os CMH lámpa fontos területen - éppen a VTT kezdeméTridonic szabályozható elõtéttel. Mivel a stanyezése és támogatása hatására - jól szervetisztika szerint a 150W-os a leggyakrabban zetten, és igen hatékonyan folyik a szakterület használt lámpa a közvilágításban, ahol szükveszélyes hulladékainak gyûjtése és kezelése. séges, egyszerûen megvalósítható a szabályoA környezetvédelem szakterületének másik zás is. Említést érdemelnek a cég higanynagy kérdésével, a fényszennyezéssel két lámpa elõtéttel használható retrofit lámpák is. elõadó is foglalkozott. Kolláth Zoltán a fényEmlítést érdemel az OSRAM gázkisüléses szennyezés élõvilágot érintõ hatásairól és a lámpákba épített rugalmas betéte, amely hatáfényszennyezés csökkentésének lehetõségérõl sosan csökkenti a vibrációs meghibásodások szólt. Érdekesek volt a fényszennyezéstõl valószínûségét. gyakorlatilag mentes nemzeti parki kísérletrõl A lámpatest gyártók a fényszennyezés minielmondottak is. A Zselici Nemzeti Park egy malizálását megvalósító újdonságokkal jelentrésze legalább a mért értékek tükrében keztek, a HOFEKA új lámpatestcsaládja a gyakorlatilag mentes a fényszennyezõdéstõl. nemzeti parkokba is ajánlható, a Schréder Kio lámpateste Gyulai Viktória és Kránicz Balázs a „Dr. Schanda iskola” gyakorlatilag nem kápráztat a normál szemlélési irányból. hagyományaihoz hûen nagyszerû vizsgálatok lehetõségeit Nagy János zárszavában kiemelte az ankét szakmaiságát. A teremtették meg és nagyszámú mérést végeztek ezen a szakmai szemlélet terjesztésében a VTT hatékonyan tenni is kényes területen. akar, anyagot fog kidolgozni az önkormányzatok részére annak A hatékonyság növelésével két elõadás és több gyártói hozzáérdekében, hogy a közvilágítás szolgáltatási kötelezettségüknek szólás foglalkozott. minden fontos adat, tény és összefüggés ismeretében tehesCsászár Attila és Scwarcz Péter a Memphis tervezést segítõ senek eleget, ne lehessen õket üzleti fogással számukra útjellemzõ mérõberendezést és a környezetvédelem szemponthosszútávon elõnytelen beruházásokra késztetni. jából kiváló Furyo lámpatest családot mutatták be. A Furyo A környezetvédelem területén is elõrelépés lesz, a VTT érdekessége a többrétegû tükörbevonat, amely 10%-kal növeli szervezetten fog foglalkozni a fényszennyezés csökkentésével. a lámpatest hatásfokát. A közvilágítás szakmai szempontok alapján történõ fejlesztése Dr. Kovács Károly kiválóan foglalta össze a világítás szabályoérdekében rendkívül fontos a 11/85 sz. rendelet mai szintû zásának lehetõségeit. Az elektronikus lámpaáramkörök (közformájának kiadása, ezért ennek érdekében a VTT ismételten nyelvben elektronikus elõtétek) lehetõséget adnak a fénycsömemorandumban fordul a Gazdasági Miniszterhez. vek és a gázkisüléses lámpák szabályozására. Ott, ahol erre szükség van, a kívánt mértékû és a fényforráshoz illeszkedõ Végezetül Nagy János átadta a helyi elnöknek a 2007. évi szabályozás segítségükkel megvalósítható. Az igényeknek és a ankét emléklámpáját, Õ pedig átadta a gyõri elnök részére a környezetnek megfelelõen létesített közvilágításnál óvatosan közvilágítási ankét vándorlámpáját. A 2008. évi ankét Gyõrben kell ezzel a lehetõséggel bánni. A vita alapján úgy tûnik, hogy kerül megrendezésre, mottója pedig „Fókuszban a közvilágítás a jó szabályozás nem befolyásolja a fényforrások várható életvevõi” lesz. tartamát. Érdekes a HOFEKA assistance szolgáltatása, mely kétségtelenül a hatékonyság irányában hat. Az ankééton elhangzottak alapján a VTT vezetõ õinek Polgár Péter a közvilágítási statisztika szemszögébõl értékelte felkéérééséére összeállíította:: az elmúlt évet, melyben volt fejlõdés, ha nem is nagymértékû. Dr.. Takács Györgyy Hirmann László a nátriumlámpákkal kapcsolatos reklamációk

2007. 6.szám

100. évfolyam

ELEKTROTECHNIKA

31

H Í R E K

-

H Í R D E T É S

MEGALAKULT A MAGYAR ÁRAMTÕZSDE, A HUNGARIAN POWER EXCHANGE (HUPX) A MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító ZRt. a hazai villamosenergiapiac számára egy új, a hatékony és átlátható villamosenergia-kereskedelem lehetõségét biztosító Szervezett Villamosenergia-piacot (SZVEP-et, vagy közismert nevén: áramtõzsdét) mûködtetõ társaságot hozott létre. Ezt az elsõ, legkritikusabb lépést saját befektetésbõl tette meg. A leányvállalat neve: HUPX Magyar Szervezett Villamosenergiapiac Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság (HUPX Zrt.) A projekttársaság feladata, hogy - megteremtse a szükséges informatikai és fizikai infrastruktúrát, - elkészítse a szükséges szabályzatokat, kialakítsa a mûködési rendet, - megkösse a szükséges külsõ szerzõdéseket, - elkészítse az engedélykérelmet. 2000-tõl számtalan próbálkozás volt egy magyarországi szervezett piac megvalósítására, de különbözõ okokból mindegyik zátonyra futott. A hazai villamosenergia-ipar sokszereplõssé válásával, valamint az egyes funkciók megbontásával egyidejûleg egyre nagyobb az igény, hogy szervezett keretek között, standardizált módon folyjon a villamos-energia szabad piaci kereskedelme. Az áramtõzsde akkor éri el a célját, ha a rajta kialakuló egyensúlyi árak referenciaárként elfogadottak az árampiaci szereplõk és a nagyfogyasztók részérõl. A szervezett piaci keretek között zajló kereskedés fontosságát egyre több országban ismerik fel: az 1990-es évek elsõ felében alakult skandináv áramtõzsdét sorra követték a nyugat-európai országokban alakult börzék, majd az elmúlt évek során már

térségünk több országában is alapítottak áramtõzsdét pl. EEX (Németország), EXAA (Ausztria), OPCOM (Románia), Borzen (Szlovénia), OTE (Csehország). Ezek a társaságok vizsgálják a terjeszkedés lehetõségét, és így záros határidõn belül eljuthatnak Magyarországra. Ha nem találnak magyar partnert, akkor a saját szabályaikat exportálják hozzánk. Fontos, hogy a villamos-energia szabadpiaci kereskedelmének minél nagyobb hányada történjen az áramtõzsdén keresztül. Ehhez – a keresleti és kínálati oldalt a tõzsdére terelõ ösztönzõ jogszabályi háttéren túl – transzparens feltételeket, minden résztvevõ számára egységes hozzáférést, az erõforrások hatékony használatát, alacsony tranzakciós költségeket, referenciaárként elfogadott elszámolóárakat kell az áramtõzsdének biztosítania. A leányvállalati befektetéstõl elvárt cél, hogy az elsõ évek indulással együtt járó veszteséges mûködése után középtávon (3-5 év) nullszaldós legyen, majd hosszú távon stabil profitot termeljen a HUPX. A jelenlegi jogszabályi és engedélyesi keretek a társaság magyarországi mûködését teszik lehetõvé. Európa-szerte megfigyelhetõ az a törekvés, hogy az egyes áramtõzsdék együttmûködnek a piaci optimalizáció érdekében. Valószínû, hogy ezt az utat fogja bejárni a HUPX, ezért nagyon fontos, hogy a kereskedési szoftver kompatibilis legyen a nyugat-európai domináns piaci szereplõk (NordPool, EEX) által használtakkal. A szervezett villamosenergia-kereskedelem megindulása 2007. IV. negyedév/2008 elejére várható. A MAVIR Zrt. 2007. május 17-i sajtótájékoztató alapján Dr. Bencze János

SUMMARY Dr. László Varga and Dr. Ottó Güntner: The Possibility and Limits of Increasing Transmission Capacity of Overhead Line Conductors

The electrical utility companies has been dealing with increasing of transmission line capacity for decades, in most cases by replacing existing conductors to that of high thermal capacity. Instead of such expensive sulution, we studied the possibility and limits of increasing steady-state temperature limit of existing overhead lines. However, the increased current load and temperature, shall not result in degradation of power line performance or safety problems. To ensure power line safety, diagnostic tests shall be performed prior the application of increased thermal rating. This research work is performed within GVOP projects using support of Hungarian Goverment and European Union. The article presents some details of the results of this research work.

32

SUMMARY ELEKTROTECHNIKA

100. évfolyam

2007. 6.szám