Bosznia-Hercegovina regionális problémái

TERÜLETI STATISZTIKA, 2013, 53(5): 475–491.

HORVÁTH DOMINIKA

Bosznia-Hercegovina regionális problémái Bosznia-Hercegovina a hajdani Jugoszláv Szocialista Államszövetség hat tagköztársaságának egyike volt. Gazdaságát tekintve a közepesen fejlett tagköztársaságok közé tartozott, megelőzve Montenegrót és Macedóniát. Területét illetően a harmadik helyen állt Szerbia és Horvátország után. 1992 áprilisában nyerte el függetlenségét, azonban a függetlenség kikiáltását követően területén háború tört ki, amelyet 1995-ben a daytoni békeszerződés zárt le. Az ország területi felosztása a történelem során többször változott.1 A II. világháború után a jugoszláv tagköztársaságok területét kerületekre (okrug) osztották fel, majd 1961-től a területi felosztás alapja a járás (opština/općina) lett. A regionalizáció nemzetközi folyamata nyomán Bosznia-Hercegovinában is felvetődött a régiókra való területi felosztás igénye. Az aktuális regionalizáció elemzése során azonban kérdések sora vetődik fel, hogy Bosznia-Hercegovina régiói alkalmasak-e arra, hogy biztosítsák a gazdaság optimális fejlődését, minimalizálják a potenciális belső konfliktusok megjelenését; képesek-e összehangolni a funkcionális elveket, valamint a versenyhelyzetekből, előnyökből fakadó konfliktusokat; képesek-e megteremteni az Európai Unió ajánlásait és szabályait a fenntartható fejlődés elvét illetően, valamint összhangolható-e az Európai Bizottság régióvíziója és az ország régiói, és ez mennyire egyeztethető össze a helyi érdekekkel. A terjedelmi keretre való tekintettel e dolgozatban csak néhány elemet emelnék ki mint eddigi regionalizációs kísérleteket: a mai közigazgatási felosztást, az Európai Bizottság Bosznia-Hercegovina regionalizálására vonatkozó elképzelését, valamint a regionális fejlődésben mutatkozó egyenlőtlenségeket. 1 Boszniát független államként csak a 12. századtól ismerik, de illír törzsek már az újkőkorban is lakták. Területe Kr.u. az első évszázadokban a Római Birodalom része volt. A birodalom bukása után Bosznia feletti hatalmat Bizánc és a Nyugatrómai Birodalom vette át. A szlávok a 9. században telepedtek le területén. A 10–11. században a mai Hercegovina keleti területének kivételével Bosznia a Horvát Királyság, majd a 11–12. században a Magyar Királyság uralma alá tartozott. A középkori Bosznia első alkalommal 1200-ban lett önálló, kezdetben bánság, majd királyság címen. A középkori Bosznia és Huma különlegessége a Boszniai Egyház volt, amelynek nagyszámú híve volt. A történészek szerint a lakosság egy része és az összes boszniai uralkodó római katolikus volt, a lakosság másik része keleti ortodox, azonban a legmódosabb és legbefolyásosabb földesurak a Boszniai Egyház tagjainak számát gyarapították. Bosznia 1463-ig létezett független államként, amikor is a török hódítás új korszakot nyitott történelmében. A Boszniai Egyház híveinek áttérésével helyi szláv nyelvű mohamedán közösség alakult meg, amely a későbbiekben a legnagyobb etnikai-vallási csoporttá vált. A saját földterületek megtartásának reményében a népesség körében fokozatosan nőtt az iszlámra való áttérés. A 15. század végén, a spanyol zsidóüldözés eredményeképpen jelentős számú zsidó telepedett le Boszniában. A katolikus lakosságot hivatalos szultáni dekrétum védte. Bosznia ortodox közössége, amely eredetileg Hercegovinában és a Drina mellékén élt, a török időkben széttelepült az egész országban. A törökök 1878-ig tartották fennhatóságuk alatt Boszniát, amikor is az Osztrák-Magyar Monarchia szállta meg. A délszláv népek ellenállása az osztrák–magyar társadalmi és igazgatási reformok ellen, valamint a délszlávok egyesítésére való törekvése egyre erősödött a szomszédos országokban is. A feszültség végül az 1914-es szarajevói merénylethez vezetett, amely a trónörökös Ferenc Ferdinánd meggyilkolásával az I. világháború kiváltó oka lett. Az I. világháborút követően Bosznia a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd később Jugoszlávia részévé vált, amely 1941 áprilisában elemeire hullott szét (Sokcsevits–Szilágyi I.–Szilágyi K. 1994). A II. világháború után 1946 áprilisában kihirdetett alkotmány megteremtette a szövetségi jugoszláv államot (Lampe 1996), amelyben helyreállítva történelmi egységét tagköztársasági státust kapott, valamint az itt élő muzulmánok is a nemzet rangjára emelkedtek (Gulyás 2009), mivel a kommunista pártvezetés a többnemzetiségű jelleg fenntartásában látta politikai erejét (Sajti 2000).


476

HORVÁTH DOMINIKA

Mielőtt a bosznia-hercegovinai régióképződés problematikájába kezdenék, szükségesnek tartom a téma kulcsfogalmának meghatározását. Számos tudományág (földrajz, szociológia, jog, antropológia stb.) szolgált már – szemléletének megfelelő – definícióval a „régiók” vonatkozásában. Cerne (2005) szerint a régiók a földfelszín azon részei, amelyek meghatározott térbeli, gazdasági, környezeti, szociális, politikai és egyéb jellemzőkkel bírnak, valamint rendelkeznek bizonyos mértékű egyediséggel. Ez lehetővé teszi, hogy meghúzzuk a régiók határait. Az általunk régiónak aposztrofált területek tulajdonképpen a globális és a nemzeti gazdasági tér szeletei. Tehát a regionális tér területi, funkcionális és politikai kiterjedéssel jellemezhető (Keating 1997), amelyet az Európai Unió a közös regionális politika megvalósítása érdekében egységes rendszerben törekszik meghatározni, figyelembe véve az országokban kialakult közigazgatási egységeket. Az egyes országokban történelmük során különböző közigazgatási rendszerek épültek ki, emiatt a régiók is igen változatos területi nagyságban fejezhetők ki (Horváth 2001). A területi mértékegységet – társadalmi konstrukcióról lévén szó – az adott politikai tér határozza meg. A politikai tér mint dinamikusan változó közeg a régiók szükségességét is időnként megkérdőjelezi, ugyanakkor a modern és működőképes államra való igény újra és újra felülírja eme kételyeket. A régiók szükségességét és kialakulásuk okait Horváth Gyula (1998) a következőben látja: a modern állam technikai szükségletei, az államgazdaság hatékonyságának növelése, homogén kulturális értékek tartós jelenléte, önrendelkezési mozgalmak kialakulásának lehetőségei, valamint a fejlesztési lehetőségek kiaknázása a közösségi regionális támogatási politikák segítségével. A régiók kialakítása indulhat alsóbb szintről való kezdeményezéssel, valamint felsőbb szintről (központi kormányzat) irányítottan. Lorenz (1991) ennek megfelelően különbséget tesz a regionalizmus mint down-up, illetve a regionalizáció mint top-down irányú régiószervezési folyamat között. A regionalizáció egyre nagyobb szerephez jut a gazdasági problémák kezelésében, illetve egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak neki az új évezred politikai, szociális és globális folyamataiban. Mi több, a régiók ideális keretet biztosítanak a fenntartható fejlődés filozófiájának megvalósításához is. A regonalizáció nem cél, csupán a tervezés eszköze. A regionalizáció kérdésköre iránti érdeklődés fokozódása együtt jár az egyéni és a közösségi tudat formálódásával a globális, illetve ezzel párhuzamosan a regionális fejlődéssel. A gyakorlati célok tekintetében a regionalizációnak több jelentése ismeretes. A legtöbb szerző szerint a regionalizáció alkalmazásának jelentősége a földrajzi tér jobb megismerésében rejlik, ezért általános feladata is e tudományos tevékenységnek. Speciális feladata pedig, a mai gazdasági-társadalmi és kulturális-történelmi fejlődéssel összhangban a régiók kialakítása, a regionális fejlesztési politika keretének meghatározása, a térségben mutatkozó szociális-gazdasági egyenlőtlenségek következményeinek kezelése, illetve a területi tervezés előfeltételeként az ország gazdaságpolitikájának egyik eszköze. (Papić 1987). A szakirodalom a regionalizáció jelentőségét abban látja, hogy a regionalizáció során lehetővé válik az elválasztott régiók jellemzőinek, problémáinak azonosítása és a konkrét társadalmi akciók irányának kijelölése. Hangsúlyozni kell, hogy az átalakulóban lévő országok – mint amilyen BoszniaHercegovina is – politikai-területi regionalizációs folyamatai nem csupán belső tényezők hatásainak kérdése, hanem nagymértékben külpolitikai kérdés is. A klasszikus értelemben vett regionalizációról mint a közigazgatás decentralizációjáról, illetve a politikaiterületi szervezés módjáról – amely során az állami funkciók egy része regionális szintre


BOSZNIA-HERCEGOVINA REGIONÁLIS PROBLÉMÁI

477

kerül – sokan úgy vélekednek, mintha ez feltétele lenne az Európai Unióhoz való csatlakozásnak, mintegy „befektetés” az európai integrációba. Úgy tűnik, a régió – mint az állami és helyi közigazgatás közötti középszint – alkalmas út a mind nagyobb mértékű decentralizáció, a demokratikus és gazdasági reformok, valamint az interregionális együttműködés felé. Természetesen az Európai Unió elvárja, hogy a tagállamokban a területi tervezés, a régiókra történő felosztás – a kompatibilitás fenntartása érdekében – az általa előírt kritériumok szerint történjen. Ebből adódóan a regionalizáció elsősorban politikai kérdéssé vált. Megjegyzendő, hogy Bosznia-Hercegovinában a mai politikai, de hasonló módon a tudományos gondolkodásban is a regionalizáció fogalma egyet jelent a politikai-területi államszervezéssel. Ez a regionalizációnak egy szűkebb értelmezése, amely a közigazgatás felosztásán alapul, és amely csupán egy eleme a komplex földrajzi regionalizációnak. Ezért van az, hogy Bosznia-Hercegovina politikai-területi szerveződésére irányuló javaslatai nagyrészt ad hoc módon születnek hadtudományi és biztonságpolitikai megfontolásokkal, sok esetben nélkülözve a tudományos precizitást és metodológiai megalapozottságot, amelynek következtében földrajzilag, gazdaságilag, funkcionálisan és közlekedési szempontból is összefüggés nélküli adminisztratív egységek alakulnak ki. A gazdasági-társadalmi fejlődés problémái A regionális fejlődés akadályainak sorában előkelő helyen állnak a gazdasági-társadalmi eredetű problémák. Bosznia-Hercegovina mai gazdasági-társadalmi fejlődését érintő problémáinak kutatása során a szakirodalom2 három jelentős problémacsoportot különböztet meg (Nurković 2006): 1. Bosznia-Hercegovina gazdasági-társadalmi és regionális fejlődését kedvezőtlenül befolyásoló aktuális politikai-földrajzi természetű problémák: – az ország regionális-földrajzi, geopolitikai és geostratégiai helyzete, szuverenitása, valamint területi integritása; – az ország daytoni békeszerződés által meghatározott közigazgatási-területi felosztása, amelynek során a centralizált Bosznia-Hercegovina Köztársaságból decentralizált, két entitásból (Bosnyák-Horvát Államszövetség, [Boszniai] Szerb Köztársaság) és Brčko Körzetből álló Bosznia-Hercegovina jött létre; – a szomszédos országok és Bosznia-Hercegovina között napjainkig fennálló határrendezési és határfelügyeleti problémák; – az ország rendezetlen politikai-földrajzi helyzete Délkelet-Európában; – az euroatlanti (EU, NATO) integrációs folyamatokban való lassú előrejutás; – a politikai rendszer működésének nehézségei az országos és az entitások szintjén stb. 2. A számos gazdaságföldrajzi és regionális-gazdasági eredetű problémák közül a legégetőbbek: – a globális pénzügyi és gazdasági válság; – Bosznia-Hercegovina infrastruktúrájának és közlekedési rendszerének dezintegráltsága;

2 Lásd bővebben: Nurković–Mirić 2005, 26–44 old.


478

HORVÁTH DOMINIKA

– lassú gazdasági növekedés, különös tekintettel az ipari termelésre, az egy főre jutó bruttó hazai termék alacsony értékére (2010-ben 6397 KM), a munkanélküli népesség magas arányára és a negatív külkereskedelmi mérlegre (1. táblázat); – a kereskedelmi lobbik, az adórendszer problémái és a szürkegazdaság jelenléte; – a vállalatok privatizációs és szervezési problémái; – a globális gazdaság integrációs folyamataiba való nehézkes csatlakozás; – a természeti erőforrások (vizek, erdők, ásványok) szervezetlen kihasználása; – egyes természeti erőforrások (fa, fém és nemfémes nyersanyagok) többfázisos feldolgozást követő alacsony gazdasági értéke; – a régiók területének nagy része távol van a közlekedési csomópontoktól (passzív vidékek). 1. táblázat

Bosznia-Hercegovina külkereskedelmi mérlege, 2003–2011 (ezer KM*) Év

Import

Export

Egyenleg

2003 2004

2 428 235

8 365 184

3 012 762

9 422 970

2005

3 783 199

11 180 798

2006

5 164 296

11 388 785

2007

5 936 584

13 898 242

2008

6 711 690

16 292 516

2009

5 531 199

12 355 179

2010

7 095 503

13 616 238

2011

8 222 163

15 526 133

–5 936 949 –6 410 208 –7 397 599 –6 224 489 –7 961 658 –9 580 826 –6 823 980 –6 520 735 –7 303 970

* Konvertibilis márka, Bosznia-Hercegovina hivatalos pénzneme. 1 euró= 1,95583 KM. Forrás: Robna razmjena Bosne i Hercegovine s inostranstvom, 2011. Agencija za Statistiku Bosne i Hercegovine, 2012.

3. Bosznia-Hercegovina regionális fejlődését hátráltató társadalomföldrajzi problémák közül a legjelentősebbek egyike a szociális dezintegráció. Bosznia-Hercegovina rendkívül összetett társadalomföldrajzi jellemzőkkel bír: – elnéptelenedés, különösen a rurális térségekben (Kelet-Bosznia, KeletHercegovina, Délnyugat-Bosznia, Közép-Bosznia egyes területei és a Szávamente); – a fiatalok migrációs potenciáljának folyamatosan növekedése, célterületek az ország fejlettebb városai (Szarajevó, Tuzla, Banja Luka, Bijeljina, Mostar, Brčko körzet), valamint Észak-, Dél- és Nyugat-Európa országai, de akár az óceánon túlon USA, Kanada és Ausztrália; – a születések számának folyamatos csökkenése, miközben emelkedik a halálozások száma (1. ábra), a népesség korösszetétele egyre rosszabb helyzetet mutat, amely idővel további nehézségeket jelent az ország gazdasági-társadalmi fejlődésében; – az egyes régiókban mutatkozó nemzetiségi homogenizáció; – a magántulajdonban lévő termőföldek elhanyagolása, használaton kívül hagyása az elnéptelenedett területeken;



–

479

a mezőgazdaság felszámolása, a falvak elnéptelenedése, az urbanizáció, valamint a „városok ruralizációja”. 1. ábra

Természetes szaporulat Bosznia-Hercegovinában, 2010 Prij edor Bij eljina Livnoi kanton Posavski kanton Doboj Hercegovacko-neretvanski kanton Foca Trebinje Srebrenica Bosansko-podrinj ski kanton Brcko körzet Istocno Sarajevo Zvornik Zapadnohercegovacki kanton Banja Luka Srednj obosanki kanton Unsko-sanski kanton Szaraj evói kanton Zenicko-doboj ski kanton Tuzlanski kanton –600

–400

–200

0

200

400

600

800

1000

1200

1400 fő

Forrás: Tematski bilten, Demografija 2011/1, Agencija za statistiku Bosne i Hercegovine, Sarajevo, 2011; Federacija Bosne i Hercegovine u brojkama, Federalni zavod za statistiku, Sarajevo, 2011; Saopštenja statistike stanovništva, Republički zavod za statistiku, Banja Luka, 2011.; Bilten Statisticki podaci Brcko Distrikta, Agencija za statistiku Bosne i Hercegovine, Sarajevo, 2012 alapján saját szerkesztés.

Regionalizációs kísérletek Bosznia-Hercegovinában Történelmi aspektusból szemlélve a Balkán-félsziget és azon belül Bosznia-Hercegovina regionalizálására tett első kísérletek a területi-közigazgatási régiók meghatározása érdekében már a 19. század második felében megjelentek (lásd Kljajić /1878/ próbálkozásai), valamint folytatódtak a 20. század első felében (Cvijić 1922, Krebs 1928, Marek 1931). E regionalizációs törekvések alapvető jellemzője az egyszerűség, az elméleti-módszertani kidolgozatlanság és a homályos regionális koncepció volt. A 20. század második felében számos szakember kutatta Jugoszlávia, azon belül Bosznia-Hercegovina, valamint ki-


480

HORVÁTH DOMINIKA

mondottan Bosznia-Hercegovina regionalizációs lehetőségeit. A témában több tanulmány is megjelent: Melik (1948), Kayser (1951), Petrović (1957, 1975), Ilesić (1961), Marković (1967, 1980), Rogić (1973, 1974), Papić (1977, 1985), Smlatić (1983), Nurković és Mirić (1998) stb. E regionalizációs elméleteket természetföldrajzi, gazdasági, funkcionális, kulturális, történelmi alapokon, illetve a centrum–periféria elmélet elvei alapján dolgozták ki. Bosznia-Hercegovina új regionalizációs váza a komplex földrajzi homogenitás elvére épül, amelynek lényege, hogy az intraregionális hasonlóságok és interregionális különbségek felkutatása során olyan területi egységek (régiók) kialakítását célozzák meg, amelyeken belül kisebb területi, jövedelmi, életkörülményekbeli különbségek tapasztalhatók, mint a szomszédos területi egységek esetében (Marinović–Uzelać 2001). Ezek alapján BoszniaHercegovinát 4 makrorégióra (elsőfokú régió), 12 mezorégióra (másodfokú régió), valamint 67 mikrorégióra (harmadfokú régió) osztották fel (2. táblázat). A homogén területi egységek tehát természetföldrajzi adottságok és társadalmi tényezők sajátos kombinációjának eredményeképp születtek (Nurković–Mirić 2005). Nurković regionalizációs elméletében3 Bosznia-Hercegovina régiói olyan speciális természetföldrajzi egységek, amelyeknek sajátos szociális jellemzői vannak, vagyis sajátos népességstruktúrával és dinamikával rendelkeznek, gazdasági mutatóik, illetve a természeti és társadalmi erőforrásaik egyedi vonásokat mutatnak, valamint rendelkeznek saját határokkal, amelyek – amellett, hogy Bosznia-Hercegovina regionalizációs vázát képezik – megtartották a járásokra mint közigazgatási egységekre való területi felosztás hagyományát. 2. ábra Bosznia-Hercegovina közigazgatási felosztása

Bosnyák-Horvát Államszövetség [Boszniai] Szerb Köztársaság Brčko körzet

Forrás: Agencija za statistiku Bosne i Hercegovine 2012 alapján saját szerkesztés.

Bosznia-Hercegovina mai közigazgatási felosztása A daytoni békeszerződés és Bosznia-Hercegovina alkotmánya alapján az ország politikai-területi felosztását első fokon két entitásra oszlik (Bosnyák Horvát Államszövetség és [Boszniai] Szerb Köztársaság), majd egy 1999. évi határozat alapján ezektől elkülönül Brčko körzet, amely közvetlen állami irányítás alatt áll (2. ábra). 3 Bővebben erről: Nurković–Mirić 2005, 82–83. old.



481 2. táblázat

Bosznia-Hercegovina makro- és mezorégiói, 2010 Mezorégiók

Terület, km²

Terület, BoszniaHercegovina= 100,0

Népességa), fő

Népsűrűség, fő/km²

I. Peripanonska makrorégió Unsko-Sanska Posavsko-donjovrbasko-donjobosanska Posavsko-sprecko-majevicko-donjodrinska Összesen

5 871

11,5

468 662

846

16,5

807 368

79,8 95,4

7 529

14,7

979 954

130,2

140 246

42,7

2 255 984

103,2

II. Planinsko-kotlinska makrorégió Gornjovrbasko-plivska

2 655

5,2

126 598

47,7

Gornjobosansko-lavanska

5 821

11,4

897 208

154,1

Gornjodrinska Összesen

4 406

8,6

134 156

30,4

12 882

25,2

1 157 962

89,9

III. Bosansko-hercegovackoog visokog krsa makrorégió Krska polja

6 254

12,2

93 079

Planinsko-hercegovacka

4 879

9,5

106 953

21,9

11 133

21,7

200 032

18,0

Összesen

14,9

IV. Mediteranska makrorégió Mediteranska zapadno-hercegovacka

1 544

3,0

98 113

63,5

Mediteranska istocno-hercegovacka

2 072

4,0

53 228

25,7

Neretvanska

1 478

2,9

133 711

230

0,4

5 324

10,3

Bosansko-hercegovacko primorje Összesen

4 325b) 285 052

78,3 18,8 53,5

Forrás: Mesanovic 2010 alapján. a) Népszámlálás hiányában a Bosnyák Statisztikai Hivatal által becsült adatok. b) 1991. évi adat.

A felosztás értelmében Bosznia-Hercegovina 51 209,2 km²-nyi területéből 26 110,5 km² (~51%) a Bosnyák-Horvát Államszövetség, 24 858 km² (~49%) a [Boszniai] Szerb Köztársaság lett. A Bosnyák-Horvát Államszövetség területét tíz kantonra osztották, amelyek összesen 79 járást (opština/općina) foglalnak magukba, a [Boszniai] Szerb Köztársaság pedig 61 járásból áll (3. táblázat).


482

HORVÁTH DOMINIKA 3. táblázat

Bosznia-Hercegovina területi és népességi adatai, 2011 Közigazgatási egységek Unsko-sanski kanton Posavski kanton

Terület, km²

Lakosok száma, fő


A népesség megoszlása, %

4 125

287 835

69,8

7,5

325

39 585

122,0

1,0

Tuzlai kanton

2 649

499 221

188,5

13,0

Zenicko-dobojski kanton

3 343

399 856

119,6

10,4

Bosansko-podrinjski kanton

505

32 818

65,0

0,9

Srednjobosanski kanton

3 189

254 003

79,7

6,6

Hercegovacko-neretvanski kanton

4 401

224 902

51,1

5,9

Zapadno-hercegovacki kanton

1 362

81 414

59,8

2,1

Livnoi kanton

4 935

79 879

16,2

2,1 11,4

Szarajevói kanton

1 277

436 757

342,0

Bosnyák-Horvát Államszövetség

26 111

2 338 270

89,6

60,8

[Boszniai] Szerb Köztársaság

24 858

1 433 038

57,7

37,3

493

75 674

153,4

2,0

51 209

3 843 000

75,1

100,0

Brčko körzet Bosznia-Hercegovina

Forrás: Tematski bilten, Demografija 2012/1. Agencija za statistiku Bosne i Hercegovine, Sarajevo, 2012; Federacija Bosne i Hercegovine u brojkama, Federalni zavod za statistiku. Sarajevo 2012.; Saopštenja statistike stanovništva, Republički zavod za statistiku, Banja Luka 2012; Bilten Statisticki podaci Brcko Distrikta, Agencija za statistiku Bosne i Hercegovine, Sarajevo 2012 alapján saját szerkesztés.

Az Európai Bizottság Bosznia-Hercegovina regionalizálására vonatkozó elképzelése Bosznia-Hercegovina az Európai Unióhoz történő csatlakozásának egyik fontos feltétele a bosznia-hercegovinai tér adekvát – az integrációs normatívák alapján való – régiókra bontása. Az aktuális tudományos vélekedések és szakirodalom alapján megállapítható, hogy Bosznia-Hercegovina eddigi szerepe Európa regionalizációjában szinte elhanyagolható. Erről a kérdésről főleg politikai körökben esik szó, illetve azoknak az intézményeknek a képviselői között, amelyek valamely tekintetben regionalizációs problémákban részben érintettek. A bosznia-hercegovinai térség európai felhasználásra történő, valódi értelemben vett regionalizációja még meg sem kezdődött (Mesanović 2010). Ami azonban biztosan tényként állítható, hogy az ország jelenlegi entitásokra és kantonokra épülő közigazgatási szerkezete sem méret, sem népesség, sem pedig a fontos európai szabvány, a NUTS2 szintű kritériumok tekintetében nem megfelelő (Ibreljić–Kulenović 2005). Az Európai Bizottság 2004-ben bemutatta Bosznia-Hercegovina regionalizációjára vonatkozó elképzeléseit, amelyek szerint az ország területét a következő öt régió alkotja: Északnyugat-boszniai régió, Északkelet-boszniai régió, Közép-Bosznia, Szarajevói gazdasági régió és Délkelet-boszniai (hercegovinai) régió (4. táblázat). A régióközpont a Szarajevói gazdasági régió esetében a névadó Szarajevó, az Északnyugat-boszniai régióban Banja Luka, az Északkelet-boszniai régióban Tuzla, Közép-Boszniában Zenica és a Délkelet-boszniai régióban Mostar (Osmanković 2004).



483 4. táblázat

Az Európai Bizottság Bosznia-Hercegovina regionalizálására vonatkozó elképzelése Régiók

Terület, km²

Északnyugat-boszniai régió

Lakosok száma, fő


A népesség megoszlása, %

17 077

1 101 704

64,5

29,2

Északkelet-boszniai régió

7 268

1 003 921

138,1

26,7

Közép-Boszniai régió

5 367

575 000

107,1

15,7

Szarajevói gazdasági régió

8 699

703 912

80,9

18,7

12 718

383 000

30,1

9,7

51 129

3 767 537

73,7

100,0

Délkelet-boszniai (hercegovinai) régió Bosznia-Hercegovina

Forrás: a regionális fejlesztési ügynökségek4 adatai alapján.

A gravitációs kritériumok alapján egy makrorégió akkor működőképes, ha rendelkezik egy – funkcionális szempontból – igen jelentős (régióközpont), két jelentős, kéthárom közepesen jelentős, illetve négy-hat jelentősebb központtal. A gravitációs kritériumokat a 3. ábra az északkelet-boszniai makrorégió példáján mutatja be. 3. ábra

Az északkelet-boszniai régió városai Betöltött funkciók jelentősége

Igen jelentős

Jelentős

Közepesen jelentős

Tuzla

Brčko, Bijeljina

Zvornik, Gracanica, Gradacac

Kevésbé jelentős

Ugljevik, Srebrenica, Banovixi, Lukavac, Zivinice, Vlasenica

1

2

3

6 városok száma

Forrás: Nerda alapján saját szerkesztés.

Egy régió meghatározásakor fontos szempont az is, hogy olyan térbeli és gazdasági egység kerüljön kialakításra, amely egyben heterogén természeti és ipari potenciállal, valamint világosan definiálható központtal (jelen példában: Tuzla), fejlett termeléssel (bányászat, ipar) és központi funkciókkal (közigazgatási, kulturális, felsőoktatási és egészségügyi központ) rendelkezik. A régió mint funkcionális-gravitációs tér egymással 4 RDA: az Északnyugat-boszniai régió regionális fejlesztési ügynöksége. NERDA: az Északkelet-boszniai régió regionális fejlesztési ügynöksége. REZ: a Közép-boszniai régió regionális fejlesztési ügynöksége. SERDA: a Szarajevói gazdasági régió regionális fejlesztési ügynöksége. REDAH: a Délkelet-boszniai (hercegovinai) régió regionális fejlesztési ügynöksége.


484

HORVÁTH DOMINIKA

gazdasági-társadalmi érdekek és szükségletek alapján egymásra utalt kisebb területi egységekből álló struktúrát határol le (Osmanković 2003). Ebben az értelemben BoszniaHercegovina számára elkerülhetetlen más európai országok tapasztalatait felhasználva, és minden politikai és tudományos előítéletet elvetve olyan regionalizációs modell kidolgozása, amely alkalmas egy működőképes állam, mint egész, illetve annak alkotóelemei (régiók) létrehozására. A regionalizáció modelljének kidolgozásához a következőket kell figyelembe venni: – a már működőképes regionalizációs modellek alapjául szolgáló európai tapasztalatok, – saját hagyományok (történelmi aspektus), – hosszabb időn keresztül kialakult funkcionális kapcsolatok rendszere és viszonya egy adott területen (működési aspektus), – természetföldrajzi adottságok, – gazdaságföldrajzi tényezők stb. A fentiek szerint egyértelmű, hogy Bosznia-Hercegovinának az EU számára előkészítendő regionális koncepciójában nem több, mint négy területi egység kialakítása szerepelhet, amely egységek átvennék az egyetlen államtól az adott régióra vonatkozó jogköröket és kötelezettségeket. E regionalizáció elsődleges központjai Szarajevó, Tuzla, Banja Luka és Mostar lenne (4. ábra), de a Bosznia-Hercegovina daytoni területének bármely – európai értelemben vett – regionalizációs tervezete különleges helyi és régiós stratégiát, illetve az említett elvárások mentén megfogalmazott operacionalizációt igényel (Ibreljić–Kulenović 2005). A mai Bosznia-Hercegovinában azonban a fejlesztés és az integráció valódi problémái alig kerülnek a felszínre. Annak ellenére, hogy az Európai Unióba történő integráció Bosznia-Hercegovinának szinte egyet jelent az ország fennmaradásával, a csatlakozási folyamat napjainkban – a pusztán deklaratív integrációs, de valójában antiintegrációs tevékenységek eredményeképpen – nem tartozik a központi témák közé. Mint minden más országot, Bosznia-Hercegovinát is a társadalmi stabilitás irányába mutató érdekek vezérlik, amelyek elsődleges célja az ország politikai, gazdasági és közigazgatási folyamatainak megfelelő befolyásolása. Az unióhoz való csatlakozás azonban megköveteli e folyamatok internacionalizálását is, ami bizonyos esetekben hozzájárul az integrációs esélyek növeléséhez. A csatlakozási folyamatokat vizsgálva megállapítható, hogy ez a fajta esélynövelés fordított hatással van az országok gazdasági, politikai és egyéb folyamataira, amelyek további kedvezőtlen hatásokat eredményeznek, felborítva a csatlakozás ütemét. Ezzel ellentétben a mai bosznia-hercegovinai tudományos gondolkodás a területi identitás, a helyi tradíciók és a nemzeti értékek mellett foglal állást (Ibreljić–Kulenović 2005).



485 4. ábra

Az Európai Unió számára előkészített regionális koncepció és az elsődleges regionális központok

Egyenlőtlenségek a regionális fejlődésben Bosznia-Hercegovinában a területi egyenlőtlenségek mértéke jelentős, bármelyik társadalmi vagy gazdasági mutatót is nézzük (5. táblázat). A táblázat adatai alapján megállapítható, hogy Bosznia-Hercegovinában 2010-ben megvalósult beruházásokból 65%-ban a Bosnyák-Horvát Államszövetség, 34%-ban a [Boszniai] Szerb Köztársaság és 1%-ban Brčko körzet részesült. A Bosnyák-Horvát Államszövetség tíz kantonja közül a Szarajevói kantonnak a legnagyobb (33%), míg a Posavski kantonnak a legkisebb a részesedése a beruházásokból (0,04%). A munkaerő-piaci jellemzők közül a legmagasabb foglalkoztatási mutatókkal a Szarajevói kanton rendelkezik, ahol a népesség és foglalkoztatottak számának aránya 28,2%, ezt követi Trebinje (27,5%) és Banja Luka (27,4%) térsége, a legalacsonyabb foglalkoztatási rátával Srebrenicában (7,7%), az Unsko-Sanski (11,4%) és Livnoi (12,1%) kantonban találkozunk. A munkanélküliek számát illetően az Unsko-Sanski kanton áll a legkedvezőtlenebb helyen 54,2%-os munkanélküliségi rátával, amelyet a Posavski (52,4%), a Tuzlai (52,1%) és Srednjobosanski (50,1%) kanton, valamint a Srebrenicai (49,3%), a Prijedor (45,9%), a Foca (45,6%) és a Doboj (44,9%) járás követ.


486

HORVÁTH DOMINIKA 5. táblázat

Bosznia-Hercegovina néhány makroökonómiai mutatója, 2010 Terület Unsko-Sanski kanton Posavski kanton Tuzlanski kanton Zenicko-Dobojski kanton Bosansko-Podrinjski kanton Srednjobosanski kanton Hercegovacko-Neretvanski kanton Zapadno-Hercegovacki kanton Szarajevói kanton Livnoi kanton Bosnyák-Horvát Államszövetség Banja Luka Bijeljina Doboj Zvornik Prijedor Srebrenica Foca Trebinje Istocno Sarajevo [Boszniai] Szerb Köztársaság Brčko körzet Bosznia-Hercegovina

Egy főre jutó Foglalkoztaberuházás, tási ráta, % ezer BAM/fő 0,3 0,5 0,7 0,6 0,7 0,6 1,3 1,4 3,2 0,5 1,2 n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. 1,0 0,6 1,1

16,4 20,4 24,0 25,8 25,1 22,9 29,5 29,9 42,9 18,7 27,7 40,1 38,3 21,3 28,5 19,2 17,6 21,1 37,4 39,6 36,1 31,4 31,7

Munkanélküliségi ráta, % 56,7 49,7 53,4 48,6 41,0 50,0 40,4 36,4 35,7 47,7 45,7 22,8 38,4 44,9 38,0 45,9 49,3 45,7 26,5 22,4 36,0 40,0 42,1

Egy főre jutó Egy főre jutó GDP az GDP, országos átlag BAM/fő százalékában 3 955 5 061 4 809 5 460 6 074 4 593 7 513 5 479 12 757 4 789 6 582 11 058 6 917 5 805 5 150 4 816 2 647 5 542 10 096 13 573 5 798 7 662 6 397

62 79 75 85 95 72 117 86 199 75 103 173 108 91 81 75 41 87 158 212 91 120 100

Forrás: Agencija za statistiku Bosne i Hercegovine. Sarajevo, 2011; Federacija Bosne i Hercegovine u brojkama. Federalni zavod za statistiku, Sarajevo, 2011; Republički zavod za statistiku, Banja Luka, 2011; Bilten Statisticki podaci Brcko Distrikta. Agencija za statistiku Bosne i Hercegovine, Sarajevo, 2011 alapján saját szerkesztés.

A területi egyenlőtlenségeket még szemléletesebbé teszi a Bosnyák-Horvát Államszövetség, a [Boszniai] Szerb Köztársaság, illetve egész Bosznia-Hercegovina területén előállított bruttó hazai termék egy főre számított értékének vizsgálata 2010-ben. Az egy főre jutó GDP egyben az adott terület gazdasági fejlettségének mutatójaként is szolgálhat, ezáltal a területi egyenlőtlenségek mentén a fejlettebb és kevésbé fejlett területek azonosítására is alkalmas. Bosznia-Hercegovina fejlettebb területei közé sorolható a Szarajevói kanton és Brčko körzet, míg az ország kevésbé fejlett térségei az Unsko-Sanski, a Srednjobosanski, a Posavski és a Livnoi kanton. A Bosnyák-Horvát Államszövetséghez tartozó kantonok többsége, valamint a [Boszniai] Szerb Köztársaság járásai is a boszniahercegovinai átlagnál rosszabb mutatókkal rendelkeznek. Nem kisebb egyenlőtlenségeket mutatnak regionális szinten az átlagos nettó jövedelem értékei. A legmagasabb átlagos nettó jövedelem (979,84 KM) a Szarajevói kantonban, majd a Hercegovacko-Neretvanski kantonban (895,45 KM), a Livnoi kantonban (779 KM) és a Zapadno-Hercegovacki kantonban (768,71 KM) van. [Boszniai] Szerb



487

Köztársaság területén Banja Luka (908 KM), Foca (855 KM), illetve Trebinje (798 KM) rendelkezik a legjobb mutatókkal. 5. ábra

Munkaerő-piaci mutatók, 2010 Sarajevoi kanton T rebinje Banja Luka Brcko Körzet Bijeljina Hercegovacko-neretvanski kanton Bosznia-Hercegovina Bosnyák-Horvát Államszövetség [Boszniai] Szerb Köztársaság Zenicko-dobojski kanton Doboj Zapadno-hercegovacki kanton Zvornik T uzlanski kanton Prijedor Foca Bosansko-podrinjski kanton Srednjobosanski kanton Posavski kanton Livnoi kanton Unsko-sanski kanton Srebrenica 0

10

20

30

Foglalkoztatási arány

40

50

60

Munkanélküliségi ráta

Forrás: az ARZ adatai alapján saját szerkesztés.

A határ menti területek fejletlenségének problémái Bosznia-Hercegovina határ menti területeit is nagy fejlettségbeli különbségek jellemzik. A fejlettségben jelentkező regionális különbségek természetföldrajzi, gazdasági, valamint


488

HORVÁTH DOMINIKA

politikai okokra vezethetők vissza (Pak 2003). A természetföldrajzi tényezők közül kiemelt jelentősége van a domborzatnak. Míg Bosznia-Hercegovina északi területein általában sík felszínnel találkozunk, addig a keleti, nyugati és déli területeket hegységek alkotják, ami alól Bijeljina térsége kivétel. A hegységekkel tagolt tájakon azonban a közlekedési infrastruktúra szintjének, illetve a gazdasági kapacitás növelése nagyságrendekkel több beruházást igényel, ezért kedvezőtlen természetföldrajzi adottságai miatt Bosznia nagy területe kevésbé alkalmas a gazdaság megtelepedésére. Itt jellemzően a bányászat, az energia- és erdőgazdálkodás jelenti az ipari termelés alapját. Ez az oka annak, hogy az ország keleti, nyugati és déli határ menti területein a mezőgazdaság és a turizmus erőteljes fejlesztése lenne indokolt. Az északi – a Horvát Köztársasággal és Szerbiával határos – területek földrajzi elhelyezkedése rendkívül kedvező, azonban az elmúlt évtizedekben kialakult politikai helyzet a jövőre nézve beszűkítette a regionális gazdasági fejlődés lehetőségeit. A tervezett autópálya (Vc koridor) megépítése, a vasúthálózat modernizációja, a Banja Luka–Gradiska, Banja Luka–Doboj autópálya, a Tuzla–Száva folyó közti gyorsforgalmi út elkészülte elősegíti majd a régió társadalmi-gazdasági fejlődését. A Drina menti, valamint BoszniaHercegovina dél-nyugati területei kedvezőtlen földrajzi adottságai miatt közlekedési szempontból is elmaradottak. Összességében a határ menti területek, mint a Szerbiával határos Drina-mente, a Horvátországgal, valamint Montenegróval határos Száva-mente és Kelet-Hercegovina fejlődésének elmaradása politikai-gazdasági, illetve demográfiai okokra vezethető vissza. Ezek a térségek ritkán lakottak, leszámítva a néhány túlnépesedett várost, mint Bijeljina, Zvornik, Brčko, Trebinje, a rurális területek demográfiai vonatkozásában gyakorlatilag üresek: a népesség egy részét a háború ideje alatt (1992–1995) kitelepítették, alacsony mértékű a természetes szaporulat, a lakosság korstruktúrájában az idősebb generáció dominál, a helyi munkaerő képzetlen. A legdinamikusabb társadalmi-gazdasági fejlődését Bosznia-Hercegovina a II. világháborút követő széles körű iparosodási folyamat alatt érte el. Az ország dinamikus iparosodását teljes gazdasági átalakulás, demográfiai változások és urbanizációs folyamatok követték. Ez az az időszak, amikor Bosznia-Hercegovina jelentős gazdasági növekedésnek indult, óriási szerkezeti átalakuláson ment át, illetve társadalmában nagymértékű demográfiai és társadalmi-gazdasági változások történtek. A múlt század nyolcvanas éveire Bosznia-Hercegovina egy szegény rurális gazdaságú országból jelentős ipari országgá nőtte ki magát. Általánosságban elmondható, hogy a múlt század második felének első három évtizedében eme dinamikus gazdasági fejlődés különösen nagy hatással volt BoszniaHercegovina lakosságának társadalmi-gazdasági és demográfiai szerkezetére, amelyek számos újabb társadalmi-gazdasági folyamatot generáltak, mint például urbanizáció, polarizáció, koncentráció, népességfogyás, deagrarizáció stb. Bosznia-Hercegovina társadalmi-gazdasági változásai különböző dinamikával és területenként más-más mértékben zajlottak, a gazdasági fejlődés súlypontjától, valamint az egyes régiók előnyeitől függően, ami az országon belüli régiók jelentős gazdaságbeli különbségéhez vezettek. Így, idővel két fejlődési tengely körvonalazódott: a keletboszniai és a közép-boszniai tengely. Ezzel ellentétben a lassúbb fejlődéssel jellemezhető



489

területek elmaradtak, a periférián és a periféria mentén a két főtengely között: KeletBosznia, Kelet-Hercegovina és Délnyugat-Bosznia. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság társadalmi-politikai és gazdasági rendszerének krízise eredményeképpen az 1986–1991 közötti időszakban lelassult a demográfiai fejlődés, a szociális és gazdasági fejlődés pedig megtorpant, ami BoszniaHercegovina gazdaságának területi különbségeit tovább növelte. A nagymértékben lelassult demográfiai fejlődés, a gazdasági és szociális stagnálás, valamint a területi egyenlőtlenségek számos tényezőre vezethetők vissza, amelyek közül a legjelentősebb a Bosznia-Hercegovinát ért agresszió és háborús történések 1992–1995 között, illetve Bosznia-Hercegovina daytoni békeszerződés által kialakított politikaiterületi struktúrája és „működtetése” az intézményekben tapasztalható képviseleti etnikai megkülönböztetéssel (Európai Bizottság 2012). Záró gondolatok Bosznia-Hercegovina jövőbeli regionális fejlődésének fő elemei a Délkelet-Európa közlekedési szempontjából kedvező elhelyezkedés, a természeti és emberi erőforrások, valamint a politikai-földrajzi tényezők lehetnek. A háborút követő gazdasági-társadalmi fejlődés rámutatott arra az összefüggésre, hogy egy országban jelenlévő gazdasági és szociológiai értelemben vett regionális különbségek mély társadalmi gyökerekre vezethetők vissza. Általában azoknak a problémáknak a megoldása válik sürgetővé, amelyek szociális, politikai, illetve etnikai eredetű ellentéteken alapulnak. A regionális fejlesztési politika a kevésbé fejlett területek felzárkóztatását, valamint a népességen belül a szegények számának csökkentését tűzte ki célul. Kevesebb figyelmet szenteltek a depressziós területekre, illetve a különböző agglomerációkra, holott ezen térségek is számos problémával küzdenek (például a természeti környezet degradációja, az ipari létesítmények elöregedése, a vállalatok privatizációs és szervezési természetű gondjai, a globális pénzügyi és gazdasági válság hatásai, munkanélküliség, elnéptelenedés, az agrárium felszámolása, az urbanizáció növekedése, politikai tényezők, a népesség elvándorlása, az infrastruktúrából eredő gondok stb.) Ebben az értelemben szükségessé válik új törvényi szabályozás bevezetése, amely szabályozná Bosznia-Hercegovina kevésbé fejlett régióinak, járásainak, helyi érdekképviseleteinek, valamint a határ menti területeinek fejlesztését. Bosznia-Hercegovina térszerkezetét jelentős regionális egyenlőtlenségek jellemzik, amelyeket különböző makroökonómiai mutatók (foglalkoztatottság, munkanélküliség, egy főre jutó GDP, átlagos nettó jövedelem, beruházások és demográfiai tényezők) felhasználásával elemeztek. Az adatok elemzése során kiderült, hogy Bosznia-Hercegovinában kiemelkedően nagy regionális különbségek mutatkoznak a centrum–periféria viszonylatában, amely különbségek gazdasági, szociális és politikai tényezőkre vezethetőek vissza. Külön említést igényel a határmenti területek fejlődésbeli elmaradottsága. Ezek alapján megfogalmazható, hogy Bosznia-Hercegovina legfejlettebb térségei az úgynevezett makrorégiós központok: Szarajevó, Tuzla, Banja Luka és Mostar, míg az ország legelmaradottabb területei a Drina-mente, a Száva-mente, Kelet-Hercegovina, Délnyugatés Északnyugat-Bosznia. Napjainkban az országot nagy politikai, gazdasági és szociális változások jellemzik. Ezen feltételek között a regionalizmus – természetesen egyéb más feltételek egyidejű teljesülésével – hatékony országirányító rendszerré válhat, amelynek


490

HORVÁTH DOMINIKA

célja az államapparátus rendszerének decentralizációja, ahol az állam felügyeli az ország mint egység működését, a régiók pedig meghatározott mértékű közigazgatási, politikai, szociális és gazdasági önállósággal bírnak. A fentiekből kitűnik, hogy Bosznia-Hercegovina számára az Európai Unióhoz való csatlakozás különösen nagy stratégiai jelentőséggel bír. Az ország azonban, éppen csak megkezdte az Európai Unióba történő integrációhoz való közeledést és hosszú, nehéz fejlesztési folyamatok elé néz. Mindenekelőtt az egyik legsürgetőbb feladat BoszniaHercegovina funkcionális régiókra való felosztása, amely régiók képesek állami feladatok hatékony ellátására. Ugyan a köztudatban az ország még eu-s protektorátusként működik és nem képes felügyelni területeit, bíztató törekvések mutatkoznak a homogén etnikai területeket kialakító daytoni békeszerződés revíziójára, új alkotmány megalkotására. Az intenzív és fenntartható fejlődés érdekében Bosznia-Hercegovinának modern európai országgá kell alakulnia oly módon, hogy a hatályos európai uniós javaslatokkal összhangban átépíti gazdasági rendszerét, újraéleszti „régi fejlett iparát”, megtöltve új technológiai tartalmakkal, új irányítási szemlélettel, valamint fejleszti az energiagazdaságát, idegenforgalmát, mezőgazdaságát és közlekedési infrastruktúráját. Ezek megvalósításához nyújthatnak megfelelő keretet a régiók. IRODALOM Agencija za statistiku Bosne i Hercegovine (2011): Tematski bilten 2011., Sarajevo, Bilten Statisticki podaci Brcko Distrikta. Cerne, A.. (2005): Regionalno planiranje in regionalni razvoj med teorijo in prakso Dela 24, Oddelek za geografijo filozofske fakultet univerze v Ljubljani, Ljubljana. Európai Bizottság (2012): Enlargement Strategy and Main Challenges 2012-2013, Brussels. Federacija Bosne i Hercegovine u brojkama (2011): Federalni zavod za statistiku, Sarajevo,. Gulyás László (2009): Regionalizáció, regionalizmus és a nemzeti kérdés a Titói Jugoszláviában, 1945-1980 Tér és Társadalom 23 (2): 155–169. Horváth Gyula (1998): Európai regionális politika Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs. Horváth Gyula (2001): Regionális támogatások az Európai Unióban Osiris Kiadó, Budapest. Ibreljić, I. – Kulenovic, S. (2005): Regionalizacija zapadnog Balkana u kontekstu „Evrope regija” Zbornik radova, Centar za ekonomsko odrzivi i regionalni razvoj, Tuzla. Jović, I. (2003): Planiranje i realizacija investicionih projekata Ekonomski institut, Tuzla. Keating, M. (1997): The political economy of regionalism Frank Cass, London. Lampe, J. R. (1996) Yugoslavia as a history. Cambridge University Press, Cambridge. Lorenz, D. (1991): Regionalisation versus Regionalism – Problems of Change in the World Economy Intereconomics 26. (1): 5–10. Marinović-Uzelać, A. (2001): Prostorno planiranje Dom i Svijet, Zagreb Mesanović, Dz. (2010): Regionalno-geografska problematika razvoja Bosne i Hercegovine Zbornik radova, Prirodno-matematicki fakultet, Univerzitet u Tuzli, Tuzla. Nurković, S. (2006): Suvremeni socijalno-geografski problemi regionalnog razvoja Bosne i Hercegovine Znanstveno-raziskovalno sredisce Univerze na Primorskem, Koper. Nurković S. – Mirić R. (2005): Implikacije političko-teritorijalnog ustroja Bosne i Hercegovine na regionlnogeografsku strukturu i razvoj. Zbornik radova i Kongresa geografa Bosne i Hercegovine, Geografsko društvo Federacije Bosne i Hercegovine, Sarajevo. Nurković, S. – Mirić, R. (2005): Osvrt na geografsku regionalizaciju Bosne i Hercegovine Geografski radovi, Broj 1., Univerzitet u Tuzli, Tuzla Osmanković, J. (2003): Regionalizacija Bosne i Hercegovine u funkciji priblizavanje Evropskoj Uniji Zborni radova, Univerzitet u Tuzli, Tuzla



491

Osmanković, J. (2004): Regionalizacija i regionalni razvoj Bosne i Hercegovine u poslijeratnom razdoblju Zbornik Ekonomskog fakulteta u Zagrebu, godina 2, broj 1. Pak, M. (2003): Geografski pogledi na regionalno razvojno problematiko obmejnih območij Slovenije Zbornik radova „Regionalno razvojna problematika Bosne i Hercegovine i susednih zemalja u procesu približavanja Evropskoj Uniji”, Univerzitet u Tuzli, Tuzla Papić, K. (1987): Ekonomskogeografske regije Bosne i Hercegovine Geografski pregled, Geografsko drustvo BiH, XXI., Sarajevo. Republički zavod za statistiku (2011): Saopštenja statistike Banja Luka. Sajti Enikő (2000): Tito. Politikai életrajz. Pannonica, Budapest. Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly (1994): Déli szomszédaink története Bereményi Könyvkiadó, Budapest. Kulcsszavak: régiók, regionalizáció, regionális fejlődés, egyenlőtlenség, területi közigazgatás. Resume In recent years, the problem of regionalization, economic, geographic and demographic research has been an important and interesting field of research, in particular in Bosnia and Herzegovina, which is small in size, but large in regional disparities. The regional development is influenced not only by macro-economic factors (GDP, investment, employment, unemployment, income), but by the country's geography and natural features, as well as the demographic, social and political elements. Regionalization is more than a physical designation of space, it is a tool for political, economic, social, ethnic and development issues. Adequately regionalization of Bosnia and Herzegovina means a perspective for the revitalisation of a country destroyed by the war, its sustainable development, ensuring better living conditions for the population, as well as the possibility of EU accession.

Bosznia-Hercegovina regionális problémái

Recommend Documents