, ,.
o
.
-
_,.:l
.
,.
.
•
.
f ",
'.,
.
'I' •
~"
.
'I'''''' 'l'"' d
~,~ l ... ·.
,
~
., '. , ".
•
,
,
.
"
,"
"
• ,•
,
. ..
' "
..
"
,
./ .. ',.'0 . '. . '..,
-..
-, " c \ -
..
",'
, " •
'-' _ •
'
•
.
•
,
o"
<
','> .- .... -" .;;>, " ' :,' " .' (f(' ( 't.
",o
,
,
•••
,
"
-
'
,
•,
,
BESZÉD ,
Bostonbana Warren-Streeti imaházban 184,1-bett. .
.
.
.
.
Ezelőtt
öt évvel lőn ez imaház városunk szegényei erkölcsi és vallásos oktatására ünnepélyesen felavatva. Ez az e~emény . nem ütött zajt a történelemben s lehetnek, kik azt valami különö$ebb figyelemre nem látszanak méltatni. , Azonban nem kevesen ~mlékez nek arról mégis, mint egyesekre és családokra oly sok áldást árasztó eredmények kezdőpontjáról. S nem is egy pusztán magánálló es~,:: mény ez. E kápolllR egy nagy fontosságu mozgalmat jele7;, a melynek nyomtalan eltünésétől egyhamar nem lehet tartani. Keletk~zé se Isten ama hű szolgája fáradozásinak köszönhető, a kinek ,ér,
-
.. , '.. . '
,
"
r
,
"
\-: . . ,,.
156 , ,
•
•
•• ,
,
TUCK8RMAMN IÓ.S8' BJTTUDOR tLBTB
fejezve, minélfogva annak szemlélése természetes és illő bévezeté';sül szolgálhat az ő , erényekben és közhasznu munkákban gazdag életére való emlékezésnek, valamint itteni öszszegyülésünk czéljának is megfelel. Barátim, mi ok vezetett minket városokban és községekben egYID.~~hoz ·' oly közel lakásra? Kétségkívül az, hogy a közellét egymás: :iránf rokonszenvet gerjesztene ; vagy a minclinkább szaporodó szükségek egymásbal szorosabban füznének öszsze; hogy egymás bajaival, szenvedéseivel megismerkednénk s egymás jóllétét és boldogságát .; kölcsönösen előmozditni módunk lehetne. Miért nem jöttünk léteIre puszta sivatag helyeken, mindegyikünk felruházva a tehetség'gel, hogy külön szükségeit önmaga tökéletesen kielégithésse l Az Isten világában végtelen tér van hagyva egymástól elkülönzött, 'magános, hallgató lények nagy sokaságának, a melyek önző, 'l'észvétlen, rideg életörömeket élvezhetnének. . Azonban .a természet roppant birodalmában semmi elkülönzött, egyedül magánálló dolgot nem látunk. Egyesülés a teremtés . törvénye. Maga az anyag is jelképe az egyetemes rokonszenvnek, mert minden részecskéi együvé sietnek, s nagy tömegei a kölcsönös vonzalom által egy rendszerré kapcsolódnak öszsze. Menynyivel inkább van az emberi nem a rokonszenvre s kölcsönös segélynyujtásra teremtve. Menynyire nyilván való az, hogy az ember társas együttlétre van rendelve! Ö, ki a szeretet karjain jön be e világba; a kit születésétől fogva emberi jóság és szeretet hordoz utain; á ki a ' beszéd adományát nyerte s rokon lények közé van helyezve, a kiknek érzelmeiben osztozni ösztönt érez magában, a kiknek szivébe óhajtozik ön szivét kiönteni, s a kiknek jogai, érzelmei és érdekei az ő 'szivére . vannak kötve és gondviselésére bizva a SZ8retetés igazságosság ama törvénye által, melyet egy isteni kéz irt be az őszivébe. Lehet-e itt még kérdezni, miokért vannak ily lények polgári társas életreöszszegyülve? Nem azért-e, hógy a közjóllétet ' tennék magok 'elébe czélul 'I N em azért-e, hogy egyik a másnak legfőbb javát kívánnák és eszközöini igyekeznének ? , " Hol van az igazán boldog közönség? Melyik a város, a boI lakoznimindenek felett óhajtanánk ? Az a város ez, a melynek polgál'ai . egy testét képeznek, a melyben egy osztály ~em igényli 111<1sok kizárásával a vagyon és méltóság kiváltságait, a rnelyben egyik :;lem zsákmánya a másilmak, fC melyben általánosan uralko-
azza}
,
,
-
",~:-
•
'
.. ,
,
,
' .,
~. -
•
d6vá lett annak 6hajtása, hogy minden emberi lénynek ; legyen m6dja s alkalma saj~t tehetségének küejtésére. Melyik · ai rencsésebb község? Nem az, a melyben az élet javai csak egy n~ hány kézben vannak öszszehalmozva , a melyben a birtok nli~ válaszfalat emel a különböző osztályok közé, a melyben a társá;: dalom egyik része kevélyen pöffedez, mig a: . mág résznek lelke, életl,edve törve van; hanem szerencsés az olyan község, a hol a munkának megvan a maga becsülete s a kényelem ésboldogulhatás eszközei mindenkire nézve kézügyben vannak. Nem az a közönség boldog, hol az értelem csak kevesekben van kifejlődve, mialatt oly sokan a tudatlanság, babona s egy durva érzéki élet martalékai; hanem az a közönség, a hol a szellem mindenkinél oly nagy. becsülésben áll, hogy annak kiképzésére mindenkire nézve · elegendő alkalom kimlJkozik. Az a közönség, melyben a vallást ném hasz., náJják eszközül arra, hogy a népnek nagy részét szolgai buta alávetésre görbeszszék, sőt. II legszegényebbeknek is akként juttatj8.k osztályrészül, hogy őket a szegénység lealacsonyitó bofolyásától megszabaditsák, lelkökbe nemes érzelmeket és reményeket ültessenek, és állatias létök s aráb ól emberek, keresztények, Isten gyermekei életének méltóságá.ra emeljék. Az ilyen községet nevezem én boldognak és szerencsésnek, hol az emberi természetet becsülik és tisztelik s hol a társadalmi egyesülésnek legfőbb ezéljául tartják az embereknek a tudatlanság és bünök rabságából való kiszabadítását s oda irányul miIldell törekvés ök, hogy ösztönt adjanak nekik a fehilág osodásra, az erényre és valódi boldogságra• . A legtöbb nagy városnak az a szerencsétlensége, hogy ezen egyesülés és szellemi rokonság helyett, különböző osztályokból állnak, a melyek anynyira el vannak távolodva egymástól, hogy valójában meganynyi külön községeket alkotnak . .A legtöbb nagy városban, mondhat.ni, két nemzet van megtelepedve, a melyek ép oly keveset tudnak egymásról és ép oly kevéssé vannak egymással érintkezésben, mintha külön országokban laknának. Egy oly nagy városban mint London, esak egynehány utczai távolság a polgárosodás egyik lépcsőjéről a másikra fogja önöket vezetni, a legfensőbb miveltségröl barbárságra, a szellemi képzettség lakbelyeiröl baromi tudatlanság hajlékaiba , a le",crfinomabb társalgási modortól a legnyersebb erkölcshöz; és ez egymástól oly igen Iru'lönböző társaságok aránylag keveset tudnak egymásról. Ama nagy városból utazók j őnek el hozzánk, hOc,<>J' a mi indiánainkát megláto-
.. ,.•
~
.'
....,....
. , ', o.,V;','" 'f·'· " , '_.•":.;
,,'.'.~ , ,~.
.~.
-_,'/_
."
:.,::." . ). "j " ,: . c· ....
...., '.
.
"
.
. <
.
.
.'
,.
......
_'O -.. .' -.
.
-
.
'-'
. 1;'- .... . .
.. ,-',-"', -." > '." "'.-'," .... ,.. . ' ',-
•
_""0;, ", ;,'" ~,".' ,_'" ~~ ' , ' -,."·lJ . • , .,,.. ,..-, . ",'
,
.>
,
"
.
~
,
~
•
•
,
g{!.~~k; ·(d~ '(i~~ját ,'~Qnjokbá.íl, egy
olYemberosztályt hagynak el, "i~~}Y: Ivolta~~PP~n !'!iintoly barbár mint . az, a melyet felkeresnek, é~ i ta,Ián·;egész életöket ~IIiaz osztálynak közepette töltötték el, a nél~~~,bpl:)g.y ,a rra "sak ;gondoltak is volna. ~zenutazókra nézve egy kUJlYhó . ama külvárosok egyikében, a melyet elhagytak, valami ~zjlltply 'VB.9.on . .' uj tünemény volna, mint az indiánok wigwamja a mi ()rdŐséginkbeI).. Ök szintoly kevéssé tudják, miket szenvednek eg;(ll'J},yi, eZeJen 'az ő városaikban, mily szerfeletti nyomorba sillyedtek ,alá számtalanok, s minő eszközökkel tengeti életét egy nagy -solra.ság, mi.nt a, mily keveset tudnak a mi vadaink életmódjáról. MenynyiYel több hasznos leczkét tanulnának, menynyivel szentebb éFzelmekre buzdittatnának, ha csak egy nehány lépésre saját ajta~0któl az inség, a búgond és vétek tanyáit meglátogatni nem terheltetnének, .' mint a menynyit nyernek ez uj világ kikutatása általi És a. mit Londonról mondék, az bizonyos pontig városunkra nézve ,is áll. Nem kevesen születnek és élnek itt, a nélkül, hogy tu(,luának valamit arról, mikép él és hal körülöttük a nagy sokaság; a nélkül, hogy leszállottak ,volna a nedves pinczébe, hol erőtJen aggok és gyermekek éjet-napot, telet és nyarat nyavalyogva tö\tenek, vagy felhatoltak volna a padlásszobáig, a melynek szük ~s me~telen falai közé nem egy, de két három háznépe van öszszesZQnllva. Látják a szegényeket az utczákon, de soha sem kisérik e~ .,őke~ gondolatj okban rideg, bus hajlékaikba s nem kérdezik hogylj.n töltik be a ho sz szu napokat. :Elutaznak, legalább könyvekben, ~áv(ll tartományokba más nyelvü és szinü népekhez, ámde ismeretlenek azon néposztályok helyzetével és jellemével, a melyek azon·flgy anyanyelve t beszélnek velek, szemeik előtt élnek és velek örömre é~ , búra ugyan~on állami létben vannak egyesülve. Ez az emberne,k az embertől', osztálynak a.z osztálytól való elidegenültsége, ~gyike ,ama sötét vonásoknak , a melyek korunk nagy városait jel.l.~g~~k Nyilvánvaló, hogya polgári társaságnak valódi egyesit ő kapcsa mostanig nincs még méltólag ismerve . .; J~oldogI\ak nevezhető az a község, a melynek tagjai gondoskod~Il:k ;egyIjlásróJ, :IS amelyben különösen m i n d n y áj o k e r k ö l c s i é S s.~ ell em i t ö k él e t e,s e d é s e iránt érdekeltség található. A ro)ro1:l,ér~elem, ln~ly mások külső szükségeit szívén viseli s eledelt é~ ö~tözetetkljll:l, a ,Szegény kunyhójába, a kereszténység áldott gyiJmöl,cse, ~ I b.oldog állapot jele, ha ez a rokonérzés egy polgárza~ot , ~gé.s#el) átl1at s egy testté köt öszsze. Azonban mi már ta•
•
•
,
• ,
".
"
.
•
•
•
,
:....
,. ..
Ú
II"LJlIIJ.J ,'
pasztalásból tudjuk,hogy a siegényeken égyedpl testi , " .. enyhitése által lényegileg s tartósan nem segithetni. Krezdj:v:mf,J»;~"-" elismerni, mikép egy erkölcsi testület, egy városi község· erőfeszitésének nem arra kell irányulnia, hogy a k ü,l s ő' &ZÜ~,k' , get enyhitse, hanem hogy annak f o r r á s a i t elfojtsa, az e r k,Q,h· esi szükségeke t pótolja, társadalmi bajoknak gátot vessen, tisztább érzelmeket és szokásokat terjeszszen, a mértékletlenség és hival~ kodás kisérteteit eltávolitsa, a gyermeket kiragadja az erkölcsi romlottságból, s az embert alkalmassá s kötelessé tegye a maga saját életét fenntartó eszközök megszerzésére az által, 'hogy benne fe)){ölti egy embernek szellemét s minden tehetségeit. Egy községnek dicsősége és boldogsága áll azon szeretet szülte s élő hit támogatta buzgó s erélyes törekvésekben, melyek által a felvilágosodást, önbecsülést, önuralmat és a hasznos ismeretek & erkölcsi és vallási tökéletesedés iránti hő vágyat a társaság minden osztályában elterjeszteni meg nem szűnik. Ez az első czél, a legfőbb érdek, mit a polgárzatnak maga elébe ki kell tűznie, és ha e czélját eléri, azáltal minden más érdekei is biztositvák és kielégitvék. Világos és mégis oly kevéssé elismert igazság az, hogy a l e g n a g y o b b, mit birhat egy község, m a g a a z e m b e r. Ez a végczélja. Bámuljuk egy város palotáit, de az azokat épitő kézmíves nagyobb a palotáknál. Az emberi természet a legfejletlenebb alakjában, az inség legalábbvaló gyermekében is magasb értékü mint minden kül ékitmények. Beszéltek a ti várostok jóllétéről, virágzásáról. Én csak egyetlen igazi jollétet ismerek. Jól van-e dolga itten az em b eri l él ekne k? Ne mutassátok nekem a ti utczáitokon sürün tolongó tömegeket? Azt kérdem, mily fajta nép ez? Egy aljas érzésü, önhaszonleső, arany imádó, embert megvető tömeg-e az, a melyet utczáitokon tolongani látok? Ott járnak kelnek tán nőalakokban a felpiperézett rimák, vagy a hivalgó, pazar fénynyel, költséggel élő divathölgyek. Ott találkozom a fiatal emberrel, a ki csinos személyét a természet müveinek remekje gyanánt fitogtatja, renyhe tétlenségben vagy folytonos mulatozások közt tékozolja el arany óráit, és arczvonásaiban és szemeiben az elvetemültség bélyegét hordozza. Találkozom egy telhetetlen, kincssovár sokasággal, mely alattomos mesterkedéssel, csalással vágyakodik a gazdagodásra ; nyugtalan lelkü, mindig töprengő néptömeggel,· melyet a szükség és inség félelme tilos keresetmódokra, kétes vállalatol{l'a is rávesz; érzéketlen emberekkel, a kik másokkal nem •
.
• •
•
,
•
.
•
'
"
. •
--. ,- .
--,
,
.;;:-
TlIOKBBMANR 'IÓaSBPBITTÚDOR éLBTB
•
.
.
. •
csakinékiekJegyen jó dolguk. Vannak-e a ti kényelmes _'>1agypompasMzaitoktól nem meszsze nyomoru kunyhók, a seny. i:\r.és 'ini3ég; ' ai l ,könynjelmű vétek, a baromi dobzódás, .az istentelen' s~,. <erkölcsiEilenség,a gondatlan ifjuságot kisértés tanyái; és szaporodnak ezek jóllétetekemelkedésével, s megsemmisitik az igazakkor a ti j ó II é t e t e k csak hiu diság ·és erény befolyásait ? szelgés; mert annak valódi haszna és czélja j o b b n é p e t hozni létl1e. , Egy városnak dicsősége és boldogiéte lakosainak nem a számában,hanem a jellemében áll. Mindazon müvészetek között, melyek 'egy varost szépithetnek, legmagasb az a müvészet, mely az emberi 'nemesbülésnek mentől kitünőbb példányait állitja elé . -Gyárainklegfinomabb, legdrágább készitményei keveset érnek öszszehasonlitvaegy bölcs és jó emberi lény nyel. A mely város gyakorlatilag magáévá tenné azt az elvet, hogy az ember nagyobb értékű minden kincshalmaznál, oly benső életerőre tenne szert, mely azt valamenynyi város élére helyezné. Az a város, melyben e m b e r ek e t nevelnének, a kik e nevet méltóképpen viselik, földünkfővárosa lenne. . '.' Isten megáldotta a mi iparuukat, munkásságunkat s a mint ,hiszszük, továbbra is meg fogja áldani. Jósága iránti hálánkat tanusitsuk annak vizsgálásával, mi ezéiból adta nekünk ezt a jóllétet s · mimódon tölthetjük be legjobban a minden jók adójának ez élj ait. Jóllétünket arra használjuk, hogy városunknak magasztosabb jellemet adjunk, hogy mivelő és tisztitó befolyásokat terjeszszünk szét az életnek minden körein. Használjuk fel a jóllétet fő képpen arra, hogy a jó befolyásokat állandósitsuk azon osztályokban, a melyek a kisértés veszélyeinek leginkább ki vannak téve; hogyakadályozzuk az atyák vétkeinek gyermekeikre való leszállását s -fogjuk fel azok ügyét, a kikben emberi természetünk a legmélyebben alásülyedett, a kik el lévén hanyagoltatva, kétségkívül a törvény büntető karját vonandják magukra. Egy városnak semmi sem adhat oly . méltó jogot az önbecsülésre, mint egészséges, erkölcsimivoltaazon lakosainak, a kik a Mn csábjainak leginkább ki vannak téve. A legjobb bizonyságtétel ez arról, hogya társadalom boldogabb ' osztályai bölcsek, értelmesek és jóllétökre érdemesek. Vétek és gonoszság az az államra, mi egy veszélyes betegség az emberi testre nézve, és annak eltávolítása iránt kellene minden községnek a legmelegebb étdekkel viseltetnie. E kérdést igenis fontosnak tartom, s nem tehetem, hogy azt bővebkn ne t.árgyaljam és önöknek komoly megfontolásra ne ajánljam. ••
•
. ,..
ji ISLLBIIB 'PBLBT1'W Ii)!}Il))I'! ,
,
A társadalom mindeddigJkiválólag arra forditottaa Il)aglller,(!.lét,' . ", . és müködését, hogy a vétket megbüntesse. Végtelenü! font-Q&!.Ii.bl1 . ,+,~,;~::. dolog annak el e i t ven ni. És ezt nem csupán azok érdekéb~n ; PJlt.~ é,;;'::/~1:Í tom, kik ellen a vétkes intézi megtámadását. Én nem egye,dül v~i'J):~ , főleg azokra gondolok, kik a vétek miatt szenvednek r de szintugy, sőt inkább azokra, kik azt végrehajtják. A világos, nyugodt eszmélke~ dés perczeiben még nagyobb részvétet érzek a bünös, mint aziránt, ki ellen a büntett el van követve. Tolvajlás esetében hasonlíthatlanul szerencsétlenebb és szánalomra méltóbb a lopó annál, a kit meglopott. Az ártatlan nincs elveszve a rajta esett erőszaktétel vagy megcsalás áltaL Nem mondhatja magáról, hogy oda van, semmivé van téve ; ő büntelen, noha kárvallott. Nem viseli magán egy gyalázatos büntény bélyegét; és e különbség nagyvoltának kifejezésérf;l nem találhatni eléggé- hatályos szókat. Midőn egy büntettes börtö:nét meglátogatom s egy emberi lényt látok ott fetrengeni,a ki emberfelei társaságából számüzve van, a kinek nevét sajá,t háznépénél nem szabad eléhozni, avagy csak megemlitni is a nélkül, hogy könynyek hullnának alá aszemekből ; a ki barátjainak hizalmát eljátszotta, s a becsültetés reményét, az erény és lelkes igyekezet eme nlgóját elvesztette; a kinek lelkiismerete helyrehozhatatlan bünsulylyal van terhelve, s a ki önszivét megkeményitette a vallás és szeretet szigora ellen; . " itt, itt látok én romhíst, veszedelmet. Egy megrabolt vagy meggyilkolt ember menynyivel szerencsésebb mint amaz.! A mit én azért óhajtok, nem csupán az, hogy a társadalom v é dj e magát a gonoszság, a vétek ellen, llanem hogy mindent megtegyen a lehetőségig a végett, bogy a vétek kisértéseinek kitett tagjait m e g ó v h ft S S a a vétkezéstől és hogy ezt szint:oly jó lélekkel mivelje ezekért, mint saját magáért. Köteles volna meg nem szenvedni az emberi természetnek oly mély, oly rettenetes elsülyedését, ha a romlásnak eleit venni módjában áll. A társadalomnak nem volna szabad szörnyeket nevelni a maga kebelén. Ha nem akarja jóllétét arra forditni, hogy a tudatlanságot és sze- . génységet a legsötétebb bÜJ1Ök elkövetésétől megóvja, sőt inkább saját önzése, fényűzése, a gazdagság bálvanyozása, az emberi természet megvetése által nevelni s éltetni kivánja a gonosz cselekedetet, akkor szenvednie kell a gonosztól, s megérdemli, hogyat" . tól szenvedjen, Ohajtanám, hogy mi mint egy városi község polgár~l meglsmernők s éreznők, mikép saját magunknak r6hatJuk, fel ,
,
•
•
,
,
• •• •
•
•
TUCKBBMA'.;·;,fÓZ8IP miiODOB ÚUl
• .:.<.. .
, ' 1i~i;b ául nagy }tt~szétasok . , . véteknek és inBégnek~a mely környékez ' minket s a. miért untalanpánaszkodunk. Nemde elismert erkölcsi igazság az,lrogy minketfelelősség terhel minden roszért, a mit, b,á r módunkban állott. volna, -még sem igyekeztünk meggá.tolni? Ha a gondviselés módot és. eszközt adott volna kezünkbe, egy szemeink előtt halállal ' küzdő ' embertársunknak megmentésére és mi azt tőle , megvonnók; nem nyomná-é lelkünket az ő halálának bünsulya ? Nem terhel-e minket erkölcsi felelősség egy világtalan életvesze,. delméért, a ki ,láttunkra közelit az örvény széléhez, s mi még sem adunk neki intőjelt az életet fenyegető veszélyről ? Ugyanez okból számithatnibe nekünk nagy részét a minket környékező nyomornak és büntettnek. Miért nevekedik fel oly számos gyennek egy városban tudatlanul s a bün csábjainak . esve prédául? Mert ez a város nem gondol e gyenge teremtményeknek az átkos befolyásoktól való megóvására, a miktől pedig megóni azokat módjában állana. Miért száll alá oly gyakran a koldulás a szülőkről a gyermekekre? Azért, mert a közönség és az ' egyesek keveset vagy semmit sem tesznek a gonosz örökségnek megsemmisitésére. Miből származik egy nagy része a legsötétebb bűnöknek? Kétségbeesésből, közönyből s az inség és szenvedések oly nyomásából, mit a szánalom enyhitett volna. Emberi részvét, keresztényi szánalom, oh ha ez hatolna be a tudatlanok, szegények és nyomorultak hajlékaiba, ha ez emelné fel szavát a bátoritásra, vezetésre és vigasztamsra s kiterjesztené karjait acsüggedezők támogatására és felsegélésére I Minő uj vlIágot fogna ez a léteIre elővarázsolni, minő uj várost fogna ez nekünk épiteni, , mily számos áldozatai az jgazság szigorának lennének örvendező tanui a bőlcs keresztényi szeretet ujjáalkotó hatalmának I Kifejezém ezekben az én részvétemet a vétkező iránt. Azonkan senkise vélje, mintha én azért legkevésbbé is óhajtanám őt , azon eszélyes büntetéstől megóvni, mely egyuttal a társadalom óltalma, zását s a bünös megjobbitását teszi czéljául. A mely könyörület mellőztetni akarná azt az igazságos büntetést, melyet a törvény szab a bünösre, habár nem tudva is, egy neme a kegyetlenségnek. Mint barátjai a polgári társadalom anynyi kisértet alá eshető tagjainak még kivánnók a bünösnek a büntetéstől való menekülését csaknem 'lehetetlenné tenni. A társadalomnak nem szabad itten megállapodni. Használjon fel az minden hatalmában álló eszközt a végre, hogy megóvhassa tagjait az erkölcsi elsülyedéstől, s a bünök és nyilvános megbüntetések nyomoritó állap utától. Különösen a gyer.
;, ~ .
,
•
•
,
"
'..
. ; ',"
' -'.-;."
,
mekeket vegye oltalmába. E részben ' It legnagyobb ' foíl.ílitss'dgtt,: kötelem fekszik a társadalmon, a mit még egy község · ' . , ':!i/.~;;:i:' tett mostanig. Ha ' a gyermeket ugy hagyják felnőni,: "hogy merÖlYetí ~ ,:~~>:', k'j semmi ismerete se legyen kötelességeiről s az emberi társaságho:Ót. ' , való viszonyairól , felnőni az istentelenség és mértékletlenség gŐzt-" körében "és a hamisság s csalás megszokásában, akkor nincs níiéilf panaszkodni a felserdült vétkei felett. A társadalom nyugton SZém-" . léIte, a mint az éveken át szoktatta magát a fegyverek használao. ' tához, a mikkel a közbátorságot és békét háborgassa; s kit nyom leg.:; ' inkább a felelősség terhe, ha végül a gonosztettet elköveti? A hon- ' polgárok tudatlan és a kisértés veszélyének kitett részének erköl, csi neveléséről való gondoskodás az első kötelessége a társadalomnak. Tudom, nem kevesen fogják mondani: ' I1Nekünk nincs időnk másokról gondoskodni. Mi megteszszük tartozásunkat, ha maglink"" ról és házunk népéről gondoskodunk. Hadd őrködjék kiki. tulajdon ' háza felett s a társadalom békében fog élni." Mire; megjegyzem, hogy a védekezés nincs a valóból meritve. Igen kevesen mo~~hat.. ják azt igazán, hogy éppen semmi idejök vagy erej'ök ' nem v olna oly gondoskodásra, mely az ő házoknépén túl terjed. Mily temérdek időt, sőt pénzt pusztit el a lakosságnak nagy része az országban? Lenne csak akaratup.k is oly erős mint tehetségünk, lenne csak testvéries réSzvét sziveinkben a polgárzat eleshető vagy elesett tagjai iránt"; tevékeny erők mily nagy tömegét, lehetne mozgásba ' hozni a végett, hogy a társadalmat megszabaditsuk a reá sulyosodott gonosz bajoktól, a uélkül, hogy csak legkevésbbé is" csorbitanók a mi családain~ iránt tartozó munkásságunkat. De mjmDagunknak is kárt teszünk azzal, ha annak a községnek, ' a ' melynek · közepette élünk, erkölcsi ' állapotát elhanyagoljuk azon Szin alatt, hogy saját házunknépéről tartozunk gondoskodni. Barátim, ugyan mit használ nektek a ti házatok javára való munkálkodás, ha mind- ' , járt a szomszéd utczában, levő bűnbarlangban , a tolvaJ, a gyilkoS', ' a gyujtogató fonja terveit s kovácsolja pusztitó fegyvereit? Mily kevéssé használhat az nektek, hogy amig ti gyermekeitek neve-', lésén aggódtok, törődtök, azalatt mások a gyermekeiket neveletlen hagyják, a kik aztán a gonosz szenvedélyek és tisztátalan indulatok rabszolgáivá lesznek? Hol történik a ti fiaitokra a legerősebb ' befolyás? Az utczán, az iskolában, önnön társaik, pajtásaiktol. Gyer- ' mekeitek romlását okozhatja az az ifju nőszemély, · a ki , romlott környezetében uövekedett fel; s az'. ajkaikon ,kijövő ' elSŐ' I "
.
"
,
"
" " f "'" .
"
."f,........ • ., . ... ..' . ," .
,"
.
"
. .
-
- ,
,
•
TÖOKBRMAfijf ', if6zsl'lJ1 RIT!fCDOB "éLETE
si~ozódó . .~ ; S
!i1fidok -beszédek talán csak viszharigjai azon elvetemql;t-igonoszságnak, . mit a vesztökre hagyott egyének gyermekeitől tanultak. . Mi " az a fő akadály, mi gyermekeink nevelésére czélzó . törekvéseink et ellenzi? A "bennünket kÖl'ülözönlő romlottság. " E romlottság-.belo.pódzik a mi hajlékainkba s meghiusitja a ház befolyását; Azzal "á "reménynyel kecsegtetjük talán magunkat, hogy a m'i kisdedcsaládi.kötünket aZ . általános tisztátalanság közepette is tisztánmegtarthatjuk. Ez anynyi volna, mint megkisérteni egyes lakházainknak egészségben való megtartását akkor, midőn 'valamely ragályos kórság dühösködik körültünk. Ha a szomszédságban felhalmozott · undokság büszhödt szagot s dögvészes párát terjesztene szét mindenfelé, hiába ' vitatnók azt, hogy mi részünkről mindent megtettünk saját házunknak tisztántartására. A kórság azért nem kevésbbé fogna .mireánk elragadni, mert mi nem valánk annak okozói. Immár az erkölcsi romlottság épp olyan vészteljes, mint a testi kórság. Nekünk személyes érdekünk van abban, hogy mindenhol rend erkölcsi "elvek jussanak uralomra. Ha a társadalmi testnek e g y 1.agja szenved, a többinek is mind szenvednie kell. Ez Isten rendelése, -az Ő szeretetének és irgalmának rendelése; mert ily formán látja jónak bennünket " inteni, hogy testvéreink javára is gondoljunk. Igen is gondoskodnunk kell a mi házunknépéről ; de mi az a fő czél,a mit gyermekeink nevelése körül szem előtt kell tartanunk? Az-e, hogy őket csak önmagokért neveljük, hogy őket örömeik és élvezeteikben magokra elkülönözzük s nekik oly ismereteket nyujtsunk, melyekkel csupán saját érdekeiket mozdithatják elő? Sőt inkább nem annak kellene-e első gondunknak lenni, hogy beléjök lehelj ük a keresztény vallás lelkét, hogy bennök nemes érdekeltséget gerjeszszünk emberi nemök sorsa iránt, s képe::;itsük őketembertársaikért élni és ha kell, életöket is feláldozni? Nem ebben áll-e a valódi nevelés? S ha ebben, akkor nevelhetjük-e jobban : gyermekeinket, mintha minmagunkban mintaképeit állitjuk szemök elébe . az igazi részvétnek, melylyel kevésbbé megáldott embertársaink iránt viseltetnünk kell? Nem fogna-e akkor minden, . még légközönségesebb tettünk is rokonérzelmet gerjeszteni fel bennök .a szegények, a tudatlanok és elsülyedtek iránt, s a házi nevelés eme _befolyásai nem tennék -e őket képesekké arra, hogy a családi körből ugy .lépjenek ki a világ nagy piaczára, mint jóltevői saját .nemöknek ?" Ez, k e re s z t é.n y i . nevelés és töphet . ér mindeI.l . Illás . mivettségnéliAdjatok a :. tál'sadalomnak egy nemes. , ér.zé~ik i)n:: . .;
"
"
"
ts "
••
• •
•
.
: -s;
~,
' "". ,<'-j. ,~.
•
,
zéstelen lelkü fiat vagy hasonló érzésű; leanyk shvjBzBzafueMtek nak kamatostul az adósságot, a melylyel tartoztbk. ,'iBoldoglf ' ,', " a melyben ily tagokat nevelnek, a kik jövőbenIÍj' c~~dtilr " azon községi testekre nézve, melyeknek tágjai, sok l ,áldás ;fQf:t.itl{llÍr lehetnek. E tekintetben mily rendkivül, hiányos még, a Ihi: llet~lérj.' sünk l Mialatt bőkezüleg fötditunk ' óly tetemes költs,égeket " csupl!1. felszines ismeretek szerzésére" nem ' sok törtéilik oly ez'é lból, ., 'hQg~( nemes, hősies, önfeláldozó lelket gyulaszSiunk fel . az jfjuság:szivébeIi,! E megjegyzésekre talán egy baljós skeptikus·.igy fog : felkiál~ tani: "Mire való mind e fáradság? A társadalmat nem;lehet,:megr. , jobbitani, annak sérveit megorvosolIli. « Ámde a,' kéts~gbeesés, eme szózatának nines semmi jelentősége az emberbarát előtt; ; a 'kinek ' van hite Krisztusban, ez Istentől rendelt újjáteremtőjében a, Yilág~ nak, s a ki a történelem fényében öszszehasonlitja a jelent 1;1$. el" • mult időkkel. E tekintélyek ' alapján én azt , erqsitem, hogya , t 4!:ö;' sadalma:t meg lehet jo bbitani. Én meg vagyok győződve; hogy", ez a város új arczot öltene, ' egy új világgá lenne; baa"jobbak ,és értelmesebb ek egész komolysággal igyekeznének benne . s~étterjesz,:" teni önnön jóságukat és értelmöket. Nekünk elég erőnk Ván: nagy,:, szerü változások előidézésére, ha azzallelkiismeretesen ;élünk. S , én még hozzátennéÚl: hogy Isten ' éppen aczélból engedi , meg a roszakat, hogy törekednénk azoknak ellentállani és legyőzni • . Isten,' azt akarja, 110gyevilág jobbá és boldogabbá legyen" nein az ő közetlen befolyása, himerri az emberszeretet munkái. ésszenve,d éset által. E világ bizonyos mértékben át van engedve agonosz ,hatak mának, hogy legyen a jó hatalmának emlékköve · és diadaljele.: A , benne levő roszak és nyomoro kban nincs ,ok , ll; kétségbeesésre;,lH.I/ nem felhivás a nagyobb erőfeszitésre. Földünkön az isteni ember:: , barát harczot kezdett meg a rosz ellen; keresztje ,fel van' emelve,~ hogy harczosokat gyüjtsön a viadalra, s a ' győzelem meg van irva vérében. A lélek, melyet J ézus Krisztus lehel, mátis , képesnek bb zonyult e viadalnak megbirására. Menynyit tett már isa keres2í"',; tény népek vadságának szeliditése , a családi élet ,neme~itése; : ai rabszolgaság eltörlése vagy ' enyhitése, s ' kól'- és menedékbázak ellie~ ; lése által? S mindezek csak első gyümölcsei e léleknek. ' A :nagy;7: szerü előhaladásban, melyet a népek már is annak befo,lyása~att: tettek, azon tanuságra tettünk szert, hogya társad,alom :,..unc$,: ,&:Jirh ra rendelve, hogy magát ' folyton ismételje:, hogy i Öl~ö.kkjL~()negy , ponton yesztegeljen, s nem s2íükség, hogy ,'lk nagyi<;Y:áto~ J;f1r.i::
, ,
, ,
"
-
"
'
•
,
,
•
,
,
,
..,, ";'.
,
,
•
..I
vábbis :iliindeu'F6udaságJi essi6métfészkei legyenek. Senki sem fogtil 'fel ' korunknak fő ' sajátságát, a ki nem ismeri fel benne az eszközaket és anyagszereket , ' melyek által nagy és áldásos változást idézbetni elő ' li tá~sas ' életben. A forradalom, melynek keresztülvi~etéte' mi hivatva vagyunk, , valójában már megkezdődött. A mi k()i'Unknak megkülönböztető jellege az értelmességnek, a miveltségnek~s . á;baladási szellemnek sokkalta nagyobb körben való e Ite r fe dié s e mint a korábbi időkben. A közép és munkás osztályok olyanmivelődésieszközökkel birnak, a mikről eddigelé nem is álmodtunk. S miértáHapodni iDeg itten? Miért nem szaporitni ez eSZKözöket, a hol azokat már használatba vették és oda vinni, a hol még nincsenek meg? Miért vonnák meg, a község egy részétől a világosságot, a részvétet, a segélyt, melyek által az jóllétre és erelyre emelkedhetik? Napjainkoan kivált kábaság volna kétségbe vonni a társadalom jobbulásának lehetőségét. A gondviselés fénylő világósságban állitja szemünk elé az emberek sorsa jobbitására irányzott törekvések sikerét. Utalhatnék azon erkölcsi változásra, mely a legujabb évek alatt mevt véghez közöttünk jó emberek erőfeszitései folytán, melyek , által a mértékletlenség kiirtását tüzték ki czélul, ezt ' a legrögzöttebbnek látszó bünt, a mely minden egyebek felett ' szegénység és vétek forrása. Azonban ez a hazánkban támadt erkölcsi forradalom öszsze sem hasonlítható azzal a bámulatos müvelettel, a mi jelenleg az oceán tulsó részén megindult. Irföldaz 'Ország, a melynek lakossága merőben el volt aljasulva s ' koldusodvaaz eláradott mértékletlenség miatt. Már a zsenge gyermekkor belé · volt ugyszólva keresztelve a részegességbe. És most két három év ' óta e százados vétek majdnem kiveszőbe van. Máté atya ezen erkölcsi forradalom inditója feljebb becsülendő a korunkbeli hősök és államembereknél. Mi protestánsok mosolygunk a katholikus egyház ó legendáin; ám itt valami nagyobb van, és ez való. Habár kétségbe vonjuk is ez egyház meghalt szentjeinek igéilyeit,van egy oly ' élő papja, a ki ezen egy munkájáról ítélve megérdemli a szentek közé avatást, s a kinek neve a naptárba; volna iktatandó nem sokkal alább az apostoloknál. S egy ilyetén korban kellene-e kétlenünk a társadalomnak gyökeres átalakítását s a néptömegeknek az állati tudatlanságtól s még állatíbb elaljasodástól .\'aló megszabaditását ? . . Városunk nagyobbodik,és mi türhetetlenül óhajtjuk még gyorsabb növekedés,ét, mintha ·,nagy .terjedelmében s l~osai számában ,
,
•
,
'~~'
,
.
.
,
állana jóllété' és ,boldogsága. D.e ninesen~e itt,: bél$~ ·, . dés: m i n ő népséget fogunk abba ,öszszegyiijiten~?' Qlbf ,v~k..0k'H fYJa~; , gyunk-e, hogy más városok tapasztalatait 'ismételni ki~ánjJi1k ? l(GJi1;l~ pán anyagi gazdagságunkat, testi kényelmeinket akarjuk~e , .AeY«a:.;~ ni? Nem tudjuk-e, hogy anagy városok eddigelé lJJú;lden -kétség:-.. beesett egyént befogadtak, egy sereg tudatlan, fesl~tt, ,elvetem.ede~t~ erkölcsü szegényt neveltek fel, ésa :dobz:ódás. ~s ; nélkülözés, aJél)lY:i üzés és inség legborzasztóbb ellentétei által :v;annak,elt.ol;'útNa:? Nem tudjuk-e, hogy a nagy városokvag.yontalanmunkás: Oszt:álY!l~ között a halandóság öszszebasonlitva a 'vidék:kel rémitöen n~g~,és ennek nem egyéb az oka, minta hü~hödt lég, amelyben e46n ~m- ; berek élnek, a lakhelyeik ronda, nyirkos és ·-ho.mályos volta, ..a 5;Q,k nélkülözés, csekély ápolás, miben a gyermekekrészesü1n.ek, · s ,a durva büntények, a . melyek a tudatlanság . és szegénység .szülöttr: jei? Ne kivánnánk-e ' jobb sorsot e mi oly dl1ága ,sze(e.tett v4ro.sunknak? Nem gyanusithattok azzal, hogy ellensége v-olnék )lunak; . a mit haladásnak neveznek. Hadd viruljon fel és nevekedjék v;árosunk. Füzzék vaspályák . öszsze a nyugottal. .Kapcsolják öszsze ,a kereskedést a legmeszszebb fekvő kelettel. Ámde . mig ~kként J1evekedik a vagyonosodás és népesség v.árosunkban, .engedj,étek, még gyorsabban nevekedni a benne lakók értelmességét,. kegyes és er.ényes voltát, házi tisztaságát és testvéries egyesüléséteJ,őmozditó eszközöket. Gondoskodjunk a népnek inkább erkölcsi mint ,természeti gyarapodtáról. Ám vonja meg tőlunk .Isten a g/tzdags~got, ha azt meg nem szenteljük snemesitjük a köz~zellem ,a :ma· gasabb rendü mivelődésre irányult intézménYElk,a mivelt.eb.bele .,és tehetősbeknek a tudatlanok és szegények sOl'sa.iránti munkál'uészvéte által. Ha a gazdagság szükkeblü és megkElroényiti sZ,iyciink~t, ha felső és alsó rendüek zárt osztályait állitja fel,ha a gazd/tgo,k at fényüzés és kevélység áltál megrontja s egy alávaló, semmirekellő ;sze ~ gény osztályt hoz létre, akkor Isten őrizzen m,eg ,attóJ. Dea gaz;~ uagsággal nem szükség ekként viszsza.élni. . N.emeseb b .czélokl'a .itl élhetni. Nevelheti az a jótétel eszközeit, tanítókat szerezhet azjga~ ságnak és erénynek, a társadalompusztáit virányokká váktoz~thatja. Ily czélokra legyen szentelve ami gazdagságunk. Ily mMon .MláJ:kodjunk érte a minuen jók adójának. \.' . ' , Ez alkalommal csak e'g y . eszközt emHtek fel, .a mi . váro$llrr~ jobblétének előmozdítására szolgálhat: a s z.!3g én y e b,b n; é~,g s;~: t á l Yo It s z ám á r a felállított.1 e l k i P á s·z t or sá ~,9!t. ;E~en;~~11.
•
"
.,'
,
,
•
,
;.
,
"
.
, '
l
,
,
,
TUCKBRMANN iÓZSBP HlT'UDOR ALBTB
,
•
•
•
>
mány 'alapitása magok a viszonyok által eléggé van indokolva. Hogy a>jtársaság amaz osztályainak, >melyek a nevelés és mivelődés kevésebb" elemeiben 'részesülnek, különösen szükségök van egy tanitó élő szavára ,s oktatására; hogy a leiket szokásaik s életviszonyai k kizárnak templomainkból, azokat saját házaikban látogassák meg a kerésitény lelkipásztorok, volna-e ki ezt el ne ismern é ? Ha a kikszelleiÍlüilk ésszivqnk kimivelésére anynyi eszközzel rendelkezünk, nem 'lehetünk el a keresztény lelkészi hivatal nélkül, menynyivel kelésbbé lehetnek el, a >szegények. Azért kötelességünk, mit szives készséggel kellene teljesitenűnk, buzgó vallásos és mivelt lelkü férfiakat küldeni >szét, a kikerősitenék az erkölcs és kötelességök utján, az élét nehéz kisértetei miatt tántorg6kat; vezetnéir a minden jó tanácsadó nélkül szűkölködőket; felemelnék a legsulyosb körülményektől elnyomottakat, felébresztenék a saját szellemi erejökről majd semmi öntudattal nem biró lelkeket; bátorságot öntenének az elcsüggedt szenvedőkbe ; egy jobb világot tárnának fel azok előtt, a kikre nézve e >világ mély sötétbe van borulva s mindenekelőtt azoknak gyermekeit mentenék meg a végveszély től s őrködnének az ifjuság felett, mely arra látszik születni, hogy a szülők szegénységét és bünét örökül nyerje. Egy ilyetén feladatra szervezett lelki pásztorság tagadhatlanul bölcs, nemeslelkÜ, keresztényi intézmény. Ennek gyámolitására hiv fel titeket a mai ünnepély. Tegyétek azt szivesörömest. Nem arra hivunk fel, hogy egy eredményében kétes jótékonysági vállalatot pártoljatok , hogy távol tartományokba tanitókat kÜldjetek, hol egy puszta hálátlan talaj évek legkeményebb munkáját igényli, mielőtt gyümölcs mutatkozhatnék. Fel vagytok híva, itt e város szivében egy oly intézet ápolására, mely az élet vizét saját népünkre árasztandó, a melynek imaházai , vasárnapi iskolái, könyvtárai közepettiink vannak, a melynek szolgái a jótanácsot és vigaszt azon házakba viendők, a melyek tőszom szédunkban vannak. Legyen hát áldott e jó mű és legyünk áldva mí is a jövő nemzedékektől, hogy őket igyekeztünk megóvni legalább egy részétől a korun~ra árnyat vető legsulyosabb roszaknak, Bevégzém az általános elmélkedést, melyre a mai ünnepély szolgált alkaImul. A szegények lelkészete azonban még sajátságos érzelmeket és gondolatokat is ébreszt fel bennem, a melyeknek kifejezése jól esik az én lelkemnek, s bizonyára e mai ünnepélyiiuk ez élj ával sem fog ellenkezni. A szegények lelkészetéllek keletk~ztét főleg egyik legrégibb s legkedvesebb barátomnak köszönhet-
•
•
~8 lBLLB~lg PBU!ll1\
,
', '
jük, a ki nehány hónapja egy idegen tengeJ:J:l~rtonllU!lIY~ ( ,el. Le~ gyen megengedve nekem az Ő emlékének hálaadój~t itten Je&z.etui IIzzlIl a fesztelen szabadsággal, mire a bal'lÍtság nekem, ugy tetszik, jogot ád. l~u 11em gyüjtöttem nagy f
•
..
•
•
•
;fl
, •
•
•
.~
.~
.. ,., ."
.~
'.": . ~
.'
.
. 16& '
TUCKERliÁNit 'j6zsElf Jfi'ffUDOR tiEfB
ré't~t , !üdvös ' ,jenyitéséről.TIy keveset igérő vala ' kezdete egy rend-
kNüli;' erélylyel l és" közhasznü muukássággal folytatott ' életpályának. ' , :: Agdndvisélés jóSágos újja egy kisded; szegény községbeujelöltf ki- ' sZámára ' állomást, a mely semmit sem nyujtott dicsvágya felköltés'é re vagy szellemének elszóródására. Itt évek hoszszu során át "cseridesegyhanguságban töltötte életét; de épp e körülmény külOnösen' alkalmas 'volt arra; hogy megadja neki azLa higgadtságot, szilárd ,kitartást; amire szüksége volt. Itt lett ő m u n k á s s á, szorgalmas és lelkiismeretes tanulóvá; itt szerzé meg a theologiai tudományosságnakisgazdag kincstárát. Ekként egészité ki korábbi trtdományos nevelése hiányait s erősité és élesité lelki erőit. Azonban nem arra volt ő teremtve, hogy életét a tudományhak szentelje. Ereje nem az elvont szemlélődésben, hanem szivében gyökeredzett. Erkölcsi, vallásos, jótékony érzületének köszönhetteő 'főkép értelmi tehetségének kifejlését, s miután szorgalmas tanulásával a tudományban szilárd alapra tett szert, egy benső helyés ösztön megsugta neki, hogy a tudomány nem az ő hivatása. Szive a gyakorlati életre vágyakodott. Mind inkább-inkább áthatá őta világ inséges és bünös állapotának gondolata. Midőn tanulószobájában .ült, annak elképzelése, mit ,kell embernek szárazon és vizen szenvednie, odahagyatta vele könyveit. Ellentállhatlanul vonzották őt embertársai felé azoknak szenvedései, még inkább annak érzése, hogy van valami nagy e szenvedés alatt, s a szellemi szükségeik iránti rokonérzés. Tanulószobájának ablaka a tengerre nyilt; s á láthatáron feltünő fejér vitorlák a tengerészek tudatlanságát s :etkölcsiveszélyét juttatták eszébe , s ennek következtében ő volt , ' " , . ~telsöa mi hazánkban, a ki lépéseket tett az emberek emez osz!t!U~nak erkölcsi javitására és oktatására. Az e végre alapitott tál'· siiiát ' nem felelt meg ugyan a maga cz élj ának, minthogy ő kevéssé vagy éppen nem ismerte az embereket, a kiknek szolgálni kivánt s maga a kozoI;lség sem tudott akkor ugy, mint jelenleg, érdeklődni ezen uj reform iránt; de a szellem, mely tettre inditá, a kisérlet felsU'lte .miatt nem csüggedett · eL A missió ügyét karolta fel egés:l. buzgalommal; rendkivüli erélylyel gondolkozott, szólt és irt arról, és ha és'aládi viszonyai nem gátolják akkor, ugy hiszem, magát egészen ,Ii. .pogányok szolgálatára szentelte volna. Mia:hitta világon lévő sok gonosz elleni harcz szenvedélye ily nagyon lelkesité, egészsége hanyatlott. A testi szenvedés sötét lÍtján ,.~ :Vezeti&iit a gOndviselés életének sajátképpi nagy hivatására. ó
.
'
,
•
-
13etc~ség'e
miatt nem vala többé alImlmas 8o .h,~Z;Qn()W ~gJ$MI\~~, szav,ínak szerfeletti meggyengi.ilése miatt. Érezte, bogy}me~ ,,~~~\ szünnic it rellllcs prédiJGilástólj mint kellene1)áJl neki mükö,dn\e? • Egy jó ódban megragadá őt a gondolat, e . v ár o s s z e.g éil~"eJ ' . "I.o ];,:·úlat ám szen tel II j magM, s ez isteni szó2j8otként nyilatkRJ!lof4; Ilek i bensejébon, TanlÍcsot kért tőlem, s éll bátoritám a:to Ő hitét rellléllyét, Iwlr rég úta lÍt levén hatva azon meggyőződéstől t ,b()g}',
s
a tiÍrsadalom újablJ , hauílylyal hiró erőket szükségel II maga meg\úl! ;í:i;ír
kik iinfl']últ!oi:ó lélekkel a.dják magokat eule munkára. Egy~lör~
'ak uem remegve lé!>ett ő be a szegények hajlékaiba, hogy. . nekik . , ('gészcn iS/lIeretlen létére a maga részvétét s barátságát ajánlja. l1:lIICIU " ll juhok ismerték a pásztor szavát." A szegények mintegy lisztüllszcrüleg felismerték jó barátjokat, s , a legelső pillanattól fugva kiili)nö ' gyöngéd 'égi és bizalmi vjzony szövődék Mzöttük. MrI,uri közlelllényei ut.in még élénkell emlékezem a. hatásra I , ~t a ~legéuyekkel folytatott érintkezése gyakorolt kedélyére. Ö szerette vahl oket, a milcor még kevéssé ismerte, a mikor inséges állapotjok t ::-ak a ké pzelődé 'en .it hatott bé lelkébe. Azonban rajta. is bebit Ullyult, hogy se1lllui szemlélMé ' vagy kél)zelgés sem pótolhatja ki a mlúdi tapasztalás helyét.. A szegények által beMe feléles.ztett ruKUII: zeuv ' érdek oly mély oly erőteljes volt, hogy neki ugy teISi'ctt, mintha a szeretetnek új forrása fakadt volna fel . keblében. 10:;.:)' h'jlluelclll Iwgycucze Hem léphetett volna vidorabb kedvv~ és nagy obb gyor:;asággal a fényes terembe, hogy il magas kegy sUW,\rai u :.útkúré".zék, mint 1:1. mi barátunk sietett az . níru :;\Juk :-; őtt'lcbb utczáiban. Mily sokszor állottau) , lIIély í hlt!l il :izcrelet elött, mely az ö müködé ét érde1dö . kIII.It:H1éll)t:i bol ki:;u~.irzott. Soha sem íeledbetek el egy e.sW dÚlJ li bC:>l.élgetve v -Icm s az elhunyt .Follen tu,dorral a IH:k igényciröl fi társadulonlJlu.k bideglelkÜ8égéről t l:1'/.dI IlCiuCK IIIé1ységo által nemcsak mél un meghnto t, hanem· lllulatlal i:i is töltött el IllinI ct, és én liolta nePI. II mint elvált. tőlünk, lfollen tudor, kit önnön lelt ll:t . nagyságnak , igy ~ól& nagy emuer I Ez af. omucl'tár:!w il'liut érzett rő 8Zele~t '. JOlIgát;. ::lot illkálJb ~ ClUb 1'i l :uyok , Icmi tlJrnlw~etérőJ) balhatatlan relldelt~t.~4J; l'
,
,
I',
•
, •
--<
'
;,3:, '.-~ :i:.\:·;:;l~;!,.
",
•
•
-,"
'.
,"
.
, , '.
:~'." .
,
-
,
•
, ide
TUCKBIIMAII'Í'( 'SOZSBP HfTTVDOB ÉLETE ,
zoU
•
.'
í'SmereO~Ihilapult.
k ki az emberi lénynek eme nagyságát, a l~eknek Istennel való roJmiiságát voltaképpen megismeri és mélyen érzi, az olyan embert -napjainkban igen is rajongónak hiresztelik el; mert a mi társadalmunk állap-o ta, nagy mérvben, az ember magasb rei1dü jogainaK, 'igényeínekés rendeltetésének megtagadása. Ez a szegények iránti szeretet adott a mi barátunk mUllkáinal{ erőt és sikert, ez tette az ő lelkészi tisztét életteljessé s adott annak tartósságot. Ez a ház, melyben most egy ütt vagyunk és többi imaházaink ebben a szeretetben birják alapzatukat. Semmi sem szakaszthatta el őt a szegényektől. Hideg, zivatarok, betegség , kinos fájdalmak nem tartbatták őt kötve saját házához s csak a családjához füző kötelékek tartó~tatták viszsza a szegények közti lakástól. Mondotta is olykor, hogy ba, e földi pálya megfutása után, hatalmában állana magának újabb munkakört választani, ő a ' szegények angyalává 6hajtana lenni; és ba az elköltözött jó emberek szellemének szabad lenne meglátogatni földün]{et ) az ő szelleme , kétségkivül az inség és fájdalom hajlékait keresné fel. S mi~ eh" ben a mint megjegyzém, nem volt valami kápráztató rajongás. O világosan látta a hibákat és vétkeket, melyek a szegények között oly gyakoriak, ismerte azoknak fortélyosságát , renyheségét és hálátlanságiit. Ott lelkészkedett közepette a rondaságnak s a Lanyag gondatlanságnak, s a való élet a legdurvább alakjában tolult feléje. Ily jelenetek nem egyhamar tesznek valakit rajongóvá. De mind ezen jelenetek között az isteni erénynek most halvá.nyabb jelei, majd diadalai tüntd{ fel szemei előt.t. Nagy lelki örömmel beszélt a béketürés, önzéstelen cselekedet s Isten akaratjában való megnyugvás példáiról közepette a sulyos szenvedéseknek, és e példák lljj, mutatások voltak rá nézve , hogy a legszegényebb lmnyhókban is halhatatlan lényekkel társalog, s a lélekben rejlő isteniség iránti hite örömek ' kútfejévé változtatta át lelkészkedését. T u c h er m a n n tudort olykor a vándor-l elkészség alapitójának nevezték. Ha ezt ugy értik, hogy ő lett volna els ő tervezője a szegények számára felállitott külön lelkészi hivatalnak , a ldfejezés nem egészen helyes. Előtte m,ír munkálkodtak férfiak, a kik ldzárólag és jámbor odaadással szentelték magukat vallásos oktatására azoknal., a kik az istenitisztelet rendes helyein nem jelenhetnek meg. Az ő érdeme abban állott, hogy e foglalkodásba új életet öntött, megmutátván annak hatályos voltát; felemelv én azt elhanyagolt állásáboi a vílág újjáalakitásának hatósabb tényezői sorába s ,
•
."
•
.•.
• •
,. .• •
..
• ~
~,)"
• •
ts IELLR.E, FELE1T>.;·:·:~;
...,.', " "
.1;1 '.•."
,·1 ·.
'
•
új reményeket keltve a társadalom ama ·részének etkölcsi jjAvitásá~
ra nézve, a melyet remén yvesztettnek tekintettek.. Az embereknek legnagyobb jóltevői nem anynyira azok, it kik egészen el'edetié.s meg nem kisértett munkássági módokat fölfedeznek vagy kiterveh nek, mint Jnkább, a kik a jól ismert eszközöket és intézeteket meg~ ragadják s a:~okat uj hatályos tényezőkké alakitják át. Barátunk alig lépett hivatalába, azonnal felfogá, hogy az a közhasznu tevékenységnek egy addig alig sejtett mezejét tárta fel előtte. Látnoki hittellehelé egész lelkét abba, s az ő példája és sikeres munkássiÍgú felbuzditott másokat is azon tényezőnek felkarolására. ,Ily ér~ telemben igen is mondhatni, hogy ő volt alapitója a szegények lelkészségének. Általa vert az gyökeret az emberek bizalmában, a tő le kölcsönzött el'élylyel ment át más kezekbe s mutatta fel magát oly alkotásként, a mely megérdemli, hogy maradandó intézménynJé legyen a keresztény egyházban. A siker nagy részét kétségkivül az ő szive tisztaságának és őszinteségének lehet tulajdonitni; de nagYl'észint az ő tiszta belátásának is ugy az emberUélek alapcröire nézve, melyek a szegényeket alkalmassá teszik a jó befolyásoknak elfogadására, mint azon eszközökre nézve, a melyek által emberi lényekhez, kik a szegények éhez hasonló állapotban vannak, a legsikeresebb módon lehet közelitni. E nagyszerü munka kivitelében Tuckermann tr. nem volt magára hagyva; rokonérzelmü barátok közremüködésében hathatós támogatást nyert. Müködését az amerikai unitárius társulat pártolása alatt kezdé meg. Később a szegények lelkészetének állandósitása és hatósabbá tétele végett társulat alakult ily név alatt: "testvéregylete e város egyházainak, " mely eme munkát gondozása alá vette. Abból a meggyöződésből indultak ki ez egylet alapitói, hogy egy keresztény egyház nem csak a saját tagjai épitésére, hanem átalában a keresztény vallás ügyének előmozditására van felállitva s különösen köteles arra, hogy az erkölcsi és vallásos tanitásban való részesülést a környezetében levő oly családoJn'a és egyénekre nézve is lehetövé tegye, a kik szegénység vagy más kö- , rülmények miatt a köz istenitisztelet . jóvoltát nem élvezhetik: Ez eszméhez képest a testvéregylet imez egyszerü, de hatásos terv . szerint lőn szervezve. Mindenik egyháznál, mely hajlandó volt a szegények lelkészeinek fentartására segédkezet nyujtani, egy fiókegy~et lőn alakit.va, melynek tagjai tehetségök vagy buzgóságuk sz.ermt adakoztak, s egy , központi hivatalban volt képviselve, melyn!lk 19aa-
.
•
.
.
.y •
~: " c.
",
,~.
"
o
,; ,(
•
·, "," .'
, ,
, -! .. '
~~ -
TUCItERM'&Nlh.JÓ·Z5BP 'Hl'llTUDOR ÉLETE
'lUI!) .
,ála.ttl liItott/ ari
,'"
eg~Bzügy .
.Al szegények pásitol'lása igy szof,oSliűsltszefögg'ésbé lő!!' líózva a rendes egyházi intézményekkel, s 1d1~tá~ba .téve, hogy ezekhez , hasonlólag állandó hivatallá válhas'sék: ,De a kitlöriböző égyházakat is ezáltal egy uj kötelék füzé egymáshoz, ném a hitvallások, vagy ' egyházi hatóságok, vagy szervététek 'köteléke, mélyekrrek czélja a hatalomnak vagy befolyásnak öszpontositása,hanem a keresztény szeretet munkájának és a kel-esztény igazság és erény terjesztésére irányult müködésnek Szent kötelé'ke. Az egylet csak szerénydijjal látta el Tuckermann tudOit, de ö nem is , kivánt semmit azon felül, a mire mulhatlanul szüksége volt,. hogy mentve legyen az adósságtól ; de eztmegkivánta. E l;észbe~ különösen érzékeny volt, anynyira, hogy a róla való tudósit:1s' nem lenne teljes, ha e vonásról nem emlékeznénk meg. Borzadott a legkiseb'b pénzzavartól is mint elszenvedhetetlen rosztól. :,;S~nkÍtiek se légy adósa semmivel," volt a szabály, melyet ő háztai'tásában mindig szeme előtt tartott; és szoros gazdálkodása s bölcs élőtt:ilátás'a által oly karba helyezte magát, hogy egy népes családdt gondozhatott a nélkül, högy csak egyszer is előre kiadta volna jövetlelmét, vagy adósságot csinált volna. E tekintetben az ő tanácsa és példája nem egy gondatlan barátjának szolgált bölcs ej::; dó'tgáló' le'ézkével. Mi a főbb észméket illeti, melyek 6t lelkészkedésében vezeték, valamint eljárásának r é s z l e t e i t: ezeket megismerhetni ném anynyira egy terjeeleImes, ele kevéssé jelentékeny művéből , mint aion jelentésekből, miket ő tenni szokott volt a t,i,rsulatoknak, il melyekIi~k pártfogása alatt munhálkodott. E jelentések a tallasztalások gazelag kincstárát foglaljlík magol{ball, s kivúlólag becsesek atra nézve, á ki 'bölcsen és sikeresen kiván hatni II szegényekre. Bizonyságot tesznek arról, mily mélyen ismerLe a nyomorultak és szükölködők kisérteteit, veszélyeit és szíveit, s ámbár azoknak tévedéseit és büneit nyiltan megróvja, irányokban érzett részvéte mégis soha el nem lankad. Ez iratokból kivihiglik, hogy a magasz tos érzet, mely hivatalát lelkesité, a rendíthetlen bizalom volt Istéúnék a szegények iránt való kegyelmes czélzataiban. SZel'ill te az ő illapotjok soha csak egy pillanatig is el nem választo tta ő k et teremtöjöktől. Sőt inkább Isten jelenlétét ő még lllélyebbeu érezle a szegények szűk, kényelmetlen laldnízaiball mint b<Írmillő lllÚS helyél1. ,
• •
És JKLL'f:&tE,
•
FEL'8TT~
, ,
.
A szegények magasb, halhatatfun, térinészetének eli.smeTése; moly az ő lelkét állandóul betölté, a velek való társalgását, ilS! 31 g yö n gé d fi g y e lem és m eg becsülés zománczávalvontáb'é. Ö mindig őszintén, bátran beszélett velek, de mégis mint azonegyí mennyei atya gyennckeivel. Bizott az ember erkölCsi természeté,,' ben, bár menynyire el volt ü; nyomva s romolva, sbizónyos .voJt abban, hogy egy sziv sem állhat neki ellent, csak sikerüljön azt m eggyőzni az ő testvélies jó részvéte felőL Szabálya · volt, mit egyébiránt sokkal ösztönszerübben követett ő, hogysem azt nála szabályuak lehetne nevezni, Ilogy mindig b ci, t o l' i t ó l a g s~ólott a szegényekhez. Érezte, hogy a tel'ühöz, mely alatt a szegénynek lelkc és bátorsága már is majdhogy le nem roslmd, neril szük" ség még ráadás is az ő lelki vezetőjének keményszivüsége által. O a testvéri szeretet hatalmával lépett · felj s ugy találta, hogy az isteni fegyvel'készület. E pontra vonatkozólag nem lehetne -igenis sokat mondani. Boston városát -illeti minden más városok felett ' a dicsőség, hogy bizonyságot tett al'ról,mily sokatkivinetni nemes és szeretetteljes beszéd és -cselekvés által a társadalom a z o n osz tályaimíl, a melyekre, mint sokan hitték, csupán fenyegetéssel, szigorral és rettegtetéssel lehet benyomást tenni. T u c k el' m a n n tr. és liövetői a szegényekkeli társalgásokbun, valamint Taylor lelkész a matl'ó;wk l{őzti müködésében példát hagytak nekünk, hogy az emberekkel a legcsekélyebb reményt nyujtó helyzetekben is ugy kell bánni mint emberekkel; hogy a dal'óczruhák sőt rongyok alatt is lelhetni gyöngéd és nemesél'zelmii sziveket, és hogya szívnek, lIa átalkocIott is, van viszhangja egy igaz banít és test.vér szav,íra. Az az ir tóz'atos gondolat, hogy a társadalom bizonyos osztályait csuk féleIcm és babona (mal lehet féken tartani, itt oly cz,it'olatot tahiJt, mi az emberiség bal'átjaira rendkivül örvendezte tő. Tuckermunn tr. a vallást illető saját magasztos nézeteit közölte a szegényekkel is, s gyakran beszélte el nekem, mily élénk érdeklőd éss el fogadták el azolmt. Azonban ő soldmi eszesebb volt, mint hogy a maga nézeteit, elveit, elvont alakban vagy hittudósi nyelven közlötte volna. Szívébe -voltak azok mártva, uuelőtt utat találtak volna ajkaiba, és · a mint azon melegell, és üdén ' buzogtak ki e i'ol'l'úsbúl a szefYények szomJ'u lelke is élő viz gyamínt élvezte. , to kl 'd ' T II C k e r III a n n sikerének nagy titlm abban a.z élénk érde ö eslicn rejlett, melylyel Ő az e g yes e 1Jl b e r ir<Ínt viseltcte~~.. ,Nem volt természete, hogy altalú,nos módon és általános eszkozokl\el
•
•
•
--
. ,. .
,,'~'... •.. . . '
.
••
'
'., •
.
,
•
,
TUCKERDlA>NfiI!:';J,ÓZ5.EP BITTUDOR ÉLBTII ,
hasson, a tömeg~'ki'e;, ő ' ':különös, esetekbe.fektette eg.ész lelkét. Mind.en i s~env9dőj ' a ldt"meglátogatott, különös ragaszkodást és részvé: ő' benriegerjesitenL Jól emlékezem a mély megindulás2'f:;,i,;>1f~~,:a :melylye};egynagyon ' roBZ ..,utra tévedett emberről mondotta ne'.~,·';;,;~~f*,~em: "én ennek 'az embernek , lelkét el nem hagyhatom ; meg kell ,' .. '. azt.- szabaditanom. " , Őa legroszabb emberrel is éreztette, hogy van egy barátja, és önnön személyes részvéte által ujolag öszszekallcsoltaembertársaival . . Egy másik jellemvonása is megfejti az ő sikereit. Ö igyekezett mindenldbenfelfeclezni valamely jó tulajdonságot. Kapott minden 'szikra jón, a mi még az elesett lélekben található volt; minden családias vonzalmoll, nemesebb érzésen, a mi a jellem ' hajótöréséből meg volt menthető. Ha csak eg y hmját a szeretetnek illetheté, csak egy mélahús viszszaemlékezé st a családra, vagy a multak feletti szégyen vagy bánat érzelmének, bármi halványvolt is ez, csak egyszeri felinduI:ísát, ő örült azon és remélt mint egy jó orvos, a ki a vizbefult felett őrködve, az ériitésnek alig észlelhető mozzanatát vagy a leggyengébb életjelt fedezi fel. Ily esetekben reménye közel volt II. teljesüléshez, Szava, hungejtése hasonló rell1ényt keltett az elesettben. "A megtörődött nádat nem rontotta el, és a füstölgő gyertyabelet nem oltotta el." Hivatala megkezdésekor azzal a gondolattal volt, hogy csu·, pán látogatások és beszélgetések által is czélt érhet, s ezeket ugy teldnté l.ésőbb is, mint munkásságának legfőbb eszközeit, De nem sokim ugy találta, hogy a k ö z ö s i s t e n i t i s z t e l e t e t nem lehet nélkülözni, sőt hogy arra szüksége van emberi természetünknek ; és a szegények, mát' csak .azon körülméllynél fogva, hogy lalnísllkat elhagyva, tisztességes öltözetben gyülnének öszsze isteni tiszteletre, üdvös buzdítást nyernének, s ily módon a legdllsabb mértékben is lehetnének egymásra jó befolyással. Ez okból ismét a prédikáláshoz fogott, habár testi erőtlensége miatt ezt sok ideig nem folyt,ttltatá, s az ez által eszközlött hatás rendkivüli volt. Szent beszédeiben, miket templomi gyülekezetek számára irt, soha sem volt nagyon hatásos, d e. szabad, hevenyében tartott, buzgó beszédeivel nagy sereg szegény embert vonzott maga köré, a kik ájtattaJ csiingtek ajkain; a nem szegényeket pedig meghatá az előadás buzgó szent tüze. A prédikálást illetőleg átalában fájlalta a szószék lelketlen vi~ázatait, a melyek igen is gyakran az egyházat oly hideggé teszik Qllnt a sir. ,
,
•
....
•
És JELLEME" FELBTT;' ,<., .• 1.
A szegényekre való befolyása nemkevéssé"fokozódott- az ál- . tal is, hogy azt oly s ok fél e k é P P tudta ,érvényesitni.<J nem csak a l e l ki e k b e 11 volt vezérök. Sok ügyességgel birt a mind-etJ1f ' . . napi élet iigyleteil'e, értett a gazdasághoz, azon keresetekhezés ";': ~"'k:i~1 . munkákhoz, melyekkel a szegények leginkább foglal1wznal{, eszkö- ,::t,,~::~',· '- . zöket és módokat tudott adni kezökbe, mint kelljen kiadásukat i,'" / . megtakaritni s kényelmeiket szaporitni s ez által b.izalmukat megnyeré. Tudott l'okonszenvezni velek legcsekélyebb szükségeikben és szenvedéseikben s ekként bölcs tanácsadójok lévén földi érdekeik re nézve, egyengette utját a magasztos igazságoknak, a miket velök közlendő vala. Abban a pillanatban, midőn egyik másik tán rajongónak tarthaüi, ő a háztartás jobb módjára oktatgatott egy szegény aszszonyt, vagy foglalkozást keresett annak férje vagy állomást gyermeke számára. . . Itt eszembe ötlik az ő munkásságának egy ága, mely iránt . ő különös érdekkel viseltetett. A s z e g éu y e k g Y e r me k e i iránt mély részvétet tanusitott. Ezekvalánal{ szüntelen gondolatainak tárgyai, midőn az utczákon járt vagy a szegények házába lépett. Mi1<01' egy kolduló gyermekkel találkozott, rendesen megállitá azt s lakása s körülményei után tudakozódott, Meglátogatta a vásárhelyeket és hajógyárakat, hogy . a gyermekeket felkeresse, kik ott a napot bivalkodással tölték, ezáltal az első oktatást véve a lopás mesterségében. Ő fáradhatatlan volt abbeli törekvéseiben, hogy ezen gyennekeket iskolákba . helyezhesse el, és számosan· neki köszönik . erkölcsi megmentésöket s azt a nevelést, mely őket tisztességes életmódra juttatta. Az ő közbenjárása által nem kevesen, .kik a: házi fegyelem alól megszökve , a vétek utjára tántorodtak .volt, a javitóházba küldettek; s menynyire örült, ha később az ilyenekkel találkozott vagy beszélhetett azokról, kik az ő befolyásánál fogva jobb utra térültek volt. A maguln'a vagy vesztökre hagyott gyermekek iránt általa felébresztett érdeknek köszönhetjük főleg a · "földmives iskola" felállitását. Semmi scm foglalta el szivét és lelkét oly szakadatlanul, mint a községnek }{ötelezettsége, az ifjunelllzedékama tagjai iránt, a kik, ha bizonyos tekintetben a társadalom örökbe nem fogadja, szükségképpen a bünnek, a gyalázatnak ésbiiutető törvénynek martalékául esnek. Ha az ő emberszeretete valaha keserü szemrebányásol{ba tört ki, csak akkor volt, midőn a vesztök- . re hagyott gyermekek idnti általános érzéketlenségről beszélt, a kik saját sziilőik által II e III egyébre csak a koldulásra s c~al4sra .'
,
•
•
•
• . ·..' • •
,
_ 172 <
TUCKElIMANN: 'ÓZSEP DITTUDOR ÉLETE
levén nevelve s hozzá ' szoldatva a pálinkagőzben éléshez, a vétket megtanul! ák oly bá tekjllteili, mint níjok nézve természetes .lllapotot. Befolyása oly nagy volt, hogy az utcuti koldulás észrevehetőleg ke.vesbiilt l,öztiiJJ k, , oly siker, mely nem egy könynyen volt re m élh e tő. l\fegemlitém Tnckermann sokoldal n tevékenységét., mert abból kiviláglik, mily meszsze kiható felfogása volt saját feladabíróJ. Föczélja igen is a vallásos élet előlllozdi t.úsa vol t; de a vallás lleIn ,íJlott egymagttra az ő lelkében: érezte annak bensö öszszeköttctését :lll értelmi miveltséggel, az olws gazdálkodá,ssal, a tisz tas,íggal, illemes magavi solettel s leglöv,íJt a sz ül ő i kötelességek betöltésével; J1londlJatni a tá,rsas élet minden visllollyaira kiterjedt a tevékenysége. Egy tárgy ra nézve 'fuckel'lllann is egyezett véleményben s érzésben mind :lzokkal, ldk a szegényeket líltogatják s érettök IllUIlMJkodnak. f~rezte, hogya szegénység fől< épp a s z e s z e s i t a lok !özerfeletti élvezeténe]{ t.ulajdonitlHttó, és hogy ez rendlüvüli mér- . tékbl')) sulyositja a sJlükölködők állapotát. AJI a szegény MlInép, lL rnelynek l,örében c vétek még nem ütött vala tany,í,t, az ő szemében rellllldviil boldog volt. A szegénység iszákosság nélkül alig J~í.tSllOU. el őtte valami rosznak, öSJlszehasonlitva azzal a szegénységgel, mi t a pálinka-kórság idéJlett elő. Ha valakit polg,Lrt;lrsaÜlk l<öziil 1
.
~.
,
,
.....,
as
iBttgHE FELETT. ' . ;"
dését, akkor az rövid időn el lenne nyomva; az állam a maga teJdntélye pecsétjét nem ütné tovább is a bűnnek ·úz ubílatra méltQ "., tenyészdéire s a civilisátiónkat nyomasztó roszak . fő kútforrása ki lenne szárasztva. . Hittudorunk munkáinak befolyása nem szoritkozott csupán e városra és honunkra. Jelentéstételei Európába is eljutottak s ott hasonló törekvéseket idéztek elő. Midőn ·meggyengült egészsége tekintetéből lrűlföldre kellett utaznia, Angolországban rokon lelkek" nél szives fogadásra talált. Társaságát nemes, kitűnő személyek keresték fel és közleményeit nagy b.ec.süléssel fogadták. Boldognak érezte magát, hogy ottan Rammohun Hoy-val megismerkedhetett. Egy barátomtól tudom, a . lú találkozásukon jelen volt, hogy ez a bölcs és nagy hindu mindig a legszivélyesebb tisztelettel tűntette ki a mi hazánkfiát.. Francziaországban nagy nyájassággal fogadta őt De Gerando báró, e jeles bölcsész és emberbarát, kinek a szegénység okai és segédeszközei feletti terjedelmes és mély vizs~ gálódásait senki sem multa feljül jelen korunkban vagy a hajdanban. Ez erényes férfiu, a kinek egyedül neve eMg arra, hogy Francziaországot megmentse azon pironságtól , a melylyel olykor illették, mintha közönyös volna az emberiesség ügye iránt, taIiusitotta magán leveleiben és irásaiban kitünő becsülését elhunyt barátunk jelleme és munkái iránt. Bizonyára Tuckermann befolyás~ már is érezhető az oczeán mindkét " oldalán; és neve, melya szegények lelkészi' hivatalával a legszorosabban öszsze van forr.vtl, egyike ama keveseknek köztünk, mely a távolabbi utókorra is l~ fog szállani. Alig van valami maradamlóbb emlékjel , mint egy az emberi természet elveire alapitott jótékony intézet, s mely . a társa-o dalom nagyobb részére terjeszti ld hatását....... Politikai ' intézmények, országló hatalmak, s csaknem minden irásai egy kornak elenyésznek. A legtöbb zajt űtött emberek odalesznek s feledésbe mennek hasonlóan egy harsonya erős hangj ához. De intézmények, . melyek egy népnek szokásaiba, erkölcseibe behatnak s IrüJönösen egyesitvék a kereszténységgel, a halhatatlan igazsággal, ez örökkéíartó királysággal, meszsze időkig fen maradnak. A mi barátunk oly nevet hagyott maga után, a mely élni fog; nem mintha egy név megérdemelné a szerfeletti aggódást; -- de a dicsvágyókat , a.ki), hirnévnek tartják egy rövid napnak dicsőitő rivaját, nem árt. e.m.~ lékeztetni arra, hogy az azoknak méltó bére, a kik l"Ögös ö$VéplYe.:ken küzködnek erős munkákban s a kiket ő.k , •
•
•
•
•
•
.
.. . ., .
'.
-, .
.,
•,
•
•
•
,
TUOKERMANN IltSI8EP BITTUDORÉLBTE
• •
egy futó ' gOnd~Jt\tl·a., ThekSl'manll tudol' nem volt egészen feljül emelkedve '16mez . , . s ki van közöttünk? De ar. ő mive hasoltIithatatlun'Ul kedveseb}) volt neki a birnévnél; ő éveken át munkálkodott, törődött a néll,ül, hogy a lllnnIdit követendő jó hirre, becS'űletre . gOBdoltvolna; s többször mondá, hogy ha a nagyok és gazdagok, -a kik pártfogói voltak, fel tuduák fogni az ő hivatúS(tnakméltós!ígát és boldogságát, ők magok megszereznék azt s igyel,eznének részt venni 'a munkában, a mit másokra biztak O ltör iiJj árt, a szegényekkel jól tévén, nem hogy egy keresztény párt vagy felekezet czéljait szolgálja, hanem hogy őket a Jézus Krisz. tU&J3~~llemével s reményeivel betöltse; ezért talált ő valamenYllyi felekezetnél őszinte jó barátokat, s kegyessége tán senkire sem tett mélyebb benyomást, mint azokra, fi kiknek sajátságos nézeteivel és czéljaival a legkevesebb közöss~ge volt. Ily szellemben müködött a szegényeknek szolgáló lelkészet alapitója városunkban; egy oly férfiu, a ki örömmel áldozta fel magát az ügyért, a melynek szolgálatát Isten iránti szeretetből magára vette s maga után emlékül hagyta, nem e mulékony adóját a barátságnak, hanem azt az intézményt, mely a maradandóság zálogát birja magában és őt városunk s az emberiség jóltevői közé sorozza. E munka megkezdésekor sejtelme sem volt neki ily befolyásról és tisztességről. Azt bitte, hogy egy igen szerény hivatalra szenteli magát; nem várta, hogy nevét a szegények hajlékain tul emlegetni fognák,. s boldognak érezte magát a hitben, hogy az ::ő: sz.oJgálataiáltal itt-ott egy segélyre szorult ember vagy h:lznép cet'őt, . viJá'gospdást és vigasztalást nyerhet. Azonban lassanként eszmélni "kezdett arról, hogy olyan mozgalmat kezdett meg, a mely tul fogja őt élni, s a melynek hivatása a társndalom legsuly osabb sérveit megorvosoini. Mind tisztább meg tisztább ismeretére jutott annak, hogy a szegényekért felállitott lelkészi hivatal, nuís tényezők és befolyások mellett, a t.:irsadalom egy nagy részének szinét egészen meg fogná v,Htoztatni. Szilárdan meg volt győződve arról, hogy nagy városoknak éppen llem kellene a szegénység s bünök telephelyeivé lenni, s hogy kü1önösell a mi városunkban van elég értelmesség, erény és vallásosság arra, hogy öszszevágólag müködve, il. társadalom elhanyagolt osztályaiban uj szellemi és erkölcsi életet költhessenek fel. E hitben Illüködött, türt, szenvedett és halt meg Ő. Isten iránti hálája azért, hogy őt a munk:íss:íg ezen k;örébe küldötte volt ki, sohasem aludt ki szívéből, s még halálos ••
ts •
f
•
JELtEME PHE'I"Í'.
i7i>
ágyában is láttam azt halvány arczáról kisugárzani azon reménynyel, hogya munlm, melynek végrehajtását Isten rábizta vala, az ő elnyllgvása után is fenn fog maradni és öregbedni. Egy ilyen életből és ilyen halálból tanuljuk meg szeretni a mi szegény és szenvedő testvéreinket, s a menynyiben kitelik tölünk, kiildjiink hozzájok hü és életerős férfiakat, a ldlmek rokonél'zelme, tanácsa és imája az ő inségöket enyhitse, lelkiismeretöket felébreszsze, szivöl{et megillesse, a kik az jtiakat kalauzolják, az öreg~ket vigasztalják s a jelen élet homályos utait a jövő élet fényével deritsék fel.
..- .. '
..
A -' >
•
•
•
•
,
,
•
.
.-
•
•
,
.. •
.,.• -. .
.,
