Bodzsoni István
SOMLÓ BÓDOG
Pozsonyban született 1873-ban, Kolozsvárott halt meg (öngyilkosság) 1920. szeptember 28-án. Jogász, egyetemi tanár, szociológus. T a n u l m á n y a i t Kolozsvárott, Lip csében és Heidelbergben végezte. Akárcsak Pikler Gyula ő is fiatalon kezdi t u d o m á n y o s pályafutását, huszonöt éves korában már mint egyetemi m a g á n t a n á r működik Kolozs várott, 1899-ben jogbölcseletet ad elő, 1903-ban pedig már politikát, 1899-től nagváradi akadémiai tanár, 1905-től 1918-ig Kolozsvári, 1918 és 19-ben budapesti egyetemi t a n á r (jogbölcselet, nemzetközi jog). P á l y a futását mint pozitivista jogbölcselő kezdte, és mint neokantiánus fejezte be. A polgári jogbölcselet egyik kiemelkedő művelője v e i t nemcsak Ma gyarországon, hanem E u r ó p á b a n is. Működését mint Pikler G y u l a t a n í t v á n y a kezdi. Ezzel tudományos fej lődésének első szakaszában, Pulszki és Pikler mellett a magyar pozitivista állam- és jogbölcselet egyik legkiemelkedőbb alakja lett. M o n d h a t n á n k , hogy működését, egész életművét két alapvető szakaszra oszthatnánk, amik között, h a b á r Somló ennek ellenkezőjét vallja, nincs meghatározott határ. Erre a két szakaszra jellemző az ami a n n a k idején jellemző volt az egész m a g y a r állam- és jogbölcseletre: átmenet a pozi tivista szakaszból az újkantiánus szakaszba. És bizonyos, hogy ennek az átmenetnek legmarkánsabb képviselője Magyarországon Somló Bódog volt. Egész életfelfogása, gondolatmenete és nem utolsósorban életmódja merőben különbözött munkatársaiétól, barátjaiétól. Ezzel szemmi esetre sem szeretném azt mondani, hogy magának való ember volt, akit nem érdekel tek mások problémái. P o n t az ellenkezője! Somlót igenis érdekelte mindaz ami körülötte történik, és m i n d a z t át is t u d t a élni, csak sajnos nem volt képes arra, hogy azt kellőképpen meg is mutassa. Másszóval: a tiszta tu d o m á n y vizein szerette volna megközelíteni az őt körülvevő világot, nélkülözvén azt a z annyira fontos érzést, amelyik a gyakorlati alkalma záshoz vezet. Ez oknál fogva Somló sehogy sem t u d o t t beleilleszkedni
azokba az eseményekbe, amelyek akkortájt oly nagy gyorsasággal v á l tották egymást fel Magyarországon. P o n t azért mert Somló annyira t a r t o t t a magát a tiszta t u d o m á n y h o z , tudjuk nála oly világosan követni azt a t u d o m á n y o s átalakulást, amely jellemző volt az egész akkori m a g y a r állam- és jogbölcseletre. Ez az át menet a pozitivista szakaszból az újkantiánus szakaszba talán senkinél sem tűnik ki oly egységesen mint Somlónál. H a b á r ez a két i r á n y z a t felfogásokban h a t á r o z o t t a n megkülönböztet hető, valójában az egyik felfogás elemei benne rejlenek a másikban. „Idealista társadalmi szemléletük és agnoszticizmusuk közös, egyek a történelmi materializmus elvetésében, és megegyeznek a fennálló igazolni akarásában, azonosak a metafizikus módszerben". A fő különbség e két i r á n y z a t között, amint ezt Somló Bódog mű ködése is mutatja, abból áll, hogy az érdeklődés a társadalmi kérdések felé, vagy pedig a spekulatív filozófia kérdései felé fordul. T o v á b b á kü lönböznek a bizonyítékul felhasznált anyagforrásban. Míg az első az állam- és jogbölcseletet a burzsoá szociológiához, egy „hamisan megraj zolt őskori társadalom r a j z h o z " kapcsolja, addig a másik a burzsoá idea lista filozófiát veszi kiindulópontjává állam- és jogbölcseletének. Míg az első a létező „ v a n " (Sain) okait próbálja felkutatni, addig a másik a helyes, tökéletes a megvalósítandó ideális állam és jog utain jár. Mindezeket a jellegzetességeket azonban Somlóval kapcsolatban bizo nyos fenntartással kell elfogadnunk. Éspedig a n n á l az egyszerű oknál fogva, hogy a fent említett jellegzetességek a pozitivista és újkantiánus i r á n y z a t r a csak m i n t egészre v o n a t k o z t a t h a t ó k , Somló pedig tudományos munkássága folyamán e két i r á n y z a t igen szpeclfikus képviselőjévé vált, aki soha sem tette teljes egészében magáévá e két irányzat összes felfo gásait, hanem csak bizonyos részeit, keverve azt saját filozófiájának elemeivel. De mindettől eltekintve, mivelhogy Somló a m a g y a r pozitivista államés jogbölcselet utolsó jelentős képviselője, és munkásságának második szakaszában az újkantiánus jogbölcseletnek jellegzetes magyar alakja és nemzetközileg is elismert képviselője, mindezen okokból kifolyólag m u n kásságát kettévágva a m á r említett két szakaszaként kell t a n u l m á n y o z n i .
Somló Bódog tudományos
munkásságának
első
szakasza
Első jelentős műve az 1896-ban Kolozsvárott megjelent könyve, amely nek a „ A parlamentalizmus fejlődéséről" című doktori disszertáció szol gáltatta a keretet. C í m e : „ A parlamentarizmus a m a g y a r jogban", amely ben azt írja, hogy „ . . . a parlamentarizmus ugyan a m a g y a r közjogban sem a történelmi fejlődés, h a n e m az elmélet révén került, de olyan előz mények után, mint másutt sehol sem, és ennek következtében nálunk ke vésbé is idegen mint Anglián kívül b á r h o l " . Somlónak e megállapítása,
mai szemszögből vizsgálva, a marxista filozófia szempontjából, igen éles k r i t k i á t érdemelne, viszont az akkori körülményeket tekintve, rámutat bizonyos t u d o m á n y o s óhajokra, amit Somlónak a következő megállapí tása is alátámaszt, miszerint a „politikai t u d o m á n y o k b a n is teljesebb in dukcióra kell törekedni". E művében „az emberi fejlődés rendjén" előállott intézményeket pusz tán relatív értékűeknek fogja fel, előtérbe helyezve így a szerves t ö r t é nelmi fejlődést. T e h á t m á r első művében olyan gondolatok vetődnek fel, amelyeket későbbi írásaiban részletesebben dolgoz fel. Látni, hogy első műveiben bizonyos fokig a történeti iskola behatása alatt volt, a h o n n a n m á r nem hosszú az ú t H e r b e r t Spencer és C o m t e filozófiájának követéséig. A Kolozsvári egyetem doktora Budapestre jön, ahol erősen Pikler G y u la behatása alá kerül. Pikler Gyula a jogbölcsészet alatt a jog természet t u d o m á n y á t értette. Maga Somló is Piklernek úgynevezett belátásos elmé letének hatása alá került, úgyhogy e k o r s z a k b a n í r ó d o t t művei is hasonló szempontokból indulnak ki. Következő műve a Budapesten 1898-ban megjelent „Törvényszerűség a szociológiában" című értekezés. I t t még azon az állásponton van, miszerint a szociológia csak „alkal m a z o t t lélektan" és miszerint „sajátlagos értelemben vett szociológiai tör vény nincsen". E művében leírt tévedéseit azonban e g y h a m a r belátja, és k é t esztendő vel később m á r a z t állítja, h o g y a lelki élet törvényei éppen állandósá guknál fogva nem alkalmasak arra, h o g y a társadalmi fejlődés változa tosságát, a jogrendszerek különféleségeit m e g m a g y a r á z z á k . (Jogbölcseleti előadások I. füzet Kolozsvár 1905., 1 4 — 1 5 . old.) K ö v e t k e z ő m ű v e : „ A nemzetközi jog bölcseletének alapelvei" (Buda pest 1898). E művében m á r igen érezhető Pikler G y u l a hatása. Pikler behatásos elméletét igyekszik e nemzetközi jogra alkalmazni. A l a p v e t ő gondolatai e művéből a k ö v e t k e z ő k lennének: „ . . . a nemzetközi jog fej lődése nem érzelmek és jogelméletek, h a n e m célszerűségi belátás p r o d u k t u m a " (i. m . 49. old.); „hogy az államok összeműködéseik a r á n y á b a n a l k o t n a k nemzetközi jogot, és hogy minden nemzetközi jogelvnek külön kell kifejlődnie nemzetközi célszerűsége alapján". Állítását államalakulást megelőző törzsközi jogból vett példákkal támasztja alá. (Pl.: a Battas törzs — nyílt csatában az a fél, amelynek az első halottja van, legyőzöttnek tekinti magát és elhagyja a harcteret, úgy, h o g y minden h a r c rendesen csak egy emberéletbe kerül.) A nemzetközi joggal foglalkozó írókat Somló h á r o m csoportba osztja: az elsőba a történelmi eklekticizmust k ö v e t ő írókat, a másikba az ér zelmi elméletet követőket, míg a h a r m a d i k b a a logikai elméletet k ö v e t ő ket sorolja. Ezektől a kérdésektől eltekintve Somló e művében, számunkra sokkal érdekesebb és időszerűbb p r o b l é m á k k a l is foglalkozott: Somló igen élesen ítéli el a n a g y h a t a l m a k önkényes viselkedését a kis
országokkal szemben. ..A mai nemzetközi a l k o t m á n y egy oligarchikus köztársaság típusát viseli. A n a g y h a t a l m a k tanácsa rendelkezik minden nemzetközi kérdés legfőbb h a t a l m a k é p p e n . . . A n a g y h a t a l m a k . . . alakí t a n a k és szüntetnek meg á l l a m o k a t . . . s szabják meg a kis államok h a t á rait. A kisebb államok alig j u t n a k szóhoz, azok kénytelenek m a g u k a t a n a g y h a t a l m a k d i k t á t u m á n a k alárendelni." Eddig maga a gyakorlat m u t a t t a meg, h o g y Somló még ma is mennyire időszerű kérdésekről beszélt. Somló m á r ebben a művében belátja, hogy a kiindulópontként használt belátásos elmélet, n e m a legmegfelelőbb a nemzetközi viszonyok megma gyarázására: „ . . . a szubjektív célszerűség t a n á b ó l magából nem vezet hető le semmilyen k o n k r é t intézmény, mint eredmény . . .". I t t jelentkezik először Somló ama felfogása, mely szerint a jog kelet kezését nem a belátásra, h a n e m a h a t a l m i viszonyokra vezeti vissza. Következő műve a Pikler G y u l á v a l közösen írt „ D e r U r s p r u n g das Totemismus" (Berlin 1889), amelyben Somló induktív bizonyító anyagot gyűjt, Piklernek a tételéhez, amely szerint a totemet írásjelként hasz nálják s a totem így gyakorlati célt szolgált. A természettudományos szociológia egyik alaptétele, hogy a kezdet leges népek intézményeinek vizsgálata igen hasznos lehet a magasabbrendű alakulatok megértéséhez. Ezen felfogásból indul ki Somló, amikor megírja a z : „Adalék a matriardhális családi szervezet kérdéséhez" című t a n u l m á n y á t . (Budapest 1899). Művében egy antropológiai szempontot vet fel a matriarchalizmus megmagyarázására. Somló a t o v á b b i a k b a n mind jobban belemélyed Spencer filozófiájának a tanulmányozásába. E k k o r jelenik meg két kiskönyve, az: „ E t i k a " (Bu dapest 1900) és a: „Szociológia" (Budapest 1901), amelyek amint maga a szerző is mondja, teljesen H e r b e r t Spencer e t é m á k r a v o n a t k o z ó gon dolatainak rövidre fogott összefoglalása. Ide tartozik még H e r b e r t Spencer a: „Végső Alapelvek"-et tárgyaló művének a fordítása (Budapest 1903). H a b á r itt Somló m á r erősen Spencer szintetikus filozófiájának a hatása alatt állt, m á r : „ H á b o r ú és b é k e " című értekezésében (Budapest 1900. okt. 2 1 . M a g y a r Egyetemi Szemle I. szám), bírálja Spencert a háborúról alkotott elmélete miatt. Spencer szembeállítja a militarizmust az indusztrializmussal, holott — mondja Somló — a második egyik legerősebb osz lopa az elsőnek. Somló itt m á r sejteti, hogy a Spencer-féle túlzott indi vidualizmussal szemben a szocialisztikus elméletet helyezi előnybe. A spenceri természettudományos felfogásból kiindulva vizsgálja Somló „ A z erkölcs túlkövetelései" című előadásában, az erkölccsel összefüggő kérdéseket. (Előadta a Társ. t u d . társaság 1901. dec. 30-ai ülésén, meg jelent a H u s z a d i k Században I I I . évf. 1902-ben). H a s o n l ó problémával foglalkozó műve „Spencer H e r b e r t etikája" című dolgozata is. (Társ. tud. társ. 1904. jan. 24. Spencer emlékünnepség, meg jelent a H u s z a d i k Században 1904-ben).
Az ez után írt kisebb méretű műveket is főleg a Spenceri filozófia körüli viták töltik ki. — „ A társadalmi fejlődés elméletéről és néhány gyakorlati alkalmazá sáról" (Budapest, 1903); Spencer sejlődés gondolataival foglalkozik. — Spencer szélső individualista felfogásával ütközik meg Somló a „Spencer H e r b e r t " (Budapest 1900) és a „Jogbölcselet" című füze teiben. Mindezekkel a problémákkal, és különösen az állam- és jogbölcselet az állami élettel foglalkozó részével, Somló külön foglalkozik egyik legje lentősebb művében, az: „Állami beavatkozás és individualizmus"-ban. E könyvében, mint ahogy az a .címből is kitűnik, Somló az állami be avatkozás problémáit vitatja meg. K ö n y v e h á r o m alapvető részből áll. A z elsőben az állami beavatkozást, mint a lélektani a l k a l m a z k o d á s esz közét vitatja, a másodikban ugyanezt a természetes kiválasztódás szem pontjából, míg a h a r m a d i k b a n az állami beavatkozás fejlődésének i r á n y á t írja le. A z egész k ö n y v ö n egy alapvető gondolat fut végig, amelynek lényege, szükséges-e az állami beavatkozás, vagy n e m , és h a igen, a k k o r a n n a k mi a végcélja? Bizonyos f o r m á b a n ebben a művében felvetődik a történelmi materia lizmus kérdése is. Kitűnik, hogy Somló művében részben az idealizmust részben a m a t e rializmust fogadja el. T e h á t valami k ö z é p u t a t keres e filozófiai a l a p p r o b léma keretein belül. Ennek során elismeri a történelmi materializmus bizonyos tételeit. D e ezután mindjárt éles ellentétbe kerül saját m a g á v a l , mivelhogy a történelmi materializmust, Stammlertól vett idézetekkel p r ó bálja b e m u t a t n i . Ezek szerint arra a következtetésre jutott, hogy a t ö r t é nelmi materializmus: „éppen olyan egyoldalú társadalombölcselet, mint többi elődje, amely csődöt m o n d o t t " , és h o g y a történelmi materializ mus: „ferde társadalombölcseleti elmélet", amely igen egyoldalúan p r ó bálja bemutatni a társadalom fejlődését. E tételeinél abból indul ki, hogy szerinte a gazdaságnak nincs a k k o r a döntő szerepe, a társadalomban, mint ahogyan azt a történelmi materializmus bemutatja. (A jog és a gaz daság viszonylatában teljes kölcsönhatásról beszél, amelyben a gazdaság ugyanúgy függ a jogtól, m i n t a jog a gazdaságtól). Szerinte a történelmi materializmus egyik „hibája" az, h o g y Somló szerint elhanyagolja a z ember szervezetét, m i n t olyant, és így képtelen m e g m a g y a r á z n i az esz méket, amelyeknek viszont igen fontos szerepük v a n a csalekvésünk meg határozásában. Szerinte az eszmék nem „valami misztikus módon, a gaz dasági életből" keletkeznek, hanem idegrendszerünk működésének az ered ményei. Somló azt tartja, hogy a történelmi materializmust nem kell k o molyan venni mivelhogy a n n a k „több mint a fele p o l i t i k a " . D e ugyan akkor elveti az idealizmust is, mert az eszméket nem lehet „önállóan h a t ó o k o k n a k " tekinteni, h a n e m mögöttük reális szükségletek, de n e m egyedül gazdasági szükségletek rejtőznek. 1
Szerinte maga a történelmi materializmus, mint egy olyan társadalom t u d o m á n y , amely a természettudományos szemléletből indul ki, p o n t az állami beavatkozás kiterjesztését feltételezi, és jósolja. Ezzel szemben viszont áll H e r b e r t Spencer aki a legélesebben elítél mindennemű állami beavatkozást. Spencer szerint az állami beavatkozás csak egy óriási aka dályt jelent a szerves világ „Leghatalmasabb tényezője" a természetes szelekció folyamatának. (Darwin-természetes kiválasztódásról szóló el méletét veszik mint védelmező bizonyítékot). Somló művében nem tesz elvi különbséget a vallási és t u d o m á n y o s esz mék között. Szerinte ezek biológiailag azonos szükségletek kielégítését szolgálják. Tehát a vallás és a t u d o m á n y k ö z t „lélektanilag és biológiai l a g " nincs „lényeges elvi elválasztó v o n a l " . (Művében az állami szabályozás lélek- és élettanát akarja adni vagyis a szociológiai, pszichológiai és biológiai i r á n y á t kísérli meg egyesíteni.) Somló azt a feladatot teszi fel m a g á n a k , hogy az „állam szabályozá sának a természetes kiválasztás szempontjából való tisztázatlan jelentő ségét tisztázza." Fejtegetése során kimutatja, h o g y a társasélet f o l y a m á n az emberek szükségszerűen h a t n a k egymásra, kölcsönösen befolyásolják egymást. E n nek a kölcsönös befolyásnak egyik alapneme, a kölcsönös kényszerítés szükségszerűsége, amelynek mintegy alneme az állami beavatkozás. Tehát az állami beavatkozás a t á r s a d a l m i fejlődésnek, é p p oly természetes folya mata, m i n t bármi más. A z állami b e a v a t k o z á s szükségszerűségét pedig természettudományos érvekkel is bizonyítja. Ez a beavatkozás szerinte nem más, mint a természetes kiválasztásnak mesterséges irányítása. Tehát végeredményben az állami beavatkozás a természetes kiválasztással egye temben mint egy fajta mesterséges kiválasztás lép fel. Ezek szerint az állami beavatkozás nem állítható szemben a természetes kiválasztással. De ha ez meg is történne, be kell látni, hogy az emberi belátás álltai veze tett állami beavatkozás, nem akadályozhatja meg, az ö n t u d a t l a n , ösz tönös természetes kiválasztást. Ez csak olyan esetben lenne lehetséges, ha mesterséges úton elő lehetne teremteni m i n d a z o k a t a feltételeket és elle nieket, amelyeket a természet fejlődésének bizonyos fokain igényel. És ez a pontos jövőbelátás, gyakorlatilag lehetetlen. Tehát Somló szerint, mivel hogy az állami beavatkozás nem akadályozhatja, h a n e m csak legfeljebb előidézheti eltolódását, az állami b e a v a t k o z á s alapelve nem lehet vitás, egyedül csak a beavatkozás „mikéntje" lehet helyes vagy helytelen. Somló szerint a helyes álláspont az hogy „ a v a t k o z z u n k be, ahol csak el tudjuk érni a k í v á n t eredményt". És t o v á b b : „az ideális állapot pedig mindenre kiterjedő ismertek mellett mindenre kiterjedő b e a v a t k o z á s " . És ami az állami beavatkozás egyik alapvető célja a természetes kiválasztódásban, Somló szerint: „Az az ideál, amely felé h a l a d u n k : az alkalmatlan utódok p r o d u k á l á s á n a k megakadályozása; illetve: lehetőleg alkalmas u t ó d o k n a k a megfelelő számban való p r o d u k á l á s a " . Bizonyos Somló egyes gondolatai az állami beavatkozásról ma m á r nem
b í r n a k a k k o r a jelentőséggel, mint abban a korszakban, amikor megíród tak. M á r csak abból kifolyólag, hogy a mai szocialista ideológia és gyakorlat az állami beavatkozás csökkenését helyezi előtérbe. M a n a p s á g egy olyan folyamat megy végbe, amelynek a végcélja az államnak, mint olyannak, a teljes kihalása. É r t h e t ő , hogy ilyen körülmények között, az állami beavatkozás kérdése veszít elsődleges jelentőségéből, másszóval egy olyan elvi kérdésre vezethető vissza, amelynek lényege, hogyan, mily m ó don lehet az állami beavatkozást a lehető legkisebb mértékre vezetni? M a i körülmények k ö z ö t t azonban, amikor az állam még igen fontos sze repet játszik Somló Bódog egyes állításai is igazolásra találhatnak. Pél dául az a tény, hogy a mi családjogunk bizonyos előírásokat t a r t a l m a z , amelyeknek a többi k ö z ö t t , egyik lényege abból áll, h o g y megakadályozza az alkalmatlan utódok produkálását. Így például a közeli vérrokonok közötti házasságkötési tilalom egyik célja, hogy megkadályozza az eset leges nemnormális, testileg nem ép gyerkek születését. T o v á b b á lelkibeteg személyek házasságkötési tilalma, mivelhogy feltételezhető, h o g y egy ilyen házasság a többi negatívumok (házastársi feladatok kitöltésének teljes vagy részleges lehetetlensége) mellett, nem egészséges u t ó d o k p r o d u k á l á sát is előidézheti. Ezen elmélkedések után, Somló áttér a t á r s a d a l m a k történeti fejlődé sére, és egyben ez k ö n y v e h a r m a d i k része is, amelyikben az állami be avatkozás fejlődését vitatja. Somló a társadalmi fejlődés vizsgálatán ke resztül szerzett „ i n d u k t í v b i z o n y í t é k o k " alapján, a következő zárótéte lekig jut el: „ . . . ismereteink n ö v e k e d é s é v e l . . . egyre nagyobb körű, többet fejlődő állami szabályozás felé h a l a d u n k " (i. m. 139. old.), azonban „a k é n y s z e r h a t a l o m n a k való alárendelődés/ a fejlődés rendjén egyre önkéntesebb egyre spontánabb lesz" (i. m. 154. old.). És amit a k ö n y v alapgondolatául is vehetünk: „ A z állami beavatkozás egyre nagyobb körre terjed, de a z emberek szabadsága ennek a minden kori beavatkozásnak a megváltoztatására is egyre n a g y o b b lesz. N ö v e k v ő állami szabályozás, n ö v e k v ő politikai szabadsággal k a r ö l t v e : ez a fejlődés ideálja." (i. m . 175. old.). Ehhez a megállapításhoz azonban igen érdékes lenne hozzáfűzni ma gának Somlónak erre v o n a t k o z ó gondolatait. Az első egy cikkből való, amely 1902-ben jelent meg a H u s z a d i k S z á z a d b a n : „ H o g y . . . in concreto hol és kire nézve v a g y u n k a beavatkozáshoz szükséges ismeretek b i r t o kában, hol milyen beavatkozás helyes, vagy hol helyesebb a beavatkozás tól való tartózkodás, ezek oly kérdések, amelyek csak konkrété old hatók meg." S hogy Somló szerint az állami beavatkozás csak az individualizmus ellentéte, de nem képezi szerzőnk szerint az egyéniség szabad kifejlődésé nek az a k a d á l y á t , arra nézve pedig idézhetjük „Jogbölcseleti Előadásai b ó l " a következő idevágó idézetet: „ . . . ha valószínűnek kell t a r t a n u n k a . . . m u n k a és az utolsó csepp munkaerőig való kiszipolyoztatás meg szűnését, a t u d o m á n y és művészet áldásainak és szeretetének általánosabbá
v á l á s á t . . . a k k o r h i n n ü n k kell az egyéniség dúsabb fejlődésében, kemé nyebb érvényesülésében, szabadabb mozgásában, nagyobb megbecsülésé ben, és a n n a k az igazi szabadságnak megvalósulásában, amely a t á r s a d a l mi együttlét és a jogi szabályozás béklyóiból s z á r n y a k a t alakít." (Jog bölcseleti Előadások 1905, I. füzet, 103. old.). Somló Bódog e könyvében, mint m á r említettem, bizonyos formában foglalkozik a történelmi materializmussal, evvel egyedemben a m a r x i z mussal is. A m á r említett bírálatok mellett, Somló itt bizonyos pozití v u m o k a t is elismer a szocializmusnak. Szerinte a „'szocializmus jutott el legközelebb az objektív tudományos igazsághoz." (Állami beavatkozás és individualizmus 134. old.). Megállapítja, hogy az állam osztályjellegét egyedül a történelmi materializmus ismerte fel. Ebből ahhoz a megál lapításhoz jut, hogy az állam nem minden ember egyforma szükségleteit szolgálja. Sajnálatát fejezi ki ezek u t á n , hogy az állam osztályjellege miatt, az osztályfeletti, tiszta t u d o m á n y o k — amilyen az övé is — nem jutnák kifejezéshez. A z eddig leírtak alapján, egy képet nyerhetünk arról ami Somló Bódog t u d o m á n y o s fejlődésének első időszakát jellemezte. Befejezésképpen meg állapíthatjuk, hogy erre az időszakra nagy h a t á s t gyakorolt a Pikler-féle célszerűségi belátás elmélet és a Spencer-féle evolucionista filozófia; Som ló azonban e két filozófiai i r á n y z a t közül egyiket sem fogadja el teljes egészében, hanem „ . . . lenyesegeti belőlük azt, amit nem t u d megegyez tetni eredeti gondolkodása saját i r á n y a i v a l " . Míg, az Állami beavatkozás és individualizmus című könyve főleg az állam problémáival foglalkozik, addig e k o r s z a k á t lezáró fő műve, amely ben m á r inkább a jogbölcselettel foglalkozik, a: „Jogbölcseleti E l ő a d á s o k " első és második füzete. Ezekben a füzetekben jogbölcseleti-, a jogot és különösen a büntetőjogot illető pozitivista nézeteiről a d számot. Mielőtt azonban áttérnék e mű bemutatására, talán idézném Szabó Imrét, egy rövid jellemzést azokról az évekről, amelyekben ez a mű író dott, „Somló pozitivista elméleti állásfoglalását e kezdeti szakaszban, nála is polgári radikális társadalmi tevékenység egészíti k i (amely azonban távolról sem olyan harcos mint Pikleré). M á r n a g y v á r a d i jogakadémiai t a n á r k o r á b a n heves t á m a d á s érte az evolúcióról t a r t o t t egyik előadása miatt, a jogakadémiai klerikális-reakciós t a n á r a i részéről; ezzel összefüg gésben 1 9 0 3 b a n élénk sajtóvita t á m a d t körülötte, amelynek során a z ifjú A d y E n d r e többször is tollatt r a g a d o t t Somló védelmében, s a csata hevében némileg el is túlozta Somló érdemeit. Szerepe volt a T á r s a d a l o m t u d o m á n y i társaságban is, amelynek egyik titkára volt, s a Társaságon belüli 1906. évi válság során k ö z r e m ű k ö d ö t t abban, hogy a Társaság pol gári radikális kezekben maradjon. Lassanként azonban az ilyen irányú közéleti szerepléstől visszavonult és a polgári radikálisoktól szinte ugyan úgy elszakadt, mint pozitivista felfogásától; további útja t u d o m á n y o s a n és politikailag is m i n d i n k á b b a jobboldal felé v e z e t e t t . " 2
J
3
Most pedig térjünk vissza a „Jogbölcseleti Előadásaira". Ez a műve m á r bizonyos mértékben, elfordulást jelent a történelmi ma terializmus addig elismert tételeitől. Ez egyben Somlónál az újkantiánus filozófia felé fordulást is jelzi. A jogbölcseletet Somló a jog szociológiájának tekinti, amely jogra v o n a t k o z ó ismereteink egységes rendszerét képezi, azáltal is, hogy a jog és egyéb társadalmi jelenségek között az összefüggéseket kideríti. Egyébként Somló ebben a művében is foglalkozik az állam problémá jával. D e felfogásai itt m á r lényegesen különböznek attól, amit az Állami beavatkozás és individualizmusban leírt. Somló itt m á r n e m hangsúlyozza annyira az állam és a jog osztályjellegét. E n n e k ellenkezőjéleg a z t tartja fontosnak, h o g y „mindennemű jogrendszernek v a n n a k kiterjedt részei, amelyek az összes népesség érdekeinek szolgálnak" és továbbá, hogy „a jog egy r é s z e . . . még az általa elnyomottak érdekét is szolgálja" (Somló B, Jogbölcsészeti Előadások, Kolozsvár 1905. I. füzet, 4 3 . old.). T e h á t Somlónál itt m á r észre lehet venni a burzsoá állam- és jogböl cseletnek azt a klasszikus megfogalmazását, miszerint az állam- és a jog mindenki érdekét szolgálja, tehát „ p á r t o n k í v ü l i " . Somló ennél azonban egy igen fontos dologgal nem volt tisztában. Éspedig avval, hogy a jog milyen mértékben szolgálja az általa elnyomottak érdekét? Bizonyos, hogy a jog az általa elnyomottak érdekét is szolgálja, de csak a n n y i b a n , amennyire ez a h a t a l m o n levő osztálynak megfelel. A történelemben számtalan példa volt rá, hogy az elnyomó látszólagos engedményekkel szeretné t o m p í t a n i az osztályharcot. T e h á t Somló megállapításához, hoz zá lehetne fűzni, h o g y „ . . . olyan mértékben, amennyire az megfelel a h a t a l m o n levő osztály érdekeinek . . . " . Mindenesetre figyelembe kell ven n ü n k azt is, hogy amikor Somló azt mondja, hogy „ e l n y o m o t t a k érdékei" a k k o r ő evvel automatikusan elismeri t o v á b b r a is azt, hogy v a n n a k el n y o m ó k is. És ez nem más, végső esetben m i n t az osztályjelleg elismerése. A jog Somló szerint nem az államtól veszi eredetét, h a n e m valamiféle „legmagasabb rendű földi h a t a l o m t ó l " . T e h á t arra a megállapításra jut, hogy az állam és a jog k ö z ö t t nincs feltétlen, szükséges kapcsolat. Az állam szerinte minőségileg n e m különbözik az ősközösségi rend szertől, eltérés csak a szervezettség fokában v a n . Más szóval az állam valamivel magasabb szervezettségi fokon áll az ősközösségtől. D e ezt a szervezettségi, átmeneti fokot az ősközösségtől az állam felé, nem lehet szigorúan elhatárolni. I t t még h a t á r o z o t t a b b a n m e g m a r a d a tétele mellett, amely szerint a jog és a gazdaság egyenrangú társadalmi jelenség. Bizonyos, hogy Somló itt nem tesz megkülönböztetést a társadalmi alap és felépítmény között. Elkerülhetetlen volt szerintem, hogy az ilyen irányvétel, amely hasonló tévedésekkel jár, végül is egy olyan állam- és jogbölcseletbe vezessen, amelynek jellegzetességei igen közel állnak az idealizmus h a t á r a i h o z . Somló e művében foglalkozott a jövő jogával is. E v v e l kapcsolatban idézném talán Szabó I m r é t : „ . . . polgári radikális illúziókkal, részben
imperialista követelményekből álló végső k ö v e t k e z t e t é s e k e t . . . " (Szabó Imre, A burzsoá állam és jogbölcselet Magyarországon, 272. old.). Sze rintem Szabó I m r e e megállapításában egy kicsit túl élesen, szigorúan bí rálja el Somlót, hogy miért állítom ezt, rögtön világossá válik ha idézem magát Somlót. T e h á t Somló szerint a jövő jogát: „ . . . Szélesebb körű jogi szabályozás (azaz szorosabb nemzetközi együttműködés), a társadalmi osztályok ellentétének enyhülése, a h á b o r ú k csökkenése, a jog racionalizálódása . . . " — fogja jellemezni. Bizonyos, h o g y Somlónak v o l t a k va lamiféle illúziói, ami a h á b o r ú k csökkenését, és az osztályok közötti ellen tétek enyhülését illeti, de ezt semmi esetre sem nevezhetnénk imperialista követelményeknek. Előbb állíthatnánk azt, hogy Somló alapvető téve dése abból állt, hogy n e m volt egészen tisztában avval, hogy az álltala kitűzött és elgondolt célokat hogyan és mily m ó d o n lehetne elérni. És erre pedig semmi esetre, nem megfelelő mód a jogi szabályozás területé nek a kiszélesítése. Sőt ellenkezőleg: p o n t a jogi szabályozás területének csökkentése kell, hogy megfelelő alapot nyújtson az új társadalmi viszo nyok létrejövéséhez. Egy dolgot azonban nem szabad semmi esetre sem szem elől téveszte n ü n k : hogy amikor Somló a jogi szabályozás területének a kiszélesítését látta elő, neki a K A P I T A L I Z M U S R A v o n a t k o z ó a n , teljesen igaza volt. H o g y miért, az egy egész t a n u l m á n y témájává lehetne, azonban elég lesz ha csak megemlítjük a következőket. Az első világháború utáni k o r szakban jelentkezik először az államkapitalizmus kifejezettebb formában. Ez különösen a húszas évek nagy gazdasági válsága idején következik be. És ha tudjuk, hogy az államkapitalizmus egyik fő jellegzetessége, az ál lam által gyakorolt jogi szabályozás kiterjesztése, a k k o r teljesen világossá válik előttünk, hogy miért volt Somlónak igaza. Jogbölcseleti Előadásaiban Somló az „ a l k a l m a z o t t jogbölcselet" kér déseként m á r foglalkozni kezd a helyes jog problémájával is. Érdeklődése m i n d i n k á b b elfordul a valóságtól és a társadalmi tények től, a helyes jog felé fordul a teleologikus jogszemlélet felé közeledik. A he lyes jogról vitázva, azt állítja, h o g y : „ . . . a célok és értékek világába lép het anélkül, hogy az ok b i r o d a l m á t elhagyni kénytelen volna . . . " . A cél alatt „elképzelt o k o z a t o t " ért csupán, az „érték m o m e n t u m á t a cél fogal m á b a n még n e m l á t j a " . . A végső cél megállapításához egyszerre két u t a t jelöl meg. Az egyik az objektív módszer: „a természet szükségszerű fej lődési irányából indul ki és úgy találja, h o g y a természet a k ö r n y e z e t ü n k höz minél jobban h o z z á a l k a l m a z k o d o t t élőlények minél nagyobb számát hozza létre, amiből kifolyólag az emberiség és így a helyes jog végső célja is: minél nagyobb számú, minél tökéletesebb emberek létrehozása, (a tökéletességet a környezethez való minél tökéletesebb a l k a l m a z ó d o t t ság értelmében v e s z i . ) " A másik út, az úgynevezett szubjektív módszer, az ember szervezetéből indul ki, és úgy találja, hogy a boldogságra való törekvés a z emberi szervezetben minden körülmény között szükségképpen előáll, a n n a k nélkülözhetetlen, lényeges jellemző tulajdonsága. Ebből k i 4
4
folyólag jut el azután az utilitarisztikus Bentlam-féle elvhez, a lehető legnagyobb szám lehető legnagyobb boldogulásának a végcéljához. Tehát Somló szerint a helyes jog ekként megállapított mércéje: minél nagyobb számú minél tökéletesebb ember létrehozása, és a lehető leg nagyobb mértékű boldogság elérése az embereknél (a boldogságot itt egy általános életfilozófiai értelemben kell venni). E z t alkalmazza most m á r Somló a büntetőjog bölcseletében is, amely nek folyamán különösen a bűntettek elkövetésének o k a i t és a b ű n t e t t elleni küzdelem helyes eszközeit kutatja. M u n k á j á n a k e része rendkívül világos és szabatos bemutatása a L a m b rozo, Garofalo és Fezzi által kidolgozott és megállapított „ m o d e r n " p o zitív büntetőjogi iskola t a n a i n a k . „Jogbölcseleti Előadásai, egyáltalában rendkívül világosan, igen k ö n y nyen érthetően s a nyelvnek olyan kifejező erejével s olyan lendületesen v a n n a k megírva, mint talán Somló Bódog m u n k á i közül is kevés" — Móor G y u l á n a k e megállapítása talán a legjobban jellemzi Somló e művét. A helyes jogról szóló fejezetben történt tévedéseiről, maga Somló ír „ A helyes jog elméletéről" nyolc évvel később írt dolgozatában (Kolozs vár 1914). E dolgozat tulajdonképpen a z „ o b j e k t í v " és a „szubjektív" levezetési m ó d n a k a cáfolata. Ezzel körülbelül le is zárulna Somló Bódog munkásságának az első szakasza. A második szakaszban m á r a kanti filozófia alaposabb t a n u l mányozásába mélyed bele, és ennek következményeként a kritikus filo zófia gyökeres változást h o z létre egész gondolkodásában. Mielőtt azon ban ez a gyökeres változás bekövetkezne, Somlónál bizonyos eltávolodás jelentkezik a szélső objektivizmus irányában. E z a z i r á n y v á l t o z t a t á s : „ . . . teljes szakítás a pikleri belátásos elmélettel és a burzsoá szociológia lélek tani i r á n y á v a l és csatlakozás a biológiai szociológia művelőihez — még mindig a n n a k a hitnek alapján, hogy az állam és a jog, sőt a z egész társadalom kérdései csak természettudományos alapon érthető m e g " . Mit is jelent ez az eltávolodás tulajdonképpen? M i n t m á r említettük „Törvényszerűség a szociológiában" című érte kezésében a z t az álláspontot képviselte, miszerint a szociológia csak al k a l m a z o t t lélektan lehet. A „ X X . század szociológiája" (Budapest 1907, a Budapesti N a p l ó b a n ) című t a n u l m á n y á b a n , és a „ H u s z a d i k S z á z a d " - b a n megjelent sorozatos cikkjei során (vita Piklerrel), egy egészen ellentétes elméletet próbál ki fejteni, avval, amit nyolc évvel azelőtt vallott. Abból indul ki, hogy a szociológiában mellőzni kellene mindenféle pszichológiát. E n n e k a t a n u l m á n y n a k következményeként Somló Bódog és Pikler G y u l a között egy vita robban ki. Ez bizonyítja legjobban, Som lónak, Pikler belátásos elméletével való szakítását. Piklerrel f o l y t a t o t t vita során Somló azt mondja, hogy a társadalom t u d o m á n y n a k mellőznie kell minden lélektant, mert mint ahogy írja: „ . . . a t á r s a d a l m a t egyéni lélektani alapon nem is érthetem meg", továbbá 4
5
„ . . . az emberiközi fizikai f o l y a m a t o k k a l " — kell kapcsolatba hozni a m e g m a g y a r á z a n d ó társadalmi tüneményt. S a z o k a t a z „anyagi (fizikai) f o l y a m a t o k a t " , amelyek a társadalom fejlődését meghatározzák, Somló anyagcsere f o l y a m a t o k n a k látja, „ . . . kizárólag a társadalmi anyagcse refolyamatokban kell keresni a társadalmi történés o k a i t . " Tehát, a t á r sadalom n e m más, m i n t egy m e g h a t á r o z o t t „anyagcsere-egység" a társa dalom törvényei „a benne lefolyó anyagcserének a t ö r v é n y e i " ; az objek tív szociológia a társadalom jelenségeit az emberközi anyagcsere társa dalomfiziológiai törvényeire vezeti vissza. Ez tehát a z t jelenti, hogy a társadalom az anyagi j a v a k termelése és cseréje azonos törvények szerint játszódik le, m i n t az anyagcsere a ter mészetben. T e h á t Somló a természet törvényeit a társadalomra is alkalmazni p r ó bálja. E z t a biológiai törvényeknek, társadalmi folyamatokkal való ki egyenlítését, úgy is értelmezhetjük, mint egy olyan kísérletet, hogy az akkor fennálló burzsoá termelési viszonyokat, minden időkre elfogad h a t ó n a k és m e g i n g a t h a t a t l a n o k n a k mutasson be. (Ezt elvileg állíthatjuk, de gyakorlatilag a dolgok bizonyos másmilyen fényben m u t a t k o z n a k meg. Éspedig oly módon, hogyha figyelembe vesszük Somló egész m u n k á s ságát, meglátjuk, h o g y ő egy csöppet sem volt megelégedve az a k k o r i társadalmi viszonyokkal). Somló és Pikler között, az anyagcsere körül folytatott v i t á b a n (anyag csere a m á r említett értelemben), hamarosan mások is bekapcsolódtak. Végeredményben ekkor m á r mindenki érezte, hogy a természettudomá nyos szociológia, illetve állam- és jogbölcselet zsákutcába vezet. M o n d h a t n á n k , h o g y végül evvel a vitával, amelynek semmilyen végső ered ménye sem lett, zárult le Magyarországon a természettudományos szo ciológia és állam- és jogbölcselet korszaka. Ezek u t á n Somló rövidesen áttért a pozitivista kutatásokról az újkan tiánus filozófiára és jogbölcseletre, a helyes jog kérdésének, a jog érték mérőinek a k u t a t á s á r a . Somlónak ez átállása n y i l v á n v a l ó jele volt a ma gyarországi pozitivista állam- és jogbölcselet természettudományos sza kasza befejeződésének. És lényegében ez az átmenet egybeesett M a g y a r országon a klasszikus kapitalizmusnak imperializmusba való átmenetével. És az imperializmus m á r új igényekkel lép fel a társadalomtudományok-' kai szemben, amely új állásfoglalásra késztette a burzsoá állam- és jog bölcselet képviselőit is. Befejezés előtt t a l á n még megemlíteném Somlónak két kis művét, ame lyek még az „objektív szociológia" fejtegetési korszakához t a r t o z n a k . H a b á r terjedelmileg kis művek a külföldi k r i t i k a igen különféle reagá lását v á l t o t t a ki. Ezek a „ D e r Güterverkehr in der Urgeselsohaft" (Leipzig 1919), és a: „ Z u r G r ü n d u n g einer besohrei benden Soziologie" (Ber lin, & Leipzig 1909). És végül egy összefoglaló jellemzést Somló e korszakáról, Szabó I m rétől: „ . . . ez a másik Somló azonban m á r a m a g y a r j o g t u d o m á n y n a k 6
nem egyedül pozitivista elődeire támaszkodik, hanem o l y a n o k r a is, akik különösen 1867-től nagy buzgalommal és nyíltsággal a k o n z e r v a t í v o l dalon képviselték az idealista állam- és jogbölcseletet, o l y a n o k r a akik felfogásuknak idealista v o l t á t nem igyekeztek a vulgáris materializmus spanyolfalával elrejteni. Az imperializmus magyarországi állam- és jog bölcseletének megvoltak a maga hazai k o n z e r v a t í v reakciós h a g y o m á n y a i és elődei; érthető, h a az imperializmus szakaszában ezek kerültek előtérbe s e h a g y o m á n y o k képviselői v á l t a k m i n d i n k á b b h a n g a d ó k k á . "
Somló Bódog
tudományos
munkásságának
második
szakasza
Az eddigiek során megismertük Somló Bódogot a belátásos elmélettől egészen az objektív szociológiához vezető úton, amely időbelileg körül belül az 1897—1909-ig terjedő tizenkét esztendő t u d o m á n y o s m u n k á s ságát öleli föl. „Bármilyen hatalmas változáson m e n t is keresztül t u d o m á n y o s felfo gása ezen idő a l a t t , legvégső filozófiai alapja változatlanul a Spenceri filozófia világfelfogása: a belátásos elmélet szubjektív racionalizmusától egészen az objektív szociológia szélső végletéig vezető ingamozgás egész ideje alatt érintetlen m a r a d t az a szeg, amelyen az inga függött." Ez a megállapítás a z o n b a n semmi esetre sem végérvényű, m e r t Somló végül mégis elhagyja a „spenceri filozófia t a l a j á t " és a „ k a n t i ismeret elmélet szikláira helyezkedik". Mielőtt azonban teljes egészében áttérnék e korszak bemutatására, em lítést szeretnék tenni Somlónak egy igen érdekes tételéről a büntetőjog bölcseletével kapcsolatban. Somló a büntetőjog bölcseletéről szólva a determinizmus mellett t ö r t lándzsát. A bűncselekményt elkövető a k a r a t á t , szerinte h á r o m tényező: az antropológiai, a fizikai és a gazdasági h a t á r o z z a m e g ; azok a gaz dasági tényezők azonban amelyek a szerinte a bűntettes a k a r a t á t meg h a t á r o z z á k különböző, de n e m az alapvető gazdasági és osztálykörülmé nyek, hanem másodlagos anyagi tényezők. A determinizmust Somló az energia megmaradásának elvével m a g y a r á z z a és az a k a r a t kötöttségét az alkohol a k a r a t v á l t o z t a t ó vagy a k a r a t o t befolyásoló hatásával bizo nyítja; álláspontja ebből, kitűnően vulgáris materialista. H o g y pedig de terminista felfogása mennyire mechanikus, k i t ű n i k abból, h o g y a bün tetésnél kizárólag a társadalmi védekezésre utal s a felelősséget teljesen mellőzi; az, hogy a tettes „megérdelmi-e" a büntetést, számára épp úgy nem kérdés, mint a felelősség: „nem keressük a felelősség fogalmát, h a nem védekezzünk a veszedelemmel szemben. A z t hiszem Somlónak e tétele Szabó I m r e m a g y a r á z a t á n kívül, még bi zonyos m a g y a r á z a t r a szorul. Lássuk először, h o g y tulajdonképpen mi is az a determinizmus? Lexikális meghatározása körülbelül így h a n g z a n a : a természeti, társadalmi és pszichikai jelenségek egyetemes meghatáro7
7
8
zottságáról kialakult felfogás. Másszóval olyan felfogás, amely szerint minden létező törvényszerűen, m e g h a t á r o z o t t o k o k hatására keletkezik és pusztul el. Somló esetében megkülönböztethetnénk a determinizmus mechanikus és dialektikus materialista i r á n y z a t á t . A mechanikus determinizmus szerint a külső okok közvetlenül és egy értelműen meghatározóak. Evvel szemben a dialektikus materialista de terminizmus a tárgyak, jelenségek k o n k r é t összefüggéseit, a közöttük fennálló egyetemes összefüggést és kölcsönhatást, az o k o k belső és külső feltételének egységét értelmezi. „Csak ettől az egyetemes kölcsönhatástól j u t u n k el a valóságos oksági v i s z o n y h o z " — írta Engels. Visszatérve Somló elméletéhez, megállapíthatjuk, hogy az igenis mechanikus, mert n e m veszi figyelembe a belső o k o k a t , h a n e m k i z á r ó l a g a külső o k o k r a szorítkozik. T o v á b b á Somló determinizmusát nem társadalmi o k o k k a l , h a n e m kizárólag azzal m a g y a r á z z a , hogy az akaratképződés lelki folya m a t a a természeti törvényeknek v a n alávetve. A büntetőjog területén a bűntettes a k a r a t á n a k determináltságát egyes esetekben a n n y i r a kizáróla gosnak és feltétlennek tartja, hogy a büntetésnek a bűntettes i r á n y á b a n semmi jelentőséget nem tulajdonít. Somló arra a következtetésre jut, hogy a „beszámííhatóság és a felelősség csak a régi úgynevezett klasszikus b ü n tetőjogi felfogásnak nélkülözhetetlen requisitumai" (Somló Bódog, Jog bölcseleti Előadások, Kolozsvár 1906, I I . füzet, A büntetőjog bölcselete 128. old.) Világos, hogy itt Somló mennyire téved, de hogy a deter minizmusnak, nem mechanikus h a n e m dialektikus materialista alakjában m e k k o r a jelentősége v a n nemcsak a büntetőjog területén h a n e m máshol is talán a legjobban b i z o n y í t a n a k Leninnek következő szavai: „ . . . ami kor a determinizmus eszméje megállapítja az emberi cselekedetek szük ségszerűségét és elveti a szabad a k a r a t ostoba meséjét, a legkevésbé sem szünteti meg sem az emberi észt, sem az emberi lelkiismeretet, sem az emberi cselekedeteinek az értékelését. É p p e n ellenkezőleg, csakis a deter minista felfogás teszi lehetővé, hogy szigorúan és helyesen értékeljük, s ne hárítsuk a szabad a k a r a t r a b á r m i t tetszésünk szerint.". És, hogy visszatérjek Somló második fejlődési szakaszának a t á r g y a lására, megállapítottuk, hogy bizonyos változásokon ment keresztül. Ilyennemű változásokat Somló Bódog gondolatmenetében a „ D a s Problem der Rechts-philosophie" (1908) című felolvasásában, majd u t á n a a „Masstábe zur Bewertung des R e c h t s " című dolgozatában (Berlin 1910) már megfigyelhetünk. Ezek a művek akárcsak a „Kauzális v a g y normatív e t i k a " című dolgozata (Budapest. 1910) és „Az érték problémája" című dolgozata (Budapest 1911 és Leipzig 1912), is főleg filozófiai problé m á k k a l foglalkoznak, a.nelyekkel a jelen esetben alkalmatlan lenne bő vebben foglalkozni mivel m á r azok magukba véve is igen terjedelmesek. Ez természetesen n e m jelenti azt, hogy ezeknek a műveknek semmi közük Somló jogbölcseletéhez. Sőt! Somlót p o n t a helyes jog kérdése jutatta el az erkölcsi értékelés problémájához, amely téren való k u t a t á s a i n a k ered9
m e n y e k foglalja össze „ A z érték problémája" című művében, amely sokak szerint Somló, filozófiai szempontból írt legértékesebb műve. Természetes, hogy filozófiai alapfelfogásának gyökeres megváltozása mellett, jogbölcseleti felfogásai sem m a r a d t a k v á l t o z a t l a n o k . Így például míg „Jogbölcseleti E l ő a d á s a i b a n " a jogbölcseletet a jog szociológiájának tekinti, addig a „ D a s Pröblem der Rechits philosophie" című dolgozatában „e kauzális szociológiai szempont mellé, mint teljesen egyenértékűt állítja oda a teleologikus értékelő szempontot." S végül a „ D a s Verháltnis von Soziologie u Rechts philosophie, insbesondere die Förderung der Rechtsphilosophie dureh die Soziologie" című felolvasá sában ( D a r m s t a d t , 1911. jún. 8-án), m á r teljesen kizárni kívánja a „jog szociológiáját a jogbölcselet köréből". N é z e t e szerint, a jogbölcseletnek két probléma-komplexum megoldására kell szorítkoznia: a jog fogalmával összefüggő kérdéseket és a jog értéke lésével összefüggőket kell tisztáznia. A jog értékelésével összefüggő p r o b l é m á k k a l a helyes jogról és az érték problémájáról szóló fentebb említett dolgozataiban foglalkozott, még a jog fogalmával összefüggő kérdéseket a „Juristische G r u n d l e h r e " című nagy m u n k á j á b a n dolgozta fel. Az e problémakörbe t a r t o z ó kérdéseket, a jogalkalmazásról és a szo kásjogról, m á r egy előző művében a: „ A jog a l k a l m a z á s á r ó l " című dol gozatában (Budapest, 1911) feldolgozott. Ebben az utóbbi művében, Somló azt állítja, hogy a „ t ö r v é n y m a g y a r á z a t szabályainak csakis m i n t valamely pozitív jog részének v a n józan értelmük". Vagyis t o v á b b á : „a bírói j o g m a g y a r á z a t n a k egy bizonyos m ó don való szabályozása helyes jogként k ö v e t h e t ő . " E n n e k folyamán meg cáfolja a jog hézagságáról szóló elméletet, k i m u t a t v a , hogy a joghézag csak mint jogpolitikai fogalom, mint a jog helytelenített kritikája állhat meg, de nem beszélhetünk jogalkalmazási hézagról, minthogy a fennálló jog alapján m i n d e n k o r el lehet dönteni, hogy valamely k o n k r é t eset til tott, parancsolt, megengedett vagy jogilag irrelevans-e? Az, h o g y a döntés célszerűtlen v a g y igazságtalan eredményre vezetne, egészen más lapra, éppen a jogkritikai oldalra tartozik. H a s o n l ó k é p p e n nem a jogalkalma zás kérdése a szabadjogi iskolának az az érvelése, hogy a bírói joggyakor lat sokszor a jogtól eltérő új jogalkotáshoz is vezethet. Ez a jogforrások t a n á b a t a r t o z i k . És végül helytelenül hivatkozik a szabadjogi iskola arra is, hogy a bíráskodás lelki folyamatában nemcsak logikai, h a n e m értékelő funkciókat is találhatunk, m e r t „egyesegyedül a jog t a r t a l m á t ó l függ, hogy a b í r ó n a k mennyiben kell ítélkezése közben csak logikai funkció kat, mennyiben pedig ezeken kívül még erkölcsi ítéleteket is, vagy pedig más tetszése szerinti döntéseket is véghezvinnie" (Somló Bódog, A jog alkalmazásáról, 186. old.). „ A szokásjog" című dolgozatában (Kolozsvár 1914; Farkas Lajos — E m l é k k ö n y v ) a jog f o g a l m á n a k rövid kifejtése után, azt a tételt állítja fel, h o g y az elsődleges szokásjog és az elsődleges írott jog teljesen egyen-
értékűek, m i n t h o g y m i n d a kettő a legfőbb jogalkotó h a t a l o m a k a r a t á t foglalja m a g á b a és éppen ezért nem létezhetik olyan szabály, amely ezen főhatalom felett állva azt, a k a r a t á n a k nyílt v a g y hallgatólagos kifejezé sében k o r l á t o z h a t n á . Minthogy pedig csak a jogalkotó h a t a l m a t a l k o t ó legfőbb szervek a l k o t h a t n a k elsődleges szokásjogot, azért a „ n é p meggyő ződése", a „ k ö z v é l e m é n y " legfeljebb csak konvencionális szabályt h o z h a t létre. H o g y ez jogivá váljon, szükséges, hogy a főhatalmi szervek azt n y í l tan vagy hallgatólagosan adoptálják. Igaz, hogy sokszor a másodlagos bírói szokásjog ellenkezik a törvénnyel, amely jelenség azonban csak úgy lehetséges, h a a legfőbb h a t a l o m ezt az eltérést hallgatólag akceptálja, amikor is tulajdonképpen ő alkot a törvénytől eltérő elsődleges szokás jogot. A másodlagos szokásjog kérdése szerzőnk szerint tisztára tételes jogi kérdés. S, hogy végül egy teljes képet nyerhessünk Somló munkásságáról min denesetre meg kell, hogy ismerjük, „Juristisohe G r u n d l e h r e " (Jogi alap tan) című munkáját. Ez a mű 1917-ben jelent meg Leipzigben. A német nyelvű kiadás m á r a háború alatt megjelenhetett, de sajnos m a g y a r kiadásra n e m kerülhetett sor. Ezért Somló 1920-ban Budapesten, m a g y a r nyelven kivonatosan meg jelentette a művét, „Jogbölcsészet. Jogi alaptan című műve u t á n " cím alatt. E z Somlónak egyetlen munkája, amely egy nagy probléma-komplexum nak rendszerbe foglalt részletes kifejtését t a r t a l m a z z a . Valamiképpen ezt a művet az író gondolatmenetének végállomásaként is tekinthetjük, mert az e műben lefektetett alapelvein, többé m á r nem v á l t o z t a t o t t . A „Jogi a l a p t a n " - t ilyen rövid helyen lehetetlen teljes egészében be mutatni, ezért megpróbálok csak a legfontosabbra szorítkozni. Tehát, megpróbálom a művet a szempontból vázlatosan bemutatni, amely szem pontból e mű összefüggésben áll, Somló Bódog egész jogfilozófiájának a fejlődésével. Kezdjük talán a következőképpen: Szerzőnk szerint mielőtt a tételes j o g t u d o m á n y területén a jog t a r t a l m á n a k rendszeres feldolgozásához hozzáfoghatnánk, előbb ismernünk és ezért tisztáznunk kell a jog foglamát, az abból folyó konzekvenciákkal együtt. Minthogy pedig a jog fogalmi alkatelemének minden jogszabály ban tekintet nélkül annak t a r t a l m á r a , benn kell foglaltatnia, m e r t hiszen épp ez teszi az illető szabályt jogszabállyá, minősíti azt a bizonyos tar t a l m a t jogi t a r t a l o m m á , azért a jog fogalmához nem is lehet a jogsza bályok t a r t a l m á n a k a vizsgálatából bármilyen messzemenő általánosítá sok útján sem eljutni. H a n e m e célból mintegy a jog fölé kell emelkedni, el kell hagyni a jogszabályok területét; hogy ezt a területet a jog fogal m á n a k megállapítása útján a szemszédos területektől elhatárolhassuk, arra tágabb térre kell kilépnünk, amelyen maga a jogfogalom is megtalálható. (Jogi alaptan 2., 5., 7. old.). A z a t u d o m á n y , amely ekként előfeltétele minden j o g t u d o m á n y n a k , amely eltekintve minden jogi tartalomtól, pusz-
tán a jog formájával foglalkozik, amely a jog fogalmát keresi, és a belőle folyó k o n z e k v e n c i á k a t keresi, amely nem a jogi n o r m á k t a r t a l m á t adja elő, h a n e m a n o r m á k r a vonatkozólag általános érvényű igazságokat állapít meg: a jogi alaptan. H o g y a n függ össze m á r most az ilyen értelemben felfogott „Jogi a l a p t a n " Somló általános filozófiai felfogásával? A k k é n t , hogy K a n t kritikus filozófiájának alapgondolatát, az abban rejlő módszert alkalmazza a j o g t u d o m á n y r a . A m i k é n t a „Tiszta Ész K r i t i k á j a " m a g á n a k a t a p a s z t a latnak a lehetőségét teszi kritika t á r g y á v á és felfedi a z o k a t az „a p r i o r i " fogalmakat, amelyek minden t a p a s z t a l a t n a k szükségszerű előfeltételei, ak ként a „Jogi a l a p t a n " m a g á n a k a jogszabálynak, a jogi m i v o l t á t teszi vizsgálódás t á r g y á v á és keresi a z o k a t a jogi t a r t a l o m szempontjából „a p r i o r i " „jogi a l a p f o g a l m a k a t " , amelyek, minden jogszabály jogi mivoltá nak szükségképpeni formális előfeltételei. A m i k é n t K a n t a tiszta ész h a tárait akarja kimérni, kiterjedését pontosan megállapítani, és azokat a z „a p r i o r i " forgalmakat, amelyek minden tapasztalatban benne v a n n a k , de amelyekben nincsen semmi sem a tapasztalat empirikus anyagából, teljes rendszerbe foglalni, a k k é n t szeretné Somló is a jogfogalom terü letét pontosan elhatárolni és lehető teljes rendszerbe foglalni m i n d a z o k a t a jogi alapfogalmakat, amelyek minden joggal együttjárnak, de amelyek, de amelyekben semmi sincs az esetleges és változékony jogi tartalomból. És amilyen élesen elhatárolja K a n t az „a p r i o r i " - t a z „a posteriori"-tól, éppoly élesen elválasztja Somló a „jogi a l a p f o g a l m a k a t " a „tételes jogi fogalmaktól". N e m pusztán véletlen tehát, ha azt mondja művét a „Prolegomen minden jövendő jurisprudentia s z á m á r a " címmel is lehetne illetni: a k a n t i szellem n y o m a felismerhető az egész k ö n y v ö n . Érdekes, h o g y amilyen élesen igyekszik Somló a jogi alapfogalmakat a tételes jogi fogalmaktól elhatárolni, s a jog fogalmából folyó ezen jogi alapfogalmaknak a rendszeres kifejtése útján m a g á n a k a jog fogalmának a kiterjedését megállapítani, éppoly kevés súlyt helyez arra, hogy ez a jogfogalom szilárd alkatrészekből és ne elasztikus elemekből legyen fel építve. „ A jog fogalomnak bizonyos mérvű folyékonysága, széleinek csipkézettsége ugyanis szintén h o z z á t a r t o z i k — mondja — a fogalom sajátosságaihoz. Aki a jognak egészen simára köszörült, éles fogalmát igyekeznék nyújtani, m á r ezzel eltévesztette volna feladatát". (Jogi alap tan 106. old.) Ami ezek után a jog fogalmáról adott meghatározását illeti, jog alatt azon empirikus társadalmi szabályokat érti, amelyek „a legfőbb h a t a l o m t ó l " származnak. Legfőbb h a t a l o m n a k pedig azt az állandó jellegű h a t a l m a t nevezi, amely a k a r a t á t rendszerint és más h a t a l m a k n á l ered ményesebben tudja keresztülvinni, s amely az életviszonyoknak egy szé les körét vonja szabályozása alá. Ezen jogfogalom alapján dönti el azt a sokat vitatott kérdést is, hogy jog-e a nemzetközi jog, úgy találván, hogy a nemzetközi jogszabályok — amellett, hogy a mögöttük álló hatalom 10
nem eléggé állandó, és szabályait túl g y a k r a n sértik meg — még azért sem tekinthetők jogi szabályoknak, mivel az életviszonyoknak csupán egy kis körére terjednek ki. (Ugyanezt fejti ki a „ A nemzetközi jog mi benléte" című értekezésében is; Kolozsvár, 1917). Majd a jogfogalom elemeit boncolgatva, arra az eredményre jut, hogy a szabály fogalma nemcsak parancsot jeleníthet, h a n e m ígéretet is amenynyiben a jogalkotó hatalom saját jövőbeli m a g a t a r t á s á r a nézve tesz az alattvalók számára kijelentéseket. Az „ígérő j o g n a k " ezen fogalma a l a p ján tárgyalja a legfőbb h a t a l o m jogi megkötöttségének s az alanyi jogok n a k a t a n á t . Behatóan kifejti továbbá a társadalom és az állam fogalmát, a szuverenitás, az államkapcsolatok, a jogforrások a jogalkalmazás, a jogalanyok elméletét és még egy csomó kisebb jelentőségű kérdést. Mind ezen p r o b l é m á k fejtegetését az a l a p t a n i , a tételesjogi, és az értékelő szem p o n t éles szétválasztása jellemzi. Érdekesen m u t a t reá m a g á n a k a jog szónak is kétértelműségére, amely a jogi értelemben vett jogosnak a kü lönböző jelentéseit fedi. A z említett h á r o m alapvető szempontnak követ kezetes szétválasztása annál fontosabb, mivel rendesen n e m szokott meg történni aminek folytán máris igen sok z a v a r t á m a d t az elméleti jog t u d o m á n y legfontosabb kérdései körül. A z t az óriási érdemet, amely az említett szempontok éles szétválasztása tekintetében a „Jogi a l a p t a n t " megilleti a z o k n a k is el kell ismerniök, akik különben nem értenek egyet a jogról adott f o g a l o m m e g h a t á r o z á s á v a l . Somló életművének szánta a „ P r i m a philosophia" vagy magyarul „ G o n dolatok egy első filozófia k ö r é b ő l " című m ű v e t . Sajnos azonban az a tragédia, amely szeptember 28-án történt, m e g a k a d á l y o z t a a mű befeje zését. Így a kézirat elkészületlen m a r a d t , nem kerülhetett n y o m d a alá. Életének utolsó évében még megír két kisebb terjedelmű művet. Az egyik: „ P l a t ó n á l l a m t a n a " (Budapest 1920), a másik: „Machiavelli" (a Társadalom T u d o m á n y című folyóirat első száma részére írta, s közvet lenül végzetes kolozsvári útja előtt fejezte be. Ez az utolsó mű, amit Somló Bódog sajtó alá bocsájtott). A művek bizonyos jelentőséggel bírnak, mivelhogy az ókor nagy „köl tő-filozófusának" és a „renaissance művészi hajlamú p o l i t i k u s á n a k " ál lamelméleti felfogásukat ismerteti. És evvel talán a végére is é r t ü n k volna annak, amit Somló Bódog tu dományos fejlődésének nevezünk. De vajon nevezhetünk-e befejezettnek egy életművet, egy életet? A testi halállal az eszmék is eltűnnek? Figyelmen kívül szabad-e h a g y n u n k egy olyan tudós munkásságát, aki talán egyike volt a legeredetibb, és legérdekesebb alakjainak a század forduló E u r ó p a t u d o m á n y o s életének? N e m szabad abba a hibába es nünk, hogy könyörtelenül eldobjunk valakit, semmibe vegyük egész mun káját. V i t a t h a t a t l a n , hogy Somló Bódog sok problémára nem találta meg a helyes választ. D e próbáljuk meg mindezt egy történelmi korszak szem szögéből megfigyelni. Mennyire voltak Somló Bódog elvei igazoltak egy olyan világban és egy olyan környezetben, amelyben ő maga élt és dol11
gozott? Vajon ellenállhatott-e egy Somló veretű filozófus a z o k n a k az á r a m l a t o k n a k , amelyek a n n a k idején vettek lendületet nemcsak M a g y a r országon, h a n e m az egész világon? D e mindettől eltekintve, bizonyos, hogy Somló Bódog egyes elvei még ma is időszerűek, másszóval helytállóak. És végeredményben nem-e a n n a k az elvnek v a g y u n k hívei, miszerint abból ami múlt, el kell dobni a roszszat és megtartani a jót. Somló Bódog egy jó alkalom a r r a , hogy g y a k o roljunk. És ezt semmi esetre sem szabadna elhalasztanunk. És talán M o ó r Gyula szavaival fejezném be: „Somló Bódog azok a gondolkodók közé t a r t o z o t t , akik a filozófiát nemcsak átgondolják, h a n e m át is élik." Valamit még m o n d h a t n a szá m u n k r a az a pátoszi felkiáltás, amivel M o ó r Gyula a n n a k idején elbúcsú zott Somló Bódogtól: „Igazság keresésének f á r a d h a t a t l a n , f á r a d t lovagja, b á t o r lovagja most már pihenj meg! Sit tibi t e r r a levis!"
Jegyzetek 1
Somló B. Állami beavatkozás és individualizmus 15—24. ugyanez Somló B. Jogbölcseleti előadások, I. füzet, 53—56. old. Moór Gyula: Somló Bódog 11. old. Szabó Imre: „A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon" 269. o. * Moór Gyula: Somló Bódog 11—12. old. Szabó Imre: A burzsoá állam és jogibölcselet Magyarországon, 273. o. Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon, 273. o. Moór Gyula: Somló Bódog, 17—18. old. Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon, 329. o. Lenin: Művei I. kötet, 145. oldal Moór Gyula: Somló Bódog Moór Gyula: Somló Bódog 2
3
5
6
7
8
9
1 0
11
Használt
irodalom
1. Szabó Imre: „A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon", Budapest, 1955, Akadémiai kiadó 2. Dr. Moór Gyula: „Somló Bódog", Különlenyomat a Társadalomtudomány c. folyóirat 1. évf. 1. számából, Budapest Poltzer Zsigmond és fia, 1921. 3. Üj Magyar Lexikon — 6. Budapest 1962, Akadémiai kiadó — 4. Magyar Életrajzi Lexikon — II. Budapest 1969, Akadémiai kiadó 5. Magyar Jogi Lexikon — VI. Budapest 1907. Pallas Irodalmi és nyomdai részvénytársaság — szerk. Dr. Márkus Dezső 6. Filozófiai kislexikon — második, módosított kiadás, Kossuth könyvkiadó, 1972.
7. Dr. Antalffy György—Dr. Papp Ignác: Szemelvények állam- és jogelméleti szerzők mőveiből — I. Tankönyvkiadó, Budapest, 1967. 8. Somló Bódog: „A jog alkalmazásáról", Külön lenyomat a „Jogállam" X. évf. 2—3. füzetéből. 9. Somló Bódog: „Állami beavatkozás és individualizmus" — második kiadás, Grill Károly könyvkiadóvállalata, Budapest IV. Veres Pálné utca 16. 1907. 10. Dr. Somló Bódog: „Szociológia", Pozsony 1901. Budapest, Stampfel Ká roly kiadása 11. Dr. Somló Bódog: „Ettika", Pozsony 1900. Budapest, Stampfel Károly kiadása. 12. Somló Bódog: „Platón államtana", Magyar Jogi Szemle könyvtára, Buda pest 1920. 13. Somló Bódog: „Jogbölcseleti előadásai", első füzet; kézirat gyanánt, Kolozs vár 1906. 14. Somló Bódog: „Törvényszerűség a szociológiában", Budapest 1898. 15. Somló Bódog: „A nemzetközi jog bölcseletének az alapelvei", Budapest 1898, Franklin Társulat 16. Soroló Bódog: „Jogbölcsészet — Jogi Alaptan című műve nyomán", Buda pest 1920, Grill Károly könyvkiadóvállalata. 17. Somló Bódog: „Jogbölcseleti előadásai", I—II. füzet, Kolozsvár 1906, (A büntetőjog bölcselete)
Rezime Félix Somló Félix Somló je sigurno jedan od najoriginalnijih i najinteresantnijih licnosti Evropskog naucnog závota pre pocetka drugog svetskog rata. Filozof, pravnik, profesor univerziteta, sociolog. Rodio se 1873-e u Pozonju, a umro u Kolozvaru 1920-e godine (samoubistvo). Pripadao je plejadi pradjanskih filozofa drzave i prava. Svoj naucni razvitak je zapoceo kao pozitivista, a zavrsio ju je kao pristalica neokantizma. Bio je jedan od retkih gradjanskih filozofa, koji se bavio i problemom istorijskog materijalizma, a samim tim i pitanjem marksizma. U jednom svom delu je napisao da je: „socijalizam dospeo najblize do objektivne naucne istine". To je u svakom slucaju znacajno ako znamo kakav su stav tada neki gradjanski filozofi zauzimali prema socijalizmu. Ovakav stav sigurno svrstava Somloa u red najnaprednijih gradjanskih filozofa. Medjutim, njegova celokupna naucna licnost nije bila dovoljno jaka, da se odupre uticaju neokantizma, i da na taj nácin dodje do pravih naucnih istina. Neki od njegovih ucenika postali su kasnije istaknuti revolucionari, naucnici i nosioci marksisticke misli. Takav je na primer bio i jedan od najistaknutijih marksistickih filozofa danasnjice, nedavno preminuli Djerdj Lukac. Najznacajnija Somloova dela su: „Drzavno unutrasnje mesanje i individualizam", „Predavanja iz filozofije", „Juristische Grundlehre" (Uvod u pravo).
Resiimee Félix Somló Félix Somló ist sicher einer der originálsten und interessantesten Gestalten des europáischen wissenschaftliche Lebens von dem Beginn des zweiten Weltkriegs. Er war Philosoph, Iurist, Universitátsprofessor und Soziologe. Er ist 1873 in Pozsony (Bratislava) geboren und ist in Kolozsvár (Cluj) 1920 gestorben (Selbstmord). Somló gehörte zu der Plejade bürgerlicher Philosophen des Staates und Rechtes. Seine wissenschaftliche Entwioklung beginnt er als Positivist und beendet als Anhánger des Neokantismus. Er war einer von den wenigen bürgerlichen Philosophen, die sich mit den Problemen des historischen Materialismus und daher auoh mit der Frage des Marxismus befaíken. In einem von seinen Werken schrieb er: „Sozialismus ist am bestén zu der objektiven wissen scbaftlichen Wahrheit angelangt." Das ist in jedem Falle bedeutend, wann wir wissen, was für eine Stellungnahme damals einige bürgerlich Philosophen zu dem Sozialismus hatten. Nach einer solchen Stellungnahme kann man Somló zu den progressivsten bürgerlichen Philosophen einreihen. Aber seine ganze wissenschaftliche Gestalt war nicht genug stark um sich dem Einflufi des Neokantismus entgegensetzen zu können und auf solcher Weise zu den wirklichen wissenschaftlichen Wahrheiten anzulangen. Manche von seinen Schiller sind spater hervorragende Ravolutionare, Wissenschaftler und Trager des marxistischen Gedanken geworden. Ein solcher war zum Beispiel einer der hervorragendsten marxistischen Philosophen der heutigen Zeit, der unlángst verstorbene Georg Lukács. Die bedeutendste Werke von Somló sind: „Das staatliche Einmischen und der Individualismus", „Vorlesungen aus der Philosophie und aus dem Richt", „Juristische Grunglehre".
