Bné-Berak között félúton található Bét Samesben. A rendõri erõket határõrök és helikopterek támogatják

A TARTALOMBÓL: 120 000 ultraortodox zsidó tüntet Izraelben . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Távol Afrikától . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 A hírportálok az elsõ célpontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 A Hit Gyülekezete és az MSZP. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Már megint a forradalomról! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Megint egy zsidó mûcirkusz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Farkas falka fodrozódik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10 Csõdközelben vagyunk-e?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11 Fatia Negra aggódik értünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Disznó államokká válva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .13 Hülye megoldás a krízisre: el kellene adni pár szigetet. . . . . . . . 14

Meghal, aki nem engedelmes! A pénz urai könyörtelenek . . . . 15 Nehéz a dolga a Népszavának. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Újpogány vallás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17 Programozz, vagy beprogramoznak. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Polgárõrként masírozhatnak a gárdisták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 A zöld szajha . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .22 Mire kell készülni? Mi vár Amerikára?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Józan paraszti ésszel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24 A világgazdaság ciklusai vagy a kapitalizmus vége? . . . . . . . . . . 25 Az euró hibás konstrukció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

120 ezer ultraortodox zsidó vonult utcára Jeruzsálemben és Bné-Berakban, amiért az izraeli legfelsõbb bíróság megtiltotta a szefárd zsidók szegregációját egy vallási lányiskolában.

Bné-Berak között félúton található Bét Samesben. A rendõri erõket határõrök és helikopterek támogatják. Százezer ultraortodox zsidó tüntetett Jeruzsálemben csütörtök délután az izraeli legfelsõbb bíróság egy határozata ellen, amely megtiltotta a szefárd zsidók szegregációját egy ciszjordániai zsidó telep lányiskolájában. További húszezren tiltakoztak a közeli Bné-Berak városban is.

Tízezer rendõrt helyeztek elõzetes készültségbe Jeruzsálemben, valamint az ultraortodoxok fellegvárában, a Tel-Aviv és

A tüntetõk nem fogadják el azt a bírói határozatot, amely szerint meg kell szüntetni a szefárd (észak-afrikai és ázsiai) zsidók elkülönítését askenázi (európai) zsidóktól a ciszjordániai Immánuel telep egyik vallási iskolájában. Emellett a zsidó vallás törvényeinek elsõbbségét hirdetik az izraeli polgári törvényekkel szemben. Izrael lakosságának mintegy 10 százaléka, azaz 650 ezer fõ tartozik az ultraortodoxok közé, akik a zsidó vallást érintõ ügyekben rendszeresen hangot adnak véleményüknek. 2

jó ha figyelünk

Az izraeli legfelsõbb bíróság döntésének értelmében csütörtökön megkezdte két hétig tartó fogságát az a rasszizmussal vádolt 80 szülõ, aki tiltakozott az ellen, hogy szefárd zsidók ugyanabba a leányiskolába járassák gyermekeiket, mint õk. Az apák és anyák azt sérelmezték, hogy a szefárdok gyermekei nem elég vallásosak. A Jeruzsálem központjában az ítélet ellen tiltakozók egyik plakátjukon fasisztának minõsítették a bírói testületet, egy másikon pedig a zsidó nép “üzenetvivõinek” nevezték az elzárásra ítélt emanueli szülõket. Esther Bark, az egyik tiltakozó, akinek hét lánya van, úgy nyilatkozott, hogy a tiltakozók legfõbb célja megóvni gyerekeiket a modern világ kísértéseitõl. “Nem mondunk el mindent lányainknak a világról, és ha hirtelen nyílt közegbe kerülnek, az nem jó nekik. Védeni kell õket” - fogalmazott. Egy másik jeruzsálemi tüntetõ, a kétgyerekes Barry Dubin elutasította, hogy a bíróság döntse el, hova járassák a szülõk gyerekeiket. “Ennek semmi köze a rasszizmushoz, de minden kultúrában vannak különbségek a valláson belül, különbözõ szintek léteznek, és ezek a lányok (a szefárdok) alacsonyabb szinten vannak, mint a többiek” - érvelt a 28 éves férfi. A szefárd vallási vezetõk nem szólaltak fel nyíltan a szegregációt támogató szülõk ellen. Nisszim Zív, a Sasz nevû konzervatív szefárd párt képviselõje szerint az iskola ügye a vallási bíróságra tartozik, valamint hozzátette, hogy a szefárd lányoknak joga van ugyanabba az oktatási intézménybe járniuk, mint az askenáziknak.120 ezer ultraortodox zsidó vonult utcára Jeruzsálemben és Bné-Berakban, amiért az izraeli legfelsõbb bíróság megtiltotta a szefárd zsidók szegregációját egy vallási lányiskolában. Százezer ultraortodox zsidó tüntetett Jeruzsálemben csütörtök délután az izraeli legfelsõbb bíróság egy határozata ellen, amely megtiltotta a szefárd zsidók szegregációját egy ciszjordániai zsidó telep lányiskolájában. További húszezren tiltakoztak a közeli BnéBerak városban is.

Tízezer rendõrt helyeztek elõzetes készültségbe Jeruzsálemben, valamint az ultraortodoxok fellegvárában, a Tel-Aviv és Bné-Berak között félúton található Bét Samesben. A rendõri erõket határõrök és helikopterek támogatják. A tüntetõk nem fogadják el azt a bírói határozatot, amely szerint meg kell szüntetni a szefárd (észak-afrikai és ázsiai) zsidók elkülönítését askenázi (európai) zsidóktól a ciszjordániai Immánuel telep egyik vallási iskolájában. Emellett a zsidó vallás törvényeinek elsõbbségét hirdetik az izraeli polgári törvényekkel szemben. Izrael lakosságának mintegy 10 százaléka, azaz 650 ezer fõ tartozik az ultraortodoxok közé, akik a zsidó vallást érintõ ügyekben rendszeresen hangot adnak véleményüknek. Az izraeli legfelsõbb bíróság döntésének értelmében csütörtökön megkezdte két hétig tartó fogságát az a rasszizmussal vádolt 80 szülõ, aki tiltakozott az ellen, hogy szefárd zsidók ugyanabba a leányiskolába járassák gyermekeiket, mint õk. Az apák és anyák azt sérelmezték, hogy a szefárdok gyermekei nem elég vallásosak. A Jeruzsálem központjában az ítélet ellen tiltakozók egyik plakátjukon fasisztának minõsítették a bírói testületet, egy másikon pedig a zsidó nép “üzenetvivõinek” nevezték az elzárásra ítélt emanueli szülõket. Esther Bark, az egyik tiltakozó, akinek hét lánya van, úgy nyilatkozott, hogy a tiltakozók legfõbb célja megóvni gyerekeiket a modern világ kísértéseitõl. “Nem mondunk el mindent lányainknak a világról, és ha hirtelen nyílt közegbe kerülnek, az nem jó nekik. Védeni kell õket” - fogalmazott.

Egy másik jeruzsálemi tüntetõ, a kétgyerekes Barry Dubin elutasította, hogy a bíróság döntse el, hova járassák a szülõk gyerekeiket. “Ennek semmi köze a rasszizmushoz, de minden kultúrában vannak különbségek a valláson belül, különbözõ szintek léteznek, és ezek a lányok (a szefárdok) alacsonyabb szinten vannak, mint a többiek” - érvelt a 28 éves férfi. A szefárd vallási vezetõk nem szólaltak fel nyíltan a szegregációt támogató szülõk ellen. Nisszim Zív, a Sasz nevû konzervatív szefárd párt képviselõje szerint az iskola ügye a vallási bíróságra tartozik, valamint hozzátette, hogy a szefárd lányoknak joga van ugyanabba az oktatási intézménybe járniuk, mint az askenáziknak. Forrás: Index

ÖTVENEZER CÉGET SODORT EL A VÁLSÁG A gazdasági válság kezdete óta eltelt két év alatt a létezõ 600 ezer cég közül csaknem ötvenezret töröltek, azaz a vállalkozásoknak 8,24%-át – derül ki a feketelista.hu legújabb közleményébõl. Különösen súlyos gondok „zúdultak” Szabolcs-Szatmár- Bereg megyére, ahol 2008. május 31. óta az ott nyilvántartott társaságoknak 15,8%-át kellett törölni. Ezen a megyén kívül még további ötnél regisztráltak a két év alatt 10%-nál nagyobb arányú cégmegszûnést. Nógrádban, ahol az ország megyéi közül a legkevesebb vállalkozást tartják nyilván, a cégek 11,25%-a ment csõdbe, továbbá Zala megyében, Tolna megyében és Komárom-Esztergom megyében szûnt meg a vállalkozások több mint 10 százaléka.

jó ha figyelünk

3

A keresztényüldözés a vb-t is elérte Talán fennállása óta a legfurcsább rendeletét hozta meg a FIFA éppen a foci-világbajnokság alatt. A Vatikáni Rádió ismertette, hogy a FIFA betiltotta mindenféle vallási jelkép használatát a játékosokon, és betiltotta minden, vallásra utaló mozgásjel használatát is, például a keresztvetést a meccs kezdetén vagy gólöröm esetén is. Megdöbbenve hallottuk a hírt, ugyanúgy, ahogy a sok kereszténység elleni üldöztetést világszerte (például legutóbb az ankarai püspök brutális meggyilkolását). Nyilvánvalóan nem abba akar a FIFA beavatkozni, hogy valaki milyen vallású, hanem a tanúságtételt akarja kiiktatni, amely a vallásoknak alapvetõ közlési formája. Jelen esetben ez a kereszténységet sújtja a legjobban, mivel a legnagyobb nézettséget Dél-Amerika és Európa nemzeti csapatai produkálják, amelyek tudvalevõleg keresztény földrészek. Jólesõ volt visszagondolni a 2002-es brazil vb-gyõzelemre, amely után a csapat együtt térdelt le, és köszönte meg Isten segítségét, hogy a játékos futball újra gyõzött a darálós felett. A teremtésben a sport a játékot kell, hogy reprezentálja, nem pedig a bármi áron való gépies gyõzni akarást. Különösen igaz ez a focira. Blatter és a FIFA vezérkara beáll az európai main streambe, amirõl sajnos az EU is többször tanúbizonyságot tett, vagyis a kereszténységet valamiféle mûemlékként akarják kezelni, amelyet lehet ugyan tisztelni, de hogy alakítsa a mindennapi életünket, azt már nem! Sajnos ezek az urak alapvetõ, tudományosan is igazolt tényekkel sincsenek tisztában. Az agykutatás mára igazolta, hogy a kreatív ötletek képzõdéséhez nem elég az ismeretek széles tárháza vagy éppen a gyakorlás, hanem valami más is kell. Kell egy „gazdag belsõ világ” (prof. Freund Tamás agykutató), amely sejtköri szinten jelöli meg a felfogott információkat, és teszi lehetõvé ezzel az emlékezést, amely a kreatív gondolat alapja, amelyet kreatív cselekedet követ. Úgyszintén elismert tudományos tény, hogy a stressz oldására a legjobb eszköz a mély hitélet. A kreatívan cselezõ, félelem nélkül a helyzetet felvállaló, majd gólt rúgó focista így valóban nagyon sokat köszönhet annak, hogy az imádságában beszélget Krisztussal. Tulajdonképpen így válik társszerzõjévé Krisztus a góloknak, egy-egy tudományos vagy akár politikai jó ötletnek. Személyesen is megtapasztaltam mindezt. 4

Minden tudományos ötletem, amely a betegek jobb gyógyulását hozta, és sikert aratott, rózsafüzér-ima közben született. Ezt igazságtalanság lenne elhallgatni. Visszatérve a foci-vb-re, fájhat a FIFAnak, hogy pont a keresztény országok – például Brazília és az európai nemzetek – a legsikeresebbek, ha egyáltalán beszélhetünk még az EU-ban mélyen megélt kereszténységrõl, és nem csak mûemlékvédelemrõl. Remélem, a brazil csapat nem fogja figyelembe venni a büntetéssel való fenyegetést, és szép tanúságot tesz arról, hogy kinek is köszönheti az eredményes játékot. Kívánom neki, hogy a döntõ után újra térden állva tegyen tanúságot barátjáról, Jézusról. Pár éve volt egy magyar miniszterelnök, aki gúnyolódott, hogy Szûzanya cserbenhagyta az országunkat. Az áprilisi választások során csattanós választ kapott ennek ellenkezõjérõl. Bízzunk benne, hogy a FIFA is elõbbutóbb megkapja. Addig is, ne hagyd magad, Brazília! Tegyél tanúságot hitedrõl! Csókay András

jó ha figyelünk

Dr. Kovács Lászlóval, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Információs Mûveletek és Elektronikai Hadviselés tanszékének docensével beszélgettünk katonai hekkerekrõl, információs hadviselésrõl, és arról, hogy egy kiberháborúban érdemes lenne-e az Indexszel kezdeni a Magyarország elleni inváziót. Néhány hete a harmadik magyar etikushacker-konferencián „Hackerek a hadseregben” címmel tartott elõadást. Miért van szüksége a hadseregnek hekkerekre? A hadseregnek nem hekkerekre van szüksége, hanem olyan biztonságtechnikai szakemberekre, akik képesek a hekkerek fejével gondolkodni. Erre pedig azért van szükség, mert egy borzasztó erõsen technológiafüggõ világban élünk, ahol – bár mostanában azért vannak lépések a biztonság felé is – az elsõ számú cél még mindig a mûködés folytonosságának biztosítása, nem a biztonságos üzemeltetés. Amíg az a legfõbb feladat, hogy 100 százalékon mûködjön például a villamosenergia-szolgáltatás, addig nagyon nehéz a rendszereknek a biztonságára is ügyelni. Azt pedig látjuk, hogy ezek a rendszerek támadhatók. A TCP/IP protokoll sebezhetõségei köztudomásúak, és ezeket kihasználva, a megfelelõ technikai ismeretekkel bárki beleavatkozhat ezekbe a kritikus fontosságú rendszerekbe, és óriási károkat okozhat. Ehhez nem kell különösebb varázslat, néhány megfelelõ szaktudású embert kell csak összeszervezni, akik a való életben akár nem is ismerik egymást. Ezt meg lehet oldani úgy, hogy a titkosszolgálatok ne szerezzenek tudomást róla, hiszen bárki tud akár egy blogon kommunikálni, szervezkedni, még csak virágnyelvet sem kell feltétlenül használni. Egy kis informatikai tudással bárki találhat a az interneten olyan módszereket, és végrehajthat olyan támadásokat, amelyek egy nem kellõen felkészült rendszerben hatalmas károkat okozhatnak. Persze ez nem a középiskolás gyerekek szintje, mert fejlõdik a védelem is – de az a helyzet, hogy a kibertámadások elleni védelem szintje ma elmarad a támadókétól. Na ezért szükséges a hadseregben az etikus hekkerek alkalmazása, oktatása és kiképzése, akik fel tudnak minket készíteni az infrastruktúránk védelmére. A klasszikus biztonságtechnikai szakember filozófiája a védekezésé, az etikus hekkeré a támadásé – és ezzel segít megtalálni, és kijavítani a saját rendszerünk gyengeségeit. Tehát a hadsereg a hekkereket alapvetõen védelmi célokra képzi ki, és használja. – A hadtörténetben volt már olyan háború, ahol konkrét informatikai hadmûveletek zajlottak volna, bevetettek hekkereket, vírusokat és hasonlókat? – Nincs igazán publikus, egyértelmû információ arról, hogy informatikai hadvisejó ha figyelünk

lés, ilyesfajta hadmûveletek ország ország ellen lezajlottak volna. Ugyanakkor ott volt az orosz-észt válság, ahol persze nem bizonyítható az orosz állami beavatkozás. Vagy az ororsz-grúz konfliktus, ahol szintén nincs bizonyíték, de egyértelmûen nyomon követhetõ az orosz kormányzati szándék, ahogy megjelent a fegyveres beavatkozás mellett párhuzamosan az elektronikai és az internetes hadviselés is. – Mi történne, ha valaki Magyarország ellen indítana informatikai hadmûveletet? Van erre kidolgozott védelmi rendszer, cselekvési forgatókönyv? – Magyarországon három olyan CERT, vagyis Computer Emergency Response Team mûködik, akik incidenskezeléssel foglalkoznak, a legfontosabb a napi 24 órában mûködõ CERT Hungary, ami nemrég átalakult Nemzeti Hálózatbiztonsági Központtá. Az õ feladatuk, hogy ha Magyarországot ilyesfajta támadás éri, akkor a nemzetközi CERT- ekkel együttmûködve a támadást elhárítsák. Ez nem azt jelenti, hogy akkor lépnek akcióba ezek a csoportok, amikor már bekövetkezett a támadás, hanem folyamatosan monitorozzák a hálózatokat, és ha nagyarányú, egy egész ország elleni támadásról beszélünk, az azért feltételezi, hogy ennek az elõkészítését az összeurópai, sõt, az egész világra kiterjedõ CERT-hálózat észreveszi. Probléma akkor van, ha a támadás olyan helyrõl érkezik, ahol nincsenek CERT-ek, nincsenek olyan állami szervek, amelyek

beavatkoznának. És vannak katonai CERT-ek is, a NATO-n belül szintén szövetségben egymással, és kimondottan a katonai célpontok védelmével foglalkoznak. – Ezek a katonai hálózatok mennyire vannak fizikailag szeparálva az internettõl? – Vannak olyanok, amelyek teljesen, de vannak amelyek a publikus internettel kapcsolatban, vagy konkrétan az interneten mûködnek. Az igazán érzékeny információk nyilván az elõbbi hálózatokon áramlanak. Tehát nincs olyan, mint a filmekben, hogy a hekker a neten betör ide-oda, és elindít rakétákat, mert a rakétákhoz a parancs olyan dróton megy, ami nincs összeköttetésben az internettel. Igen, ez színtiszta Hollywood. Persze akármennyire is zártak ezek a rendszerek, lehet olyan pontokat találni, ahol mégiscsak be lehet avatkozni a mûködésükbe. Ha egy ország megtámad egy másikat, a célja ezeknek a pontoknak a megkeresése, és ez a számítógépes hadviselés lényege, hogy megtaláljuk, hol vannak azok a pontok egy zárt rendszerben, ahol be lehet avatkozni, mondjuk elektromágneses úton, zavarással, rosszindulatú kód bejuttatásával, vagy fizikai pusztítással. De az igazi probléma nem is a katonai rendszerek megtámadása, hanem a civileké. – Milyen civil rendszereket érdemes egy informatikai csapással megtámadni Magyarországon? – Kormányrendelet határozza meg, mi számít kritikus infrastruktúrának, de végül is ez józan paraszti ésszel kikövetkeztethetõ. A legelsõ és legfontosabb mindenképpen a villamosenergia-szolgáltatás. Hogy mekkora felkészültség, és mekkora erõ szükséges ennek a sikeres megtámadásához, az már

5

más kérdés. Azt biztosan ki lehet jelenteni, hogy tisztán informatikai támadással Európában, illetve Magyarországon nem lehet jelentõs, nagyobb területre, vagy akár egész országra, régióra kiterjedõ kárt okozni az energiaszolgáltatásban. Ehhez komplex támadás kell: hagyományos fizikai támadás, robbantások – és emellett párhuzamosan informatikai csapások az energiaszolgáltatók, pénzügyi szolgáltatások, az elektronikus média és internetszolgáltatók ellen. Krasznay Csaba barátommal a tavalyi Hacktivity konferencián vázoltunk fel egy olyan forgatókönyvet „Digitális Mohács” címmel, amiben felsoroljuk, mik azok a legfontosabb célpontok Magyarországon, amelyek támadhatók informatikai eszközökkel. Egy komplex támadáson belül az informatikai csapások elsõ célpontjai, már csak a pszichológiai hatás miatt is a hírportálok lennének. A magyar hírportálok elérnek 2-3 millió embert, sokszor a hagyományos média is innen tájékozódik, és itt fokozottan érvényes, hogy a mûködés folytonosságát a biztonság elé helyezik – de ez a világon mindenhol így van. Az a cél, hogy az oldalt ne törjék fel, kisebb prioritású, mint az, hogy ha feltörték, az újságíró ezt rögtön meg tudja írni. Ez tökéletes célponttá teszi az online médiát. Egy Magyarország elleni komplex hadmûveletben az Index az elsõ célpontok között lenne, ebben biztos vagyok. – Mi történik, ha célt ér egy ilyen támadás? – Önmagában informatikai támadással ma egy országot nem lehet romba dönteni, de óriási, százmilliárdos károkat lehet okozni. Ha emellé fizikai támadást is alkalmazunk, és távvezetékeket, kommunikációs csomópontokat semmisítünk meg, az informatikai szektort teljesen ki lehet iktatni az ország életébõl. Ez 100-120 évvel képes visszavetni egy társadalmat. Képzeljük el, hogy most nem 2010-et írunk, hanem 1900-at. Van áramszolgáltatás itt-ott, villognak a lámpák, de nincsen telefon, nincs tévé, nincs rádió, nincsenek hírek, nem tudunk semmit arról, ami a világban történik. Nincs egészségügyi ellátás, vagy csak nagyon korlátozott, nem mûködnek az életmentõ berendezések. – Mi a helyzet a NATO-val? Egy kibertámadás esetén beavatkozna és megvédene minket? Észtországot annak idején nem védte meg. A NATO reagált az Észtország elleni támadásra, a szakértõit azonnal odaküldte, ahogy a nagy informatikai cégek is a sajátjaikat, akiknek rálátásuk volt a támadásra. De éppen az észt konfliktus vetett fel egy csomó olyan problémát, amelyeknek a nagy részére máig nem sikerült választ adni. Ott van a bizonyíthatóság kérdése. Nem tudjuk bizonyítani, hogy ki ült a gép mögött, amikor onnan egy botnet felé elindult a támadási parancs. – A NATO alapokmányában az ilyenkor idézett ötödik cikkely azt mondja, akkor indul be a szövetség védelmi reakciója, ha fegyveres 6

támadás éri az egyik tagországot. Idén nyáron Tallinban lesz egy NATO-konferencia, ami ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Kell-e módosítani az alapokmányt, és pontosabban definiálni azt, mit tekintünk egy ország megtámadásának? Hogyan lehet ezt bizonyítani? – A XXI. század elejéig ezek elég egyértelmûek voltak: fegyveres katonák behatoltak a másik ország területére, vagy repülõk a légtérbe és elkezdtek lövöldözni meg bombákat dobálni. Most a világon bárhonnan lehet támadást indítani egy zárt szobában ülve. Még azt sem lehet bizonyítani, hogy a számítógép, ami részt vett egy túlterheléses támadásban, a tulajdonosa tudtával és utasítására dolgozott, vagy anélkül, egy zombihálózat tagjaként. Az Észtország elleni támadáshoz nyilván felhasználtak Magyarországon levõ, vírussal fertõzött gépeket is a támadók, mégsem feltételezzük, hogy akkor Magyarország mint ország megtámadta volna Észtországot. – Ha bármilyen kibertámadás történik a világban, a gyanúsítottak között szinte mindig ott vannak a kínaiak. Mit lehet tudni Kínáról? Tényleg ezerszámra alkalmaznak hekkereket a hadseregben? – Kína egy fekete folt, alig tudunk valamit róluk. 2008 végén született az amerikai kongresszus számára egy jelentés, amiben az szerepelt, hogy 250-300 olyan hekkercsoport van, amelyek kínai kormányzati felügyelet alatt dolgoznak. Az azért jelzésértékû, ha egy ilyen adat, hírszerzési információkkal alátámasztva bekerülhet egy publikus dokumentumba. Az is szerepel ebben a jelentésben, hogy 20 terabájtnyi adatot loptak el ezek a hekkerek három év alatt amerikai, illetve multinacionális cégektõl. És itt nem videókról van szó, hanem szöveges dokumentumokról, képekrõl, tervrajzokról. Itt elég szorosan összefonódik a hagyományos és az ipari kémkedés, és itt is bor-

zasztó nehéz bármit is bizonyítani. 2007ben Németországban volt egy eset, ami a legtovább ment ilyen téren: független szakértõi csoport igazolta, hogy német kormányzati szerverekrõl töltött le valaki adatokat egy kínai ip-címen levõ gépre – de hát ez sem jelent semmit önmagában hogy kínai ip-cím, hiszen onnan bárhová mehetett tovább az az adat, bárki használhatott kínai internetszolgáltatónál levõ szervert. – Van arra esély, hogy valaha egyértelmûen azonosítható lesz, ki áll egy kibertámadás mögött? – Én szkeptikus vagyok: ha egy adatfolyamot 15 proxy szerveren keresztül küldök a célpontjához, úgy, hogy mire nyomoznának utánam, ebbõl pár gépet már rég kikapcsoltak, vagy akár be is zúztak, senki nem mondja meg, ki volt a lánc végén. Persze az IT forensics szakértõi, az informatikai helyszínelõk is fejlõdnek, és elõbb-utóbb megtalálják a technikai megoldást, de egy ilyen nyomozás borzasztó sok energiába, idõbe és pénzbe kerül, lehet hogy többe, mint amennyi kárt a támadás okozott. És akkor még ott van az a kérdés is, hogy a technikai lehetõségeket hogyan illesztik a jogalkotás folyamatába. – Ha a hadseregek mind a védelem erõsítésére alkalmazzák a hekkereket, akkor tulajdonképpen ki ellen védekezünk? – Az információs hadviselés a támadó oldalán relatíve olcsó, és ehhez képest nagyon hatékony. Sokkal olcsóbb és egyszerûbb kibérelni egy botnetet, mint mondjuk venni egy tankot. Az igazi veszély abban rejlik, ha egyszer jön egy igazán elborult elme, egy politikai vezetõ, terroristavezér, de lehet akár teljesen hétköznapi állampolgár is, és viszonylag korlátozott erõforrások felhasználásával ennél összehasonlíthatatlanul nagyobb kárt tud okozni. jó ha figyelünk

A Hit Gyülekezete mostanra afféle miniállam lett az államban, bizonyítva, hogy a vallás a leghatékonyabb társadalomszervezõ erõ. A Lélek ott fú, ahol akar – áll a Bibliában, és ha sok mindent elvitatnak is egymástól a különféle keresztény egyházak és kisebb közösségek, ezt azért el szokták ismerni. Németh Sándor katolikus teológushallgatónak valamikor az 1970es évek második felében megvilágosodása támadt. Otthagyta a budapesti szemináriumot, és párjával, Judittal létrehozták a Hit Gyülekezetét. Budaörsön kezdõdött a „Hit- Németh Sándor gyüli” története, valahol a féllegális és az illegális határán. A gyülekezetet a katakombalét erõssé tette. Mire jött a rendszerváltás, már tulajdonképpen jól mûködõ, önálló közösségrõl beszélhetünk, amely protestáns alkatú, a pünkösdi-karizmatikus megújulásnak nevezett nemzetközi mozgalomhoz kapcsolódik. A nyolcvanas években a Gyülekezet folyamatosan gyarapodott létszámban. Németh Sándor igen fegyelmezett és jól mûködõ vezetõi struktúrát épített ki. Mostanra a Hit Gyülekezete az egyik legnagyobb adófizetõi támogatást begyûjtõ felekezet, amelynek lélekszáma tízezres, és amelyik jól mûködõ gyülekezeteket tart fenn Magyarország számos nagy és jó néhány kisebb településén. A Hit Gyülekezete annak fényes bizonysága, hogy a vallás a leghatékonyabb társadalomszervezõ erõ. Németh Sándor és a gyülekezeti vezetés teljes embert követel meg. A tagoknak a Gyülekezet „tanácsot ad” mindenre: hol érdemes ruhát, autót venni, szervizeltetni, nyaralni. Természetesen vannak saját iskoláik is, hiszen a gyermekek nevelése fontos dolog.

– Itt mégis milyen nagyságrendû összegekrõl beszélünk? Annyi pénzbõl, ami egy átlagember számára hozzáférhetõ, mondjuk egy használt autó ára, meg lehet támadni egy országot és százmilliárdos károkat okozni? – Egy ddos-támadás gyakorlatilag ingyen végrehajtható, ha összeáll 100-150 ember, aki képzett annyira, hogy be tudja kapcsolni a számítógépet. 2002-ben volt Amerikában egy Digitális Pearl Harbor nevû szimulált hadgyakorlat, ahol egy 15-20 fõs csoportnak 50 millió dollár állt rendelkezésére az USA megtámadásához; ez egy fél lopakodó bombázó ára, filléres összeg az amerikai hadsereg méretéhez képest. Nemzetbiztonsági okokra hivatkozva nem tették közzé a részletes eredményeket, de annyit igen, hogy a szimulációban súlyos károkat szenvedett az amerikai áramellátás, a telekommunikációs és pénzügyi rendszerek. Persze õk specialisták voltak, és pontosan tudták, hol vannak a védelem sebezhetõ pontjai. Ha ilyen károk okozhatók nem abszurd mennyiségû erõforrás felhasználásával, akkor hogyhogy nem történik ilyesmi minden jó ha figyelünk

A HIT ÉS A MÉDIA Németh Sándorék jól tudják, hogy a legfontosabb hatalom a lelkek és gondolatok fölötti uralom. Ennek jegyében a szabadság elõszelét megérezve 1988-ban megalapították a Hit Gyülekezete Kiadót. Mára fölzárkózott mellé a Hit Zenei Stúdió és a Hit Filmstúdió. Németh Sándorék nem érik be a kiadói tevékenységgel, egész médiavertikum nõtt köréjük. A Gyülekezet közéleti hetilapja a Hetek, szoros kapcsolatban áll az ATVvel. Az ATV ugyancsak szorosan együttmûködik a Népszavával és a Klubrádióval, no meg a 168 Órával. A szellemi átjárás a szerzõk és a témakezelés, a sugallt politikai üzenetek tárgyában tökéletes átfedésben van. Tetten érhetõk személyi átfedések is. A Hetek sportrovatának vezetõje Németh Szilárd, s ugyancsak Németh Szilárd az ATV megbízott hírigazgatója is. Õ egyébként nem azonos a csepeli Fidesz-képviselõvel, õ a Németh házaspár gyermeke. Szlazsánszky Ferenc az atv.hu fõszerkesztõje, egyszersmind a Hetek rovatvezetõje. A HITESEK „KÜLPOLITIKÁJA” A Gyülekezet markáns külpolitikai álláspontot képvisel. A magyar egyházi életben mindenesetre páratlan, hogy egy Krisztus-követõ egyházi közösség Izraelt és a zsidóságot a világ összes jelensége közül kiemelve kritikátlanul dicsõíti. A Hit Gyülekezetének összes megnyilvánulása (a könyvek, cikkek, filmek kivétel nélkül) következetes Izrael-apológiával készül. Sem Izrael, sem a zsidóság nem tud hibázni. >>

héten? Az ember azt gondolná, elég õrült van a világban ahhoz, hogy ha csak minden ezrediknek jut eszébe kiberháborúst játszani, már vége legyen a világnak. Na ez egy olyan kérdés, amit mi is többször felteszünk magunknak, hogy miért nem történnek ilyen katasztrófák, ha a lehetõség adott rá. Az egyik válasz az, hogy a védelmi mechanizmusaink valószínûleg elég jók ahhoz, hogy kivédjük az ilyen támadásokat. És talán az lehet a másik, hogy az informatikai támadások mögött az ok jellemzõen nem az, hogy kiüssünk egy országot, hanem az, hogy pénzt szerezzünk. Egy ország informatikai megtámadásának önmagában sok értelme nincs. Annyira összefüggõek a nemzetközi rendszerek, hogy ha lenyomom a szomszédom hálózatát, az magával rántja az enyémet is. Sokkal több értelme van mondjuk bankokat támadni. Ha feltöröm a bank rendszerét, és ezt a tudomására hozom, valószínûleg hajlandó sok pénzt fizetni, hogy ne tegyem publikussá a dolgot. De ha egy országot támadok meg, azon mindenki csak veszít – feltéve, hogy nem valami különö-

sen elvetemült ideológia mentén történik a dolog, és az a cél, hogy mindenki veszítsen. – A hagyományos hadászat írott és íratlan szabályai szerint nem illik civilekre lõni, az informatikai hadviselésben viszont, ha jól értem, a civil célpontok legalább olyan fontosak, mint a katonaiak. Vannak egyáltalán szabályai a kiberháborúnak, van internetgenfi egyezmény? – Az biztos, hogy vannak a hagyományos hadviselésnek olyan szabályai, amit informatikai hadmûveletekben is be lehet és be is kell tartani. Például nem támadunk kórházakat. De a technikai fejlõdéssel a genfi konvenció elõbb-utóbb ugyanúgy kiegészítésre fog szorulni, mint a már említett NATO-alapokmány. Tulajdonképpen az egész nemzetközi hadjogot újra kell gondolni. Hadtörténeti szempontból egy borzasztó izgalmas idõszakban élünk, mert éppen most alakul ki egy egészen újfajta hadviselés. Doktrinális szinten már 10-15 éve megjelentek az információs hadviselés alapszabályai; ezek azt írják körül, hogy mit hogyan kell csinálni. De hogy mit nem szabad, azt még nem fogalmazta meg senki. Forrás: Index

7

Ezt kiegészítve elmondható, hogy a történelmi keresztény egyházak, különösen a római katolicizmus nem érdemel szinte egyetlen jó szót sem. A Gyülekezet médiája tulajdonképpen egyetlen jó egyházi megnyilatkozást sem ismer, viszont elõszeretettel bírálja Rómát mint antiszemitát, mint a kereszténység ügyének elárulóját. Mindenesetre nem lehet azzal megvádolni a Hit Gyülekezetét, hogy túlzásba viszi az ökumenét, a keresztény egyházak, felekezetek közti megbékélést. A HIT ÉS A MAGYAR POLITIKAI STRUKTÚRA Németh Sándorék egyfelõl elítélik a magyar történelmi egyházak politikai kapcsolatrendszerét, a pártok és az egyházak, kivált a katolikusok és a Fidesz–KDNP közti szimpátiát (nem egyszer tevõleges együttmûködést), másfelõl maga a Hit Gyülekezete aktív politikai szereplõ. Az SZDSZ történetének Kõszeg-féle interpretációjából tudható, hogy az SZDSZ-nek már a megalapításában is erõsen benne volt Németh Sándor „vezénylõ ujja”. Az sem felejtendõ el, hogy az

Olyan kétharmados forradalomnak nevezte Orbán Viktor a választásokat, ami alkotmányos keretek között ment végbe. Bár nekem, más a jelenlegi alkotmányos keretekrõl a véleményem, de ne legyek szõrszálhasogató, s azért vizsgáljam meg, hogy mit is jelentenek gyõztes párt elnökének mondatai: „Az eddigi status quo alapja a társadalmi szerzõdés hiánya volt, ehelyett az elitpaktumok sorozata jellemezte a rendszerváltás óta eltelt idõszakot.” Ez így igaz! De vajon eddig, megkérdezte-e valaki a társadalmat határozottan és tényszerûen, hogy szeretné-e továbbgörgetni a jelen rendszert, vagy vissza kíván térni a történelmi magyar államok sorához, s annak hagyományos jogrendjéhez? Szerintem ilyen kérdést még nem tett fel senki a társadalomnak és a jelen állapotunkban csak a lelkünkben kiirthatatlanul élõ igazságérzet az, ami még élõ, de az alkotmányos jogtudat, az valóban kikopott a többségbõl. Tehát sok múlhat azon, hogy milyen kérdést tesznek fel a társadalomnak? Igen, és ezért nem is biztos, hogy eljött az idõ a kérdés feltevésére. Az új miniszterelnök azt is kijelentette, hogy: A társadalmi szerzõdés alapján kialakuló új rendszer neve: a Nemzeti Együttmûködés Rendszere.” Ez is rendben van! Mûködjünk együtt, de ne csak egy szûk elitcsoport - a választott képviselõk döntsenek, hanem hozzuk létre a hagyományos ellensúlyokat. Például, legyen újra felsõház, (szerintem 1956 alulról építkezõ és elemi erejû népképviseleti rendszerében választódjanak, de csak pártoktól független civilekbõl, s az alsó papságból, nemzetiségi, s határontúli képviselõkbõl álljon, de tiszteletdíj nélkül!) s legyen újra hagyományosan erõs államfõ. Az okostojás politológus ilyenkor szemtelenül megkérdezné: “Mennyire legyen erõs?” (szerintem nyugodtan lehetne a bevált kormányzói 8

SZDSZ végsõ összezuhanása nem sokkal az után következett be, hogy Némethék végleg szakítottak a pártvezetéssel. A Hitesek az SZDSZ után sem fejezték be diszkrét közéleti részvételüket. A fentebb részletezett médiahatalom és -befolyás ismeretében ez mondhatni lehetetlen is volna. A Hites médiát huzamosan figyelve azt a sugallatot kapjuk, hogy a Hit Gyülekezete nem kevés erõfeszítéssel támogatta az MSZP-t az idén tavaszi választásokon, ami valószínûleg mérhetõen is megjelent abban a végeredményben, hogy az MSZP jobban végzett a Jobbiknál. A Hit Gyülekezete ugyanis olyan fegyelmezett szavazóbázis, amelyik néhány rövid utalásból megérti, kire kell szavaznia, illetve hogy mikor nem szabad beszélnie, véleményt nyilvánítania. Végeredményben a Hit Gyülekezete a legerõsebb magyar szervezetek egyike, amelynek vezetése tudatosan, határozottan építi és bõvíti a szervezetet.

jogkört alapul venni, hiszen a megszállás elõtti korszak is parlamentális volt!) Számomra azonban félreérthetõ az, hogy valahol egy vidéki tanácskozáson azt is említette Orbán Viktor, hogy:”a modern jobboldal számára szükséges, de már nem elegendõ a régi, hagyományos nemzeti keresztény kultúra, ami 1945 elõttrõl származik, és túl nagy ívet fog át.” Ha a mondat csak arra a téves feltételezésre vonatkozik, hogy Mi – akik a Szent Korona alkotmányosságát akarjuk visszaszerezni a hazánknak – túl nagy távolságra akarjuk visszatolni az idõ kerekét, akkor megnyugodtam, mert ez nem így van. A mi igényünk arra vonatkozik, hogy az alkotmányt, (amelynek fejlõdõképessége egész történelmünkön keresztül látható volt) ne tévesszük össze az alap- vagy sarkalatos törvények sorával, amelynek a most éppen korszerû, új és idõszerû példányát úgy kellene elkészíteni, hogy az, a fejlõdésbe illeszkedve ne ellenkezzen az õsi alkotmányos elveinkkel. A „modern jobboldalnak” tehát arra kellene csak figyelnie, hogy a modernizáció során ismerje el és építse be a klasszikus magyar és európai alkotmányos elveket, hagyományokat, s a természetjogi, erkölcsi alapokat ne felejtsék ki. Ha ennek a fényében gondolom át Orbán Viktor következõ mondatát, akkor nincsenek aggályaim: „Itt már egy egyszerû restauráció (visszaállítás) nem segít, hiszen egész nemzedékek maradtak ki ebbõl a kultúrából. A régit megõrzõ, de új, modern jobboldali kultúrára van szükség!” A régit megõrzõ, de új és modern kultúra ugyanis, maga az alkotmányunk! Most már csak a forradalom szót kell tisztáznunk, s eljuthatunk a megoldásig. Az 1956-os szabadságharcunkra nem a hagyományos értelemben használjuk a forradalom szót, épp úgy, mint az 1848, vagy 2006. kapcsán sem.

Nyiri János gondola

A forradalom ugyanis a fejlõdésnek ugrásszerû és minõségi változását jelenti ugyan az iparban, a társadalmi erkölcsben, stb. De nem ezt jelenti a magyar közjogi gondolkodásban! Mi magyarok ugyanis különösen törvénytisztelõ nemzet vagyunk, s az igazságos jog felrúgását, vagy a jogrend lerombolását, illetve, az azt megcélzó erõszakot, – tehát a joghagyományt nem tisztelõ forradalmat – nem tekintjük jogosnak. Ezért van az, hogy a magyar közjogi felfogás mást ért forradalom alatt, mint a köznyelv. Amíg a szabadságharcaink döntõ mértékben célozták meg a joghelyreállítást, a romboló és erõszakos jogrendváltást csak a liberálisok, és a bolsevikok hajtottak végre Hazánkban. (Horthy nem véletlenül nevezte a rendszerét ellenforradalminak!) 1848. forradalma sem rombolt le semmit, csak az Országgyûlés által éppen tárgyalt törvények kérdésében siettette a döntést. 1956. sem rombolt, csak helyre kívánta állítani az igazságos jogállamot, amely a bolsevik kollaboránsok kezén az 1949. XX. ál-alkotmánnyal elveszett. 2006-ban pedig erkölcsi forradalom, (azaz ugrásszerû erkölcsi változás, amelynek a terméke rengeteg önszervezõdés) s mellette, egy világos követelés fogalmazódott meg: a jogérzetünkön lábbal taposó, közvagyon kirabló, csaló és hazudozó miniszterelnök távozzon! Ahogy teltek a napok, úgy döbbentünk rá, hogy ez az óriási szemfényvesztés a (de jure) illegitim államnak köszönhetõ (amely még törvénytelen is), s a tõlünk ellopott, igazságos, õseink természetjogi elvein alapuló, s az államot is korlátozó jog, (tehát az õsi alkotmányunk) tudja csak a dolgokat a helyére tenni. 2006. október. 23-án viszont a jogtalan erõszakkal szembetalálkozó nemzet, az államalkotó jogára, a Szent Koronának átadott népszuverenitásra hivatkozva került alkotmányjogi jogos védelmi helyzetbe, de az óta is tûri az illejó ha figyelünk

Ne feledjük, hogy a két filmrendezõ zsidó. Ezt az egész cirkuszt már megint bevetették velünk, hogy másról eltereljék a figyelmet. JPP

Nagyon sokan vannak – az aljas, hiteltelen zsidó tömegtájékoztatás miatt – , akik elhiszik ezt az újabb szemfényvesztést ami történik, a Biszku-film kapcsán. BISZKUÉK ENGEDTEK A Biszku-film alkotói vállalták a bemutatással kapcsolatos bonyodalmakat, és tegnap a Menta Teraszon levetítették alkotásukat. Vállalta a Menta vezetése is, dicséret érte. Közben a Biszku család is beadta a derekát, engedélyezte a film bemutatását, az egykori belügyminiszter vállalhatatlan múltjának feltárását. Novák Tamás és Skrabski Fruzsina számos dokumentarista erényt csillogtatott, miközben a tényfeltáró újságírás minden trükkjével éltek a feltárandó igazság érdekében. Lelkesültségüknek és ötletességüknek köszönhetõen emlékezetes mûalkotás született. (MH) MI VAN A HÁTTÉRBEN? Egy ócska zsidó csalás az egész. Mindig ugyanazt a trükköt alkalmazzák a magyarok meghülyítésére, de mi átlátunk a szitán. Most cion ostoba bölcsei kitalálták azt, hogy a kommunista terrorkorszakról (1945-1990) eltereljék a figyelmet, mivel ez a hosszú korszak a zsidók bûnözését bizonyítja, a magyarok ellen. Ehhez nem kell nagy fölismerés. Most elõvtették a Biszku- ügyet, hogy belõle csináljanak bûnbakot, miközben tízezrével vannak a Kis-Biszkuk, az ávós, pufajkás gyilkosok, akik élvezik a félmilliós, milliós nyugdíjaikat, mint kommunista kitüntetettek is. Persze a Biszku -filmben a zsidó hóhér nyugdíját gitim állam elnyomását. A sok évszázados ragaszkodás az alkotmányhoz nem múlt el, csak nyugszik. A társadalom nem zavargást, hanem igazságot akar. Az pedig a fejlõdõképes õsi alkotmány jogfolytonosságában rejlik. Ha a Nemzeti Együttmûködés Rendszere is ezt céjó ha figyelünk

nem közölték, csak annyit, hogy a Rózsa-dombon élvezi az életét, a véreskezû magyargyilkos. Éppen tegnap ünnepelték a zsidókommunista, ávós bûnszervezet fõnökének, Nagy Imrének az évfordulóját. Ehhez persze voltak állami kiadások és propaganda. Arról persze hallgatnak, hogy ez a filmcirkusz egy elõre megrendezett zsidó mûcirkusz, csak azért, hogy a valódi magyarirtásról ne essen szó, hanem a zsidó maszlagot nyomatják minden csatornán. Zsidók csinálták ezt a gennyes filmet és most megjátsszák az eszüket, mintha a Biszku-lányok tiltakoztak volna. Ebben a piszkos játékban az Uránia mozi is benne volt, amikor nem vetítették a filmet! Ez is a fölhajtás része volt. Miután a Fidesz csinált a parlamentben egy mûfelháborodását, hát a Biszku-lányok megtörtek és még ahhoz is hozzájárultak, hogy apjuk véres múltját megvizsgálják...Óhhhhh! Mintha a lányok nem tudnának apjuk véres akasztásairól, vagy amikor a magyar szabadságharcosokat agyonverték, halálra kínozták, Biszku parancsára, hiszen õ volt a fõ felelõs ezért, Kádár mellett... Mégegyszer hangsúlyozzuk, nem a Biszku film a téma, hanem a 65 éve tartó zsidóbûnözõk uralma! Akik nem lettek elszámolva, megbüntetve. Micsoda összhang! Éppen tegnap tiltotta meg az ávós rendõrség az Örök zsidó vetítését. Errõk egyetlen hírben sem számoltak be. Ezt csak a kurucinfonak „van joga” közzétenni, ami elég átlátszó türükk megint. ui: A kurucinfós sztorihoz kiegészítés: Miután én is ott voltam, hozzáteszem, hogy a környezõ házak ablakaiból kíváncsi hosszú orrú feleségek nézték kéjes örömmel, ami lent folyt. Végül, amikor a zsernyákok elmentek, csak azért is igen hangos “Adjon az Isten Szebb Jövõt!” kiáltással vettünk búcsút a rend héber õreitõl. Czékus Jób

lozza meg, akkor egy az utunk! Szeged, 2010-06-19. Dr. Bene Gábor S.

Hétfõn lép munkába a Szerencsejáték Részvénytársaság új vezetõje, Szentpétery Kálmán,

akit a BÁV élérõl igazolt le a Fidesz. Az új vezér egy személyt kíván meghagyni a korábbi felsõbb vezetésbõl: Németh Gábort a korábbi SZDSZ és Hit Gyülekezet kötõdésû vezérigazgató jobbkezét. Ennyit a forradalomról – írja aNeményi.net. 9

Hát igen...Rég lerágott csont, de mindig ismételni kell (akár a zsidók az õket ért igaz vagy hamis sérelmeiket). A keresztény egyházaknak zsidó a vezetésük, és ha rajtuk múlt volna, már régen szétesett volna a három történelmi egyház. Nyúljunk csak vissza az örök természetbe! Ott minden élõlény a saját gyermekét, a saját családját szereti, ez így természetes, velünk pedig el akarják hitetni, milyen jó a zsidó vezetés. Ugyan ki hallott olyat, hogy én a zsidó gyerekét kell, szeressem, utána jöhet csak az enyém! Mert hogy õ mennyit szenvedett szegényke! Ki hallott már olyat, hogy az idegenbõl iderondító figurák mondják meg, melyik vallást kövessem? Ki mondja meg nekem, hogy az idegen a jobb, a szebb, azt fogyasszam? Meg, hogy szenvedjek csak nyugodtan, majd micsoda jó lesz nekem, ha meghalok. (Emlékszünk még a Bubó doktor mesefilmjére: egyik részben a dagadt Ursula lep-

kehálóval könnyed, balett léptekkel fog be egy csomó lepkét, mire Bubo megkérdi: Ursula, miért fogja meg a szegény lepkéket, utána meg elengedi?

Mire Ursula: hát, mert olyan boldogok szegények, amikor elengedem õket.) Nos, én nem kérek ilyen örömet. Nekem ne más mondja meg, mennyire boldog vagyok, ha eljön ennek az ideje, idõben szólok. És ne etessenek meg olyan ünnepeket, mint a Purim vagy a Makkabeusok gyilkos dicsõsége, cserébe én sem kérem nemzeti ünnepeinken tányér méretû kokárda viselését. És ne tolakodjanak be templomainkba. Se kicsibe, se Bazilikába, mint a nevével sokat sejtetõ fõrabbi. Régi igazság: amelyik nép istenét imádni kezdjük, az a nép elõbb-utóbb felülkerekedik rajtunk. Biztosan ezt akarjuk? “Zsidózás?” - Hát persze! Miért kell ezen megbotránkozni? Ahol a zsidók egyre szaporodó tömegben követnek el magyarellenes bûnöket, o t t : zsidózni kell! Zsidózni muszáj! Ahol zsidó a vezetés, ott a zsidó fog véteni, hibázni. Ahol magyar (ha ugyan van ilyen,) ott a magyart kell bírálni. Visítani, kiáltani, rekedt, õrjöngõ üvöltéssel, mert kanállal vájkálnak a sebeinkben, és a seb fáj! A rabot kínzó hóhér sem mondja, hogy csend legyen, hát a zsidó se intsen hallgatásra! De nem ám! Csak hála és köszönet illeti azokat a kékruhás munkáspapokat, akik egyre fogyatkozó meggyõzõdésbõl még bátorítják, pasztorálják a híveiket. Olvassák el a minap meghalt Bulányi atya életrajzát. Nem kell mindig belülrõl, a templom csöndjébõl kifelé óbégatni, meg kiátkozást megvillantani. A fõtisztelendõ atyák, ha valóban menteni akarják a még menthetõt, akkor: jöjjenek ki és innen kintrõl pasztorálják a híveket, ne pedig ócska, elnyûtt, pergamen színû frázisokat emlegessenek, amelyek olyanok, mint a recsegõ karzatlépcsõ, bármelyik pillanatban összeomlással fenyegetnek... Vajon a Fõtisztelendõ urak most miként élik meg a papság rohamosan csökkenõ számát?

A papok tömeges menekülését az egyházakból? Fõatyák, vigyázni, mert a szétszéled a nyáj, más kereset után lehet nézni, és csak keveseknek adatik meg, hogy a Közel-Keleten verjenek új tanyát! A jelenlegi egyházi vezetõk - ha rajtuk múlna - már régesrég Izrael valamelyik városában osztogatnák az észt. Erdõ Péter után nem volt különös kontraszt az egykori felszólalása. A zsidóság jórésze gennyes, fekélyes seb a magyarság hátán, és ha még ebbe a sebbe külön is a fájdalom napján is sót szór éppen az, akinek komoly szerepe van e sebnek a gyógyulás akadályozásában, akkor sem a cikkíró, sem más ne csodálkozzon, aki már Zoltait kiált akkor is, ha csak Feldmájert lát. A Feldmájer-féléknek köszönhetjük Trianont, a Tanácsköztársaságot, a “Zsidótörvénnyé” felhabart Numerus Clausust, Rákosit, Kádárt, az SZDSZ-t... Két évvel ezelõtt jelent voltam, amikor a J U D S Ü S S bemutatóján felakasztották a film címszereplõjét, a zsidó Süss-t, mire hatalmas taps tört ki. Másnap a jelenlevõ zsidó firkász ezt írta öles betûkkel: “...Tapsoltak egy zsidó kivégzésén...” Igen, magam is szívbõl tapsoltam, és tapsolni is fogok, valahányszor egy bûnözõt elér az igazságszolgáltatás. Akármiféle náció jöttmentje is. És itt hívom fel magyar testvéreim figyelmét: igen, tapsoljanak, mégpedig örömmel tapsoljanak, ha egy gonosztevõ horogra kerül és megbüntetik: legyen az b á r m i l y e n náció tagja! De a Bíboros egyetemet végzett, egyházdoktor! Akadémikus doktor! Mit értett Erdõ azon, hogy “...liberális demokrácia...” (Erdõ P. Vasárnapi Újság 2010. április) Talán csak nem azt hogy: szabadelvû népuralom? = azaz: ararchia? Ezért amig még lehet, szóljanak azok a harangok. Czékus Jób

CINCODIAS.COM – SPANYOLORSZÁG A spanyol gazdasági napilap szerdai írása a Merrill Lynch kockázatelemzõ és a Capgemini adatbank közösen elkészített éves jelentését közölte, miszerint hiába a három éve tartó gazdasági válság, nem kevesebb, hanem több a Spanyolországban élõ vagyonos személyek száma. Tavaly például 12,5 százalékkal nõtt azoknak az aránya, akiknek egymillió dolláros – 814 ezer eurós – vagyonuk volt az elõzõ évhez képest – jelenleg 143 ezren vannak. Az egész világra kivetítve is nõtt az arány tavaly, és összesen 10 millióra becsülik létszámukat. Ázsia és a Csendes-óceán térsége elõször érte el a 3 millió fõs létszámot, és elõször hozta be Európát – tavaly 25,8 százalékkal nõtt az ilyen vagyonos személyek száma –, Ázsián belül pedig fõleg Indiában és Hong Kongban lett több a milliomos (30,9 százalékkal). Világviszonylatban különösen három országban összpontosulnak a vagyonosok: az Egyesült Államokban, Németországban és Japánban, miközben Spanyolország tavaly is megtartotta tizenkettedik helyét.

10

jó ha figyelünk

A brit „Telegraph”-ból idézek: Magyarország, a Rubik-kocka születési helye, az államcsõd határán táncol. A kormánynak szerteágazó pénzügyi válsággal kell szembenéznie. A forint óriásit esett, a munkanélküliség megugrott, az adósságállomány szinte kezelhetetlen. Csak egy megoldás képzelhetõ el: a megszorítás. Ez a hír azonban nem most, hanem 2009. február 25-én jelent meg. De mit is értünk államcsõdön? Valójában nem tudunk olyan országot megemlíteni, amely ténylegesen csõdbe ment volna. Csõdközeli helyzet azonban többször is elõfordult. A legújabb ezek közül a görög példa. A csõdközeli helyzet azt jelenti, hogy az adott ország nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségeinek. Például nem tudja törleszteni hiteleit, vagy nem képes a közszféra dolgozóinak fizetését és a nyugdíjakat folyamatosan biztosítani. A csõdközeli helyzetbe kerülés különösen veszélyezteti a nagyon eladósodott országokat, valamint a rosszul gazdálkodó, pocsékoló, korrupt nemzeteket. Erõsíti a csõdhelyzet valószínûségét egy hirtelen gazdasági válság, és ennek következtében a gazdasági teljesítmény jelentõs visszaesése, a GDP szûkülése. De ilyen helyzet van-e jelenleg Magyarországon? Az IMF, az újabb hitelfelvétel óta, rendszeresen ellenõrzi a magyar gazdaság állapotát és a makromutatók - a GDP, az infláció, a munkanélküliség, az államháztartási hiány és az államadósság - alakulását. A sokadik ellenõrzés ellenére az IMF mindezideig nem jelezte, hogy Magyarország ismét államcsõd közeli helyzetbe került volna. Errõl az IMF vezetõje, Dominique Strauss-Kahn így nyilatkozott június 7-én Luxemburgban, Jean-Claude Junckerrel, a pénzügyminiszterek eurocsoportjának vezetõjével folytatott megbeszélése alkalmából: Magyarország pénzügyi helyzete nem szolgáltat okot semmiféle aggodalomra. Ezért nem indokolt a pánikkeltés. Az EU gazdasági ügyekkel foglalkozó biztosa, Olli Rehn pedig határozottan visszautasította, hogy a magyar helyzet a görögökhöz lenne hasonlítható. De akkor mi az igazság? Csõdközelben vagyunk vagy nem? A kormány legfrissebb elemzései szerint az éves hiány több, mint 80 százalékát már elértük. Ez nem meglepõ, hiszen több közgazdász is hosszú ideje figyelmeztet arra, hogy a költségvetéssel gondok lesznek: a bevételek túl-, a kiadások pedig alultervezettek. Ez azt is valószínûsíti, hogy az elõzõ kormány által az IMF-nek beigért 3,8 százalékos államháztartási hiány vagy nem, vagy csak különleges intézkedésekkel tartható. Milyen intézkedésekre gondolhatunk?

jó ha figyelünk

A választási igéretek között elhangzott, hogy megszorítások biztosan nem lesznek, adócsökkentés viszont igen. Szó volt arról is, hogy az “eltûnt pénznek” nyomába kell majd eredni, hiszen ha azok elõkerülnek, akkor az jelentõsen növelheti az állami bevételeket. Ilyen lehet például a túlárazott állami beruházások felülvizsgálata, a PPP-k (az állam és a magáncégek együttmûködésével megvalósuló beruházások) áttekintése, a korrupciók kivizsgálása. Felvethetõ azonban egy további fontos állami bevételi forrás is: az adókedvezmények, állami támogatások megszüntetése. Hiszen semmi sem indokolja, hogy 20 évvel a rendszerváltás után egyes cégek még mindíg jelentõs adókedvezményeket, sõt közvetlen támogatásokat is kapjanak. Ez rontja a gazdasági légkört, és torzítja a piaci viszonyokat. Az államháztartási hiány megfelelõ szinten tartására vannak tehát lehetséges megoldások. Ily módon valóban nehezen érthetõ a csõdközeli helyzet emlegetése. Tudjuk, hogy amit vezetõ politikusok mondanak, annak messzeható következményei lehetnek. Ez történt a Kósa-Szíjjártó nyilatkozat után is: zuhant a tõzsde és jelentõsen gyengült a forint. A tartósan gyenge forint persze egyes piaci szereplõknek jó, másoknak nagyon rossz. Egyértelmûen kedvez a jelentõs exportot lebonyolító globális cégeknek és támogatja a túrizmust, hiszen a külföldi túrista most sokkal többet kap a pénzéért. Nagy csapást mér viszont a devizahitelesekre, a hazai kis- és közepes cégekre, és rontja az ország adóssághelyzetét is. Vagyis éppen ellenkezõ hatást vált ki, mint amire - a gazdaság stabilizálására, a kis- és közepes cégek helyzetbe hozására és a devizahitelesek problémáinak kezelésére - a társadalom vár. Európában egyébként ma hat olyan ország van, amelynek a mienkénél lényegesen magasabb az államháztartási hiánya. Ezek: Nagybritannia 12,8, Belgium 6, Franciaország 8,4, Németország 5,6, Görögország 10,2, Spanyolország 9,9 százalékos hiánnyal. Ezért a magyar államháztartási hiány valóban nem adhat okot aggodalomra. Szerintem még akkor sem, ha az IMF- nek az elõzõ kormány által beigért 3,8 százalékot nem sikerül tartani. A legfontosabb feladat most a gazdaság beindítása és a munkanélküliség csökkentése. Ehhez pedig gyors eredmények kellenek a bürokrácia és a korrupció csökkentése, a gazdasági légkör javítása, valamint a kis- és közepes cégek helyzetbehozása területén. Ezért örvendetesek a miniszterelnök által bejelentett gazdaságélénkítõ és az állami mûködés hatékonyságát javító tervezett intézkedések. Csath Magdolna, közgazdász

11

„A melósok szívnak, a fõnökök meg röhöghetnek a markukba” – ilyen s ehhez hasonló, tõrõl metszetten a misera plebs contribuens (szegény adófizetõ nép) nyelvén megfogalmazott kijelentésekkel bombázza blogjában Gyurcsány Ferenc a kormány 29 pontos akciótervét. Rózsadombi magányából ismét a sherwoodi erdõbe lopakodik Robin Hood, hogy igazságot tegyen; mi több, lehet, hogy õ a titokzatos Fatia Negra. Nincs annál mulatságosabb, mint amikor a Rózsadomb egyik legtehetõsebb embere rádöbben, hogy szociálisan igen érzékeny õ valójában, s megpróbálja magát a létminimum alatt élõk helyzetébe lovalni. „Aki eddig 75 ezer forintot keresett, az most elveszít 11 ezret. Aki 110-et, az 9 ezret veszít, akinek 150 a bruttó fizetése, az 6 ezerrel visz kevesebbet haza” – zeng a mélabú Gyurcsány dúlt kebelébõl. Az általa sintértelepre kívánt magyar jobboldal programjához szól imígyen a nemrég még oly nagyreményû államférfi. Szép példa: aki eddig 75 ezer forintot keresett... Nos, aki eddig minimálbéren tengette életét, annak az egymást követõ szocialista-liberális kormányok idõszakában elképesztõ mértékben inflálták a fizetését a bújtatott és deklarált adóemelések, a példátlan méretû infláció, a lakosságra tukmált hitelek özöne. Ha azt vesszük, hogy ez év áprilisában Európában a legmagasabb (5,7 százalékos) volt a magyar infláció, minimálbéres magyarunk csak nézhet a 75 ezer forintja után. A magyar adórendszert a felismerhetetlenségig torzította el az adójóváírásoknak a posztkommunista garnitúra által 2002-ben bevezetett rendszere, s persze e több mint hiba korrigálását is erre a kormányra hagyták. A nagy löttyös nekibuzdulás eredményeképpen 2002 szeptemberétõl a minimálbér adómentesítésének szándékával a tervezett 600 ezer forintos jogosultsági határ helyett a Pénzügyminisztérium 1 millió 200 ezer forint létjogosultsági határig vitte föl az adójóváírás összegét, a havi részösszeg 3 ezerrõl 9 ezer forintra emelkedett. Az elõre nem kalkulált különbség 140 milliárd forintos bevételkieséssel ütött léket a magyar költségvetés oldalán. Az adórendszert tovább deformáló, késõbbi hebehurgyaságok is jóvátehetetlen károkat okoztak; a szuperbruttósítás következtében például pedagógusok azt tapasztalták, hogy csökken a fizetésük. Talán korai a remény, hogy az újabb polgári kormány az égvilágon semmit nem tesz az eltorzult rendszer korrekciója következtében rosszul járókért, s így azok ismét a híg levû, olcsó szocialista szociális demagógia hatása alá kerülhetnek. Ám a korrekció mindenképpen szükséges lesz az elkövetkezõ években. A Gyurcsány nevét világszerte hírhedtté híressé tevõ 2006-os megszorítások bizonyára oly szinten állították ügyes táncosunk mellé a 12

széles néptömegeket, hogy azok most bút, bajt feledve együtt szidják majd Ferenccel, hogy ez a még csak a közzététel friss állapotában leledzõ kormányprogram „a felsõközéposztály önzésének programja, a társadalmi szolidaritás felmondása”. (Feri, nem ti kergettetek gumibottal és kopók hadával fiatalokat, személyesen engem is, olyan szavak falragaszként való elhelyezéséért, mint hogy „Szolidaritás”? Mennyit változtál... De ezt a szót, kérlek, ne hangoztasd, nem áll neked olyan jól, mint a legújabb Armani-öltöny.) „Robin Hood forog a sírjában. A melósok szívnak, a fõnökök meg röhöghetnek a markukba. A Fidesz nekirontott a vizitdíjnak, most húsz-harmincszorosát veszi el az átlagos munkástól, tanártól, nõvértõl” – halljuk a sherwoodi erdõ zöld ruhás fiának zengõ szavát. Nem is a kissé félresikerült adózási forma nyomán magát Hoodnak képzelõ rózsadombi multimilliomos hangja ez, hanem egyenesen a titokzatos Fatia Negráé! A fekete álarcos férfié, akirõl csak a zseniális Jókai-regény kommunista éra-beli filmváltozatában derül ki egyértelmûen, hogy azonos Hátszegivel, Jókai ugyanis „nem tudott” errõl. Regényében szándékosan lebegtette, kit takar a setét álarc, azonos-e a rabló a javakban dúskáló, ám lelkileg sebzett nagyúrral; s ha nem, ki ez

a rejtélyes alak, aki a pénzhamisítók barlangjában, haramiák élén szövi setét intrikáit. „Az egykulcsos személyi jövedelemadót az elmúlt években csak az SZDSZ szorgalmazta. Mára fordult a kocka és Orbánból Kóka legjobb tanítványa lett” – kesereg a hõség elõl menedéket keresvén az emlékezetes Fittelinatrükkel épített, az európai normáknak minden tekintetben megfelelõ családi úszómedencéje hûs vizében lubickolva a Nagyúr, akirõl nem tudjuk, kicsoda. Kóka, a Pannon Tigris mintha egészen más uraknak lett volna a tanítója, mi több, szövetségese. Majd tíz éven keresztül, választások hosszú során át etették a magyar nemzetet azzal, hogy csökkenteni fogják a befizetendõ adót; ígértek szja- és áfacsökkentést, a vállalkozások terheinek mérséklését. A szegény adófizetõ nép meg voksolt rájuk bõszen, miközben az adóterhek csak dalmahodtak bõszen a feljelentéssel, állami retorzióval is megfenyegetett rõzseszedõ hátára. Cipolla persze csak addig érdekes számunkra, amíg fenn ugrál a színpadon. A tömeghipnózis szappanbuborékának szétválása után már csak egy szánalmas alakot látunk a helyén, aki gúnyosan harsogja, hogy „hosszú, ütemes taps éltesse a gazdagok új barátját”. Ki más is idézheti fel méltó módon a magyar történelem legsötétebb korszakát a hosszú, ütemes tapsokkal, mint õ, aki úgy vonult Gerõ Ernõre hajazó beszédét elmondani az Operába, hogy az Andrássy utat szinte teljes egészében lezárták, s a kordonerdõk mögött pribékek hada menetelt föl és alá?

jó ha figyelünk

A PIGS egy mozaik szó, mely négy Európai Uniós tagállam angol nevének kezdõbetûibõl ered, és összeolvasva kapjuk meg, az említett államokra nézve nem éppen hízelgõ jelentéssel bíró szót (pigs =disznók). A négy ország név szerint említve: Portugália, Olaszország (Italy), Görögország, Spanyolország. A közös e négy országban, amivel ezt az elnevezést kiérdemelték, - az az, hogy az EU-ban elvárt kritériumoknak számos esetben nem feleltek meg, sõt, sokszor sereghajtóként jelennek meg a statisztikai kimutatásokban. Most elégedetten hátradõlhetnénk, gondolván, hogy ez minket nem érint, mivel ebben a felsorolásban hazánk nem szerepel, ám óva intek mindenkit, hogy ezt tegye. Bár mi magyarok nem lettünk megemlítve, ez csak annak tudható be, hogy nem vagyunk az euróövezet tagja, ám egy másik, hasonló felsorolásban mi is helyet kaptunk. Az EU vezetése az uniós tagságot, egy minden gondra megoldást jelentõ földi csodaként próbálja meg bemutatni, ráerõltetni a csatlakozás elõtt álló országokra. Úgy tünteti fel, mintha a csatlakozás valami kívánatos, minden ország által remélt, megvalósítható álom lenne. A valóságban viszont fennhatóságot próbál szerezni és kormányzati pozíciót szándékozik betölteni Európa országai felett, miközben a

Akropolisz eladó Égei-tengerre nyíló panorámával. Irányár: 100 milliárd euró Fatia Negra újra felhúzza maszkját és ki-kicsap a vadonba, mert azt gondolja, ismét eljött az õ ideje. Kitaszításról beszél, („eddig csak a baloldaliak nem voltak a nemzet részei, most már azok sem, akik kevesebbet keresnek havi 220 ezernél”), s megint csak tudja, mirõl szól: õ már a magyarokat is elzavarta Magyarországról. Csak azt nem ismerjük, ki valójában a megszólaló: milyen szálak kötik a Zuschlag-féle, bûnszervezetben elkövetett bûncselekmények sorozatához? Mi a szerepe a 2006-os tragédiák láncolatában? jó ha figyelünk

globalizáció rabságába igyekszik kényszeríti õket. Azt gondolhatnánk, hogy az egységes Európa fogalma egyenlõ jogokat is jelent egyben a tagállamok számára. Ám az EU nem viselkedik következetesen sokszor nemcsak a külpolitikájában, de még a belpolitikájában sem. Gondoljunk csak az emberi jogok 2009 július negyedikei, hazánkban történt súlyos lábbal történõ tiprására, vagy a politikai foglyok példájára, akik hazánkban, és ezzel egyben az EU-n belül szenvednek el retorziókat. De egyébként más EU-s országokban is vannak politikai okokból börtönben (hazafiak, „holokauszttagadók” stb.). Õértük az EU nem fejezte ki az aggódását, ellenben a határain kívül esõ, nem a fennhatósága alá tartozó országok (Kína, Irán, Honduras) állampolgárainak emberi jogaiért felettébb aggódik. Ez a következetlenség nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is fennáll. Jelen esetünkben a négy ország mind az euróövezet tagja, ám ez egyáltalán nem jelenti azt az õ esetükben, hogy valamiféle védettséget élveznének, vagy bármi nemû összefogást szorgalmazna irányukban a többi állam. Sõt, inkább azt látjuk, hogy kihátrálnak mellõlük, magukra hagyva a bajban õket. Az EU vezetõ állama, a történelmi múltjára méltán büszke Németország, nyíltan kijelentette, hogy a jelenleg legsúlyosabb gondokkal küszködõ Görögország ne is számítson a részükrõl pénzügyi segítségre. Tette ezt az a Németország, aki mindeközben már eddig is mérhetetlen összegû kártérítést fizetett, és még ma is fizet ki kárpótlás címén a - II. világháborúban elszenvedett sérelmeikért - holokauszt túlélõknek és Izrael államnak. Elgondolkodtató, hogy egy olyan állam, amely még nem is létezett az említett idõpontban, miért is kap egyáltalán kárpótlást. A bûnbánó Németország meg sem kérdõjelezi a kifizetések jogosultságát, ellenben az európai mûveltség egyik alappillérének számító Görögországot nem részesíti méltányossági elbánásban. Görögország nemhogy segítséget nem kaphat, hanem még hasznot is húznának a csúfos helyzetbe került, gazdaságilag megroppant államból. A Bild címû német lapnak Josef Schlarmann, a konzervatív CDU vállalkozói tagozatának vezetõje így nyilatkozott: “Csõdveszélyben mindent pénzzé kell tenni, és a görög állam tulajdonában vannak vállalatok, épületek és lakatlan szigetek is, amelyek értékesítésével enyhíteni lehetne az adósságválságon” Ezzel a véleménnyel megegyezõ álláspontot képvisel a liberális FDP pénzügyi szakértõje Frank Schäffler is, aki úgy véli: A görög államnak el kell adnia bizonyos állami tulajdonban lévõ birtokait, például lakatlan szigeteit. >> Mindezeket az ügyeket feltehetõen megússza; kérdés, hogy ez esetben miért a feltûnés, a csinnadratta. Ahogy egy másik blogon fogalmazott Ferink sorait látva egy olvasó: „...ahelyett, hogy örülne, hogy még nincsen sitten ez a csótányg..ci! Könyörgöm, vigyék már rabláncon a sunyiba!” Forrás: Udvardy Zoltán MNO

13

Meglepõnek tûnhet ez a megoldási lehetõség, de semmiképp nem újkeletû. 1993-ban néhány német képviselõ már felvetette annak lehetõségét, hogy vásárolják meg Spanyolországtól Mallorca szigetét. Talán azon meg sem meglepõdünk, hogy Spanyolország ma szintén szerepel a négy nevezett állam között. A közös mind a négy állam estében, hogy mediterrán éghajlaton fekszik és jelentõs turisztikai látványossággal, üdülési lehetõséggel rendelkezik, úgymond turista paradicsom. Ki ne szeretne ilyen környezetben élni, már ha van rá lehetõsége, és biztosítva van rá az anyagi forrása is? Ezzel el is érkeztünk a történet egy fontos pontjához, miszerint: Kik is ajánlották ezt a megoldási lehetõséget? Nem a válságban levõ görög, vagy spanyol állam, hanem a sokkalta kedvezõbb helyzetben levõ, pénzzel rendelkezõ befektetõk. Nem épp keresztényi lépés a CDU (Kereszténydemokrata Unió) részérõl egy bajban levõ tagállam megsegítésére. De mire irányul a vásárlás lehetõségének felajánlása, miért és kiknek is van szükségük ezekre a területekre? Elõször is: Jelenleg Görögország esetében lakatlan szigeteket vennének. Lakatlan kell, hogy legyen, ez 1993-ban nem volt feltétel Spa-

Görögország: Egy hamburgi magáncég máris keresi annak a lehetõségét, hogy 45 millió euróért értékesítsen egy görög szigetet.

Egyes német politikusok azt javasolják, hogy Görögország adjon túl pár égei-tengeri szigetén, hogy pénzt hajtson föl ingatag pénzügyi helyzetének rendezésére. A Bild német bulvárlap csütörtöki számában megjelent hír szerint egyes német politikusok azt javasolják Görögországnak, hogy adjon el pár égei-tengeri szigetet a fennhatósága alatt álló több ezerbõl, hogy így segítse az ország pénzügyi helyzetének stabilizálását. 14

nyolország esetében. Másrészrõl mediterrán éghajlatú terület, ami azért is meglepõ, mert mind a négy ország esetében fennáll. Felmerül a kérdés: Valóban véletlenül kerültek ebbe a helyzetbe, amiben most vannak, vagy egy elõre eltervezett forgatókönyv szerint zajlottak, és zajlanak jelenleg is az események? Talán egy hasonlóan megtervezett koreográfia szerint, mint ahogy a forint elleni spekuláció is történt, és került háromszáz forint fölé az euró árfolyama, roppant meg a gazdaság és kényszerültünk IMF hitelre? Másodszor: Miért és kiknek kellene egy nagy alapterületû mediterrán éghajlatú földterület? A válasz egy pontosan egy éve kiszivárogtatott CIA jelentésben rejtõzhet. Amint arról Franklin Lamb, a kiszivárogtató 2009. március elején a Press TV-ben beszámolt, a CIA-elemzés érvei bel- és külpolitikai természetû folyamatokon, valamint lélektani tényezõkön alapulnak. A jelentés megemlíti, hogy mára már sokan kiábrándultak a cionista álmokból, ezt alátámasztva közöl számokat is a benyújtott útlevélkérelmek mennyiségét illetõen. Eszerint a következõ 15 évben legalább kétmillió izraeli zsidó kivándorlására lehet számítani, és, hogy még drámaibban fesse le a helyzetet, a CIA jelentése külön is kiemeli, hogy az izraeli zsidó nõk termékenységi rátája 2,8 gyermekfejenként, miközben a palesztin nõké 3,7 gyermek. Vagyis Izrael húsz éven túlra tehetõ fennmaradásának ténye erõsen megkérdõjelezhetõ. Görögország több ezer apró szigete, pontosan megfelelõ lenne egy újrakezdést fontolgató milliós közösségnek. A szigetek határai nem mozdíthatóak, jól körülhatároltak, éppen olyanok, mintha kis gazdasági közösségek számára lettek volna megalkotva, mint megannyi kibuc. Európa elöregedésére hivatkozva már eddig is történtek célzások egy több milliós betelepítésrõl, igaz akkor Afrikát jelölték meg, mint ahonnan ez megtörténhetne. Ám az a tény, hogy már hazánk esetében is izraeli ingatlan befektetõcégek általi erõsödõ felvásárlásról lehet beszámolni, és, hogy anyagi forrás inkább áll Izrael, mint bármelyik Afrikai ország rendelkezésére, valamint a CIA jelentés megléte mind – mind azt a nem éppen kecsegtetõ jövõképet vázolja elénk, hogy egy nagy mértékû exodus elõtt állunk Elszomorító, ha belegondolunk abba, hogy a célországokra mi várhat, és hogy ez megtörténhet velük annak ellenére, amilyen múlttal rendelkeznek. A görög mellett az európai mûveltség másik alappillére a római kultúra. Velük közösen kerültek az újvilágot felfedezõ és meghódító spanyol és portugál hajós nemzet utódai megalázott, elszomorító helyzetbe. Rajtuk kívül pedig ott vagyunk még Mi, a szittyák, szkíták, hunok egyenesági leszármazottaiként hasonló célországként megjelölve Simon Peresz retorikájában. Nos, ezek azok a nagymúltú nemzetek, akiket egyszerûen, csak „disznók”- ként emlegetnek manapság az Európai Unióban. De kérdem Én, biztosan rájuk kell alkalmazni ezt a lealacsonyító kifejezést? Valóban õk lennének a „disznók”?

Josef Schlarman, a kormányzó jobbközép Kereszténydemokrata Unió (CDU) egyik képviselõje úgy nyilatkozott a napilapnak, hogy a csõd szélén álló félnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy adósságait törleszteni tudja, és ez azt is jelentheti, hogy a görögök államnak meg kell szabadulnia bizonyos ingatlanoktól, vállalatoktól vagy akár lakatlan szigetektõl is. Marco Wanderwitz ugyancsak CDU-s parlamenti képviselõ szerint is bizonyos szigetek eladása jelenthetné a

(Antal Ferenc – Szent Korona Rádió)

mentõövet a délkelet-európai országnak. Frank Schäffler, a CDU-val koalícióban kormányzó liberális FDP képviselõje is fontolóra venné ezt a kérdést, Schäffler szerint ebben a helyzetben minden lehetõséget számításba kell venni, és ezek közé tartozik egyes szigetek lehetséges értékesítése is. „Kaptok pénzt, ha megkapjuk Korfut” – zárta a Bild a felettébb meghökkentõ riportot. Görögország területén több mint 6 ezer sziget található, melyek közül mindössze jó ha figyelünk

Rejtélyes halálesetek A történelemkönyvekben gyakorta találunk olyan bugyuta meséket, amelyek azt akarják elhitetni, hogy a történések mögött nincs semmi érdekes, mert minden megmagyarázható, és a merényleteket magányos elmeháborodottak követik el, avagy véletlen balesetek miatt vesztik életüket azok, akik valójában valami olyan dologhoz nyúltak, amire a Pénzügyi Világhatalom nem adott nekik engedélyt. Álljon itt néhány rejtélyes vagy nem is olyan rejtélyes haláleset gyilkosság, véletlen baleset, hirtelen halál - felidézése annak bemutatására, mennyire elszánt a háttérhatalom. 1. Kennedy-gyilkosság Az esetet az évszázad gyilkosságának kiáltották ki. Tengernyi irodalma van. Mára gondolkodó ember számára már világos, hogy Kennedynek azért kellett meghalnia 1963 novemberében 46 évesen, mert szembeszállt a pénzhatalommal, olyan pénzügyi politikát kívánt folytatni, amely újra elvezetett volna az állami pénzkibocsátáshoz. Magyar nyelven Drábik János dolgozta fel az esetet “Miért kellett meghalnia a 2 Kennedynek?” c. könyvében. 2. Roldós ecuadori elnök 1981-ben nyújtotta be a parlamentnek az új olajkitermelési törvényt. Még abban az évben májusban “felrobbant” repülõgépe, amelyen utazott. 3. Torrijos panamai elnök kivívta hazájának rendelkezési jogát a Panama-csatorna fölött az USA-val szemben. Szintén 1981-ben, 2 hónappal Roldós meggyilkolása után, Reagan elnöksége idején “repülõszerencsétlenség” áldozata lett. 4. Alfred Herrhausen a Deutsche Bank igazgatósági tanácsának tagja volt. Az 1989-es drámai események során hozta nyilvánosságra nézeteit a jövõbeni új világrendrõl, amely a reménytelenségig eladósodott országok adósságának eltörlését, a szabaddá vált kelet-európai országok számára pedig olyan gazdaságpolitika támogatását célozta meg, amely eleve nem vezetett volna az adósságcsapdába. 1989. november 30-án meggyilkolták, a gyilkosságot a Vörös Hadsereg Frakció nevû baloldali terrorszervezetre hárították, amit senki nem hisz el. A valódi tettesek azóta sincsenek meg. 5. Karsten Rohwedder volt a német Állami Vagyonügynökség (Treuhand) vezetõje. Az õ feladata volt a volt NDK-s vállalatok privatizálása. 1991 elejére Rohwedder arra a meggyõzõdésre jutott, hogy a keletnémet vállalatokat meg kell erõsíteni, majd ezután privatizálni, mindig a szociális szempontok szem elõtt tartásával. Ez volt az a pillanat, amikor a “Vörös Hadsereg Frakció” újra akcióba lépett: Egy profi módon kitervelt akcióban lelõtték. 227 lakott. Az esetleges ügyletek értékét mutathatja, hogy egy hamburgi ingatlanértékesítõ iroda ajánlatai között szerepel egy görög sziget, a több mint 45 millió eurós árból a leendõ vevõ minden bizonnyal lealkudhat egy kicsit. A görög államadósság összesen 300 milliárd euróra rúg. A görög kormány szerdán további megszorító intézkedéseket fogadott el, hogy leszorítsa a hihetetlenül magas, tavaly több mint 12 százalékra rúgó költségvetési hiányt, jó ha figyelünk

6.

Jürgen Möllemann a német liberális párt, az FDP vezetõje volt. Jó kapcsolatai voltak arab országokkal, és közismert volt harcos, hazafias, illetve az USA-t bíráló kijelentései miatt. 2003 júniusában gyanús körülmények közt ejtõernyõs szerencsétlenség érte. 7. Wim Duisenberg volt a frankfurti Központi Európai Bank elsõ igazgatója. 2005 júliusában hétvégi házának medencéjében holtan találták. Az esetet az teszi pikánssá, hogy vele egyidõben lett “öngyilkos” egy másik Bilderbergeres, Arthur Zankel (Citigroup, USA). 8. Jörg Haider 2008 szeptemberében a banki maffiáról és rendszabályozásának szükségességérõl beszél a televízióban. Négy hét múlva halott, a halál körülményei ellentmondásosak, tisztázatlanok. És hogy a gépezet a saját soraiban sem tûri az elhajlókat, arra álljon itt két példa: 9. Robert Maxwell, zsidó származású angol médiamogul 1991ben saját jachtján tett útja során tisztázatlan körülmények között vízbe fulladt. 10. Amschel Rothschild volt kiszemelve a brit N.M. Rotschild Bank vezetésére. 1996-ban, 41 éves korában párizsi szobájában felakasztva találták. Mit tehetünk ezek után, van-e egyáltalán bármi esélyünk a szembeszállásra, túlélésre, gyõzelemre? Igen, van! Említettük már, hogy az iszlám államok viszonylag okosan el tudták kerülni az adósságcsapdát. Ennek oka, hogy iszlám nem engedi a kamatot. Az iszlám pedig nagy úr. Nem engedi magát kiszorítani a közéletbõl, ellenkezõleg, azt teljes mértékben áthatja. Mi pedig, akik birtokában voltunk az egyedüli üdvözítõ igaz hitnek, hagytuk, hogy a társadalom peremére a megtûrt státuszba kerüljön a kereszténység. Világunk mára oda jutott, hogy a keresztény szó csak üres hüvelyt jelent. Az emberek nagy többsége kedves szokásnak tekinti a keresztény ünnepeket, amelyek jó alkalmat nyújtanak az evésre-ivásra, hinni nem hajlandó, hitbõl fakadó cselekedetekre pedig mégannyira sem . Feldolgozta, közzéteszi:

és megakadályozza a veszélyes nagyságú államadósság növekedését. Az intézkedések között szerepel többek között a nyugdíjak befagyasztása, a közszférában dolgozók bérének csökkentése, az ÁFA 19-rõl 21 százalékre emelése, az üzemanyag, alkohol és dohánytermékek jövedéki adójának emelése és a luxustermékekre kivetett adók emelése is. A BBC tudósítása szerint Jorgosz Papandreu görög kormányfõ pénteken találkozik német kollégájával, Angela Merkellel, hogy megvi-

Mihályi Molnár László, Szepsi-Felvidék MVSZ felvidéki OT alelnöke, Honlevél fõmunkatársa Kárpáti Harsona, fõszerkesztõ-helyettes

tassák az eddigi lépéseket, és az egyre valószínûbb uniós pénzügyi mentõcsomag is szóba kerül majd a megbeszélésen. Papandreu újságíróknak nyilatkozva elmondta, hogy ha mégsem sikerül tetõ alá hozniuk az uniós pénzügyi mentõövet, akkor még mindig ott van a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amely elegendõ pénzügyi forrással és nagy tapasztalattal rendelkezik fiskális stabilizáló programok megvalósításában. Forrás: kitekinto.hu

15

Kínos lehet mostanában ellenzéki sajtót írni. Azért gondolom így, mert belepillantottam a Népszavába. Gerõ Ernõ és Szekeres Imre kedvenc lapjában a hét végén még hurráoptimizmusban ízlelgették a bombahírt: a Fidesz egyik politikusa, aki ráadásul nem is kormánytag, név szerint megemlítette Görögországot, ajjaj, itt a világ vége, az ostoba fideszesek bedöntik a forintot, az országnak annyi meg egy Bambi. Képzeljük csak el, amint Gréczy Zsolt, Várkonyi Tibor és a többiek váratlanul felfedezték régi önmagukat, funkcióstól, helyjeggyel. Újra lehet ködösíteni, „elmagyarázni” a híreket (az újságírás leggagyibb mûfaját, a pártállamból átrohasztott kommentározást Ipper Pál óta valamiért nagyon szeretik) és persze összevissza hazudozni nemzetközi elszigeteltségrõl, fehérterrorról, populizmusról. Mondom, itt tartottunk a hét végén. A rozsdás fogaskerekek csikorogva megindultak. A gyûlölet malmában már õrölték a lisztet. A jó kis pártállami újságírás géplakatosai és molnárai szolgálattételre jelentkeztek. De aztán szólásra emelkedett Orbán Viktor, bejelentette a gazdasági megújulás programját, és valósággal szétzúzta a hét végi örömködést. Ma már nem illendõ tovább torzítani a „Kósa-ügyet”, amely önálló ügy persze sosem volt, legfeljebb néhány belvárosi koponyában. Orbán huszonkilenc pontját Európában zajosan ünnepelték. Akadt olyan külföldi szakember, aki egyenesen azt javasolta az uniós országoknak, hogy kövessék a magyar példát, elõbb-utóbb úgyis rákényszerülnek a bankszektor megregulázására. Minderrõl persze nem olvashattunk a tegnapi Népszavában. Mindenesetre ismerjük el, hogy a hírelhárításban legalább következetesek, hiszen jobboldali kormány idején Magyarország sikereitõl eddig is elzárták olvasóikat. Németh Péter Hülyék címû írása meglepõ módon nem az elõzõ kormányt, hanem Orbán Viktorékat idézi. Pompásan sikerült, ne tagadjuk. Az a kedvenc részem, amikor Németh fõszerkesztõ kifakad: „Kósa, Szijjártó, Varga, és mondjuk ki: Orbán Viktor hatalmas kárt okozott az

országnak, az embereknek, a választóknak.” Persze: valósággal vinnyognak az emberek, mert eltöröltek egy csomó adófajtát, és a bankárok is tejelnek majd. Milyen szánalmas és idejétmúlt továbbá a pártonkívüli mártír, Várkonyi Tibor tegnapi írása ugyanabban a lapban. Mulatságosan erõlködik, és arról rebeg, hogy az orbáni pontokkal majd a „mamutjövedelmûek” járnak jól. Amire Várkonyi Tibor gondol, az persze nem a mamutjövedelmûek kasztja, hanem a magyar középosztály. Az a középosztály, amely most lélegzethez jut egy kicsit. Az a középosztály, amelyet társadalomszervezõ ereje, a nemzeti ügyek iránti fogékonysága miatt Némethék olyannyira gyûlölnek. De nemcsak feneketlenül gyûlölik, egyidejûleg félnek is a középosztálytól. Mert õk általában és egészében mindentõl félnek. Ha olykor felsejlik az erõs Magyarország és az erõs állam nagyon is indokolt víziója, álmatlanul forgolódnak, másnap pedig egyénileg és közösen rettegnek egy jót, majd megírják elcsépelt, szürke kis cikkeiket az országban tomboló fasizmusról. De az ország egyszerûen túllép a Népszava publicistáin. Figyelemre méltó, hogy mennyire repedezik a kilencvenes években még szilárd véd- és dacszövetség. Az intellektuálisabb baloldaliak már oda se bojszintanak a népszavás intelmekre. Nehéz a Népszavától búcsút venni, de lássuk be: Gyurcsány bukása óta nincs közvetlen gazdi, úgy általánosságban nyalni nem lehetetlen, de azért nehéz, így aztán maradt a sok ócska közhely az orbáni terrorról. Leírták már ezerszer ugyanazt a cikket. Óbégattak már milliószor ugyanarról. S mi lett a vége? Kétharmad lett a vége. Még néhány Németh Péter- és Várkonyi Tibor-cikk, és legközelebb garantáltan háromnegyed lesz. Köszönjük elõre is. Egyúttal sok sikert, hosszú éveket, sok-sok további okos gondolatot és szeplõtelen szándékot kívánunk a honi baloldal megújulásához. Szentesi Zöldi László – Magyar Hírlap

Több helyrõl érkezett az alább teljes egészében idézett szöveg: Püspökök: A Kárpát-Haza Templom csak újpogány emlékhely (2010. június 03. 07:26 HunHír.Hu-információ ) Alulírottak, egyházaink területileg illetékes püspökei hetekkel ezelõtt szóbeli meghívást kaptunk a Verõcén épült Kárpát-Haza Temploma szentelésére. Hivatalos meghívót a mai napig nem kaptunk, jóllehet több fórumon feltüntették a nevünket az ünnepségen szolgálók között. A magyar összetartozás ügyét - különösen a trianoni trauma tudatában - rendkívül fontosnak tartjuk, és a magunk részérõl folyamatosan meg is teszünk mindent a közösség megéléséért és a sebek gyógyításáért. Azt a tényt örömmel üdvözöljük, hogy Verõcén létrejött egy emlékhely, és elismeréssel adózunk sokak áldozatvállalása elõtt. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el súlyos fenntartásainkat az épület szimbolikájával illetve a benne tervezett programokkal kapcsolatban. Keresztény templom szakrális középpontjába nem kerülhetnek Jézus Krisztus helyébe vagy mellé pogány mitológiai alakok. Bár nemzetünk múltjának részét képezi ez a gondolatvilág, mindez még a kereszténység elõtti hitvilághoz tartozik, s nem egyeztethetõ össze a Krisztus-hitünkkel. Már korábban is többször felemeltük szavunkat a sajnálatos módon elburjánzó újpogány jelenségekkel szemben, amelyek gyakran híveinket is összezavarják. A verocei „Kárpát-Haza Templomát” így a magunk részérõl csak emlékhelynek tudjuk tekinteni, semmiképp sem keresztény templomnak. Ezért legnagyobb sajnálatunkra az avatáson nem tudunk részt venni. Dr. Beer Miklós, Szabó István Dr. Fabiny Tamás római katolikus megyéspüspök református püspök evangélikus püspök 16

jó ha figyelünk

Dr. Beer Miklós, római katolikus megyéspüspök

Szabó István, református püspök

A cikk továbbítóinak gondolat és érzésvilágát tükrözve, megfelelõ változatosságban került tárgyalásra e püspöki levél, s a pápai utasítás is: “A Vatikán ezt az utasítás adta a püspököknek: ”a hagyományos vallás tagjaival, akik nem akarnak megkeresztelkedni, párbeszédet kell folytatni a kölcsönös megértés, tisztelet jegyében és a hagyományos vallásokban fel kell fedezni az Ige magját, és közösen keresni Isten akaratát." (PONTIFICAL COUNCIL FOR INTERRELIGIOUS DIALOGUE, PASTORAL ATTENTION TO TRADITIONAL RELIGIONS; [Lelkipásztori figyelem a hagyományos vallások irányában] letter of the Pontifical Council for Interreligious Dialogue to the Presidents of Episcopal Conferences in Asia, the Americas and Oceania, 21 November, 1993, Francis Card. Arinze, President http://www.katolikus.hu/kek/kek00050. html, http://www.vatican.va/roman_curia/pontifical_councils/ interelg/documents/...). Látszólag e tárgyban majdnem minden elmondható elhangzott már, de egy néhány gondolat még szót kér, s ezeket szólítom most meg, jelentkezésük sorrendjében. Érdekes, hogy a katolikus püspöki kar tiltakozik a legjobban az „újpogány” épület ellen akkor, amikor 1. naponta a pogány latin nyelven mondja a misét, s nem Jézus nyelvén 2. Pogány latin nyelven, pogány latin betûkkel írja körleveleit, tiltakozásait. 3. A pogány mûvészet majd minden terméke megtalálható szent városuk, a Vatikán kertjében 4. Pápáit pogány nevekkel látja el kedve szerint akkor, amikor magyar gyermekeket magyar “pogány” névre senki nem keresztelhette igen sokáig 5. Ha minden Krisztus elõtti gondolkodást pogánynak minõsít, mit keresnek az Ótestamentum alakjai templomaik oltárain, s idétlen szörny fejek legnagyobb katedrálisaik külsõ díszei között? 6. Keresztényi szeretetet mikor gyakorolt? Amikor máglya, olajba fõzés és egyéb eljárásokkal biztosította hatalmi rendszerének fennmaradását? Amikor táltosainkat az inkvizició megbízható ügynökei faggatták, bár bûnt soha nem tudtak feljó ha figyelünk

Dr. Fabiny Tamás, evangélikus püspök

hozni ellenük. Fel tudta-e fogni, képes volt-e arra, hogy felfogja Koppány és felesége áldozatának hatalmas voltát, amikor inkább vállalták a borzalmas halált, mint azt, hogy hátat fordítsanak népünk öröktõl való Egy Istenének? Hogy ezekben az esetekben a latin mûveltséget pogánynak nevezem, megtiszteltésnek vehetik, mivel: A pogány szó a pogány latin nyelven paganus, azaz falusi, s falusi embereket jelent. Ezek a falusi emberek azok, akik az õshagyományokat a legnagyobb szeretettel és kegyelettel õrzik, bizonyíthatóan sok ezer év mûveltségét mentve át, egy olyan fennkölt világot melytõl sajnos mentes az erõszakpolitika fenntartására szervezett katolikus papi testület gondolatvilága, s ennek magasságára mindeddig felemelkedni képtelenek voltak. Ha nem így volna, szeretet, egyetértés, teremtõ munka folyna hatáskörükön belül is, s nem lett volna szükség e levél megírására. De ha saját hatáskörében, életterében a püspöki kar egyháza nem berzenkedik a Jézus elõtti pogány dolgoktól - sem a régitõl, sem az újtól - miért akarja éppen a magyar érzésvilágból kiirtani Istennel és a Teremtéssel kapcsolatos õsemlékeinket? Elsõ sorban azért, mert Európában csak a magyarnak volt magas erkölcsi tartalommal megáldott, Egy Istent hívõ vallása. Ez a magyar õskereszténység volt az a forrás, melybõl a római birodalom romjait egyházi köntösben fenntartani akaró hatalmi szervezet a saját céljaira merített, s alkotta meg az európai római “keresztény” egyházat. Végtelenül sajnálatos a tény, hogy a magyar õsvallásból csak a külsõségeket vették át, a lelki emelkedettség teljes mellõzésével. A magas erkölcsi tartalmat ringató õsképek teljes meg nem értésének jelei a mai napig tisztán láthatók, de ez egy következõ írás tárgya. Régi, jól megszervezett, római katolicizmus elõtti “pogány” szent helyeket átkeresztelve tartották meg, s ezek összetartó erejét, a báránybõrbe bújt farkas fondorlatával. Mindent, ami ebben a magyar õsvallásban szép, felemelõ, lassan rúttá, megvetendõvé, elkerülendõvé tettek. Ugyan ilyen sorsra jutottak az amerikai indiánok: Istenükbõl ördögöt alkottak, s a tenger túlsó partjain nevelkedett igen keresztény, puritán hittérítõjük, Cotton Mather üldözendõ vadaknak nevezte õket, akiket lelõni keresztényi kötelesség, mivel “azok szittyák.” Néhány ezzel kapcsolatos idézet: 17

– „Kevés kétség férhet ahhoz, hogy északi indiánjaink eredetileg szittyák.” (Cotton Mather: Narratives of the Indian Wars p. 203 „There has been little doubt that our Northern Indians are originally Scythians;...”) Az amerikai indiánok nagy kutatója, Kenneth Roberts, Arundel címû mûvében a következõket mondja: “Lehet, hogy elátkoznak, amiért a következõket mondom; de hacsak rosszul nem olvastam a Bibliát, több kereszténységet és emberi jóságot találtam a Rabomis, a Hobomok, a M’téoulin, a Natawammet és a Mogg Chabanoke és Natanis indiánoknál, s a többi indián barátaimnál, mint a mélyen tisztelt és kegyetlen bostoni Cotton Mathernál, aki írásaiban kijelentette, hogy minden vörösbõrû szittya, s a rajtuk elkövetett kegyetlenkedések, a velük kötött szerzõdések be nem tartása Istennek tetszõ cselekedet.” (Kenneth Roberts Arundel, Doubleday and Company, Inc. Garden City, New York, 1956 – Saját ford. T.Zs.) Így bújik ki a szög tengeren túli útján a zsákból: A magyar õsnépet ki kell irtani, hogy ne álljon ott a maga fennkölt gondolkodásával állandó figyelmeztetõül: Isten és ember közötti szer a szeretet, mely szerez. Teremt. Teremtés nincsen szeretet nélkül. Ez az Ige, s magyar õshitünk magja. Erre figyelmeztetett Jézus, amikor kérdõre vonta hallgatóit: hogyan mondhatják azt, hogy szeretik Istent, akit nem látnak, amikor felebarátaikat nem tudják szeretni, noha azokat látják. Ez az alapvetõ gondolat - õshite minden tételével együtt - magyar nyelvünk szerkezetének része, örök emlékeztetõül. Nem én írom le elsõként a magyar õsnép kiirtására buzdító mondatot. Egy idõben ettõl zengett Európa. S ha most szerte nézünk a világban, a halálra itélt és máig kínozott magyar nép kiirtásán túl a hozzánk közel álló népek ellen is megy a harc. Ha még inkább közelebbrõl nézzük a történéseket, rá kell döbbennünk, hogy ezen népek legtöbbjének szent lobogója a piros-fehér-zöld, melyrõl azt a valótlanságot tanítják nekünk, hogy a francia forradalom idején született. A francia forradalom és Szent Bertalan éj borzalmai szemükben jobb példaképek, mint népünk zászlaja, mely erõ és anyag együtteseként Életjelkép õsidõk óta. De nemcsak a katolikus egyház félti a maga félig rágott koncát a magyar õsiségtõl. Amint a Krisztus utáni idõkben õk gyártottak maguknak “egyedül üdvözítõ egyházat” a félreértett és magyarázott magyar õsvallásból, ugyanez történt az ótestamentumi alapon álló zsidóság esetében is: vallásuk soha nem ismerte volna a magyar õstudat ringatta Egy Isten fogalmát, ha babiloni fogságuk idején nem ismerkednek meg az akkori, magyar õsmûveltséget hordozó nagymûveltsé-

gek történelmével, tanaival, melybõl az idõk folyamán megalkották (mondjam: összelopkodták?) forrásokra nem hivatkozva a maguk “vallását”, melynek során egy félreértett õsfogalom alapján “Isten választott népének” nevezve ki magukat, s a szeretet Egy Istenét a bosszúállás istenévé. Náluk van a konc másik fele, s ezért találtak olyan szépen egymásra, Róma és Izrael olyannyira, hogy Krisztus elõtti pogányságban sínylõdõ izraelitákból több ízben választottak pápát, s templomaikban naponta himnuszokat zengenek – nem Istenrõl – Izraelrõl, noha e név eredetével sincsenek tisztában. Régi mondás: az igazságot nem lehet véka alá rejteni. Magyar Adorján figyelmeztet: de lehet, de az igazság akkor is igazság marad. E sorok írója pedig figyelmeztet: igen nehéz, sõt lehetetlen a világ egyetlen Igazságát, az Ég Urát, Istent véka alatt tartani! A magyarság nemzeti imája: „Hiszek egy Isteni örök Igazságban!” Az Igazság nagy napja közeleg, a tolvajok tette nyilvánvalóvá válik minden tiltakozásuk ellenére is. Figyelmeztet: Mit nyernek, nyerhetnek akkor, ha az egész világot megnyerik is, de a lelküben kárt vallanak? Felháborodás helyett beismerés, bocsánatkérés, s javulás vezethet a helyes útra. A katolikus püspök levelét ugyancsak aláíró protestáns püspököket is gondolkodásra intem. Velünk magyarokkal Boldogasszony Anyánknak szóló szép éneket így énekeltették: “Magyarországról, romlott hazánkról, ne feledkezzél el...” Milyen jogon tették ezt? Hogyan éreznék magukat a római egyház képviselõi, ha róluk ezt énekelnénk? Visszatérve a mába: a magyar katolikus papság hajlamos a pápánál is pápább lenni. Jelen esetben a vatikáni magyar kápolnára gondolok, melynek oltárképén a Csodaszarvas már helyet kapott... A régi nagy ködösítések mögül lassan, de biztosan felragyog a nap. Utoljára, de nem utólsó sorban hangsúlyozni szeretném, hogy amikor katolikus hatalmi rendszerrõl beszélek, nem a néha-néha felbukkanó, magyar lelkû papokról, sem a jóhiszemû, jóra igyekvõ, ártatlan hívõkrõl szólok, hanem a felettük álló, õket kihasználó hatalmi szervezetrõl. Mindez néhány gondolat - kidolgozásuk az utánam jövõ fiatalokra vár... Tomory Zsuzsa

A buliban bulizni kell, nem sms-ezni. Nem szabad hazudni és lopni, viszont meg kell tanulni programozni, ha nem akarjuk szoftverként végezni. Douglas Rushkoff az új média tüzes tekintetû forradalmárából az elmúlt másfél évtizedben netszkeptikus, ugyanakkor életigenlõ, bölcs, megfontolt, értékközpontú médiaguruvá változott. Téziseit tízparancsolat formájában ismertette egy budapesti elõadáson. 18

jó ha figyelünk

„Lassan állok rá az új dolgokra. Ahogy Timothy Leary mondta: mielõtt bevennél egy drogot, néz bele valakinek a szemébe, aki rajta van” – mondta Douglas Rushkoff médiaguru szerdán a HVG székházában tartott elõadásában. Amikor mobiltelefonnal, mp3lejátszóval és fülhallgatóval felszerelt, zombiszerû járókelõk közé keveredik, Rushkoff azt mondja, úgy érzi magát, mint Neo a Mátrixban. Azt mondja, nem jó érzés. Friss, fiatalos, webhármas szemmel nézve a 49 éves Rushkoff nézeteivel inkább emlékeztet dinoszauruszra, mint forradalmárra. Pedig az amerikai médiateoretikus annak a kiberavantgárdnak a tagjai közé tartozik, akik még nem ikonokon, hanem az ecói értelemben protestáns parancssoron szocializálódtak; akik a kilencvenes évek elején-közepén a az internetet ellenkulturális, felszabadító jelenségként élték meg, és meg voltak gyõzõdve arról, hogy az új média alapjaiban változtatja meg a corporate szellemiség által alakított erõviszonyokat, soha nem látott hatalmat ad az ember kezébe, és mélyre ható társadalmi változásokat indít el. Rushkoff a netelmélet nagy generációjának tagja, mint John Perry Barlow, a kibertér függetlenségi nyilatkozatának szerzõje, vagy Howard Rheingold, aki az elsõk között kezdett érdemben foglalkozni a neten kialakuló virtuális közösségekkel. Rushkoff budapesti elõadásának közönsége mégsem gyújtó hangú, égõ szemû kiberforradalmárral találkozott, hanem a bölcs, megfontolt, alappal szkeptikus és üdítõen ironikus prófétával, aki tíz parancsolatban fogalmazta meg, hogyan kellene viselkednünk a digitális korban. FEKETE, FEHÉR, IGEN, NEM, 0, 1 Okosabbá tesz az új média, az internet, vagy elbutít? A jellemzõen szélsõséges válaszok hallatán felmerül a kérdés, hogy vajon az új médiáról folytatott diskurzus azért ilyen polarizált-e, mert maga a nullákra és egyesekre épülõ médium az. Meghatározza-e a bináris kód, amire a számítástechnika és az internet épül, hogy igenekre és nemekre bontva szemléljük a helyzetet? Ahhoz, hogy a helyzetet kontextusba ágyazva elemezhessük, érdemes megérteni a digitális média preferenciáit (Rushkoff szóhasználatával bias, elhajlás, részrehajlás), fõleg hogy ez a történelemben az elsõ médiatípus, amelyrõl „senki nem tudja, hogyan kell használni” – mondja Rushkoff. Amikor az ember hallani kezdett, megtanult beszélni is, és miután megtanult olvasni, megtanult írni is. De a digitális média nyelve programnyelv, és programozni nem tudunk. Márpedig ha valaki nem tudja, hogyan kell programozni, akkor programozhatóvá válik, állítja Rushkoff. Az ember vagy szoftvert ír, vagy õ maga válik szoftverré. Programozni Rushkoff szerint nem nehéz, bármit is állítanak maguk a programozók. „Az ember megveszi a C++ for Dummies jó ha figyelünk

címû kézikönyvet, és egy hónap alatt képbe kerül – nem kell hozzá atomtudósnak lenni” – állítja Rushkoff. Régen persze ez is másképp volt: a számítógép használata azt jelentette, hogy az ember egyúttal programoz is, de a távolság megnõtt, és megjelent a „barátságos” interfész, mint az Apple iPadje, ami azt üzeni a felhasználónak, hogy maradjon a háttérben. (Rushkoffnak ez a gondolatmenete jól rímel egyrészt a Lessig-féle „a kód a törvény” teóriára, másrészt a lessigista iskola távoli képviselõjének, Jonathan Zittrainnek arra a tételére, miszerint az új eszközök átlátszatlanságukkal, hozzáférhetetlenségükkel megölik a kreativitást, és kiveszik az irányítást a felhasználó kezébõl.) Rushkoff szerint a Biblia nem más, mint használati utasítás egy civilizációhoz, amely a szóbeliségrõl áttér az írásbeliségre. A Biblia szerzõdés Istennel: olyan szabályokat fektet le, amelyek korábban véletlenszerûek és zavarosak voltak. Hasonló helyzetben vagyunk most, a digitális kor kezdetén is, ideje hát elõállni a tízparancsolattal. MÓZES ÉS A MÉDIA Az elsõ parancsolat: „Ne légy folyton bekapcsolva”. Rushkoff szerint az emberi szervezet inkompatibilis az új média aszinkron típusú rendszerével, mégis egyre több idõt töltünk mobiltelefonálással, sms-ezéssel, internetezéssel. Kezdetben az internetes beszélgetés úgy zajlott, mint a levelezõs sakkjátszmák. mély, gazdag beszélgetések alakultak ki, amelyek lassan, mintegy az idõn kívül hömpölyögtek. „Mi volt a legszebb az emailben? Hogy nem csörgött” – állítja Rushkoff. Az ember mégis úgy tesz, mintha a netes kommunikáció valós idõben zajlana, és folyamatosan hárítja a rá zúduló információt: „Ha jön egy sms vagy egy email, a legfõbb kérdés az, hogyan tüntethetem el úgy, hogy eközben még okosnak, szexinek és menõnek is tûnjek.” Rushkoff egyszer elment egy buliba, ahol egy nõismerõse minden idejét azzal töltötte, hogy két máshol bulizó barátnõjével sms-ezett arról, hogy melyik a legjobb buli. Miután eldöntötték, hová érdemes menni, és mind a hárman odaértek a legjobb bulira, a nõ, aki egészen addig sms-ezett, megfordította a telefonját, és fényképezni kezdett, aztán a fotókat feltöltötte a Facebookra meg a Flickrre. Na, ezt nem kéne, mondja Rushkoff: a második parancsolat szerint az életet meg kell élni, ott, ahol éppen van az ember. Bár eleinte úgy tûnt, hogy az internet a televízióval ellentétben összeköti az embereket egymással, errõl szó sincs, ha az ember a való világbeli kapcsolatok rovására folyton sms-ezik és fotókat küldözget. Még szörnyûségesebb, amikor negyven diák ül egy tanteremben, mindegyikük egy számítógép elõtt, és virtuális konferencián vesznek részt a

Second Life-ban. Rushkoff szerint ez nem más, mint az új média fetisizálása. HÁZAS, ÉS TÁRSAT KERES „Nincs semmi baj, ha semmit nem választasz” – szól Rushkoff harmadik parancsolata. Az internet – nem utolsó sorban bináris gyökerei miatt –hajlamos erõltetni a választást, a döntést. „A legtöbb online szituáció nem más, mint döntések sorozata, de ez nem az internet természetébõl fakad, hanem a programozók miatt van így” – mondja Rushkoff. A társkeresõ szájtokon meg kell mondani, hogy hetero- vagy homoszexuális-e az ember, de mi van, ha biszexuális? És ha van olyan opció, hogy „egyedülálló, és társat keres”, meg olyan, hogy „házas”, akkor miért nincs olyan, hogy „házas, és társat keres”? A döntési lehetõségek sokszor nem jelentenek valódi választást: McCain vagy Obama? Windows vagy Macintosh? Coke vagy Pepsi? Ezek nem valódi döntések, nekünk meg el kell fogadnunk, hogy a nem választás nem egyenlõ a halállal – ellenkezõleg, ez maga az élet. Konkrét példa a számítástechnikából a „snap to grid”, a rácshoz igazítás: az igazítandó objektum vagy itt van, vagy ott van. De az élet nem ilyen, mondja Rushkoff, mert az élet gyakran az itt és az ott között zajlik. Rushkoff szerint az új média nem szereti a komplexitást, sõt a netre Rushkoff szerint a „komplexitás redukciója” (egyszerûbben mondva valószínûleg az „egyszerûsítés”) jellemzõ. A Google-ön végzett keresés valójában egydimenziós keresés, nem a vizsgálódás valódi útja, hanem arra a módszerre hasonlít, amikor a horgász bedobja a horgot, és kihúzza, ami fennakadt rajta. A Wikipedia is elfogult, állítja Rushkoff, mert a hagyományos, évezredes tapasztalatokon és tudáson alapuló taxonómia helyett a folkszonómiára hagyatkozik, az alulról felfelé történõ információmegosztásra, ráadásul elfogult az újdonság iránt, aminek az lesz a vége, hogy elveszítjük apáink és anyáink generációk alatt felhalmozott tudását. Szép utalás a negyedik parancsolatra. MÓZESTÕL HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZIG Az ötödik parancsolat – „As above not so below” – a hermeticizmus egyik alaptételét, a Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított „as above so below”-t fordítja ki. Az eredeti kifejezés az okkultisták szerint nagyjából azt jelenti, hogy minden egynemû, a makrokozmosz egyenlõ a mikrokozmosszal, az Univerzum Istennel, Isten az emberrel, és így tovább a végtelenségig. Rushkoff szerint meg nem. A vállalkozások elsõsorban a növekedéssel vannak elfoglalva, míg korábban a fenntarthatóság volt a legfontosabb. El kellene viszont fogadnunk, hogy nem minden növekszik vagy növelhetõ – a család, az iskola 19

vagy a gondolatok ellenállnak a növekedésnek. Maga a skálázhatóság ugyanakkor jót tesz a közgazdaságnak, a génkutatásnak vagy a csillagászatnak, de a nagy növekedésmánia azt jelenti, hogy a belsõ, lényegi érték járulékos értékké válik. Erre példa a hypertext, amelyben a hivatkozások száma lesz a lényeges a belsõ értékek helyett. Az internet elfogult a „testen kívüli” iránt, mondja Rushkoff a hatodik parancsolatban, és a liberális nézetekkel szemben azt tanácsolja, hogy az interneten „ne légy anonim, hacsak nem egy iráni háborús övezetben tartózkodsz. Gondolkodj csak el azon, amikor utoljára anonim módon megnyilvánultál a neten. Konstruktív volt? Produktív?” Az identitás kötelezettséggel jár; az anonimitás biztonsággal. Egy kutatás szerint a netezõ gyerekek hajlandók online bevallani a hibáikat, de soha nem kérnek bocsánatot – Rushkoff szerint ez is a testen kívüliség eredménye, mert a virtuális én nem érez sajnálatot. „Ne add el a saját barátaidat” mondja ki Rushkoff hetedik parancsolata. A „content is king” (a tartalom a király) helyett az új jelmondat a „contact is king”, vagyis hogy a kapcsolat a király. Az internet lerázza magáról a deszocializására irányuló kísérleteket, az új média természeténél fogva társas média, de ez nem minden helyzetben jár pozitív következ-

ményekkel. Rushkoff szerint alapvetõen nem is a social networkinggel van a baj, hanem azzal, hogy a közösségi szájtokat üzemeltetõ cégek monetizálják az emberi kapcsolatokat, és „értéket nyernek ki valamibõl, ami szent”.

szerrel, sem azzal, ahogy a Google információt és ezzel értéket nyer ki a neten fellelhetõ információból. A megoldást a tizedik parancsolat tartalmazza: programozz, vagy téged programoznak be.

FACT V. FICTION Az új média szereti a valóságot, elõnyben részesíti a tényt a fikcióval szemben, ezért Rushkoff nyolcadik parancsolata úgy hangzik, hogy „Mondd meg az igazat”. A kapitalizmusban az ember mítoszát kiszorította a brandek mítosza, az internet viszont nem fiktív médiatér, itt nincs helye a hazugságnak, állítja Rushkoff. Erre akkor jött rá, amikor vállalatoknak kellett tanácsokat adnia arról, hogyan jelenjenek meg az interneten, de amikor megvizsgálta a kérdéses cégeket, kiderült, hogy nem is csinálnak semmit, legfeljebb külsõs cégekkel végeztetik el a munkát. Ahhoz, hogy az interneten megjelenjenek, foglalkozniuk kéne valamivel, mondja Rushkoff, aki szerint „kell hogy legyen valami igazság abban, amit csinálsz” Az új média szereti a nyitottságot, de ez nem azt jelenti, hogy lopni szabad, mondja Rushkoff a kilencedik parancsolatban, miszerint „Oszd meg, ne lopd el”. A médiaguru nem ért egyet sem a Lessig-féle Creative Commons által propagált szerzõi jogi rend-

DOUGLAS RUSHKOFF Douglas Rushkoff a Princeton egyetemen végzett, rendezést tanult Kaliforniában, majd az American Film Institute-ban. Most az Utrechti Egyetemen dolgozik doktori disszertációján. Elméleti munkássága az 1994-es, kritikusai szerint túlzottan utópisztikus és kiberoptimista Cyberiával kezdõdött, aztán egy évvel késõbb a nagy hatású Media Virus címû munkával folytatódott. Az 1999-ben megjelent Coercion már kifejezetten sötét képet festett a média, és vele együtt a társadalom állapotáról, a sokszor megfoghatatlan erõk által manipulált médiafogyasztók befolyásolhatóságáról. 2001-ben, a dotkomlufi kipukkanása után az Index is közölte fordításban egy cikkét (http://index.hu/tech/ uzlet/rushkoff/), amelyben Rushkoff kifejtette, mennyi haszon származik a techszektor bedõlésébõl. Legutóbbi, Life Inc. címû könyvében a pénz eredetét kutatja, és azt fejtegeti, hogyan vált a világ nagyvállalattá.

A Magyar Gárda mûködését jogerõs bírói ítélet tiltja, azonban egy törvényi kiskapu lehetõséget ad a gárdistáknak, hogy polgárõrként tevékenykedjenek úgy, hogy egyetlen szerv vagy hatóság sem felügyeli õket. Már alakult is egyesület, amit ugyan az országos szakmai szövetség nem fogadott be, de a tevékenysége jogszerû. Országos lefedettségre törekednek.

Túrós András, az Országos Polgárõrszövetség (OPSZ) elnöke szerint nem igaz, hogy tömegesen jelentkeznek gárdisták a szövetségbe, a tevékenység jellegébõl adódóan titokban nem is lehetne belépni, hiszen mindenki ismer mindenkit. Kérdésünkre azt mondta, hogy azt el tudja képzelni, hogy vannak belopózásról szóló elképzelések, de ilyet még nem tapasztaltak.

A Népszabadság májusban írt arról, hogy a gárdisták polgárõrnek állnak, amivel gyakorlatilag kihasználják a törvény adta kiskaput arra, hogy a feloszlatás ellenére is tovább mûködjenek. Volner János, a Jobbik parlamenti képviselõje a Népszabadságnak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy tömeges jelenségrõl van szó, és hogy a szervezeti háló pár hónap alatt országossá válik.

Forrás: Index

GÁRDISTÁBÓL POLGÁRÕR A Szebb Jövõért Polgárõr-egyesület idén áprilisban alakult, tevékenységét – „elsõsorban a közbiztonság javítását” – egyelõre Békés 20

jó ha figyelünk

megyében végzi. De egy-két hónap múlva a szervezethez több megye is csatlakozhat, hamarosan országos méretû lehet, egy év elteltével pedig több ezer tagra számítanak, mondta el László Attila alapító és elnök, aki egyébként Békés megyei „gárdakapitány” volt. László kifejtette, hogy megalakulásukban közrejátszott, hogy a tizenegy alapító a Magyar Gárda és az Új Magyar Gárda tagjai voltak, de korábbi, szerinte szintén közbiztonság-javító akcióik mindig rendõri intézkedéssel végzõdtek. Polgárõrségként azonban jogilag nem tudják õket támadni. „Legalábbis, amíg meg nem változtatják a törvényt, de az új kormány talán nem tiltja majd.” POLITIKAMENTES SZÖVETSÉG László Attila azt mondta, hogy próbáltak az OPSZ Békés megyei szervezetével kapcsolatba lépni, de nem jártak sikerrel, informálisan arról értesültek, hogy politikai elkötelezettségük miatt nem akarták õket tagnak. Ez mindössze azt jelenti számukra, hogy a rendõrséggel nem tudnak együttmûködési megállapodást kötni, a rendõrség ugyanis csak OPSZ-tag polgárõr-egyesületekkel mûködik együtt. Az OPSZ elnöke két polgárõr-egyesület nem hivatalos megkeresésérõl hallott, és megerõsítette, hogy ez a két szervezet nem titkolta politikai küldetését, a Magyar Gárdához való kötõdését. Az OPSZ-tagsághoz viszont feltétel a pártsemlegesség, politikamentesség, hangsúlyozta Túrós András. Az OPSZ-nak jelenleg 2115 egyesület a tagja, ami kilencvenezer polgárõrt fed le országosan. Túrós András azt mondta, hogy amennyiben egy polgárõr-egyesület nem tagja az OPSZ-nak, nem részesülhet a központi költségvetésbõl, és a szakmai érdekképviseletbõl sem. Emellett a rendõrség OPSZ-szel kötött megállapodása se vonatkozik rá, így tagjai nem minõsülnek közfeladatot ellátó személynek, azaz fokozott jogi védelem sem illeti meg õket. ÁRPÁDSÁV ÉS RAKAMAZI TURULMADÁR A Szebb Jövõért Polgárõr-egyesület formaruhájáról László Attila azt mondta, hogy fehér inget, fekete nadrágot és mellényt hordanak, utóbbi hátát egy rakamazi turulmadár díszíti, hátterében egy árpádsávos pajzzsal. Fölötte a Szebb Jövõért felirat olvasható, a polgárõrség felirat a törvény elõírásainak megfelelõen fényvisszaverõ betûkkel szerepel. A polgárõrségrõl szóló törvény úgy rendelkezik, hogy a polgárõrök formaruhája nem lehet alkalmas megtévesztésre, szolgálatban kötelesek megkülönböztetõ mellényt viselni, polgárõr felirattal. A törvény értelmében nem kötelezõ a szövetségi tagság, illetve a belépés bármilyen érdekvédelmi szervezetbe, bár egy alkotmánybírósági határozat szerint a kötelezõ kamarai tagságot elõ lehet írni. Polgárõrkamara azonban nincs. Ezzel az a furcsa helyzet áll elõ, hogy a polgárõrök bár állami feladatok ellátásához nyújtanak segítséget, nem felügyeli õket senki, és állami nyilvántartás sincs róluk. Az 1989-ben megalkotott gyülekezési törvény értelmében a társadalmi szervezetek felügyelete az ügyészséghez, illetve a bíróságokhoz tartozik. Erre jól ismert példa a Magyar Gárda Hagyományõrzõ és Kulturális Egyesület, amit a bíróság tavaly júliusban feloszlatott az egyesület részeként tevékenykedõ mozgalommal együtt. Elsõ lépésként, még 2007 végén, az ügyészség kezdeményezte a szervezet beszüntetését, miután álláspontjuk szerint december 9-én, a gárdisták tatárszentgyörgyi vonulásán elhangzott beszédek sértették a cigány kisebbség méltóságát. Egy évvel késõbb a Fõvárosi Bíróság elsõ fokon a feloszlatásról döntött, majd 2009 nyarán ezt az ítéletet hagyta helyben másodfokon fõvárosi ítélõtábla. KÉP: Vona Gábor és Gaudi Nagy Tamás a tárgyaláson Az indoklásban az állt, hogy egy demokratikus társadalomban a közösség számára hasznosnak ítélhetõ cél sem valósítható meg a demokrácia értékrendjét sértõ eszközökkel. Az ítélõtábla megállapította, hogy a gárda felvonulásai Tatárszentgyörgyön és más, etnikai feszültségek által sújtott településeken sértették mások jogait és szabadságát, „mert a helyszínen meglévõ konfliktusok megoldása helyett azokat tovább szították jó ha figyelünk

[...], az erõszak veszélyét váltották ki”. A bíróság szerint ebbõl következõen a közrend és köznyugalom a gárda felvonulásainak színhelyein megbomlott, és így sérült a kényszerûségbõl ott tartózkodó személyek biztonsághoz és szabadsághoz való joga. A gyülekezési törvény rendelkezik arról is, hogy ha egyes társadalmi szervezetekrõl külön törvény rendelkezik, akkor a tevékenységnek megfelelõ állami szerv vagy hatóság gyakorolja a felügyeletet, amit az adott törvényben kell meghatározni. LUK TÁTONG 2006-ben született külön törvény a polgárõrségrõl, így az egyesülési törvényben foglaltak felügyeleti szempontból nem terjednek ki a polgárõrszervezetekre. A polgárõrségrõl szóló szabályozásból kimaradt a felügyeletet gyakorló szerv vagy hatóság meghatározása. Azt tehát tudni lehet, hogy ki nem gyakorol felügyeletet a polgárõrszervezetek felett: az ügyészség és a bíróság sem. Arról viszont nem határoztak, hogy kinek a hatáskörébe utalják ezt a jogkört. RÁDIÓ, MEGKÜLÖNBÖZTETÕ JELZÉS Egy polgárõr-egyesület, ha együttmûködési megállapodást köt a rendõrséggel, egy 2007-ben született kormányrendelet értelmében jogosult a rendõrségi rádiórendszer használatára. Ennek az a feltétele, hogy a polgárõrségrõl szóló törvényben felsorolt feladatkörök közül a szervezet legalább hármat ellásson. Emellett ha egy polgárõrszervezet tagja vagy tagjai egyben önkéntes tûzoltók is, egy másik 2007-es IRM-rendeletnek megfelelõen külön hatósági engedély nélkül jogosultak megkülönböztetõ jelzést felszerelni a jármûvükre. RÉSZLET AZ EGYESÜLÉSI TÖRVÉNYBÕL 17. § Ha a társadalmi szervezet olyan tevékenységet végez, amelyet jogszabály feltételhez köt vagy egyébként szabályoz, e tevékenység felett a tevékenység szerint hatáskörrel rendelkezõ állami szerv a hatósági ellenõrzésre vonatkozó szabályok alkalmazásával felügyeletet gyakorol. RENDÕRÖKKEL A POLGÁRÕRÖK A rendõrség a polgárõrséggel együttmûködési megállapodást köt, ha a szervezet az alábbi feladatok közül legalább hármat ellát. 6. § (1) A polgárõrszervezetek szövetségének tevékenységét a központi költségvetés az éves költségvetési törvényben meghatározottak szerint támogatja, feltéve, hogy a polgárõrség legalább három feladatot ellát a következõk közül: a) a közrend, a közbiztonság védelmében, az államhatár õrzésében és rendjének fenntartásában, a katasztrófa- és veszélyhelyzet, továbbá a környezet veszélyeztetettségének, károsításának, rongálásának megelõzésében és elhárításában, következményeinek felszámolásában való közremûködés; b) a bûn- és baleset-megelõzési, az áldozatvédelmi, a közlekedésbiztonsági és a környezetvédelmi tevékenység támogatása, a lakosság és az önkormányzatok közötti kapcsolat erõsítése; c) a rendõrségrõl szóló törvény alapján a rendõrkapitányok, a megyék (fõváros) tekintetében a rendõrfõkapitány és az illetékességi területen mûködõ önkormányzatok által létrehozott bûnmegelõzési és közbiztonsági bizottság munkájában való részvétel; d) folyamatos kapcsolattartás a 2. § (1) bekezdésében felsorolt együttmûködõ szervekkel; kölcsönös segítségnyújtás egymásnak a feladatok ellátásában; e) közremûködés a bûncselekmények megelõzésében és felderítésében, eltûnt személyek felkutatásában; f) önálló, illetve közös szolgálat vagy feladat teljesítésével való részvétel a 2. § (1) bekezdése szerinti együttmûködõ szervek szakmai tevékenységének segítésében; g) közremûködés a lakosok személyének és javainak védelmében, az állami és önkormányzati vagyon megóvásában. Forrás: Zsolt Melinda – Index

21

Liberális Magyar Párt? Rosszul hangzik, elismerem. De rövidítése legalább ismerõs: LMP. Mintha mostanság elfelejtkeztünk volna kissé az eredetérõl. Pedig a zöldliberálisok fundamentumukra leltek és szövetségbe léptek Európában, miközben itthon továbbra is kéretik magukat. Ezúttal a közös budapesti fõpolgármester-állítás ügyében utasították vissza a békebalt. Az Európai Unió parlamentjében két liberális frakció is költi a pénzünket. Az egykor az SZDSZ által „fémjelzett” Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) képviselõinek száma 2009-ben húsz százalékkal csökkent, az LMP által választott Zöldek Európai Szabad Szövetségét (G/EFA) képviselõk száma húsz százalékkal nõtt. Az európaiak többségének tele van a hócipõje a szélsõséges kékliberalizmussal, a melegjogi küzdelmekkel, a kisebbségek pozitív diszkriminálásával, a jöttmentek jogaival. A tömeges bevándorlás okozta problémák betettek nekik is. Ezért egyre sikeresebbek a zöldliberálisok az amúgy is liberális szavazók körében. Ahol tehetik, váltanak is. És váltanak azért, hogy ismét jobbra és balra is koalícióképesek legyenek, akár a hetvenes, nyolcvanas években voltak. (Figyelem! Az LMP által választott frakcióban csupa olyan párt ül, amely ha kell, a jobboldallal, ha kell, a baloldallal tart.) Amolyan mérleg nyelve liberálisok õk. Gúnynevükön a zöld szajhák. Errõl egy anekdota jutott eszembe. Történt egyszer, messze az „örök falun”, hogy az eladósorban lévõ lány bálba készült. A régi, kék szoknyáját a szemétbe vágta, és az új, Nyugat-Európából kapott zöldet húzta magára. Csinos akart lenni, kicsit fia-talabbnak látszani. Újra táncba készült, hát új dalokat tanult. Tetszett is aznap este sokaknak a lány. Csak úgy pörgött az új, zöld szoknya. Szebb volt, mint a régi kopott, kék. Frissnek, üdének hatott. Elhívták hát sokan, sokfelé. Aznap este betáncolta magát a pesti bálba.

Ott mindjárt akadt is egy kérõje. A svájcisapkás városi piperkõc, a rozzant vén kéjenc, aki a munkáskabátját úgy nyolc éve divatos bankáröltönyre cserélte. Nem volt túl vonzó és ifjú sem már, de fiatalosnak próbálta mutatni magát. Az állásából is nemrég rúgták ki, de ezzel sem törõdött, hisz nagyon kellett neki a lány. Az eladósorban lévõ fehérnép viszont igen csalfa volt. Mórikált, kokettált és kérette magát, mint szûz menyasszony a nászéjszakán. De az ajánlatot élbõl visszautasította. Nem kellett neki a bukott vén kéjenc. Most legalábbis nem. Ám az öreg továbbra sem tágított. Újra és újra táncra kérte a lányt. „Szép a ruhád, csak az a csúnya, vörös nyakkendõ ne rondítana! Hivatalod sincs, az emberek sem szeretnek már. Minek menjek hozzád?” – szemtelenkedett kacéran a lány. Nem is ment. A lánykérés így másodszor sem sikerült, pedig sok tapasztalt bálozó próbálta rábeszélni a fehérnépet. Voltak köztük pesti újságírók, bankárok, nagyvállalati vezetõk. De a lány többet akart,

A választási ígéretek és a valóság természetesen az Egyesült Államokban sincsenek összhangban. Már azonban groteszk módon eltávolodtak egymástól. Obama az egészségügy, az oktatás, a megújuló energiaforrások és a közelekedés fejlesztését, illetve az infrastruktúra felújítását ígérte. Minõségi oktatást. Megfizethetõbb és szélesebb körû orvosi ellátást. Ezt a programot csak a közkiadások jelentõs növelésével (vagy a háborús kiadások átcsoportosításával) lehet(ne) végrehajtani. Michel Chossudovsky szerint ezzel szemben a közkiadásokat Amerika történelmében még sosem kurtították meg ilyen drasztikusan, ami társadalmi pánikot fog elõidézni. Milliókat fenyeget az elszegényedés. A valóság egyszerûen az, hogy Obama, ahogy a többi elnök is, elsõsorban a Wall Street érdekeit képviseli, a hadiipar magánvállalkozóit és az olajvállalatokat. A 2010-es költségvetés február 22

jobb partira vágyott, így egyelõre független maradt. Gondolta, van itt még férfi bõven. Ott van mindjárt az a narancssárga inges, fiatal huszár, annak ugyan nem tetszett, de sose lehet tudni, gondolta. S ha most elkötelezi magát a vén kéjenccel, késõbb már nem választhat, gondolkodott ravaszul. Hozománya volt bõven, és ki tudja, lehet, hogy a következõ bálon újra megkéri majd valaki. Szóval a lány azóta sem kötelezte el magát. Mindegy, melyik ágyba fekszik majd, csak jó hivatala legyen a férfinak, és a lány maga dönthesse majd el, mi legyen a háztartással. Csóválja majd még egyszer a farok a kutyát! – nosztalgiázott a lány. Szajha lesz, ha kell, ki minden hivatalban lévõ férfi felé kínálja majd magát – beszélték mögötte a sokat látott bálozók. Õk kezdtek a lányról ismét pusmogni, így jutott a történet az én fülembe is. És én továbbadom, hogy minden táncos megismerje ezt a fehérnépet. Mert a zöld szoknyás lányból könnyen szajha lehet, ha nem figyelünk. Nagy Ervin

26-án beterjesztett tervezetébõl ez jól kiolvasható. Ez egy háborús költségvetés. A súlyos megszorítások minden közkiadást érintenek a következõk kivételével: 1. Hadikiadások 2. A Wall Street bankjainak szánt „mentõcsomagok” 3. A megugró államadósság kamatai Az adófizetõk pénzén tehát minden ígéret ellenére a) háborúznak, b) a pénzügyi elitet támogatják. A termelõ gazdaság, a közszolgáltatások leépülése pedig akadálytalanul folytatódik. Néhány számadat: Teljes személyi jövedelemadó-bevétel: 1061 md$ „Bankmentõ” csomagok: 1450 md$ Hadikiadások + bankmentõ csomag + az államadósság kamatai = 2353 md$ jó ha figyelünk

Teljes adóbevétel = 2381 md$ A teljes államadósság 14078 md$ A költségvetési hiány kordában tartása érdekében az állam csak a többi kötelezettségén takarékoskodhat. Mik ezek? Az egészségügy, az oktatás, a megújuló energiaforrások és a közelekedés fejlesztése, illetve az infrastruktúra felújítása. Mi várható? Az alulfinanszírozott ágazatok még kevesebbet kapnak, a közszolgáltatásokat privatizálják, az állami vagyont (utak, közmûvek, nemzeti parkok) kiárusítják. A fõsodorba tartozó sajtó azt sugallja, hogy a bankokat államosítják. Valójában épp az ellenkezõje zajlik: az államot veszik át a bankok. A Wall Street pénzügyi elitjének hosszútávú terveiben szerepel az egypólusú pénzügyi világrend kialakítása, ahonnan már csak egy lépés a világkormány. A helyzet abszurditása, hogy a bankok, akiket ezermilliárdokkal mentenek meg, egyben a kormány hitelezõi. Az amerikai államadósságot ugyanis a Wall Street bankjai vásárolják meg, igaz, az államkötvényeknek csak egy része marad náluk, a többit szétterítik az egész világon. Az amerikai állam hitelezõiként õk minõsítik az állam hitelképességét. Mint „felelõs magáncégek“ õk felügyelik és diktálják a költségvetési és pénzügyi politikát, hogy az állam az õ érdekeik szerint cselekedjen. A bankmentésre szánt pénz az államadósságot növeli, és ugyanazok kapják, akik az államadósságot birtokolják illetve kereskednek vele. A végsõsoron a bankok tulajdonában lévõ Federal Reserve is nyomhatna pénzt és odaadhatná közvetlenül a bankoknak, ez azonban tilos, a pénzt az államnak adják oda, akinek kamatot kell utána fizetnie, és az állam adja tovább a mentõcsomag keretében. Így a bankrendszer még abba is beleszólhat, mire és hogyan költsön az állam, aki a költségvetés egyensúlyba hozása címén a maradék állami vagyont kiárusítására kényszerül. A bankok a bankközi hitelezés újraindítására kapják a pénzt, feltételek nélkül. Oda irányítják a pénzt, ahová jónak látják. Akár saját anonim módon létrehozott hedge fundjaikba is, ahonnan akár a kényszerhelyzetben kiárusított vagyont is felvásárolhatják. Tehát az állampolgárok eladósodnak azért, hogy kamatostul kifizethessék saját kollektív tulajdonuk árát, mely ezzel magánkézbe kerül. A másik ár, amit a világ a bankszféra trükkjéért fizet, a fizikai termelés, a reálgazdaság leállása, aminek következményei megjósolhatatlanok. (Forrás: Global Research ford. Ács József) Martin Weiss: A pénzügyi összeomlás további menete, a pánik A pánik felgyorsítja a gazdasági összeomlást. A hitelbedõlések láncreakciót indítanak el, a pénzügyi piacok szabadesésbe kezdenek, és a közgazdászok kezdenek ráébredni néhány dologra, ami tovább gyorsítja az összeomlást: 1. ráébredés: Összeomlás idején a gazdasági elõrejelzõ modellek használhatatlanná válnak. A közgazdászok fokozatos, folyamatos, lineáris változsok, pl. a gazdasági növekedés elõrejelzésére készült számítógépes modellekkel dolgoznak. Ezek hirtelen változásokat, megszakadásokat, szerkezeti változásokat pl. au ingatlanpiaci összeomlást, jelzáloghitelek bedõlését, óriásbankok csõdjét, a hitelpiac leállását, tõzsdekrachokat nem tudnak kezelni. Jobb modell híján viszont a közgazdászok most is mérsékelt, fokozatos változásokat jósolnak. Egyre többek fognak ráébredni, hogy mekkorát tévedtek. Hogy a válság a múlttal való szakítást jelent, ami modelljeiket használhatatlanná teszi. Csak idõ kérdése, hogy ezt a nyilvánosság elõtt is beismerjék. 2. ráébredés: A gazdaság teljesítménye 3x–5x gyorsabban süllyed, mint várták jó ha figyelünk

Bush és Obama kormányzati lépései egyaránt a gazdasági modelljeik téves elõfeltevéseire épültek. Feltételezték ugyanis, hogy (1) a világgazdaság nincs összeomlóban; (2) a bankrendszer mûködõképes; (3) a vállalatok, befektetõk, fogyasztók és egész nemzetek nem fogják drasztikus eszközökkel védeni saját érdekeiket, következésképp (4) nem lesznek nagyarányú gyárbezárások, nagybani kiárusítás, pánik-eladás, kereskedelmi korlátozások. Feltételezik, hogy ezek nem mennek végbe illetve nem fognak végbemenni. Feltételezik, hogy a II. világháború után kezdõdött hat évtizedes növekedés lényegében töretlenül folytatódik. Úgy gondolkoznak és cselekszenek, mintha továbbra is a már letûnt korszakban élnénk. Valamennyi feltevésük hamis. Mégis ezek alapján költenek, hiteleznek vagy szavatolnak több ezer milliárd dolláros összegeket. Igaz, látszanak a ráébredés elsõ jelei is: (1) a New York Times szerint nemigen látszik a kapcsolat a Fehér Ház jóslatai és a köznapi amerikai valóság között (2) Allen Sinai közgazdász ugyanezeket a jóslatokat nem tartja áhítatos óhajnál többnek (3) még Paul Volcker, Obama tanácsadója is elismeri, hogy a válság gyorsabban és szélesebb körben terjed, mint a nagy világválság idején – ezt a legtöbb Obama-tanácsadó mind a mai napig tagadja. Mindezek ellenére a legtöbb közgazdász ugyanolyan rózsás képet fest, mint a Fehér Ház. A Fehér Ház 1,2%, a közgazdászok 2% visszaeséssel számolnak. A szomorú valóság ezzel szemben ez: (1) a negyedéves adatok alapján a gazdaság ennél 3x-5x gyorsabban zsugorodik; (2) semmi jele nincs, hogy a visszaesésnek vége szakadna, sõt minden jel azt mutatja, hogy a folyamat gyorsul; (3) az optimista jóslatok teljesülése kisebbfajta csoda volna. A Fehér Ház szerint 2010-ben a a növekedés +3,2% lesz, közgazdászok szerint +2.1%. A szomorú valóság: (1) a nagy világválságban a GDP így változott: 1930: -8,6%; 1931: -6,4%; 1932: -13%; (2) a mostani összeomlások sokkal súlyosabbak voltak, mint 1929-ben. Ez persze nem jelenti azt, hogy a 2009-es, 2010-es és 2011-es számok is rosszabbak lesznek. De az világos, hogy a +2-3%-os növekedés csak vágyálom. Egyre több jeles közgazdász kezdi felismerni, hogy elõrejelzéseik nagyon nem stimmelnek. Csak idõ kérdése, hogy ezt a nyilvánosság elõtt is beismerjék. 3. ráébredés: A kormány mentõintézkedéseinek veszélyes mellékhatásai csak elmélyítik és meghosszabbítják a gazdasági válságot. A költségvetési deficit mindenképp az egekbe fog szökni. Nagyarányú kormányzati hitelfelvétel nagyon magas reálkamatokat fog eredményezni. Az általános kamatemelkedés az élénkítõ intézkedések minden pozitív hatását ki tud oltani. A még mûködõ gazdaság is nehéz helyzetbe kerül. A mentõcsomagok nem a legjobb, hanem a legrosszabb helyzetbe került bankokhoz, vállalatokhoz kerülnek, ezért a tõke átlagos megtérülése csökken. Ezt egyre többen látják. Csak idõ kérdése, hogy ezt a nyilvánosság elõtt is beismerjék. Persze más a beismerés és más dolog a cselekvés. 4. beismerés: Azok a befektetõk, akik nem védekeznek, befektetéseik 90%-ának búcsút mondhatnak A befektetõk ilyen körülmények között örülhetnek, ha papírjaik nem értéktelenednek el teljesen. Akár kötvény, akár ingatlanpiaci papír, akár részvény, akár betétbiztosítás nélküli bankbetét, mind bajban van. http://astro.elte.hu/~hetesizs/usa-panik.html

23

Ez a cikkem: „Olvasónk a forint erõsödésérõl és a bankok törekvéseirõl“ címmel, 2008. június 5-én jelent meg a Kurucinfóban. Akkor, amikor még híre, hamva se volt a devizahitelesek csõdjének, kilakoltatásoknak. http://kuruc.info/r/20/25720/ Íme a cikk: Mi mindenre ne lenne még jó ez a velünk született józan paraszti eszünk? Csupán ez kell ahhoz, hogy az életünket nap mint nap megkeserítõ problémák összefüggéseit megértsük. Ehhez szeretnék segítõ kezet nyújtani mindazoknak, kik még mindig kételkednek abban, hogy a pénzvilág, s annak vezetõi, csicskái lennének minden gazdasági és társadalmi bajunk okozói. Ennek érdekében néhány szemfelnyitó kérdést teszek fel, majd ezt követõen néhány magyarázattal szolgálok bizonyságként arra, hogy a jelenleg tapasztalható káosz megértéséhez még csak középiskolai végzettségre sincs szükségünk. Egyedül a józan paraszti ész kell minden megértéséhez, és éppen ezt a velünk született képességet kezdik el nagy gondossággal kinevelni belõlünk már-már az óvodában is. Továbbá nehezíti a megértést az alapvetõen keresztény mentalitásunk, miszerint el se tudjuk hinni, de még képzelni se azt, hogy egyes érdekkörök semmi mást nem tesznek, mint hogy a mi tönkretételünk módozatain, újabb és újabb trükkjein fáradozzanak naphosszat. Ebbe belefér minden gaztett, amit az egyetemes történelem során az emberiség ellen elkövettek. Mindenkinek figyelmébe ajánlom a Cion bölcseinek jegyzõkönyvei címû könyvecskét, amit Mónus Áron fordításában szerezhetünk be a Szkítia könyvesboltokban. Hacsak azóta be nem tiltották! Kérdéseim, melyekre immár mindenki maga is meg fogja találni a választ, a következõk: 1.) Hihetõ-e, hogy a magyar forint állandóan erõsödik az ún. kemény, nyugati valutákkal szemben? 2.) Ha igen, akkor vajon miért nem érezzük ennek „jótékony“ hatásait? - pl. az élelmiszer és egyéb termékek áraiban, hiszen szinte kivétel nélkül minden termék már importból származik. Tehát valóban erõs forint esetén miért nem látjuk ennek az erõs forintunknak az árcsökkentõ hatását az importból származó termékek áraiban? hiszen erõs forinttal több kemény valutát, és ebbõl több import terméket tudnak vásárolni az importõrök. 3.) A kemény valutákkal szemben miért erõsödik a forint még akkor is, amikor hazánkat már totál csõdbe vitték a hazaáruló kormányok, és mindeközben a gazdasági mutatók is egyre rosszabbak? 24

4.) Miért tukmálnak mindenkire különféle kölcsönöket a bankok? 5.) Miért szinte kizárólag devizaalapú hiteleket kínálnak a bankok - a japán yentõl a svájci frankig? 6.) Miért nem lehetett még uzsorakamatra se hitelhez jutni korábban, közvetlenül a gyakorlatilag soha be nem következett rendszerváltás után, és még jó néhány évig azt követõen sem? 7.) Ugyanakkor most - vajon miért dobálják utánunk a különféle, de csakis és kizárólag jelzáloggal biztosított kölcsönöket? Új autót pl. már nem is nagyon lehet készpénzért vásárolni. Válaszaim: 1.) A forintot a bankok irreálisan magasan jegyzik, és ennek egyedüli oka, hogy a nemzetközi pénzvilág alaposan kidolgozott stratégiát követ hazánk lakosságának anyagi kisemmiztetése érdekében, hogy aztán olcsó áron felvásárolja mindenünket. Köztudott, hogy a megélhetéshez, lakhatáshoz, az égbeszökõ energiaárak finanszírozásához állandóan anyagi forrásokra van szükségünk. Na már most: a mesterségesen keltett munkanélküliség, mint általános probléma, nem teszi lehetõvé az elõbb említett kiadások finanszírozását, így nagyon sok forráshiánnyal küszködõ honfitársunk, vállalkozónk kölcsönfelvételre szorul. Meg is kapják a kölcsönt, feltéve, ha a bank elegendõ biztosítékot lát a folyósítandó kölcsönök visszafizetésére. Például, biztosítékként felajánljuk a családi házunkat, amit a bank az ingatlan forgalmi értékének legfeljebb csak a 60%-ban számít be. És természetesen csõd esetén ezt a csökkentett forgalmi értéket veszi figyelembe, amikor elszámol velünk. 2.) Nem érezhetjük az egyre erõsödõ forintunk árcsökkentõ hatását, mert a forint valójában nem erõsödik. Másik ok, hogy az importõrök nem jótékonysági intézmények. Továbbá: hazánkban nem érvényesül már a kínálat-kereslet törvénye sem, mert nincs szabadpiaci versenyhelyzet. Hazánkban felborult már minden gazdasági törvényszerûség, és ezt támasztja alá, hogy minél drágább pl. a benzin, annál többet autózunk. Tehát nem reagálunk már az árak alakulására érzékenyen, mint ezt korábban tettük! Idõsebbek emlékezhetnek a néhány évtizeddel korábbi állapotokra, amikor még kilométeres sorok kígyóztak egy-egy kisebb mértékû benzinár emelésekor. Hazánkban ma már minden gazdasági tendencia mesterségesen keltett, vagy elfojtott. Totálisan manipulálnak itt mindent! 3.) A kemény valutákkal szemben azért jegyzik a forintot irreálisan magas árfolyamon, hogy minél nagyobb kedvet kapjunk a devizaalapú kölcsönök felvételéhez. Miért

ódzkodnánk ettõl, amikor egyre kevesebb a várható törlesztõ részletünk?! Itt van a kutya elásva, mert ez nem sokáig lesz így! 4.) Egyúttal válasz az 5.) pontra is: A bankok azért tukmálják a különféle kölcsöneiket ránk, mert ezen az úton tudják megszerezni házainkat és mindenünket a legkönnyebben, a leghamarabb. Ha már se a föld, se a ház nem a miénk, akkor vajon mi szolgáltat még jogalapot nekünk arra, hogy itt maradhassunk a szülõföldünkön? A pénzvilág nem csak Magyarország ellen esküdött össze, de az egész világgal szemben is. Meg akarnak szerezni mindenkitõl mindent, és ezt a tendenciát legjobban hazánkban lehet nyomon követni. Amikor mindenkit kellõképpen eladósítottak, jelzálogokkal jól megterheltek már, akkor rohamosan gyengíteni fogják a forintunkat. Ez lesz az utolsó csapás ránk, eladósított magyarokra. Nem tudjuk majd fizetni a hirtelen egekig szökõ törlesztõ részleteinket, és így „joggal“ árverezhetik el a fejünk felõl még a fedelet is. Vajon miért nem lehet a devizaalapú hiteleket a felvett devizanemben, ill. valutanemben fizetnünk? Példának okáért a svájci frank alapú hitelt svájci frankban visszafizetnünk! Mert akkor kikerülnénk a mocskos üzelmeket hajhászó gazemberek karmaiból! Hát ezért nem lehet! 6.) Azért nem lehetett sokáig semmilyen kölcsönhöz hozzájutni, még uzsorakamatra sem, mert akkor megerõsödhetett volna az akkor még csak kialakulóban lévõ, ún. polgári réteg, kik kellõ tehetséggel, rátermettséggel, ambícióval rendelkeztek. Egy erõs polgárság létrejöttében ugyanis a zsidók sohase bábáskodtak volna, hiszen akkor sohasem válunk tõlük függõ helyzetbe. Ez esetben sohase tudtak volna minket mezítelenre vetkõztetni, csontig lekopasztani. Lásd jelenlegi helyzetünket! 7.) Most viszont azért lehet úton-útfélen kölcsönhöz jutni, mert ez is a jól kimunkált, minket ellehetetlenítõ stratégia része. Mint a fentiekben kifejtettem, ezzel tesznek teljesen és végérvényesen tönkre minket. Adósságcsapdába hajtanak minket, az egyszerû állampolgárokat is! A szükség természetesen nagy úr, és gyakran törvényt is bont. Egyes élethelyzetekben sajnos elkerülhetetlen, hogy kölcsönért folyamodjunk. Ezt azonban nagyon át kell gondolnunk, és mérlegelnünk kell minden várható nehézséget. Csakis úgy szabad kölcsönt felvenni, hogy biztosítva lássuk az utolsó törlesztõ-részlet visszafizetését is. Máskülönben totális csõdhelyzettel kell számolnunk! 2008.06.05. Vattay Szabolcs, Budapest

jó ha figyelünk

A világgazdasági válság tetõzésekor, vagyis nem is olyan régen divat volt temetni a kapitalizmust; nemcsak Keynes, de Marx is divatba jött világszerte. Kína példája, vagyis az állami diktatúra által kontrollált piacgazdaság sikere tovább erõsítette ezt a hitet. Most azonban éppen a túlköltekezõ államok csõdjét látjuk Európa-szerte, a kínai csoda pedig sokkal törékenyebb, mint azt gondolnánk. Tudni kell, hogy a gazdasági válságok ugyanúgy hozzátartoznak a kapitalizmus történetéhez, mint a háborúk vagy a technikai találmányok. A nyugati világ elsõ pénzügyi vihara 1632-ben tört ki, amikor a Német-Római Birodalom leértékelte a pénzérméit, egész Európát pánikba ejtve. Néhány évet kellett csak várni a kapitalizmus elsõ buborék-válságára. 1637-ben tört ki Hollandiában a tulipán-lufi válság. Ez lényegében semmiben sem különbözött a modern buborékválságoktól, mint amilyen a 2001-es internet, vagy a 2007-es jelzáloghitel-buborék volt. Egyszerûn az történt, hogy a spekuláció miatt néhány év alatt az egekbe szökött a tulipánhagymák ára, aztán egyszer csak kipukkant a lufi, és a hétfõn még kisebb tengerjáróhajók áráért adott és vett tulipánhagymák visszanyerték valódi identitásukat: kicsi, gyorsan rohadó gumók lettek, amik pont annyit érnek, mint egy tulipánhagyma. 1720-ban a „Déltengeri buborék” sokkolta a derék kapitalistákat és még nyolc másik a 18. század végéig. További húsz válság borzolta még a 19. század során a kedélyeket és tette rendbe gazdasági rendszer árérték érzékét. A legtöbb válság a 20. században esett, és a gazdaság fejlõdése miatt értelemszerûen ezeknek volt a legjelentõsebb hatásuk is. Nyilvánvaló, hogy minél fejlettebb és integráltabb a globális gazdasági háló, annál sérülékenyebb is. Nem véletlen, hogy Afganisztán felõl bármilyen erejû válság kitörhetne, észre sem venné azt. A 33 20. századi gazdasági válság közül az 1929-es Nagy Gazdasági Világválság volt a legszörnyûbb. A második legnagyobb az 1987-es tõzsdei összeomlás volt. Míg a Nagy Válság borzasztó gazdasági és társadalmi következményekkel járt, beleértve a nácizmus és a bolsevizmus megerõsödését is, az 1987-es összeomlás hatása jórészt a pénzpiacokra és a tõzsdékre korlátozódott. De azóta sem tudja senki, hogy a brutális tõzsdei összeomlásban mekkora szerepe volt a gyenge gazdasági alapoknak és mekkora a pszichológiának, az öngerjesztõ pániknak, ami minden kapitalista válság egyik fontos eleme. Egy tapasztalt amerikai tõzsdei elemzõ vélemény szerint a válság emberi érzésekrõl szól, a kapzsiságról és a félelemrõl. A mai millió szállal összekötött globális pénzügyi rendszer pedig másodpercek alatt képes a kapzsiságot és a félelmet elrepíteni a világ bármely pontjára, ahogy képes elvinni az optimizmust, vagy éppen a beruházásokhoz nélkülözhetetlen dollár vagy euró milliárdokat is. A 2008-as válság átvette a második helyezést az 1987-es válságtól, ami a híres Fekete Hétfõn tört ki. Az aranykorok, amik töretlen fejlõdéssel és meggazdagodással járnak mindig felelõtlenné és tunyává teszik az embereket, akiknek az emlékezte – beleértve még a körülrajongott tõzsdegurukat és társadalomtudósokat is – nem terjed tovább néhány évtizednél. Ilyenkor mindenki elhiszi, hogy a tulipánhagyma, vagy az internetrészvények, vagy az ingatlanok ára örökké csak emelkedni jó ha figyelünk

fog. Ahogy azt is, hogy a bank õszinte, amikor a kockázat megszûnésérõl, az áruházlánc a korlátlan költekezés veszélytelenségérõl, a politikus pedig a növekedés örökkévalóságáról beszél. Az aranykoroknak szerencsére mindig vége szakad, általában már jóval azelõtt, hogy azt a társadalom azt észrevenné. És félreértés ne essék: nem a piac erkölcstelen vagy ostoba, hanem mi magunk. A világ egyik leggazdagabb emberének és legnagyobb tõzsdésének, Warren Buffettnek a mondása az, hogy „Félj, amikor a többiek kapzsik, és légy kapzsi, amikor a többiek félnek!” Gyakran a hiszékenységünknek esünk kollektíven áldozatául: a kapitalista válságok között egy sem akadt, amikor az emberek ne hitték volna, hogy valamilyen szellemi, technikai, vagy üzleti újítás ne írta volna át az alapszabályokat. Az ember felszabadítva érezte magát a józan ész szabta korlátok alól. Az alapvetõ szabályok azonban nem csak egyszerûek, de változatlanok is. De addig semmi baj nincs, amíg a kapitalizmus mechanizmusai nem csak arra képesek, hogy a munkát jutalmazzák, de arra is, hogy kapzsiságot és a tespedést könyörtelenül megbüntessék. Ennek tükrében kimondottan ironikus amikor a hatalomért szinte mindenre képes politikai elitek világszerte az erkölcstelenség tûrhetetlenségérõl prédikálnak. A válságok a kapitalizmustól függetlenül is az emberi történelem szerves részei voltak. Kultúránként eltérõ a válságok megítélése. A jóléthez és békés fejlõdéshez szokott posztmodern nyugati világ számára, amelyik még halványan emlékszik a harmincas évek éhínségeire és az azt követõ kataklizmákra a válság rémisztõ kellemetlenség. A kínaiak – akik sosem éltek át kapitalista válságot, de sok ezer éves kulturális tudatuk számon tart számos polgárháborúkkal és anarchiával terhelt idõszakot – két karakter kombinációjával jelölik a válság szót: veszély és lehetõség. A keleti psziché egyébként sokkal kevésbé okkeresõ és lineáris, mint a nyugati, részben ez is az oka annak, hogy a nyugati kultúrában alakult ki a világgazdaság ciklusosságának – így az idõrõl idõre bekövetkezõ válságoknak is – a rendkívül szofisztikált elméleti magyarázatrendszere, amit a következõkben röviden áttekintek. Nyikolaj Kondratyevet Sztálin Szibériába számûzte, és 1938- ban halálra ítélte, mert nem tetszett neki a közgazdász elmélete a gazdasági ciklusokról – megdöbbentõ, hogy milyen dolgokért lehetett egykoron golyót kapni a fejbe. Kondratyev ciklusainak erejét mégsem a diktátor haragja bizonyítja, hanem az, hogy többé-kevésbé igazolhatóan tényleg ott hullámzanak háborúk, gazdasági krízisek, boldog békeidõk, politikai válságok egyszóval az emberi történelem színfalai mögött. A múlt ciklusait azért kutatja az ember olyan nagy igyekezettel, mert a jövõt akarja elõre jelezni. Egyáltalán miért vannak ciklusok, vagyis miért vannak idõk, amikor a gazdaság nõ, és olyanok, amikor gyárak zárnak be és éhínségek pusztítanak? Nos, végtelenül leegyszerûsítve azért, mert a termelés, az ember munkája nem egyenletes, de mindig létezik valamiféle egyensúlyi pont, aminél se többet, se kevesebbet nem szabadna termelni, de a gazdaság ezt nyilvánvalóan nem tudja, és idõrõl idõre eltávolodik ezektõl az egyensúlyi pontoktól, 25

amíg be nem következik a krach. A túltermelési, túlértékelési válság. Hosszú fellendülés után elkerülhetetlen a csõd és a recesszió. A baj az, hogy sosem lehet tudni, hogy az mikor következik be és milyen súlyos lesz. 2008 végén, a gazdasági válság tombolása közepette az angol királynõ feltett egy egyszerû kérdést az ország legnagyobb koponyáinak: „És uraim, mondják, hogy lehet, hogy ezt senki sem látta elõre?”. Természetesen válasz helyett mindenki megszeppenve a cipõjét nézegette. Sokan úgy gondolják, hogy a múlt ciklusai és válságai talán eligazítanak. A ciklusok kutatása a 19. század közepén kezdõdött, ekkor fedezték fel elõször a középtávú, majd a 20. század elején a hosszabb távú konjunktúraciklusokat. A négy legfontosabb ciklus a Kitchen, a Juglar, a Kondratyev és a Braudel hullám. Létezik még számtalan másik is, hiszen a témával foglalkozó közgazdászok mindegyike el akart nevezni magáról egy hullámot, de ezek szóra sem érdemesek. Az elsõ a rövidtávú Kitchen-ciklus, amelyet készletezési ciklusnak is neveznek, ez egy körülbelül 3-4 éves hullámzása a gazdaság teljesítményének. A készletezés összefügg a rövidtávú készletfelhalmozással és a készletektõl való megszabadulással, vagyis a cégek rövidebb távú szemléletével. A rövid távú Kitchen ciklus után, ami nem is egy igazi makrogazdasági hullám, következik idõtávban a Juglar-ciklus, amely 7-13 éves és nevezik kereskedelmi ciklusnak is. Ezt már a 19. század hatvanas éveiben felismerték. Mélypontját túltermelési vagy éppen pénzügyi válságok mutatják. Egyébként a Juglar-ciklusok azok, amikre a politika képes reagálni, egyszerûen azért mert intellektuálisan és a politikai váltógazdaság szabályai szerint logisztikailag is ez a maximum idõkeret, amit képes befogni. Amikor anticiklus politikáról, gazdaságélénkítésrõl, válságellenes csomagról beszélünk, akkor valójában ennek a hullámnak a gonosz oldalával való küzdelemrõl beszélünk. A harmadik periódus az úgynevezett Kondratyev-, vagy hosszú hullám. A Kondratyev-hullám 50-60 éves távlatot fog át és felívelõ illetve egy hanyatló idõszakra osztható. Hogyan jutott a névadója ezeknek a hullámoknak a nyomára? Megvizsgálta az USA, Anglia és Franciaország árait, bérszínvonalát, kamatlábát, ipari termelését és nyersanyag felhasználását. Ezekbõl az adatokból bontakozott ki a szeme elõtt egy másfél évszázadon át futó hullám, de emellett még az is kiderült, hogy a legtöbb forradalom és háború a fordulópontok környékén tört ki. Akadnak, akik a hosszú hullámokat négy fázisra osztják. Az elsõ a tavasz fázisa, a gyors növekedés ideje: a munkanélküliség csökken, nõ a termelékenység, és az árak viszonylag stabilak maradnak. A gazdaság dolgos ifjúkorát éli. A nyár idõszaka elhozza a lelassulást, a gazdaság eléri a teljesítési és erõforráshatárait, beköszönt egy rövid figyelmeztetõ recesszió. A recesszió helyrerázza a gazdaságot, a társadalom megnyugszik, de szemlélete erõsen fogyasztásorientált lesz, az árak elkezdenek az égbe szökni. Aztán a rendszer összeomlik és téli depresszió lesz úrrá rajta. Egy komoly három-négy évig tartó válságot egy évtizedes deflációs pangás következik. Ismerõs? Kondratyev-ciklust többféleképpen szokták magyarázni, egyesek szerint azért létezik, mert egy generáció aktív munkában töltött életé

23-30 év, vagyis a ciklus egy alperiódusának idõtartama. Mások viszont a nagy technikai találmányok, vagy a nagyberuházások (vasút, oktatás) hatásának a gazdaságban való végighullámzásához kellõ idõt rendelik a Kondratyev-ciklusokhoz. Vannak, akik szerint a következõ Kondratyev-ciklus a nanotechnológiai forradalomra alapozott idõszak lesz majd. Egyébiránt az eddigi ciklusoknak is megvan a technológia vezér innovációja, ami mindig képes volt egy új korszakot nyitni a történelemben. Az elsõ ciklus (1790-1842) találmánya a gõzgép volt, a másodiké (1843- 1897) a vasút, a harmadiké (1898–1949 a villamos energia és a gépkocsi, a negyediké (1950–2000) a repülõ, atomenergia, biotechnika, stb. voltak. A negyedik, leghosszabb ciklus felfedezése, ami a 20. század nagy gazdaságtörténésze Fernand Braudel nevéhez kötõdik, az évszázados, úgynevezett szekuláris hullám. Ez a legmélyebb, szinte mozdulatlan struktúrák változása, ami csak 100–200 éves periódusokban, tehát igen hosszú idõtartam alatt figyelhetõ meg. Igaz, a világ felgyorsulása miatt a hullámhegyek közelebb kerülnek egymáshoz, vagyis míg korábban 200 évig tartott egy ciklus, mára száz évre szûkülhet. Ez a hullám olyan nagy átfogó rendszerek változásait követi, mint a mezõgazdaság és az ipar egymáshoz viszonyított aránya, vagy a szolgáltatások és az ipar egymáshoz mért jelentõsége. A hullámhívõk szerint a négy egymás alatt, mellett, mögött hullámzó ciklus adja meg a gazdaság, sõt a történelem ritmusát, és ha két hullám csúcsa, vagy mélypontja találkozik, az katasztrofális következményekkel jár az emberiség számára. A napóleoni háborúk utáni évtizedekben, Európa egyik legbizonytalanabb idõszakában éppen egy évszázados és egy Kondratyev hullám csúcsai estek egybe. Az 1873-as tõzsde- és gazdasági válság egy Kondratyev és egy Juglar találkozása idézte elõ. Az 1929-es világválság pedig egy Kondratyev-ciklus mélypontjára esett. Kondratyev egyébként szerencsésen idõzített: 1926ban jelentette meg az írását, akkor, amikor a Nyugat gazdasági fellendülése megtörhetetlennek tûnt. 1929-ben aztán mindenki rohant a könyvtárba a szovjet tervközgazdász cikkéért. A hetvenes évek olajválsága valóságos hullámtumultus volt: Juglar, Kondratyev és Braudel fordult egyszerre. A ciklusok ilyetén elemzése sok hasonlóságot mutat a kabbalisztikával. Nem véletlen, hogy sok közgazdász pancserkedésnek tartja az egészet, ahogy az sem véletlen, hogy a közgazdászok másodvonala, aki arra nem volt képes, hogy a nevét valamelyik hullámnak kölcsönözze, elkezdte a hullámok közti matematikai összefüggéseket keresni és hirdetni. Így jutottunk az afféle igazságokhoz, hogy 1 Kondratyev = 3 Kuznets = 6 Juglar = 12 Kitchen. Mindezzel együtt a ciklusok elemzése bevett gyakorlat a jövõ elõrejelzésében, és az esetek nagy részében hasznos is, ha kellõen hidegfejjel alkalmazzuk. Abban mindenképpen segítenek, hogy elkerüljünk olyan rémisztõen elhamarkodott kijelentéseket, mint, hogy a kapitalizmusnak vége… (Geopoly)

KÉSZÜL A VILÁG LEGMODERNEBB HADIHAJÓJA A USS Gerald R. Ford repülõhordozó 2015-re készül el, 5 milliárd dollárba kerül, és új osztályt kell neki nyitni a haditengerészetben. 330 méter hosszú, 100 ezer tonnás monstrum 30 méter magas és 76 méter széles lesz. A teljes legénysége 4660 fõ lesz, és 90 repülõgépet hordoz majd. A hajó meghajtásáról két A1B típusú atomreaktor gondoskodik, amelyek 60 km/h feletti csúcssebességet biztosítanak a hajónak.

26

jó ha figyelünk

Az eurót eredendõen hibás konstrukciónak tartja Soros György, aki szerint a német költségvetési politika akadályozza az euróövezeti tagországokat versenyképességük helyreállításában. Soros szerint az euró nem egységes egészként jött létre, mivel a Maastrichti Szerzõdés csak a monetáris uniót teremtette meg, de elmulasztotta a politikai unió létrehozását. „Az euró eredendõen hibás konstrukció“ – mondta Soros György a „Die Zeit“ hetilapnak adott interjúban, ami a lap csütörtöki számában jelenik meg. Az 1992-ben a brit font-sterling bedöntésével elhíresült nemzetközi nagybefektetõ élesen bírálta Németország EU-val szembeni magatartását is. „Azzal, hogy ragaszkodik a pro-ciklikus politikájához, Németország magát az Európai Uniót sodorja veszélybe. Tudom, ez súlyos vád, de sajnos megalapozott“ – mondta Soros György, aki az euró összeomlásának lehetõségét sem tartja kizárhatónak. A magyar származású pénzügyi szakember szerint nagy felelõsség hárul Németországra a válság elmélyítésében. „Történelmi jó ha figyelünk

okokból Németország jobban fél az inflációtól mint a recessziótól. A világ többi részén ez pont fordítva van“ – mondta. Úgy véli: a költségvetési deficit csökkentésével, akadályozva a béreknek az euró megcsappant vásárlóerejét kompenzáló emelését Németország a többi tagország versenyképességének helyreállítását akadályozza. Soros György arra szólította fel az európai országokat, hogy a gazdasági növekedés ösztönzésével lábaljanak ki a válságból, majd vizsgálják felül és erõsítsék meg az euró pénzügyi struktúráját. „Ezt nem lehet megtenni a németek vezetõ szerepe nélkül“ – hangsúlyozta. Rámutatott arra is, hogy az euróövezeti pénzügyi válságnak van egy fiskális és egy banki komponense, s az utóbbi még csak most közelít a „klimax felé“. Soros György bizonyos feltételek mellett elfogadhatónak tartja a bankok különadóját és

egyes pénzügyi tranzakciók megadóztatását egy határozott idõre. „Amikor a bankok alultõkésítettek, akkor nem lenne szabad pénzt elvonni tõlük. Középtávon azonban lenne értelme a bankok átmeneti megadóztatásának. Hatalmas károkat okoztak. Miért kellene ezt másoknak megfizetni?“ – tette fel a kérdést. „Komoly megfontolást érdemel“ Soros György szerint a pénzügyi tranzakciók megadóztatásának elképzelése is, mivel a likviditás csökkentése a javára válna a piacoknak és az államoknak is jól jönne egy kis többletbevétel. Gyakorlatilag ez a hozzáadott érték megadóztatásával, egy fajta áfa kivetésével lenne egyenértékû. Ezt a lépést azonban „sajnos“ egyetlen ország sem teheti meg egymagában, mert akkor az ügyletek csak átvonulnának egy másik piacra. „A dereguláció szabályos vírusként terjedt át egyik országról a másikra. A szabályozás szigorításában viszont az államoknak együtt kell mûködniük. Ez viszont nem lesz könnyû, mert mindegyiküket más érdek mozgatja“ – mondta. Soros György véleménye szerint a világ nagy hitelezõinek, elsõsorban Németországnak és Kínának sokkal többet kellene tennie a krízis leküzdése érdekében, nevezetesen „többet kellene költenie a növekedésre“. A világgazdaság legnagyobb problémája az alacsony kereslet és a magas munkanélküliség. „Ha senki nem tesz ez ellen, akkor ördögi körbe kerülünk“ – figyelmeztetett. A legnagyobb veszélyt nem a költségvetési hiányban, hanem a kereskedelmi bankok könyveiben látja Soros György. „Valójában Európában nem valutaválsággal és államháztartási válsággal állunk szemben, ahogy azt sokan gondolják, hanem a bankrendszer krízisével.“ Ha az európai bankrendszert rendbe tennék és feltõkésítenék, akkor nem lenne spanyol válság sem – mondta. A spanyol államadósság lényegesen alacsonyabb számos más európai országénál és állam csak azért nem jut pénzhez, mert a bankoknak sincsen. Nagytakarítás nélkül a bankrendszerben nem javulhat a helyzet. Egyetlen bank sincs rákényszerítve könyvei kitakarítására, holott „ennek elkerülhetetlenül meg kell történnie“ – jelentette ki Soros György. Német és francia bankok nagy tételekben tartanak birtokukban spanyol államkötvényeket, amelyek már jóval kevesebbet érnek eredeti értéküknél. „A bankok gyakorlatilag fizetésképtelenek, de legalábbis súlyosan alultõkésítettek. Friss tõkére lenne szükségük“ – véli a pénzügyi szakember. Úgy véli, hogy ennek a tõkének abból az európai válságalapból kellene jönnie, amit éppen az államok megsegítésére hoztak létre. Soros György ezt a tökét a kereskedelmi bankoknál helyezné el. „A bankok feltõkésítésével az államokat is megsegítjük, mivel könnyebben ki tudják majd helyezni kötvényeiket“ – hangsúlyozta. Forrás: MTI

27

28

jó ha figyelünk