Biztosítéki konstrukciók megítélése hitelkockázati fedezetként történő elismerhetőség szempontjából („közvetett-közvetlen” biztosítékok) I.
TÉNYÁLLÁS
A Bank állásfoglalás iránti kérelmében foglalt tényállás szerint a Bank hitelezési gyakorlatában előfordul olyan biztosítéki struktúra alkalmazása, amikor a biztosítékok nem közvetlenül a biztosítani kívánt hitelügylet (Alapügylet) fedezeteként kerülnek kikötésre, hanem az Alapügylet biztosítékául egy készfizető kezesség szolgál és a Bank a készfizető kezessel köt biztosítéki szerződéseket ezen kezességvállalásból származó fizetési kötelezettségek biztosítására („A” konstrukció). A Bank hitelezési gyakorlata során olyan megoldás is előfordul továbbá, hogy a készfizető kezességet nyújtó személy a Bankkal kötött saját hitelkeret-szerződése terhére készfizető kezességet vállalhat egy harmadik személy Alapügyletéért. A hitelkeretből származó, illetve azt terhelő fizetési kötelezettségek biztosítására a Bank javára különféle biztosítékok kerülnek kikötésre (jellemzően keretbiztosítéki formában), amelyekből a Bank kielégítést kereshet abban az esetben, ha a hitelkeret terhére vállalt készfizető kezesség alapján a hitelkeret adósa, mint készfizető kezes az Alapügylet adósának nemfizetése esetén a Bank felé nem tesz eleget kezesi kötelezettségének és nem egyenlíti ki az Alapügylet alapján fennálló tartozást („B” konstrukció). II.
A JOGKÉRDÉS
A Bank atekintetben kéri egyrészt a Felügyelet állásfoglalását, hogy a Hkr. 96-126. §-aiban foglalt rendelkezésekre – különösen a 120. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a 123. §-ában foglaltakra – figyelemmel az Alapügylet szempontjából az I. pontban részletezett biztosítékokat milyen módon kell nyilvántartani. A fentebb kifejtett, a Bank által alkalmazott biztosítéki struktúra esetében másrészt kérdésként merült fel, hogy az Alapügylet mögött csak a készfizető kezesség vehető figyelembe biztosítékként vagy az Alapügylet biztosítékaként figyelembe vehetők-e a készfizető kezesség biztosítékai is, mint az Alapügyletet közvetett módon biztosító hitelkockázati fedezetek. III.
A BANK ÁLLÁSPONTJA
A Bank állásfoglalás iránti kérelmében kifejtett álláspontja szerint a Hkr. nem tárgyalja a biztosítékok „közvetett” minőségét. A Hkr. azonban felsorol a biztosítékok hitelkockázati fedezetként történő elismerhetőségével kapcsolatban bizonyos megfelelési kritériumokat. A Bank álláspontja szerint ha a Hkr. rendelkezéseit szigorúan értelmezi, akkor az I. pontban kifejtett struktúra esetében az Alapügylet mögött elismerhető biztosítékként csak a készfizető kezességvállalást vehetné a Bank figyelembe, míg valójában az Alapügylet biztosítékául szolgáló készfizető kezesség érvényesítése keretében a Bank számára megnyílik a készfizető kezesség biztosítékául szolgáló – az I. pontban kifejtett struktúrákban kikötött – fedezetek érvényesítésének lehetősége is. A Bank álláspontja szerint a Hkr. rendelkezéseit lehet akképpen is értelmezni, amely szerint a készfizető kezességvállalással biztosított Alapügylet tekintetében fedezettség számítás szempontjából elismerhető biztosítékként figyelembe vehetők a készfizető kezesség biztosítékául szolgáló biztosítékok is. Ez esetben is teljesülnek a Hkr.-ben szabályozott, az elismerhető hitelkockázati fedezet követelményei. IV.
A FELÜGYELET ÁLLÁSPONTJA
4.1
Irányadó jogszabályi rendelkezések
A Hkr. 96. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a hitelintézet által elismerhető, előre rendelkezése bocsátott hitelkockázati fedezet lehet a biztosíték. A Hkr. 96. § (2) bekezdés szerint biztosítéknak minősül a) a pénzügyi biztosíték (különösen az óvadék), b) az ingatlant terhelő dologi biztosíték (különösen az ingatlanon alapított zálogjog), c) az ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosíték (különösen az ingó dolgot terhelő zálogjog), d) a pénzügyi lízing, és e) követelést terhelő dologi biztosíték (különösen a követelésen fennálló zálogjog). A Hkr. 96. § (3) bekezdése alapján a hitelintézet által elismerhető, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a garancia és a készfizető kezesség. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 76/E. § (7) bekezdés értelmében az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként olyan hitelkockázat-mérséklési eljárás ismerhető el, amelynek nyújtója megbízható és a hitelkockázati fedezetre vonatkozó megállapodás az irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető, valamint eleget tesz a külön jogszabályban rögzített feltételeknek. A Hkr. 120. § (1) bekezdése értelmében „garancia, készfizető kezesség vagy hitelderivatíva elismerhető hitelkockázati fedezetként, ha a) közvetlen, b) mértéke egyértelműen meghatározott, c) a vonatkozó szerződés nem tartalmaz olyan kikötést, amelynek betartása a hitelnyújtó hitelintézet közvetlen ellenőrzésén kívül esik, és amely 1. lehetővé tenné a fedezetnyújtó számára, hogy a fedezetet egyoldalúan megszüntesse, 2. növelhetné a fedezet tényleges költségeit, ha a fedezett kitettség hitelminősége romlik, 3. megakadályozhatná, hogy a fedezetnyújtót kötelezzék a szerződésszerű teljesítésre, ha az eredeti ügyfél nem felel meg fizetési kötelezettségének, és 4. megengedné a fedezet nyújtójának a hitelkockázati fedezet futamidejének a rövidítését, és d) valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető. (2) Az (1) bekezdés a) pontja szerint a hitelkockázati fedezet közvetlen, ha az ügyfél nemteljesítése esetén a hitelnyújtó hitelintézet közvetlenül a fedezetnyújtóhoz fordulhat a kifizetés teljesítése érdekében.” A Hkr. 123. § (1) bekezdése alapján „a 120-121. §-ban meghatározotton kívül a garancia és a készfizető kezesség elismerhetőségének további feltétele, hogy a) az ügyfél nemteljesítése esetén a hitelnyújtó hitelintézetnek jogában áll a garanciát és a készfizető kezességet nyújtótól a hitelkockázati fedezet alapját képező követelés szerinti összeget ésszerű időn belül követelni, b) a garanciához és a készfizető kezességhez nem kapcsolódik olyan rendelkezés, amely szerint a hiteltnyújtó hitelintézetnek a kifizetés előtt először az ügyféltől kell megkísérelnie a követelés behajtását, c) a garancia és a készfizető kezesség az azt nyújtó által egyértelműen dokumentált kötelezettségvállalás, valamint d) a garanciának és a készfizető kezességnek ki kell terjednie minden olyan összegre, amelyet az ügyfélnek a hitelintézet követelésével kapcsolatban teljesítenie kell, illetőleg ha bizonyos
2
kifizetéseket a hitelkockázati fedezet köréből kizártak, a hitelkockázati fedezet értékét azzal korrigálni kell.” 4.2
A biztosítéki konstrukció megítélése
A Hkr. előbbiekben hivatkozott rendelkezései értelmében a készfizető kezesség elismerhető hitelkockázati fedezetként, ha közvetlen, mértéke egyértelműen meghatározott és a vonatkozó szerződés nem tartalmaz olyan kikötést, amelynek betartása a hitelnyújtó hitelintézet közvetlen ellenőrzésén kívül esik. A készfizető kezesség elismerhetőségének további feltétele, hogy az ügyfél nemteljesítése esetén a hitelnyújtó hitelintézetnek jogában áll ésszerű időn belül követelni a készfizető kezességet nyújtótól a hitelkockázati fedezet alapját képező követelés szerinti összeget. További feltétel, hogy a készfizető kezességhez nem kapcsolódik olyan rendelkezés, amely szerint a hitelnyújtó hitelintézetnek a kifizetés előtt az ügyféltől kell megkísérelnie e követelés behajtását, valamint a készfizető kezességnek ki kell terjednie minden olyan összegre, amelyet az ügyfélnek a hitelintézet követelésével kapcsolatban teljesíteni kell. A készfizető kezesség az azt nyújtó által egyértelműen dokumentált kötelezettségvállalás. A Hkr. továbbá meghatározza, hogy mely esetben „közvetlen” a hitelkockázati fedezet: ha az ügyfél nemteljesítése esetén a hitelnyújtó hitelintézet közvetlenül a fedezetnyújtóhoz fordulhat a kifizetés teljesítése érdekében. A Bank, az állásfoglalás iránti kérelmében felvázolt „A” és „B” konstrukció esetében is azon az állásponton van, hogy a Hkr. rendelkezései nem zárják ki a „közvetett” biztosítékok – az Alapügyletet biztosító készfizető kezesség biztosítékainak – hitelkockázati fedezetként történő elismerhetőségét az Alapügylet viszonylatában. A Hkr. az elismerhetőség szempontjából Bank álláspontjával egyezően valóban nem tesz kifejezetten különbséget. A Felügyelet álláspontja szerint azonban a „több lépcsőben” felépített biztosítéki konstrukciók megítélése tekintetében nem a biztosítékok közvetlen-közvetett minősége a hangsúlyos. A Bank által az állásfoglalás iránti kérelmében felvázolt „A” konstrukció szerint az Alapügylet biztosítékául egy készfizető kezesség szolgál és a Bank a készfizető kezessel köt külön biztosítéki szerződéseket ezen kezességvállalásból származó fizetési kötelezettségek biztosítására. A Bank az Alapügylet ügyfelének nemteljesítése esetén a készfizető kezessel ezen esetre kötött megállapodás folytán követelheti a készfizető kezestől az Alapügyletből adódó – ügyfél felé fennálló – követelését. Mindezek alapján tehát a Bank a készfizető kezeshez közvetlenül fordulhat az Alapügyletből származó követelése teljesítése érdekében. A Bank által kifejtett „B” konstrukció szerint az Alapügyletet biztosító készfizető kezes a Banknál rendelkezésre tartott hitelkerete terhére vállal készfizető kezességet az ügyfél Alapügyletéért. A hitelkeretből származó, illetve az azt terhelő fizetési kötelezettségek biztosítására a hitelkeret adósa és a Bank jellemzően keretbiztosítéki jelzálogjogot alapítanak. Ha a hitelkeret terhére vállalt készfizető kezesség alapján a hitelkeret adósa az Alapügylet adósának nemfizetése esetén nem egyenlíti ki a kezesi kötelezettségvállalásából kifolyólag az Alapügylet adósának Bank felé fennálló tartozását, úgy a Bank a keretbiztosítéki jelzálogjog formájában lekötött zálogtárgyakból kereshet kielégítést. Ezen konstrukció esetében is – hasonlóan az „A” konstrukcióhoz – a Bank közvetlenül a készfizető kezestől kereshet kielégítést. Az előbbiekre figyelemmel a készfizető kezességet biztosító biztosítékok az Alapügyletet csak „közvetett” módon biztosítják, az Alapügylet szempontjából a készfizető kezesség biztosítékai magába a készfizető kezességbe vannak „beárazva”. A Bank által felvázolt „B” 3
konstrukcióban a Felügyelet álláspontja szerint a készfizető kezessel kötött hitelkeret szerződés és az azt biztosító külön biztosítéki szerződés(ek) már külön hitelkockázatot képeznek és nem az Alapügyletben vállalt hitelkockázat részei. Mindezekből következően mivel a készfizető kezesség biztosítékai magát a készfizető kezességet biztosítják elsősorban – és csak végső soron az Alapügyletet –, a készfizető kezesség pedig az Alapügyletet biztosítja, így a készfizető kezességet biztosító biztosítékokat nem lehet kétszer figyelembe venni hitelkockázati fedezetként. A Felügyelet álláspontja szerint mind az „A”, mind a „B” konstrukció esetében a készfizető kezes teljesítési kötelezettségét biztosító biztosítékok már nem ismerhetőek el előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként, ugyanis amennyiben a Bank hitelkockázati fedezetként elfogadja a készfizető kezességet, akkor ezzel egyidejűleg elfogadja a készfizető kezesség mögött felajánlott biztosítékokat is. Mindezek alapján a hitelezési kockázat tőkekövetelményének számítása során a készfizető kezességet biztosító biztosítékokat (melyek az Alapügyletet csak közvetetten biztosítják) nem lehet duplikáltan hitelezési kockázat csökkentő elemként figyelembe venni: azaz a tőkekövetelmény számítása során nem vehetők figyelembe egyszerre, mint az Alapügylet hitelkockázati fedezetei és – az Alapügyletet közvetlenül biztosító – készfizető kezesség biztosítékai. A hitelezési kockázat tőkekövetelményének számítása során a Bank által felvázolt „A” és „B” többlépcsős biztosítéki konstrukciókban a készfizető kezesség vehető figyelembe hitelkockázati fedezetként, amennyiben az maradéktalanul megfelel a – jelen állásfoglalás 4.1.1 pontjában hivatkozott jogszabályi rendelkezéseknek – Hkr. 120. §-ában és a 123. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek. Összességében tehát a Bank által felvázolt „A” és „B” többlépcsős biztosítéki konstrukciókban hitelezésikockázat-mérséklési szempontból a készfizető kezesség ismerhető el csupán hitelkockázati fedezetként, amennyiben a Hkr.-ben meghatározott – a 4.1.1 pontban hivatkozott – jogszabályi feltételek maradéktalanul teljesülnek. A Banknak a Hkr.-ben foglaltak alapján hitelkockázati fedezetként elismerhető fedezeteket szükséges nyilvántartania, így amennyiben a készfizető kezesség megfelel a Hkr. fentebb hivatkozott rendelkezéseinek – elismerhető hitelkockázati fedezetként – úgy a fedezetekről vezetett nyilvántartásban szerepeltetni szükséges. A fentieken túl a Felügyelet hangsúlyozza, hogy akár az „A”, akár a „B” konstrukciót alkalmazza a Bank, az adósminősítés, a követelés biztosítására irányuló jogviszonyok minősítése, és a fedezetek értékelése, illetve nyilvántartása során mindenkor tekintettel kell lennie a biztosítékok elismerésére és értékelésére vonatkozó szabályokra, ezek közül is elsősorban a különböző követelések fedezetéül szolgáló ugyanazon biztosítékok többszöri figyelembe vételét korlátozó előírásokra. E körben is kiemelendő, hogy amennyiben ugyanaz az ingatlan szolgál mind a hitelkeret szerződésből, mind a készfizető kezességből származó követelés fedezeteként, a Banknak tekintettel kell lennie arra a – fedezetértékelési szabályzatában meghatározott – maximális értékre, amelyen az ingatlan biztosítékként figyelembe vehető. Ennek fényében amennyiben ugyanaz az ingatlan különböző követelések fedezeteként jelenik meg, úgy a fedezetértékelési szabályzatban meghatározott korlátozó előírást valamennyi jogviszony tekintetében, együttesen kell alkalmazni. Ebből következően az ingatlan nem vehető figyelembe biztosítékként ugyanazon – maximális – értékkel a hitelkeret szerződés és a készfizető kezesség mögött is, illetve ezen érték – valamennyi szerződés tekintetében együttesen és összesítve – nem haladhatja meg az ingatlan 4
fedezetértékelési szabályzatban meghatározott maximális figyelembe vehető értékét. A fentieken túl annak érdekében, hogy a hitelkeret szerződést biztosító keretbiztosítéki zálogjog a készfizető kezességből származó követelés fedezeteként is szolgáljon, a zálogszerződésnek tartalmaznia kell olyan rendelkezést, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a kezességből származó követelés tekintetében is érvényesíthető a zálogjog.
5
