Bevezetés a 2014-es európai parlamenti választásokba [29-11-2013 - 11:00]
A 2014-es európai parlamenti választások: Ez most más. A 2014. májusi európai választásokon az európaiak megválasztják az őket a következő öt évben képviselő 751 EP-képviselőt. Az Unió lakói e képviselőkön keresztül befolyásolhatják az Európai Unió politikájának irányvonalát. Mikor lesznek nálunk a választások? Minden tagállamnak saját választási törvényei vannak, és minden ország maga dönt arról, hogy a 2014. május 22–25. közötti négynapos választási időszakon belül melyik napon járuljanak az urnához a polgárai. Magyarországon május 25-én választják meg a 21 magyar európai parlamenti képviselőt. A 28 tagállamban született eredményeket szintén aznap este jelentik be. Hány európai parlamenti képviselőt választunk? Az Európai Parlamentnek Horvátország 2013. júliusi uniós csatlakozása óta 766 képviselője van, ez a szám azonban a 2014-es választásokon 751-re csökken, és azután ezen a szinten marad. A képviselők 28 tagállam több mint 500 millió polgárát fogják képviselni. A képviselői helyeket az uniós szerződések az ún. csökkenő arányosság elve alapján osztják szét a tagállamok között, vagyis a népesebb tagállamoknak több képviselőjük lesz, de a kisebbek is több székhez jutnak annál, mint amit a szigorúan vett arányosság diktálna. Miért más ez a választás? Az Európai Unió próbál túljutni a gazdasági válságon, vezetői pedig a jövőben követendő irányon gondolkodnak. Ezért különösen nagy a tétje a mostani európai parlamenti választásnak. A választók ítéletet mondhatnak az uniós vezetők válságkezeléséről, és véleményezhetik a szorosabb gazdasági és politikai integrációt célzó terveket. Ráadásul ez az első választás azóta, hogy a Lisszaboni Szerződés 2009-ben új területekre terjesztette ki az Európai Parlament hatáskörét. A Szerződés egyik fontos újítása, hogy a tagállamoknak mostantól figyelembe kell venniük az európai parlamenti választások eredményét annak a politikusnak a jelölésekor, aki 2014 őszén az Európai Bizottság elnöki székében váltja José Manuel Barroso elnököt. Az új Parlamentnek támogatnia kell a jelöltet ahhoz, hogy az elnökké válhasson: a Szerződés szövege szerint a Bizottság elnökét az Európai Parlament „választja meg”. Vagyis a választók most egyértelműen beleszólhatnak abba, ki vegye át az Unió vezetését. A tizenhárom európai politikai párt közül öt nevezett meg jelöltet az Európai Bizottság elnökének posztjára. Az Európai Néppárt (EPP) jelöltje Jean-Claude Juncker, Luxemburg korábbi miniszterelnöke és az eurócsoport volt elnöke. Az Európai Szocialista Párt (PES) az Európai Parlament elnökét, Martin Schulzot jelölte. A liberálisok és demokraták (ALDE) Guy Verhofstadt korábbi belga miniszterelnököt és a liberálisok parlamenti vezetőjét javasolják elnöknek, a Zöldek pedig párban indítanak két parlamenti képviselőt: a francia José Bovét és a német Ska Kellert. Az Európai Baloldal a görög SYRIZA párt vezetőjét, Alexis Tsiprast jelöli.
HU
Sajtószolgálat Média Igazgatóság Igazgató-szóvivő : Jaume DUCH GUILLOT Hivatkozási szám:20131112PKH24411 www.valasztasok2014.eu
1/7
A választások nyomán létrejövő új többség az elkövetkező öt évben az európai jogalkotást is formálni fogja az egységes piac kérdéskörétől kezdve a polgári szabadságjogokig. A Parlament – az egyetlen közvetlenül választott uniós intézmény – mára megkerülhetetlen szereplővé vált az európai döntéshozatali rendszerben. Szava szinte az összes uniós jogalkotási területen a nemzeti kormányokéval megegyező súllyal esik latba.
Mi a Parlament szerepe? Milyen hatáskörökkel rendelkezik? A 2014-es európai parlamenti választások kimenetele az Unió történetében most először határozza meg, hogy ki vezeti az Unió végrehajtó szervét, az Európai Bizottságot. A biztosjelölteknek pedig meg kell győzniük a Parlamentet felkészültségükről ahhoz, hogy hivatalba léphessenek. A Bizottság összetételének jóváhagyását követően az EP-képviselők fő parlamenti feladataikra: az európai polgárok mindennapi életét érintő jogszabályok és az éves uniós költségvetés meghatározására koncentrálhatnak. Az ezekkel kapcsolatos hatásköröket a Parlament kétkamarás jellegű rendszerben a Miniszterek Tanácsával (az Unió 28 nemzeti kormányával) közösen gyakorolja. A Parlamentnek ellenőrzési hatásköre is van: felügyeli, miként működnek és hogyan költik el az adófizetők pénzét más uniós intézmények. Végül, de nem utolsó sorban a Parlament az európai politikai napirendbe emelheti a polgárokat leginkább érdeklő témákat. A Parlament feladatai és hatáskörei az alábbi összefoglalóból ismerhetők meg. 1. Az Európai Bizottság kinevezésének eljárása Most első ízben fordul elő, hogy az Európai Bizottság elnöki posztját betöltő személy kiválasztásánál az Unió tagállamainak figyelembe kell venniük az európai parlamenti választások eredményét. Az eljárás a következő: • A tagállamok állam-, vagy kormányfői az európai parlamenti választások eredményének figyelembevételével jelöltet állítanak a Bizottság elnöki posztjára. • A jelölt bemutatja politikai elképzeléseit a Parlamentnek. • A jelöltet az európai parlamenti képviselők abszolút többségének (751-ből 376 képviselőnek) kell jóváhagynia; jóváhagyás esetén az adott személyt a Parlament „megválasztotta”. Ha a Parlament nem támogatja a jelöltet, a tagállamoknak új jelöltet kell állítaniuk. • A megválasztott elnök és az Unió nemzeti kormányai megállapodnak a biztosi posztokra jelölt személyek listájáról (országonként egy jelölt). • A jelölteket a Parlament meghallgatja (a meghallgatás nem puszta formalitás: a Parlament már utasított el alkalmatlannak ítélt jelöltet). • Ezt követően a Parlament egyetlen, egyszerű többséget igénylő szavazáson dönt az elnök és a többi biztos, azaz a biztosi testület jóváhagyásáról (a leadott szavazatok többsége dönt). • A Parlament jóváhagyása esetén az uniós állam-, illetve kormányfők hivatalosan kinevezik az új Bizottságot.
2. Jogalkotói hatáskörök Az európai parlamenti képviselők az Unió jogalkotói: hozzájárulásuk és jóváhagyásuk nélkül az uniós jogszabályok többsége nem jöhet létre. A 2009-es Lisszaboni Szerződéssel a Parlament tényleges hatáskörhöz jutott az utolsó olyan fontos szakpolitikai területeken is, ahol korábban csak konzultatív szerepet töltött be. Ilyen volt a mezőgazdaság és a polgári szabadságjogok területe. A jogalkotási hatáskörök fő típusai a következők:
20131112PKH24411 - 2/7
• Rendes jogalkotási eljárás: Az „együttdöntés” néven is ismert eljárás a leggyakoribb uniós jogalkotási mód, ezt alkalmazzák szinte az összes európai jogszabály kidolgozása és elfogadása során(mintegy 70–80 szakpolitikai területen). A Parlament elfogadhatja, elutasíthatja vagy módosíthatja a többek között az egységes piac, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem, a polgári szabadságjogok, a mezőgazdaság, a közlekedés és a kutatás területén benyújtott jogszabálytervezeteket. A jelenlegi jogalkotási ciklus során az EP-képviselők ezen eljárás keretében kényszerítettek ki szigorúbb adatvédelmi szabályozást, korlátozták a bankároknak fizetett bónuszt, és biztosították a kialakulóban lévő uniós gazdasági kormányzás rendszerének fokozott demokratikus ellenőrzését. • Konzultáció: Néhány jogalkotási területen (például adóügyek, verseny, az eurózóna új tagjai) a Parlament csak véleményez. Az ilyen eljárás alá tartozó szakpolitikai területek száma azonban jelentősen csökkent, így a legtöbb jogszabály esetében már az együttdöntés szabályai szerint döntenek. • Egyetértés: A Parlament jóváhagyására van szükség akkor, ha az Unió új tagállamok felvételét tervezi, vagy nem uniós országgal kíván megállapodást kötni. A Parlament nem módosíthatja a megállapodás egyes elemeit. A mostani ciklusban az EP-képviselők elutasították a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodást (ACTA), és nem engedélyezték, hogy a banki adatokat a SWIFT-rendszeren keresztül megosszák az Egyesült Államokkal. • Kezdeményezési jog: A Parlament új javaslat benyújtására kérheti a Bizottságot. Ezzel a lehetőséggel a Bizottság éves munkaprogramjának áttekintését követően gyakran él is a Parlament. 3. Költségvetési hatáskörök Az európai mezőgazdaság, regionális fejlesztés, energiaügy, közlekedés, környezetvédelem, segélyezés és tudományos kutatás szakterülete mind jelentős uniós támogatásban részesül. Az Európai Unió hosszú távú költségvetését ezért a tagállami kormányoknak és az EP-képviselőknek kell jóváhagyniuk, és a két fél az éves költségvetésekről is közösen dönt. A Parlament emellett ellenőrzi, hogy az Uniós intézmények megfelelően használták-e fel az adófizetők pénzét. Amennyiben a számlák rendben vannak, akkor a Parlament jóváhagyja a zárszámadást. Az EP számos alkalommal kérte már a pénzek elköltésének alaposabb tagállami felügyeletét, 1999-ben pedig a források nem megfelelő kezelése miatt a biztosi testület egészét lemondatta. 4. Demokratikus ellenőrzési és felügyeleti hatáskörök A demokratikus elszámoltatás érdekében minden parlament alapvető funkciója a többi hatalmi ág ellenőrzése. Az Európai Parlament ezt a feladatát többféleképpen látja el. Kinevezési hatáskörök A Parlament a Bizottság megválasztásában játszott kulcsszerepén túl az Európai Központi Bank elnökét és igazgatóságának tagjait, valamint az Európai Számvevőszék tagjelöltjeit is meghallgatásokon fogadja. Az Európai Központi Bank (EKB) parlamenti ellenőrzése Az európai monetáris politika elszámoltathatóságának biztosítása érdekében az EKB elnöke háromhavonta beszámol az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának, és a Parlament elé terjeszti a bank éves jelentését. A Parlament szigorúan ellenőrzi majd az EKB bankfelügyeleti szárnyát, és a bankfelügyelet felsővezetőinek kinevezése is a Parlament jóváhagyásához kötött.
20131112PKH24411 - 3/7
Parlamenti vizsgálatok A Parlament ideiglenes bizottságokat állíthat fel egy-egy közérdekű kérdés (a közelmúltból példa erre a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság),vagya közösségi jog esetleges megsértésének vagy nem megfelelő alkalmazásának kivizsgálására. A Parlament kérdez A többi uniós intézmény elszámoltatása érdekében az EP-képviselők szóbeli és írásbeli választ igénylő kérdéseket tehetnek fel. A Bizottságnak és a Tanácsnak rendszeresen kell szakpolitikai témákban feltett konkrét kérdésekre válaszolni és azokkal kapcsolatos parlamenti vitákon részt venni. 5. Külpolitika és emberi jogok Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője elszámolással tartozik a Parlamentnek, amelyet tájékoztatnia kell, és ki kell kérnie véleményét a kül- és biztonságpolitikai kérdésekben. A Parlament az uniós kül- és biztonságpolitika erejének és hatókörének formálásában költségvetési hatásköreivel is élhet. Az Unió bővítéséhez és a nem tagállamokkal kötendő kereskedelmi és egyéb megállapodások aláírásához is a Parlament egyetértésére van szükség. Az EP-képviselők nagy hangsúlyt fektetnek az emberi jogi kérdésekre és a demokratikus értékek terjesztésére világszerte. Az e téren végzett munka csúcspontja minden évben a gondolat szabadságáért adományozott Szaharov-díj odaítélése.
6. Petíciók Az EP az időnként áttekinthetetlennek tűnő brüsszeli világban az átláthatóság, a nyitottság és a nyilvános hozzáférés fő szószólója. A Parlamenthez minden európai polgár benyújthat petíciót például környezetvédelmi problémákkal, vámhatósággal fennálló jogvitákkal, nyugdíjjogosultságok átvitelével és egyéb olyan kérdéssel kapcsolatban, amely az Európai Unió hatáskörébe tartozik. Az európai polgárok a Parlament által kinevezett, független európai ombudsmanhoz is fordulhatnak, akinek az uniós intézményeknél tapasztalt hivatali visszásságok vagy hatáskörrel való visszaélések kivizsgálása a feladata.
Képviselőcsoportok: az EP mozgatórugói Minden demokratikusan megválasztott szerv életeleme a vita és a vélemények ütközése. Ez alól nem kivétel az Európai Parlament sem, amelyet egymástól merőben eltérő nézeteket valló képviselők alkotnak. Annak érdekében, hogy a sokféle vélemény és nemzetiség működőképes rendszerré álljon össze, az EP-képviselők kezdettől fogva nemzeteken átívelő képviselőcsoportokban dolgoznak, amelyeket különböző országokból érkező, de hasonló politikai nézeteket valló képviselők alkotnak. Az EP-képviselők európai szinten akkor érik el leghatékonyabban céljaikat, ha szorosan együttműködnek azokkal a más országokból érkező képviselőkkel, akik nagy vonalakban osztják politikai álláspontjukat. A most lezáruló parlamenti ciklusban a politikai paletta különböző részeit lefedve hét képviselőcsoport működött, amelyek több mint 160 nemzeti pártot képviseltek. A képviselőcsoportok központi szerepet játszanak a Parlament munkájában. Rajtuk keresztül jön létre a szükséges többség a jogszabályokról vagy a költségvetésről szóló szavazásokon, a
20131112PKH24411 - 4/7
képviselőcsoportok határozzák meg a Parlament napirendjét, és döntő szavuk van a Parlament elnökének és a többi vezető tisztségviselőjének kiválasztásában. A Parlament szabályzata szerint a képviselőcsoportoknak legalább 25, egyező politikai hovatartozású képviselőkből kell állnia, akik legalább a tagállamok egynegyedéből (azaz jelenleg legalább hét tagállamból) származnak. A Parlamentben képviselőcsoporthoz csatlakozni nem kívánó vagy nem tudó független EP-képviselők külön foglalnak helyet. A kompromisszumok kultúrája és a hatalmi egyensúly A Parlament történetében még sosem rendelkezett egyetlen képviselőcsoport az abszolút többséggel. Az uniós jogszabályok elfogadásához és a költségvetés jóváhagyásához ezért a képviselőcsoportoknak tárgyalások és kompromisszumok révén kell többséget kialakítaniuk. A kölcsönös engedmények így elengedhetetlenek, bár tény, hogy minél nagyobb az adott képviselőcsoport, annál nagyobb befolyással bír. Az Európai Parlamentben a frakciófegyelem kevésbé szigorú, mint a nemzeti parlamentekben: a képviselőcsoportok tagjai olykor egymástól eltérő (gyakran nemzeti vagy regionális) megfontolások alapján szavaznak. A nemzeti parlamentekhez hasonlóan azonban a legáltalánosabb politikai választóvonal a bal- és a jobboldali nézetek között húzódik. A választók az európai parlamenti választások napján döntenek arról, hogy az új Parlamentben mekkora súlyt képviseljenek az egyes képviselőcsoportok. Az Európai Parlament jelenlegi képviselőcsoportjainak többsége egy-egy páneurópai politikai párthoz kapcsolódik, és a várhatóan ezek a pártok állítanak majd jelölteket a Bizottság elnöki posztjára.
Az európai parlamenti képviselők munkája Hogyan telnek majd a szavazatok összeszámlálása után a Parlamentbe bejutott képviselők napjai? Hogyan befolyásolhatják a politikai életet Brüsszelben és Strasbourgban? A legtöbb EP-képviselő csatlakozik valamelyik képviselőcsoporthoz, hogy a más tagállamok hasonló politikai nézeteket valló képviselőivel közösen fellépve hathatósabban képviselhesse választói érdekeit. Az EP-képviselők egy-egy parlamenti bizottság tagjaként idejük és energiájuk nagy részét a jogalkotásra fordítják. A Parlamentnek húsz, eltérő szakpolitikai területre fókuszáló állandó bizottsága van. Ezek a testületek az Európai Parlament jogalkotási üzemei: itt zajlanak le ahol a kiinduló tárgyalások, itt vívják meg a legkeményebb politikai csatákat, és itt kötik meg a szükséges alkukat. A végső döntést azonban a 751 tagú Parlament egésze hozza meg. Az EP-képviselők parlamentközi küldöttségek tagjaként részt vehetnek a nem uniós országok parlamentjeivel fenntartott kapcsolatok ápolásában. A Parlament tisztségviselői A Parlament elnökét a 751 képviselő közül választják két és fél évre. Ő képviseli a Parlamentet a külvilág felé, elnököl a plenáris üléseken, és felügyeli a Parlament tevékenységének egészét. Ebben a munkában tizennégy alelnök segíti. A bizottságokés küldöttségek elnökei irányítják az adott testület tevékenységét. A koordinátorok a képviselőcsoportok vezető képviselői az egyes bizottságokban, míg az jelentéstevők olyan EP-képviselők, akik az adott jogszabályért vagy állásfoglalásért a parlamenti eljárás egésze alatt felelnek. A Parlament irányító testületei A Parlament belső igazgatásáért különböző testületek felelnek. A politikai döntéseket az
Elnökök
20131112PKH24411 - 5/7
Értekezlete hozza meg, amelyet a Parlament elnöke és a képviselőcsoportok vezetői alkotnak. A pénzügyi, szervezeti és adminisztratív kérdésekkel az Elnökség foglalkozik, amelynek tagjai az elnök és az alelnökök. A képviselőket érintő adminisztratív és pénzügyi kérdések a Quaestorok Kollégiumának hatáskörébe tartoznak (ezt a testületet öt EP-képviselő alkotja, akiket a Parlament választ erre a tisztségre).
Választási törvények Az európai parlamenti választásokat nagyrészt továbbra is a nemzeti jogszabályok és szokások szerint rendezik. A közös uniós szabályok rögzítik, hogy a választásoknak általánosnak, közvetlennek, szabadnak és titkosnak kell lenniük. Az Európai Parlament képviselőit a tagállamokban az arányos képviselet elve alapján kell megválasztani. Azt azonban az egyes tagállamok dönthetik el, hogy nyitott vagy zárt listás rendszert alkalmaznak. Nyitott listán alapuló választás esetén a választópolgárok listáról választhatják ki az általuk preferált jelöltet. Ez történik Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Cipruson, Dániában, Észtországban, Finnországban, Görögországban, Hollandiában, Írországban, Lengyelországban, Lettországban, Litvániában, Luxemburgban, Olaszországban, Svédországban, Szlovákiában és Szlovéniában. Zárt listás rendszeren alapuló választás esetén a politikai pártok határozzák meg a jelöltek sorrendjét, és a választók csak pártra szavazhatnak. Így zajlik a választás az Egyesült Királyságban (Észak-Írország kivételével), Franciaországban, Magyarországon, Németországban, Portugáliában, Romániában és Spanyolországban. Írországban és Máltán, valamint Észak-Írországban az egyetlen átvihető szavazat rendszerét alkalmazzák. Az európai parlamenti választások választókerületeit az egyes tagállamok alakítják ki, de más módon is részekre bonthatják a választási területet. A legtöbb tagállam az egész országot egyetlen választókerületnek tekinti. Belgium, az Egyesült Királyság, Franciaország és Írország több választókerülettel, illetve választási területtel rendelkezik. Lengyelországban, Németországban és Olaszországban a választók szintén különböző választókerületekben szavaznak, de a választási eredményeket nemzeti szinten határozzák meg. A választás időszakát uniós szinten rögzítik, a szavazás pontos időpontja és a szavazóhelyiségek nyitvatartási ideje azonban a nemzeti választási törvényektől függően eltérő. A választásokon való részvétel Belgiumban, Cipruson, Görögországban és Luxemburgban kötelező. Tagállamonként különbözik az is, hogy hány éves kortól lehet szavazni, illetve jelöltként indulni a választásokon. Több tagállamban (Dániában, Finnországban, Hollandiában, Luxemburgban, Németországban, Portugáliában, Svédországban és Szlovéniában) a választójog és a választhatóság alsó korhatára egyformán 18 év. Ausztriában ugyanakkor 16 éves kortól lehet szavazni, és 18 éves kortól lehet jelöltként indulni, míg Olaszországban és Cipruson a két korhatár 18, illetve 25 év. Néhány országban, így az Egyesült Királyságban és Franciaországban a választójog gyakorlása előzetes regisztrációhoz kötött. Más országokban automatikus a választói névjegyzékbe való felvétel. A származásuk szerinti országtól eltérő uniós országban élő uniós polgárok az európai parlamenti választásokon jogosultak a lakóhelyük szerinti országban választani és jelöltként indulni, a nemzeti választási törvények azonban külön szabályokat írhatnak elő. A választók általában dönthetnek úgy, hogy inkább a származásuk szerinti országban szavaznak (például levélben vagy a követségen), ez azonban szintén az adott nemzeti választási törvénytől függ. Az Egyesült Királyságban a választói névjegyzékében szereplő nemzetközösségbeli – például kanadai vagy ausztrál – állampolgárok is szavazhatnak a választásokon. A jelenlegi Európai Parlamentben több olyan képviselő is helyet foglal, akik a származási országuktól eltérő tagállamban indultak jelöltként.
20131112PKH24411 - 6/7
Az uniós rendelkezések szerint az európai parlamenti képviselői státusszal számos tisztség összeférhetetlen.EP-képviselő nem lehet nemzeti kormány vagy nemzeti parlament tagja, sem pedig az uniós intézmények aktív állományú tisztviselője.Egyes országok további összeférhetetlenségekről is rendelkeznek.
Adatok a korábbi európai parlamenti választásokról Az első közvetlen európai parlamenti választásra 1979-ben került sor.Korábban (1958-tól 1974-ig) az EP-képviselőket a tagállamok nemzeti parlamentjei jelölték ki, és minden képviselő kettős mandátummal rendelkezett. Az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló határozatot és okmányt 1976. szeptember 20-án Brüsszelben írták alá. Miután minden tagállam ratifikálta a határozatot, 1979. június 7-10. között került sor az első választásra, amelyen 410 képviselő jutott mandátumhoz.Azóta hat további választást rendeztek. Az Unióhoz csatlakozó új tagállamokban mindig - akár a ciklus közepén is - választásokat tartanak, hogy az új tagállam megválaszthassa saját európai parlamenti képviselőit. Így történt 1981-ben Görögországban, 1987-ben Portugáliában és Spanyolországban, 1995-ben Svédországban, 1996-ban Ausztriában és Finnországban, valamint 2007-ben Bulgáriában és Romániában. Horvátországban 2013 áprilisában tartottak választásokat, így az ország EP-képviselői a 2013. július 1-jei uniós csatlakozáskor elfoglalhatták helyüket a Parlamentben. Részvételi arány Az európai parlamenti választások részvételi aránya 1979 óta tagállamonként jelentős eltérést mutat (lásd az 1. és a 2. táblázatot). Bár az arány sokszor alacsony, a számadatok nem különböznek azoktól az arányoktól, amelyeket sok európai ország helyhatósági választásain mérnek. Az elmúlt években csökkenő tendencia tapasztalható, de ez összhangban áll a nyugati demokráciákban a választási hajlandóság területén a utóbbi évtizedekben megfigyelhető általános visszaeséssel.
20131112PKH24411 - 7/7
