Beszámoló Írországról Az Erasmus ösztöndíjnak köszönhetően három csodás hónapot tölthettem Baile Átha Cliath-ben, ismerősebb nyelven Dublinban, a St Patrick’s College-ban. A főváros Írország keleti partján helyezkedik el, az óceáni éghajlatnak köszönhetően az időjárása kissé kiszámíthatatlan, és az erős szélnek köszönhetően az eső sokszor vízszintesen esik. Hamar rájöttünk, hogy esernyő helyett itt praktikusabb esőkabátot használni. Dublin a greenwichi középidő zónában helyezkedik el, így ott mindig egy órával kevesebb van, mint Magyarországon. Már este volt, mikor a repülőgépünk landolt a reptéren. Azért írok többes számban, mert nem egyedül voltam, idén ketten – Buhala Zita és én - kaptuk meg a lehetőséget, hogy a Kecskeméti Főiskoláról a St Patrick’s-ban tanulhassunk. Nagy segítség volt számunkra, hogy egy magyar – több éve kint élő – ismerősünk várt minket a reptéren, és elszállított nehéz csomagjainkkal együtt az iskoláig, ahol a kollégium (Campus) is található. Egyébként busszal nagyjából 20 perc a reptér és az iskola között az út, és a reptérre menő helyi járatos buszokban speciális hely van kialakítva a bőröndök számára, ami hazafelé nagyon megkönnyítette az életünket. Mikor megérkeztünk a Campusra, az ottani biztonsági őr erős ír akcentussal közölte velünk, hogy amíg futunk két kört a focipályán, addig ő előkeríti a kulcsainkat a szobáinkhoz. Ez sajnos nem sikerült neki, és később ezzel nyugtatott: azért nem fogunk éjjel megfagyni, kerít nekünk pokrócokat. Persze mindkét alkalommal viccelt, és jót derült falfehérre sápadt ábrázatunkon. A szobáink nyitva voltak, s a kulcsokat másnap reggel kaptuk meg egy borítékban, az iskola portáján. Ekkor találkoztunk a koordinátorunkkal is, aki számos hasznos dolgot közölt velünk, többek között felhívta figyelmünket a bal oldali közlekedésre is. Kaptunk tőle egy paksaméta hasznos információt, ami között volt térkép a belvárosba vezető útról, papír az iskolával kapcsolatban álló orvosok neveiről és elérhetőségeikről, a biztonsági őrök telefonszámairól, és a fontosabb találkozók, közös eligazítások időpontjairól az iskolában. A kezdeti nehézségek ellenére a szállásunk nekem nagyon tetszett, főleg azért, mert egy épületben lakhattunk a többi nemzetközi hallgatóval. Voltak itt diákok Svájcból, Ausztriából,
Csehországból,
Lengyelországból,
Amerikából, Japánból és Afrikából.
1
Franciaországból,
Spanyolországból,
A szobáink egyszemélyesek, tágasak és világosak voltak. Az ablakommal néha meggyűlt a bajom, nagy erőt kellett hozzá kifejteni, hogy teljesen záródjon. Három hónap elteltével viszont egészen megedződtem. A konyha jól fel van szerelve, volt lehetőségünk sütni és főzni is, ami mindennapos tevékenységünkké vált. Van lehetőség az iskolában enni, nagyon szép és tágas ebédlője van, de mi előnyben részesítettük a főzést, egyrészt mert volt időnk mindenféle finomságot kipróbálni, másrészt mert így sokkal olcsóbbnak bizonyult a megélhetés. Persze nem a magyar árakhoz viszonyítottuk az ételek árait, mert akkor éhen maradtunk volna. Egészen hamar rájöttünk, hogy egyes termékeket melyik üzletekben a legérdemesebb megvenni. Csakhamar kedvet kapott a többi lakótársunk is a főzéshez, és így bepillantást nyerhettünk a svájci, a spanyol, az ausztriai, a japán, és az amerikai konyhába is. Ezek után tisztáztuk a téves eszméket a magyar gulyásról, miszerint nem minden gulyás, ami piros és van benne krumpli. A tanév kezdete előtt részt vettünk minden külföldi hallgatóval együtt egy közös eligazításon, ahol jelen voltak a koordinátorok, és a tanszékek vezetői. Itt az összes kérdésünkre választ kaphattunk, amikre szükségünk lehetett a három hónap során. A tanszékvezetők bemutatót tartottak az egyes tantárgyakról, és ha igényeltük, külön segítséget kaptunk az órarendjeink összeállításához, valamint a választott tantárgyak teljesítéséhez. Mi túlnyomóan énekes tantárgyakat választottunk: Musical Techniques: Ezen az órán bevezettek minket a dallamírás rejtelmeibe; Music Analysis, Criticism & History: ez az óra nagyjából megfelel az itthoni Zeneirodalom c. kurzusunknak; Traditional & Popular Musics: itt különböző nemzetek zenei kultúrájával ismerkedhettünk meg; Making Music in the Classroom: ez egy szabadon választható tantárgy, itt sok kreatív ötletet kaptunk, hogyan lehet elsősorban kisiskolás gyermekek számára érdekesebbé tenni az énekórákat. Szinte minden órán elhangzott valamilyen formában Kodály Zoltán szolmizációs skálája. Participation in Musical Activities: Ennek keretében járhattunk kórusba, ami idén rekordot döntött tagjainak számával. Két kórus alapult, SA (Soprano-Alto) Choir, és SATB (Soprano-
2
Alto-Tenor-Bass) Choir. Mi az utóbbiba jártunk, és abban a nagy megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy énekelhettünk velük december 9-én, a Magyar Nagykövetségen. Lunchtime Concert: Ez nem tanóra, viszont nagyon népszerű a diákok körében. Ebben a félévben szerdánként került megrendezésre ebédidőben ez a kis koncert, amin a hallgatók önként vállalt hangszeres, énekes és táncos előadásait élvezhettük. Nagyon jó kis kikapcsolódásnak bizonyult, a nézőtér pedig mindig telve volt diákokkal és tanárokkal egyaránt. Íme, egy választott tantárgyunk angolból: The Child in the Book: Itt különböző korszakok különböző irodalmi alkotásain keresztül tanulmányoztuk a gyermekről alkotott képeket, felfogásokat, mint például Jane Eyre, Wuthering Heights, Mill on the Floss, The Secret Garden, Allice in Wonderland, The Princess and the Goblin. Irish Culture and Society: ez egy speciálisan Erasmusos diákoknak kifejlesztett tantárgy. Minden héten más előadó tanár tartotta az órát, más-más témából. Dióhéjban megismerkedhettünk Írország történelmével, az ír nyelvvel: a Gaelic-kel. Betekintést nyerhettünk továbbá az ír sportokba, az ír zenébe, és az ír irodalomba. Az első tanítási nap Szeptember 29-én kezdődött. Az első napokban olyan érzésünk volt, mintha egy hatalmas labirintusban közlekednénk. Beletelt egy pár hétbe, mire teljesen el tudtunk igazodni az épület folyosóin. Az iskola épülete nagyon szép, az egyik része (Belvedere House) még a 16. században épült. Azonban vannak modern épületei is, mint például a templom. Kívülről kissé zömök és szigorú hatása van, de belülről gyönyörű, ahogyan a függőleges és vízszintes elrendezésű színes üvegablakain átszökik a fény. Visszatérve a tanításhoz, az első hetekben nagyon kimerítő volt az angol nyelvű környezetben koncentrálni, próbálni megérteni a sok információt, aztán szépen fokozatosan könnyebb lett minden. A legtöbb tantárgy esetében a teljesítés beadandó dolgozat formájában történt, ami körülbelül 1500-2000 szavas esszét jelentett. A tanárok minden esetben nagyon segítőkészek voltak, bármilyen kérdésünk merült is fel, ezen felül hatalmas könyvtár állt rendelkezésünkre. Az iskola szinte minden területén van vezeték nélküli internet. A Campusban a földszinten ki van alakítva egy közös társalgó terem, ahol tudtunk még internetezni. Ugyanebben a helységben volt lehetőségünk az étkezésre, és TV-nézésre.
3
Az
iskolába
járás
mellett
másik
fő
tevékenységünk a kirándulás volt. Ellátogattunk többek
között
Dún
Newgrange-be,
Laoghaire-be,
Howth-ba,
és
Belfast-ba.
Glendalough-ba
Többször ellátogattunk a Nemzeti Botanikus Kertbe, ami olyan hatalmas, hogy egy napot szinte nem is elég rászánni. Voltunk a Phoenix parkban, annak állatkertjében, és a jó öreg Guinnes-Storehouse sem maradhatott ki a sorból. Japán diáktársunk révén lehetőségünk adódott megismerkedni a Dublin City University nemzetközi diákjaival Japánból. Így alkalmunk nyílt megtekinteni az egyetem hatalmas épületeit, ami után a St Patirck’s College már nem is tűnik olyan nagynak. Nagyon jó barátság alakult ki közöttünk, szívesen meséltek nekünk kultúrájukról, és mi is a magunkéról. E három hónap során nagyon sok érdekes tapasztalatot szereztem, ami – úgy hiszem – meghatározó lesz további életem során. Kipróbálhattam magam olyan helyzetekben, amikkel nem találkozik minden nap az ember, megismerhettem a követelményeket, elvárásokat és a diákéletet egy idegen országban, szép tájakon barangolhattam, sok barátságot kötöttem, és köszönhetően
a
sok
Erasmusos
és
nemzetközi
diáknak
számos
kultúrával
megismerkedhettem. Remélem, beszámolómmal kedvet csináltam azoknak, akik még csak fontolgatják pályázatuk beadását. És végezetül, néhány kép a kint szerzett élményekből:
4
2009. december Buczkó Zita Judit
[email protected] 5
