BENCÉS HÍRLEVÉL X. SZENT MÁRTON MA. évfolyam 4. szám tél

BENCÉS HÍRLEVÉL A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA

X. évfolyam 4. szám 2008. tél grafika: Koncz Pál

SZENT MÁRTON – MA Christian Haidinger altenburgi apát úr homíliája, amelyet a pannonhalmi bazilikában 2008. november 11-én mondott el

Kedves Asztrik fõapát úr, Rendtársak! Kedves Diákok, Vendégek, együtt ünneplõ Közösség! Különösen nagy öröm számomra, hogy veletek, kedves pannonhalmi rendtársaim, valamint veletek, e neves Apátság nagy számú diákjával együtt ünnepelhetem Szent Mártont, a fõapátság védõszentjét! Kapcsolatom és barátságom Asztrik és András fõapát urakkal már több évtizedre nyúlik vissza. 1973-ban látogathattam elõször e monostorba – Pannonhalma és Magyarország számára egyaránt nagyon nehéz idõkben –, s ez a látogatás azóta életem kedves és fontos emlékei közé tartozik. Ugyanakkor már gyermekkorom óta szorosan ehhez a helyhez köt Szent Márton személye, csakhogy akkoriban aligha gondolhattam, hogy eljutok ide valaha az életben, annyira messzinek tûnt a számunkra is kedves Szent Márton magyarországi szülõhelye. Ma viszont itt lehetek, és veletek együtt vehetek részt ezen az ünnepi istentiszteleten! Ma mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy Szent Mártonra tekintsünk, és hálát adjunk Istennek azért, hogy kiválasztotta, és arra hívta meg, hogy õ az evangéliumot tegye meg élete vezérfonalává, majd pedig ezt az evangéliumot hirdesse minden kortársának. Természetesen semmire se mennénk, ha évente egyetlen egyszer gondolnánk csak Szent Mártonra, és csak november 11-én csodálnánk meg életét és tevékenységét. Most arra keresünk választ, hogy mit üzen nekünk ma Szent Márton, mire szeretne bátorítást adni, és mi az, amihez segítségét is nyújtja.

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen!” (Jn 3,16) A Bencés Hírlevél kedves Olvasóinak szívből kívánunk szeretettel, békével és örömmel áldott Karácsonyt! Isten Fia megtestesülésének jóhíre, az örök élet reménye hordozza mindannyiunk személyes sorsát az újévben is!

Asztrik főapát Szent Márton jó 1600 évvel ezelõtt élt és mûködött. Minthogy saját kora gyermeke volt, nem kell csodálkoznunk azon, hogy katoés a szerkesztők nai pályára lépett. Emlékszem arra, hogy gyermekkoromban éppen katonai bátorságát és kötelességtudatát csodáltam meg. Ugyanakkor Márton már katona korában is nyitott szemmel és nyitott füllel járt a világban, érzéke volt arra, hogy észrevegye és értelmezze az idõk jeleit, meglátta az emberek problémáit, és saját életében, tapasztalataiban és élményeiben megélte saját gyengeségét és végességét is. Szívének fülét lassanként Isten hangjára állította rá, mert Isten egyre gyakrabban szólt hozzá, sõt elvezette ahhoz a kívánsághoz, hogy ne csak

S ZÁMUNK

TARTALMÁBÓL

• Befejezte munkáját az Általános Káptalan • Szent Márton ünnepe • Szent Márton Nap

• Beszélgetés Sári Lászlóné Marikával • Halottak napi megemlékezés • Szüreti beszámoló, borismertetõ 1

• Új kiadványaink • Összefoglaló egy vallásközi tudományos ülésrõl • Családünnep Gödöllõn • Beszámolók a Kongregáció egyes házaiból

Szent Márton napján Christian Haidinger altenburgi apát úr vezette az ünnepi konventmisét, amelyen diákjaink is részt vettek.

embereknek szolgáljon, hanem a legnagyobbnak, akinek csak lehet – egyedül Istennek szentelje életét. Tudjuk, hogy azok a történetek és legendák, amelyek egy-egy szent – közöttük Szent Márton – életéhez kapcsolódnak, igen sok mindent elárulhatnak az illetõ életérõl, ezért azt is feltételezhetjük, hogy Márton fordulatában alighanem nagy szerepe volt az amiens-i városkapuban történt találkozásnak a koldussal, amikor megosztotta vele katonaköpenyét. A találkozás után még eltartott egy ideig, amíg eljutott addig, hogy otthagyta a hadsereget és kérte a keresztséget. De mindezzel egészen új irányt adott az életének! Isten belépett az életébe! Ettõl fogva más szemmel nézett a körülötte lévõ emberekre és feladataira, amelyeket immár az Istennek és az emberek szolgálva kellet elvégeznie. Minden élethelyzetében: hitújoncként, hazájában misszionáriusként, majd Galliában, ahol katona is volt, késõbb pedig szerzetesként, végül Tours püspökeként tudatában volt annak, hogy véglegesen Jézus Krisztus és az õ evangéliuma mellett kötelezte el magát. Misszionáriusi tevékenységének sikere valószínûleg éppen abban állt, hogy megszólított kortársai észrevették, hogy „maga is azt élte, amit tanított” – ahogy errõl egyik életrajza be is számol. Szent Márton élete és tevékenysége visszatükrözõdik a mai ünnepi liturgia bibliai olvasmányaiban is. A babiloni fogságból való visszatérés után Jeruzsálem lakosan nagy csüggedtség és aggodalom vett erõt, mivel az újrakezdés kihívásai megoldhatatlan feladatok elé állították õket. Ekkor Isten prófétát támasztott népe körében, aki képes volt szavával vigasztalni és bátorítást adni. Arra hívta meg õt Isten, hogy „örömhírt vigyen a szegényeknek, hogy meggyógyítsa az összetört szívûeket és minden gyászolót”. Az Evangéliumi példázatban Szent Márton alakja, s a koldussal való találkozása ötlik fel bennünk, amidõn azt halljuk, hogy Jézus tanítványainak mondott intelmei lezárásaként így szól az akkori és a mai emberekhez: „amit eggyel tettetek a legkisebbek közül, velem tettétek”. Márton mai ünnepe arra kötelez bennünket, hogy komolyan vegyük Jézus felszólítását, és közösségeinkben, de az emberekkel való minden találkozásunkban megéljük Jézus új parancsát: „úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket!”. Ma talán már nem kell kabátunkat félbevágnunk, ám Szent Márton ünnepe arra szólít minket, hogy szeretetünket osszuk meg másokkal, hogy figyelmünket és szeretetünket ajándékozzunk egymásnak, hogy segítsük és támogassuk egymást. Ezáltal láthatóvá és megtapasztalhatóvá tesszük Isten szeretetét, mindenütt, ahol csak élünk: családjainkban és az osztálytermekben, a szerzetesi közösségben, és mindenütt, ahol emberek módjára találkozunk egymással. fordította: Konrád atya 2

BEFEJEZTE MUNKÁJÁT A MBK ÁLTALÁNOS KÁPTALANA Október 10-én fejezte be munkáját a Magyar Bencés Kongregáció Általános Káptalana. A 2005. október 21. óta kilenc alkalommal tartott ülés eredménye a monasztikus élet elméletéről és gyakorlatáról szóló huszonnégy határozat és három dokumentum. A káptalan az egész közösséget szeretné megszólítani, indíttatást adni a mindig időszerű megújuláshoz, hogy ezáltal is erősítse Kongregációnkat küldetése teljesítésében. Foglalkoztunk a múlttal való kiengesztelődés lehetséges útjaival. Ennek eredménye lett a 2006 júniusában tartott „Kiengesztelődés napja”. A káptalan előkészítő munkáját figyelembe véve szavazta meg a nagy közösség, hogy Győrött noviciátus nyíljon, továbbá Főapát úr az egykori Győri Rendházat, Pannonhalmi Szent Mórról elnevezve perjelség rangra emelje. A káptalan foglalkozott még anyagi kérdésekkel, az egyes házak jövőképével. A káptalan munkája minden részletére úgy tekint, mint amit az elkövetkezendő évek során az egyes házak közösségeinek (házi-káptalan) és a nagy közösségnek (konvent-káptalan) kell átgondolni és megvalósítani. A káptalan tagjai voltak: Várszegi Asztrik főapát, De Sousa Silva Paulo apát, Linka Ödön em. apát, Hortobágyi Cirill, Guarnieri Plácido, Kiss Domonkos, Halmos Ábel, Korzenszky Richárd, Horváth Dori Tamás, Binzberger Ákos, Othmar Amtmann, Nyiredy Maurus, Pálmai Godofréd, Iróffy Zsolt, Csóka Gáspár, Sulyok Elemér, Hirka Antal, Lőrincz Pál, Varga Mátyás, Bartók Ferenc, Vincze Iván ~ A legközelebb 2011-ban esedékes Általános Káptalan tagjait a Pannonhalmi Főapátság és a Sao Pauloi Szent Gellért Apátság konvent-káptalanja fogja kijelölni. Cirill atya

DR. JÁVOR JENÕ EGON O.S.B. életének 92., szerzetességének 73., áldozópapságának 67. évében, a betegek szentségével megerõsítve, 2008. március 2-án a kaliforniai Woodside-i Szent István Rendházban hazatért Mennyei Atyjához. Hamvait június 23-án a pannonhalmi Boldogasszony-kápolna kriptájában helyeztük örök nyugalomra. Egon atya a teológiai doktorátus megszerése után 1942-tõl a kõszegi, majd 1944-tõl a soproni gimnáziumunkban tanított. Közben 16 hónapig tábori lelkészként szolgált. 1948-ban kénytelen volt elhagyni Magyarországot. Rövid belgiumi tartózkodás után az Egyesült Államokba ment. Elõször New Jersey államban teológiát tanított, majd 1956-tól a kaliforniai woodside-i monostor és iskola alapítását készítette elõ. 1958-tól 1976-ig a Szent István Monostor perjele, majd ugyanott élt nyugalomban egészen haláláig. Szervezõmunkája mellett széleskörû lelkipásztori munkát végzett a magyarok között. A Máltai Lovagrend káplánja és tisztségviselõje volt. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2006. június 7-én Pro Ecclesia Hungariae-díjat adományozott neki példaadó életútja elismeréseként, a kaliforniai Szent István Monostor és a Woodside Priory School alapításáért. Egon rendtársunkat Isten kiváló képességekkel, tehetséggel, szervezõkészséggel és embertársai iránti szeretettel áldotta meg, amellyel hosszú, szép és küzdelmes élete során Jézus Krisztus Egyházát és rendi közösségét szolgálta.

* LUIF JÁNOS OTMÁR O.S.B. életének 78., szerzetességének 60., áldozópapságának 53. évében, a betegek szentségével megerõsítve, 2008. október 7-én hazatért Mennyei Atyjához. Temetése október 10-én volt a gyõri bencés templomban. Otmár atya biológia-földrajz szakos tanárként 1959-tõl négy étizeden keresztül tanította és nevelte diákjainkat – 1982-ig Pannonhalmán, majd Gyõrött. A pannonhalmi iskolában 1969 és 1980 között igazgatóhelyettes és diákotthoni igazgató majd fõprefektus volt, Gyõrött 1985-ig házfõnök, gimnáziumi és diákotthoni igazgató, ezt követõen még két évig gimnáziumi igazgató. 1999-ben nyugalomba vonult. Korán kezdõdõ súlyos betegségével 18 éven át példaadó türelemmel vett részt Krisztus szenvedésében. Nyugdíjas éveit szorgos lelkipásztori és kétkezi munkával töltötte ki: vasárnaponként rendszeresen misézett és prédikált a gyõri bencés templomban, és lelkiismeretes gondnoka volt a gimnázium pinnyédi sporttelepének egészen legutóbbi kórházba vonulásáig. Boldogok, a holtak, akik az Úrban halnak meg. Így van, ... pihenjék ki fáradalmaikat. (Jel 14,13) 3

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

SZENT MÁRTON ÜNNEPE A PANNONHALMI GIMNÁZIUMBAN

„Vándor voltam, és befogadtatok.” (Mt 25, 35) Idei témánk a cigányság volt. Két falu – Alsószentmárton és Kaposfõ – alapítványa számára gyûjtöttünk. Összesen 1 millió forint gyûlt össze. Álljon itt egy 32 számozott bekezdésbõl álló lista a 9.B-sek véleményeibõl. 1. Máshogy gondolok ezek után a cigányokra. Talán kezdem õket megérteni. Nagyon jó dolog, hogy az egész iskola sürgött-forgott, és gyûjtött nekik. 2. A tizenkettedikesek elõadása számomra közelebb hozta a cigányokat, megmutatta jó oldalukat. Henrik atya elõadása pedig lelkileg hatott rám. 3. Ribb Petiék közvélemény-kutatása is hasznos volt, sok olyan kérdést tett fel, amiken még sosem gondolkoztam el. Engem leginkább a cigánylányos kérdés ragadott meg. 4. Eleinte rosszabbra számítottam, de nekem nagyon tetszettek a rendezvények, osztályok munkái. 5. Sokat ettünk-ittunk, gombfociztunk, fagyiztunk, diafilmet vetítettünk, szóval mindenfélét csináltunk, ami jó volt. 6. Legjobb a Szilvási Folk Gipsy Band volt. Jó volt árulni is, fõleg a könyveket. 7. Örültem, hogy együtt tudott mûködni az osztály a gyûjtésnél. A „sajtótájékoztató” pedig kifejezetten nem tetszett, bár legalábbis kiderült, hogy a miniszterek sem tudják, mi a megoldás. 8. Nekem személy szerint a Szilvási zenekar nem tetszett, túl gyors, "káoszos" volt a zenéjük. Viszont a Nagy-Belákék jók voltak. 9. Vannak dolgok, amiket jövõre mindenképpen ki szeretnék kipróbálni, mert idén lemaradtam róla, és remélem, legalább ennyire jól sikerül majd az osztálybolt is. 10. Az idei Szent Márton-nap nagyon tetszett, jó volt a nyüzsgés, és feldobta a hetünket, bár mindannyiunkat lefárasztott. 11. A témát, a cigányságot több irányból körbejárták a megelõzõ elõadások. Nem volt mindegyik jó, de tanulságosak mindenképp. 12. Az Alsószentmártonról szóló elõadás nagyon tetszett. Örültem, hogy jól szerepelt az osztály, és sok pénz gyûlt össze. 13. A programok jók voltak, különösen József atya elõadása. A fagyi is jó ötlet volt, csak a hûtés nem volt túl jól megoldva. 14. A bolhapiac is tetszett, mert sok ember egy helyen találkozott, pedig nem a találkozás, hanem a vásárlás miatt mentek oda. 15. Elég jól sikerült a gyûjtés ahhoz képest, hogy elõször csináltunk ilyet. 16. Az volt a legjobb ebben, hogy tudtam, minden pénz, amit elköltök, jó helyre megy. Nekem nagyon tetszett, s örülök, hogy ebben az egészben részt vehettem, s támogathattam a roma lakosságot. 17. Én soha életemben nem áldoznám fel egy másik ember családját egy cigány életéért. 18. Az, hogy olyan emberek beszéltek hozzánk, akik ilyen világban élnek, viszont testközelibbé és „szebbé” tette a problémát. Megérte, ha csak pár embert sikerült megjavítani. 4


19. A legeslegjobb a keddi koncert volt, én nagyon élveztem. (Meg azt, hogy másnap a továbbalvás mellett feleletmentesség is volt.) 20. A fagylaltárulás is élvezetes volt a maga módján, mert az árusnak mindig jut egy-egy gombóc fagyi ajándékba. 21. A barátaimmal nagyon jókat „mulattunk”. Nem hittem volna, hogy így szórjuk majd a pénzt… 22. Örülök, hogy idén a cigányság volt a téma. A hit miatt már eddig is tudtam, nem szabad utálnunk vagy kiközösítenünk õket. Ez azonban nehezen megy nekem, és ezután se lesz könnyû, de valami változást mégis érzek magamban a témával kapcsolatban. 23. Nekem nagyon tetszett, és gratulálok az osztálynak, a szervezõknek. 24. Meredek belegondolni, hogy miért nem én születtem olyan körülmények közé, mint az alsószentmártoni vagy a kaposfõi srácok. Semmivel nem érdemeltem többet, és mégis mennyivel könnyebb helyzetben vagyok. Miért? Akik odamentek segíteni, hatalmas tiszteletet érdemelnek. 25. Nekem nagyon tetszett az egész „Szent Márton-hét”, mert az én volt iskolámban is volt hasonló, és a programok is változatosak voltak. 26. A zenészek meg tudták mozgatni a közönséget, és mindenkinek nagyon tetszett. Nem rajongok a cigány zenéért, de örültem, hogy elmentem. Sokat elmondott a különbözõ cigány csoportok zenei világáról. Szórakoztató és informatív is volt egyben. 27. „Kihúzott” minket az unalmas sztereotípiákból. Szép ünnep volt. Mivel nincs bajom a cigányokkal, nem sértett a téma sem. 28. Nagyon jó hangulata volt a közös esti imának, az esti imán belül is a közös éneklésnek. Sokat közeledtünk a cigányság megértéséhez. 29. Nagyon jó volt! (Szerintem mindenki így kezdte…) Kiálltunk a folyosóra zenélni, az volt a nap csúcspontja. Így én is gyûjthettem, nem csak adhattam. Pontosabban gyûjtve adhattam. 30. Az éttermek elég jól meg voltak szervezve, csak a második nap délután nem maradt sehol semmi (kivéve a Jeges-teremben). A kémiai elõadás tetszett a legjobban. 31. Jó ötlet ez a fajta gyûjtési mód. Sokkal hatásosabb, mintha kitennénk egy perselyt, hogy dobjunk bele annyit, amennyit gondolunk. Mulattunk, és közben jót teszünk, segítünk embertársainkon. 32. Szélesedett a látóterem a kisebbségekkel szemben. Eddig sem voltam „rasszista”, és ez a hitem tovább erõsödött. Ha hazautazom, majd beszélek errõl a cigány barátomnak. Elcsodálkoztam, mit tud tenni pár száz ember segítségre váró emberekért. összegyûjtötte és lejegyezte: Barcza István

Titusz atya megáldja a Szilvási Folk Gipsy Band egyik tagját

5


Tantestületi konferencia a kompetencia alapú oktatásról November 27-én délután tantestületi konferencia keretében elõadást tartott a gimnáziumban Korányi Margit pedagógus, taneszközfejlesztõ szakember. Elõadásában, amelyen a tanári kar mellett Asztrik fõapát úr is részt vett, a kompetencia alapú oktatásról, annak lehetõségeirõl és kihívásairól beszélt. Annak szükségességét, hogy elgondolkodjunk hagyományos módszereinken és esetleges új pedagógiai és módszertani utakat keressünk, két szempontból is érezzük. Egyfelõl azzal szembesülünk, hogy az idõk változásával iskolai és saját pedagógiai munkánk is új kihívások elé kerül. E változások között az egyik legfontosabb az, hogy különbözõ szempontokból hátrányos helyzetû és speciális nevelési igényû gyerekek is járnak iskolánkba (valamely részképesség hiánya, hátrányos szociális helyzet, külföldrõl hazatérõ család gyermeke). Az õ szakszerû, integráló nevelésükben jó eszközt nyújthat a tanárok számára a kompetencia alapú oktatás új pedagógiája és módszertana. Másfelõl a pedagógiai munka törvényi szabályozása, a Nemzeti Alaptanterv, valamint az Európai Unió elõírásai, továbbá a munkaerõpiac elvárásai és az élethosszig tartó tanulás igénye az – eddig is ismert és fejlesztett, de nem okvetlenül tudatosan reflektált – általános készségeket emelik reflektorfénybe (pl. anyanyelvi és idegen nyelvi kommunikáció, matematikai és természettudományos kompetenciák, tanulás tanulása, szociális és állampolgári, vállalkozói és esztétikai-mûvészeti kompetenciák). Miközben a kompetencia alapú oktatás számos új módszert kínál és támogat (közöttük olyan jól ismerteket, mind az egyéni-, páros és csoportmunka, projekttanulás, tömbösített oktatás) fontos tudatosítani, hogy a gimnáziumunk számos "jó gyakorlattal" és hagyománnyal rendelkezik. Az iskolán kívüli tevékenységek széles skálája (Szent Márton napok mint témahét, s a hozzá kapcsolódó projektmunkák, a teázó és a diákbolt üzemeltetése, a szakkörök, a csendesórák) valamint az iskolai órák tanárra jellemzõ jó módszerei (elég, ha csak a nyelvórákra gondolunk) mind olyan érték, amelyeket nem megváltoztatni, hanem alighanem fejleszteni és támogatni kell. Korányi Margit elõadása számos problémára, továbbá vitatott kérdése is ráirányította a figyelmet, amelyek azóta a hétköznapi beszélgetésekbe is bekerültek, s bizonyára további megbeszélések (konferenciák?) kiindulópontjául szolgálnak. Konrád atya

A PANNONHALMI SZEMLE nyári (2008/4.) számának témája: (nem) egyszerű JOHN PAWSON Az egyszerűség manifesztuma; SIMON LÁSZLÓ Letisztult szívvel (Dávid király a 2Sám 24-ben); ERICH ZENGER „Áldjon meg téged az Úr Sionból” (2. rész); SZÉKELY LÁSZLÓ Egyszerű vagy bonyolult? – avagy a „relativitás relativitása”; ABBÉ PIERRE Legyen a Föld az embereké; ILMA RAKUSA Ráérő idő (mesék); TILLMANN J. A. „Valami van a fényben” – Burke és Turrell, avagy a fenséges a mai művészetekben; VARGA MÁTYÁS Megtört test és kiontott vér (R. Bresson); VERES BÁLINT Élet(út)mű – Dukay Barnabás művészete és a zene jankélévitchi etikája; KOLOZSI LÁSZLÓ A köztes lét filmjei (Fliegauf Benedekről); BENT SORENSEN „sohasem kell messzebbre menned a túlmesszinél” (interjú); BAÁN IZSÁK Bencés proprium – tulajdonviszonyok a Regulában; TATÁR SÁNDOR, VÖRÖS ISTVÁN és VARGA MÁTYÁS versei A

LAP

MEGRENDELHETÕ

A

SZERKESZTÕSÉG

CÍMÉN:

9090 Pannonhalma, Vár 1.

([email protected])

6


Úton Isten, barátaink és önmagunk felé... Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy a Pannonhalmi Bencés Főapátság és Gimnázium közösségéhez úgy érkezzen, mint akit személyesen megalapozott barátsággal várnak. Az átutazóban lévő kiváncsiskodó turisták viszonyulásától eltérően a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium diákjai és tanárai úgy érezzük, hogy mi megérkeztünk Pannonhalmára. Az önmagában is lenyűgöző főapátsági épületegyüttes és az itt mindenben visszaköszönő történelem vonzerején túl minket a találkozás öröme hozott ide. Diákjaink egy része, és tanárkollégák is már megfordultunk Pannonhalmán, ezúttal viszont magunkat hoztuk, hogy kapcsolatot építsünk itteni barátainkkal, önmagunkkal és ezáltal Istennel. Így válhatott a közösségépítés utazásunk céljává, ahol a csíkszeredai és pannonhalmi diákok találkozásán túl a kilencedikes „segítő máriás” tanulók egymást is megismerhették. A nagy körültekintéssel előkészített gazdag program egymás után kínálta a lelki és szellemi épülés lehetőségeit. Mindvégig éreztük Titusz atyának a bencés regula szellemében tett vállalását, miszerint úgy fogadnak bennünket, mint magát az Úr Krisztust. Adva volt tehát számunkra is a nem könnyű feladat, hogy krisztusi lelkülettel próbáljunk meg vendégségben lenni barátainknál. Egyhetes együttlétunk emlékezetes pillanataiból nagyon nehéz bármit és bárkit is kiemelni, a személyesség jegyében mégis megkísérlem. Emlékezetes találkozás volt Titusz atya, igazgató úr késő esti, derűs köszöntésének momentuma, Konrád atya igaz hitvallásban gazdag bazilika- és kolostorbemutatója. Sokunk lelkében mostantól a pannonhalmi könyvtár képzete már elválaszthatatlan Miksa atya személyétől. Dénesi Tamás tanár úr úgy hozta közel hozzánk történelmünk és anyanyelvünk féltett kincseit, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna. Tihannyal való találkozásunk Korzenszky Richárd atya sajátos imavezetése révén vált felejthetetlenné.

7


Várszegi Asztrik főapát úr bölcsessége, derűje és személyessége mindenképpen ittlétünk fénypontja volt. Feltöltődést és igazi közösségi élményt jelentettek továbbá a szentmisék, a közös étkezések, kirándulások, az éjszakába nyúló beszélgetések, amelyekben a továbblépés lehetőségeit is kerestük. Dénesi Tamás és Bajnóczi Gábor barátsága külön ajándék. Tudatában vagyok annak, hogy igen sokan vállaltak értünk hátterezést. Köszönet mindenkinek, aki – legyen az Mária vagy Márta lelkületével tett vállalás – hozzájárult ahhoz, hogy ittlétünk az ismeretszerzésen túl testi és lelki feltöltődést jelentsen számunkra. Hála és dicsőség mindenért Istennek! Barátsággal: Tamás Levente igazgató

Kedves Támogatónk! 2008. évi adóbevallásának elkészítésekor Önnek ismét lehetõsége nyílik arra, hogy adója 1 %-ával egy közhasznú társadalmi szervezetet támogasson. A közhasznú Pannonhalmi Bencés Gimnázium Alapítvány célja a Gimnázium célkitûzéseinek támogatása: • oktatási színvonalának emeléséhez szükséges eszközök, berendezések beszerzése, és karbantartása; • a tanulók részére tanulmányi utak lehetõvé tétele, kiváló eredményt elérõ iskolai tanulók jutalmazása; • jó magatartású és szociális szempontból rászoruló tanulók támogatása; • az iskolai könyvtár fejlesztése; • általában mindazon tevékenység, amely a Gimnázium erkölcsi, etikai színvonalának emelését szolgálja. A rendelkezõ nyilatkozathoz szükséges adatok: Név: Pannonhalmi Bencés Gimnázium Alapítvány Adószám: 18535741-1-08 Tisztelettel kérjük, hogy személyi jövedelemadója elsõ 1 %-ával iskolánkat támogassa! Felajánlását a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium tanárainak és diákjainak nevében hálásan köszönjük! Hardi Gábor Titusz az alapítvány kuratóriumának elnöke 8


SZENT MÁRTON NAP – 2008 A Pannonhalmi Fõapátság, az MKB Bank, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok által hagyományteremtõ szándékkal, 2000-ben elindított Szent Márton Napot idén november 14-én rendeztük meg Pannonhalmán. Asztrik fõapát úr köszöntõjében arról szót, hogy „egy szavakban már inflálódott közegben csak a jó cselekedetek tudnak beszélni, azok, amelyek egy mozdulattal befedik a másik didergõ magányát”. Ezt követõen a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar elõadásában J. S. Bach IV. és III. D-dúr szvitjét hallgathattuk meg, majd Székely János esztergom-budapesti segédpüspök mondott ünnepi beszédet, amelyben kiemelte, hogy azokra az értékekre érdemes hangsúlyt tennünk életünk mindennapjaiban, amelye halálunk után is megmaradnak. A rendezvényen került átadásra a Szent Márton Díj, amelyet az alapító okirat szerint az a kiemelkedõ személy kaphat meg, aki az adott évben tevékenységével jelentõsen hozzájárult a térség, egyben nemzeti örökségünk és kulturális értékeink megismertetéséhez és megõrzéséhez. Az elmúlt években Nemeskürty István, Pungor Ernõ, Nagy Gáspár, Kukorelli István, Mádl Ferenc, Szokolay Sándor és Sebestyén Márta vehették át a díjat, idén pedig Melocco Miklós szobrászmûvésznek és – posztumusz – a tragikusan elhunyt Gál Tibor borásznak ítélték oda az alapítók. A programot állófogadás zárta, amelyen az ételekrõl a Gundel Étterem, a borokról pedig a Pannon Bormíves Céh gondoskodott. Szerk.

Idén a Szent Márton Díj egyik kitüntetettje Melocco Miklós szobrászművész lett.

9


Beszélgetés Sári Lászlóné Marikával

¤ Több mint 41 évnyi munkaidő egy munkahelyen – ez az életszakasz zárul le most. Hogyan látja Marika ezt a hosszú időt? Az első és utolsó munkanap között milyen ívek húzódnak? l Hálával tartozom a jó Istennek, hogy ennyi évet dolgozni tudtam. Nagyon gyorsan eltelt, mintha most kezdtem volna. Emlékszem az első napra. Nagy izgalommal és tanácstalanul léptem be a főkapun, azt sem tudtam, merre kell indulni. Ekkor megszólított egy atya, valami kifinomult érzékkel rájött, hogy én vagyok az új munkatárs. Baán Zoltán Elizeus ciszter atya volt, Ő akkor az otthon gazdasági ügyeit intézte. Sokat tanultam tőle, azóta is jó szívvel gondolok rá. Gyorsan beilleszkedtem, kimondottan tetszett az új munkahely, a környezet. Igazából itt tapasztaltam meg és szerettem meg az idős embereket, mivel nagyszüleim közül az egyiket sem ismerhettem, mert sajnos korán meghaltak. Gyorsan megismertem a gondozottakat, akkor még sokkal többen voltak, száz fölött volt állandóan a létszám. 1967-ben kerültem Pannonhalmára. Akkor az otthon a Járási Tanács intézménye volt. Pár évvel később átvette a Megyei Tanács, majd a Városi Tanács, és 1988-tól a Főapátság intézménye lett. A Házgondnokságra csak később kerültem, amikor Pál atya lett a házgondnok. ¤ A hatvanas évek végén az egyháziak számára fenntartott pannonhalmi állami Szociális Otthonban még nagyon sokan éltek. Egészen más lehetett az élet akkoriban… l A hatvanas évek végén a gondozottak még mind a feloszlatott rendek tagjai voltak, köztük sok-sok kiváló ember. Jó pár gondozottat több éves raboskodás után hoztak ide. Ezzel a jelenséggel is itt találkoztam először, honnan is tudhattam volna, hogy ilyen is létezik. Tüll atyára, Hevenesi atyára, Máriás atyára, Halász Piuszra, Kerkay atyára, Endrédy Vendel apát úrra emlékszem, akik a börtönből jöttek. Többen még nem is voltak nyugdíjas korúak, csak nem vállalhattak egyházi szolgálatot. Igyekeztünk megszépíteni napjaikat, nagyon meggyötört emberek lettek, hálásak voltak a jó szóért. A gondozottak összetétele nagyon vegyes volt. Sok jezsuita atya és testvér, ferences atya és barát, ciszter atyák, premontreiek és még különböző rendekből valók voltak, pár bencés atyát is ápoltunk. A női gondozottak is több rendbeliek voltak: kalocsai és szatmári irgalmas nővérek, Isteni Szeretet Leányai, domonkos, karmelita nővérek. Többen egy fillér jövedelemmel sem rendelkeztek. A mostanihoz viszonyított nagyobb alapterület ellenére zsúfoltság volt. A nagyobb szobákban négyen is laktak, a szekrények a folyosókon fértek csak el. Hogy kit lehetett felvenni? A Római Katolikus Szeretetszolgálat kapcsolatot tartott a rendi elöljárókkal, a rászorulókat a lakóhely szerinti Tanács Egészségügyi osztálya beutalója alapján közvetítette. 10


Az akkori dolgozók nagy része is a szerzetesek közül került ki, a feloszlatott rendekből a nővéreket ide helyezték dolgozónak. Az Otthon igyekezett önellátó lenni, volt saját hizlaldánk, veteményes kertünk, konyhánk. Az ápolónők, konyhások, takarítók szinte mind nővérek voltak. Civil dolgozó kevés volt, csak később lettünk többen, ahogy a nővérek nyugdíjba mentek. Csak néhány példa az önellátásról: a postára a jezsuita Keszeg atya járt le minden nap gyalog, a temetőben a szerzetesi sírokat a kapucinus Ildefonz atya, majd Stázi nővér és a jezsuita Kókay Imre gondozta, a jezsuita Müller atya és Bátay atya gyógynövényekkel foglalkozott, Kardas atya pedig, aki orvos volt, a gyógynövényeken kívül rendszeresen szedett gombát a Réz-hegyen Mécs Lászlóval együtt, el is készítették maguknak. ¤ Milyen volt akkoriban a kapcsolat a bencés közösséggel? l A bencés közösséggel mindig jó volt a kapcsolat, nem emlékszem semmire, ami ezt beárnyékolta volna. Ismertük a bencés rend tagjait, Ők is bennünket, kölcsönösen tiszteltük egymást. Ami úgy különösen megmaradt az emlékezetemben, az Legányi Norbert főapát úr személye. Nagyon tisztelte az időseket, betegeket, rendszeresen látogatta őket. ¤ A rendszerváltás körül a Főapátság átvette a Szociális Otthont, majd Marika a Házgondnokságra került. A sokféle tennivaló között mi volt a legkedvesebb, amivel a legszívesebben foglalkozott? l Amikor a Főapátság átvette a Szociális Otthont, a dolgozók között nagy volt a bizonytalanság, hogy vajon átveszik-e őket, de a félelem hamar elmúlt, mert szinte mindenkit átvettek. A munkakörök nagyjából megmaradtak, a külön konyha szűnt csak meg. A Házgondnokságon egy kicsit másféle munka várt rám, nem csak az otthon ügyeivel foglalkoztam, hanem az egész ház gondja-baja ott összpontosult. Az itt töltött éveim alatt mindent szívesen elvégeztem, szerettem a pénzzel dolgozni, de az emberekkel való kapcsolatteremtés, a problémák megoldása, a különféle ügyek intézése talán közelebb állt hozzám. ¤ Marikát olyan embernek ismertük meg, aki nagyon határozottan, szívósan végezte a feladatát. Bizonyára adódtak emiatt nehéz pillanatai is… l A Házgondnokságra kerülésemkor világossá vált, hogy ha nem leszek következetes, akkor nehezen tudom összehangolni a dolgokat. Biztos volt úgy, hogy nem tudtam mindenkinek megfelelni, esetleg nem úgy reagáltam, ahogyan elvárták – humorosan „házi sárkánynak” neveztem magam. De hát emberek vagyunk, és én sem voltam, nem is vagyok és nem is leszek tökéletes. Igyekeztem mindenkit elfogadni úgy, ahogy van, mindenkivel jó viszonyt próbáltam kialakítani, úgy érzem, sikerült is. Szerettem a munkámban a rendet, a sokrétű feladatokat, a nyüzsgést, ebben pedig volt részem bőven, hála Istennek. ¤ Nehéz lehetett meghozni a döntést, hogy abbahagyja az itteni munkát… l A döntésemet sok szép évet hátrahagyva, nehéz szívvel, de józan ésszel hoztam meg. Igyekszem hasznossá tenni magam kis családom körében. Egy lányom és egy fiam van, valamint egy kisunokám, időnként rá kell vigyáznom. ¤ Van-e üzenete a következő generáció számára? l Mindenkiben meg kell látni a szépet, tisztelni kell egymást. Lelkiismeretesen kell dolgozni, magunkból is a legjobbat adni. készítette: Iván testvér

11


Halottak napja délutánján a Boldogasszony Kápolnában emlékeztünk meg elhunyt rendtársainkról és jótevõinkrõl, az idén különösen is: Jávor Egon és Luif Otmár atyáról, valamint Szabó Kornél atya, Baán Valéria és Bíró Alexia nõvér, Kõhalmy Gáborné, Dr. Laborcz Iván, Dr. Muzsay Géza, Dr. Nagy Jenõ, Topor Margit, Dr. Vértes Olga Auguszta jótevõinkrõl. R.I.P.

HALOTTAK NAPI BESZÉD – MT 16, 21-25 ALAPJÁN (elhangzott november 2-án, a Boldogasszony-kápolna kriptájában) Jézus nyilvános működése során tanítványainak újra és újra megjövendöli szenvedését. Nem akarja magában tartani, eltitkolni, hanem nyíltan beszél közelgő haláláról. Teszi ezt egyrészt azért, hogy előrevetítse Istentől kapott küldetésének lényegét, hogy azt majd a húsvéti és pünkösdi tapasztalat tükrében a maga teljességében tudják értelmezni. Másrészt viszont a realitás talaján akarja tartani őket, emlékeztetni a mulandóság és végesség tényére egy olyan időszakban, amikor a csodák, a lelkesedés, a „népszerűség” kezdi elterelni figyelmüket Isten országának igazi lényegétől. „A halál naponként ott álljon a szemed előtt!” – írja Szent Benedek atyánk talán ugyanazzal a céllal, mint amivel Jézus beszél saját „közösségében”. A monostor falai között is figyelmeztetni akar a végességre, a relativitásra, az élet valóságára. Hogy miért? Mert a mulandóság képes új látásmódot adni a testvérekkel való együttéléshez: segít az alázatosság elérésében és erősíti az egymás iránti figyelmes és türelmes szeretetet, azaz két olyan erényhez visz közelebb, amely a közösségi kapcsolatok alapja. Benedek tudja, hogy a gyengeségben, a halállal való találkozásban egyértelműen és letagadhatatlanul szembesül az ember saját teremtmény voltával, korlátosságával és mulandóságával, és nem tehet ebben a találkozásban mást, mint hogy elismeri Isten mindenekfölöttiségét és saját tehetetlenségét. A tudat, hogy az ember nem képes mindenre, sőt, talán egyedül semmire sem képes igazán, alázatossá teszi Istenhez és testvéreihez fűződő kapcsolatában. Az emberi mulandóságból fakadó alázatosság mellett azonban ott van egy másik pólus is: érezzük, hogy az életet éppen a végessége teszi hallatlanul értékessé. Értékes és egyedi, mert sajátos lehetőségek sorát rejti magában: mindenekelőtt lehetőséget a szeretet kibontakoztatására. Amint ezt felismerjük magunkban és a másikban, új módon szemlélhetjük a kapcsolatainkat, új módon tekinthetünk egymásra – egyfajta isteni látásmóddal, hiszen Isten a szeretet. „A halál naponként ott álljon a szemed előtt!” De Benedek fogalmazhatott volna úgy is: naponta vedd észre a halált magad körül. Nagy Szent Gergely Vita-ja ugyanis egy olyan embert mutat be, aki rendelkezik a halál meglátásának képességével. Vicovaroban felismeri a mérgezett italt, cellájából látja a vízben elmerülő Placidust, megérzi testvére vagy épp Germanus püspök halálát. Mivel meg akarja élni az igazi krisztusi életet, amely önmagát adta barátaiért, nem akarja figyelmen kívül hagyni a halált: nem emberi módon akar gondolkodni róla, ahogy Péter, hanem szembenéz vele, tud róla, és amikor kell, felismeri. Ez az érzékeny látás az, ami új lehetőségeket ad Benedeknek a közösségi életben. Ez az a látás, amit nekünk is érdemes lehet újra és újra eltanulni tőle. Észrevenni a halált a másik emberben: egyrészt a nehéz időszak jeleit, a pillanatot, amikor krízisbe kerül, vagy küzdelmeket él át, másrészt viszont felismerni az önmegtagadás akár legapróbb lépéseit és eredményeit is, amikor megvalósít valamit a jézusi mondatból: „aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt”. Hiszen ezek ugyanúgy a halál, az önmagunkon való túllépés pillanatai, melyben már egyfajta feltámadás is megvalósul. Ha van képességünk ezeknek a meglátására, akkor valóban társaivá válhatunk egymásnak, olyan társaivá, akik együtt akarnak eljutni céljukhoz. Szent Benedek Regulája élő valóság. És ma talán nem azt üzeni elsősorban, hogy többet gondolkodjunk a halálról, hanem egyszerűen csak azt, hogy tudatosítsuk létezését, és inkább törekedjünk felismerni, ha megjelenik az életünkben. Ma, amikor közösségünk jövője szempontjából új kihívások előtt áll, ne az legyen szemünk előtt, hogy egyre kevesebben leszünk, hanem az, hogy észrevegyük magunkban és a másikban, miként lehetünk többek. Márk testvér 12


HÍREK vér a Károli Gáspár Református Egyetemen a Magyar Építõmûvészek Szövetsége, a Magyar Építõmûvészet címû folyóirat és a Ráday Könyvesház szervezésében Egyház és építészet – Kortárs reformértelmezések címmel megtartott konferencián.

szeptember 3. A Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány szervezésében Az egyházi iskolák államosítása Magyarországon, 1948 címmel konferenciát tartottal a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskolán, amelyet Asztrik fõapát úr bevezetõ szavait követõen Erdõ Péter bíboros-érsek úr nyitott meg és amelyen számos, különbözõ területrõl érkezett szakember tartott elõadást.

október 7. A gyõri kórházban életének 78. évében meghalt Luif Otmár atya, aki 1959-tõl a pannonalmi gimnáziumunkban tanított, majd 1982-tõl Gyõrött volt házfõnök és igazgató, késõbb ugyanott gimnáziumi tanár.

szeptember 9. A Pannonhalmi Fõapátság turisztikai vonzerõ fejlesztési programja: II., III. és IV. ütem címet viselõ programunk a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács javaslatára a Kormány által kiemelt projektté minõsítve kapott EU-s támogatást. A támogatási szerzõdés aláírására a sajtó képviselõinek jelenlétében Gyõrött került sor.

október 9. Ünnepi szentmise keretében Baán Izsák testvért diakónussá szentelte Asztrik fõapát úr Bakonybélben. október 10. A Magyar Bencés Kongregáció Általános Káptalanja ülést tartott és ezzel befejezte a 2005-ben megkezdett ülésszakot.

szeptember 17-27. A Bencés Konföderáció apátjai négyévente szokásos kongresszusukat tartották Rómában. Az apátgyûlésen Asztrik fõapát úr és Paolo apát úr képviselték a Magyar Bencés Kongregációt. Az apátok újabb 4 évre megerõsítették hivatalában Notker Wolf prímásapátot.

október 11. A Pannonhalma Barátainak Köre elnökségi ülést tartott svájci Uznachban, amelyen Asztrik fõapát úr és Hortobágyi Cirill perjel atya is részt vett. október 13. A pannonhalmi kulturális programokra vonatkozó támogatási szerzõdést kötött a RÁBA Holding és a Pannonhalmi Fõapátság, amelyet Pintér István elnök-vezérigazgató úr és Asztrik fõapát úr írt alá Pannonhalmán a sajtó jelenlétében.

október 3. A Gimnázium Teleki-termében Vörös Gyõzõ egyiptológus tartott elõadást Az Osztrák-Magyar Monarchia régészeti missziója Egyiptomban (1907-1908) címmel. Az elõadó, aki tíz éven keresztül vezette az egyiptomi magyar kutatásokat (négy évig Thébában, hat évig pedig Alexandriában) elõadásában Back Fülöp elsõ magyar egyiptomi ásatását ismertette, amelyet Sharunában és Gamhudban vezetett.

október 16. A Biblia Éve alkalmából a MALEZI (Magyar Egyházzenei és Liturgikus Intézet) szervezésében Isten igéje a liturgiában címmel ünnepi szimpóziumra került sor Budapesten. A konferencián három bencés elõadó is részt vett: Sulyok Elemér atya A mise perikóparendje, logikája címmel a szentmisék vasárnapi szentírási olvasmányainak elrendezésérõl beszélt, Áment Lukács atya a szentmise biblikus eredetû énekeit mutatta be, Fehérváry Jákó testvér pedig a zsoltároknak a zsolozsmában betöltött helyét elemezte.

Az idei Gyõri Könyvszalon programja között Varga Mátyás atya Nyitott rítusok – Kortársunk-e a mûvészet? (Vigilia Kiadó) címû könyvének bemutatója is helyet kapott. A szerzõvel Komálovics Zoltán beszélgetett a Xantus János Múzeum dísztermében. A pannonhalmi Bazilika belsõ felújítása, átalakítása a bencés közösség szemszögébõl címmel a pannonhalmi Bazilika felújításáról tartott elõadást Fehérváry Jákó test-

október 15. A pannonhalmi bazilikában hangversenyt adott a Pacific Boychor amerikai fiúkórus. 13


november 7-8. Medgyesi Anikó és Medgyesi Brigitta trénerek csapatépítõ tréninget, majd dr. Bíró Tibor közremûködésével a stroke utáni rehabilitáció témakörében továbbképzést tartottak a pannonhalmi Szent Adalbert Otthon munkatársai részére.

október 17. Az október 23-i nemzeti ünneprõl emlékeztünk meg a gimnázium tornatermében. Az ünnepi beszédet Pintér Ambrus atya mondta, az ünnepségen részt vettek a Csíkszeredai Segítõ Mária Katolikus Teológiai Líceum (gimnáziumunk egyik testvériskolájának) itt tartózkodó tanárai és diákjai is.

november 10. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium minden évben a Fõapátság védõszentjének ünnepén, Szent Márton napján jótékonysági gyûjtést szervez, amelyet minden évben más-más rászoruló csoportnak vagy intézménynek juttat el. Idén a befolyt összeggel a cigánymissziókat, két alapítvány mûködését (Szent Márton Caritas Alapítvány, Alsószentmárton és Szent Erzsébet Alapítvány, Kaposfõ) támogattuk. Mindkét alapítvány a helyi roma lakosság életét segíti tanoda mûködtetésével, ruhaés ebédosztással. A diákok a jótékonysági vásár mellett meghallgatták Rauh Edit esélyegyenlõségi szakállamtitkár elõadását, aki hosszú évek óta foglalkozik a hátrányos helyzetû társadalmi csoportok felzárkóztatásával, különösen is a cigányság esélyegyenlõségének kérdésével. Találkoztak Lankó József alsószentmártoni és Somos László kaposfõi plébánosal, a támogatott alapítványok vezetõivel, akik beszámoltak a cigányság körében végzett lelkipásztori munkájukról. Két végzõs diák (Pólik Marcell és Ribb Péter) pedig a cigányság kultúrájáról tartott elõadást. A programot a Szilvási Folk Gipsy Band koncertje zárta.

október 21. A Nyugat Magyarországi Egyetem által Gyõrött szervezett „Az értékek reneszánsza – a reneszánsz értékei” tudományos konferencián Hortobágyi Cirill atya elõadást tartott „Gyógynövények az egészségért” címmel. október 22. A Miskolci Galériában került sor a Pannonhalmi Szemle bemutatójára, melynek keretében a szerkesztõket Fazekas Csaba a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja kérdezte. Másnap, 23-án Kolozsvárott, 24-én pedig a nagyváradi Posticumban volt a Pannonhalmi Szemle és a Bencés Kiadó közös bemutatkozása. október 23. Áment Lukács atya adott ünnepi orgonahangversenyt a bazilikában. október 25. Mayer Mihály püspök meghívására Asztrik fõapát úr együtt ünnepelte Szent Mór püspök ünnepét a Pécsi Egyházmegyében mûködõ katolikus iskolák tanáraival és hitoktatóival. A szentmise után Fõapát úr a székesegyházban elõadást tartott Fegyelmezés a keresztény iskolában címmel. Másnap nyílt meg a tavalyi pannonhalmi idõszakos kiállítás, a Tér és imádság pécsi vendégszereplése. A megnyitó után Horányi Özséb tanár úr vezetésével vallásközi párbeszédet folytattak: zsidó részrõl Schweitzer József em. oszágos fõrabbi, a Magyarországi Muszlimok Egyháza részérõl Abdul-Fattah Munif, keresztény részrõl pedig Asztrik fõapát úr.

november 11. Szent Márton napjának ünnepi szentmiséjét Christian Haidinger altenburgi bencés apát vezette és õ mondta a homíliát is, majd a szentmise után találkozott diákjainkkal. november 14. Kilencedik alkalommal került megrendezésre a Szent Márton Nap, amelyet a Pannonhalmi Fõapátság az MKB Bankkal, a Herendi Porcelánmanufaktúrával és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtokkal közösen rendez. Asztrik fõapát úr köszöntõjét követõen a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar adott hangversenyt, majd Székely János esztergom-budapesti segédpüspök tartott ünnepi beszédet. Az ünnepséget szervezõ intézmények képviselõi

november 7. A Gimnázium Teleki-termében Ungváry Krisztián történész, az 1956-os Intézet tudományos munkatársa tartott elõadást Ellenállás vagy kollaboráció? – Az egyházi felsõ vezetés és a Kádár-rendszer címmel, ahol a legújabb levéltári kutatásainak az eredményeit ismertette. 14


az idei Szent Márton-díjat Melocco Miklós szobrászmûvésznek és – posztumusz – a tragikusan elhunyt Gál Tibor borásznak ítélték oda. A gazdag program az új termény és az újbor megáldásával, majd pedig az ezt követõ állófogadással ért véget.

november 23. Sólyom László köztársasági elnök meghívására Magyarországra látogatott Michaëlle Jean Kanada fõkormányzója, aki kíséretével együtt felkereste monostorunkat. A vendégeket Hortobágyi Cirill perjel atya fogadta. A programban Áment Lukács atya orgonahangversenye, monostori vezetés, ebéd, valamint pincelátogatás szerepelt.

november 17. Szent Ányos ünnepén Asztrik fõapát úr vezetésével ünnepelt együtt a bencés közösség Tihanyban.

november 27. René Roudaut úr, a Francia Köztársaság nagykövete és felesége tett látogatást Pannonhalmán, ahol Asztrik fõapát úr Varga Mátyás atyával és Fehérváry Jákó testvérrel együtt adott tájékoztatást a vendégeknek a bencés közösség helyzetérõl és célkitûzéseirõl.

november 19. A Pannonhalmi Területi Apátság a tavalyi kezdeményezés folytatásaként idén is közös ünneplésre hívta az egyházközségek lelkipásztorait és híveit Szent Erzsébet ünnepén. A Gyõrszentivánban tartott ünnepi liturgiát Asztrik fõapát úr vezette.

A gimnáziumban tantestületi konferencia keretében Korányi Margit pedagógus, projektvezetõ szakember tartott elõadást a kompetencia alapú oktatásról. Az elõadás célja az iskolai oktatás átfogó megújításának elõkészítése is egyben.

november 21. A gimnázium Asztrik-termében Villányi László „Valaki majd – ismeretlen költõnõk versei” címû kötetének bemutatójára került sor. A kötetbemutató beszélgetést Komálovics Zoltán tanár úr vezette, közremûködött Mihályi Orsolya színmûvész.

ÚJ MUNKAKÖRÖK PANNONHALMA Polán Hildebrand

nyugalomban

Magyar Szervác

nyugalomban

Fehérváry Jákó

eddigi munkakörei megtartása mellett a Kulturális és Turisztikai Igazgatóság munkatársa

Kerekes Hubert

eddigi munkakörei megtartása mellett a képeslapgyûjtemény õre

A PRÉZESI TANÁCS TAGJAI

2008. október 14-tõl

~ Hortobágyi Cirill, Plácido Guarnieri (Sao Paulo), Halmos Ábel, Korzenszky Richárd, Horváth Dori Tamás, Hirka Antal

15


SZÜRETI BESZÁMOLÓ Bekerült a pincébe az utolsó szüretelőláda is! A fehérborok mára borrá erjedtek, a kékszőlők pedig részesei ama csodálatos átváltozásnak, mikor is a nemes gyümölcslé vörösborrá lesz! Megállunk ilyenkor néhány percre, s ahogy szánkhoz emeljük az újbort tartalmazó kelyhet, szinte filmként peregnek az ültetvények rügypattanástól szedésig eltelt időt felölelő emlékképei. Bizony kalandosra sikerült ez az év az Apátsági Pincészet számára! A tavaszi kikelet a megszokott módon érkezett s az évszak nyárba fordulását csak a naptár lapozgatása tett világossá, kézzelfoghatóvá. A nyárelő mérsékelten meleg maradt, de a tavaszi hónapok csapadékmennyiségét hordozta magában. Ennek köszönhetően az éves átlagos csapadékmennyiség kétharmada július végéig lehullott. Az ekkora kötődött termés lendületesen duzzadt élettel teli bogyókká, fürtökké. A „nagy évjárat” minden ígérete benne volt az év első felében, július 19-én este azonban óriási jégvihar kerekedett a semmiből s jelentős pusztítással söpört végig a borvidéken. Ültetvényeink széldombi termése teljesen elpusztult. A Nyugatról érkező fergeteg diónyi jégdarabokat szállított, amelyek a szőlősorok nyugati oldaláról a teljes levélfelületet leszakították, miközben a szőlőfürtök is maradéktalanul megsemmisültek. Ebben a helyzetben nem maradt más választás, mint a fürtmaradványok eltávolítása a jövő évi termés megteremtése érdekében. Augusztus végére sikerült olyan képet kapnunk, amely azt mutatta, hogy a jövő évi termés valóban biztonságban lesz. Ebben az évben azonban mintegy 13 hektár terméséről kellett lemondanunk, közte a teljes fűszeres tramini ültetvényünkről. A jégpusztítás sávjából kimaradt ültetvények azonban szépen fejlődtek tovább. Augusztusban többször pillanthattuk meg a napkorongot, s a szőlő napról-napra lendületesen közeledett a zsendülés, majd szeptemberre az érés felé. A szüret szeptember 10-én kezdődött a korai fehér fajtákkal és a rosé alapanyagot szolgáltató kékszőlőkkel. Októberre a fehérszőlők a pincébe kerültek, de a hónap – szárazba fordulva – egyre ígéretesebbé tette a közép- és kései érésű kékszőlők fürtjeit. Ezek szedésére a hónap második dekádjában került sor. A már korábban is sok lehetőséget biztosító négy, különböző helyen található dűlőnk – eltérő talajtani-klimatikus adottságaik révén – színesítették boraink íz- és aromavilágát. Most különösen szerencsésnek bizonyult ültetvényeink tagoltsága. Így területeink háromnegyede ép és sértetlen maradt. Ezen ültetvények termése izgalmas borok készítését teszi lehetővé. Fehérboraink savban gazdagok, ami a fajtajelleges aromavilág záloga lehet. Kékszőlőink szép cukorfokot gyűjtve egyszerre gyümölcsösek és jótartásúak. Mély színükkel, karakteres tannintartalmukkal hordóba töltve gazdagodnak tovább!

Palackban az Újbor

ST. MARTINUS CUVÉE 2008 Immáron hatodik alkalommal örvendünk az évjárat első hírnökének Szent Márton ünnepén! Várjuk, hogy kóstolhassuk az újat, s beleláthassunk a legújabb szüreti év ajándékaiba is az Újboron keresztül. Így van ez most is! Ott van a palackban minden, ami rügypattanás óta történt: a korai, de hosszú tavasz a kiegyenlített, csapadékos nyárral és a hosszú, meleg, érlelő ősszel! Újborunk alapjául ezúttal is a királyleányka és a fűszeres tramini párosát választottuk, amelyhez idén a sauvignon blanc társult. A szüret közel azonos időben történt. Egyszerre jelentkezett az aromák kialakulását biztosító izgalmas, karakteres savvilág valamint a hosszú-meleg ősznek köszönhető magas cukortartalom. A három fajta együttállása leginkább a nyárutó gyümölcseinek íz- és zamatvilágát tárja illatban újra elénk. Elsősorban az őszibarack, nyári alma és körte illatvilága köszön vissza. Ízében frissen hat a sokszínű savvilág, amit mintegy 4,5 g maradékcukor terel kedves mederbe. Liptai Zsolt borász 16


Ú J K I A D VÁ N Y O K ANDRÉ GOUNELLE – FRANÇOIS VOUGA Mi van a halál után? Keresztény elgondolások a túlvilágról Napjaink Teológiája Sorozat 11. 2008, 286 oldal, ISBN 978-963-9226-81-4, ára: 3850 Ft Nem gondolom, hogy a halál utáni élet pihenés lenne. Nem statikus módon képzelem el az Országot [...]. Inkább úgy, mint soha véget nem érõ dinamikus folyamatot. Egy tökéletes, a régi ábrázolások paradicsomához hasonlatos világ teljes helyben maradásba és mozdulatlanságba dermedne. Nem jöhetne létre benne semmilyen lendület, semmilyen törekvés, minthogy minden adott lenne. Nem történnék benne semmilyen változás, mivel befejezett és beteljesedett egészet alkotna. Ebben a zárt, örökre egyforma világban lenne valami rémisztõ és elviselhetetlen. Isten megvalósított Országa a pokolhoz hasonlítana. Ki is lehetne írni a kapujára: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” Hogy valóban önmaga lehessen, az Országnak mindig másnak kell lennie, mint amiben élünk. […] Akár élõk, akár holtak vagyunk a földi létezéshez képest, az Ország mindkét esetben úgy jelenik meg, mint a jelenünket irányító jövendõ. André Gounelle (1936-) protestáns családban született, gyermek- és ifjúkorát Marokkóban töltötte. Filozófiát és teológiát tanult, majd Algériában tábori lelkészként teljesített szolgálatot. Dijonban és Nîmes-ben lelkipásztorkodott, ezt követõen pedig egészen 1998-as nyugdíjazásáig Montpellier-ben a protestáns dogmatikai kar tanszékvezetõ tanára volt. Számos mû és szakcikk szerzõje. Életmûvéért a lausanne-i egyetem díszdoktori címmel tüntette ki. Több éven át volt tagja a francia református egyház nemzeti tanácsának. François Vouga (1948-) a németországi Bielefeldben az evangélikus teológiai kar, a Kirchliche Hochschule Bethel Újszövetség-professzora. A korai kereszténység történetének és teológiájának szakértõje. Fontosabb mûvei: Une théologie du Nouveau Testament (2001), Querelles fondatrices (2003), Moi, Paul! (2005). Ebben a kötetben is Szent Pál írásai alapján elemzi az örök élet fogalmát.

JOHN J. COLLINS A Biblia Bábel után Történetkritika a posztmodern korban Napjaink Teológiája Sorozat 10. 2008, 374 oldal, ISBN 978-963-9226-80-7, ára 3850 Ft Az utóbbi néhány évtizedben a bibliakutatás terén bekövetkezett változások nagyjából a posztmodernizmust tükrözik. A korábbi uralkodó paradigma felbomlott, és most „peremvidékrõl érkezõ hangok” élénk kórusa hallatszik. A posztmodern elmélet azonban csak szerény szerepet játszott ebben a fejlõdésben. Nem az iránt érdeklõdöm, milyen a posztmodern elmélet fogadtatása, hanem a bibliatudományt átjáró uralkodó áramlatok érdekelnek, amelyek gyakran a posztmodern atmoszféráról hoznak hírt, még ha nem hatják is át annak elméleti alapjait. John J. Collins a Yale Egyetem teológiai karának professzora, a kritikai Ószövetség-kutatás és egzegézis tanára, a Society of Biblical Literature és a Catholic Biblical Association elnöke. Korábbi könyvei: The Apocalyptic Imagination (1998), Between Athens and Jerusalem (2000), Introduction to the Hebrew Bible (2004).

www.benceskiado.hu Törzsvásárlóknak 15% kedvezmény Online vásárlóknak 25% kedvezmény

17


BENOÎT STANDAERT Megbocsátás és kiengesztelõdés A pannonhalmi bencés közösség lelkigyakorlata Bencés Lelkiségi Sorozat 48. 2008, 168 oldal, ISBN 978-963-9226-79-1, ára: 1750 Ft 2007 januárjában Benoît Standaert tartotta a pannonhalmi bencés közösség éves lelkigyakorlatát. E lelkigyakorlat elmélkedéseit gyûjtötte egybe a magyar olvasók számára. Elõszavában így ír: „A közelmúlt történelme, mindaz, ami az elmúlt évszázad második felében országotokban nemcsak az egyházban, hanem az egyes tényleges közösségekben is lejátszódott, nem ismeretlen elõttem. […] nem léphetek fel ezen dolgok szakértõjeként, s még kevésbé olyan személyként, aki azért jön, hogy megoldja mások problémáit. A feladatot inkább szolgálatnak tekintem: Isten Igéjébõl kiindulva táplálhatom azt a kiengesztelõdési folyamatot, amely már elkezdõdött körötökben, és abból kiindulva, amit Isten kínál, meg tudok világítani néhány szempontot.” A tíz elmélkedésben a szerzõ lépésrõl lépésre vezeti olvasóit a kiengesztelõdés és a megbocsátás lényege felé; párhuzamai, példái elevenen világítják meg mondanivalóját a ma embere számára.

ENZO BIANCHI Nem vagyunk különbek A szerzetesek mint jelentéktelen laikusok A II. Vatikáni Zsinatot követõ években – az ellenállások és nosztalgikus reakciók ellenére – az egyházban jelen lévõ különféle életállapotok felfogása radikálisan megváltozott […]. Nincsenek kiváltságos utak, tökéletesebb életállapotok, amelyek szerzetesek vagy papok számára lennének fenntartva. Csak a szentségre kapott közös meghívás különféle megvalósítási módozatai és a napi Krisztus-követésben keresett tökéletesség léteznek. A „kiváltságos keresztény csoportok” eltûnése magával hozza annak radikális újragondolását is, amit kétértelmû és megtévesztõ kifejezéssel még ma is „sajátosan Istennek szentelt” hivatásoknak neveznek. […] Egy olyan világgal szemben, amelyet egyszerre fenyeget az arctalan tömeggé válás és az individualizmusba való bezárkózás, valóban jel lehet azon férfiak és nõk tanúságtétele, […] akiknek osztozáson alapuló közös élete a szentháromságos kommuniót beszéli el az egyház és a világ jelen idejében.

ABBÉ PIERRE Testvériség A nagy sikerû Istenem… miért? után Abbé Pierre újabb könyve a Bencés Kiadónál. Szabadság, egyenlõség, testvériség: e három szót választotta jelszavául a Francia Köztársaság. Összekapcsolásuk nagy bölcsességre vall. Sajnos a kor történelme a szabadság és az egyenlõség szakadatlan küzdelmének színpadává vált. […] Lényegében a jelszó harmadik eleme, a testvériség teszi lehetõvé, hogy e két, egymással oly nehezen megférõ szélsõség – szabadság és egyenlõség – összekapcsolódjék. A testvériség, amelyrõl a kortárs történelem teljesen megfeledkezett, számomra az a sarokkõ, amelyre felépülhet egy új, köztársasági társadalmi szerzõdés, egyesítve hívõket és hitetleneket, s összekapcsolva a szabadság követelményét az egyenlõség utáni vágyakozással.

18


SCHMAL RÓZA – VARGA MÁTYÁS Szent Miklós gyerekkönyv 2008, 28 oldal, ISBN 978-963-9226-83-8, ára 790 Ft Minden gyerek hamar megtanulja, hogy a Mikulás december 6-án ajándékot hoz. De ki is volt az a Szent Miklós, akinek 4. századi alakja mindmáig ilyen erõsen él tovább közöttünk? Erre a kérdésre szeretne válaszolni a Bencés Kiadó új gyerekkönyve.

IMAGO MUNDI A Bencés Kiadó új karácsonyi és alkalmi képeslapokkal bõvítette "imago mundi" sorozatát. Az új képeslapok (a régiekkel együtt) megtekinthetõk a kiadó honlapján.

A KARÁCSONYI IDŐ LITURGIKUS RENDJE A PANNONHALMI BAZILIKÁBAN DECEMBER 24. SZERDA 18.00 Karácsony ünnepének meghirdetése, I. Vesperás 22.30 Vigília 24.00 Éjféli mise

DECEMBER 27. SZOMBAT és DECEMBER 29. HÉTFŐTŐL 31. SZERDÁIG 7.00 Vigília – Laudes 7.50 Konventmise továbbiakban hétköznapi rend

DECEMBER 25. CSÜTÖRTÖK KARÁCSONY 7.30 Laudes 8.00 Pásztorok miséje 9.00 Népénekes szentmise 10.00 Ünnepi konventmise 12.50 Napközi imaóra 18.30 Karácsony ünnepének II. Vesperása

27-ÉN, SZENT JÁNOS APOSTOL ÜNNEPÉN 9.00 Boráldás igeliturgia keretében

DECEMBER 26. PÉNTEK SZENT ISTVÁN ELSŐ VÉRTANÚ 6.45 Vigília – Laudes 9.00 Konventmise 12.50 Napközi imaóra 19.00 Vesperás

DECEMBER 28. SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA vasárnapi rend DECEMBER 31. SZERDA 18.00 Év végi hálaadás az I. Vesperás keretében 23.00 Vigília – ezt követően Újévi köszöntő JANUÁR 1. CSÜTÖRTÖK ÚJÉV, ISTENSZÜLŐ SZŰZ MÁRIA 7.30 Laudes 9.00 Népénekes szentmise 10.00 Ünnepi konventmise 12.50 Napközi imaóra 15.00-tól 18.00-ig Szentségimádás 18.30 Vesperás JANUÁR 2. PÉNTEKTŐL szokásos napirend 19


ÖSSZEFOGLALÓ A BÉKÉS GELLÉRT ÖKUMENIKUS INTÉZET ÉS GOLDZIHER INTÉZET KÖZÖS TUDOMÁNYOS ÜLÉSÉRÕL 2008. október 16-17. Jóllehet a zárszó mondása, illetve megírása némileg hálátlan föladatnak tûnhetik (ki hallgatja, vagy olvassa fõként – szívesen?), mégis sok mindenkinek hálásak lehetünk. Köszönet illeti a Goldziher Intézet munkatársait, Hausmann Jutta professzorasszonyt, Verebics Petrát, valamint Joób Mátét és Asztalos Richárdot az Evangélikus Hittudományi Egyetemrõl (EHE). Köszönet illeti természetesen minden munkatársunkat a pannonhalmi Békés Gellért Ökumenikus Intézetben (BGÖI), és mindazokat, akik eljöttek és megtisztelték tudományos ülésünket jelenlétükkel. Személyes élményt nyújthatott mindnyájunknak az elsõ napot lezáró kerekasztal-beszélgetés, ahol Gaura Krisna dász (Tóth-Soma László) egy magyar hindu harmonikus hangját képviselte; Raj Ferenc rabbiban egy bölcs, higgadt, ugyanakkor nyugodt, baráti tanítót, igazi atyát ismerhettünk meg, Patsch Ferencben egy ifjú, derûsen komoly és elmélyült jezsuita szerzetest; Myoken Yvon Bec pedig egy buddhista zen mester formabontó lelkületével, franciás lendülettel ragadhatott magával. A beszélgetést nemcsak levezette, hanem megfelelõen elõ is készítette Nagypál Szabolcs gazdag anyagot mozgató elõadása mester és tanítvány kapcsolatáról egyistenhívõ vallási hagyományokban. Két könyvbemutatót is hallhattunk, mindkettõ egyben személyes tanúságtétel volt – az ismertetett mûvek miatt is. Kocsev Miklós református teológus létére egy zsidó rabbi könyvét mutatta be (Edwin Friedman, Nemzedékrõl nemzedékre: Családi folyamatok egyházi és zsinagógai közösségekben), Sitkéry Zoltán és Malik Tóth István pedig egy nem keresztény, részben hindu és buddhista érdeklõdésû kiadó, a Filosz képviseletében beszélt egy mai keresztény tanító mûvérõl (Thomas Keating OCist, Nyitott tudat, nyitott szív: Az evangélium kontemplatív dimenziója). Az elõadások is sok fontos ismeretet nyújtottak: Németh Dávid a lelkigondozás fogalmának tisztázásában segített, Somosiné Tésenyi Tímea történeti bevezetõvel szolgált, Schmelowszky Ágoston lélekgyógyászat és lelkiség párbeszédére tett javaslatokat. Többszörösen világossá vált a téma nagyon is gyakorlati, kézzelfogható, életközeli jellege, mint például Debrecenyi Károly István egyszerre szentírási és élettapasztalatban gyökerezõ elõadásában. Fény derült arra is, így például Sárkány Péter és Tróbert Anett Mária elõadásában, hogy lelkigondozóként, lelkivezetõként nem egyszerûen mi vagyunk a megoldás, a személy felelõsségét nem kerülhetjük ki. Konferenciánk tudatosan a teológia, bölcselet és lélektan olykor különbözõ szempontjait is figyelembe akarta venni. Bölcseletileg az emberkép fontossága, gondolkodás és erkölcs kapcsolata került elõtérbe. Mind a „gondolkodás gondozása” (Sárkány Péter), mind a „gondolkodás praxisa” (Bakos T. Gergely OSB) e tanulsággal szolgál. Új-régi, régi-új utak nyíltak meg elõttünk, elõre jelezve a ránk váró gondolati munkát. A különbözõség, türelem, elfogadás és önazonosság kérdése (Pál Ferenc) már egyértelmûen bölcselet, teológia és lélektan határterületén mozog. Teológiai szempontból továbbgondolásra érdemes a közeg, a háttértudás szerepe, valamint a nagyobb összefüggések rendszerelméleti, kontextuális megközelítése (Németh Dávid, Kocsev Miklós). A keresztény lelkigondozás és lelkivezetés természetesen krisztusi, szentírási út, ugyanakkor ószövetségi is: a szeretet, a kiengesztelõdés és az istengyermekség kérdéseiben van még mit tanulnunk zsidó testvéreinktõl (Raj Ferenc). 20


Mind a lélektant, mind a filozófiát érinti a szabadság és naturalizmus problematikája, valamint az egyes tudományok határaira, illetve tudományosságára vonatozó tudományelméleti kérdések. Lélektan és vallás kölcsönösen gazdagító, de nehézségeket is magában rejtõ kapcsolatáról pedig többször is hallottunk (Schmelovszky Ágostontól , Szilágyi Gyöngyitõl és Kézdy Anikótól). Témánk gyakorlati szempontú megközelítését élvezhettük csöndgyakorlatok (Körmendy Petra), mûvészetterápia (Verba Andrea), valamint misztikus szövegek olvasása (Bányai Ferenc) segítségével is, mûhelymunkák során. Néhány fontos téma szinte átfogta az egész konferenciát, és megérdemelné a további figyelmes párbeszédet: a személyes érintettség kérdése, a vallásos élmény (imádság, lectio divina, stb.); a posztmodern kihívásai és lehetõségei; az elfogadás, a bölcsesség, a sapientia vagy tevékeny szemlélõdés fogalma, illetve gyakorlata. Végül filozófusként engedtessék meg, hogy egy Platón-idézettel zárjam soraimat, a Kharmidész címû mûvébõl. E beszélgetés részvevõi Szókratész, Kritiasz és az ifjú Kharmidész, akik hiába keresték a „helyes gondolkodás” meghatározását, mégis: – Részemrõl semmi akadálya, Szókratész, [– mondta Kharmidész –], hogy varázsszavaiddal minden nap megigézz, amíg csak azt nem mondom, hogy most már megvan bennem a helyes gondolkodás. – Rendben van, Kharmidész, – mondta Kritiasz –, ha így teszel, ez számomra annak bizonyítéka, hogy helyesen gondolkodsz; átadod magad Szókratész ráolvasásának, és többé nem hagyod el õt. – Követni fogom, és nem hagyom el – felelte. – Hiszen rosszul tenném, ha nem hallgatnék rád, gyámomra, és nem azt tenném, amit tanácsolsz. – Én bizony ezt tanácsolom. – Akkor mától fogva ezt teszem. – Hát ti miben sántikáltok? – kérdeztem. – Semmiben – felelte Kharmidész –, már kész is van a tervünk. – Kényszeríteni fogsz tehát – kérdeztem –, és gondolkodási idõt sem kapok? – Kényszeríteni foglak, mivel Kritiasz ezt parancsolja. Ezek után gondold meg, mit teszel. – Itt már nincs helye meggondolásnak – feleltem. – […] Senki emberfia nem ellenkezhetik veled. – Akkor hát te se ellenkezz. – Nem – feleltem –, nem ellenkezem. (Platón, Kharmidész, Euthüdémosz, Budapest, 2006, 176 B-D.) A (filozófus) mestert látjuk, aki „ellenkezik” elfogadni egy új tanítványt – hogy annak szándéka komolyságát próbára tegye. A kezdeti látszólagos negatív eredmények nem szabad, hogy elkedvetlenítsék az újoncot, a beszélgetés pedig a folytatás reményében zárul – ezzel mintegy megadva minden értelmes beszélgetés jellemzõ alakzatát. A megértésre törekvõ párbeszédet folytatnunk kell, s egy folytatás esélye még inkább reménykeltõ tudományos ülésünk esetében, amely (ellentétben Platón mûvével) sok-sok pozitív tanulsággal szolgált. Nagypál Szabolcs és Verebics Petra segítségével összeállította: Gergely atya

21

TERÜLETI APÁTSÁG

CSALÁDÜNNEP A XV. Családkongresszus zárónapja Gödöllőn 2008. november 10. A Családjogi Charta 25., a Humanae vitae enciklika 40. és a Mulieris dignitatem kezdetű apostoli levél kiadásának 20. évfordulója alkalmából megrendezett november 8-i Családünnepen a Pannonhalmi Területi Apátságot huszonegy fő képviselte. Bíró László püspök előzetesen elmondta: „A Családünnepen a pozitívumokra koncentrálunk: örülünk annak, hogy van három jeles dokumentumunk, amelyek a családot védik. Örülünk annak, ami a keresztény közösségben szinte természetesnek tűnik, ám mindent relativizáló korunkban nagy érték: hogy az Egyházban van szilárd tanítás arról, hogy mi a házasság, mi Isten elgondolása a házasságról, mi a férfi és a nő viszonya. A családkonferencia jó eszköz arra, hogy ezek az igazságok átszivárogjanak a házasságok mindennapjaiba. A mai embert fárasztják a fogalmak, de a szépség: a szó, a zene, a művészet által szívéig hatolnak az elvont, mély igazságok.” A Családünnepen Schanda Balázs egyetemi docens „A Családjogi Charta ünneplése” címmel, Tarjányi Zoltán egyetemi tanár „A Humanae Vitae enciklika ünneplése” címmel, végül Tobisch Márta szociális testvér „A Mulieris Dignitatem apostoli levél ünneplése” címmel tartott előadást, majd a családok megerősítéséért tevékenykedő lelkiségi mozgalmak részéről hangzott el egy-egy házaspár tanúságtétele. A programot a Hegedűs-házaspár zongorajátéka, Lázár Csaba, Sudár Annamária és Suha Kálmán verses-zenés művészi produkciója, valamint a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Iubilate leánykarának és Vegyeskarának szereplése tette még ünnepibbé. A nap hálaadó szentmisével zárult, amelyen Bíró László és Spányi Antal püspök, valamint számos lelkipásztor koncelebrált. A hálaadó szentmise homíliájában Bíró László püspök így buzdított: „A mai parlamentek merészelik megszüntetni a természet adta törvényeket; azt gondolják, nagyobbak, mint az Isten. Csakhogy a nem erkölcsi elvek, hanem hatalmi törekvések mentén alakuló ideológiák – mint XVI. Benedek pápa figyelmeztet – mindig is zsákutcába vezettek. Jézus Krisztus, aki nem megszüntetni, hanem beteljesíteni jött a törvényt, soha nem vitte zsákutcába az embert. Ő az út és az igazság, aki az élet teljességéhez vezet. Merjünk újra mellette dönteni, merjük az Ő Egyházának tiszta tanítását követni! Vigyük magunkkal III. Ince pápa legendáját, aki álmában úgy látta, hogy a düledező templom megszilárdításához elég a Ferenc és Domonkos mögött felsorakozott két közösség. Tekintsünk fel Krisztusra, éljünk egységben az Egyházzal, építgessük a családegyházat, hogy Egyházunk valóban a családok családja lehessen!” Mindnyájan, akik ott voltunk, feledhetetlen emlékkel jöttünk haza. Nagy Lajos diakónus 22

BAKONYBÉLI APÁTSÁG

A remény türelmes lépései beszámoló a bakonybéli monostorról Nyár és ősz Az idei bakonybéli nyár a remény jegyében indult. Keresztelő Szent János ünnepén Izsák testvér örök fogadalommal kötelezte el magát Istennek és közösségünknek. Ő az első testvér, aki már Bakonybélbe lépett be. Mostani, saját életéről hozott egzisztenciális döntése monostorunk egzisztenciájának is maradandó oszlopa. Örökfogadalmát és az elköteleződéséből fakadó reményt sokan jöttek el ünnepelni: bencés testvérek és nővérek, családtagok, barátok, szerzetesek, papok és hívek külföldről és Magyarországról. Külön örömünk volt, hogy a püspökszentelésére készülő Fülöp atya is részt vett a fogadalmi liturgián. E napokban monsotorunk az egyetemes egyház kommuniójának látható jelévé vált. Az ünnep múltával a nyár, mint termőre fordult gyümölcsfa, vendégek és feladatok sokaságát ontotta ránk. Levendulaaratás vendégeinkkel, arborétum és Gerence tisztítás regnumosokkal, lelkigyakorlat oblátusainkkal, lelkigyakorlatozó felnőtt csoportok és a bakonyi felhőszakadás elől menekülő cserkészcsapatok... Közben mi is útra keltünk: hittantábor, bérmálkozó tábor, kórustábor... A sok szép és örömteli élmény között egy nagyon fájdalmas. Július közepén, hosszú szenvedés után meghalt Anzelm testvér bátyja, Vásárhelyi Pál. Felesége és két kisfia maradt utána árván. Július 24-én Mátranovákon szomorúan álltunk a koporsó körül, Beer Miklós püspök atya búcsúztatta hittel teli, szép szavakkal. Azután ellobbant a nyár, és érett gyümölcsök sokaságával érkezett az ősz. Még tavasszal ismeretlen vandálok megrongálták a falu határában, a Borostyánkő tetején álló Kálvária szobrokat. Szűz Mária és János apostol szobrát ledöntötték, keresztre feszített Urunkat pedig megdobálták. A bakonybéli egyházközség és falu lelkes tagjai azonban nem ragdtak le a botránkozásnál, hanem példamutató összefogással, társadalmi munkával helyreállították a szobrokat, s a környezetüket is rendbe tették. Október 5-én áldottuk meg a restaurált és újrafelállított szobrokat. Október 9-én, Szent Günter ünnepén Főapát úr diakónussá szentelte szép számú vendégsereg és a bakonybéli közösség jelenétében Izsák testvért. A bakonybéli közösség szolgálata immár egy új diakónus segédletével történik. Október 19-én ismét Főapát úr volt a vendégünk, 15 bakonybéli nagyfiatalt részesített a bérmálás szentségében. Tíz hónapos intenzív felkészülés előzte meg ezt az ünnepet. A fiataloknak – rég megrögzült, de aligha építő szokás szerint – az általános iskola elvégzése után gyakorlatilag megszűnik kapcsolata az egyházzal. Ez a felkészítő egy kapcsolat és közösségépítő kísérlet volt az egyház és a fiatalok között. A közösségépítést folytatjuk a bérmálást követően is. A többi már nem rajtunk múlik. Veni Creator Spiritus... 23


Június 24-én, Keresztelő Szent János születésének ünnepén, Izsák testvér örök fogadalommal kötelezte el magát.

Spirituális útkeresés A tavalyi változások után a Lélek szavára figyelve számot vetettünk a múlttal, s megerősítettük az alapításkor megfogalmazott szándékot, hogy monasztikus közösségként kívánunk élni. Ennek oszlopai: a Lectio Divina, a zsolozsma, és a közösség, mely az asztaltól a munkán át a rekreációig az élet egészét átfogja. Egyik fő törekvésünk a Lectio Divina helyének megtalálása napirendünkben. Eddigi időtartama a vigília és a laudes között rövidnek bizonyult, a közös imádság kezdése hajnali 5 órakor pedig túl korainak. Ezért azt tervezzük, hogy a jövőben 5.30-kor közös Lectio Divinával kezdjük a napot, a reggeli zsolozsma (összevont Laudes és Vigília) pedig 6.30-kor kezdődne. Azt tapasztaltuk, hogy közösségünket leginkább az építi, amit meg tudunk egymással osztani. Érvényes ez a munkával kapcsolatos teveinkre, a belső tapasztalatainkra, a lelkipásztori és lelkigondozói szolgálatunkra és a rekreációs vagy kulturális élményeinkre. Ezért hetente szánunk időt munkamegbeszélésre, kapitulumra és közös rekreációra is. Feladatok tömege és a határok keresése Kicsiny közösségünk Bakonybélben sok kihívással találja szembe magát, amelyek sok feladatot és sokféle munkaterületet vonnak maguk után. Főbb munkaterületeinket az alábbiakban röviden jellemzem. Az épületegyüttes gondozása és felújítása Bakonybélben a lerobbant barokk monostorépület, a szintén amortizált melléképületek és a plébániaépület, a hét hektáros arborétum adottság, Kongregációnknak akkor is kellene 24


velük valamit kezdeni, ha a monostor nem működne. A nagy közösségtől reánk ruházott feladat tehát az épületek felújítása és céljaink szerinti hasznosítása. Elkészítettünk ezért egy koncepció-tervet, ahol kijelöltük az egyes épületrészek jövőbeli funkcióját. E koncepcióhoz kerestünk pályázatot, amelynek elnyerése a megvalósítás anyagi fedezetét biztosítaná (megfelelő önrész csatolásával). Turisztikai tematikájú pályázatunkat – sok közös munkával, jelentős pannonhalmi és szakmai segítséggel elkészült – március 31-én beadtuk, várjuk elbírálását. A lepusztult épületegyüttes (állandó gondok a fűtéssel, vízzel, csatornával, gázzal), valamint a hatalmas ökológiai terület rendbetartása rengeteg munkát és energiát kíván tőlünk. A monostori gazdaság működtetése, kétkezi munka a manufaktúrákban A monostori gazdaság létrehozását két cél motiválta: a közösség saját munkájából éljen meg, valamint a kétkezi munka megbecsülése. E célokat továbbra is magunkénak valljuk. Gazdaságunk még nem kellően eredményes, ezért október 1-től két fővel csökkentenünk kellett alkalmazottaink számát, jelenleg négy alkalmazottal dolgozunk. Termékeink (műtárgymásolatok, gyógynövények, gyertyák) igényes, kézi munkával készülnek, elismertek, ám az értékesített áru mennyisége még kevés. Az elmúlt hónapokban sok energiát fordítottunk a piac bővítésére, a termelés szervezettebbé tételére. Mindannyian végzünk kétkezi munkát is, Anzelm és Izsák a műtárgymásoló műhelyt viszik, Ábel a kert és arborétum gondozásában vesz részt. Lelkipásztori szolgálat A plébánia és a templom szolgálatából mindannyian kivesszük részünket. Anzelm testvér sekrestyés, Izsák a kórus és a bérmálkozó csoport vezetője, diakónusként szolgál a liturgián és a szentségek kiszolgáltatásakor, Ábel plébános, és mindhárman végezzük az igehirdetés és a lelkigondozás szolgálatát. Vendégfogadás Monostorunk egyik fontos szolgálata a vendégek fogadása. Helyet biztosítunk olyanoknak, akik csendre, imádságra, lelkigyakorlatra, rekreációra vágynak. A hely mintha éppen erre teremtetett volna. Úgy gondoljuk, monostorunk jövőjének egyik fontos iránya lesz ez a fajta vendégfogadás. Szellemi munka Ide tartozik a Lectio Divina könyvsorozat és a Borostyánkút folyóirat szerkesztése, a tanári munka a Pannonhalmi Főiskolán, mentálhigiénés szolgálat a Szent Adalbert Otthonban, továbbá a testvérek tanulmányai. Anzelm testvér a lelkigondozói képzést végzi, Izsák testvér pedig a teológiai doktori disszertációját írja. Mindent összevetve hét hektár és kétezernél több négyzetméter beépített terület jut három szerzetesre. Időnként a kimerülés határán vagyunk és azon túl. Célunk a leegyszerűsödés, a határok megtalálása és a szolgálatok megosztása másokkal. Úton vagyunk, a cél világos, de mintha egyszerre kéne több helyen lépni. Advent: időre, alázatra és világos látásra várunk, hogy rátaláljunk és megmaradjunk a remény türelmes lépéseiben. Ábel atya

25

TIHANYI APÁTSÁG

2008. ŐSZ Megvan az ősznek is a maga varázsa. Vannak napok, időszakok, amikor sok a látogató: ilyen például a szüreti vígasság is. Hagyomány, hogy a szüreti menet felvonul az apátsági templom elé, ahol a hatalmas szőlőfürtöt és a kenyeret a templom bejáratához helyezik. Megáldjuk az új termést, majd elénekeljük együtt: „Isten, áldd meg a magyart…” Közben növendékeink Budapesten folytatják tanulmányaikat: Ágoston testvér a Sapientia szerzetesi főiskolán és az ELTE történelem-latin szakán, Jeromos testvér a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. Hildebrand atya visszatért Pannonhalmára: fájó szívvel vettek tőle búcsút a tihanyi hívek és az öregdiákok. Jönnek kirándulócsoportok, iskolás gyerekek, nyugdíjas külföldiek. Egy ilyen kirándulás számomra felejthetetlen emléke, hogy találkozhattunk balatoni „delfinekkel”. Csíkszeredai gyerekekkel és pannonhalmi kísérőikkel kihajóztunk, kimentünk a Sajkodi öbölbe, ahol tett egy kört a hajó. Egyszerre szinte forrni kezdett a víz, és hatalmas busák ugráltak ki a vízből. Bámulva néztük.

Évről évre visszatérő esemény, hogy fölkeresik Tihanyt a Magyarországon élő ukránok csoportjai. Megkoszorúzzák András király és Anasztázia királyné szobrát. Az idén bizánci liturgián is részt vettek Puskás László atya, a munkácsi egyházmegye papja vezetésével. Érdekes találkozások tanúi lehettünk: a szobor mellett ukránul éneklő meghatott társaság mellett elvonuló, színesen öltözött csoport a templom előtt kezd énekelni: ők Ausztriában élő szlovének voltak… Garda-napok: olyan esemény, amely sajtónyilvánosságot is kap. Az ország legkülönbözőbb részéről gyűlnek össze a borrendek képviselői, több száz érdeklődő figyeli a „látványhalászatot”, aminek az idén eredménye is volt, majd fölvonulnak az apátsági templomba, ahol megáldjuk a halat és az új bort. Egyre jobban érzem az ilyen események fontosságát. Sok-sok olyan ember tölti be ilyenkor a templomot, akik talán karácsonykor sem mennek templomba. Hozzájuk kell szólni, nekik kell üzenetet átadni, örömhírt mondani. Utána nagy a sokadalom a Visszhang-dombon, sütik a gardát, szól a zene: igazi népünnepély ez a hétvége. Vasárnap halászléfőző verseny, ugyanott: a munkatársak biztatnak, jövőre nevezzünk be mi is… A Bencés Diákszövetség, együtt a ferences és piarista öregdiákok szervezeteivel minden évben megrendezi a „Kézfogás” néven ismertté vált találkozót a Szent Márton ünnepéhez 26

TIHANYI APÁTSÁG

legközelebbi szombaton. Freund Tamás akadémikus volt az idei összejövetel előadója, Illyési Mátyás atya, a „Képmás” magazin életre hívója pedig a délutáni szentmise főcelebránsa. Szent Ányos ünnepén, november 17-én határon túli vendégeink voltak: a Párkány melletti Kicsind község plébánosa, polgármestere és egy autóbuszt megtöltő zarándok-csoport. Asztrik főapát úr volt liturgiánk főcelebránsa. Eljött az ünnepre Szendi József ny. veszprémi érsek atya is. Az oltárt több, mint harminc pap vette körül. Ebben a szentmisében avatta főapát úr lektorrá Ágoston és Jeromos testvért. Novembertől húsvétig szünetelnek a kiállítások. A Tetőtéri esték előadásait szép számban látogatják az érdeklődők. A következő év előadásainak időpontjai: január 15., február 20., április 24. Az előadások mindig pénteken vannak, januárban és februárban 5 órakor, áprilisban már este 6 órakor kezdődnek. A gyerekek szorgalmasan készülnek a szokásos december 24-i misztériumjátékra. Az Erzsébet-kör asszonyai lelkesen szervezik a hagyományos adventi bazárt: az adományokból sok rászorulót tudnak támogatni. Énekkarunk éppen az adventi áhítatra gyakorol. Tihany ilyenkor, télen a látogató számára csendes, akik azonban itt élnek, bőven kiveszik a részüket a közös munkából. Életünkről, a közelmúlt történéseiről bővebben olvashatnak az érdeklődők a Tihanyi Kalendárium legújabb kötetében. Ismét megjelentettünk egy színes asztali naptárt, fotókkal, Regula-idézetekkel, imaszövegekkel. Januári szentföldi utazásom élményeit egy kis fotóalbumban foglaltam össze: amikor ezt a beszámolót írom, már nyomtatják, s kíváncsian várom, hogy kézbe vehessem. Áldott, szent Karácsonyt kívánok a tihanyi közösség nevében a Hírlevél minden olvasójának: Richárd atya

27

BUDAPESTI RENDHÁZ

A magyar bencések budapesti Tanulmányi Házának életérõl utoljára 2006 nyarán olvashattunk a Bencés Hírlevélben. E sorok írója a Háznak még viszonylag új lakója, így az elmúlt két esztendõrõl nem tud beszámolni. Az elmúlt tanévben többen azzal viccelõdtek, hogy a Szent Benedek Tanulmányi Házat át kellene nevezni „premontrei tanulmányi házzá”, ugyanis 4:2 volt a premontrei növendékek és a bencés atyák aránya. Ettõl a tanévtõl kezdve viszont Maurus házfõnök atya, Gergely atya és a két csornai premontrei szerzetes – Tamás atya és Bertalan testvér – mellett ismét vannak bencés növendék lakói a Háznak, az arány 4:2, de most már a bencések javára! A nyár utolsó napján, augusztus 31-én vasárnap este érkeztünk meg Jeromos testvérrel a Tihanyi Apátságból, ahol augusztus 14-én tettük le egyszerû fogadalmunkat. Tamás atya és én az ELTE Bölcsészettudományi Karán törtélem-latin szakon és mellette a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskolán tanulunk. Bertalan és Jeromos testvérek a „teológusok”: elõbbi szintén a Sapientián, utóbbi a PPKE Hittudományi Karán folytatja tanulmányait. Ezen a napon ünnepelte a kápolna közössége védõszentjét, Szent Szabina vértanúasszonyt. Az ünnepi szentmisét a három csornai premontrei újmisés – Gergely, Tamás és Dávid atya – mutatta be, akik hosszabb-rövidebb ideig lakói voltak a Tanulmányi Háznak. Az Eukarisztia után a kerengõben agapé vette kezdetét, amelyen a hívek közössége nevében Lantos Klára köszöntötte a júliusban pappá szentelt testvéreket. Szeptemberben elkezdõdött a hitoktatás a Tanulmányi Házban. Péntek délutánonként nagyjából ötven óvodás, általános iskolás és középiskolás diák vesz részt a hittanórákon. Tizenegy hitoktató foglalkozik velük, kettesével tartanak egy-egy órát. A hitoktatók áldozatos munkáját ezúton is megköszönjük, hiszen fizetés nélkül tanítják a gyermekeket hitünk igazságaira és az imádságos életre. A fõiskolásegyetemista és a fiatal házas korosztály hét közösségbe szervezõdik: hétköznap esténként tartják az összejöveteleket. Maurus atya hétfõ esténként felnõttek számára Bibliaórát tart: ebben a félévben Szent Pál apostol két Korinthusi levelét olvassák végig, és kapnak hozzá magyarázatot. Maurus atya új ötlete a kéthetente szerda esténként összejövõ „Férfiklub” (csak férfiaknak!): ebben a félévben a Gaudium et spes zsinati dokumentumot beszélik meg. Gergely atya is két Bibliakört vezet. A fiatalok megszólítása, katekézise fontos részének tartjuk a vasárnapi fél tizenegyes „családos misét”: apró gyermekekkel, óvodásokkal és alsó tagozatosokkal van tele a kápolna. Legtöbbször Maurus atya vezeti a liturgiát, alkalmanként pedig Tamás atya. A szentmise cselekményébe a gyermekek és szüleik a bátran zengõ gitáros énekkel és persze az imádságos odafigyeléssel kapcsolódnak be. Ilyenkor külön a gyermekeknek szóló „kérdezgetõs” szentbeszéd van, ebbe alkalmanként Bertalan akolitus-testvér is besegít. Az esti szentmisét Gergely atya tartja, az ének- és zenei szolgálatot felváltva a kápolna hétköznap esti közösségei látják el. Havonta egy alkalommal a vasárnapi kilences szentmisén a fiatalok (bencés öregdiákok) gregorián kórusa énekel. Október második szombatján, a Ház lakóinak és a hitoktatóknak szokásos õszi kirándulásán az ausztriai Zeiselhofba látogattunk el (Ürgemajor, Pozsonytól délre a határ mentén). A majorságban egy kicsi, de szépen felújított kápolna áll, a kápolna igazgatója és egyben az ausztriai magyar bencés birtokok gondnoka, Othmar Amtmann atya volt a vendéglátónk. Ismertette az Ürgemajor történetét és felhívta figyelmünket a kápolna talán Maulbertschtõl vagy Trogertõl származó freskóira. Meglátogattuk a Fertõ-tó partján lévõ Frauenkirchen (Boldogasszony) ferences búcsújáróhelyet is, majd Othmar atya javaslatára a hegyeshalmi határátkelõnél lévõ magyaros csárdák egyikében fogyasztottuk el az ebédet. Az „egy asztal”, de az egész kirándulás nagyon jó alkalom volt a Ház friss lakóinak és hitoktatóinknak összeismerkedésére. Hazafelé betértünk Gyõrszentivánra, Maurus atya korábbi állomáshelyére, ahol a plébániai Irodalmi Kör tagjai tartottak felolvasást, szüreti idõszak lévén, a borról. Megtekintettük és meg 28

BUDAPESTI RENDHÁZ

is csodáltuk a gyönyörûen felújított, Keresztelõ Szent Jánosról nevezett templomot. Kora este értékes beszélgetést és tapasztalatcserét folytattunk a szentiváni plébánia „magjának” egy részével: ki hogyan próbálja megszólítani, hitre nevelni a fiatalokat az iskolában, a plébánián és a különbözõ közösségi programok segítségével (mozi, színjátszó kör stb.). Isten fizesse meg Albert atya és a szentiváni hívek vendégszeretetét, hiszen itt sem maradtunk éhen! Október hónap közepén, egy hétfõ este imádkoztuk-énekeltük el az Istenszülõ Szûz Mária Akathisztosz himnuszát. A Konstantinápoly városát a VII. században az iszlám elhódítástól megszabadító Istenanyát magasztaló éneket minden év októberében a Központi Papnevelõ Intézet növendékeivel együtt énekli szerzetesközösségünk és a kápolna közössége. Az elõénekes idén Zúró József görögkatolikus kispap volt. A himnusz után (kb. egy órás) az ebédlõnkben agapén láttuk vendégül a Budapesten tanuló kispapokat. November 11-én, Szent Márton püspök égi születésnapján, esti ünneplésünket a vesperással kezdtük. Az énekszolgálatot, ezen és a szentmisén is, a Szent Márton Kamarakórus látta el, Lukács atya vezetésével. Az ünnepi szentmise fõcelebránsa az idén pappá szentelt Kelemen atya volt gyõri perjelségünkbõl. Szentbeszédében az evangéliumi szakasz nyomán kihangsúlyozta, hogy azok léphetnek be az Isten országába, akik az irgalmasság cselekedeteit naponta megteszik („Éhes voltam és ennem adatatok…”). Nem elég a formális vallásosság – a vasárnapi szentmisén való részvétel, a pénteki böjt –, hanem teljes szívünket kell adnunk mindennapi munkánkba és embertársaink számára. Non recuso laborem, vagyis nem vonakodom a munkától – hívta fel figyelmünket Kelemen atya Szent Márton jelmondatára. A szentmise után újmisés áldásban részesültek a kedves hívek. Igen örültünk annak, hogy a szentmise után a helyi közösségen kívül a Kamarakórus tagjai, néhány oblátus és obláta meg bencés öregdiák (és Placid atya!) is részt vett az agapén. Isten áldja meg azokat, akik az énekkel és az ételek elkészítésével is igazi ünnepé tették Szent Márton napját! Köszönjük Kelemen atyának a jó értelemben provokatív igehirdetést! December elsõ hetében vagyunk: reggel hatkor laudes és Rorate-mise, zsíroskenyér és tea. A növendékség már a zárthelyi dolgozatokra és a vizsgákra készül, a hittanosok pedig a pásztorjátékra… Ajánlom a Hírlevél olvasóinak honlapunkat: www.szentszabina.hu. Ami friss: a vasárnapi hirdetések, a többi adatot is igyekszünk aktualizálni. Jövõre lesz huszonöt éve, hogy a Tanulmányi Ház elkészült és András fõapát úr megáldotta (1984. szeptember 9.). Készülünk a negyedszázados évfordulóra… Szeretettel várjuk a kápolnába szentmisére, esti vesperásra vagy a fiatalok csoportjaiba a Budapesten tanuló ifjú öregdiákságot és minden kedves érdeklõdõt! Ágoston testvér

A SZENT SZABINA KÁPOLNA KARÁCSONYI LITURGIKUS RENDJE December 24. 06.00 - Laudes és hajnali szentmise 15.00 - a gyermekek pásztorjátéka 18.30 - Vesperás 23.00 - a kápolna kórusának karácsonyi mûsora 24.00 - Éjféli szentmise December 25. 08.00 - Vigília-Laudes 09.00 - Szentmise 10.30 - Gyerekmise 18.30 - Esti szentmise December 26. 08.00 - Vigília-Laudes 09.00 - Szentmise 18.30 - Esti szentmise 29

GYÕRI PERJELSÉG

IMÁDSÁG LUIF OTMÁR O.S.B. TEMETÉSÉN Győr, 2008. október 10. Istenünk, hálatelt szívvel és a feltámadásba vetett hittel állunk testvérünk és rendtársunk, Otmár atya koporsójánál, hogy búcsút vegyünk tőle, és hogy megköszönjük neked szép, elkötelezett, cselekedetekben gazdag, tevékeny életét. „Hálát adunk neked, Urunk, ajándékaidért.” Ezekkel a szavakkal kezdődik diákjainknak az utolsó tanítási órát befejező imádsága. Ezt az imát Otmár atya nemzedékek oktatása-nevelése során maga is számtalanszor imádkozta együtt a fiúkkal. Ezek a szavak most így alakulnak imádságunkban: Hálát adunk neked, Urunk, ajándékaidért: Otmár atyáért és mindazért, amit tőle tanultunk. Neked mondott hálával búcsúzunk tőle mindannyian: rokonai, rendtársai, kollégái, diákjai és mindazok, akik tisztelték és szerették. Kicsengettek. Otmár atya tudta, hogy a csengőszó az órák végén egyformán figyelmeztet tanárt és diákot. Azt is nagyon jól tudta, hogy eljön az a pillanat, amikor majd utoljára szólal meg a csengő; az a csengő, amely már nem csupán figyelmeztet, hanem szólít és hív. Istenünk, most szólítottad testvérünket, magadhoz hívtad őt. Hisszük, hogy már nálad van. Ő maga mondta a műtéte előtt: „Egyedül csak az Istennél vagyok jó kezekben.” A búcsú perceiben hálatelt szívvel, szeretettel tekintünk végig testvérünk egész életén, s így köszönjük azt meg neked, Istenünk. Otmár atya útja a Nyugat-Dunántúlról, a szelíd zsirai dombok közül Sopronon át vezetett a Szent Hegyre, Pannonhalmára. Istentől számos ajándékot kapott: jó egészséget, tehetséget, testi és lelki erőt, mély keresztény hitet, s ezekkel szép és kiegyensúlyozott élete során jól sáfárkodott. Egy természettudós alaposságával figyelte, tanította, nevelte, mint fiatal fákat nyesegette a rábízott fiúkat, és közülük nagyon sokat elkísért életük egész útján. Amikor a bencés közösségben megkezdte noviciátusát, már egy éve elvették a rend minden iskoláját, s alig hogy 1950-ben letette első fogadalmát, elrabolták a bencés kongregáció apátságait és rendházait, létszámában is megcsonkították a közösséget. A visszakapott két iskolára, a pannonhalmi és a győri gimnáziumra szűkült a rendtagok működési területe. Mivel Otmár atya életére mindvégig jellemző volt a bencés állhatatosság, a stabilitás, életének közel hat évtizedében Pannonhalma és Győr lett az otthona, a két iskola és az azokhoz kapcsolódó diákotthon lett a munkaterülete. Ezekben tevékenykedett jól felkészülten, csendesen, következetesen. Az egyszerű rendtag, a „közlegény” élete felelt meg számára a leginkább, bár rövid ideig házfőnök is volt, helyettesként vagy igazgatóként vállalta iskoláink vezetését is. Kiemelkedő tevékenységéért többször kapott kitüntetést, amelyet soha nem személye elismerésének tekintett, hanem rendi közössége megbecsülésének. Korán kezdődő súlyos betegségében 18 éven át példaadó türelemmel vett részt Krisztus szenvedésében. Nyugdíjas éveiben ebben a templomban végzett lelkipásztori munkát. Szívügye volt győri iskolánk sporttelepe, és ott Névtelenként a „világnak azon a parányi pontján évről évre új lapot írt a virágaival egy Kódexbe, amelyet még a leglassúbb személyvonat ablakából sem olvashatni tovább egy-két másodpercnél. De aki olvasta, sosem felejti el.” – ahogy Rónay György írta. Otmár atya nemcsak a katedrán nevelt. Egész élete, ahogyan munkáját végezte, ahogyan a betegség súlyos keresztjét hordozta, tiszteletet parancsolt, mindannyiunk számára követendő példa volt. Mennyei Atyánk! Kezedbe ajánljuk Otmár testvérünk lelkét, bocsásd meg vétkeit, öleld őt magadhoz, hisz egész életében téged keresett, testvéreiben, diákjaiban – akikkel mindig szeretetben találkozott – neked szolgált. Töltsd be gazdag szívét Szent Fiad békéjével és soha el nem múló, végtelen örömével. Mert egész életén át sokakat oktatott az igazra, a jóra, a szépre, a tanítást befejező imádság szavaival kérünk, szerető Atyánk: Add, hogy amit tőle tanultunk, „neved dicsőségére, embertársaink és a magunk javára fordíthassuk!” Ámen. 30

SZENT BENEDEK LEÁNYAI TÁRSASÁGA

ESEMÉNYNAPTÁR Szeptember 7.

Veni Sancte – tanévnyitó szentmise az alpári és az újfalui templomban. Az idei tanévben az alpári és újfalui egyházközségek új plébánosa, Kéri Vencel atya, valamint Benedikta és Mária nõvérek végzik a hitoktatás szolgálatát.

Szeptember 8.

Oblátáink lelkinapja a kolostorban

Szeptember 15-19.

Rendi lelkigyakorlatunk Somorjai Ádám atya vezetésével, amelynek vezérgondolata a Szentírás volt.

Szeptember végén

Elkezdõdtek a templomfelújítás munkálatai. Szentmiséinket a régi kolostor „piros folyosóján” tartjuk, a régi idõket idézõ hangulatban.

Október 13.

Obláta-lelkinap

Október 21.

Alapítónk, Berecz Skolasztika testvér halálának 76. évfordulója

November 6.

Richárd atya elõadása kolostorunkban „A magyarság lelkiállapota” címmel

November 12.

Berecz Skolasztika testvér születésének 110. évfordulója

November 18-21.

Oblátusközösségünk évi lelkigyakorlata vendégházunkban, Kühár Ede atya elmélkedéseivel

November 21.

Obláció és felajánlás-megújítás szentmise keretében

November 26.

Alapító bencés lelki igazgatónk, Kühár Flóris atya halálának 65. évfordulója. A mennyei hazába költözött alapítóinkról minden alkalommal közös imában emlékezünk meg a kriptában, közbenjárásukat kérve.

November 29.

Adventi gyertyagyújtással köszöntöttük a karácsonyi elõkészület szent idejét.

December 8.

Obláta-lelkinap

December közepe

A templomfelújítás ács- és kõmûvesmunkái befejezõdtek. A burkolás munkálatai folynak.

Oblátus-lelkigyakorlat és obláció Tiszaújfalun November 21-e az oblátusok hagyományos ünnepe Szűz Mária bemutatásának emléknapján. Ehhez kapcsolódóan tartották éves lelkigyakorlatukat a kolostorunkhoz kapcsolódó Szent Skolasztika Oblátusközösség tagjai. A közel három napos lelki töltekezést Ede atya vezette tartalmas elmélkedéseivel. A lelkigyakorlat végén ünnepi szentmise keretében oblátáink megújították felajánlásukat és egy oblátus csatlakozott a közösséghez: Gréczi Antal Márton testvérünk oblációt tett. Az egyszerű, szép szertartás, és a közösen elköltött reggeli után Istennek hálát adva, feltöltődve, megerősödve keltek útra világban munkálkodó testvéreink, hogy az itt kapott kegyelmeket ott kamatoztassák, ahol leginkább szükség van rájuk. 31

SZENT BENEDEK LEÁNYAI TÁRSASÁG

A templomfelújítás munkálatairól Az elmúlt negyed évben mindennapjaink fontos részévé váltak a felújítás munkálatai. Szeptembertől a bontás, „rombolás” látványos heteit éltük, melynek során bebizonyosodott, hogy nem elegendő a templomtető egy-egy gerendájának cseréje, illetve megerősítése; a teljes tetőszerkezetet újra kell ácsolni. Lenyűgöző látványt nyújtott a 10 méteres gerendák le- és feldaruzása. A régi gerendák ép részeinek újrahasznosítása és eszmei értékük megbecsülése végett az új sekrestye bútorai készülnek majd belőlük. Ma már az új – a korábbi pala helyett hódfarkú cseréppel borított – templomtető képe fogadja az érkezőt. Elkészültek a bővítések és átalakítások is: Új sekrestye épült az oratóriumhoz, megszüntetve a kripta külső lejáratát, amelynek helyén a kripta is bővült. A kórus megnövekedett pár négyzetméterrel a mellvéd átalakításával, a szentély szintje is tágasabb lett. Megvalósultak a villamos felújítás és a fűtéskorszerűsítés tervei, a megfelelő szigetelés és szellőzés megoldása. Készül a nyílászárók cseréje, felújítása; s egy új üvegablakkal is gyarapodik az épület, amely Szent Benedek atya keresztjét ábrázolja. December folyamán a padló mészkőburkolásán dolgoznak a mesterek. összeállította: Ágota nővér

BENCÉS HÍRLEVÉL • A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja • Megjelenik negyedéveként • Kiadó: Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Fõapátság • Felelõs kiadó: Dr. Várszegi Asztrik fõapát • Szerkeszti a Fõapáti Hivatal, fõszerkesztõ: Hortobágyi T. Cirill • Levélcím: Fõapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. • E-mail: [email protected] • Megrendelhetõ a szerkesztõség címén. • Nyomdai munka: Pénzes Nyomda, Gyõr. 32

BENCÉS HÍRLEVÉL X. SZENT MÁRTON MA. évfolyam 4. szám tél

Recommend Documents