Belvároshoz közeli lakóterületek társadalmi átalakulása

ÉLETMINİSÉG-LAKÓKÖRNYEZET-REKREÁCIÓ _______________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Berényi B. Eszter1 Belvároshoz közeli lakóterületek társadalmi átalakulása 1. Bevezetés Az urbanizációs ciklus és gazdasági szerkezetváltás elırehaladtával a városok és különösen az egykori szocialista államberendezkedés városai új fejlıdési irányba indultak el. Az addig állam által rögzített „játékszabályok” fellazultak és a piaci mechanizmusok, valamint spontán társadalmi áramlások vették át a vezetı szerepet. Ennek eredményeként a szuburbanizáció megindulását követte a dezurbanizáció folyamata, amely az egyébként is leromlott belvárosokhoz közel fekvı, gyakran komfortfokozattal nem rendelkezı területek további leértékelıdését és népességvesztését vonta maga után. A gazdasági szerkezetváltás, a tercierizálódás elırehaladása, valamint az új társadalmi életformák (dinkie, yuppie) elterjedése azonban hozzásegítette a leromlott lakóterületek újraintegrálódását a város szövetébe és vérkeringésébe, amelyet természetesen a városvezetık által kidolgozott felújítási programok tovább erısítenek. A kissé rejtélyesen megfogalmazott cím: „Belvároshoz közeli lakónegyedek társadalmi átalakulása” fogja meg talán a legjobban és legtömörebben azt a folyamatot, amelyet napjainkban meglehetısen sokat lehet hallani ilyen-olyan összefüggésekben. Ez a folyamat ill. fogalom pedig a dzsentrifikáció. Összefoglalóm ezen fogalom definiálását tartalmazza, valamint olyan külföldi és hazai példák felvillantását, melyek alkalmasak a folyamat tanulmányozására. 2. A dzsentrifikáció fogalma A dzsentrifikáció fogalmával és a jelenséget leíró folyamattal az 1970-es, 1980-as években kezdtek el foglalkozni, fıleg szociológusok Észak-Amerika, majd Nyugat-Európa nagyvárosaiban. A rendszerváltozás bekövetkeztével azonban begyőrőztek a folyamatok a volt szocialista országokba is, így jelentıs kutatások indultak el az egykori NDK városaiban (pl. Magdeburg, Erfurt [FRIEDRICHS, J. - KECSKES, R. 1996]) és immáron hazánkban is. A nemzetközi szakirodalomban a dzsentrifikáció fogalmára több definíció lelhetı fel, attól függıen, hogy mennyire tágan értelmezik az egyes kutatók a jelenséget (DANGSCHAT, J. S. VON 1988; FRIEDRICHS, J. 1996; FRIEDRICHS, J. - KECSKES, R. 1996; HAMNETT, CH. 1991). A szerzık definíciói abban azonban megegyeznek, hogy a dzsentrifikáció egy olyan komplex, több dimenziós fogalom, amelynek eredményeként megvalósul egy leromlott, rossz fizikai, társadalmi, szociális jellemzıkkel bíró terület megújulása. Ez a területi megújulás olyan négy dimenzió mentén megy végbe, amely magában foglalja egy városrész területén folyó élet minden szegmensét. Egyrészrıl szól a folyamat a fizikai megújulásról, amely a rossz állapotú, gyakran komfortfokozat nélküli, többnyire kis alapterülető lakások felújítását, megújítását, továbbá a közterek rendezési és infrastrukturális átalakítását, felújítását foglalja magában. A fizikai megújulás eredményeként természetesen megnövekedik a terület gazdasági értéke, amelynek következtében a városi lakáspiac vérkeringésébıl addig kizárt lakások újra, értéküknek megfelelı szinten kerülhetnek vissza a körforgásba. A pozitív változások eredményeként pedig a társadalom is egyre nagyobb érdeklıdést mutat a városrész iránt, és 1

Berényi B. Eszter Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék, Budapest E-mail: [email protected]

53


elkezdik felfedezni a területet a magasabb jövedelemmel, társadalmi státusszal rendelkezı rétegek, így az addig alacsony jövedelmő, hátrányos helyzető rétegek helyét átveszik a magasabb jövedelmő rétegek. A társadalmi és gazdasági átalakulás maga után vonja a terület imázsának, kulturális jellegének átalakulását is, hiszen a megváltozott társadalmi összetétel maga után vonja a területen mőködı szolgáltatási tevékenységek átalakulását, amely tovább hat a terület gazdasági átalakulására, hiszen egyre több olyan szolgáltatási egység fog megtelepedni a területen, amely a megváltozott társadalom igényeit elégíti ki. Ez pedig hozzájárul a területi imázs teljes átalakulásához, mivel az addig rossz állapotú épületállománnyal és negatív társadalmi jellemzıkkel bíró, alapvetıen lakófunkcióval rendelkezı terület átalakult egy felújított, attraktív, szolgáltatási funkciókkal bíró, jól szituált társadalmi rétegekkel bíró területté. A társadalom átalakulását modellezni próbáló kutatók az ökológiából vett folyamatokat és fogalmakat felhasználva az 1. ábrán látható inváziós-szukcessziós-ciklus-modellel írták le.

1. ábra Az inváziós-szukcessziós ciklus modellje (DANGSCHAT, J. S. VON 1988)

A modell lényege a következı. A városrész társadalmának kicserélıdése két ciklusra és három nagy fázisra bontható, amelyben három társadalmi réteg vesz részt. Az eredetileg a városrészben élı lakosság, amelyek többnyire alacsony jövedelmő, idıs, gyakran etnikai megkülönböztetésben részesülı emberek. A pionírok, akik többnyire fiatal, 18-25 év közötti, nem túl magas jövedelemmel rendelkezı, jórészt egyetemista réteg. A dzsentrik pedig idısebb, 25-44 év közötti, magas iskolai végzettségő, magas jövedelmő, többnyire gyermektelen párok. A társadalom kicserélıdésének elsı ciklusában a pionírok részaránya kezd megnövekedni a területen, hiszen a terület által nyújtott lehetıségekkel jól ki tudják elégíteni az alacsony jövedelmükbıl következı viszonylag alacsony igényszintet. Mivel a részarányuk folyamatosan növekszik a területen, a szolgáltató funkciók egyre inkább az általuk támasztott igényeket próbálják kielégíteni, amelynek eredményeként a terület korábbi pusztán lakófunkcióval rendelkezı imázsa elkezd átalakulni, és megjelennek azok a szolgáltatási egységek, amelyek a fiatal, egyetemista rétegek életviteléhez kapcsolódnak. Tehát elindul a terület gazdasági átalakulása. Mivel a beköltözött pionírok magasabb

54


jövedelemmel rendelkeznek, mint az eredetileg ott lakó társadalom, ezért az ı részarányuk szép lassan elkezd csökkeni. A gazdasági átalakulás és felértékelıdés következtében egyéb szereplık (befektetık, magasabb jövedelmő rétegek) is érdeklıdni kezdenek a terület iránt. A területen elindul egy fizikai megújulás is, amely maga után vonzza a magasabb társadalmi státuszú rétegek (dzsentrik) beköltözését. A terület gazdasága követi az ı igényszintjük kielégítését is, amely magasabb jövedelmi szintbıl adódóan magasabb, mint az eredetileg ott élı lakosság ill. pionírok igényszintje és jövedelme. Ennek eredményeként már sem a pionírok, sem a helyi lakosság nem tudja megfizetni a tercier szektor által nyújtott szolgáltatásokat, így ık is a terület elhagyására kényszerülnek. Összességében tehát elsı lépésben a helyi lakosság lecserélıdött a pionír lakosságra, amely elindított egy olyan gazdasági, fizikai változást, amelynek eredményeként megújult a terület. Ennek következtében azonban, második lépésként, újabb társadalmi kicserélıdés ment végbe a pionírok és dzsentrik viszonylatában. Az elızıekben felvázolt modell azonban két problémát rejt magában. A modell sosem lett paneladatokkal, vagy hosszú idısoros adatokkal tesztelve, kizárólag egy idıpontra vonatkozó keresztmetszetet vizsgáltak. Ennek következtében a folyamat lefutását a keresztmetszetvizsgálatok adataiból becsülték meg. A másik probléma a pionírok és dzsentrik definíciójával kapcsolatos, mivel nem kezeli a modell külön azt a tényt, hogy a pionírok egy idı után dzsentrikké alakul(hat)nak át. Mindazonáltal a modell alkalmas kutatási kiindulásnak, amelyhez hozzárendelve az egyes területekre jellemzı sajtosságokat az adott területre jellemzı módosított modellt állíthatunk fel. 3. Esettanulmányok A területek négy jellemzı mentén történı átalakulásának bemutatására a keletnémetországi Drezdában található Äußer Neustadt példája a legszemléletesebb és a magyarországi kutatásokhoz a legjobban felhasználható, mivel 1990 elıtt hasonló keretfeltételek között mőködött a város gazdasága és társadalma, mint hazánk városaié, továbbá a rendszerváltozást követı idıszakban is hasonló folyamatok játszódtak le bennük. Äußer Neustadt Drezda belvárosához közel található az Elba bal partján. A terület épületállománya – hasonlóan Budapest belsı területeihez – többnyire a XIX. század végén, XX. század elején épült, ez a beépítés azonban meglehetısen inhomogén volt, a helyi társadalom sokszínőségének megfelelıen, mivel a területen egymás mellett éltek a munkások, kereskedık, hivatalnokok, mővészek, polgárok. A szocialista idıszak szemléletmódjának megfelelıen a panelházas építkezés került elıtérbe. Ennek eredményeként a terület épületállományába való befektetések elmaradtak, amely a teljes lepusztuláshoz, és leromláshoz vezetett. Jóllehet már a 1970-es évektıl dolgoztak ki terveket a felújításra vonatkozólag, ezek a tervek azonban csak egy-egy háztömböt érintettek. A teljes terület felújítását magában foglaló tervek csak a rendszerváltozás után születtek és valósultak meg. Olyannyira, hogy 2003-ra csaknem 100%-ban megvalósult a terület fizikai megújulása, amely egyrészrıl a lakások felújítását és modernizálását foglalta magában, másrészrıl pedig a közterek rehabilitálását. A fizikai megújulás természetesen pozitív folyamatként maga után vonta a népességcsökkenés megtorpanását, majd növekedésbe való átfordulását. Míg 1990ben az üresen álló lakások aránya 29% fölött volt, addig ez az érték 2003-ra lecsökkent 5% alá, amely azért is figyelemreméltó érték, mivel Drezda egészét tekintve 13,6%, és a kisebb városrészeket vizsgálva is több helyen 20% fölött van ez az érték.

55


A fizikai megújulás maga után vonta a társadalmi összetétel változását is. A beköltözı társadalmi csoportok fı jellemzıje ugyanis a magas jövedelem és fiatal korszerkezet. Míg a 18-44 év közötti korcsoport aránya 1990-ben 30% volt, addig ez az arány 2003-ra 51,2%-ra növekedett. A jövedelmeket tekintve pedig a lakosság 21%-át képviselik azok a csoportok, amelyek több, mint 2000 eurós havi jövedelemmel rendelkeznek. A társadalom századfordulóra jellemzı színes összetételébıl pedig a diákok, hivatalnokok és mővészek magas – csoportonként 20-30% körüli – aránya maradt meg, mint Äußer neustadti jellegzetesség. A gazdasági átalakulás is végbement a területen. A dezindusztrializáció alapvetıen jellemzı a területre, jóllehet egy-egy ipari létesítmény továbbra is megtalálható a területen, de ezek kisebb, könnyőipari összeszerelı üzemek. Többségében azonban a szolgáltató funkció az, ami megerısödött a területen, ezen belül is a szépségipar, vendéglátás, reklám és médiatermékek forgalmazásával foglalkozó üzletek, vállalkozások, könyvesboltok, valamint a kreatív szakmákat (építészet, tervezés, média, kézmővesség) őzı társadalmi rétegek többsége. A felújítás hatására a terek, épületek kialakítása, az utcakép is megváltozott. A területen többségében vannak a kerthelyiséggel ellátott vendéglátóipari egységek, valamint az olyan kézmőves üzletek, amelyekben az itt lakó, élı mővészek adják el saját maguk által tervezett és készített tárgyaikat. Ennek teret adván alakították ki több háztömböt is átépítve a „Kunstpassage”-t, amely hozzájárult ahhoz a szemlélethez, hogy az épületek felújítása és az új épületek építése során is a burkolatokkal bohókás, színes világot próbáltak teremteni a befektetık, amely alkalmazkodik az itt élı társadalom hangulatvilágához. Összességében egy új és vonzó arculattal és társadalmi, gazdasági jellemzıkkel bíró területté alakult át az az Äußer Neustadt, amelyre az 1990-es évek elején a rossz fizikai állapot és a lakosság elvándorlása volt jellemzı. Budapesten hasonló folyamatokkal a belvároshoz közel fekvı területeken, a belsı lakóhelyöv kerületeiben találkozhatunk. Ezen belül vizsgálódásaim fı területe a BelsıTerézvárosra, Belsı-Józsefvárosra, Belsı-Ferencvárosra és a Magdolna-negyedre terjed ki. Ezek közül is Belsı-Ferencvárost szeretném kiemelni. A vizsgált mintaterület két városrendezési körzetet foglal magában, amelyet a Duna-part, Kinizsi utca, Üllıi út, Kálvin tér, Vámház körút határol, gerince pedig a Ráday utca. A drezdai területhez hasonlóan, az itt található épületállomány nagy része is a századforduló során épült, amelyet a szocialista városvezetés elhanyagolt, ezért a házak meglehetısen rossz állapotban voltak a rendszerváltozást követıen. Ezt a helyzetet tarkította, hogy míg a bérlakások aránya 1990-ben még 90% fölött volt ezen a területen, 2001-re ez az érték lecsökkent 15%-ra, amely megnehezíti a városvezetık beavatkozási lehetıségeinek mozgásterét, vagyis a felújítási tevékenység sokkal inkább a magántıke beruházásainak ütemében tud haladni. A befektetık beruházási kedve azonban ezen a területen meglehetısen nagy, aminek eredményeként az épületállomány jó része fel van újítva. A 2001-es népszámlálás adatait tekintve pedig azt mondhatjuk, hogy valamifajta társadalmi változás is elindult, hiszen a fiatal korú korosztály aránya 42%-ra a középkorú korosztályé pedig 25% -ra növekedett a korábbi adatokhoz képest. A diplomások aránya is meglehetısen magas (20%), továbbá alacsony munkanélküliségi rátával (2,8%) és magas vállalkozási rátával (7%) rendelkezik a terület, utóbbi nagy részben a Ráday utcában koncentrálódó vendéglátóegységeknek és egyéb üzleteknek köszönhetı. A 2007 nyarán végzett kérdıíves felmérés elsıdleges, nyers eredményeit is figyelembe véve azt lehet mondani, hogy megnıtt a társadalom egyes rétegeinek az érdeklıdése a terület iránt. Ezt támasztja alá az 1999 után a területen lévı lakásokba beköltözık magasabb, mint 33%-os aránya. A beköltözık jó része (38%) Budapesten belülrıl költözött a területre, de jelentıs (27%) a kerületen belüli ideköltözık aránya is. A fı okok között pedig, amelyek arra

56


vonatkoztak, hogy miért választották ezt a területet lakhelyül a munkahely, családok, barátok közelsége, valamint a jó közlekedési kapcsolatok szerepeltek. Az ,,Ajánlaná-e Ön ezt a városrészt egy jó barátjának, hogy költözzön ide?’’ kérdésre a megkérdezettek 80%-a pozitívan nyilatkozott. Az okok között pedig nagy szerepet játszottak a jó közlekedés, a központi fekvés, a belvárosi jelleg, a jó kulturális/szórakozási lehetıségek, valamin a fejlıdés. Természetesen a válaszadók 20%-a felvázolta a terület negatív jellemzıit is, amelyek közül a legnagyobb hangsúlyt a zaj, a szemét és a rossz közbiztonság kapta. A fentiekben felvázolt nyers adatokból kiderül, hogy a kiválasztott mintaterületen látványos változás indult el. A kutatás elsıdleges céljai között szerepel ezen elindult változások négydimenziós voltának feltárása, a további területek hasonló módon történı elemzése, majd a mintaterületek eredményeinek összehasonlítása és tipizálása oly módon, hogy az valamiképpen beilleszthetı legyen a külföldi szakirodalomban fellelhetı fogalom- és modellrendszerbe. Irodalom DANGSCHAT, J. S. VON 1988: Gentrification: der Wandel innenstadtnaher Wohnveirtel – In: Friedrichs, J. (Hrsg.): Soziologische Stadtforschung. Sonderheft, 29, Westdeutscher Verlag, Opladen, pp. 272-292 FRIEDRICHS, J. 1996: Gentrification: Forschung und methodologische Probleme – In: Friedrichs, J. – Kecskes, R. (Hrsg.): Gentrification, Leske + Budrich, Opladen, pp. 13-40 FRIEDRICHS, J. – KECSKES, R. (Hrsg.) 1996: Gentrification. Leske + Budrich, Opladen HAMNETT, CH. 1991: The Blind Man and the Elephant: The Explanation of Gentrification – In: Weesep, J. van – Musterd, S. (Hrsg): Urban Housing for the Better-Off: Gentrification in Europe, Stedelijke Netwerken, Utrecht, pp. 30-51

57

Belvároshoz közeli lakóterületek társadalmi átalakulása

Recommend Documents