Békési
Harangszó
XVI. évfolyam 1. szám – A BÉKÉSI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG DÍJTALAN IDŐSZAKI HÍRADÓJA – 2015. húsvét
Igék az ünnepre Húsvét ünnepe Krisztus mondja: Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai, (Jel 1,18) Lekció: 1Kor 5,6-8 • 1Sám 2,1-10 • Textus: Mk 16,1-8 A nép, amelyet magamnak formáltam..., hirdesse dicséretemet. (Ézs 43,21) Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. (Lk 10,21) Húsvét 2. napja Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? (Lk 24,26) Lekció: ApCsel 10,34-43 • 2Móz 15,1-11 • Textus: Lk 24,13-35 Mert ezer esztendő előtted an�nyi, mint a tegnapi 6. hétfő nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. (Zsolt 90,4) Krisztus mondja: ...Én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkönörökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. (Jel 1,17-18) Hubert (Huybrecht) és Jan van Eyck testvérek: Genti oltárkép részlet – A Bárány imádása
Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!
Békési
szerkesztői oldal
2015. húsvét
Szerkesztői jegyzet
Kedves Olvasó!
2015 húsvétján ebben az évben először kerül az Önök kezébe a Békési Harangszó és annak iskolai melléklete. Kissé félve fogtam a szerkesztéshez, hiszen úgy éreztem, hogy három hónap alatt nem történtek olyan eget verő nagy dolgok a gyülekezetben. Ahogy egy papíron összeírtam, hogy mi kerüljön be a Harangszóba, örömmel láttam, hogy van miről írni. A Húsvét a számvetés, és egyúttal a megtérés lehetősége. Krisztus szörnyűséges kereszthalála elgondolkodtat. A mostani meditációm igei alapját egy kedves ismerősömtől kaptam: „Uram, hadd szálljon hozzád esedezésem, tégy értelmessé igéddel! Jusson színed elé könyörgésem, ígéreted szerint ments meg engem!” (Zsolt 199,169-170) Isten igéje tesz értelmessé, az Igén keresztül értjük meg, hogy miért kellett eljönnie Jézusnak. Meg kell értenem viszont, hogy megtérés, a gondolkodásmód megváltozása nélkül nem ismerem meg helyesen Isten munkáját. Ha ragaszkodok a saját nézetrendszeremhez, ellenségévé válok Istennek. A nemes lélek így alakul ki: nyitottság és értelem kell Isten munkájával kapcsolatban. Ha a szíven nyitott, az Úr elé száll az esedezésem. Az Úr nem süket, hogy ne hallgatna meg, hanem a mi bűneink választanak el minket Istentől – fogalmazott az egyik próféta. Megment az Úr – erre ígéretet kaptunk, ebben az ígéretben megkapaszkodhatunk. Ez a húsvét üzenete is, az üres kereszt és az üres sír megnyitotta az utat Istenhez. Legfőbb ideje ezt a kegyelmet elfogadni. Jelen lapszámunkban olvashatunk a presbitérium munkájáról, valamint a gyülekezet eseményeiről. Az évfordulókat kihasználva elgondolkodhatunk református identitásunkon. Áldott emlékű lelkészünk, Cs. Kiss Andor írása Isten bűnnel kapcsolatos megoldását mutatja fel nekünk, de elolvashatjuk Molnár Máté teológusunk virágvasárnapi prédikációját is. Elgondolkodtató írást kaptunk egy másik kedves ismerőstől, Laskoti Zoltán lelkész úrtól Kárpátaljáról. Legyen áldás az olvasón!
Húsvét ünnepe mindig is a hit próbájának az ünnepe volt. A húsvéti nyitott sír próbára tette a sírhoz siető asszonyok, a Feltámadottal találkozó tanítványok és a feltámadás tényével szembesülők (katonák, zsidó vezetők) hitét. S próbára teszi a feltámadásról szóló evangélium azóta is évről évre a hitet, egyházon belül és kívül, amiről lehet vitatkozni, azt lehet kétségbe vonni, vagy éppen róla tudomást nem venni. Mit sem változott tehát a világ 2000 év óta, amikor húsvétot megelőzően odáig fajult a helyzet, hogy a korábban ezrek által hozsánnával kísért Messiás királyt néhány nap múlva egyetemlegesen elutasítják, kicserélve őt egy rablógyilkosra. Így írt erről János evangélista: „Ekkor újra kiáltozni kezdtek: Ne ezt, hanem Barabbást! Ez a Barabbás pedig rabló volt.” (Jn 18,40.) Az elmúlt hetek, hónapok világszerte megerősödő keresztyén üldözései, s ezen belül Európa egyre erősödő egyházellenessége különösen is hangsúlyossá teszi számunkra azt a tényt, hogy mennyire fontos hitünkről bizonyságot tenni, azt nyíltan vállalni, még ha ellenszenvvel, sok esetben Barabbást-választó indulatokkal is kell szembesülnünk. Hitünk melletti kiállásunk, annak életünkön is tükröződő üzenetei jótékony hatással lehetnek környezetünkre, még ha
Mucsi András szerkesztő
Harangszó
2. oldal
ennek eredményei nem azonnal mutatkoznak meg. A Nagypénteki sátáni színjáték, a Barabbást-választó indulatok után mindössze 2 napnak kellett eltelnie, hogy a „harmadnapra feltámadok” jézusi próféciából valóság legyen. Valóság. – Arra biztatok mindenkit, hogy minél többet ízlelgesse ezt a szót. Mert ma sok minden csak annak tűnik. Gyermekeink egyre inkább egy virtuális világban élnek, ami köszönő viszonyban sincs a valósággal. Márpedig a hit a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Ne mondjuk le erről az igényünkről: képviseljük családunkban, közelebbi-távolabbi környezetünkben a húsvéti valóságot, Krisztus feltámadásának jó hírét, Akiben és Aki által ma is újjá lehet lenni: Barrabbást kiáltókból, keresztyén üldöző Saulusokból hitvalló tanítvánnyá válni. Legyen hát húsvéti ünneplésünk és az azt követő hétköznapjaink ennek a valóságnak a részévé! Katona Gyula lelkipásztor
Jézus tanítványa az lehet, aki vállalja őt A nagypénteki békési református istentiszteleten Hajdú Gábor teológus Péter tagadása kapcsán arról beszélt, hogy Jézus tanítványainak és barátainak nem lehet köze az ő ellenségeihez. Akinek élő kapcsolata van Jézussal, szorosabbra kell hogy fűzze azt. Az április 3-án délelőtt tartott istentiszteleten Lukács evangéliuma 22. fejezet 54-62. versek alapján Hajdú Gábor arról beszélt, hogy Jézus elfogták, megkínozták, a tanítványok szerte futottak, és közel volt a kivégzés. Péter és egy másik tanítvány mégis távolról követte Jézust, és a főpap udvarán várakozott. Odaült a tűzhöz, de többen felismerték, hogy ő is Jézus társaságában volt, ő azonban letagadta ezt. Amikor hajnalban a kakas megszólalt, visszaemlékezett Jézus szavaira, aki figyelmeztette Pétert arra, hogy meg fogja tagadni őt. Péter erre sírva fakadt. A tagadás nem
csak Pétert kísérti, hanem a mindenkori keresztyéneket is. Jézust az életünkkel, szavainkkal, méltatlan tetteinkkel is meg lehet tagadni – hangsúlyozta. Senki sem lehet Jézus tanítványa fél szívvel. Akinek már van kapcsolata az azóta megdicsőült Jézussal, jobb, ha szorosabbra fűzi vele a kapcsolatát. Péter együtt melegedett a tűznél Jézus ellenségeivel, ahogy ez ma is megesik. Előfordul, hogy rossz helyre megyünk, ha nincs élő kapcsolatunk Jézussal. Péter felvállalhatta volna, hogy tanítvány, de nem mert ezt megtenni. Tudjuk viszont, hogy a történet ezzel nem ért véget, mert Péter „meggyógyult”, átélte a bűnbocsánatot, meglátta igazi önmagát, és újra tudta kezdeni. Jézus ezt az utat kínálja nekünk is, a kérdés, hogy engedjük-e neki, hogy az életünket bevilágítsa? – fogalmazott Hajdú Gábor a pénteki istentiszteleten.
Békési
3. oldal
Harangszó
gondnoki köszöntő
2015. húsvét
Áldás, békesség Istentől! Köszöntöm a kedves testvéreket! A jelen sorok írásba foglalásakor az egyik legfelemelőbb keresztény ünnephez közeledünk. A húsvéthoz vezető út, a krisztusi küzdelem, a golgotai szenvedés, és a vasárnap csodája együttesen is arra késztet bennünket, hogy önvizsgálatot tartsunk. Vajon mennyire vagyunk képesek már a nagyböjt ideje alatt Zákeushoz hasonlóan várni az Úr megjelentését? Előre szaladni, fára mászni, hogy kistermetünk ellenére minél magasabbról és minél jobban lássuk Őt. És örülünk e neki valójában, örülünk e annak, hogy Ő a testté lett valóság, vagy csak a megszokottság talaján a bűnre való emlékezés, lehajtott fejjel, és mormogással él bennünk folyamatosan? Tényleg jó lenne, ha mi keresztények a zsidó Zákeus-
hoz hasonlóak tudnánk lenni. Egy dolog az, amik voltunk, de egy másik dolog az, amivé lettünk. Örömteli, boldog, Krisztusban hívő keresztények, akik akár fel is ismerhetik, hogy a korábbi bűnöket valamilyen formában orvosolni kell, erre meg is van a megfelelő protokoll, de a lényeg az, hogy új életünk legyen a Krisztusban, vágyódás egy jobb élet iránt. Ez a „jobb” élet – felfogásom szerint – ugyanakkor az örömteli, az élet minden mozzanatában a boldogságot, megelégedettséget kereső élet, mint ahogyan azt Zákeus is felismerte. Nem vitásan őt is a bűnbánatra való felszólítás vezette erre a meggyőződésre, de az egy egyszeri élmény volt, utána már nem ebben gondolkodott, hanem a krisztusi életben. És micsoda különbség, hogy a megváltóra figyelünk, örö-
münket leljük a felismerésben és meglátásban, vagy magunkba fordulunk és folyton csak a vélt, vagy valós bűnök magyarázatára kényszerítjük magunkat. Milyen jó érzés, és elégedettség, ha felismerjük, a Krisztus Jézus megérkezett Jerikóba, abba a Jerikóba, ami valójában mi magunk vagyunk. A húsvét a szenvedésre is emlékeztet, de lássunk túl a szenvedésen, és lássuk a Feltámadottat, aki megvált bennünket és örök életre vezet. Ezért örüljünk a húsvét ünnepének, a feltámadásnak, az örök élet forrásának mindannyian, és ez az öröm hassa át a mindennapjainkat is. Ámen! Áldott, békés boldog húsvéti ünnepeket kívánok minden egyes egyháztagunknak. Dr. Petneházi Zsigmond egyházközségi gondnok
Árvízi csendesnap Szegeden Idén került megrendezésre Szegeden a Dóm téren a 11. Árvízi Emléknap, amely az 1879-es nagy árvíz emlékét őrzi és azt, hogy a várost sikerült ujjá építeni. Az esemény főként cserkészeknek szól, de más gyerekeket is szívesen látnak. A programok igen változatosak és minden korosztály számára élvezhetők. Óriás társasjátékokat próbálhattak ki, a kovácsolás művészetét leshették el a gyerekek, vagy éppen kézműveskedhettek. A kézműves sátrak igen változatosak voltak, lehetett fonni, bőrből különböző tárgyakat készíteni, agyagból, illetve gyurmából szobrászkodni, nyomda rajzokat készíteni, vagy a fiúknak faragni. A szegedi orvostanhallgatók Teddy maci kórházat állítottak fel, ahol a beteg plüssállatokat gondozhatták a kisebbek. Az íjjászkodást is elleshették az érdeklődők, illetve igazi csatatér alakult ki a Dóm tér közepén pár óránként, amikor is játék kardokkal és bárdokkal estek egymásnak a gyerekek. Megpihenhettek az emberek a teasátornál, vagy a lányok elmehettek hajat fonatni, vagy éppen arcot festetni. Lehetett dobozvárat építeni, vagy a hirtelenjében
felállított kis tó hídján sétálgatni. Voltak egyéb programok is, mint például a cserkészkiállítás, a kutya felvonulás, és a nagy érdeklődésnek örvendő bábelőadások sorozata. A játékok, melyekre előre le kellett jelentkezni, nagyoknak, s kicsiknek egyaránt kedvezett, amíg a kisebbek egy vicces kémiás előadáson vehettek részt, a nagyobbak a szabaduló szobában próbálhatták ki magukat különböző rejtvények megoldásával,
Köszönjük a BékésMátrix vállalkozásnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a lapban megjelentetett fényképeket!
vagy éppen a vízi programon vehettek részt. Sokunknak kora délután ért véget az esemény, ugyanis még előttünk állt a haza vezető út, azonban akik maradtak részt vehettek a szent misén, a tábortűz körül játszhattak, illetve ha előre lejelentkeztek, részt vehettek az éjszakai játékokon mindaddig, amíg a számukra kijelölt kollégiumban lepakoltak, és nyugovóra tértek. Stocker Mercédesz (SZKIRG, 11.A)
Békési
2015. húsvét
gyülekezeti élet
A templomi tapstól a költségvetésig Elfogadta az idei költségvetést a presbitérium 2015. január 28-án tartotta legutóbbi ülését a presbitérium. A ceglédi, de gyulai születésű Béres Károly, a Békés-Tarhosi Baráti Kör alelnöke azzal a kéréssel fordult a presbitérium tagjaihoz, hogy a BÉTAZEN keretében tartott kórustalálkozón lehessen a templomban is tapsolni. Mint ismert, a békési presbitérium eddig mereven elzárkózott attól, hogy a közönség tapsolással fejezze ki a tetszését a szent térben. A templom istentiszteleti-szakrális célokat szolgál, a taps pedig a színház világába tartozik. A műsor végén, a főbejárat előtt fogadhatták a művészek a jókívánságokat és az ünneplő gesztusokat. Béres Károly ezzel szemben azzal érvelt, hogy a tetszést kulturáltan is ki lehet fejezni egy templomban, és a tetszésnyilvánítás a hangverseny része. Hosszas vita után végül 13 szavazattal a presbiterek helyt adtak a kérésnek. Egy következő napirend kapcsán Katona Gyula elmondta: Hosszú folyamat vége felé közeledünk, elkészült az egyházközség vagyonleltára. Köszönetet mondott dr. Végh Lászlóné leltározási bizottsági elnöknek, aki számítógépre vitte a leltározás eredményét. Lényeges volt, hogy december 31. dátummal lezárjuk, hogy a vagyonmérleget és beszámolót el tudjuk készíteni. A leltár szerint a gyülekezetnek hatalmas, több százmilliós vagyona van, de ez a műemlék épületekből adódik. Elfogadta a presbitérium a számviteli politika című dokumentumot is, amelyet törvény írt elő. Ennek része a kötelezettségvállalási és utalványozási szabályzat, amelyet
szintén megszavaztak. Pont került a 2014. évi pótköltségvetésre, zárszámadásra, a 2015. évi költségvetésre is. Az adatok pontosítása miatt az intézmény költségvetését nem tudta elfogadni a fenntartó testület. Katona Gyula kifejtette: A presbitérium decemberben úgy döntött, hogy nem módosítjuk a temetői árakat 2015ben. Ennek oka a 0% körüli infláció volt. A temetői kiadások meghaladták a bevételeket, de az is kiderült, hogy a minimálbért emeli a kormány, valamint bérminimumot is meghatározták. A nyugdíj 1,8%-kal nő. A dolgozók bérét a nyugdíjemelés mértékével emeljük. Javaslatot tett a korábbi döntés felülvizsgálatára, amelyet a presbiterek elfogadtak. A sírásási díjat 5%-kal, a temetőfenntartási díjat 10%-kal emelik. A többi díjtétel változatlan marad. Megszavazta a presbitérium a gyülekezet 2015. évi missziói munkatervét is, amelyben a hagyományos városi rendezvények (református bál, konferencia) mellett egy békés-bánáti református határmenti találkozó is szerepel. A személyi ügyek kapcsán elhangzott, hogy Fehér Csaba helyettes lelkészi megbízást kapott Szentesen. Minden kedden és vasárnap ott kell szolgálnia, és ha a gyülekezet úgy látja, nyáron megválaszthatják lelkésznek a szentesiek. A gondnoki hivatalban felmondott a két eddigi alkalmazott, helyükre két új munkatárs érkezett. A presbitériumi ülést közös vacsora zárta. Mucsi András presbiteri jegyző
Harangszó
4. oldal
Nincs olyan mélység, ahonnan nincs kiút Katona Gyula a bibliai József története alapján arra hívta fel a figyelmet a március 15-i ünnepi istentiszteleten, hogy a gondviselés útja ma is ott áll az ember előtt, Isten ma is őrzi a népét. A március 15-én délelőtt Békésen tartott református istentiszteleten Katona Gyula református esperes-lelkipásztor az 1Móz 50,15-21 alapján a visszafele és előre tekintésről beszélt a hallgatóságnak. József a történetben már Egyiptom kormányzója, és apja halála után arról biztosítja a testvéreit, hogy a sok rosszért nem áll bosszút rajtuk, mivel Isten mindent jóra fordított. A 167 évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatban Katona Gyula úgy fogalmazott, hogy azok meghatározták nemzetünk életét. A kor szereplői nem a többséggel jártak együtt, hanem cselekedtek. Volt néhány fiatal, aki felemelte a szavát, és az események élére állt. József sem sodródott a tömeggel, ahogy a márciusi ifjak sem. Isten Józseffel volt. Sok csüggesztő helyzet volt az életében, de ő nem a maga életében bízott, hanem Istenben, aki végül felemelte. Sodródni kezdünk, ha nem Istenben bízunk. József megtapasztalta, hogy az Úr bevonja őt a gondviselő munkájába. Isten a mi életünkben is biztos pont lehet, és gondot visel rólunk – mondta az esperes. Az ünnepségen részt vettek a békési Szegedi Kis István Református Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium diákjai és az iskola dolgozói is.
A samáriai asszony története volt az egyetemes imahét szellemi háttere Immáron több mint száz éve, minden kontinensen egy héten át közösen imádkoznak a világ keresztyén felekezetei. Az imahét január 18-án vasárnap indult, és a következő vasárnap ért véget Békésen is. Városunkban is nagy hagyománya van a közös imádkozásnak a keresztyén gyülekezetek körében, a különböző protestáns közösségek képviselői havi szinten imaórán vesznek részt, és a lelkipásztorok is találkoznak rendszeresen. Az imahetet a XX. század elején kezdték el, és azóta a kör nagyon kibővült a Földön. A békési program a következőképpen nézett ki:
január 18. (vasárnap) nyitó alkalom minden felekezet saját keretén belül tartott alkalmat január 19. (hétfő) pünkösdi imaház: Fehér Csaba református lelkész január 20. (kedd) kegyelem gyülekezet (Szarvasi út): Molnár Máté református teológus január 21. (szerda) baptista imaház: Krizsanyik Győző pünkösdi lelkész január 22. (csütörtök) református gyülekezeti ház: Nagy József r. kat. plébános
január 23. (péntek) katolikus templom: Katona Gyula református esperes január 24. (szombat) református gyülekezeti ház: Péter István baptista lelkész január 25. (vasárnap) baptista imaház: D. Nagy József pünkösdi lelkész A 2015-ös imahét témáját a brazíliai keresztények dolgozták ki, mottója Jézus kérése a samáriai asszonyhoz: „Adj innom!” (Jn 4,7). János evangéliumának azt a részét idézte ez a mondat, amikor Jézus a samariai asszonnyal találkozott Jákob kútjánál.
Békési
5. oldal
Harangszó
gyülekezeti élet
2015. húsvét
A rákon áttekintő hit Az alábbiakban gyülekezetünk oszlopos tagja, pótpresbitere, Okányi Ibolya bizonyságtételét olvashatjuk. Buzdítunk minden gyülekezeti tagot, hogy egymás hitének építésére osszuk meg igei, hitbeli gondolatainkat, tapasztalatainkat egymással a Harangszó hasábjain is. Bizonyságtételeiknek örömmel helyt adunk. „A történetem egy olyan emberről szól, aki nem bízott Istenben, de azt is mondhatjuk, hogy nem is hitt benne igazán. Egész életét Isten nélkül élte le. Régi ismerősöm volt, akiről az egyik napon kiderült, hogy napjaink pusztító népbetegsége érte utol. Daganatos beteg lett. Nyolc éven keresztül szenvedett, de erősen harcolt a betegség ellen. Minden orvosi kezelést felvett, amit csak el lehet képzelni. Az utolsó évében, amikor elveszítette a reményt a gyógyulásra, és feladta a harcot, valami megváltozott. A kisunokája azt mondta az anyjának, hogy imádkozzunk mamáért. Ez neki nagyon jól esett, és így elfogadta Isten létét és
jelenlétét az életében. Én folyamatosan látogattam és beszéltem neki Isten kegyelméről, az örök életről és a megváltásról. Ő kemény volt sokáig. Halála előtt egy nappal meglátogattam. Nagyon rossz állapotban volt. Fogtam a kezét, imádkoztam érte hangosan, és látszott az arcán a megkönnyebbülés. Megváltoztak a vonásai is. Ilyet életemben nem láttam. Másnap meghalt. Hiszem, hogy Isten megkönyörült rajta, és magához fogadta. Ez az eset is megmutatta számomra, hogy a húsvéti evangélium nem csak mese, hanem nagyon élő valóság. Én is ebből élek. Van kegyelem az utolsó pillanatban is, de jó, ha az ember Istennel
éli le az életét, már egész fiatal kora óta. Erre buzdítok mindenkit. Kegyelemmel teljes húsvéti ünnepeket kívánok.” Okányi Ibolyka
Cs. Kiss Andor:
Isten megoldása a bűnre, a kegyelemre
Sikerült az embervilágnak elrontania Istennel való kapcsolatát, így a saját életét is. Még a többi teremtmény is miatta szenved. Megismétlem a döbbenetes megállapítást: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincsen egyetlen egy sem.” (Róma 3,10-12.) Egyértelmű a kizárólagosság: A két mondatban a pozitív tartalmú szavakkal kapcsolatban ötször olvassuk, hogy „nincsen”, egyszer, hogy „egy sem”, ugyancsak egyszer, hogy „egyetlen egy sem.” Elhajlottak: „mind,” megromlottak: "valamennyien”. Tehát: én sem vagyok kivétel, és más sem.
De meg van írva az is, hogy: „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.” Ez rendkívül gazdag tartalmú örömhír, szokatlanul bővített mondatban, amit nagyon világos, erőteljes felhívás is követ: „Ezt hirdesd. Ints és feddj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged.” (Pál levele Tituszhoz 2,11-15.) Nagyon fontos és hasznos dolog elmélyedni Isten Kijelentésében. Én egész életemben sok és sokféle szolgálatot végeztem, ami azzal járt, hogy mivel mindig gyönyörködtem az Igében, mindig sokat is foglalkoztam vele. Most is órákig foglalkoztam az eredeti görög szöveggel, szöveggyűjteménnyel, szótárral. Kiemelem az első szövegrészt: „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” Az Úrjézus Krisztus személyében az ismert körülmények közt megjelent, nyilvánvalóvá, láthatóvá,
hallhatóvá, megismerhetővé, elfogadhatóvá, megélhetővé lett Isten kijelentett kegyelme. Ez a kegyelem megment, megszabadít, megtart, boldog békességre juttat, és az örök élet örömében már e földön részesít. Ezek felől Isten ígérete bizonyossá tesz, megerősít. Benne élni csodálatos! Ez a kegyelem nem megalázó, hanem Isten boldog gyermekévé tesz. Isten, aki az embert a maga számára teremtette, abban a kegyelemben akarja részesíteni, és részesíti is, amely gazdag jelentéstartalmában a görög nyelvű biblia eredeti szövegében olvasható. A kharisz jelentése magyarul: kedvesség, szeretetre méltó magatartás, bájosság, kellemesség, kegyesség, hajlandóság, nyájasság, jóindulat, kegyes gondoskodás, Istennek az ember iránti kedvezése, a kegyelem megnyilvánulása, a kegyelem elnyerése, a kegyelemből nyert és abból folyó élet, Istennek a kegyelmi ajándékokban megnyilvánuló adománya, kedves, kellemes, vonzó, meg nem érdemelt jóindulat, megtapasztalt kegyelem az ember iránt. Az Úrtól kapott kegyelemre adott válaszként: hála, hálaadás, hálás lelkület, háládatosság, amellyel az egész Szentírásban találkozunk. Cs. Kiss Andor: Ébredj fel! c. kiadvány 70-71. o.
Békési
évforduló
2015. húsvét
Emlékez(z)ünk:
6. oldal
Albert Schweitzer az élet tiszteletéről
50 éve hunyt el Albert Schweitzer
Schweitzer-évforduló van ebben az évben. Az újkori protestáns keresztyénség egyik legnagyobb hatású alakja, az „őserdő doktora” és az „élet tiszteletének” egyik fő hirdetője elzászi német családban született 1875. január 14-én Kaysersberg városkában, ahol apja református lelkész volt. A helyi német dialektus mellett franciául beszéltek, az iskolában pedig megtanulta az irodalmi németet is. Mülhauseni érettségi után Straßburgban református teológiát és filozófiát tanult, de Párizsban orgona szakra is járt. Habilitációja után az egyik helyi re-
Harangszó
formátus gyülekezet lelkésze is lett és az egyetemen is tanított. 1905-ben beíratkozott az orvosi egyetemre, amelyet 1912-ben sikerrel végzett el. Ebben az évben vette feleségül Helene Bresslaut. 1913ban Francia Egyenlítői Afrikában (mai Gabon) őserdei kórházat rendezett be, de a háború alatt német állampolgársága miatt őrizetbe vették. 1918-ban visszatért Elzászba, ahol lelkészként dolgozott és egy straßburgi kórházban is besegített. Ekkor kapta meg a francia állampolgárságot. Számos előadást tartott egész Európában, és orgonakoncertekkel teremtette elő a pénzt a gaboni kórház újjáépítésére. 1924-ben visszatért Afrikába, de gyakran utazott Európába adománygyűjtő körútra. 1952-ben Nobel-békedíjat kapott. 1965. szeptember 4-én Gabonban hunyt el.
„Első pillantásra úgy tűnhet, hogy az élet tisztelete túlságosan általános, és nem eléggé élő fogalom ahhoz, hogy egy érvényes erkölcs tartalmát képezze. A gondolkodásnak azonban nem kell azt kutatnia, hogy vajon kifejezései elég életszerűen hangzanak-e, csak azzal kell törődnie, hogy elérjék céljukat, és élet legyen bennük. Aki az élet tiszteletének hatása alá kerül – ennek az erkölcsnek a követelményei nyomán –, hamarosan érezni fogja úgyis, hogy tűz izzik e látszólag elvont kifejezések mélyén. Az élet tiszteletének erkölcse a szeretet erkölcsének kiterjesztése az univerzálisba. A gondolati szükségszerűségként felismert jézusi erkölcs ez. Kifogásolják azt is, hogy ez az erkölcs túlságosan nagy értéket tulajdonít a természetes életnek. Erre azt lehet válaszolni, hogy minden eddigi erkölcsi rendszer hibája, hogy nem ismerte fel: az élet maga a rejtélyes érték, amellyel foglalkoznia kell. Az élet tisztelete vonatkozik mind a természetes, mint pedig a spirituális életre. Jézus példázataiban a pásztor nem csak a lelkét menti meg az elveszett báránynak, hanem az egész bárányt. A természetes élet tiszteletével együtt növekszik tehát a szellemi élet tisztelete. Kiváltképpen azt tartják különösnek, hogy az élet tiszteletének erkölcse nem tesz különbséget a magasabb rendű, az értékes és kevésbé értékes életek között. Ennek is megvan az oka. Ha általános érvényű különbséget akarnánk tenni az élet különböző formái között, az oda vezetne, hogy ezeket az életformákat aszerint ítélnénk meg, hogy hozzánk, emberekhez közelebb vagy távolabb állónak tűnnek-e, tehát egy teljességgel
szubjektív kritérium szerint. Ebből a megkülönböztetésből születnek az olyan nézetek, melyek szerint vannak az életnek értéktelen formái, amelyeket kedvünk szerint semmibe vehetünk, elpusztíthatunk. Az értéktelen életek közé soroljuk azután – a körülményeknek megfelelően – a különböző rovarokat vagy a természeti népeket. Az igazán erkölcsös ember szemében minden élet szent, még az is, amely emberi szempontból alacsonyabb rendűnek tűnik. Csak kényszerűségből tesz megkülönböztetéseket, mégpedig olyankor, amikor két élet között kell választania, melyiket védje meg, és melyiket áldozza fel. Minden esetben tudatában van annak, hogy döntései szubjektívek, önkényesek, és felelősséget kell vállalnia a feláldozott életért. (…) Fiatal korom óta pártolom az állatvédelem ügyét. Ezért különös örömömre szolgál, hogy az élet tiszteletének egyetemes erkölcse a minden teremtmény iránti szánalmat, ezt az oly gyakran szentimentálisnak csúfolt magatartást valóságos kötelezettséggé teszi, amely alól egyetlen gondolkodó ember sem vonhatja ki magát. Mostanáig az erkölcs értetlenül vagy tanácstalanul állt az ember és a többi élőlény kapcsolatának problémája előtt. Bár szánalmat érzett a többi teremtmény iránt, az erkölcstanban nem adhatott ennek helyet, mivel az erkölcs csak az embernek felebarátja iránti magatartásával foglalkozott. Mikor jutunk el odáig, hogy a közvélemény ne tűrje el az állatkínzásból álló népünnepélyeket.” Schweitzer, Albert: Életem és gondolataim. 2. kiadás. Budapest, Gondolat, 1981. 184-185.p.
Békési
7. oldal
Harangszó
évforduló
2015. húsvét
Emlékez(z)ünk: 425 éves a Vizsolyi Biblia
„…szabad mindenkinek az Isten házába ajándékot vinni; egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát.” Így ír visszaemlékezésében Károlyi Gáspár, magyar Bibliafordítónk: E kiemelkedő munkájának célja az volt, hogy minden magyar ember megértse Isten igéjét és így szólíthassa meg imáiban. Maga a fordító Nagykárolyban született (innen a vezetéknév is) később Brassóban,
Wittenbergben tanult, majd Göncre került ahol a Kassavölgyi, majd az Abaúji, ezek után pedig AbaújTornai egyházmegye seniora lett. Itt kezdte meg a fordító munkát az 1570-es évek elején. Több fordító társa volt, de az első magyar nyelvű teljes fordítást ő gondozta, szerkesztette és sajtó alá rendezte. A fordítás kéziratait Göncről Vizsolyba, egyik fő segédje Szenczi Molnár Albert hordta át, hol gyalogszerrel, hol lovaskocsin. A
Készült a Magyarországi Református Egyház megbízásából
Református hit- és erkölcstan
nyomdászmester, Matskovit Bálint 1588 második felében költözött Galgócról Vizsolyba, a nyomdájával együtt. Vizsolyra több szempont miatt esett a választás. Egyrészt közel volt Gönchöz, másrészt pedig félreeső és biztonságos helyen volt a nyugodt környezetet igénylő munkához, mely az akkori három részre szakadt ország háborús időszakaiban különösen is fontos volt. A biztonságos munkát az is elősegítette, hogy akkoriban Vizsoly birtokosa Rákóczi Zsigmond fejedelem volt, aki elhivatottsággal támogatta ezt a munkát. A nyomtatás 1589. február 18-án kezdődött és 1590. július 20-án fejeződött be. Ezt bizonyítva hirdeti a Vizsolyi Biblia utolsó lapja, melyen nyelvtani pontossággal ez áll: „Visolban kezdettetett böyt elsőszombaton, az az 18. napián böyt elő hauának 1589. esztendőben. Es el vegeztetett Istennec kegyelmességéből, 20 napián szent Iacab hauának, Christus Wrunk születése után ennyi esztendőben 1590. Kiből diczértesséc az Wrunk áldandó szent Neue mind öröckön öröcké, Amen.” Ugye milyen érdekes olvasni az akkori írást? Természetesen ez azért furcsa és nyelvtörő számunkra mert több száz évvel ezelőtt a nyelvtani szabályok még másak voltak, valamint a nyomdászok is német betűket használtak kiegészítésként. Ha a kedves látogató beletekint a Vizsolyban kiállított Bibliába, ugyanezzel a régies nyelvezettel találkozik.
Biblia • Műveltség • Élmény Kedves Szülők! Hit- és erkölcstan vagy erkölcstan? A döntés az Önöké, mivel az állami hat osztályos gimnáziumban minden leendő 7. osztályos tanuló csak egyiket tanulhatja a két tantárgy közül. Ugye Önök is a legjobbat szeretnék gyermeküknek? Hadd segítsük a döntést! Az alapműveltség fontos része a Biblia ismerete.
Gyermeke a hit- és erkölcstan órákon szentírási történeteket tanulhat.
A változó világban szükség van maradandó értékekre.
Isten Igéje örök és állandó a változások között is.
Mindenkinek van értékrendje.
A hit- és erkölcstan óra a keresztyén értékrend kialakulását segíti.
Egy jó tanóra tele van élményekkel.
A hit- és erkölcstan óra érdekes, élménygazdag és gyermekekre hangolt.
Mit tegyen, ha református hit- és erkölcstan órára szeretné járatni gyermekét? Ha a gyermek 7. osztályos lesz, akkor a beiratkozáskor írásban jelezze igényét.
ha pedig 8. osztályos lesz, akkor május 20-ig jelezheti írásban szándékát az állami iskola vezetősége felé.
Szeretettel várjuk gyermeküket a református hit- és erkölcstan órákon!
www.hittan.info
A nyomtatáshoz négy sajtógépet használtak. Ennek egyik korhű másolata ma is megtalálható a vizsolyi református templomban. A Vizsolyi Biblia elkészítéséhez szükséges papírt Lengyelországból hozták, amiért jó minőségű Tokaj hegyaljai borral fizettek. Másfél év alatt 800 példányt nyomtattak belőle, ebből 57 darab maradt fent világszerte. Egy Vizsolyi Biblia 6 kg és 2.412 oldalt tartalmaz.
Békési
2015. húsvét
Közegyház
Harangszó
8. oldal
Beiktatták a tiszántúli egyházkerület új elnökségét többszintű, széles tematikájú és összehangolt gyülekezeti felnőttképzési program, amely a hitkérdésektől az életvezetési kérdésekig segíti a hívek mindennapjait.
Január 24-én a debreceni Nagytemplomban beiktatták tisztébe Fekete Károlyt, a Tiszántúli Református Egyházkerület megválasztott püspökét, Adorján Gusztáv főgondokot, valamint megalakult az új Egyházkerületi Közgyűlés. Az istentiszteleten Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület eddigi püspöke, aki 18 éven át vezette a kerületet, prédikációjában a türelmes és vigasztaló Istenről beszélt. Kiemelte, hogy míg Isten türelmes, addig az ember türelmetlen és nem bírja kivárni, hogy a következő napon is olyan jó lesze, mint a mai napon, ezért be akarja biztosítani magát. A türelmetlen lélek ott van egy tisztújításban és mindennapjainkban, pedig a türelmes Isten adhatja meg nekünk azt, hogy egyetértésre jussunk. Isten a vigasztalás Istene is, aki azt hirdeti nekünk, hogy sosem kell magunkra maradnunk, mert van Valaki, aki kölcsön adja a hangját, a szemét, a szívét, a tekintetét és összekapcsol magával. Ha hisszük, hogy a türelem és vigasztalás Istene megtűr és megvigasztal, akkor nincsen más dolgunk, csak befogadni egymást, mert csak együtt tudjuk Krisztus törvényeit megtartani. Bölcskei Gusztáv igehirdetése után letette püspöki esküjét Fekete Károly, valamint hivatalosan is beiktatták tisztébe, akire Bölcskei Gusztáv és Derencsényi István főjegyző úr mellett, a kerület esperesei, a Generális Konvent elnökségének tagjai és a Protestáns egyházak vezetői mondtak áldást. Ezt követően Fekete Károly hirdetett igét, aki prédikációjában arra hívta fel a figyelmet, hogy nem min-
dent Krisztuért kell tennünk, hanem mindent Krisztussal kell cselekednünk. Kiemelte, hogy a mindent Krisztusért tevő tanítványság veszélye, hogy Jézus helyett, az önös érdek kerül az előtérbe. Az ilyen egyház pedig hatalmaskodó, agresszív, dühös és dacos. Krisztus azonban azt akarja, hogy Rá figyeljünk, mert így tud összekapcsolni minket. Hangsúlyozta, hogy a mindent Krisztusért emberi marad, míg a mindent Krisztussal, következetes követéssé alakul. A Krisztussal élő emberben Krisztus maga érvényesül, ha vele megyünk az úton, akkor abból lelki megújulás lesz és ez a tanítványság célja. Az igehirdetés után Fekete Károly elmondta püspöki székfoglaló beszédét is, amelyben kifejtette, hogy az egyetemes papság elvének fokozott megvalósulását azzal kívánja segíteni, hogy a nem-lelkészi gyülekezeti tagokat, presbitereket partnerekként tekinti, véleményük súlya és tevékenységük tekintetében is. Egy testvéri légkörű, munkatársi szemléletű, testületekre támaszkodó, emberközeli vezetés gyakorlásával szeretné ös�szekötni a fokozatos testületek rendszeres találkozását és mozgatni a feladatszabás,
beszámoltatás, ellenőrzés, visszacsatolás folyamatát. Kiemelte, hogy feladatának tekinti, hogy összefogja a kerületben dolgozókat és ebben is számít az esperesi kar, az előadók, a bizottságok, tisztségviselők és tanácsosok munkájára. Hangsúlyozta, hogy a Krisztussal való titokzatos közösség megélésében nélkülözhetetlen a hiteles tanúság Krisztusról. A hiteles tanúság legnyilvánosabb felülete az istentisztelet és az igehirdetés. Ezért kulcsfontosságúnak tartja az istentisztelet megújulásának folyamatát és az igehirdetés méltóságának megerősítését. Ünnepélyesen meghirdette, a reformáció 500. évfordulójára készülve, a Tiszántúli Református Egyházkerületben a 2015. és a 2016. esztendőkre a „Hirdesd az Igét!”–programot, amelynek célja, hogy hagyományos csatornáinkon és a XXI. század technikai lehetőségeit is bevonva, változatos formában és műfajokban keresse az igei üzenet átadásának módját és eszközrendszerét. Emellett kiemelte, hogy elindul a régi és új gyülekezeti tagok ismeretének felfrissítésére és az egyházhoz tartozni akarók bevezetésére a református keresztyén öntudatot megerősítő,
A püspöki székfoglaló beszéd után Adorján Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület megválasztott főgondnoka is letette esküjét, majd az istentisztelet végén köszöntötte a megalakult új kerületi vezetést Bölcskei Gusztáv a Tiszántúli Református Egyházkerület eddigi püspöke, Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Generális Konvent nevében ZánFábián Sándor, kárpátaljai református püspök, Andreas Hess, az Európai Protestáns Egyházak képviselője, Magyarország Kormánya nevében, Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter, Debrecen Megyei Jogú Város nevében Papp László, polgármester, Fabiny Tamás, Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke, Bosák Nándor, a DebrecenNyíregyházi Római Katolikus Egyházmegye püspöke és Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye püspöke. forrás: reformatus.hu
Békési
9. oldal
Harangszó
Közegyház
2015. húsvét
Bogárdi Szabó István lett a Zsinat új lelkészi elnöke 2015. február 25-én tartotta alakuló ülését a Magyarországi Református Egyház XIV. Zsinata. Az első tanácskozáson megválasztották a testület vezetőit: a következő hat éves ciklusban Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök a Zsinat lelkészi elnöke, Huszár Pál dunántúli főgondnok pedig a Zsinat világi elnöke lesz. A Zsinat lelkészi alelnöke Fekete Károly tiszántúli püspök, világi alelnöke Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok lett. Zán Fábián Sándor kárpátaljai református püspök nyitó áhítata után a tisztújítás során mandátumot szerzett zsinati tagok átvették megbízólevelüket, megválasztották a zsinat elnökségét, lelkészi és világi jegyzőit, valamint a Zsinati Tanács tagjait. A szavazások idejére felfüggesztették az ülésezést, majd kihirdették az eredményeket. Szabó István dunamelléki püspököt választották a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökévé (55 szavazattal), világi elnöktársa pedig Huszár Pál dunántúli főgondnok lett (65 szavazattal). A Zsinat lelkészi alelnöke Fekete Károly lett (95 szavazattal, további 5 érvénytelen), a világi alelnök pedig Ábrám Tibor (96 szavazattal, további 4 érvénytelen). A MRE alkotmánya (1994. évi II. tv.) szerint a Magyarországi Református Egyház Zsinata a református egyház törvényhozó és legfőbb intézkedő testülete. A testület legfontosabb feladata, szintén az egyházalkotmány szerint, hogy megvizsgálja és megállapítja az egyház tanait. A zsinat alkotja meg az egyház belső törvényeit, megállapítja az egyház alkotmányát, határoz a református istentisztelet rendjéről, a hivatalos bibliafordításról, az énekeskönyvről, az egyház tevékenységét támogató, valamint a társadalmi szerepvállalását segítő oktatási, egészségügyi, szociális intézményeket alapít és tart fenn, és természetesen határoz általában mindazokban a kérdésekben, amelyek a református egyház legfőbb állásfoglalását vagy döntését igénylik. A zsinat időtartama hat év, a testületnek összesen 100 tagja van, közülük húszan tisztségüknél fogva tagok, nyolcvanat pedig az egyes egyházkerületek presbitériumai, illetőleg közgyűlései választanak a megadott keretszámok figyelembevételével. „A mai nappal lezárult a múlt évben el-
kezdődött általános tisztújítás hosszú folyamata, egyházunk fokozatos testületeinek választása – fogalmazott Bölcskei Gusztáv a zsinati ülést követő sajtótájékoztatón. – Megalakult a Zsinat, s megválasztotta elnökeit, alelnökeit. Kívánom, hogy ne csak az egyházkerületek képviselőiként tekintsenek rájuk, hanem mint a Magyarországi Református Egyház vezetőire.” A Zsinat leköszönő lelkészi elnöke Isten áldását kérte életükre, szolgálatukra, a XIV. zsinati ciklus munkájára Bogárdi Szabó István elfogódottságának adott hangot: „Nem tudjuk, hogy fejezzük ki érzéseinket. Megköszönjük-e a megtiszteltetést vagy megszeppenve vegyük tudomásul, mekkora munkát vettünk a nyakunkba.” A zsinat új lelkészi elnöke arról beszélt, hogy „az elmúlt huszonöt év alatt a református egyház zsinata legalább hetvenöt évet futott”, annyi törvényt, szabályt, rendeletet kellett (újra)alkotni, annyi intézmény „gondját-baját kellett intézni”. „Nem tudom, lelassul-e ez a futás. Bizonyos, hogy nagyon sok teendője lesz a zsinatnak, így az elnökségnek is” – mondta a püspök. „Nekem kicsit kön�nyebb a dolgom, az Úristen segedelmét kérve és remélve szeretném folytatni a szolgálatot” – fogalmazott Huszár Pál. A zsinat régi-új világi elnöke továbbra is szeretné motiválni az egyház nem lelkészi végzettséggel rendelkező tagjait, hogy segítsék a lelkészek munkáját. Huszár Pál fontos feladatnak nevezte a látens reformátusok megszólítását, a reformátusság és a magyarság fogyatkozása elleni (Kárpát-medencei szintű) küzdelmet. „Adjon ehhez bölcsességet, bátorságot, alázatot a Jóisten!” – fogalmazott. Bogárdi Szabó István 1956-ban született Sárbogárdon, hétgyermekes lelkészcsaládban. Nős, felesége innovációs szaktanácsadó. Három gyermekük van, egy unokájuk. 1997-től a Budahegyvidéki Egyházközség lelkésze, előtte Sáregresen, Józsefvárosban és Külső-Üllői úton szolgált. 1983-ban Chicagóban szerezte meg a magiszteri fokozatot, 1994-ben doktori vizsgát tett, 1998-tól a pápai teológián tanít, 2002-ben habilitált. 2003tól a Dunamelléki Egyházkerület püspökeként szolgál, ebben a tisztségében
harmadik ciklusát kezdi meg. Huszár Pál 1941-ben született Várpalotán. Huszonnyolc évig dolgozott szülővárosában gimnáziumi tanárként, 1992-től nyugdíjazásáig a Veszprémi Egyetem Német Nyelv és Irodalom Tanszékén tanított. A Pápai Református Teológiai Akadémia eddig hét kötetét jelentette meg. Könyvet írt egyebek mellett Kálvin János életéről és reformátori tevékenységéről, fordított a Kálvin Kiadó felkérésére. Két évtizede a Várpalotai Református Egyházközség presbitere, 2009-től a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka s ebben az időszakban az MRE Zsinatának világi elnöke. Fekete Károly Kisvárdán született 1960-ban, többgenerációs lelkészcsaládban. Második házasságában él, négy gyermek édesapja. 19881992 között beosztott lelkész volt a Debrecen-Nagytemplomi Egyházközségben, ezzel párhuzamosan kezdett tanítani a debreceni teológián. 1997 és 2005 között, illetve 2011-től 2015ig a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora volt. Doktori fokozatot 1995-ben gyakorlati teológiából szerezte Kolozsváron, habilitációs vizsgát a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen tett 2009-ben. A MRE Doktorok Kollégiumának 2003 őszétől alelnöke. A Tiszántúli Egyházkerület püspökeként az első ciklusát kezdi meg. Ábrám Tibor 1961-ben született a partiumi Tasnádszántón, ahol akkor édesapja lelkészként szolgált. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett fizikus és középiskolai fiikatanári képesítést. 1985ben kötött házasságot, miskolci feleségével hat gyermeket nevelnek. 1986– 1993 között a Miskolci Egyetem Fizika Tanszékén dolgozott, 1993-ban a Lévay József Református Gimnázium újraindításával bízták meg, melynek azóta is igazgatója. Több mint húsz éve a miskolcavasi református gyülekezet presbitere, 2006-tól missziói gondnoka. 2003-tól a Tiszáninneni Egyházkerület főgondnoka. Reformatus.hu
Békési
gyülekezeti élet
2015. húsvét
Konfirmandus találkozó Békésen Március 21-én egyházmegyei konfirmandus találkozó került megszervezésre Békésen. Mindenképpen szükségesnek tartottunk egy ilyen találkozás létrehívását, hiszen a kisebb lélekszámú gyülekezetek fiataljai, sokszor nagyon egyedül érzik magukat, amikor református hitük megvallásának eseményére készülnek. Úgy éreztük, talán megerősödik bennük az elhatározás, ha látják, hogy ők bizony egy nagy csapat tagjai mindannyian. Istennek hála, a nap végére kialakulni látszott az a kapocs, összetartás, amelyet a szervezőkkel titkon reméltük, hogy láthatóvá válik majd. E cél érdekében alakítottuk ki a teljes napi programot. Kora délelőtt a regisztráció alkalmával különböző csapatokba osztottuk az azonos helyről érkező fiatalokat, hogy ilyen formán is növeljük az új ismeretségek kialakulásának lehetőségét. Ezt követően pedig, közös áhítattal kezdtük el a nap lényegi részét. A nyitó áhítatot Katona Gyula esperes úr tartotta, melyen Isten igéjével biztatta az ifjúságot, hogy ők, mint a „föld sói”, nagy jelentőséggel bírnak egyházunkban, hiszen a fiatal konfirmandus nemzedék adhatja meg a gyülekezeti élet lüktetését. A főelőadás előtt, melyet Bogáti Attila, kisvárdai ifjúsági lelkipásztor tartott, énektanulás és csapatépítő játékok feleltek a szabad és önfeledt hangulat kialakításáért. Az énekeket a végzős debreceni teológus hallgatókból álló zenekar tanította a fiataloknak. Az említett előadás a hősökről, hősiességről szólt. Az üzenet, amit magukkal vihetett a hallgatóság, hogy a biblia hősei, Isten segítségével válhattak azzá, amire mi magunk is csodálattal tekintünk. Pedig nekik sem voltak emberfeletti képességeik, csupán Istenbe vetett hitük volt. Ebből kiindulva mindannyian lehetünk hősök, csupán az Istentől kapott talentumainkat kell kamatoztatnunk. Ezután a gimnázium épületébe mentünk át, ahol kiscsoportos foglalkozásokkal dolgoztuk fel a témát. Ezt követően pedig közös énekléssel és záró áhítattal tettünk pontot a nap végére. Összesen tíz gyülekezetből, hetven konfirmandus volt jelen az idei találkozón. Bízunk abban, hogy Isten kegyelméből egy rendszeresen megrendezett és folyamatosan növekvő létszámú sorozat születik majd egyházmegyénkben. Molnár Máté segédlelkész
Harangszó
10. oldal
Békési
11. oldal
Harangszó
levél kárpátaljáról
2015. húsvét
Szeretett Testvérek! Tisztelettel üdvözlöm Önöket, békési reformátusokat húsvét alkalmából. Kívánom, hogy a feltámadás örömhíre melegítse át életüket és olvassza fel a fagyos szíveket, szabadítsa fel a megkötözött életeket! Jézus Krisztus kegyelme őrizzen meg minket, ahogy eddig, úgy ezután is. Olyan jó lenne itt kitenni a pontot. Küldeni egy pár soros üzenetet egy gyülekezetnek, ahol majdnem egy évig szolgáltam, ahol megismertem és megszerethettem mindazokat a feladatokat, amiket egy református lelkésznek el kell végeznie. És sorolnám az üzenetem végén, akiket név szerint is üdvözlök: hosszú a lista… Jó lenne itt kitenni a pontot. Azonban engedjék meg, hogy kicsit bővebben is hírt adjak magamról, mindarról, ami történt és részben most is történik velem és azzal a gyülekezettel, ahol most szolgálok. Mikor eljöttem Békésről, tudtam, kiket és miket hagyok hátra: gyülekezetet, amit megszerettem, testvéreket, akikkel tényleg volt olyan kapcsolatom, hogy testvéreimnek tekintem őket. Stabil hátországot, egy vezető lelkészt, aki valóban tudott támogatni, tanítani, bátorítani – szükség is volt rá. A tudatot, hogy egy olyan országban élek, ahol el lehet tervezni a jövőt – vannak olyan előre látható események, amikre fel lehet készülni, ráadásul ebben az országban az anyanyelvemen meg tudom értetni magam a környezetemmel. Mindennek búcsút intettem, mikor elhagytam a várost. Elhagytam Békést, mert úgy éreztem, engem Jézus ott akar látni, ahonnan jöttem és ahol tudtam, hogy nagy szükség van az evangéliumra: Ukrajna nyugati részén, Kárpátalján, Szőlősgyula falujában. Abban az országban, amely
fennállása óta az államcsőd peremén egyensúlyoz. Ahol a nemzeti valutának egyre kevesebb a vásárlóértéke. Ahol belháború folyik. Eddig hivatalosan öt magyar áldozatról tudunk, de rengeteg az eltűnt katona. A múlt héten jártam a háború egyik magyar áldozatának özvegyénél – a mai napig nem értette, miért kellett a férjének a keleti frontra mennie. Elment és nem jött vissza; ez az asszony már tudja, milyen a háború. Hadd írjak egy kicsit a mindennapokról. A környezetemben azt látom, az embereket félelemben tartják. Nézik az ukrán és magyar híradásokat, egyik rémhírt a másik után, egyik hazugságot a másik után, és teljesen kétségbe vannak esve. Sokan feltették a kérdést: menni vagy maradni? A gyülekezetem férfijainak háromnegyede Magyarországon dolgozik. Bejelentett, munkavállalási engedéllyel rendelkező kőművesek, akik belátták, hogy ha el akarják tartani a családot, akkor el kell hagyják azt. Hazajönnek évente néhányszor, de a gyermekek úgy nőnek fel, hogy ezek az apák csak az interneten keresztül látják őket. Akik itthon maradtak, megtanultak a csőd szélén élni. Egyik napról a másikra ügyeskedve, a kiszámíthatatlan áremelkedésekre figyelve élünk már huszonnégy éve. Volt néhány jó év, de ezeket már magunk mögött hagytuk – az országnak elfogytak a tartalékai. Ezért minden nap elhangzik a bűvös kérdés a városokban és falvakban: mennyi most a forint? Men�nyivel ér kevesebbet ma a fizetésünk és nyugdíjunk, mint tegnap? Jelenleg az emberek fizetésének értéke a töredékére csökkent, miközben az árak emelkedtek két-háromszorosukra. Gyülekezetünkben Isten-
nek hála nincs olyan család, ahol ne lennének tartalékok – befőttek, háztáji baromfi, sertés, esetleg tehén vagy kecske. A falusi ember mindig talál magának módot, hogy megéljen. Mi a háborút Kárpátalján a rémhírek terjedésében és az árak növekedésében érezzük leginkább. Áprilistól a földgáz ára akár 660 százalékkal is megnőhet. Ez azt jelenti, hogy nemcsak fűteni, hanem főzni sem fognak tudni gázzal a háziasszonyok. Nem tudnák kifizetni. Hálás köszönettel fordulok az ismerős és ismeretlen békési református testvérekhez, akik támogatásával a parókián ezt az egy gondot le tudtuk tenni, mert fedezték a vegyes tüzelésű kazán bekötésének költségeit. Köszönöm az imádságokat és a segítő szándékot. Mióta eljöttem Békésről, készülök visszamenni – remélem ez a belátható jövőben megtörténik. Ha az Úr megengedi, talán egy testvérgyülekezeti kapcsolat is kialakulhat Békés és Szőlősgyula között. Tudjuk, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. Talán ez ad erőt most nekünk. Kifürkészhetetlen a jövő, de az Úr útjai is váratlanok. Ez a válság és ez a gazdasági, lelki és morális mélység egyvalamire biztosan jó – mi itt újra megtanulunk imádkozni. Átéljük naponta, hogy a pénzünk elértéktelenedhet, az országunk csődbe mehet,
a határainkat lezárhatják, a fiatalokat elvihetik katonának a frontra, de aki Jézus Krisztustól függ, az mindebben is meg tud maradni. A kárpátaljaiak hite akkor erősödött, amikor a lelkészeket elvitték a munkatáborokba, mikor a férfilakosság nagy részét elhurcolták „málenykij robotra”, kis munkára. Erősödött a hitünk, mert nem volt kihez fordulni, csak Jézus Krisztushoz. „…ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamen�nyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” (1Kor 12,26) Köszönjük, hogy most meg tudjuk élni ennek az igének az igazságát: ha Kárpátalján szenved Krisztus teste, Magyarországon fognak össze a test tagjai, hogy segítsenek. Ha Szőlősgyulán fogyatkozik meg a hitünk, erőnk, értünk Békésen imádkoznak. „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” 2Kor 8,9. Krisztus szegénnyé lett értünk, hogy szegénysége által meggazdagodjunk. Még a nehézségben is, még hitben is. Mindent Tőle kaptunk, amit megosztunk egymással. Minden kegyelem. Egyedül Övé a dicsőség. Itt már jó kitenni a pontot. Békesség az Olvasónak! Laskoti Zoltán
Békési
ünnep
2015. húsvét
Harangszó
12. oldal
2015. Virágvasárnap – Békés Lekció: Mt 21, 1-11. Text: Zsolt 118.19-26 Kedves Testvérek! Mai alkalmunk alapigéje, nem más, mint a nagy reformátornak, Luther Mártonnak a kedvenc zsoltára. A következőket írja róla: „Ez az én zsoltárom. Megkülönböztetett tiszteletemet és szeretetemet azzal érdemelte ki, hogy amikor sem császár, sem király, sem bölcsek, sem okosak, sem szentek, sem boldogok nem voltak képesek rajtam segíteni, ez a zsoltár segített és mindig talpra állított. ” Luthernek ezzel a véleményével, egyet kell érteni. Ugyanis a 118. zsoltár a hit megtartó erejéről tett és tesz ma is bizonyságot. Az egész zsoltár isteni szabadításból táplálkozik. Ez a hit legyőz minden félelmet és szorongattatást, minden nyomorúságot és nehézséget. De, ahogyan szoktuk is, meg a tisztánlátás végett is, mielőtt a konkrét magyarázatba kezdenék, nem mehetünk el amellett, hogy röviden megvizsgáljuk a zsoltár történeti hátterét. A zsoltár megírásának idejétől kezdve, - amelynek pontos dátumát nem ismerjük – mindig is különleges ünnepi alaklomra szolgált. Halhattuk igénk 24. versében: „Ez az a nap, melyet az Úr rendelt…”. Hogy pontosan milyen ünnepre íródott, arról csak feltételezéseink vannak. Egyesek úgy vélik, hogy templomszentelésen hangozhatott el, Ezsdrás-Nehémiás vagy a Makkabeusok idején. Mások a lombsátor ünnepére szánt írásnak tartják. Egy dolog azonban biztos ezzel a zsoltárral kapcsolatban, mégpedig az, hogy egy zarándokló tömeg egyik tagjának a szavait emeli ki. Egy olyan embernek, akit az Isteni Kegyelem megszabadított valami rettenetes dologból, és most elindult, hogy hálát adjon ezért a szabadításért Istenének. Valaki átélte az Úr szabadítását, és ezzel a hittel – ezzel a szabadító és mindent legyőző hittel vonul főhősünk a zarándok sereg élén a szent város felé, hogy hálát adjon teremtőjének. És ezzel a hittel vonult be Jézus is virágvasárnap a szent városba, hogy áldozatát bemutathassa nem önmaga, hanem a világ szabadításáért! A tömeg ugyanazt skandálja, mint az ószövetség idején: „Áldott, aki az Úr nevében jön…” Ez pedig egyáltalán nem meglepő testvérek. Időrendileg nemrég történt Lázár feltámasztása. Az emberekben még ele-
venen él az 5000 ember megvendégelésének a csodája. Persze, hogy teljesen felbuzdult a nép. Ki más kellene nekik, mint aki kenyeret ad, és még a halott szeretteinket is feltámasztja. Jézus a tökéletes király! Ő legyen a mi királyunk! Őt ültessük Dávid trónjára! Nem ilyen vezetőre vágyunk mi is? A baj ott van, hogy a nép királyt akart, a saját elvárásai szerint. Aki azt teszi, amit a nép kér! Egy bábot, aki minden gondjukat megoldja. Bizony az evangélium lapjait olvasva azt kell, hogy észrevegyük, hogy Jézus tetteit, csodáit soha sem tudták a helyén kezelni. Nem értették meg a valódi üzenetet. Csak a pillanatnak éltek, és nem látták meg, hogy Jézus küldetése nem egyszerűen a földi nyomorúság megszüntetésével merül ki. Jézus nem egy ilyen földi király, Jézus mennyei király! Ő nem Izrael felett fog uralkodni, hanem az egész világ felett! De ezt akkor még nem tudták, nem értették. Nem fogta fel Izrael népe, hogy Jézus nem Dávid trónja felé tart az ünnepi menettel, hanem a Golgota felé. Mert a próféciáknak be kellett teljesedni! Aki olvasta a Quo Vadis című regényt, annak ismerős lesz a következő jelenet: Néró császár üldözi a keresztyéneket. Péter apostol is menekülőre fogja, ám útközben szembe találkozik Jézussal. Ekkor hagyja el Péter száját a könyvben a híres kérdés: Quo vadis, Domine? – hová mész Uram? Jézus erre így válaszolt: „Megyek Rómába, ahonnan te menekülsz, hogy az ott maradt keresztyénekkel együtt szenvedjek és velük halljak meg.” Péter erre visszafordult, visszament Rómába, hogy az ott maradt keresztyéneket bátorítsa, vigasztalja, velük imádkozzon és velük haljon meg! Én azt hiszem testvérek, hogy a virágvasárnap ezt üzeni nekünk! Ha Jézussal akarunk járni, akkor vissza kell fordulnunk! Nem a hozsannázó tömeg tagjai közé kell, hogy tartozzunk. Mert ők nem értették a lényeget. Ők a maguk önző kívánságaikat akarták Jézustól kikövetelni. De mi inkább forduljunk vissza. Vissza oda, ahol testvéreinket hagytuk. Vissza oda, ahol éheznek, ahol egyik napról a másikra élnek. Vissza oda, ahová Jézus is indulna! Ahogyan ez előbb mondtam, Jézus célja a Golgota volt, nem pedig Dávid trónja. De a tömeg ezt még nem tudta! Amikor a farizeusok meglátták a több
száz főből álló, vonuló tömeget, megrettentek! Biztos volt bennük egy kis szakmai féltékenység is, de erősebb volt ennél a düh, és a gyűlölet. Miután megállapították: „Íme, az egész világ őt követi” (Jn.12.19.), hamar eldöntötték, hogy Jézusnak bizony meg kell halnia! Ő mégis szegletkővé lett! Isten, az elvakult gonoszságból, gyűlöletből, féltékenységből felállított keresztből hozta ki a Messiás küldetésének betöltését! „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.” Halhattuk mindnyájan az alapigében. Isten csodálatosan működött, mert amit az emberek halálra ítéltek, mert az ő igényeiknek nem felelt meg, abból hozta ki a legtöbbet, ami számunkra a mindent kell, hogy jelentse. Ezzel kapcsolatosan hadd osszak még meg egy történetet a testvérekkel: Michelangelo, 30 éves sem volt, amikor megalkotta és Firenzében kiállította a világhírű Dávid szobrát. A szobor története igazán elgondolkodtató. Egyik alakalommal, amikor Michelangelo Firenze utcáit járta, felfigyelt az egyik kőfaragó hátsó udvarában egy hatalmas szabálytalan márványtömbre. Amikor megkérdezte a kőfaragó mestert, hogy miért van hátra rakva az a nagy márványtömb a többi törmelék közé, a mester így válaszolt neki: „Az egy a kőfaragók által megvetett kő. Semmire se jó. Ezért került a szemétdombra.” A fiatal művész megkérte a mestert, hogy adja neki azt a számára hasznavehetetlen tömböt. Majd nem sokkal később ebből született meg a történelem egyik legszebb szobra, a Dávid szobor. A megvetett kőből sarokkő lett. A szobrászat egyik alapköve! Nem mérhető ez a történet, Jézushoz, testvérek. De szemléltető példának éppen megfelel. Isten csodálatos munkáját mutatja, közelebb hozza hozzánk, emberekhez. Mert ami a megvetett szegletkővel történik virágvasárnapon, nagypénteken és húsvétkor, az mindannyiunk üdvösségét szolgálja! „Ez az a nap, amit az Úr rendelt” – testvérek! Mire rendelt? Hadd fejtsem még ki három rövid gondolatban: 1, Arra, hogy lássuk meg a megvetett sarokkövet, az Úr Jézust. Hogy rá építsük az életünket. Ássunk olyan mélyre, hogy megtaláljuk ezt a szegletkövet,
Békési
13. oldal
Harangszó
ünnep
2015. húsvét
Húsvétra készülve Kovács Dániel igazgató úrral a húsvétról beszélgettünk.
és életünket erre rakjuk le. Ahogyan Lukács evangéliumában is olvashatjuk: Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. (Lk.6.48.) 2, Arra rendelte, hogy forduljunk vis�sza Vele. Menjünk vele vissza Rómába, ahogyan Péter is tette a történetben. Hagyjuk ott a saját önző kívánságainkat. És lássuk meg, hogy mi a feladata az Úr Jézust követő embernek! Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! (Mk.8.34.) – De azt is mondja Jézus, hogy: „Tanuljátok meg Tőlem, hogy az én igám jó, és az én terhem könnyű.” (Mt.11.30) 3, Arra rendelte, hogy kivételesen igazat adhassunk a farizeusoknak. Azt mondták ugye: „íme, a világ őt követi!” Manapság azonban egyre kevesebben mennek utána. Ez a mi feladatunk, sőt inkább felelősségünk testvérek! Először is nekünk kell beállni a sorba, aztán pedig másokat kell beállítanunk! „Menjetek, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” – ez a parancs mindannyiunknak szól! „Ez az a nap, amit az Úr rendelt…” – Rendelte nekünk arra, hogy alapot vessünk Krisztusra, hogy Őt kövessük, és hogy másokat is elhívjunk erre a követésre. Mindezek azonban a virágvasárnapi bevonulás miatt történhetnek meg. Erre kell, hogy emlékezzünk a ránk következő nagyhéten. Lássuk meg és kövessük mindannyian napról napra, hogy hogyan lett a megvetett kőből egy olyan sarokkő, amire egyházunkat, hitünket és életünket vetetjük meg! Így legyen! Ámen! Molnár Máté
Igazgató Úr hogyan készül a Húsvétra? A nagyböjt – első percétől kezdve – minősített idő a számomra. A belső csendességnek, az önvizsgálatnak, az őszinte töredelemnek és a bűnbánatnak az ideje. A kora hajnal és a késő este ilyenkor egész biztosan a Bibliám mellett talál. Követem a Bibliaolvasó Kalauz szerint Jézus Krisztus szenvedéstörténetének az eseményeit. A világirodalom klasszikus költői őszintének érzett verseivel „gyónásaival” is körülveszem magam. Tegnap villanyoltás után a Máté Passió szólt csendesen az ágyam mellett. Szóval, elmélyülök Jézus értem vállalt áldozatában: odaadott élete árán tartatik meg az életem. Ezzel a bűnbánó hálaadással készülök az úrvacsorai közösségbe. Persze, közben a Nagyhéten is zakatol az élet, amelyből nem vonhatom ki magam, de Jézus nem is akart minket soha kivenni a világból, hanem megtartani benne minket, életközeli, természetes emberekként.
Mit jelent az Ön számára a Húsvét? Jézus győzelmét a kísértő, elveszejtő Gonosz felett. Az élet győzelmét a halál felett. Az üdvösség és az örök élet győzelmét a kárhozat felett. Jézus feltámadása nyomán az én feltámadásomat, győzelme nyomán az én győzelmemet és megújulásomat. Melyik húsvéti alkalom volt a legemlékezetesebb a számára és miért? Közel 40 évvel ezelőtt, fiatal lelkipásztor koromban, a húsvéti istentiszteleten, műsoron kívül, egy elhanyagolt, ápolatlan, az ünnepi ragyogás teljes kontrasztjaként egy kis kiközösített falurossza, siheder kiállt a szószék elé, és elmondta a Biblia „közepét” a gyülekezetnek. (Többen el akarták rángatni onnan.) Valaki megtanította neki előzőleg: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16.) Úgy éreztem akkor, hogy ő hitelesebben illusztrálja Jézus korabeli, vállalt társaságát, mint a mi előkelő templomunk ragyogása és a míves liturgia népe. Hogyan ünneplik meg családjával ezt a Húsvétot? A feleségem egy ötgyermekes lelkészcsalád tagja. Az öt családba eddig összesen 13 különböző korú gyermek született. A Húsvét első napját mind az öt család külön ünnepli, az ünnep másnapjára azonban valamelyikünknél mindnyájan együtt vagyunk, és közösen ünneplünk. Az idén végez lelkipásztori szolgálatot húsvétkor? Igen. Két lelkipásztor sógorom gyülekezetében és a pápai anyagyülekezetemben kérnek fel rendszeresen igehirdetési szolgálatokra. Béres Tamara
Békési
2015. húsvét
húsvét
Harangszó
14. oldal
Párhuzamos vallási ünnepek a zsidó – keresztény liturgiában tavasszal /a jelen írás bővített, és előadásra szánt formában elhangzott 2015. március 11. napján a Szent István Egyetem Gazdaságtudományi Karán – Békéscsaba – a „Tavaszi szél vizet áraszt” c. országos tudományos konferencián./ Az évnek a tavaszi hónapjaiban megünnepelt keresztény vallásos ünnepek tartalmával többnyire még a nem vallásos emberek is tisztában vannak. Egy templomba nem járó ember is tudja, hogy a húsvét a feltámadás ünnepe. A húsvéthoz vezető ünnepi időszak már nem bír ilyen ismeretséggel. A húsvéthoz képest kevésbé ismert a pünkösd ünnepe. Ugyanakkor, ha részletesebben tanulmányozzuk a vallási ünnepeket, azt látjuk, ha csak a könyvekből is, hogy a keresztény vallási ünnepekkel többnyire párhuzamosan megtaláljuk a zsidóság vallási ünnepeit is. Sajnálatos körülmény, hogy ezen ünnepekről nekünk, a vidéki Magyarországon élőknek nincs közvetlen tapasztalatunk, mivel a környezetünkben sajnos sem zsidó, sem működő zsinagóga nincs, illetve ha van is néhány fős zsidó közösség a környezetünkben, ők nem képeznek olyan számarányt, ami lehetőséget adhatna akár csak az istentiszteletek megtartására, nemhogy egy – egy zsidó vallási ünnepre. Ennyivel nyilvánvalóbban szegényebbek vagyunk, legalábbis azok, akik kulturális érdeklődése adott esetben túlmutat a saját vallásuk ünnepeinek megismerésén. Az év tavaszi hónapjaiban párhuzamos zsidó –keresztény vallási ünnepek látszólag teljesen más alapokon nyugszanak. Mindenképpen közös úgy a keresztény, mint a zsidó ünnepekben a téli sötétségből a fokozott természeti fényességre jutás élménye, a természet ébredése, a tavasz köszöntése, az új termés várása, esetlegesen annak beérése. A legnagyobb keresztény ünnepre való készülődés első fázisa a böjt. A böjt bevezetője a farsang, a farsangot pedig szerte a világban a karnevál zárja le. A karnevál nem feltétlenül egy öncélú, vagy cél nélküli vigadozás, esetenként komoly kulturális hagyománya és kifejezni valója van, mint pl. nálunk ilyen a mohácsi busójárás, vagy a széles körben ismert kulturális töltettel is rendelkező velencei karnevál. A böjt a keresztényeknél negyven napig tart. Érdekes párhuzamokat találunk a szent szövegekben a 40-es számra. Jézus is negyven napot böjtölt pusztában, 40 napig tartott a vízözön, 40 évig vándoroltak a zsidók a honfoglalás előtt, 40 napot töltött Mózes a Szinaj hegyen, mielőtt megkapta volna a tízparancsolatot, 40 napos
kegyelmi ideje volt Ninivének. A zsidók is tartanak karnevált, amit a köznyelvben zsidó farsangnak neveznek. Ez a purim ünnepe. A purim ebben az évben a Gergely naptár szerint március 4. és 5. napján volt. A purim ünnepe arról szól, hogy a zsidók megmenekültek a perzsa birodalomban a teljes kiirtástól. A 20. századi zsidó holokauszt korai formája lett volna, amennyiben sikerül megvalósítani. A purim történetét az Eszter könyvében /Megillat Esztér, Eszter tekercse/ olvashatjuk. Az énekek éneke mellett ez az egyetlen olyan szentírási mű, amiben nem szerepel Isten neve. Ennek magyarázata pedig abban keresendő, hogy purimkor Isten nem nyilvánosan, hanem titokban, rejtve művelt csodát. A purim bevezetése Eszter böjtje, ami a purimot megelőzően három napig tart. A purim liturgiája az, hogy a zsinagógában fel kell olvasni reggel és este is Eszter könyvét. Ezen alkalmakkor szabad, sőt kell is hangoskodni a zsinagógában különösen akkor kell zajt csapni, akér kerepelőt is használni, amikor elhangzik a gonosz főminiszter, aki a zsidók kiirtását megszervezte, Hámán neve. A purimhoz tartozik az is, hogy illik ajándékot adni azoknak, akiket szeretünk, barátoknak finomságokat, elsősorban süteményeket küldeni, és adományt adni a szegényeknek, hogy ilyenkor ők se nélkülözzenek. Mindennek betetőzéseként lakomát kell csapni, - ez a purim este – amit a diaszpórában élő zsidóság különös gonddal meg is tart, mivel a zsinagógán kívül ekkor is együtt van a közösség. Ekkor – természetesen a felnőtteknek - kötelező szeszes italt inni, sőt ezen egyetlen napon az évben illik lerészegedni annyira, hogy ne lehessen megkülönböztetni a gonosz Hámán főminisztert a jóságos Mordehaj zsidó főembertől, aki felfedi a perzsa király Ahasvérus előtt, hogy meg akarják gyilkolni a saját emberei. Ezzel természetesen meg is menti a király életét. Az ünnepkor szokás jelmezekbe öltözni, különösen a gyermekeknek, és szokás különböző játékokat játszani, kabbalisztikus dolgokat művelni. A keresztényeknél a böjtöt a húsvéti ünnepkör követi, a zsidóknál a purimot, aminek bevezetője a böjt, a pészach, vagy más szóval a zsidó húsvét. A Gergely naptár szerint a zsidó húsvét 2015-ben április 3. napjától 10. napjáig tart. Talán nincs is másik olyan zsidó ünnep, aminek annyiféle elnevezése van, mint a pészachnak. A pészach jelentheti az elkerülés ünnepét, a kivonulás, vagy felszabadulás ünnepét és jelentheti a kovásztalan kenyér, vagyis a pászka ünnepét egyaránt.
Az elkerülés ünnepe meghatározás onnan ered, hogy a zsidókat elkerülte az egyiptomiakat ért legszörnyűbb csapások közül a tízedik csapás, vagyis az elsőszülött gyermekek elpusztulása azért, mert egy áldozati bárány vérével megjelölték az ajtófélfájukat. Ezzel az Örökkévaló megmentette a zsidó elsőszülött gyermekeket a haláltól. Ezt követően engedélyezi a fáraó a zsidóknak Egyiptom elhagyását, vagyis a rabszolgasorsból való felszabadulást. Innen a kivonulás, vagy felszabadulás ünnep elnevezés. A pészach legismertebb elnevezése mégis a pászka ünnepe, ami a kivonulás alatt fogyasztott kovásztalan kenyérre emlékeztet. A kovásztalan kenyér tartósabb, mint a kovászos, így tovább fogyasztható, de leginkább azért kellett kovásztalan kenyeret fogyasztaniuk a kivonuló zsidóknak, mert egyszerűen nem volt idő a kovász elkészítésére, ugyanis szinte ultimátumszerűen kellett elhagyni Egyiptomot. De mi is a kovász. A rabbinikus irodalom szerint a kovász akkor keletkezik, ha a gabonából készült liszt a vízzel legkevesebb 18 percig van folyamatos kapcsolatban. Érzékelhető a kivonulásra biztosított idő rövidsége, hogy még a kovász elkészítésére szánt legkevesebb idő sem állt rendelkezésre a kivonulásra való felkészülés során. A pészach egyben a betakarítás megkezdésének ünnepe is. Az ünnep másnapján, Izraelben kezdődik az árpa aratása. Minden nap a bearatott árpából eltettek egyegy kalászt, amit hét napig gyűjtöttek, ekkor kévébe kötötték. Ez héberül az ómer, vagyis ezért mondjuk azt, hogy az ünnep másnapján kezdődik az ómerszámlálás. Az ómerszámlálás hét kévéig tart, vagyis 49 napig, amikor is bekövetkezik az újabb zsidó ünnep a sávuot, vagyis az új kenyér ünnepe, ami megfelel a mi pünkösdünknek. A pészach bevezetője a pészachra való ünnepi felkészülés, ami gyakorlatilag a lakóház, de adott esetben nemcsak a lakóház, hanem műhely, tároló kovásztalanításában nyilvánul meg, vagyis egy jókora nagytakarításban. Ennek lényege, hogy minden erjedésre való dolgot a házból el kell tüntetni. Azok a zsidó kereskedők, akik gabonát tárolnak, ilyenkor egy speciális adásvételi szerződéssel eladják a terményeiket, melyet az ünnep végén természetesen visszavásárolnak. A pészach azon három zsidó ünnep egyike, ami un. zarándokünnep. A zarándokünnepek lényege, hogy ilyenkor a zsidóknak Jeruzsálembe kell menniük, és áldozati bárányt kell bemutatniuk, amit aztán megsütve a család el is fogyasztott. Ilyenkor a
Békési
15. oldal
Harangszó
zsinagógákban az ünnep elején (emlékezvén a szabadulásra) teljes hálélt, az ünnep végén (a tengeren való átkelés emlékére) fél hálélt mondanak. Hálélnek nevezzük a 113-118. zsoltárok csoportját, a fél hálél mondásakor kimaradnak az örömöt kifejező zsoltárok (115-116.), mert ekkor a vízbe fulladt egyiptomiakra emlékeznek, akiket szintén Isten teremtette. A hagyomány szerint is az ünnep előtti héten őrlik meg azt a gabonát, amiből különleges tisztasági előírások megtartása mellett megsütik az ünnep alatt fogyasztható pászkát. A peszáchot megelőző napokban a zsidóság adakozik a szegények, rászorulók javára, hogy nekik is legyen peszáhi lisztjük, és ezáltal ők is teljes értékű ünnepet ülhessenek. Fontos, hogy mindenki érezze, ő maga, személy szerint egyenként is szabadult meg a rabságból. A pészahot megelőző napon a korai zsidóság történetében az elsőszülöttek böjtöt tartottak a megmenekülés, elkerülés emlékére. A zsidók ezen a napon hajat szoktak vágatni, mert az ómerszámlálás ideje alatt (ötven nap) nem lehet. A pészach egyik legismertebb eseménye a széder esteének a megülése. A széder este a pészach közvetlen bevezetője, a széder estével megkezdődik a pészach ünnepe. Ezt megelőzően a zsidók, miután felkészültek a széder estének a megtartására, a napnak délutánján elmennek a zsinagógába az un. esti imára, majd ezt követően otthonukban tartják meg a széder vacsorát. A széder szó rendet jelent. /Mózes 2. 12. 42./ A széder vacsora hagada /elbeszélés, szentíráson alapuló, de nem vallási tárgyú zsidó kommentár és legendák gyűjteménye/ elmondásával kezdődik, és ezzel emlékeznek az Egyiptomból való szabadulásra. Különös jelentősége van annak, hogy minden egyes zsidó személyes élményként élje meg a szabadulást és szabadítást, ezért gyakran beleszövik a mondanivalóba az „az engem szabadítottál ki” kifejezést. A hagada minden személy részére szükséges kellék a széderestén, ugyanis ebben van leírva a részletes rend. Szokás egy karosszéket (kispárnával) készíteni az asztal mellé a széder vezetője számára, ezzel is jelezve, van idő a beszélgetésre. Egyes helyeken egy második karosszéket is készítenek az asztalhoz, várván „azt a zsidót”, aki valamiért nincs ott, pl. beteg, vagy fogoly. A széder vezetője és a nős férfiak fehér köntösben vesznek részt az alkalmon. Az ünnepi széder asztal kellékei: A szédertál, rajta az ételek: egy darab sült csirkehús, nyak, vagy szárny, melyet nem fogyasztanak el, (a tál
húsvét jobb felső részén), egy sült vagy főtt tojás, (a tál bal felső részén) keserűfű, torma, vagy fejes saláta, (az előző kettő alatt) reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke (a keserűfű alatt jobb oldalon) valamilyen zöldség (a keserűfű alatt baloldalon) alul középen ismét keserűfű, bor (legalább 3,5 dl személyenként, helyette lehet szőlőlé is) pohár (mindenkinek) egy nagy és díszes serleg (Illés serlege) egy tálka sós víz három darab pászka ünnepi gyertyák (legalább kettő) Szokás az asztalra kitenni széderkor a család aranyát, ékszereit, emlékül az Egyiptomból kihozott kincsekre. A sült csirkehús jelképezi azt az egészben sült bárányt, amelyet a templom fennállásakor a szentélynél áldoztak. A templom mivel még nem épült fel, ezért nem fogyasztják el a szédertálon lévő ezen ételt. A szédervacsora elfogyasztásának külön liturgiája van, melynek pontos leírása meghaladja ezen írás keretit. Említsük meg viszont azt a szokást, hogy a szédervacsorán a borból mindösszesen négyszer kell inni. Ennek mikénti leírását a Mózes 2. 6.6.-7.-ben találjuk. A négyszeri koccintáskor mondott imaszövegek: megszabadítottalak, kivezetettelek, mármint Egyiptomból, megmentettelek, mármint a rabszolgaságból, megváltalak, mármint szabad és önálló népéé formállak, népemmé fogadlak, mármint isteni kiválasztásban részesítelek. Van még egy ötödik pohár is, de ezt nem isszák ki, mert ezen pohár kiivásakor a „beviszlek titeket az országba” imaszöveget kellene elmondani, de a Messisá még nem jött el, ezért ezt a poharat érintetlenül hagyják. Az utolsó vacsora néven ismert evangéliumi esemény valójában egy szédereste volt, amit Jézus Krisztus a tanítványaival töltött. Jézus töltötte be a családfő szerepét. Ő mondta el az imát (Mt 26,27). Az evangéliumi beszámolókban a mosakodás eseménye is megjelenik, Jézus mosta meg a tanítványok lábát, ezzel arra utalva, hogy meg fogja tisztítani őket a bűneiktől. Jézus jobbján János ült, ez összecseng azzal a hagyománnyal, miszerint János volt a legfiatalabb apostol. A szédereste folyamán a legifjabb gyermek gyakran a családfőre támaszkodik. Így tett János is (Jn 13,23). A falat bemártása szintén fontos szerepet kap az utolsó vacsorán, ezzel leplezte le Jézus elárulóját (Jn 13,21-27). Jézus bemár-
2015. húsvét totta és odaadta azt Júdásnak. A szokás akkoriban az volt, hogy a bemártott falatból a többiek is kaptak, ezért lehetet, hogy a tanítványok előtt nem volt világos, hogy végül is ki fogja elárulni Jézust. Az ünnepkör lezárása a zsidóknál a sávuot, vagyis a törvényadás ünnepe, ami a pészachot követő 50. napon van. Keresztény megfelelője a pünkösd. A sávuotnak is több elnevezése van, említik még a z új kenyér ünnepének is. Mikor még állt a jeruzsálemi templom, a szentélyben ezen az ünnepen mutatták be az új kenyeret (számos termény társaságában: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és datolya), és ekkor ettek először belőle. Az ünnepre a nép a fővárosba zarándokolt és mindent virágokkal díszítettek, még az állatokat is. A virágokkal való díszítés szokása máig is megmaradt, a zsinagógák ilyenkor virágpompában úsznak. Ez is zarándok ünnep. A zsidó hagyomány szerint Isten ezen a napon nyilatkoztatta ki a tízparancsolat. Ez az ünnep egy hosszabb ünnepi sorozat lezárása. Az egyiptomi szolgaságból való szabadulás (pészach) csak a lélek és szellem szabadságának elérkezésével válhatott teljessé. Ezen az ünnepen ezt a teljessé vált szabadságot is ünnepli a zsidóság. Tulajdonképpen a nép születésének is tartják az évfordulót, ugyanis a törvény tette néppé, sőt választott néppé a zsidóságot. A sávuót megtartásához nem szükséges különleges szertartásokat, ceremóniákat betartani, mint mondjuk a széder estéjén. Ilyenkor a külsőségek helyett a belső, a szellem és lélek ünnepel elsősorban. Az ünnepen egész éjjel tanulmányozzák a Tórát. A nap központi eseménye a Tízparancsolat felolvasása, melyet a tisztelet jeleként állva hallgatnak végig. Előtte az előimádkozó egy alázatos, arámi nyelvű ima keretében engedélyt kér a felolvasásra. Az ünnepen halél mondással is hálát adnak Istennek. Általánosan elterjedt azonban ilyenkor az otthonok és zsinagógák virágokkal, friss lombbal való díszítése, ezzel emlékeznek arra, hogy az isteni kinyilatkoztatáskor virágba borult a Szináj hegy. Az ünnep napján, illetve a diaszpórában a napjaiban a zsidók tejes, túrós ételeket esznek, amivel a Tóra friss, éltető, tápláló erejét kívánják kifejezni, a törvény az a tej, amellyel Izraelt, mint gyermekét táplálja Isten. A magyarországi zsidóság ilyenkor tartja a bát micvát, a serdülő (tizenkét éves) lányok avatását is. Egyes közösségekben a zsidó halottak napját is ezen az ünnepen tartják, emlékezvén a zsoltárszerző Dávidra, aki ezen a napon adta vissza lelkét teremtőjének. Szokás sávuótkor az adakozás is, hogy mindenkinek teljes lehessen az öröme. Petneházi Zsigmond
Békési
Húsvéti körlevél
2015. húsvét
Gyülekezeti anyakönyvi hírek
Harangszó
16. oldal
(2014. december 13–2015. március 29. között)
Megkereszteltettek: Szilágyi Zsolt, Antóni Jázmin Seron, Antóni Ivett, Komáromi Boglárka és Komáromi Mihály. Konfirmáltak: Házasságukat megáldatták: Elhunytak: Özv. Gellén Jánosné Dúzs Erzsébet (95), Balázs Gábor (86), Hajdú István (81), özv. Sós Lászlóné Kun Margit (80) – Bélmegyer, Szekeres Gábor (89), Kendrella András (66), özv. Öreg Istvánné Korcsok Mária (77), Kovács Gábor tb. presbiter (91), özv. Pap Imréné Králik Eszter (91), Németi István (90), Vincze Julianna (75), özv. Földesi Mihályné Hévízi Mária
(69), özv. Bereczki Mihályné Lipcsei Eszter (85), özv. Egeresi Lászlóné Paulcsik Zsófia (81), Szűcs Sándor (57), Egeresi János (87), Kocsor László (57), özv. Molnár Jánosné Szabó Eszter (90), Ilyés Sándor (55), Szabó László (41), Hálóné Jenei Katalin (67), Matyi Szabó Istvánné Kulich Erzsébet (66), Hidvégi András tb. presbiter (75), Balázs Sándorné Meliska Jolán (84) és Korcsok István (86). Jézus mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is, él, s aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” (Jn 11,25-26.)
Dr. Fekete Károly első püspöki körlevele
Január 24-én iktatták be a gyülekezetek által 2014. október-november hónapban megválasztott tiszántúli református püspököt, dr. Fekete Károlyt Debrecenben. Dr. Fekete Károly református lelkész a Debreceni Református Hittudományi Egyetem oktatója, utóbb rektora volt. Bölcskei Gusztáv már nem indult újra a püspöki tisztségért, így székében az egyetlen induló, Fekete Károly követi a Tiszántúli Református Egyházkerület élén. A püspök első körlevele a „Hirdesd az Igét!” akcióról szól. Mottó: Jézus mondja: „Íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig” (Mt 28,20b) „Kedves Testvéreim! Isten iránti hálával köszönöm a Tiszántúl reformátusságának, hogy a 2015-2020 közötti egyházkormányzati ciklusra felém fordult a bizalom és püspökként szolgálhatom egyházkerületünket. Január 24-én öröm volt együtt elindulni a közös útra a debreceni Nagytemplomból a népes gyülekezettel, amelyben számos lelkipásztor, gondnok és gyülekezeti tag volt jelen. Köszönöm erősítő és biztató jelenlétüket. Mivel közeledik a Reformá-
ció 500. évfordulója, ezért lelki-szellemi felkészülésünket egyházkerületi szinten is elkezdjük. Meggyőződésem, hogy az evangélium drága kincsének továbbadása és a Krisztushoz gyűjtés munkájának folytatása akkor marad valódi lehetőségünk, ha testvériesebb egyházzal, hiteles Krisztus-tanúságtétellel, emberközelbe vitt teológiával végezzük szolgálatunkat. Egy testvéri légkörű, munkatársi szemléletű, testületekre támaszkodó, emberközeli vezetés gyakorlásával kívánom összekötni a fokozatos testületek rendszeres találkozását és mozgatni a feladatszabás, beszámoltatás,
ellenőrzés, visszacsatolás folyamatát. Feladatomnak tekintem, hogy összefogjam erőinket. Lelki megújulásunk alapkérdésének tartom az igehirdetői szolgálat megújulását. A Reformáció 500. évfordulójára készülve, egyházkerületünk esperesi karának támogatását magam mögött tudva, ünnepélyesen meghirdetem egyházkerületünkben a 2015. és a 2016. esztendőkre a „Hirdesd az Igét!” – programot. Ne csak énekeljük, hogy „Az egyháznak a Jézus a fundamentuma, a szent igére épült fel lelki temploma…” (RÉ 292:1), hanem tanuskodjunk, dolgozzunk, elmélyülten és kreatívan cselekedjünk azért, hogy hagyományos csatornáinkon és a XXI. század technikai lehetőségeit bevonva, változatos formában és műfajokban keressük az igei üzenetet, és végezzük átadását új módokon is, bővítve annak eszközrendszerét. A „Hirdesd az Igét!” program közös megtervezésébe és véghez vitelébe mind a kilenc egyházmegyénk lelkészi karára feltétlenül számítok! Régi és új gyülekezeti tagjaink ismeretének felfrissí-
tésére és a hozzánk tartozni akarók bevezetésére elindítjuk a református keresztyén öntudatot megerősítő, többszintű, széles tematikájú és összehangolt gyülekezeti felnőttképzési programot, amely a hitkérdésektől az életvezetési kérdésekig segíti híveink mindennapjait. Ennek az emberközelbe vitt, népszerű teológiai és keresztyén kulturális programsorozatnak a megszervezését mihamarabb elkezdjük, hogy 2016-ban új impulzussal serkentse a „Hirdesd az Igét!” programot, és szélesítse azt a református keresztyén önazonosság megerősítéséért. Adjon nekünk ehhez a szemléletváltáshoz elkötelezettséget és egymásra találást a Szentháromság Isten, teremtsen számunkra titokzatos közösséget Krisztussal, hogy testvéri közösségben, hiteles tanúkként, emberközelbe vitt teológiával éljük meg tanítványságunkat, mint Tiszántúl református népe. Isten áldása legyen gyülekezeteink tagjain, presbitériumain és lelkipásztorainkon! Testvéri szeretettel: Dr. Fekete Károly püspök
Impresszum: Békési Harangszó – megjelenik negyedévente. A lap a Békési Református Gyülekezet lelkészi hivatalában készül a Gyülekezet tagjai számára • Felelős kiadó: Katona Gyula lelkipásztor • Szerkesztő: Mucsi András, e-mail:
[email protected] • A Szerkesztőbizottság tagjai: Katona Gyula, Mucsi András, Zsombok Imre • Nyomda: Földesi és Társa Bt. Békés• Kapcsolat: Békési Harangszó, 5630 Békés, Széchenyi tér 21., e-mail:
[email protected]
