Békési
Harangszó
Gal 6:9-10 – A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. XVII. évfolyam 3. szám – A BÉKÉSI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG DÍJTALAN IDŐSZAKI HÍRADÓJA – 2016. december
Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek... (Luk 2:10)
Szerkesztői oldal
2
2016. december
Mucsi András
Szerkesztői jegyzet
„A népek szeme láttára mutatom meg rajtatok, hogy szent vagyok. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor beviszlek benneteket Izráel földjére, abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom.” (Ez 20,41-42)
Kedves olvasók!
I
zrael hite a történelemben gyökerezik. Az emberi vallások nagy része nem törődik a történelemmel, hanem többnyire mitologikus eseményekkel, filozofikus gondolatokkal foglalkoznak. A világ teremtője, Jézus Krisztus Atyja azonban úgy mutatkozik be, mint a történelem Ura, Izrael vezére és vezérlője. Isten nem volt és ma sincs távol az ő népétől. Izrael megtapasztalhatta, ha „áld, ha sújt a keze”. Milyen jó tudni azt, hogy Isten mellettem van mindig, életem minden percében! Ezt a hagyományt viszi tovább a keresztyénség is. A keresztyén vallás sem a mítoszok távoli és megfoghatatlan világának terméke, hanem olyan helyeken játszódnak a keresztyénség kezdetei, amelyeket jól ismerünk, ahova el lehet menni és szét lehet nézni. Elég csak arra utalni, hogy az Izraelbe látogató turistáknak mutatják a születés barlangját Betlehemben vagy a Golgota szikláját Jeruzsálemben. Jézus Krisztus a történelem egy pontján, Isten akaratából lépett be a világba. Az természetesen más kérdés, hogy mikor született, de nem is ez a fontos. Az egyházi évben december végén ünnepeljük a megtestesülés csodáját. Ezt megelőzi az advent, a várakozás, a felkészülés időszaka. Használjuk ki jól! Ismét elrohant egy esztendő. A Madzagfalvi Napok után most ismét jelentkezünk a Békési Harangszóval, valamint annak iskolai mellékletével, az Életképekkel. Érdekes eseményeken, találkozásokon vagyunk túl. A következő esztendő is mozgalmas lesz, hiszen a reformáció 500. évfordulójára emlékezünk. Szinte a csapból is ez fog folyni. Ezúton mondok köszönetet az egyházközség nevében mindenkinek, aki bármivel hozzájárult a gyülekezet munkájához, legyen az sepregetés vagy újságterjesztés. Külön köszönjük énekkarunk tagjainak áldozatos szolgálatát! Áldott ünnepeket mindenkinek!
Katona Gyula lelkipásztor
E
Várni és készen lenni!
gy felgyorsult világban élünk, ahol egyre kevésbé tűri el az ember azt, hogy valamire, vagy valakire várnia kell. Mindent szeretnénk azonnal megvalósítani, kézhez kapni. Egyre türelmetlenebbek vagyunk önmagunkkal vagy éppen másokkal szemben. Mint a gyermekek, akik nem győzik kivárni, hogy karácsonykor végre kibonthassák a gondosan becsomagolt ajándékokat. Ugyanakkor, ha valamire mégis kénytelenek vagyunk várni, bizony az is előfordulhat, hogy amikor végre célba érünk, már nem is olyan fontos az, amit korábban annyira vártunk. Valami ilyesmi történt az első karácsonykor is… Egy nép várakozott évszázadokon át. Várta és remélte, hogy egyszer csak eljön, megérkezik a várva várt Szabadító, a próféták által megígért Messiás, Aki elhozza a teljes értékű élet ajándékát. S mi történt, amikor megérkezett? Már születése pillanatában sincs számára hely még a fizető szálláson, a vendégfogadóban sem, mintegy előrevetítve élete fontos jellemzőjét: „a rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania…” Azután nem sokkal születése után életére tör népe királya, Heródes, kioltva hatalom-féltése közben számos ártatlan kisgyermek életét, miközben neki szüleivel együtt idegen földre, Egyiptomba kell menekülnie. Később első nyilvános názáreti fellépése után saját városbelijei akarják megkövezni az önmagára alkalmazott messiási próféciája miatt. S ez jellemzi végig egész életútját: örökös harc és szembenállás az oly sok várakozásban „harcedzett” népével, akiket végül kénytelen elsiratni. Isten mai népe is adventben, azaz várakozásban él. Lassan 2 évezrede várjuk a dicsőségben visszatérő Urat. De vajon tényleg várjuk? Vagy még inkább: kit várunk igazán? És hogyan várjuk? Megfogalmaztuk-e magunknak várakozásunk lényegét? Talán most még nem késő! A karácsonyi evangélium elvezethet bennünket az igazi Krisztus-várás állapotára, hogy közismert énekünk szavaival készen várjuk az Urat!
Impresszum: Békési Harangszó – megjelenik negyedévente. A lap a Békési Református Gyülekezet lelkészi hivatalában készül a Gyülekezet tagjai számára • Felelős kiadó: Katona Gyula lelkipásztor • Szerkesztő: Mucsi András, e-mail:
[email protected] • A szerkesztőbizottság tagjai: Katona Gyula, Mucsi András, Zsombok Imre • Nyomda: Földesi és Társa Bt. Békés• Kapcsolat: Békési Harangszó, 5630 Békés, Széchenyi tér 21., e-mail:
[email protected]
köszöntő
2016. december
3
Áldás Békesség Istentől
E
sorok írásakor már ismét ádventet élünk, a karácsonya való meghitt, méltó, szeretetteljes készülődés idejét. E napok átélt érzése semmivel sem pótolható. Kavarog bennünk még gyermekkorunk karácsonyra való készülődése, a Jézuska várás, a hó, a szánkózás várható élménye, - ami sajnos ma már többnyire a múlté, mivel évek óta nincs valamire való hó télen, és a szánkózást is egyre jobban kiszorítja a síelés lehetősége - de ugyanakkor bennünk van a már felnőtt korunk ádventje is, a nem mindig felhőtlen odagondolás, készülődés, vajon mit is tudunk venni ajándékba gyermekeinknek karácsonyra, hogyan tudjuk méltóan megünnepelni. Mert az ajándék az nagyon fontos dolog az ember életében. Nem az ajándék értéke a lényeg, hanem az, hogy valamit a megajándékozott kap, többnyire attól, akitől várja is, és tudja úgy az ajándékozó, meg a megajándékozott, hogy ez egy nagyszerű, szeretetlejes dolog. Az ajándékba önmagunkat adjuk, de a megajándékozott is visszaad valamit az ő lelkületéből, amikor szeretettel nyújtja kezét, és elfogadja az ajándékot. Hozzávetőlegesen kétezer évvel ezelőtt, nemcsak az akkor élt emberiség, hanem mindenki, aki azt megelőzően, és utána született, egy semmivel sem összemérhető ajándékot kapott. Urunk, Krisztus Jézus születése egy olyan ajándék, ami semmivel sem pótolható, és a csodálatos ebben az, hogy ezt mindenki megkapta, őelőtte és őutána egyaránt. Kétezer évvel ezelőtt a világegyetem legcsodálatosabb, emberi ésszel fel sem fogható születésének lehettek az akkor élő kortársak a tanúi, és vagyunk folyamatosan mi is, akik ő utána jöttünk a világra, még akkor is, ha nem is értjük, de legalább megkíséreljük megérteni a megváltó születését. Az akkori születés nem egy méregdrága magánklinikán történt, nem is kellett a szülés levelezetéséhez egy kisebb vagyont kifizetni, mert az a szülés eleve elrendeltetett, nem embertől, hanem Istentől való volt. Nem kellett hozzá más, csak a Jóisten segítsége, az anya gondoskodása, és az állatok jótékony lehelete, ami bemelegítette a „szülőszobát.” És már meg is van az ajándék, a gyermek, világra jött. Mily csoda ez, még akkor is, ha tudjuk, testvéreink, gyermekeink, unokáink születése nekünk ugyancsak csodálatos, de mégis másfajta.
Testvéreinket, gyermekeinket, unokáinkat a testvéri, szülői, nagyszülői szívvel és szeretettel várjuk és fogadjuk, óvjuk és szeretjük. De ők csak a mieink, egy darabig nekünk kell rájuk vigyáznunk, óvnunk nevelnünk, majd néhány étvized elteltével már ők vigyáznak, óvnak bennünket. A Krisztus létét már nem tudjuk így kisajátítani, mint ahogyan azt a gyermekeinkkel, unokáinkkal tesszük. Ő mindnyájunkért jött el e világra, mindnyájunkért élt, tanított, küldte el az övéit, és ment a men�nybe, majd jön el ítélni élőket és holtakat. Krisztus mindannyiunk ajándéka. Talán az egész emberiség gondját megoldaná, ha minden ember felismerné, ezt az ajándékot nem kellett kiérdemelni, hacsak nem a bűneinkkel érdemeltük ki, ez csak úgy, a semmiből teremtetett, mint ahogyan azt nagyon sok mindennel kapcsolatban képzeli el a korabeli rabbinikus gondolkodás. Krisztus az egész emberiségnek ajándék, nemcsak azoknak akik felismerik az ajándék jellegét benne, hanem azoknak is, akikben e felismerés még nem alakult ki. Hiszen az ajándék legmeghatározóbb jellemzője, hogy az ajándékot el kell fogadni, csak akkor beszélhetünk ajándékról, ha azt a megajándékozott elfogadja. Az el nem fogadott dolog, soha nem lesz ajándék. Bízzunk abban, hogy a krisztusi születés ajándékát minél több embertársunk fogadja el ajándékként és aszerint is akarja élni életét. Talán szebb lesz a világ ekkor. Minden kedves testvérünknek, és leendő testvéreinknek áldott, békés, és szeretetteljes ádventot, és karácsonyi ünneplést kívánok. Dr. Petneházi Zsigmond gondok
Mit jelent nekem a Karácsony?
A
csöndes, csodálkozó, hódoló közösséget Jézus – a testet öltött Istenfia, a megváltó Krisztus – jászla körül, az enyéim között, akiket szeretek. Egy istenfélő, népes, vérszerinti nagy családban, ahol öt édestestvér a házastársával, eddig az öt családban született 14 gyermekkel és a szorosan odatartozó rokonsággal 25-30-an együtt vagyunk valamelyikünknél minden Szentestén. Azaz Szentestén is, mert egy-kéthavonta rendszeresen találkozunk valamelyikünk házában ugyanennyien. Csak úgy, egymás látásáért. Soha sincs ilyenkor túlzásba vitt eszem-iszom. Köszönt bennünket a korelnök fiútestvér, felolvas a Bibliából valamelyikünk a lelkész családtagok közül, imádkozunk, megemlékezünk az örökkévalóságba távozott lelkipásztor Szülőkről és Nagyszülőkről, akik imádkozni, énekelni, egymást szeretni tanítottak bennünket, aztán árad a Zsoltár és a Dicséret, egyik a másik után; több jó hangú énekes és zenész is van köztünk. Aztán jelzésértékű, személyes ajándékokat adunk egymásnak; nem az ajándékozás a főattrakció. Az évközi találkozások spontán szerveződnek, de a Szenteste mozdíthatatlan fixalkalom. Annak egyedülálló ereje van. Szóval, hogy mi nekem a Karácsony? Az üdvözítő Jézus, az érettem engesztelő halált halt és feltámadott Megváltó Istenember érinthető közelsége, és ebben a találkozásban erőm megújulása, sebeim gyógyulása, könnyeim felszáradása, titkolt bánataim enyhülése, bűneim megbocsátása, örök életem reménysége – az enyéimmel való közösségben. Ahol mindig újra megfényesedik az Evangélium: „Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassék a világ általa.” (János 3:16-17) Kovács Dániel igazgató
kapcsolataink
4
2016. december
A sarmaságiak is meglátogatták Békést
Szeptember 18-19-én Békésen járt a romániai Sarmaság (Szilágy megye) református gyülekezetének delegációja. A csoport a hétvégét töltötte Békésen, válaszul a békésiek korábbi sarmasági látogatására. A programot dr. Forvith Erzsébet, a békési gyülekezet presbitere szervezte, aki a faluból származik. A vasárnapi istentiszteleten Püsök József Attila lelkipásztor szolgált.
Bizonyságtétel
R
auszné Zsókát mindenki ismeri, aki kicsit is közösségbe került a református gyülekezettel Békésen. Nyugdíjazása után ideje jelentős részét Isten ügyének szenteli. A karácsonyi Harangszó olvasói most az ő bizonyságtételével ismerkednek meg. „Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol.” (Ézs 58,9) „Rauszné Nagy Zsófia vagyok, Békésen születtem, 12 évig éltem Egerben. Gyermekeim – László és Mónika – ott születtek. 1986-ban költöztünk vissza Békésre. Férjemmel 33 éve vagyunk együtt. Fiatal koromban sajnos nem voltam Istennel járó, bár mindig is tudtam, hogy van valaki, aki irányít és fenntart mindeneket. Kb. 5-6 éves lehettem, amikor nagymamámtól megtanultam első imádságomat, amit nem gyakoroltam és el is felejtettem. Amikor az első unokámmal tanulgattunk verseket, a hitnek ez az első kicsiny magja kihajtott, és a három éves iker unokáim is megtanulták azt a régi kis imát. Alkal-
manként el-el jöttem anyukámmal az istentiszteletre, de gyenge volt a hitem. 1996-ban hatalmas trauma ért, amikor a 17 éves kislányomnál májbetegséget diagnosztizáltak, amin csak transzplantációval lehetett segíteni. Életem legszörnyűbb pillanata volt. Nem tudom, hogy tettem meg a Békés-Békéscsaba utat autóval, de valami a református templomhoz vezérelt. A kapu rácsába kapaszkodtam, és imádkoztam, kértem, könyörögtem, hogy drága jó Istenem segíts, gyógyítsd meg a gyermekemet. Hónapról hónapra javult az állapota. Mónika hite és az enyém is erősödött. Istenben bíztunk. 2002-ben el kellett végezni a májtranszplantációt. A műtét fantasztikusan sikerült, nagyon sokan imádkoztunk érte. Imaláncok, imaközösségek jöttek létre, megtapasztaltuk Isten gondviselését, szeretetét, amellyel lehajolt hozzánk Jézus Krisztus által. Úgy éreztem, hogy ha behívom az életembe Istent, nekem is minél gyakrabban el kell mennem az ő házába hálát adni. Ekkor kezdtem rendszeresen járni a reggeli áhitatokra is. Bolti eladóként a Roberto férfi divatüzletben dolgoztam, kilenckor nyitottam, Isten igéjével kezdtem a napomat. A kislányom csodálatos gyógyulását a második műtét után is megtapasztalhattuk. Két évvel később mégis hazavitte őt a mennyei Atya. Betegsége alatt is hűségesen dolgozott, szolgált az Úr és más fele. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Hiszem és vallom ezt. A csodálatos gondviselést azóta is sokszor megtapasztalom nehézségek és megpróbáltatások közepette is. 2015 tavaszán én is nagy műtéten estem át. Öt hétig voltam egy steril szobában, látszólag egyedül, de a gondviselő Atyám akkor is velem volt. Éreztem, hogy hordoz, megtart, erőm az erőtlenségben. Gyógyító kegyelmével gondja van rám. Igyekszek hálás szívvel szolgálni a szeretetszolgálat tagjaként. Részt veszem a csigakészítők szolgálatában is, a nőszövetségnek is tagja vagyok.” Eddig Zsóka bizonyságtétele. Nehézségek, családi tragédiák közepette is erős vára volt az Úr. Gyülekezetünk egyik oszlopos tagja, január 1-től presbitere. Várjuk mindazon gyülekezeti tagjaink jelentkezését, akik szívesen beszélnek az életükről, hitükről, megtapasztalásaikról.
kapcsolataink
2016. december
5
Komoly találkozások jönnek az életben
A
Madzagfalvi Napok keretében a hegyközkovácsi (Románia, Bihari Egyházmegye) református gyülekezet egy csoportja jött Békésre, hogy megismerkedjenek a helyi reformátusokkal.
A 18 tagú csoportot Forró László, a gyülekezet lelkésze kísérte. Ő egyúttal a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője (püspök-helyettese) is. Az ünnepélyes városnapok megnyitójára Nagy Gizella, Bihar (egyúttal Hegyközkovácsi) polgármester és Nemes Ferenc alpolgármester is ellátogatott. A polgármester asszony kézjegyével látta el az a szándéknyilatkozatot, amely alapján Békés és Bihar testvértelepülés lesz. A református gyülekezet péntek este érkezett meg Békésre, ahol a gyülekezeti teremben látta vendégül őket a fogadó közösség. A vendégek elszállásolása családoknál történt meg. Szombaton a Madzagfalvi Napok rendezvényeinek meglátogatása mellett fürdésre, Balázs László képviselő úrnak köszönhetően hajókázásra került sor, Váczi Julianna osztályvezető asszony szervezésében pedig a Kisgazdakör tagjai lovaskocsikkal vitték a vendégeket körútra Békésen. A fotózásról Serfecz Dávid gondoskodott. Vasárnap a templomban Forró László lelkipásztor végezte az igehirdetés szolgálatát a templomban. Lukács evangéliuma 19. fejezete 1-10. verse alapján a találkozásokról beszélt. Nem élhetünk a másik nélkül, fontosan a bennünket formáló találkozások, azok, amelyek egy életre szólnak, meghatároznak bennünket. A Jézussal való találkozás egyoldalú, mert ő közelít felénk. Így történt ez Zákeussal, a történetben szereplő jerikói vámszedővel is. Ma is úgy van ez, mint akkor Jerikóban Zákeusnál: Jézus megszólít, de nem a bűneink listájával jön felénk. Az üdvösség elnyerése a Jézussal való találkozás kockázatmentes gyümölcse – mondta Forró László. Az istentisztelet végén egy olyan emlékzászló átadására került sor, amelyet a hegyközkovácsi gyülekezet tagjai hímeztek a békésieknek. A találkozások folytatódnak: november 20-án a helyi felújított művelődési ház avatására megyünk Hegyközkovácsiba.
GYÜLEKEZET
6
2016. december
Presbiteri küldetés a reformáció szellemiségében
E
z volt a címe és a központi gondolataa 2016. október 22-én Békéscsabán megtartott egyházmegyei presbiteri konferenciának. A témaválasztásnak kettős célja volt:a reformáció jövő évi fél évezredes jubileumára készülve felhívni a figyelmet a szintén 2017-ben esedékes presbiterválasztás felelősségére. A nyitó áhítat szolgálatát – határon túli kapcsolatok működésének jeleként -Rákosi Jenő székelyhídi lelkipásztor, az Érmelléki Egyházmegye esperese végezte. A 2.Timóteus3,1-9 és 4-5 verseinek üzenetéből útmutatást, bátorítást fogalmazott meg: A lelki stabilitás védelmet nyújt a szenvedés és megaláztatás ellena mi időnkben is. Az evangéliumot életünkkel kell hirdetni – Krisztust kell felmutatni környezetünkben, ami mindannyiunkra bízatott, és ami számon is fog kéretni! Katona Gyula esperes úr köszöntőjébenmegerősítette a konferencia témájának aktualitását, kiemelve a tisztújításra való felkészülés fontosságát és a Római levél 14:7,8 verseit idézve bíztatta a résztvevőket az Úrnak szentelt élettel való szolgálatra. Az első előadásban Dr. Huszár Pál, a Dunántúli Egyházkerület főgondnoka, zsinati elnök, a presbitériumok magyarországi megalakulásának történeti bemutatása keretében hangsúlyozta a presbiter életpéldájának fontosságát, melyen keresztül vonzóvá lehet tenni a keresztyén életformát. Kiemelte a korrekt lelkipásztor-presbiter kapcsolat fontosságát, ami biztosítja a kollektív vezetés megvalósulását. Felhívta a figyelmet a református közéletiség gyakorlására: a missziói parancs értelmébenszabad és kell megszólalnunk! Használnunk kell talentumainkat, és tudnunk kell, hogy az Úristen soha nem állít olyan feladat
elé, amit az Ő segítségével meg ne tudnánk oldani.Tudjuk és merjük ezt a segítséget elkérni, merjük odaszánni magunkat a szolgálatra! A második előadás arra az izgalmas kérdésre kereste a választ: hogyan szolgálhatja a presbiterválasztás a gyülekezet öntudatra ébredését? Olyan szemléletről és módszerről beszélt Hajdú Zoltán Levente, aszóládi gyülekezet lelkipásztora, amely a presbiterválasztási folyamatot értékes közösségszervező /”lelki házzá” szerveződő/ lehetőségként tekinti. A jelölési szakaszban a gyülekezeti tagok egy kérdőív segítségével mondhatnak véleményt a presbiterektől elvárható legfontosabb tulajdonságokról,, melyeket kiegészítenek a biblikus és egyházrendi elvárásokkal, és az összesített követelménysort – mint vállalást – a jelöltek aláírják. Ez véglegesíti a jelölést, és megválasztás esetén ez a vállalás számonkérhető lesz. Így aktiválódik a gyülekezet, erősödik a közösségi felelősség, és reális esélye van annak, hogy a megválasztott presbitérium meg tud felelni küldetésének a gyülekezet lelki házzá való építésében. A konferencia keretében ünnepi közgyűlésre is sor került, melynek során a megjelent határontúli szervezetek képviselői mondhatták el köszöntésüket. Nagy örömünkre jelen voltak az érmelléki, az aradi, a szatmári, a bihari, a szilágysomlyói, a kolozsvári és a kalotaszegi egyházmegyék küldöttei, ami a rendezvényt tulajdonképpen egy „mini” Kelet-Kárpátmedencei presbiteri találkozónakis minősíthette.A Békés Megyei Területi Szervezet elnöksége Emléklapot adott át Venter Miklósnak, a Királyhágómelléki Presbiteri Szövetség főtitkárakéntés az Aradi Egyházmegye szervezetének elnökeként eltöltött ciklusokban kifejtett aktív együttműködésért. Maradandó zenei és lelki élményt jelentett a résztvevőknek a vendéglátó gyülekezet kórusának magas színvonalú szolgálata Hajtman Ildikó karnagy vezetésével. A rendezvény végén az időpont aktualitására tekintettel tisztelgő koszorút helyeztünk el az 56-os forradalom idején Békéscsabán szolgáló, és onnan méltatlanul eltávolított Koppányi Gyula lelkipásztornak a parókia falán levő emléktáblájánál, mely után a Himnusz közös eléneklésével zárult a konferencia. Hálás köszönettel tartozunk a szervezésben, vendéglátásban segítséget nyújtó gyülekezeti tagoknak és presbitereknek, és köszönjük az egyházmegye ez alkalommal is megtapasztalt együttműködését és a közös ebéd feltételeinek biztosítását. Dr. Tóth János MRPSz Békés Megyei Területi Szervezet elnöke
GYÜLEKEZET
2016. december
7
Idén is volt református bál November 19-én volt a hagyományápoló református bál a békési galéria nagytermében, amelyet ezúttal nyolcadik alkalommal rendeztek meg. A bál fővédnöke dr. Tóth János főorvos, a Magyar Református Presbiteri Szövetség megyei elnöke volt. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Izsó Gábor, Békés város polgármestere és dr. Marjovszky Tibor nyugalmazott tanszékvezető professzor (Debreceni Református Hittudományi Egyetem). Ebben az évben is keringőt mutattak be a református gimnázium végzős tanulói (12. A és 12.B). A műsort adták: Uhrin Viktor hegedűvész, Gál Csaba zongoraművész, Apáti Réka és Oláh Levente énekesek, Oláh Kristóf szaxofonművész, Szász Imréné, Szakács Veronika és Somos Léna Zsófia népdalénekesek. A zenét Horváth Elek és csapata szolgáltatta.
Emlékezzünk elhunytainkra! Özv. Fábi Imréné sz. Kovács Julianna Zsuzsanna
1
937. június 12-én látta meg a napvilágot Békésen, ahol gyermekéveit leélte. Az 50-es években kiköltöztek a Bélmegyeri tanyákra Gerebijésre. Ott éltek édesanyjával, nevelő apjával és 5 testvérével igazi családként, édesapaként és édestestvérként szeretve egymást. Fiatal leányként a Tarhosi Z e n e i s k o l áb a n kezdett dolgozni, majd 1955től Bélmegyeren Püski Imre református lelkipásztor családjánál házvezetőnőként és dadusként alkalmazták. Férjével, Fábi Imrével 1956. március 03-án kötött házasságot, akivel Bélmegyeren teremtettek otthont. Házasságukból HÁROM gyermekük született: Mária, Julianna és Imre, akik közül egyik kislányukat, Juliannát 2 hónapos korában elveszítették. Máriát és Imrét szerény körülmények között állandó munkájukkal nevelték fel és taníttatták ki, majd felnőttként útjukra bocsájtották őket. Ám otthonuk ajtaja mindig nyitva állt számukra! Ezt tudta menyük, Ibolya is, hiszen fiatalon került a családhoz. Ott élt velük, őt is gyermeküknek tekintették. Míg erejük engedte, mindketten sokat dolgoztak. Súlyos beteg férjét gyermekei segítsé-
gével önfeláldozóan gondozta, annak ellenére, hogy ő sem volt ereje teljében! 47 évi házasság után veszítette el szeretett férjét. A nagypapa halála után Imre unokája hozzáköltözött, hogy segítse a mamát. Időközben a Bélmegyeri Református Gyülekezet presbiterévé választotta, emellett ellátta a gondnoki teendőket is. Egy ideig ő végezte a harangozással kapcsolatos feladatokat is. Igyekezett összefogni a létszámában egyre zsugorodó gyülekezetet. Régi álma valósult meg, amikor 5 évvel ezelőtt felépülhetett Bélmegyeren a református templom, amiért ő is nagyon sokat tett. Az évek során ereje egyre jobban alábbhagyott! Idén meg kellett műteni, majd ezt követően saját kérésére áprilisban beköltözött a Mezőberényi Református Szeretet Otthonba. Ott Júniusban egy baleset során combnyaktörést szenvedett! Azonnal megműtötték. Sajnos a gondoskodás és gondozás ellenére sem kelt ki az ágyból, nem épült fel, az állapota fokozatosan romlott, mígnem 2016. november 11-én életének betöltött 79. évében csendben visszaadta életét Teremtő Urának, Istennek.
Tasnádi Irma
1
921. november 22-én látta meg a napvilágot Tasnádi Vilmos népiskolai tanító és Hauser Ilona gyermekeként. 9-en voltak testvérek, akiket a szülők szeretetben felneveltek és kitaníttattak. Elemi iskoláit és középiskolájának egy részét Békésen végezte, ez utóbbit édesapja halálát követően Kecskeméten fejezte be. Érettségi után Szegeden a Tanárképző Főiskolán történelem szakos tanári diplomát szerzett. Első munkahelye Rimaszombaton volt, ahonnan a visszacsatolást követően Őt is kiutasították. Ekkor Sajószentpéteren kapott állást, majd Békésre hívták meg, ahol a gimnáziumban nyugdíjazásáig történelmet tanított. Mindvégig együtt élt Jolán húgával, akit 4 éve veszített el. Nyugdíjasként is tevékeny életet élt. Részt vett a gyülekezeti életben, de jelen volt a közélet számos területén is. Húga halála után beköltözött a Szociális Otthonba. 1 éve, hogy egészsége súlyosan megrendült. Halála előtt néhány nappal már igen súlyos állapotba került, teljes körű ellátásra, gondozásra szorult. Életének 95. évének betöltése előtt 5 héttel adta vissza életét Teremtő Urának, Istennek.
Életükért és szolgálatukárt Istennek adunk hálát.
Gyülekezeti élet
8
2016. december
Kissé rendhagyó reformációi istentisztelet
A
2016-os reformációs ünnepi istentiszteleten a megszokottól eltérő rend szerint emlékeztünk reformátor nagyjaink Istentől áldott munkájára. Kálvin János 1538-1541 között Strassburgban vezette ilyen módon az istentiszteleti alkalmakat. Az Apostoli köszöntés és ének után a tízparancsolat került felolvasásra, melyre úgy tekintettünk, hogy közben a saját életünket vizsgáltuk meg benne. Ezt követően Kálvin János bűnvalló imádságát mondta el közösen fennhangon a gyülekezet: „Úr Isten, örökkévaló és mindenható Atyánk! Íme egybegyűltünk itt és a szentek egyességében, az angyalok és idvezült lelkek társaságában trónusod elé visszük áldozatunkat. Megvalljuk és megismerjük Szent Felséged előtt, hogy szegény bűnösök vagyunk, bűnben fogantatva hajlandók minden rosszra és soha meg nem szűnünk áthágni szent rendeléseidet. Mikor ezt cselekedjük, igazságos ítéletedből romlást és kárhozatot vonunk magunkra. Mindazáltal, Uram, bánjuk, hogy téged megbotránkoztattunk, s kárhoztatjuk magunkat és bűneinket, igaz bűnbánattal kérve, hogy a Te kegyelmed jöjjön segítségül minékünk. Alázattal kérünk, szerető, irgalmas Atyánk, hogy könyörülj rajtunk. Töröld el bűneinket, növeld és sokasítsd meg rajtunk napról-napra Szentlelked ajándékait, hogy igaz bűnbánatunk teremje a megtérés gyümölcseit, amelyek kedvesek Teelőtted. Vallást teszünk azért a Te színed előtt, hogy egyszülött Fiadba, a mi Urunk, Jézus Krisztusba vetjük egyedül hitünket és reménységünket, bizonyosak lévén afelől, hogy hit által részeseivé lehetünk a Te benne kijelentett kegyelmednek, melyet adj meg nekünk itt és az örökkévalóságban, az Ő nevéért. Ámen.” Az igehirdetés alapigéje Ezékiel próféta könyvének 27 fejezetéből, annak első tíz verséből szólalt meg. Bármilyen szép, hangzatos ez a mondtat: az egyházat szüntelenül meg kell újítani! Érezzük mindannyian, hogy ez egyáltalán nem könnyű feladat. Nem könnyű a megújítás, amikor a gyülekezet hétköznapjait látjuk, amikor az egyház ügyeit vizsgáljuk. Ott van az emberi gyarlóság, a makacsság. A törvények, a határidők. Mindezek mellett az újítani akaró ember sokszor érzi, hogy szélmalomharcot vív, mert semmi eredmény, semmi látszat. Ettől az elkeseredésre okot adó gondolattól függetlenül mindig ott van a fülemben a híres mondat: “ecclesia est semper reformanda” Meg kell újítani a személyes életünket, a kapcsolatot az emberekkel, a gyülekezettel, és legfőképpen Istennel. Újra kell formálni, újjá kell alakítani azt, ami Istentől távolivá vált, ami elfordult Tőle. Ecclesia est semper reformanda, az egyházat szüntelenül reformálni kell! Voltak idők, amikor még az ingyen kegyelem üzenetét is felváltotta a kapzsi emberi hang. Ismerős a versike: “mihelyst a pénz a perselyben csörren, a
lélek a tisztítótűzből rögvest kiröppen”, mintha Isten szeretetét pénzért meg lehetne vásárolni. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, amikor Luther határozott nemet mondott a búcsúcédulákra s mindarra, ami az Ige talaján állva hamisnak mondható és vallja: csak Krisztusban, kegyelemből, hit által van üdvösségünk! Így követheti, és így kell, hogy kövesse ma is az elfordulást az odafordulás, a reformáció!
Valahol egyszer azt olvastam, hogy a reformáció a szív reformálásával kezdődik! Addig, amíg a szívünk nem tud megváltozni, addig a többiért feleslegesen küzdünk. Bármennyire próbáljuk átalakítani az istentiszteleteket a ma emberéhez közelítve, bármennyi programot szervezünk, ha a szívekben nincs változás, ezek kevés eredményt hoznak. Ismerős lehet sokaknak az alapigében felolvasott prófétai látomás. Álljon most úgy előttünk ez az ige, hogy benne csodálatosan megjelenik az, hogy mit jelent a reformáció, mit jelent Isten újra formáló kegyelme. Mert a reformáció nem emberi munka terméke, nem véletlenek játéka, hanem Isten munkája egyedül! Az ember saját erejéből hiába törekszik, hiába tesz bármit. Hiszen ma is úgy történhet ez meg, mint a felolvasott látomásban, egyszer csak ezt mondja az Úr: Nézz szét a körülötted lévőkön, nézd meg a világodat mennyi olyan ember van, aki csak látszólag él, valójában lélekben halott már! Vajon életre kelhetnek mindannyian? Erre csak az lehet a válasz: Ezt te tudod Uram! És Isten szól: Halljátok az Úr szavát, lelket bocsátok belétek, hogy ismét éljetek! Ezzel kezdődik a reformáció! Az Úr beszédét meghallani és az Ő lelkének bennünk való munkáját kérni! A reformációnak a szívekben kell, megkezdődnie! Engedjük-e ezt a megújulást? Akarjuk-e, hogy ismét élő, cselekvő, szerető közösség legyen az egyház. Olyan, ami Isten igéjén áll. A látomás végén a nép – ami Izraelt jelképezi –, mint élő sereg majd saját lábaira áll – „Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt. Ezékiel látomása szemléletes példaként áll előttünk. Most igazán nagy szükség van arra, hogy ebben a sok veszélyt hordozó, kérdéses időszakban, amiben élünk, talpra álljon Isten egyháza, mint reformált, Istenre tekintő egyház! Tudunk-e jellé válni a népek közt? A békésiek között tudunk-e úgy állni, mint az a bizonyos élettel és lélekkel teli nagy sereg a látomásban? Ehhez előbb a szívünkben kell elkezdni a reformációt. Imádkozzunk Istenhez, hogy adjon nekünk életet és lelket, hogy jellé válhassunk ezáltal a világban! Ámen! Molnár Máté
Gyülekezet
2016. december
9
Advent üzenete Textus: Zsoltárok 6
E
z a zsoltár egy szenvedő és segítséget kérő ember szava. Egy egyéni panasz, imádság, a bajban, a rettegésben, a halálfélelemben. Úgy gondolom, ez mindannyiunk imádsága lehetne. Mert a félelem elért már mindannyiunkat, a csüggedés utólért már minden embert. A betegség bekopogtatott már többünk ajtaján, és nem kérdezte, felkészültünk-e. A bűn ott leselkedik és tornyosul mindenhol és beférkőzik mindenhova, ahol egy piciny rést is talál. Ott vannak azok is, akiket a zsoltáríró csak ellenségeknek hív. Ez lehet egy rosszat akaró ember, egy rossz megjegyzés, egy bántó nézés bármelyik embertársunktól. Éppen ezért, mindenki imádsága lehet ez a 11 vers. Egy megrendítő segélykiáltás egy olyan ember ajkáról, aki úgy érzi, elhagyta az Úr. „Térj vissza Uram és mentsd meg az én lelkemet.” Save our Souls! Az angol kifejezés rövidítése az S.O.S. A segélykérő jelzés pontosan innen ered. Sokan úgy tartják, hogy ez a zsoltár ihlette, adta nekünk a nemzetközi S.O.S. jelet. Ismerjük ezt a kifejezést, magát a jelet is. Akkor mondjuk, használjuk, mikor bajba kerülünk, mikor segítségre van szükségünk. Mentsd meg lelkeinket, ezt jelenti ez a
Dutka Ákos: Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban Ha e beteg, bolond világra Uram, még egyszer megszületnél, Bár milliónyi templomod van, Kezdhetnél megint Betlehemnél. Szalmajászolnál rangosabb hely Uram, tenéked ma se jutna: Soha messzibb a Te országod, „Miatyánkod” bár mindenki tudja. Ha így jönnél Názáretből Sápadtan, fázva, december este, Az ügyefogyott szenvedőkhöz Párizsba, vagy Budapestre, S leülnél az éhezők közt S abból, amit valaha mondtál Mesélnél új vigasztalásul – Elfognának a tizedik szónál. Mondjál csak új Hegyibeszédet S amit mondtál a gazdagokról S ha gyűlnének az elhagyottak S szólnál az Írás-forgatókról S ha megpróbálnád Uram még egyszer Az Embert rávenni Szeretetre – Internálnának, esküszöm rá, Ha nem is vernének mindjárt keresztre.
nemzetközi jel, és a zsoltár is erről szól. Istentől kéri a megmentést, a segítséget. De mi az, ami hatalmat nyert a zsoltáros felett, ami úgy lehúzza, hogy mozdulni sem bír? Első, amiről említést tesz, a bűn. Nem mondja, miféle bűn hatalmasodott el rajta. De az, hogy nem vitatkozik, nem mentegetőzik, nem hárítja át a felelősséget másra, rokonszenvessé teszi őt. ÉS talán első és nagy példája számunkra, hogy mindazt, ami bántja, Istennek mondja el. Istennek tárja ki a szívét, és kéri: kegyelmezz Uram, mert nem bírom tovább. Kiderül az imádságból, hogy nem most kezd kiáltani a bajból Istenhez. Egy szívszorító beszélgetés ez az imádság, mert régóta ismerik egymást. Állandó párbeszédben él a zsoltáríró az Istennel. A második rossz, ami prédául ejtette ezt az Istenhez imádkozó embert, a betegség. Számol a közeli halállal, és a halál kapujában kegyelmet kér. Sokszor látja az ember a szenvedést Isten büntetésének, vagy fenyítésének valamilyen rossz dologért. Gyakran vádol az ember: Miért adta ezt Isten az életemben, milyen Isten az, aki ezt megengedheti? Bizony sokszor ott állunk olyan események között, amiket nem értünk, és emberi ésszel felfoghatatlanok. Sokszor kérdez az ember, vádol és perel. Hol voltál, Isten? Hol vagy, Isten? De fejezzük csak be a kérdéseinket: Hol voltál Isten, amikor én imádkoztam Hozzád? Miért maradtál távol, amikor csak tőled kértem tanácsot? Miért Istenem, amikor én minden nap csak rólad elmélkedem és a te utaidat keresem. Miért, amikor én semmi rosszat nem mondtam rólad, sem másokról? Merhetünk mi így kérdezni az Istentől? Kérdezhetek így az Istentől? Mindenki szíve szerint eldöntheti, hogy helyes- e vagy sem. De a zsoltáríró csak azt kérdezi: „Meddig késel?”. Mert tudja, sőt biztos abban, hogy ott van a szabadító. Elmondja, ahogyan nekünk is őszintén el kellene mondanunk, hogy belefáradtam a sóhajtozásba, sem éjjelem sem nappalom a gondoktól, a bántó szavaktól, a rossz megjegyzésektől, esetleg attól, hogy hogyan ér majd az ünnep, lesz-e mindenre időm? Mit fogok a fa alá tenni, vagy éppen az ünnepi asztalra? El lehet és el kell mondani őszintén, hogy Uram, ebben az adventben, találj meg engem, mert én nem biztos, hogy jól látlak. Az Istennel megbékélt ember, jól tud kérdezni, csak az tud helyesen imádkozni és az ilyen ember fog választ kapni a kérdéseire. És az Isten már megbékélt ezzel a világgal. Az Istennek terve volt az emberrel, akkor amikor úgy döntött egyszer és mindenkorra megbékél vele. Mégpedig úgy, hogy egyszülött Fiát elküldi erre a földre. Mi adventet ünneplő emberek tudjuk, hogy az Isten elküldte Fiát a földre, tudjuk, hogy fény gyúlt ott, ahol sötétség uralkodott. Mi tudjuk, hogy az Isten halálon túl is uralkodó Isten. És mégis minden ígéret, tudás ellenére az adventi pusztába kell eljöjjön. Amit mi készítünk neki. Mert pusztáról kell beszélnünk: a barátságot létrehozni nem tudó pusztáról, a munkahelyi közösséget nem szerető pusztáról, az Istent és embert nem tisztelő pusztáról, a belefáradtam az életbe pusztáról, a családok válságának pusztájáról, a közösségek, a házasságok, a gyülekezetek pusztájáról. De Jézus ebbe a pusztába el fog jönni. Mert Ő megbékélt az emberrel. Ő el fog jönni, hogy választ adjon kérdéseinkre, hogy megmentsen és felkészítsen az áldásokra. És aki, felismeri, hogy mit tett az Isten érte, hogy Ő elénk jön, sőt Ő már megelőlegezte a szeretetét, annak ezek után egyértelmű lesz, hogy nekem is készülnöm kell. Készítenem kell a szívem, a lelkem, hogy mindezt, amit nem érdemelnénk, azt el tudjuk fogadni az Isten kezéből. Erre való az advent. Készülni és várni. Elkészíteni a szívünket a felfoghatatlanra, a csodára, az életre. Mindenki saját maga tudja, mi az, amire jobban oda kell figyeljen, hogy kész legyen a szíve, mire az ég dicső királya megérkezik a földre. Mert higgyük el, ha a lelkünket felkészítjük és szebbé tudjuk tenni, akkor ez által az ünnep is szebb lesz. Ámen.
gondnok úr rovata
10
2016. december
Anti-cionizmus, keresztényellenesség, vagy valami más? (egy hír margójára) éhány héttel ezelőtt egy hírre lettem figyelmes. Remélem, másnak is felkeltette a figyelmét, netén estelegesen felháborodását. A hír az UNESCO-val kapcsolatos. Azzal az UNESCO-val, amiről eddig – legyünk őszinték – csak jót hallottunk. Globális környezetvédelem, fenntartható fejlődés elősegítése, kulturális és világörökség megóvása, védése, gyermekek jogaink védelme, stb. Csupa nemes cél és feladat. Egy intellektuális műhely, konferencia központ, nemzetközi etika normák kidolgozója, és konszenzusteremtő fórum is egyben. Most azonban, mintha csorbult volna ez az egész nimbusz. Ismert tény, hogy az UNESCO, az Egyesült Nemzetek Szövetségének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete. A létrehozásáról szóló megállapodást 1945. november 16. napján fogadták el 44 ország jelenlétében. A szervezet alkotmánya 1946. november 4. napján lépett hatályba, miután 20 állam ratifikálta. Jelenleg 195 tagállam van. Bizottságai között található a Világörökség Bizottság, mely most igazán híressé tette magát. A történet még tavasszal kezdődött. Palesztina, mely egyébként önálló állami státusszal rendelkezik a szervezetben a tagállamok között, és Jordánia nevében Libanon és Tunézia nyújtotta be azt a határozattervezetet, melynek kivonatos lényege az, hogy úgy általában Kelet – Jeruzsálemhez, a Templom hegyhez, ideértve a Nyugati Falat, /Siratófal/ Izraelnek semmi köze, (ad absurdum semmi köze nem is volt soha) az a Palesztinokat (esetleg a muszlim nemzetközi közösséget) illeti meg. Azok a régészeti kutatások, melyeket az izraeliek végeznek, sértik a muszlim közösség jogait. A határozattervezet Izraelt megszálló hatalomnak tekinti a már említett történelmi helyeken, és egyébként is akadályozza a szabad vallásgyakorlást a muszlimok számára. Kitér a határozattervezet arra is, hogy a zsidó múlt igazolásaként a történelmet – nyilván a zsidók – is meghamísítják, és igyekszenek a bizánci, és egyéb muszlim történelmi emlékeket kitörölni az emlékezetekből. A határozattervezet kizárólag arab elnevezést használ a jeruzsálemi Óvárossal kapcsolatban, beleértve ebbe a Siratófalat is, melyet a Korán alapján egyszerűen csak „Al- Burak térnek” nevez. Önmagában véve nem is az a felháborító, hogy az UNESCO Világörökség Bizottsága ezen határozattervezetet a Végrehajtó Bizottság elé terjesztette, hiszen nyilvánvaló, hogy a palesztinok, illetve a vele szimpatizáns, vagy akár szövetséges muszlim országok is ezen ügy
N
mellé állnak,hanem az, hogy ezt a határozattervezetet sokan mások is támogatták. Az már csak a hab a tortán, hogy határozattervezet nem ismeri el a kereszténység kapcsolatát sem Jeruzsálemhez. A szöveg a Templomhegy körzetét kizárólag, mint „‚muszlim szent imahelyet” említi. Valójában azonban a Jeruzsálemhez fűződő zsidó kapcsolat az ősi időktől kezdve a modern korig folyamatosan fennmaradt. A zsidó nép a 19. század közepe óta újra többségben él Jeruzsálemben. Az 1948-ban a várost elfoglaló hódító hadseregek elpusztították és megszentségtelenítették az ősi zsinagógákat, és az Óvárosban etnikai tisztogatást tartottak a zsidó jelenléttel kapcsolatos minden nyom eltüntetésére. Ma Izrael az, amely a jelentős vallások - a judaizmus, a kereszténység és az iszlám - mindegyike számára fenntartja a vallásszabadságot a Közel-Keleten végigsöprő intolerancia árhullámával szemben. Ezt nem a mi véleményünk, ez teljesen hiteles nemzetközi szakvélemény. De ha tovább megyünk ebben az abszurd gondolkodásban, akkor akár azt is megkérdezhetjük: ha Izraelnek nincs köze a Templomhegyhez, és a Siratófalhoz, akkor mondhatjuk azt is, hogy Kínának nincs köze a kínai nagyfalhoz, és Egyiptomnak a piramisokhoz. Ugye mennyire abszurd? A határozattervezettel megegyezően az UNESCO Világörökség Bizottsága határozatában megkérdőjelezte a zsidóságnak a jeruzsálemi Siratófalhoz fűződő kapcsolatát. Dicséretes ugyanakkor, hogy egyetlen európai ország sem támogatta a döntést, amely a Jeruzsálem óvárosában lévő Mecsetek terét és az ott található Siratófalat csakis muzulmán szent helyként ismerte el. Az UNESCO Izraelt elítélő határozata nem veszi figyelembe a zsidóságnak a Templomhegyhez, valamint a mecseteknek otthont adó terasz nyugati támfalához, a Siratófalhoz fűződő történelmi kapcsolatát. A döntést végül huszonnégy állam szavazta meg hat ellenében, huszonhat tartózkodással. Az izraeli lobbizás eredményeképp Franciaország, Svédország, Szlovénia, Argentína, India és Togó megváltoztatta eredeti szándékát, és a határozati javaslat támogatása helyett tartózkodott a szavazáson. Ellene voksolt az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Németország, Hollandia, Litvánia és Észtország. Mi, keresztények, aki a zsidóságot „idősebb hitbéli testvéreinknek” tekintjük, és az ószövetséget a szentírásunk ugyanolyan értékes részének tekintjük, mint az újszövetséget, megállapíthatjuk, a világ semmilyen szervezete sem állíthatja, hogy nincs kapcsolat a zsidó nép és Izrael földje, illetve Jeruzsálem között. Az a szervezet, amelyik ezt teszi, egyszerűen nem érti a szentírást, vagy a tényszerű történelmet, vagy ami még súlyosabb, nem is akarja érteni. Egy ilyen vallási felfogás a kereszténység számára éppen olyan sértő és visszautasítandó, mint ahogyan az visszautasítandó a zsidóság részéről is. Az eredeti szöveget később módosították annak tavaszi változatához képest, az elfogadott határozat már elismerte, hogy Jeruzsálemet szent helynek tekinti mind a zsidóság, mint a kereszténység, mind a muszlim vallás részéről, de továbbra is csakis muzulmán szent helyként. Ugyanakkor továbbra is arab nevén Haram al-Sarifnak nevezik a szent helyet, melyet Izraelben Templomhegynek hívnak, s ahol kétezer évvel ezelőtt a rómaiak által lerombolt zsidó szentély állt, valamint arab néven megnevezve nem említik a Siratófal zsidó vagy keresztény valláshoz fűződő kapcsolatát sem. Jeruzsálem óvárosában található Templomhegy vagy Mecsetek tere, arab nevén Haram al-Sarif, a zsidók legszentebb helye, mert a zsidó hagyomány szerint ez az a bibliai Mória-hegy, ahol Ábrahám isteni parancsra majdnem feláldozta fiát, Izsákot. Később, körülbelül Krisztus előtt ezerben, Salamon király idején ott épült a zsidók első szentélye, majd ott állt a babiloni fogságból visszatértek
2016. december
gondnok úr rovata
Anti-cionizmus... – folytatás a 10. oldalról által felépített második szentély is egészen a rómaiak rombolásáig, Krisztus után 70-ig. A tizenkettedik század óta muzulmánok kezén lévő helyen a középkor óta a Sziklamecset és az al-Aksza mecset áll, a mecseteknek otthont adó, ókorban kiépített terasz nyugati támfala pedig a zsidók által tisztelt Siratófal. Izrael az 1967-es hatnapos háborúban elfoglalta Jordániától Jeruzsálem óvárosát, ahol megígérte az addigi helyzet, a status quo fenntartását. Az egyezmények értelmében más vallásúak is látogathatják a Templomhegyet vagy Mecsetek terét, de csak a muzulmánok imádkozhatnak ott, a zsidók pedig a Siratófalnál imádkoznak. Az utóbbi években a palesztinok azzal vádolják Izraelt, hogy zsidók imádkozásának engedélyezésével a status quo felrúgására törekszik, de ezt Jeruzsálem számos alkalommal cáfolta. De mi is ennek az egésznek a lényege? Lehet, hogy az, amit Ferenc pápa talán hiteles és autentikus véleménye fogalmaz: Izrael léte a zsidóknak tett isteni ígéreten alapszik. Próbálja meg bárki, hogy ennél frappánsabb választ adjon a kérdésre! És még valami, ami ehhez a témához tartozik. Nézzük meg, hogy többek között kik voltak azok, akik ezt a határozattervezetet szavazatukkal támogatták. Algéria, Banglades, Brazília, Csád, Kína, Dominikai Köztársaság, Egyiptom, Irán, Libanon, Malajzia, Marokkó, Mauritius, Mexikó, Mozambik, Nicaragua, Nigéria, Omán, Pakisztán, Katar, Oroszország, Szenegál, Dél-Afrika, Szudán és Vietnam. Ugye feltűnik Brazília. Nemrég, mindennap láttuk az olimpia kapcsán a Rio de Janeiro fölé kimagasló Krisztus szobrot. Hát akkor kedves brazilok, ki ő? Talán egy palesztin harcos, vagy Jasszer Arafat korai előfutára? De hasonló gondoltokat fogalmazhatunk meg Oroszországgal kapcsolatban is. És akik tartózkodtak a szavazással, - megjegyzem, ha közülük csak három is igennel szavaz, akkor a határozattervezet már nem meg y át elfogadott határozatba: Albánia, Argentína, Kamerun, El Salvador, Franciaország, Ghána, Görögország, Guinea, Haiti, India, Olaszország, Elefántcsontpart, Japán, Kenya, Nepál, Paraguay, Saint Vincent és Nevis, Szlovénia, Dél-Korea, Spanyolország, Sri Lanka, Svédország, Togo, Trinidad és Tobago, Uganda és Ukrajna. Megdöbbentő ugye? Franciaország, Olaszország, Spanyolország. Nem tudom, hogy ezen országok UNESCO diplomatái hol élnek, vagy egyáltalán kik ők? Ezek után mindenki vonja le a saját következtetéseit. Dr. Petneházi Zsigmond gondok
11
Békésiek a kovácsi avatóünnepen
N
ovember 18-án tartották Hegyközkovácsiban a művelődési ház avatóját, amelyet a falu neves szülöttéről, a Nagyváradon dolgozó Varga Vilmosról neveztek el. A színész júliusban hunyt el. Békés Város Önkormányzata is meghívást kapott a rendezvényre, amelyet a megszépült épületben tartottak. A népes, 15 fős delegációt úgy állították össze, hogy a várost is minél szélesebb körben lefedje, így voltak önkormányzati politikusok, a Polgármesteri Hivatal dolgozói, civil szervezetek tagjai, vezetői és a református egyház presbiterei – mondta Pocsai Ildikó, a Hegyközkovácsival való kapcsolattartással megbízott önkormányzati politikus. A kis hétszáz fős faluban a református egyház vette át a kultúrotthon üzemeltetését. A hegyközi református közösségek egységes megjelenését a zöld és a fehér színek alkalmazása jelzi, így Forró László lelkipásztor javaslatára ezt az épületet is ilyen színűre festették. A falu református lelkésze köszöntőjében elmondta, hogy a művelődési ház közösségi tér, amely előre mutat és irányt ad. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke is, aki Hóseás könyve 4. részéből vett idézettel azt emelte ki, hogy a dolgoknak ki kell egyensúlyozódni, a harmónia szükséges. Ezt a célt, a jó közösségi élet megteremtését szolgálja a művelődési ház is. Az avatón a testvértelepülések sorában felszólalt Izsó Gábor, Békés város polgármestere is, aki szintén örömét fejezte ki az épület felújítása kapcsán. A város első emberének lehetősége volt egyeztetni romániai RMDSZ politikusokkal, így Cseke Attila volt romániai egészségügyi miniszterrel. Mucsi András önkormányzati képviselő szerint fontos volt a mostani látogatás is a kapcsolatok ápolása szempontjából. A kovácsiak szeptemberi békési látogatásakor baráti kapcsolatok alakultak is, és erre már lehet építeni a testvértelepülési szervezett kapcsolatot. Jövőre a békésiek több kulturális programot is kivisznek a kis bihari faluba.
K
Az adakozásról
issé kényes, de annál fontosabb kérdés az adakozás. Ez is az istentiszteletünk része, és bizony a gyülekezetnek vannak kiadásai is, amelyeket fedezni kell valamiből. Az adakozásról prédikált Katona Gyula esperes november 13-én. Az alábbiakban ennek tartalmi összefoglalóját adjuk közre. A második korinthusi levél 9. fejezete első 15 verse alapján Katona Gyula elmondta: az Istennek szentelt élet része az adakozás. A levél háttere abban áll, hogy a makedóniai gyülekezetek gyűjtést szerveztek a júdeai, éhínség által nyomorított keresztyén gyülekezeteknek. Az adakozásnak áldásai is vannak, ezekről ír a megnevezett helyen Pál apostol. Mindenek előtt öröm forrása lehet az adakozás. Isten tervében tükröződnie kell az odaszántságnak. Mindenki úgy adjon, ahogy a szívében eltökélte. Az a jókedvű adakozó, aki örömmel, tiszta szívből tud adni. Isten is velünk örül ilyenkor. Mindenünk Istentől van és Isten sem fanyalogva és keseregve adott. Van, aki bűntudatból, hamis indítékok alapján ad, ennek azonban nincs értelme. Arra a kérdésre, hogy miként lehet az adakozásból meggazdagodni, Pál azt a választ adja, hogy aki áldoz Isten ügyére, annak nem kevesebbje lesz, hanem több. Aki ad, az vet és nem elveszít. Az adás gyümölcsöt terem. Istennek van hatalma arra, hogy kibocsátsa a kegyelmét az emberre és mindig megadja az embernek a szükségest. Az az igazán gazdag ember, aki tud elégedett lenni. Az adakozás ezért lelki ajándék. A harmadik kérdés: Mi jár együtt az adakozással? Mindenek előtt hálaadás Isten iránt. Minden adakozás célja ugyanis Isten dicsőségének szolgálata. A szeretet és az imádság összekapcsolódik egymással.
Évforduló
12
2016. december
Évfordulók (1566-1956-2016) November 22-én tartották a Protestáns Esték következő alkalmát a békési reformátusoknál. A téma ezúttal városunk kora újkori történelme volt. Az esemény aktualitását az adta, hogy 450 éve került Gyula – és így Békés városa – a törökök uralma alá. A békési vár kérdése sokakat foglalkoztat. Békés történetében legalább két vár volt, az Árpád-kori földvár és a török kori palánkvár. Az első helye nem ismert, de a másodikat feltárták, és a Kispince utca végén az árokrendszer kiadja a régi várárkokat is. Mint elhangzott, a vár a régészeti feltárások alapján az 1566-1595 közötti időszakban élte a virágkorát. Ekkoriban több száz katona állomásozott itt. A 15 éves háború időszakában a vár elpusztult a várossal együtt. Békés egyébként 1566-ban került a törökök kezére és ezután khász-birtok (a szultán magánbirtoka) lett, ami szintén kiemeli a helység jelentőségét. A XVII. században is megvolt még a helyőrség, igaz, jóval kisebb katonasággal. A törökök távozása után elpusztult a vár, de az 1800 körüli térkép még jelöli a helyét. A terület régészeti feltárását is bemutatta a múzeum igazgatója, akinek a témával kapcsolatos írása olvasható a 2017. évi Békési Újság Kalendáriumban. A terület feltárását nehezíti annak beépítettsége. A XIX. században a volt vár területére házakat építettek, így főként alapozás, vezetékfektetés alkalmával került sor régészeti munkákra is. Mára a várból semmi sem maradt, de a várárok vonala jól kivehető a Kispince utca végén a Kastélyzug környékén.
1956-ról szól Vincze Gábor új könyve Nagy űrt tölt be ez a könyv, amelyet a kezében tart az olvasó. Az 1956-os forradalom és szabadságharc békési eseményeit szeretné bemutatni a szerző a békésieknek és a szélesebb érdeklődő közönségnek. A szerző, Vincze Gábor maga is békési gyökerekkel rendelkezik, városunk történetének elkötelezett kutatója. Munkája során feltárta a békési forradalmi eseményekkel kapcsolatos dokumentumokat. Munkamódszerének lényege az volt, hogy főként a szabadságharc leverése utáni megtorlás iratanyagát nézte át és dolgozta fel. A tanúvallomásokból, vádiratokból, ítéletekből jól rekonstruálni tudta az eseményeket. A kötet elején a szerző egy tanulmányban mutatja be a korszakot, von le következetéseket. A könyv legnagyobb részét az idézett iratok betűhív átirata teszi ki, amelyet áttanulmányozva az olvasó is képet kaphat 1956-ról, valamint a megtorlási gépezet működéséről. Szemünk előtt elevenednek meg a hősök, akik felemelték a szavukat egy demokratikus Magyarországért. Kiadványunkkal méltó emléket állítunk a magyar szabadságharcnak.
Október 23-án mutatták be a Vincze Gábor békési születésű Vincze Gábor törA békétlen Békés ténész könyvét, amely az 1956-os Forradalom és megtorlás Békésen forradalom békési eseményeit mutatja be. Nagy űrt tölt be ez a könyv, amelyet a Békési Jantyik Mátyás Múzeum Téka sorozatában adtak ki. Az 1956-os forradalom és szabadságharc békési eseményeit szeretné bemutatni a szerző a békésieknek és a szélesebb érdeklődő közönségnek. A szerző, Vincze Gábor maga Békés 2016 is békési gyökerekkel rendelkezik, városunk történetének elkötelezett Vincze Gábor kutatója. Munkája során feltárta a békési forradalmi eseményekkel kapcsolatos dokumentumokat. Munkamódszerének lényege az volt, hogy főként a szabadságharc leverése utáni megtorlás iratanyagát nézte át és dolgozta fel. A tanúvallomásokból, vádiratokból, ítéletekből jól rekonstruálni tudta az eseményeket. A kötet elején a szerző egy tanulmányban mutatja be a korszakot, von le következetéseket. A könyv legnagyobb részét az idézett iratok betűhív átirata teszi ki, amelyet áttanulmányozva az olvasó is képet kaphat 1956-ról, valamint a megtorlási gépezet működéséről. Szemünk előtt elevenednek meg a hősök, akik felemelték a szavukat egy demokratikus Magyarországért. 371 oldalas kiadványunkkal méltó emléket állítunk a magyar szabadságharcnak. Vincze Gábor • A békétlen Békés Forradalom és megtorlás Békésen
A török kori várról tartott előadást Sápiné Turcsányi Ildikó
56-os_borito.indd 1
Előadássorozat 1956-ról a városvédők szervezésében
2016.10.18. 16:49:57
A Békési Városvédő és Szépítő Egyesület a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványhoz támogatási kérelmet nyújtott be. A pályázat célja, hogy előmozdítsa az 1956-os forradalmat és szabadságharcot méltató, továbbá a magyar antikommunista hősökre emlékező kulturális programok, rendezvények szervezését
2016. december azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a társadalmi emlékezet ébren tartáshoz, valamint a közös értékeken, múlton és kultúrán alapuló magyar közösségi identitás erősítéséhez. Az egyesület három olyan nagy tudású, városában elismert előadót kért fel, akik méltó módon tudják prezentálni a forradalom és szabadságharc történéseit. Sós Sándor és Mucsi András történelem szakos tanárok, valamint Szilágyiné Szabó Ágnes magyar szakos tanár, JAKkendődíjas író előadását élvezhették a jelenlévők a forradalom akkori, békési színterén, a városi Galéria épületében. Az előadók és előadásaik a következők: Sós Sándor, a Gál Ferenc Főiskola Békési Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium történelemtanára “A forradalom világtörténelmi előzményei és nemzetközi környezete” címmel tartott előadást, Mucsi András, a Szegedi Kis István Református Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium történelemtanára pedig 1956-ról, mint össztársadalmi forradalomról beszélt. A harmadik előadó Szilágyi Szabó Ágnes, a Gál Ferenc Főiskola Békési Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium magyartanára volt. Ő 1956 irodalmát mutatta be. Az előadásokon 775 fő jelent meg. Az előadássorozatot az „1956-os Emlékbizottság” támogatja, és az „A magyar szabadság éve” elnevezésű programsorozat keretében valósult meg. A két héten át tartó rendezvénysorozatot vetélkedővel zártuk. Az előadásokon résztvevő tanulókból összeálló, összesen hat csapat vett részt a vetélkedőben, amelynek az anyaga az előadásokon elhangzottakból került összeállításra. A csapatok totót töltöttek ki, amely 56 kérdésből állt, a kitöltésre 56 percük volt, a résztvevők 3 fős csapatokban dolgozhattak. A vetélkedő összefoglalóan tartalmazta az előadások lényegét. A tanulók eredményesen megállták helyüket a megmérettetésen. I. helyezést ért el a Hazafiak csapat (SZKIRG), II. helyezett a Széna tér csapata (GFF-BÉKÉS), III. helyezett a Corvin-köz csapata (GFF-BÉKÉS) lett.
B. Szabó István pere
Október 23-án a városi ünnepség keretében megrendezett konferencián Mucsi András tartott előadást a forradalom kormánya egyetlen Békés megyei minisztere, B. Szabó István peréről. B. Szabó István tehetős békési parasztgazda volt, aki a harmincas-negyvenes években volt többek között Békésen bíró, megyei képviselő, országgyűlési képviselő, 1946-ban miniszterelnök-helyettes. A Független Kisgazdapártban politizált, de 1947-ben felhagyott a politizálással. A Rákosi-rendszerben mindenből kiforgatták, végül Budapesten kötött ki, mint segédmunkás. Az októberi forradalom Budapesten érte. Nem tudott hazajönni Békésre a közlekedés akado-
évforduló
13
zása miatt, így Budapesten kapcsolódott be a forradalmi eseményekbe, a Független Kisgazdapárt újjászervezésébe. A párt Intézőbizottságának tagja lett. Nagy Imre kormányának átszervezésekor november 3-án a kisgazdák őt delegálták a kormányba a Kisgazdapártot képviselő egyik miniszternek. November 4-én a szovjetek eltiporták forradalmunkat, így B. Szabó csak egyetlen napig volt ténylegesen államminiszter, mégis, ezért az egy napért három év börtönt kapott… Az életveszélyes napokban az angol majd az amerikai nagykövetségen keresett menedéket, de egyik helyen sem fogadták be. Miután látta, hogy nem keresik, hazatért és visszament a munkahelyére is. A Kádár-kormány megerősödése keretében 1957 elején összegyűjtötték azokat a potenciálisan veszélyes személyeket, akiktől egy újabb forradalom kitörését várhatták. Így csaptak le B. Szabó Istvánra is. Március 9-én letartóztatták. Először a kőbányai Gyűtőfogház, majd a budai Fő utcai börtön „vendégszeretetét” élvezte. Előzetes letartóztatása majdnem másfél évig tartott. Nagy Imre és társai pere után került sor az ellene folyó bírósági eljárásra. 1958. augusztus 15-16-án volt a per, vele együtt tárgyalták dr. Hámory Zoltán ügyét is. A vád: „a népi demokratikus államrend megdöntése”. Felhozták ellene a „kulák” származását, a tsz-ek elleni állásfoglalását, a forradalmi tevékenységét. Három év börtönre ítélték, de beszámították a már börtönben töltött időt is. A 39/1958/3. számú ítélet szerint „bűne” az volt, hogy „jóval az 1956. évi október hó 23-i fegyveres ellenforradalom kitörése előtti időben a Független Kisgazdapártnak újjáélesztése és az államvezetésben hatalomhoz juttatása érdekében aktív csatlakozása ahhoz a csoporthoz, mely egyre jobban latolgatta Nagy Imrének várható vezetőszerephez jutását, miután – felismerésük szerint – ő volt az a politikus, aki már 1953. évben a proletárdiktatúra rendszerében változásokat hirdetett meg és újbóli fellépése során a megvalósult proletárdiktatúra elleni támadását még tovább fejlesztheti, a vezető erővé erősödött munkásosztály hatalma feladását szándékozó, a többpártrendszert visszaállítani igyekvő ellenforradalmi cél megvalósításához tevékenyen hozzásegített. B. Szabó István […] A népi demokratikus államrend ellen kitartó tevékenységi aktivitást példáz az október hó 31. napján adott rádiónyilatkozata a Kisgazdapárt programjáról, az ítéleti tényállásban már leírt jellemzőkkel. Tevékeny részvétele folyamatosan izmosodott a fegyvere ellenforradalomnak terrorcselekményben tobzódása idején, amikor a kommunista pártnak az irányításában vezetőszerepét el nem ismerő helyzetben a Magyar Népköztársaság Alkotmánya I. fejezetben összefoglalt politikai jellegzetességének az állam formája, az állam osztályhatalma, az államhatalom gyakorlásának módja, az állam funkciói, az állam által megvalósított proletárdiktatúra megszüntetése érdekében újjáalakult Független Kisgazdapártban vezető funkciót vállalt és a párt delegálása alapján államminiszteri kinevezést is elfogadott a Nagy Imre kormányban olyan időben, amikor Nagy Imréékkel már megszakították az összeköttetést a népköztársaság megmentéséért küzdő erők, s már nyilvánvaló volt, hogy Nagy Imre és kártevő csoportja a népköztársaság megsemmisítésének irányába mennek. E napokban államminiszteri tisztségében résztvett olyan minisztertanácsi üléseken, melyeken a népi hatalom ellen indítványok hangzottak el.” 1959 májusában került át a Kozma utcai börtönből Márianosztrára. November 16-án helyezték szabadlábra. 1965-ben ment nyugdíjba, ezt követően Békésen élt. Kegyelettel emlékezünk B. Szabó Istvánra, nem csak mint a forradalom békési hősére, hanem mint egyházközségünk egyik hűséges tagjára, presbiterére is.
presbitérium
14 Bár mindenkinek lehet a Szentírást otthon magánosan is olvasni, és lehet egymást kölcsönösen tanítva is épülni az igaz vallásban, mégis nagy szükség van a szent összejövetelekre, vagyis a hívők egyházi gyülekezeteire azért, hogy Istennek igéjét megfelelőképpen hirdessék a népnek, hogy nyilvános imádkozásokat és könyörgéseket tartsanak, hogy a sákramentumokat méltóképpen szolgáltassák ki, és hogy a gyülekezet adakozzon a szegények javára és az egyház minden szükséges kiadásának fedezésére vagy a társas együttlét fenntartásra. (Második Helvét Hitvallás)
A szociális otthon átvételéről is döntöttek a presbiterek
N
ovember 9-én fontos kérdésekben döntött a Békési Református Egyházközség presbitériuma. A testület az intézményátvétel mellett személyi kérdésekben is állást foglalt. Miután Magyarország Kormánya úgy döntött, hogy a Hajnal István Szociális Szolgáltató Központ békési telephelyét átadja a református egyháznak. Erről Czibere Károly államtitkár személyesen tájékoztatta Katona Gyula esperest. A presbitérium már korábban kinyilvánította szándékát, hogy át kívánja venni az intézményt. Izsó Gábor polgármester támogatva a döntést kifejtette: a rendbe tett intézménnyel nyer a város is. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi és jövendő dolgozókkal az új igazgatónak kell tárgyalnia, szükségessé vált, hogy a presbitérium megválassza az intézmény vezetőjét. A presbiterek dr. Petneházi Zsigmondnak szavaztak bizalmat. A megválasztott igazgató bejelentette, hogy mivel új tisztsége összeférhetetlen a gondnoki és presbiteri megbízatással, január 1-jével lemond ezekről. A presbiteri tisztséget Rauszné Nagy Zsófia foglalja el, míg a gondnokságra választást írt ki a presbitérium. A választási bizottságot két új taggal (Ifj. Pap Gábor és Liszkai Gábor Sándorné) egészítették ki. Döntött a presbitérium a gyülekezet gazdálkodásáról szóló jelentés elfogadásáról is. Az építési ügyek napirend tárgyalása során elhangzott, hogy megújult a Teleki utcai parókia kapuja, valamint végre elindult a békési templomtorony kerengőjének felújítása is. Jelenleg a kerengő köveit vizsgálják, és ez alapján dől el, hogy mekkora a baj és milyen mértékű felújításra lesz szükség. Katona Gyula minden esetre jelezte, hogy a toronytestet ki fogja javíttatni az egyházközség, hiszen málik a vakolat, felújításra van szükség. A presbiterek megállapították Molnár Máté és Németh Csaba beosztott lelkészek díjlevelét (fizetését) és juttatásait is.
2016. december
Tájékoztatás
A
a Békési Református Egyház Presbitériuma részéről
Békési Református Egyházközség Presbitériuma a 2016. december 9. napján megtartott presbiteri gyűlésén arról döntött, hogy az alább megfogalmazottakat a gyülekezeti újság karácsonyi számában megjelenteti. Hosszú hónapok óta beszédtéma a városban, hogy egyházközségünk a békési szociális otthon fenntartását átveszi, mint ahogyan fenntartója városunk legnagyobb iskolájának is. Hangsúlyozni kívánjuk, nem mi kértük a fenntartás jogát, ezt nekünk felajánlották. Október utolsó napjaiban kaptuk meg a jelenlegi fenntartótól azt az ütemezett tervet, miszerint mit kell ahhoz tennünk, hogy 2017. január 1. napjával, – ezt az időpontot sem mi határoztuk meg, hanem az átadó, a jelenlegi fenntartó – a fenntartói jogokat átvegyük. MI a szükséges első lépéseket megtettük, ezt a legrövidebb úton közöltük a jelenlegi fenntartóval, azonban az eltelt több mint egy hónapban még arról sem kaptunk választ, hogy levelünket megkapták-e. Közben mindenféle pletyka terjed a városban. A szociális otthon dolgozói – tudomásunk szerint – még a mai napig nem kaptak hiteles információt arra vonatkozóan, hogy lesz-e átadás, vagy sem. Aláírásgyűjtésekről is hallunk, de azt nem tudjuk, hogy kik, mire gyűjtenek aláírást. Egy biztos, hogy az otthonba, hivatalosan, mint jövőbeni fenntartók, ma 2016. december 9. napján – még hivatalosan – be sem léphettünk. Arról is hallunk, hogy azért is kell megakadályozni az átadást, mert a vezetők mindegyikének fel lesz mondva az egyház részéről. Nos, ehhez a következőket fűzzük hozzá. Törvényi kötelezettségünk van arra vonatkozóan, hogy az a dolgozó, aki aláírásával kijelenti, hogy hajlandó az új fenntartónál fenntartani a munkaviszonyát – megjegyezzük, minden olyan kedvezményt továbbra is folyamatosan megkap, mintha maradt volna közalkalmazottnak –, azt a dolgozót át kell venni és tovább kell foglalkoztatni. Mivel a jelenlegi vezetők vezetői megbízása kifejezetten a jelenlegi, tehát a leköszönő fenntartóhoz köthető, a jelenlegi fenntartó már előre jelezte – nem is tehet mást –, hogy a vezetői kinevezéseket az átadással egyidejűleg visszavonja. Nos, ezt követően nem tudjuk, hogy kinek milyen érdeke fűződik az ilyen és hasonló rémhírek terjesztéséhez. A presbitérium szeretne minden szociális otthonbeli dolgozót biztosítani arról, hogy az egyháznak, mint fenntartónak nem érdeke, hogy attól a dolgozótól megváljon, aki aláírásával vállalja az új fenntartóval való jogviszonyának a fenntartását. Tehát nem lesz sem felmondás, sem olyan munkakörülmények megteremtése, ami a munkavállalók munkalehetőségeit ellehetetleníti. Nekünk is az az érdekünk, hogy a dolgozói kollektíva együtt maradjon, és továbbra is végezhesse azon értékes, értékteremtő munkáját, amit eddig is végzett az ápoltak érdekében. Mert az elsődleges szempont mindenkor, mint ahogyan az iskolában a gyermek, úgy a szociális otthonban a gondozott. Ennek a reményében kívánunk minden szociális otthonban dolgozónak boldog, és áldott karácsonyt! A Békési Református Egyházközség presbitériuma nevében Katona Gyula esperes-lelkipásztor
Dr. Petneházi Zsigmond egyházközségi gondok
hirdetések
2016. december
15
Köszönet az énekkarnak
A
z évé végén köszönetet mondunk a gyülekezeti énekkar minden hűséges tagjának és Farkas János kántor-karvezető úrnak, akik egész évben szolgáltak a különböző gyülekezeti eseményeken. Az énekkar tagjai: Szoprán: Kelemen Jánosné, Bakos Magdi, Okányi Ibolya, Soós Edit, Tóth Katalin, Bíró Alexandra , Balogh Rebeka Réka, Liszkainé Füsüs Katalin, Szűcs Lajosné, Szabados Boglárka (Mezőberény), Takácsné Szabó Edina, Kürti Mária, Földesi Magdolna Alt: Gelléné Körözsi Eszter, K. Szabó Andrásné, Sipos Lászlóné Mária, Felföldi Anikó, Seregi Tímea Tenor: Gellén János, Varga László, Zsombok Imre, Petrovics Ferenc Basszus: Hégely László, Hodoroga Péter, Tóth Ferenc, Tóth Norbert, Bíró György
Gyülekezeti anyakönyvi hírek (2016. szeptember 07 – 2016. december 07. között) Megkereszteltetett: Dobi-Szakál Jázmin, Dobi-Szakál Gyöngy, Tóth-Szakál Virág, Fazekas Noémi, Czira Viktor Levente, Varga Martin (Kamut), Kovács Balázs Krisztián, Somlyai Flóra és Szabó Bence András. Felnőttkeresztség vastag betűvel szedve. Konfirmáltak: Dobi-Szakál Gyöngy, Tóth-Szakál Virág, Gyarmati Tünde, Csató István, Szabó Zoltánné Fekete Julianna és Csató Dániel. Házasságukat megáldatták: Bora Barna Mihály és Köves Zsuzsanna Andrea, Kiszuczki Pál és Gál Ildikó, Gyarmati Sándor és Szilágyi Mariann. Elhunytak: Özv. Mucsi Imréné Szabó Eszter (86), özv. Lengyel Mihályné Kovács Julianna (95), Kiss László (83), Szabó Zoltán (42), Tasnádi Irma (95), Szabó Gábor (79), id. Okányi László (89), özv. Sas Andrásné Balog Julianna (87), Illés Petra (5), özv. Bondár Istvánné Szabó Eszter (83), özv. Hégely Jánosné Balogh Irén (73), özv. Fábi Imréné Kovács Julianna Zsuzsanna (79), özv. Remeczki Jánosné Kovács Eszter (89) és özv. Gyurovits Istvánné Misik Margit (93). Jézus mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is, él, s aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” (Jn 11,25-26.)
Ünnepi alkalmaink:
BÉKÉSEN: Úrvacsorai előkészítő bűnbánati alkalmak - december 19-23 között a gyülekezeti teremben du. 5 órai kezdettel. Karácsony-szentesti ünnepély egyházi iskolásaink műsorával - december 24-én, du. 4 órakor a templomban. Ünnepi úrvacsorai istentisztelet - Karácsony mindkét napján de. 1/4 10-kor a templomban. Ünnepi, hálaadó istentisztelet - Karácsony mindkét napján du. 5 órakor a gyülekezeti teremben. Óévi hálaadó istentisztelet - december 31-én du. 5 órakor a templomban. Újévi istentisztelet - január 1-jén de. 1/4 10-kor a templomban. * Szociális Otthonban: Karácsonyi úrvacsorai istentisztelet – dec. 22-én 15 órakor MURONYBAN: Karácsony 1. napján de. 1/2 9-kor úrvacsorai istentisztelet az általános iskolában. December 31-én du. 3 órakor óévi hálaadó istentisztelet. Újév napján de. 9-kor ünnepi istentisztelet. TARHOSON: Karácsony 1. napján du. 4 órakor úrvacsorai istentisztelet. KAMUTON: Karácsony 1. napján de. 10-kor úrvacsorai istentisztelet. December 31-én du. 2 órakor óévi hálaadó istentisztelet. Újév napján de. 10 órakor ünnepi istentisztelet. BÉLMEGYEREN: Karácsony-Szentestén du. ½ 3-kor istentisztelet. Karácsony 1. napján du. ½ 3-kor úrvacsorai istentisztelet. Dec. 31én du. ½ 3 órakor óévi hálaadó istentisztelet. Újév napján du. ½ 3-kor ünnepi istentisztelet.
karácsonyi körlevél
16
2016. december
Meghívó választói közgyűlésre Tisztelt választójoggal rendelkező gyülekezeti tagok!
A Békési Református Egyházközség időközi gondnok- és presbiterválasztó közgyűlést tart, amelyen minden, a választói névjegyzékben szereplő gyülekezeti tagunk szavazhat. A választásra azért kerül sor, mert dr. Petneházi Zsigmond gyülekezeti gondok január 1. hatállyal lemondott, valamint bélmegyeri presbiterünk, Fábi Imréné elhalálozott. A választói közgyűlés időpontja: 2016. december 18. (vasárnap), a délelőtti istentisztelet után. A választói közgyűlés helye: Békés, református gyülekezeti terem. Az előzetes jelölési folyamat lezárása után a presbitérium a jelöltek személyét az alábbiak szerint határozta meg: Gondnok-jelölt: Gellén János gimnáziumi tanár Presbiter-jelölt (Bélmegyer): Szabó László gépkocsivezető
A Békési Református Egyházközség Lelkészi Hivatala 5630 BÉKÉS Széchenyi tér 21. – Telefon/Fax: (66) 411-357– E-mail:
[email protected] „Az Ige volt az igazi világosság… Ő jött el a világba.” (János 1,9.)
Kedves Atyánkfia!
2016 Adventjében, Karácsonyhoz közeledve testvéri szeretettel küldjük köszöntésünket János apostol lényeget feltáró szavaival, melyben a Karácsony egyik legfontosabb üzenetét fogalmazza meg: az első karácsonykor az igazi világosság jött el a világba Isten Egyszülött Fia, Jézus Krisztus által. Valóra vált az ézsaiási prófécia: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézsaiás 9,1.) A Krisztusban megjelent világosságra utalt a fizikailag is észlelhető rendkívüli fényességű csillag megjelenése az égbolton, amely a napkeleti bölcseket elvezette a Királyok Királyához. És rendkívüli fényesség ragyogta be a Betlehemi éjszakát is az angyalok megjelenésével a Megváltó megszületésekor. Valójában azonban igazi jelentősége annak a világosságnak volt, amit Jézus Krisztus a lelkekben támasztott munkálkodása során. Amikor valaki felismerte Benne az Isten küldöttét, az Atya Egyszülöttjét, az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. S ez ma sincs másképpen. A sokféle sötétségben élő embervilág számára az egyetlen lehetőség az igazi, teljes értékű életre, hogy beengedi lelkébe, szívébe a testté lett Ige, Jézus Krisztus szavait, azaz az evangéliumot, melynek nyomán megtisztulhat és újjá születhet. Karácsony akkor válhat igazi ünneppé számunkra, ha örvendező szívvel elfogadjuk: az örök Ige azért lett testté, hogy az akkor is a saját vesztébe rohanó embert megmentse a pusztulástól, hogy „aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” Jézus Krisztus ma is az élő Istennel, mint örökkévaló, mennyei Atyánkkal való közösségre hív, miközben békességet munkál az egyébként békétlen szívünkben. Istennek adunk hálát, hogy mindezt átélhettük ebben az esztendőben is! Az idén is folytattuk a gyülekezeti élet megújítását célzó programok, események szervezését. Hitmélyítő napok, evangélizációs alkalmak, missziói vasárnap gazdagították a lélekben gyarapodni vágyókat. Gyülekezeti kiránduláson is részt vehettünk, eljutva ismét a történelmi Magyarország mai, határon túli területére, Kolozsvárra, ahol a testvérgyülekezet nagylelkű vendéglátásában lehetett részünk. Ugyanakkor vendégül láthattuk szeptemberben a HegyközKatona Gyula sk. lelkipásztor
kovácsi és a Sarmasági gyülekezetek küldöttségeit. Az idén már nyolcadszor került megrendezésre a Református Bál a Galériában. Részt vehettünk október 1-jén Aradon a IV. Határmenti Találkozón, amelyen a Trianon előtti Békés-Bánáti Református Egyházmegye valamikori területén élő 5 egyházmegye gyülekezeteinek közel 600 fős küldöttsége vett részt az egy napos rendezvényen két püspök és öt esperes vezetésével. Nyolc éve üzemel már Gyülekezetünk internetes honlapja (címen), melyen számos hasznos és aktuális információ szerezhető be gyülekezetünk életéről, mindennapjairól. Tovább erősödött az iskolánk és a gyülekezetünk közötti kapcsolat. A vasárnaponkénti igen színvonalas műsorok, az azt követő szeretetvendégségek felemelő pillanatai a testvéri találkozásoknak. Ez alkalommal is szeretettel hívogatunk mindenkit különféle alkalmainkra, nem csupán a vasárnapi és nagy ünnepi istentiszteletekre, hanem a hétközi alkalmakra is, melyek erősítik hitünket, közösséghez való tartozásunkat! Ne engedjük, hogy a sokféle kísértés eltávolítson bennünket Istentől és egymástól! Biztassunk és bátorítsunk másokat is, akik valamilyen okból megfáradtak és megerőtlenedtek, hogy térjenek vissza a gyülekezetbe! Legyenek jelzéssel a lelkipásztorok, presbiterek felé, ha valahol családlátogatásra van igény, s különösen akkor legyenek jelzéssel, ha környezetükben beteg van, akit látogatásunkkal erősíthetünk, biztathatunk, vigasztalhatunk! Szeretettel kérjük gyülekezetünk tagjait a folyamatosan növekedő anyagi terheink hordozásának további vállalására is. Az egyházfenntartói járulékok és céladományok befizetésével segíthetjük a gyülekezet anyagi gazdálkodását. Az anyagiak mellett kérjük imádságaikat is a sokszor erő feletti munkák, szolgálatok végzéséhez. A fentebb megfogalmazott gondolatokkal kívánunk kegyelemmel teljes, áldott Karácsonyt és békés, boldog új esztendőt minden kedves Testvérünknek, s hívogatjuk ünnepi alkalmainkra is. Ünnepi istentiszteleteinken borítékos hálaáldozatos adománnyal is segíthetik gyülekezetünk szolgálatát. Békés, 2016 Karácsony havában Dr. Petneházi Zsigmond sk. gondnok
