AZ ELSŐ J E N N E R - F Ë L E BÉKÉS M E G Y É B E N írta:
OLÁH
A N D O R
H I M L Ő O L T Á S O K
(Doboz)
"Tioboz község egészségügyének történetét dolgozzuk fel. Anyag* J gyűjtés közben érdekes bejegyzésre bukkantunk a dobozi re formátus eklézsia ,,Protocollumá"-ban. Külön is közlésre tartjuk érdemesnek, több szempontból. Az utóbbi két évtizedben sok szó esett a papság ú n . haladást gátló szerepéről és ilyenképpen nem egé szen valóságnak megfelelő, egyoldalú, dogmatikus szemléletnek megfelelő kép alakulhatott ki. Többek közt az alábbi idézet is bizo nyítja, hogy a református papság p l . milyen ékesenszóló hévvel, buzgólkodással támogatta a vakcináció meghonosítását, mennyire a nép eszejárásához igazodó egészségügyi nevelést folytatott. (Nem szólva arról, csak éppen megemlítve, hogy maga a reformáció mi lyen hatalmas kulturális, nemzeti megújulást jelentett a maga idejé ben.) Másrészt nyelvészeti szempontból is figyelemre méltó a szö veg. Habár helyenként némileg érvényesül a bürokratikus stílus, mégis ékes magyar nyelven írja le a himlőoltási reakciót, a himlő oltás történetét. Kiemeljük, hangsúlyozzuk a himlőoltás történetét elbeszélő szö vegből, hogy — a currens szerint — Jenner felfigyelt a „majorokban lakó és marhával bánó emberek" különös tapasztalatára és ez adta az első lökést a vakcináció felfedezéséhez. Nemcsak Jennernek, hanem „beszélték azt az említett közrendű, és Marhákkal bánó emberek, és tselédek eleitől fogva sok Uraságoknak, Orvos Doktorok nak, és Seb Orvosoknak; de a' kik ezt tsak Mendemondának, és fundamentum nélkül való vélekedésnek tartották, és számba se vették". Ma is, 100 évvel a currens megszövegezése után, hátrányára szolgál 13 O r v o s t ö r t é n e t i K ö n y v t á r közi.
193
az orvostudománynak, ha nem veszi figyelembe a „közrendű em berek" egészségügyi tapasztalatait, a népi orvoslást. Mindezek alapján okulást remélve olvashatjuk végig az alábbi currenseket. „ A Dobozi Reformata Ekklézsia mindenféle currenseket magá ba foglaló Protocolluma. I " Darab." (Az első 12 oldal hiányzik. A himlőoltás véghezviteléről és az ol tási reakcióról szóló leírás első két oldala szintén.) 1 3 - 1 5 . old. „. . . vagy igen gyengén meg sértődik, vagy meg metszetik, de a melly sértést, vagy gyenge metszést a leggyengébb Gyermekis alig, és tsak egy Szempillantásig érzi, azután abba a' Szúrásba vagy met szésbe valamelly Gyermeken, vagy emberen lévő hólyagotskából vevődött akár nedvesség, akár véretske belé tevődik, és eképpen mintegy belé Oltódik. Harmad nap múlva, az illyen bé oltás után támad a' meg szúródott, vagy meg metszett hellyen kemény patta nás, melly továbbat holyaggá válik, és annak veres udvara kereke dik, a' bőrhöz ragadó véretskévé válik, és két hét múlva, minden reá való vigyázásnak vége szakad, egészszen meg gyógyul. Annyival bátrabban, és annyival inkább belé ólthatyák pedig Gyermekeikbe minden Szülék ezt a' Himlő ellen való hólyagotskat. 1. o. Mivel a Gyermek a' bé oltás után Semmi baját nem érzi, hanem egéssége meg marad. Ha pedig valamelly bádjadás talális hozzá járulni, a' mindenkor igen tsekély, kevés ideig tartó, semmi roszsz következései nintsenek, és minden orvoslás nélkül magától el múlik. Annyival inkább, éppen nem kell attól tartani, hogy a bé oltott hólyagotska más nyavalyákat okozna. 2. o. M . u. a Himlő ellen való Hólyagotska, a' Gyermekbe, vagy meg lett emberekbe oltódott, nem szükség, hogy azért különös ele delekkel, és italokkal éljen, vagy életének szokott módját változtassa, tsak a' szerént tartozik vigyázni, hogy valamelly betegségbe ne essék, a' mint ezt akármikor köteles tselekedni. 3. o. Véghez mehet ez a bé oltás az esztendőnek akármelly részé ben, és akárminémű időben, úgy akárminémű korban levő ember ben, a' Kisdedekbe szintúgy, mint a leg öregebbekbe, a' Gyen gékbe szintúgy mint a' erősebbekbe. 4. o. Tsak azon a hellyen támad a bőrön hólyagotska, a'hová s
az abból vevődött nedvesség, vagy hólyagotska be oltódott, hasonló pattanások a' testnek egyéb részein sehol sem támadnak; és így attól tartani semmiképpen nem lehet, hogy az a hólyagotska, az ábrázatba afféle dísztelenséget okozna, a' mineműt a' Himlő szokott okozni. 5. o. Akibe a Himlő ellen való Hólyagotska bé oltódik, az mások kal társalkodhatik, mivel ez a' hójag másra nem ragad; nem úgy mint az himlős gyermek, vagy ember a' kikről a' Himlő mind azokra el ragad, valakikkel társalkodik, a honnét egy himlős gyermekről százrais elragadhat ez a' nyavalya. 6. o. De mindenek felett, az a' bizonyos, és meg betsülhetetlen haszna vagyon a' himlő ellen való hólyagotska bé oltásának, hogy az illyen Gyermek, vagy ember, a' himlőt el nem kapja, nemis kapta el soha, a' kibe belé oltódott előre. Ezekből a.o. minden Ktyén Szülék által láthattyák melly szoros Kötelességek, hogy Gyermekeikbe a, Himlő ellen való Holyagotskát bé oltassák, arra vigyázván azomba, hogy ezt a' bé oltást ahoz értő hiteles, és betsületes emberekkel vitessék véghez, hogy így a' felől bizonyosak lehessenek, hogy Gyermekeikbe valósággal a' Himlő ellen való Hólyagotska, nem -sgy- (sic!) pedig egyéb valami oltódott, m i vel különben igen szomorú dolog volna a Himlő ellen védelmet ke resni, azomban valakinek hibája, tudatlansága, gondatlansága, vagy ne talám ravaszsága által ettől a jó tzéltól el ejtődni. Hogy a. o, ez ne történnyék, a' Szülék okosan fognak tselekedni, ha m.a. a' bé oltást bőrön való pattanás követi, a' bé óltó Orvostól irást vésznek arról, hogy a' mit bé oltottak valósággal himlő ellen való hójagotska volt. Hogy pedig ebbe a' hasznos Találmányba a Szegény Sorsú Szülékis részt vehessenek: Felséges Urunk ezt a' meg köszönhetetlen Ren delést méltóztatott Kegyelmesen tenni Hogy a' bé oltás az ilyenekre nézve ingyen vivődjék véghez; mellyhez képest annyival szorosabb Kötelességek, hogy hozzájok tartozóikat a bé oltásnak el tűrésére szorítsák, és azokat mellyek annak alkalmatosságával parantsoltatni vagy javasoltatni fognak, mind magok tellyesíttsék mind pedig H o z z á jok tartozóikkal tellyesíttessék. Kötelessége utoljára minden Hazafinak, a' ki a Himlő ellen való Hólyagotska bé oltásának hasznát már tapasztalván, arról meg va gyon győződve, hogy arról Felebarátit tudósítsa, és annak munkába 13*
195
( ?) való vételre serkenteni igyekezzék, és minden Ktyén úgy tartsa hogy ez által az oktatás, és serkentés által az ő Hitiből és vallásából származó felebaráti Szeretet különös jeleit fogja adni. Eddig a Fő Orvos rendelési következik a Ker Superint Parantsolattya. Ezt az oktatást olvastassák fel a T . Esperestek minden Gyülekeze teinkben, meg hagyván az Atyafiaknak, hogy annak alkalmatosságá val Tanításaikkal a Szüléknek erről való Kötelességeikről beszélve, melly szerint gyermekeiket nyavalyáikban gyógyíttatni, azoktól őrizni kötelesek. Tegyenek nevezetesen említést az Himlőről, és elő adván hogy a megholt Gyermekek számának harmadrészét azok teszik kik a' Himlőben halnak meg; elő adván továbbá, hogy az Isteni Gondvi selésnek igazgatásából találtatott olyan mód, a' melly által reá lehet arra menni (?) hogy a gyermekek soha meg ne himlőzzenek — Kössék szivekre minden Szülék, hogy attól a veszedelmes és sokszor halálos nyavalyától Gyermekeiket meg őrizni múlhatatlan Kötelességek, eztis hozzá tévén, hogy a Tiszt. Atyafiak a' bé oltás végett közöttök meg jelenendő Orvosokkal és Chyrurgusokkal a Dolgot együtt fogván azok Szándékjokat tanátsaikkal, és intéseikkel segítsék." (Az első lappal együtt ezen currens dátuma is hiányzik. A követ kező N 02-es currens — „A Haramiákról" — dátuma 24 sept. 1804.) 3 1 - 3 4 . old. „Felséges Urunk kegyelmes rendeléséből, már ez előbb két esz tendővel* ki hirdetődött volt ebben a Gyülekezetbenis, melly nagy és bizonyos hasznai légyenek a' tehén himlő be oltásának. Úgy esett mindazontaáltal értésére ezen Supertintend. Consistoriumának, közelebb Ttes Nemes Szabolts Mgye tudósításából, hogy mégis sok Szülék találtatnak, a' kik a himlőnek gyermekikbe való be' oltá sától iszonyodnak. Ennek az iszonyodásnak, és az illyen Szülék hibás gondolkodások elhárítására, és az által a' hójagos himlőnek meg előzésére, annakokáért szükségesnek ítélte Fő Tiszteletű Consistoriumunk elő adatni, hogy az említett Tehén himlő bé oltásának ù
* E currens dátuma 1806, tehát az előbbié 1804.
fel állítására, és az által a' hójagos himlőnek meg előzésére maga az Isten különös, és jóltévő gondviselése vezérletté az embereket. A' himlő bé oltását t . i . már ennekelőtte számos esztendőkkel fel találták volt, és gyakorlottak a Török Nemzet Orvoslói, de a* kik a' Tehén himlőről semmit nem tudtak, hanem tsak az embereken tá madott hójagos himlőt szokták volt bé oltani; mellynek bé oltása sokszor ugyan nagy bajjal ment véghez, és szomorú következése ket vont maga után; de az a' haszna annakis meg volt, hogy az ollyanokra, a' kikbe bé oltották, többé a hójagos himlő el nem ragadott. Melly hasznot tapasztalván, és gondolóra vévén, sok tanult keresztyén Orvos Doktorok, kezdették követni a' hójagos himlő bé oltásában a Török Nemzet orvoslóit, idő múlva pedig azt némelly Országok Felséges Királlyai kötelességévéis tették az Orvos Dokto roknak. Szoross kötelességévé tevődött ez, nevezetesen Angliában és szokásossá vált, hogy az Orvos Doktorok, minden esztendőben meg forduljanak minden Városokba és Helységekbe a' hójagos himlő bé oltására. Ezt tselekedte a' többek között ez előtt, mint egy húsz esztendő vel (* jelzés itt a szövegben és a lap szélén: *, „1786 körül") Angliá ban Berkely Várossá Orvos Doktora Jenner Eduard, el járta Hely ségenként Plötzessex Vármegyét, és a' midőn annak Lakossiban, a' hójagos himlőt osztogatta tsudálkozással tapasztalta, hogy azt némellyekbe bé oltani, és az által reájok ragasztani hijjába próbálgatta, semmiképpen el nem ragadott. Történt továbbá, hogy a' midőn annak el nem ragadásának okait vizsgálta, azt az említett Lakossai a' Tehén himlőnek tulajdonították. Angliának t. i . más Vidékébennis, kiváltképpen pedig Glocester Vármegyében vagyon a' Teheneknek bizonyos nyavalyája, melly abból áll, hogy a' fejős tehén tölgyénn és tsetsein külömb külömbféle formájú, eleinte homájos kékségü, vagy ón színű fokadékok támad na, mellyeket idő múlva, tüzes veresség vészen körül. Ezeket a fokadékokat nevezik Tehén himlőnek. A ' Tehenek mikor az a' ba jok van bádjadtak, tejek kevesebb és színtelenebb. Azt beszélték a.o. Glocester Vármegye Lakossai nevezetessen a Majorokban lakó, paraszt és marhával bánó emberek, hogy mintegy 100. esztendőtől fogva azt tapasztalták, hogy a'melly Tselédek, akár
metszés miatt, akár egyébképen meg sebesedett kézzel fejték meg az említett betegségű Teheneket Tölgyein himlők vagy fokadékok el ragadtanak, a' miatt ujjaikon és kezeiken kisded hójagok támadtak magokban azután gyenge hideglelést vagy pedig forróságot érzettek; de a' kik egyszer az efféle kevés ideig tartó Változásokon által estek, azokra a' hójagos himlő soha el nem ragadt. Beszélték azt az említett közrendű, és Marhákkal bánó emberek, és Cselédek eleitől fogva, sok Uraságoknak, Orvos Doktoroknak, és Seb Orvosoknak; de a' kik ezt tsak Mendemondának, és fundámentom nélkül való vélekedésnek tartották, és számba sem vették. Orvos Doktor Jenner Eduárd ellenben annak a' Tehén himlőnek formájával, Nemével, és természetivel meg esmérkedvén, próbálta a' hójagos himlőt egynéhány ollyan emberekbe bé oltani, a' kikre a' Tehenek Tölgyein levő fakadékok, annak előtte 25, 27, 31 sőtt 33. esztendővel ragadtak volt el, de bizonyosan tapasztalta, hogy azokra a' hójagos himlő el nem ragadott. Tovább ment a.o. ezen bizonyos tapasztalata utánn, és kezdette a' Tehén Tölgyek fokadékiból vagy himlőiből vett nedvességet ollyanokba bé oltani, a' kikre még sem el nem ragadott volt, sem még soha hójagos himlősök nem voltak, és szemmel tartván azokban, a' bé oltás után következett Változásokat, úgy tapasztalta, hogy azok egyébből nem állottak, hanem rövid ideig tartó bágyadozásból, és vagy gyenge hideglelésből, vagy könnyen szenvedhető forróságból. Próbálta idő múlva, ugyan azokra a' hójagos himlőt is rajok ra gasztani; de nyilván tapasztalta, hogy semmiképpen reájok nem ra gadott. így próbálgatta ezt 7 esztendők el forgása alatt, 1500 s több sze mélyeken, és ezen sok szerentsés próba tételei utánn végre 1887 esztendőben mind Anglia Fő Rendjeinek mind a' Tudós Világ eleibe terjesztette a' hójagos himlőtől; ettől a' pusztító nyavalyától való meg menekedésnek ezenn igen könnyű módját; melly a Tehén him lőnek ártatlan, és alig érezhető fájdalommal való bé oltásában áll. Kapvais kaptak, nem tsak az Anglusok, és egyébb Keresztyén Nemzetek, hanem a Pogányok és a' Törökökis ezen szerentsés ta lálmányon, és el terjedett a' Tehén himlőnek bé oltása, és hasznos volta. Ez Hazánkban is Száma nélkül való Példákkal meg bizonyító d,/c
i d
dott. Világos lévén a.o. ezen minden kéttségen kívül levő elő adásból, hogy a hójagos himlőtől való meg menekedésnek könnyű módját nem emberi bölcselkedés, és visgálódás találta fel, hanem az Isteni Különös Gondviselés mutatta k i , még pedig alatsony sorsú, mar hákkal bánó, és együgyű emberek által. Ezt a hasznos eszközt a.o. a' keresztyén Szüléknek nem idegenkedéssel, nem iszonyodással kell venni, hanem mint Istentől mutatott jótéteményt tartoznak azt hálaadó Szível magoknak és Gyermekeiknek javára fordítani; en nek a tévejgő vélekedésnek semmi hitelt nem adván, hogy a' hójagos himlő által, (más tintával sor fölé írt betoldás ide: „a betegségtől nyavalyáktól meg tisztul az Ember, mt a hójagos himlő") maga az a' ragadó nyavallya, melly a vért és a testben lévő egyéb nedvességet meg vesztegeti. Gondolják meg végezetre a Keresztyén Szülék, a' mit a' szo morú, de bizonyos tapasztalás tanít, hogy a hójagos himlős Gyerme kek közzül rend szerént meg hal a l Z , a' kik pedig meg nem hal nak, minemű kínoknak, Szüléik minemű nyughatatlanságoknak vágynak ki tétetve, miképpen lesznek némellyek közzülök nyomo rékokká, némellyek pedig minemű változásokat szenvednek kelleme tes ábrázattyokban. Gondolják meg továbbá, hogy a' hójagos himlőnek bé óltásais ollyan hasznos volt, hogy az által 100 himlős gyermek közzül tsak egy halt meg, a' Tehén himlő bé oltása miatt példa nintsen, hogy tsak egyik meg hólt volna, bizonyos dolog lévénn, hogy ha a' T e h é n himlő bé oltása alatt, meg talális halni valamelly Gyermek, melly felettébb ritkán történik, azt nem a bé oltás, hanem más a' Gyermek ben már benne levő nyavalya okozza, és ezeket gondolóra vévén, hidjék el, hogy a' melly Szülék módjok lévén benne az Isteni Gond viselés által ki mutatott ezen eszközzel élni nem akarnak, szánt szándékkal teszik ki kedves Gyermekeiket a hójagos himlővel együtt járó kínoknak, nyomorúságoknak és ábrázattyok elváltozásának, sőt okaivá lesznek haláloknak is. 1806 Pál A n d r á s " f
dik
