Befektetésekről Egyszerűen

Faluvégi Balázs: Befektetésekről Egyszerűen

Díjmentes tippek magas hozamcélú befektetésekhez: www.bwm.hu

Befektetésekről Egyszerűen Faluvégi Balázs 2012. December (első kiadás: 2010. Szeptember) ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

1



Tartalomjegyzék Hogyan használd a könyvet? ....................................................................................................... 10 Befektetések Világa ..................................................................................................................... 14 Miért fektessek be egyáltalán? ....................................................................................................... 19 Befektetés vs. Spekuláció ............................................................................................................ 26 Mindig spekulálsz ........................................................................................................................ 27 A Cél kitűzésének fontossága ...................................................................................................... 29 Hogyan határozzuk meg a céljainkat? ........................................................................................ 31 Ha nem tudod, mit szeretnél... .................................................................................................... 35 Befektetési Szempontok ....................................................................................................................... 36 Hozam .............................................................................................................................................. 37 Kockázat (Drawdown) .................................................................................................................... 41 Mobilitás ........................................................................................................................................... 49 Időtáv ............................................................................................................................................... 52 Folyamatos pénzkivétel (cash-‐flow) vagy vagyonnövelés ........................................................... 54 Adózás .............................................................................................................................................. 61 Befektetendő összeg ........................................................................................................................ 78 Hozzáértés és ráfordított idő .......................................................................................................... 82 Mit tegyünk a szempontok alapján? ............................................................................................... 87 Pénzügyi és reálbefektetések ................................................................................................................ 92 Ingatlan ............................................................................................................................................ 95 Vállalkozás ..................................................................................................................................... 100 Bankszámla ................................................................................................................................ 103 Bankbetétek ................................................................................................................................... 105 Állampapír ..................................................................................................................................... 112 Vállalati és egyéb kötvények ......................................................................................................... 119 Vállalati kötvények kockázata ...................................................................................................... 123 Részvény ........................................................................................................................................ 125 Short ügyletek ............................................................................................................................ 144 Külföldi Részvénypiacok ........................................................................................................... 145 Szektor – Ágazat felbontás ........................................................................................................ 152 Piac pszichológiája, technikai elemzés ..................................................................................... 162 Életbiztosítás (itt: Unit Linked) .................................................................................................... 163 Befektetési Alapok ......................................................................................................................... 167 ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

2



7 tanács a Tőkegarantált alapokhoz és a szép nőkhöz ........................................................... 185 Ingatlanalap ............................................................................................................................... 189 Milyen befektetési alapba fektessünk? – Konkrétumokkal .................................................... 195 Mik is azok az ETF-‐ek? .............................................................................................................. 199 Elsődleges Részvénykibocsátás (IPO) ...................................................................................... 205 Tőkeáttételes ügyletek .................................................................................................................. 208 CFD-‐k .......................................................................................................................................... 220 Lombard Hitel ............................................................................................................................ 226 Certifikát-‐ok ............................................................................................................................... 227 Devizaspekuláció ....................................................................................................................... 229 Milyen devizában fektessünk be? ............................................................................................. 232 Árupiaci termékek ..................................................................................................................... 233 Abszolút Hozam ......................................................................................................................... 238 További befektetési lehetőségek .............................................................................................. 243 A legdrágább a legjobb? ............................................................................................................ 244 Önkontroll .................................................................................................................................. 245 A "megmondtamozás" ............................................................................................................... 253 Számlanyitás, megbízások ........................................................................................................ 262 A költségekről ................................................................................................................................ 270 Az összeesküvés elméletek, tévhitek ........................................................................................... 273 Típuscsapdák ................................................................................................................................. 276 "Ezen hosszútávon nem lehet veszíteni" ................................................................................. 276 „Ez bonyolult, de mi vagyunk a szakértők, bízzon bennünk, Önnek nem kell értenie mi folyik itt!” .............................................................................................................................................. 277 „A tőzsdén csak a jó tippekkel lehet nyerni” ............................................................................ 280 „Ez nem való önnek, minek kockáztatni?” ............................................................................... 283 „Az ingatlan (vagy más) mindig jó befektetés!” ....................................................................... 284 "Független tanácsadó vagyok, az Ön érdekét szolgálom – ingyen” ........................................ 287 Ügynökök ................................................................................................................................... 288 „Ha nyertem, jól döntöttem, ha vesztettem rosszul döntöttem” ............................................ 290 „Hosszú távon érdemes gondolkozni, ezért írja alá 20 éves futamidejű szerzősédünket!” . 291 Bankbetét valamilyen másik termékkel társítva ..................................................................... 293 További tanácsok ........................................................................................................................... 297 Mennyivel tervezzük felül eredeti elképzelésünket? .............................................................. 297

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

3



Mennyit takarítsunk meg? ........................................................................................................ 298 A varázslatos diverzifikáció fogalma ........................................................................................ 300 Határozzuk meg céljainkat! ...................................................................................................... 303 Portfolió összeállítás és súlyozás ................................................................................................. 306 Hogyan legyen 200 millió Ft-‐unk nyugdíjas korunkra? .......................................................... 308 A „MIFID” kérdőívről ................................................................................................................. 314 Érdekvédelmi és felügyeleti szervezetek ................................................................................. 315 Továbbtanulás ........................................................................................................................... 318 Ha másra bízod a döntést .......................................................................................................... 319 6 Tipp, ha (egyelőre) nincs pénzünk megfizetni a privát bankárokat ................................... 322 Kitől kérj tanácsot még? Ki számít szakértőnek? .................................................................... 325 Tanulni, tanulni, tanulni ............................................................................................................ 327 Köszönetnyilvánítás ........................................................................................................................ 329 Linkek ......................................................................................................................................... 330

Figyelmeztetés Mielőtt nekilátnál elolvasni ezt a könyvet, az alábbiakat mindenképpen olvasd el. Kifejezett szándékom, hogy rámutassak: akárki, akármilyen szándékkal, ismeretekkel, segítséggel vág neki a befektetések világának, a saját döntései iránti felelősséget nem kerülheti el. Bárki, bármilyen tanácsot is ad majd neked, a döntéseket, vagy legalábbis azok legfontosabb pontjait neked kell majd meghozni. Ez még akkor is így van, ha nincs elegendő tudásod ezekhez. Ezért írtam ezt a könyvet: hogy többé a befektető a saját pénzéről, tágabb értelemben a saját életéről saját maga rendelkezzen, és ehhez kellő alapismeretei, bázis tudása meglegyen, amivel tovább tud lépni. Senki más, sem én, sem más könyvek írója, tanácsadó, privát bankár, nem fogja tudni helyetted eldönteni, hogy mit akarsz, milyen kockázatot vállalsz. Csak te tudod, ezért a döntés felelőssége a tiéd. Továbbá minden, amit írok, a kiadás időpontjában érvényes, a későbbiekben a jogszabályokban, pénzügyi piacokban, gazdaságban és egyéb tényezőkben bekövetkező változások miatt már nem feltétlenül érvényes. Időről időre természetesen frissíteni fogom a tudásanyagot, de ez természetesen nem pótolhatja az adott és legfőképpen aktuális (!) jogszabályi és egyéb szempontból fontos környezet ismeretét. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

4



Tehát bármit, amit a könyvben olvasol, lehet hibás, téves, és semmilyen körülmények között nem tekinthető ajánlásnak akármilyen befektetési döntés meghozatalára. Továbbá, ahogy számos esetben jelezni is fogom, a jövőt nem ismerem, a könyvben szereplő számok, adatok, becslések alapos munkával lettek összeállítva, de az égvilágon semmilyen garancia nincs arra nézve, hogy valóra is válnak. Ami nyereséget hozhat, az veszteséget is. Ezért bármilyen veszteségért, elmaradt nyereségért a felelősséget kifejezetten kizárom, hiszen az olvasó helyett a végső döntést ez a könyv nem hozhatja meg. Ha olyan könyvet, tanácsot keresel, ami a jövőre nézve teljes garanciát ad, pontosan megpróbálja megjósolni, hogy mi fog történni, rossz helyen jársz, és ne olvass tovább. Személyes tanácsadás esetén viszont mindig az aktuális és a rád vonatkozó körülményekre tekintettel lehet jó döntést meghozni, ezért a fenti szigorú szöveg érvényét vesztheti – ha találunk közös és jó megoldást. Ha szeretnél tovább lépni, örömmel várom a kérdéseidet, a könyv végén megtalálod az elérhetőségemet.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

5



Tudnivalók A könyv célja, hogy akár teljesen kezdő befektetők számára is bemutassa a pénzügyi befektetési lehetőségeket, a döntéshozatal folyamatát és mindazon tényezőket, csapdákat, amelyek ennek során felmerülnek. A befektetési terület elsajátítása elsősorban önismeret és csak annak megléte után épülhet rá lexikális, elméleti tudás. Ezért a könyv elején sokkal inkább lesz szó támpontokról, amelyek a befektetők céljait hivatottak körülhatárolni, továbbá a befektetési szempontokról, és ezek által a leginkább neked megfelelő invesztíció megtalálásáról. Javaslom, hogy ezeket türelmesen olvasd végig, majd a saját eseted szemszögéből alaposan gondold is át. Természetesen olvashatsz majd a fontosabb és bárki számára elérhető befektetésekről, azok előnyeiről és hátrányairól. Azokról a szereplőkről, amelyek szolgáltatásokat nyújtanak a befektetők részére. Ismertetem a gyakori típuscsapdákat, ahol nem a céljainknak és lehetőségeinknek megfelelő utakra tévedhet el az ember. Célom az információs aszimetria áthidalása, amely sok problémát okoz a kisbefektetőknek, és amely sokkal több és jobb minőségű tájékozottságot ad az eladók kezébe, mint a vevőkébe, akik ezáltal gyakran úgy fizetnek magasabb költséget, hogy nem kapnak érte semmit cserébe. Mégis: a legnagyobb csapdát gyakran saját magunknak állítjuk, ezért sort kerítek arra, hogy a befektetői pszichológiáról, mentális felkészültségről is többet tudhass meg. Ez nem egy „hogyan gazdagodjunk meg pár hónap alatt” könyv. Írtam ugyan arról, hogy melyek azok a befektetések, ahol nagyobb az esély a relatív magasabb hozamra, de itt is hangsúlyozni szeretném, hogy a könyv fő célja a megfelelő befektetés megtalálása adott embernek, nem pedig a magas eredmény hajszolása, mert azt sem adják ingyen. Többnyire kockázattal, és hosszú időtartammal jár. Néha a kevesebb több (más síkon). Amennyiben már sokat ismersz a befektetési területen, és nagy tapasztalatod is van, akkor sok mindent olvashatsz majd, ami ismerős lesz számodra. Ennek ellenére azt javaslom, hogy ebben az esetben is olvasd végig a könyvet, mert egyrészt egyes területek még tartogathatnak újdonságokat, másrészt rendszert és folyamatokat is adhat a ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

6



kezedbe, amelyek segíthetnek összefogni az eddig meglévő tudást, továbbá hozzájárulhatnak a jobb befektetési döntések meghozatalához. Kérlek, hogy ha már régi motoros vagy, a már ismert részek átfutásánál légy türelmes. Biztos vagyok benne, hogy találsz majd új és hasznos információkat is. Mivel a könyv mindenki által elérhető módon, és díjmentesen kerül közlésre, ezért minden eszközzel fellépek azok ellen, aki sajátjaként adja tovább, különös tekintettel a kereskedelmi célú felhasználásra. Add tovább bárkinek, de egyetlen mondatjel változtatás nélkül. Idézni, változtatni, kiragadni belőle kizárólag a szerző írásos engedélyével lehet. A szerző fenntartja magának az összes szerzői jogot. A könyv ISBN száma: ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7 Amennyiben tetszett a könyv, és úgy gondolod, hogy másnak is segítséget nyújthat, kérlek hívd fel a figyelmét rá. Gyakorlati szempontok miatt megköszönöm, hogy az alábbi linket küld át: www.bwm.hu. Egyrészt így látom, hogy hányan töltik le, és mennyire van értelme frissítenem az információkat, másrészt ha nem a linket, hanem a PDF-‐et továbbítod, akkor a frissítéseket az emberek nem látják.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

7



Miért gondolom, hogy megírhatom ezt a könyvet? Közgazdász, Bankszakmai Tanácsadó és Befektetés Elemző diplomákkal, továbbá Vagyon Alap Portfoliókezelő, és Tőzsdei Szakvizsgával is rendelkezem. Ezek mellett több nemzetközi technikai elemzési képesítést is szereztem. Több mint 13 éve befektetési területen dolgozom, elemzőként, tanácsadóként, portfolió menedzserként. Dolgoztam Befektetési Szolgáltatónál, Elemző cégnél, Tanácsadó vállalkozásnál, több Alapkezelőnél. Több mint tízezer tőzsdei ügyletet kötöttem. Több mint kétezer embernek tartottam előadást, ezek között a Közgazdaságtudományi Egyetem diákjainak is. Hat éve írok blog-‐ ot, amelyet a HVG Goldenblog is elismert. Tőzsdejátékot szerveztem, amelynek 16 000 fő felett volt a résztvevők száma. Alapkezelőnél saját ötletre épülő befektetési termékeket fejlesztettem. Alapítványt indítottam a befektetések jobb tájékoztatása érdekében. Több mint 100 cikket és több mint ezer elemzést írtam. A magyar gazdasági sajtó szinte minden tagja közölte cikkeimet, elemzéseimet, írásaimat. Jó néhány külföldi konferencián voltam, köztük előadást tartottam, élőben nyilatkoztam külföldi televíziónak. Szakmai önéletrajzom megtekinthető az alábbi linken: http://www.bwm.hu//elemzesek/Faluvegi_Balazs_oneletrajz_1208.pdf Azt gondolom, hogy ez elegendő szakmai, elméleti tudást jelent ahhoz, hogy megírjam ezt a könyvet. Van azonban valamit, amit a fenti felsorolás után nagyon fontos kiemelni. Minél többet tanul az ember, és minél több időt tölt el ezen a területen, annál inkább rájön, hogy mennyire bizonytalan terület is a befektetéseké. A sok elméleti és gyakorlati tanulás csak arra jogosít fel, hogy alázattal, nyíltan, és szinte bármilyen kimenetelt elfogadva közeledjünk a lehetőségekhez. Érdemes elhinni a leírtakat? Elhinni nem, és ezt nem viccből írom: komolyan gondolom. Az egyik fejezetben részletesen fogok írni arról, hogy miért nem szabad sem nekem, sem senki másnak azonnal elhinni semmit. Csak olvasd el a könyvet, gondold át, keress másod és harmad véleményt, nézelődj tovább. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

8



Miért akartam megírni a könyvet? Általános tapasztalatom, hogy aki befektetési tanácsot kér, az nem stratégiát keres, hanem egy konkrét esetre gondol, ráadásul mindössze pár hónapra gondolkozik előre, miközben az alapok hiányoznak. Enélkül pedig nem lehet döntést hozni. Még ha tudnám is, hogy pontosan mit kellene tenni, az is olyan lenne ezeknek az embereknek, mint ha főzni szeretnének, úgy hogy még életükben nem jártak a konyhában. Én pedig csak az alapanyagokat adnám meg, nem mondanám meg, hogy mivel, hogyan, mennyi ideig, milyen sorrendben kellene az egyes lépeseket végrehajtani. Sajnos (vagy éppen szerencsére), ha valaki főzni akar, akkor bizonyos alapismeretek elkerülhetetlenül szükségesek. A könyvhöz már eleve megvolt a váz cikkekből, régi oktatási anyagokból, előadásokból. Amit sokan hiányoltak: egységes anyagot, ahonnan az összes alapinformációt megtanulhatják. Emellett sokan kérdeznek befektetési tanácsokat, amit átfogó kép, alapismeretek nélkül nincs értelme megválaszolni általában. Elküldöm hát nekik ennek a könyvnek a linkjét. Így a döntéshez szükséges keretrendszer eleve strukturáltan él, és könnyű tovább adni. A könyv így a hosszútávú döntésekhez és a tervezéshez nyújt segítséget.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

9



Hogyan használd a könyvet? Először csak nyugodtan, hátradőlve olvasd végig. Tedd ezt a saját tempódban, sietség és kényszer nélkül, amilyen ütemben a kedved tartja. Elsőre csak annyit tűzz ki célul, hogy érdeklődéssel olvass, és megérts mindent, amiről írtam. Nincs sem döntési, sem megtanulási kötelezettséged. A második körben már lehet szétbontani a teendőket. Van, amit még egyszer erősen ajánlott elolvasni, és van, amit nem. Ha privát bankárod, vagy nagyon jó tanácsadód van, akkor elég a befektetési szempontokat, és a végén a tanácsokat. Persze nem árt, ha minél többet (akár többször is) olvasol, de nem „kötelező”. Ezután, ha úgy gondolod, hogy szükség van a döntéshozatalra, a Befektetési Szempontok fejezettől nézd át újra. Úgy, hogy a saját preferenciáid, elképzeléseid alapján felírod, hogy mit szeretnél. Ezután nézd át az egyes befektetési lehetőségeket, a további fejezeteket, és rakd össze a portfoliód. Ha teljesen kezdő vagy, légy kiemelt tekintettel a Hozzáértés és Idő alfejezetre. Óvatosan, lépésenként haladj előre. Mindent, amit az orrod alá dugnak, és amire egyébként is felhívom a figyelmet alaposan olvass el. A döntés előtt érdemes más, kifejezetten szakértői véleményeket is megkérdezni, és a linkeket megnézni. Ha van kérdésed, szívesen válaszolok, a könyv végén ott az email címem. Ezután a befektetéseid követése, a fejlődés során a könyv akár fejezetenként is visszanézhető. Természetesen a teljes könyv intelmeit tartsd szem előtt mindig. Nem javaslom, hogy csak egyes fejezeteket olvass el anélkül, hogy a többit megértetted volna, csak azért, mert hirtelen információra van szükséged. Először mindenképpen olvasd el az egészet, és utána esetleg belepillantva frissítsd fel tudásodat.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

10



Bevezető Mire van szükség ahhoz, hogy bárki alapfokon megtanulja a befektetési területet? A válasz könnyű része: •

A négy matematikai alapművelet ismeretére: összeadás, kivonás, szorzás, osztás

•

Minimum 14 éves korra

•

Elszántságra és némi időre (havonta 2 óra)

Könnyeden hangzik, és a nehéz része nem is az anyag megértésben rejlik. A gyakorlat sokkal keményebb dió, ezért ajánlom a figyelmedbe az alábbiakat. Ebben a könyvben nem úgy fogsz a befektetési területről olvasni, mint máshol. Itt a gyakorlati információk legalább olyan súlyúak lesznek, mint az elméletiek. Ez azzal jár, hogy a gyakorlati információk minden formájukban, legyen az pozitív vagy negatív, meg fognak jelenni. Akár szeretnéd őket hallani, akár nem. A célom az, hogy tudást, és használható információkat adjak át, ami első látásra nem biztos, hogy könnyen befogadható lesz. Nem arról van szó, hogy túl bonyolult lenne, amit írok. Ne aggódj, mindent érteni fogsz. Helyette arra figyelmeztetlek, a befektetési terület nemcsak külső adatok befogadásáról szól, hanem legalább ugyanannyira a belső szándékaink és korlátaink megismeréséről. Ne olvasd tovább a könyvet, ha nem vagy hajlandó arra, hogy áldozatokat hozz időben, és saját hozzáállásod megváltoztatásában. Szintén fontos cél, hogy ne csak tudást adjak át, illetve hozzáállásbeli változást érjünk el, hanem az is, hogy gondolatokat ébresszen benned a könyv. Ezek a gondolatok fognak hozzájárulni ahhoz, hogy a saját elképzelésiedet megtaláld, és ez alapján valóban jó döntést hozhass. Ha még nem vagy tájékozott a befektetési terület kapcsán, és nincs legalább három év aktív tapasztalatod, akkor hiába gondolod azt, hogy pontosan tudod mi a célod a befektetéseddel, új gondolatok során fogsz rájönni, hogy ezt módosítanod kell, és emiatt természetes, hogy egészen más befektetéseket fogsz majd választani, mint amiről esetleg előzetes elképzelésed van.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

11



Emellett azt is szeretném nem titkoltan elérni, hogy érzelmileg is ösztönözzelek, és ez által cselekvésre bírjalak a befektetéseid alakítása során. Egy könyv elolvasása, és a gyakorlatban való megvalósítása között hatalmas szándék tátong. Kiemelt figyelmet fordítok arra, hogy ez a szakadék sokkal keskenyebb legyen, és mélységében se legyen ijesztő. Általában az első lépés megtétele a legnehezebb, és a legtöbben meg sem próbálják. A könyv nem lehet alkalmas arra, hogy ezt megtegye helyetted, vagy a bőrödbe bújva apró kis hangként minduntalan noszogasson, hogy indulj el. A döntés a tiéd, én megpróbálom azt minél könnyebbé tenni. A következő több száz oldalon fogsz olyat olvasni, ami elsőre egyértelmű lesz. Talán azt gondolod majd egyes részekről, hogy túlságosan szájbarágós, alacsony szintű. Nagyon fontos, hogy ezeket a fejezeteket, vagy akár bekezdéseket ne ugord és ne lapozd át. Kényelmetlen érzés lehet, de úgy olvasd el, mintha először olvasnál arról, amiről éppen szó van. Erre azért van szükség, mert megfelelő alapot kell szolgálni a későbbi gyakorlati megvalósításhoz, és az összefüggés rendszereket a legelejétől, stabilan kell felépíteni. Több mint 10 év tapasztalata mondatja velem, hogy hiába ért valaki valamit, és tartja akár teljesen triviálisnak, amikor ezt a gyakorlatban kellene felhasználnia, megtorpan, sokszor fel is adja, mert valójában soha nem érezte át, hogy miről van szó, és ami még fontosabb: nem értette összefüggéseiben, és nem tudta milyen praktikus lépéseket követel meg tőle. Szintén felhívom a figyelmet arra, hogy a befektetések világa nem lézeres szemműtét, itt nincs lehetőség ilyen pontosságra, sőt a bizonytalanságok és kérdőjelek néha nem akarnak nemhogy megszűnni, de csökkenni sem. Sokszor előfordul az emberrel, hogy bizonyos mennyiségű ismeretszerzés után több megválaszolatlan kérdése marad, mint annak előtte. Ez ennek a területnek az elkerülhetetlen velejárója. Ha nem szívesen szembesülsz a bizonytalansággal, és azzal, hogy sosincs tökéletesen biztos válasz mindenre, nem érdemes elmélyedni a befektetések világában. A legfontosabb figyelmeztetés mégis az alábbi. A könyv elolvasása során -‐ nem is egyszer -‐ fogsz találkozni olyan dolgokkal, amelyek személyesen neked is lehet kellemetlen, sokkoló. Ezek a fenti célok érdekében, érzelmi ösztönzés, és valós, realitás talaján álló ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

12



információk érdekében kerülnek eléd. Ha nem tudsz önkritikával fordulni saját magad felé, vagy bármely előzetes ítéletedet, nem vagy képes objektívan felülbírálni, akkor nem fogod befejezni a könyvet. Ez esetben el se kezd, mert nem neked szól. Ha viszont...: •

Hajlandó vagy új tudást megismerni

•

Szánsz rá időt

•

Van energiád és határozott szándékot a gyakorlatban is megvalósítani

•

Felülvizsgálni magadat és elképzelésiedet

•

Képes vagy önkritikát gyakorolni

•

Az egyértelmű információkat is új összefüggés rendszerbe helyezni

...akkor olvass tovább. Nem fogod megbánni.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

13



Befektetések Világa A befektetések világa elsőre rendkívül bonyolultak tűnik. Már most meg tudlak nyugtatni, az átlagos befektető számára szinte egyetlen aspektusában sem az. Bárki képes megtanulni, és a gyakorlatban is hasznosítani. Az egyetlen igazi kockázat az önismeretben van. Hadd éljek egy szemléletes példával. Sok tekintetben piacgazdaságban élünk, aminek a lényege az, hogy az áruk és szolgáltatások, illetve azok termelői, versenyeznek a fogyasztókért. Ezért valójában egy nagyon kényelmes helyzetben vagy, csak úgy mint egy szupermarketben. Ott állsz a pult előtt, és legyen szó sörről, felvágottról, vagy éppen mosóporról, több termékből is választhatsz. A befektetési területen ez még kényelmesebb helyzetet biztosít neked: mert itt a lehetőségek száma meghaladja a tízezret. Te pedig szabadon dönthetsz, hogy melyeket veszed le a polcról. Az egyetlen zavart és kényelmetlen érzést az okozza neked most, hogy ennyire sok lehetőség közül melyiket válaszd. Nincs viszonyítási pont, nincs keret, nincs szempont és nincs információ ami alapján dönthetnél. Talán most még úgy érzed, hogy vakon tapogatsz egy sötét szobában. De ne feledd: amint világos lesz, egy nagyon kényelmes helyzetben leszel. Az érted versengő lehetőségek közül hátradőlve válogathatsz majd. Talán most azt gondolod, hogy intelligencia, kiváló matematikai tudás, vagy ügyes üzleti érzék kell hozzá. Figyelmeztettelek, hogy az előítéleteket bontsd le magadban, mert ez is tévedés. Amit még fontos megérteni, hogy csak úgy mint a világ körülöttünk, a befektetési terület egy folyamatosan mozgásban lévő, dinamikus rendszer, ezért teljes bizonyossággal soha nem lehet tökéletesen általános és biztos megállapításokat tenni. Az adatok, amiket a szemünk lát, folyamatosan változnak, és még akkor is, ha valamit fixnek és beton biztosnak érzünk, nem az. Sőt, még maga a viszonyítási rendszerünk sem fix. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék: ha még nem tetted meg, olyasfajta paradigmaváltásra van szükséged (az emberek 80-‐90%-‐nak), mint amit Einstein hajtott végre nem kis részben a Newton-‐i fizikán, és az abszolút viszonyítási keretnek hitt idő és térre. amelyről kiderült, hogy szintén képes nyúlni és alakulni. A befektetési területen is a ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

14



legtöbben abban a hitben élnek, hogy mindennek van egy pontos értéke és helye, és abban mindent meg lehet mérni. Tipikus példája ennek, hogy ha valaki mondjuk önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításán, amely részvényeket is tartalmazott, veszít, és megkérdezi "hová tűnt a pénz". Ő azt hiszi, hogy a pénz egységes, és minden ugyanannyi, tehát ha az egyenlege nem azt mutatja, amit korábban, akkor az eltűnt valahová. A valóságban az érték dinamikusan változik. Amiről a piac, például részvény, azt gondolta, hogy 10 000 Ft-‐ot ér, másnap gondolhatja, hogy 8000 Ft-‐ot. A pénz nem eltűnt, hanem átértékelődött. Ugyanez igaz a bankszámlánkon lévő pénzre, vagy a kezünkben tartott bankókra is. Ezek értéke is folyamatosan változik, ma 10 kg krumplit vehetünk belőle, holnap lehet, hogy csak ötöt. Hasonló eset, hogy az amúgy is képlékeny értékű tőke még csak nem is egy helyen van. Ha a bankba tesszük a pénzünket, az "nincs ott". A bank továbbkölcsönzi, a hitelfelvevő felhasználja és – ha minden jól megy – kamatostul fizeti vissza. Ha a teljes rendszer fix lenne, nem lenne lehetőség változásra és fejlődésre. A természet és a társadalom törvényei is ezt diktálják, így nincs más választásunk, mint elfogadni a folyamatos változást. Ám az ezzel összefüggő kockázatokat lehet kezelni, hogy miként arról lesz szó a későbbi fejezetekben.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

15



Az egykori osztálytársak Gondolkoztál már azon, hogy amíg egyesek sokat tanultak és rengeteg papírral rendelkeznek végzettségükről, mégsem tekintenéd őket olyan sikeresnek, mint másokat egyetlen diploma nélkül vagy akár egy érettségi híján? Biztosan emlékszel a srácra a középiskolában, aki az első padban ült. Hívjuk őt Strébernek. Mindig jelentkezett. Jól felelt, és állandóan jó jegyeket kapott. Az év végén ő kapta a jutalomkönyvet, és neki járt szinte minden tanári dicséret. Sőt, amikor egy váratlan röpdolgozat következett, esküdni mernél, hogy láttad egy pillanatra a szemében a kitörő örömet, amit aztán nem mert kimutatni, mert félt, hogy a szünetben elgyepálják a többiek. A tanári kar, a szülei és az osztálytársai is bizonyára úgy gondolták akkoriban, hogy fényes karrier és sok pénz vár rá. Most, amikor a 10-‐20-‐30 éves osztálytalálkozón beszélsz vele, vagy csak úgy összefutsz vele igencsak meglepődsz, mert a srác nem teljesítette a várakozásokat. Sőt, egy szürke munkahelyen, sokadrangú állásban gürizik, kevés szabadideje van, mert a havi költségei fedezéséhez másodállást kell vállalnia. Lehet, hogy egy ütött-‐kopott kis autóval jár, amit részletre vett és hónap végén örül, ha a legfrissebb törlesztést ki tudja fizetni. Évek óta nem volt nyaralni. Ha mégis megteszi, akkor többnyire belföldön teszi, otthonról visz élelmiszert, mindenhová hűtőtáskával jár, valószínűleg egy kempingben lakik. Ugyanakkor ott van a másik srác. Szinte mindenben a Stréber tökéletes ellentéte volt. Hívjuk őt Vagánynak. Sosem voltak jó jegyei, és bár egyest se nagyon kapott, a tanárok nem kedvelték. El-‐elmaradozott az órákról. A leghátsó sorban ült, a fal mellett. Bár nem volt nagyon rossz gyerek, nem telt el úgy fél év, hogy egy intőt, vagy figyelmeztetőt ne kapott volna. Megbukni soha nem bukott meg, mert amikor már nagyon muszáj volt összekapta magát és megtanulta az anyagot. Az iskola mellett volt valamilyen hobbija, vagy sport tevékenysége, amiben azért jó eredményeket ért el. Ennek ellenére a legtöbb tanár azt gondolta róla, hogy ha nem fog keményen tanulni, esélye sincs, hogy egy jó egyetemre felvegyék.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

16



Mégis jó pár évvel az érettségi után nagy meglepetést okoz szinte mindenkinek. Egy vadiúj sportautóval érkezik. Kiszáll, magabiztosan köszön mindenkinek. A bőre napbarnított, a beszélgetések alatt hamar kiderül, hogy nemrég jött meg egy nyaralásról a Maldív-‐szigetekről, ahol a tengerparton heverészett, homárt evett, búvárkodott. Jövő hónapban Peruba megy egy két hetes gyalogtúrára. Egy sikeres vállalkozás tulajdonosa. Vajon miként fordulhat az elő, hogy egyesek rengeteg munkával, szorgalommal és tehetséggel felruházva is sokkal kevesebbet érnek el, míg mások kevés munkával, mérsékelt szorgalommal, és különösebb tehetség híján is képesek nagy vagyonra és akár elismerésre is szert tenni. Sokak számára ez bosszantó és igazságtalan lehet, ám erről valójában szó sincsen. Persze a kemény munka, vagy a nagy tudás nem árt, mégis két másik tényező adja a kulcsot a befektetési sikerhez. Akárhová is nézünk, ez a két alkotóelem sohasem hiányzik a nagy vagyont teremtő befektetési guru-‐k (vigyázzunk ezzel a szóval, nem mindig szerencsés használni) eszköztárából. Sőt, nemcsak hogy nem hiányzik, de az eredmény legkevesebb kétharmada ennek a két tényezőnek köszönhető. A sikeres befektetők gyakran intelligensek, de ritkán állnak be a fősodorba, és sokkal inkább a Vagány srác jellemzőivel vannak felruházva, mint a Stréberével. Talán meglepő, hogy a két elem semmi különlegeset és újdonságot nem tartalmaz. Olyasmit, aminek a lehetősége bárki számára rendelkezésre áll. Ez is olyan, ami egyértelmű, a gyakorlatban mégis nagyon kevesen használják: 1.

Hosszú távú gondolkozás

2.

Célok meghatározása

Több mint tízévnyi befektetési tanácsadási tapasztalat egyértelműen jelezte nekem, hogy az elsőre keveseknek van türelme, a másodikat pedig meglepően kevesen alkalmazzák. Pedig a megoldás gyakran tényleg ilyen egyszerű, csak a zavaró tényezők elvonják az emberek figyelmét, illetve a megoldás egyszerűségét már az elején sem nem hiszik el. Mielőtt továbbmegyünk, szeretném valamire felhívni a figyelmet. Ez nem egy „hogyan gazdagodjunk meg” könyv. Nem tudom, hogyan lehet gyorsan meggazdagodni, a rengeteg általános ismeret csupán pár alapelvet fogok említeni, ami lehetőséget, de ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

17



korántsem biztos utat nyit arra, hogy előnyt érhess el az átlaghoz képest, de erre sincs garancia. Itt és most nem is ez a cél. Amikor megoldást emlegetek, nem az ölünkbe hulló pénzeszsákokra gondolok. Helyette arra, hogy végre a kezedbe vedd a kérdést, ne tekintsd idegennek a témakört többé, és a megértés által felelősséget tudj vállalni a befektetési döntéseidért, ezáltal biztosítva magadnak a terepet arra, hogy stabil pénzügyi hátteret teremthess meg.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

18



Miért fektessek be egyáltalán? Nézzünk meg néhány példát, hogy az emberek miért tesznek félre pénzt és hoznak döntést egy-‐egy befektetés mellett, vagy éppen ellen. •

Takarékoskodás -‐ nagyobb beruházásra

A legtöbben emiatt fektetnek be. Kitűznek egy-‐egy célt maguk elé, és (remélhetőleg) következetesen és rendszeresen tesznek félre az elérése érdekében pénzt, illetve a célhoz alkalmazkodó befektetés típust választanak. A leggyakrabban a saját lakás vagy ház szokott indokként szerepelni. Szintén sokszor fordul elő az autó, gyermek taníttatása, illetve az utazások finanszírozása is. Ez a leginkább elkerülhetetlen indok is egyben. A legtöbb család számára a saját lakás megvásárlása a havi, rendszeres jövedelem 50-‐150-‐szeresét teszi ki, így elképzelhetetlen több év takarékoskodás, vagy egyéb finanszírozási megoldás igénybevétele nélkül még az önrész letétele is. Egy átlagos autó értéke a havi jövedelem 15-‐40-‐szerese, a taníttatás pedig még ennél is sokkal szélesebb skálán mozog, ami 10 hónaptól akár 60 hónapig vagy tovább terjed. Attól függően, hogy a család mennyit képes félretenni a jövedelméből, az ilyen jellegű, általában várható és tervezhető kiadásokra, hosszú évekkel előbb fel kell készülni. Ha a havi bevételekből 20%-‐ot képes félretenni egy háztartás, és 50%-‐os önrész mellett a jövedelem 80-‐szorosát kitevő értékű lakást szeretnének megvásárolni, akkor 40 havi jövedelemre lesz szükség, amit 200 hónap, azaz 16 év és 8 hónap alatt tudnak összerakni. Ehhez is eleve igen nagy önuralomra van szükség, ami miatt nem mindegy, hogy mikor és mibe fektetve takarítasz meg. •

Váratlan helyzetek pl. betegség

Erre a pontra egy jó személyes példát tudok felhozni, amit 2009 decemberében írtam, és akkoriban is történt meg velem. Az elmúlt majdnem két hónapban négy egymástól teljesen független olyan egészségügyi problémám is volt, ami miatt napokat kellett ágyban töltenem, és sok egyéb ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

19



kellemetlenséggel is jártak. Ha nem lennének olyan civilizációs vívmányok, mint az Internet, még a munkáim alapvető részét sem tudtam volna elvégezni. A kevésbé rendszeres és sürgős problémákkal így is rendesen le vagyok maradva. A címben szereplő közhely sosem foglalkoztatott, de innen nézve már nem tartom elhanyagolhatónak. Betegnek lenni több okból is probléma. A fizikai kellemetlenségeken felül, rengeteg időt vesz el, és esetleges előzetes időbeosztást tehet tönkre. Kivehet a munkából, ami anyagi problémákat hozhat. Ha történetesen fuvarozó kisvállalkozó lennék, akkor komoly gondokat okozott volna, hogy kisebb kihagyásokkal, majdnem “nettó” egy hónapot nem tudtam volna dolgozni. Ráadásul a betegeskedés mindig pénzbe kerül önmagától is. Még akkor is, ha sok szolgáltatásról azt hinnénk, hogy ingyen van, tudjuk, jól hogy nem ez a helyzet. A gyógyszerek, eszközök, megfelelő ételek, stb. mind többletköltséget jelentenek. Több olyan tétellel találkoztam, amire nagyon nem számítottam. A befektetési szakemberek mindig az előre gondolkozásról papolnak, de most már a gyakorlatban is látom, hogy ez az egészség esetén legalább ennyire fontos. Nyilván fontos az egészséges életmód, akármennyire is közhely megint. Ezzel csökkenteni lehet a betegségek valószínűségét, de eltüntetni őket nem, például az én esetemben a négy majdnem egyszerre érkező probléma egyikét sem az életmód idézte elő kifejezetten, mégis itt voltak. Ha valaki megteheti, a jövedelmének, likvid vagyonának egy részét, korától és általános egészségi állapotától függően 3-‐10%-‐ot tegyen félre a családja és saját egészségügyi kiadásaira, illetve arra, hogy a betegség miatt kieső jövedelmet pótolni tudja. Ha ez nem lehetséges, a másik megközelítés, hogy törekedjünk arra, hogy személyenként legalább 3 havi megélhetési kiadás, továbbá a betegség ideje alatti időtartamra havonta 40 000 Ft összeg mindig legyen ebben a “tartalék alapban” a gyógyszerekre és khmm…egyéb kiadásokra. Természetesen a betegség jellegétől függően az időszak lehet hosszabb és rövidebb is, és a költségek is változhatnak, akár nagymértékben is. Az ilyen jellegű tartalék tipikus befektetési lehetőségét a péncpiaci-‐likviditási alapok jelentik. •

Öngondoskodás -‐ család, nyugdíj

A hazai lakosság évtizedeken keresztül megszokta, hogy a családjáról, nyugdíjáról az állam gondoskodik, vagy legalábbis hozzájárul a költségekhez. Alanyi jogon jár a nyugdíj, ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

20



a családi pótlék, és egyéb juttatások, amelyek célja, hogy azokról is gondoskodjon, akik már vagy még nem képesek megtenni ezt saját maguk. A demográfiai mutatók azonban egyértelműen jelzik, hogy egyre kevesebb aktív kereső jut az egyre növekvő nyugdíjasokra, akiknek az aránya nő. Azoknak, akik ezt a könyvet olvassák, már nem kell elmagyarázni, hogy miért van szükség az öngondoskodásra, hiszen éppen ez irányú terveik miatt olvassák ezeket a sorokat. A probléma egyszerű: a jövőben nyugdíjbiztosításra, egyéb szociális célú szolgáltatásokra az állam részére befizetett összegek nem elegendőek azokhoz a költségekhez, amelyek fedezetét hivatottak szolgálni. A jelenlegi rendszer jórészt úgy működik, hogy az aktív keresők jövedelméből elvonva kapják meg a nyugdíjasok a járandóságukat (felosztó-‐kirovó rendszer). Ám egyre több a nyugdíjas és egyre kevesebb az aktív dolgozó, így a majdani nyugdíj és egyéb juttatások egyre kisebbek lesznek, egyre kevesebbet érnek majd. Azért mindenki bölcsen cselekszik, aki folyamatosan és tervszerűen tesz pénzt félre ezekre az időszakokra. •

Infláció elleni védekezés

Kevesen gondolnak rá, de az egyik legfontosabb indok. Az infláció olyan mint a rozsda. Lassan, de fokozatosan szétmarja az annak ellent nem álló értékeket, amelyek az idő előrehaladtával egyre kevesebbet érnek ahhoz képest, amivel többe kerülnek a boltban kapható termékek. Fontos, hogy megértsük, minden csak viszonyítási pont kérdése. Nem állandó a pénz mennyisége, és nem állandó a megtermelt árúk és szolgáltatások összértéke sem. Soha nem fog egyenletesre beállni egy-‐egy áru pénzben kifejezett értéke. A pénz értéke sem ugyanaz, változik időről időre. Ugyanakkor a világ legtöbb országában és a gazdasági környezet túlnyomó többségében a legkönnyebb a pénzromlás ellen védekezni. Egyrészt azért, mert az infláció mértéke kordában tartott és viszonylag alacsony. Másrészt azért, mert a kockázatmentesnek tekintett hozamszintek (amelyekről később még lesz szó) általában az inflációs ráta közelének a szintjén helyezkednek el.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

21



Egy hiperinfláció persze teljes vagyonokat söpörhet el. Ennek azért manapság továbbra is kicsi a valószínűsége, hogy előfordul, néhány befektetés ez ellen is védelmet nyújthat, még ha nem is olyan megbízhatót, mint az alacsony inflációs környezetben alkalmazható eszközök (lesz ezekről is szó). •

Profit elérése

Számos olyan befektető van, akit különösebb cél nélkül a profit növelésére törekszik. Elképzelhető, hogy a profitcélt akár teljes pontossággal ki is jelölik, és ezzel első látásra teljes mértékben megfelelnek a cél meghatározásnak, amit erősen tanácsolok is. A kérdés, ami gyorsan felvetődik, a következő. Ha elérte a célt, mi történik? A tapasztalat az, hogy ilyenkor újabb cél kijelölés következik, amit követ az újabb, és újabb, végtelenségig sorolva. A sikerek miatt szinte mindenki egyre rövidebb távon, egyre többet akar, egyre többet kockáztat, amíg egy ponton túlzásba esik. Valójában a „még több pénz” nem cél. Veszélyes hozzáállás, mert rövidtávú szemléletet szül, kilépési stratégia nélkül. •

Relatív és abszolút vagyoni helyzet javítása

Előremutató indok, ugyanakkor nehezen körülhatárolható, így ritkán pontos cél, ami veszélybe sodorhat. Ne azt nézzük, hogy mennyi pénzt szeretnénk, pláne ne azt, hogy másoknak mennyi van (amit valójában nagyon nehéz felmérni, a többség túloz, amikor a saját anyagi helyzetéről beszél), hanem azt, hogy mit szeretnénk elérni, és ehhez mennyi pénzre van szükség. •

"Szellemi fejlődés, tanulás"

Sokan egyfajta kihívásnak és tanulási lehetőségnek tekintik a befektetések megtervezését és végrehajtását. Ebben igazuk is van, annyit tennék hozzá, hogy ez mindenképpen csak kiegészítő motiváció lehet, ellenkező esetben tudat alatt a kockázatokat nem vesszük kellő mértékben figyelembe, hiszen a veszteség is okulási lehetőség. Nyilvánvalóan a befektetés a legritkább esetben játék. Még akkor is, ha a

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

22



tapasztalatokból az illető építkezik is. Van azonban, aki még csak nem is építkezik, hanem a játékért önmagában fektet be… •

Szórakozás

Sokan vannak, akik a befektetéseiket részben vagy akár teljes mértékben az alapján alakítják, hogy mekkora örömöt okoz nekik az ezzel járó izgalom és feszültség. Volt olyan ügyfelem, aki szó szerint azt mondta, hogy azért fektet egy adott részvénybe, mert „kell neki az adrenalin”. Azt gondolom, hogy nagyon-‐nagyon kevés az olyan ember, aki ezt a hozzáállást megengedheti magának. Mind a vagyoni helyzetét, mind az idegrendszerét illetően. Nem érdemes összekeverni a szórakozást, a munkával (mert itt erről van szó). Összességében azt javaslom, hogy pontos és reális célok mentén fektesd be a pénzedet. A befektetés ne önmagáért legyen, és ne is szórakozást nyújtson, hiszen a befektetés ESZKÖZ és nem CÉL.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

23



Mi számít befektetésnek egyáltalán? Számos olyan fogalom van az életünkben, vagy a minket körülvevő világban, amely hétköznapjaink során egyáltalán nem számít elvontnak, és kezelése, megértése, a gyakorlatban vele való találkozás magától értetődőnek, egyértelműnek érződik. Úgy érezzük, hogy nincs arra szükségünk, hogy elmélkedjünk felette, sőt ez a gondolat sokak fejében meg sem fordul. Ám ahhoz, hogy bármit is megértsünk belőle, ki is kell ragadnunk meglévő környezetéből, vizsgálnunk kell, ismérveit felfedeznünk, és pontosan körülírnunk mit is értünk alatta. Ilyen egyértelmű, de korántsem egyszerűen definiálható és teljes mélységében megérthető fogalom például az idő, amelyet folyamatosan megélünk, rá építjük életünket, szervezünk általa és alkalmazkodunk hozzá, hogy egyszerűbbé tegyük mindennapjainkat. Mégis szinte senki sem képes megfogalmazni, hogy mi is az idő valójában. A befektetés fogalma ennél egyszerűbb, definiálható, megérthető, és világos ismérvek, határvonalak mellett körülírható és megismerhető. Ugyanakkor a kiragadott vizsgálat közben rá kell jönnünk, hogy azért ennél is arról van szó, hogy ami első látásra egyértelműnek tűnik, az átgondolást kíván, és új ismérvek is belépnek a képbe. Aggodalomra azonban semmi ok. Ha a befektetés fogalma tökéletesen soha nem írható körül, ugyanúgy képesek vagyunk gazdálkodni vele, mint az idővel, feltéve, ha tudatosan törekszünk erre. Mi számít tehát befektetésnek? A szabály egyszerű. Ami az erőforrásokat (pénzt) az idő előrehaladtával hozza: befektetés. Ami elviszi, az nem befektetés (hanem például szórakozás, pazarlás). Így

a

tanulás,

a

sport

mértékkel

is

befektetés.

Ezek

ESZKÖZÖK.

Ám a pénz olyan eszközben való elhelyezése, amely magasabb mint 50%-‐os valószínűséggel több pénzt, erőforrást fog hozni nekünk. Ezek a CÉLOK Soha ne keverjük össze őket! ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

24



A célok elhatározásánál, és az ezek eléréséhez felhasznált eszközök felhasználásánál mindig beleütközünk egy dilemmába, amely az idő tényezőből fakad. Szinte valamennyi pénzügyi döntésnél az a kérdés, hogy: •

Most szeretnénk valami rosszabbat

•

Vagy később jobbat

Ez egy tudatosan vagy tudat alatt szinte állandóan visszatérő kérdés. Főként pénzügyekben, de az élet más területén is. Most vehetünk egy kisebb TV-‐t, de pár hónap gyűjtögetés után egy nagyobbra is futja. Ma vásárolhatunk egy kis autót, de 1-‐2 év múlva, ha tudatosan félreteszünk, akkor egy újra is futja. Jelenleg élhetünk egy panellakásban, de ha 10 éves távlatban megtakarítunk, akkor kertes házban is élhetünk. Azt, hogy mit és mikor szeretnél, te döntöd el. Ezért a befektetéseknél az információgyűjtés és hasznosítás, a kockázatvállalás meghatározása, a megfelelő stratégia és annak konzekvens végrehajtásán túl mindig kulcstényező a megfelelő időtáv, és a hosszú távú tervezés és gondolkozás. Ugyanakkor nincs szükség: kiugró intelligenciára, bennfentes információkra, túl sok munkára. Az idő és a következetesség ezeket kiváltja.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

25



Befektetés vs. Spekuláció Szót kell ejteni egy másik fogalomról, ami gyakran merül fel a befektetési területen, tulajdonképpen kéz a kézben jár a befektetés kifejezéssel. Ez nem más, mint a spekuláció, ami jellemzően gyors, rövidtávú ügyleteket jelöl, amely kiemelkedően magas hozam, nyereség elérésének reményében történik. Fontos különbség a befektetés és a spekuláció között, hogy az előbbi időben jellemzően hosszabb, ritkán olyan magas kockázatú, nem követel meg olyan komoly szakértelmet, és kevesebb rendszeres időbefektetéssel is jár. Általánosságban mindenkit a spekuláció helyett a befektetés felé igyekeznek tanácsolni a lelkiismeretes szakértők. Ha a fenti terminológiát vesszük alapul, akkor ezzel teljesen egyet lehet érteni. Minél kevesebb elemzésre fordított idővel (ami nem egyenlő a befektetés időhorizontjával), kockázatvállalással és szakértelemmel bírunk, egyre inkább befektetői hozzáállást érdemes tanúsítani. A fenti definíció azonban nem húz meg egyértelmű határvonalat befektetés és spekuláció között. Mindig probléma, ha kényünk-‐kedvünk, érzelmeink szerint értelmezhetünk dolgokat, itt sincs ez másképpen. Viszont jelen esetben nem is lehet igazán határvonalat húzni, nem véletlen, hogy a különbségek gumiszabályként használhatóak: valójában nincs igazi különbség a két fogalom között. Mivel a világ, így a pénzügyi piacok is egy folyamatosan változó, dinamikus rendszer, ezért a jövő bizonytalan, és minden döntésünk spekulatív döntés is egyben. Ne fogalmakban, hanem egyértelmű számokban gondolkodjunk itt is: gondoljuk át mit szeretnénk elérni, és milyen kockázatokat vállalunk érte. Ha ez megvan, akkor megtudhatjuk, hogy reális-‐e a kitűzött cél, és akkor már lényegtelen, hogy döntéseinket és lépéseinket befektetésnek vagy spekulációnak fogjuk hívni. Hogy mindezt miként tegyük meg, arról bőven lesz szó a későbbiekben.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

26



Mindig spekulálsz Néhány éve egy ismerősöm egy tekintélyes értékű, kereskedelmi célú ingatlant vásárolt egy közepes méretű, gyorsan fejlődő városban. A vásárláshoz hitelt vett fel, méghozzá deviza alapon. Amikor az elé a döntés elé került, hogy melyik devizában történjen a hitelfelvétel, megkeresett, hogy segítsem a döntésben. Amikor az ügyletet átvizsgáltam, az ismerősöm (és egy kicsit még én is) kissé meglepve tapasztalta, hogy négy egymással nem feltétlenül közvetlenül összefüggő tényezőtől, három pénzügyi és egy reáleszköz árfolyamától függ befektetésének sikeressége. A projekt megszólalásig hasonlított egy összetett tőzsdei ügylethez. Maga az ingatlan vásárlása tiszta ingatlanspekuláció (ezt akár tőzsdén keresztül is lehet végezni), hiszen az ingatlan aktuális értékétől függően a befektetés sikeressége is sokféleképpen alakulhat. A felvett hitel kamatlába rugalmas volt, így erősen függött azoktól a pénzpiaci folyamatoktól, amelyek annak árfolyamát befolyásolják. A javasolt deviza, amiben a hitel felvételre kerülhetett, szintén folyamatosan változó árfolyamokat mutatott. Ráadásul az ingatlanból befolyó folyamatos bevétel egy másik devizában lett kiszámolva, így ha a hitel devizája és a bevétel alapjául szolgáló deviza árfolyama egymással ellentétesen mozog, az pillanatok alatt becsukhatja a kaput a nyereség előtt, de kedvező esetben az ingatlanpiac alakulásától alig függően is szép profitot hozhat. Az ügylet tehát egy színtiszta ingatlan, kamat és kettős devizaárfolyam spekuláció lett (plusz a szokásos gazdasági kockázatok is ott vannak). Végül a részletek feltárása után az ismerősöm vállalta az ügylet most már bevallottan spekulatív jellegét. Amire ez a példa jól rávilágít: Valójában a legtöbb pénzügyi döntés, láthatóan, vagy burkolt módon, de: spekuláció. Itt érdemes megállni egy pillanatra, és meghatározni: mit jelent ez a szó, amit a magyar nyelvben inkább negatív felhang kísér. Az általam ismert legjobb definíció így hangzik: valamely eszköz rövid vagy középtávú árfolyamváltozásának kihasználása, nyereség reményében. A rövid és középtáv jelenthet heteket, hónapokat, akár 1-‐2 évet is. Nyilvánvaló azonban, hogy a fenti példa esetén egy hosszú távú ingatlanbefektetésről volt szó. Miért kellene ott a spekuláció szót használni? A folyamatosan befolyó bevételek egy devizához lettek kötve, ha ennek árfolyama jelentős mértékben gyengül az csökkenti a bevételeket. Ha a másik devizához kötött hitel esetén a devizaárfolyam erősödik, vagy a kamatláb emelkedik, a költségek ugranak meg. Hiába beszélünk

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

27



hosszú távú befektetésről, a projekt cash-‐flow-‐ját jelentős mértékben veszélyeztetik ezek az esetek, és ezek nemhogy hónapok, de hetek alatt bekövetkezhetnek. Azt gondolod, hogy a te ennél egyszerűbb hiteleid és befektetéseid nincsenek kitéve ilyen hatásoknak? Jó esélyed van rá, hogy ez nem így van, lássunk néhány példát: •

Ha hitelt veszel fel, ahol a kamatláb (és egyéb költségek) nincsenek a teljes futamidőre rögzítve: kamatspekuláció, ahol a várakozásod az, hogy nem fog emelkedni a kamatszint.

•

Ha ráadásul ezt devizában teszed (pl. a mostanában népszerű svájci frank alapon), akkor ez egyben devizaárfolyamra történő spekulációt valósítasz meg.

•

Ha lakást veszel, az ingatlanspekuláció, még akkor is, ha abban élsz a családoddal, hiszen dönthetnél úgy, hogy például bérelsz egy hasonló jellegű lakást, és az erre rendelkezésre álló pénzt másba fekteted.

•

Amikor úgy döntesz, hogy nem fekteted be a pénzed, hanem otthon tartod a fiókban, akkor az valójában az alacsony inflációra történő, (ráadásul még így sem ésszerű) spekulációnak minősül.

•

Amennyiben alacsony kamatozású, de biztonságos eszközben tartod a pénzed közép vagy hosszú távon, akkor valójában a gazdaság (és többek között a részvényárfolyamok, ingatlanok) gyenge relatív teljesítményére játszol. Mert ha mások ezek mellett döntenek, és ezek árfolyama gyorsabban és nagyobb mértékben nő, akkor lemaradsz a "versenyben", ami például az ingatlanpiacon is érezteti hatását.

•

Ha több éves futamidejű államkötvényt vásárolsz, a rövid távú mozgások befolyásolják annak értékét. Ez történt 2003-‐ban is, amikor a jegybank két nagymértékű kamatváltoztatásának hatására legtöbb állampapír jelentős módon veszített értékéből, igen sokak meglepetésére.

•

Ha biztosnak hitt, "állandóan értéket képviselő" tárgyat, például aranyat, ezüstöt tartasz, az is spekuláció, mivel ezek értéke folyamatosan ingadozik. Na és persze az is spekuláció, ha kockázatosabb eszközökben veszel fel pozíciót, mint a részvények, árupiaci termékek.

Ám a spekuláció önmagában egyáltalán nem "rossz", sőt. Egy piacgazdaságban, amiben élünk az a természetes, hogy a dolgok ára folyamatosan változik, ahogy a kereslet és kínálat elmozdul. Van, ami nagyobb mértékben, van ami kisebb mértékben. Van amelyik szinte percről perce, megint más sokkal ritkábban. Az is teljesen normális, hogy a piaci szereplők ezt igyekeznek a saját javukra fordítani, és pozíciójukat a várakozásoknak megfelelően úgy alakítani, hogy akár rövid távon is profitra tegyenek szert. (akinek ez lelkiismereti problémát okoz, az manapság talán csak Észak-‐Koreában talál megnyugvást). Descartes után szabadon: "Spekulálunk, tehát vagyunk". ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

28



A Cél kitűzésének fontossága Az alábbi képen Sun-‐Tzu (magyarul Sun Zi, vagy magyarosan Szun Ce) látható, aki egy kínai hadvezér volt, valamikor az időszámítás előtti 6. századból illetve annak környékéről (a pontos időszakról a kutatók a mai napig vitatkoznak).

Sikereit egy máig is legendás könyvben, a Háború Művészete című művében írta le elméletként. Ebben erősen gyakorlati tanácsokat ad hadvezéreknek, hogy miként kell stratégiát alkotni a harctéren. Bár a történelemkönyvek talán sosem fognak megegyezni abban, hogy ki is volt ő valójában, és mikor is élt, a könyvét manapság mégis számos üzleti, menedzser iskola és tanító tekinti alapműnek. A kötet ugyanis olyan tanácsokat és praktikus vagy elméleti bölcseleteket tartalmaz, amelyek bármilyen konfliktus helyzetben felhasználhatóak. Bár Szun-‐Ce eredetileg erre nem gondolhatott, de nemcsak egy véres csatamezőn, hanem üzleti tárgyalások, családi konfliktusok esetén is használhatjuk a tanácsokat (amennyiben persze elfogadjuk, hogy a másik féllel harcban állunk, és mindenáron háborút akarunk nyerni ellene). ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

29



Talán felesleges is kiemelnem, hogy a befektetési terület ha nem is mindig, de gyakran harcmező. A csatát pedig legtöbbször az nyeri, aki a felkészültebb. A híres, és sokszor idézett "Minden csata eldőlt már, mielőtt megvívják" idézet ugyan szó szerint nincs benne a könyvben, de ehhez hasonló megállapítás van. A lényeg a felkészülés és célkitűzés. A másik fontos tanulság: Nem a nagy áldozatokkal járó, véres győzelem a cél, hanem a minél gyorsabb és kevés áldozattal járó, kevésbé látványos győzelem. A legtöbben diadalt akarnak aratni, de tévúton járnak, akár a valós, akár a befektetési harcmezőn indulnak csatába. A valós célokat kell szem előtt tartani, ezért mint egy papagáj újra felívom a figyelmet arra, hogy előzetesen határozzuk meg a célt, ez lebegjen a szemünk előtt. Ez annyira fontos, hogy nem lehet elégszer elismételni. A cél nem lehet a diadal elérése, vagy arra való törekvés, hogy mindig igazunk legyen. Helyette az, hogy meghatározott összegű vagyont gyűjtsünk össze adott időszakon belül (és ennek is pontos oka kell, hogy legyen). (Sun-‐Tzu könyve, a Háború Művészete itthon is kapható, más Távol-‐Keleti szerzők munkáival

egybecsomagolva,

vagy

akár

online

is

elolvasható:

http://mek.niif.hu/01300/01345/01345.htm. Nem egy hosszú, terjedelmes munkáról van szó, inkább egy rövid célratörő dolgozatról, híven az egykori hadvezér filozófiájához.)

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

30



Hogyan határozzuk meg a céljainkat? A címben feltett kérdés elsőre talán értelmetlen, vagy éppen felesleges kérdésnek tűnhet, hiszen mindenki tudja mit szeretne elérni az életben, de ha mélyen magunkba nézünk, igen kevesen vagyunk azok, akik pontos, körülhatárolt célkitűzéssel rendelkeznek. Ha nem tudjuk, hogy hova tartunk, nem is fogunk odaérni, hiszen így az irányt sem ismerhetjük. Mivel sokan nem tudják, hogy mik a céljaik, ezért feltételezhető, hogy már azok meghatározásánál problémáik vannak. Tartsunk mindig magunknál egy noteszt (vagy akár mobiltelefonon, táblagépen lévő jegyzetelő alkalmazást), amire felírjuk az ötleteinket, a lehetőségeket, de legfőképpen a célokat, amiket el szeretnénk érni. A célok néha spontán módon ébrednek fel, hirtelen jut eszünkbe valami, vagy meglátunk az utcán valamit, ami érdekes lehet (pl. egy autót). Ezt a listát rendszeresen nézzük át, és jelöljük, hogy ebből mit tartunk elérhetőnek, valamint tényleg fontosnak, és ez alapján kezdjünk dolgozni. Ez gyermetegnek tűnhet, de néha komoly emberek is alkalmaznak ehhez hasonló módszereket. Egy ismerősömtől hallottam, és rémlik, hogy még egy interjúban is említésre kerül, hogy Magyarország egyik leggazdagabb embere is hosszú évek óta hasonló módszert alkalmaz. A zakója belső zsebében tart egy kis jegyzetfüzetet és egy ceruzát. Ha valami eszébe jut – elsősorban nem célok, hanem üzleti ötletek, de akár egy szándék is – akkor előveszi gyorsan leírja, és később kidolgozza. Ő nem más, mint Csányi Sándor, a legnagyobb hazai bank, az OTP meghatározó tulajdonosa és elnök-‐ vezérigazgatója. Hogy ma is így tesz-‐e, azt sem tudhatom biztosan, de akár igaz, akár nem, érdemes erről példát venni. A célok meghatározásánál figyelembe kell venni életkorunkat is. Bár korántsem olyan mértékben, mint azt sokan gondolják, az, hogy mennyi idősek vagyunk, hatással van arra, hogy milyen életcélunkat állíthatunk magunk elé. Itt elsősorban nem az egészségi állapotra gondolok, hanem arra, hogy a célok eléréséhez évtizedek kellenek, és arra, hogy a fiatalok általában magasztosabb, ambiciózusabb célokat állítanak maguk elé, mint a már lenyugodott, gyakran bölcs idősebbek. Nagyon fontos tényező még természetesen az, hogy saját magunkon kívül kire kell még gondolnunk. A családtagokkal, szülőkkel, házastárssal még az anyagi helyzettől ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

31



függetlenül is megbeszéljük (remélhetőleg), hogy mit szeretnénk elérni, és azt hogyan és mennyi idő alatt. Emellett gyerekeinkre is gondolnunk kell, felnevelésük, iskoláztatásuk, az életben útjukra bocsátásuk komoly terhet ró ránk. Ami talán a legfontosabb: „vegyük elő” gyerekkori álmainkat, ifjúkori vágyainkat (kivéve természetesen azokat, amelyeknek nem anyagi vonzata van). Egy-‐egy rég elfeledett napló, fénykép, prospektus nemcsak segíthet a pontos célmeghatározásban, hanem elemi erővel járulhat hozzá a motivációnkhoz is. Az összeírt célokat érdemes évente legalább egyszer, jellemzően a naptári év lezárultával elővenni, és kibővíteni, a nem reálisakat visszafogni, és az adott évre vonatkozókra külön figyelmet fordítani. Mindezek csak ötletek. Ennek a könyvnek nem lehet feladata, hogy életvezetési tanácsokat adjon. Te tudod, hogyan tudod összeszedni a céljaidat, de – akár a felsorolt ötletek segítségével – ezeket mindenképpen szedd össze, írd le, és rendszeresen nézd is át.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

32



Vegyünk-‐e fel hitelt céljaink eléréséhez? Ez egy Befektetésekkel foglalkozó könyv, így csak érintőlegesen van lehetőségem foglalkozni a témakörrel. Általánosságban azt javaslom, hogy ha lehet, soha ne vegyél fel hitelt. A hitel ugyan nem „az ördögtől való”, de véleményem szerint vállalkozásoknak, illetve az államnak indokolható a felvétele, tekintve az alacsonyabb, vagy jelentősen befolyásolható hitelköltségeket, és egy-‐egy beruházás akár igen magas haszonkulcsát a know-‐how és a technológia miatt. Magánszemélyeknek ilyen versenyelőnyük nincs, sőt a kisebb érték miatt a hitel költségei és kamatlába esetén kifejezetten hátrányuk van. Továbbá megfelelő tervezettség esetén nincs olyan állandó kiadásuk, amelyet ne tudnának rendszeres jövedelmükből finanszírozni, kivéve természetesen azt az esetet, ha mindenki a háztartásból munkanélküli, aki munkaképes korban van. A vállalatok és különösen az állam ugyanakkor nem kerülhetik el bizonyos, nem feltétlenül állandó kiadások kifizetését. Különösen óvok mindenkit a fogyasztási hitelektől és a hitelkártyáktól elképesztő költségeik miatt. Ráadásul az előbbieknél a költségeket el is lehet rejteni. Sokan beleesnek ebbe a csapdába: valóban nagyon jó THM mellett vesznek fel kölcsönt egy termékcsomagra, de annak ára és minősége korántsem bizonyul olyan jónak idővel. A magas kamat helyett magasabb árral és rosszabb minőséggel fizetnek. A kölcsönadott pénznek mindig megvan az ára. Vannak azért kivételek is: -

Ha olyan eszközt kell vásárolnunk, amelyre nincs meg a kellő likvid tőke, de mindennapi életünkhöz, létfenntartásunkhoz nélkülözhetetlen. Tipikusan ilyen az autó abban az esetben, ha az ember olyan helyen lakik, ahonnan csak ezzel tudja hatékonyan a mindennapi közlekedését lebonyolítani.

-

Ingatlant, ha nagyon muszáj. Magyarországon ez talán szentségtörésnek számít leírni, de a bérlés nagyon sok esetben jobb megoldás, mert ahelyett, hogy jövedelmünkből a részleteket igyekeznénk kiszorítani, ugyanekkora pénzt félretéve, olcsóbb bérlést (beleszámítva a fel nem merülő költségeket, például

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

33



felújítás, közjegyző, illeték, ügyvéd) kalkulálva 5-‐10-‐15 év múlva a megtakarított és befektetett pénzből sokkal jobb ingatlant vehetünk – ha akarunk (feljebb egy ehhez hasonló példát is írtam). Ez természetesen az egyedi feltételeknek is függvénye. Ugyanakkor megértem, hogy hazánkban és a régióban a lakás tulajdon elsősorban érzelmi és biztonságérzeti kérdés, így ez nem lehet csupán száraz, racionalitásra épülő, pénzügyi haszonra épülő döntés. -

Ha a várható hozam meghaladja a hitel költségeit, és vállaljuk a kvázi tőkeáttételből eredő és a befektetési eszköz saját kockázatait. Ilyen volt a 2003-‐ig adott forint alapú, államilag támogatott lakáshitel. Ennél figyeljünk oda, hogy minden költséggel kalkuláljunk.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

34



Ha nem tudod, mit szeretnél... Milyen szempontok alapján fektessünk be? A legtöbben ehhez hasonló válaszokat adnak: •

"Sokat hozzon"

•

"Éljek meg belőle"

•

"Pörgessétek"

•

"Csak ne veszítsek belőle"

Mindegyik válaszból kiviláglik, hogy kevés konkrét elképzelés van, annál több bizonytalanság. A legtöbben bele sem gondolnak abba, hogy ez milyen nagy probléma, vagy azt hiszik, hogy minden elképzelésre amúgy is csak ugyanaz az egyféle jó megoldás létezik. Ez azonban nem így van, hiszen szinte mindenki más időtávban, kockázatban és egyéb tényezőkben gondolkozik. Hogy mik ezek a szempontok, hamarosan megvizsgáljuk. Azt már most érdemes leszögezni, hogy mivel mindenki kisebb-‐nagyobb mértékben máshova és oda más úton tart, ezért ahhoz, hogy tudjuk hova és merre menjünk, a lehető legpontosabb célmeghatározás kell. Minél pontosabb, annál jobb. Akár egészen, gyerekes módon és részletekig menően pontos. Amint ez megvan, lehet számszerűsíteni azokat a bizonyos célokat.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

35



Befektetési Szempontok Melyek azok a fontos szempontok, amelyeket minden egyes befektetési döntés előtt, és legfőképpen stratégiánk meghatározásánál vagy (rendszeres!) felülvizsgálatánál figyelembe kell vennünk? Az alábbiak: •

Várható hozam

•

Kockázat

•

Időtáv

•

Befektetendő Összeg

•

Folyamatos cash-‐flow vagy vagyonnövelés

•

Adózás

•

Likviditás -‐ Mobilitás

•

Hozzáértés (és idő ráfordítás)

Ez az a nyolc szempont, amit MINDIG és MINDEN esetben alaposan mérlegelned és át kell gondolnod a befektetési döntéseid előtt. Meg kell állapítanod, hogy te mit szeretnél, majd meg kell nézned, hogy az adott befektetési célpont ezeknek megfelel-‐e. A befektetési szempontok hol erősen, hol enyhébb módon, de mindig függnek egymástól. Ha találsz olyan befektetést, ahol az egyik szempont javul, akkor általában egy vagy több másik szempontnál kompromisszumra kényszerülsz. Csodák nincsenek itt sem, de hatékonyságjavulás és a neked leginkább megfelelő döntés létezik, és a fentiek átgondolásával meg is fogod találni. A következő oldalakon a felsorolt szempontokat vizsgáljuk meg tüzetesen.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

36



Hozam A legtöbb befektető számára ez az egyetlen, vagy mindenképpen abszolút elsőbbséget élvező szempont a hozam nagysága. Nem mindegy azonban, hogy a hozam mértéke mihez képest kellően magas, vagy túlságosan alacsony a befektető szemében. Ezért a hozamokkal kapcsolatos igények tudatosításánál nem lehetet azzal elintézni az egészet, hogy "legyen minél magasabb", és, hogy "mindenkinek az a jó, ha magas, ezért vannak mindenkinek való befektetések". Egyrészt a hozam nagysága más tényezők függvénye, amelyeket szintén mérlegelnünk kell (ezekről a későbbi szempontoknál lesz szó). Ráadásul minél rövidebb távra nézünk annál inkább a valószínűségek világa, és a szerencse kérdése is. Másrészt a "magas" fogalmát sem olyan egyszerű meghatározni, mint azt gondoljuk. Volt olyan időszak -‐ nem is régen (a kilencvenes évek derekán) -‐ amikor 30%-‐os állampapír hozam rosszabbnak minősült, mint például az a 6-‐7%, amely az 2009-‐et követő időszakban is megjelent. A hozam számítása alapelvét tekintve rendkívül egyszerű. Megnézzük, hogy az időszak elején mennyi pénzt tettünk be (például 1 000 000 Ft-‐ot) a befektetésünkbe (vagy befektetéseinkbe), az időszak végén mennyit vettünk ki (például 1 080 000 Ft-‐ot). Az utóbbiból az előbbit kivonva megkapjuk a nyereséget, ezt elosztva a betett pénzösszeggel kapunk egy számot, ami (a legtöbb esetben) valahogy így néz ki: 0,08. Százalékosan nézve kapjuk meg a hozamot, ami a példánkban 8%-‐ot jelent. A hozamnál érdemes figyelembe vennünk az inflációt, és a nominális, illetve reálhozamot. Az infláció nem más, mint a pénzromlás üteme, illetve konyhanyelven annak mértéke, hogy mennyivel kell többet fizetnünk idén, mint tavaly az elfogyasztott, felhasznált javainkért. Az infláció mértékét szinte lehetetlen egyértelműen megállapítani, hiszen az függ a nézőponttól, a legközelebb ehhez az egyes országok statisztikai hivatalának ún. fogyasztói árindexe áll. A magyar infláció leellenőrizhető a Központi Statisztikai Hivatal, (rövidítve a KSH) weboldalán: www.ksh.hu. A fogyasztói árindexet egy tipikus háztartás fogyasztása (fogyasztói kosara) alapján állítják össze. A legtöbb ember egészen más áremelkedést érez, mint a KSH által közölt szám, mivel az egyének fogyasztói kosara más és más. Mégis, a fogyasztói kosár nagy átlagában közelítőleg lefedi azt, amit a legtöbben objektív módon tapasztalhatnak. Ezért használjuk ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

37



ezt az infláció mérőeszközéül, ahelyett, hogy kilátástalan küzdelem árán megpróbálnánk a saját fogyasztói kosarunkat összeállítani az adattengerből, és ez alapján saját inflációt számolni. A nominális hozam fogalma nem törődik az inflációval. Ha egy befektetésbe 1 000 000 Ft-‐ot fektettünk, és pontosan egy év múlva 1 100 000 Ft-‐ot kapunk vissza, akkor a hozam 10%. Ez a nominális hozam. Ha az infláció mértéke ugyanerre az időszakra 4% volt, akkor a reálhozam, amivel ténylegesen többet ér a pénzünk 10%-‐4%=6%. A befektetések hozamánál elsődleges elvárás, hogy ha csak nincsenek egészen extrém gazdasági körülmények (háború, hiány, katasztrófa, stb.), akkor befektetésünk hozammal növelt értéke, annak javasolt időtávja (és kockázata) figyelembe vételével legalább a pénzromlás üteme ellen védjen minket, vagyis a reálhozam legyen legalább nulla, de lehetőleg pozitív. A legfontosabb szabály, hogy a hozamot a jobb összehasonlíthatóság kedvéért érdemes azonos időtávban nézni. A közkeletű felfogás az, hogy éven belül nem évesítünk, de éven túl éves szintre hozzuk a hozamokat. Természetesen ez nem olyan szabály, amit mindig, minden körülmények között be kell tartani, de az esetek 99%-‐ban erősen ajánlott. Amikor pedig kivételt teszünk, fokozott körültekintéssel érdemes eljárnunk. Ilyenkor ügyeljünk arra, hogy azonos időszakokat és azonos számítási módszerrel kalkulálva számoljunk. Egyébként a legtöbb kimutatásban, újságban, adatközlésben a fenti elvet alkalmazzák. Miért nincs értelme évesíteni, az éven belüli hozamokat? Ha túlságosan rövid időszakot vetítünk ki távolra, akkor torzított, félrevezető eredményt kaphatunk. Például rengeteg részvény esetén heti 3-‐5%-‐os elmozdulás nem számít ritkaságnak, mégis nagyon-‐ nagyon kevés képes ezt 52, de akár 10-‐20, sőt 3-‐4 hétig fenntartani. Ezért ha egy részvényt megvettünk, és 5%-‐ot emelkedett, teljesen alaptalan azt hinni, hogy 1,05^52 = 1264%-‐os hozamot érünk el. Egyrészt azért, mert az ilyen teljesítmény ritkán esik meg, és nem tartható fent, továbbá azért, mert a legtöbb befektetés adott időszakokban ingadozik, hol jó, hol rossz eredményt mutat fel. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

38



Beszélhetünk bruttó és nettó hozamról, illetve adózás előtti és adózás utáni hozamokról. A bruttó hozam a költségek levonása előtti teljesítményt, a nettó hozam az ez utáni eredményt jelenti. A kettő különbségének különösen befektetési alapok, és vagyonkezelés esetén van jelentősége, hiszen ezeknél merülnek fel a befektetések kezelését, elszámolását, stb. illető költségek. A jogszabályok szinte minden esetben kötelezik ezeket a cégeket, hogy a nettó hozamot hozzák tudomásunkra (például a bejegyzett, nyilvános befektetési alapok Magyarországon minden esetben nettó hozamot tesznek közzé), de a biztonság kedvéért ezt nem árt tisztázni az egyedi esetekben. Ha saját magunk hozzuk meg az összes befektetési döntést a legfelső szinttől a legalsó szintig, akkor is vannak költségek, például adatelérés, tranzakciós díjak, stb. Fontos, hogy a nettó hozamban még nem jelennek meg az adózás hatásai. Ennek oka egyszerű: nem mindenkire ugyanazon adókulcsok és kötelezettségek vonatkoznak (sőt még egy ember különböző befektetései között is eltérések adódhatnak), és nem minden esetben a kifizető vonja le tőle az adót. Így természetesen nem határozhat meg általános adózás utáni hozamot, nem feltétlenül tudja, hogy rád milyen szabályok vonatkoznak. Általánosságban azt javaslom, hogy mindig nettó hozammal kalkuláljunk, majd ezt adózás előtt és adózás után is hasonlítsuk össze más befektetések hozamával. A cél eléréséhez szükséges (és reálisnak vélt) hozamnál viszont a ránk (és a befektetésre) vonatkozó adókulcs alapján kiszámított adózás utáni hozammal számoljunk. (az adózásról későbbi fejezetekben lesz szó) A hozam hosszútávon, megfelelő kötelezettségvállalások mellett jó eséllyel növelhető, egy bizonyos pontig. A hozam növelési törekvésnek szinte mindig ára van, ami megjelenhet a kockázat, az elvárt időtáv, a mobilitás és egyéb tényezőkben, ezekről mind lesz szó a későbbiekben. Egy bizonyos szint felett pedig olyan ésszerűtlen kockázatokat kellene vállalni, amelyek mellett már nagyon alacsony a valószínűsége, hogy hosszútávon ez tartható, sőt a komoly vagyonvesztés lehetőségének az esélye is magasra szökik. Általánosságban azt lehet mondani, hogy az elérhető hozam a kockázatmentesnek tekintett állampapír hozamoktól egészen az éves 20-‐30% közeléig terjed, ez utóbbit pedig már nagyon kevesen érik el, és a hosszú távú világrekord is 40% környékén van. Ha erről szeretnél többet olvasni, akkor nézd meg a „Mekkora hozamot lehet elérni?” című cikket a www.bwm.hu/cikkek oldalon. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

39



Előre megmondható egy-‐egy befektetés hozama? Néhány befektetés kivételével – amelyeknél ezt külön jelzem – nem ! Ahogy korábban említettem, a világ és a pénzügyek, még maga a kézzelfogható pénz is egy dinamikus rendszer, így ritkán lehet megmondani előre, hogy mi fog történni. Még ha sikerül is, a pénzromlás miatt annak értéke sem mindig könnyen meghatározható az időben előre. Ez az oka annak is, hogy mindig nézzük meg, hogy múltbéli vagy jövőbeli hozamot közölnek-‐e. Az esetek többségében ezek múltbéliek, főleg befektetési alapoknál, vagyonkezelés szolgáltatásoknál, részvényeknél, stb. Elsősorban bankbetéteknél és állampapíroknál van előre garantált hozam (noha számos esetben ezek sem kockázatmentesek), viszont ezek hozama hosszútávon jellemzően mérsékeltebb, és a biztonság árát itt is meg kell fizetnünk. Mivel a hozamok ritkán mondhatóak meg garantáltan előre, pláne, ha általánosan, sokáig igaz hozamszintekről beszélünk, az egyes befektetés típusoknál 95%-‐os valószínűség mellett adom meg ezeket a sávokat, és szubjektív elem is van benne, mert az egyedi historikus hatásokat kiszűrve prognosztizáltam a jövőben hosszú távon várható eredményeket az egyes eszközkategóriánál.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

40



Kockázat (Drawdown) Amikor egy befektetési tanácsadó első alkalommal leül az ügyfelével tárgyalni, legyen szó egy privát bankárról, bankfiókban dolgozó ügyintézőről, brókerről, és gyakran életbiztosítási ügynökről, egy kérdés szinte egészen biztosan szerepelni fog a repertoárjában. Ez valahogy ekképpen fog hangzani: "Mekkora az ön kockázattűrő képessége?" Most arra kérlek, hogy tedd félre ezt az olvasmányt egy percre, dőlj hátra, csukd be a szemed, lazulj el, és koncentrálj csak erre a kérdésre. Próbálj meg minél inkább magadba nézni, és a lehető legjobb választ adni rá. Ne csodálkozz azon, ha úgy érzed, hogy valami nem stimmel. Erre a kérdésre ugyanis nem lehet jó választ adni. Sőt, semmilyen értelmezhető választ sem lehet adni, mert maga a kérdés is értelmezhetetlen és konkrétumokra való törekvés nélküli, az objektivitás igényét teljes mértékben nélkülöző. Alapozó előadásokon mindig feltettem a kérdést, és legyen szó 20, 30, vagy 60 emberről, soha egyetlen alkalommal sem érkezett rá értékelhető, konkrét válasz. Néhányan megpróbálkoztak egy "Magas", "Minimális" válasszal, de a tanácsadó ezzel sem tud túl sokat kezdeni. Ezek a nehezen körülhatárolható fogalmak mindenkinek mást jelentenek. Nem győzöm hangsúlyozni: ahhoz, hogy döntést hozzunk, a lehető legpontosabb elképzelés, terv, paraméterek kellenek, amelyekre alapozva lehet befektetési lehetőségeket találni, célokat elérni. A kockázatot a leggyakrabban a szórással, illetve ennek négyzetével, az ún. volatilitással szokták mérni. Ez lényegében azt jelenti, hogy a befektetés értékének (jellemzően) napi változékonyságát veszik kizárólag alapul, ám ezzel több probléma is van. Egyrészt ezen mutatók azt is kockázatnak látják, hogyha a befektetésünk értéke nagy lépésekkel emelkedik. Másrészt a napi (esetleg heti, stb.) mozgás nagyságát veszi alapul, tekintet nélkül a mozgás közép vagy hosszú távú irányára. Szintén komoly problémát jelent ezeknél a mérőszámoknál, hogy nem értelmezhető a legtöbb befektető számára, hiszen

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

41



nem tudja, hogy mekkora maximális veszteségre számíthat, negatív forgatókönyv esetén. Amelyik kérdésre viszont minden befektető tud válaszolni (hogy éles helyzetben valóban így gondolja-‐e az nem feltétlenül ugyanez, de erről később), így hangzik: Mekkora az az összeg, lehetőleg százalékban, amelynek elvesztését maximálisan még tolerálni vagy képes? Ez a fogalom a Drawdown, a könyvben később gyakran rövidítve: DD. Mit jelent a drawdown? Ha például van 10 m Ft-‐unk, ami egy jól sikerült időszak után felmegy 15 m Ft-‐ra, majd leesik 13,5 m Ft-‐ra, akkor a legmagasabb csúcs 15 m Ft, ehhez mérten a visszaesés mértéke 1-‐(13,5/15)=0,1 vagyis 10%. (az ábrán piros nyíllal jelölve)

Természetesen a drawdown mindjárt a befektetés első időszakában is megvalósulhat. Ha az érték például 9 m Ft-‐ra esik, akkor hasonló a helyzet: 1-‐(9/10)=0,1 vagyis 10% a drawdown (a lenti ábrán).

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

42



Azért fontos, hogy százalékban gondolkozzunk, abszolút számok helyett, mert így a későbbi vagyongyarapodás által előteremtett értékre is vigyázzunk a lehetőségek mentén, illetve, hogy a tőke ki és befizetések ne torzítsák el az eredményt. Mindenképpen le kell szögeznünk azt is, hogy a legtöbb befektetés esetén a drawdown (csak úgy mint más tényezők, például a hozam) nem garantált, hanem elméleti érték, még akkor is, ha a gyakorlatban is megvalósul, hogy ennek értéke a kívánt szint alatt marad. Nem kizárt mégsem, hogy lehet ennél több is. A Drawdown-‐t legtöbbször grafikonon ábrázoljuk, ún. „underwater drawdown equity curve” formájában, amelynek a függőleges tengelyének tetejénél 0% áll. Ha a befektetés értéke új csúcsra megy, akkor 0%-‐on áll. Ha a csúcs alatt van, akkor az attól való távolság százalékos mértékét mutatja az ábrán, jellemzően területgrafikonon. Példaként szerepeljen itt a legfontosabb amerikai részvénypiaci index, az S&P 500 elmúlt 30 évének drawdown grafikonja. Látható, hogy komoly visszaesések voltak a nyolcvanas évek elején (recesszió), 1987-‐ben (tőzsdekrach), 2001-‐2002 folyamán (technológiai buborék leeresztése), és még ennél is nagyobb volt a 2008-‐ban eszkalálódott válság esetén. Ez a drawdown szakasz még nem ért véget, az index -‐ bár rengeteg hátrányt ledolgozott – de még nem érte el a korábbi csúcsot, több mint 10%-‐ra van tőle ezen sorok írásának napjaiban.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

43



A hozam és a drawdown a legtöbb esetben kéz a kézben jár, igen erős közöttük az együttmozgás (korreláció). Ez azt jelenti, hogy ha magas hozamú befektetést szeretnénk elérni, akkor majdnem teljesen bizonyosak lehetünk abban, hogy magas drawdown-‐nal fogunk találkozni. Sőt, minél magasabb a kitűzött hozamcél, a drawdown akár exponenciálisan is nőhet. Egy rövid távú, kockázatmentesnek vélt befektetés esetén a hozam néhány százalék 3-‐5% pl., és a drawdown szinte alig kimutatható. Egy néhány százalékkal magasabb hozamú kötvénybefektetés, a futamidő alatt a hozamnak megfelelő mértékű drawdown-‐t könnyedén el tud érni. A részvények esetén pedig a drawdown sokszorosa a hozamnak, ami még akkor is nagy elhatározást és kitartást kíván, ha 20% feletti drawdown-‐ok a részvénypiac egészénél évtizedenként jellemzően 1 vagy 2 alkalommal fordulnak elő (igaz, nagyon hosszúak is lehetnek), ahogy a fenti ábrán is látható. A ’várható drawdown’ érték első körben elméleti szám, ami a gyakorlatban egészen más érzéseket okoz, mint amit sokan előre sejtenek. Tanácsadóként (is) számtalan alkalommal tapasztaltam, hogy az előre elhatározott drawdown szint megjelenésekor, vagy akár annál jóval kisebb értéknél „bedobja a törülközőt”. A legszélsőségesebb példa az az ember volt, aki 20%-‐os drawdown-‐t határozott meg magának, de már 1%-‐os veszteségnél elkezdett idegeskedni, majd 3%-‐nál a befektetése felfüggesztése mellett döntött. Az ehhez hasonló esetekre nehéz jó tanácsot adni, ráadásul ritkán is lehet kiszúrni a külső szemlélő szemszögéből, hogy ez kivel fordulhat elő. Empirikus megfigyelés, hogy azoknál szakad el idő előtt a cérna, és nem tartják magukat a saját maguk által meghatározott elképzelésekhez, akik eleinte nagyon lelkesek egy-‐egy befektetés, vagy akár egy vagyonkezelő kiválasztásánál. A pozitív információkat ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

44



hajlamosak inkább meghallani, amíg a negatívakat elengedik a fülük mellett. Nem egyszer még az is előfordul, hogy rosszul emlékeznek, ezért érdemes mindenkinek leírni magának a célok mellett a szempontokat is, hogy később véletlenül se tudja senki sem becsapni önmagát. Csak annyit tudok javasolni, hogy próbálj minél nagyobb önismerettel rendelkezni, tudni, hogy nehéz helyzetekben mennyire leszel feszült, és főleg képes vagy-‐e nem megmásítani az elképzeléseidet, csak azért, mert nehéz időszakon mész keresztül. Továbbá alaposan át kell gondolni a drawdown szempontját, és ezek után kitartani az elhatározás mellett. Egy dolgot pedig mindvégig érdemes szem előtt tartanunk: a drawdown az akár kicsit is kockázatos és minden átlag feletti hozamra törő befektetés szükséges velejárója.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

45



Mennyit kockáztass befektetéseiden? A címben feltett kérdésre gyakran az a válasz, hogy: „Miért is kellene kockáztatni? Az a jó, ami a biztos.” A közgazdaságtan és a tapasztalat is bizonyította, hogy a jól kezelt kockázatos befektetések hosszútávon mindig felülmúlják a kockázatmentes eszközök hozamát, akár többszörösen is. Ha nem szeretnél kockáztatni semennyit sem befektetéseiden, akkor javaslom, hogy olvasd el cikkeinket, amelyek remélhetőleg meggyőznek arról, hogy érdemes befektetéseid részét ilyenekbe tenni, egyszerűen azért mert ezeken magasabb a hozam. Ha ezek sem győznek meg, akkor nézd meg az alábbi oldalt: www.allampapir.hu Ha átláttad, hogy érdemes valamennyi kockáztatni, de nem tudod mennyit, akkor az alábbiakat javaslom => • Alapfeltételezés: a jövedelmedből megélhetési költségeidet biztonsággal fedezni tudod. Csak akkor fektess kockázatos eszközökbe, ha ez a rész rendben van. • Akármilyen jó is az anyagi helyzeted, legyen 20%-‐os tartalék, ez mindenképpen menjen pénzpiaci alapba, állampapírba, hasonló, kockázatmentesnek tekinthető eszközbe. A maradék 80%-‐ot tekintve továbbléphetünk => Ha van konkrét célod, nézd meg annak az értékét, és az alapján dönts, hogy a konkrét cél (várható inflációval, értéknövekedéssel korrigált) árához, költségeihez viszonyítva a jelenlegi (és az esetlegesen időközben jövedelmedből hozzátett) összegnek milyen hozamot kell teljesítenie, hogy ez a cél elérhető legyen. Ha nincs konkrét cél, vagy csak az általános elvre vagy kíváncsi, akkor a következő gondolatmenetet ajánlom => • Ha 5 éven belül van szükséged a pénzre, akkor a fennmaradó összeg maximum 25%-‐át (a teljes tőkéd 20%-‐át) fektesd kockázatos eszközökbe, a maradékot kockázatmentesbe, vagy alacsony kockázatúba. • Ha 5 és 10 év között van szükséged rá, akkor a kockázatosba fektethető összeg aránya legyen megközelítőleg 50% (a teljes tőke 40%-‐a) ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

46



• 10 és 20 év között 75% (a teljes tőke 60%-‐a) • 20 év felett 100% (a teljes tőke 80%-‐a) Mindezek csak iránytűt jelenthetnek, mindenki egyedi lehetőségei és esete kisebb-‐ nagyobb mértékben módosíthatják a javasolt arányokat. De még így is: iránymutatásul mindenképpen szolgálhatnak. Fontos kiemelni, hogy a hosszú távú gondolkozás nem egyenlő a hosszú távú lekötéssel. Előfordulhat, hogy befektetéseidet 10-‐20 évre tervezed, de olyan változás áll be az életedben, a világban, ami miatt felül kell írnod a terveidet. Ezért van temérdek olyan befektetési forma, ami közép-‐hosszútávra ajánlott, de ha kell bármikor ki lehet szállni. Nem mindegy azonban, hogy a kockázatos pontosan mit jelent, milyen mértékű az a bizonyos kockázat. Vannak olyan alig-‐alig rizikós befektetések, amelyeknek csak néhány százalékot ingadozik az értékük, de vannak olyanok, ahol a tőke nagy részét is elveszítheti az ember => A példa kedvéért nézzük meg az arany középutat, egy olyan magas kockázatú, de kezelt alapot, amelyiknek a várható maximális visszaesése 25%. • Ha tőkénk 20%-‐át fektetjük ebbe, akkor legrosszabb esetben 5%-‐át veszítjük el a teljes tőkénknek. • Ugyanez 40% esetén 10% • 60% esetén 15% • 80% esetén 20% a teljes tőkére vetítve. Hangsúlyozom, hogy ezek a legrosszabb forgatókönyvek, és a kockázatos befektetésekkel egy idő után sokkal jobban jár az ember, de ezekre a lehetőségekre fel kell készülni, más szóval lelkileg is el kell dönteni, el tudja-‐e viselni az ember ekkora veszteség kockázatát. Ez nem könnyű kérdés még akkor sem, ha a mérleg másik oldalán a sokszoros hozam komoly lehetősége van. Mi a helyzet akkor, ha olyan eszközt választunk, amely akár a teljes értékét is elveszítheti? => ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

47



• Ha pénzünk maximum 5%-‐át kockáztatjuk, akkor megtehetjük, hogy mind az 5%-‐ot ebbe az extra magas kockázatú eszközbe tesszük. • Ha 10%-‐ot is kockáztathatunk, akkor 10%-‐ot, • ha 20%-‐ot is, akkor 20%-‐ot, • és így tovább. Az elsőre őrültségnek tűnő ötletet, miszerint egy akár mindent kockára tevő befektetést így érdemes lehet választani befektetési portfoliónk egy részeként. Ezek alapján pénzünk egy részét még akkor is érdemes lehet professzionális, kockázatos megoldásokba fektetni, ha az adott eszközben lévő pénz egészét kockáztatjuk. Ebben az esetben a kockázat csökkentésére elegendő, ha a teljes tőkén belüli arányát csökkentjük. Meglepő lehet, de ezt a módszert éppen a biztonságot zászlajukra tűző befektetések, a tőkegarantált alapok (amelyekről később még lesz szó) alkalmazzák előszeretettel, csak általában sokkal drágábban, miközben magasabb hozamot hosszú évek átlagában nem nyújtanak. Nem is azért mert ügyetlenek lennének, hanem a konstrukció jellegéből fakadóan: a befektetett pénz nagy részét kockázatmentes állampapírokba fektetik, a kisebbik részt pedig kockázatos eszközökbe teszik. Ezáltal néhány év után az állampapír és kamatai biztosítják a tőke megmaradását, a kisebbik rész pedig még jó teljesítmény esetén is csak ritkán hoz magas eredményt a teljes befektetett összegre nézve. Ezért sokkal egyszerűbb, ha mi magunk osztjuk meg befektetéseinket a fenti arányoknak megfelelően.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

48



Mobilitás Bár nem ez a legjobb szó, ebben a könyvben legtöbbször mégis a mobilitás szót fogom használni a könnyebb közérthetőség, és a nagyobb ismertség miatt az alábbi fogalomra: a befektetésedből milyen gyorsan, milyen könnyen, mennyire átlátható folyamat által és milyen költségek mellett tudsz szükség esetén kiszállni. Pontosan mit is jelentenek ezek a paraméterek? Általánosságban, először azt érdemes megnézni, hogy maga a befektetés egyáltalán adott időtávra, vagy határozatlan időre szól, és főként az első esetben azt, hogy időközben felbontható-‐e. Tipikus példa a bankbetét, amelyből a legtöbbször a lejárat előtt nem lehet kiszállni, illetve az csak "feltörhető", elvesztve nemcsak a futamidő végéig, hanem gyakran az adott napig begyűjtendő kamatokat. Ugyanakkor vannak olyan befektetések, amelynek nincs semmiféle futamideje, mégis rendkívül nehéz tőlük megszabadulni, igen rossz a mobilitásuk. Ezek főként a reálbefektetések között találhatóak meg. A futamidő közbeni kiszállás lehetősége mellett szintén nagyon fontos kérdés megvizsgálni a mobilitással összefüggő költségeket is. Vannak kilépési díjak, ezek általában bizonyos időn belüli eladás esetén érvényesülnek. Léteznek tranzakciós díjak, ezt minden egyes vásárlás és eladás után kell fizetni. A leggyakrabban az ügylet értékének százalékában adják meg, de előfordulnak fix díjak, és minimum díjak is ezekkel összefüggésben. Gyakoriak az explicit módón meg nem jelenő, de a tranzakciókat terhelő költségek. Ez a vételi – eladási árfolyamokban szokott megjelenni, amelyeket a bankok és befektetési szolgáltatók szándékosan kiszélesítenek, hogy ezáltal is többletbevételre tegyenek szert. Ha egy pénzváltó valutaárfolyam táblázatán azt látod, hogy a dollárt 160-‐180 árfolyamokon váltják, akkor egyértelmű, hogy a bankok egymás között a bankközi piacon ennél jóval szűkebb ún. marzs-‐zsal (vagy spread-‐del) kereskednek. A kibővített különbség a nyereségüket növeli, csakúgy, mint ahogy a közértben sem annyiért veszel egy liter tejet, amennyiért ők azt beszerezték Előfordulnak még kapcsolódó díjak, például számlavezetési díjak, ezek főleg havonta jelennek meg, minimum díjként, de egy bizonyos összeg felett, ez legtöbbször millió ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

49



forintos nagyságrend, már a százalékos érték számít, ami ritkán olyan magas, hogy ne lehetne marginális szerepűnek nevezni. A díjak az adott bank vagy befektetési szolgáltató kondíciós listáján lelhetőek fel, amelyekből friss verziónak kell lennie az adott cég weboldalán, továbbá minden egyes fiókjában is. Fontos, hogy a szerződésekben, megbízásokban, és pláne a prospektusokban általában csak a kondíciós listára történő hivatkozás jelenik meg, maga a költség nem, ezért azokat érdemes külön is ellenőrizni. Mindenképpen tájékozódjunk írásban, de „tesztként” néha érdemes szóban is megkérdeznünk, hogy pontosan milyen költségek terhelik befektetésünket. Szándékosan ritkán fognak elhallgatni előlünk költségtételeket. Viszont az esetek nagyjából kétharmadában azt fogjuk tapasztalni, hogy a tanácsadó vagy ügyintéző fejből nem fogja tudni pontosan megmondani a választ. Főleg a díjak mértékét tekintve, de bizonyos esetekben egyes költségtípusok létezésével sem lesznek tisztában. A kérdésünk elhangzása után gyakran látjuk majd a papírokban való keresgélést, tapasztaltabb kollégák odahívását, illetve hátsó termekben való percekre eltűnést. A tájékozatlanság oka részben az, hogy rengeteg terméket kellene észben tartani, de sokkal inkább az, hogy az ott dolgozók nem szokták meg, hogy ilyen kérdéseket kapjanak. Fontos még megvizsgálni, hogy az adott befektetés visszaváltható-‐e, vagy pedig keresnünk kell rá egy vevőt, akinek továbbadhatjuk. Az elsőre tipikus példát szolgáltatnak a folyamatos forgalmazással rendelkező nyílt végű befektetési alapok. Ezeknél elegendő besétálni az adott bankfiókba vagy forgalmazó irodájába, és eladási megbízásunk az arra a napra vonatkozó, közzétett egy jegyre jutó nettó eszközérték alapján (tulajdonképpen árfolyamon) teljesülni fog. A másodikra felhozható a részvény példája, amely sok esetben ugyan automatikusnak és egyszerűnek tűnik, mégis: ha pénzünk aktuális értékéhez szeretnénk jutni, el kell tudnunk adni valakinek. Erre jöttek létre a szervezett piacok, tőzsdék, ahol ezt ellenőrzött körülmények között, legtöbbször könnyedén meg tudjuk tenni. Persze ez alól is vannak kivételek, mert gyakran tőzsdén is vannak illikvid piaccal rendelkező részvények, de ezen túl a tőzsdén kívüli piacokon általában még nehezebb dolgunk van. Általános szabályként elmondhatjuk, hogy az

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

50



automatikusan visszaváltható befektetések sokkal mobilisabbak, míg az értékesítendők kevésbé, mégis egyenként érdemes a lehetőségeket alaposan átvizsgálni.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

51



Időtáv Mielőtt belevágunk bármilyen befektetésbe, tudnunk kell, hogy a céljaink alapján milyen időtávon szeretnénk gyarapítani a pénzünket (vagy legalábbis megőrizni reálértékét). Ez annál is inkább fontos, mert az egyes befektetések más és más időtáv célnak felelnek meg a leginkább. Többek között ezért is alapvető fontosságú, hogy minél pontosabban meghatározd céljaidat és azt, hogy azt milyen időtávon belül szeretnéd elérni, természetesen a realitás fontosságát szem előtt tartva. A részletektől sok függ, de néhány alapszabályt már itt is leszögezhetünk. A kockázatosabb befektetéseket általában hosszabb időtartamra érdemes szánni, míg rövidebb időtartamú cél esetén inkább a kockázatmentességnek nő meg a szerepe. Szintén érdemes tudni, hogy a nem kockázatmentesnek tekintett befektetések jelentős többségénél a magasabb hozam valószínűbb hosszabb időtartamon. Próbáld ki az alábbi kísérletet. Dobjál el egy klasszikus hatoldalú kockát jó néhány alkalommal. Minden dobás után számold ki az összes addigi dobás átlagát. Ahogy megy az idő egyre inkább közel fogsz kerülni a 3,5-‐hez és a kilengések egyre kisebbek felé tendálnak. Eleinte még láthatsz nagyon magas vagy alacsony értéket, csak úgy, mintha önkényesen kiragadnál egy-‐egy rövidebb szakaszt egy hosszú idősorból. Honnan tudjuk a befektetések esetén, hogy mi számít „átlagnak” amelyhez hosszútávon tart a hozam? A helyes válasz az, hogy pontosan nem tudjuk. Ahogyan a kockát sokszor feldobva jöhetünk rá (többek között), hogy mekkora az átlag, a hosszú távú kötvény vagy éppen részvénypiaci hozamok mondják el nekünk, hogy mire számíthatunk. Garancia nincs, a világ akár alapjaiban is megváltozhat, de támpont azért akad bőven. A „korábbi kockadobások”, vagyis a historikus adatok és statisztikák alapján egy sávot, intervallumot meg lehet határozni, ahova magas valószínűséggel hosszútávon is bekerül a hozam. Vannak konkrét időtávra szóló befektetések és vannak határozatlan idejűek, azonban ez utóbbiaknál is fontos az időtáv meghatározása, hiszen a cél és a befektetés jellegét össze ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

52



kell hangolni. Az időtáv és a mobilitás nem ugyanaz. Vannak nagyon is mobilis befektetések, amik hosszú távra valók (nagy forgalmú részvények például) és olyan nem éppen mobilis befektetések, amik inkább rövidtávra (például bankbetét). Ebben a könyvben, de számos más szakmai vagy akár teljesen laikusoknak írt elemzésekben és elméleti anyagokban is gyakran használják a különböző időtáv kategóriákat. Sajnos nincs egyezményes jelzés arra nézve, hogy mely időintervallum milyen jelzővel illethető és melyik kategóriába tartozik. Hogy megkönnyítsem az olvasó dolgát, itt a hosszútáv 3 év feletti időtartamot jelent, a középtáv 1-‐3 év közötti időszakot, míg a rövidtáv értelemszerűen az 1 éven belüli időtartamot takarja. Nagyon gyakori a régebbi szakirodalomban, hogy 5 év felett tekintenek egy befektetést hosszú távúnak, és így a középtáv 1 és 5 év közötti időintervallumra módosul. Ezt a gyorsan változó világban már túlságosan konzervatívnak tartom, ezért minden, ami 3 év felett van, az hosszú távnak számít az értelmezésemben. Kisebb mozgásokat kihasználó, a részvénypiac alakulását folyamatosan figyelő spekulánsok értelmezésében a rövidtáv néhány hét, akár nap is lehet, a középtáv pár hónap, és minden ami egy év felett van, már egészen biztosan hosszútávnak tekintendő. A különböző példákat a végtelenségig lehet sorolni, hiszen minden csak viszonyítás kérdése. Ebben a könyvben a következetesség kedvéért tehát a fenti 1 év alatti, 1-‐3 év, 3 év feletti meghatározás alapján járok el.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

53



Folyamatos pénzkivétel (cash-‐flow) vagy vagyonnövelés A befektetésből történő pénzkivonás gyakoriságának és nagyságának kérdése egy olyan szempont, ami keveseknek és ritkán jut az eszébe a pénzügyi tervezés során. Mégis, bizonyos esetekben ezen nagyon sok múlik, ezért ezt is érdemes alaposan megtervezni előre. Miként tehetjük ezt meg? Határozzuk meg: pontosan mire kell a befektetés, megtakarítás, illetve annak nyeresége. Ha napi jövedelmünket, vagy fontos jövedelem kiegészítésünket jelenti, rövidebb időtávú, mobilisabb, alacsonyabb kockázatú, és gyakran ezen célhoz specializált befektetés kell választanunk. Ha "csak" egy távoli célt szeretnénk elérni, akkor tágabb a mozgásterünk a befektetés kiválasztásánál. Tehát: pontosan döntsük el, hogy a befektetés(ek) indításától fogva mikortól, és mekkora összeget szeretnénk havonta felvenni. Értelemszerűen a cél tervezésénél ennek hatásait vegyük figyelembe. Két eset lehetséges: a rendszeres kivonásokat fedezi a befektetés hozama, vagy az, hogy ezek csökkentik a tőkét. Az első esetben valamivel nyugodtabbak lehetünk, de azért még nem dőlhetünk hátra. Ugyanis – ahogy korábban már volt erről szó -‐ reálértékben is veszíthetünk. Nézzük meg, hogy egy biztonságosnak tekintett 6% körüli hozammal a pénzromlás hatásait figyelembe véve mire juthatunk. Ha az infláció (enyhén szólva is óvatos becsléssel) 3%, és vagyonunk reálértékét szeretnénk megőrizni – vagyis nem szeretnénk fokozatosan elszegényedni – csak 6%-‐3%=3%-‐os valódi hozammal számolhatunk. Az évi 3%-‐os reál (vagyis valós) hozam esetén a havi hozam, amit folyamatos kivételre fordíthatunk, 0,25% (3%/12 – a hónapok száma). Érdemes figyelembe vennünk a vagyon/havi megélhetési kiadások arányt. Minél magasabb ez a mutató, annál valószínűbb, hogy folyamatos pénzkivételre tudunk befektetést választani. Az előző példában a vagyon/havi megélhetés arány (100%/0,25%): 400. Ha havonta nekünk és családunknak 500 000 Ft kell a biztonságos megélhetéshez, akkor ehhez legkevesebb 200 millió Ft-‐ra van szükségünk. Ráadásul akkor még adóval, egyéb költségekkel nem is számoltunk. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

54



Ha alacsonyabb összeget szeretnénk előteremteni (akár kereset kiegészítéshez), legyen az 60 000 Ft, akkor is 24 millió Ft a szükséges tőke, adó és költségek előtt. Ha nem havonta, hanem negyedévente történik a pénzkivonás, akkor egyszerűen osszuk el a rendszeres pénzösszeget a hónapok számával, és utána számoljuk ki a mutatót. Minél magasabb értékre próbáljuk meg beállítani a vagyon/havi kiadások (vagy havi pénzkivonás) arányt, annál valószínűbb, hogy sikerül is a célkitűzést teljesítenünk. Általános szabályként azt javaslom, hogy ennek az értéke legyen legalább 300, de még jobb, ha 4-‐500 felett van. Ha ezt nem tudjuk teljesíteni, akár mert nem elég magas a hozam, akár mert túl nagy a havi kiadás igényünk, változtatnunk kell, és nem szabad belevágnunk a tervezett befektetésekbe. Az egyik megoldás – bármennyire is fájdalmas – az igény csökkentése, vagy egyéb jövedelemforrás (például túlóra, második állás) vállalása. A másik pedig magasabb hozamú befektetés választása. A magas hozamú befektetésekről lesz szó a későbbiekben, azonban ahogy korábban is jeleztem: nem adják őket ingyen. Magasabb kockázatvállalás (drawdown), más időtáv, mobilitási problémák merülhetnek fel „ellentételezésként”. Azért is nagyon fontos erről a szempontról beszélni, és őszintén szembenézni a vágyainkkal és lehetőségeinkkel, mert az öngondoskodás alapú nyugdíj – amelyre minden nem nyomorgásra kárhoztatott embernek szüksége van és lesz a nyugdíjkorhatár elérését követően – éppen ezen az elven alapul. Alapvető fontosságú, hogy nyugdíjas korunkra kellő nagyságú tőkét gyűjtsünk össze, hogy a vagyon/havi pénzkivonás mutatónk biztonságosan magas szinten legyen. Van azonban még valami, ami problémát jelenthet – és egy idő után biztosan fog, ha nem figyelünk oda. A magas hozamcél velejárója a magasabb drawdown is. Azonban a havi tőkekivonás nagyságának igénye általában nem változik akkor sem, amikor rossz időszakok vannak (sőt, sokakban egy-‐egy elvesztett állás vagy megemelkedett törlesztőrészlet láttán még a növekedés gondolata is megjelenhet). Viszont arányosan ez nagyobb kivonást jelent a tőkéből, ami miatt a későbbi emelkedésben megvalósuló profit is kisebb lehet. Nézzünk erre egy példát!

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

55



Ha egy 80 m Ft-‐os befektetés havi 1%-‐ot hoz, akkor tőkekivonás nélkül az alábbi grafikon mellett nő az értéke. 105 000 000 100 000 000 95 000 000 90 000 000 85 000 000 80 000 000 75 000 000 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

Amennyiben havi 200 000 Ft-‐ot kiveszünk, akkor enyhén módosul a vonal (pirossal). Két év alatt 4 800 000 Ft-‐ot vonunk le, de az újrabefektetési hatás (erről később lesz szó részletesen is) miatt a két vonal végső értéke közti különbség egy kicsit magasabb, 5 394 693 Ft lesz, hiszen a kivont tőkén is elértünk volna nyereséget. A kivonás nélkül a tőkénk a második év végére 101 578 772 Ft lett volna, kivonással 96 184 079 Ft. 105 000 000 100 000 000 95 000 000 90 000 000 85 000 000 80 000 000 75 000 000 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

56



Mi a helyzet abban az esetben, ha a két év alatt komoly visszaesést szenvedünk el a befektetéseink értékében, majd bőven visszakeressük azt, például az első évben havi 5%-‐os veszteségekkel, majd utána havi 7,4%-‐os nyereségekkel, így minimális különbséggel, stabil havi 1%-‐os nyereségekkel éppen annyit elérve, mint a fenti esetben, a? A kivonás nélküli példa bár hullámvasútszerű, de a nyereség érdekében akár el is viselhető. 110 000 000 100 000 000 90 000 000 80 000 000 70 000 000 60 000 000 50 000 000 40 000 000 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

A komoly különbség a tőkekivonással tarkított esetben következik be. Látható a lemaradás a kivonás nélküli esethez (pirossal), de a lemaradás nem a kivont 4 800 000 Ft, nem is a fenti kivonás miatti összes különbséget jelentő 5 394 693 Ft, hanem 7 993 459 Ft!

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

57



110 000 000 100 000 000 90 000 000 80 000 000 70 000 000 60 000 000 50 000 000 40 000 000 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

A hatás még inkább látványos formában mutatkozik meg, ha az első és a második befektetés eredményeinek különbségét nézzük. A kék vonal a havi 1%-‐ot termelő eszköz kivonás nélküli, illetve kivonással bővített befektetés érték eltérést jelzi. A piros ugyanezt, de az iménti, első évben rosszul, második évben jól teljesítő befektetés esetén. 9 000 000 8 000 000 7 000 000 6 000 000 5 000 000 4 000 000 3 000 000 2 000 000 1 000 000 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

Miből származik tehát a további csaknem 2 600 000 Ft különbség a két befektetés között (mindössze két év alatt), miközben a „hullámvasút példa” hozamai hajszálpontosan megegyeztek? Az ok abban keresendő, hogy a 200 000 Ft-‐ot a nagyon rossz időszakokban is levontuk, amikor az arányaiban jóval nagyobb súlyt képviselt a tőkénkhez képest, ezért a fellendülő időszakban jóval alacsonyabbról kellett indulni, ez ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

58



szintén érezhető az ábra vonalán. Szintén jól jelzi az effektust az, hogy a vagyon/havi pénzkivonás mutató a kezdeti 400-‐ról 207-‐re, jóval az ajánlott szint alá csökken az időszak közepén. A visszaesések tehát nagy veszélyt jelentenek a folyamatos tőkekivonásra, de még inkább arra, hogy a vagyon reálértékét erodálja, ami a későbbi kifizetések megvalósulásának az esélyét is jelentős mértékben rontja. Ezzel azonban a lehetséges problémák sora még nem ért véget. Ha hosszabb távon vizsgáljuk a havi 200 000 Ft rendszeres levonás hatásait, ezúttal akár egy jóval visszafogottabb visszaesés-‐emelkedés tandem mellett, akkor a hatás még szembetűnőbb. Tegyük fel, hogy befektetéseink értéke 5 éven át minden hónapban 1%-‐ kal csökken, majd 10 évig havi 1%-‐kal nő. Azt könnyen kiszámolhatjuk, hogy 15 év 180 hónapot jelent, így havi 200 000 Ft ennyi idő alatt 36 000 000 Ft-‐os összeget emészt fel. A fenti példákból azt is tudjuk, hogy az újrabefektetési hatás miatt ez valamivel több is lesz. Az eredmény mégis megdöbbentő. 160 000 000 140 000 000 120 000 000 100 000 000 80 000 000 60 000 000 40 000 000

0

1 7 13 19 25 31 37 43 49 55 61 67 73 79 85 91 97 103 109 115 121 127 133 139 145 151 157 163 169 175

20 000 000

A kivonás nélküli kék vonal és a kivonással együtt számított piros vonal a lefelé tartó időszakban viszonylag kis mértékben válik csak el egymástól, de a felfelé tartó szakaszban az utóbbi lemaradása exponenciális mértékben kezd el növekedni. A havi 200 000 Ft-‐os jövedelem(kiegészítési) igény alapjaiban változtatta meg a vagyonunk értékét, csak azért mert a rossz időszak évekig eltartott. Márpedig ilyesmi a gyakorlatban előfordul. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

59



A példában így az is szépen látszik, hogy elsősorban nem is a drawdown mélysége, hanem annak időbeli hosszúsága (az ún. time off peak) jelentheti a fő gondot. A magasabb hozam, ahogy feljebb erről már írtam is, nagyobb és akár hosszabb drawdown-‐okkal jár. Ezt megfelelő feltételek esetén érdemes vállalni közép vagy hosszú távú vagyonépítés esetén, de a rossz időszakok elkerülhetetlenek, és a rendszeres kivonás akár jóvátehetetlen károkat is okozhat. Ezért ha elengedhetetlen a jövedelemigényünk, mindenképpen sok pénzre van szükségünk, mert túl magas hozamcélt nem tűzhetünk ki magunk elé. Így alacsony kockázatot vállaljunk és az inflációs hatások miatt elért hozam töredékét használjuk fel erre a célra és szempontra, ami évente jellemzően 2-‐4%-‐ot jelenthet maximum. például ha az infláció 5%, akkor 7-‐ 9%-‐os hozamcélt tűzzünk ki magunk elé. Még így is: 100 000 000 Ft-‐ból évente csak 2-‐4 m Ft-‐ot érdemes zsebre tenni. Általában ez az a pont, ahol a legtöbben szembesülnek azzal, hogy megtakarításaik nagysága, illetve annak hozama nem fogja fedezni azokat a megélhetési költségeiket, amiben reménykedtek. Természetesen, ha valaki már jócskán benne jár a nyugdíjas éveiben, a gyerekeire semmit, vagy korábbi vagyonának csak egy kis részét szeretné hagyni, és a pénze nagy részét elkölteni, akkor ezek az intelmek kevésbé jelentősek. A konklúzió talán az, hogy mint máshol, itt sincs ingyen ebéd. Nem lehet úgy reálértékben vagyont megőrizni, pláne növelni is, hogy közben annak nyereségéből szeretnénk megélni, legalábbis értelmes kockázat vállalása és már felépített (!) komoly vagyon nélkül semmiképpen. Ha nem teremtünk új értéket, munka, szellemi erőfeszítés, kockáztatás és türelem által, akkor vagyonunk értéke, ha szép lassan is, de veszít értékéből a gazdaságban és a pénzügyi piacokon is. Mi tehát a teendő a folyamatos pénzkivétel vagy vagyonnövelés szempontja esetén? Érdemes meghatározni a szükséges havi jövedelmet, majd a meglévő tőkénkkel, és a (reális) hozamcéllal megnézni a vagyon/havi megélhetés arányt, és azt, hogy ebből mennyit fedezhet a befektetésünk. Ha nem sokat -‐ gyakran ez a helyzet -‐ akkor érdemesebb inkább a vagyonépítés irányába elmozdulni, és a folyamatos cash-‐flow-‐t kiegészítésként használni jövedelmünkhöz, vagy néhány évig ténylegesen elfelejteni azt. Megéri.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

60



Adózás Az adózási szempont esetén elsőként azt kell meghatároznunk, hogy milyen minőségben fektetünk be és adózunk. Ha ez megtörtént, akkor tudhatjuk milyen adó szabályok vonatkoznak ránk, így a kedvezmények ismerete által jelentős megtakarítást érhetünk el, de ez természetesen előzetes tervezést követel meg. Hogy miként, abban a következő oldalak segítenek. Fontos tudni, hogy ezt a részt külön is megtalálod a www.bwm.hu/adomentes_hozam címről kiindulva is. Ide is betettem, hogy teljes legyen a könyv, de a naprakész verziót a fenti linken érheted el. Milyen adók vonatkoznak a pénzügyi befektetésekre? A befektetéseket érintő legfontosabb adó, az árfolyamnyereség adó, melynek mértéke 20%, 2011-‐től 16%. Ez az adó kizárólag az árfolyam változásán elért nyereséget érinti, az osztalék jövedelemre más szabályok vonatkoznak. Árfolyamnyereségnek az minősül, ha alacsonyabb árfolyamon megvett értékpapírt, határidős pozíciót magasabb árfolyamon eladunk, így profitot realizálunk. Az eladás természetesen előbb is történhet, mint a pozíció visszavétele, így az adó a „short” pozíciókra is érvényes. A járulékos költségek, beleértve a tanácsadói, vagyonkezelői díjakat, adatszolgáltatási díjakat, tranzakciós költségeket, levonhatóak az adóalapból.

Szintén kalkulálni kell a kamatadóval, amely jellemzően a kamatot fizető pénzügyi eszközökre vonatkozik. Tipikusan ezek közé tartoznak a bankbetétek, államkötvények, jelzáloglevelek. A kamatadó mértéke szintén 20%, 2011-‐től 16%. Fontos kitétel, hogy ezek nettósítására nincs lehetőség, viszont 2010-‐től egyes befektetés típusok esetén ez alól van kivétel. Ide tartoznak a befektetési jegyek, amelyek esetén bár sem jogi, sem közgazdasági értelemben nem tekinthető kamatnak az értéknövekedéséből származó hozam, az adózási jogszabály mégis ebbe a kategóriába sorolja ezt a nyereséget.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

61



A tőzsdei cégek által fizetett osztalékok után osztalékadót is kell fizetni, amelynek mértéke EU-‐n belüli tőzsdén forgalmazott vállalatok részvényei esetén 10%, minden más esetben 25%, ám 2011-‐től ezek mértéke is egységesen 16% lesz. A nemzetközi tőzsdéken végrehajtott ügyletek esetén is kell adózni? Igen, ezeknél is 20%-‐os, 2011-‐től 16%-‐os adót kell fizetni, mivel valamennyi OECD tagország tőzsdéje, beleértve az Egyesült Államok, Európai Unió, és hazánk szervezett és elfogadott piacait azonos módon adózik. Érdemes tehát a kiegyenlített feltételek mellett a külföldi piacokra való befektetést is megfontolni. Amennyiben az árfolyamnyereség külföldi értékpapírban, bankbetétben keletkezik, a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamán kell átszámolni a nyereséget és veszteséget. Az ügylet teljesítése időpontjában (napján) érvényes hivatalos devizaárfolyamot kell figyelembe venni. A veszteségek levonhatóak az adóalapból? Mi az a „nettósítás”? Az árfolyamnyereség adó (és a befektetési alapok esetén a kamatadó) kiszámításánál alapvetően fontos tényező, hogy a nyereség a veszteséggel csökkenthető, „nettósítható” az árfolyamnyereség adó esetén. Példa: 2009 Október 1-‐én két fajta részvényt vásárolunk: „A” vállalat és „B” vállalat. „A”-‐ból 200 db-‐ot veszünk darabonként 5000 Ft-‐ ért. „B”-‐ből 200 db-‐ot 3000 Ft-‐ért. November 30-‐án mindkét részvényt eladjuk. „A” eladási árfolyama 4000 Ft, „B” árfolyama 5000 Ft. „A” részvényen a veszteség (5000 – 4000) * 200 = 200 000 Ft. „B” részvényen elért nyereség: (5000 – 3000) * 200 = 400 000 ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

62



Ft. Ez után „nettósítás” után: (400 000 * 20%) 80 000 Ft-‐ot kellett volna adóként kifizetni. A veszteség levonásának lehetősége miatt azonban (400 000 – 200 000) * 20% = 40 000 Ft csak az árfolyam nyereségadó.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

63



Elhatárolható a veszteség, a korábbi évek vesztesége beszámítható? Igen. Ennek lényege, hogy a magánszemély döntése alapján vagy az adóévet megelőző egy évben elszenvedett (ezt leghamarabb 2007-‐ben lehetett választani), vagy az adóévet megelőző két évben elszenvedett (ezt leghamarabb 2008-‐ban lehetett választani) árfolyam-‐veszteséget lehet szembe állítani az árfolyam-‐nyereséggel. Hogyan érhető el teljes adómentesség? Gyakori kérdés, ezért jelzem, hogy ugyan önmagában legális módon csökkenthető az adó adóparadicsomokban bejegyzett ún. offshore cégek segítségével, de ez ritkán éri meg. Ezen cégek vagy pár százalékos adókulccsal adóznak, vagy egyáltalán nem fizetnek adót. A költségek miatt a cégbejegyzés megindítása jellemzően minimum 20 000 000 Ft megtakarítás esetén éri meg, szembeállítva a TBSZ-‐szel, így 5 évnél rövidebb időtávban gondolkozva (afelett magyar magánszemélynek semmiképpen nem éri meg). Külön ki kell emelni, hogy az offshore cégből való legális pénzkivonás annak módjától függően vélhetően személyi adókötelezettséggel jár. Mivel vannak jobb lehetőségek már a középtávon gondolkodók számára is, ezért ezt nem ajánljom alkalmazni. Teljes adómentesség érhető el nyugdíjpénztárakban elhelyezett befektetések esetén. Ezek hátránya, hogy legalább 10 éves szerződéses kötelezettséget jelentenek, időközben az adókötelezettségek megfizetésével és a jellemző költségstruktúra miatt egyaránt jelentős veszteségekkel, levonásokkal lehet kivenni pénzünket. Szintén adómentesség élvezhető az ún. Nyugdíj Előtakarékossági Számla (NYESZ) által, amelyen számos értékpapír vásárolható, adható folyamatosan szemben a fenti lehetőségekkel ahol nincs vagy csak korlátozott mértékben van lehetőség saját ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

64



befektetési stratégia kialakítására, váltására. Természetesen a NYESZ teljes mértékben mentes az árfolyam nyereségadó fizetési kötelezettség alól. Fontos tudni, hogy egyszerre csak egy olyan NYESZ lehet egy magánszemély esetén, amely mentesül az adó alól. A NYESZ-‐nél az állam az adómentesség mellett támogatást nyújt a hosszú távon megtakarítók számára. Ez jelenleg évente a jövedelem 30%-‐át, 2011-‐es évtől a 20%-‐át jelentő, de maximum 100 000 Ft adójóváírást jelent, azonban a NYESZ esetén 2020 előtti nyugdíjkorhatár elérés esetén ez évi 130 000 Ft. A NYESZ kizárólag nyugdíjcélú megtakarítások esetén javasolt! A Tartós Befektetési Szerződés, egyes helyeken Tartós Befektetési Számla (rövidítve mindkettő TBSZ) egy 2010-‐ben bevezetett, állam által adózási szempontból jelentős mértékű kedvezményt biztosító konstrukció. Röviden összefoglalva a tőkejövedelmeket, tehát kamatot és árfolyamnyereséget sújtó adó kulcsát csökkenti le -‐ bizonyos feltételek megléte esetén -‐ az alábbiak szerint: ha ilyen szerződést kötsz, és az első teljes naptári évtől kezdve minimum 3 évig nem veszed ki a pénzed, akkor az adó mértéke a tőkejövedelmeket egyébként jellemzően sújtó 20% (2011-‐től: 16%) helyett 10%. Amennyiben 3 év helyett 5 esztendőt is tudsz várni, akkor az adókulcs 0%. Más szavakkal: a TBSZ által jelenleg 50%-‐os, később 37,5%-‐os, vagy akár 100%-‐os adókedvezményben is részesülhetsz.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

65



Hogyan működik a Tartós Befektetési Szerződés? Mindjárt az elején külön ki kell emelnem, hogy a 3 és 5 év nem pontosan ekkora időszakot jelent, mert a befektetés elindulásától számítva szélsőséges esetben 1 nap híján 4 év is eltelhet a 10%-‐os adót jelentő időszakig, és szintén 1 nap híján 6 év is eltelhet a teljes adókedvezményig. Van ugyanis az úgynevezett felhalmozási év, ami azt a naptári évet jelenti, amikor a TBSZ-‐t elindítod. Ebben az évben szabadon fizethetsz be többször összegeket az adott TBSZ keretében (csak pénzt, értékpapírt nem). Amint ez az év lezárul, kezdődik a 3 vagy 5 éves időszak számolása, de hangsúlyozom: sok esetben ennél hosszabb időszakra is lehet és érdemes is befektetni, a TBSZ újraindításával. A felhalmozási év után már nem lehet új összeget befizetni a TBSZ-‐re, de új TBSZ nyitható. Ennek csupán annyi hátránya van, hogy az adminisztráció kis mértékben megnő, illetve viszonylag alacsony összegű befektetés esetén (kondícióktól függ, de jellemzően 1 000 000 Ft), a minimumdíjak miatt valamivel rosszabbul járhatsz. A szerződést hazai befektetési szolgáltatóknál és bankoknál lehet kötni, természetesen azoknál, ahol erre kialakították a megfelelő szolgáltatást. Fontos tudni, hogy egy cégnél egy évben csak egy ilyen szerződés köthető, de a különböző TBSZ-‐ek száma különböző cégeknél nem korlátozott. Szemben a NYESZ-‐el, itt nemcsak egy számla után jár az adómentesség. Ugyanakkaor a TBSZ-‐ek között nem mozgathatóak az eszközök és pénz sem. A szerződésen belül a befektetések szabadon alakíthatóak, tehát hangsúlyozottan nem arról van szó, hogy 3 vagy 5 évig egy adott befektetés mellett lándzsát kell törni és kit kellene tartani mellette jóban, vagy rosszban. Időbeli megkötés nélkül adhatók és vehetők rajta az értékpapírok (természetesen az adott szolgáltató kondíciói mellett). A TBSZ-‐ből idő előtt is ki lehet szállni, a következmény csupán annyi, hogy nem jár az adókedvezmény. Ez azonban csak végső esetben javasolt, egyrészt mert a hosszú távú megtakarítás és a TBSZ létrehozóinak a pozitív szándékát vennénk semmibe, és persze rengeteg pénztől esnénk el. A könnyed kilépési szabály miatt akkor is érdemes lehet ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

66



TBSZ-‐t indítani, ha csak elképzelhetőnek tartjuk a 3 évnél hosszabb befektetést. Tudni kell még, hogy a harmadik év végén a TBSZ automatikusan nem szűnik meg, így nem kell az elején eldönteni, hogy mekkora időre érvényes számlát szeretnénk. Fontos tudni, hogy ha a TBSZ akármekkora részét szeretnéd felvenni, akkor azzal a teljes adott TBSZ alatti összeg adókötelessé válik. Ezért érdemes lehet akár több TBSZ-‐t is elindítani (adott éven belül a jogszabály miatt több cégnél, a költségek figyelembevételével), így ha csak a megtakarításaid egy részére van szükséged 3 vagy 5 naptári év letelte előtt, akkor csak egy része válik adókötelessé 20%-‐os (2011-‐től 16%-‐os), illetve 3 teljes naptári év letelte után 10%-‐os adókulcs mellett. A minimumösszeg 25 000 Ft, ez a legkisebb tétel, amivel egy TBSZ indítható. A számlavezetési költségek miatt természetesen a legtöbb helyen amúgy is 1 000 000 Ft, vagy afeletti összegnél éri meg elindítani. A TBSZ csak magyar forintban indítható, és csak a hazai fizetőeszközben kibocsátott értékpapírokra, illetve bankbetétekre vonatkozik. A bankbetétekre és az értékpapírokra külön TBSZ-‐t kell kötni. Számíts rá, hogy a bankokban meg kell majd hoznod azt a döntést, hogy melyik típusú TBSZ-‐t indítod. Ugyanakkor komoly dilemmát ez ott sem fog okozni, mivel az indító összeg a fent jelzett alacsony mértékű, így két TBSZ-‐szel megoldható a kérdés, de ezt adott éven belül és külön szolgáltatónál teheted csak meg. Befektetési szolgáltatók azért nem fognak semmiképpen ezzel a kérdéssel szembesíteni, mert nem gyűjtenek betétet. Bankoknál indított betétekbe fektető TBSZ esetén külön kockázatot jelent az, hogy mivel a TBSZ nem vihető más intézményhez, ezért az adott bank betéti kondícióihoz leszel kötve. Elképzelhető, hogy egyes bankok a felhalmozási időszakban viszonylag magas kamatlábakat hirdetnek meg rövid távú betétekre, ezzel odacsábítva az ügyfeleket, majd a 3 vagy 5 éves időtartam későbbi szakaszaiban az akciós ajánlatok eltűnnek a TBSZ-‐en belüli termékkínálatból. Szélsőséges esetben ezzel akár az adókedvezmény összegének nagy része vagy egésze is eltűnhet a végelszámolásnál. Ha ragaszkodsz a bankbetéthez, akkor olyan megoldást válassz, ahol az adott pénzintézet a TBSZ legalább 3 éves, vagy akár egész időszakára ad valamilyen versenyképes ajánlatot. Ám ha időközben mégis szükséged lesz a pénzre, akkor a betét feltörése miatt komoly kamatbevételtől fogsz elesni. Mindezek miatt elsősorban értékpapír alapú TBSZ nyitását javasolom, és ha bankbetéthez hasonló, alacsony kockázatú befektetésre van szükséged, ehhez hasonló ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

67



hozamot biztosító, bármikor értékesíthető, rugalmasabb, pénzpiaci vagy likviditási befektetési jegyek vásárlását javaslom.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

68



Mekkora összeget jelenthet a TBSZ által nyújtott adóelőny? Akár az enyhe hozameltérésnek is, ha a nyereségeket visszaforgatjuk, vagyis újra befektetjük, hosszútávon komoly hatása van. Itt is erről van szó, hiszen azonos befektetésnél, amely természetesen azonos hozammal jár, a kisebb adókulcs magasabb adó utáni hozamot jelent. A következő táblázatokban az összehasonlítás kedvéért mind a 2010-‐es évig meglévő jövedelmek 20%-‐os, majd a 2011-‐es jövedelmekre vonatkozó 16%-‐os adókulcsokkal is számoltam, a jövőbe tekintés jegyében erre hivatkozom a szövegben. Az alábbi táblázatban azt láthatjuk, hogy éves szinten mekkora hozamot jelentenek az eltérések.

Önmagában az, hogy 3 éves befektetésünket nem sima értékpapírszámlán, hanem TBSZ-‐ en gyarapítottuk még 5%-‐os hozam esetén is évi 0,5%-‐ot jelent. 15%-‐os hozam esetén (amihez nyilván számottevő kockázatot kell vállalni) ez a szám már 1,5% lenne. Ha a TBSZ-‐t teljes mértékben ki is használjuk és legalább 5 éves időtartamban gondolkozunk, akkor a különbség évente 0,8% már 5%-‐os hozamnál, és 2,4% 15%-‐os hozamnál. A kiszámítás módja egyszerű, az adó előtti hozamot 5 éves TBSZ esetén változatlanul kell hagyni, 3 és 5 év közötti esetén 10%-‐kall csökkenteni, például 5% -‐ (5%*10%)=4,5%, 3 év alatt vagy 3 év felett TBSZ nélkül 16%-‐kal kell csökkenteni, például 5% -‐ (5%*16%)=4,2%. Alapesetben. De(!): Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy amíg a 10%-‐os és 0%-‐os adó időtávhoz van kötve, miközben a TBSZ-‐en adhatjuk és vehetjük is az adott befektetési termékeket, a 20%-‐os kulcsnál ha eladunk valamit, akkor kamatadó esetén azonnal, árfolyamnyereség adó esetén legkésőbb az adott tranzakció(ka)t követő évben adóznunk kell. Így az újrabefektetési hatás kevésbé érvényesül, hiszen évente kisebb lesz a nyereség, ami ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

69



kisebb kamatos kamatot indukál. Ezért a 20%-‐os TBSZ nélküli verziónál évente történő fizetéssel számoltam (és ennél még lehetne rosszabb is, például a „divatos” havonta lejáró betéteknél). Hogy mit jelent ez konkrét számok esetén arra nézzünk egy példát, 3 éves befektetés esetén, 5 millió Ft kezdőtőkével. A táblázatban az látható, hogy az időszak végén összesen mekkora lesz a tőkénk nagysága adott adókulcsok és hozamok mellett.

Valamennyi táblázatnál félkövérrel jeleztem azokat a verziókat, amelyekre adott példa esetén a jogszabály lehetőséget biztosít, és dőlt betűkkel azokat, amelyekre nem, ezért ezek elméleti szinten is csak hipotetikusak. A felhalmozási évet egyetlen számításnál sem vettem figyelembe, hatása viszonylag alacsony, és csak akkor lehetne vele számolni, ha tudnánk a felhalmozási éven belüli pontos időpontokat, a befizetések nagyságát, és ezeket súlyozva vennénk figyelembe. Ha nincs TBSZ-‐ünk, akkor 3 év és 5 millió Ft-‐os befektetés esetén, 5%-‐os hozam esetén 656 ezer Ft-‐ot, TBSZ által viszont 709 ezer Ft-‐ot kerestünk. Ez nem egy hatalmas különbség, de ha azt nézzük, hogy semmi további dolgunk nincs vele, csak jelezni kell, hogy egy másik papírt írunk alá, önmagában díjmentesen az ölünkbe hullott mintegy 53 ezer Ft.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

70



Ha a TBSZ 0%-‐os kulcsa 3 évtől élne, akkor 788 ezer Ft-‐ot keresnénk, ami már majdnem 164 ezer Ft-‐os különbség. Tudjuk azonban, hogy ez csak az 5. évtől igaz. Nézzük meg, hogy ebben az esetben mi a helyzet.

A különbségek az újrabefektetés hatása miatt a plusz két év dacára a többszörösükre nőttek. Már az alacsony kockázatú 5%-‐os hozam esetén majdnem 240 ezer Ft a különbség, kizárólag amiatt, hogy a TBSZ-‐t választottuk. 10%-‐os elért hozam esetén a különbség majdnem 560 ezer Ft, 15%-‐nál pedig már meghaladja az 1 millió Ft-‐ot. Ezek már önmagában olyan számok, amelyek képesek bárkit meggyőzni, de itt még nincs vége. Vizsgáljuk meg, hogy mi történne, ha nem csak a törvényi minimum idejéig, hanem az új TBSZ által még tovább tartanánk befektetésünket, 10 év esetén (két egymást követő TBSZ):

15 év esetén (három egymást követő TBSZ):

Látható, hogy az eltérések egy kezdeti 5 m Ft-‐os befektetés esetén is milliós, magasabb hozamok esetén akár tízmilliós nagyságrendűek lehetnek egy, illetve másfél évtized alatt. A számolások teljes adózási soránál azt az alapfeltételezést vettem figyelembe, hogy minden évben lejár egy állampapír vagy egy betét, az összeget leadózzuk és utána a tőkét és a nyereséget egy újabba fektetjük. Amennyiben nem TBSZ-‐en több éven át fektetünk be újra ugyanabba a papírba, betétbe, akkor éppen a kamatos kamat hatás ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

71



miatt az összeg eltérő lesz. Persze felmerül a kérdés, hogy mi értelme egy adott befektetéssel számolni teljes futamidővel, ha azonos időszakra már igénybe vehetnénk a TBSZ-‐t, ráadásul azon belül variálhatjuk is a befektetéseinket. Aki nem a TBSZ-‐t választja, az nyilvánvalóan sokszor szeretne pénzt betenni és kitenni a számlájáról, ezért nem tud hosszú távú befektetést választani, így a visszaforgatás sem lehet reális alternatíva számára. Arról nem is beszélve, hogy technikailag sem lehet a visszaforgatást adólevonás nélkül elintézni, kivéve ha (például) befektetési alapban van a tőke, mert ott a visszaforgatás az alap működéséből fakad, a befektető számára értékpapír tranzakcióval nem jár. Grafikonon összehasonlítva: 5 m Ft befektetett tőkével, és évi 15%-‐os bruttó hozammal és 16%-‐os árfolyamnyereség adóval (a 2010-‐es évre érvényes 20% esetén hasonló a helyzet) kalkulálva három lehetőség: •

Értékpapírszámla és évenkénti egyszeri adó (mert volt rendszeres tranzakció) -‐ zöld

•

Értékpapírszámla és tartott értékpapír, például befektetési jegy -‐ piros

•

TBSZ (ahol közben tranzakciók is folyhatnak) -‐ kék

A függőleges tengely az adott év végén a tőkénk értékét jelenti, a vízszintes az évek számát. Látható, hogy azonos hozam esetén már azzal is nyerünk valamennyit, ha nem rendszeresen új adóköteles befektetéseket eszközölünk, például évente lejáró állampapírokkal, vagy betétekkel, hanem folyamatosan tartunk például egy befektetési ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

72



alapot. A legtöbbet azonban az hozza, ha TBSZ-‐(eke)t kötünk, abban akár rendszeresen átvariálva a portfoliónkat, akár nem. Ha valaki egy meglévő értékpapírját szeretné áttenni a TBSZ-‐re, akkor előbb azt el kell adnia, majd a pénzt befizetni a TBSZ-‐re és ott újra megvásárolni. Ezt nem minden esetben érdemes megtenni. Ha az adott értékpapírt 3 éven belül (+ felhalmozási év hátralévő része) eladnánk, akkor nincs értelme, hiszen adóelőnyünk nem származna belőle, de két tranzakció költségeit feleslegesen fizetnénk ki. Ha nagyon valószínű, hogy további 3 éven túl tartjuk a befektetést, akkor számoljuk ki az eladás és visszavétel költségeit és vessük össze a várható nyereség 10%-‐val 3 és 5 év közötti tartási idő esetén, illetve 16%-‐val 5 éves tartási időnél. Fontos, hogy a visszavétel időpontjától számítsuk a nyereséget, hiszen ha volt adókötelezettségünk, akkor az eladáskor azt kifizettük, és „tiszta lappal” indulunk. Ha a megnyert adó nagyobb, mint a tranzakció költsége (+ annak inflációval növelt értéke a tartási idő hosszában), akkor érdemes végrehajtani. Természetesen számos befektetésnél nem lehet tudni, hogy mekkora lesz a hozam, így az adó csökkentése érdekében is kockáztatunk valamennyit. Egyes befektetési szolgáltatóknál van lehetőség a befektetési jegyek eladásánál, azonnali ún. tőzsdén kívüli, OTC ügylet keretében történő visszavételre. Ez esetben a belépési díjat nem kell újból kifizetni, csupán egy töredékét jelentő tranzakciós költséget. Felmerülő kérdés még, hogy a TBSZ felhasználható-‐e más befektetések fedezeteként, például tőkeáttételes ügyletekhez. A válasz igen, és ezzel is adóelőny érhető el rövidtávú ügyletekhez, de ez csak nagyon tapasztalt és kockázatot jól viselő befektetőknek ajánlom. Jó hír még az is, hogy NYESZ-‐ről is át lehet lépni TBSZ-‐be. Ennek csak akkor van értelme, ha egészen biztosak vagyunk abban, hogy legalább 5 évig szeretnénk befektetni, de még nyugdíjas korunk előtt szeretnénk kivenni. Elveszítjük ugyanis a tovűbbi személyi jövedelemadó kedvezmény lehetőségét (már önmagában ezért egy adott összegig, ha nyugdíjcélú a megtakarítás, ne TBSZ-‐t, hanem NYESZ-‐t használjunk), ami évente 100-‐130 ezer Ft, ráadásul az átvitt pénz utolsó két évét, 20%-‐os büntetőkamat mellett vissza kell fizetni. Csak ritka esetben javasolt ezt tenni a fenti peremfeltételek megléte esetén. Mi a helyzet a tőzsdén kívüli (OTC) ügyletekkel?

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

73



2010-‐től fontos és logikus könnyítés, hogy az árfolyamnyereség adó már nemcsak a tőzsdei ügyletekre, hanem az azon kívüli, törvény által elismert tőkepiaci ügyletnek minősülő kategóriákra is vonatkozik. Tipikusan ezek közé tartoznak a bankközi devizaügyletek (Forex), CFD-‐k. Eddig ugyanis a személyi jövedelemadó kulcsok vonatkoztak rájuk (jellemzően 36% azoknál, akik ilyen jellegű ügyeltekbe fektették pénzüket), amelyekkel önmagában is magasabb adókulcs mellett kellett adózni, de ami még fontosabb: csak a bruttó nyereség adózott, a veszteségeket ezekkel nem lehetett szembeállítani, vagyis nem volt lehetőség nettósításra. Nem kell külön ecsetelni, hogy ez mekkora probléma volt. Bármilyen speciális befektetésbe fogunk, a biztonság kedvéért ellenőrizzük, hogy tőzsdei és/vagy elismert tőkepiaci ügyletről van-‐e szó. Ezt maga a levonó vagy kifizető szolgáltató meg tudja mondani, de a PSZÁF ügyfélszolgálatához is fordulhatunk. Ezen ügyletek után az adóbevallásban kell nyilatkoznunk, a szolgáltató itt nem von le semmit. Azon tőzsdén kívüli ügyletek, amelyek nem minősülnek elismert tőkepiaci ügyletnek, egyéb jövedelemnek tekinthetőek, a magánszemély adóalapját növelik, utána személyi jövedelemadót kell fizetni, nettósításra nincs lehetőség. A befektetési alapok esetén van lehetőség nettósításra? 2010-‐től a befektetési jegyek adózása megváltozik. Maradnak a kamatadó hatálya alatt, és továbbra is 20% adó vonatkozik rájuk, ám 2011-‐től természetesen itt is a 16% érvényes. Viszont mivel már ezek is elismert ügyletnek számítanak, így itt is lehetőség van a nettósításra. Az adminisztráció szempontjából -‐ különösen a befektetőnek -‐ ugyanakkor valamivel bonyolultabb dolga van, mint más kamatadós befektetések esetén. A nyereség adóját ugyanis ugyanúgy le fogják vonni, mint például a bankbetétek esetén, viszont a veszteséggel szembeállítani csak a következő évi adóbevallásban jelezve tehetjük, ráadásul a befektetési szolgáltató felé kérelmezni kell, hogy mivel élni szeretnénk a nettósítás jogával, ezért állítson ki számunkra és az APEH felé a nettó nyereségről egy igazolást, amely alapján majd az adóbevallásban is szerepeltetni fogjuk ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

74



az esetleges visszaigénylendő összeget. Ha több befektetési szolgáltatónál is voltunk, akkor értelemszerűen összesíteni kell a kimutatásokat. Továbbá érdemes azt is tudni, hogy a tőzsdére bevezetett és ott kereskedett befektetési alapok az árfolyamnyereség adó szabályai szerint adóznak. A befektetési alapok Nyugdíj Előtakarékossági Számlára és Tartós Befektetési Szerződés keretében is vásárolhatóak, ezzel a hosszabb távon takarékoskodóknak adómentességet tud biztosítani. Hogyan történik az adó bevallása és befizetése? Az adót a kamatjövedelem esetén a számlavezető pénzintézet vonja le, szintén ezek közé tartozik befektetési alapok kamatadója, bármely hazai brókercégnél, hitelintézetnél vezetett számlán elhelyezett értékpapírok esetén. Árfolyamnyereség esetén a befektetési szolgáltató által január végéig kiállított éves kivonat alapján neked kell bevallani éves adóbevallásodban és befizetni azt. A hazai befektetési szolgáltató emellett az adatokat eljuttatja az adóhatóság részére. Fontos tudni, hogy külföldi befektetési szolgáltató nem állít ki kifejezetten ilyen céllal kivonatot, és nem juttat el adatot a hazai adóhatósághoz automatikusan, de szinte mindegyiküknél elérhető éves kivonat, amelyből pár perc alatt könnyedén kiszámítható az adó nagysága és megtörténhet az önbevallás. Befektetési alapok esetén, ha volt veszteséges ügylet, az erre vonatkozó kérdésben megjelöltek szerint javasolt eljárni. TBSZ felbontása esetén az adó bevallása és befizetése a felbontást követő évben a jövedelemadó bevallás határidejéig az adózó feladata. Ebben az esetben is előnyt jelent azonban, hogy szemben a kamatadóval, az összeg a felbontás és a bevallás időpontja között nálunk marad, ami 5-‐17 hónapot jelenthet, és ezalatt további tőkejövedelmet biztosíthat nekünk.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

75



Összességében mit ajánlott tenni? Nagyon erősen javasolt NYESZ indítása, méghozzá az adókedvezmény mértékéhez igazított optimális mértékkel, ami 2020 utáni nyugdíjazás esetén évi 433 333 Ft befizetést jelent, azt megelőző nyugdíjba vonulás esetén pedig 333 333 Ft-‐ot. (Mindkét esetben: ha alacsony a fix számlavezetési díj, jellemzően nem haladja meg a 6000 Ft-‐ot egy évben). Mindezt akkor, ha az éves személyi jövedelemadónk meghaladja a 100 000 Ft, illetve 130 000 Ft-‐os érték 3,33-‐szorosát, vagyis éppen a 333 333 Ft, illetve 433 333 Ft-‐os értéket. Magyarul akkor, ha személyi jövedelemadónk meghaladja a befizetés fenti értékét. Az itt felhalmozódott tőkéhez nyugdíjkorhatárod eléréséig ne nyúlj. 2011-‐es évre vonatkozó jövedelemtől a 30%-‐ról 20%-‐ra csökkenés az adókedvezményben enyhén módosítja a fenti számokat. Az optimális adókedvezmény eléréséhez valamivel nagyobb összeget érdemes elhelyezni a NYESZ-‐en. Amennyiben a nyugdíjkorhatár 2020-‐ ban, vagy ez után van, évente 500 000 Ft előtakarékossággal érhető el a maximális 100 000 Ft-‐os adóvisszatérítés (a NYESZ-‐re). Amennyiben a nyugdíjkorhatár 2020 előttre esik, akkor az optimális összeg 650 000 Ft. Itt is igaz ami fent: ha a jövedelemadónk eléri ezeket az értékeket. Ez havonta 13 889, illetve 18 055 Ft többlet megtakarítási igényt jelent. Ha ennél nagyobb megtakarításunk, illetve éves félretett jövedelmünk van, akkor érdemes TBSZ-‐t kötnünk még abban az esetben is, ha nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy minimum 3, illetve 5 évig nincs szükségünk a pénzre, ugyanis a korai kivonásnak nincsenek negatív következményei az adózó befektetésekkel szemben. Ki kell hangsúlyozni, hogy egy TBSZ felbontása a teljes összeg automatikus kivételét is jelenti. A TBSZ-‐t érdemes minél hamarabb indítani, mert a kedvezmény már a nyitást követően, a felhalmozási évben is érvényes, csak a 3 vagy 5 naptári évet kell később megvárnunk. Ha meglévő értékpapírunk van, amit még legalább 3 évig (+felhalmozási év hátralévő időszaka) szeretnénk tartani, akkor számoljuk ki az eladás és visszavétel költségeit ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

76



(eddigi kamat vagy árfolyamnyereség adó nélkül!), és hasonlítsuk össze a várható hozam adómegtakarítási hatásával, ami 3 és 5 év között a nyereség 10%-‐a, 5 év felett a 20%-‐a (2011-‐től sorrendben 6%-‐a és 16%-‐a). Továbbá vegyük figyelembe, hogy egyes befektetések csak több napos elszámolással adhatóak el és/vagy vehetőek vissza, ami miatt az adott időszakban az árfolyam változásának kockázatát is viseli a befektető. Amennyiben ez utóbbi kb. 15-‐40%-‐kal meghaladja a költségeket, akkor adjuk el, tegyük a pénzünket TBSZ-‐be és vásároljuk vissza az értékpapírt. Állampapírok, nagy forgalmú részvények esetén nagy valószínűséggel igen, magas belépési (front-‐load) díjat felszámító befektetési alapok esetén nagy valószínűséggel nem éri meg ezt megtenni. Amennyiben van olyan befektetésünk, amely esetén biztosak vagyunk, hogy 3 éven belül szükségünk van a pénzre, ott felesleges a TBSZ-‐el foglalkozni, és természetesen adókötelezettségünk van az elért hozam után. Mivel az adó a teljes tőkére a lakosság nagy részének 1-‐2%-‐os mértékű elvonást jelent, ezért már számlacsomag-‐, szolgáltató váltással, illetve enyhe portfolióátalakítással járó befektetésoptimalizálással (amely kockázattöbblettel járhat) számos esetben ellensúlyozható az adózás hatása. Ügyeljünk arra, hogy január 31-‐ig kapjuk meg a befektetési jegyek után járó, illetve bármilyen árfolyamnyereség adó alá tartozó ügyletről a kimutatásokat, és ezeket a nettósítás és az elhatárolás figyelembe vételével szerepeltessük az adóbevallásunkban. Továbbá javasolt az újrabefektetési hatás miatt inkább minél tovább tartani egy befektetést, mint rendszeresen leadózni és újra indítani. Bár ennyire rövid távon, azaz 3 éven belül a hatás viszonylag kicsi, inkább érdemes például egy pénzpiaci alapot tartani, mint havonta új bankbetétbe tenni pénzünket. Mindezen lépések alig járnak adminisztrációval, de éves szinten már egy néhány millió forintos portfolió esetén százezres nagyságrendű relatív előnyt hozhatnak azzal szemben, mintha nem foglalkoznánk velük.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

77



Befektetendő összeg Bár a modern pénzügyi világban egyre kevésbé lényeges szempont, érdemes megemlíteni azt is, hogy nem mindegy mekkora befektetendő tőkével rendelkezünk. Bár ebben a könyvben nem foglalkozom részleteiben reálbefektetésekkel, de például ingatlan esetén ha csak 3 millió Ft-‐unk van, lakást nem vehetünk, maximum egy garázst, vagy egy kevés termőföldet. 10 millió Ft-‐tal már vehetünk egy kis lakást, egy gyengébb vásárlóerővel rendelkező gazdasági régió kevéssé fejlett részén. 50 millió Ft-‐tal már Magyarország legtöbb helyén szép, otthonos ingatlant vásárolhatunk családunknak és magunknak, de egy komoly irodaházat ennek is csak a többszöröséért, és még ennél is sokkal többre van szükség egy bevásárlóközpont felépítéséhez. A listát szinte a végtelenségig lehetne sorolni, és a legvégén Dubai állna, de elég ennyi is, hogy lássuk: a befektetendő pénz összege a reál, kézzelfogható eszközök világában alapvetően meghatározza, hogy mibe vághatunk bele. A pénzügyi befektetések esetén a helyzetünk sokkal jobb, nem kis részben erről szól a pénzügyi közvetítő rendszer, de azért korántsem tökéletes. Értelemszerűen minél alacsonyabb összeget fektetünk be, annál jobban szűkül az elérhető befektetések köre, még itt is. •

Ennek egyik oka az ún. címletelés. A Berkshire Hathaway, minden idők egyik legzseniálisabb befektetőjének, Warren Buffett vezetése alatt álló vállalat soha nem "osztotta fel a részvény címletét", ezért több mint 40 év alatt néhány tíz, majd néhány száz dolláros részvényenkénti értékről 150 000 (!) dolláros összegig is felemelkedtek (egyben jelezve, hogy mennyire jó befektetés volt), ami forintban 32 450 000 Ft-‐ot jelent. Az árfolyam e sorok írásakor is 132 000 dollár környékén volt, ami megközelítőleg 28 560 000 Ft-‐os értéket képvisel. Ennyi pénzre lenne szükség ahhoz, hogy lehessen befektetésed a cégben, és egyetlen (!) részvényt vehess. Ha akár csak 28 550 000 Ft áll rendelkezésedre, akkor nem tudsz befektetni, és akkor a kockázatok miatti befektetések megosztásáról, a diverzifikációról még nem is tettem említést. Nyilvánvaló, hogy ennél a

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

78



részvénynél fontos a befektetendő tőke nagysága, és ez a vállalat csak a vagyonosak lehetősége. •

Szintén okot szolgáltat a címletelés miatti tőke felbontás hatékonytalansága. Ha van 100 000 Ft-‐unk, de egy részvény értéke 40 000 Ft, akkor két darabot tudunk venni, de marad 20 000 Ft, amit már nem tudunk erre felhasználni, vagyis a tőke 20%-‐a kihasználatlan marad. Ha 7 500 000 Ft-‐unk van, akkor 187 db-‐ot, és szintén 20 000 Ft marad, amely azonban csak a tőke 0,27%-‐ának üresjáratát jelenti. Tény, hogy nem minden részvény kerül éppen 20 000 Ft-‐ba, de a hatás létező és itt csak egy egyszerűsített példát mutattam be.

•

Egyes befektetési szolgáltatások minimum összeget írnak elő. Főként privát bankári és portfólió kezelési szerződések határozhatnak meg alsó határt a kezelt vagyon nagyságára. Amikor ezeket a szolgáltatásokat sorra vesszük, olyan alternatívákról is fogok írni, amelyek kisebb-‐nagyobb mértékben kiválthatják ezeket. Mindenesetre nemcsak az egyes befektetés típusok, hanem a tőke kezelésének a személye, egyéb paraméterek is korlátozásra kerülhetnek, ezt érdemes észben tartanunk.

•

A befektetéseknek vannak olyan általános vagy minimum költségei, amit mindenképpen ki kell fizetnünk. Ilyen a számlavezetési díj, vagy a tranzakciós költségek minimális jutaléka is. A számlavezetési díj a legtöbb helyen néhány ezer Ft (pl. 5000 Ft évente), de ha csak 100 000 Ft-‐ot szeretnénk befektetni, akkor eleve 5%-‐os hozamot kell elérnünk ahhoz, hogy nullában legyünk. Akinek 10 000 000 Ft-‐ja van, annak az 5000 Ft viszont elenyésző 0,05%-‐ot jelent.

Vannak olyan befektetések (kollektív értékpapírok), amelyeket kifejezetten a befektetendő összeg szempontja miatt hoztak létre. Ezek összegyűjtik (jellemzően) a kisbefektetők pénzét és egyként kezelve próbálnak meg hozamot termelni azok tulajdonosainak. Így a befektetési alapok is részben a minimum befektetendő összeg és a költséghatékonyság problémája miatt jöttek létre. Ennek leginkább tipikus példáját az ingatlanalapok jelentik. Azok az ingatlanok, amelyeket ezen alapok vesznek a portfoliójukba, esetenként sok száz milliós, de gyakrabban több milliárdos értéket képviselnek, ahogy a fenti példában is olvashattuk. Ezt egy kisbefektető nem tudná megvásárolni, de még egy gazdag ember számára is indokolatlanul nagy kockázatot jelentene, ha minden pénzét egy kockázatos, nehezen eladható ingatlanba tenné. Ezért ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

79



az alapba a sok kisbefektetői megtakarítást összeszedve együttesen már képes megvenni az adott ingatlan(oka)t. Az alábbiakban általános javaslatot adok a befektetendő összegekre, de fontos tudni, hogy ezek egyedi igényektől függően, más szempontok elbírálása által eltérhetnek. •

100 000 Ft-‐ig: teljesen értelmetlen a számlavezetési díjak miatt befektetést keresni, ezért várjuk meg, amíg a fő jövedelemforrásból összegyűlik ennél nagyobb összeg, és addig a pénzünket tartsuk folyószámlán.

•

100 000 és 500 000 Ft között: pénzpiaci, likviditási befektetési alapok, 20-‐30% esetleg kockázatos befektetési alapokba is mehet, továbbá esetleg bankbetét, mind egy diszkont brókercégnél.

•

500 000 -‐ 1 000 000 Ft között: ugyanezen eszközök, de akár olyan banknál vagy brókercégnél, amelynek sok fiókja van és viszonylag alacsony minimum díjakat számít fel.

•

1 000 000 Ft és 3 000 000 Ft között: már részvények is szóba jöhetnek

•

3 000 000 Ft és 5 000 000 Ft között: a részvényarány (egyéb szempontok figyelembe vétele mellett) 50% fölé emelkedhet.

•

5 000 000 Ft és 15 000 000: határidős árupiaci, devizaügyletek is a képbe kerülhetnek.

•

15 000 000 és 50 000 000 Ft között: szinte bármilyen likvid befektetés szóba jöhet.

•

50 000 000 Ft és 150 000 000 Ft között: ingatlan is, kellő diverzifikálás miatt kell ennyi. Itthon itt már van kellő minőségű privát banking ezen vagyonméret kezeléséhez.

•

150 000 000 felett: bármilyen pénzügyi befektetés, egyedi nyugat-‐európai értelemben vett privát bankár, egyes hedge fund befektetések is a portfólió részei lehetnek.

A felsorolásnál nemcsak a költségeket és a címletezési hatás eredőit vettem figyelembe, hanem a célok megvalósításának valós lehetőségeit is. Az egyik hazai brókercég kimutatása az ügyfelek által náluk lévő vagyon alapján érdekes adatokra mutatott rá. Ez egy inkább kis ügyfeleket, interneten hatékonyan kiszolgáló cég volt. Meglepően sok volt ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

80



a néhány százezres ügyfél, és nagyon kevés az 5 millió Ft feletti. Nekik inkább szórakozás volt. Vajon jó cél ez? Emlékezzünk rá, hogy a "kell az adrenalin." nem célirányos hozzáállás. A befektetendő összeg kapcsán azon is el kell gondolkoznunk, hogy a befektetett IDŐ miatt, kalkulálva az opportunity cost-‐tal, érdemes-‐e nekünk foglalkozni mindezekkel. Megéri-‐e akárcsak napi 1 órát foglalkozni "tőzsdézéssel", ha félmillió forinton, akár egészen kitűnőnek számító 30%-‐os hozamot érünk el egy év alatt? Ez mindössze 150 000 Ft, az órabérünk kb. 500 Ft/óra, egy gyorsétteremben is jobban jártunk volna, hiszen ez havi 80-‐90 ezer Ft-‐os fizetés melletti teljesítménynek felel meg. Ez azonban már átvezet minket az utolsó szempontunkhoz.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

81



Hozzáértés és ráfordított idő A befektetési döntés meghozatala előtt figyelembe kell vennünk, hogy mekkora és milyen jellegű tudásunk van általában a befektetési területen és az adott befektetési eszközben. Ahogy számos területen, itt is igaz, talán még fokozottabban, hogy az elméleti tudás hasznos az alapozáshoz, de semmit nem jelent a gyakorlatban, tehát valós gyakorlati tapasztalat nélkül esélyünk sincs boldogulni. Ezért az elméleti tudáson kívül szükségünk van még kisebb-‐nagyobb mértékben az alábbiakra: •

Szándék

•

Hozzáértés

•

Tanulási képesség

•

Lelkierő

•

Rendelkezésre álló idő

A szándék azért fontos, hogy meglegyen bennünk a nyitottság a szükséges erőforrások, úgy mint idő, és lelkierő ráfordítása árán az adott befektetéssel történő foglalkozásra. Ha nem vagyunk hajlandóak a szükséges erőinket mozgósítani, akkor nem érdemes az adott befektetésbe belevágnunk. Természetesen ez a legtöbb esetben csak pár órát jelent havonta, de van olyan eset is, hogy minden munkanapon több órányi odafigyelést követel meg. Az általános tapasztalat az, hogy a befektetők többsége előzetesen túlbecsüli saját tudását és a rendelkezésére álló időt, míg alulbecsli a saját döntéshozatalához szükséges időt, és az információk beszerzésére fordított költségeket. Tipikus példát jelentik a tőzsdézésre tanító szervezett fejtágítások. A tanfolyamok jelentőségét a befektetők jelentős mértékben túldimenzionálják. Számszerűsíteni szinte lehetetlen ezeknek a hasznát vagy károkozását, de értelemszerűen annak költsége álljon megfelelő arányban a tőkénkkel, hogy a megfelelő profit többletet elérhessük. Például, ha 500 000 Ft a tőkénk, egy tanfolyam ára pedig 200 000 Ft, akkor ne vegyünk részt rajta, akármennyire ígéretesen is hangzik, mert ahhoz, hogy megérje, 40%-‐os többlethozamra lenne szükség. Vannak jó tanfolyamok, és van sokkal több rossz, de még ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

82



a legjobbak sem képesek elérni az emberek többségénél, hogy ilyen hozamokat produkáljanak, legalábbis további tanulópénz nélkül. A befektetési döntések meghozatala az egyik legnehezebb dolog a világon, tekintettel arra, hogy akármekkora tudásra és tapasztalatra is tettünk szert, az események dinamikus és visszaható mivolta miatt nem lesz biztos eredménye ezeknek. Elcsépelt mondás, de ahogy a jó pap, úgy a befektető is holtig tanul, és kizárólag a gyakorlatban szerzett tapasztalatai által képes előnyre szert tenni a többiekkel szemben. Továbbá nem árt tudni, hogy ez egy olyan "sportág", ahol az intuíciónak nagyon nagy szerepe van. Vannak olyan emberek, akik olyannyira képesek ezen ösztönüket felhasználni (vagy talán a zavaró tényezőket az elméjükből eltűntetni, abszolút háttérbe szorítani), hogy gyakran "érzik", mi történik a pénzügyi piacokon, és mi lesz a közeljövőben a többség lépése. A széles, de mégiscsak empirikus tapasztalat az, hogy 1000 emberből 3 ilyen van. Szinte biztos, hogy nem tartozol közéjük, ezért készülj fel, hogy nem fog könnyen menni, ezért sokat kell tanulnod a bonyolultabb, magasabb hozamú, kockázatosabb befektetések esetén, vagy olyanra kell bíznod a befektetéseid kezelését, aki már megjárta ezt az utat. Ha csak a rendelkezésre álló időt nézzük (szándékot és hozzáértést egyelőre nem), akkor az alábbi irányvonalak mentén érdemes befektetéseinkkel foglalkoznunk: •

Havi 2 óra: más intézze a befektetéseket napi szinten lehet vagyonkezelő, befektetési alap, tanácsadó. Nekünk marad a szempontok részletes kifejtése, és az eredmények rendszeres átvizsgálása, például ebben a havi két órában.

•

Heti 1 óra: nagyrészt más intézze napi szinten a befektetéseinket, vagy befektetési alapokba fektessünk, esetleg alacsony kockázatú (a drawdown 10% alatt) befektetések önállóan is megvalósulhatnak.

•

Heti 2-‐3 óra: esetleg hosszú távú részvénybefektetések is szóba jöhetnek, de főleg alacsony kockázatú vagy más által intézett befektetéseket válasszunk.

•

Heti 4-‐5 óra: középtávú részvényspekuláció, esetleg nyersanyag ügyletek is szóba jöhetnek.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

83


•


Napi minimum 2 óra: a fentieken túl enyhe arányban és kis tőkeáttétel mellett napon belüli kereskedés (daytrade), magasabb részvénykitettséget vállalhatunk, és rövid távú, pár napos ügyletek (swing trade) lehetősége is fennállhat.

•

Napi minimum 4-‐5 óra: az eddig felsoroltakon felül komoly daytrade, és egyéb rövid távú spekulációs tevékenység, bankközi devizaügyletek (forex), illetőleg bármilyen időtávon akár már professzionális szintű, hivatásszerű működés is szóba kerülhet.

Természetesen mindez csak általános iránymutatás, a felsorolást valamelyest módosíthatja az, hogy az egyes eszközöket ki milyen formában használja fel. Továbbá az, hogy valakinek van adott mennyiségű ideje, nem jelenti azt, hogy köteles ezekre felhasználni, hiszen -‐ ahogy említettem -‐ a szándék is nagyon fontos. A lista elején a másra bízott vagyonkezelésről is szó van. Hogy a napi szinten más által intézett befektetések milyenek, és mire érdemes odafigyelni, a „Ha másra bízod…” fejezet szól. A meglévő befektetési tapasztalat alapján az alábbiak szolgálhatnak iránymutatásul: •

0 év: kizárólag segítséggel, más által intézett befektetések.

•

fél évig: kizárólag állampapír, kizárólag segítséggel, esetleg pénzpiaci alap.

•

1 éven belül: kizárólag segítséggel, már vegyes alapok is.

•

1-‐2 év közötti: enyhe mértékben részvényalapok is.

•

2-‐3 év közötti: enyhe mértékben már egyedi részvények is.

•

3-‐5 év közötti: származtatott és saját részvénybefektetések, nyersanyag piaci befektetések enyhe mértékben, lényegi segítségre már nincs szükség.

•

5-‐10 év közötti: a fentieken túl devizaügyletek, magas tőkeáttétel.

•

10 év felett: segítség nélkül is bármi.

A tapasztalat itt gyakorlati figyelést is jelenthet, bár a konkrét befektetés megléte minimális mértékben egyfajta tanulópénzként is szolgál. Amennyiben egy befektetési formával előszrör foglalkozunk, akkor ennek nagysága a teljes vagyonunk maximum ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

84



10%-‐a legyen. Itt is igaz az, hogy embere és a tapasztalat minősége válogatja, hogy ki milyen gyorsan válik elég éretté egy-‐egy befektetés megvalósítására, de a felsorolás nagyjából lefedi a realitás adta lehetőségeket. Kiegészítő tanács, hogy az elméleti tudást előbb sajátítsuk el, majd kockázatmentes vagy alacsony kockázatú befektetéseknél fél év, kockázatosaknál minimum 1 év aktív figyelés is történjen mielőtt végleg a tettek mezejére lépünk. Szintén fontos, hogy a tapasztalatok értelmes feldolgozása és hasznosítása kiemelt jelentőséggel bírjon a számunkra. Ha nem tanulunk a velünk történt negatív vagy pozitív eseményekből, akkor az nem valódi tapasztalatszerzés, ezért minden velünk történt eseményt utólag is értékeljünk ki. Az elméleti tudáshoz pedig a könyv végén találsz szakirodalom ajánláshoz tartozó linket, egyéb hivatkozásokat, illetve akár konkrét képzésekhez történő tanácsokat is. Továbbá tegyük fel magunknak az alábbi kérdést, és őszintén válaszoljuk meg: tudunk-‐e megfontolt döntést hozni? Aki ember, az téved, és ez gyakran a nem megfontolt döntésből fakad. Ha az érzelmeink vezérelnek, kapkodunk, pánikban vagyunk, időnyomás és stressz alatt vagyunk stb. Ez előfordul, hol gyakrabban, hol ritkán, de alapvetően megvan bennünk az a képesség, hogy megfontoljuk döntéseinket, mérlegeljük az előnyöket, hátrányokat, kockázatokat. A tapasztalatom az, hogy az emberek kb. 15%-‐a „zsigeri szinten” nem képes erre. A döntés meghozatala előtt és során elhatároznak valamit, amit később nem képesek tartani, ellentmondásba keverednek korábbi önmagukkal, és a felelősséget szinte megdöbbentő következetességgel le is söprik magukról. Ezek azok az emberek, akik ha bár tudják magukról, hogy értelmetlen, de eljárnak a kaszinóba, és addig játszanak, amíg nem veszítenek. Ráadásul ezt a személyiségtípust nagyon nehéz felismerni, főleg ha történetesen mi magunk is ide tartozunk. Ha valaki, aki ebbe a 15%-‐ba tartozik, és ezt fel is ismeri önmagáról, akkor nagyon bölcsként tekinthet önmagára, és hatalmas lépést tesz az irányba, hogy megmentse a befektetéseit saját magától. Emlékezzünk a szupermarket példára a Befektetések világa című bevezető fejezetben! A problémát nem az jelenti, hogy nehéz megtalálni, hogy milyen lehetőségek vannak, hanem sok tekintetben éppen az ellenkezője. A választási lehetőségek tárháza rendkívül széles, ezért az időnk nagy részét a válogatással fogjuk tölteni, és ehhez van szükség a ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

85



tapasztalatra. Van, aki nem tudja megállni, hogy ne a legegészségtelenebb csokit vegye le a polcról. A többség idővel megtanulja, hogy mi az, ami ízlik is neki, de nem rombolja az egészséget, sőt jót tesz neki.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

86



Mit tegyünk a szempontok alapján? Hogyan lehet mindegyik szempont alapján az egyes, általunk meghatározott határokon belül lévő (tehát számunkra elfogadható) befektetési lehetőségeket egyben összehasonlítani? Miként lehet megállapítani akár intuitív módon is -‐ hogy a potenciális célpont nekünk való-‐e? •

Nézzük meg a befektetés értékének időbeli grafikonját! A vizuális ábrázolás a döntéstámogatás egyik legjobb segédeszköze. Egész egyszerűen csak nézzük meg a historikus grafikont, és egyszerűen tudatosítsuk magunkban, hogy a rajta lévő ingadozások, illetve az emelkedés hosszú távú üteme elfogadható-‐e számunkra. Ha rossz érzések kerítenek hatalmába, inkább nézzünk új lehetőség után, amelyből van elég bőven. Ahogy később látni fogjuk, természetesen nem lehet a legtöbb befektetésnél biztosra venni, hogy később is hasonló lesz, de minél szélesebb adatbázist, minél hosszabb időtartamot nézzünk, annál inkább nő ennek a valószínűsége. Vannak olyan befektetések, ahol nincs múltbeli grafikon, de van garantált vagy alacsony kockázatú jövőbeli. Tipikusan ezek közé tartoznak a rövidtávú állampapírok és a bankbetétek. Értelemszerűen ezeknél a jövőbeli felrajzolt, jellemzően egyenes vonalat rajzoljuk fel.

•

Ha összehasonlítunk, akkor azonos indulási összeget feltételezve ábrázoljuk táblázatkezelő

program

segítségével

egymásra

téve

a

grafikonokat,

megválaszolva a kérdést, hogy az időtartam során mennyit értek az adott befektetések. Az esetek többségében látni fogjuk, hogy a nagyobb ingadozású görbék magasabban lesznek a végén. •

Értelmezzük a hozamokat, tegyük őket összehasonlíthatóvá. Ritkán lesz olyan befektetés, ami éppen azonos időpontban indult, ezért az összehasonlításhoz meg kell nézni, hogy éves szinten mennyit hozott, vagy fog hozni. Ne ijedj meg, a legtöbb befektetésnél ezt kötelező meghatározni, például az EBKM vagy az egyéb közzétett hozam által. Más esetben számos eszköz áll rendelkezésünkre, hogy a korábbi hozamokat megvizsgáljuk, ezekhez több linket is adok a könyv végében található listában. Továbbá ne felejtsük el figyelembe venni a költségeket és az adó hatásait, egyenlő elbírálás alapján véve az összehasonlításhoz.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

87


•


Ne felejtsük el minden esetben felmérni a kockázatokat: a várható drawdown-‐t figyelembe véve.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

88



Cél és Eszköz Összefoglalva: •

Minden attól függ, hogy az ESZKÖZ és a CÉL összehangolható-‐e.

•

Ezért kell ismernünk CÉLJAINKAT – minél pontosabban, értékben és időben.

•

Ezért kell ismernünk LEHETŐSÉGEINKET, vagyis a befektetés típusokat, a szempontok alapján elbírálva.

•

A kettő összecseng egymással? Ha igen, végrehajthatjuk befektetési elképzelésünket, tervünket.

Talán most még az egész egy kicsit zavarosnak látszik, esetleg éppen ellenkezőleg: azt gondolod, hogy túl könnyűnek tűnik. A következő oldalakon egy kis bevezetés után sorra vesszük a főbb befektetési lehetőségeket, amelyek a legtöbb ember számára rendelkezésre állnak. Itt részletes példák alapján, a felsorolt szempontok és módszerek segítségével elemezzük ezeket, és ígérem, hogy minden sokkal világosabbá válik.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

89



Pénzügyi alapelvek és számítások Befektetési döntéseinknél három matematikai alapelv is alapvető fontosságú. •

A több pénz jobb, mint a kevesebb pénz ugyanazon időpillanatban. Valószínűleg ezt nem kell tovább magyarázni, hiszen a racionális döntés az, hogy ha választhatunk, hogy ma 1 000 000 Ft-‐ot, vagy 1 200 000 Ft-‐ot kapjunk, az utóbbira voksolunk.

•

A mai azonos mennyiségű pénz jobb, mint a holnapi ugyanakkora mennyiségű pénz. Ezt már kevesebben tudják, és fogadják el. Még ha az infláció alacsony is, minden pillanatban romlik a pénzünk értéke (lásd Hozam fejezet). Másrészt, közgazdasági ismeretek nélkül intuitív módon is belátható, hogy a pénz ha bármennyi ideig is valaki kezében van, akkor azt aktívan forgathatja, befektetheti, konyhanyelven szólva „dolgoztathatja”. Ha csak száraz pénzügyi oldalról nézzük, akkor minden egyes pillanat, amikor a pénzünk a pénztárcánkban vagy a fiókban fekszik, elvesztegetett potenciális pont annak értékének növelésére, sőt: megőrzésére. A mindennapi életben, vagy pláne egy kellemes nyaralás közben ezt nem kell ilyen komolyan venni, de alapelvként, pláne hosszú távon ezt érdemes szem előtt tartani. Vannak olyan, deflációs helyzetek (itt: az infláció ellentéte), amikor ez nem feltétlenül igaz, ezek azonban nagyon ritkák, ezért itt és sehol a könyvben nem foglalkozunk ezekkel.

•

A biztos pénz jobb, mint ugyanakkora mennyiségű bizonytalan pénz. Ha van két befektetés, ami azonos időtávra ugyanakkora hozamot jelez előre, más paraméterekben is hasonló, de az első (igazolt és alátámasztott módon) ezt biztosra ígéri, a másik nem, akkor az első a jó választás.

Mindhárom állításnál feltételezzük, hogy a többi tényező változatlan. Igen, ez elméletben egészen triviálisnak tűnik, mégis a gyakorlatban százszámra láttam, hogy mégsem vették figyelembe ezeket. Nézzünk meg a fenti három alapelvre egy-‐egy példát. Melyik befektetést választanánk? A „Haszon Bank” 7%-‐ot ígér egy évre, vagy a „Sunyi Bank” 3%-‐ot? 1 000 000 Ft befektetésénél az elsőtől 1 070 000 Ft-‐ot, a másodiktól 1 030 ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

90



000 Ft-‐ot kapunk vissza. A különbség az év végén 40 000 Ft lenne, ami miatt egyértelmű, hogy a többet kínáló „Haszon Bankban” kamatoztatjuk pénzünket. Ez persze egyértelmű – gondolhatná bárki. Mégis, lustaságból vagy feledékenységből nagyon kevesen vesznek figyelembe még ennyire egyszerű eltéréseket is. Melyik ügyletet választanánk? Józsefnek, aki éppen építkezik, kölcsönadunk 1 000 000 Ft-‐ot, amit egy év múlva ad meg, vagy Bélának, aki éppen megházasodik és fél év múlva adná vissza 1 000 000 Ft-‐unkat? Amennyiben mindkét ismerősünk ugyanolyan fontos számunkra emberileg, akkor érdemes az utóbbit választani, hiszen ő hamarabb adja meg az ugyanolyan mennyiségű pénzt, amit aztán még be is fektethetünk. Ha a fenti „Haszon Bank” betétjébe tesszük tőkénket, akkor az év végén 1 035 000 Ft-‐ot kapunk vissza, míg ismerősünktől csak 1 000 000 Ft járna nekünk, ezért (szigorúan közgazdasági szempontból) ez a jobb megoldás. Melyik befektetést választanánk? A „Haszon Bank” 7%-‐os kamatot ígér egy évre, míg az „Ügyes Brókerház” elemzői szerint a részvénypiac az elkövetkezendő egy év során 7%-‐ kal lesz magasabban, mint most. A szakértők azonban felhívják a figyelmet arra, hogy a részvénypiacon semmi sem garantált, a végső eredmény lehet 7% feletti vagy alatti is, de ez a legvalószínűbb hozam. Ilyenkor természetesen érdemes a „Haszon Bank” ajánlatát elfogadni, hiszen a két hozam azonos, a bankbetét azonban jóval kisebb kockázattal jár. Ezek csak az alapelvek. A legtöbb eset természetesen ennél sokkal összetettebb. Például: mi a helyzet akkor, ha az említett legvalószínűbb hozam magasabb, mint a kockázatmentesnek tekintett hozam? Erről is szólnak a most következő fejezetek.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

91



Pénzügyi és reálbefektetések A reálbefektetés alatt rendszerint a kézzel megfogható, fizikailag érinthető eszközöket értjük, de rövid magyarázat után látni fogjuk, hogy ez a meghatározás nem tökéletes, és félreértésekre adhat okot. A hivatalos definíció szerint pénzügyi befektetésnek az számít, ami egy másik cég, személy vagy intézmény mérlegében forrásként jelenik meg. Ám ez sem igaz, ha befektetésnek tekintjük a származtatott ügyleteket. Más szóval kölcsönadjuk, vagy valamilyen jogért (például tulajdonosi) cserébe átadunk egy bizonyos pénzösszeget. Tehát pénzügyi befektetések esetén pénzünk átmenetileg máshoz kerül, más használja fel. Ezt teheti úgy, hogy lényegében kölcsönt vesz fel tőlünk, de megtörténhet az is, hogy részesedést szerzünk valamiben. Való igaz, hogy a részesedést később eladhatjuk, vagy egy másik tulajdonostól vehetjük meg, de a befektetésre ez esetben is mint részesedésre tekintünk, és nyereségünk jórészt a vállalat teljesítményétől függ majd. Szintén pénzügyi befektetésnek minősül minden, ami ezeknek az eszközöknek az árfolyamától függ, későbbi kötelezettséget vagy jogot jelent ezekkel szemben, mindezeket származtatott termékeknek hívjuk. Ezek nemcsak kölcsönökre vagy részesedésekre, hanem árupiaci termékekre, devizákra, szinte bármire vonatkozhatnak. Ne aggódj, mindre fogsz példát látni a most következő fejezetekben. Összefoglalva egy mondatban: a pénzügyi befektetésekre a legegyszerűbben úgy tekinthetünk, mint valamely pénzintézetnél, befektetési szolgáltatónál vezetett számlán elhelyezett eszközre. A pénzügyi befektetések mobilitása általában sokkal jobb, mint a reálbefektetéseké. A pénzügyi befektetések jellemzően homogének, azaz egy részvény, kötvény nagyon ritkán egyedi, és egy adott értékpapír, például egy MOL részvény ugyanolyan, mint másik tízmillió társa. Amikor elkéred valakinek az autóját, például egy BMW-‐t, akkor az illető nem örülne neki, ha egy Suzuki Swift-‐et adnál neki vissza, de még az is zavarná, amennyiben egy ugyanolyan BMW-‐t kapna vissza, csak éppen nem az övét. Ha viszont kölcsönkérsz valakitől egy MOL részvényt, amit fél év múlva kell visszaadnod, akkor mindegy „melyiket” adod vissza, sőt még a kérdés is értelmetlenné válik. Éppen a ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

92



reálbefektetések teljes egyedisége az, ami miatt részletesen nem írok ezekről ebben a könyvben. Természetesen a pénzügyi befektetések között is nagyon sok típus és fajta van, de ezeket könnyebben lehet kategorizálni, általános jellemzőket és tudnivalókat leírni, és kezelésükhöz irányelveket adni. A legfontosabb példák a reál és pénzügyi befektetésekre, ezeket fogom részletesebben bemutatni és elemezni a következőkben. Reál: •

Ingatlan

•

Kisvállalkozás

•

Egyéb eszközök

Pénzügyi: •

Bankbetét

•

Kötvény o

Állampapír

•

Részvény

•

Befektetési alap o

ETF

•

Életbiztosítások

•

Nyersanyag, árupiac

•

Devizapiac

A befektetések leírását egy rövid bemutatással kezdem, majd a fontos ismérvek, tanácsok kifejtése után a befektetési szempontok alapján is értékelem ezeket. Fontos tudni, hogy ezek rendszerint részletes kutatások, historikus adatsorok alapján lettek meghatározva. Ám még ez sem jelenthet garanciát arra nézve, hogy a jövőben is hasonló számokat fogunk látni az egyes eszközkategóriák esetében. Egyes esetekben – azok viszonylagos újdonsága miatt -‐ nem feltétlenül áll rendelkezésre objektív adat, így szándékosan szubjektív elbírálást is kellett alkalmaznom. Ez az oka annak, hogy megjelölök egy sávot, amelyen belül található a fejlett piacgazdaságokban jellemző historikus adat. Ez nem feltétlenül a sáv közepét jelzi, akár a szélén is lehet, és ez esetben ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

93



nyilván az eddigi historikus adatokhoz képest más módosító faktorok miatt optimista vagy pesszimista álláspontot képviselek a jövővel kapcsolatban, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy később visszatekintve indokoltnak lesz majd tekinthető. Általánosságban a könyvtől függetlenül is javaslom az óvatosságot a múltbeli adatok egyértelmű jövőbe történő átültetése kapcsán. Sok esetben a megbízhatónak ítélt források és statisztikai adatok is kisebb-‐nagyobb, de helyenként akár súlyos tévedéseket tartalmaznak. Tipikus példát jelent erre az, amikor részvénybefektetés esetén sokan kizárólag azzal kalkulálnak, hogy egy részvényindex mit ért el. Ez néha jó iránymutató, de egy index sem mindig tökéletes reprezentálója az adott kategória részvénypiaci teljesítménye esetén sem, hiszen az abban szereplő papírokat, és azok súlyát időnként változtatják. Így ez is aktívan kezelt portfólióvá válik, és a döntésekre hivatott bizottság tendenciózusan az erősödő részvényeket teszi be, miközben a gyengéket veszi ki, ezáltal enyhén javítva azok teljesítményét, és ezzel az index közepes mértékben jobb lesz, mint a teljes részvénypiac maga. A világ egyik legszélesebb körben követett, és egyben legrégebbi tőzsdeindexe a Dow Jones Ipari Átlag (Dow Jones Industrial Average) történelme során 48 alkalommal változott, és ma már egyetlen olyan komponense sincs, amely a kezdeteknél ott volt. A legrégebbi vállalat az index tagjai között a General Electric, most már több mint 100 éve, de a nagy többség a kilencvenes évektől kezdve került bele a mai felállásba. Az index 126 éves történelmes során125 különböző vállalat lett tag hosszabb-‐rövidebb ideig.1 Mindez azt jelenti, hogy az idő múlásával még a legstabilabbnak hitt referencia pontok is olyannyira átalakulnak, hogy a jövőre nézve már egészen más értelmezést nyernek. Ezért azt javaslom, hogy a mutatókkal legyünk óvatosak, és megfelelően értelmezve interpretáljuk őket, főként a jövőbeni teljesítmények kapcsán. Én is így jártam el.

1

http://www.quasimodos.com/info/dowhistory.html

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

94



Ingatlan A statisztikák azt mutatják, hogy akinek van bármilyen befektetése, legyen szó reál vagy pénzügyi megtakarításról, az a legfontosabbként a saját lakóingatlanát tekinti annak. Ma Magyarországon a lakosság többsége saját ingatlanban él, nagyon gyakran annak az árán,

hogy

évtizedekre

eladósodik.

Ez

tulajdonképpen

nem

más,

mint

ingatlanspekuláció, tőkeáttételre (azaz nem kizárólag saját tőkére) alapozva. Durvábban megfogalmazva: arra történő fogadás, hogy az ingatlan ára gyorsabban nő, mint amekkorák a jellemző kamatlábak. Amennyiben a finanszírozás devizahitellel történik, akkor még devizaspekuláció is, arra történő játszma, hogy a forint erősebb marad, illetve annak kamatlába magasabb, mint a kérdéses devizáé, továbbá arra is, hogy a saját devizája, amiben jövedelme keletkezik, nem fog gyengülni ahhoz a devizához képest, amelyben adóssága van. Ez pedig egy nyitott devizapozíció. Ez önmagában még nem jelent problémát, az elmúlt évtizedekben nemcsak hazánkban, hanem a világ legtöbb országában, a 2008-‐ban kicsúcsosodó pénzügyi válságig ez egy sikeresen felépített spekuláció volt, és valószínűleg sokáig elő fog fordúlni újra és újra. Aki devizahitelt vett fel, annak ez rendkívüli nyereséget hozott 2006-‐ig, és a mai napig is sokkal jobban járt, mint egy (államilag nem támogatott) forinthitellel. Aki az előbbit nem tudja tovább fizetni, az az utóbbit sem tudta volna, sőt hamarabb kellett volna lemondania a lakásáról. Sokan nem figyeltek például oda, hogy a legtöbb esetben a hitel kamatlába nem a futamidő végéig szól, hanem meghatározott kamatperiódusa van, ami lehet tipikusan 1, vagy 5 év, de utána komoly emelkedés is történhet. A törlesztő részlet szinte minden esetben változhat, különösen igaz ez devizahitel esetén. Azzal is tisztában lehetünk, hogy a többség számára érthető módon a saját tulajdonú lakás biztonsági kérdés, nyugalmas és állandó otthont szeretnének teremteni maguknak, ami alapvető igény. Az viszont nem mindegy, hogy ezt milyen áron érjük el, és nem kergetünk-‐e illúziókat magunk előtt. A probléma az, hogy a legtöbben nem ismerik fel, hogy amit tesznek az spekuláció, fokozott kockázatokkal jár, és nem egy biztos konstrukció, amit hisznek róla. Amikor pedig kicsúszik a talaj a lábuk alól, akár az ingatlanpiac összeomlása, akár a kamatlábak megugrása, esetleg a hitel alapjául szolgáló deviza felerősödése miatt (ezek mind olyan ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

95



események, amelyek megtörténhetnek, bárhol és bármikor), akkor a spekuláció sikertelenül végződik. Kisebb-‐nagyobb mértékben ez mindenkivel megtörtént már, és a jövőben is előfordulhat, ezért mindig tudatosítsuk magunkban a kockázatokat és azt, hogy amit végzünk, nem más, mint spekuláció. Még akkor is, ha ingatlanról van szó, és még akkor is, ha a saját otthonunkról. Vizsgáljuk meg általánosságban, hogy mire számíthatunk az ingatlanbefektetésektől. Tekintve ezek reálbefektetés mivoltát, itt külön is hangsúlyozom, hogy nagyon sok függ az adott ingatlan egyedi jellemzőitől, így amit itt láthatsz, csak a nagy átlagra vonatkoznak. •

Hozamszint hosszútávon: 7-‐10%.

A hosszú távú tapasztalat a fejlett piacgazdaságokban nagyjából ezen értékeket mutatja, és hasonló számokat hozott fel számos kutatás az Egyesült Államokban, ráadásul még a 2008-‐as válság előtt.2 Számos olyan példa van a világban, amely ennél sokkal borúsabb képet fest, ilyet fogok említeni a típuscsapdák között. A magyar ingatlanok esetén nagyon jó és nagyon rossz időszakok követték egymást, és az elmúlt 13 évben 10,6%-‐os éves átlagos növekedés volt megfigyelhető az árakban, de az alacsonyabb inflációjú országokkal való összehasonlításra alkalmasabb reálhozam mindössze 4,13% volt.3 A hozamhoz hozzájárul mind az ingatlan értéknövekedése, mind a bérleti bevétel. Saját ingatlan esetén értelemszerűen erről nem lehet beszélni, így a saját lakás mindenáron történő megvásárlása emiatt eleve hátrányból indul és kevéssé jó befektetés még akkor is, ha saját ingatlan híján albérletbe kényszerül az ember. A hozamot csökkentő tényezők a felújítási és fenntartási költségek, amelyekkel sokan nem számolnak, pedig minden ingatlan esetén előbb-‐utóbb számolni kell velük. •

Drawdown: 20-‐30%.

Az ingatlanok „mindig biztos befektetés” tévhitéről még lesz szó, ám addig is szerepeljenek itt adatok, amelyek jelzik, hogy az ingatlan bizony kockázatos befektetés, sokkal inkább, mint a kötvény, de azért valamivel kevésbé, mint a részvény. Az ingatlanpiacon ritkák a kilengések (nehezebben is mérhető), és ritkák a visszaesések, 2 3

http://www.thickenmywallet.com/blog/wp/2008/03/25/what-‐is-‐the-‐true-‐rate-‐of-‐return-‐on-‐real-‐estate/ http://www.fhbindex.com

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

96



olyankor viszont rendszerint nagyot szólnak. Mivel az ingatlan vásárlása, fejlesztése és eladása több hónapos vagy éves folyamat, ezért a fellendülés, a visszaesés, és a reakciók a piaci folyamatokra is általában jóval lassabbak, mint a pénzügyi piacokon, de ettől függetlenül még léteznek. A tipikus drawdown igen kicsi, jellemzően 5-‐10%, de egy-‐két évtizedenként előfordul egy 20-‐30%-‐os visszaesés, és ez évekig is eltart. A hazai lakóingatlan piac jelenleg 15%-‐os drawdown-‐ban van, és ha meg is fordul a tendencia, akkor is a 3 éve tartó időszak az új csúcs eléréséig még valószínűleg legalább 3 évig tart, ezzel minimum 6 éves time off peak-‐et előidézve4. A kilencvenes évek végén, és a kétezres évek elején sokkal nehezebb volt elmagyarázni az embereknek, hogy az ingatlanárak nem emelkednek mindig. Azóta már itthon is megtapasztalhattunk egyes részpiacokon kisebb, másutt komolyabb visszarendeződést, majd hosszú évekig tartó stagnálást. Azt, hogy az ingatlanbefektetésben komoly kockázatok vannak, jól bizonyítja, hogy mik történtek 2007 és 2008 folyamán az Egyesült Államokban és számos európai ingatlanpiacon, ahol több tíz százalékos visszaesések igen gyakoriak voltak. Ennél sokkal lesújtóbb esetek is előfordulnak. Japánban a kilencvenes évek elejétől jószerével a mai napig tartó hatalmas lejtmenet vette kezdetét, és az ingatlanárak felükkel, kétharmadukkal értékelődtek le. Nagy része ennek pár év alatt lezajlott, de ezt további 10 év további lassú erodálódás követte. 5 •

Javasolt időtáv: minimum 5 év, de inkább 10 év felett.

Elsősorban a magas kockázat, a hosszú drawdown (lásd az előző bekezdést) és a körülményes mobilizálhatóság miatt. A javasolt 10 év az az időtartam, ahol már balszerencsés időzítés esetén is megfelelő, vagy elfogadható hozamot realizálunk, és a temérdek költség (lásd a következő bekezdés) marginális súlyt jelent a nyereséghez képest. •

Mobilitás: rendkívül alacsony.

Az ingatlanbefektetés legnagyobb hátránya a mobilitás elképesztően alacsony mivolta. Egy ingatlant szinte minden pénzügyi befektetésnél nehezebb eladni. Oka a nagy érték, a 4

http://www.fhbindex.com http://www.doctorhousingbubble.com/japanese-‐asset-‐bubble-‐lessons-‐from-‐the-‐economic-‐asset-‐bubble-‐of-‐ japan-‐the-‐heisei-‐boom-‐what-‐parallels-‐exist-‐between-‐the-‐japanese-‐asset-‐bubble-‐and-‐our-‐current-‐financial-‐ environment/ 5

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

97



járulékos költségek (például illeték, hirdetés, ügynöki jutalék, ügyvédi munkadíj), de legfőképpen az, hogy az ingatlan a legtöbb pénzügyi befektetéssel szemben nem homogén termék. Így elsősorban azért nehezebb rá vevőt találni, mert minden egyes ingatlan egyedi. Amíg egy adott sorozatú állampapír (de még a különböző sorozatok is nagyon hasonlóak), vagy egy MOL részvény több millió papírból is állhat, és ezek tetszés szerint felcserélhetőek egymással, addig az ingatlannál ez elképzelhetetlen. Gondoljunk egy lakáscserére, még ha sikerülne is ugyanakkora árért elcserélni őket megegyezés útján, akkor is a járulékos költségek (rezsi, adók, stb.) nem egyeznének meg pontosan. Viszont emlékeztetve a korábbi példánkra: egy MOL részvény és egy másik MOL részvény pontosan ugyanannyiba kerül egy adott pillanatban, és később ugyanakkora osztalékot fizet, egy reálbefektetés esetén ez elképzelhetetlen. A homogenitás hiánya miatt egyéb hátrányokkal is szembesülnünk kell. Amíg a legtöbb pénzügyi befektetés esetén lehet árfolyamesésre játszani vagy az esés kockázatát csökkentő ún. fedezeti ügyletet kötni, itt ez nem megoldható (kivéve, ha ingatlan alapú pénzügyi befektetést valósítunk meg, de erről később), így rossz időszakok esetén nincs más lehetőségünk, mint kivárni, ami hosszú évekig is eltarthat. •

Viszonylag magas hozzáértés és idő ráfordítás szükséges. Az ingatlanpiacnak, és az ingatlanok fenntartásának, állagmegóvásának is külön-‐külön szakmai elvárásai vannak, ráadásul a helyi piacok további tudást követelnek meg. Az ingatlanvásárlás és -‐eladás is számos üzleti találkozót, helyszínre utazást jelent, továbbá a bérleti díjak begyűjtése is gyakran nehézkes. Tranzakciós időszakban havi 5-‐15 óra, azon kívül 2-‐3 óra időráfordítás mindenképpen javasolt.

•

Befektetendő pénzösszeg. Ebből a szempontból az ingatlan vásárlás a legnehezebben elérhető befektetés. A legtöbb ingatlankategória a tízmilliós vagy százmilliós szinten kezdődik, függően annak nagyságától, vagy típusától. A címletelés itt nem szerencsés szó, de ez is súlyos gondot okozhat, hiszen egy több tíz-‐ vagy százmilliós befektetés esetén még nagyobb rendelkezésünkre álló összeg esetén is csak pár százalék választhat el a tranzakció létrejöttétől (pl.: 47 millió forintunk van, de a vevő nem enged az 50 milliós árból), vagy éppen ellenkezőleg: túl sok pénzünk marad utána is (80 milliót szerettünk volna befektetni, de két 50 milliós házat is találtunk).

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

98



Ingatlanalapokkal már kisebb összeggel elérhetőek többmilliárdos ingatlanok, ilyenkor csak részesedünk annak a nyereségéből, de ennek természetesen költségei is vannak (minderről részletesen a befektetési alapok fejezetben). •

Folyamatos pénzkivonás vagy vagyonnövelés: Amennyiben az ingatlant sikeresen kiadtuk, akkor a rendszeres bérleti díjak miatt ezen szempontból kifejezetten jó befektetés. Ennek ellenére a várható bevétel 80%-‐ánál többre semmiképpen ne számítsunk az előzetes tervekben, költségek és esetleges üresedés miatt.

Összességében azt javaslom, hogy az ingatlan befektetést csak komoly, százmilliós vagyon mellett valósítsunk meg, csak nagyon hosszú távra, és maximum a teljes pénzügyi vagyon 15%-‐ig. Ezt a számot csak abban az esetben lépjük át, ha az adott régió, terület legalább 10 éves tapasztalattal rendelkező szakértői vagyunk, és emellett értünk általánosságban is az ingatlanokkal kapcsolatos egyéb üzleti tényezőkhöz.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

99



Vállalkozás Vállalkozás alatt itt azt érthetjük, amikor egy kis, esetleges középes méretű vállalat, a tulajdonos aktív közreműködésével, maximum 20 fővel működik. A nagyvállalkozásban való befektetés, amely nem nyílt társaság (lásd később a Részvény fejezetet), csak keveseknek adatik meg, így erre most külön nem térek ki. Ma Magyarországon a valódi (nem kényszer-‐) vállalkozók megtakarításaik jelentős részét visszaforgatják a vállalkozásukba, még akkor is ha arra egyébként nem lenne szükség. Ezt legjobban az adott vállalkozás hivatalos vagy kevésbé hivatalos mérlegének eszköz oldalán, azon belül is jellemzően a pénzeszközök, de még inkább a készletek között lelhető fel. •

Hozamszint hosszútávon: 25% (ha saját munkaerőnket is beletesszük és KKV, ha nem: 15-‐20%), de erősen ingadozik, lényegében +-‐100% között.

A kockázati tőkések, vagy üzleti angyalok gyakran 20%, vagy afeletti hozamot várnak el a vállakozásoktól, de a cégek mintegy háromnegyede ezt végül nem teljesíti, sőt... •

Drawdown: 50-‐70%!

Tévhit, hogy a vállalkozás biztos üzlet, mert a jó munkát „csak magad tudod elvégezni”. Természetesen sokan meggazdagodnak közülük, de ők a próbálkozók pár tized százalékát alkotják. A drawdown itt persze nehezen mérhető, hiszen nemhogy naponta, hetente vagy havonta, de a legtöbb KKV esetén soha nincs adat az aktuális értékről (nem is könnyű felmérni), ezért a fenti értékek becslésnek tekinthetőek. A becslésnél elfogadható piacgazdasági körülményeket és legalább három párhuzamosan futó vállalkozást vettem alapul, hiszen egy vállalkozásnál a maximális drawdown 100% is lehet. Egyébként később ugyanilyen eljárást alkalmazok szinte minden befektetésnél, nem egy-‐egy adott befektetést, hanem a befektetés típusának egy-‐egy kosarát veszem figyelembe. •

Javasolt időtáv: Minimum 5 év, de inkább 7 év felett

Az időtávot nemcsak egy-‐egy vállalkozás felfuttatása növeli meg, hanem a kiszállás nehézségei is: ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

100


•


Mobilitás: a létező legalacsonyabb

A mobilitás még az ingatlan eseténél is jóval előnytelenebb. A legtöbb vállalkozás eszközeinek értéke viszonylag alacsony, irodabútorokat nemigen lehet eladni, elsősorban a tulajdonos szellemi termékében van az értéke, amit csak saját maga „árúba bocsátásával”, vagyis munkavállalásával tudna „eladni”, akkor pedig az egész vállalkozás, mint befektetés megközelítés értelmét veszti. Az újrabefektetés nehézkes, egyike azon kevés befektetési formáknak, ahol nem vagy nem feltétlenül tudsz annyit befektetni, amennyit akarsz. Természetesen minden máshoz képest többszörös időbefektetést és hozzáértést kíván meg. Amennyiben ez a hozzáértés és az időbefektetés megvan, akkor jelentős kockázatok és időtáv árán a legsikeresebb befektetés lehet. Azonban itt már olyan szintű személyes elkötelezettségről van szó, ami nem tekinthető divatos szóval élve „passzív jövedelemnek”. Ha kiszállsz, vagy sokat pihensz, akkor nem lesz bevétel, ami minden más befektetés esetén nem igaz. •

Adózás. Első pillantásra a tulajdonos számára is az egyik legrosszabb forma, társasági adó különadóval, és osztalékadó (ami nem azonos mértékű a tőzsdei részvényekére vonatkozó osztalékadó mértékével).

Azonban például egy részvény esetén a piac az értéket a várható nettó nyereség alapján kalkulálja, tehát ott már a társasági adótól mentes profit számít, így konzekvens módon itt is ezt kell alkalmazni, tehát a befektetésen elért nettó nyereség után már csak az osztalékadót kell kalkulálni. Ennek mértéke jelenleg 25%. Igaz ugyan, hogy a tőzsdei részvények (pontosabban elismert piacokon forgó értékpapírok) osztaléka után az adó mértéke csak 10%, de azt is tudjuk, hogy részvények esetén a nyereség sokkal inkább árfolyamnyereségből adódik, aminek adókulcsa 20%. Így a saját vállalkozás adózási szempontból elszenvedett hátránya rendszeres jövedelem esetén (ahol TBSZ nem lehet ellenpélda) viszonylag alacsony. Folyamatos pénzkivonásra a vállalkozás, mint befektetés ugyanakkor nem optimális, mert nem tervezhető, csak abban az esetben ajánlott, ha a rendszeres pénzkivonási igény és a befektetés nagysága, illetve a vállalkozás pénzforgalma, likvid pénzállománya között nagy különbség van. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

101


•


Befektetendő pénzösszeg: erősen változó, de ha kis egy vagy néhány személyes vállalkozásokat nézünk, akkor is a legnagyobb befektetést igényli az ingatlan után.

Még egyéb reálbefektetések is léteznek, itt azonban csak a két fő példát hoztam fel, mert a könyv elsősorban a pénzügyi befektetésekről szól.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

102



Bankszámla Áttérve a pénzügyi befektetésekre, a valódi megtakarítások előtt érdemes kitérni egy olyan lehetőségre, amellyel sokan tekintenek, akár tudatosan, akár tudat alatt, mint eszközre a portfóliójukban. A magyar lakosság elképesztő összegeket tart bankszámlákon, részben céges, részben lakossági folyószámlákon, gyakran kifejezetten befektetési céllal. Ha a bankszámlán tartod a pénzedet, akkor valójában nagyon alacsony kamatláb mellett pénzt adsz kölcsön a hitelintézetnek, amely örömmel vásárol belőle sokkal jobban fizető állampapírokat, vagy kölcsönzi ki magasabb kamatok mellett azt másnak. Természetesen a folyó kiadásokra szükséges valamekkora összeget a bankszámlán tartani. Ez a könyv nem a cash-‐flow kiegyensúlyozásáról szól, ezért itt csak általános megközelítést, és nem részletes javaslatot adok a folyószámlán parkoltatott pénz nagyságát illetően, ezt mindenkinek magának kell kialakítania. Mivel a bank rengeteg pénzt keres a mi pénzünkön, cserébe legalább annyit nyújt, hogy a pénzünkhöz azonnali hozzáférést biztosít. Havonta több millióan tartják pénzüket bankszámlán és kapják fizetésüket ide. Ezt a pénzt a bank nyilvántartja az egyedi számlákon, de a háttérben ezt egységesen kezeli. Statisztikákból és tapasztalatból tudják, hogy nagyjából mekkora összeget vesznek fel a számlákról, és némi tartalékkal megfejelve, annyit tartanak szabadon, amennyit feltétlenül szükséges, és a többit tovább kölcsönzik, jellemzően más bankoknak (akár bonyolult konstrukciókon keresztül, erre most részletesen nem térek ki), akár a Magyar Nemzeti Banknak, akár az államnak, de még a gazdaság szereplőinek is. A bankszámlát tehát csak likviditási céllal javasolt használni, mint befektetést. Ez a teljes megtakarításaink jellemzően 5%-‐át jelenti, de havi kiadásoktól erősen függ. Érdemes ugyanis havi rendszeres és kötelező kiadásaink (rezsi, utazási költségek, élelmiszer stb.) legalább felét folyószámlán tartani. Ha egyáltalán nincs más mobilisnek tekinthető befektetésünk, akkor érdemes legalább 3 havi összeget bankszámlán tartani. Ahogy feljebb is említettem, a részletektől sok függ, a várható és rendszeres kiadások alapján neked kell meghatározni az optimális mennyiséget. Viszont -‐ mint később látni fogjuk – vannak olyan befektetések, amelyek nagyfokú mobilitást biztosítanak, mégsem olyan

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

103



alacsony hozammal járnak együtt, mint egy egyszerű bankszámla. Sőt, gyakran még nagyobb biztonságot is nyújtanak. A bankszámla egyetlen előnye (a kényelmen felül, ami nem befektetési, hanem életviteli szempont) a mobilitás lehető legmagasabb foka. Bankkártyával, amely ma már a legtöbb folyószámla elengedhetetlen kelléke, gyakorlatilag bárhol lehet fizetni, de ahol még nem ott is csak a szó szerint értendő készpénz helyettesíti. Mivel jelen könyv a befektetésekről szól, ezért a bankszámlák egyéb praktikus jelentőségéről (pl. biztonság, fizetési módok, bankkártya, költségek) a PSZÁF tájékoztatójához érdemes fordulni. 6

6

http://www.pszaf.hu/fogyasztoknak/bankszamlak

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

104



Bankbetétek A bankbetét tulajdonképpen nem más, mint egy kölcsön, amit a banknak adunk. Cserébe kamatot kapunk (emlékezz: adott mennyiségű mai pénz többet ér, mint egy ugyanakkora pénz egy későbbi időpontban), a kamat pedig elsősorban piaci viszonyoktól és főként indirekt szabályozók által nagyjából behatárolt mértékű. Miért adjak inkább kölcsön a banknak, mint egy ismerősömnek? •

Kézenfekvőbb. Egy bank éppen a pénzek adásvételére rendezkedett be, ebben folyamatos és gördülékeny az üzletmenete, egy ismerősünknél ez rutin híján számos rejtett buktatót és egyedi problémát rejthet.

•

Gyorsabb. A felesleges egyeztetések helyett azonnal ismerjük a feltételeket, és a közelben lévő fiókban el is helyezhetjük pénzünket.

•

Egyszerűbb. Ha egy ismerősömnek adok kölcsön, akkor meg kell találnom, hogy kinek van szüksége pénzre. Nem biztos, hogy ugyannyi ideig tudok neki adni, mint amennyi időre neki szüksége van. Vagy éppen ellenkezőleg: nekem hosszú ideig "felesleges" a pénzem, míg neki csak rövid ideig van rá szüksége. Meg kellene állapodni a kamatban, de ez ismerősök esetén általában szemben áll a közvélekedés által elfogadott etikai szabállyal. Le kellene bonyolítani az átadást, átvételt, de ez idővel és költségekkel jár, nem is beszélve a megegyezés feltételeinek megvitatásáról. A bankbetét esetén viszont közel korlátlanul mi határozhatjuk meg a befektetés nagyságát, annak futamidejét, és egy bankfiókban bármikor lebonyolíthatjuk a tranzakciót, tekintve, hogy ez egy rutineljárás szinte minden bankfiókban. Ráadásul azért sem kell szégyenkeznünk, ha kamatot várunk el pénzünk használatáért.

•

Biztonságosabb. Bár sokak számára meglepő lehet, de a kölcsönadott összeg szempontjából sokkal biztonságosabb, ha a másik oldalon nem egy ismerősünk, hanem egy bank áll.

Mégis milyen kamatra számíthatunk a bankbetéttől? A kamat elsősorban nem elhatározás, nem üzletpolitika (csak egy bizonyos sávon belül) és nem technológia kérdése. Ha például egy félvezetőgyártó cég feltalál egy új technológiát, amivel gyorsabb ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

105



chip-‐eket lehet előállítani, ráadásul kisebb költséggel, akkor biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan gyorsabb számítógépeink lesznek, ráadásul olcsóbban. Tulajdonképpen ez zajlik a személyi számítógépek megjelenése óta. A pénzügyek világában nincs ilyen folyamat, pláne a bankbetéteknél. Ennek fő oka az, hogy direkt módon nem a piac szabályozza teljes mértékben az általános hozamszintet. Egész könyveket lehet megtölteni azzal, hogy ez a folyamat miként fest. Itt most elegendő annyit tudnunk, hogy a központi bank a gazdaságban lévő pénzmennyiségének a szabályozását többek között a kamatlábak befolyásolásán keresztül végzi, magyarul azok nagyságára igen komoly hatása van. Ha az adott ország állami tulajdonú, de elvileg független központi bankja (itthon a Magyar Nemzeti Bank) 5%-‐os jellemző kamatszintet határoz meg, akkor a kereskedelmi bankok rendszerint hasonló kamatláb mellett tudnak kölcsönadni pénzt neki. Sőt, értelemszerűen nagyjából ezen a szinten fognak egymásnak is hitelezni. Amennyiben egy bank úgy dönt, hogy 10%-‐os kamatot fizet a bankbetétekre, akkor 5%-‐ kal többet fizet, mint amennyit egy másik banknak tenné. Ezért minden hitelintézet arra fog törekedni a jegybanki alapkamat közelében, illetve az alatt tartsa a betétek kamatait. Makrogazdasági tényezőktől függően az általános kamatszint lehet magas vagy alacsony is. Persze a folyamat gyakran igen bonyolult, de például ha gyenge a gazdaság teljesítménye, sok a munkanélküli, gyakran csökkenteni igyekeznek a kamatlábakat (persze több elmélet van arra, hogy ez hatásos vagy éppen káros-‐e). Ugyanakkor, ha magas az infláció, arra is próbálnak ügyelni, hogy a kamatszint legalább a pénzromlás üteme ellen megóvjon minket (lásd fent). Miután a reálértéknek jelentősége van, ne higgyünk például az olyan reklámoknak, amelyek Albert Einstein karakterét bitorolva igyekeznek minket meggyőzni, hogy a kamat nem relatív. Nagyon is az, hiszen egy 10%-‐ os inflációjú országban rosszabbul járunk a 6%-‐os kamatozású bankbetétünkkel, mint egy 3%-‐os inflációjú államban a 4%-‐os kamatlábbal. A legfontosabb tehát, hogy figyeljük az általános kamatszintet, az inflációt, és ehhez viszonyítva nézzük meg az egyes ajánlatokat. A bankbetét tipikusan rövid távú befektetés. A bankok többsége néhány hónapos (vállalatok esetén néhány hetes) betéttől kezdve jellemzően maximum egy évig hirdet meg betéti futamidőket.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

106



EBKM: az Egységesített Betéti Kamatláb Mutató7 (EBKM) abban nyújt segítséget, hogy a különböző betéti ajánlatok akár bankon belül, akár különböző hitelintézeti ajánlatok között összehasonlíthatóak legyenek. Ehhez természetesen az kell, hogy az egyes lehetőségeket a speciális tulajdonságaiktól megtisztítsuk, és időben is egy nevezőre hozzuk. Hiába ajánl egy bank 6%-‐ot félévre, egy másik 10%-‐ot egész évre, kiszámíthatjuk, hogy az első jobb ajánlat, ha annak az időtávját, vagyis 6 hónapot nézünk. Természetesen előfordulhat, hogy a 6 hónap leteltével a kamatláb olyan szintre süllyed, hogy ha eleve 1 évre kötjük le a pénzünket jobban jártunk volna, de jelen esetben a két betét összehasonlítása a lényeg változatlan feltételek mellett. Kevésbé látványos, de sokkal gyakorlatiasabb példa az, hogy amíg a bankok 360 nappal számolnak egy évet, az EBKM képlete alapján 365 nappal kell számolni. Az EBKM szintén jó eszköz lehet az összehasonlításra más ajánlatokkal, és az értelmezésre is általában, ha például sávos kamatozásról van szó. A mutató tartalmazza az egyéb betétszámlával kapcsolatos közvetlen költségeket, de semmi mást nem, így a pénzfelvétel esetleges költségtételeit sem. Az esetek többségében tehát az EBKM a legjobb megoldás a betéti kamatlábak összehasonlítására. Óvakodjunk azonban akkor, ha a betét mellett a bank egy másik terméket is összekapcsol, amelyre természetesen már nem vonatkoznak az EBKM szabályai, ám csak azt emelik ki, így az ajánlat megtévesztő lehet, ha nem figyelünk oda. Fix és változó kamatozás: a bankbetét biztonságosnak szánt befektetés, amelyet úgy találtak ki, hogy a befektető pontosan tudja, hogy lejártakor mennyi pénzt fog kapni. Esetenként azonban találkozhatunk olyan ajánlatokkal, amelyek nem fix, a betét teljes futamidejére vonatkozó kamatlábat jelölnek meg, hanem az változik annak folyamán. Mivel a bankbetét nem spekulációs eszköz, és a többség, aki ilyen, kifejezetten biztonságra törekvő befektetést preferál, ritkán viseli el, ha rosszul döntött, ezért a fix kamatozást ajánlom. Az esetek 95%-‐ában egyébként minimális lesz a különbség egy hasonló futamidejű, fix kamatozású lehetőséghez képest.. 7

http://www.pszaf.hu/fogyasztoknak/iranytu_jobbmenu/ebkm

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

107



Újra lekötés, vagy folyamatos lekötés: a folyamatos lekötés lényege, hogy bankunknak megbízást adunk arra, hogy a betétünk futamidejének kifutása után a lekötött összeget ismét lekösse ugyanakkora időtartamra mint az eredeti. Ha 1 000 000 Ft-‐ot helyeztünk el pénzt folyamatos lekötésű bankbetétbe egy hónapra, akkor egy hónap múlva – ha csak időközben másképpen nem rendelkezünk – ismét egy egy hónapos betétbe kerül ugyanekkora összeg. Arra külön figyeljünk oda, hogy ún. „kamattal megnövelt folyamatos lekötést” (vagy ezzel megegyező lényegű, hasonló nevű lekötést) választunk-‐e. Ebben (és csak ebben) az esetben a betétünk lejártakor oly módon újul meg, hogy a megkapott kamat összege is belekerül az újonnan induló betétbe. Ritkán javasolt a folyamatos lekötés, akár kamattal megnövelve, akár anélkül. Ha az adott összeggel folyamatos mobilitásra van szükségünk, akkor egy része készpénzben, folyószámlán legyen, egy része pedig olyan, a lehető legmagasabb likviditást biztosító befektetésben, amelyekről a későbbiekben még hallani fogunk. A hosszabb időre lekötött pénz általában több pénzt hoz, mint az összességében ugyanakkora időszakra lekötött, de az időszakon belül többször meghosszabbított bankbetét. Sőt: ez általános szabály (még ha szélsőséges esetekben nem is feltétlenül igaz). Jelen írás megszületésekor például az egy hónapos állampapír hozam éves szinten 6,02%, míg az egy éves 6,35%. Természetesen, ha havonta újítgatnánk meg ilyen kondíciók mellett egy-‐egy bankbetétet, akkor most nem tudhatjuk, hogy mennyi lesz az éves hozam a végén, mert még nincs arról információnk, hogy az egyes hónapok elején az egyhavi hozam mekkora lesz. Mégis, kicsi a valószínűsége, hogy ezzel megverjük az éves hozamot a folyamatos megújítás által, és sokkal nagyobb az esélye, hogy veszítünk ezzel. Országos Betétbiztosítási Alap (OBA): az OBA feladata, hogy valamely bank csődje esetén a betétesek pénzét, megfelelő feltételek esetén, és egy adott összeghatárig megtérítse. Nagyon fontos, hogy ma Magyarországon minden magánszemély bankbetétjére kiterjed a biztosítás, de ez természetesen az engedély nélkül működőkre ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

108



nem igaz (a külföldi bankok mellett). A biztosítás összege 100 000 EUR8 (forintban fizetve), de nem betétenként, hanem tulajdonosonként, ezért nem jelent megoldást, ha egyazon fizetésképtelen banknál 99-‐99 ezer eurónak megfelelő betétünk van. Az átváltás az MNB hivatalos árfolyamán történik. Az összegben mind a tőke mind a kamat beleszámít, tehát 100 000 eurónak megfelelő forintnál többet egy embernek semmiképpen sem fog fizetni az OBA. Mennyi az esélye, hogy egy bank "bedől"? A hitelintézeteknek sokkal szigorúbb feltételeknek kell megfelelnie, mint egy átlagos vállalkozásnak. Ez érthető is, hiszen a bankok egyrészt a gazdaság számos szereplőjétől pénzt kölcsönöznek, ráadásul egymásnak is rengeteget hiteleznek, így egyetlen bank csődbemenetele is rengeteg más bankot ránthat magával a mélybe, illetve okozhat súlyos veszteségeket számos betétesnek, köztük cégeknek és magánszemélyeknek. Ezek a feltételek jellemzően nemzetközi ajánlásokból érkezve az egyes országokban, így Magyarországon is jogszabály formájában is megjelennek, de jelen könyv keretein belül ennek taglalása felesleges lenne. A lényeg, hogy a bankoknak folyamatosan fent kell tartaniuk egy elvárt tőkemegfelelési szintet. A bank tulajdonosai által biztosított tőkének egy adott százalékot el kell érnie a bankhoz került összes es eszköz (például többek között betétek) arányában, ám ez utóbbit kockázati szempontból is vizsgálni kell. Amennyiben ezt a szintet nem érik el, a bankot, illetve annak tulajdonosait a felügyelő hatóságok felszólítják további saját tőke vagy kölcsön befizetésére, amely csak minden más hitelező és betétes kifizetése után fizethető vissza csőd esetén. A bank tehát erős egyszerűsítéssel csak akkor válik fizetésképtelenné, ha nagyon rövid idő alatt a tulajdonosok által biztosított tőkén felül nem fizetnek ki nekik hiteltörlesztéseket, vagy nagyon gyorsan ezen összegen felül kell kifizetniük betéteket (hasonló eset miatt került nagy bajba 1997-‐ben az akkori Postabank is), de ez utóbbiak fedezetére is tudnak hitelt felvenni. Ha nem tudnak fizetni, akkor még mindig ott van az OBA garanciája. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy tömeges bedőlések esetén, ha nagyon kicsi a valószínűsége is, de előfordulhat, hogy az OBA sem tud kártalanítani. Ebben az esetben nagy az esélye, hogy az állam áll a betétbiztosítási alap mögé. Igaz, a történelem 8

http://www.oba.hu/index.php?m=article&aid=527

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

109



folyamán sokszor láthattuk, hogy még ez sem jelent teljes védelmet a magántulajdon védelmére. Megint csak hangsúlyozom, nincs 100%-‐os biztonság, lásd: a könyv elején a Mindig spekulálsz című írást. •

A bankbetétek által elért hozamok a rendszer már említett működési elveiből fakadóan extrém körülményektől eltekintve a jegybanki alapkamat szintjének közelében, jellemzően 1-‐2%-‐kal az alatt lesznek. Ez ma Magyarországon 5%-‐ot jelent, de a legtöbb stabil piacgazdaságban inkább 3-‐4% jellemző hosszútávon. A reálhozam azonban 0-‐1% környékén valószínű.

•

A bankbetétek kockázata az OBA garanciáját bemutató részben leírtakból fakadóan nagyon magas, a várható drawdown a futamidő végén 0%, időközben jellemzően maximum 5%.

•

Mobilitása kapcsán fontos tudni, hogy a bankbetétek jellemzően nem vehetőek fel a futamidő lejárta előtt, vagy csak a betét "feltörése" esetén, ami akár a teljes kamatnyereség elvesztésével is együtt járhat, ezért időtávon belül ezt kifejezett gyenge paraméterűnek tartom.

•

Folyamatos cash-‐flow-‐ra kifejezetten alkalmas a bankbetét, hiszen ha tudjuk, hogy milyen gyakran szeretnénk pénzt felvenni, akkor csak eszerint beállított futamidejű megújuló bankbetétet kell választanunk. Természetesen a szempontot ismertető fejezetben olvasottakhoz megfelelően magas hozamokra nem számíthatunk.

•

Magánszemélyek esetén a bankbetétre a kamatadó szabályai vonatkoznak, ezt a kifizető, vagyis az adott bank vonja le és fizeti be helyetted, az adóbevallásodban sem érdemes szerepeltetned.

•

Minimum összeg: lényegében bármekkora, de a legtöbb bank 100 000 Ft-‐tól vállalja új betétek befogadását.

•

Hozzáértés: szinte semmilyen tudnivaló nincs azon kívül, amit ebben a fejezetben olvashatsz. A bankbetét elhelyezése egyszerű, gyakran automatikus (lásd folyamatos megújítás), gyakorlatilag mindössze pár percnyi idő kell csak hozzá.

Természetesen a mobilitást javítva megtehetjük, hogy nem kötjük le adott futamidőre befektetésünket, hanem egy számlán tartva ún. látra szóló kamatot kapunk a pénzünkért. Ebben az esetben bármikor felvehetjük azt, de ennek ára a betéti ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

110



kamatokénál jóval alacsonyabb kamat. Ennek okát bővebben lásd a Bankszámla fejezetben. Az alacsonyabb kamatláb a látra szóló betétekre elméletileg érthető is a bank részéről, hiszen a feladata, hogy egyensúlyt tartson a kihelyezett és a betétben nála lévő pénzek között, illetve ügyeljen likviditására, azaz bármikor tudjon fizetni, annak, aki a számlájáról felveszi az összeget. A számlán tehát bármikor felvehető pénzt a bank sem tudja hosszútávra kihelyezni, ő is kevesebb kamatot kap érte. Ugyanakkor az esetek 99%-‐ában nem történik nagy egyensúlytalanság a betett és a kivett pénzek között, ezért a bank nagy átlagban rengeteg pénzt keres a számlatulajdonosok részére kifizetett sokkal alacsonyabb és magasan tartott kapott kamatok közötti marzson. Nem véletlen, hogy ma már Magyarországon is, az egyik nagy nyugati pénzügyi csoport a látra szóló kamatát is a tipikus kamatláb szintre emelte, a jegybanki alapkamat váltakozásához kötve (így is keres rajta, csak lényegesen kevesebbet). Persze mindezt a nagy anyabank biztonságot nyújtó háttere mellett tehette meg. Általános javaslat még a bankszámláknál és bankbetéteknél, hogy ha más bankokétól feltűnően jobb ajánlatot látunk, akkor erősen gyanakodjunk. A bankbetéteknél soha nincsenek csodák (és máshol is ritkák, mint a fehér holló). Mivel a bank számos forrásból tud szinte bármikor az általános kamatszintnek megfelelő kamatláb mellett „hitelt felvenni” (például a fent említett jegybanki forrást), ezért nem éri meg neki ennél többet fizetni. Kivéve, ha valamilyen járulékos költséget terhel az ügyfelekre, amelyeket előzetesen nem vagy nem megfelelően lehet észrevenni. Mindig olvassuk el az általános üzleti (vagy: szerződési) feltételeket, a kondíciós listát és az adott termékre vonatkozó kondíciókat. Legyünk tehát körültekintőek, és ezzel kapcsolatban (is) olvassuk át a Típuscsapdák fejezetet.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

111



Állampapír Ha megkérdezel néhány befektetési tanácsadót arról, hogy mi a legbiztonságosabb befektetési forma, akkor a legtöbben az állampapírt fogják mondani. Sőt, sokan azt fogják állítani, hogy ez gyakorlatilag egy kockázatmentes lehetőség. Ez ugyen nem áll messze a valóságtól, de nem is esik azzal teljesen egybe. Az állampapír annak a jogi igazolása, hogy kölcsönt adtál a költségvetés részére. Ezt az eszközt a világ szinte valamennyi országa használja, mert ez által tudja finanszírozni költségvetési hiányát a leggyorsabban, hiszen nem kell adót emelni, vagy kiadást csökkenteni, de a likviditás fenntartása szempontjából is kényelmes megoldás. Maga az állampapír gyűjtőfogalom. Minden központi költségvetés által kibocsátott értékpapír, ami által kölcsönt adunk, ide tartozik. A legtöbb országban, ahogy hazánkban is, a különböző futamidejű állampapírokat különböző névvel illetik. Például az Egyesült Államokban a T-‐bill9 (a T itt treasury-‐t, azaz kincstárt jelenti) egy éven belüli, a T-‐Note 2 és 10 év közötti, a T-‐bond 20-‐30 éves futamidejű állampapírt jelöl. Magyarországon, az éven belüli állampapír a kincstárjegy (főként diszkontkincstárjegy), az éven túli az államkötvény. Míg a kincstárjegyek a költségvetés likviditását hivatott biztosítani, addig az államkötvények a költségvetési deficit hosszú távú finanszírozását szolgálják Az előbbit általában olyan áron forgalmazzák, hogy a kamat az alacsonyabb kibocsátási árfolyam által jelenik meg. Például egy 100 Ft-‐os névértékű kincstárjegy, amely egy év múlva jár le és fizet ekkora összeget, 90 forintért vásárolható meg. Itthon a kincstárjegyet 3 és 12 hónap közötti futamidővel bocsátanak ki, államkötvényt most 3, 5, 10 és 15 éves futamidővel bocsátják ki10. A köztes időszakokra nem bocsátanak ki külön értékpapírt, (pl. Amerikában 10 és 20 év között, itthon 1 és 3 év között), mert a rövidebb futamidejűekkel az államadósság kezelése időközben is megoldható marad. A magyar állam az említetteken felül még kifejezetten a lakosság részére is kibocsát speciális, rövidtávú állampapírokat, Kamatozó Kincstárjegy és Kincstári Takarékjegy néven. Ezek a diszkont kincstárjegy mintájára stabil rövidtávú megtakarítási lehetőséget jelentenek, de valamivel még ezek alatti hozamot is nyújtanak, így egyetlen előnyük, 9

http://www.treasurydirect.gov/indiv/products/prod_tbills_glance.htm http://www.akk.hu/object.a5e065df-‐0335-‐4ed6-‐a9a6-‐f93d532b97cc.ivy

10

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

112



hogy az első nagyon sok bankfiókban, az utóbbi pedig a postán egyszerűen és gyorsan elérhető.11 Az államkötvények esetében itthon egy összegben fizetik vissza a névértéket lejáratkor, és évente kétszer fizetnek kamatot. Ennek mértéke az éves szinten megadott kamatlábak egyszerű, kettővel való osztásával állapítható meg. Fontos, hogy a kibocsátott papírok később eladhatóak legyenek akár jóval lejárat előtt is, hiszen ez növeli a papírok iránti érdeklődést is. Ennek érdekében többször is kibocsátják ugyanazt a sorozatot (lejárat, kamatfizetés stb.), de persze nem feltétlenül ugyanazon az áron. Így könnyen összehasonlíthatóak a hasonló kibocsátások, könnyebben találni rájuk vevőt. A már kibocsátott állampapírok kereskedése részben a tőzsdén, részben a forgalmazók közötti hálózaton zajlik. Az állampapírok kibocsátását, és az ezzel kapcsolatos folyamatos tájékoztatást az Államadósság Kezelő Központ látja el. Minden nap publikálja az egyes lejáratokhoz tartozó ún. referenciahozamokat is, amely áttekintést nyújt a jellemző állampapírpiaci (kockázatmentesnek tekintett) hozamszintekről is. Az állampapírok többségét, különösen a rövidtávúakat fix kamatozás mellett bocsátják ki, így a befektető jegyzéskor pontosan tudja, hogy mennyi pénzt fog kapni évente vagy félévente kamatként, illetve lejáratkor kamat és tőketörlesztés formájában. Más a helyzet azonban, ha a futamidő alatt szeretné eladni állampapírjait. Az állampapír ugyanis semmiképpen sem kockázatmentes akkor, ha nem lejáratig tartjuk. Vegyünk például egy államkötvény a mai naptól számítva egy év múlva jár le és 5%-‐os kamatot fizetnek érte az év végén. Amennyiben a hozamszint holnap hirtelen 10%-‐ra emelkedik (mert a jegybank kamatot emel, vagy a piac kockázatosabbnak ítéli meg a helyzetet), érdekes változásokat vehetünk észre. Mi 1000 forintot fektettünk be az állampapírba, és mindenképpen 50 Ft-‐ot fogunk kapni kamatként, összesen tehát 1050 Ft-‐ot. Képzeljük magunkat most egy új befektető helyébe. Ha egy új papírért már 10%-‐os kamatot kap a pénzéért, akkor 1000 Ft befektetésért 100 Ft kamatot vár el. Ezért nem fog 1000 Ft-‐ot fizetni a mi állampapírunkért, hanem annyit fog adni, ami által az egy év múlva megkapott 1050 Ft-‐ot 10% kamattal megnövelt befektetéssé teszi. Tehát 1050/110%=954,54 Ft-‐ot hajlandó fizetni érte. Így az 5%-‐os általános hozamnövekedés a mi vásárlásunk után közel 4,5%-‐os árfolyamcsökkenést eredményez. 11

http://www.akk.hu/object.22395fab-‐38a0-‐4722-‐b48b-‐c8a8106fc19a.ivy

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

113



Ez a hatás a hátralévő (átlagos) futamidő minél nagyobb mivoltával együtt fokozatosan nő. Azaz ha veszünk egy 5 év múlva lejáró államkötvényt, majd eladjuk, és helyette veszünk egy 10 év múlva lejárót, akkor (ha nem tartjuk lejáratig) magasabb kockázatot vállalunk fel, ami járhat nagyobb nyereség, de akár komolyabb veszteség esélyével is. Nézzük meg, hogy mi történik egy sokkal távolabbi lejárat esetén hasonló, 5%-‐os jellemző hozamszint változás hatására. Ha a kötvény 20 év múlva jár le, és 5%-‐os kamatláb mellett a hozamszint a korábbi 5%-‐ról hirtelen 10%-‐ra ugrik, akkor az 1000 Ft-‐ért megvett államkötvényünk értéke drasztikusan csökkenni fog, mert az új befektetők az évi 50 Ft-‐os kamatfizetésekért a jövőben jóval alacsonyabb árfolyamot várnak el. A számítás viszonylag bonyolult, itt nem szeretnélek terhelni vele, elég annyit tudni, hogy az 1000 Ft-‐os befektetésből egy csapásra 574,32 Ft lesz. Másképpen megfogalmazva: a vevők mostantól ennyit lesznek hajlandóak adni, hogy az elvárt 10%-‐ os hozamukat megkapják. Természetesen a hatás fordítva is működik. Tételezzük fel, hogy az eddigi 5%-‐ról 1%-‐ra zuhan az elvárt hozam. Ekkor az új befektetőnek megéri 1721,82 Ft-‐ot is adni a papírjainkért, hiszen ezáltal is megkapják a következő 20 évre az 1%-‐os hozamot, és természetesen ezután mi sem elégszünk meg olcsóbb árfolyammal, ha szeretnénk eladni az államkötvényeket. A hatás dramatizált, de a valóságban azért van példa ehhez hasonló nagyságú és hirtelenségű elmozdulásokra. Aki 2003-‐ban a két gyors egymást követő jegybanki kamatemelésnél, vagy a 2008 őszi pánikban állampapírt tartott, ráadásul hosszú lejáratút, az igencsak megérezhette, miről beszélek. 12 Az alábbi grafikonon a hosszabb távú állampapírok értékét reprezentáló MAX index adatai láthatóak 2008 folyamán. Az év augusztusának végétől október közepéig a pánikhangulatban megugrott hozamszintek (és elvárások) miatt a mutató értéke 350 pontról 310 alá esett. Tehát egy ehhez hasonló állampapír portfólió, ha korábban 350 000 Ft-‐ot ért, néhány hét után már csak 310 000 Ft-‐ot. A válságkezelés hatására az index értéke visszakapaszkodott a korábbi szintekre, de ekkorra már mindenki szembesülhetett az állampapírok kockázatával, és a kamatfizetés hatásai ellenére 2009 januárjára még mindig csak a pénzénél volt, aki nyáron fektetett be. 12

http://www.akk.hu/max_idosor.ivy?public.cat-‐sys-‐CCB05A37-‐B22F-‐4563-‐8BE6-‐7BFA256BF1F3-‐ filtergroup=user1 ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

114



A drawdown grafikonon is látható az igencsak hirtelen bekövetkezett zuhanás. Az is látható itt, hogy nem ez volt az egyetlen rossz időszak, hiszen tavasszal is volt 6%-‐os csökkenés a korábbi maximumhoz képest.

Külön érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy nem minden államkötvény esett „csak” 12%-‐ot, hiszen a MAX index egyfajta átlagot képvisel13, a komponensei közé kerülés egyetlen feltétele, hogy az adott államkötvény minimum 1 év múlva járjon le. Voltak olyan hosszú lejáratú állampapírok, amelyek ennél a mutatónál sokkal többet is 13

http://www.akk.hu/object.91fb4374-‐9035-‐4d69-‐82e7-‐626201dbf74c.ivy

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

115



zuhantak néhány hét leforgása alatt. Azt is fontos tudni, hogy a lejáratig tartó elvi kockázatmentesség csak egy bizonyos kockázat kizárását jelenti. Ha nem a saját pénznemünkben kibocsátott államkötvényt (ez egyébként bármilyen más értékpapírra is igaz) vásárolunk, akkor devizakockázattal is szembesülnünk kell. Például ha 1 000 000 Ft-‐ot szeretnénk amerikai államkötvénybe fektetni 1 évre, amiért 2%-‐os kamatot kapunk, és a devizaárfolyam 200, akkor 1 000 000 / 200 = 5000 USD-‐ért vehetünk amerikai állampapírt és a futamidő végén 5000 + 5000 * 2% = 5100 dollárt kapunk, amennyiben a feltételek változatlanok. Ha időközben a devizaárfolyam viszont 150-‐re csökkent (tehát a forint erősödött a dollár ellenében), akkor ez az 5100 dollár, 5100 * 150 = 765 000 Ft-‐ot ér, így az eredeti 1 000 000 Ft-‐os tőkénkhez képest 235 000 Ft-‐os veszteséget szenvedtünk el. Minél hosszabb távú a befektetésünk, annál inkább érdemes figyelmet fordítanunk a reálhozamra, és a hosszú távra szánt állampapír tartása mellett ez a tényező is kiemelkedő szerepet kaphat. Azért is fontos erről külön említést tenni, mert a kormányok súlyos eladósodottság esetén hajlamosak „elinflálni” az államadósságot. Tegyük fel, hogy egy 20 éves államkötvényt veszünk 5%-‐os kamat mellett, miközben az infláció végig 2%. Ebben az esetben évi 3%-‐os reálhozamot érünk el, ami a 20 év végére azt jelenti, hogy közel 81%-‐os teljes időszakra vonatkozó reálhozamot érünk el (a számítás ennél szigorúbb szabályok mentén történik, de a különbségek érzékeltetése végett az egyszerűbb verzió mellett maradtam). Mi történik, ha a jegybanki pénznyomtatás, vagy a gazdaság egyéb bizonytalankodásai miatt az fogyasztói árindex időközben felugrik 10%-‐ra és végig ott is marad? Ebben az esetben az éves reálhozamunk -‐5%, vagyis pénzünk évente ennyit veszít az értékéből. A 20 év elteltével hiába lesz 2,65-‐szerese a pénzünk az eredetinek, de a drágulás miatt ezzel csak a korábbi fogyasztói kosarunknak az alig valamivel több mint harmadát (36%-‐át) fogjuk tudni megvenni, ami lényegében az elszegényedéssel ér fel. Az infláció elleni legjobb védekezés az, ha folyamatosan figyeljük a fogyasztói árindexet (mind a hivatalosat, mind a „sajátunkat”), és aktívan változtatunk, ha szükséges. Emellett a későbbiekben több olyan befektetéssel is találkozni fogsz a könyvben, amely jó védekezést nyújthat a pénz elértéktelenedése ellen.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

116



Szintén tudnunk kell a nemfizetés kockázatáról is. Bár a legtöbben azt tanítják, hogy a nemfizetés kockázata itt nem létezik, illetve esélye az állampapírok esetén 0%, ez közel áll a valósághoz, de nem teljes mértékben egyezik vele. Előfordulhat olyan eset, és ez számtalanszor megesett a világtörténelemben, legutóbb éppen Görögország esetén, hogy egy állam nem tud fizetni, vagy nem is akar. Az első akkor fordul elő, ha a gazdasági helyzeten keresztül a költségvetés hiányán át az államadósság kezelhetetlen méretűre bővül, vagy egyszerűen csak likviditási hiány lép fel, más szóval: nincs miből fizetni. A második olyan politikai-‐társadalmi események hatására, amikor a döntéshozók úgy döntenek, hogy nem fizetnek, vállalva ezzel a megbízhatatlanság bélyegét. Az utóbbi években sok ország túlságosan eladósodott, és ezeknél a korábban megbízhatónak ítélt államoknál is figyelembe kell vennünk a csőd lehetőségét, amely az ottani állampapírokban tartott pénzünk részleges elvesztésével járhat. Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy egyrészt a stabilabb, kisebb adósággal rendelkező országok állampapírpiacát választjuk, másrészt befektetéseinket megosztjuk, erről bővebben a diverzifikáció fejezetben olvashatsz majd. Az állampapír befektetések főbb adatai a befektetési szempontok alapján: •

Hozamszint hosszútávon fejlett országokban: 3-‐5%, Magyarországon az euró bevezetéséig (legalább 2017-‐ig) kb. 6-‐7%, de erősen függ az általános hozamszinttől.

•

Drawdown: 5-‐10%, ha éven túli papírba fektetünk, értelemszerűen a hátralévő átlagos futamidővel nő a nagysága. A drawdown mértéke stabil gazdasági és politikai környezetben 0% rövid távú, éven belüli állampapírok esetén.

•

Javasolt időtáv: minimum 3 hónap, ha kincstárjegy, és 1 év, ha államkötvény.

•

Mobilitás: viszonylag jó, az ún. Elsődleges Forgalmazói Hálózat folyamatosan

jegyez viszonylag szűk vételi és eladási árfolyamot, így a legtöbb bank és brókercég könnyen, gyorsan, és relatív alacsony költségek mellett eladhatja állampapírjainkat. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

117


•


A rövid távú állampapírok (itthon a diszkontkincstárjegyek) kifejezetten alkalmasak a folyamatos pénzkivételre, de itt a lejárati dátumokra oda kell figyelni (szemben a bankszámlával vagy egyes befektetési alapokkal).

•

A hozzáértési igény viszonylag alacsony, ám a matematikáját el kell sajátítani minimális szinten. Ezért kezdő befektetőknek az ilyenekbe invesztáló befektetési alapokat ajánlom. Önálló állampapír befektetés időigénye nem magas, de havi 3-‐4 órát érdemes rászánni.

•

Az állampapírok adózása a kamatadó szabályai alá tartozik.

•

Befektetendő összeg: Már alacsony összegektől, kb. 100 000 Ft-‐tól elérhető.

Mégis, a 1 millió Ft felett javasolt az értékpapírok rendszeres tranzakciós költsége és a minimum díjak miatt.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

118



Vállalati és egyéb kötvények A kötvények hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, és ahogy már feljebb is olvashattad, a vásárlója gyakorlatilag kölcsönt ad a kibocsátó részére. A legtöbb kötvény félévente vagy évente fizet kamatot a tulajdonosnak, és lejáratkor egy összegben fizeti vissza a névértéket, illetve a „kölcsönadott összeget”. De ettől eltérő konstrukciók is léteznek világszerte, például a névérték több részletben való törlesztése, vagy az eltérő kamatkonstrukciók. A kamatozás legtöbbször lehet fix vagy változó. Az első esetben előre megállapítják a kamatlábat, így a papír által létrejött cash-‐flow (készpénzáramlás) pontosan kiszámítható. A második esetben viszont a változó kamatlábat mindig valamilyen nyilvános, és a pénzromlást, vagy általános kamatszintet jól jellemző értékhez kötik. Ez lehet az infláció (jellemzően fogyasztói árindex), az állampapírpiacon lévő aktuális hozamszint (referencia hozamok), esetleg a jegybanki alapkamat mértéke, egyéb tényezők. Kibocsátó szerint két nagy csoportot különböztetünk meg. A vállalati kötvények piacán a cégek próbálnak meg forrást bevonni az intézményi és kisbefektetőktől egyaránt. Az állampapírok piacán – amelyekről már szó volt -‐ a költségvetés hiányának finanszírozását, vagy nagy állami beruházások költségeinek fedezését próbálják megoldani. Hazánkban az előbbi részaránya viszonylag alacsony, elsősorban az igen alacsony szinten lévő befektetői kultúra miatt. Így Magyarországon a kötvénypiac nagyrészt az állampapír piacot jelenti, de azért az utóbbi időben jelentős előrelépést látni a kínálat szélesedése terén. Érdemes foglalkozni a vállalati kötvénypiaccal is, mert sok érdekes, az állam által kibocsátott papíroknál sokkal magasabb hozamú lehetőség is kínálkozik itt. Egy vállalat számára az új beruházások finanszírozására a saját forrásokon felül két út kínálkozik, amennyiben nem szeretnék bővíteni a tulajdonosi kört. Az egyik a bankhitel felvétele, amely nehézkes folyamat és sokszor a hitelintézetek óvatos, konzervatív hozzáállása miatt egy-‐egy projektet nem támogatnak. A másik megoldás a nyilvánosság számára történő kötvénykibocsátás. Ilyenkor nem bank vagy banki konzorcium a hitelező, hanem esetenként sok száz vagy sok ezer befektető. Szót kell még ejteni a szintén állami szektorból származó, de helyi szintű adósságpapírokról, a regionális vagy önkormányzati kötvényekről. Ezek sok ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

119



szempontból a klasszikus állampapírok és a vállalati kötvények között helyezkednek el. Kisebb szervezet, alacsonyabb mennyiségben bocsátja ki őket, de mégis biztonságosabb, mint a vállalatoké, hiszen mégis egy közigazgatási szervről van szó, amely mögött adott esetben a központi költségvetés segítő keze is ott állhat. Sok függ persze attól, hogy pontosan melyik önkormányzatról van szó, hiszen egy néhány száz fős kis falu sorsa sajnos jóval kevesebb embert érdekel, mintha a főváros kerülne hasonló szituációba. Általánosságban azt javaslom, hogy ne fektessünk olyan kötvénybe önkormányzat esetén (bár ritkán fordulnak a nagyközönséghez), ahol a költségvetés nem éri el a 10 milliárd forintot, és olyan vállalati kötvénybe, ahol a mérlegfőösszeg nincs legalább ugyanezen a szinten. Természetesen ezen felül sok másra is figyelemmel kell lenni, ez csak egy alapfeltétel. •

A vállalatoknak az az érdekük, hogy a potenciális banki hitelkamatnál alacsonyabb legyen, amilyen szinten kibocsátják a kötvényeket. A befektetők pedig csak akkor fogják megvenni azokat, ha jóval magasabb kamatot kapnak, mint az állampapír esetén kapnák, hiszen a kockázatok magasabbak egy cég esetében, még ha akár egy nagy multinacionális vállalatról is van szó, nagyobb esély mellett kerülhet pénzügyi kátyúba, mint egy fejlett ország költségvetése, amely kiadáscsökkentéssel, vagy pénznyomtatással mindig képes lesz fizetni (ha akar). Az általános hozamszint és a vállalat hírei is érintik, így kissé olyan, mint egy hibrid jármű, két eseménysor is hajtja. A várható hozam 2-‐4%-‐kal magasabb, mint az állampapírok esetén.

•

A

kötvénybefektetések

rendszerint

biztonságosabbak,

mint

a

részvénybefektetések, ezért a kockázatot kerülő befektetők általában az előbbieket preferálják. Ugyanakkor a kockázatot elfogadó befektetők is megfontolhatják a kötvényt a részvénnyel szemben. Ha a kötvénypiacon magasabb a hozam, mint a várható hozam a részvénypiacon (belekalkulálva a kockázati felárat), akkor mind többen választják a biztonságosabb értékpapírt. Ezáltal a részvények árfolyama az eladói nyomás miatt csökkenni fog. Jogi szempontból fontos tudnivaló, hogy a vállalat fizetési nehézségei, netán csődje esetén a cég eszközeinek eladása esetén a hitelezők viszonylag elől állnak a kielégítési rangsorban, így jóval magasabb az esélyük, hogy pénzükhöz jutnak, ha ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

120



baj van. Persze ez több hónapba is telhet. A vállalati kötvények hazai mércével mérve speciális kockázatainak egyik érdekes esetéről a „Vállalati kötvények kockázata” című cikkben két oldallal lejjebb olvashatsz. A drawdown a legtöbb esetben 10 és 15% között alakul majd. •

Hazánkban nagyon ritkán bukkannak fel vállalati kötvények, míg az angolszász országokban sokkal gyakoribbak. Ezért itthon a mobilitás messze van a tökéletestől, meglévő befektetést általában nehéz eladni. 2010-‐ben a Budapesti Értéktőzsde azonnali szekciójának vállalati kötvény kategóriájában mindössze 181 üzletkötés született (kevesebb mint napi 1), 2,1 milliárd Ft értékben, ami az összes kötvényt tekintve egy egész évre sivatagi állapotokat teremetett a virtuális parketten. 2011 első hét hónapjában ugyan a kötések száma már meghaladta a tavaly egész évit, de a forintban kifejezett forgalom időarányosan is jócskán elmaradt az előző évitől.14

•

Ha itthon vállalati kötvényt veszünk, a mobilitás és az időtáv tényezőjére fokozottan figyeljünk oda, mert a kevés piaci szereplő miatt nehezebb, vagy akár szinte teljesen lehetetlen értékesíteni azt. A BÉT-‐re be van vezetve ugyan pár kötvény (sorozat), de ahogy láttuk lényegében alig-‐alig kereskednek velük, ezért vállalati kötvényt kevés kivételtől eltekintve csak akkor vegyünk, ha azt lejáratig szeretnénk is tartani.

•

A lejáratig való tartás, és a speciális kockázatok miatt a vállalati kötvények a legritkább esetben alkalmasak a folyamatos pénzkivételre, ezért szinte kizárólag hosszú távú vagyonépítésre használjuk fel őket.

•

A vállalati kötvények adózási szempontból az állampapírokhoz hasonlóan szintén a kamatadó hatálya alá vonatkoznak.

•

A minimális befektetés nagysága nagyban függ a kibocsátó rugalmasságától és az általa elképzelt célcsoporttól, de a legtöbb vállalati kötvény már százezer forintos nagyságrendtől elérhető.

14

http://www.bet.hu/magyar_egyeb/dinportl/transactiondatadownload

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

121



•

A cégek által kibocsátott adósságpapírok már megkövetelik, hogy elemezni tudjuk a kibocsátó fundamentális helyzetét, így ehhez legalább egy éves elméleti (közgazdasági egyetem, főiskola, vállalati pénzügyek szemináriummal, vagy ugyanez autodidakta módon), és 2-‐3 éves gyakorlati tapasztalat ajánlott – ha egyedül szeretnénk dönteni. Idő szempontjából egyszeri komolyabb munka után már nagyon kevés dolgunk akad majd a vállalati kötvényekkel. Megvétel előtt legalább 8 órát (de adott esetben ennek többszörösét) érdemes a kibocsátó és a kötvény kondícióinak elemzésére, továbbá a kibocsátási tájékoztató elolvasására fordítani. Onnantól viszont a cég fontos híreinek figyelése nem igényel többet havi 1 óránál. Ha valaki dinamikusan alakítgatná vállalati kötvény portfólióját, abban havi szintű változtatásokat végrehajtva, akkor értelemszerűen az időigény minden új kibocsátásban való részvétellel együtt nagyra nő, de a szűkös hazai kínálat és a ritka új lehetőségek miatt erre nagyon kevés befektető esetén kerül sor.15

15 http://ecoline.hu/piac/20080423_vallalati_kotvenyek_befektetes.aspx ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

122



Vállalati kötvények kockázata Olvastam a HVG-‐ben, hogy egy magyar magánbefektető beperelte a Citibankot, mert az Lehman Brothers kötvényeket adott el neki. Az ügy részleteit nyilvánvalóan egy újságcikkből, terjedelmi (és vélhetően adatvédelmi) okokból nem lehet megismerni. Ezért véleményt róla nem lehet mondani, a cikkben írottaknak is egyetlen aspektusáról szeretnék írni, arról is tágabb értelemben. Itt is csak abból a feltételezésből indulok ki, hogy az újság az eljárás indítékát, alapját megfelelően írta le. A HVG-‐re nem jellemző az ellenkezője, de hogy tényleg így van-‐e annak nincs különösebb jelentősége, mert a példán keresztül egy általános jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. A magánbefektető 2007. július 5-‐én vett a Citibanktól Lehman Brothers kötvényeket. Miután a vállalat kicsit több mint 14 hónappal később csődbe ment, és tetemes adósságállománya van, ezért igen valószínű, hogy a kötvények értékéből semmit sem lát majd viszont. Azt senki nem tudhatta biztosan 14 hónappal előre, hogy mi lesz az amerikai befektetési bank tragikus sorsa, még annak vezetői sem, még akkor sem, ha a már akkor sem voltak könnyű helyzetben. Az újságcikk alapján azonban a befektető nem is arra hivatkozik, hogy a Citibank bennfentes információ birtokában sózta rá a kötvényeket, hanem: "...a Citibank úgy adta el neki a papírokat, hogy nem kötötte az orrára a Lehman megrendült gazdasági helyzetét. Például azt, hogy a befektetőház részvényei 2007 első felében 24 százalékkal leértékelődtek, s a másodrendű jelzáloglevelek piacának összeomlása miatt a banknak 450 millió dolláros vesztesége keletkezett." A magánbefektető tehát olyan információ közlésének hiányát kéri számon a kötvényeket neki eladó Citibanktól, amelyet például a fentiek első példáját tekintve 40 másodperc alatt kideríthetett volna az Internet segítségével! Ráadásul ezt a vásárlást megelőző 5 nap bármelyikén megtehette volna, és életszerű is lett volna, hogy megteszi, ha már a pénzét fekteti be, de állítása szerint ezt nem tette meg. Hangsúlyozom, hogy nem tudom mennyit egyszerűsített az újság, és ha nem tette nem csupán jogi csűrés-‐csavarásról van-‐ e szó. Ám ha minden valóban így zajlott, akkor a befektető hozzáállása mélyen irracionális volt, ráadásul úgy, hogy ez ma a magyar lakosság legkevesebb háromnegyedére igaz rossz beidegződést tükröz vissza. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

123



Ennek lényege: abszolút nem szánnak időt és energiát (pláne pénzt) arra, hogy maguk nézzenek utána milyen befektetési lehetőségek vannak, vagy akár egy adott befektetésnek. Ez alól csak az jelent kivételt, ha közvetlen vagyonkezelője van az embernek (akit lehetőleg maga a befektető, és nem az eladásban érdekeltek fizetnek). Ám a munka egésze még így sem "spórolható meg", hiszen azt, hogy mik a befektetési szempontok (például időtáv, vállalható kockázat), csak maga a befektető tudja eldönteni. Senki sem tud a másik gondolataiban olvasni, főleg annak jövőbeli énjében. Neked kell tudnod, hogy mit akarsz elérni befektetéseiddel. Különösen olyan esetekben okoz problémákat a fenti hozzáállás, amikor Magyarországon alig ismert befektetésekről van szó, és a vállalati kötvény tipikusan ilyen. Ez nagyon leegyszerűsítve annyit jelent, hogy egy adott vállalatnak ad a befektető kölcsön. Értelemszerűen, ha a cég tönkre megy, akkor nincs kitől visszakapni a pénzt, így ennek a kockázatát mindenképpen futja a befektető. Természetesen a felszámolás során elképzelhető, hogy a fennmaradó vagyonból visszakapnak a kötvényesek is valamit, de jó, ha tudják, hogy általában már csak a részvényesek vannak mögöttük a sorban. Ez a sor pedig szinte minden nagyvállalat esetén igen hosszú. Ráadásul nincs olyan biztosnak tűnő vagy nagy cég, amelyik ne mehetne csődbe, ha valamit, akkor ezt az elmúlt évek alatt megtanulhattuk. Ha teljesen biztosra akarsz menni, akkor a lejáratig tartott állampapír a jó megoldás (de még államcsőd esetén is van kockázat, ám ha ez előfordul, nem biztos, hogy ez lesz a legnagyobb problémád, hanem például hogy van-‐e mit enni).

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

124



Részvény A részvény kifejezetten kockázatos, viszont hosszútávon a magasabb hozam esélyét magában hordozó, sokoldalú és sokféleképpen felhasználható befektetés. A részvény nem más, mint tulajdonjog, egy társaságban való részesedést jelentő értékpapír. Ugyanakkor a részvény az eddigiek közül a legkevésbé egységesen megítélhető befektetéstípus. Szinte minden részvény más és más viselkedésformákat mutat fel, eltérő hozamot és kockázatot, mobilitást felmutatva. Ez még akkor is igaz, ha türelmesek vagyunk, és van időnk várni. Ám néha még ez sem elég. Hosszútávon valóban biztos befektetés a részvény? Pénzügyi tanácsadók (vagy magukat annak kinevező ügynökök) gyakori érvelése, hogy azért érdemes részvénybe fektetni, mert 5-‐10 év után az biztosan pénzt hoz, csak ki kell várni a rossz időszakokat. Noha a részvények hosszú távú pozitív hozama, sőt felülteljesítése a kockázatmentesnek tekintett hozamok felett historikus adatok alapján bizonyított ténynek tekinthető, a fenti kijelentés mégsem állja meg a helyét, pláne 10 évnél rövidebb időszakokban. Összegyűjtöttem a fontosabb fejlett és stabil piacgazdasággal, illetve meghatározó nagyságú részvényszekcióval rendelkező tőzsdék vezető indexeinek historikus adatait. Az alábbi ábrán az látható, hogy arányaiban milyen a gyakorisága annak, hogy adott idő elteltével veszteségben lesz az, aki az időszak elején vásárolt. Ehhez minden egyes évtől való befektetés indítást, és minden egyes fontos tőzsdeindexet megnéztem, így a lenti adatok szignifikánsnak tekinthetők. A vízszintes tengely az időszak hosszát jelzik, míg a függőleges tengely azt, hogy a teljes adatbázisban ez milyen gyakorisággal fordul elő. Mindez valószínűségként is felfogható, de ez módszertanilag nem tökéletes, csak megközelítőleg jó, mégis bőven elfogadható megoldás. Ha így szemléljük, akkor elmondható, hogy amennyiben részvényeket vásárolsz, és 1 évig tartod őket, 43% a valószínűsége, hogy veszteségben leszel. 10 év után ennek az esélye 18%-‐ra csökken, 20 esztendő elteltével pedig 2% környékére. Az idő előrehaladtával tehát javulnak az esélyeid, de ez még kevés lehet az üdvösséghez, hiszen – mint mindig -‐ nem árt figyelembe venni a reálhozamot is, hiszen a lenti ábra a különböző országok eltérő

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

125



inflációs környezete folytán nélkülözi a fogyasztói árindexet és nominális adatok alapján dolgozik.

Amikor ezt az ábrát megmutatom egy csoportnak, például egy előadáson, akkor szinte minden alkalommal van valaki, aki megkérdezi, hogy mi az oka a 11. évnél történő kisebb megugrásnak. Tekintve, hogy statisztikai szempontból lényegtelen nagyságú elmozdulásról van szó, és a meglévő trendet nem változtatja meg, ezért ezt bőven tekinthetjük kivételnek. Valószínű, hogy az idő előrehaladtával, és a további adatok gyűlésével a kis bukkanó eltűnik majd, az ábra pedig megszakítás nélküli lefelé menő lépcsőt mutat majd. Mivel nincs más, amit felhasználhatnánk tudás összegzésére és esélyek felállítására, ezért a modellünkben a gyakoriságot és a valószínűséget megfeleltettük egymásnak. Mégis, nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a két fogalom a tőzsdén sem egyezik meg. Ami általános igazság volt a piacon, az nem biztos, hogy később is igaz lesz, új, módosító tényezők léphetnek fel, például az energiaellátási rendszerünk teljes összeomlásával (pl. a kőolaj és egyéb szénhidrogének kifogyásával), vagy váltásával (például megújuló, de nem annyira "olcsó" energiaforrások által, ami a növekedési kilátásokat eltörölheti, vagy teljesen eltérő pályára állíthatja. Ám még ha nem is lenne olyan történelmi tapasztalat, ami a fenti állításnak ellentmond, akkor sem lehetünk biztosak abban, hogy ez általános igazság. A filozófia egyes ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

126



szakterületein sokat foglalkoznak az indukció fogalmával. Ennek lényege, hogy következtetéseket, elméleteket, modelleket aszerint vonunk le és alkotunk meg, hogy meglévő tapasztalataink alapján feltételezzük a korábbi összefüggések fennmaradását. Ha megfigyeléseink alapján A esemény után B eseményt tapasztaljuk (rendszeresen), az indukció elve alapján azt állítjuk, hogy A és B esemény között közvetlen ok-‐okozati összefüggés, kapcsolat van, így arra a tézisre is juthatunk, hogy minden A esemény kiváltja a B esemény bekövetkeztét. Ám önmagában az, hogy valami sokszor megtörtént, még nem jelenti azt, hogy minden alkalommal meg is fog történni. Csupán a valószínűséget jelenti, nem bizonyosságot. Csak egy példa a részvények területe kapcsán: az elmúlt több mint 100 év gazdasági fellendülése, így a rendszeres tőzsdei emelkedés is nem kis részben az olcsó szénhidrogéneknek köszönhető. Egyes (véleményem szerint túlzó, valószínűleg nagyon korai, ugyanakkor nem teljesen alaptalan) feltételezések szerint, ha az olaj elfogy, évtizedekre szóló visszaesés, vagy stagnálás korszaka köszönhet ránk, ami értelemszerűen nem jár együtt folyamatos vagy 5-‐10 éves időtávban biztosan bekövetkező emelkedéssel. A historikus adatok alapján erre nem számíthatnánk, csakúgy mint a meglévő adatokon nyugvó indukció miatt. Ám a teljes modell felborul, amikor az egyik kiindulópont megváltozik. Ettől nem tekinthetünk el döntéshozatalunk során. Vannak olyan piacok is, ahol a fenti táblázat időtartamán túl sincsen új csúcs. Tehát az a néhány százalék, ami a grafikon hosszú időtartamú végénél van, soha nem éri el a nulla százalékot, legalábbis statisztikai értelemben nem kimutatható,

hogy

akármilyen időtávon nem fordulhat elő veszteség. A felhasznált adatok és indexek között két olyat találtam, ahol 20 évet is meghaladja egy adott szakaszon (még most is tart) a veszteséges széria. Az egyik ilyen ország Japán, ahol a vezető Nikkei index 1990-‐ben volt utoljára csúcson, és ma annak alig haladja meg a negyedét. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

127



A

másik

gazdaság

kevésbé küzd olyan problémákkal, mint a Felkelő Nap Országa, mégis: részvényindexe mégis a mai napig is csak

kb.

háromnegyedét éri a 21

évvel

beállított

ezelőtt

rekordnak.

Ez az ország Tajvan. Egyes szektoroknál is előfordulhatnak hasonló folyamatok. Az amerikai NASDAQ részvényindex, amely elsősorban a feltörekvő technológiai vállalatokat foglalja magában, 2000 elején 5000 pont felett is járt, majd bő két év leforgása alatt 1000 pont közelébe esett. Azóta hosszú utat járt be, de a csúcs után 11 évvel is csak annak felénél jár. Egy konferencián a Goldman Sachs egykori vezető technikai stratégája azt mondta, hogy a jelenlévők haláluk előtt már nem fogják ismét látni az 5000 pont feletti szinteket. Akár egyetértünk vele, akár nem, abban biztosak lehetünk, hogy legjobb esetben is még jó pár év mire ez valóban bekövetkezik. Hogyan kerülhetjük el Japán, Tajvan, vagy a NASDAQ példáját? Mindig lesznek olyan országok és szektorok, amelyek vagy túllőnek a célon, vagy olyan társadalmi, gazdasági zsákutcába navigálják magukat, amelynek a hatásai több évtizedes visszaesést, stagnálást jelentenek és ez a részvényárfolyamokban is meglátszik. Egyrészt kerülnünk kell ezeket az országokat, ami némi makrogazdasági előképzettséget követel meg. Másrészt érdemes párhuzamosan számos országban részvény befektetéseket eszközölni egy vagy néhány helyett, így az egyedi ország kockázatokat jelentősen lecsökkentjük. Persze ha csak néhány részvényre koncentrálunk a teljes részvénypiac helyett, ismét új tényezőket kell megfontolnunk. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

128



Mi mozgatja a részvények árfolyamát? Amíg az állampapíroknál a jellemző hozamszint (és a csődkockázatok), a vállalati kötvényeknél a magasabb egyedi kockázatok a jellemzők, itt sokkal kevesebb támpont van, hiszen a részvény nem ígér rendszeres kamatfizetést, és a tőke visszafizetését sem. A részvényen elsősorban árfolyamnyereség formájában lehet pénzt keresni. A papírok értéke akkor emelkedik, ha a tőzsdei szereplők, akik éppen eladni vagy venni szeretnék ezeket, úgy látják, hogy a vállalat értéke nő, és az ellenkező konszenzusos vélekedés miatt csökken. Mindkettő előfordulhat azért, mert a társaság értékeltségében látnak változást a befektetők, vagy a gazdasági környezetben, de gyakran (és főleg rövidtávon) a pszichológia rángatja az árfolyamokat. Gyakran felmerülő kérdés, hogy mi egy részvény névértéke, és milyen jelentősége van? Esetenként a tőzsdei árfolyamokat vagy részvényprofilt feltüntető táblázatokban lehet látni, és gyakran kerek számként (pl. 1000 Ft) jelenik meg. A névérték egyszerűsítve azt jelenti, hogy az adott részvénytársaság megalakulásakor (ha nem nőtt a kibocsátott részvények száma), mennyit ért egy részvény. Például, ha egy céget 1 milliárd forintos alaptőkével alapítottak meg, és 1 000 000 db részvényt bocsátottak ki, akkor 1 milliárd / 1 millió = 1000 Ft lesz egy részvényért befizetett összeg és ez a megalakulás pillanatában ennyit is ér. Aztán a cég elkezd gazdálkodni, nyereséget vagy veszteséget termel, ez önmagában növeli vagy csökkenti az értékét a vállalatnak, nem is beszélve arról, hogy a tőzsdén a piaci szereplők a várakozásaiknak megfelelően magasabb vagy alacsonyabb értéket tulajdonítanak annak valós aktuális (könyv szerinti) értékénél, amit a rengeteg tényező és a folyamatos működés miatt amúgy sem lehet meghatározni. Mindebből könnyen kitalálható, hogy az alapítást (ami nem esik egybe a kibocsátással) követő időszakban a névértéknek a befektető szempontjából az égvilágon semmilyen jelentősége sincs. A másik bevételi forrás a részvények tulajdonosai számára az osztalék, amely nem más mint a részvénytársaság nyereségének kifizetése a részvényesek számára. Mértékét a közgyűlés határozza meg. Az osztalékot rendszerint évente egyszer fizetik, de a legfejlettebb

tőkepiacokkal

rendelkező

országokban

sokkal

gyakoribb

a

negyedévenkénti osztalékfizetés. Azt gondolhatnánk, hogy a gyakoriságnak viszonylag kis jelentősége van, hiszen éven belül majdnem mindegy, hogy egyszer teljes összegben ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

129



vagy négy alkalommal negyedakkora összeg kifizetése történik meg (az időértékről most megfeledkezve). Ha azonban egy összegben fizetik ki az osztalékot, akkor az árfolyamra hirtelen túl nagy hatást gyakorolna, mind akkor, amikor mértékét megszavazzák és a piaci szereplők ezt beárazzák az árfolyamokba, mind akkor, amikor az osztalékot kifizetik. Jó példa erre a Zwack részvény esete. A szeszesitalgyártó tipikus „fejőstehénként” viselkedett jó pár évig, hiszen már ismert neve és pozíciója van a vásárlók fejében és a piacon, ugyanakkor növekedési lehetőségei korlátozottak. Így a viszonylag stabil nyereség nagy részét évről évre osztalék formájában kifizette a részvényeseknek. Mivel növekedés alig volt a vállalat eredményeiben, a profit és az osztalék is kiszámítható volt, a részvény már szinte kötvényként viselkedett. Ezért a befektetők eszerint árazták be a Zwackot, és az aktuális kockázatmentes hozamszint közelébe helyezték az osztalék/részvény hányadosát, az osztalékhozamot. Természetesen az osztalék, legalábbis a piacon, nem befolyásolható (amúgy is a fentiek szerint alakult), ezért az árfolyamban érvényesítik az árazást. Ez nem egy tudatos, pár szereplő által irányított folyamat, hanem a piac láthatatlan kezének alakulása. Igen ám, de mi történik akkor, ha X napon a tulajdonosoknak kifizetik az osztalékot? Ha valaki X+1 napon veszi meg a részvényt, akkor neki már nem jár osztalék? Mi történik a két napon az árfolyammal, amit a piac többé-‐kevésbé hatékonyan alakít? Az osztalék miatt X napon nemcsak az árfolyamot, hanem annak osztalékkal növelt összegével ér többet befektetésünk. Viszont X+1 napon ehhez már nem számíthatjuk az osztalékot. Ha az árfolyamra ez a tény nem lenne hatással, akkor könnyen lehetne egy (elméleti) nap alatt az osztalék nagyságát megkeresni, ami egy fejőstehén esetén igen komoly mértékű is lehet. Nem kellene más tennünk, mint X napig megvenni a részvényt, majd X+1 naptól eladni. Ám a piac ezt is lereagálja, és X+1. napon jellemzően az osztalék nagyságával esik az árfolyam, így amit megnyerünk a réven (osztalék), azt elveszítjük a vámon (árfolyam). Az egy napos hirtelen árfolyamingadozás viszont rövidtávon felesleges ingadozást visz az árfolyamba, ami nehezíti az időzítést a vásárlásra, és sokakat kényelmetlen érzéssel tölthet el. Ha viszont az osztalék negyedévente kerül kiosztásra, ezek a kilengések sokkal kisebbek, és kevésbé fontos a befektetés pontos időpontja, időzítése. Az osztalékfizetés kapcsán az alábbi időpontokra, dátumokra érdemes odafigyelni. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

130


•


Declaration Date (Nyilvánosságra hozatal Dátuma): az a nap, amikor a cég Igazgatósága vagy Igazgatótanácsa határoz arról, hogy mekkora osztalékot tervez kifizetni a részvényeseknek. Nem tévesztendő össze azzal a nappal, amikor a Közgyűlés hivatalossá teszi ezt a szándékot. Elvileg előfordulhat, hogy a Közgyűlés másként határoz, ám a gyakorlatban ez ritkán fordul elő, így a piac sokszor "készpénznek" veszi a majdani osztalék nagyságát.

•

In-‐Dividend Date (Utolsó Osztalékszelvénnyel történő Kereskedési Nap): az utolsó olyan nap, amikor még osztalékszelvényekkel kereskednek a részvényekkel. Ha ezen a napon, vagy ez előtt veszel a részvényből és ennek a napnak a végén a tulajdonodban van, akkor jogosult vagy az osztalékra.

•

Ex-‐Dividend Date (Első Osztalékszelvény nélküli Nap): az előző (vagyis In-‐ Dividend Date) napot követő következő munkanap. Ha ezen a napon veszed a részvényt, az akkori időszakra vonatkozó osztalékból már nem kapsz. Ebből egyenesen következik, hogy ha a megelőző napon még volt a birtokodban és ekkor adtad el, az osztalék jár neked.

•

Payment Date (Kifizetés Dátuma): az a nap, amikor az osztalék kifizetése megtörténik azoknak, akik az ezt megelőző In-‐Dividend Date napjának végén tulajdonolták a részvényt.

Ezen dátumok természetesen nyilvánosak. Az adott részvénytársaság befektetői kapcsolattartásért felelős részlege, vagy felelőse erről köteles tájékoztatást adni. Az esetek többségében még egyszerűbb megoldás, ha a megfelelő internetes portálokon tájékozódunk. Az amerikai részvények esetén a yahoo.finance.com oldalon az adott részvény kódját beütve az alapadatok táblázatában láthatjuk az ex-‐dividend date-‐et (ex-‐ date). Magyarországon az osztalékfizetés -‐ ahogy jeleztem -‐ inkább évente egyszer történik, ami a tavaszi -‐ előző évet elfogadó és osztalékokról határozó -‐ közgyűlést követő hetekben kerül kifizetésre. Ez az ún. osztalékszezon így májusra és júniusra esik. Ekkor számítsunk a fenti dátumok többségére a nyílt részvénytársaságok esetén, és a portfolio.hu is ekkor hoz le rendszeresen frissített cikket és táblázatot a fontos dátumokról a hazai részvények esetén. Az osztalékot részvényenként határozzák meg, így természetesen ezt az összeget annyiszor kapjuk meg, ahány részvény van a tulajdonunkban. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

131



Az utóbbi években, sőt lassan évtizedekben a nyílt társaságok ritkábban, és kisebb mértékű osztalékot fizetnek. A nyereséget sokkal gyakrabban forgatják vissza beruházásokba, terjeszkedések finanszírozására. Ha ezt jól teszik, akkor az árfolyamokba előbb-‐utóbb úgyis beépül, tehát az árfolyamnyereségen keresztül vastagítja a befektető pénztárcáját. Ennek a folyamatnak tudható be az is, hogy az ún. osztalékhozam az utóbbi években, sőt évtizedekben alacsonyabb a korábban megszokottnál. Az osztalékhozam a társaság adott évben kifizetett vagy kifizetendő osztalékának aránya az aktuális részvényárfolyamhoz viszonyítva. Az osztalékhozamnak önmagában semmilyen lényeges jelentősége nincs, még relatív szinten sem. Ha "A" részvény osztalékhozama magasabb, mint "B" részvény osztalékhozama, az nem jelenti azt, hogy "A" olcsóbb és érdemesebb megvásárolni. Az osztalékhozamról kizárólag a kifizetett osztalékarány vonatkozásában van értelme beszélni. Az Egyesült Államokban gyakran élnek az ún. részvényvisszavásárlás lehetőségével. Ekkor maga a cég veszi meg saját részvényeit, és vonja be, ezzel csökkentve a részvényszámot. Ez gyakran a tőzsdén történik meg, így ha valamely részvényes szeretne készpénzhez jutni, akkor nem kell az osztalékra várnia, hanem annyit ad el a részvényeiből, amennyi a szükséges pénz mennyiségéhez elegendő. Természetesen a piacon történő részvényvásárlásnak a kereslet és kínálat hatásai miatt árfolyamfelhajtó hatása van, és mivel ezt a nyilvánosság tudhatja, a várakozások önmagukban generálhatnak emelkedést. Ezért ha egy társaság részvényvisszavásárlási programot hirdet az növeli a befektetés sikerességének esélyét, de garanciát persze korántsem biztosít erre. Nézzünk egy példát. Egy részvény 10 000 Ft-‐ot ér, és mi 100 db-‐ot birtoklunk belőle. Akkor lennénk elégedettek, ha az osztalékot 1000 Ft-‐ban állapítanák meg, így 10%-‐os hozamot érnénk el a befektetésünkön. Ám ekkor a menedzsment nem osztalékot, hanem részvény visszavásárlást jelent be. A nyereséget nem osztja ki közvetlenül minden tulajdonosnak, csak annak aki a piacon a felértékelődő részvény által azt felvenné. A befektetésünk a bejelentés előtt 100 * 10 000 Ft-‐ot, azaz 1 000 000 Ft-‐ot ért. Az elvárt 10%-‐os hozam így 100 000 Ft-‐ot jelent. Annyi részvényt kell eladnunk, amely ekkora ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

132



összeget takar. Ez a bejelentés előtti árfolyamon 10 db részvényt jelent. Ha a piac pontosan a nyereségnek, illetve a piacon "elköltött" pénz mennyiségének megfelelő értékben értékeli fel a részvényeket (megtartva ezzel az eredeti kapitalizációt), akkor egy részvény 11 000 Ft-‐os árfolyamon fog állni. Ekkor 1000 Ft híján elegendő 9 db részvényt eladni a célunk eléréséhez. A valóságban természetesen nem olyan egyértelmű ezt kiszámolni, hiszen a részvény árfolyamát nemcsak az osztalék vagy a bejelentett részvény visszavásárlás nagysága befolyásolja (sőt gyakran ez korántsem elsődleges tényező), hanem egyéb, attól akár teljes mértékben független tényezők is. Így nem biztos, hogy adott esetben a részvényes, aki nyereséget szeretne realizálni, jól fog járni, és nem lehet tudni a részvény árfolyam az adott időszak alatt emelkedni, vagy esni fog-‐e. Mégis, ezzel végső soron demokratikusabb megoldást választ, ami nem erőlteti rá senkire a nyereség felvételét, hanem mindenki maga dönti el, hogy ezzel szeretne-‐e élni. A

részvényvisszavásárlás

egyszerűsítéssel

tulajdonképpen

felfogható

a

részvénykibocsátás ellentétjének is. Összességében a cég pénzt ad vissza a részvényeseknek, de nem mindenkinek egyenlően, hanem annak, aki ezzel élni szeretne és eladja részvényeit, vagy azok egy részét. Ha rendszeres jövedelemre van szükséged, akkor érdemes ezzel a lehetőséggel élned, noha a részvény elsősorban nem erre a típusú befektetési

szemponthoz

igazodó

megtakarítás.

Ehhez

persze

nem

kell

részvényvisszavásárlási program sem, de ez előnyt jelent a nyílt piacon. Miért döntenek a vállalatok az osztalék helyett a részvény visszavásárlás mellett? Sokszor adózási okokból teszik ezt, például ha az árfolyamnyereség adókulcsa alacsonyabb mint az osztalékot terhelő sarcé. Az is fontos szempont hogy az árfolyamnyereség szembeállítható a veszteséggel, sőt el is határolható, akár két évig is, ezzel csökkentve a valós adóalap nagyságát. Bővebben az Adózással kapcsolatos fejezetben olvashatsz erről. Magyarországon rosszabbak az árfolyamnyereség adó feltételei az osztaléknál. Ezért érdemes (enyhe mértékben) figyelembe venni ezt a tényezőt is részvényvásárlás esetén és tudni arról, hogy enyhe valószínűségi előnyünk van az osztalék esetén a részvény visszavásárlási programot hirdetőknél. Ennek ellenére még a hazai tőzsdei társaságok is gyakran előnyben részesítik a nyereségek visszaforgatását, ha látnak lehetőséget a ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

133



további növekedésben, és ennek megfelelő ágazatban vannak. A tőzsdei részvények által fizetett osztalék adója mindössze 10%. Érdemes élni az ún. részvényesi jogainkkal (amely lényegében a közgyűlésen való részvételt jelenti)? A közgyűlés a részvénytársaság összes részvénykönyvbe bejegyzett tulajdonosának közös találkozója. Ezt általában évente rendezik meg, és éves rendes közgyűlésnek hívják. Az ezeken kívülieket pedig rendkívüli közgyűlésnek. Az előbbin a cég menedzsmentje beszámol a megelőző évről, azt a közgyűlés (jobb esetben) elfogadja, szavaznak a vezetőség tagjairól, egyéb fontos döntésekről, és természetesen az osztalék mértékéről. Általánosságban

egy

részvény

egy

szavazatot

ér,

bár

vannak

kivételek

(szavazatelsőbbségi részvények, korábban az aranyrészvény), ezért evidens módon egy kisrészvényes szavazataránya eltörpül a nagyobb részvényesekéhez képest. A közgyűlésen vagy adott csoportok, nagybefektetők, vagy a menedzsment kontrollálja az eseményeket. Rendkívül ritkák az olyan részvénytársaságok, ahol a kisrészvényesek bármit is érdemben el tudnak érni, és hatást gyakorolni a társaság életére. Nem is gyakori, hogy a nem nagy részvényesek részt vesznek a közgyűlésen. A bennfentes kereskedelem azt jelenti, hogy valaki olyan információk birtokában vállal fel pozíciót a pénzügyi piacokon, amely a nyilvánosság számára még nem ismert. Miért jelent ez problémát? Tegyük fel, hogy Gerzson egy gyógyszergyár engedélyeztetési részlegén dolgozik. A cég lassan egy évtizede dolgozik a rák ellenszerén, és évek óta van egy sikeres fejlesztése, amelyet azonban csak akkor dobhat piacra, ha a hatóság azt hosszas kísérletezési és adminisztrációs procedúra után engedélyez. Egyik kora délután az ebédből visszatérve Gerzson egy friss faxot talál az asztalán, amely 10 perce érkezett. A faxot elolvasva megdöbben, és már nyúlna a telefonért, hogy szóljon főnökeinek, de keze időközben megáll. Gondolkozni kezd, és a hivatalos, vezetékes telefon helyett a magán mobiljáért nyúl. A brókerét hívja. Részvényeket ad el, méghozzá éppen munkahelye részvényeit. Másnap megjelenik a hír: a hatóság nem hagyta jóvá a gyógyszer terjesztését, a cég így nem léphet a piacra egy olyan termékkel, amelynek több millió potenciális vásárlója van, akik mindenüket hajlandóak odaadni a gyógyulásért, és az életben maradásért. Ehelyett úgy fest, hogy több milliárd dollár fejlesztési költség ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

134



hiábavalónak bizonyult, ablakon kidobott pénzzé vált egyetlen pillanat alatt. Ráadásul sok milliárd dollár remélt bevételtől is el fognak esni. Az árfolyam a másnapi nyitáskor 22%-‐os eséssel nyit, majd az eladások hatására a nap végére majdnem 40%-‐os mínuszban van. Gerzson jó döntést hozott, egy jó nagy veszteségtől kímélte meg magát, hogy még aznap eladta a papírokat. Mi ezzel a baj? A legtöbb ember nincs pontosan tisztában azzal, hogy pletykára, biztos vagy biztosnak vélt információra történő lépés a piacon mennyire káros, valójában kockázatos és veszélyes mind a profitra, mind az erkölcsi, mind a büntetőjogi következményekre nézve. Olykor híres és nagy tiszteletnek örvendő emberek sem mérik fel, hogy az információ birtoklása mekkora felelőséggel is jár. Martha Stewart története egy igazi amerikai álom megtestesülése. Egyfajta amerikai Stahl Judit ő, de sokkal szélesebb körű területeken. Már a nyolcvanas években számos könyvet jelentett meg, eleinte szakácskönyveket, majd mindenféle családi ünnepekre teljes körű tanácsadó köteteket, például a karácsonyi vagy az esküvői készülődésről. Erre alapozva egy egész médiabirodalmat épített fel újsággal, TV műsorokkal, online virágáruházzal, katalógus üzletággal, lakberendezési, kertészeti, kisállat tanácsadással, mindennel ami az otthonnal összefügg. A nevét viselő céget 1999-‐ben bevezették a New York-‐i Értéktőzsdére (NYSE), és a vállalat kapitalizációja alapján volt egy időszak, amikor milliárdos volt, amit rajta kívül csak alig néhány nő mondhatott el magáról úgy, hogy ezt teljes mértékben saját erőből valósította meg. Sőt, még azt is elérte, hogy a NYSE igazgatótanácsába is beválasszák. 2001-‐ben a Amerika harmadik legbefolyásosabb nőjévé választották. Stewart az Egyesült Államok egyik leggazdagabb, leginkább csodált asszonyává vált, és senki sem sejthette, hogy egyetlen rossz lépés miatt nem a műsorai miatt beszélnek majd róla, hanem a hamarosan következő börtönélete miatt.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

135



Történt ugyanis, hogy Stewart asszony egyetlen nap alatt eladta összes ImClone Systems részvényét. Másnap a vállalat rossz hírt közölt: az FDA, az amerikai gyógyszer engedélyezéssel

foglalkozó

hatáság

nem

hagyta

jóvá

egyik

gyógyszerük

forgalombahozatali engedélyét. Az árfolyam 16%-‐ot zuhant. Ismerős a történet a fentiekről? Nem véletlen. Az Értékpapír Felügyelet (SEC) vizsgálni kezdte az ügyet, és kiderítette, hogy Stewart, brókere és még néhány érintett tudott a döntésről, és ennek tudatában indították el az eladási megbízásokat. Ha esetleg valakiben felmerült volna, hogy nem volt tisztában azzal, hogy mit tesz: Stewart asszony néhány évig bróker volt a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején, ezért valószínűleg nagyon is jól tudta, hogy mit csinál. A bíróság bűnösnek találta, és közel 5 hónapot egy otthonától több mint ezer kilométerre lévő börtönben töltött, majd további két évet házi őrizetben. Időközben a cége rengeteg bevételtől esett el, mert az ügy miatt számos hirdető és partner mondta fel a megállapodásokat. Szabadulása után szívósan küzdött, hogy visszanyerje, amit az egész ügy miatt elvesztett, de ez az elmúlt években is csak részben sikerült. A 2001-‐ben még közel 300 millió dolláros bevételt lényegében azóta sem sikerült igazán túlszárnyalni, sőt a 2008-‐as adatok ennél alacsonyabb számokat mutatnak, és akkor még az infláció hatásait nem is említettük. Az egykor 20 millió dollár közeli nyereség ehhez hasonló veszteségbe csapott át, igaz nem feltétlenül csak Martha Stewart problémás ügye miatt.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

136



Miközben az adott időszakban majdnem milliárdosnak mondhatta magát (a vagyonát a még nemrég is 600 millió dollár körülire taksálták), negyvenezer dollárért képes volt a szabadságát, a hírnevét, és három évtizedig építgetett vállalkozását kockára tenni. A legtöbb hasonló értesülés ráadásul még csak nem is helytálló. Ha mégis az, akkor ritka és nehezen kiszűrhető a megalapozottsága. Ha kellően felépített portfoliónk van, akkor nem fog jelentős mértékben ártani nekünk egy veszteség, illetve elmaradt potenciális nyereség amit így szereznénk meg. Hasonló a helyzet a szomszéd tippjeivel is. Ne akarjunk biztosra menni kockázatos befektetésnél, mert nem lehet. Ne akarjunk ismerősre támaszkodni, mert nem ad előnyt, sőt általában kárunkra van, mert nem az ismeretség a lényeg, hanem a konzisztens és megalapozott stratégia. A részvények a befektetési szempontok alapján az alábbi lehetőségeket és mozgásteret biztosítják a befektetők többsége részére. •

A részvények éves átlagos hozama 10-‐11% környékén van, de ennek nagy ára van, ami a Drawdown-‐ban meg is mutatkozik. Ez 70 évnyi historikus adatokból számítható ki.

•

A Drawdown akármekkora is lehet, a jellemző érték egyedi részvény esetén 50%-‐ os átlagot mutat, de számos részvény esetén eléri azt a szintet, ahonnan nincs visszaút. Egy évtizedben legalább egy ekkora nagyságrendű, és legalább 3 darab 30% körüli Drawdown-‐ra kell számítani.

•

A mobilizálhatóság a részvények többsége esetén kifejezetten jó. Viszont szem előtt kell tartani, hogy ez nem automatikusan "visszaváltható" befektetés, hanem eladható, azaz vevő nélkül nem jutunk a pénzünkhöz. Ha ez a szempont fontos -‐ márpedig általában az -‐ akkor minél nagyobb piaci értékű, és minél nagyobb forgalmú papírt érdemes vásárolni.

•

A javasolt időtáv minimum 3 év, de lehetőleg 5 év felett. Zárójelben megjegyzem, hogy vannak sikeres spekulánsok, akik pár hónapos, hetes, vagy akár perces pozíciókkal komoly nyereséget tudnak felmutatni, ez azonban már haladó szint és

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

137



amúgy sem a klasszikus befektetés kategória, ezért itt a részvény, mint befektetés szerepel. •

A minimálisan befektethető összeg elméletileg már százezer forintos nagyságrend is lehet, de a legtöbb helyen meglévő minimális költség, a címletelés hatásai és a diverzifikáció miatt hétszámjegyű összeget javaslok.

•

A részvényekre az árfolyamnyereség adó szabályai vonatkoznak.

•

A részvénybefektetés egyáltalán nem alkalmas a rendszeres jövedelem kiegészítésre, mert a szempont ismertetésénél említett visszaesés probléma, és a rendszertelen nyereség súlyos problémákat okozhat a tőke megőrzése szempontjából. A részvény kifejezetten hosszú távú vagyonépítésre alkalmas.

•

A részvényekhez – megint csak: ha az ember saját maga hozza meg a döntéseit – kifejezetten nagy hozzáértés, és főként tapasztalat szükséges. A kereskedési időtávtól függően heti minimum 2-‐3, de akár napi 4-‐5 óra is szükséges lehet a részvényekkel való foglalkozáshoz. A javasolt minimális tapasztalat 2-‐3 év.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

138



A Tőzsde A tőzsde az olyan szervezett és szigorúan szabályozott piacoknak a gyűjtőfogalma, ahol jellemzően homogén, vagy pontosan meghatározható kategóriákba besorolható termékekkel kereskednek. Homogénnek tekinthető minden olyan áru vagy értékpapír, amely nagy számban van jelen a piacon, és egyes darabjai egymással felcserélhetőek, azonosnak tekinthetők. Néhány példa, hogy mik lehetnek ezek a homogén termékek. • Áruk (pl. gabona, hús, olaj, színesfémek) • Értékpapírok (részvény, kötvény) • Devizák Ezen lebontásból már jól látható, hogyan különíthetők el az egyes kategóriák. A két fő tőzsdefajta az Árutőzsde és Értéktőzsde. Az előbbiben általában csak árukkal (illetve azok határidős kontraktusaival) kereskednek, míg az értéktőzsdén szokott zajlani az értékpapírok adás-‐vétele. A deviza főbb ismérveit tekintve inkább az Értéktőzsdéhez tartozik, mégis számos Árutőzsdén kereskednek vele. A tőzsdék másik fontos csoportosítása szerint léteznek azonnali és határidős tőzsdék. Az előbbi esetében a jegyzett instrumentumok ténylegesen gazdát cserélnek elméletileg azonnal (a gyakorlatban néhány napos elszámolási folyamatot követően). Az utóbbi esetben az üzletkötés dátuma és a valós lebonyolítás dátuma között jelentős különbség van. A közhiedelemmel ellentétben az Árutőzsdék a határidős piacok közé tartoznak, tehát a gabona, olaj, stb. nem helyben cserél gazdát, hanem egy jóval későbbi időpontban történik a szállítás. Sőt, az esetek jelentős többségében soha nem kerül sor szállításra. Szintén a határidős piacokhoz sorolható a deviza kontraktusok tőzsdén keresztüli adás-‐ vétele is. A világban számos példát láthatunk arra, hogy az azonnali és a határidős tőzsdék egy szervezeten belül léteznek. Az Értéktőzsdén a részvényeken kívül számos értékpapírt jegyeznek, de ebbe a kategóriába sorolhatóak az önálló deviza és nemesfém tőzsdék. Ezen értékpapírok lehetnek kötvények, kincstárjegyek, befektetési jegyek, és persze a részvények. Ezek elsősorban azonnali piacot jelentenek, de sok termékre léteznek határidős kontraktusok

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

139



is. Hazánkban Árutőzsdének minősült a Budapesti Árutőzsde (BÁT), bár itt létezett pénzügyi szekció is, ahol deviza kontraktusokkal kereskednek. Az Értéktőzsde szerepét itthon természetesen a Budapest Értéktőzsde (BÉT) tölti be. A fent említett értékpapírokon kívül itt is van devizákkal foglalkozó részleg. Érdekesség, hogy a rendszerváltás elején megalakult itthon az Ingatlantőzsde is. Mivel ezen szervezett piac nem felelt meg az egyik legfőbb alapkövetelménynek, a homogén termékek kereskedelmének, ezért hamar meg is szűnt. Szintén voltak próbálkozások egy hazai olajtőzsde létrehozására, esikertelenül. A két hazai létező tőzsde egyesülése folyamatban van, így 1948 után várhatóan ismét létrejön a Budapesti Áru és Értéktőzsde. A számos szakértő egyöntetű véleménye szerint ez a tőzsde sem kerülheti el a további beolvadást az EU csatlakozás után valamelyik már létrejött európai tőzsdeszövetséghez. Mire jó a tőzsde? Főként arra, hogy másodlagos piacot jelent a vállalatok által kibocsátott értékpapíroknak. A cégek nem tudnának a nyilvánosság számára kötvényeket vagy részvényeket értékesíteni és ezzel tőkét szerezni, ha nem létezne egy piac, ahol később ezeket el tudnák adni. Ugyanez a helyzet a zártvégű befektetési alapoknál is, ahol a befizetett pénzt az alapkezelő más értékpapírokba, esetleg ingatlanokba fekteti. Szintén fontos szerepe a szervezett piacoknak, hogy remek mutatója az általános gazdasági hangulatnak, várakozásoknak. Erre a célra jöttek létre a tőzsdeindexek, melyekről egy későbbi fejezetben lesz szó. Ha az index emelkedő tendenciát mutat, az az optimizmus növekedését jelenti, míg az esés ennek természetesen az ellenkezőjét. Egyes vizsgálatok szerint a tőzsde fellendülése és esése is mintegy 4-‐10 hónappal előzi meg a gazdaság kimutatható élénkülését, vagy épen a recessziót. Ez természetesen csak a fejlett tőkepiaccal rendelkező nyugati gazdaságokra igaz. A mai tőzsdék szervezettsége, és technológiai fejlettségéből következő rugalmassága lehetővé teszi a hatékony és gyors tőkeáramlást, ami elősegíti a gazdaság fejlődését. Külön előny, hogy ez folyamatosan befektetési lehetőségek nagy számát kínálja fel a megtakarítással rendelkezők számára. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

140



A határidős tőzsdék egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a gazdasági szereplők számára lehetővé teszi a kockázat csökkentését. Mivel itt egy későbbi időpontra be lehet biztosítani egy adott áru, deviza, árát, ezért előre lehet kalkulálni a költségeket pl. külkereskedő cégeknek, mezőgazdasági termelőknek, energetikai cégeknek. Végezetül nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tőzsdén forgó értékpapírok árfolyama és azok hozama jelzi az elemzőknek, prognózisok készítőinek, hogy mekkora nyereséget, megtérülést várhatnak el egy-‐egy befektetéstől. Fontos tudni, hogy a tőzsdére bevezetett részvényekkel, rendszerint csak a kijelölt piac(ok)on lehet kereskedni, éppen azért, hogy a befektetők egységes árakat tapasztaljanak, szervezett viszonyok között tudjanak kereskedni. Ezért ha például a gazdasági hírekben azt halljuk, hogy a MOL részvény aznap emelkedett vagy esett, akkor a Budapesti Értéktőzsdén történt kereskedésről van szó.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

141



A BÉT szerepe és története A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) az egyetlen hazai értéktőzsde, története mára meghaladja a 150 évet, és igen hányattatott, de dicső múltra tekinthet vissza. Az első magyarországi tőzsde a Ferenc József által kezdeményezett Árú és Értéktőzsde volt, amely 1864-‐ben jött létre. A tőzsde szervesen bekapcsolódott a nemzetközi piacok vérkeringésébe, árfolyamait mindenütt nyilvántartották. A nagy gazdasági világválság a magyar részvénypiacot is érzékenyen érintette, olyannyira hogy 1931-‐től 1932-‐ig zárva is tartott. A tőzsdét végül politikai okokból 1948-‐ban zárták be huzamosabb időre. Egészen 1987-‐ig fel sem merül a tőzsde újbóli megalapítása. Abban az évben 22 bank megegyezett, hogy szabályozott formában fogja elősegíteni az értékpapír kereskedelmet. Ezt az 1968-‐ban megkezdett reformfolyamatok és a kötvények megjelenése alapozta meg. 1988-‐ban megalakult a Tőzsdetanács. 1990-‐ben elfogadták az értékpapír törvényt, amely megteremti a jogszabályi hátteret a tőzsde megalapításához. Ugyanebben az évben megszületett a BÉT. A kereskedés júniusban kezdődött, az első napon csak az Ibusz részvényekkel kereskedtek. 1991 végén költöztek át a brókerek az új tőzsdeterembe. Az ezt követő egy évben bevezetésre kerültek az államkötvények és a kárpótlási jegyek is. 1995 elején kezdték publikálni a BÉT hivatalos tőzsdeindexét, a BUX-‐ot. Ugyanebben az évben indították a határidős piacot, először a BUX-‐ra és két devizára. 1999 szeptemberét követően már a teljes kereskedés automatizált rendszeren folyik, az ún. MMTS-‐en keresztül. A tőzsdeterem ezzel kiürült. 2003-‐ra a BÉT saját rendszerén keresztül kereskedési lehetőséget biztosított a XETRA rendszerhez, amelyen több ezer nemzetközi részvénnyel lehet kereskedni. 2004 márciusában döntés született a BÉT és a Budapesti Árutőzsde egyesüléséről. Ezzel 140 évvel első megalapítása után ismét létrejön az egységes Budapesti Áru és Értéktőzsde. A Budapesti Értéktőzsde egy olyan szervezet,megfelelő jogszabályi keretrendszeren belül működő koncentrált piac, ahol részvényekkel, kötvényekkel, kárpótlási jegyekkel, és származékos termékekkel lehet kereskedni. Ez az egyetlen ilyen hazai társaság. A BÉT kereskedését három szekcióra bontja: Részvény, Hitelpapír, Származékos. A tőzsdén mindegyik szekció termékeire mára csak elektronikus platformon, az ún MMTS rendszeren keresztül lehet üzletet kötni. A BÉT a befektetőknek megtakarítási ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

142



lehetőséget, az értékpapírok eladásához piacot biztosít. Fontos, hogy ez a piac nagy forgalmú legyen, hogy a szereplők mindig találjanak elegendő eladó részvényt, illetve ha ők maguk szeretnék eladni, találjanak vevőt. Mindezt úgy, hogy a vételi és eladási ajánlatok árfolyama közel essen egymáshoz, és egy-‐egy tranzakcióval ne veszítsenek sokat: az ilyen piacot nevezzük likvidnek. A vállalatok számára pedig reális alternatívát jelent a hitelekkel szembeni finanszírozási forrást tekintve. A BÉT Zrt. profitorientált társaság. Célja, hogy a feladata teljeskörű végrehajtása mellett nyereséget biztosítson részvényeseinek. A bevételeket a brókercégektől beszedett forgalmi díjak, a kibocsátóktól beszedett forgalombantartási díjak, és az adatszolgáltatóktól beszedett díjak jelentik. A BÉT legfőbb szerve a közgyűlés. Itt az összes tag (jellemzően brókercégek, hitelintézetek, befektetők) részt vehet. Ha külön nem hívják össze, évente egyszer tart ülést. Itt az éves beszámoló mellett a legfontosabb tisztségviselőkről, a BÉT stratégiájáról szavaznak. Az Igazgatóság feladata a szervezet irányítása, stratégia kialakítása és lefogadtatása a tagokkal. Az Igazgatóságot a Felügyelő Bizottság ellenőrzi. Emellett külön működik a Választott Bíróság is, amely a kibocsátók és forgalmazók közti esetleges jogvitákban dönthet. Az operatív irányítás a Vezérigazgató alá tartozik. Alá tartoznak a különböző bizottságok, akik az elszámolás, kereskedés, kibocsátókat, index összeállításában dönthetnek. A BÉT legfőbb ellenőrző szerve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF). KELER Zrt.: a Központi Elszámolóház és Értéktár Zrt. a részvény-‐ vagy más értékpapírügyletek gyors, kényelmes, valós lebonyolításában játszik elengedhetetlen szerepet. Ha például egy részvényügylet jön létre, fejlett informatikai rendszerén keresztül gyorsan lebonyolítja azt, így a vevő gyorsan megkapja a megvásárolt részvényeket (jellemzően ma már elektronikus formában, egy számlán), míg az eladó hozzájut pénzéhez. A KELER szerepe hasonlít a Monopoly vagy Capitaly játékban a Bank szerepéhez. Emellett a KELER-‐nél történik a határidős ügyletek letéteinek elhelyezése, amelyekről később lesz szó. Szintén fontos, hogy az elszámolóház akkor is kifizeti a nekünk járó összeget, ha az ügylet másik oldalán lévő személy fizetésképtelenné válik, kötelezettségét nem teljesíti maradéktalanul.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

143



Short ügyletek A tőzsdén nemcsak az árfolyamemelkedésen, hanem az esésen is lehet nyereséget elérni. Amikor egy részvényt megveszünk, akkor valamennyi idő tartása után, ha emelkedett az árfolyam profittal adjuk el azt, vagyis alacsonyabb árfolyamon vásároltunk, és drágábban adtunk el. A short ügylet esetén nincs másról szó, mint a vétel és az eladás időpontjának, így a sorrendjének a felcseréléséről. Előbb adunk el, és utána vásárolunk. Ha az árfolyam csökkent, akkor szintén nyereséget könyvelhettünk el. A kérdés csupán az, hogy miként tudtunk eladni valamit, ami nem volt a tulajdonunkban? A gyakorlatban a folyamat legtöbbször automatizált és gyors, így a háttértevékenységből a legtöbb befektető igen keveset vesz észre. Ezért nem szabad megijedni attól, ami most következik, csak a magyarázat kedvéért írom le, a valóságban ez gyakran csak pár kattintás. A shortolás során kölcsönvesszük valakinek a részvényeit, eladjuk azokat a tőzsdén, majd később, amikor alacsonyabb az árfolyam, visszavásároljuk. Lényegében csak annyi történik, hogy a vásárlás és az eladás időbeli sorrendjét felcseréljük. Például megvehetünk egy részvényt 4000 Ft-‐ért, majd egy hét múlva számunkra kedvező árfolyamalakulás után eladhatjuk 5000 Ft-‐ért. Ezzel ellentétben a shortolás által azt is megtehetjük, hogy a kölcsönvett részvényeinket 5000 Ft-‐ért eladjuk, majd egy hét múlva szintén nekünk jó árfolyamalakulás után megvesszük 4000 Ft-‐ért. A nyereség mindkét esetben ugyanannyi, részvényenként 1000 Ft. A short ügyletek leggyakrabban a részvényekre vonatkoznak, de mint később látni fogjuk, szinte bármely befektetési eszköz esetén alkalmazhatóak. A határidős ügyleteknél, amelyekről majd olvashatjuk, hogy későbbi időpontra szólnak, már nincs is szükség az eszköz kölcsönkérésére, hiszen az időben adott távolságra eső ügyletre előzetesen is meg lehet állapodni oly módon, hogy az adott termék még nem áll a rendelkezésünkre.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

144



Külföldi Részvénypiacok A külföldi piacokon a nagyságrendekkel több részvény miatt olyan ágazatokba is be lehet fektetni, amelyekről itthon nem is álmodhatunk. Ilyen például a biotechnológia, bányarészvények, vagy a hardvercégek. A több részvény és ágazat pedig arra is lehetőséget ad, hogy diverzifikációt hatékonyan meg lehessen valósítani. Melyek a legfontosabb külföldi részvénypiacok? Elsőként az Egyesült Államok tőzsdéit és piacait vesszük sorra. •

NYSE (New York Stock Exchange – New York-‐i Részvénytőzsde). Gyökerei egészen 1792-‐ig nyúlnak vissza. Sokáig mind kapitalizációban, mind a részvények számában kiemelkedett a többi piac közül, de mára a NASDAQ már egyenrangú versenytársa a NYSE-‐nek. Különlegessége, hogy részben mind a mai napig nyílt kikiáltásos kereskedés folyik itt, azaz az üzletkötők élőszóval kötik meg az üzleteket (illetve azok egy részét). A NYSE egyik érdekessége a specialista, melynek feladata, hogy egy-‐egy részvényből folyamatosan keresletet és kínálatot tartson fenn. A jegyzett részvények száma meghaladja a 2000-‐et, általában a legtekintélyesebb, legnagyobb cégek szerepelnek itt. Az itt szereplő részvények kódja három betűs, például: McDonalds -‐ MCD. A NYSE-‐n naponta mintegy másfél milliárd részvény cserél gazdát, egy brókercég manapság 1,5 millió dollárért jut itt „székhez”.

•

NASDAQ (National Association of Securities Dealers Automated Quotation – Értékpapír Kereskedők Automatikus Árjegyzésének Nemzeti Szövetsége). Gyakorlatilag egy tőzsdén kívüli (OTC) piac, ahol az árjegyzők (market makerek) nyújtanak vételi és eladási árfolyamokat és hajtanak végre megbízásokat. A kereskedés teljes mértékben automatizált. Ennek meg is van az eredménye, hiszen az átlagos teljesítési idő a megbízás rendszerbe kerülése után mindössze 6,7 mp. A részvények száma megközelíti az 3500-‐at, de itt jellemzően kisebb és kockázatosabb részvények szerepelnek. Ezek négybetűs kóddal rendelkeznek, például Intel: INTC. A NASDAQ-‐on az átlagos napi forgalom megközelíti a 2 milliárd dollárt. A vállalat felvásárolta az Észak-‐Európában domináns OMX tőzsdét.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

145


•


AMEX (American Stock Exchange – Amerikai Értéktőzsde). Az előző kettőnél kisebb súlyú tőzsde. A NYSE-‐hez hasonlóan itt is nyílt kikiáltásos rendszer működik, amelyet hangsúlyos technológia támogat. Itt is specialista tekinti át az egyes részvények kereskedését. A részvényszám meghaladja a 700 db-‐ot. A részvényeknek itt is hárombetűs kódjai vannak. Az Amex nagy újítása az ún. ETF-‐ ek (Exchange Traded Fund – Tőzsdén Kereskedhető Alap). Ezek nagyon hasonlítanak az indexalapokra, de lehetőség van arra, hogy bármikor napon belüli árfolyamon kereskedjünk velük, lehet őket shortolni, és alapkezelési jutalékot sem kell fizetni. Az ETF-‐re jó példa a SPY, amely egy az egyben az S&P 500 index teljesítményét képezi le (az árfolyam éppen az index tizede). ECN-‐ek (Electronic Communication Network – Elektronikus Kommunikációs Hálózat). A név kissé félrevezető lehet, lényegében automatizált piacokról van szó, melyeken bárki részt vehet. Ezeken a NASDAQ-‐on jegyzett részvények szerepelnek. ECN például az Archipelago, Bloomberg Tradebook, Brut, Island, Knight Securities. Az ECN-‐ek rendszere elkerüli a market maker-‐eket, bármely tag betehet ajánlatot a rendszerbe és a tranzakciók a tényleges kereslet és kínálat alapján kötődnek. Az ECN-‐eken a hivatalos kereskedési periódus után is lehet adni-‐venni részvényeket. Ez azt jelenti, hogy amíg a fenti tőzsdéken 9:30 és 16 óra között (Közép-‐Európai idő szerint 15:30 és 22:00 között) van kereskedés, az ECN-‐eken ez már 8:00-‐kor elkezdődhet és csak este 18 órakor fejeződik be. A hivatalos kereskedési idő előtt és után azonban csak a legszélesebb körben tartott részvényekre van elegendő likviditás.

•

Deutsche Boerse (Frankfurt Stock Exchange). London mellett Frankfurt Európa egyik legfontosabb pénzügyi központja. Az FWB (Frankfurter Wertpapierbörse) egyben a legerősebb a nyolc német tőzsde közül. A kereskedés teljes mértékben elektronikusan zajlik az ún. Xetra platformon keresztül. A tőzsde nemzetközi tekintélyét jelzi, hogy 300 tagja közül 140 külföldi vállalat. Az FWB-‐n közel 5000 részvény érhető el, köztük számos külföldi nagyvállalaté. A hivatalos nyitvatartási idő közép-‐európai idő szerint 9:00 – 17:30. A tőzsde fő iránymutató indexe a DAX.

•

London Stock Exchange. New York után London számít a második legnagyobb pénzügyi központnak a világon. Sőt bizonyos tekintetben listavezető, mivel az itt bejegyzett cégek több mint 250 milliárd font külföldi vagyont kezelnek, ami közel

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

146



másfélszerese a New York-‐ban kezelt külföldi befektetők által adott összegnek. Az LSE-‐n 2600 céget jegyeznek, a piaci értékük meghaladja a 3 300 milliárd fontot. A kereskedési idő közép-‐európai idő szerint 08:00 és 16:30 között zajlik. A legfontosabb tőzsdei index a FTSE 100, amely a legtekintélyesebb 100 vállalatot tartalmazza. •

Euronext. A fenti két tőzsde egyértelműen legnagyobb riválisa az ún. Pán-‐Európai Tőzsde, hivatalos néven az Euronext. Ez a piac a holland, belga, portugál, francia tőzsdék szoros szövetségét jelenti. Jelenleg 1484 részvényt jegyeznek itt, melyek kapitalizációja 1477 milliárd euróra tehető. Ezzel a kontinensen az előkelő második helyet tudhatja magáénak. A kereskedési idő 9:00 – 17:30-‐ig tart, közép-‐ európai idő szerint. A legfontosabb mutató a CAC 40, amely a legfontosabb 40 francia vállalatot tartalmazza. A hollandok fő indexe az AEX, a belgáké a BFX. Az Euronext és a NYSE mára egy tőzsde csoportot alkotnak, de az amerikai és európai egység külön működnek.

Fontosabb szervezetek: •

SEC (http://www.sec.gov). Az amerikai tőzsdefelügyelet. A hazai Felügyelethez hasonlóan az ő feladatuk ellenőrizni és betartatni, hogy minden a jogszabályoknak megfelelően történjen. Azonban az Egyesült Államokban nincs egy egységes szuperfelügyelet, például azt érdemes tudni, hogy a határidős piacokat

a

Commodity

Futures

Trading

Commission

(CFTC)

http://www.cftc.gov/ felügyeli, de például a jegybankot jelentő FED is ellát feladatokat, igaz ezekkel az átlagos befektető közvetlenül igen ritkán találkozhat. •

Európában most alakul az egységes Felügyelet, de most is és ezt követően is elsősorban a tagállamok ellenőrző hatóságainak a feladata a tőkepiacokon a jogszabályok betartatása. Ez Angliában a Financial Services Authority (FSA) http://www.fsa.gov.uk/ , Franciaországban a Autorité des marchés financiers (AMF) http://www.amf-‐france.org/ , Németországban pedig a szépséges nevű Bundesanstalt

für

Finanzdienstleistungsaufsicht

(BaFin)

http://www.bafin.de/EN/ ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

147


•


SIPC (http://www.sipc.org). Ez tulajdonképpen a magyar Befektető-‐védelmi Alap amerikai megfelelője. Akár 500 000 dollárig biztosítást nyújt minden számlára, külföldieknek is. Ez elsősorban értékpapírokra szól, a határidős ügyletekre, egyéb tőkeáttételes termékekre nem. A brókercég csődje esetén érdemes hozzájuk fordulni.

Amíg egy hazai befektető azt szokhatta meg, hogy ha MOL részvényt szeretne venni, akkor azt a Budapesti Értéktőzsdén teheti meg, addig a legtöbb nyugati piacon, de főként az Egyesült Államokban ezt számos tőzsdén megteheti. Ott a kereskedés párhuzamosan folyhat és folyik több piacon. Ezért ki kell választani, hogy melyiken is történjen az ügylet. Természetesen minden részvény be van vezetve valamelyik hivatalos tőzsdére, de ezek mellett kisebb nem tőzsdének minősülő piacokon, ún. ECN-‐eken is folyik kereskedés. Kevésbé gyakorlott befektetőknek azért nem kell aggódniuk, a legtöbb brókercég ad olyan szolgáltatást, sőt sokszor alapértelmezetté teszi, amely automatikusan a legjobb(nak vélt) helyre továbbítja a megbízást. Mindezek alapján erősen javaslom mindenkinek, aki részvénybe (is) fektet, hogy ne kizárólag a magyar piacon tegye ezt, hogy megvalósulhasson a földrajzi és szektor diverzifikáció.

Miért jobb a külföldi részvénypiacokon befektetni, mint a hazain? A legtöbben, amikor szembesülnek a hatalmas különbségekkel, amik Magyarország és annak piaca relatíve kicsinységét jelentik a teljes világhoz képest, nagyon meglepődnek. A világon jóval 10 000 feletti azon részvények száma, amelyek likviditása, forgalma a BÉT-‐en némi jóindulattal 8-‐10-‐re tehető. A magyar és a nemzetközi tőzsdék összehasonlítását a legjobban a sarki közért – hipermarket különbség analógiáján keresztül lehet megérteni. Képzeljük el, hogy nem részvényeket, hanem a vasárnapi ebédhez hozzávalókat szeretnénk bevásárolni. Milyen különbségeket jelent az a sarki közért -‐ hipermarket viszonylatban? •

Nagyságrendekkel több részvény, termék közül választhatunk.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

148


•


Nagyságrendekkel több szektor és ágazat, több fajta termék (pl. hús, mélyhűtött, halak stb.), amiknek még a kategóriája sem található meg a kis tőzsdén, kis közértben.

•

Nagyságrendekkel többfajta instrumentum

•

Hatékonyabb diverzifikáció

•

Nagyságrendekkel nagyobb likviditás – sokkal több van az adott termékből.

•

Többfajta megbízási lehetőség. Bár Magyarországon is jelentős előrelépések történtek az elmúlt években, a nyugati piacokon, főként az Egyesült Államokban a nagyobb piac, és több forgalom (továbbá kulturális) előnyből fakadó technológiai fölény sokkal összetettebb elképzeléseket is lehetővé tesz.

•

Alacsonyabb költségek. A legtöbb részvény tranzakciós költségei jóval alacsonyabbak, igaz másképpen is mérik őket. Amíg hazánkban és Európa kontinentális részén százalékban határozzák meg a díjakat a tranzakció árfolyamértékének arányában, addig az Egyesült Államokban dollárban egy teljes ügyletre, vagy centben egy részvényre. – A hipermarketek az árakat a nagy felvásárlási mennyiség miatt sokkal olcsóbban és hatékonyabban tudják kialakítani.

•

Jellemzően gyorsabb teljesítési idő. Ez egy kevéssé lényeges tényező a legtöbb befektetési stratégia esetén.

•

Shortolási lehetőség. Magyarországon ez mind a mai napig gyerekcipőben jár.

Külföldi piacok hátrányai •

Devizakockázat (lásd deviza rész)

•

Adózás esetenként rosszabb lehet, ez függ az adott piactól, az instrumentumtól, illetve, hogy mennyire hosszú távon gondolkozunk. – 2006. szeptember 1-‐től, továbbá 2010 január 1-‐étől voltak új szabályok!

•

Átmenetileg gyengébbek lehetnek. Magyarország egy feltörekvő piac, és elsőre bármennyire is meglepőnek tűnik, a hozzá hasonló országokkal együtt több mint egy évtizede érezhető mértékben felülteljesítette a fejlett piacokat. Ez általában igaz a felzárkózókra: hosszú távon nagyobb hozamot mutatnak fel, de nagyobb mértékben is ingadoznak.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

149


•


Személytelenség. A távoli piacok a személyi kapcsolattartás teljes hiányát, és a személyes törődés, közvetlenség eltűnését is jelenthetik. Persze ne feledjük, hogy az üzlet nem barátság, így a személyes törődés pénzbe kerül, hiszen erre munkaerőt kell alkalmazni. – Ha a hipermarketben vásárolunk, akkor a naponta több száz vagy akár ezer feletti vásárlót kisegítő eladó

•

Szabályozási eltérések.

•

Számlanyitás – kapcsolattartás nehezebb. Számos hazai befektetési szolgáltató kínál ugyan elérést a nemzetközi piacokhoz, de ezek nagyobb adminisztrációval járnak, például személyesen meg kell jelenni (jogszabályi okok miatt), ami külföldön sok helyen nem kötelező.

•

Nyelvtudás hiánya. Értelemszerűen a külföldi piacokon nem magyarul történik a szerződéskötés, megbízások adása, bármilyen kommunikáció, hanem a befektetési szolgáltató nyelvén, illetve, ha az nem alapértelmezetten angol, akkor második nyelven szinte mindenhol angolul is. Óva intek mindenkit attól, hogy legalább középfokú nyelvtudás, továbbá a szerződések teljeskörű megértése (például lefordíttatás, de még inkább saját személyes olvasás és értelmezés) nélkül számlát nyisson egy külföldi befektetési szolgáltatónál. Ha nincs meg a kellő nyelvtudás, akkor megoldást nyújthat, hogy ma már több cég is az ún. White Labeling által nyújt Magyarországon szolgáltatásokat. Ez azt jelenti, hogy a külföldi brókercég az infrastruktúrájának, szoftverének használatát lehetővé teszi egy helyi befektetési szolgáltatónak, aki ehhez az adott ország nyelvének és jogi környezetének biztonságát teszi hozzá. A helyi brókercég gyakran nem is veri nagydobra, hogy ily módon jár el. természetesen ezt engedélyekkel együtt lehet csak megtenni, akár transzparens, akár nem transzparens módon jár el. Természetesen az újabb szereplő bekapcsolása a folyamatba a költségeket jellemzően növeli.

Mindegyik probléma orvosolható – tőke és elszántság kérdése. A részvényeknél felsorolt szempontokat a külföldi piacra lépés az alábbiak szerint módosítja. A minimális befektetendő összeg akár 500 000 Ft is lehet, amennyiben alacsony díjakkal dolgozó online diszkont brókercéget választunk. A ráfordított idő enyhén nő, inkább heti 4 óra a javasolt minimum a nagyobb választási lehetőségek miatt megkövetelt többlet elemzésigény miatt. A szükséges tapasztalat nem feltétlenül változik, de az adott ország ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

150



nyelvét, ahol befektetünk, legalább középfokon ismernünk kell, a szakzsargon szókészletének16 elsajátításával egyetemben. A befektetési szakma nyelve elsöprő mértékben az angol, és a nagyobb piacok többsége is az angolszász területeken található, így a legkönnyebb dolgunk akkor van, ha angolul jól beszélünk. Amennyiben többlet idővel, szakértelemmel és/vagy nyelvtudással nem rendelkezünk, akkor is van lehetőség külföldi részvénypiacokon való befektetésre, ennek a mikéntjéről még lesz szó.

16

http://www.bwm.hu/elemzesek/TECHNIKAI-‐ELEMZES-‐SZOTARA.pdf

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

151



Szektor – Ágazat felbontás A külföldi részvénypiacokon a nagyságrendekkel magasabb számú részvénytömeg útvesztőjében való eligazodáshoz szükség van a papírok kategorizálására. Ennek egyik módja, a tevékenységi kör szerinti lebontás meghatározása. Itt természetesen nem klasszikus, száraz (például TEÁOR szerinti) besorolásra kell gondolni, sokkal inkább befektetőbarát megközelítést kell alkalmazni. Mit jelent ez? Az egyes csoportokon belüli részvényeknek hasonló fundamentális jellemzőkkel kell rendelkezni. Ennél fontosabb azonban, hogy hasonló kockázati szintűek legyenek. Így amikor a befektető választ közülük, a lebontás szerint tudatja, hogy mekkora kockázattal kell számolnia. Legtöbbször

azonban

elegendő

az

általános

tapasztalatokra

támaszkodni.

Emellett fontos az, hogy az egyes részvények relatív teljesítményét is meg tudjuk vizsgálni. A besorolással lehetőség nyílik arra, hogy az egyes papírokat egymáshoz, vagy egy kapcsolódó indexhez hasonlítsuk. Ez pedig a legtöbb esetben az adott terület ágazati indexe. Szintén kiemelendő, hogy a piac változékonysága mellett az egyes szektorok is más-‐más ütemben is időben reagálnak a piac hosszú távú folyamataira. Sam Stovall könyve alapján elsőként a ciklikusok (a gazdaság teljesítményétől erősen függő cégek) és a technológia szektora reagál pozitívan. Még nem feltétlenül a nagy mértékben növekvő értékesítés, hanem a gazdaságot megelőző, árakba beépülő várakozások miatt. Őket az ipari szektorok követik, az energiával együtt (amelyet természetesen a nyersanyagpiacok is nagy mértékben befolyásolnak), végül a szolgáltatók, közszolgáltatók jönnek, és jellemzően a pénzügyi szektor zárja a kört. Mindezen tényezők (hasonló tevékenységi kör, kockázat) együttesen azt eredményezik, hogy az egyes ágazatokban lévő részvények között igen erős együttmozgás, korreláció figyelhető meg. Ez a gyakorlatban olyan problémákat okozhat, hogy hiába erős egy részvény, ha ágazata lemaradó. Az ilyen papírok megvásárlásával saját esélyeinket rontjuk. Az alábbiakban közlök egy lebontást, amely valamennyi szektort és ágazatot tartalmazza. A fordításokat igyekeztem bárki számára érthető stílusban megfogalmazni. Fontos megjegyezni, hogy az alábbi lebontástól eltérő kategorizálások is léteznek, de ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

152



talán ez nevezhető a legáltalánosabbnak. Továbbá érdemes kiemelni, hogy idővel a kategóriák is változhatnak, ahogy ágazatok tűnnek el, olvadnak össze, illetve újak jelennek meg. Ennek talán legeklatánsabb példája, ahogy a kilencvenes évek végén számos bontásban a technológián belül külön ágazatot csináltak az internet részvényeknek, tekintet nélkül arra, hogy éppen a kiskereskedelemben tevékenykedtek (Amazon), vagy a portált üzemeltettek (Yahoo). Később ezeket szétszedték és már egy jóval elfogadhatóbb gondolatmenet alapján rendezték el őket. Az internettel kapcsolatos részvényeknek egyébként van külön indexe, az Amex Internet Index (több másik mellett). Alapanyagok Vegyipari előállítás Vegyipar Csomagolóanyag gyártás Műanyagipar és gumiipar Faipari termékek Arany és ezüstbányászat Vas és acélgyártás Érc bányászat Egyéb alapanyag gyártás Egyéb bányászat Papírgyártás

Egészségügy Biotechnológia Egészségügyi intézmények Gyógyszergyártás Egészségügyi eszközgyártás

Beruházási javak Hadi ipar és repülőgépgyártás Építőipari és mezőgazdasági eszközök Építőipari kiszolgálgó eszközök és létesítmények Építőipari alapanyagok Építőipar Egyéb beruházási javak Mobil otthonok és szabadidő járművek Konglomerátumok Konglomerátumok Ciklikus fogyasztási cikkek Ruházat Háztartási készülékek és szerszámok Audio & Video eszközök Járműgyártás Jármű alkatrészek Cipőgyártás Bútorgyártás Ékszerek Fényképészet Szabadidős termékek Textilgyártás Gumigyártás

Technológia Kommunikációs eszközök Számítástechnika (Hardver) Számítástechnika (Hálózati eszközök) Számítástechnika (Perifériák) Számítástechnikai szolgáltatások Számítástechnika (adattárolás) Elektronikai berendezések és vezérlők Irodai eszközök Tudományos és technológiai eszközök Félvezetőgyártás Szoftverfejlesztés

Nem ciklikus fogyasztói szolgáltatások Alkoholtartalmú italok Alkoholmentes italok Növénytermesztés Állattenyésztés Élelmiszeripar Irodai felszerelések Háztartási termékek Dohányipar

Szállítás Légi szállítás Légitársaság Egyéb szállítás Vasúti szállítás Közúti szállítás Vízi szállítás

Energia Szénbányászat Integrált olaj és gáztermelés Olaj és gáz termelés Olajipari szolgáltatások és eszközök

Közmű szolgáltatók Áramszolgáltatók Gázszolgáltatók Vízszolgáltatók

Pénzügy Fogyasztói pénzügyi szolgáltatások Biztosítás (baleset és egészség) Biztosítás (élet) Biztosítás (egyéb) Biztosítás (ingatlan) Befektetési szolgáltatások Egyéb pénzügyi szolgáltatók Kereskedelmi bankok Regionális kereskedelmi bankok Takarékbankok

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

Szolgáltatások Hirdetés Műsorszórás és kábel TV Üzleti szolgáltatások Kaszinók és szerencsejáték Kommunikációs szolgáltatások Szállodák Filmgyártás Személyi szolgáltatások Nyomdaipar és kiadás Nyomtatási szolgáltatások Ingatlan Szabadidős tevékenységek Kölcsönzés, lízing Éttermek Kiskereskedelem (ruházat) Kiskereskedelem (katalógus rendelés) Kiskereskedelem (hipermarket és diszkont) Kiskereskedelem (gyógyszerek) Kiskereskedelem (zöldségek) Kiskereskedelem (barkácsáruházak) Kiskereskedelem (egyéb) Kiskereskedelem (technológia) Oktatási intézmények Biztonsági szolgáltatások Szemét szállítás és feldolgozás

153



Tőzsdeindexek A tőzsdeindexekről rengetegszer hallhatunk, olvashatunk a médiában. Sokszor értesülhetünk arról a hírekben, hogy a BÉT hivatalos tőzsdeindexe, a BUX mennyit emelkedett vagy esett aznap. Az aktuális index értéken és a változás mértékén kívül azonban a legtöbb helyen nem sokat árulnak el. Ha például a magyar vállalatok jellemző teljesítményére vagyunk kíváncsiak nem elegendő például a Mol részvényeinek árfolyamát nézni, egy olyan mutató kell, ami tükrözi a hazai cégek részvényárfolyamainak alakulását. Az indexek megalkotásánál összegyűjtik az indexbe tartozó részvényeket (a BUX esetén a fontosabb hazai tőzsdén forgó vállalatok papírjai), és valamilyen átlaggal és szükség esetén módosító tényezőkkel kiszámolják az index értékét. A tőzsdeindexek legfontosabb feladata, hogy egy adott tőzsde, ország, szektor vagy ágazat tagjainak jellemző teljesítményéről, árfolyam alakulásáról teljes képet adjon. Kevesen tudják, hogy nemcsak tőzsdén forgó részvényeknek, hanem az állampapíroknak, áruknak, befektetési alapoknak stb. árfolyamok, nettó eszközértékük alapján saját indexeik vannak. Például az állampapírok indexe a RMAX, MAX, amelyek azt jelzik, hogy az állampapírok árfolyamai hogyan alakultak. A részvényekbe fektető alapok indexe itthon a RAX. Ennek kiszámításához a magyar részvényekbe fektető alapok aktuális értékeit veszik figyelembe. Vannak indexek nyersanyagárakra, amely a legfontosabb vagy egyedi nyersanyagok nemzetközi piacokon meglévő árait különféle módszerekkel súlyozva modellezi a gazdaság szereplőire gyakorolt nyersanyagár változást. Egy-‐egy deviza erejét és mozgását a többi devizához képest a devizaindexek (pl. USD Index) mérik le. Emellett számos indexet számolnak a teljes gazdaságra vonatkozó adatokra (ún. makrogazdasági adatok) Példaként hozható fel az Infláció, amely tulajdonképpen az árak növekedését jelenti és alatta legtöbbször a Központi Statisztikai Hivatal fogyasztói árindexét értik. Van, hogy nemcsak tőzsdei termékekre számolnak indexeket, hanem a gazdaság egyes területeire az ún. konjunktúraindexeket. Ilyen például az ingatlanár index, amely a lakás-‐, raktár-‐ vagy irodaárak jellemző alakulását mutatja.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

154



A legismertebbek, és a legtöbbeket érdeklődő indexek azonban mégis csak a részvényindexek. Ezen mutatókat az összeállítás és súlyozás alapján is meg lehet különböztetni. Léteznek az ún. egyenlő súlyozású indexek, amelyekben szereplő részvényeket teljesen egyforma nagysággal számítják bele az indexbe. Az egyenlő súlyozású indexek nagy előnye, hogy a kisbefektetők számára tényleges képet adnak arról, hogy ha pénzüket egyenlő módon osztanák meg az indexben szereplő részvények között, milyen hozamot érnének el. Vannak az árfolyam súlyozású indexek, amelyekbe az itt szereplő részvények árfolyama alapján kerülnek súlyozásra, vagyis minél magasabb egy részvény árfolyama, annál nagyobb lesz a szerepe az index értékének alakításában, függetlenül a cég piaci értékétől, presztízsétől. Ezen piaci mutatók mára a súlyozás módja miatt igen ritkák, de ilyen például az egyik legrégebbi múlttal rendelkező mutató, a Dow Jones Industrial Average (Dow Jones Ipari Átlag), amely nevéhez híven eleinte főként ipari részvényeket tartalmazott, mára több technológiai és kiskereskedelmi vállalat is szerepel benne. Elmondható, hogy a legnagyobb presztízsű vállalatok szerepelnek benne, mint például a McDonald’s, vagy a Microsoft. A kapitalizáció alapján súlyozott indexek esetén az egyes részvényekhez tartozó súlyok nem egyenlőek és nem is a részvények árfolyama alapján kerülnek súlyozásra, hanem az alapján szeretné egy-‐egy vállalat jelentőségét szerepeltetni, hogy az mekkora piaci értékkel rendelkezik. Ezáltal pontosabb képet kapunk arról a gazdasági szektorról (például technológiai cégek, egészségüggyel foglalkozó vállalatok), tőzsdéről (például a BÉT), országról, amelynek teljesítményét az index le szeretné képezni. Ha például a technológiai vállalatok indexét nézzük, akkor természetesen a Microsoft nagyobb jelentőségű lesz, mint egy helyi vállalat, amely „csupán” egyetlen országban tevékenykedik. Az indexeket lehet egymáshoz, lehet részvényekhez hasonlítani, de természetesen egyik legfontosabb funkciójuk az idő során bekövetkező változások vizsgálata. Ha egymáshoz hasonlítunk egy indexet és egy részvényt, akkor meg lehet mondani, hogy a vizsgált időszakban az adott papír felül vagy alulmúlta a piacot (ha teljes piacot leképező indexet ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

155



veszünk) vagy egy szektort (ha szektort leképező indexet nézünk). Két index összehasonlításánál értelemszerűen a piacok vagy szektorok egymáshoz képest elért relatív teljesítményét vizsgálhatjuk meg. Ha csak egy indexet nézünk, akkor azt lehet látni, hogy az adott index milyen hozamot ért el egy-‐egy időintervallumban. A hozamot legtöbbször évesítve adják meg. Az alapkezelők, befektetők saját eredményüket, nyereségüket, ezekből kiszámolható hozamukat nézik önmagában, hanem mindig valamilyen benchmarkhoz, más néven viszonyítási ponthoz képest vizsgálják. Csak így mérhető le egy befektető portfoliójának valós teljesítménye. Ha valaki 5%-‐ot vesztett egy adott évben az nem feltétlenül rossz teljesítmény, ha a piac, valamelyik részvényindex ugyanabban az időszakban 20%-‐ot csökkent. Ugyanakkor ez fordítva is igaz: ha az illető 8%-‐kal növelte portfoliójának értékét, de a piac, az adott index közben 30%-‐kal emelkedett, akkor nyilvánvalóan kimaradt az emelkedés egy részéből, úgy mondjuk, hogy portfoliója alulteljesítő volt. Az indexek mozgása azt is elárulja számunkra, hogy mely tényezők gyakorolnak hatást a részvénypiacra. Ha például valamelyik index emelkedni kezd egy gazdasági folyamat hatására, és kimutatható a kettő között korreláció, együttmozgás, akkor számíthatunk rá, hogy a jövőben ugyanezen folyamat hasonló jellegű hatást fog gyakorolni. Ennek tipikus példája a banki kamatok mozgásának összehasonlítása a legfontosabb részvényindexekkel. Általában ellentétes irányba mozognak egymással, de persze előfordul, hogy más tényezők miatt ez nem így történik. Így a különböző tényezők hatásainak vizsgálata igen összetett és bonyolult feladat. Mindenesetre a részvényindexek önmagukban is fontos barométerei a gazdaság állapotának a fejlett tőkepiaccal rendelkező országokban. Természetesen az indexeket technikai elemzésre is fel lehet használni, sőt a legtöbbször ez igen ajánlott. Így lemérhető a teljes piac állapota, részben hangulata is, amely a legtöbb részvényt befolyásolja, ezért befektetési döntéseinkben kiemelt szerepet kell kapnia. Az indexek szintén jók a kockázat kiszámítására. Egy-‐egy részvény kockázatát statisztikailag úgy lehet kiszámolni, hogy különböző képletek segítségével a teljes piacot lefedő indexekhez hasonlítják őket. Ezzel természetesen nem zárjuk ki az ún. szisztematikus kockázatot, vagyis a piac kockázatát.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

156



Két további igen praktikus felhasználási módja is van a részvényindexeknek. Számos befektetési alapkezelő kialakít ún. indexkövető alapokat. Ezekkel teljes mértékben igyekeznek lemásolni az indexek összetételét, így mozgásuk, teljesítményük is szinte teljesen azonos. Ha egy befektető indexkövető alapot vásárol, akkor szinte teljes mértékben automatikusan hozzájut a részvénypiac vagy valamely ágazat hozamához, amely természetesen negatív is lehet. Így nem kell időt, fáradtságot, és nem utolsósorban felesleges pénzt áldoznia arra, hogy az index összetételét önmaga alakítsa ki. Ez a módszer elsősorban azon kisbefektetőknek hasznos, akik kevés szakértelemmel, és viszonylag alacsony megtakarítással rendelkeznek. Külföldön, főként az Egyesült Államokban az indexalapokhoz sokban hasonlító, de attól eltérő konstrukció vívott ki nagy népszerűséget, ez pedig az ETF (Exhange Traded Fund), amelyről egy későbbi fejezetben részletesen lesz szó. A másik hasznos megoldás, amit az indexeknek köszönhetünk: a határidős indextermékek. A származékos piacról egy későbbi fejezetben lesz szó, most elég annyit megjegyezni, hogy segítségével (például) védekezhetünk a teljes piac esése ellen, miközben valamely részvényben vagy ágazatban bízunk és úgy gondoljuk hogy felülteljesítő lesz. A Budapesti Értéktőzsde hivatalos részvényindexe a BUX. 1995. január 1-‐étől számítják, ezalatt 1000 pontról 15 000 pont fölé nőtt, amely azonban valamelyest torzítva jelzi csak a pozitív hosszú távú trendet. Az indexben szereplő részvények száma nem kötött, de maximum 25 tagból állhat. A benne lévő részvényekről a Tőzsdetanács dönt és ezeket évente kétszer (március 31. és szeptember 30.) aktualizálják. A BUX tőkesúlyozású index: az egyes részvények súlyát a piaci érték befolyásolja. Így természetesen sokkal nagyobb szerepe van az index értékének alakulásában a nagyvállalat MOL-‐nak, mint a jóval

kevesebb

alkalmazottal

és

árbevétellel

dolgozó

Synergon.

A legtöbb nemzetközi részvényindex is tőkesúlyozású, példaként hozható fel az S&P 500 amerikai nagyvállalatok indexe vagy a FTSE 100, londoni tőzsde legfontosabb cégeinek indexe. Ársúlyozású indexek esetén az adott részvény árfolyama alapján súlyoznak. Ha lenne ilyen index itthon, hiába sokkal nagyobb cég az OTP mint a Zwack, akkor is kb. háromszoros súllyal szerepelne az indexben az utóbbi, hiszen e sorok írásakor aktuális árfolyama meghaladja a 12 000 Ft-‐ot, az OTP 4000 Ft közeli árfolyamához képest. Így az ársúlyozású indexek kialakítása meglehetősen igazságtalan, hiszen egy-‐egy részvény árfolyama önmagában semmit nem jelent. Ársúlyozású index maradt a tradíciók miatt az ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

157



igen ismert Dow Jones Industrial Average, amely 30 nagy nevű amerikai céget tartalmaz, vagy a japán tőzsde barométere, a Nikkei 225.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

158



Értékelési mutatók Ahogy korábban említettem, ha részvényt vásárolunk, az adott vállalatban szerzünk részesedést. Ha eltekintünk a törzsrészvényeken kívüli részvénytípusoktól (például elsőbbségi részvények), akkor a vállalat aktuális piaci értéke, más néven kapitalizációja: részvényszám * egy részvény árfolyama. Mivel a részvények száma többnyire adott, és a legnagyobb cégek esetén is csak enyhén módosul az idő előrehaladtával (kivéve tőkeemeléseket, fúziókat stb.), az adott részvény árfolyamának alakulása jelzi a piac teljes cég értékére vonatkozó ítéletét. De honnan tudják a piaci szereplők, hogy mennyit ér a cég, mennyit ér egy részvény? Ennek meghatározásában a legkomolyabb elméleti háttérrel rendelkező szakértők között sincs teljes egyetértés. Az egyik széles körben elterjedt módszer az ún. fundamentális elemzés, melynek fontos részterülete a piaci vagy más néven értékelési mutatók használata. Ezeknél a P mindig egy részvény aktuális árfolyamát jelöli. •

P/E: Árfolyam osztva az egy részvényre jutó eredménnyel (EPS). Ez utóbbit értelemszerűen úgy kapjuk, hogy a társaság nettó eredményét elosztjuk a részvényszámmal. A mutató azt jelzi, hogy a piac szerint hányszorosát éri a cég a saját nyereségének. Ez az érték ágazatonként és sokszor cégenként is nagymértékben eltér egymástól. Jogosan merül fel a kérdés, miért térhet el? A magyarázatot a növekedési lehetőségek, jövőbeni folyamatok eltérő megítélésében kell keresni. Ha egy gyorsan növekvő cégről van szó, akkor a befektetők megfelelőnek tartanak akár 30 P/E-‐t, hiszen úgy gondolják, hogy az eredmény hamarosan jóval nagyobb lesz. Ha például a XYZ Nyrt. egy részvényének árfolyama éppen 3000 Ft, és a részvények száma 1 000 000. Ebben az esetben a társaság értéke, más néven piaci kapitalizációja: 1 000 000 * 3000 = 3 000 000 000, azaz 3 milliárd Ft. Amennyiben a cég 500 millió Ft nyereséget ért el, akkor az egy részvényre jutó nyeresége 500 millió Ft / 1 millió részvény 500 Ft, a P/E mutatója így 3000 / 500 = 6. Ez éppen megegyezik a kapitalizáció osztva a vállalat nettó nyereségével (3 milliárd / 500 millió Ft). A különbség a számolási módban rejlik, az elsőnél egy részvényre, a másodiknál a teljes cégre számoljuk ki a mutatót. A 6-‐os érték egyébként általában kirívóan alacsony, nagy valószínűséggel érdemes lenne a cég részvényeiből vásárolni, ha létező vállalatról lenne szó. Ha ugyanis a bankbetét évente 5%-‐ot hoz, akkor a befektetett 3000 Ft-‐

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

159



ért 150 Ft-‐os hozamot kapunk, ami jelentős mértékben eltér a részvények 500 Ft-‐ jától. Az utóbbival viszont vállaljuk annak a kockázatát, hogy nem tudhatjuk pontosan mekkora lesz a jövőben a nyereség. •

P/BV: árfolyam osztva a cég könyv szerinti értékével, ami itt az egy részvényre jutó saját tőkét jelenti. Ez a legritkább esetben kerül 1 alá, ilyenkor könnyen felvásárlási célponttá válhat a társaság (ez persze számos egyéb tényezőtől is függ). Itt már kisebb mértékben szóródnak az egyes vállalatok eltérő mutatói, a magas értékek mögött is a nagymérvű reményeket kell keresni. Fontos még megjegyezni, hogy ezt a rátát használják előszeretettel, ha olyan társaságokat hasonlítanak össze, ahol magas a tőkeáttétel (sok a külső forrás, pl. hitel, vagy bankoknál betét) és emiatt nagyon hektikus az eredmény alakulása. Amennyiben a XYZ Nyrt. saját tőkéje 1 000 000 000 Ft, vagyis 1 milliárd Ft (ami a korábbi évek nyereségéből, és a tulajdonosok befizetett tőkéjéből adódik össze), az részvényenként éppen 1000 Ft-‐ot jelent (1 milliárd / 1 millió). Így a P/BV mutató 3 lesz ( 3000 / 1000). Ha a társaság hirtelen minden tevékenységét abbahagyná, visszafizetné hiteleit, de tevékenységét (szellemi tudását, tapasztalatát, meglévő piaci pozícióját) nem adná el másnak, akkor részvényenként éppen 1000 Ft-‐ot tudna adni részvényeseinek. Miért hajlandó a piac mégis háromszoros összeget adni a részvényekért?

•

P/S: Árfolyam osztva az egy részvényre jutó árbevétellel. Legtöbbször olyan ágazatoknál használják ezt a mutatót, ahol még nem termelődik nyereség (vagy nem szignifikáns mértékű) a rengeteg fejlesztés vagy az életciklus korai szakasza miatt. Tipikusan ilyenek a technológiai cégek, közülük is a legszélsőségesebb példát az Internet cégek hozták a kilencvenes évek végén. A fenti példát továbbfűzve, ha az XYZ Nyrt. 1 000 000 db részvényéhez 2 000 000 000, vagyis 2 milliárd Ft árbevétel tartozik (szolgáltatásaiért összesen ekkora összeget kapott), akkor az részvényenként 2 milliárd / 1 millió = 2000 Ft-‐ot jelent. A P/S mutató így 3000 / 2000 = 1,5, ami egy ilyen típusú vállalatnál kifejezetten alacsonynak mondható.

•

PEG: egy mutatóból továbbfejlesztett mutató. Árfolyam/egy részvényre jutó eredmény (tehát a fent már látott P/E) osztva az adott cég várható eredmény növekedési ütemével (jellemzően 5, esetleg 3 évre számolva). Ha például a P/E 15-‐ös értéket mutat, amíg az eredmény az előrejelzések szerint 30%-‐kal fog éves

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

160



szinten nőni, a PEG értéke 0,5 lesz. Minél alacsonyabb a mutató értéke, annál inkább alulértékeltebb az illető papír. Egyes iskolák szerint a jóval 1 feletti PEG értékkel rendelkező részvényeket nem szabad vásárolni. A mutató egyetlen gyenge pontja, hogy a nevezőben szereplő növekedési ráta csak becslés, attól a valóság

sokszor

nagymértékben

el

szokott

térni.

Ha például az XYZ Nyrt. eredménye évente 30%-‐kal tud nőni, akkor a fenti P/E mutató alapján 6 / 30 = 0,2, ami megint csak nagyon alacsony, és az esetek többségében komoly árfolyam növekedést vetít előre.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

161



Piac pszichológiája, technikai elemzés

Vannak, akik a fundamentális elemzés helyett inkább a piac, a befektetők pszichológiáját, és az árfolyamtrendeket, ismétlődő alakzatokat használják befektetési döntéseik meghozatalánál. Andre Kostolany, a világhírű spekuláns, aki egyébként magyar származású volt, a gazdaság és a részvényárfolyamok kapcsolatára a kutyáját sétáltató ember szemléletes példáját hozta fel. Az ember jelenti a gazdaságot, míg a kutya az árfolyamot. Az ember az ebet pórázon tartja, így a kutya ugyan előre hátra szaladgál, de ezt nem tudja minden korlát nélkül megtenni, de ami még fontosabb: a kutya és gazdája mindig ugyanoda ér el a végén. Lefordítva: lehet, hogy az árfolyamok egy-‐egy időre elszakadnak reális értéküktől, előbb vagy utóbb visszatérnek oda. Az utóbbi évtizedek azonban azt jelzik: ez az „elszakadás” hosszú évekig is eltarthat. A technikai elemzők, árfolyamalakzatok, trendvonalak és indikátorok alapján kizárólag az árfolyam grafikonok alapján döntenek, bízva abban, hogy a piac pszichológiája megmutatja nekik az elkövetkezendő árfolyam alakulást. Ebben a könyvben nincs arra lehetőség, hogy a technikai elemzésről legyen szó. Azoknak ajánlom, hogy mélyedjenek el egy kicsit ezen a területen, akik erősen kockázatos, piacokon (főként tőzsdéken) jegyzett eszközökkel rövid és középtávon, napi-‐heti-‐havi gyakorisággal szeretnének kereskedni.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

162



Életbiztosítás (itt: Unit Linked) Az életbiztosítás eredetileg a nevének megfelelő volt, egy bizonyos összeg rendszeres megfizetése esetén, ha balesetet, netán maradandó károsodást szenved valaki, legrosszabb esetben életét veszti, akkor ő vagy legutóbbi esetben a családja a díjnál lényegesen magasabb összeget kap. Ez a pénz hivatott fedezni a betegség, baleset, vagy halál miatt kiesett jövedelmet. A biztosítók -‐ amelyek a befolyt pénzeket természetesen befektették, hogy a későbbi kifizetésekre a tőke reálértékét megőrizzék vagy akár növeljék -‐ felmérték, hogy a befektetési döntés egy részét az ügyfélre is bízhatják. Az ügyfelek ezáltal nagyobb szabadságot élveztek, a vagyonkezelés pedig további bevételeket jelentett a biztosítótársaság egy-‐egy kapcsolt vállalatának. Az ügyfél tehát kap egy biztosítást egy adott eseményre, és azon belül a befizetéseket ún. eszközalapokba helyezi. Természetesen ebben az esetben a befektetések kockázatát is az ügyfél viseli, hiszen maga döntött arról, hogy ezek közül melyiket választja, és az ő neve alatt is futnak ezek az eszközök. A unit-‐linked jelentése: befektetési egységhez (unit) kötött (linked). Mára a biztosítási jelleg szinte teljesen elsorvadt a legtöbb unit-‐linked esetén, és gyakorlatilag a befektetési motiváció vette át az abszolút domináns szerepet. Mostanra egy csomagolás, ami szebbé teszi a portékát és persze könnyebben terjeszthetővé. A kérdés azonban az, hogy a van-‐e olyan hozzáadott érték, ami által a befektető jobban jár egy életbiztosítás esetén. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az esetek többségében nincs ilyen, ezért aki beszáll ezekbe, vagy nominálisan is pénzt veszít, vagy kisebb hozamot ér el, mintha egy másik, az adott eszközalap portfólióhoz hasonló egyéb befektetést választott volna. Itt felbukkan az információs aszimmetria. Ennek lényege, hogy a pénzügyi terméket értékesítő hálózat sokkal jobban informált, mint a befektető maga, ezért képes lehet arra, hogy a drágább terméket adja el neki, hozzáadott érték nélkül. Éppen azért, mert többe kerül. Csak akkor működik jól a piac, ha a szereplők számára transzparens módon rendelkezésre állnak az információk, illetve hajlandóak ennek utánanézni. Itthon a többség ezt nem teszi meg, és meg is fizeti ennek az árát. Remélem, hogy te a könyv elolvasása után nem tartozol majd közéjük. A Magyar Biztosítók Szövetsége közzéteszi a unit-‐linked biztosítások költségeit, az ún. teljes költségmutató (TKM) segítségével. A díjak általában rendkívül magasak. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

163



Összehasonlításul: amíg itt 3-‐5%-‐os, de nem ritkán 7%-‐os éves díjterhelést is tapasztalunk, addig egy befektetési alapnál annak bonyolultságától függően 1-‐2%, néhol 3% fordul elő fix díjként.17 Hasonló a helyzet az egyéb vagyonkezelési megoldások esetén, néhol sikerdíjjal kiegészítve. A könyv olvasója, sőt a legtöbb ember, ha nem keresi kifejezetten a befektetési lehetőségeket, akkor a tömegmédia reklámjain kívül, személyes kontaktusok és beszélgetések folyamán nagy valószínűséggel életbiztosításokkal fog találkozni. Az ok egyszerű: Az ügynökök a sikeres értékesítések után rengeteg jutalékot kapnak. Akár az első éves befizetés 70%-‐át is, a teljes hálózat pedig az első év 150-‐170%-‐át is, egy évtizedes hosszúságú szerződés esetén. Magyarul 19-‐20 hónapig csak azért fizetsz, hogy az eladás költségeit kitermeld.18 Azonban a díjak önmagukban még nem jelentik azt, hogy a konstrukció valóban drága. Attól, hogy a befektetési alapokhoz képest kétszeres, néhol háromszoros az eltérés, még lehet olyan ellenszolgáltatás a pluszköltségért, amit indokol a magasabb költség. Ha viszont nem kapunk a többletdíjért megfelelő többletszolgáltatást, ami ma már csak biztosítási szolgáltatást jelent és nem befektetésit, akkor ne válasszunk életbiztosítást. Meg egyszerűbben szólva: akkor kössünk életbiztosítást (akár ún. unit-‐linked-‐et), ha megfelelő összeget kapunk az adott biztosítási eseményért, amivel szemben fedezni akarjuk magunkat, vagy családunkat. Nem állítom, hogy az életbiztosítás, mint befektetés általában véve rossz lenne. Viszont érdemes legalább kétszer olyan körültekintőnek lennünk, mielőtt aláírunk egy ilyen szerződést. Vannak a folyamatos díjfizetésű, kétségtelenül gyakoribb konstrukciók mellett egyszeri díjas biztosítások is. A folyamatos díjfizetés esetén éppen az a fejreállított helyzet áll elő, amelynél jó darabig nem mi kapjuk a befektetés eredményeit, hanem hosszú ideig mi fizetünk. Ezért azt is mérlegelnünk kell, hogy képesek vagyunk-‐e rendszeresen teljesíteni a vállalt kötelezettséget. Ma már a biztosítók többsége lehetővé teszi a díjfizetés szüneteltetését átmeneti időre. Sokszor mondják, hogy a folyamatos díjfizetésű konstrukciók azért hasznosak, mert rendszeres megtakarítási programot jelentenek. Ezt azonban bárki megteheti anélkül, 17 http://www.mabisz.hu/tkm_f.html http://www.fn.hu/penzugy/20070822/penzugyi_trukkok_unit_linked/

18

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

164



hogy erre konstrukciót kellene kidolgoznia, egyszerűen csak minden hónapban a számlájáról (a legtöbb bank ezt online felületen lehetővé teszi) megvásárol adott mennyiségű befektetési jegyet, állampapírt, részvényt, stb. Ez nagyjából ugyanakkora, kb. 3 perc munkával jár, mint a biztosítónak átutalni az összeget. Tény, hogy a biztosítótól kapott csekk persze a befizetésre sarkall, amíg a saját tervet az ember hajlamos lehet elmismásolni, de innentől ez már csak önuralom kérdése. •

Hozam: attól függ, milyen eszközalapba kerül a unit-‐linked konstrukción belül a pénz. Ezek nagyon hasonlóak a befektetési alap kategóriákhoz, azonban a magasabb díjtételek miatt 2-‐4%-‐al alacsonyabb éves hozamra lehet számítani az esetek nagy részében. Szinte valamennyi eszközalap besorolható a lejjebb a befektetési alapoknál meglévő kategóriák valamelyikébe. Ez általában már az eszközalap nevéből, vagy pár mondatos bemutató ismertetőjéből kiderül. Ha nem vagyunk benne biztosak, kérdezzünk rá, hogy a kérdéses eszközalap mely befektetési alap kategóriába kerülne. Ha a tanácsadó-‐ügynök nem tud válaszolni, akkor majdnem biztos, hogy nem kellően tájékozott. Ha azt a választ kapjuk, hogy

•

Drawdown: szintén az eszközalaptól függ, a magasabb, évek alatt felhalmozódó költségek miatt a drawdown 10 és alatt adott eszközalapnál a hozzá párosítható befektetési alap kategória drawdown-‐jánál akár 15%-‐is nagyobb lehet. Továbbá kiemelten fontos tudni, hogy az első években a szerződés felbontása 70-‐80%-‐os veszteséget is jelenthet az addig befizetett pénzhez viszonyítva.

•

Időtáv: A biztosítási konstrukció időtartamától függ, de egyike a leghosszabb befektetési időtartamot megkövetelő befektetés típusoknak. A vállalt időtartam előtti kiszállás évekig komoly veszteségeket jelent. Ezért egy adott eszközalap hiába lenne erősen mobilis, mint például befektetési alap hasonló kategóriájú társa, önmagából a unit-‐linked konstrukcióból fakadóan nem lehet az, bővebben a mobilitás részben. Továbbá az adózás részben olvashatóak miatt is nagyon hosszútávon érdemes gondolkozni. Ezért életbiztosítást csak és kizárólag akkor érdemes indítani, ha minimum 10 évre fektetsz be.

•

Mobilitás: Rendkívül alacsony. Az életbiztosításokból „visszavásárlással” lehet kiszállni. Vannak olyan esetek, amikor 2 éven belül nem is lehet – értelmes feltételek mellett -‐ kiszállni. Ennek oka éppen az értékesítési hálózat és egyéb költségek kifizetése, először ezekre megy el az ügyfél pénze.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

165



•

Rendszeres jövedelem: teljesen alkalmatlan rá, a gyenge mobilitás miatt.

•

Hozzáértés és időráfordítás: gyakorlatilag majdnem ugyanaz, mint a befektetési alapok esetében kevés időt és hozzáértést követelnek meg.

•

Adózás: Azt gondolhatnánk, hogy mivel itt nem a hagyományos értelemben vett közvetlen befektetésről (illetve nem annak csomagolt) van szó, hanem biztosításról, ezért a többi befektetéstől eltérő szabályok vonatkoznak rájuk. A jogalkotó azonban szinte teljes mértékben befektetésnek kezeli őket az adózási területen, miközben ellenőrzési szempontból nem. Amennyiben életbiztosítás kötünk, az adó mértéke a kamatadóéval megegyező, 16%. Maga a biztosítási szolgáltatás által nyújtott összeg, például baleset esetén, mivel nem befektetés, ezért az ezzel összefüggő adók nem vonatkoznak rá.19

•

Befektetendő pénzösszeg: a legkedvezőbbek közé tartozik, hiszen néhány százezer forintos összegtől elindítható egy rendszeres időközönkénti befizetésű konstrukció.

19

http://www.brokernet-‐group.com/befektetes/torvenyi_szabalyozok/torvenyi_szabalyozok_main/

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

166



Befektetési Alapok Sokan, akik rendelkeznek megtakarítandó pénzzel, nem rendelkeznek kellő szakértelemmel, de még inkább kellő idővel, hogy befektetési döntéseiket saját maguk hozzák meg. Ők több lehetőség közül is választhatnak, ha pénzüket be szeretnék fektetni. Főként a kisbefektetők számára létrehozott megoldás a befektetési alap, amely valójában nem önálló befektetés, hanem egy eszköz, amelyen keresztül a pénz eljut azokhoz, akiknek pénzre van szüksége. Ez az eszköz nem más, mint jelképesen ábrázolva egy nagy kalap, amelybe számos, jellemzően több ezer megtakarító pénzét gyűjtik össze, és azt egységesen kezelve fektetik be. Természetesen az egyes kisbefektetők céljai, és az általuk vállalt kockázat és egyéb szempontok nem fognak teljes mértékben megegyezni. Ezért egyrészt a befektetési alapokból is különbözőféléket, egyéni arányokban kell összegyűjteni, másrészt maguk az alapok is egyedi célokkal, befektetési célpontokkal, és egyéb paraméterekkel jöttek létre. Mára itthon is több mint 400 befektetési alap közül lehet választani. A befektetési alapokat képzett szakember gárdával rendelkező Alapkezelő vállalatok kezelik. Az Alapkezelő az egyes alapokhoz ún. Befektetési Jegyeket bocsát ki, amelyet a befektetők bármely megjelölt forgalmazási helyen (bankfiókok, brókercégek) megvásárolhatnak. Milyen előnyei vannak a befektetési alapoknak? •

Diverzifikáció. Ahogy később lesz erről szó, a befektetéseket érdemes megosztani. A költségek miatt ezt gyakran nem tudja hatékonyan megtenni. A legtöbb befektetési alap viszont eleve egy alaposan szétosztott portfóliót állít össze és kezel dinamikusan, ezért

•

Időmegtakarítás. Egy befektetési alapba történő beszállással az adott pénzösszeggel kapcsolatos további döntéseket teljes mértékben megspórolod, ezzel eszköztől függően havi több órányi időt felszabadítva magadnak.

•

Szakértelem. Az alapokat szakirányú végzettséggel, tapasztalattal, főállásban az adott befektetési részterülettel foglalkozó szakemberek kezelik, ráadásul ezt mind jogszabály írja elő. Ez ugyan előnyt jelent a kisbefektetők többségével összehasonlítva, de általában nem jelent többlethozamot a szimpla, passzív

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

167



befektetésekkel összevetve. Némi körültekintéssel azonban ki lehet választani a megfelelő alapokat és alapkezelőket, erről bővebben a „Ha másra bízod” fejezetben olvashatsz majd. •

Adózási szempontok. Bizonyos esetekben a befektetési alapok jobb alternatívát kínálnak, ha egy adott eszközcsoportban szeretnénk pozíciót vállalni. Például amennyiben külföldi részvényeket vennénk, akár egy bizonyos régión belül, akkor az árfolyamnyereség adót ki kell fizetnünk a profitunk után. Ugyanakkor egy ugyanoda fektető befektetési alap hasonló hozamot érhet el, viszont TBSZ-‐en, vagy NYESZ-‐en nem kell ugyanezt a terhet kifizetni az adóhatóság felé.

•

Alacsonyabb költségek. Az alapok méretükből fakadóan nem szembesülnek magas fajlagos minimum díjakkal, sőt a nagy tőke lehetővé teszi, hogy jóval alacsonyabb tranzakciós és kamatköltségeket fussanak a legtöbb egyéni befektetőnél.

•

Olyan befektetési lehetőségek elérése, melyek egyébként nem lennének egy átlagos befektető számára megvásárolhatóak. Idetartoznak például a ma már említett nagy ingatlanok, egyes nagy címletezésű értékpapírok, egzotikus termékek, speciális szituációkban nagy nyereséget nyújtó származtatott ügyletek.

Milyen hátrányokkal kell szembesülni a befektetési alapok esetén? •

Néha indokolatlan költségek. Ahogyan a unit-‐linked biztosításoknál, itt is komoly költségek merülhetnek fel. A befektetési alap is egy csomagolás, csak jóval kisebb, ritkább esetben jár a pénz hosszú távú lekötésével, nincs árukapcsolás (mint maga a biztosítás a unit-‐linked esetén), és a költségek általában (de nem minden esetben!) lényegesen alacsonyabbak, anélkül, hogy az a szolgáltatás minőségéből vagy eredményeiből relatív levonna valamit.

•

Kontroll hiánya. A befektetési jegyek vásárlása után kevés kontrollunk marad a konkrét kitettségünk felett, de a legtöbb esetben bármikor kiszállhatunk.

Az alapok besorolása, befektetési politika és célpontok alapján többé-‐kevésbé egységes, de függ az országtól, illetve a tőkepiac fejlettségétől. Hazánkban általában 6 fő (és néhány kevésbé fontos) kategóriát különböztetnek meg: hazai és nemzetközi kötvény, hazai és nemzetközi részvény, pénzpiaci és vegyes alapok. A kategóriák neve önmagáért ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

168



beszél. A pénzpiaci alap esetén érdemes megemlíteni, hogy ezek alkotják a legbiztonságosabbnak

tartott

befektetéseket,

hiszen

kizárólag

rövid

távú

állampapírokba és repo-‐ba fektetik pénzüket, ezzel viszonylag alacsony, de nagyjából kiszámítható hozamot biztosítva. A vegyes alapok mind részvényeket, mind kötvényeket tartanak. A kategóriák 2011-‐ben kisebb módosításon esnek át, ez nem befolyásolja a jelenleg is meglévő besorolások lényegi tartalmát. 20 A forgalmazás szempontjából a befektetési alapok két fő csoportba sorolhatóak. A zárt végű alapok esetén meghatározott futamidővel lehet számolni (amely természetesen az alapkezelő döntése alapján meghosszabbítható). Ezen felül a befektetési jegyeket csak a jegyzési időszakban lehet a kibocsátótól megvásárolni, ezt követően csak a tőzsdén lehet megvásárolni, vagy ha nincs bevezetve, akkor általában hosszú keresgélés után, magas költségek mellett a tőzsdén kívüli piacon. Természetesen ugyanez igaz az eladásra is. Ha pénzzé

szeretnénk

tenni

befektetésünket,

akkor

lassabb

és

költségesebb

megszabadulnunk tőle, mint egy nyíltvégű alaptól, vagy akár a részvények többségétől. A nyílt végű alapok esetén a jegyzés lezárását követően is lehet vásárolni a befektetési jegyekből, mindig azok aktuális értékén, vagyis az egy jegyre jutó nettó eszközértéken. Ezen az „árfolyamon” természetesen el is lehet adni a jegyeket, ezzel nagyfokú mobilitást elérve. A vásárlást és eladást általában terheli egy jellemzően minimális költség. Részvényalapoknál sokszor egy minimum időtartamot is meghatároznak, amely ideig bent kell hagyni pénzünket (pl. két hét). További megkülönböztetési mód, hogy az alapkezelő szakemberei aktívan menedzselik az alapokat, vagy a passzív stratégiát követik. Az előbbi esetben a portfolió menedzser(ek) az eszközök, régiók, ágazatok, kötvény hátralévő átlagos futamidő és még számos szempont alapján úgy igyekszik súlyozni a befektetett tőkét, hogy a többi alapnál, vagy a legfontosabb részvény, illetve kötvény indexeknél magasabb hozamot érjen el. Azért ő komoly jutalékot is kaphat, amely optimális esetben itthon elérheti a több tíz millió forintot is. Passzív stratégia esetén a portfoliót egy (jellemzően tőzsde-‐) index összetétele szerint kialakítják, és onnantól már csak esetleg kisebb, szükségszerű módosításokat hajtanak végre. Ezzel nem érhető el magasabb hozam, mint az adott 20

http://www.portfolio.hu/befektetesi_alapok/atalakul_a_hazai_befektetesi_alapok_kategorizalasa.152920.html

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

169



indexé, de attól sem kell tartani, hogy szignifikáns mértékben alulmúlja azt. Az Alapok befektetők számára legfontosabb adata az Egy jegyre jutó Nettó Eszközérték. Maga a Nettó Eszközérték (NEÉ) tulajdonképpen az alap teljes aktuális értékét jelenti. Hogy ezt milyen módon számítják ki, azt szigorú jogszabályok határozzák meg, továbbá az Alap Tájékoztatója és Kezelési Szabályzata is szabályozza ezt. Ráadásul az összeférhetetlenség kizárása érdekében, a Letétkezelő számítja ki az Alap NEÉ-‐t. A NEÉ tartalmazza az Alap összes eszközének aktuális értékét, levonva a költségeket, valamint az elhatárolt kötelezettségeket. Ez utóbbira azért van szükség, mert a költségek általában napi szintre vannak leosztva, például ha a Letétkezelő 100 000 Ft-‐ot számláz a munkájáért havonta egyszer, attól még úgy igazságos a befektetőkkel szemben, hogy azt naponta kis összegben számolják el a NEÉ-‐ben. Ez Magyarországon a közfelfogással szemben nagyon jól működik. A nyíltvégű ingatlanalapok kivételével (lásd a későbbi cikket), amelyek egy eleve zsákutcába vezető koncepció részesei voltak, még soha semmilyen probléma, botrány, súlyos Felügyeleti szankció nem lépett érvénybe egyetlen befektetési alappal szemben sem. Mivel a legtöbb alap nyíltvégű, azaz szinte bárki bármikor vásárolhat a befektetési jegyekből, ezért az összes jegy száma sem állandó. Az új jegyeket a Vezető Forgalmazó hozza létre, az igényektől függően. Ha több befektetési jegyet vesznek egy adott nap, mint amennyit eladnak, akkor a befektetési jegyek száma nő, ha többet adnak el, mint amennyit megvettek, akkor csökken. Bárhogy is, mindig a NEÉ-‐t kell elosztani a befektetési jegyek aktuális számával ahhoz, hogy megkapjuk az egy jegyre jutó Nettó Eszközértéket. Ez alapján lehet kiszámolni a hozamot, drawdown-‐t és egyéb statisztikákat. Ezen kívül a befektetésünk (adózás előtti) értékének kiszámításához a tulajdonunkban lévő befektetési jegyek számával kell megszorozni ezt. Az alapkezelő a kibocsátás előtt Tájékoztatót és Kezelési Szabályzatot ad ki, amely tartalmaz minden tudnivalót tartalmaz az adott befektetési alapról. Természetesen a tartalmának szintén szigorú törvényi előírásai vannak. Nekem is kellett ilyet írnom, és nagyon sokat olvasnom, ezért tudom, hogy rettentő száraz és szakmai zsargonokkal telezsúfolt anyagokról van szó. Mégis azt javaslom, hogy legalább a Tájékoztatót olvasd el mielőtt a befektetési döntést meghozod, és ha valami nem világos, kérdezz rá a ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

170



tanácsadódnál, ügyfélreferensednél. Szintén előírás, hogy ezekből egy példányt tartsanak maguknál a forgalmazási helyek (ahol megveszed a befektetési jegyeket). Továbbá az alap havi alakulásáról az alapkezelőnek Portfoliójelentést kell közzétennie, időnként nem árt ebbe is belekukkantani. Vannak emellett féléves és éves jelentések is, azonban a hazai gyakorlatban az átlag befektetőnek ezek kevés segítséget nyújtanak a tájékozódásban. Az adózás itt viszonylag egyszerű kérdéskör. A befektetési alapok esetén a kamatadó szabályait kell alkalmazni. Lehetősg van a nettósításra, de amíg a nyereséget a kifizető azonnal levonja, a veszteséget a következő évben beadott adóbevallásban kell belekalkulálni, és bevallani. A következőkben az egyes befektetési alap kategóriákat veszem sorra, és mivel lényeges kérdés, hogy az adott alap milyen eszközökbe fektet, ezért a befektetési szempontok alapján történő szokásos elemzést is itt végzem el., kivéve az előző bekezdésben már jelzett adózási paramétert. Az egyes kategóriák részletes leírását a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetségének honlapján találod: www.bamosz.hu.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

171



Pénzpiaci, Likviditási Alapok A pénzpiaci alapok esetén az alapkezelő rövidtávú állampapírokba fekteti a befolyt tőkét. Likviditási alapoknál nagyon rövid, pénzpiaciaknál valamivel hosszabb futamidejűekbe, de még mindig 1 éven belül lejárókba jellemzően. Kisebb pénzzel, vagy krónikus időhiányban szenvedő rendelkező befektetőknek hatékonyabb a rövidtávú befektetéseket ilyen jellegű alapokon keresztül megvalósítani, mert költségekben és időráfordításban sokkal jobban járnak, mintha maguk újítanák meg rendszeresen a kincstárjegy portfóliójukat. Azt is érdemes észben tartani, hogy a rövidtávú állampapírok folyamatos vásárolgatása némi szakértelmet is megkövetel, ezért ennek hiányában jobb alternatívát kínálnak az ebbe a kategóriába tartozó alapok. •

Hozamszint hosszútávon: 5-‐6%, erősen függ az általános kamatszinttől. Az esetek nagy többségében minimális reálhozamot biztosít, azaz arra alkalmas, hogy megvédjen az infláció hatásaitól, de vagyonnövelésre nem alkalmas.

•

Drawdown: 0-‐1%, ha a legtöbb pénzpiaci és likviditási alap egy jegyre jutó nettó eszközértékének a grafikonjaira rápillantunk akkor majdnem egy vonalzóval húzott egyenest láthatunk.

•

Javasolt időtáv: Minimum 3 hónap, de ha 2 hétre veszed az sem jelent komoly gondot. Néhány alapnál 1 hetes, vagy esetleg 1 hónapos időszaknál rövidebb tartási intervallum esetén büntetőkamat fordulhat elő. Egy-‐egy ilyen befektetés alacsony kockázatot toleráló, kifejezetten konzervatív befektetőnek akár korlátlan ideig is érdemes tartani. Ebben az esetben azonban érdemes azt észben tartani, hogy minél több idő telik el annál nagyobb a valószínűsége, hogy egyre növekvő hozam hátrányt szenved el az illető, más nagyobb ingadozású befektetésekkel szemben. Ezért az időtáv javasolt maximuma 2 év, illetve efelett csak a teljes portfolió 10%-‐a, amit csak a tartalékolási, likviditási szabályok írhatnak felül.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

172


•


Mobilitás: Tökéletes, szinte bármelyikből egyetlen nap alatt fel lehet venni pénzt, általában nagyon alacsony (pár száz Ft) költség mellett, és természetesen napi szinten közzétett „árfolyam” áll a rendelkezésünkre, nem kell piacon értékesíteni. A szimpla állampapír vásárlásnál azért is jobb, mert sok befektető pénze fekszik az alapban és egy eladása miatt nem kell sok papírt értékesíteni a portfolió kezelőjének, míg a saját eladás esetén mindenképpen el kell adni, ami a vételi-‐ eladási árfolyamok különbsége miatt már enyhe beépített többletköltséget magában hordoz.

•

Folyamatos jövedelem: Ez a befektetés talán a legalkalmasabb erre, mert a kockázat nagyon alacsony, és a likviditás magas, így bármikor könnyen és tervezhetően juthatunk adott időszakonként igényre tartott jövedelmünkhöz.

•

Adózás: a befektetési alapok ugyan a kamatadó hatálya alá tartoznak, de nettósítani lehet az esetükben. A befektetési jegyek TBSZ-‐re és NYESZ-‐re helyezhetőek, akkor is ha ismertebb devizákban lettek kibocsátva.

•

Hozzáértés és idő: Egy befektetési alap megvásárlása és értékesítése igen egyszerű, szinte minden bankfiókban vagy befektetési szolgáltatónál, azok internetes rendszereinél gyors és könnyű folyamat.

•

Befektetendő pénzösszeg: Egyike a legjobbaknak, már tízezer forintos nagyságrendtől elérhető. Itt apró csapdaként leselkedik ránk a számlavezetés költségei, ami pár százezer forintos nagyságrendig több százalékot is elvehet a hozamból, ezért még olcsóbb bank, befektetési szolgáltató esetén is 200-‐300 ezer forinttól kezdve fektessünk befektetési alapba (és egyáltalán: nyissunk értékpapír számlát).

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

173



Kötvényalapok Ebben a csoportban az alapkezelő közép vagy hosszú távú adósságot jelentő állampapírokba, kötvényekbe fekteti a befolyt pénzt. Ez Magyarországon jellemzően államkötvényeket jelent. Itt elsősorban az ott megismert kockázatokat kell elviselnünk, ami az esetleges államcsőd mellett sokkal inkább az alap portfóliójában tartott kötvények általános hozamszint miatti értékingadozásait jelenti. Azt is tudhatjuk a kötvényekkel kapcsolatos fejezetből, hogy ennek a tényezőnek a kockázata elsősorban a hátralévő (átlagos súlyozott) futamidőtől függ. A befektetési alapok hivatalos szakmai besorolása21 valamelyest megkönnyíti a dolgunkat, és ezen szerencsére az ebben történő változtatások sem okoznak zavart. A rövid kötvényalapok valamivel kisebb kockázatot jelentenek a hosszú kötvényalapokhoz képest, amelyekhez hosszabb időtáv is javasolt. Az előbbiek esetén az alap portfóliójában lévő kötvények átlagosan 3 éven belül járnak le (de 1 éven túl), míg az utóbbiak esetén 3 év felett. Általánosságban az alábbiak alapján legyünk tekintettel a befektetési szempontokra a kötvényalapok területén. •

Hozamszint hosszútávon: 5-‐7%, erősen függ az általános kamatszinttől, a hosszú kötvényalapok jellemzően néhány tized százalékkal felülteljesíthetnek.

•

Drawdown: 5-‐10%. Minél hosszabb a hátralévő átlagos futamidő, annál magasabb, ezért a rövid kötvényalapok inkább a megadott intervallum aljához, a hosszabbak a tetejéhez lesznek közel.

•

Javasolt időtáv: minimum 2 év.

•

Mobilitás: nagyon jó, a pénzpiaci alapokhoz hasonlóan szinte azonnal, vagy 1-‐2

nap elszámolási, adminisztrációs időszak után a számlánkon lehet a befektetési jegyek ellenértéke, jellemzően minimális költségek mellett.

21

http://www.bamosz.hu/befalapokrol/fajtak/index.ind

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

174


•


Folyamatos jövedelem: viszonylag alkalmas ennek biztosítására, de inkább negyedéves, vagy még inkább éves jövedelem kiegészítés finanszírozására javaslom.

•


•

Hozzáértés és idő: Valamivel és érezhetően magasabb, mint a pénzpiaci alapok esetén. Alapesetben, tisztában kell lennünk azzal, hogy a kötvények értéke erősen ingadozhat az általános hozamszint változásai miatt, lásd kötvények fejezet. Havi 2 óránál így sem igényel többet ez a kategória sem.

•

Befektetendő pénzösszeg: ugyanaz javasolt, mint a pénzpiaci alapok esetén. Egyike a legjobbaknak, már tízezer forintos nagyságrendtől elérhetőek ezek az alapok is. Itt apró csapdaként leselkedik ránk a számlavezetés költségei, ami pár százezer forintos nagyságrendig több százalékot is elvehet a hozamból, ezért még olcsóbb bank, befektetési szolgáltató esetén is 200-‐300 ezer forinttól kezdve fektessünk befektetési alapba (és egyáltalán: nyissunk értékpapír számlát).

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

175



Vegyes Alapok Ez a kategória a befektetési alap univerzum senkiföldje, egyfajta határmezsgye a részvény és kötvényalapok között. A BAMOSZ már említett hivatalos besorolása szerint vannak kötvénytúlsúlyos és részvénytúlsúlyos vegyes alapok, azonban ezeket a „kötvényalap hot” (csípős) verziójának és „részvényalap light” verziónak is nevezhetjük. A kötvényalap hot akár 30%-‐ig tarthat részvényeket is a kötvények mellett, a részvényalap light esetén pedig a részvények aránya lehet 30% és 70% között. Ezért ezeket a kötvényalapok és részvényalapok kategóriájába teszem. A sajátosságok miatt csak akkor javasolt ilyet venni, ha befektetési alapba fektetendő tőkénk 6-‐700 ezer Ft alatti és a költségek miatt nem érdemes két külön alapot venni, de vegyes kockázatú portfoliót szeretnénk. •

Hozamszint hosszútávon: 5-‐9%, nagyban függ attól, hogy mik a pontos arányok az alap portfóliójában belül. Minél nagyobb a részvényarány, annál valószínűbb a magasabb hozam a jelzett sávon belül, persze csak hosszú távon.

•

Drawdown: 5-‐20%. Itt is elsősorban a kötvény-‐részvény arány a mérvadó, az utóbbi túlsúlya hozza magával a nagyobb hosszú távú rizikót. Kisebb mértékben számít a hátralévő átlagos futamidő is, itt viszont a kategóriák már nem segítenek, ezért ebben a Tájékoztatóban szereplő befektetési politika az irányadó.

•

Javasolt időtáv: Minimum 3 év.

•

Mobilitás: Jó, a pénzpiaci és kötvényalapoknál rendszerint egy kicsit hosszabb időszak, 1-‐2 többlet nap után juthat az ember a pénzéhez. A költségek jellemzően alacsonyak, de magas részvényarány mellett előfordul több százalékos díj is.

•

Folyamatos jövedelem: Inkább a vagyonépítésre alkalmasak ezek az alapok, természetesen a részvény-‐kötvény aránytól itt is sok függ, de csak a kötvények jelentős túlsúlya indokolhatja a rendszeres, negyedévnél gyakoribb eladásokat.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

176


•



•

Hozzáértés és idő: valamivel és érezhetően magasabb, mint a pénzpiaci alapok esetén. Alapesetben, tisztában kell lennünk azzal, hogy a kötvények értéke erősen ingadozhat az általános hozamszint változásai miatt, lásd kötvények fejezet. Havi 2 óránál így sem igényel többet ez a kategória sem.

•

Befektetendő pénzösszeg: ugyanaz, mint az eddigi alapok esetén. Egyike a legjobbaknak, már tízezer forintos nagyságrendtől elérhető. Itt apró csapdaként leselkedik ránk a számlavezetés költségei, ami pár százezer forintos nagyságrendig több százalékot is elvehet a hozamból, ezért még olcsóbb bank, befektetési szolgáltató esetén is 200-‐300 ezer forinttól kezdve fektessünk befektetési alapba (és egyáltalán: nyissunk értékpapír számlát). Egyes vegyes alapok esetén minimum díjak is felmerülhetnek kifejezetten a befektetési jegy vásárlással kapcsolatban, ezekre külön figyeljünk oda, hogy ez ne vegyen el túl sokat a tőkénkből.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

177



Részvényalapok A részvényalapok nevükből adódóan is főként részvényeket tartó befektetési alapok. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy legalább 70%-‐ban tendenciózusan részvényeket tartanak. Ez a szakmai besorolás szerint a részvénytúlsúlyos, vagy tiszta részvény alapnak felel meg, a különbség csupán abban rejlik, hogy az utóbbi szinte teljes mértékben, 90% felett tart részvényeket a portfóliója 100%-‐án belül. Értelemszerűen az utóbbi kecsegtet magasabb hozammal, de nagyobb kockázattal is együtt járhat. A részvényalapok jellemzően passzív stratégiát alkalmaznak, azaz részvényvásárlást majd portfolió összeállítás -‐ amely legtöbbször valamilyen tőzsdeindex alapján kerül kialakításra -‐ után azt tartják és azon ritkán változtatnak. Emiatt az adott szektor vagy piac mozgásának megfelelő nyereséget tudják elérni. Így nem véletlen, hogy általános részvénypiaci árfolyamesés időszakában ezek az alapok is jelentős mértékben veszítenek értékükből. Ugyanakkor a törvényi szabályozás sem teszi lehetővé, hogy árfolyamesés idején pénzt keressenek, ugyanis az erre spekuláló ügyleteket nem teszik lehetővé számukra. Hogyan lehet megkülönböztetni a passzív és aktív stratégiát egy egyszerű befektető számára? Egyrészt az alap nevéből, amely esetenként feltünteti, hogy indexalap, indexkövető alap, ez esetben a portfolió menedzser nem hoz aktív döntéseket, csak egy-‐ egy indexnek, vagy előre meghatározott kosárnak megfelelően fekteti a tőkét. A névadással szemben viszont már mindenképpen elárulja az aktív-‐passzív jelleget az alap befektetési politikája. Erről már a brossúrákban, rövid ismertetőkben, reklámokban is lehet utalás, de egyértelműen általában csak a Tájékoztatóból derül ki. Továbbá érdemes megnézni az alapkezelési díjat is. Ha magasabb az átlagnál, ami kb. 2-‐3%-‐ot jelent évente, akkor valószínű, hogy aktívan kezelt alapról van benne szó, mert az több munkaerőt, infrastruktúrát, és adminisztrációs terheket jelent. Az aktívan kezelt alapok gyakran a többletmunka és költségek ellenére sem tudják átlépni a passzív alapok hozamát, így ezeknél különösen válogatósnak kell lennünk. Ehhez természetesen e könyvön túli elméleti tudásra, és néhány év gyakorlatra van szükségünk. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

178



Vannak specializált alapok, szektorokra és/vagy régiókra kialakítva. Azt javaslom, hogy sem a teljes tőkédet, sem az azon belül a részvényekre és/vagy részvényalapokra fordított arány teljes részét ne fektesd egyetlen ilyen szűkebb csoportra fókuszáló alapba. Amennyiben az adott területet jól ismered, akkor érdemes a tőke egy részt ide helyezni. Segítségül szolgálhat a Szektorokról és Ágazatokról szóló fejezet. •

Hozam: a jellemző díjtételek aktív alapnál 2-‐3%-‐ot jelentenek évente, passzív alapnál 0,5-‐1%. A részvényeken elért (professzionális módon kezelt) hozamból ezt levonva, a történelmi tapasztalatok alapján 8-‐10% körüli hozamra számíthatunk hosszútávon. Egy nagyon olcsó passzív alapnál ez akár 1-‐1,5%-‐kal is lehet magasabb.

Később látni fogjuk, hogy az ETF-‐ek esetén, de az itt említett passzív alapoknál is jobb hozamok jelennek meg hosszútávon. Nagyon fontos itt leírnom, hogy ez természetesen csak a befektetési alap (al) fajták átlagára, vagy túlnyomó többségére igaz. Vannak nagyon sikeres aktívan kezelt alapok, vagy azért, mert olyan szegmens a célpontjuk, legyen az régió vagy szektor, ami hosszabb távon is gyorsabban fejlődik (például BRIC országok22, technológia egyes ágazatai), vagy mert a portfolió menedzser hosszútávon és bizonyítottan képes felülmúlni jó részvényválasztással a többséget (például Bill Miller, Peter Lynch, egyes – esetünkben -‐ „long only” Hedge Fund23 menedzserek) •

A drawdown jellemzően alacsonyabb, mint a sima részvény esetén, a szétterített, diverzifikált kockázat miatt, de így is 30-‐40% környékén van, ami 10 évente általában egyszer fordul elő.

•

Időtáv: 4-‐5 év felett. A legtöbben nincsenek tisztában ezzel a szabállyal, és sokan, akik hallottak róla, sem tartják be. Ez azért veszélyes, mert az évek 80%-‐ban nem is járnak rosszul vele, és ehhez hozzászoknak. Vannak azonban olyan időszakok, amikor a részvények és velük természetesen a részvényalapok jelentős mértékben visszaesnek.

22

Brazília, Oroszország, India, Kína Bővebben: www.hedgefund.hu

23

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

179


•


A mobilitás jó, azzal a kitétellel, hogy amíg a sima részvény esetén befektetésünk nem automatikusan visszaváltható, hanem piacon kell értékesíteni, addig a részvényalap az esetek többségében (nyíltvégű alapoknál) visszaváltható, azaz a forgalmazó köteles a napi árfolyamon (egy jegyre jutó nettó eszközértéken) visszavenni tőlünk befektetésünket. Sok esetben ez pár napos határidővel történik meg.

•


•

Bár a szakértelmet az alapkezelő hozza, de némi hozzáértésre szükség van. Javasolt a részvénypiac figyelése legalább egy évig.

•

Folyamatos pénzkivétel helyett sokkal inkább hosszú távú tőkenövelésre való, mert bár a befektetési jegyeket bármikor el lehet adni, a nagy és hosszan tartó ingadozások miatt egy hullámvölgyben a fix összegű rendszeres pénzkivonás olyan mértékben csökkenti a tőkét, hogy az emelkedő szakaszban nem lehet újra ugyanakkora tőkét felhalmozni, ami elegendő lenne a későbbi kivonásokra.

•

Befektetendő pénzösszeg: ebből a szempontból is egyike a legjobbaknak, már tízezer forintos nagyságrendtől elérhető. Itt apró csapdaként leselkedik ránk a számlavezetés költségei, ami pár százezer forintos nagyságrendig több százalékot is elvehet a hozamból, ezért még olcsóbb bank, befektetési szolgáltató esetén is 200-‐300 ezer forinttól kezdve fektessünk befektetési alapba (és egyáltalán: nyissunk értékpapír számlát). A részvényalapok jelentős részénél azért már felmerülnek minimum díjak is felmerülhetnek kifejezetten a befektetési jegy vásárlással kapcsolatban, ezekre külön figyeljünk oda, hogy ez ne vegyen el túl sokat a tőkénkből.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

180



Garantált Alapok A garantált kategóriába tartozó befektetési alapok lényege, hogy az alapkezelő garantálja a befektetett összeg tőkéjének megmaradását, esetenként valamekkora hozamot is adott időtávon. A garanciához gyakran az alapkezelő anyabankjának ígérete is tartozik, de legtöbbször a konstrukció kialakítása önmagában is biztosítékot jelent az alapkezelő ígéretére. A garantált alapok sikere -‐ az alapkezelők szempontjából -‐ lehengerlő. A legelső ilyen konstrukciók 2003-‐ban jelentek meg, és annak ellenére, hogy szinte mind zártvégű -‐ vagyis sok alap kifutott már, aktuálisan 140 ilyen típusú alap létezik24 (ennél az időközben történt kifutások miatt sokkal több indult azóta), és a bennük kezelt vagyon meghaladja a 413 milliárd forintot. Ez az összes befektetési alapban lévő kezelt vagyon mintegy hatodát jelenti, ami nagy eredmény egy alapvetően még mindig friss szegmenstől. Egyértelmű, hogy sok befektetőnek célpontját képezik az ilyen jellegű befektetések. Mindez annak köszönhető, hogy két fontos befektetői igényt szolgálnak ki: egyszerre nyújtanak biztonságot és csillantják meg a magas hozam lehetőségét. A garancia azonban nem valamiféle trükkön alapul, hanem kétfajta befektetés, vagy befektetés csomag megfelelő arányú kombinációján. A tőke egy részét biztonságos eszközökbe fektetik, jellemzően állampapírba. Ez a garantált alap futamideje alatt éppen a garancia mértékéig fog megnőni. A futamidő kezdetén fennmaradt pénzzel pedig gyakorlatilag azt csinál, amit akar, már nem veszíthet semmit. Nézzünk egy példát! Az alapkezelő összegyűjtött 1 milliárd forintot a jegyzési időszak során. 3 éves futamidőre tőkegaranciát ígér. Az állampapírok aktuális hozama 10%. Az alapkezelőnek az adatok ismeretében már csak egy könnyed matematikai számítást kell elvégeznie, és a munkával szinte készen is van. 1 milliárd / 1,1^3 = 1 milliárd / 1,331 = 751,315 millió Ft. Mi ezzel a probléma? – kérdezhetnénk. Csupán annyi, hogy a garantált alap által adott előnyt, vagy még inkább "csomagot" általában mi magunk is össze tudjuk állítani, ahhoz 24

http://www.bamosz.hu/system/fileserver.ind?file=4dc7b47fd0379_BAMOSZ+Negyed%E9ves+Jelent%E9s+11-‐ 1.doc&type=documents ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

181



nincs szükség speciális tudásra. Így még a jellemzően magas díjtételeket is "megspóroljuk". Ha történetesen 1 m Ft-‐ot fektettél a fenti elképzelt alapba, akkor annak stratégiáját igen könnyedén tudod lemásolni. Vásárolj 751 315 Ft-‐ért állampapírokat, a maradék 248 685 Ft-‐ot pedig fektetheted kockázatos eszközökbe. Amit megspórolsz: évi 2-‐3%-‐nyi alapkezelési (és egyéb kapcsolódó) díjat, vagyis 3 év alatt 60-‐90 e Ft-‐ot. Persze nem biztos, hogy jobban jársz, sok függ attól, hogy a kockázatos részt képes vagy-‐e replikálni. Ezt bizonyos esetekben a méret miatt nem lehet megtenni, más esetekben komoly szakértelem kell hozzá. Kiemelendő még az is, hogy a fenti számítás alapján értelemszerűen a garancia csak az adott időtartamra, és semmiképpen sem annál rövidebb időre szól. Ez alól csak nagyon kevés kivétel van, így az alap tájékoztatójában külön érdemes figyelni arra, hogy nyíltvégű, vagy zártvégű alapról van-‐e szó. Ez utóbbi esetben nincs arra lehetőséged, hogy időközben, folyamatos forgalmazás keretében kiszállj. Amit tehetsz, az általában az, hogy a tőzsdére bevezetett befektetési jegyeket a tőzsdei kereskedésben értékesítsd. Ez azonban majdnem teljesen lehetetlen vállalkozás, tekintve, hogy a tőzsdei forgalom jelenleg Magyarországon ezekben a termékekben majdnem egyenlő a nullával. Van már néhány garantált alap, amely nyíltvégű, így folyamatos forgalmazás is van rá. A garantált alap tehát nem varázslat, nem ördöngösség, inkább csak egy fekete doboz a kevés ismeretekkel rendelkező embereknek. Te ne tartozz közéjük. •

Hozamszint hosszútávon: 3-‐8%, főként annak függvényében, hogy a kockázatos részben milyen alaptermékre építenek. Ezt legtöbb esetben valamilyen részvényindexet jelent, de némely esetben más nyilvánosan követhető mutatót jelent, például a (Brent) olaj kontraktusok aktuális árfolyamát. Erről a Tájékoztatóban esik szó, de gyakran a rövid leírásban is kitérnek rá. Ha megvannak mik a kockázatos rész alaptermékei, akkor annak kell külön utánanézni, illetve befektetés típusának, akár ebben a könyvben is. Minél magasabb az alaptermék kockázata, annál valószínűbb a magasabb hozam. Pontos arányosítást azonban az eltérő, és gyakran bonyolult konstrukciók miatt nem lehet tenni.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

182


•


Drawdown: 10-‐15% futamidő vége előtt (főként a lehetetlen mobilitás miatt), futamidő végén 8-‐10%, mert időközben a befektetési jegyek árfolyama magasabb szinten is járhatott. Természetesen a kezdőtőkéhez képest ez az adat 0%, de ehhez jellemzően 3 évet kell várni. Kizárólagos kockázatot azonban csak az jelenti, ha azon ország állampapírjainak kötelezettségeit nem fizeti ki az adott állam, amelybe az alap fektetett.

•

Javasolt időtáv: minimum 3 év, illetve akkora időtartam, ameddig a futamidő tart.

•

Mobilitás: kifejezetten rossz. A legtöbb garantált alap zártvégű, és nincs rá folyamatos forgalmazás (kivéve a nyíltvégűek). Sokat bevezetnek közülük a tőzsdére, de a forgalom olyan alacsony, hogy csak hatalmas veszteségekkel lehet eladni a befektetési jegyeket.

•

Folyamatos jövedelem: teljes mértékben alkalmatlan rá, ennek fő oka a mobilitásban keresendő, de még ha lenne megfelelő és kellően likvid piac, ahol értékesíteni tudnánk a befektetési jegyeket, az időközbeni ingadozások akkor is rontanák a folyamatos elvonások miatti tőkemegőrzés szükségességének hatékonyságát.

•


•

Hozzáértés és idő: a befektetés kondícióinak megértéséhez közel semmi sem szükséges, és ezt ki is használják az alapkezelők. A konkrét konstrukció részleteihez viszont kifejezetten magas tudás és tapasztalat szükséges, ennek ismeretében azonban valószínű, hogy elállnál a befektetéstől. Számottevő időráfordításra ez utóbbi esetben sincs szükség.

•

Befektetendő pénzösszeg: hasonlóan a többi alaphoz, általában már tízezer forintos nagyságrendtől elérhető. Itt apró csapdaként leselkedik ránk a számlavezetés költségei, ami pár százezer forintos nagyságrendig több százalékot is elvehet a hozamból, ezért még olcsóbb bank, befektetési szolgáltató esetén is

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

183



200-‐300 ezer forinttól kezdve fektessünk befektetési alapba (és egyáltalán: nyissunk értékpapír számlát).

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

184



7 tanács a Tőkegarantált alapokhoz és a szép nőkhöz Az utóbbi évek nagy felfutása a tőkegarantált befektetési alapokhoz kötődik. Sokan választották ezt a befektetési formát, mert úgy tűnt egyszerre két nagy vágyat valósíthat meg: egy csapásra ad biztonságot és a magas hozam lehetőségét. Egyszerre lehet szép barátnőd, aki biztosan nem fog megcsalni, és még jól is főz. Más szavakkal: Fektesd be a pénzed és magas hozamot érhetsz el, de a legrosszabb ami történhet veled, hogy csak a befektetett tőkét kapod vissza. Nem veszíthetsz semmit, viszont sokat nyerhetsz! Egyszerűnek tűnik, nem? Sokan nem is sejtik, hogy milyen csapdát rejthetnek az ilyen konstrukciók, még ha a kelepcét senki sem szándékosan állította. Nézzük meg, hogy mik a legnagyobbak, és hogyan lehet elkerülni őket! 1. Vizsgáld meg, hogy nem tudod-‐e magad összeállítani! A tőkegarantált alapok lényege az, hogy a befektetett pénz jelentős részét kockázatmentes befektetésekbe, jellemzően állampapírba teszik. Ennek arányát a teljes befektetésen belül úgy alakítják ki, hogy a futamidő végére a kamatokkal növelt összege éppen elérje az eredeti befektetésünket. Ha például 3 évre befektetünk egy tőkegarantált konstrukcióba 1000 Ft-‐ot, és az elkövetkezendő 3 év során az éves állampapír hozam 10%, akkor kerekítve 751 Ft-‐ot kell államkötvénybe tenni, ami 3 év után éppen 1000 Ft-‐ot fog érni: kész is a tőkegarancia! De hogyan lesz ebből hozam? A maradék 249 Ft-‐ot ( 1000 Ft – 751 Ft – amit az állampapírba tettünk) nyugodtan tehetik kockázatosabb befektetési eszközökbe. Ha ezzel telibe találnak, magas lesz a hozam. Ha nem, a legrosszabb esetben az eredeti tőke megmarad, az ígéretet teljesítik.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

185


100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%


249

1000 751

Ezt a megoldást könnyen lehet, hogy mi magunk is össze tudjuk állítani. Tegyük pénzünk jelentős részét állampapírba és a maradék mehet valami kockázatosba! Vannak persze bonyolultabb konstrukciók is, ezeket egy átlagos befektető mind a szakértelem, mind a költségek miatt nem tudná megalkotni, de van amit igen. Csak azért ne költöztessük hozzánk barátnőnket, hogy minden este legyen vacsora. 2. Csak akkor jegyezzünk, ha teljesen biztosak vagyunk abban, hogy végig tartani szeretnénk. A legtöbb garantált alap a futamidő alatt nem váltható vissza! Eladni persze lehet, de nehézkes. Kell keresnünk egy befektetési szolgáltatót, aki a Budapesti Értéktőzsdén eladja nekünk. Ennek a költsége 0,5-‐1% környékén alakulhat, de a minimum és egyéb díjak miatt pár százezer forintos befektetés esetén 2-‐3%-‐ra is rúghatnak. De ami ennél is aggasztóbb: a legtöbb garantált alap jegyeire csak igen nehezen találunk vevőt vagy eladót. Ezért az esetek többségében csak akkor érdemes ilyen befektetési alap jegyzésében részt vennünk, ha biztosak vagyunk abban, hogy időközben nincs szükségünk a pénzre. Vedd úgy, mintha a barátnődet el is kellene venned feleségül – legalábbis egy időre! 3. Vegyük figyelembe, hogy ezek az alapok nem olcsók. A legtöbb nem garantált befektetési alap 1-‐2% éves költséget számol fel teljes befektetésünkre, de van olyan is, ahol pár marginális jelentőségű tételt kihagyva 0,5%-‐ban húzták meg a plafont. A garantált alapok szinte minden esetben lényegesen drágábbak ennél, akár az évi 3-‐4%-‐ ot is elérheti, a bonyolult konstrukciók, a tőzsdei bevezetés miatt. A magas költségeket ráadásul nem is látjuk közvetlenül, hanem a hozamban érezhetjük hatásukat. A szép és hűséges barátnő drága, nem elégszik meg a szokásos ékszerekkel és autóval, és ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

186



saját bankkártyát is igényel. 4. Ne a maximum hozammal számoljunk! Gyakran közzétesznek maximális hozamot, vagy egy-‐egy jól mutató elmúlt időszakra számított hozamot. Egy-‐egy aktívan kezelt alap esetén ez még mérvadó is lehetne, de itthon egyelőre valamennyi tőkegarantált alap beleül egy-‐egy részvénypiac, nyersanyag opciójába, és kivárja a futamidőt. Ez pedig csak ritka esetben hoz sokat, és a reklámban vélhetően éppen ez a ritka lehetőség jelenik meg. Nézd meg azért smink nélkül is a barátnődet, mielőtt párodnak választod. 5. Az éves hozammal kalkuláljunk! Sajnos mind a mai napig sok befektető esik bele abba a hibába, hogy az éven túlra megadott hozamot éves hozamnak fogadja el, vagy nem tud jól éves szintre visszaszámolni, illetve nem tudja ezeket jól összehasonlítani. Minden esetben kérdezd meg a tanácsadót, értékesítőt, hogy a megadott hozam (legyen az maximális, minimális, garantált, stb.) mekkora éves szinten, és kizárólag ez alapján dönts. Ha nem tudják kiszámolni, azonnal hagyd őket ott! Lehet hogy idén 50 alkalommal bújtok ágyba a barátnőddel, de az kevesebb mint heti egy… 6. A legjobban teljesítőt (eszköz, időszak) választják ki – de ne gondoljuk hogy ez ajándék. Számos olyan garantált alap indult már itthon is, amelyiknek a lényege, hogy a futamidő közben vagy végén nagyobb részben, vagy akár teljes mértékben az előre megjelölt részvénypiacoknak csak egyikét veszi figyelembe a hozam meghatározásakor, jellemzően a legjobbat. Ez megint csak egy szép ígéret, de gondolkozzunk el rajta: vajon ki állhat a másik oldalon, aki lehetővé teszi az alapnak évekkel előre, hogy a legjobbat válassza ki? Miért tenné ezt? Nem, nincs szó átverésről…arról viszont igen, hogy az ilyen ígéretet sem adják olcsón, a legjobb piac utólagos kiválasztásának jogáért fizetni kell, néha nem is keveset. A barátnőd megígérheti, hogy csodás vacsorát főz neked, de neked kell bevásárolnod, és utána elmosogatnod is. 7. Alacsony korreláció a befektetések között? – Nem biztos, hogy így is lesz. Számos helyen hallhatjuk, hogy az alap a nem állampapírba tett pénzt olyan piacok között osztja meg, amelyek egymástól teljesen függetlenek, ezáltal amíg az egyik rosszul teljesít, a másik valószínűleg jól fog. Sajnos ez azonban csak egy statisztikai adat, és főként az utóbbi években a tovább globalizálódó piacokon egyre kevésbé igaz. A spekulációs hullám miatt szinte mindenki mindenhol ott van, vagy másodpercekre és pár gombnyomásra van attól, hogy ott is legyen. Emiatt a legtöbb piac igenis komoly hatással ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

187



van egymásra és senki sem vonhatja ki magát az összképből, így könnyen előfordulhat, hogy hiába van jelen tőkegarantált alapunk többféle piacon és földrajzi helyszínen, mindegyikkel befürdik és alacsony lesz a hozam. Sajnos van olyan barátnő, aki nem szép, nem tud főzni, és nem is lehet vele beszélgetni. Hölgyeim! Remélem, nem sértődtek meg a fenti pontok némi igazságtartalmat azért magában hordozó humorán. Ha mégis: kérem, helyettesítsék be a „barátnő” szót a „pasi” kifejezéssel, a főzni ragozott alakjait „elvinni vacsorázni egy drága étterembe” szöveggel, a „smink” szót pedig az„öltöny”-‐re cseréljék.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

188



Ingatlanalap Az ingatlanalapok számos nagyon jelentős eltéréssel rendelkeznek az értékpapír alapokhoz képest. Ennek oka egyértelmű: amíg az értékpapírokat általában a szándék megszületésétől számítva akár másodpercek alatt el lehet adni, addig az ingatlanok esetén, ez még szerencsés esetben is heteket vesz igénybe, de sokkal gyakoribb, több hónapos, sőt akár éven túli időintervallum is. Ráadásul az ingatlanalapok méretüknél fogva nem kisméretű ingatlanokba való befektetéssel foglalkoznak. Ezek, mint például egy irodaház, bevásárlóközpont, társasház értékesítése még tovább húzódhat, mint egy "átlagos" ingatlané. Kétfajta ingatlanalap létezik. Az egyik az ingatlanfejlesztő, a másik az ingatlanforgalmazó típust jelenti. Az előbbi építtet is, a másik csak üzemeltet és elad-‐vásárol -‐ ez lenne az egyszerűbb megállapítás, de mint megszokhattuk, a helyzet ennél árnyaltabb. A pontos meghatározás szerint az ingatlanfejlesztő alapok a teljes portfolió maximum 60%-‐ig, az ingatlanforgalmazók

30%-‐ig

tarthatnak

építés

alatt

álló

ingatlanokat.

Az

ingatlanfejlesztő a kevésbé likvid és rendszerint magasabb kockázatot képvisel, mert egy fejlesztés időtartama hosszabb mint egy esetleges értékesítés, és természetesen egy nem kész ingatlant is nehezebb és hosszabb ideig tart eladni, ráadásul értéke is még nehezebben becsülhető fel, mint egy átlagos ingatlané. Emellett az ingatlan alapok alapja konstrukció is létezik. Az ingatlan értékelése egy összetett és bonyolult feladat, mely során több probléma is akad. Az egyik, hogy az ingatlanoknak nincsen központi piaca, így folyamatos árfolyam sem, amihez igazodni lehetne. A másik, hogy az ingatlan nem homogén "termék", nincs két ugyanolyan ingatlan, így nemcsak méretben, de négyzetméterárban is jelentős eltérés fordulhat elő, elhelyezkedés, kialakítás, bérlői struktúra, állapot, és egyéb tényezők

függvényében. Mivel

az

ingatlanalapok

ingatlanokat

tartanak

a

portfoliójukban, ezért egyenes következmény, hogy egy ingatlanalap teljes értékét sem lehet pontosan megállapítani. •

Hozam: 8-‐9%, viszonylag stabil hosszútávon, de egy teljes generációt kell várni egy rossz időszak után, hogy a kívánt eredményeket megközelítsük.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

189



•

Drawdown: 20-‐30%, és jellemzően nagyon hosszú ideig, legalább 5 évig tart.

•

Mobilitás: közepes, esetenként akár 90 napot kell várni az értékesítés után a

befolyó összegre, de ritkák a magas költségek. •

Időtáv: 6 év felett, az ingatlanpiac – ahogy feljebb írtam -‐ lassabban épül fel, ezért nagyon türelmesnek kell lenni még akkor is, ha számos régióban, időpontban vásárolt egy-‐egy befektetési alap különböző ingatlanokat.

•


•

Folyamatos pénzkivétel: nem alkalmas erre ez a fajta befektetés.

•

Hozzáértés és időráfordítás: közepes hozzáértés szükséges, ezen felül havi 2 órát

érdemes a rendszeres áttekintésre szánni. •

Befektetendő pénzösszeg: itt a nagy előnyt az jelenti a sima ingatlanbefektetéshez képest, hogy már párszázer forinttal beszállhatunk bármikor, miközben olyan befektetések hozamát élvezhetjük (némi költség mellett), amelyekhez máskülönben százmilliókat kellene felhasználnunk.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

190



Mi történt az ingatlanalapokkal 2008 őszén? Bár utólag nem tűnik annak, szinte mindenki számára meglepő hirtelenséggel a PSZÁF felfüggesztette a hazai ingatlanalapok forgalmazását. Ez azt jelenti, hogy 10 napig senki sem vehetett ezen befektetési jegyekből. De ami még fontosabb: aki ezekből korábban vett, most 10 napig nem adhatta el őket. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a PSZÁF-‐ot látszólag nem érdekelte, hogy az adott alapkezelő kérte-‐e, vagy szüksége volt-‐e arra, hogy a forgalmazást felfüggesszék, ehelyett kivétel nélkül mindegyik alap forgalmazását, felülről, hatósági erővel szakította meg. Vélhetően azért volt erre szükség, mert egyes alapoknál, de akár a teljes ingatlanalap spektrumon belül is komoly veszélyként merülhet fel, hogy az alapok már nem tudják kifizetni a befektetők pénzkivonását. Nem pedig azért mert már nincs meg a vagyonuk, hanem azért, mert a vagyon egy része ingatlanokban van, amit nem lehet egyik percről a másikra pénzzé tenni. Ha valaha is próbáltál eladni lakást, akkor tudod, hogy miről beszélek. Mivel minden egyes lakás egyedi, ezért sokszor nehéz rá olyan vevőt találni, aki éppen ilyet keres. Ráadásul egy-‐egy lakás megvásárlása komoly anyagi megfontolássokkal jár, sokszor finanszírozást kell rá találni, így érthető módon ez is megnöveli a tranzakció lebonyolítási idejét. Egy komolyabb ingatlan tranzakció még a legjobb esetben is hosszú heteket vesz igénybe. Az átlagos magyar ingatlanalap az eszközeinek kb. 40%-‐át tartotta likvid eszközökben, és 60% van ingatlanalapban, így az, hogy az időnként kiszálló befektetőket ki tudják fizetni, nem okoz problémát, szinte sosem. A jelen helyzetben viszont volt olyan alap, ahol a kivonás mértéke a megnövekedett hazai kamatszint miatt olyan nagyságú volt, hogy rövidesen már nem tudták volna kifizetni őket. Idővel persze igen, de a nyíltvégű alapoknál elvileg nem ezek a játékszabályok. Ráadásul az ingatlanok eladási értéke a sietség miatt szintén megsínylené ezt a rendkívüli állapotot, így a befektetők még rosszabbul járnának. A probléma gyökere az, hogy a befektetők az ingatlanalapokat nem arra

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

191



használták, mint amire valók. Nem azt várták el tőlük, amit elvárhattak volna. A problémák így ismét az általános hazai ismeretek hiányából táplálkoztak. A szabályozás pedig az ilyen jellegű konstrukciókat megengedte, miközben a jelen helyzet felkészületlenül érte. Nem segített a az irreálisan magas hazai jegybanki alapkamat, a gazdaságpolitika korábban előidézett problémái sem, de a fő ok a fenti ismerethiány. Ami ráadásul félő, hogy rosszul fogja lereagálni a PSZÁF intézkedését, pánikszerűnek tartja majd, így azok is rosszul fognak járni, akik semmilyen hibát nem követtek el, és kellően körültekintőek voltak. A tanulság az, hogy az ingatlan sehogyan sem tud likvid és pláne rövidtávú befektetés lenni. Még egy likvid eszközöket tartó értékpapír alap esetében is akad, ahol T+5 nap a kiszállás, azaz ha hétfőn bejelented, hogy szeretnél kiszállni az alapból, akkor jövő hétfőn lesz a befektetési szolgáltatónál a pénzed. Pedig ha szükséges lenne, kereskedési időben bármit másodpercek alatt pénzzé lehetne tenni. Feltéve persze, ha nincs egyetlen tőzsdén semmi sem felfüggesztve, de ritka, amikor erre sor kerül. Éppen azért mert olyan piacokat és eszközöket választanak az alapkezelők, ahol erre tényleg nagyon kicsi az esély. Az ingatlanok esetén ez a folyamat sokkal-‐sokkal lassabb. Még jobban csodálkozom azon, hogy az ingatlanalapok egy része nem (vagy nem kellő határozottsággal) motiválta a befektetőit, már a befektetési döntéshozatal előtt (!), hogy legalább középtávra gondolkozzanak, és még akkor se vegyék ki, ha éppen magasabb bankbetét bukkant fel (ami a hirtelen kamatemelés miatt amúgy is aktuális). A befektetési alap (pláne ha ingatlanba fektet) nem olyan mint egy lián az őserdőben, amit Tarzan használ fel a helyi érdekű közlekedés érdekében. Nem olyan, hogy az egyikről a másikra ugrálunk, mert a másik lián időlegesen jobbnak tűnik. Ne akarjunk hetekre vagy hónapokra beszállni (esetleg a likviditási és pénzpiaci alapok kivételével), és tényleg csak akkor szálljunk ki az eredetileg eltervezett időhorizont előtt, pláne hirtelen és nagyösszegben, ha némi túlzással az életünk múlik rajta. Mi történt a felfüggesztés után? A felfüggesztés mintegy három hónapot tartott, a ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

192



Felügyelet ennyi időt adott az alapkezelőknek, hogy rendezzék likviditási helyzetüket. A határozat ellen több alapkezelő is az eltelt idő közben nyilatkozatot tett közzé, bár a többségük számára nem járt hátránnyal, főleg azok esetében, akik az ősszel már találkoztak likviditási problémáikkal. Annál komolyabb problémát jelentett a befektetők számára, akik a korábbi ígéretek ellenére nyíltvégűként elvileg bármikor eladhatták befektetéseiket, hogy hónapokra is beragadhattak befektetéseikbe. A felfüggesztés alatt számos alapkezelő leértékelte az alapjának, alapjainak egy jegyre jutó nettó eszközértékét. Ezt sokan szintén sérelmezték, de nagy valószínűséggel ez ügyben tévednek. Az ingatlanalap -‐ csak úgy mint maga az ingatlan, ingatlanok, amibe fektettek -‐ sosem volt kockázatmentes befektetés. Éppenséggel az volt, lehetett a helyzet, hogy azok nem annyit értek valójában, mint a novemberi felfüggesztés időpontjában. De a válság, a kötvényhozamok kockázati megítélés miatti emelkedése (lásd a kötvényekkel foglalkozó részt) és a gyors eladási okok miatt, melyek során rengeteg értékpapírt, sőt ingatlant kellett gyorsan, áron alul értékesíteniük. Számos alap ismét megkezdte a forgalmazást a lehető leghamarabb a felfüggesztést követően, jóval a hivatalos határidő lejárta előtt. A sietségre egyébként jellemző, hogy az Országgyűlés igen gyorsan, már november végén módosított a hatályos törvényeket. A határidő lejártáig az alapkezelők az alábbi lehetőségek közül választhattak: zártkörűvé alakítják az ingatlanalapjukat, nyíltvégűként folytatják, megszűntetik az alapjukat. A nyíltvégűvé vált ingatlanalapok ezen túl (saját döntésük függvényében) akár csak 90 nappal a visszaváltási igény után tudják kifizetni a befektetés értékét, éppen a likviditásuk megőrzése érdekében. Így nem fordulhat elő, vagy legalábbis jóval kisebb eséllyel, mint 2008 novembere előtt, hogy hirtelen roham esetén ne tudjon fizetni az alap, mert ingatlant ilyen gyorsan nem tud értékesíteni. Az ingatlanalap mobilitása tehát az adott alaptól jelentős mértékben függ, ezért annak tájékoztatóját e tekintetben is alaposan át kell tanulmányozni. A tanulság ismételten aláhúzva az, hogy annak ellenére, hogy maga az ingatlanalap likvid és mobilis befektetésnek tűnik, és jó pár közülük jogilag az is, mégse használjuk fel rövidtávú és biztonságos befektetésként, helyette hasonló tényezőket várjunk el mint egy ingatlantól. Az igazi előnyt az jelenti, hogy kis összeggel, komolyabb időbefektetés és ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

193



különösebb szakértelem nélkül ugyanúgy tudunk kereskedelmi ingatlanokba (raktár, irodaház, bevásárlóközpont, soklakásos lakóépületek, ipari ingatlanok) fektetni.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

194



Milyen befektetési alapba fektessünk? – Konkrétumokkal Néha elhangzik az a megjegyzés, hogy túl sokat filozofálgatok a cikkeimben, szerepléseimben, és túl kevés konkrétum hangzik el. Be kell, hogy valljam, a kijelentés egyáltalán nem alaptalan, ugyanakkor nem is ok nélkül teszek így. Nézzünk meg egy velem jó pár éve megtörtént esetet, amelyből gyorsan kiderül, hogy igazán konkrét tanácsot adni nyilván csak az összes ismeret birtokában, egyedileg lehet. Egy korábbi barátnőm anyja egy családi ebéd alkalmával megkérdezte, amikor másodszorra találkoztunk és már tudta, hogy mivel foglalkozom: -‐ Ha befektetési tanácsot adsz, akkor mond meg, hogy mibe fektessek. -‐ Ahhoz tudnom kellene pár információt, például… -‐ Miért kellene? Ami jó befektetés, az jó befektetés, bárkinek is szól. Nem mertem belemenni egy mélyebb vitába a hölggyel, láttam hogy igen makacs és önfejű. (Sajnos az idő múlásával kiderült, hogy ez genetikai eredetű és gyermekére is öröklődött, így a kapcsolatom is véget ért, de ez már egy másik történet…). Ha felvállaltam volna a vitát, az alábbiakkal érveltem volna: Ilyen alapon azt is kérdezhetnénk, hogy „Milyen autót vegyek?” , „Milyen gyógyszert vegyek be?”. Ha bármilyen szakértő ezekre a kérdésekre felelősségteljes választ szeretne adni, vissza fog kérdezni, megtudakolva a kérdező egyedi igényeit, elképzeléseit, tulajdonságait. Ebben a cikkben mégis kísérletet teszek arra, hogy konkrét tanácsot adjak, de hangsúlyozom, mindenki egyedileg is vizsgálja át a lehetőségeit és vágyait, két okból: •

Egyrészt mindenki esete más és más. Van, aki nem engedheti meg magának, hogy egy fillért is kockáztasson, mert pár hónapon vagy éven belül komoly és elkerülhetetlen kiadásai lesznek (gyermek iskoláztatása, hiteltörlesztések). Van, aki megengedheti magának, hogy kockáztasson, de előfordulhat, hogy hirtelen szüksége van komoly pénzösszegre. Van aki megteheti, hogy évekig, évtizedekig hátradőlve fektessen be egyetlen eszközbe, mert stabil jövedelemforrása van.

•

Másrészt az egyes kategóriákon belül is jelentős eltérések vannak. Például teljesen más eredményt hozhat, ha egy befektetési alap különböző régiókban

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

195



fektet be, mert az eltérő részvénypiaci teljesítmények és a devizaárfolyam mozgása elképesztő különbségeket hozhat. Akár egyazon alapkezelő esetén is! Például a K&H Ázsiával 5 év alatt éves szinten több mint 4%-‐ot lehetett keresni a 70 éve nem látott válság ellenére. Viszont a K&H Amerika éves szinten 6%-‐ot veszített 5 évben, mert amerikai részvényekben ült, ahogyan azt vállalta. A különbség éves szinten 10%, ha 5 éve ugyanannyi pénzt fektettünk be mindkettőbe, akkor a második ma alig több mint feleannyit ér, mint az első. Pedig ugyanahhoz az Alapkezelőhöz tartoznak és ugyanazon kategórián belül vannak, mégis az eltérő befektetési politika egészen szélsőséges különbségeket okozhat. Tehát, amit itt látsz, az bizonyos mértékig meghatározza a javasolt határokat, de nem kizárólagos, itt csak a jellemző értékek szerepelnek. Alap típus

Időtáv

Ingadozás

Pénzpiaci, likviditási

0-‐2 év

0-‐1%

Kötvény

2-‐5 év

5-‐10%

Vegyes

3-‐5 év

5-‐20%

Részvény

4-‐5 év felett

30-‐40%

Garantált

Lejáratig (jellemzően 3 év)

10-‐15%

Ingatlan

3 év felett

20-‐30%

Nyersanyag

5 év felett

40-‐50%

Néhány megjegyzés a táblázathoz: •

Az ingadozás mértékét jelentős mértékben módosíthatja, akár többszörösére is növelheti, ha nem forint alapú befektetési jegyet veszünk. Ez főként a pénzpiaci-‐ likviditási, és a kötvényalapokra vonatkozik.

•

Az esetek többségében a „Nem veszíthetsz, de sokat nyerhetsz” mézesmadzagot elhúzó garantált alapok nem ajánlottak, érdemes elolvasni az ezzel kapcsolatos ”7 Tanács Garantált alapokhoz és szép nőkhöz” című fejezetet.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

196


•


A táblázat mellett sokkal fontosabb a befektetési szempontok alapján történő döntés, így ezek az adatok csupán kisegítő, döntéstámogató jelleggel szerepelnek itt.

A táblázatban egy főbb kategória nincs érintve: a származtatott/abszolút hozamú alapoké. Ennek fő oka, hogy ők a legváltozatosabbak, és szintén ők azok, amelyeket szélsőséges időtávokra és kockázatvállalás mellett lehet ajánlani. Azt, hogy az abszolút hozamú alapok térnyerése egyre erőteljesebb, jól látszik az alábbi kérdőívből, ami két hétig futott a blogunkban néhány éve25. Tény, hogy ezt olyan befektetők olvassák, akik tudják, hogy néha érdemes kockázatos befektetéseket is választani, de az arányok így is lenyűgözőek. Így nem meglepő módon a részvényalap magasan nyert, de az előkelő második helyet elhozta a származtatott/abszolút hozam kategória. Nem titkolom, hogy ezt a kategóriát tartom a legjobbnak (de korántsem kizárólag mindenkinek ajánlhatónak). Ennek a típusnak ugyanis az a hallatlan nagy előnye, hogy a többivel szemben nem beleül, esetleg kicsit variál egy-‐egy eszközcsoporton belül, legyen az kötvény, részvény vagy ingatlan, hanem dinamikusan és gyakran változtat ezek között. Ezáltal velük szemben elérheti, hogy piaci szituációtól függetlenül hozamot hozhat. Sőt, kereshet az árfolyamesésen, és tőkeáttételt is alkalmazhat ami még magasabb hozamot hozhat, igaz magasabb ingadozás mellett. Ha például az ingatlanpiac rosszul teljesít, akkor egy ingatlanalapnak minimális mozgástere van, valószínűleg az árakkal tart. Egy abszolút hozamú alap nincs ilyen korlátok közé szorítva. Ha az Abszolút Hozamú/Származtatott (a két megnevezés nem feltétlenül fedi le egymást, de ez a jellemző) alapokat is a fenti táblázatba tenném, akkor azt mondanám:

25

http://bridgewealthmanagement.blogspot.com/

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

197



alaptól függően minimum 1-‐5 évre fektessünk be, és 10-‐30% közötti ingadozásra készüljünk fel.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

198



Mik is azok az ETF-‐ek? A hazai tőzsdéhez képest, a nemzetközi részvénypiacokon nagyságrendekkel szélesebb körből válogathatnak a befektetők. A Xetra rendszerén keresztül több mint 1400, a NYSE-‐en több mint 1600, a Nasdaq-‐on több mint 5000 féle törzsrészvény van, és akkor még nem beszéltünk az elsőbbségi részvényekről, kisebb tőzsdéken forgó papírokról, és a kevésbé központi tőzsdékről. Ekkora kínálatban nehéz eligazodni, nem csoda hát, ha sokan a bőség zavarával küzdenek. Viszonylag könnyű az eset, ha a befektető nem szeretne egyedi részvénybe fektetni, elegendő számára, ha egy-‐egy piac, index, régió, ország, szektor vagy ágazat teljesítményét le tudja követni, vagy egyszerűen csak gyorsan és olcsón szeretne diverzifikálni. Ilyenkor a legegyszerűbb, ha ha az ún. ETF-‐ ekbe (Exchange-‐Traded Funds) invesztál. Az ETF-‐ek olyan tőzsdére bevezetett, passzívan menedzselt, egy-‐egy index, szektor, ágazat, régió, csoport teljesítményét lekövető speciális alapok, amelyek likvid piacáról árjegyzők (market-‐maker) gondoskodnak. A vételi és eladási ajánlatok közötti átlagos spread az amerikai piac ETF-‐ jei esetén mindössze 0,33%, kinti viszonylatban is kiemelkedő forgalom mellett. Általánosan jellemző, hogy a nagyobb kapitalizációjú ETF-‐ek, mint például az S&P 500-‐at követő SPY, vagy a Nasdaq 100 indexnek megfelelő QQQQ, még ennél is sokkal kisebb spread-‐del adhatók-‐vehetők. Ha valamennyi ETF-‐et kapitalizációval súlyozzuk, és így nézzük meg az átlagos spread-‐et, akkor a vételi és eladási ajánlatok közötti jellemző különbség 0,08%-‐ra olvad! Ez azt jelenti, hogy egy 30 dolláros ETF esetén a különbség alig több mint 2 cent, de a legnagyobb forgalmúak esetén az 1 cent a jellemző spread, amely kereskedési idő alatt szinte folyamatosan ezen a szinten marad. Ez ahhoz hasonlítható, mintha a BUX aktuális decemberi lejáratára reggel 9-‐től a délután fél 5-‐ös zárásig folyamatosan 5 pont lenne a vételi és eladási ajánlat közötti különbség. Érdemes egy pillantást vetni a legnagyobb forgalmú ETF-‐ek költségeit és méreteit mutató ábrára:

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

199



A kilencvenes évek derekén már sokan megtapasztalhatták, hogy a zárt végű alapok befektetési jegyeinek eladása és vétele a tőzsdén, reális érték ide vagy oda, komoly nehézségekbe ütközött, és gyakran súlyos százalékokat kellett elveszíteni, mert vevők csak a befektetési jegyek valós értéke alatt 5-‐10%-‐kal voltak. Ez az esetek többségében a mai napig így van, csak a befektetési alap típusok hangsúlyai változtak meg. Hogyan oldják meg a tengerentúlon (és Nyugat-‐Európában), hogy az ETF-‐ek ilyen jó likviditással rendelkezzenek? Egyrészt árjegyzőkkel, illetve pontos meghatározásként Authorized Participants (szabad fordításban Feljogosított Résztvevő). Az ő feladatuk azonban nemcsak az, hogy folyamatosan biztosítsanak vételi és eladási ajánlatokat, hanem létrehozhatnak és vissza is vonhatnak papírokat, az adott ETF kosarának megfelelő részvények vásárlásával, vagy eladásával. Más szóval „felépíthetik” azt. A likvid kereskedés arra is lehetőséget ad, hogy a befektetők nap közben is reagálni tudjanak az eseményekre, és a körülményekre való tekintettel új árfolyamon kössenek üzletet. A likviditáson túl mi az ETF-‐ek előnye a hagyományos zárt végű alapokkal szemben? Az ETF-‐ek előnye a hagyományos zárt végű alapokkal szemben, hogy rendkívül alacsony költségek mellett valósítják meg a diverzifikációt. Míg egy átlagos amerikai befektetési alap egy éves költsége mindennel együtt eléri az 1,4%-‐ot, az ETF-‐nél ez 0,09% is lehet, de a jellemző érték is 0,46%-‐nál alakul. A különbség oka az, hogy az ETF-‐ek esetén meg lehet spórolni az olyan költségeket, mint a nyilvános kibocsátás szervezése, vagy az alapkezelő nyeresége, hiszen a résztvevők nyereségét az árjegyzés, és a részvénykosár és ETF árfolyam közötti apró különbség lefölözése biztosítja. Ki kell ugyanakkor emelni, hogy a befektetőknek a tőzsdei tranzakciós díjakkal is számolni kell, még ha ezek

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

200



általában elenyészőek is.Az ETF-‐eket lehet hitelre vásárolni, és vannak hozzájuk kapcsolt származékos termékek, így kockázatkedvelők, vagy pozíciót fedezni kívánók is remekül használhatják őket. Ha valaki 2005 elején úgy gondolta, hogy a Latin-‐ Amerikában székelő tőzsdén forgó társaságoktól jó teljesítményt lehetett várni, és 10 000 dollárral rendelkezett, akkor hitelre vásárolva (margin account-‐on) 20 000 dollár értékben tudott venni az ILF kódú ETF-‐ből, amely mára 21 730 dollárt ér, így az eredeti összeghez képest 17%-‐os nominális hozamot jelent az első fél évben. Az ETF-‐eket lehet shortolni, azaz árfolyamesésre játszani. Ezáltal sok profi spekuláns és hedge fund közkedvelt játékává is válnak, hiszen az abszolút hozamra törekvő kereskedők és alapok, általános árfolyamesés esetén is szeretnének nyereséget elérni, befektetőik számára hozamot felmutatni. Össze lehet állítani azonban ennél összetettebb stratégiákat is. Ha valaki úgy gondolja, hogy az elkövetkezendő hetekben, hónapokban az Intel (INTC) felül fogja teljesíteni ágazatát, a chip gyártókat, akkor nincs más dolga, mint INTC-‐t vásárolni, és az IGW kódú ETF-‐et shortolni. Természetesen opciókkal tovább lehet növelni a taktika hatékonyságát. Mindezeket akár a napon belüli elmozdulásokra is meg lehet tenni, hiszen nap közben folyamatosan lehet velük kereskedni. Így nem kell attól tartani, hogy egy közelgő FED döntés, makrogazdasági adat, gyorsjelentés, vagy más várható bejelentés nap közben jelentős mértékben megváltoztatja az árfolyamot, amit zárt végű alapok esetén kénytelenek lennénk tehetetlenül szemlélni. Ráadásul még nem is említettük a számos megbízástípust, amelyeket ETF-‐re is lehet alkalmazni. Ennek legkézenfekvőbb példája a stop megbízás, amelyet zárt végű alapok esetén nem lehet alkalmazni, így egy nyaralás alatt egy komolyabb mértékű zuhanás elől csak az ETF-‐ekkel lehetünk védve. Külön említést kell tenni arról, hogy vannak olyan ETF-‐ek, amelyek – bármilyen meglepő is – hosszútávon nagy valószínűséggel negatív hozamot, azaz nominális veszteséget termelnek. Ez az ún. short ETF-‐ek (Bear Market ETF-‐eknek is nevezik őket). Ezek árfolyama akkor emelkedik, amikor a részvényindexek esnek. Mivel ezek hosszútávon nagyon valószínű (de persze nem biztos), hogy emelkedni fognak, ezért itt enyhén szólva is igen nagy az esélye annak, hogy fokozatosan veszteséget termel. Sokkal inkább valók rövid és középtávú spekuláció megvalósítására, de ennek módjai nem képezhetik ezen könyv tartalmát.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

201



Szintén kivételt képeznek az ún. Ultra (vagy: tőkeáttételes) ETF-‐ek, amelyek tőkeáttétel alkalmazásával kétszeres, háromszoros kockázatot is felvállalnak. Ezeket nem tanácsolom ETF befektetők számára, csak nagyon gyakorlott, 5 év rövidtávú részvénypiaci gyakorlati tapasztalattal rendelkezőknek. Az ETF-‐ek nagy része szigorú indexkövető, passzív stratégiát folytat, és mivel ezek biztosítják a legtöbb előnyt, főleg az egyszerű követhetőség és elvárások, valamint az alacsony költségek mentén. Ilyen a hazai BUX ETF, amelyik a BUX, vagyis a Budapesti Értéktőzsde hivatalos indexének az ETF-‐e. Amennyiben úgy gondolod, hogy nem vagy képes a piac átlagos teljesítményét megverni, és nem is tudsz olyan befektetési lehetőséget, vagy szakembert találni, aki képes erre, de az adott részvénypiac vagy szektor teljesítményét szeretnéd "lemásolni". Így, ha például bízol a hazai tőzsde teljesítményében, nem szeretnél egyedi részvény vásárlásával bajlódni, akkor a BUX ETF valószínűleg az egyik leghatékonyabb eszköz a számodra. Az Egyesült Államokban szinte minden szektorra és ágazatra van ETF (sőt gyakran árupiaci termékekre, egyes devizákra, kötvényekre is), így a fenti tanács ott alacsonyabb és több szinten is érvényes. Az ETF-‐ek nagyon szűk szeletét jelentik az aktívan kezelt ETF-‐ek. Ezeknél a portfólió menedzser aktívan dönt, vagy egy automatizmus változtatgat, de a lényeg, hogy az indexektől eltérő portfóliót alakít ki, akár időlegesen is. Erre példa a Tom Dorsey26 cége által létrehozott Powershares DWA Technical Leaders (PDP), amely időszakosan kiválasztja a jól teljesítő részvényeket, és a viszonylag előny fenntartására számítva vásárolja meg őket. A törekvés sikerrel járt, még ha mérsékelttel is, hiszen bő 4 év alatt 9%-‐kal tudták felülteljesíteni a legfontosabb amerikai részvényindexet követő ETF-‐et, ráadásul úgy, hogy évente 0,6%-‐kal magasabb díjat jelent számukra az alap üzemeltetése és természetesen a tranzakciós díjak is nagyobbak.

26

http://www.bwm.hu/elemzesek/IFTA_Konferencia_0711.pdf (5. oldal)

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

202



Jogosan merül fel a kérdés: Mennyire biztonságos befektetések az ETF-‐ek? Általánosan elmondható, hogy éppen annyira, mint a mögöttük lévő kosárban lévő részvények súlyozott kockázata. Emellett az adott ország Felügyelete (az Egyesült Államokban az SEC) is szigorúan ellenőrzi működésüket, pontosabban a létrehozásukban szerepet vállaló résztvevőket. •

Hozamszint hosszútávon: erősen függ az ETF jellegétől. A részvényekre alapuló ETF-‐ek 9-‐11%-‐ot hozhatnak, ami több mint a sima részvényalapoké, az alacsonyabb költségek miatt. Ugyanakkor a rendkívül ritka aktívan kezelt ETF-‐ek kivételével a részvény ETF-‐ek az alacsony költség, és a kicsit jobb átlagos teljesítmény mellett, rendkívül ritkán hoznak az említettnél magasabb hozamot.

•

Drawdown: esetfüggő, részvény ETF-‐ek esetén akár 60-‐70% is lehet.

•

Javasolt időtáv: szintén esetfüggő, de általában 4-‐5 év vagy több. Az aktív kezelés hiánya és a nagyon hosszú, vagy kvázi végtelen tartási idő kizárja a rövidebb és sekélyebb drawdown lehetőségét is, ezért rosszabb esetben hosszabb idő alatt jön ki az elvárt hozam.

•

Mobilitás: a legtöbb esetben magas, de minden esetben a piacon kell értékesíteni. Minden ETF-‐nek van árjegyzője a piacon, amelyik vételi és eladási ajánlatokat tart

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

203



fent, de azért akadnak kevéssé népszerű ETF-‐ek, ahol ezek viszonylag szélesek, 0,5-‐1%-‐os mértékűek is lehetnek. •

Folyamatos jövedelem: korlátozottan alkalmas a legtöbb erre, mert ugyan el lehet adni, de értéke általában erősen ingadozik.

•

Adózás: árfolyam nyereségadó vonatkozik rájuk, ami esetenként előny lehet a befektetési alapok kamatadójával szemben.

•

Hozzáértés és idő: nagyon kevés időre, és viszonylag kis szakértelemre van szükség. Ez utóbbi esetfüggő, a tőkeáttételes, short és speciális ETF-‐ek megkívánják az ETF által kiválasztott eszközök alapos ismeretét. Normál esetben heti 3-‐4 óra, és 1 éves tapasztalat elegendő.

•

Befektetendő pénzösszeg: a hatékony befektetés és a címletezés miatt százezer forintos nagyságrendtől elérhető, de a kockázatok miatt a milliós nagyságrendet javaslom.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

204



Elsődleges Részvénykibocsátás (IPO) Az eddigiek során azt olvashattuk, hogy részvényeket a tőzsdén vásárolhatjuk meg. A tőzsdére lépés előtt azonban a vállalat ún. részvénykibocsátás során adja el a papírokat a nagyközönség részére. Természetesen felmerül a kérdés, hogy érdemes-‐e részt venni ebben, és egy frissen a piacra lépő cég részvényeiből vásárolni? A vállalatok többsége a tőzsdére lépés után többször is él ezzel a módszerrel, vagyis új részvényeket bocsát ki, amelyek később szintén eladhatóak (és megvehetőek) a tőzsdén. Ez a másodlagos részvénykibocsátás. Érdemes ezekben részt venni? Ha igen, miért ekkor, és nem a nyílt piacon javasolt megvenni a papírokat? Az elsődleges részvénykibocsátás az a folyamat, amelynek során egy fejlődő, terjeszkedni kívánó, vagy új életszakaszába lépett vállalkozás a nyilvánossághoz fordul, hogy pénzt vonjon be cserébe tulajdonrészt, vagyis részvényt biztosítva. A másodlagos kibocsátás pedig már nyilvános, gyakran tőzsdén lévő cégek újabb forrásbevonási kísérlete, további tulajdonrészért cserébe. Érdemes elsődleges részvénykibocsátásban részt venni? A nagyon nagy hátrány a tőkepiaci múlt, így az eddigi árfolyamalakulás és a papír jellemzőinek, illetve azok ismeretének totális hiánya. Nem tudjuk, hogy milyen lesz a forgalom, így a mobilitás üres folt marad számunkra. Természetesen a kibocsátás mérete szolgálhat némi indikációval. Szintén probléma a drawdown ismeretének hiánya, vagy akár a várható éves hozam, erre maximum a versenytársak adataiból következtethetünk. Ám sok új tőzsdére lépő esetén annyira egyedi a cégprofil és a szolgáltatási skála, hogy nehéz bárkivel is összehasonlítani. Lásd a 2004-‐ben tőzsdére vitt Google, amelynek mérete és egyedi jellege egészen új megközelítést igényelt. Nézzük meg, hogy pontosan mi a részvénykibocsátás célja? Mi történik a pénzzel, amit a részvényekért fizetünk? Amennyiben a deklarált cél az, hogy részben vagy akár egészben a korábbi tulajdonosok adják el a részvényeket a nagyközönségnek, akkor legyünk nagyon óvatosnak. Oka van annak, hogy a korábbi befektetők szeretnének megszabadulni a részesedésüktől. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

205



Ha ennyire a hátrányok kerülnek előtérbe, akkor miért hallhatunk mégis viszonylag gyakran – főleg angolszász területen, de gyakran hazánkban is – az új részvényekről? A válasz egyszerű: a hírverés miatt. A vállalatnak, és a kibocsátás szervezőinek komoly üzleti érdeke, hogy sikeres legyen az ügylet, ezért mindent megtesznek azért, hogy erről a potenciális befektetők tudjanak, és meggyőzzék őket a vásárlás előnyeiről. Az információk hiánya nem jelenti azt, hogy a kibocsátás során vett részvény rossz befektetés lenne. Csak akkor szálljunk be mégis, ha hosszú távú befektetést keresünk (legalább 3 évre), és magas drawdown-‐t vállalunk, illetve nem más adja el nekünk, pontosabban: erőlteti ránk a részvényeket. Érdemes a másodlagos részvénykibocsátásokban részvényt venni? A válasz: attól függ. Sok tényező, sőt szinte minden a kibocsátás feltételein múlik, az aktuális részvényárfolyam alakulásához viszonyítva. A kibocsátás során az árfolyam folyamatosan változik, de az előzetesen meghatározott kibocsátási feltételek nem változhatnak a kibocsátó vagy annak szervezője kénye-‐kedve szerint. Gondolkozzunk egy percre az ő fejével. A kibocsátás során igyekszik maximalizálni a hasznát, és a lehető legkisebb tulajdonrész fejében a lehető legtöbb tőkét szeretné bevonni. Ugyanakkor a párhuzamosan futó tőzsdei kereskedés miatt a részvényeket nem adhatja drágábban, mint piaci értékük, hiszen akkor senki sem jegyezne belőlük. Ezért a piaci árnál valamivel olcsóbban kell adni, de minél közelebb ahhoz, hogy a maximális "bevétel" legyen elérhető. A helyzetet nehezíti, hogy a feltételek nyilvánosságra hozatalakor, a jegyzés előtt még nem ismert a jegyzési időszakban a piaci árfolyam. Ezért a kibocsátó leggyakrabban egy sávot határoz meg minimális és maximális árakkal, majd a jegyzés során beérkezett igények alapján állapítja meg a végső kibocsátási árfolyamot. Általában még a maximális ár is az akkor ismert piaci ár alatt marad, és a végső kibocsátási árfolyam is az annak megállapításakor lévő piaci árfolyam alatt van szignifikáns mértékben. Ezért vannak akik rövidtávú spekulációra használják fel az ilyen lehetőségeket, és ez gyakran beválik. Mielőtt bárki ebbe belevágna nem árt néhány dolgot tudni: •

A két árfolyam közti különbség végül sosem lesz túl nagy, jellemzően néhány százalékról beszélhetünk.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

206


•


A jegyzés és a piacon történő eladhatóság között több munkanap is eltelik, mivel a részvényjegyzés elszámolása ennyi időt vesz igénybe. Eközben az árfolyam a kibocsátási szint alá csúszhat, így itt némi kockázatot fut, aki ezzel a taktikával próbálkozik. Persze ellenügylet időközben is köthető, de ez már egy magasabb szint és többletköltségekkel járhat.

•

A legtöbb másodlagos kibocsátás, főként a fejlett tőkepiacokon nem szól a kisbefektetőknek, csak a millió eurós nagyságrendet befektető intézményi befektetőknek.

•

A kibocsátásban való részvételnek (például számlanyitás) és a piacon történő eladásnak (tranzakciós díj) is költségei vannak, ezekkel kalkulálni kell.

A legtöbbször önmagában a másodlagos kibocsátás ténye és híre negatívan érinti a részvényárfolyamot, és a befektetők, a piac rosszul reagálnak. Ekkor mondják, hogy hígítják a részvényállományt, azaz egy meglévő cégre magasabb részvényállományt hoznak létre, ezzel felhigítva, csökkentve az egyes részvényekre jutó értéket. A tapasztalat valóban gyakrabban igazolja ezt a feltevést, mint az ellenkezőjét, de az elmélet az, hogy a kibocsátás csak akkor rombolja a meglévő részvény értékét, ha a befolyt pénzösszeg felhasználása beruházásokra, felvásárlásokra alacsonyabb hozam mellett történne, mint a társaság már meglévő tőkéje. Más értékpapírokat, például kötvényeket is kibocsátanak az említett módokon, itt hasonlóképpen meg kell vizsgálnunk a későbbi várható piaci körülményeket, elsősorban a mobilitás szempontja miatt. Ezért adott termékben legalább 3 éves jártassággal rendelkező befektetők részére ajánlott bármilyen kibocsátásban részt venni.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

207



Tőkeáttételes ügyletek A tőkeáttétel azt jelenti, hogy a befektetési vagy spekulációs tevékenységünk során a saját tőkénkhez viszonyítva mekkora tőkét használunk fel a pozíciónk nyitvatartása kapcsán árfolyamértéken. Ez a mutató lehet 1 felett, ami azt jelenti, hogy nagyobb kitettséget vállalunk fel, mint amennyi pénz a rendelkezésünkre áll. A tőkeáttétel kétélű fegyver, hiszen nagy nyereségek, ugyanakkor komoly veszteségek elérésére is alkalmas. Az átláthatóság érdekében nézzünk egy példát. Van 10 000 000 Ft-‐unk. Ehhez felveszünk további 10 000 000 Ft-‐ot kölcsönként. Ebből részvényt vásárolunk, amelynek árfolyama egy hónap alatt 10%-‐kal emelkedik. Ha csak a saját tőkénket használtuk volna fel, akkor 1 000 000 Ft-‐ot nyertünk volna az ügyleten. A kölcsönvett pénzzel azonban nem 1 000 000-‐t, hanem ennek dupláját, 2 000 000 Ft-‐ot kerestünk, mert összesen, a hitellel együtt 20 000 000 Ft-‐ért vettünk fel pozíciót. Persze a hitelhez kamatteher is tartozik, ami tekintettel a rövid időszakra, 2% környékén lehet, ami 400 000 Ft kamattal kapcsolatos kiadást jelent. A 2 000 000 Ft-‐ból levonva így 1 600 000 Ft marad, ami még mindig az eredeti saját tőke 16%-‐a, a tőkeáttétel nélküli 10% helyett. A példában a tőkeáttétel értéke kettő volt, hiszen éppen kétszer annyi pénzért volt pozíciónk, mint amekkora a saját tőkénk. A gyakorlatban az esetek többségében nincs szükség szó szerinti hitelfelvételre, mert nem ez a tőkeáttétel létrehozásának leggyorsabb, és általában a legkisebb költséggel járó módja. A tőkeáttétel automatikusan be van építve számos pénzügyi eszközbe. Nézzünk meg egy gyakorlati példát a tőkeáttétel által elérhető lehetőségekre. A nyersolaj legközelebbi határidős kontraktusának értéke: $60. Ez azt jelenti, hogy a New York Mercantile Exchange-‐en (amely ma már a CME tagja27és ami a legfontosabb amerikai piaca az olajnak) néhány hónap vagy hét múlva történő szállításra egy hordó értéke ennyi. A világon ezenkívül még több fontos tőzsde működik, több határidő, többféle minőségű olaj, de az eltérések árban sem szoktak nagyon jelentősek lenni. A részletekkel nekünk nem is kell törődni, elegendő annyit megértenünk, hogy közel 159 liter olaj például 60 dollárba kerül. A tőzsdén meghatározott mennyiségekkel 27 http://www.cmegroup.com/trading/energy/crude-oil/emini-crude-oil_contract_specifications.html ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

208



kereskednek, és ez a határidős piacokon szinte mindig a néhány tízezer dolláros nagyságrendben van, persze a szinte kizárólag a nagy intézményi befektetők által kereskedett piacokon ez ennél sokkal több is lehet. Ez az érték jelenti egy kontraktus árfolyamértékét. Ezt úgy kapjuk meg, hogy az árfolyamot megszorozzuk (meglepetés!) az ún. szorzóval. Jelen esetben a szorzó: 500, vagyis egy kontraktus: 500 hordó olajat tartalmaz, amelynek piaci értéke 30 000 (500 * 60). Ahogy feljebb jeleztem, mivel ez egy későbbi időpontú szállításra szól, nem kell a teljes árfolyamértéket elhelyeznünk a számlánkon, elegendő ennek egy részét, a letétet rendelkezésre bocsátanunk (a brókercégek természetesen ezt az ügyletkötés előtt elvárják). A NYMEX-‐en kereskedett Light Sweet Crude Oil, Amerikában leginkább kereskedett olajkontraktus, „mini” verziójának letéti igénye, ha napon túl (ún. overnight initial letét kell hozzá) is tartani szeretnénk 2700 dollár28, amit az egyszerűség kedvéért most kerekítsünk 3000 dollárra. A tőkeáttétel mértéke 30 000 / $3000 = ~10x, tehát letett pénzünk értékének tízszeresével kereskedünk. Ha a hordónkénti olaj ára 60 dollárról 62-‐re emelkedik (ami nem egy nagyon ritka és különösebben nagy mozgás): egy kontraktus értéke 31 000 dollár lesz (emlékezzünk: a szorzó 500) lesz. Ha ekkor eladjuk, és az egyszerűsítés kedvéért a jutalékoktól eltekintünk, akkor a nyereségünk 2000 dollár a befektetett 3000 után dollár, ami ~67%-‐ os profit (2000/3000). Példa a tőkeáttétel veszélyeire: kiinduló adatok azonosak, a nyersolaj legközelebbi határidős kontraktusának értéke 60 dollár. A szorzó: 500, vagyis egy kontraktus: 500 hordó olajat tartalmaz, amelynek piaci értéke így 30 000 dollár. A letét 2700, kerekítve 3000

dollár.

Így

a

tőkeáttétel

ismét

30

000

/

3000

=

~10x

-‐> letett pénzünk értékének tízszeresével kereskedünk. Ha ezúttal a hordónkénti olaj ára 60 dollárról 57 dollárra csökken: egy kontraktus értéke 28 500 lesz. Veszteségünk 1500 dollár a befektetett 3000 után, ami 50%-‐os veszteség. A magasabb tőkeáttétel önmagában még nem feltétlenül jelent magasabb kockázatot is, csak a lehetőségét növeli. Ez ahhoz hasonlatos, mintha egy-‐egy autóban 100 és 200 lóerős motor lenne, és a másodikat pontosan kétszer olyan veszélyesnek ítélnénk. Az,

28

http://www.interactivebrokers.com/en/p.php?f=margin

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

209



hogy mennyire veszélyes velük menni elsősorban mégsem ettől az adattól függ, hanem a vezető tudásától, gyakorlatától, az útviszonyoktól, a forgalomtól, és még sorolhatnám. Nézzünk erre egy kitalált példát: „Bob Alap” egy sima részvényalap, nem vállalhat tőkeáttételt. „Bobek Alap” viszont egy származtatott alap, és kétszeres tőkeáttételt vehet fel. Mindkét alap saját tőkéjének értéke 1 mrd Ft, a példa könnyebbségének kedvéért a díjaktól, implicit hitelköltségektől és a be és kifolyó tőkétől tekintsünk el. „Bob Alap” olyan részvényeket vesz, amely egy éven belül vagy 40%-‐kal emelkednek, vagy ugyanennyivel csökkennek (például technológiai szektorból). „Bobek Alap” viszont olyanokat, amelyek 10%-‐kal emelkednek vagy csökkennek (például közmű részvényeket). Az utóbbi a tőkéje kétszeresének értékében teszi ezt, vagyis 2 mrd forintért. Tételezzük fel, hogy a rosszabb eshetőség történik meg, és mindkét alap részvényei esnek a következő évben. „Bob Alap” a 2 milliárd forinton 10%-‐ot veszített, tehát 200 m Ft-‐ot. Ez az 1 mrd Ft-‐os tőkének a 20%-‐a. „Bobek Alap” 40%-‐ot veszített 1 mrd Ft-‐on, ami 400 m Ft, tehát 40%, ami jóval több, mint a származtatott alap esetén. Mindez durva egyszerűsítés, de a kockázat több arcú jellegére rávilágít. A tőkeáttételes ügyleteknél együtt, összefoglalva közlöm a fontos befektetési szempontok szerinti információkat. Ennek oka az, hogy nagyon különbözőek, és általában is a tőkeáttételes ügyleteknél még alkategórián belül is nehéz pontos megállapításokat tenni. Erre a legjobb példa az opciók, amelyek egyszerre lehetnek nagyon kockázatosak és kifejezetten kockázat csökkentőek is. A legtöbb esetben azért a tőkeáttételes befektetések kifejezetten kockázat növelőek. •

Hozam: -‐20%+30%, nagyon erősen felhasználásfüggő.

•

Drawdown: 30% felett szinte minden felhasználási mód esetén (kivéve fedezeti ügyletek)

•

Időtáv: két tényező dolgozik egymás ellen. Egyrészt az ügyletek, ha jó is a stratégia, közép és hosszú távon érvényesítik a hatásukat. Másrészt a tőkeáttétel vállalása folyamatos finanszírozási költséget, elsősorban kamatterhet jelent. Minél tovább tartunk egy pozíciót, vagy akár egymás után következő pozíciók összességét, annál több kamatot kell fizetnünk (akár implicit módon), legalábbis ez a tőkeáttételes pozíciók többségére igaz. Ezért maguknak a pozícióknak (felhasználási módtól függően) minél rövidebb időtávúaknak kell lennie, viszont

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

210



a kereskedésnek, a különböző pozíciók nyitásának és zárásának legalább 3 év időtartamra érdemes szólnia. •

Mobilitás: általában magas, a határidős piacok nagy része igen likvid, mivel sokkal kevesebb instrumentum van, mint például részvény. Drasztikus egyszerűsítéssel: az olaj vagy a gabona mindenhol olaj és gabona (bár a minőség eltérhet), de a tőzsdei vállalatok mindenhol többé-‐kevésbé más jellemzővel bírnak, és az adott teljes piacokra áramló tőke jobban megoszlik, kisebb forgalmat adva az egyedi részvények piacán, ami természetszerűleg a likviditásra is kihat. OTC termékek esetén nem, illikvid piacokra figyelni, a forgalomhoz és pláne a nyitott kötésállományhoz képest.

•

Folyamatos jövedelem: ha nem fedezeti jellegű pozícióról van szó, akkor kifejezetten alkalmatlan.

•

Adózás: sokáig nagyon kedvezőtlen volt, nemrégiben azonban az elfogadott tőkepiaci ügyletek fogalmának bevezetésével és tulajdonképpen a kedvezőbb adózású befektetések nagymértékű kiterjesztésével

•

Hozzáértés és idő: kiemelten magas, elsősorban a hozzáértést tekintve, de az időigény is nagyobb. A legtöbb származtatott ügyletet a határidő (amikorra az ügyletet megkötöttük) lejártával, újra kötni (lásd roll-‐over). Legalább 5 év gyakorlati rálátás szükséges.

•

Befektethető pénzösszeg: a letétek is gyakran többmilliós nagyságrendet érnek el, de ha stabil kereskedést szeretnénk, akkor ez indokolt, sőt a kockázat megosztása miatt ennél több is. Jellemzően 5 millió Ft feletti összeg felett javaslom, amennyiben legalább 10 millió Ft a stabil, mindennapi kiadásokra nem szükséges pénzügyi vagyon.

A továbbiakban néhány kifejezetten a tőkeáttétel használatának céljával létrehozott befektetési, spekulációs termék leírására kerítek sort.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

211



A Határidős Piac A határidős ügyletek során a felek megállapodnak azokban a paraméterekben, amelyekben azonnali (prompt) ügyletek során is. Így rögzítik, hogy pontosan milyen instrumentumot (részvényt, indexet, devizát, stb.), mekkora mennyiségben, és milyen áron adnak-‐vesznek egymástól. Az egyetlen különbség, hogy a tényleges csere időpontja, a lejárat jóval későbbre esik. Például ha valaki decemberi MOL-‐t vesz 9000 Ft-‐on, az azt jelenti, hogy most állapodik meg az eladóval, hogy a legközelebbi decemberben 9000 Ft-‐ ért megveszi a részvényeket. Ekkor mindkét fél kötelezettséget vállal arra, hogy a megállapodást teljesítik. A határidős piacon adható-‐vehető termékeket más néven származékos termékeknek is hívják. Decemberben, a lejárat napján a MOL részvények a vevőhöz kerülnek, az eladó pedig megkapja a pénzt. Ez legtöbbször azonban még ennél is egyszerűbben zajlik. Sok tőzsdén (pl. a BÉT-‐en is) számos termékre nincs fizikai teljesítés, csak a lejárat napján aktuális árfolyam alapján történik az elszámolás. Ha például a MOL 10 000 Ft-‐ra emelkedik a lejárat napján, akkor darabonként 1000 Ft-‐ot nyert a vevő (hiszen 9000 Ft-‐on szerzett meg egy 10 000 Ft értékű részvényt. Az eladó pedig éppen 1000 Ft-‐ot veszít (mivel 9000 Ft-‐on adott el egy 10 000 Ft értékű részvényt). A határidős piacon lévő szereplők összességében pontosan ugyanannyit veszítenek, mint amennyit nyernek (ha eltekintünk a tranzakciós költségektől), ezért nevezik ezt a piacot nullösszegű játéknak. Természetesen nem muszáj megvárni a lejárat napját, ha úgy gondoljuk, és a piac is kellően likvid, vagyis bőven találunk reális áron vevőt és eladót, bármikor kiszállhatunk. Ehhez egy ellenügyletet kell kötni, azaz pontosan annyi MOL határidős kontraktust kell venni, amennyit eladtunk, ugyanarra a lejáratra. Ez esetben a két üzletkötés árfolyamai közti különbség alapján történik nyereségünk vagy veszteségünk elszámolása. Kik azok a piaci szereplők, akik határidős üzleteket kötnek? A származékos termékeket elsősorban a hedgerek (fedezeti ügyletet kötők) számára találták ki. Ennek tipikus példája az a búza termelő, aki attól fél hogy a búza ára aratásra jelentősen leesik majd. Ezért határidős eladási megbízást ad brókerének például tonnánként 30 000 Ft-‐ért. Be szeretné biztosítani magát. Ha a búza ára lejáratra 20 000 Ft-‐ra esik tonnánként, akkor a határidős pozícióján nyert 10 000 Ft-‐ot, miközben saját learatott búzáján veszített 10 000 Ft-‐ot, mivel az eredeti piacon meglévő 30 000 Ft-‐os ár 10 000 Ft-‐tal esett az ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

212



aratásig. Összességében nem nyert semmit, sőt minimális mértékben még veszített is a tranzakciós költségek miatt. Viszont ki tudta zárni a kockázatokat, hiszen pontosan ki tudta számítani, hogy mekkora bevétele lesz aratás után. Ezáltal előre tudta kalkulálni a későbbi költségeit, optimalizálni tudta a későbbi erőforrás felhasználásokat, amely jelentős előnyt jelent számára. A határidős piac mára legszélesebb rétegét jelentő spekulánsok tevékenysége a legizgalmasabb. A származtatott termékek kereskedelmének egyik sajátossága, hogy az üzletkötés napján nemcsak az adott instrumentum átadása, szállítása nem történik meg, hanem a cserébe járó pénzösszeget sem kell letenni. Azonban a teljesítésig hátralévő időszak kockázatát a feleknek valahogyan kezelniük kell, ezért a vevő és az eladó is a kötés értéknek egy adott százalékát letétbe helyezik az elszámolóháznál (amelyről egy későbbi fejezetben részletesebben szólunk majd). Ezzel jelentős kamatveszteségtől és felesleges tőke lekötéstől óvják meg a piaci szereplőket. Ha például a kötés árfolyamértékének mindössze 10%-‐át kell letétbe helyezni, akkor tízszeres tőkeáttételt lehet elérni, ami azt jelenti, hogy tízszer akkora értékű befektetést tudunk eszközölni, mint amennyi saját pénzt befektettünk. A saját pénzünkön felüli részt természetesen idővel „vissza kell adnunk”. A fenti MOL példával élve 900 Ft-‐os letétről beszélhetünk. Így nagy nyereségre lehet szert tenni, hiszen 10 000 Ft-‐os lejáratkori érték esetén a vevő 1000 Ft-‐ot nyer minden 900 Ft-‐ja után, vagyis több mint 100%-‐ot. Az eladó viszont minden letétbe helyezett pénzét elvesztette és azon felül részvényenként még 100 Ft-‐ot is. A spekulánsok ezt a veszélyes terepet extra haszon megszerzésére próbálják használni. A tapasztalatok szerint jelentős többségük veszteséges. Az 1998-‐as orosz válság idején több százan vesztették el vagyonukat, kellett eladniuk házukat, autójukat, mert határidős veszteségeik az árfolyamzuhanás miatt jelentősen túllépte letétjük nagyságát. Meg kell említeni, hogy amennyiben valamely spekuláns vagy bármely ügyletet kötő személy nem tudja teljesíteni kötelezettségét (nem volt elegendő a letét, azon felül nem tud elegendő összeget befizetni), akkor az elszámolóház fizeti ki azt helyette az üzletkötés másik oldalán álló félnek. Sőt, az ügyletet kötők, mivel brókeren keresztül kereskednek, nem is tudják ki a másik, a teljesítés mindig az elszámolóházon (itthon a KELER) keresztül történik. Azért, hogy saját magát és a brókercégeket is védje, igen szigorú keretrendszereket dolgoz ki a letétek nagyságát, ellenirányú árfolyammozgás ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

213


esetén

a

letét


pótlásának,

pozíció

likvidálásának

paramétereit

tekintve.

A határidős piac szereplőinek harmadik csoportját az ún arbitrázsőrök jelentik. Ők kockázatmentes nyereségre tesznek szert a különböző piacok között. Például ha Londonban MOL 412-‐t (a valóságban egyelőre nincs ilyen) 8800 Ft-‐ért lehet venni, míg itthon 9000 Ft-‐ért lehet eladni, akkor 200 Ft kockázatmentes profitra tehet szert az arbitrázsőr. Az elektronizált és globalizált kereskedés, valamint az Internet korában ezen lehetőségek jelentősen beszűkültek, jobb esetben is csak néhány másodpercig maradnak fenn, mert automatizált kereskedési rendszerek azonnal leszüretelik őket. Szót kell még ejteni arról, hogy határidős piacok nemcsak a tőzsdéken lévő határidős szekciókat jelentik. Létezik az ún. forward piac, amely nem a tőzsdéken, hanem közvetlen felek közti ügyletkötést jelenti, és sokkal kevésbé vagy egyáltalán nem szabályozott a tőzsdékkel szemben. Ennek ára viszont az, hogy sokkal kockázatosabb és illikvidebb, mint a szervezett piac (tőzsdei határidős piac másik neve a futures piac). A forward piac használatát a partnerkockázat és a mobilitás hiánya miatt nem ajánlom. A két határidős ügylet típus összehasonlítása:

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

214



A kontraktus a határidős szerződést jelenti. Egy ilyen szerződés keretében állapodsz meg az ellenoldalon álló féllel a tőzsdén, hogy adott időpontban A forgalom az adott napon kereskedett kontraktusok számát jelenti. A nyitott kötésállomány pedig a piac szereplőinek birtokában lévő valamennyi megvett és egyben eladott kontraktus számát takarja. Fontos, hogy tudatosuljon bennünk az, hogy a határidős piacokon, és a tőkeáttételes ügyleteknél a vétel és az eladás megfelelője a pozíció nyitása, amely lehet vétel és eladás is. Ugyanígy az eladás felel meg a pozíció zárásának, amely szintén lehet vétel és eladás is. A vétel és eladás teljesen egyenértékű, így az utóbbival is kezdődhet egy pozíció. A likviditáshoz mindkettőnek magasnak kell lennie, azaz csak azokban érdemes kereskedni, amelyeknél ez az általunk kereskedett mennyiségnek legkevesebb a százszorosa, de lehetőleg ennél is sokkal több. A legnépszerűbb határidős termékekben ez csak a nagy tőkével rendelkező embereknek fog gondot okozni. Van azonban sok olyan piac, ahol a likviditással problémák lehetnek, a BÉT Határidős Szekciójának is sok esetben ez a problémája. A legtöbb határidős egyedi piacnak vagyis önálló terméknek, például arany, e-‐mini S&P 500, jellemzően van egy nagyon likvid lejárati ideje, és a többi ennek a töredéke, így természetesen az előbbiben érdemes pozíciót felvenni. Ez szinte minden esetben a legközelebbi lejárat, ami az aktuális hónap végét, a következő hónapot, vagy a negyedév egy adott hónapját jelenti, esetleg az év utolsó hónapját, mint ahogyan a BUX határidő esetén megszokott. Amikor ez lejár és szeretnénk továbbra is pozíciót tartani az adott instrumentumban következik az ún. Roll-‐over. Ez annyit tesz, hogy a meglévő határidős pozíciónk, az adott határidő lejárata miatt, tovább kell görgetnünk a következőre. Ez egy zárási, majd újranyitási folyamatot jelent, ami többletköltséggel jár, és az eltérő kamattartalmak miatt kisebb árfolyam különbözet is előfordulhat. Felhívom a figyelmet arra, hogy a befektetési alapok Származtatott kategóriája is tőkeáttételes befektetés. Ezeknek ugyanis a tőrvény lehetővé teszi, hogy legfeljebb kétszeres tőkeáttételt valósítsanak meg, illetve devizaügyletekkel akár négyszereset is. Hamarosan ezekről is bővebben lesz szó. A határidős ügyletek megnyitásához nincs szükség az adott kontraktus teljes árfolyamértékét kitevő pénzre. A későbbi teljesítés miatt mindössze letétet kell elhelyeznünk, illetve a brókercégnél vezetett számlánkról ez automatikusan ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

215



elhatárolásra kerül. Mivel az ügylet értékének csak egy részét kell letétként letennünk: tőkeáttételt tudunk alkalmazni, ahogy fent láthattuk ez nagyobb profitlehetőséget, de nagyobb a kockázatot is jelent. Ha a piac a pozíciónk ellen megy: ki kell pótolnunk a letétet, vagy lezárják pozíciónkat. Ha nagyobb az elmozdulás a rossz irányba, mint amennyi letétünk van: többet is veszíthetünk mint a letét. Napon belül általában alacsony a letét. Initial – Maintenance margin

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

216



Fedezeti ügyletek A fedezeti ügylet valamely meglévő tevékenységünk kockázatának a csökkentésére, optimális esetben annak kizárására szolgál. Ez ma már szinte bárkinek elérhető. Például: ha túl drága a benzin akkor spekulálj az olajár emelkedésére, illetve a dollár erősödésére a forinttal szemben A legelső szabály, hogy ne azért kössünk fedezeti ügyletet, mert valamennyi kockázatot ki szeretnénk zárni, hanem azért mert bizonyos kockázatokkal szemben szeretnénk védekezni. Ha a szabállyal szembe menve mégis minden rizikótól igyekeznénk megszabadulni, akkor az arbitrázs tevékenység miatt amúgy is csak a kockázatmentes hozamot lennénk képesek elérni, amihez ilyesfajta pénzügyi műveletekre amúgy semmi szükségünk sincs. Nézzünk egy példát. A BUX index értéke éppen 20 000 pont, míg a pontosan egy év múlva lejáró határidős kontraktus értéke 23 000 pont. Ha megnézzük a kockázatmentes hozamot, például az egy éves állampapír hozamát, akkor azt látjuk, hogy az kereken 10%-‐on áll. Elméletileg és egyéb költségektől eltekintve ha 20 000 Ft-‐ot helyezünk el, egy év múlva 22 000 Ft-‐ot vehetünk fel. Azonnal észrevehetjük, hogy az aktuális és egy év múlva érvényes BUX -‐ BUX határidő, illetve a befektetett majd egy évre rá kivett állampapír befektetés közti különbség nem egyezik meg. Mondhatnánk erre, hogy ez azt jelzi, hogy a piac a kockázatmentes hozamnál magasabb hozamot vár a következő egy évben a részvénypiactól. A helyzet azonban az, hogy akár így van, akár nem,, a várakozásnak semmi köze sincs a határidős árfolyamhoz, így a fedezeti ügylet esetén sem fogjuk azt tapasztalni, hogy a különbség a várakozások alapján nagymértékben és gyakran változik. Ha a határidős ár 24 000 pont lenne, akkor a kockázatmentes hozamnál sokkal magasabbat lehetne elérni. Elég lenne most a BUX kosárnak megfelelő részvénycsomagot összeállítani és hasonló értékben eladni a határidős kontraktusokból. Egy év múlva a nyereségünk mindenképpen 4000 pont lenne, ami 20% a kezdeti 20 000 pontra vetítve, hiszen 20 000 ponton vásároltunk és 24 000 ponton adtunk el. Ha az index felment 30 000 pontra, akkor a határidős 24 000-‐es eladáson ugyan veszítettünk 6000-‐et, de a 20 000-‐es vásárláson 10 000-‐et, így 10 000 -‐ 6000 = 4000 a nyereség. Ha az index esik, ugyanez a helyzet, vegyük például 10 000 pontot egy év múlva. A 20 000 pontos (prompt) vásárlásunkon ugyan veszítünk 10 000-‐et, de a 24 000-‐es eladáson 14 ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

217



000-‐et, így 14 000 -‐ 10 000 = 4000 pont. Bármilyen jövőbeli értéket is képzelünk el, a nyereség mindig ugyanakkora. Mivel ez példánkban magasabb a kockázatmentes 10%-‐ nál, ezt az arbitrázs lehetőséget sokan igyekeznek kihasználni, és a gyors globális piacokon ennél sokkal kisebb eltérések másodpercek alatt kiegyenlítésre kerülnek. Az eladók akár másodpercek alatt 22 000 pont közvetlen környékére nyomnák, nyomják le a határidős árfolyamot. A példánál maradva: mikor éri meg a BUX határidős kontraktusára fedezeti ügyletet kötni? Hogy valamennyi kockázatunkat kizárjuk? Nem, hiszen mint fent láttuk, szinte ez sosem éri meg, mert szimpla és alacsonyabb költségű például állampapír vétellel ezt könnyebben megtehetjük. Kizárhatjuk viszont az általános részvénypiaci kockázatot. Ha egy bizonyos részvény jó teljesítményében, a felülteljesítésben bízunk, de kevésbé az általános részvénypiaci helyzetben és hangulatban. Ekkor a megvett OTP részvény mellett határidős kontraktusokat adunk el, ugyanakkora értékben. Ha az OTP részvény jobban emelkedik, mint a piaci helyzetet reprezentáló BUX, nyertünk. Sőt, ha a BUX esik, és az OTP emelkedik, akkor még többet nyerhetünk. Profitunk még akkor is lehet, ha az OTP részvény árfolyama esik, de a BUX ezt nagyobb százalék mellett teszi. Sokan panaszkodnak arra, hogy túlságosan drága a benzin. Ez különösen azoknak jelent problémát, akiknél az üzemanyag tipikusan magas költségarányt jelent, például a fuvarozással, szállítmányozással foglalkozó vállalatok ilyenek. Az üzemanyagok árát Magyarországon alapvetően három tényező határozza meg. Az első az adótartalom, ami elsősorban a jövedéki adó nagyságában érhető tetten. A piaci okok között azonban két másik fontos tényező van, az olaj világpiaci jellemző árszintje (ebből több is van, de érthető módon erősen együttmozog), illetve tekintve, hogy ennek árfolyamát dollárban jegyzik, a dollár és a forint árfolyamának változása, némileg általánosítva az esetek többségében a hazai fizetőeszköz teljesítménye. Mikor emelkedik az olajár, az közvetett módon, de rugalmasan változtatja a benzin hazai árát. Ha nem változik az olaj árfolyama dollárban, de a forint gyengül, akkor magyar devizában többet kell fizetni egységnyi üzemanyagért. Mindkét kockázatot kivédhetjük olaj kontraktus vásárlásával és a forint eladásával dollárral szemben (inkább javasolt a bankközi devizapiacon ezt megtenni). ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

218



Mindezt persze a befektetéseink kapcsán is megtehetjük. Ha például valamely légitársaság részvényeit birtokoljuk, ugyanakkor tudjuk, hogy az ágazat érzékeny az üzemanyagár emelkedésére, érdemes long pozíciót nyitni az olaj határidős kontraktusában. Ha az olajár emelkedik nyerünk rajta, és ez ellensúlyozhatja az esetleges emiatti veszteségeinket a légitársaság részvényeinek árfolyamán. Fontos és gyakori megfigyelés, hogy a fedezeti ügyletet kötők gondolkodása nem tud eltérni a spekulánstól, noha éppen a kockázat egy részének kizárásáról, ellentétes hozzáállásról lenne szó. Mégis az adott eszköz kapcsán állandóan el szeretnék találni a jó irányt. A fuvarozó cég esetében ez azt jelenti, hogy ha az olajár emelkedik, annak örülnek, de ha csökken, azt felesleges veszteségnek fogják fel. Vegyük észre, hogy ez éppen "a veszteség fájdalma meghaladja a nyereség örömét" jelenség. A cél viszont a kockázat kizárása, annak érdekében, hogy az adott cég, vagy magánbefektető a fő tevékenységére tudjon koncentrálni.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

219



CFD-‐k A CFD jelentése Contract For Difference, magyarra nem lehet tükörfordítással átültetni, a legszerencsésebb elnevezés talán az „árfolyamváltozásra szóló kontraktus”. A CFD -‐ akárcsak a többi tőkeáttételes termék -‐ valamilyen alaptermékhez van kötve, annak árfolyamát követi. Elegendő viszont csak a CFD teljes árfolyamértékének töredékét letétként elhelyezni, szemben a részvény tartással, ahol a teljes ellenértéket biztosítanunk kell pénzben (bár természetesen a pénz hitelből is származhat, akár értékpapír fedezetre). A letéten felül tartott CFD értéknek természetesen finanszírozási költsége van, így arra kamatot kell fizetnünk. A CFD így majdnem pontosan olyan, mint egy határidős ügylet, de itt nem tőzsdén, hanem a befektetési szolgáltató házon belüli rendszerében köttetik meg az ügyletünk, oly módon hogy a brókercég lefedezi a pozícióját. A CFD-‐ket eredetileg a stamp tax elkerülésére használták fel. A „stamp tax”, vagy más néven „stamp duty” a világ egyik legigazságtalanabb adóneme, amely nemcsak a befizetőknek, hanem az államnak is több kárt okoz, mint hasznot. A stamp tax régebben az illetékbélyeghez volt hasonló, maga az első szó is ezt jelöli, ezt tették rá a fontos dokumentumokra. Az Egyesült Királyságban minden tőzsdei részvényügylet után a tranzakció értékének 0,5%-‐a az adó. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy ez nem is sok. Számos olyan kereskedési stratégia van azonban, amely csak pár százalékot, vagy néhány tized százalékot céloz meg pozíciónként, ezeket a stamp tax teljesen ellehetetleníti. London így a részvénypiac tekintetében jelentősen lemaradt a világ nagy pénzügyi központjai mögött, miközben a devizapiacon élen járó szerepet tölt be, és a részvényeket helyettesítő, „adómentes” CFD-‐k sokáig virágzottak és ma is fontos szerepük van. Vigyázzunk a szélesebb spread-‐ekre! A brókercégek kétféle módon keresnek pénzt a CFD-‐kel. Az egyik lehetőség, ahogyan a részvényekkel teszik: minden tranzakció után jutalékot számítanak fel. A másik lehetőség, hogy a tartott CFD-‐k után kamatot számolnak fel. A harmadik pedig az, hogy az alaptermék, például részvény valós piacon lévő vételi-‐eladási ajánlatát (ún. spread-‐jét) kiszélesítik. Az első általában egyértelműen látszik, a második inkább csak a havi, éves kimutatásokban összesítve jelenik meg. A harmadikat, vagy annak mértékét semmilyen módon nem vesszük észre, ha csak nincs ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

220



élő előfizetésünk a valós piacra (a legtöbb CFD kereskedőnek nincs, hiszen az látszatra felesleges lenne), és azt pontosan párhuzamosan követjük, ami egyébként emberi szemnek nem könnyű feladat, természetesen a szolgáltatóknál is szoftverek végzik ezt a feladatot. A széles spread nagyon komoly versenyhátrányt okoz, minél több ügyletet hajt végre valaki, és minél rövidebb távúakat (márpedig ahogy fent láthattuk, a kamatköltség miatt a rövidtávú ügylet felé is van nyomás). Ugyanerre a devizakereskedés esetén is fokozottan ügyeljünk, ott is szokása a brókercégeknek kiszélesíteni a spread-‐eket. Ez olykor többszörös eltéréseket is okozhat. Láttam olyan brókercéget, amelyik az EUR/USD esetén 0,5-‐1 bázispontos különbség helyett 4 bázisponttal dolgozott. Ugyanazért a szolgáltatásért miért fizetne valaki négyszeres árat? A CFD-‐k az említett okok miatt sokáig elsősorban az Egyesült Királyságban voltak népszerűek, ám Európában az egyedi részvények magas tőkeáttételi lehetősége miatt gyorsan terjedtek az elmúlt években. A fejlett tőkepiacokkal rendelkező többi angolszász országban is, például Írországban, Ausztráliában, vagy a még mindig erős brit kultúrhatás alatt lévő Hong Kongban igen elterjedtek. Nem tartozik ide viszont az Egyesült Államok, ahol tiltott a használatuk, a hivatalos indok szerint a túlzott kockázat miatt (az azonban így értelmezhetetlen), valójában a hazai határidős tőzsdék, továbbá az opciós piac védelme és az egyéni részvény határidős termékek felvirágoztatásának reménye miatt. Az ún. Spread Betting a CFD-‐khez nagyon hasonló megoldás. Itt sem a valós tőzsdén, és piacon kötsz, ami miatt szélesebb spread-‐ekkel találkozol. Ebben az esetben viszont az ügyfelek jobb ajánlatokkal nem módosíthatják a vételi és eladási árfolyamokat, ezeket kizárólag a befektetési szolgáltató teszi. A valós piaci árhoz képest szélesebb spread-‐et kapsz, viszont a kötésegység kisebb lehet, így kevesebb pénzzel is felvehetsz egy pozíciót. Nincs szükséged például 10 000 EUR közeli összegre ahhoz, hogy a DAX index elmozdulására spekulálj. Ezen felül kisebb-‐nagyobb, főleg technikai jellegű eltérések is vannak29, ezekre a könyv céljai miatt ehelyütt most nem térek ki. Általánosságban azt javaslom, hogy a CFD-‐ket, Spread Betting-‐et, és az egyéb mesterségesen létrehozott, befektetési szolgáltató által külön forgalmazott termékeket 29

http://www.contracts-‐for-‐difference.com/compare/cfds-‐vs-‐spread-‐betting.html

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

221



vagy egyáltalán nem, vagy csak a gyakorlat megszerzésére használd, és utána minél hamarabb válts át a valós termékekre, amely itt jellemzően a határidős piacokat jelenti. Kivételt az jelenthet, ha a CFD-‐ket kifejezetten a tőkeáttételi lehetőség miatt alkalmaznád, ehhez természetesen magas, a tőkeáttételnél említett tapasztalat és kiugró, a részvénybefektetéseket is bőven meghaladó drawdown tolerancia szükségeltetik.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

222



Opciók Az opció a tőzsdén lévő pénzügyi instrumentumok közül az egyik legbonyolultabb, de éppen ezért az egyik leghasznosabb és legsokoldalúbban használható is. Mint a nevében is szerepel vásárláskor opcióhoz, valamilyen joghoz jutunk, amit nem vagyunk kötelesek kihasználni. Ez a jog rendszerint egy adott részvény vagy más tőzsdén jegyzett értékpapír, index vagy egyéb termék vásárlására vagy eladására szól. Az opciót természetesen nem adják ingyen, opciós díjat kell fizetni érte. Fontos tudni, hogy minden opciónak van lejárata, amelyet követően a vásárló már nem élhet jogával. Az ún. amerikai opciók esetén a kötés napjától a lejáratig gyakorolhatja ezt a jogot, európai esetén csak a lejárat napján, de a tőzsdén kereskedhet az opcióval. A tőzsdei opcióknak két fő típusa van: •

Vételi opció. Ebben az esetben az opció vevője arra szerez jogot, hogy egy adott részvényt előre meghatározott áron megvegyen. A vételi opció eladója pedig kötelezettséget vállal arra, hogy ezen az áron eladjon.

•

Eladási opció. Itt az opció vevője arra szerez jogot, hogy egy adott részvényt előre meghatározott áron eladjon. Az opció eladója pedig kötelezettséget vállal arra, hogy ezen az árfolyamon megvegye az adott részvényt.

Nézzünk mindkettőre egy-‐egy példát! Péter a MOL részvények árfolyamának emelkedésére számít, ezért vételi opciót szeretne vásárolni. 8000 Ft-‐os árfolyamon (figyelem! Ez nem egyezik meg a részvény BÉT-‐en szereplő prompt árfolyamával) vásárol 10 db részvényre vételi opciókat, egyenként 100 Ft-‐ért. Más szóval: 1000 Ft-‐ot fizet azért, hogy egy későbbi időpontig 8000 Ft-‐ért megvehessen 10 db MOL részvényt. Mi történhet ezt követően? 1. A MOL részvény árfolyama meredeken emelkedni kezd és Péter 9000 Ft-‐on úgy látja, hogy már további növekedés nem várható, ezért szeretne kiszállni. Él az opcióval: 8000 Ft-‐on megveszi a részvényeket és 9000 Ft-‐on eladja őket. Így 10 000 Ft (10 db * 1000 Ft) nyereségre tesz szert, amelyből természetesen le kell vonni az opciós díjat is, amely részvényenként 100 Ft, összesen 1000 Ft. Nettó profitja így 9000 Ft lesz.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

223



2. Zuhanni kezd a piac, és a MOL 6500 Ft-‐ra esik. Péter természetesen nem él vételi jogával és elveszíti az opciós díjnak megfelelő összeget: 1000 Ft-‐ot. 3. A MOL részvény 8100 Ft-‐ra megy fel, mikor Péter lehívja az opciót. Ugyan 100 Ft-‐ot nyer mindegyik részvényen, de mivel az opciós díj is éppen ugyanennyi, ezért nullszaldóval zárja az ügyletet. Ha nem élne jogával, akkor is ki kellene fizetni az opciós díjat, vagyis vesztesége lenne. 4. A MOL lehíváskor valahol 8000 és 8100 Ft között van. Ekkor Péter mindenképpen veszteséggel zárja az ügyletet, hiszen az opciós díj magasabb mint az elért nyereség, de a lehívással csökkenti veszteségét. Természetesen a fenti számítások esetén nem vettük figyelembe az adókat, jutalékokat, egyéb költségeket. Láthatjuk, hogy az opciók esetén nemcsak a részvény mozgásának irányát kell megtippelni, hanem több forgatókönyvet kell figyelembe venni, már egyszerű opció vétel vagy eladás esetén is. A helyzet még bonyolultabb, ha több opciós pozíciót vegyítünk. Miért érdemes akkor egyáltalán velük foglalkoznunk? Egyrészt azért, mert magas tőkeáttételt biztosítanak. A fenti példában Péter 1000 Ft-‐ot fektetett be az opciós díjba és az 1. variációval 10 000 Ft nyert, vagyis megtízszerezte a pénzét. Természetesen a teljes opciós díj elvesztése is megtörténhet, így a kockázat igen magas. Ezt a lehetőséget profi spekulánsok, kockázatot jól viselők szokták használni. Másrészt a magas tőkeáttétel kihasználható arra, hogy bizonyos kockázatok ellen megvédjük magunkat, lefedezzük pozíciónkat. Például ha Péter arra gondol, hogy a MOL emelkedni fog, de fél a piac esésétől, vagy egyszerűen a részvénytől magasabb növekedést vár, mint a BUX-‐tól, akkor ugyanakkor árfolyamértékben vásárolhat MOL részvényeket és vehet BUX eladási opciókat. Ha az index esik, de a MOL emelkedik Péter nyerni fog az ügylet pároson. Harmadrészt az opciók kiválóan alkalmasak arra, hogy olyan eshetőségekre játszunk összetett opciós pozíciók segítségével, amelyek normál részvény vétel vagy short esetén nem megvalósíthatóak. Például ún. straddle vagy strangle pozíciók segítségével lehet arra spekulálni, hogy egy részvény vagy index hamarosan komoly elmozdulást fog megvalósítani, mindegy hogy felfelé vagy lefelé, vagy éppen nem fog lényegesen elmozdulni semerre. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

224



Az opciók az egyik legbonyolultabb részét képezik a befektetési világnak, ehhez már viszonylag erős matematikai ismeretek és különállóan 5 év tapasztalat javasolt.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

225



Lombard Hitel Leginkább széles értelmezésében a lombard hitel ingóságok elzálogosítására kapott kölcsönt jelent. Ebben a könyvben említett esetekben természetesen a zálogba kerülő ingóság értékpapírt jelent. Számos bank és befektetési szolgáltató nyújtja és fő felhasználási területe a befektetési területen a tőkeáttétel elérése. A lombard hitel valódi kölcsön, nem implicite képződik általa a tőkeáttétel, mint a korábban említett termékek esetén. Konkrét értékpapír fedezetre adják. Általában itthon bonyolult az ügyintézés (míg az Egyesült Államokban a margin számla használata egy kattintás), és magasak a kamatlábak, és a költségek. Az esetek túlnyomó többségében lehetetlen kitermelni őket, ezért nem ajánlott a használatuk. Ráadásul az értékpapírokat a kölcsönt adó (jellemzően) pénzintézet a saját jól felfogott érdekében csak 50-‐80%-‐os értékben számítja be zálogként, vagyis az elérhető tőkeáttétel mértéke erősen korlátozott, 1,5-‐1,8-‐szoros mértékű, általában már csak ezért is érdemes kerülni a lombard hitelt.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

226



Certifikát-‐ok Bár a Certificat-‐ok semmiképpen sem tartoznak a legismertebb, és a befektetők széles kör által alkalmazott célpontokhoz, mégis egy rövid ismertető erejéig szeretnék rájuk kitérni, mert mind Nyugat-‐Európában, mind hazánkban egyre gyakrabban hallani felőlük, és a befektetési szolgáltatók igen komoly marketing tevékenységet folytatnak annak érdekében, hogy megismertessék őket a kalandosabb kedvű piaci résztvevőkkel, és a használatukra bírják őket. A Certifikát egy szerződés, amely egy adott későbbi időpontra, vagy időpontig szól (eredeti jelentése: igazolás). Egy jogot vásárolunk meg vele, amellyel adott árfolyamon megvehetünk, vagy eladhatunk egy részvényt (vagy más terméket). Például MOL részvényt 10 000 Ft-‐on, a következő két hónapban. Természetesen ekkor a jog ára nem 10 000 Ft, vagy annak közelében lesz, hanem például 1000 Ft. Az adott értékpapír, vagy egyéb termék (részvényindex, árupiaci eszköz, stb.) árfolyamértékéhez képest felhasznált összeg alacsonyabb, így tőkeáttétel is felhasználható. Az alaptermék árfolyamához képest árfolyamesésre történő spekuláció is alkalmazható, hiszen short certifikátok is kibocsátásra kerülnek. Mivel a certifikát árfolyama egy alaptermék árfolyamától függ, így jelentős mértékben hasonlít az opcióhoz is. Kibocsátáskor vigyázzunk, mert az árfolyam előzetesen listázva lehet, így a kibocsátó bank, vagy befektetési szolgáltató határozza meg az árfolyamot, és az ő matematikusai kiszámolják, hogy statisztikai alapon megéri-‐e nekik. Így csak úgy mint a lóversenyen, alapos hátrányban vagy, mert a "különbözet" a banké. A certifikát rendszerint azonnal bevezetésre kerül a nyílt piacra, valamely tőzsdére, és onnantól elvileg (!) a kereslet és kínálat viszonyai határozzák meg az árfolyamot, természetesen az alaptermék áralakulásának figyelembe vételével. A probléma számos esetben az, hogy nem alakul ki kellően jó piac az adott certifikát-‐ra, így csak a kibocsátó általi árjegyzés ad lehetőséget a be és kiszállásra, ami igen rossz árakat jelent.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

227



Vannak tőkeáttétel nélküli certifikátok, ezeket más néven befektetési certifikátnak nevezzük. A másik, sokkal divatosabb, izgalmasabb és általában hasznosabb kategóriát pedig értelemszerűen a tőkeáttételes certifikátok jelentik. A turbo certifikátok esetén az alaptermék árfolyamának adott szintet elérő árfolyammozgása esetén az érvényét veszíti. Van az ún. barrier, egyfajta korlát, amelynek elérése esetén a certifikátban foglalt jog érvénytelenné válik, és a maradékérték megkapása után további bevételt nem lehet elérni vele. Például egy 5000 Ft-‐ot érő részvény esetén a turbó certifikát megvásárlása után az akár 4500 Ft-‐on meghatározott barrier, vagy az alatti kötés esetén már nem részesedhetünk a későbbi nyereségekben (és mivel korábban magasabb alaptermék árfolyam mellett vettük ezt meg), és veszteséget kell elkönyvelnünk. Még abban az esetben is, ha a barrier megérintése után az árfolyam akár szárnyalni kezd, és felmegy 7000 Ft-‐ra. Amennyiben az árfolyam tovább esik, például 3000 Ft-‐ra, a további veszteségeket nem kell elszenvednünk. Ritkán éri meg velük foglalkozni, ha már belevágunk, akkor külföldön, több, jobb, olcsóbb költségű, alacsonyabb spread-‐ű, likvidebb stb. terméket találunk, de alacsony, 1 millió Ft-‐os összeg esetén, ha más helyen lévő, jóval nagyobb tőkével is rendelkezünk, esetenként jó lehetőséget ad a gyakorlásra, a későbbi nagyobb összegű kereskedésre, mert bizonyos termékek, csak nagyobb összegtől érhetőek el. Szintén kivételt jelent az, ha speciális befektetési stratégiánk van, és ezt valamelyik specifikus certifikát típus képes a legjobban kiszolgálni (tipikusan ilyen a bónusz, vagy a turbó certifikát). Mindkét esetre vonatkozik, hogy komoly likviditás esetén van értelme egyáltalán megfontolni a használatukat. Magyarországon viszonylag elterjedtek a certifikátok, sokkal jobban, mint az opciók, mert az elmúlt években az azt forgalmazó brókercég és a tőzsde komoly kampányt folytatott bevezetésük idején. A Budapesti Értéktőzsdén ezért elérhető néhány féle, certifikát, számottevő forgalom és likviditás is van rájuk, ezért ezekkel lehet érdemes kereskedni. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

228



Devizaspekuláció A spekulatív jellegű, bankközi devizaügyletek igen divatos területét képezik manapság a kisbefektetők érdeklődési köreinek. A bankközi devizapiac, közismertebb nevén forex (foreign exchange rövidítése) a világ legnagyobb forgalmú és egyben legnagyobb spekulációs tőkearányt megmozgató OTC börzéje. Míg az árúk és szolgáltatások világkereskedelmének napi becsült értéke 40 milliárd dollár, addig a forex teljes forgalma a megközelíti a 4 ezer milliárd (trillió) dolláros értéket. Jól látható, hogy mekkora a spekulatív rész a teljes kereskedelemhez képest. Mivel nincs konkrét földrajzi, jogi, és technikai központ, ahol, vagy amelynek keretein belül a kereskedés folyik, ezért a piac szabályozottsága is igen laza. Nincs tőzsde, ahol a kereskedés zajlik, nincsenek központi letéti követelmények sem. Az üzletkötések a bankok közötti elektronikus rendszereken zajlanak. A forex-‐nek a magas forgalom és likviditás mellett két nagy előnye van más piacokhoz képest. Az egyik a hétvég időszak kivételével a folyamatos, 24 órás kereskedés. Ez lehetőséget ad arra, hogy bármely gazdasági, politikai, egyéb eseményre reagálni tudjunk. Az ún. gap kockázat, vagyis az, hogy egyik pillanatról a másikra egy ugrással egészen más árfolyamon találjuk magunkat, így a vártnál nagyobb veszteséget elszenvedve, heti egy alkalomra csökken. A másik, a nagyon rugalmasan kialakítható tőkeáttétel. A brókercégek lehetőséget adnak arra, hogy tőkeáttételt vegyünk igénybe, ez esetenként igen magas is lehet. Ha magas fokozat mellett élünk a lehetőséggel, akkor a befektetés típusok legkockázatosabbját választjuk. A tőkeáttétel nem determinálja önmagában a kockázatot, de az összefüggés erős, ezért a több tízszeres tőkeáttétel alkalmazását semmiképpen sem javaslom. Emellett a nagyon gyakorlott befektetőknek, spekulánsoknak hasznos lehet a tőkeáttétel szabad megválasztásának lehetősége. Nem szabad azonban megfeledkezni a hátrányokról sem. A devizapiac a részvényekhez, kötvényekhez képest jóval kevesebb választási lehetőséget kínál. A megfelelően szűk spread-‐ekkel rendelkező devizapárokból igen kevés, a spekuláns agresszivitásától ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

229



függően jellemzően 10-‐20 áll rendelkezésre. Tekintettel arra, hogy a piac nem hivatalos tőzsdén, viszonylag kevés játékszabály mellett működik, ezért a spread-‐ek viharos időszakban hirtelen kitágulhatnak, lehetetlenné téve a hatékony kereskedést. Szintén problémát okozhatnak a politikai események, vagy makrogazdasággal kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozatalakor történő hirtelen mozgások. A csábító magas tőkeáttétel alkalmazása ilyenkor nagyon kártékony lehet. A befektetési szempontok paraméterei a kockázatvállalástól és stratégiától is függenek. •

Hozam: széles tartományban mozog, egyeseknél bőven 10% felett, de 90% veszít. Nullösszegű játék, így a többség veszít, és az ő pénzüket a legtöbb tapasztalattal rendelkező, szűk kisebbség nyeri el.

•

Drawdown: sima deviza befektetésnél 30%, spekuláció esetén 60-‐70%.

•

Mobilitás: szinte tökéletes, bármely valós (!) bankközi devizapozíció pillanatok alatt lezárható. Ha csak sima devizaváltás történik (és nem a bankközi piacon, a „forexen” kötünk), például külföldi befektetés hazautalása miatt, akkor 1-‐3%-‐os spread-‐be árazott költséggel kell kalkulálnuk.

•

Időtáv: egy-‐egy devizapozíció tartási ideje akár néhány másodperc „rövidségű” is lehet. A megfelelő stratégiák azonban évek alatt működhetnek igazán jól, a középtávú trendek is fél-‐másfél évet vehetnek igénybe, és még a legjobb drawdown is hosszú hónapokat, vehet igénybe, ezért mindenképpen éven túl érdemes gondolkozni.

•

Hozzáértés és idő: kiugróan magas szükséges. Ne higgyünk azoknak, akik azt állítják, hogy könnyű és napi 5-‐10 perc időre van szükség, inkább napi 2-‐3 óra a javasolt időtartam, emellett 3 év minimális gyakorlatot javaslok.

•

Adózás: 2010-‐től keletkezett nyereséges esetén már elismert tőkepiaci ügyletnek számítanak, így az árfolyamnyereség adó vonatkozik rájuk, a nettósítás lehetőségével egyetemben.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

230



•

Befektethető pénzösszeg: bár van olyan cég, ahol már néhány százezer forintos nagyságrendtől számlát lehet nyitni, a megfelelő spread-‐ek olyan esetben fordulnak elő, ahol a minimális kötésegység 25 000 USD, de még inkább 50 000 illetve 100 000 dollár. Ha nem akarunk túl mohók lenni, és „csak” tízszeres átlagos tőkeáttételt vállalunk, akkor ez 2500 – 5000 – 10 000 USD-‐t, az utóbbi két esetben szinte, illetve teljes mértékben milliós nagyságrendet jelent. Én azonban a piac kockázatosságára való tekintettel ennél jóval magasabbra tenném a lécet, 7 m Ft-‐ra.

•

Folyamatos jövedelem: nem alkalmas a befektetők 90%-‐a esetén. Csak a nagyon gyakorlott, és alacsony drawdown-‐al dolgozók számára jelenthet megoldást, de semmiképpen sem optimálisat.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

231



Milyen devizában fektessünk be? Az emberek többsége politikai, adózási szempontok miatt teszi fel magának a fenti kérdést, de sokkal inkább közgazdasági, árfolyam kockázati szempontok játszhat ez szerepet. Nem mindegy, hogy melyik devizát választjuk. Nagyon fontos tényező, így ne hagyjuk figyelmen kívül, az eredményeknek akár az 50%-‐a is múlhat ezen döntésünkön. Ez még akkor is így van, ha hosszútávon valószínűtlen, hogy ez legyen a legfontosabb tényező, mert a devizák le vagy felértékelődése éves szinten pár százalékot hoz vagy von le a szélsőséges esetektől eltekintve. Ahhoz, hogy a kérdést eldöntsük, először is határozzunk meg "elszámolási alapdevizát". Ebben kalkuláljunk hozamot, drawdown-‐t. Javasolt, hogy ez a deviza ugyanaz legyen, mint amiben a főbb bevételeink és kiadásaink keletkeznek, illetve amelyhez fontos céljaink kapcsolódnak. Az esetek oroszlánrészében ez a forintot jelenti, és a maradék esetén is általában euro a kérdéses deviza. Hajtsunk végre fedezeti ügyletet, ha nagyon fontos az alapdevizában az elért eredmény, és legalább 20 millió Ft a befektetés. A hozamot és más statisztikai mutatókat számoljunk ki alapdevizában havonta, és hasonlítsuk össze az idegen fizetőeszközökben elért eredménnyel. Figyeljünk a különböző devizák kamatkülönbségére, főleg rövid távon. Amennyiben nem egy nagyon kockázatos országról van szó, akkor az alacsonyabb kamatlábúból folyamatos tőkeáramlás történik a magasabb jellemző hozamszinttel rendelkezőbe, mivel az elsőben vesznek fel kölcsönt, hogy a másodikban fektessenek be, ennek a neve az ún. carry-‐trade. Ez tendenciózus emelkedést okoz az utóbbiban. Viszont bármely negatív hangulat gyors és hirtelen ellenirányú mozgást okozhat. Figyeljünk oda arra is, hogy számos hazai devizában denominált értékpapírra, befektetési alapra is vonatkozik devizakockázat, mert külföldön (is) befektet. Ennek kiderítéséhez el kell olvasnunk a Tájékoztatót, még akkor is, ha az esetek többségében a ez már az alap nevéből kiderül. A folyamatos pénzkivonásnak nagyon árthat a váltogatás a külföldi és az alapdeviza között, ezért ilyen igény esetén ne tegyünk pénzt más devizában elszámolt befektetésbe. Próbáljunk meg minél kisebb devizakitettséget, minél alacsonyabb nettó devizapozíciót alkalmazni. Ha két befektetés a szempontok alapján nagyjából hasonlónak tűnik, akkor válasszuk az alapdevizában lévőt, illetve az azzal inkább együttmozgót.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

232



Árupiaci termékek Az árupiaci termékek egy igen speciális, kevés olyan jellemzővel bíró kategóriát képviselnek, ami más befektetés típusokhoz hasonló lenne. Mi tartozik a ezek közé? Nyersanyagok, Energiahordozók, színes és nemesfémek, mezőgazdasági termékek. Közös jellemzőjük az, hogy amíg a keresletük a technológiai fejlettségtől és a makrogazdasági okok által támasztott igényektől függnek, addig a kínálatukat főként a természetben való előfordulásuk szabja meg. Közgazdasági okok miatt az árupiaci termékeket elsőként ott fogják előállítani a kitermelők, ahol ezt a leggazdaságosabban tudják megtenni. Idővel a készletek fogynak, illetve a megújuló források is, és élőállításuk egyre magasabb költséggel jár, miközben a globális gazdaság szinte töretlenül fejlődik, egyre többet követelve a nyersanyagokból. Ez olyan helyzetet teremt elő, amely aszimmetrikus és hosszú távon komoly árfelhajtó tényező. Ugyanakkor a kínálati oldal bizonytalansága, és a keresleti oldal ciklikussága szinte minden más befektetési eszköznél nagyobb ingadozásokat okoz ezeknél a termékeknél. Az árupiaci termékek másik fő jellemzője, hogy befektetési oldalról az esetek nagyon nagy részében tőzsdei határidős ügyletek formájában jelennek meg. Így a letéti követelmények által lehetővé tett tőkeáttétel csábítása szintén növeli a kockázatot. Természetesen ma már az árupiacok teljesítménye egyre többfajta eszközzel lekövethető, ide tartoznak egyes ETF-‐ ek, Certifikátok, CFD-‐k. Miért lehet jó ötlet hosszútávon nyersanyagokba, árupiaci termékekbe fektetni a pénzt? A világ népessége nagy léptékekben bővül, az energiaigény az életszínvonal javulása, és az igények növekedése miatt még ennél is gyorsabban. Ezzel szemben a nyersanyagok többsége, amit ma civilizációnk felhasznál, véges készletű és nem újratermelődő, vagy nem olyan mértékben, mint amilyen ütemben annak a fogyasztása nő. Miközben a világ népessége 1965 óta megduplázódott (3,34 mrd-‐ról 6,94 mrd 2011 július 1.-‐én30), addig a világ napi olajfelhasználása majdnem megháromszorozódott. Történt mindez úgy, hogy időközben a technológia fejlődött, ma kevésbé pazarló a fűtés a javuló hőszigetelés miatt, és kevésbé pazarló autók világát éljük, a 10-‐20 évvel ezelőtti állapotokhoz képest is. 30

http://www.census.gov/population/popclockworld.html

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

233



Könnyen belátható, hogy a korlátozott készletek, és a növekvő igények, a kereslet-‐ kínálat törvényszerűségei mentén az árak emelkedésének irányába hatnak sokkal nagyobb eséllyel. Fontos, hogy ez csak enyhe előnyt okoz, ha okoz, de 10+ helyett 12-‐ 13% is nagy változásokat okoz hosszútávon. Persze ehhez iszonyatos ingadozást és drawdown-‐okat kell elvállani. A nemesfémek minderre remek példát szolgáltatnak. Ezek ugyan nem képezik alapanyagát semmilyen használati tárgynak, mégis igaz rájuk a korlátozott készlet -‐ növekvő igények összefüggés, és a fenti kereslet-‐kínálat szabály. Az arany tipikusan a nehéz gazdasági időszakok népszerű befektetése. Amikor a magas infláció a pénz elértéktelenedéséhez vezet, vagy a gazdasági válság a meglévő devizákba vetett bizalmat kérdőjelezi meg, akkor sokan az aranyban látják az egyetlen stabil értékteremtő eszközt. Hogy ez a pénzügyi rendszer teljes összeomlása esetén tényleg így lenne, azt remélhetőleg nem tudjuk meg. Mindenesetre a stabil értékőrző erősen spekulatív vélekedés, tekintettel az arany és más hasonló eszközök durva árfolyamváltozásaira. Ám a lényeg az, hogy a piaci folyamatokat elindító és abban résztvevők mit gondolnak az aranyról, és ha ők így gondolják, akkor ehhez a véleményhez kell igazodnunk. A folyamat pedig ma is tart, az arany unciánkénti ára most meghaladja az 1000 dollárt. Ugyanakkor a felfelé törekvő trend néha hosszú évekre, 1-‐2 évtizedre is hajlamos megtörni, és magas volatilitás mellett durva kilengéseket, hajmeresztő drawdown-‐okat okozni. Jó példa erre az arany 1979-‐es és 1980-‐as alakulása. Akkoriban a világ éppen túlesett két olajár sokkon, növekvő államadósság, és külkereskedelmi mérleg az Egyesült Államokban egyre inkább fenyegető inflációval és növekvő kamatlábakkal, továbbá stagnáló gazdasági teljesítménnyel és magas munkanélküliséggel párosult. Sokan egyre inkább az aranyban látták a menekülési lehetőséget, így az már 1979 folyamán egyre feljebb kúszott. Aztán, ahogy egyre többen célozták meg ezt a befektetési lehetőséget, decemberben elszabadult az árfolyam, és a hónap végéig majdnem 50%-‐kal emelkedett. Itt már nyilvánvalóvá vált, hogy spekulációs hullámról van szó, akár manipulációs szándékkal is felfelé lökik az árfolyamot. Egy darabig azonban a buborék fújása még folytatódott. Január közepére a novemberi záró szint több mint megduplázódása is megtörtént. Majd innen még ennél is drámaibb gyorsasággal zuhant vissza az árfolyam napok alatt közel 30%-‐ot, hogy aztán némileg lassulva március végére már a korábbi, ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

234



novemberben jellemző szinteken rendezkedjen be. Fontos még tudni, hogy az emelkedés és a zuhanás legdurvább és leggyorsabb lefolyású szakaszai idején gyakran akár több tíz százalékokat is ugrált az árfolyam, anélkül hogy közben kötés született volna. Ezért ha valaki gyorsan le akarta zárni a pozícióját, akkor több esetben nem volt képes megtenni folyamatos kereskedés mellett, és számottevő veszteségek lehetősége nélkül.

Aki ezekben a felfokozott hangulatú hetekben vásárolt, az 26 évet is várhatott arra, hogy befektetése akár nominálértéken is nyereséget hozzon. Sőt, reálértéken a befektetése mind a mai napig veszteségben van. A drawdown mértéke meghaladja a 70%-‐ot a csúcshoz képest, ha az őrült januári hónapot kivesszük, akkor is 50%-‐os.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

235



•

Hozam: 10-‐12% hosszútávon.

•

A drawdown sokkal magasabb, mint bármilyen más pénzügyi befektetés esetén

70-‐80% is lehet. •

A javasolt időtáv a befektetés esetén legalább 5, de inkább 10 év, ha számos különböző árupiaci eszközt választunk. Rövid vagy középtávú, időzítésen alapuló stratégia esetén is 3 éves időszak után válik éretté egy rendszer.

•

Mobilitás: amennyiben nem fizikai formában vásároljuk meg az adott terméket, akkor a részvényekhez nagyon hasonló módon a tőzsdei kereskedésben gyorsan és alacsony ráfordítás mellett (az implicit költségekkel együtt is pár tized százalék).

•

Adózás: a határidős piacok jelentős többsége elismert tőzsdét jelent, a nyereségekre az árfolyamnyereség adó vonatkozik, és az adott évi veszteségek levonhatóak, nettósíthatóak. Ugyanez a helyzet az ETF-‐ek, certifikátok, egyéb követő termékek nagy része esetén.

•

Az árupiacok az egyik legnagyobb odafigyelést, és időráfordítást igénylő területei a befektetéseknek. A magas ingadozás, a számos részletinformáció, mind keresleti és kínálati oldalról heti 4-‐5 óra odafigyelést követel meg, de rövidtávú

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

236



kereskedés esetén ez napi 2-‐3 óra is lehet. Emellett legalább 4 év az a gyakorlati időtáv, amelyre szükség van, hogy magabiztosan mozogjon ezen a területen az ember, de komoly mértékben 5 év tapasztalat felet javaslom itt a befektetést vagy spekulációt.. •

A magas és gyakran hosszan tartó drawdown-‐ok miatt a folyamatos jövedelemigényre befektetés esetén teljes mértékben alkalmatlanok az árupiacok, de még rövidtávú spekulatív ügyletek esetén sem javasolt.

•

Befektethető pénzösszeg: egyes termékek, CFD-‐k, Certifikátok ugyan már pár százezer forintos nagyságrendtől egy viszonylag diverzifikált portfóliót tesznek lehetővé, mégis azt javaslom, hogy a határidős termékekben vegyél fel pozíciót, és így a hatékony tőkemegosztáshoz 5-‐7 m Ft-‐ra lesz szükség. Ezzel kerülhetőek el a nagy tőkevesztések, ha az ember ésszerű tőkeáttétel mellett, és széleskörű diverzifikáció mellett marad.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

237



Abszolút Hozam

"Minden az időzítésen múlik". Állítólag ezt az amerikai születésű Carl Lewis minden idők egyik legsikeresebb atlétája mondta. Ő biztosan tudta miről beszél, hiszen az élsportban a formaidőzítésnek elképesztően nagy jelentősége van. A táplálkozást, a terhelést, az edzéseket, de még a lelki tényezőt is a nagy versenyekre kell időzíteni. Ez neki remekül sikerült, hiszen 9 olimpiai aranyával minden idők egyik legsikeresebb olimpikonja lett, köztük az egyik alkalommal az 1988-‐as Szöuli olimpián az elhíresült Ben Johnson féle eset során utólag ítélték neki oda az első helyet, mert a kanadai színekben versenyző Johnson lebukott a doppingvizsgálaton. Nos, az időzítésnek a tőzsdén is hatalmas szerepe van. Nem mindegy, hogy valaki 7000-‐ es vagy 30 000-‐es BUX mellett vásárol, hogy csak egy példát mondjak. Itt persze a versenysporttal szemben még azt sem lehet megmondani, hogy mikorra érdemes időzíteni. Az eddig felsorolt befektetéseknél (és nem spekulációnál!) minden esetben attól függött a teljesítményünk, hogy az adott eszközosztály árfolyama emelkedett-‐e. Az abszolút hozamú befektetések gyökerestül szakít ezzel a megközelítéssel, és azt mondja, hogy minden évben szeretne nyereséget elérni, függetlenül attól, hogy mi történt abban az évben. Ezt részben vagy egészben az alábbi eszköztár segítségével igyekszik elérni bárki, aki ezt a filozófiát (is) vallja. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

238



•

Több eszközosztály, amelyek között dinamikusan váltogat.

•

Odafigyelnek arra, hogy a különböző eszközök minél kisebb együttmozgást, így minél nagyobb egymástól való függetlenséget mutassanak fel.

•

Short ügyletek segítségével az árfolyamesést is kihasználja.

•

Opciók segítségével egyedi kitettségű pozíciót vállal.

•

Tőkeáttétel által a jobb időszakokból nagyobb mértékben szeretne részesülni.

•

Piaci pszichológiára építő időzítés segítségével a megfelelő tendenciákat felmutató ciklusokat kívánja kihasználni, ahogy azt a fenti idézetből is megtudhattuk.

Ahhoz, hogy ezt kihasználják speciális elemzésekre, komoly tapasztalatra, és jó idegekre van szükség. Mivel az abszolút hozam időnként short pozíciókkal jár, mentálisan erősen megterhelő lehet, ha egy emelkedő időszakban nem pénzt keres, hanem éppen ellenkezőleg: pénzt veszít az ember. Ahhoz, hogy ezt minél ritkábban éljék meg, a filozófiát követők olyan lehetőségeket néznek meg a piacon, amelyek szignifikáns valószínűségek mellett az átlagnál jobb eredményeket érnek el. Ezt követően igyekeznek minél többet és minél gyakrabban felhasználni ezekből a jó valószínűségű esetekből, hogy a nyereségüket maximalizálják. Emellett ők is diverzifikálnak, és hosszú távon az eredmények -‐ ha jók az elemzések és a stratégia -‐ számottevő nyereséget hozhatnak. Az abszolút hozam elérésének egyik módja, hogy valaki saját maga fejleszt ki ehhez stratégiát. A másik, hogy ilyen jellegű befektetési alapban, vagyonkezelési megoldásban helyezi el a pénzét. Az abszolút hozamú alapok azzal az igénnyel jöttek létre, hogy olyan időszakokban is képesek legyenek nyereséget termelni, amikor az egyes eszközkategóriák nem emelkednek, vagy nem mozdulnak el jelentősen. Ehhez több olyan eszköz és taktika bevezetése szükséges, ami a hagyományos alapoknál, vagy a konvencionális elképzeléseknél messzebbre mutat. Hazánkban a fenti filozófiát valló alapokat egyelőre a származtatott alapok31 között találhatjuk meg, de hamarosan külön kategóriát képeznek majd. A származtatott alapok felvehetnek short pozíciókat, megjelenhetnek a határidős árupiacokon, és tőkeáttételt is alkalmazhatnak. Az alapokat azonban komoly szabályok is korlátok közé szorítják, az esetek többségében a teljes tőke

31

http://www.bamosz.hu/befalapokrol/fajtak/index.ind

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

239



20%-‐át nem lépheti át egy pozíció értéke, és a tőkeáttétel maximális mértéke is kétszeres, néhány kivételtől eltekintve. •

Hozamszint: 12-‐15% hosszútávon az alapok és egyéb szolgáltatások többségénél, de itt – a részvényalapokkal szemben – számos olyan eset van, amikor tartósan, akár évtizedeken keresztül 20% feletti éves hozamok valósulnak meg.

•

Drawdown: 10-‐30%, természetesen a hozammal erős összefüggésben. Valószínű, hogy a legtöbb alapnál ezen sávon belül lesz a mutató értéke.

•

Időtáv: legalább 3 év.

•

Mobilitás: viszonylag jó, a legtöbb befektetési alap esetén néhány napon belül eladhatóak a befektetési jegyek.

•

Minimális befektetendő tőke: elméletileg néhány százezer forinttól elérhetőek, de 2,5 millió Ft felett javaslom a portfólióba helyezésüket.

•

Hozzáértés és idő: viszonylag sok szükségeltetik a tapasztalatból. Inkább 3 év feletti tudás és gyakorlat után érdemes beszállni, hogy az ember Amennyiben az alapkezelő, portfólió menedzser felé nagyfokú bizalom áll fenn, erre nincs szükség.

•

Adózás: az abszolút hozamú alapok pontosan ugyanúgy adóznak, mint a többi befektetési alap.

•

Folyamatos tőkekivonás: sokkal inkább jó vagyonépítésre ez a kategória, nem javaslom a rendszeres jövedelempótlásra az egyedi jelleg, és az időszakos drawdown-‐ok miatt.

A törvényi megkötések miatt az alapokon kívüli abszolút hozamú vagyonkezelési megoldások, portfólió kezelési szerződések jobb hatékonyságú, magasabb hozam, alacsonyabb drawdown összefüggésű befektetések megvalósítására alkalmasak. A hátrányuk viszont a magasabb befektetendő összeg, és a mobilitás romlása. Hogy milyen mértékben az erősen függ a szolgáltatótól, ezért itt nem jelentetek meg konkrét számokat, de annyi mindenképpen kijelenthető, hogy 20 millió Ft felett (de a hatékonyság az összeg növekedésével párhuzamosan javul), kellő körültekintéssel és hosszú távú vagyonépítés céllal, valamivel jobban jársz, ha egyedi megoldást keresel.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

240



Az újrabefektetés csodája A könyv során gyakran emlegetem a hosszút távú befektetés és gondolkozás jelentőségét. Túl azon, hogy az eredmények csak kellő időtávon jönnek elő, erre még egy nyomós okom is van. A nyereségek ismételt befektetésének az idő előrehaladtával egyre fokozottabb értékteremtő ereje van. Ennek az oka az, hogy a profit is hozamot termel, ami ismét befektetve további hozamot állít elő, miközben a tőke eredeti része is ezt teszi – ha megfelelőek a befektetéseink. Az újrabefektetés tehát lényegében visszaforgatást jelent. Nézzünk meg erre néhány teoretikus példát, amelyek azonban a valóságtól nem elrugaszkodottak. Mi történik 1 egység pénz befektetésével ha különböző hozamok mellett fektetjük be őket. A példa kedvéért minden évben változatlan adatokkal számoltunk. 20% és 25% között a különbség első blikkre 20%-‐nyi nyereség különbséget indokolna a befektetések értékében. Mégis, már 10 év után azt látjuk, hogy a magasabb érték másfélszer akkora tőkét jelentett, így a profitok aránya a kezdő tőkével való kalkuláció után még ennél is magasabb, kerekítve nyolc az öthöz! 10,00 9,00 8,00

5%

7,00

7%

6,00 5,00

10%

4,00

15%

3,00

20%

2,00

25%

1,00 0,00 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

20 év után a különbségek sokkal élesebbek lesznek, és a 20%, illetve a 25% közötti 5%-‐ nyi különbség több mint kétszeres eltérést okoz a végső eredményben A két évtizedes grafikon már arra is rávilágít, hogy a sokkal kockázatosabb, de magasabb hozamú lehetőségek gyökeresen eltérő vagyoni helyzetet okoznak a befektetőknek.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

241



100,00 90,00 80,00

5%

70,00

7%

60,00 50,00

10%

40,00

15%

30,00

20%

20,00

25%

10,00 0,00 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

30 év után egészen elképesztőre nőnek a különbségek, és a legmagasabb hozamú befektetések néhány százaléknyi eltérései is ég és föld eltérést mutatnak, nagyrészt az újrabefektetési hatás következtében. 900,00 800,00 700,00

5%

600,00

7%

500,00

10%

400,00

15%

300,00

20%

200,00

25%

100,00 0,00 1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29

Ne feledjük: a magasabb hozamú befektetések ingadozása sokkal nagyobb. Mégis, a kellő türelem csodákra képes. Ennyi a lényeg, felesleges évente, vagy havonta változtatgatni, ehelyett végre kell hajtani egy jól kiérlelt befektetést kellő türelem mellett.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

242



További befektetési lehetőségek A pénzügyi innováció végtelen, ezért minden év, sőt minden hónap és hét új befektetési lehetőségeket, és típusokat hoz a felszínre. Azonban a legtöbb lehetőség a fentiekkel párhuzamba vonható, vagy annyira bonyolult, hogy itt még nem tudunk róla beszélni. Természetesen ennek a könyvnek a keretén belül nincs lehetőség az összes befektetési lehetőség, sőt típus általános jellemzőinek ismertetésére sem. Ennek két fő oka van. Egyrészt sok van, ezek között több nagyon bonyolult, másrészt folyamatosan fejlődik. A hatóságok (hazánkban elsősorban a PSZÁF) és a befektetési bankok között folyamatos macska -‐ egér harc és játék folyik. A piac nagyobb szellemi és informatikai (tulajdonképpen anyagi) erőforrásokkal rendelkező szereplői úgy igyekeznek versenyelőnyüket megtartani, esetleg még növelni is, hogy rendszeresen új befektetési lehetőségeket, értékpapírokat, kifizetéseket, jogokat és kontraktusokat fejlesztenek ki, amelyekre a szabályozás nem vonatkozhat, hiszen azokat nem ismeri. Előbb vagy utóbb, nem egyszer egy-‐egy válság, lufi kipukkanás hatására, a hatóságok is kapcsolnak, és bevonják az általuk (hatékonyabban) ellenőrzött kategóriába. Ez történt 2008 után az ún. CDO és a CDS piaccal Amerikában, amely az ingatlanpiaccal összefüggő származtatott eszköz buborék idején játszott jelentős szerepet és okozott nagy veszteségeket számos nagy múltú pénzintézetnek. Ezekben az esetekben nemhogy a hatóságok, hanem a piaci szereplők sem értették pontosan, hogy ezek a frissen kifejlesztett termékek mire valók. Ezért is ajánlom, hogy amíg nem rendelkezel nagyon komoly tapasztalattal, ne vágj bele ezekbe, és általában, új, frissen fejlesztett típusú termékekbe. Ugyanígy járt Magyarországon számos önkormányzat és nagyvállalat, magánszemélyekkel egyetemben, amikor devizaspekulációs ügyletekből 2008-‐ban nagy veszteségek keletkeztek, a forint zuhanásával párhuzamosan.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

243



A legdrágább a legjobb? Néhány hónappal ezen sorok írása előtt egy megbeszélésen voltam, ahol a hazai befektetési piacot jól ismerő vezetővel beszélgettünk arról, hogy mennyire nem működik jól a piacgazdaság a pénzügyi piacon, azon belül is főként ott, ahol befektetéseket kínálnak. Ha bemész egy áruházba és szeretnél venni sportcipőt, körülnézel több üzletben, felpróbálod, és a kényelem és még pár más tényező mellett nem kis részben az árat figyelembe véve megveszed a neked remélhetőleg leginkább megfelelő cipőt. Ha két vagy több ugyanolyat találsz, akkor az olcsóbb mellett döntesz. A pénzügyi piacokon ma nem ez történik. Itt szinte minden területen a legdrágább termékek is ott vannak az élmezőnyben, legyenek jobbak vagy rosszabbak a többieknél, de átlagában minőségbeli különbség ritkán van a legdrágábbak javára. Pedig ennek nem lenne túl sok értelme, igaz? Akkor mégis, hogyan fordulhat ez elő? A válasz az információs asszimetriában keresendő. Egy cipőről könnyű eldönteni, hogy kényelmes, és az árcédulán is egyértelműen látszik mennyibe kerül. Egy befektetési termék viszont az esetek többségében annyira bonyolult, hogy a legtöbben úgy érzik, nem képesek megérteni, ezért tanácsadók, szakértők véleményére hagyatkoznak, a beépített költségeket pedig nem látják át. Fizetni ezért viszont ritkán hajlandóak. Így a tanácsadók többsége a jutalékát az adott brókercégtől, biztosítótól, banktól, stb. kapja, és gyakran azt fogja ajánlani, amivel ő maga a legtöbbet keres. Hogyan kerüljük el, hogy költséges, de nekünk cseppet sem előnyös befektetést sózzanak ránk? A válasz egyszerű, de nem mindenkinek tetszik: el kell végezni a házifeladatot, és – részben az iménti fejezetek által – nekünk kell tisztázni a realításokat.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

244



Önkontroll Szabályok, példák, korlátok és számok. Ezek szerepeltek eddig a könyvben, és azt hihetnénk, hogy a befektetések világa száraz, világos, és a szabályok egyértelműek. Az emberi elme, különösen, ha tömegben van, mégis megtréfál mindnyájunkat. Régebben a közgazdaságtan, még ha intuitív módon sok képviselője érezte is, hogy nem igaz, de a döntéshozókat, a gazdaság kisebb-‐nagyobb szereplőit, és úgy általában minden embert racionálisnak gondolt. Némi egyszerűsítéssel mondhatjuk, hogy az elméleti kereteik szerint a befektetők, a fogyasztók, stb. mind egy óraműként, vagy robotként funkcionálnak, és mindig a számukra, a rendelkezésre álló információk alapján a legjobb döntést hozzák meg. Mint hétköznapi tapasztalatinkból, intuitív módon is jól tudjuk, az emberek korántsem mindig ésszerű, logikus döntés hoznak, sőt az érzelmeik gyakran nagyobb befolyást gyakorolnak döntési folyamataikra, racionálisoldaluknál. Sőt, néha éppen a nem logikus gondolkodásmód az ésszerű32. A befektetési területen vagy azzal közvetlen összefüggésben elvégzett kísérletek fényesen bizonyították, hogy pénzügyi döntéseinket alapvetően meghatározzák az érzelmi és szociális faktorok. Ezekkel az ún. pénzügyi viselkedéstan (behavioral finance) foglalkozik, amely a hetvenes évek óta a közgazdaságtan egyik legdinamikusabban fejlődő területe, és számos megállapítással él a befektetők lépéseivel kapcsolatban. Ennek lényegi mondandója az, hogy az ember – ha csak nem kontrollálja önmagát – irracionálisan, érzelmi alapon dönt és általában nem tudja mit csinál, miközben meggyőzi önmagát ennek az ellenkezőjéről. Gyilkos kombináció. Ennek az elkerüléséhez meg kell ismernünk azokat a jelenségeket és befolyásoló tényezőket, amelyek fű alatt eltorzítják a döntési mechanizmusainkat. Melyek ezek a faktorok? Lássunk néhány példát! Disposition Effect Az ún. Disposition Effect lényege, hogy a befektetők mindenáron kerülni igyekeznek a veszteség realizálását elkerülni és a nyereség realizálását minél előbb elérni. Fontos külön felhívnom a figyelmet arra, hogy nem önmagában a nyereségről és a veszteségről 32

Mérő László: Új Észjárások

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

245



van szó, hanem a meglévő befektetések veszteségessége és nyereségessége esetén történő viselkedésről. A piacot nem érdekli, hogy egy adott befektetés a mi esetünkben éppen nyereségben vagy veszteségben. Az árfolyamok további alakulása (is) független attól, hogy mi mit gondolunk az adott helyzetről. Ez teljesen logikusnak hangzik, az is, de az emberek többsége számára mégis rendkívüli jelentősége van a már meglévő befektetés további sorsának elbírálása esetén. Amikor például egy megvásárolt részvény árfolyam csökken, és az eredeti szándék nem jön be, sokan hajlamosak tartani a részvényt és várni, hátha jobbra fordul a későbbi árfolyamalakulás. Amikor az árfolyam viszont nyereségessé teszi befektetését, minél hamarabb szeretné eladni azt, hogy besöpörhesse a nyereséget. Számos olyan befektető és spekuláns létezik, aki ha számottevő nyereségben van a pozíciója, olyan megbízást ad, hogyha az eredeti beszállási szintre megy vissza az árfolyam, a pozícióját zárják le (az ún. breakeven stop). Tulajdonképpen ez is a disposition effect megnyilvánulása, mert érzelmi alapon bírálja el a pozíciót, és egy piactól független tényezőtől teszi függővé döntését. Az ember pszichológiája azonban ennél is tovább megy. A loss aversion tézise egyértelműen bebizonyítja, hogy ugyanakkora mértékű veszteség érzelmileg lényegesen nagyobb fájdalmat okoz, mint azonos mértékű nyereség. Hogyan kerüljük el, hogy elkövessük ezt a hibát? Ne nézzük az egyes befektetések nyereség/veszteség mutatóját, és ne ez alapján hozzunk döntést. Írjuk le, hogy mit miért csináltunk (a fenti szempontok akár részletes összefüggéseivel), és emlékeztessük magunkat erre rendszeresen. Anchoring A "horgony levetése" egy klasszikus döntéshozatali hiba. Pontosabban még a döntés meghozatala előtti, tudatos vagy tudat alatti előkészítő szakasz alatt történik meg. Ennek során az illető egy információ, tény vagy ezek csoportjának megismerése után túlságosan nagy figyelmet fordít ezekre, és a későbbi információkat is ehhez igazodva ítéli meg. Ezáltal elemzése szükségszerűen eltorzult lesz, és jóval kisebb valószínűséggel sikeres. Az alapvetőnek gondolt tényező, amelyhez ragaszkodunk, általában éppen azt ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

246



támasztja alá, amit hinni szeretnénk. Ha például tartunk egy részvényt, és róla vannak pozitív és negatív hírek, akkor "kiválasztunk" egy pozitívat, ennek a valós jelentőségénél nagyobbat tulajdonítunk, majd ehhez mérünk mindent a későbbiekben. Ezt a hibát követtem el én a saját első szakdolgozatom megírása során, némi érzelmi éllel megspékelve, ugyanis a részvények fundamentális elemzéséről írtam, és példa cégként a magyar sikercéget, a Graphisoft-‐ot választottam. Abból a feltételezésből indultam ki, hogy mindenképpen növelni fogja a részesedését nagymértékben a piacon. A kedvező híreket figyelembe vettem, a kedvezőtleneket elhanyagoltam, és a végén jócskán túlbecsültem a növekedési lehetőségeket, és a vállalat értékét. A gyakorlat később bebizonyította tévedésemet. Hogyan kerüljük el, hogy elkövessük ezt a hibát? Táblázatban vezessük, hogy mit miért teszünk. Eleve meghatározott súlyokat rendeljünk az egyes indokok mellé, és ha az okok harmada megszűnik, váltsunk alacsonyabb fokozatba, ha pedig a fele, akkor szálljunk az adott pozícióból. Mohóság és félelem A mohóság és a félelem a két fő érzelmi faktor a befektetési döntések során, különösen az olyan gyors és számos impulzust ránk szabadító környezetben, mint a pénzügyi piacok világa. Hogyan kerüljük el, hogy elkövessük ezt a hibát? Ne hagyjuk, hogy az érzelmeink befolyásoljanak. Előzetesen lefektetett elvek, keretek és szabályok mentén járjunk el, pl. automatizált rendszerrel. A szabályok módosíthatóak, de ne aktuális helyzet, hanem hosszú távú és módszertanilag helyes felülvizsgálat alapján.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

247



Nyáj ösztön A fenti érzelmeket a nyáj ösztön felerősíti. Az emberi természet egyik legalapvetőbb jellemzője a közösség keresése, a valahova tartozás érzésének megélésének igénye. Emellett a bizonytalan világgal való szembesülést is jobb társaságban megélni, és támaszt találni a tömegben. Ha mindenki vásárol körülöttünk, mi is hajlamosabbak vagyunk ezt tenni és mások is ezt teszik inkább (amíg van pénz). A tömegpszichózisnak rendkívül nehéz ellenállni, és bár vannak emberek, akik alkatilag éppen az ellenkezőjét igyekeznek tenni, mint a többség, a legtöbben éppen hogy nem szeretnek kilógni a sorból. Sőt, gyakran a konformitás igénye nem is tudatosul, hanem amit a társadalmi többség normálisnak tart, azt mi is annak tartjuk, és eleven nem fogalmazunk meg kritikát ezzel szemben. A tömegpszichózis legerősebben a médián keresztül jelenik meg. Ezért van az, hogy az emelkedések és a zuhanások legutolsó szakaszaiban van gyakran a legnagyobb forgalom. Ilyenkor ugyanis egyre többen beszélnek az aktuális trendről, és emiatt egyre több újságcikk, riport, címlap is jelenik meg erről. Ennek persze visszacsatoló és önerősítő hatása is van. A megjelenő cikkek miatt is egyre többen beszélnek a helyzetről, és egyre többen szállnak be a piacra, illetve esésben egyre többen adnak el. Így keletkezett a taxisofőr legenda is, amely a „tőzsdei folklór és mondavilág” része. Hogyan kerüljük el, hogy elkövessük ezt a hibát? Ne másokra hallgassunk az egyes befektetési döntések meghozatalánál, pláne ne hirtelen ötletre és sugallatra. Ha valakitől segítséget, tanácsot, pénz kezelést várunk, azt alaposan vizsgáljuk meg, és eredményeit hosszú távú átlátással, de rendszeresen vizsgáljuk felül. Tartsuk észben, hogy a többség, különösen minél hangosabb és minél nagyobb, annál valószínűbb, hogy téved (lásd buborékok), de ez sem mindig igaz. A nyerővel tartani Erre a jelenségre tipikus példa, ami a Vanguard egyik alapjával (Capital Value Fund) 2009 októberében történt. A Vanguard az Egyesült Államok egyik legnagyobb ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

248



alapkezelője. Az alapkezelők, mivel fő bevételi forrásuk a kezelt vagyon utáni fíx díj (százalékban meghatározva), ezért érdekük, hogy minél több tőkét vonzzanak be az alapba. Mégis, az alapkezelő úgy döntött, hogy felfüggeszti a befektetési jegyek értékesítését, azaz nem enged új tőkét az alapba. A legtöbb esetben ez akkor szokott megtörténni, ha már olyan nagy az alap, hogy nem fér el a piacon, és vásárlásai, vagy eladási önmagában túl nagy árfolyammozgást generálnának. Itt azonban az indok egészen más volt. Ahogy írják, azért tették ezt mert „Törekvéseink ellenére – mind vállalati, mind ágazati szinten – hogy a befektetőket tanítsuk a teljesítmény kergetésről, továbbra is aggódunk a viselkedésük miatt. Az alapot egy „lehűlési” időszakra lezárjuk, és ennek két oka van. Egyrészt, ez megvédi a már bennlévő befektetőket a magasabb költségektől, amit a rövid távon gondolkozók alapból be és ki történő mozgásai okoznak33. Másodszor, hogy megvédjük a potenciális befektetőket saját maguktól, mivel a (rövid távon) magas teljesítményű alapok előbb-‐utóbb visszaesést szenvednek el.” A Vanguard Capital Value Fund az októberi lezárás pillanatáig 68% felett teljesített, miközben a piac 21,5%-‐ot. Ugyanakkor, ha hosszabb távon megnézzük, az alap 0,25%-‐ kal elmarad éves teljesítményben a benchmark-‐kal (Russell 30000) szemben indítása óta. Szó sincs tehát csodafegyverről, csak egy éppen jó időszakról. Ezért is volt etikus és mélyen tiszteletre méltó a Vanguard lépése akkor. Magyarul: néha a befektetőket saját maguktól kell megvédeni… Ezt a jelenséget még az első munkahelyemen, az Europool Alapkezelőnél (melyet azóta a brókercégével együtt felvásárolta az IEB, amit később a CIB...) megfigyeltem. Akkoriban az egyik feladatom az volt, hogy a Hunnia Részvény Alap miatt létrehozott külön telefonvonal végén ülve válaszoljak az érdeklődők kérdéseire. Néhány héttel a munkakezdés után a BUX új csúcsokra tört, a hívások száma és gyakorisága pedig s többszörése nőtt. Ráadásul az érdeklődők sokkal magabiztosabbak is voltak, mind magukban, mind a részvénypiac későbbi alakulásában. Hogyan kerüljük el, hogy elkövessük ezt a hibát? Azt javaslom, hogy ne a rövidtávú teljesítmény miatt ugorjunk be egy alapba, befektetésbe, és pláne ne pár hétre vagy hónapra. A könnyű pénz ígérete csábító, az esetek kis százalékában be is jöhet, azonban 33

A befektetési jegy eladásai egy bizonyos szint felett az alapkezelő számára az alap eszközeinek eladását is jelentik, hiszen ki kell fizetni a tőkekivonási igényeket, és az eszközök eladása tranzakciós költségekkel járhat. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

249



sokkal gyakoribb az, hogy ilyenkor a befektető pár hónap alatt csodát remél, és nemhogy nem kapja meg, de sikerül egy csúcson beszállnia és veszteséges pozícióval szembetalálnia magát. Tartsuk magunkat a szempontokhoz és a célokhoz, a terveinkhez. A piaci pszichológiát inkább akkor elemezzük, ha több év gyakorlatunk van részvényekben és/vagy árupiacokon.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

250



A felelősség áthárítása Az egyik ügyfelem még megismerkedésünk előtt részt vett a Partygaming nevű, főként online szerencsejátékkal (elsősorban póker – ami nemcsak a szerencséről szól) foglalkozó cég elsődleges részvénykibocsátásban. Az Internet Boom második generációját éltük, jóval a 2000-‐2002-‐es válság után, és számos részvény jó ideje szárnyalásba kezdett. Az egyik legdivatosabb terület az online játékok és kaszinóké volt (azon belül is kiemelkedően a mai napig is sikertörténet pókerjátékoké), amit a stabil és elérhető árú széles internetkapcsolat tette lehetővé, a fejlődő szoftverek mellett. Az IPO 2005 júniusában volt. Az ügyfelünk egy ideig nagy nyereségben volt, és szívesen hangoztatta, hogy mennyire jó döntést hozott. Az árfolyam a klasszikus exponenciális felívelés -‐ buborék -‐ zuhanás úton járt. Egy bizonyos ponton a társaságot 10 milliárd dollárnál is magasabbra értékelte a piac, pedig a cég éves árbevétele a mai napig nem lépte át a 900 millió dollárt sem, a nyeresége pedig 2008-‐ban is ennek az összegnek a nyolcada volt, ami azóta ráadásul veszteségbe csapott át. Alig három hónappal a kibocsátás után maga a társaság is a piac várakozásaihoz képest mértéktartó várakozást tett közzé és az árfolyam több mint 60%-‐kal zuhant. Ügyfelünk ezután a menedzsmentet hibáztatta, szó szerint hülyéknek nevezve őket. Kapkodni kezdett és több eladás/visszavétel ügyletet csinált, jellemzően növelve veszteségét. Úgy vélte, hogy képes a rövidtávú változásokat előre látni. Kifejezetten igyekeztük lebeszélni a tranzakciókról, de hiába. A veszteségei ellenére teljes mértékben meg volt győződve a "Partygaming-‐szakértő” mivoltáról. Kétségtelenül egyre többet tudott a vállalatról, de arra nem gondolt, hogy ezeket más is tudja, vagy legalábbis tudhatja. Egy évvel később, az addig is tiltott, de nem teljesen tisztázott amerikai törvényekben a törvényhozás bezárta a kiskaput, egyértelművé téve, hogy az amerikai állampolgárok nem játszatnak online szerencsejátékot. A Partygaming felfüggesztette ez irányú szolgáltatását az USA-‐ ban és mivel az árbevételének jelentős része innen származott, az árfolyam ismét zuhanni kezdett. Az ügyfelünk újabb veszteségeiért az Amerikai Kongresszust hibáztatta. Lehet, hogy egy társaság vezetése, a politikusok, stb. mind hibáznak, de a befektetési döntés a miénk. Tisztában vagyunk azzal, hogy többé-‐kevésbé kiktől függ az adott vállalat sorsa. Tudunk ezekről az információkról. Ezek tudatában a saját felelősségünk, hogy részt veszünk-‐e az ügyben. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

251



Feleslegesen hibáztatjuk: •

Brókerünket

•

Elemzőket

•

Politikusokat

•

Bankárokat

•

MNB-‐t

•

"Nagyhalakat"

•

...és még sorolhatnám.

Tudjuk, hogy ők milyenek, és mi ezen információ tudatában vágunk neki egy-‐egy befektetésnek. Hogyan kerüljük el, hogy elkövessük ezt a hibát? Tudatosítsuk magunkba, hogy a döntés a miénk. Még ha mást is bízunk meg a vagyonkezeléssel, akkor is legalább az ismertetett szempontok erejéig ez a helyzet. Az természetesen alapvető elvárás, hogy a lehetőségekről, kockázatokról tájékoztassanak minket, de hogy mit vállalunk fel és hova szeretnénk eljutni, azt csak mi dönthetjük el. Ne keressünk kibúvót: BÁRMI történik a befektetéseinkkel, az a mi felelősségünk. Ez tényleg kivétel nélkül minden eseményre vonatkozik. A későbbiekben csak akkor hozzunk meg bármilyen befektetési döntést, ha tudjuk: annak kockázatát mi vállaljuk. Ha tévedtünk, legközelebb akkor kerülhetjük el, ha tanulunk belőle, és beismerjük azt.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

252



A "megmondtamozás" Az emberi Ego hihetetlen dolgokat tud elérni. Például képes a memóriát és az ítélőképességet szélsőségesen eltorzítani. A pozitív emlékeket felnagyítja, a negatívakat összezsugorítja, vagy el is tünteti a térképről. Az Ego képes a saját gazdáját is becsapni. Tipikus példája ennek, és még valószínűleg előidézője által sem tudatosult előzetes csapda, vagy éppen trükk, amikor egy-‐egy guru szöveges elemzésben rejt el. Az egyik ilyen, amikor a becslést egymásnak ellenmondó megállapításokkal fogalmazza meg. Majd amikor valamelyik bejön, akkor jelzi, hogy igaza volt. A másik példa a fiókjelenség pénzügyi "előrejelzésben" való materializálódása. Az elemző mond két vagy több állítást, majd kifejezetten csak a valóra vált kijelentést idézi vissza és döngeti a mellét: "megmondtam". Minél több állítást tesz, annál valószínűbb, hogy lesz olyan, ami beválik. Az Ego olyan, mint egy állandóan éhes vadállat, aminek a gyomrát rendszeresen meg kell tömni. Folyamatosan igényli a bevált jóslatokat, és ha nincs korrekt feltételek mellett ilyen, akkor a mennyiségi elv alapján kreál magának. A mennyiségi elv alapján könnyen belátható, hogy minden időszakban lesz olyan eset, hogy valakinek igaza lesz, és az illető ott és akkor gurunak fog tűnni. A mennyiségi elv lényege, hogy a lehető legtöbb adatot kell figyelembe venni, és a lehető legszélesebb, illetőleg objektív szempontok alapján összeállított merítéssel. Ezen adatok ismeretében legtöbbször kijelenthető, hogy mindig lesz olyan becslés, amelyik idővel találni fog, azaz igaznak fog bizonyulni. Az értékelés során azonban figyelembe kell venni a többi jóslatot is (szükség szerint súlyozni), és az együttes eredményt kell szem előtt tartani. Egy-‐egy elemző, vagy guru esetén is a lehető legtöbb előrejelzést kell figyelembe venni teljesítménye kiértékelésekor. Ha csak egyet veszünk figyelembe több százból vagy több ezerből, az majdnem olyan, mintha a lottó nyertes azt hinné magáról, hogy milyen ügyesen lottózott. A jelenségre látványos példát szolgáltat a kilencvenes évek egyik amerikai elemző sztárja, Abby Cohen. Már az évtized elejétől nagymértékű emelkedést prognosztizált, jóval nagyobbat mint kollégái. Számítása be is jött, mert a kilencvenes évek második fele a generáció számára ismeretlen mértékű és szélességű bikapiacot hozott magával. A ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

253



becsléseiben megjelölt részvényindex értékeket rendre elérték a piacok, és mindenki tévedhetetlennek gondolta. Az egyre optimistább prognózisait azonban nem hagyta abba, még akkor sem, amikor 2000-‐től a medve előbújt barlangjából és lefelezte, vagy akár le is negyedelte az indexek értékeit. A szaklapok hamarosan a tántoríthatatlan bikapiacban hívőnek gúnyolták, hiszen nem csinált mást, csak magas értékeket mondott be. Erről a szokásáról mostanában sem tett le, például 2007-‐ben, az év közepén 1600-‐as értéket jósolt az S&P 500-‐nak az év végére, de több mint 10%-‐kal tévedett. Ekkor 1675-‐ ös szintet jelzett előre a következő év végére, de az index az évet ennek kevesebb mint a felén, 741 ponton zárta. Következetlenséggel nem lehet megvádolni, mert jóval alacsonyabb szinteken is optimista maradt, és 2009 augusztusában akár 1100 pontra várta az indexet, folytatva azt a tudományosnak sehogyan sem tűnő hagyományát, hogy az aktuális szintekhez hozzáad néhány tíz százalékot, és kész. Hogy az ilyesfajta egyoldalú és megalapozatlan értékelésekkel milyen messzire el lehet jutni, arra erős jelzés, hogy Cohen a Goldman Sachs vezető elemzője volt hosszú évekig. Kiderült tehát, hogy amit a közvélemény Abby Cohen zsenialitásának hitt, nem volt más, mint egy-‐egy irány nyakló nélküli hajtogatása, melynek során a valószínűségek kimenetelei átmenetileg mellé álltak. Egy ideig, mert a mennyiségi elv alapján annak helyreállása csak idő kérdése volt, amely aztán objektív módon Cohen jóslatainak előnyének leradírozását jelentette. Az inga átbillent, és onnantól Cohen-‐nek semmiben sem volt igaza. Az elemzései -‐ legalábbis az index értékek kapcsán -‐ semmilyen pozitív értéket nem hordoztak magukban. Semmivel sem volt jobb, mintha a pénzfeldobás során a fejt vagy az írást szerette volna eltalálni. Eleinte talált, majd nagyjából ugyanannyiszor tévedt. Nem a jóslás sikeres és talál, hanem az árfolyam találja el a jóslást.34 A jelenség természetesen nemcsak a szakmabelieknél bukkan fel. Kis és nagybefektetők egyaránt részesei ennek. Soha sehol nem éltem meg annyi „bullshit-‐et” mint a tőzsdén. A többi terület még a közelében sem volt, és most sincs. Még a nőügyeivel sem büszkélkedik senki sem annyit, mint a tőzsdei nyereségeivel. Ne hagyd magad befolyásolni, amíg a jónak bizonyult döntésekről mindenki sokat beszél, addig a veszteségeiről mélyen hallgat. 34

http://www.moneywheel.hu/a-‐profit-‐nyomaban/56-‐tozsdei-‐elorejelzesek.html

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

254



A "megmondtamozás" szoros összefüggésben van az ún. self-‐serving bias jelenséggel, ami szintén a pénzügyi viselkedéstan egyik jelensége. Ennek során az emberek a sikereiket saját belső tulajdonságaiknak, a kudarcaikat külső tényezőknek tulajdonítják, illetőleg hajlamosak így visszatekinteni korábbi döntéseikre. Ez azért súlyos probléma, mert később emiatt rossz döntéseket hozhatnak, túlságosan saját -‐ nem feltétlenül jól működő -‐ ítéleteikre alapozhatnak. Azt is hihetik, hogy jobbak az átlagnál, de ha legalább az emberek 50%-‐a vélekedik így, akkor nyilvánvalóan vannak, akik tévednek. Ez hasonlatos ahhoz, hogy a focihoz és a politikához mindenki jobban ért. Vagy ahhoz, hogy mindenki jobb autóvezetőnek hiszi magát a többségnél, és ebben a hitben bátrabb dolgokat csinál az utakon, ami időnként balesetekhez vezet. Ez is az egoról szól, az emberek szeretik ha igazuk van, ezért be is csapják magukat. Hogyan kerüljük el, hogy a "megmondtamozás" hasson ránk? Tisztázzuk magunkban és írjuk le, hogy mit miért teszünk a döntés előtt közvetlenül. Majd ezt rendszeres időközönként vizsgáljuk át. Ha hallunk egy sikeres történetet, tudatosítsuk magunkban, hogy ehhez legalább egy kudarccal végződött társul. Ha mi magunk mesélünk el egy jól végződött ügyletet, akkor mindig meséljünk el mellé egy kevésbé sikereset, méghozzá úgy, hogy a tanulságokat levonva építkezni tudjunk belőle.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

255



A piaci szereplőkről Ahhoz, hogy a befektetéseket végrehajtsuk, bizonyos szolgáltatókkal, számlavezetőkkel kell kapcsolatba kerülnünk. Ebben a fejezetben röviden említést teszek a fontosabbakról, és arról, hogy melyiknek mi a szerepe és mikor kell őket megkeresni. •

Bankok

•

Jelzálogbankok

•

Brókercégek

•

Alapkezelők

•

Életbiztosítók

•

Közvetítő cégek

Bankok A hitelintézetek, közismertebb néven bankok feladata a gazdaságban egyedi, emiatt az általuk kínált befektetések is -‐ részben -‐ ezen különleges jellegüket tükrözik. A bankok egyik fő bevételi forrása, hogy a bankbetét formájában begyűjtött pénzt hitelként adják tovább, és a kettő kamatkülönbözetét megkapják. Emiatt a hitelintézetek mindent meg fognak tenni azért, hogy az ügyfeleiktől sok pénzt kapjanak bankbetét formájában, és azért is, hogy ezt minél alacsonyabb a betétekre fizetett kamatláb mellett tegyék meg. Így sok hirdetéssel és ajánlattal fogsz találkozni, amely bankbetétre fog csábítani, de mindig tartsd szemed előtt az ide vonatkozó fejezetben olvasottakat. Fontos azonban mindjárt az elején tisztázni, hogy Magyarországon, ahogy a világ nagy részén, úgynevezett univerzális bankrendszer van. Ennek lényege, hogy a bankok elől nincsenek elzárva egyéb pénzügyi tevékenységek sem (néhány kevésbé fontos kivételtől eltekintve), amelyek természetesen a befektetési területre is vonatkoznak. Így a bankok például alapkezeléssel, vagy befektetési szolgáltatásokkal is foglalkozhatnak, bár ezeket rendszerint külön cégbe szervezik ki. Ha bankbetétbe tesszük a pénzüket, akkor némi egyszerűsítéssel a banknak adunk kölcsön, és a pénzünk képletesen szólva egy nagy kalapba kerül, ahonnan a bank ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

256



továbbadja kölcsönbe a pénzt másoknak. Ez lehet az állam, vagy a jegybank, állampapír vagy jegybanki betét formájában. Lehet hitel egy vállalkozásnak, amelyik éppen egy beruházásba kezd bele, vagy bővül. Lehet egy magánszemély, amelyik ingatlant szeretne vásárolni. Ám ezeken felül természetesen a bankok egymásnak is adhatnak kölcsönt. Természetesen a kölcsönadások láncolata komoly kockázatokat rejt magában, ez elméleti síkon is könnyen belátható, de a történelem is számos példát szolgáltat erre. Akárhogy is, a bankok abból keresik a pénzüket, hogy a kölcsönkapott pénzt, az arra adott kamatnál magasabb kamatlábon továbbadnak hitelként. Ennek következménye az, hogy ha egy bank a jellemző kamatszintnél sokkal magasabb kamatot ígér, az legkevesebb gyanakodásra adhat okot. A bankoknál tehát elsősorban az alábbi befektetések érhetőek el. Saját termékként a bankbetétek, leányvállalaton keresztül befektetési alapok és közvetített termékként az állampapírok az elsődleges forgalmazói hálózat keretében, illetve egyéb termékek is – ám ezekre a fiókban ritkán fogják felhívni a figyelmet. Jelzálogbankok Ezek is hitelintézetek, de specializált tevékenységet űznek. Fő szerepük az ingatlan, vagy ingatlanfedezetű hitelek területén van. A fent említett bankokkal szemben azonban a hitelekhez szükséges forrásokat nem hagyományos bankbetét útján szerzik be, hanem ún. jelzáloglevelek által. Ezeknek számos különböző ingatlanra nyújtott kölcsön jelenti a fedezetét. A bank kölcsönt ad az ingatlan tulajdonosának, és jelzálogot jegyez be rá. Ezek után több kölcsönt összevon, és rájuk – valamivel alacsonyabb kamatlábon – jelzáloglevelet bocsát ki a befektetőknek. A kamatkülönbözetet zsebre vágja. A befektetők még így is magasabb kamatot kapnak, mintha sima bankbetétbe fektetnének, de konkrétabb fedezet és biztonság áll a befektetésük mögött. Befektetési Szolgáltatók A többség brókercégekként ismeri őket, ezért itt a könyvben is többször hivatkozom ekként rájuk. A befektetési szolgáltatók számlákat -‐ jellemzően értékpapírszámlákat -‐ ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

257



vezetnek az ügyfeleik részére. Az ügyfelek közvetlenül nem vásárolhatnak valaki mástól értékpapírokat, vagy egyéb határidős ügyletek sem köthetnek egymaguk. Ezeket a brókercég az ügyfél megbízásából a tőzsdén, esetleg tőzsdén kívüli, ún. OTC piacon veszi meg (vagy adja el) a részére. A befektetési szolgáltató, tehát az értékpapír és határidős piacokon egyfajta közvetítőként, bizonyos szempontból megbízottként jár el a befektető részére, ezt nevezik bizományosi tevékenységnek. Mind a mai napig ez képezi a befektetési szolgáltatók tevékenységének gerincét, ugyanakkor számos olyan szolgáltatásuk is van, amely ezeken túlmutat. Tipikus példa erre a befektetési tanácsadás, illetve információk továbbadása és feldolgozása a döntéshozatalhoz – más néven elemzés -‐ az ügyfelek könnyebb döntéshozatala érdekében. A tapasztalatom az, hogy az ügyfelek többsége ezektől az elemzésektől és tanácsoktól gyakran nemhogy tisztábban látna, de még zavarosabbnak tűnik számára a helyzet. Ez nem feltétlenül az elemzések, vagy az ügyfelek saját hibája. A befektetési szolgáltatók többsége portfoliókezelést is végez az ügyfelek részére. Ennek keretében az egyes befektetési döntéseket már nem az ügyfél, hanem az ő általános és átfogó jellegű hozzájárulásával a befektetési szolgáltató adott szakemberei hozzák meg. A legnagyobb brókercégek fontos tevékenysége továbbá a részvény vagy kötvénykibocsátások megszervezése, lebonyolítása, sőt esetenként a jegyzés garanciavállalása. Ez Magyarországon szinte fehér hollónak számít, de a fejlett pénzügyi piacokkal rendelkező, főként angolszász országokban gyakori eset az ilyen úton történő forrásbevonás. Mivel a befektetési szolgáltatók legfontosabb bevételi forrása a bizományosi tevékenység, ennél pedig az egyes ügyletek után jut számukra bevétel, ezért nekik a bevétel növelése érdekében az ügyletek számának (és méretének) növelése az érdeke. Emiatt a befektetési tanácsadással karöltve, olykor etikátlan módon olyan ügyletek megkötésére is adhatnak javaslatot az ügyfelet ösztönözve, amelynek hasznosságáról és lehetőségeiről nincsenek meggyőződve, esetleg kockázatait az ügyfél előtt alulbecslik. Ezért érdemes óvatosnak lenni, és ha túl sok ügyletre próbálnak csábítani, akkor ellenállni, illetve tanácsadót váltani. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

258



Alapkezelők Az alapkezelő vállalatok feladata, hogy befektetési alapokat indítsanak el, és működtessenek. Az első a befektetési politika kitalálását, a tőke összegyűjtését, a dokumentáció elkészítését és engedélyeztetését jelenti. A második főként a befektetési politika gyakorlatba való ültetését, vagyis a befektetési döntések meghozatalát jelenti. Ezért minden alapkezelőnél van legalább egy alkalmazott, aki portfoliókezelésre szakosodott. Ők befektetés-‐elemzői (EFFAS, CFA) és vagyonkezelői (VAP) képesítéssel rendelkeznek, de gyakori a tőzsdei szakvizsga is. A legtöbb esetben minden egyes befektetési alaphoz egy portfoliókezelő tartozik, és ténylegesen ő is hozza egyedül a döntéseket, a kezelési szabályzatban meghatározott elvek és korlátok mellett. Ritkább esetben az alapkezelő bizottságot állít össze, amely közösen hozza meg a befektetési döntéseket. Az alapkezelő a folyamatos működtetés során az alap eszközeiről és a tranzakciókról, költségekről nyilvántartást vezet, az eseményekről portfoliójelentéseket készít. Ezek nagy része általában a back-‐office részleg feladata. Fontos tudni, hogy az alapkezelő nem tartja magánál a befektetési alapok eszközeit. Ez a letétkezelők feladata, amelyek általában hitelintézetek. Amíg az alapkezelő létrehozza és kezeli a befektetési alapokat, addig az eszközök feletti rendelkezés nem közvetlen, azt a letétkezelőn keresztül gyakorolja. Az alap eszközei vagy közvetlenül a letétkezelőnél, vagy az által nyitott számlán vannak. A letétkezelő emellett elvégzi a nettó eszközérték számítást is. Mivel az alapkezelő számlát nem vezethet, ezért a befektetési jegyek eladásában és visszavételében maximum csak közvetítőként vehet részt. A forgalmazás, új befektetési jegyek keletkeztetése, eladás/vétel, a jegyek számlájának vezetése pedig a forgalmazó feladata. Ezt a szerepet jellemzően egy befektetési szolgáltató vállalja magára. Minden alapot és alapkezelőt illetve annak jelentését könyvvizsgálónak kell évente auditálnia. Ezt csak azon könyvvizsgálók tehetik meg, amelyek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél erre külön felhatalmazással bírnak. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

259



Biztosítók A biztosítók elsődleges tevékenysége az anyagi károkat jelentő kockázatok elleni védekezés biztosítása az ügyfeleik részére. Például egy Casco biztosítás esetén kis összegeket fizetsz, hogy ha ellopják az autódat, vagy egy baleset során összetörik, akkor kapsz egy nagyobb összeget, amely – remélhetőleg -‐ jelentős mértékben fedezi a károdat. A sok ügyfél egyéni kis befizetései természetesen bőven meghaladják a károk miatti kifizetéseket, ezért érdemes működnie egy biztosítónak. Ezek a cégek életbiztosításokat is árulnak, amelyek eredetileg arra voltak hivatottak, hogy súlyos személyes baleset, netán haláleset után a hozzátartozók részére egy komoly összeget juttassanak, így fedezve a kenyérkereső kiesése miatti jövedelem eltűnését. A biztosítók ebből és más biztosítás típusokból rengeteg pénzt szedtek be, amelyhez természetesen vagyonkezelésre is szükség volt. Egy idő után összekötötték az életbiztosítást és a vagyonkezelést, a beszedett pénz pedig egyre inkább befektetési célokat szolgált, és az adott esemény miatti kockázati jelleg a háttérbe szorult. Véleményem szerint azonban a biztosítók fő feladata értelemszerűen a biztosítás, így elsősorban ebben a tekintetben érdemes rájuk tekinteni. Közvetítők A felsorolt vállalatok néha saját maguk, bankfiókokban, az irodájukban, az internet segítségével és egyéb utakon, saját alkalmazottaik által értékesítik szolgáltatásaikat. Azonban a szélesebb ügyfélkör eléréshez szinte mindegyik felhasznál kisebb-‐nagyobb mértékben pénzügyi közvetítőket. Ezek az anyacéggel együtt dolgozó, de önálló cégként, vagy magánszemélyként tevékenykedő emberek, akik jutalékot kapnak azért, ha ügyfelet szereznek az adott szolgáltatónak. Kétfajta közvetítő lehet. Az egyik kizárólag egyetlen cég szolgáltatását ajánlja tovább, míg a másik több vállalattal is szerződik, és ezek közös kínálatát nyújtja az ügyfelek felé. Az előbbi jogszabályi és szolgáltatási okokból inkább olyan esetekben jellemző, amikor nem kész terméket árulnak tovább, hanem komplex megoldás csomagot. Tipikusan ilyenek a befektetési szolgáltatókhoz tartozó ún. függő ügynökök. Amennyiben kész termékeket kap az ügyfél, akkor logikusabb a válogatási igény ezek között. Így az életbiztosítások, kisbefektetőknek szánt bankbetét esetén sokkal inkább jellemző ez a megoldás. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

260



Felmerülhet a kérdés, hogy mi értelme egy közvetítővel dolgoznia egy ügyfélnek, mintsem közvetlenül az anyacéghez fordulni? Az egyik ok a szakmai támogatás. Amennyiben egy közvetítő tanácsokkal, elemzésekkel, rálátással, adatbázisokkal, és egyéb szakmai segítséggel látja el az ügyfelet, akkor kaphat hozzáadott értéket az együttműködésből. A másik előny a kényelem lehet. Ugyanis a közvetítő jellemzően elvégzi az adminisztratív teendőket az ügyfél helyett. Ez különösen az összetettebb szolgáltatások esetén, illetve a folyamatos döntésekkel teli esetekben lehet érdekes. Sokszor merül fel, hogy a közvetítő mennyire képes az ügyfél érdekeit szem előtt tartani a szolgáltatóéval szemben, ha bármilyen belső konfliktus merül fel. Ez elsősorban abból a szempontból érdekes, hogy a közvetítő nem az ügyféltől, hanem a szolgáltatótól kapja a bevételét. Ez az oka annak, hogy a szempontok átgondolását, és az egyes lehetőségek összehasonlítását nem kerülheted el.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

261



Számlanyitás, megbízások A befektetők a tőzsdei árfolyamokról számtalan forrásból tájékozódhatnak. Több kereskedelmi és közszolgálati rádió hírei között délben vagy zárás után, illetve este bemondják a legfontosabb részvények árfolyamait. Sőt, a teletexten is vannak erre rendszeresített oldalak. A legtöbb napilap gazdaság szekciójában külön táblázatban tájékozódhatnak az érdeklődők a megelőző nap záróárfolyamairól, de sokszor a napi minimum, maximum, nyitóárfolyam is közlésre kerül. Mára azonban a legfontosabb információs eszköz az Internet lett. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ingyenesen miért csak késleltetett és nem elő árfolyamokat láthatunk. A világ szinte összes tőzsdéjén bevett gyakorlat, hogy az élő adatokat csak díjfizetés ellenében biztosítják. A nyilvánosság költségmentesen jellemzően 15 vagy 20 perces késéssel láthatja az árfolyamokat. A valós idejű (real-‐time) adatokat az előfizetők különböző adatszolgáltatókon keresztül érhetik el, akik a tőzsde felé fizetnek ún. vendor díjat. A tőzsdék számára ez jelentős bevételi forrást jelent, ezáltal is tudják fenntartani a kereskedési rendszert, illetve a tőzsde apparátusát. Néhány fontos fogalom, amit az újságok tőzsderovatában olvashatunk: •

Nyitó árfolyam: ez az adott részvényre szóló első kötés árfolyama. A BÉT-‐en létezik külön ún. nyitó szakasz, amelynek során a reggel beérkező ajánlatokat a kereskedési rendszer előre meghatározott algoritmus szerint párosítja. A nyitó árfolyamot az határozza meg, hogy a bevitt ajánlatok alapján a lehető legtöbb részvény gazdát cseréljen. Ez 9:00-‐kor történik meg minden kereskedési napon, amit 5 perces kötés nélküli időszak követ.

•

Záró árfolyam: Az adott kereskedési nap utolsó kötésének árfolyama.

•

Maximum árfolyam: Az adott kereskedési nap legmagasabban született árfolyamú kötésének árfolyama.

•

Minimum árfolyam:Az adott kereskedési nap legalacsonyabban született árfolyamú kötésének árfolyama.

•

Átlag árfolyam: az adott nap kötéseinek, darabszámmal súlyozott átlagárfolyama. Másképpen: az adott részvény aznapi összforgalma osztva az aznap a

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

262



kereskedésben megfordult részvények számával. Angol megfelelője a VWAP (Volume Weighted Average Price). •

Forgalom: A részvény aznapi teljes kötésértéke. Vagyis minden egyes kötés darabszámát meg kell szorozni a hozzá tartozó árfolyammal és ezeket össze kell adni. Ekkora értékben kereskedtek aznap a részvénnyel. Amerikában nem értékben, hanem egyszerűen a részvény adott nap parketten megfordult darabszámával szokták kiírni.

A nagyközönség az egyes újságokból, kiadványokból és Internetes site-‐okból nemcsak az árfolyamokat, hanem a tőzsdei cégekkel kapcsolatos információkat, híreket, makrogazdasági adatokat is megtudhatnak, amelyek befolyásolhatják az árfolyamokat, vagyis a befektetők nyereségét, veszteségét. Mi a teendő, ha valaki a megszerzett információk alapján szeretne részvényt vásárolni? Kereskedni csak arra felhatalmazott, kereskedési joggal, és szigorú törvényi feltételeknek megfelelő befektetési szolgáltatón (közismertebb nevén brókercégen) keresztül lehet. Először számlát kell nyitni a kiválasztott brókercégnél, majd ezt követően lehet neki megbízást adni. A számlanyitás történhet személyesen, vagy az Interneten keresztül. Az első esetben besétálunk a befektetési szolgáltató (ismertebb néven brókercég) irodájába, fiókjába, ügynökségébe,

ahová

magunkkal

kell

vinni

személyi

igazolványunkat

és

lakcímkártyánkat, valamint adókártyánkat. Amennyiben jogi személyként (jellemzően cégként) nyitnánk számlát a legtöbb brókercég az alábbi iratokat kéri: Cégkivonat (egy hónapnál frissebb), aláírási címpéldány, adóbejelentkezési lap, bankszámlaszerződés. Egyes cégek ezeken felül is további iratokat kérhetnek, érdemes tájékozódni a számlanyitás előtt telefonon. Az Internetes számlanyitás jelentős könnyebbséget jelent, de sajnos nem jelenti azt, hogy valóban nem kell felkelnünk a fotelből, legalább egyszer ahhoz, hogy tőzsdézhessünk. A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló jogszabályok rendelkezései alapján minden befektetési szolgáltató köteles ügyfeleit azonosítani. Ezért egyszer be kell mennünk az adott brókercég fiókjába, irodájába, ahol rövid adategyeztetést követően nyitják meg a számlánkat. Az adategyeztetés akkor jöhet

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

263



létre, azt megelőzően kitöltöttünk valamilyen regisztrációs űrlapot a brókercég honlapján. Ezt követően nyitják meg számunkra az ügyfélszámlát, és ehhez természetesen külön ügyfélszámot is kap minden személy. Számlánkra pénzt helyezhetünk (áltslábsn) készpénzben pénztári befizetéssel, készpénzben. A másik, kényelmesebb megoldás, hogy átutaljuk a pénzt. Ezt a brókercég valamely pénzintézetnél, vagy a KELER Zrt.-‐nél vezetett számlájára kell megtennünk. A számlaszámot a fiókban megkapjuk, átutalásnál a közlemény rovatban fel kell tüntetni az ügyfélszámunkat. A harmadik megoldás, hogy már meglévő másik számlánk állományát szeretnénk az új számlára áthelyezni, szakszóval transzferálni. Ilyenkor a másik számlát vezető brókercégnek kell transzferálási megbízást adnunk, amelyet az köteles végrehajtani. A megbízáshoz meg kell adnunk az új számlát vezető brókercég KELER-‐nél vezetett értékpapírszámlájának számát (jellemzően kétjegyű szám), és itt is fel kell tüntetnünk a közleményben új ügyfélszámunkat. Természetesen semmilyen rendelkezés nem tiltja, hogy több brókercégnél

vezessünk

ügyfélszámát,

ha

úgy

tartja

kedvünk.

Ha számlánkon van a pénz, akkor már adhatunk is megbízást. Megbízástípusok:

• Limitáras megbízás. Ilyenkor meg kell adni azt az árat ahol vagy annál jobb áron teljesíthető a megbízás. Vételnél a megadott áron vagy azalatt teljesülhet a megbízás, eladásnál a megadott áron vagy afelett.

• Piaci megbízás. Nem kell megadni árat, a rendszer az akkor elérhető legjobb áron teljesíti a megbízást. Ennek egyetlen kockázata, hogy a megbízás megadásakor nem lehet pontosan tudni, hogy mekkora árfolyamon fog teljesülni.

• Stop limit. A stop megbízások a limitáras megbízásokkal szemben fordított logikával működnek. Vételnél akkor teljesülnek, ha a piacon lévő árfolyam magasabb, mint a megbízás árfolyama. Eladásnál pedig akkor, ha a piacon lévő árfolyam alacsonyabb, mint a megbízás árfolyama. Két fő fajtája a stop piaci és stop limit. A stop piaci megbízásnál csak a stop árfolyamát kell megadnunk. Ha a piac eléri ezt az árszintet, akkor piaci árfolyamon hajtja végre a megbízást. Stop limit esetén meg kell adnunk egy második, limit árfolyamot. Ha a stop árfolyamát elérte a piac, megbízásunk aktiválódik, és teljesítik a megbízást, ha a ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

264



limitárfolyam mellett az teljesíthető. Más szóval: aktiválódáskor megbízásunk limitáras megbízássá alakul.

• Van még számos egyéb, ritkán használt megbízástípus, nézzünk erre pár példát! Csúszó küszöb: olyan stop megbízás, ahol a stop árfolyam automatikusan módosul a piacon meglévő árfolyam elmozdulásával. Átlagáras (VWAP) megbízás: a napi átlagáron teljesül a megbízás, itthon nem létezik. Bújtatott megbízás: az ajánlati könyvben nem látszó, de létező és teljes értékű ajánlat, itthon nem használják. Jéghegy megbízás: Alapok, intézmények szokták használni, csak a valós darabszám töredéke látszik az ajánlati könyvben, itthon nem használják. Megbízás időtartama alapján:

• Most megbízás. Ez azt jelenti, hogy ha azonnal nem teljesíthető a megbízás, akkor törlődik, be sem kerül az ajánlati könyvbe. Nagyon ritkán használják, főleg kisbefektetői szinten.

• Visszavonásig (good-‐till-‐cancel) érvényes ajánlat. Megbízásunk értelemszerűen mindaddig bennt marad az ajánlati könyvben, amíg vissza nem vonjuk.

• Meghatározott időtartamra szóló ajánlat. Ilyenkor megadjuk a megbízás érvényességének kezdő és végdátumát, amelyek között az végrehajtható. Hogyan történik a megbízás végrehajtása? Megkülönböztetünk nyílt kikiáltásos és automatizált kereskedelmi rendszerű piacokat. Az előbbin az átlagos ügyfél felhívja brókerét, aki a brókercég saját irodájában várja a hívásokat. Megadja neki a megbízás paramétereit. Ezt a bróker kötjegyre rögzíti, majd telefonon, vagy valamilyen elektronikus rendszeren a tőzsdén lévő segédbrókernek továbbítja az adatokat. A segédbróker a megbízás adatait eljuttatja a parketten kereskedési joggal rendelkező brókernek, aki (ha teljesíthető), végrehajtja a megbízást. Ilyenkor a brókerek vagy szóban, esetleg üvöltözve kötik meg az üzletet, vagy kézjelekkel értetik meg egymást. Nem véletlenül mondják, hogy a tőzsdén az adott szó kötelez, hiszen itt kötést nem lehet visszavonni, még ha szóban köttetett, akkor sem. A visszaigazolás ugyanazon az úton történik, ahol a megbízás végigment, csak fordítva. A parketten lévő bróker a feljegyzéseit odaadja a segéd üzletkötőnek, aki telefonon igazolja vissza az irodában ülő brókernek, aki szintén telefonon igazolja vissza a kötés teljesülését az ügyfélnek. Nyílt ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

265



kikiáltásos kereskedés zajlik a nagyobb tételű kötéseknél a New York Stock Exchange-‐ en, erről láttunk jelenetet például a Tőzsdecápák című filmben. Itthon a Budapesti Árutőzsdén zajlik nyílt kikiáltásos rendszer. Elektronikus kereskedelmi rendszer esetén a megbízás útja jóval egyszerűbb, és a teljesülés szinte mindig gyorsabb. A telefonon fogadott megbízást az irodában ülő bróker, egy a kereskedési terminál előtt ülő brókernek továbbítja, aki a gépbe az adatokat beütve teljesíti a megbízást. Mindegyik brókercég irodájában találhatóak ilyen terminálok, ezeken látható az adott részvényhez tartozó ajánlati könyv. Elektronikus rendszerben működik mára a BÉT összes szekciója, a rendszer neve MMTS.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

266



Brórkecég választási szempontok Hasonlóan a befektetési szempontokhoz, itt is neked kell eldönteni, hogy melyik mennyire és miképpen fontos számodra. Nem kell azonban megijedni, hiszen a befektetési szempontok alapján a megoldáshoz nagyon közel lehet kerülni. Mik a leggyakrabban felmerülő szempontok? •

Társaság múltja, eddigi tevékenysége.

•

Társaság tőkeereje, személyi és tulajdonosi háttere.

•

Az elérhető szolgáltatások köre.

•

A cég rugalmassága.

•

A kondíciós lista (amelyen a brókercégek a fontosabb díjtételeiket, minimum összegeket, letéti feltételeket, stb. tüntetik fel) feltételei, díjszabása.

•

Árfolyam közlési sebesség.

•

Megbízás végrehajtási sebesség.

•

Szolgáltatások skálája.

•

Oktatás, tanácsadás.

Meglepően hangzik, de az oktatás a tanácsadás általában a legkevésbé lényeges szempont. Ritka az a tananyag és javaslat a brókercégek részéről, amelyik valós értéket hordoz magában. Az ilyenek többsége arra irányul, hogy egyrészt az adott brókercéghez kösse az ügyfeleket, ezért vannak sokáig sorozat jellegű, csak bizonyos idő után elérhető anyagok, előadás-‐sorozatok, illetve minél több ügylet kötésére vonatkozó javaslatok. Ahogy feljebb is említettem: a brókercég és az ügyfél érdeke gyakran nem esik egybe, és ezt érdemes szem előtt tartani. A költségek fontossága azon múlik, hogy mennyit ügyletet kötsz. Ez egy nagyon egyszerű igazság, mégis kevesen vannak, akik utána is számolnak, hogy pontosan milyen költségekkel is kell szembenézniük. Nézzünk egy egyszerű példát. Visszafog Ottó havonta egy ügyletet köt. Pörgő Sándor ezzel szemben havi 20 ügyletet csinál. Ottó szívesen beszél néha telefonon tanácsadójával, akitől javaslatokat vár, hogy milyen részvényt vagy egyéb pozíciót érdemes felvennie. Sándor viszont "keveset kérdez és sokat köt". Két brókercég csomagjából választhatnak, az "A" csomag 0,5%-‐os ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

267



kötésenkénti díjat alkalmaz, és mellette havi 0,1%-‐os számlakezelési díjat a teljes állományra. A "B" csomagnál viszont csak 0,1% a kötésenkénti díj, de a havi díj 0,2% (a konkrét számok most kevésbé érdekesek, nem minden esetben érdemes a valósághűségükön gondolkozni, a példa kedvéért határoztam meg így őket). Ha feltételezzük, hogy minden egyes ügylet a teljes tőkét igénybe veszi, és a módosító tényezőkkel nem számolunk, akkor könnyedén kiszámolhatjuk, hogy kinek melyik jutalék csomagot érdemes választani. Az első verzió: Visszafog Ottó, "A" csomag, éves díjterhelés: 0,5%*12+0,1*12=6%+1,2%=7,2% Pörgő Sándor, "B" csomag, éves díjterhelés: 0,1%*20*12+0,2%*12=24%+2,4%=26,4%

A másik lehetőség: Visszafog Ottó, "B" csomag, éves díjterhelés: 0,1%*12+0,2*12=1,2%+2,4%=3,6% Pörgő Sándor, „A” csomag, éves díjterhelés: 0,5%*20*12+0,1%*12=120%+1,2%=121,2%

Az nyilvánvaló, hogy Sándor az alacsonyabb tranzakciós költség melletti csomaggal jár jobban. Ottó esete már nem ennyire egyértelmű. Bár az alacsonyabb költség elsőre előnyösebbnek tűnik, azt is figyelembe kell vennie, hogy ezt választva egyedül marad döntéseivel. Lehet, hogy évi 3,6%-‐os különbséget egyedül nem tudna kitermelni. Egyébként a brókercégek jó része, a különbözői igényeket felismerve többfajta jutalékrendszert fejlesztett ki. Érdemes az ajánlatokat részletesen áttanulmányozni, a kondíciós lista minden elemét értékelni, és mindent figyelembe vevő teszteket, kalkulációkat végezni. Mindezen tényezőkön felül még érdemes figyelembe venni a rejtett, vagy nehezen észrevehető költségeket: •

Hitelköltség díja (itthon lombard hitel, Amerikában margin díj).

•

Spread-‐ek – vétel és eladás közötti különbség mesterséges kiszélesítése.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

268


•


Végrehajtási sebességen trükközés (lassan hajtja végre, ha jó, akkor később, ha nem akkor azonnal, a különbség tizedmásodpercekben is mérhető akár, de lényeges különbséget okozhat).

•

Opportunity cost -‐ ha nincs vagy alacsony a kamat a szabad számla egyenlegre.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

269



A költségekről A befektetéseink elindítása, tartása, és lezárása során számos költséggel találkozunk. Ezek között nem egy olyan van, amely számottevő nagyságú, ezért nem mindegy, hogy mit fizetünk ki. Típusait tekintve van időszakonkénti, tranzakcióhoz kötött, teljesítményhez kötött, vagyonarányos, idegen tőkéhez kapcsolódó költségek. Bármilyen számlát nyitsz, akkor szinte biztosan számíthatsz időszakonkénti díjra, amely általában számlavezetési díjként jelenik meg. Ettől csak egyes diszkont, csak online szolgáltatást nyújtó brókercégek jelentenek kivételt. A számlavezetési díj ritkán olyan mértékű, ami érdemben befolyásolná a befektetés teljesítményét, de alacsony összegeknél a jellemzően százalékos mérték helyett minimum díjak léphetnek életbe, ami már nagymértékben csökkentheti a hozamot. A legnagyobb veszélyt a tranzakciókhoz kötött díjak jelentik. Ez jelenti a brókercégek egyik fő bevételi forrását, ezért érdekük, hogy az ügyfél minél több ügyletet hajtson végre. Az ilyen jellegű díjakat minél alaposabban derítsük ki az adott cég kondíciós listájából, és a várható ügyletszámunk alapján becsüljük meg az éves teljes ezzel kapcsolatos költséget. Ez hasonlítsuk össze a megcélzott hozammal, és ha ez utóbbit erősen lerontaná, akkor gondoljuk át, hogy az adott céget választjuk-‐e, vagy tényleg szükségünk van-‐e arra, hogy sok tranzakciót hajtsunk végre. A sikerdíj egyre inkább elterjedt az olyan jellegű befektetések körében, amikor egy szolgáltató közvetlenül kezeli az ügyfél vagyonát. Így elsősorban portfólió kezelési szerződések, és befektetési alapok esetén bukkannak fel, és alapvetően egy pozitív folyamatot jelentenek, hiszen az ügyfél és a szolgáltatást végző vállalat érdekét anyagilag, és közvetlenül párhuzamba hozza. Általánosságban tehát érdemes előnyben részesíteni az ilyen jellegű megoldásokat, ugyanakkor a részleteken nagyon sok múlik. Vigyázzunk arra, hogy a sikerdíj high watermark legyen. Ennek a könyvnek a témakörén belül nincs szükség arra, hogy ennek a működését szakmai és matematikai szempontból megmagyarázzam, ezért elég annyit tudni, hogy ez biztosítja azt, hogy a befektetési alap, vagy egyéb vagyonkezelő csak az új, valósan megteremtett érték után kapjon díjazást. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

270



Egyes esetekben a sikerdíjat valamilyen index teljesítményéhez, vagy kamatlábhoz kötik. Itt arra érdemes figyelmet fordítani, hogy a megfelelő típusú befektetés, a megfelelő típusú indexszel kerül-‐e összehasonlításra, illetve a sikerdíj mértéke alátámasztja-‐e a döntések által elért többleteredményeket. Például, ha egy 6%-‐os állampapír hozam feletti rész 20%-‐át kérik el egy részvényalap sikerdíjaként, az még talán elfogadható, de 50% már semmiképpen, ám még jobb, ha a részvényalap teljesítménye valamely releváns részvényindexszel kerül összemérésre (vagy az állampapír jellegű hozamhoz jó pár százalékot hozzáadnak). Ezen kívül (is) használd a józan eszed, és a hasonló befektetési megoldások között végezz összehasonlítást a sikerdíj tekintetében is. Vannak vagyonarányos díjak is, szintén a befektetési alapokkal, portfólió kezeléssel összefüggésben. Ezek fix százalékot jelentenek a tőke arányában. A 3% feletti költségek már valamilyen speciális lehetőséget, vagy túlárazást jelentenek, ezért ezeknél mindenképpen tájékozódjunk a díj okáról. Szintén a fix, de egyszeri költség kategóriájába tartoznak ugyanezen befektetéseknél a belépési vagy front-‐load díjak. Ezeknél azt számoljuk ki, hogy a tervezett időtáv esetén milyen terhelést jelentenek a pénzünkre éves szinten. A számítás nem pontos, de elegendő a díj százalékát elosztani az évek számával, és ha ez jelentős mértékben érintené a hozamot hasonló befektetésekkel összehasonlítva, akkor más lehetőség után nézni. Bár ezekkel a legtöbb befektető már ritkábban találkozik, de meg kell még említeni az idegen tőkével kapcsolatos díjakat is. Ez a befektetés megvalósításához felvett hitel, vagy az ún. margin számla, lombard hitel, és hasonló konstrukciók költségeit jelentik. Lényegében a tőkeáttétel által megcélzott magasabb hozam fix többletköltségéről van szó. A fő szabály értelemszerűen az, hogy az elvárt és megcélzott hozam legyen jóval magasabb, mint a kamatláb és egyéb kapcsolódó költségek. Ha például a lombard hitel kamatlába 12%, de mi 10%-‐ra számítunk egy adott részvénytől, akkor értelemszerűen nincs értelme tőkeáttételt alkalmazni, vagy ezt másnál, jóval alacsonyabb kamatlábon érdemes megtenni. Arra is figyelnünk kell, hogy nem minden költség jelenik meg a kondíciós listákban, az előre közölt árakban, sőt akár bármilyen konkrét kiadás formájában. Az implicit költségek észrevétlenül apaszthatják a pénzünket és jellemzően a mobilitás szempontjával vannak összefüggésben. Például – ahogy az adott szempont ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

271



ismertetésénél említettem – egyes befektetések nem „automatikusan visszaválthatóak”, így azoknak vevőt kell keresni. Ide tartoznak például a részvények is, amelyeket (általában) a tőzsdén értékesíteni kell. A legjobb vételi és eladási ajánlatok között van különbség, így ha eladunk valamit, akkor ezt egy kicsit alacsonyabb árfolyamon kell megtennünk, mint amit a piaci árfolyam alapján gondolhatnánk. Ha gyakran hajtunk végre ügyleteket, ez a költség a vagyon arányában akár nagyon magasra is nőhet, ezért az adott eszköz likviditási jellemzőit mindig alaposan vizsgáljuk meg. Például ha gyakran kereskedünk XYZ részvénnyel, amelynek árfolyama (adott pillanatban) 10 050 Ft, de 10 000 Ft-‐on veszik és 10 100 Ft-‐on adják el, akkor a 100 Ft-‐os különbség 1%-‐os rejtett díjként jelenik meg. Ha gyakran adjuk és vesszük a részvényt, és a differencia nagyjából állandó marad, a költségek nagyon nagyra is nőhetnek. Némi tapasztalattal bíró befektetők már ismerhetnek módszereket az implicit költségek csökkentésére, de ez már nem ennek a könyvnek a témakörét képezi. Általánosságban azt javaslom, hogy ne önmagában a költségek csökkentésére törekedjünk, hanem arra, hogy a költségek arányban álljanak a megcélzott és idővel az elért hozammal.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

272



Az összeesküvés elméletek, tévhitek A befektetési területen rengeteg olyan tévhit, legenda kering, amely téves, mégis makacsul tartja magát. Ebben a könyvben csak néhány olyannal foglalkozom, amelyeket ha elhiszi valaki, az nagymértékben befolyásolja befektetéseinek az eredményeit. „A bankok összegyűjtik a betétesek pénzét és befektetik magas hozamú, tuti befektetésekbe.” A bankok -‐ egyik főtevékenységeként -‐ tulajdonképpen olyanok, mint egy kereskedőház, legyen szó egy piaci kofáról, egy nagykereskedelmi hálózatról. Ám ők nem gyümölccsel, dvd lejátszóval vagy bútorokkal kereskednek, hanem kamatlábakkal. Némi egyszerűsítéssel alacsony kamatlábon vásárolnak pénzt és azt drágábban adják el. Ha a kihelyezett pénz egy része nem érkezik vissza, akkor nem tudják kifizetni a betéteseket és csődbe mennek. Ezért olyan nehéz nagyobb hitelt kapni, és ez az oka annak, hogy a bankok komoly fedezet mellett adnak csak kölcsön. Ez az oka annak is, hogy nem kockáztathatnak bizonyos szint felett, hiszen a likviditásra és fizetőképességre ügyelniük kell, tartalékot kell képezniük. Ezért nem fektethetnek csak úgy részvénybe korlátlanul. Ezt ráadásul a jogi környezet is korlátozza. Ha bedőlsz a tévhitnek, akkor nem érted meg a pénzügyi rendszer működésének alapelveit, és ezért a te döntéseid is kódoltan gyengébbek lesznek. Miért is kellene egyáltalán közvetítőrendszer, ha a hitelfelvevők és a betétesek közvetlenül egymással is köthetnének üzletet? Ráadásul ekkor nem is lenne szükség arra, hogy a betétes a bank teljes hitelportfóliójának a kockázatát fussa (legalábbis elméletben). Ám a valóságban ritkán fordul elő, hogy azonos összegű és futamidejű betéti, illetve hiteligény merüljön fel, ezért ma még a hitelintézetek szerepe emiatt is alapvető fontosságú. Zárójelben, de azért érdemes megjegyezni, hogy ezen közvetítést átlépve ma már nemzetközi szinten, sőt Magyarországon is vannak olyan cégek, amelyek a bankokat kikerülve, főként internetes weboldalakon igyekeznek összehozni azokat, akik kölcsönt adnának, és akiknek pénzre van szükségük. Ilyen Magyarországon a noba.hu35 vagy az Egyesült Államokban a prosper.com36. A terjeszkedésnek persze jogi, 35

https://www.noba.hu/index.action

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

273



technikai és szakmai gátja is van, de idővel ezek a kezdeményezések is egyre nagyobb teret nyerhetnek. „Létezik Szent Grál.” A Szent Grál nem más, mint a befektetési döntések tökéletességének metaforája. Sokan élnek abban a hitben, hogy van olyan döntési mechanizmus, elemzési módszer, amely képes mindig, minden alkalommal elárulni nekünk, hogy mely befektetést mikor érdemes választani, és amely folytonos nyereséget képes biztosítani. Ám ahogyan a bevezetőben említettem, ez a terület folyamatosan változik, és állandó visszacsatolásokkal van tele, ami miatt rendszerszinten belátható, hogy a jövőbeni események nem megjósolhatóak. Természetesen vannak bizonyos tendenciák, formációk, amelyek egyes piaci szereplőknek előnyt biztosítanak, de mindig működő módszerek nem léteznek. Ha ilyeneket keresel, és alkalmazni próbálsz, akkor időt biztosan, de valószínűleg pénzt is veszítesz. „Az állampapíron nem lehet veszíteni” Ahogy láthattuk, ez a tévhit is egy félreértésen alapul. Először is az állam sem megingathatatlan, azaz csődbe is tud menni, még ha méreténél, és jellegénél fogva ennek valószínűsége nagyon alacsony is. Másrészt, és ez a lényeges ennél a tévhitnél, az állampapír azon tulajdonsága, hogy a garancia a kamatok és a tőke kifizetésére vonatkozik. Arra, hogy előtte mi történik az égvilágon semmi sem jelent bizonyságot. Ha a hozamszint emelkedik, az állampapír árfolyamok jellemzően esnek, ami idő előtti értékesítés esetén nagymértékű veszteségeket is okozhat a tulajdonosaiknak. „A részvénypiac hosszútávon 12%-‐ot hoz évente.” Ennek a tévhitnek a létezése a filozófiából ismert Hume-‐féle indukciós hibára vezethető vissza. Az a tény, hogy valami megtörtént a múltban, akár tendenciózusan, még nem 36

http://www.prosper.com/

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

274



jelenti azt, hogy a jövőben is mindig így lesz. Ám a helyzet ennél még rosszabb, a fenti állítás ugyanis még történelmileg sem igaz. Attól függően, hogy milyen módszert használunk a statisztikák összegyűjtésére, 8-‐11% közötti éves hozamok figyelhetőek meg. Ha azt gondolod, hogy 1-‐4% közötti különbség nem számít sokat, akkor érdemes átolvasnod az újra befektetésről szóló fejezetet.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

275



Típuscsapdák Ha említésre kerültek a tévhitek, érdemes megvizsgálni azokat a valótlanságokat is, amelyek nem maguktól születnek, és terjednek el, hanem szándékosan, a pénzünk elvétele érdekében állít nekünk csapdát. Mindegyiket egy-‐egy idézet formájában mutatom be, majd a csapda jellegét ismertetem, végül adok tippeket az elkerülésre.

"Ezen hosszútávon nem lehet veszíteni" Aki nem ugrott át egyetlen sort sem a könyvben, az egészen biztosan sejti, hogy a fenti állításnak mennyi az igazságtartalma. Tulajdonképpen egyetlen befektetés sincs, amelyik 100%-‐ig biztonságos, ha vesszük azokat az eseteket, hogy egy-‐egy ország bankrendszere, sőt állama is teljes csődbe juthat, legyen szó Magyarországról vagy akár Svájcról és az Egyesült Államokról. Sajnos még ezeket az eseteket sem lehet teljesen kizárni, de ez könnyen a jelenlegi társadalmi és pénzrendszer alapvető megváltozását vonhatnák maguk után. Ha ezeket az apokaliptikus verziókat kivesszük a képből, akkor is a befektetések többségére téves a fenti állítás. Mégis, általában éppen ezekre próbálják meg ráhúzni a "hosszútávon biztonságos" címkét. Ami általában rövidtávon kockázatos, az hosszútávon is az (kivéve az államkötvényeket), még akkor is, ha statisztikailag, historikusan igazolhatónak tűnik, hogy bizonyos idő eltelte után ezen nem veszített senki. A leginkább látványos példa Japáné, amelyik a nyolcvanas évek legvégéig szép emelkedést mutatott fel, maximum pár éves korrekciókkal, majd 1990 óta nemhogy új maximumot nem volt képes elérni, hanem napjainkban is a vezető index, a Nikkei 225 negyedét éri a majdnem 20 éve beállított rekordnak. Hasonló a helyzet Tajvan esetén is. Nemcsak a részvénypiacokról hozható fel példa. Az aranyat ma is sokan örök értéktartó, hosszútávon megnyugtató befektetésként próbálják eladni, furcsa fintorként éppen a jelenlegi pénzrendszer és azok pénznemeinek labilitásával érvelve. Mégis, az arany az elmúlt majdnem 30 évben még a részvényindexeknél is vadabb pályát írt le, és még a leginkább jóindulatú megközelítéssel vett hosszútávon sem volt képes értéket termelni. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

276



A grafikonon jól látható, hogy az arany árfolyama elképesztő dráguláson ment keresztül a hetvenes évek végén, és éppen 1980 legelején érte el a csúcsát. Ott kipukkadt a főként spekuláció táplálta lufi és az árfolyam a harmadára-‐negyedére zuhant. Rengeteg ideig itt ingadozott, majd a kilencvenes években, amikor minden sokkal stabilabbnak tűnt, még alacsonyabbra süllyedt és még 2001 első hónapjaiban is olyan alacsony szinten volt, ahol utoljára 1979-‐ben, 23 évvel korábban. Ez már szinte minden számítás szerint hosszútávnak minősül. Végül az arany újra erőre kapott, és 2008-‐ban, 28 évvel a csúcsa után tudott új maximumot beállítani, ám a dollárban kalkulált arany árfolyam a dollárban számított inflációval korrigálva még ezek után sem néz ki rózsásan.

„Ez bonyolult, de mi vagyunk a szakértők, bízzon bennünk, Önnek nem kell értenie mi folyik itt!” Általánosságban igaz szinte a világ minden tájára, de Magyarországra különösen, hogy a pénzügyi területen, amelynek a befektetési terület értelemszerűen szerves része, súlyos információs aszimmetria alakult ki az ügyfél és a szolgáltatók között. Az ügyfelek nem rendelkeznek azzal a tudásbázissal, ami szükséges lenne. Ennek folytán azzal sem lehetnek tisztában, amit a korábbi fejezetekben részletesen boncolgattam, hogy a ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

277



szakértő a befektetési területen nem azt jelenti, hogy tudja mi fog történni, és minden esetben képes utólag igazolhatóan jó döntést hozni. Ez az oka annak, hogy a drágább terméket a piacgazdaság általános elvével szemben könnyebben el lehet adni (úgy, hogy az többlet értéket nem hordoz magában), és az ügyfél gyakran találja magát olyan konstrukcióban, amelyre valójában nincs szüksége. Sőt, az olcsó termék az információs aszimmetria miatt nemhogy nehezen eladható, de egyenesen versenyképtelen, bármennyire is abszurdnak hangzik ez. Az ügyféllel ugyanis egy tanácsadó, termékértékesítő, külső ügynök fog kapcsolatba lépni. Ő pedig a kapott jutaléka alapján fog ajánlani az ügyfélnek lehetőségeket, és az ügyfél nem látja át, hogy a drágábbat választotta. Ezért ez egy önerősítő folyamat, mivel az olcsó nem megy, ezért eleve drága díjazással érdemes kifejleszteni a terméket, hogy a drága értékesítési hálózatot fenn lehessen tartani. Ne ess abba a csapdába sem, hogy a meggyőzőnek tűnőt összekevered a tartalommal. Nem attól jó valami, mert bárki számára jól hangozna, hanem azért mert ami benne foglaltatik az neked megfelelő. A saját példámon is láttam, hogy ez mennyire alattomos csapda, és ráadásul azzal kellett szembesülnöm, hogy nem én vagyok az eset szenvedő alanya. Egy előadást tartottam általános befektetési ismeretekről, amelyen részt vett egy hatvan év körüli, jóságos mosolyú hölgy. Az előadás végén elkérte az elérhetőségeimet, és pár nappal később felhívott, hogy részletes tanácsot adjunk neki befektetéseivel kapcsolatban. Innentől a megbeszéléseket főként nem én tartottam vele, csak rövid összefoglalókat láttam azokról az esetekről, amikor nem én intézkedtem. Ettől függetlenül a lényegi kérdésekben én is beszéltem vele, legalább egy alkalommal. Elmondtuk neki, hogy mi az ilyen jellegű szolgáltatásunkban kiárólag kockázatos befektetésekkel foglalkozunk, és ha ez nem megfelelő számára, akkor válasszon valaki mást. Ő azonban kifejezetten ragaszkodott hozzánk, és tartalmi kérdésekben szinte mindent feltétel és kérdés nélkül elfogadott tőlünk. Némileg zavaró volt, hogy mindenféle elképzelés híján volt, de igyekeztünk ezeket azért kideríteni. Soha nem értettük, hogy pontosan mit szeretne, így eléggé nyögvenyelősen tudtunk konkrét dolgokat ajánlani, legtöbbször nagy nehézségek árán bólintott rá bármire is, amit neki kellett volna eldöntenie, és ekkor is tőlünk várt megerősítésre, a saját szempontjai és céljai kapcsán is. Neki önmagától szinte minden mindegy volt. Egy kevés idő elteltével a befektetésein enyhe veszteség keletkezett. Ekkor ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

278



váratlan fordulat következett be, a hölgy kétségbeesett, és egyértelmű jelét adta annak, hogy érzelmileg teljesen felkészületlenül érte ez a helyzet, noha racionális oldalról többször megerősítette, hogy számol ilyen lehetőséggel is. Ekkor újra felmerült az elképzeléseinek a tisztázása, hiszen továbbra is fehér folt volt ez számunkra. Ekkor bújt ki a szög a zsákból. A hölgy bevallotta, hogy már az induló előadásból sem értett sokat, és az igazat megvallva soha nem is érdekelte annak tartalma, így már pár perc után sem a mondanivalót figyelte, hanem azt, hogy az előadásmód, a szerkezet mennyire meggyőzőnek és összeszedettnek tűnik. A lényeg számára a forma volt, nem a tartalom, mert ez utóbbival alapszinten sem akart foglalkozni, és azt hitte, hogy a kettő együtt jár. Még ha ez egyes szolgáltatóknál így is van, ez a megközelítés nem vezet eredményre, hiszen senki sem tudja helyetted eldönteni, hogy mit akarsz, így még ha a Szent Grál birtokában is van, akkor sem tudja, hogy mi való neked. Ezért legalább a 7 alapszempontot neked kell eldöntened. Számos cég azonban túllép ezen a problémán, sőt ezt a fajta ügyfél-‐lustaságot és téveszmét még meg is lovagolja. Nagy hangsúlyt fektet a reklámokra, tárgyalástechnikára, ígéretekre, csomagolásra. Olyan szempontokat tuszkol az ügyfél kezébe, amelyek segítenek eladni az előre megkonstruált terméket, és amely soha nem az ügyféltől származott. Felismeri, hogy az ügyfél még alapszinten is fárasztónak találja az elmélyedést, ezért azt mutatja, hogy még ezt a terhet is leveszi a válláról. Úgy viselkedik, mint a bevásárlóközpont, amelyik helyettünk döntené el, hogy milyen sört rakjuk a kosárba. Tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket: •

Miért nem akarják, hogy értsd a részleteket?

•

Nem lehet elég „hülye” kérdést feltenni: kérdezz bátran, te vagy az ügyfél!

•

Persze vannak üzleti titkok is, ha korrekten megindokolják, az elfogadható.

Természetesen vannak olyan befektetési lehetőségek, amelyek esetén nincs lehetőség arra, hogy minden információt megosszanak nyíltan, vagy akár az abban részt vevő befektetőkkel. Ez elsőre különösen hangozhat, de van arra magyarázat, hogy ez néha több hasznot hajt a befektetőknek, mint ha minden egy es részlet információ tudatában lennének.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

279



Befektetési alapok esetén az információk a leginkább széleskörű módon és minőségi szinten is előírtak, mégis tapasztalatom szerint itt az egyik legalacsonyabb a befektetők valódi tudása és informáltsága. Az adott befektetési alap Tájékoztatója részletes információkat oszt meg nemcsak a befektetőkkel, hanem a széles nyilvánossággal is, hiszen ezek bárki számára elérhetőek (forgalmazóknál, illetve az alapkezelők honlapján) Érdekesség, hogy éppen a befektetési stratégia az, amit a legkevésbé részletesen taglal a Tájékoztató, de gyakran a diszkrecionális döntési mechanizmus miatt nem is létezik kimondott, pláne leírt részletes befektetési stratégia. Ezért én például az általam indított befektetési alap esetén külön (kényszerűen nem hivatalos) Befektetési Stratégia Tájékoztatót is készítettem, ahol igyekeztem nem szakmai zsargonokkal teletűzdelten elmagyarázni a folyamatokat és a stratégia lényegét. Ugyanakkor ott vannak a Portfoliójelentések, amelyeket hazánkban általában havonta kell elérhetővé tenni, és az adott hónap lezárulta után jellemzően legkésőbb 10 munkanappal. Ebben mind szöveges értékelés, mind a portfolió elemeinek, a költségek tételes részletezésének megtalálhatónak kell lennie. Viszont az üzleti titkot nem, hiszen nekem ez sok időmbe, pénzembe került és akkor replikálható lenne minden, de amúgy is veszélyes lenne tapasztalat és a fejlesztő rálátása nélkül használni.

„A tőzsdén csak a jó tippekkel lehet nyerni” Ez egyik legrégebbi és legszívósabb mítosz, amivel tanácsadói munkám során eddig találkoztam. Mivel hazánkban a befektetési területnek még nem alakult ki kultúrája, tapasztalata és ismerete, ezért a tőzsde, és általában a részvénypiaccal kapcsolatban számos alulinformáltságból fakadó tévedés és előítélet. Ez a tévhit arra akar rávenni, hogy ne kockáztass, és teljes mértékben kerülj el bizonyos befektetéseket. A valóság azonban az, hogy a tőzsdén éppen a tippek hajszolása okoz több problémát, mint azok hiánya. A befektetők, elemzők, brókerek, stb. körében rengeteg pletyka, biztos bennfentes információnak vélt értesülés kering, ám ezek legalább háromnegyede idővel teljesen, vagy nagyrészt hibásnak bizonyul. Ez azonban nemcsak azért jelenthet ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

280



problémát, mert feleslegesen vesződünk egy sor részvénnyel és információval. Hanem azért is, mert a téves információ veszteséget okozhat, annak elindítóinak talán éppen a piac megtévesztése volt a célja. Abba is érdemes belegondolnunk, hogy kinek és miért állna érdekében biztos információkat terjeszteni és átadni nekünk, pláne anélkül, hogy ellenszolgáltatást várna érte. Ne feledjük a kapitalizmus egyik legfontosabb szabályát: No Free Lunch, azaz Nincsen Ingyenebéd. Mindennek meg kell fizetned az árát, így vagy úgy, előbb vagy utóbb. Ráadásul a valóban hasznos bennfentes információ, amely ténylegesen képes befolyást gyakorolni az adott részvény árfolyamára, és a nyílt közönség számára nem elérhető, annak továbbadása és felhasználása kifejezetten törvénybe ütköző, másoknak kárt okozhat és felrúgja az igazságosságát. A "biztos tippek" kapcsán külön érdemes megemlíteni a világhírű magyar tőzsdei spekuláns és történetmesélő, André Kostolány egy anekdotáját. A Citroen gyár tulajdonosának, André Citroennek az apósa nagyban vásárolta a vejéről elnevezett autógyár részvényeit. Ezért Kostolány is vásárolt, hiszen ki tudna többet az adott cégről, mint a tulajdonos-‐vezető családtagja? Néhány hónap múlva kiderült azonban, hogy a cég a csődbe ment, még akkor is ha gazdálkodása viszonylag jól alakult. A hirtelen összeomlást az okozta, hogy a finanszírozást biztosító hitelezői konzorcium hirtelen mondta fel a kölcsönöket, és a Citroen nem volt képes elegendő pénzt ilyen gyorsan előteremteni.37 Még a legnagyobb bennfenetesek sincsenek minden információ birtokában, ezért valódi „biztos tipp” nem létezik. Egyébként Kostolány saját bevallása szerint sem volt képes "biztos értesülésekre" alapozva pénzt keresni. Életében négyszer használt fel nyereséggel ilyeneket, és meglepő módon ebből kétszer annak az ellenkezőjét tette, mint amit a forrása sugallt. Viszont 70 éves tőzsdei pályafutása alatt ennél sokkal többször okozott neki veszteséget az ilyesfajta információk gyakorlatba ültetése. Ez elég sokat elárul a bennfentes tippek 37

Kedvenc Történeteim a Pénzről, 38. oldal

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

281



hasznosíthatóságáról, pláne egy ilyen, tengernyi tapasztalattal rendelkező spekuláns tapasztalatából.38 Még inkább megmosolyogtató a Tannenbaum-‐részvények esete. Ekkor Kostolány egy hölgyismerőse hallgatott ki egy beszélgetést az említett névvel kapcsolatban, ahol két jól értesült úr a hamarosan bekövetkező felépülésről és szárnyalásról. Kostolány visszautasította a vásárlást, nem kis részben azért mert szó szerint vett Tannenbaum papírokat nem is talált, csak Tannenberg nevű vállalatról szerzett tudomást. Az ismerős ugyanakkor saját részre ragaszkodott a részvények vásárlásához. Néhány hónap múlva a tipp beért, és a hölgy búsás hasznot zsebelt be a papírok eladásával. Nem sokra rá kiderült, hogy mégiscsak Tannenbaum-‐ról és nem Tannenberg-‐ről volt szó a kihallgatott beszélgetésen. Ám nem egy vállalatról, hanem egy idő úriemberről beszélgettek, és az ő betegségéből való felépülése volt a téma. A bennfentes információ tehát nem létezett és a hölgy egy fatális félreértés után, hatalmas szerencsével keresett egy kisebb vagyont. Természetesen bennfentes információk nemcsak a részvénypiacon fordulhatnak elő, csak a jegyzett termékek számát tekintve és a piacot befolyásoló tényezők és hírek jellegét tudva itt a leginkább gyakori és egyértelműen legjellemzőbb, illetve nem utolsósorban legtisztábban magyarázható ez a folyamat. Hogy ellenpéldát is mondjak: ha egy adott ország jegybankjának elnöke előre tudja vagy sejti, hogy a kamatszintet meghatározó tanács tagjai hogyan döntenének, azt is tudja, hogy az alapkamat mekkora lesz és mennyit is változhat. Ennek tudatában -‐ ha figyelembe veszi a piaci várakozásokat is -‐ az államkötvény piacon vagy annak derivatív piacain könnyedén profitábilis pozíciót vehet fel. A tanácsom tehát az, hogy ne hallgass a tippekre, mert nem tudod melyik hasznos és melyik nem, így felesleges időkiesést okoznak, veszteséget, és erkölcsi oldalról is kifogásolhatóak.

38

Kedvenc Történeteim a Pénzről, 39. oldal

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

282



„Ez nem való önnek, minek kockáztatni?” Gyakran egyes tanácsadók, termékértékesítők kifejezetten és általánosan a kockázatos befektetések elkerülését javasolják. Kultúránkban elterjedt a "Járt utat járatlanért el ne hagyj" hit, a kockázatkerülés, a biztosra menés. Nem is csoda, ha sosem jutunk igazán messzire. Nagyon fontos tudatosítani magunkban, hogy nem önmagában a kockázat vagy a kockázatkerülés ténye lenne "jó", "helyes", vagy éppen "téves", hanem a körülményektől, és a következetességtől függően (és akár egyéb tényezőktől, amikre itt és korábban is kitértem) érdemes megítélni ezeket. Ám kategorikusan nem lehet róluk önmagában kijelenteni semmit.

„Gyorsan megpörgetjük és dől a pénz” A magas hozamígéret, ha nincs mögötte indoklás, vagy túl könnyűnek tűnik, valószínűleg csapda. Erre számtalan példát lehetne felhozni, amely csalással és dühös kisbefektetőkkel végződött. Ilyen eset volt néhány éve a magas kamatokat ígérő lakásszövetkezetek botránya, vagy a devizaügyletek néhol irreálisan magas hozammal csábító ígérete. A feltűnően nagy szám mellett azonban van még egy sokkal inkább árulkodó jel. Ez az ajánlat, a hirdetés, és a brossúra megfogalmazásában rejlik. Amennyiben szlenggel, könnyed szavakkal, konyhanyelvvel szembesülsz, akkor javasolt erősen gyanakodnod. Ez vagy annak a jele, hogy a hangvétellel el szeretnék terelni a figyelmedet a fontos dolgokról, vagy annak, hogy az értékesítő nem tudja pontosan, hogy miről van szó. Amennyiben egy közvetítővel tárgyalsz, akkor azt is elárulja, hogy a szolgáltató nem fordít kellő figyelmet arra, hogy partnereit megválogassa és kellő mértékben képezze. Természetesen a szofisztikált megfogalmazás, és a szakzsargon gyakori használata még nem garancia a hozzáértésre, de mégis valamivel megnyugtatóbb kiindulópontot jelent a számodra a további megbeszélésekhez, emellett összehasonlítási alapod is lesz más cégekhez képest. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

283



„Az ingatlan (vagy más) mindig jó befektetés!” Japánban van olyan terület és azon belül is ingatlan, amely a nyolcvanas évek véginek a tizedét éri ma 2012-‐ben is. Ráadásul ez elsősorban a lakóingatlanokra vonatkozik, a kereskedelmi ingatlanok esetén nem volt kivételes ennek a töredékére történő esés sem. Mindez nem reálértéken, hanem nominális értéken, azaz az inflációról (amely egyébként Japánban nem volt éppen magasnak nevezhető) még nem is beszéltünk. Képzeld el aszt a helyzetet, hogy negyvenévesen a nyugdíjas korodra előre gondolkozva vásárolsz egy házat 30 000 000 Ft-‐ért, majd a nyugdíjkorhatárt elérve azzal kell szembesülnöd, hogy a ház 3 000 000 Ft-‐ot ér csak. A példa szélsőséges, de rávilágít arra, hogy egy negatív forgatókönyv az ingatlanbefektetéssel is mire lehet képes. Nem szabad elfelejteni, hogy Japánban a részvénypiaci és ingatlanpiaci buborék a nyolcvanas évek legvégére ért el a csúcsára, így a kiragadott eset önkényes, mégis borzongatóan valóságos. A Japán ingatlan (és részvény) buborék egészen hihetetlen árakat alakított ki a legnépszerűbb környékeken. A Ginza negyedben, ahol a luxusmárkák elegáns bevásárlóutcái találhatóak, a négyzetméterenkénti ár meghaladta az egymillió dollárt! Ne feledjük: 20 évvel ezelőtt járunk. Érdekesség, hogy miután az árak összeomlottak, még mindig magasabbak voltak évekig, mint a világ legtöbb nagyvárosában. A buborék kipukkanása után 10 évvel zárult csak be az olló, és a Japán ingatlanárak süllyedése, illetve feltörekvő nagyvárosok dinamikus áremelkedése miatt a 2000-‐es évek legelejétől találunk a világban más, hasonlóan drága ingatlanpiaccal rendelkező területeket. Az ingatlanpiac összeomlása a teljes gazdaságra és a bankrendszerre is rányomta a bélyegét, egy teljes évtizedig nem volt növekedés, és utána is igen szerény mértékű, a hitelintézetek pedig több mint 10 évig nem tudták leírni a bedőlt hiteleket. Érdekesség egyébként, hogy a Japán ingatlanpiac összeomlása sokkal inkább fokozatos volt, mint a részvénypiacé, ami még akkor is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a részvénypiac természeténél fogva gyorsabban reagál.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

284



Azt, hogy milyen nagyot lehet esni, arra jó példa Yoshiaki Tsutsumi esete, aki 1988 táján egy rövid ideig nemcsak Japán, hanem a világ leggazdagabb emberének mondhatta magát a listát már akkoriban is éves rendszerességgel összeállító Forbes magazin becslése alapján. Az apjától örökölt üzletláncot és a hozzá tartozó ingatlanvagyont bővítve, agresszíven, hitelekkel bőségesen finanszírozva terjeszkedett és alig 24 év alatt jutott el oda, hogy nemcsak a leggazdagabb státuszt érte el, hanem az általa kontrollált vállalatok egy bizonyos ponton teljes Japán beépítetlen ingatlanvagyonának hatodát tartották a kezükben. Hogy miért nem hallottál róla, és miért nem hangzik a neve ismerősen, mint például Bill Gates, vagy Warren Buffett-‐é? Azért, mert az ingatlanjai értéke a kilencvenes évektől kártyavárként omlottak össze, a hitelek számos projektjét maguk alá temették, és kevesebb mint 20 év alatt a mintegy tizenöt milliárd dolláros vagyona 1 milliárd dollár alá csökkent, így a Forbes listájáról is lekerült. Azt gondolhatod, hogy talán még így is van mit a tejbe aprítania, és gondtalan életet él. Tévedés. A lecsúszás során Tsutsumi egyre zavarosabb ügyletekkel próbálta magát a felszínen tartani, és 2005-‐ben letartóztatták a Japán értékpapír törvények súlyos és többrendbeli megszegéséért. A bíróság két és fél év börtönre ítélte, amit 4 év próbaidőre felfüggesztett, így a legrosszabbat ezért megúszta. A magasról zuhanás féle története nem egyedi, 1988-‐ban a világ 10 leggazdagabb emberéből 6 volt Japán, mind legkevesebb részben az ingatlanpiac szárnyalása miatt, ma egy sem. Sőt, a milliárdosok listáján az akkori 41 helyett a szigetország mára kevesebb mint 20 fővel képviselteti magát, ráadásul úgy, hogy a lista létszáma még a válság hatásait is belekalkulálva dinamikusan nőtt azóta.39

39 http://articles.latimes.com/1989-07-10/business/fi-2595_1_richest-people ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

285



40

Amikor a kilencvenes évek végén próbáltam ugyanezt elmesélni, akkor sokkal, de sokkal nehezebb volt elhitetni az emberekkel, hogy a fenti állítás igaz. Azóta a magyar ingatlanpiacon is történ egy s más, így már itt sem elképzelhetetlen az árfolyamesés. Természetesen a példa más eszközkategóriákra is igaz lehet, itt csak egy kirívó esetet szerettem volna kiemelni.

40 http://www.statusireland.com/statistics/property-house-price-statistics-for-ireland/26/Japan-Urban-LandIndex.html ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

286



"Független tanácsadó vagyok, az Ön érdekét szolgálom – ingyen” Az interneten, előadásokon, ügyfél találkozókon gyakran találkozhatsz az alábbi mondathoz megtévesztésig hasonló szöveggel. „Független pénzügyi tanácsadó vagyok, a legjobb, személyre szabott megoldást választom ki Önnek.” Ám az ilyen tanácsadók 90%-‐a nem tekinthető függetlennek, hiszen az eladott termékek után kapja jutalékát. Emlékezz a közvetítőkről szóló fejezetre. A szakmai etika komolyan vételétől függően sokan igen, de még többen nem a te érdekedet, hanem a pénzét tartja szem előtt. Mit is jelent valójában a függetlenség? Független az, aki nem egy adott cég alkalmazottja? Aki nem ügynöke? Akinek érdeke fűződik ahhoz, hogy egy bizonyos terméket eladjon neked az nem független. Miért jó nem bankfiókban, vagy irodában, hanem személyes megkeresés útján befektetési termékeket eladni a szolgáltató szemszögéből nézve? A válasz egyszerű: mert olcsóbb. Az adott biztosító nem foglalkoztatja munkavállalóként az ügynököt, így vele semmilyen állandó fixköltsége nincs. Sőt, még az oktatást is megfizettetik vele. "Cserébe" nincs idő és helyigény, az ügynök részéről sem, és nincs állandó kényszer a teljesítésre. Persze ha az ügynök egyetlen szerződést sem köt, nem kap egy fillért sem. Ebből következik az is, hogy az ügynöknek -‐ ha pénzt szeretne keresni -‐ mindenképpen meg kell győznie téged, hogy köss szerződést. Vajon ez függetlennek tekinthető? Továbbá: az egyes szerződések utáni jutalékok szintje sem ugyanolyan magas. Sokan ezért nem azt fogják nézni, hogy neked mi a jó, hanem azt, hogy ő mivel keresi a legtöbb pénzt, függetlenül attól, hogy ez neked mit jelent. Sőt, a magasabb jutalék árát is te fizeted meg, hiszen azt beépítik a termék árába. Ezért ha valaki azt állítja, hogy független, várd meg, hogy transzparens módon elárulja, hogy kitől kap jutalékot. Ha ezt nem teszi, sőt: kérdésre sem árulja el, nem is érdemes elhinni a függetlenséget.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

287



Ügynökök Amikor ezt a fejezetet elkezdtem írni, egy jól körülhatárolható „üzletember” típus jelent meg a szemem előtt. Azért, hogy te is jobban be tudd azonosítani, elkezdtem összeírni a fontosabb jellemzőit, viselkedését, a tárgyalási technikáit. Ahogy haladtam előre, a kör egyre jobban bővült, és idővel rá kellett jönnöm: mind ügynökök vagyunk. Mindenki szeretne eladni valamit, és itt nem feltétlenül a pénzről van szó. Ha egy vállalkozásunk van, akkor szeretnénk annak a termékeit és a szolgáltatásait értékesíteni. Ha egy cégnél dolgozunk értékesítési területen, akkor a munkánk elismerése, és a nagyobb bónuszok érdekében az lebeg a szemünk előtt, hogy a munkaadónknak minél több ügyfele legyen, akik a lehető legnagyobb forgalmat csinálják. Ha állást keresünk, akkor saját magunkat szeretnénk eladni. Még inkább ez a helyzet, amikor életünk párját (vagy egy rövid kalandot) keresünk. Ha a család tagjai leülnek megbeszélni, hogy hova menjenek nyaralni, mindenki a saját ötletét szeretné eladni. Vég nélkül lehetne sorolni a példákat, de a lényeg: arra, hogy valaki szeretne neked eladni valamit, még ha tanácsot is ad közben, vagy a szándékát titkolja, számítanod kell. Senki sem fog azért leülni veled beszélgetni a befektetéseidről (sem), hogy ne lenne vele célja. Ügynöknek lenni ezért nem szégyen, hanem az élet velejárója. Azonban különbség van ügynök és ügynök között. Különbség abban, hogy miként és mit kínál az adott értékesítő. A legfontosabb, hogy van-‐e számodra hozzáadott értéke annak, amit és főleg: ahogyan kínál. Ha van szakértelme, elvégzett iskolái, tapasztalata, rálátása a kérdésre, akkor igen. Ha ezek nincsenek meg, vagy csak és kizárólag a saját érdekeit nézi, akkor számodra semmi előny nem származik abból, ha vele kötsz ügyletet. Ezúttal az utóbbi csoportról szeretnék írni. Akik ide tartoznak, általában az alábbihoz nagyon hasonló szöveggel nyitnak: "Független pénzügyi tanácsadó vagyok, és ingyen megtalálom önnek a legjobb lehetőséget". Függetlenségükhöz azonban gyanú társulhat, és azt is tudjuk, hogy semmi sincs ingyen. Nem (vagy csak egynéhányan) szegik meg a jogszabályt. De olyan reményt, rosszabb esetben ígéretet adnak, ami elég szép ahhoz, hogy a részletekkel ne foglalkozz. Az ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

288



információs aszimmetria miatt nem veszed észre, de valójában fizetsz. Az ügynök az eladott szerződések után kapja a jutalékát, így a tanács nincs ingyen, és az érdeke sem feltétlenül egyezik meg veled. Az információs aszimmetria miatt tehát nem veszed észre, de valójában fizetsz. Az ügynök az eladott szerződések után kapja a jutalékát, így a tanács nincs ingyen, és a jutalék közvetett rendszere miatt érdeke legtöbbször nem is egyezik meg a tiéddel. Abba is érdemes mindig belegondolni, hogy ha valaki segítőkésznek mutatkozik, de el szeretne valamilyen terméket adni neked, miért erőlteti ezt? Ha valaki többször ellátogat hozzád, és egy csomó egyedileg összeállított anyagot, tanácsot oszt, felmerül a kérdés, hogy az neki miért éri meg? Ha te hívsz fel valakit, például egy brókert, és naponta félórát csevegsz vele, ő pedig ezt türelmesen meghallgatja, akkor ezt miért teszi? Nem kételkedem abban, hogy ha valaki szórakoztató személyiség, az ügynök és a bróker azonban mégis ebből él, ezért számára a lehető legtöbb ügyfél tranzakcióra bírása a fő érdek, ezért csak akkor fog csevegni veled órákat, ha abban üzleti lehetőséget lát. Általános elvként elmondható, hogy (persze minőségtől és egyéb tényezőktől függően) egy pénzügyi tanácsadónak akkor éri meg veled foglalkozni, ha minden egyes veled töltött óra után legalább 5000 Ft bevétele származik tőled. Számításaim szerint ez egészen pontosan 4826 Ft óránként, 2012 harmadik negyedévében, de egyszerűbb ha kerekítünk. Ebbe az összegbe nemcsak a tárgyalások, hanem az anyagok elkészítése, háttérmunka, back-‐office, de még a számlázás is ide tartozik. Minél több időt tölt veled, annál többet kell keresnie rajtad (ha sikerül tető alá hoznia az üzletet). Persze minőségi tanács esetén egy bizonyos pontig neked is megéri vele dolgozni. Ez a választott befektetések belső díjtartalmától, illetve azok tartós teljesítményétől függ, és az esetek 90%-‐ban valahol 0,5-‐2% között van. Szorozd meg az ügynök veled töltött óráinak számát (ebbe kalkuláld bele azt is, amikor neked állít össze ajánlatot, időt tölt a te eseteddel) 5000 Ft-‐tal, és a kapott számot oszd el azzal az összeggel, ami a rajta keresztül befektetett összeg. Ha a kapott szám meghaladja a 2%-‐ot, az eleve gyanús. Például, ha egy millió Ft-‐ot szeretnél befektetni, de az ügynök már negyedszerre látogat el hozzád öltönyben 2 órára, újabb ajánlatot hozva, akkor ott már érdemes óvatosnak lenni. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

289



A pénzügyi szektorban ma Magyarországon nettó 300 000 Ft alatt nem keres befektetési tanácsadó (vagy ha igen, akkor nem tud kellő minőséget biztosítani, nem részesült megfelelő oktatásban és tapasztalatszerzésben, ami idővel és költségekkel járt neki is). Ez egyéb közvetlen személyi költségekkel, adókkal, járulékokkal, még hatékony adóoptimalizálás mellett is 800 000 Ft körüli összeget jelent havonta. Havi 22 munkanappal számolva az napi (800 000/22) 36 000 Ft, napi 8 órával számolva, az 4545 Ft óránként. Ebben pedig csak a tanácsadó rád fordított ideje szerepel. Az összeget növelik az egy ügyfélre eső fordított idő és költségarányok is. Ezért van az, hogy egy tanácsadó csak akkor foglalkozik veled, pláne személyes törődés mentén, ha sok milliót forintot fektetsz be (a magasabb hozzáadott értékű privát bankár még többért), vagy ha aránytalanul sok pénzt keres rajtad. Ha 500 000 Ft-‐ot fektetnél be (akár évente például egy életbiztosításba), és elvárod, hogy havi 1 órát töltsön veled a tanácsadó (vagy ő maga ajánlkozik és te ezt elfogadod), akkor az éves szinten legalább 60 000 Ft-‐os bevételt jelent neki. Ez a pénzed 12%-‐a, tehát ha bruttó módon ekkora hozamot is érnél el, akkor valójában nullánál fogsz tartani. Ezért sem véleten, hogy a privát bankárok is ennél jóval magasabb vagyon felett foglalkoznak az ügyfelekkel.

„Ha nyertem, jól döntöttem, ha vesztettem rosszul döntöttem” Ez egy gondolati csapda, amely szinte soha sem mások rosszhiszeműségéből táplálkozik, noha mások éppen ezzel az érvvel próbálnak minket meggyőzni. A kijelentés elsőre teljes mértékben logikusnak tűnik, tévhit jellege pedig szemben áll az általános közfelfogással. Olyannyira így van, hogy amíg nem olvastam majdnem szó szerint ezt Peter Lynch könyvében (Sikerrel a Tőzsdén) a „12 legbutább állítás a részvényárakról”, ezt magam sem akartam elhinni. Sőt Lynch még ki is emeli: ha csak egyet kellene választani a tizenkét téveszme közül, akkor ezt tenné meg a legfontosabbnak. Miről van szó? Arról, hogy a valószínűségek érvényesülnek. A befektetési területen, akár belátjuk, akár nem: van véletlen faktor, a rengeteg bizonytalan információ miatt. Soha nem tudhatod biztosan, hogy egy döntésednek mi lesz a pontos következménye. Ez

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

290



hasonló ahhoz, mint amikor feldobsz egy kockát, és eltalálod, majd jóslási képességet tulajdonítasz magadnak, holott erről szó sincs. A helyes hozzáállás: a pozitív várható értékű stratégia megvalósítása. Döntéseid során néha igazad lesz, néha nem, de a lényeg az elért eredmény: hogy idővel a valószínűségek melletted álljanak. Lynch szerint hosszabb távon van ennek a hozzáállásnak jelentősége – ennyi idő alatt érvényesülnek a felsőbb, igazi folyamatok, ennyi idő alatt érnek meg a valószínűségek. Ő tudja miről beszél, hiszen fantasztikus karrier áll mögötte. Vagyonát 350 millió dollárra becsülik, és benne van a leggazdagabb 50 bostoni között, 80 milliót fordított alapítványára, miközben saját cége sohasem volt, „csak” a Fidelity mamut alapkezelő cég egyik kisebb alapját kezdte el kezelni 1977-‐ben. 13 évvel később az alap a cég egyik zászlóshajója lett, az éves hozam pedig 29% volt, amivel Lynch a befektetési alapok között mindenkit felülmúlt. Hasonlóan vélekedett Bill Miller is, aki szintén jóval átlagon felüli hozamokat produkált 1990 óta, és 2007-‐ig minden évben felülmúlta a talán legfontosabb amerikai részvényindexet, az S&P 500-‐at. Egy dokumentumfilmben elmondta azt a hasonlatot, hogy szerinte az egyetemen szimbolikus értelemben véve sakkot tanítanak, póker helyett, ami nem tükrözi jól a valóságot. Az első játékban, ha jól játszol akkor nyersz. A pókerben azonban akkor is nyerhetsz átmenetileg, ha rosszul játszol. Ez pedig megtéveszthet, később sokkal nagyobb veszteséget okozva.

„Hosszú távon érdemes gondolkozni, ezért írja alá 20 éves futamidejű szerzősédünket!” Sokszor találkozni azzal az egyébként helyes kiindulóponton lévő érvvel, hogy hosszú távon kell tervezni, ezért egy hosszú távú konstrukciót is kell választani. A hosszú távú gondolkozás azonban nem egyenlő a kötelezettséggel! Ez az egyik legalattomosabb, legkevésbé észrevehető és azonosítható csapda. Ritkán állítják teljesen szándékosan az embernek, gyakran csak fogalmi és tervezési zavarok miatt jön létre. Változtathatod a befektetéseidet akár havonta is, ha az megfelel a befektetési szempontjaid által támasztott követelményeknek. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

291



A brókerek – „Churn 'em, and Burn 'em” Néhány éve felhívtak egy cseh brókercégtől, és nagy hangzavar közepette a szokásos módon felépített szöveget nyomták le (jellemző, hogy utána sem néznek, hogy mi a foglalkozása annak akinek a számát kinézik az adatbázisból). Egy céget, és egy aktuális nagyszerű lehetőséget ajánlottak. Ehhez persze "gyorsan és most kell cselekedni". A telefonáló részletes képzést a hideghívásból, de szakmai tudása alulról súrolta a nullát. Ezek az emberek az egymás hegyén-‐hátán dolgozó brókerekre emlékeztetnek a Tőzsdecápák című filmből. Az egyik jelenetben két kolléga, Bud Fox (Charlie Sheen), nem fogad el haverjától Marvintól egy meghívást egy kosármeccsre, mert az estét az elemzésre akarja szánni. Erre Marvin kissé felkapva a vizet azt mondja, hogy ne foglalkozzon azzal mi lesz a piacon, hanem: "Come on forget charts, will ya? We’re not fund managers here baby. Churn ‘em and burn ‘em." (Ugyan már, felejtsd el a grafikonokat! Mi nem portfolió menedzserek vagyunk, öreg. Húzz ki belőlük annyi pénzt, amennyit csak lehet). 41 A Churn 'em and Burn 'em régi szólás az angolszász területen dolgozó brókerek között. A lényeg: adj elő egy jól hangzó történetet az ügyfélnek, és csinálj vele annyi ügyletet, amennyit csak tudsz, és sajtolj ki belőle amennyit csak lehet a tranzakciós jutalékok által, függetlenül attól, hogy ez neki jó vagy nem... A szomorú az egészben, hogy nem önmagában az ügyfélkereséssel van a baj (pl. nemrég hívtak egy magyar cégtől is, ők nem kábítottak kihagyhatatlan lehetőséggel), hanem azzal, hogy mindez etikátlan (mégcsak nem is törvénytelen) módon, és nevetséges szakmai tudás alapján történik. Akik művelik ezzel lehet, hogy rövid távon sok pénzt keresnek, de hosszú távon maguk alatt vágják a fát. Sajnos közben az ügyfelek pénze és bizalma alatt is. Azoknak, akik félnek, hogy besétálnak a csapdába nem lehet eléggé hangsúlyozni: SOHA NE HIRTELEN JÖTT ÖTLET VAGY TIPP ALAPJÁN FEKTESSÜNK BE!

41

http://www.imdb.com/title/tt0094291/

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

292



Bankbetét valamilyen másik termékkel társítva Gyakran láthatunk olyan hirdetéseket, amelyekben hívogató, a konkurensekre ráígérő betéti kamatot kapunk, az EBKM is stimmel, így kecsegtetőnek tűnik az ajánlat. Jobban megnézve kiderül, hogy a betét lekötése mellett más befektetési termékeket is meg kell vásárolnunk. Nézzünk egy lecsupaszított példát. A bankok 5%-‐os kamatláb mellett fogadnak be betéteket, és 10% mellett hiteleznek, a betét/hitel arány éppen 1 kereken. A betéti és a hitelkamatláb közötti különbség a bank nettó bevétele. Ha 1 000 000 Ft-‐ot kötsz le, akkor egy év múlva 1 050 000 Ft-‐ot kapsz vissza, de eközben a hitelintézet 1 100 000 Ft-‐ ot kap a hitelfelvevőtől, így az ügyleten 50 000 Ft-‐ot nyer. Ám ekkor a bank váratlanul 11%-‐os betéti ajánlattal rukkol elő. Ha józan ésszel végiggondoljuk, ez nem lenne lehetséges valamilyen csavar nélkül. Hiszen ebben az esetben a fenti számokkal kalkulálva 1 110 000 Ft-‐ot kellene nekünk fizetnie, miközben 1 100 000 Ft befolyó összeget kap mindössze, így 10 000 Ft-‐ot veszít rajtunk minden évben. Ha a betét összegét nem hitelezné tovább, akkor még rosszabbul járna, mert akkor 50 000 Ft helyett 110 000 Ft-‐ot veszítene. Ám az apróbetűből hamar kiderül: a betét elhelyezésének és a meghirdetett kamatláb feltétele, hogy egy speciális befektetésbe (kötvény, vagy valamilyen bonyolult alap) kell helyeznünk további 1 000 000 Ft-‐ot, és ehhez 5 évig nem férünk hozzá. A hivatalos tájékoztató dokumentumokból az is kiderül, hogy a kapcsolt befektetés éves költsége, a befektetés nagyságának 10%-‐a, az említett összeg alapján 100 000 Ft, 5 év alatt összesen 500 000 Ft. Bár a betéttel 60 000 Ft-‐tal többet kerestünk, mint normális esetben, a másik befektetésen azonban kifizettünk ennél magasabb költséget, így összességében évente 40 000 Ft-‐tal rosszabbul jártunk. Beszélhetnénk inflációról, időértékről, a másik befektetés hozamáról, de itt a lényeg érzékeltetésének kedvéért egyszerűsítettem. AZ EBKM-‐ben azért nem látszik a trükk, mert a másik befektetés nem betét, így arra nem kell ezt számolni. Konklúzió: óvakodjunk az árukapcsolástól, mindig a teljes csomag összhatásával kalkuláljunk és számoljunk az összes költséggel! ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

293



Ehhez hasonló csapda, a sávos kamatozás trükkje. Mára talán divatjamúlt, de kisebb-‐ nagyobb hasonlósággal időről időre felbukkanó esetről van szó. A bank megint csak egy magas számot, betéti kamatlábat hirdet meg, de ez csak a futamidő egy-‐egy részére vonatkozik. Ez jellemzően a legeleje, illetve valamivel ritkábban a legvége a futamidőnek, főként egy-‐egy hónapról esetleg negyedévről van szó. A többi időszak kamatlába ennél alacsonyabb, a sávozásra azért van szükség, hogy a fokozatosság által csökkenthető legyen a különbség érzetének hatása, illetve marketing oldalról a növekedésként vagy kedvező kezdő időszakként tüntesse fel a konstrukciót. Az EBKM szűrőn szerencsére nem megy át a trükk, ez megkönnyíti a dolgunkat. Az EBKM által itt az ajánlat összehasonlítható a többivel.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

294



Hogyan vegyük észre, ha át akarnak minket verni? A válasz a címben feltett kérdésre: onnan, hogy az illetőnek mozog a szája. Talán ez egy kicsit túlzás, de azért az kétségtelen, hogy bizalomhiányos társadalomban élünk. Az emberek bizalmatlanok egymással szemben, a vállalatokkal, az üzletekkel, a termékekkel, a tanácsadókkal, az állami intézményekkel, gyakran még saját családjukkal szemben is. Az individualista társadalom egy fiatal demokráciában az önzést, és egymás tiszteletét figyelmen kívül hagyó kultúráját hozta elő az emberekből. Emiatt sokan gátlástalanul megtévesztik az embereket, és hazudnak rövid távú anyagi előnyszerzés és előrejutás céljából. A rossz hír az, hogy nincs kivétel a befektetési tanácsok területén sem. Mindenki a saját indítékaiból fakadóan befolyásolni szeretne téged. Mindenki. Kivétel nélkül. Persze nem mindenki teszi ezt közvetlen haszonszerzés céljából. Van aki egyszerűen csak örül, ha a saját véleményét érvényre tudja juttatni, és ezzel saját egoját legyezgeti. Az első indíték nyilván erősebb, és hajlamosít a rosszhiszeműségre, de a második is tud problémát okozni. Nem kellemes ezt elfogadni, de ez a realitás, és erre érdemes felkészülni. Gyanakodni kell mindenkivel szemben. Ezen könyv szerzőjével kapcsolatban is. Nekem se higgy el mindent, és ellenőrizz mindent másodlagos forrásokból is. Ahogy Feldmár András, a híres (vagy hírhedt, de kétségtelenül eredeti módon gondolkodó) pszichológus mondja: Kételkedjetek! Vigyázzunk az ismerősökkel is. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Csak olyan embert kérdezzünk, akinek a szakértelme felől teljes mértékben meg vagyunk győződve. Lásd később a „Ki Számít Szakértőnek?” című fejezetet. Mi a teendő abban az esetben, ha a sok kételkedés és az egymásnak ellentmondó vélemény után összezavarodsz? Először is, a befektetési szempontokat mindig vedd figyelembe. Vizsgáld meg a historikus adatokat, hogy a szempontjaiddal összeegyeztethetőek. Nézd meg azt is, hogy a tanácsadónak (a tiedtől független) anyagi előnye származik-‐e abból, hogy megfogadod a tanácsát. Lehetőleg olyan embert is ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

295



kérdezz meg, akinek nem származik haszna belőled. Ha ismerőst (is) kérdezünk, akkor a szakértelemre kérdezzünk rá (elmélet és gyakorlat), és ebben legyük 100%-‐ig biztosak. Mindig legyen stratégiád és terved, hogy mit milyen úton szeretnél elérni. Ne az ajánlat találjon meg téged, hanem te találd meg az ajánlatot. Némi egyszerűsítéssel élve. Ma Magyarországon tízezres nagyásgrendű pénzügyi befektetési lehetőség van a piacon. A legszélesebb kört elérő médiumokban azonban jó esetben 100 reklámmal találkozunk, ráadásul ezek sem árulnak el sok hasznos információt idő és hely hiányában. Mégis, mekkora a valószínűsége, hogy éppen ez felel meg majd nekünk a legjobban? Az esély jó esetben is csak 1% (100 ajánlat / 10 000 valós lehetőség), de akkor még nem számoltunk az információhiánnyal, és azzal a tényezővel, hogy a téged elért reklámok (ha nem fókuszáltan keresel) igencsak drágák, amely költséget a befektetés jutalékaink kell ellensúlyozni, így azok még rosszabbak is lehetnek, mint a téged meg nem talált megoldások. Inkább te keress, a saját szempontjaid szerint befektetési lehetőségeket, az Internet remek lehetőség erre. A keresélég persze fárasztó lehet, de minden szempontból érdemes időt szánni rá. Ha 2000 Ft-‐os nettó órabért keresel, amivel az átlag felett vagy, havi 200 órával számolva 400 000 Ft-‐ot keresel. Ha havonta 100 000 Ft-‐ot félre tudsz tenni, akkor 5 év múlva 6 millió Ft-‐od lesz. Ekkor 5%-‐nyi hozameltérés (ami nem egetverően nagy) 300 000 Ft-‐os különbséget okoz az anyagi helyzetedben. Ezért éves szinten még 150 órát is érdemes erre szánni, ami havonta 12,5 órát, vagy heti majdnem 3 órát is jelent. Soknak tűnik, de még ez is nagyon-‐nagyon megéri. Egy átlagos magyar háztartás kb. havi 5 percet szán pénzügyei tervezésére, miközben TV-‐re akár napi 5 órát is (arról nem is beszélve hogy mit néz…), így időt lehet találni a befektetések megtervezésére. Vegyük a fáradságot és olvassunk el mindent. Ennyit sem érne meg a nehezen megkeresett pénzünk?

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

296



További tanácsok Mennyivel tervezzük felül eredeti elképzelésünket? A könyv elején, és tulajdonképpen számos helyen történt egyértelmű utalás arra, hogy még a legjobb, legrészletesebb és leginkább lelkiismeretesebb tervezés esetén is hibák csúsznak a számításunkba az elérendő célt tekintve. Minél inkább a távolabbi jövőbe tekintünk előre annál inkább nő a bizonytalanságot erősítő faktorok szerepe. Egyrészt azért, mert a kitűzött cél eléréséhez szükséges kiadások jövőbeli értéke térhet el az előzetes elképzelésektől, másrészt azért, mert a befektetéseink hozama is jelentős bizonytalansági tényező, és az újrabefektetési hatás miatt tudjuk, hogy az idő előrehaladtával a kis különbségek is igen nagyra nőhetnek. Mennyivel tervezzünk többet, hogy biztosan elérjük a célunkat? Általános szabályként elmondhatjuk, hogy legkevesebb 10%-‐kal növeljük meg a céltárgy már eleve tárgyilagos módon megbecsült időtáv végére számított értékét. Ez a lépés elsősorban óvatosság, de egy kis hibánál is már igencsak kifizetődőnek bizonyulhat. Emellett nézzük meg a drawdown-‐t: ha magas, például 15% feletti, akkor a céltárgy értékét a tervezésnél ismét növeljük 10%-‐kal. Erre azért van szükség, mert elképzelhető, hogy éppen a tervezett időtáv lejártának időpontjában vagyunk egy drawdown kellős közepén, ami csökkenti a kezünkben lévő tőke nagyságát a tervekhez képest. Ha a drawdown nagyon magas, 30% feletti, akkor a 10% legyen inkább 15%, amennyiben kellően diverzifikált a portfolió. Azért nem 20 vagy 30%, mert nagyon kicsi a valószínűsége, hogy minden tulajdonunkban lévő befektetési eszköz éppen egyazon időpontban, ráadásul az időtáv végén lesz mély drawdown-‐ban. Továbbá nézzük meg a kiszemelt célt. Eleve várható áremelkedéssel növelt értékkel kalkuláltunk, de ha a céltárgy ára gyorsan is nőhet bizonyos időszakokban, akkor annak értékéhez adjunk hozzá további 10%-‐ot. Tipikusan ilyen egy frekventált helyen, üdülőhelyen lévő ingatlan, vagy egy műtárgy, de szinte soha nem ilyen bármilyen technikai eszköz, autó, utazás, mert ezek ára idővel vagy csökkenni szokott, vagy legalábbis az inflációnál általában kisebb mértékben emelkedik. Természetesen a teljes portfolió súlyozott átlagos drawdown-‐ját kell figyelembe vennünk, vagyis az összes eszközöd drawdown-‐ját szorozd meg annak százalékos arányával, majd ezeket az adatokat összeadva kapod meg a teljes visszaesés statisztikáját. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

297



Mennyit takarítsunk meg? A magyar lakosság mintegy 70%-‐nak egyáltalán nincs rendszeres jövedelméből félretett megtakarítása. Tudjuk jól, hogy ez nagy részben annak tudható be, hogy a megélhetési költségek a jövedelem teljes mértékét elviszik, sőt a minimálisan elvárható életszínvonal gyakran csak eladósodás árán tartható fent ideig-‐óráig. Azonban abban is biztos vagyok, hogy vannak sokan olyanok, akik megtehetnék, hogy befektetnek, de mégsem teszik meg, lustaságból, vagy azért, mert akármennyi pénzük is van, mindent elköltik.42 A későbbi célok elérése érdekében, illetve a váratlan helyzetek miatt szinte mindenkinek elkerülhetetlen lenne a megtakarítás. Erről részletesen írtam a „Miért fektessek be egyáltalán?” fejezetben. Hogyan és milyen mértékben tartalékoljunk? Általános szabály, hogy a rendszeres jövedelem minimum 10%-‐át tegyük félre, de ha ennél jóval több az sem baj, ameddig nem veszélyezteti a családunk és saját mindennapi megélhetését és jó közérzetét. Rendszeres jövedelem alatt értem azt a befolyó, leadózott pénzt, amire legritkábban évente egyszer, de jellemzően havonta nagy valószínűséggel számíthat az ember. Tipikusan ilyen a munkabér, szociális juttatások, de ide tartozik például a vállalkozásból származó jövedelem, osztalék is. Amennyiben kivételes jövedelemhez jutunk, szintén fontos szabály, hogy annak minimum 20%-‐át tegyük félre. Ilyen egyedi bevétel az év végi bónusz, a nyeremények, örökség, bármilyen váratlan pénz. Természetesen a félretett jövedelem arányait az befolyásolja elsősorban, hogy milyen célt és mikor szeretnénk elérni. A fenti számokat azonban akkor is érdemes betartani, ha a cél eléréséhez még ezekre az arányokra sincsen szükség. Ez egyébként nagyon ritka eset. Ne felejtsük el, hogy mindig az alábbi dilemmával szembesülünk: •

MOST – ROSSZABBAT, vagy...

•

KÉSŐBB -‐ JOBBAT

Nem tartozik szorosan a könyv témaköréhez a mindennapi pénzügyek kezelése, ezért itt csak annyit javaslok, hogy ha teheted, akkor táblázatkezelőben vezesd a rendszeres kiadásokat, bevételeket, hogy átlásd mik a lehetőségeid, hol tudsz kevesebbet költeni, és 42

http://hvg.hu/gazdasag/20090731_aviva_felmeres_lakossagi_megtakaritas.aspx

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

298



hol engedheted el magad jobban. Emellett természetesen így láthatod, hogy a havi megtakarítás mennyi lehet, és kötelezni is tudod magad a betartására. Ma már vannak olyan szoftverek is, amelyek kifejezetten a háztartás pénzügyeire szakosodtak, és akár a különböző számláid adataival is integrálni tudod őket. Ilyen például a Mint43.

43 http://www.mint.com/ ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

299



A varázslatos diverzifikáció fogalma A diverzifikációt a leggyakrabban egy vélt népi bölcsességgel szokták megvilágítani. „Ne tegyünk minden tojást egy kosárba”. Sokan egyenesen Miguel Cervantes-‐nek tulajdonítják a mondást (a Don Quijote írója, Sancho Panza, a hűséges fegyverhordozó mondja), de később kiderült, hogy ebben a formában az angol irodalmi fordítók jelentették meg először. A legvalószínűbb az, hogy már Cervantes ideje előtt létezett és szájról szájra járt.44 Bárhogy is értelmezzük, a lényeg ugyanaz: ha minden eszközödet, erőforrásodat egyetlen helyre összpontosítod, akkor annak bedőlése mindenedet magával rántja. Ha leejted a kosarat, amiben az összes tojás van, akkor akár az összes összetörhet. Hasonló a helyzet a befektetésekkel. Többször is elhangzott, hogy nincs olyan befektetés, amelyben teljesen biztosak lehetünk, és nem lehet teljes mértékben előre látni az eseményeket. Csak valószínűsíteni tudunk. Így érthető, hogy egyetlen befektetés feleslegesen nagy kockázatokat rejt magában. Ahogy a pókerjátékosok mondják: ha mindenedet elveszítetted, fel kell állnod az asztaltól. A diverzifikáció másik fontos érve, hogy a befektetési eszközök különbözőek, ezért nem hagyatkozhatunk csupán az egyikre vagy másikra, hanem többnek a potenciális előnyeire kell koncentrálnunk. Nem tudjuk, hogy melyik lesz sikeres és melyik nem, azt azonban tudjuk, hogy a befektetések különböző eredményeket hoznak és ezt különböző hatások miatt teszik. Ha például az olaj ára emelkedik, akkor az jó az olajkitermeléssel foglalkozó vállalatoknak, de az üzemanyagok árának emelkedésén keresztül kifejezetten árt a szállítmányozásban érdekelt cégeknek. Ez azonban nem a kizárólagos tényező a vállalatok nyereségességében, így közvetett módon az árfolyam alakulásában sem. Ha feltételezzük, hogy a két ágazat hosszútávon növekedő nyereséget termel, csak kellő türelmet kell tanúsítanunk. Mindkét szektorból kell vásárolnunk, így a két szektor átlagát hozhatjuk, ami az általános növekedés miatt lehetséges, de eközben nem kellett elszenvednünk teljes mértékben egyik ágazat ingadozásait sem.

44

http://www.blurtit.com/q737605.html

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

300



Kutatások igazolták, hogy a befektetések megosztása javítja a kockázat-‐hozam arányt. A klasszikus pénzügyi szakirodalom szerint például a részvénypiacon 15-‐20 részvényt kell tartani ahhoz, hogy a hatékony diverzifikációt megvalósítsuk. A diverzifikációnak vannak pszichológiai előnyei is, főleg kevéssé tapasztalt és gyakorlott befektetők számára. Jelentős részük hajlamos túlságosan jól hangzó befektetési ajánlatokat választani. Hogyan diverzifikáljunk? •

Osszuk meg befektetéseinket. Tudatosan törekedjünk arra, hogy több befektetést kell kiválasztanunk. Ne „A Nagy Befektetést” keressük, hanem számos, számunkra előnyöset. A szakirodalom 15-‐20 különböző típusú eszköz tartását javasolja. Később látni fogjuk, hogy ennyire nincs feltétlenül szükség, de az abszolút minimum, amit tartanunk érdemes: 5 különböző befektetés.

•

Kategóriákon belül is diverzifikáljunk! Az, hogy különböző kategóriákba tesszük befektetéseinket, csökkenti a kockázatot.

•

Befektetési Szolgáltató szerint is diverzifikáljunk. Az OBA, BEVA, az SIPC és egyéb kisbefektetőket védő szervezetek ellenére nem árt óvatosnak lennünk. Egyetlen befektetési szolgáltató, vagy hitelintézet, amelynél tartottuk összes befektetésünket, csődje esetén

•

Általános szabály: egy helyre ne tegyük teljes vagyonunk 20%-‐nál nagyobb összeget. Van, aki ennél alacsonyabb számot mond, és a szélesebb körű diverzifikáció egy bizonyos pontig valóban hasznos. Ha teheted, válassz akár ennél több befektetést, a többi pont figyelembe vételével. Két dolgot azonban mindenképpen fontos szem előtt tartanod. Az egyik a költség, a másik a figyelem és hozzáértés. Ahogy egyre inkább kisebb szeletekre vágod a teljes portfoliódat, úgy egyre jobban oda kell figyelned arra, hogy adott esetekben milyen fix költségekkel számolsz. Például ha 3 m Ft-‐ot fektetsz be, és ezt már tizedére bontod egyenlő arányban, különböző számlákon, akkor egy évi 9000 Ft-‐os számlavezetési díj egyetlen részegységben 3%-‐os költséget jelent. Csak akkor menj a 20% alá, tehát az 5 részegység fölé, ha ez 1%-‐nál nem emeli meg jobban a tőkére jutó fix költségeidet, jellemzően, de nem kizárólag számlavezetési díjat. Ezzel kapcsolatban bővebb információt találsz a Befektethető Pénzösszeg befektetési szempontok fejezetben. A több befektetés egyben több időt

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

301



és odafigyelést követel meg. A tapasztalat az, hogy 12 befektetés felett fordulnak elő figyelmetlenségből előforduló hibák, amennyiben nincs valamilyen segítség (tanácsadó, vagyonkezelő, szoftver), még akkor is, ha az illető egyébként lelkiismeretes. Meg kell említeni, hogy a diverzifikáció nem az egyetlen módja a kockázatok kezelésének. Sőt, más módszerek által a diverzifikáció, mint alapelv ugyan nem, de annak mértéke és módja felülvizsgálható fejlett kockázatkezeléssel. Erről jelen könyv keretein belül nincs lehetőség szót ejteni, mert kiterjedt és magasabb gyakorlati szintű tudást követelne meg az olvasótól.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

302



Határozzuk meg céljainkat! Tegyük fel az alábbiakat. Szeretnénk egy horvátországi tenger közeli házat. Korábban tengerparti házat mondtam, de aztán jött az emlékezetes eset amikor leromboltak több mint 100 apartmant tartalmazó lakóépületeket közvetlenül a tengerparton, és sokan szembesültek azzal, hogy ott nagyon is komolyan veszik, hogy (szinte) senki ne vegye el a tengerpart egy-‐egy részét saját tulajdonként. Az ingatlant elsősorban nem befektetési céllal vesszük, hanem nyugdíjas korunkban itt szeretnénk eltölteni majd a nyarakat a gyerekekkel és az unokákkal. Számoljunk! Ha a ház értéke most 50 000 000 Ft, és a felére hitelt kapunk, akkor most 25 000 000 Ft-‐ra lenne szükségünk. Most nem tudjuk megvenni ezt az ingatlant, ráadásul évente 5%-‐kal nő a ház értéke, ami miatt első blikkre a cél elérése még távolodni is látszik. Jelenleg csak 8 000 000 Ft-‐unk van, és évente 500 000 Ft-‐ot szeretnénk és/vagy tudunk hozzáadni a befektetéshez. 10 éven belül szeretnénk megvenni a házat. Első blikkre eléggé reménytelen küldetésnek tűnik, de ne ijedjünk meg. Először is ki kell számolnunk, hogy a ház mennyit fog érni 10 év múlva. Számolhatunk rövidebb időszakkal, de ez magasabb hozamigénnyel, és magasabb kockázattal, illetve alacsonyabb valószínűséggel jár. Azt is tudni kell, hogy a céltárgy áremelkedésének mértéke is egy bizonytalan tényező, lehet magasabb vagy alacsonyabb is, és ekkora időtávon az már jelentős mértékben befolyásolja az eredményeket. A mostani értéket megszorozzuk 1 + növekedés százalékával, amit előtte annyiadik hatványra emelünk, ahány évről szó van. Mivel csak az ingatlan 50%-‐nak az értékére van szükség ezért 25 m Ft jelenlegi értékkel kalkulálhatunk. Az 1-‐hez hozzáadunk 5%-‐ot, kapunk 1,05-‐öt. Ennek 10.-‐ik hatványa 1,6289, ennyiszeresére nő az ingatlan értéke 10 év alatt. Nos, korábban azt mondtam, hogy a négy matematikai alapművelet elegendő, a hatványozás pedig nem tartozik ezek közé, ezért leírom annyiszor összeszorozva, ahány év

van.

Ha

nem

fekszik

neked

a

hatványozás,

akkor:

1,05*1,05*1,05*1,05*1,05*1,05*1,05*1,05*1,05*1,05=1,6289. Ez azt jelenti, hogy 1,6289 * 25 000 000 Ft = 40 722 366 Ft lesz az ingatlan várható értéke. Emlékezzünk a Túltervezés fejezetben leírtakra, és ezt az értéket emeljük meg. Alapesetben 10%-‐ot

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

303



ajánlok, de egy frekventált helyen ennél magasabb többlet is indokolt, így számoljunk 20%-‐kal, ez 48 866 839 Ft-‐ot jelent. Ha nem tennénk hozzá pénzt a befektetéshez, akkor túltervezés nélkül 17,67%-‐os hozamra lenne szükségünk adó után, a biztonsági túltervezéssel viszont már 19,84%-‐ra. Ez csak nagyon magas kockázat mellett lenne megvalósítható, alacsony esélyek mentén. Általános javaslatom, hogy semmilyen összesített hozamcél esetén ne számoljunk 15% feletti szinttel. Még ezen maximumnál is komoly kockázatokkal, drawdown-‐nal kell számolnunk, és az eredmény elérése természetesen itt sem garantált. Ha az időtartamot 20 évre emeljük, már elegendő 12,17%, ami szintén magas, de nem lehetetlen elvárás. 30 év esetén pedig 9,73%-‐os szintről beszélünk, ami magas drawdown vállalás mellett már viszonylag jó esélyekkel teljesíthető. Érdekesség ugyanakkor, hogy a hosszabb időtartamok alatt az ingatlan értéke ijesztő mértékben emelkedik, 30 év alatt túltervezéssel 129 658 271 Ft-‐ra, 20 év alatt pedig 79 598 931 Ft-‐ ra. Az újrabefektetési hatás itt is működik, ez ellenünk is dolgozhat. A magas szám azonban nem kell, hogy megijesszen bennünket, hiszen az 5%-‐os emelkedés, vagy annak túltervezés miatt megnövelt effektív rátája és a közel 10% illetve 12% különbsége ennyi idő alatt kitermeli a növekményt. Viszont nem beszéltünk még a feljebb szintén említett, nagyon erősen javasolt Tartalékolásról (Megtakarításról?). Ennek mértéke 10%, de lehet több is. Jelen esetben számoljunk óvatosan és tételezzük fel, hogy a jövedelem 90%-‐ra folyamatosan szükség van. Ha évi 500 000 Ft-‐ot így félre tudunk tenni, ami egyébként a teljes család részéről havi 416 677 Ft nettó jövedelmet feltételez. Ez magasabb mint a hivatalos magyar átlag, de két ember számára szellemi munka esetén nagyobb városban teljes mértékben életszerű. Nyilvánvalóan a jövedelmi helyzetéhez is igazítania kell mindenkinek a céljait. A többlet által ugyanakkora, 12,17%-‐os hozam mellett már a 18. év elejére elértük a célunkat, tehát majdnem 3 évvel beljebb kerültünk. A másik forgatókönyvnél 30 évre kitűzött cél már a 26. év közepén megvalósul, ami több mint négy éves előny. Ha a család a jövedelme 20%-‐át képes félretenni, akkor a 16., illetve 22. évben elérik a célt, ugyanakkora hozamok mellett. Ezek soknak tűnnek, de emlékezzünk, hogy az elsőre ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

304



kilátástalan céllal kezdtük, amely 8 m Ft-‐ról és havi kevesebb, mint 42 000 Ft-‐ról szólt. A legelső 10 éves célkitűzés azonban semmiképpen nem reális. Ha 15%-‐os hozammal számolunk, ami már erősen kockázatos szint, akkor is havonta mintegy 90 000 Ft-‐ot kellene félretenni, hogy erre legyen érdemi szintű esély. Nagyon-‐nagyon fontos hangsúlyoznom, hogy a példák viszont abból a szempontból elméletiek és eltérnek a gyakorlattól, hogy folyamatosan ugyanakkora éves hozammal kalkulálnak. Még ha az éves átlagos hozamot sikerül is eltalálni, az egyes években a hozam rendkívüli mértékben fog ingadozni, minél magasabb hozamra vágyunk, várhatóan annál inkább. Általános tanácsom az, hogy írjuk fel az összes célt, annak várható értékét, mellé az évek számát, amikorra szeretnénk azt elérni. Írjuk fel a befektetési lehetőségeket, várható hozamokkal, várható adóhatásokkal. A befektetések időtávjánál egyeztessük össze azt a cél időtávjával. A többi szempontot is vegyük figyelembe, különösen a drawdown-‐t. Számoljuk ki, hogy az adott befektetésekkel mekkora lesz a tőke a cél idejénél. Ha nem éri el, akkor lényegében két dolgot tehetünk. Távolabbra toljuk az időpontot, vagy más befektetést választunk – és többet kockáztatunk. Természetesen a kettőt együtt is megvalósíthatjuk. Legvégső esetben magát a célt is el lehet teljesen vetni, de ezt csak akkor javaslom, ha értelmes időtartamon és drawdown-‐on belül a fenti két módosítással sem lehet azt reálisan elérni. Hogy mi számít ezen tényezőknél „értelmesnek”? Időtartam esetén a jövedelemszerző korunk vége, azaz az emberek többségénél a nyugdíjba vonulás. Ezt követő időszakra már ne tervezzünk semmilyen új beruházást, mert az már a folyamatos készpénzigény időszaka, ami elsősorban alacsony kockázatú és hozamú megoldásokat igényel. Egyes esetekben ennél rövidebb is lehet az időtartam, életstílus és specifikus cél esetén. Például, ha valaki egy tágasabb ingatlant szeretne venni és ezért tesz félre, illetve fektet be, akkor Drawdown esetén az önismeret nyújt végső határidőt, de akármennyire is bátornak gondolod magad, 50%-‐nál magasabbat a teljes portfolióra soha, semmilyen körülmények között ne tervezz.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

305



Portfolió összeállítás és súlyozás A portfólió fogalma csak elsőre tűnik ijesztőnek. A portfolió eredetileg tárcát jelent, de tág értelemben véve mindent, ami egy adott témakörben a tulajdonodban van, egyfajta összeállításnak fogható fel, hiszen tudjuk jól, hogy a fotómodelleknek is van portfoliója. A befektetések területén a portfolió az egyes eszközök egymás melletti összességét jelenti. Egy tárcát, vagy polcokat, ahol az egyes zsebekben és polcokon vannak a különböző befektetések. Ha tudjuk a hozamcélunkat, akkor ki tudjuk választani a befektetéseket, hozzá a többi szempontot is az alapján, hogy illeszkedik-‐e az elképzeléseinkhez. Ez a „böngészős” időszak, amit követően az egyes portfolió elemeket súlyozni kell. Azaz meg kell nézni az aktuális értéküket, és ennek arányát a teljes tőkénk nagyságához képest. Miután ezt megtettük az egyes várható hozamokat össze kell szorozni az egyes arányokkal. Nézzünk egy példát. Ha van 2 befektetési célpontunk, az egyik 5%-‐os, a másik 10%-‐os hozamot hoz feltehetően, és nekünk 8%-‐os hozamra van szükségünk, ezt kell kiindulópontnak venni: 5%*X% + 10%*(1-‐X%)=8% Ha 50% mindkettő súlya, akkor ez az alábbiakat jelenti: 5% * 50% + 10% * (1-‐50%) = 7,5% Ha a hozam alacsony, mind az alacsonyabbak arányát kell csökkenteni és a magasabbakat növelni. Ezt tetszés szerint megtehetjük, a lényeg, hogy az egyenlet végén az a hozam jöjjön ki, ami a célunk eléréséhez szükséges. Jelen esetben: 5% * 40% + 10% * (1-‐60%) = 8% Vagyis az 5%-‐os hozamút kell 10%.-‐kal csökkenteni a portfolióban, és a 10%.-‐os hozamút ugyanennyivel növelni. Ha több befektetés van, a variációk száma nő, javaslom táblázatkezelőben kiszámolni. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

306



Ugyanígy kell súlyozni a drawdown-‐t is. Itt fontos megemlíteni, hogy amíg a hozamokat éves szinten hosszútávon egyre inkább várhatjuk, hogy közelednek a várható értékeikhez, addig a drawdown egy egyszeri pillanatkép. Ha egymással alacsonyan korreláló befektetéseket választunk, akkor a súlyozással kapott érték elérése még valószínűtlenebb, mint az egyes befektetések esetén. Azt, hogy az egyes befektetések mennyire mozognak együtt, viszonylag jól meg lehet állapítani úgy is, hogy a grafikonjukat egymásra, egymás mellé tesszük, és megnézzük, hogy a nagy visszaesések mennyire történtek egyszerre. Mivel a diverzifikáció leírásánál már említettem a 20%-‐os szabályt, ez egyben jó lehetőség arra, hogy ennek a betartását itt ismét ellenőrizd. Másrészt emiatt is valószínű, hogy ugyanakkora portfolió elemeid lesznek, ami megkönnyíti a kezdeti számolást.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

307



Hogyan legyen 200 millió Ft-‐unk nyugdíjas korunkra? Ezt a cikket elsősorban nem fiataloknak szánom, de nekik sem árt elolvasni. Minél hamarabb készülsz fel a nyugdíjas éveidre, annál könnyebb dolgod lesz. Nos, nézzük a lehetőségeket •

Lottózzunk! Csak egy kis szerencse kell, és még alacsony nyereményalap esetén is több százmillió forinthoz juthatunk hozzá. Esélyünk az ötöslottón kb. 1 a 44 millióhoz, ha minden kombinációt megjátszunk. A nyeremény viszont a szelvény értékéhez képest ennek töredéke, arról nem is beszélve, hogy ha mások is eltalálják az öt számot, osztoznod kell rajta. De az esélyed még így is nagyon kicsi, még ha ezt nehéz is elsőre átlátni. Van ismerősöm, aki 40 éve játszik, és szentül meg van győződve arról, hogy „Most már tényleg itt az ideje hogy nyerjen”. Ha lottózol, akkor valójában nem (számottevő) nyerési esélyt, hanem egy kis reménykedést vásárolsz. Ha befektetésnek nem is, de egy érdekes „érzés-‐szolgáltatásnak” megteszi.

•

Kemény munka. A legtöbben ezt a megoldást választják. Nagyon sok függ persze attól, hogy az adott állás mekkora jövedelmet hoz és mennyire teremthető tartós egzisztencia vele. De a legtöbb mégis azon múlik, hogy a jövedelmedből mennyit tudsz félretenni a későbbiekre. Az emberek többségénél ez az arány vagy nulla, vagy nagyon alacsony. Részben ugyan magyarázza ezt az alacsony jövedelem, de sok esetben a tervezés és az előre gondolkozás hiánya a felelős. Ha sokat keresel, és azt évekig, sőt évtizedekig mind elköltöd, akkor az olyan mintha megeresztenéd a kádban a vizet, majd a dugót elfelejtenéd betenni, így lefolyna az összes víz.

•

Vállalkozás. Szintén jó ötlet. Ma a városban sétálva százával láthatunk vállalkozókat, amint luxusautókkal hámozzák át magukat a közlekedési dugókon. Ha a statisztikákra nézünk, akkor több mint egy millió embert látunk, aki vállalkozó. Jelentős részük ugyan valójában alkalmazotti státuszt „helyettesít”, de még róluk is elmondható, hogy jövedelmük hasonlóan bizonytalan mint a vállalkozók mintegy háromnegyedéé. Ugyanis a vállalkozások minimum 70%-‐a vagy csődbe megy, vagy a tulajdonos önszántából számolja fel azt, vagy komolyabb tőkefelhalmozás nélkül jobb esetben is csak közepes jövedelmet biztosít. Könnyen lehet, hogy te nem ebbe a csoportba fogsz tartozni, de a legkevesebb amit tehetsz, hogy van egy B-‐terved.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

308


•


Támaszkodjunk gyerekeinkre, ők milliárdosok lesznek, mire megöregszünk. Számtalan alkalommal hallottam, hogy valaki tehetséges gyerekeire számít majd, akik eltartják öreg korában. Az indoklás nem egyszer az, hogy neki „ez jár”, hiszen ő is felnevelte őket. Morális vitába nem szeretnék bocsátkozni, vegyük inkább a számokat. Magyarországon az átlag nettó jövedelem nem sokkal van 100 000 Ft felett. Egy nyugdíjas a nadrágszíjat összehúzva megél mondjuk 50 000 Ft-‐ból. Ez egy fiatal házaspár esetén a kétszer két szülő esetén 200 000 Ft többletkiadást jelent, ami közel a jövedelmük duplája! Nyilvánvaló, hogy a többség ezt képtelen lesz kitermelni. Bizonyára vannak családok, ahol az idős szülők eltartása nem okoz problémát, de jól tudjuk, hogy az esetek többségében nem ez a helyzet, és a jövőben sem várható jelentős változás. Aki arra számít, hogy gyerekei pénzben lubickolnak és majd eltartják, irreálisan magas kockázatot vállal fel.

•

Kössünk életbiztosítást. Előnye, hogy kellően hosszú távú szerződés esetén nem kell adót fizetni, és akár magas kockázatú eszközalapba is fektethetünk. Hátránya viszont, hogy szinte valamennyi esetben minden más megoldásnál sokkal több költséget kell fizetni, ráadásul az eszközalap nyújtotta portfoliót könnyedén lekövethetjük más, kevésbé kötött eszközzel, köztük olyannal is, amelyik szintén adómentes.

•

Nyugdíjpénztár. Ma a nyugdíjpénztárak jelentős többsége vagy nevetségesen kis mértékben, vagy egyáltalán ne fektet magas hozamlehetőségű eszközbe. De még ha ezt meg is tenné, akkor is rendelkezésünkre áll egy rugalmasabb, nagyobb mozgásteret lehetővé tevő számla

•

NYESZ. A Nyugdíj Előtakarékossági Számla lényege, hogy bármilyen értékpapírt választunk, és helyezünk el rajta, nem kell semmilyen adót fizetni, sőt adójóváírást is kapunk, évente akár 130 000 Ft-‐ot, ha elegendő összeget helyezünk el a számlán. Az egyetlen kitétel, hogy a megtakarításnak nyugdíj célúnak kell lennie. Ahhoz azonban, hogy az elhelyezett összegek kellően nagyok legyenek visszavonulásunk idején magas hozamú megoldásokat kell keresnünk, amit ez a számla önmagában még egyáltalán nem garantál. Önmagában tehát a NYESZ olyan mint egy csodálatos, kényelmes, csupa extrával felszerelt autó, amelyből már csak a motor hiányzik.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

309


•


Olyan befektetési eszközök választása, amelyek hosszútávon jelentős valószínűséggel többszörösen megverik a kockázatmentes befektetési lehetőségeket. Nem mindegy, hogy nyugdíjas korunkban havi 50 000, 100 000, vagy esetleg 500 000 Ft-‐ból tudunk gazdálkodni. Ha minden kockázatot elutasítasz, akkor a legelső lesz a sorsod. Ha viszont szinte a nulláról indulva évi 400 000 Ft-‐ot, (havi alig több mint 28 000 Ft-‐ot, és mellé az adójóváírást) félreteszel 30 évig, akkor 15,5%-‐os hozamra van szükség a 200 000 000 Ft-‐ os álomcél megvalósításhoz. Ez nem könnyű, de nem is lehetetlen cél. Az infláció ugyan jelentős mértékben csökkenti ennek értékét, de abban egyetérthetünk, hogy ez az összeg még 30 év múlva is kényelmes életet tesz majd lehetővé. Mivel a bankbetétek hosszú évek átlagában 5%, az állampapírok 6%, az ingatlanok 9%, a részvények 10% környékén vagy az alatt teljesítenek, neked ennél enyhén vagy közepes mértékben magasabb hozamra lesz szükséged, ami a kockázatvállalás körülhatárolt növelését teszi fontossá. Ez sokkal könnyebben megvalósítható, mint gondolnád. A megoldás lehet az abszolút hozamú

alapokban,

egyedi

portfoliókezelésben,

mérsékelt

tőkeáttételben.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

310



Fókuszált Portfolió A fenti megoldások között láthattunk olyat, ami a meglévő értékpapír portfolió elemszámának csökkentésével optimalizált. A diverzifikációval foglalkozó fejezetben megtudhattuk, hogy a klasszikus elmélet szerint a kockázat a további részvények felvételével 15-‐20 darabig érzékelhetően csökkenthető, míg ez a hozamot nem érinti. Ez az átlagos hozamhoz viszonyítva a gyakorlatban nagyjából igaznak bizonyult. Amennyiben nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a kockázat feltétlenül alacsony, vagy mérsékelt, illetve nem növekvő legyen, akkor nincs szükség ilyen magas elemszámra, miközben a hozam/kockázat összefüggés is javítható. Mindez az aktív portfoliókezelés mellett kevesebb lekötött energiát, időt, és ezekkel kapcsolatos költséget is jelent. A fókuszált portfoliónál ez pedig nagyon is fontos és aktuálisan felmerülő kérdés. A módszer egyik legfontosabb és kétségtelenül legszélesebb körben ismert és legsikeresebb képviselője Warren Buffett. Bár az általa vezetett holding vállalat a Berkshire Hathaway -‐ főleg manapság – közel száz cég részvényeit is tartja a portfoliójában, a tőke nagy része jellemzően 5-‐6 alaposan átvizsgált és elemzett, sőt sok esetben szorosan kontrollált vállalatban van. Megfelelő körültekintéssel mi is követhetjük a példájukat.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

311



Az önismeretről Több mint 10 év alatt, amióta befektetési tanácsadással foglalkozom, egyetlen olyan jelenséggel találkoztam, ami teljes rejtély maradt számomra. Ezt az emberek közel 15%-‐ nál tapasztaltam, de a pontos arányt jellegéből fakadóan rendkívül nehéz, ha nem éppen lehetetlen felmérni, így ez a szám lehet sokkal magasabb is. Még az sem kizárt, hogy bizonyos szinten mindenkiben megvan ez a racionális elmével furcsaságnak nevezhető tulajdonság, csak a józan ész sokakban képes felülkerekedni, vagy a társadalmi közeg, vélt vagy valós erkölcsi és udvariassági gátak, lelki gátlások megálljt parancsolnak abban, hogy a felszínre jutassák vélt meggyőződésüket. Magunkról, emberi gyarlóságról van szó, ami nemcsak mások számára lehet bosszantó, de saját magunk számára komoly csalódásokat is okozhat. Miről is van szó? Tapasztalatom szerint sok ember elméje időben előrehaladva egyfajta tudathasadásos módon működik. Gyakran éreztem úgy, hogy ha bár minden látható jel szerint két időpontban, például egy év eltéréssel ugyanazzal az emberrel beszéltem, a megnyilatkozásai alapján mintha teljesen más személyiség ült volna velem szemben, vagy lett volna a vonal másik végén. A második személyiség vagy egyáltalán nem emlékezett arra, hogy mit értett meg és látott az első, vagy pedig ugyan emlékezett, mégis alapvetően másként értelmezte a látottakat. Az előzetes, még csak elméleti szinten lévő várakozás később, a gyakorlattal való találkozása után -‐ nagyon gyakran nem azonnal és nem is rövid idő után -‐ egészen másként vélekedik az adott eseményről, esemény sorozatról, mint amikor csak elméletben tudott róla. Hiába fogta fel elméletben, és ha objektív módon a gyakorlatot összehasonlítja az elmélettel, hiába találná őket azonosnak: más a kockázatokat megérteni, és más megélni. Tipikus példa erre a kockázat hatásainak átélése, de gyakran ide sorolhatóak az időtartammal, mobilizálhatósággal kapcsolatos vélekedések, és természetesen a hozamvárakozások is. Gyakran az emberek a lehetőségek közül, sokszor érzelmi alapon, csak a legjobbal, vagy az ahhoz közel esőkkel tudnak azonosulni. Persze racionális szinten tisztában vannak azzal, hogy a legrosszabb események is bekövetkezhetnek, érzelmi oldalról nem készültek fel rájuk. ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

312



Tudjuk jól, hogy a házasságok közel fele végződik válással, és bár az oltár előtt állók nagy többsége tisztában van ezzel, mégis majdnem mindegyikük úgy gondolja, hogy vele ez nem történhet meg, ezért esküszik "örök hűséget" társának. Értelmi oldalról tudtak, érzelmi oldalról nem tudtak azonosulni a lehetőséggel. Ha a kevésbé sikeres házasságok számát gyarapítják majd, akkor a valósággal való szembesülés komoly érzelmi problémákat fog okozni. Szintén jó példa az, hogy az emberek 10% úgy gondolja, hogy a lottót fogja megnyerni, nyilvánvalóan a gyakorlatban ennek egészen kicsi töredékével fog ez csak megtörténni.

A bizonytalanság az a tényező, amit a legtöbben nem képesek feldolgozni. Erre a fejezetre különösen igaz, amire az elején felhívtam a figyelmet: kellemetlen lehet, amit hallasz, de attól még néha igaz. Jobb, ha szembenézel vele. Ne lépj át ezen a fejezeten és intelmen könnyedén legyintve, mondván "csak felesleges óvatoskodásról van szó", "velem ilyen úgysem fordul elő", "csak a szerző elrugaszkodott fontoskodása ez", és hasonló előítéletekkel. Előfordulhat veled is. Legyél gyári munkás, felelős szülő, sokat látott nyugdíjas, sikeres vállalkozó, egyetemi professzor. Akárki is vagy, minél okosabbnak és tévedhetetlenebbnek, stabilabbnak hiszed magad, a veszély annál inkább leselkedik rád. Nehéz elhinni, és évekig én sem hittem el, de rengeteg alkalommal ez a helyzet. Meglepődnél, hogy milyen történeteket mesélnék neked, ha a titoktartás nem kötelezne. Amit tehetsz: írj le mindent, előre, és utólag megmásíthatatlan módon. Legyenek benne céljaid, szempontjaid, eszközeid, a felmerülő kockázatok. Pontosan, egyértelműen körülhatárolható módon. Ha utólag nem úgy alakultak az események, ahogy érzésed szerint kellett volna, akkor meg tudod objektív szinten vizsgálni, hogy valóban így volt-‐e. Vagy: vezess naplót, amiben minden ezzel kapcsolatos gondolatodat előre (!) leírod. Hidd el, érdemes.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

313



A „MIFID” kérdőívről Ma már bárhol Magyarországon, de tulajdonképpen az Európai Unió teljes területén ha befektetés céljából számlát nyitsz, kötelező jelleggel ki fognak veled töltetni egy kérdőívet. Ez törvényi előírás, bár gyakorlati haszna is van. Az űrlapon olyan kérdések vannak, amely elsősorban befektetési tapasztalatodat, céljaidat, kockázathoz való viszonyodat, illetve vagyoni helyzetedet firtatja. Az elsőre néhol indiszkrétnek tűnő tudakozódás célja a törvény alkotóinál az volt, hogy az ügyfelet védje, és jobb megismerése által valóban a neki való befektetési terméket kapja. Tapasztalatom szerint éppen az ügyfél az, aki a leginkább nyűgnek, felesleges adminisztrációnak és nem egy esetben a személyiségi jogai megsértésének érzékeli a MIFID kérdőívet. Miért fontos? Egyrészt ha a későbbiek folyamán a kiválasztott szolgáltatóval valamilyen probléma lenne, a befektetések nem felelnek meg az elképzeléseidnek hivatkozhatsz erre, illetve esetleges jogi problémák esetén is fontos dokumentum. Természetesen a szolgáltató a kérdőívre adott válaszok alapján megtagadhatja bizonyos megbízások végrehajtását, tipikusan akkor, ha alacsony kockázatvállalásról írsz benne, de valamilyen kifejezetten kockázatos termékre szól. Másrészt a befektetési szempontok alapos vizsgálata után már gyerekjáték kitölteni a kérdőívet, és ha mégsem gondoltad át jó alaposan ezeket a kérdéseket, itt van még egy esélyed, hogy átgondold. Miként töltsem ki? A létező legőszintébb válaszokat adjuk. Mind az ügyfelek, mind a szolgáltatók hajlamosak felületesen, kötelességszerűen kitölteni a kérdőívet. Ám ami kötelező, az nem szükségszerűen kényszer, ha valódi gyakorlati haszna is van. Az űrlap kérdései általában ugyan kissé vaskalaposnak tűnnek, kitöltése – főleg ha a könyv elejét elolvastad – perceket vesz csak igénybe, és már egyetlen adat is segíti a tanácsadó – ügyfél kapcsolatot, ami jobb eredményekhez és kevesebb bosszúsághoz vezet.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

314



Érdekvédelmi és felügyeleti szervezetek Hiába sikerülnek jól a befektetéseink, ha időközben befektetési szolgáltatónál, alapkezelőnél, tőzsdén olyan esemény ér minket, ami törvényellenes módon sérti érdekeinket. Hova fordulhatunk ilyenkor? Valamennyi pénzügyi vállalkozást a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) felügyel. A PSZÁF honlapján ellenőrizhető, hogy egy cégnek van-‐e engedélye arra a tevékenységre, amit állít, és megnézhetjük a határozatokat, büntetéseket is, sőt, valamennyi befektetési tanácsadó, üzletkötő aktuális névsorát. A Felügyelet telefonon is elérhető, állásfoglalást kérhetünk, bejelentést tehetünk, ha sérelem ért minket. Az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) és a Befektető-‐védelmi Alap (BEVA) akkor nyújt segítséget, ha az a bank, vagy befektetési szolgáltató, ahol befektetésünk van, csődbe megy. Ez csak egy bizonyos összeghatárig igaz, és még számos megkötés létezik, ezért számlanyitás előtt érdemes tájékozódni az adott szervezetnél. A Befektető-‐védelmi Alap (BEVA) egy törvény által előírt, és annak szabályai által meghatározott kereteken belül működő szervezet. Némi egyszerűsítéssel mondható, hogy minden olyan magyar cég a tagja, amely ügyfél befektetési tevékenységet végez a betétgyűjtésen felül. Ez tipikusan jelenthet értékpapír számla vezetést, portfolió kezelést. Ezért brókercégek, befektetési szolgáltatást (tulajdonképpen brókeri tevékenységet is) végző bankok, illetve olyan alapkezelőket jelent, amelyek portfolió kezelést végeznek. Értelemszerűen a tagság csak ezen tevékenységek kárára jelent biztosítást, de például az alapkezelőknél az alapok vagyona nem az alapkezelőnél található. Ezeket a cégeket törvény kötelezi arra, hogy tagok legyenek, tehát ha olyan vállalat szeretne ilyen tevékenységekre szerződni velünk, amely nem tag, akkor fokozottan gyanakodjunk, és nézzünk alaposabban utána. A tagok az általuk kezelt vagyon után arányos tagdíjat, de legkevesebb 500 000 Ft-‐ot fizetnek a BEVA-‐nak. A magánbefektetők, akik nem kötődnek alkalmazottként, tulajdonosként, közvetlen hozzátartozóként a csődbement taghoz, annak fizetésképtelensége esetén téríti meg a jogos követelést. Egy befektetőnek -‐ akárhány helyen is volt esetleg bedőlt számlája, 6 ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

315



millió Ft-‐ig fizet, viszont csak a teljes követelés 90%-‐át, a maradék tekinthető egyfajta önrésznek. A fizetési folyamat -‐ még ha minden folyamatosan is megy, és a tönkrement cég is maximális együttműködést tanúsít, akkor is nagyon hosszú hónapokat, nem ritkán éveket is igénybe vehet. Az ugyan igaz, hogy a hiánytalanul benyújtott és jogos követelést 90 napon belül el kell bírálnia a BEVA-‐nak, majd annak pozitív mivolta esetén további maximum 90 nap után ki is kell fizetnie, de ez csak abban az esetben működik, ha a BEVA-‐nak az adott cég általi nyilvántartása teljes mértékben és hibátlanul a rendelkezésére áll. Ennek hiányában hosszú ideig húzódhat az ügy. Amennyiben a nyilvántartás nem kerül elő megfelelően, csak jogerős bírósági határozattal -‐ amely azonban a megfelelő számlakivonat, dokumentumok segítségével ha lassan is, de beszerezhető -‐ lehet a követeléshez a BEVA-‐tól hozzájutni. A tapasztalatok alapján a BEVA működése során a csődbement és ügyfélpénzt is magukkal rántó cégek (amelyekből egyébként meglepően kevés van) esetén a kérvények 60-‐90%-‐át ítélik meg és fizetik ki, amelynek egy része a hiányos dokumentációból is adódhat, ezért érdemes minden számlakivonatot elmenteni, illetve megőrizni. Természetesen nagyon szélsőséges esetben még az is lehet, hogy a BEVA vagyonából sem lehet fedezni az összes követelést. A részletes szabályoknak nézz utána a BEVA honlapján: www.bva.hu A Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ) az alapkezeléssel és vagyonkezeléssel foglalkozó cégeket fogja össze egy szervezetben. A BAMOSZ gondosan kidolgozott és szigorú etikai kódexe elősegíti, hogy a tagok etikus módon járjanak el az ügyfelekkel szemben.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

316



Kihez lehet fordulni nonprofit információszolgáltatásért? PSZÁF: A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részletes, az egyes termékekre vonatkozó, így termék-‐orientációjú anyagokat készített, ami csak részben segíti a döntéshozatalt, valamelyest jobban a tájékozódást, információszerzést. A kiadványokban azonban barátságos és közérthető formában fogalmaznak, és a struktúra is segíti az előrehaladást. Emellett van néhány alkalmazás, amely sokat segít egyes döntések jobb előkészítésében, például hitelfelvétel esetén, vagy nyugdíjtervezésnél. A PSZÁF-‐hoz lehet fordulni amennyiben valamilyen piaci szereplőnél van problémánk. További információk: http://www.pszaf.hu/fogyasztoknak MNB: A Tudatos Pénzügyekért Alapítvány valószínűleg a leginkább széles kört elérő, legtöbb komoly támogatót magáénak tudó kezdeményezés a pénzügyi, gyakorlati tudás elterjesztésében: http://www.mnb.hu/Penzugyi_kultura/intezmenykozi-‐egyttmukodes/penziranytu-‐alapitvany-‐ a-‐tudatos-‐penzgyekert

Szintén ide tartozik a Pénziránytű, amely az MNB, PSZÁF és a Versenyhivatal közös kiadványa a Pesti Est sorozata keretében. Emellett a Pesti Estben rendszeresen egy-‐egy oldalon igyekezett fontos kérdésekre felhívni a figyelmet, illetve a helyszűke figyelembevételével tájékoztatást nyújtani: http://www.pszaf.hu/data/cms1779231/penziranytu_01_40_0518_v2.pdf A Junior Achievement Alapítvány fiataloknak segít tájékozódnia a pénzügyek és a gazdaság világában: http://www.ejam.hu

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

317



Továbbtanulás Akár saját befektetéseid gondos kezelése miatt, akár egy karrier elindításának szándékával olvasod ezt a könyvet, a továbbiakban érdekelhetnek olyan iskolák, amelyek szakmai képzést, munkahelyek által is elfogadható oklevelet, diplomát kínálnak neked. Első lépésben javaslom, hogy olvasd át a szakirodalom javaslat listámat és kritika gyűjteményemet, amelyet itt találsz meg: http://www.bwm.hu/konyv A továbblépés tekintetében általánosságban azt is el lehet mondani, hogy a befektetői, netán spekulánsoknak szükséges tudás fejlesztéséhez szinte kizárólag a gyakorlat nyújt majd

valódi

táptalajt.

Az

Egyetemek

többsége

(Ez

lehet

a

Budapesti

Közgazdaságtudományi Egyetem, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola, International Business School, a felsorolás nem feltétlenül teljes) inkább elméleti tudást nyújt, ami csak kevés programmal tudnak ellensúlyozni, és sokan egyből a mélyvízbe zuhannak, amint eljutnak első munkahelyükre. Gyakorlati szinten is ígéretes kezdeményezés a gödöllői Károly Róbert Főiskolán a „Befektetési Team” fakultatív képzés (http://alia.karolyrobert.hu/cms/netalon.xml?data_id=2803). A szakirányú felsőfokú végzettség elvégzése után a legjobb választás a Bankárképző. Ha brókernek akkor a tőzsdei szakvizsga (egészen pontosan a Brókerképző Alapítvány szervezésében), ha portfolió menedzsernek, akkor VAP, ha elemzőnek akkor EFFAS, illetve az „amerikaibb” CFA elvégzése javasolt. Ezek közül a tőzsdei szakvizsgát a Brókerképző Alapítvány, a CFA-‐t a program saját intézete nyújtja, mind más, és egyéb kiegészítő képzések elérhetőek a Bankárképzőnél.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

318



Ha másra bízod a döntést Ez a könyv arra szolgál, hogy a pénzügyi befektetések területén a mindenképpen fontos alapismereteket megismerhesd. Nem képez belőled befektetési guru-‐t, szakértőt és elemzőt sem. Ha napi szinten te szeretnéd kezelni a befektetésiedet, akkor tovább kell elméleti és gyakorlati oldalon is tanulnod. Ehhez támpontot szolgáltathat a következő fejezet. Amennyiben nincs időd, energiád, tudásod, érdeklődésed stb. arra, hogy ezzel foglalkozz, akkor semmi probléma. Nem vagy egyedül: az emberek többsége így van ezzel, és szakembert bíz meg azzal, hogy befektetéseit intézze. Hangsúlyozom, hogy az alapvető ismereteket, amit ezen könyv tartalmaz, főként a befektetési szempontokat és főbb befektetés típusokat ismerned kell ahhoz, hogy megalapozott döntést hozz, akár abban a kérdésben is, hogy kit választasz. Éppen azért, hogy el tudd mondani neki, hogy milyen elképzeléseid vannak. Idő és az időbeosztás, illetve a feladatok prioritása kapcsán egy érdekes történet jut az eszembe. Egy ismerősöm -‐ hívjuk Ferinek -‐ informatikusként főként otthonról dolgozott. Emiatt megtehette, hogy gyermekét nem íratta óvodába, hanem feleségével együtt otthon nevelték, és sok időt tudtak együtt tölteni. Egy idő után Feri elkezdte a tőzsdei híreket olvasni, és ezzel kapcsolatos ismeretségekre szert tenni, én is így ismertem meg. Nyitott egy online számlát és a munka mellett aktívan tőzsdézni kezdett. Néhány nap és több siker és balsiker után egyre mélyebbre ásta magát, több piacot is kipróbált, és naponta több órán keresztül foglalkozott ezzel. A családja ezt természetesen látta, hiszen mint írtam, ezt főként otthonról csinálta. Egyik szombati nap a 4 éves gyereke bement hozzá a dolgozószobába, ránézett a monitorra, és ellentmondást nem tűrő hangon közölte: "Apa! Tőzsdézzünk!". A történet persze aranyosan hangzik, de Feri elmondása szerint alaposan elgondolkozott azon, hogy pontosan mire szánja az idejét, és a családja mit lát ebből, és főként: a gyereke előtt milyen minta van. A befektetésekkel történő foglalkozásnak általában komoly időigénye van, sokszor nem is pontosan be és átlátható, hogy mennyi. Nemcsak anyagi szempontból kell eldöntened, hogy megéri-‐e neked ezzel foglalkozni, és minek a rovására használod fel erre az idődet.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

319



Amennyiben a napi, heti szintű befektetési döntéseket nem te hozod meg, akkor is minimális időt és energiát szánnod kell az irányvonalak beállítására. Ha nem te hozod meg a befektetési döntéseidet, az olyan, mintha nem te főznéd meg a vacsorádat, de attól az még lehet finom, sőt egészséges is, de azt azért nem árt tudod, hogy mit eszel. Tévhit, hogy kevés pénz esetén nincs lehetőséged másra bíznod a napi, heti, vagy havi szintű döntéseket is. Természetes, hogy minél nagyobb összeg kezelését szeretnéd másra bízni, annál szélesebb körű lehetőségek közül választhatsz, de ez alacsony összegek mellett is lehetséges. Modellportfóliók. Az egyik megoldás, hogy elemzésekben, újságokban található modellportfóliók ajánlása által, saját ügyintézésben fekteted be a pénzedet. Ennél a megoldásnál jogi, technikai értelemben sem beszélünk arról, hogy más kezeli a pénzedet. A modellportfolió így nem más, mint az áruházakban kapható mélyhűtött, elősütött, zacskóban kapható félkész termék. A munka nagy részét megcsinálták helyetted, teljes instrukciót is kapsz, hogy mit kell tenned, de a konkrét befejező lépéseket mindenképpen neked kell megtenned. Érthető, hogy ezek az ételek sokszor laktatóak, de minőségben nem tudják felvenni a versenyt az egyedi ízekkel. 2-‐3 év gyakorlat után ajánlom csak ezt a lehetőséget, és akkor sem örökre szóló megoldásként, mert a mélyhűtött ételek általában nem túl egészségesek. Befektetési Alapok. Tulajdonképpen már százezer forintos nagyságrendtől elérhetőek. Itt már egyértelműen arról van szó, hogy valaki más kezeli a pénzedet. A befektetési alap a gyorsétterem, vagy a házhoz szállított étel. Lényegében semmit nem kell tenned, csak elfogyasztani. Az ár nagyrészt fix, és nem túl magas abszolút szinten szemlélbe. Az étel akár lehet kiváló minőségű is, hiszen számos kiváló konyháról is történik kiszállítás, de inkább a közepes minőség a jellemző. Egyedi kérésed gyakorlatilag nem lehet, egy előre megtervezett és ismert étlapról választhatsz. Szintén hiányzik az elegancia és a külön törődés. Tanácsadók. Számos tényezőtől függően, de jelen könyv írásakor jellemzően az 5 és 25 millió Ft közötti sávban lehet érdemes ezt a megoldást választani. A tanácsadó az a lehetőség, ahol a legtöbb csapdába bele lehet sétálni. Ennek fő oka az, hogy már elég nagy a befektetendő összeg ahhoz, hogy megérje neki veled foglalkozni, viszont még ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

320



nem elég nagy ahhoz, hogy a szakember igazán komoly figyelmet fordítson rád. A tanácsadóval való együttműködés sikeressége a könyvben megfogalmazott ismeretek észben tartásán és betartásán túl a jó személyes kapcsolaton is múlik, amely azonban sosem mehet túl egy üzleti-‐tanácsadói státuszon (tehát ne Béla bácsi, a sógor legyen az). A tanácsadó olyan mint egy kis családi étterem, vagy akár egy modern bisztró. Néha nagyon jó, néha rettenetes. Néha iszonyatosan átvernek és elrontod a gyomrod. Máskor kifogod életed egyik legjobb fogását, és csillogó szemmel térsz vissza. Tény, hogy az egyedi törődés, vagy annak látszata könnyedén megteremthető. A falatozónak ugyanakkor az új ízek kikísérletezésében, étlap bővítésben, stb. kevés lehetősége van. Ha rendes is a tanácsadó, ritkán fog pozitív -‐ átütő meglepetés érni. Privát bankár. Magyarországon már 20 millió forintos összegtől is elérhető ez a szolgáltatás néhány pénzintézetnél. Előnyük a szakmai múlt, és a bank háttere. Hátrányuk a magasabb költség, és az új fejlesztések tekintetében a jellemző visszafogottság, konzervativizmus. Olyanok, mint egy régi patinás étterem, amelyik néha elsőrangú fogásokkal kápráztat el, máskor a történte mögé bújva középszerű ételeket rak eléd, akár jókora késéssel.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

321



6 Tipp, ha (egyelőre) nincs pénzünk megfizetni a privát bankárokat

Bőrfotel, halk andalító zene, drága pezsgő, kifogástalan megjelenésű, elegáns öltönyben járó befektetési szakértő, széles mosoly…

Talán ezek jutnak eszünkbe először, ha a privát bankárokról hallunk. A gazdagok kiváltsága – mondják sokan, és nem is alaptalanul. A privát bankárok feladata, hogy az ügyfeleknek személyre szabott tanácsot adjon befektetései, pénzügyei alakításában, és az ügyintézést minél könnyebbé, kényelmesebbé tegyék oly módon, hogy az ügyféllel éreztessék is: ő itt kivételes ember, kiemelten foglalkoznak vele, élvezheti az exkluzivitást. Sokáig az 1 millió dolláros vagyon álomhatára jelentette, hogy valaki betehette a lábát a privát banki irodákba. Ma már az összeg jelentős mértékben lejjebb ment, de még a viszonylag friss magyar piacgazdaságban sem lehet 20 millió Ft-‐os megtakarítás alatt ilyen szolgáltatást igénybe venni, jellemzőbb azonban az 50 vagy akár a 100 m Ft-‐os alsó limit. A többség nem rendelkezik ennyi pénzzel, ez nem vitás. De nem is biztos, hogy szüksége van rá, hiszen az exkluzív kiszolgálásán túl a tanácsadás, a szükséges információk megszerzéséhez nem is kell, hogy a vörös szőnyegen sétálhassunk be a bankba. Az emberek többsége valószínűleg nem is a bőrfotelre és a nyájas banki alkalmazottakra vágyik, hanem arra, hogy valaki folyamatosan tanáccsal lássa el pénzügyeit illetően. Jó hírem van: több jó megoldás is létezik, amelyik kisegítheti az embert, ha nem szeretne maga foglalkozni befektetéseivel. Nézzük meg ezeket sorban: 1. Befektetési Alap. Ezeknek az a célja, hogy a kisebb-‐nagyobb összegeket begyűjtve egyetlen „kalapban” kezelje a pénzt, egy előre meghatározott stratégia alapján. Ha megvásároltuk egy befektetési alap ún. befektetési jegyeit, akkor hátradőlhetünk, innentől fogva a pénzünk nekünk dolgozik, egy szalmaszálat sem kell keresztbe tennünk. Érdemes figyelembe venni, hogy a legtöbb alapot ugyan bármikor lehet adni-‐venni, mégis ajánlatos legalább egy évben gondolkozni ezeknél. A befektetési alapokról ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

322



részletesen a www.bamosz.hu oldalon érdemes tájékozódni. Díjazásuk jellemzően a tőke 1-‐2%-‐a évente, de egyre gyakoribb a sikerdíj felbukkanása is. 2. Befektetési Tanácsadó. A tanácsadók manapság úgy szaporodnak mint a gomba, de vigyázzunk, mert a többségüktől gyomorrontást lehet kapni. Sajnos sokan nevezik magukat befektetési vagy pénzügyi tanácsadóknak, de valódi céljuk, hogy a „szakértő” álarcába bújva valamilyen befektetési terméket – rendszerint életbiztosítást – sózzanak ránk. Az igazi tanácsadók mind engedéllyel rendelkeznek, és megtalálhatóak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének honlapján. Óradíjért és/vagy a tőke százalékáért dolgoznak, de a legigazságosabb a sikerdíjas megoldás. 3. Befektetési Klub-‐ok. Az Egyesült Államokban elképesztő népszerűségre tettek szert, Európában, és különösen hazánkban sokkal kevésbé elterjedtek. Ez nem is meglepő annak tekintetében, hogy a Klub-‐ok célja az, hogy a tagok egymást segítsék tanácsokkal tapasztalatokkal, vagy akár közösen kialakított befektetési stratégiákkal, sőt konkrét befektetésekkel is. Amíg a tengerentúlon ritkán rejtegetik a vagyont, addig itthon még jó esetben is csak szemlesütve beszélnek róla, kevesen vannak, akik szívesen megosztják másokkal befektetési problémáikat. Ez a megoldás ezért csak azoknak javasolt, akik aggályok nélkül beszélnek nyíltan a befektetési elképzeléseikről. Emellett fontos kiemelni, hogy itt sokkal kisebb eséllyel kapunk valóban szakértői segítséget, ezért ez csak kiegészítve más információforrásokkal működhet. Az ilyen jellegű Klub-‐ok akkor tisztességesek, ha nem vagy csak a tényleges költségek fedezésre számítanak fel díjat. 4. Internet. Kézen fekvőnek tűnik, de sokan mégsem használják. Nincsenek ugyan pontos számok, de megdöbbentő az az arány, ami megmutatja, hogy hányan nem néznek utána a befektetési lehetőségeket, hanem az első (vagy sokadik) plakát vagy TV-‐reklám hatására döntenek. Pedig a világhálón keresgélve sokkal könnyebben, gyorsabban találhatjuk meg a számunkra optimális lehetőséget. Ez valóban nagyobb munkával és időráfordítással jár, mint a többi pont, de az a havi vagy negyedévenkénti pár óra megéri, ha a saját befektetésünkről van szó. Innen érdemes elindulni: befektetes.lap.hu 5. Nem kiemelt Private Banking. Sok bank a hatékonyabb – és olcsóbb -‐ ügyfélkiszolgálás érdekében az elektronikus ügyintézés irányába fejlődik. Mások: felismerve a személyes tanácsadás előnyeit igyekeznek azok kedvében járni, akik nem rendelkeznek százmilliós nagyságrendű befektetéssel. Ilyenkor elmarad az elegáns ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

323



iroda, és a kényeztetés, de gyakran szakszerű, korrekt tanácsokat kaphatunk befektetéseinket illetően. Oda kell figyelni azonban arra, hogy a ranglétrán jellemzően már alacsonyabb szinten lévő tanácsadónk kevesebb időt tud ránk fordítani, és szinte minden esetben a bankjának valamely termékét fogja nekünk kínálni, ami nem biztos hogy a legjobb számunkra – ugyanakkor jelentősen csökkenti a tanácsadás díját. Ha ezzel megelégszünk, elegendő felhívni a bankunkat, hogy tudnak-‐e személyes tanácsadót biztosítani. 6. Pénzügyi Tervezési szoftver. Magyarországon még alig-‐alig használják, de a fejlett nyugati országokban egyre inkább elterjedt, hogy olyan szoftvereket, és gyakran azokkal egybekapcsolt szolgáltatásokat kapunk, amelyek egyszerre adnak tanácsot, lehet velük személyre szabott tervet készíteni, és különböző forgatókönyveket lejátszani. Fontos, hogy a szoftver képes legyen az eszközeink eltérő típusú, földrajzi helyű, kockázatú, és lefutású termékek között beállításoktól függően tetszőleges arányú lehetőséget felkínálni, amit persze időközben is módosítani lehessen. Innen érdemes elindulni, minimum közepes angoltudással: http://www.download.com/Personal-‐Finance/3150-‐2057_4-‐0.html?tag=dir +1: Előadások. Egyre több helyen bukkannak fel olyan előadás sorozatok, tanfolyamok, amelyek a befektetés tudományára (egyesek szerint művészetére) szeretne megtanítani minket. Minden esetben meg kell nézni, hogy a cég, amely az előadásokat tartja milyen referenciákkal rendelkezik, mióta van a piacon, az előadók milyen képzettséget szereztek, és vállalják-‐e, hogy ha nem tetszik az előadás, adnak-‐e valamilyen garanciát, ha nem tetszett az előadás, később is segítenek-‐e nekünk, ha elakadnánk. Mivel mi is tartunk előadásokat, ezért úgy tisztességes – és egyben merem magabiztosan megtenni, hogy javasoljam: nézz meg minden lehetőséget és válaszd ki a legjobbat közülük.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

324



Kitől kérj tanácsot még? Ki számít szakértőnek? Ahogy többször említettem, soha nem ajánlott egyetlen forrásból tájékozódni. Elméleti szinten az számít szakértőnek, aki szakirányú, lehetőleg felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Elméleti végzettségek: •

Tőzsdei Szakvizsga...

•

...vagy legalább értékpapírjogi vizsga

•

VAP

•

EFFAS

•

CFA

•

Közgazdász, megfelelő fakultációkkal

•

Esetleg mindezek külföldi megfelelője

Gyakorlatban pedig az, akinek a fentiek közül legalább egy, de lehetőleg több papírja van és (!) 5 év gyakorlati tapasztalattal bír vagy többel. Attól, hogy valaki a médiában szerepel, könyvet jelentet meg, még nem számít szakértőnek, ha csak a fenti elméleti és gyakorlati követelménynek nem felel meg egyben. A szakértői státusznak nem feltétele, de mindenképpen megerősítő tényező, ha az illető jelenleg is olyan vállalatnál dolgozik, amelyik a PSZÁF engedélyezett tevékenységet végző vállalatainak listáin van, illetve esetleg ő maga is szerepel a termékértékesítők, tanácsadók nyilvántartásában. Ki határeset? •

Ügynök, aki 5 éven túl a szakmában van. Elsősorban azért, mert nem a fenti vizsgákat tette le, hanem vállalati képzést kapott, ami gyakran nem a tanácsadásra, hanem az értékesítésre fókuszál, és a szakmai anyagot is ennek megfelelően fókuszálja.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

325



Ki nem szakértő? •

A szomszéd, ha csak nem igaz rá a fenti lista valamelyik pontja

•

Az ismerődöd, akinek már volt ilyen befektetése.

•

Olyan ügynök, aki nincs legalább 5 éve a szakmában.

•

Aki üzemeltet tőzsdei tanácsadó weboldalt, de sem a cégének, sem neki nincs nyoma a PSZÁF honlapján.

•

Aki tanfolyamot tart, de saját eredményeiről gyakorlati igazolás nincs, elméleti papírjait nem ismerni.

Mondani bárki bármit tud. Nyugodtan kérj mindenkitől konkrét papírokat, igazolt eredményeket.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

326



Tanulni, tanulni, tanulni Évtizedek óta idézett mondás Lenintől: Tanulni, tanulni, tanulni. Valószínűleg nem sejthette, hogy halála után közel kilenc évtizeddel egy effajta „vadkapitalista” könyvben fogják idézni, de ebben az egyben igaza volt. Vagy ha nem is neki, mert egyes kutatások szerint ez a sor Sztálintól származik... 45 Akárki is volt, amit mondott, ebben az egyben legalább igaza volt. A tanulás fontossága az élet számos területén

igaz,

de

a

befektetésekén

még

fokozottabban. Folyamatos gyakorlás és tanulás nélkül nem találod meg az új lehetőségeket, a pénzügyi piacok változásainak ütemét nem tudod lereagálni, nem is beszélve arról a tengernyi anyagról, ami a már most meglévő befektetési lehetőségekről elsajátítható. A befektetés nehéz terület, de a kitartás meghozza a gyümölcsét, ezért a türelem és a tanulás együtt lesz hatékony fegyver. Fontos kihangsúlyozni, hogy az ismertetett befektetési szempontokra adott eltérő válaszok miatt mindenkinek más befektetési stílus, stratégia, kockázatvállalás és időtáv fekszik. Még ha vagyonkezelőnk is van, tehát a döntések nagy részélt másra is bízzuk, akkor is tanulnunk kell. Vállalni kell a felelősséget a saját döntésünkért. Ha a magad ura vagy, ez fokozottan igaz, és természetesen ez az anyag közép és hosszútávon kevés. További tudás szükséges. Joggal kérdezheted: honnan? Ahogy feljebb, úgy itt is érdemes különválasztani az elméletet és a gyakorlatot. Elméleti oldalon azt kell eldöntened, hogy főállásként szeretnél-‐e a befektetési területtel dolgozni, vagy sem. Az utóbbi esetben elegendő a megfelelő könyveket -‐ így például ezt is -‐ elolvasnod, és a gyakorlattal foglalkozni. Ha viszont befektetési tanácsadó, portfolió menedzser, stb. szeretnél lenni, vagy ezen cégeknél back-‐office tevékenységet folytatni, akkor a legjobb ha elvégzel szakirányú felsőoktatási szakot. Ebben a feljebb lévő, 45

http://toriblog.blog.hu/2009/12/28/van_ez_a_tanulni_tanulni_tanulni

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

327



Továbbtanulás fejezet segít majd eligazodni. Minden más esetben ez a könyv remélhetőleg sokat segített, de ha időd engedi, bátorítalak arra, hogy más művekben is nézz körbe. Akármilyen erős elméleti végzettséged is van, jó befektetővé csak a gyakorlat által válhat az ember. Magas kockázatú befektetésekhez, különösen a részvény és árupiacokon, ahol magas forgalom, sok résztvevő és nagy kilengések vannak, javasolt a technikai tlemzés elsajátítása. Ez már rövid és középtávon is jó, de nem mindig, ne csak ezt. Ha kockázatos befektetéseket választasz, de egészen biztosan van 5 éved, akkor emellett inkább a fundamentális elemzésre érdemes fókuszálnod. Akárhogy is, minden módszer esetén, ha te döntesz napi szinten, ha más dönt: sok türelemre lesz szükséged. Az autodidakta tanulási módszer legjobb forrása természetesen az Internet. Díjmentesen vagy nagyon alacsony költség mellett hihetetlen szélességű és mélységű adatbázisok, tudástárak érhetőek el. Tanfolyamra csak akkor menj, ha olyat mutatnak, amit máshol nem kaphatsz meg, van hosszú távra szóló pénz visszafizetési garancia, a tematikában említik a kockázatkezelést, és nem ígérik le neked a csillagos eget. A tanfolyam előadójának a Ki Számít Szakértőnek? c. fejezetben ismertetett elméleti és gyakorlati követelményeknek meg kell felelnie. A befektetési stratégia tervezése minimum 3, de még inkább 5-‐10 évre kell, hogy szóljon, de ha 20-‐30 év az sem baj. A hibák 80%-‐a amit a befektetők elkövetnek: türelmetlenségből adódik. Egyszerűen hangzik, mégis kevesen tartják be. Te ne tartozz közéjük.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

328



Köszönetnyilvánítás

Ez a könyv nem úgy született, hogy pár hónap alatt forrásokat kutattam, majd leírtam, hanem éppen ellenkezőleg: évak alatt alakult ki a mostani formájára. Ennek az oka az, hogy a leírtak tanfolyamokon, ügyfélbeszélgetéseken, konferenciákon általam előadott anyagokból mentették át magukat ez előző oldalakra. Emiatt a könyv elkészültében erről tudva, vagy nem tudva, de több ezren vettek részt, javaslataikkal kérdéseikkel. Ezért köszönettel tartozom az ügyfeleimnek, és az előadások hallgatóságának, illetve azoknak, akik az interneten keresztül követték a közzétett anyagokat. Hasonló módon köszönettel tartotom a kollégáknak, és különösen azoknak a hírlevelemre feliratkozott olvasóknak, akik tevékenyen hozzájárultak a szerkesztéshez, és a korábbi verziók véleményezéséhez, illetve a címre ötleteket szolgáltatóknak is. Adatvédelmi okok miatt nincs lehetőség a nevüket egyenként kiemelni. Rajtuk kívül köszönettel tartozom a családomnak is, akik aktívan segítették nemcsak ezt a könyvet, hanem a munkám végzését is, illetve türelmesek voltak akkor is, amikor néha esténként vagy hétvégén szakmai ügyekkel foglalkoztam. Külön szeretném kiemelni édesanyám és feleségem végtelennek tűnő segítő szándékát.

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

329



Linkek Szervezetek Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete: pszaf.hu Befektető-‐védelmi Alap: bva.hu US Securities and Exchange Commission: sec.gov Financial Services Authority: fsa.gov.uk Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége: bamosz.hu Market Technicians Association: mta.org International Federation of Technical Analysts: ifta.org Budapesti Értéktőzsde: www.bet.hu MNB: www.mnb.hu Államadósság Kezelő Központ: allampapir.hu Egyéb szervezetek segítségei http://www.dolceta.eu/magyarorszag/Mod2/spip.php?rubrique8 http://penziranytu.mnb.hu/Engine.aspx http://www.pszaf.hu/fogyasztoknak/

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

330



Saját linkgyűjteményem Nagyon sok linket gyűjtöttem össze, ezek között különböző témakörűek, tudásszintűek, angol és magyar nyelvűek találhatóak. Mivel régóta gyűjtöm őket, ezért sok olyan is lehet köztük, amelyre kattintva már nem található tartalom. Vannak olyan weboldalak, amelyek annyira egyértelműek viszont, hogy ezek közé el sem mentettem, így a linkgyűjtemény nem feltétlenül teljes körű az egyes kategóriákban sem: Befektetés: http://delicious.com/bf79/trading Tőzsdei kereskedés: http://delicious.com/bf79/trading Befektetési alapok: http://delicious.com/bf79/fund További Linkgyűjtemények kulfoldibefektetes.lap.hu (saját gyűjtés) hedgefund.lap.hu (saját gyűjtés) tozsde.lap.hu privatbankar.lap.hu A további lap.hu oldalakkal vigyázzunk. Hasznosak, de ne vegyük a tipp-‐eket, a kategóriát, és pláne a szakértelmet készpénznek. Az oldalakat néhány kivételtől eltekintve külsős szerkesztők állítják össze, akik nem feltétlenül avatott szakértői a témának, reklám – profit érdekek vezérelhetik őket, vagy éppen lusták frissíteni. A külön kiemelt lap.hu aloldalakat viszont bátran ajánlom. Hírek Rengeteg ilyen oldal van, azokat gyűjtöttem össze, ahol egyszerre nagyon sok és széles merítésű információ érhető el, ugyanakkor tapasztalatom szerint az írások többsége, a hírek beválogatása és értékelése magas szakmai színvonalon történik. Ám helyenként itt is lehetnek tévedések, hibák, rossz értékítéletek, számos esetben külső forrásból érkező

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

331



cikk, ezért ne vegyük kőtáblába vésettnek, amit itt olvasol. A túl sok hír és árfolyam figyelés szinte mindig a teljesítmény rovására megy. Portfólió: www.portfolio.hu Yahoo: http://finance.yahoo.com Világgazdaság: vg.hu FigyelőNet: fn.hu Eco: eco.hu CNN Money: money.cnn.com TheStreet: thestreet.com Bloomberg: bloomberg.com Origo: http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/befektetesi/index.html Napi: www.napi.hu Nemzetközi Tőzsdék AMEX Ausztrál tőzsde Belga tőzsde Chicagoi tőzsde Francia tőzsde Holland tőzsde Hong-‐kongi tőzsde Japán tőzsde Kanadai tőzsde Koreai tőzsde Londoni tőzsde Montreali tőzsde ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

332



New York-‐i tőzsde Német tőzsde NASDAQ Olasz tőzsde Philadelphiai tőzsde Spanyol tőzsde Svájci tőzsde Svéd tőzsde Szingapúri tőzsde Oldalaim, ahol további hasznos tippeket kaphatsz Adómentes hozam leírás: http://www.bwm.hu/index.php?page=241 Cikkek: http://www.bwm.hu/index.php?page=92 Szakirodalom: http://www.bwm.hu//elemzesek/Szakirodalom_Befektetes.pdf Könyv: http://www.bwm.hu/index.php?page=239 Blog: http://bridgewealthmanagement.blogspot.com/ Facebook: http://www.facebook.com/BridgeWealthManagement Hedge Fund: http://www.hedgefund.hu Facebook: http://www.facebook.com/HedgeFund.hu

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

333



Tárgymutató abszolút hozam, 197 abszolút hozamú, 197, 239, 310 adózás, 39, 77, 165, 170 ágazat, 145, 149, 154, 157, 199, 219, 300 állampapír, 28, 37, 39, 48, 71, 84, 98, 108, 112, 113, 114, 116, 117, 118, 119, 120, 124, 173, 185, 217, 218, 257, 271, 274 árfolyam, 28, 61, 63, 64, 65, 77, 78, 112, 130, 133, 135, 136, 144, 146, 154, 155, 160, 161, 162, 173, 189, 200, 204, 206, 207, 212, 215, 227, 228, 232, 234, 246, 251, 254, 262, 264, 265, 272, 277, 300, 332 bankbetét, 49, 53, 80, 91, 105, 106, 107, 108, 110, 159, 192, 256, 257, 260 Befektetendő Összeg, 36, 78 befektetési alap, 83, 165, 167, 168, 171, 173, 176, 179, 186, 192, 195, 200, 280, 320, 322 BÉT, 121, 140, 142, 143, 148, 154, 155, 212, 215, 223, 262, 266 certifikát, 227, 228 CFD, 74, 220, 221, 233, 237 diverzifikáció, 117, 138, 148, 149, 237, 300, 301, 302 Drawdown, 41, 42, 43, 96, 100, 117, 137, 165, 172, 174, 176, 183, 203, 205, 210, 230, 236, 240, 297, 305 EBKM, 87, 107, 293, 294 életbiztosítás, 163, 164, 166 ETF, 93, 146, 157, 179, 199, 200, 201, 202, 203 Folyamatos pénzkivétel, 54, 180 forex, 84, 229 fundamentális, 122, 152, 159, 162, 247, 328 határidős, 61, 139, 141, 142, 143, 147, 148, 157, 208, 209, 211, 212, 213, 214, 215, 217, 218, 219, 220, 221, 258 Hozam, 37, 90, 165, 179, 210, 230, 236, 238 Hozzáértés és ráfordított idő, 82 időtáv, 25, 39, 52, 53, 55, 97, 100, 101, 117, 121, 124, 137, 172, 174, 176, 183, 203, 297, 327 infláció, 21, 37, 38, 54, 60, 90, 106, 116, 119, 136, 172, 234, 310 IPO, 205, 251 kamat, 27, 33, 71, 77, 105, 106, 108, 109, 111, 112, 113, 116, 269 KELER, 143, 213, 264 kincstárjegy, 112, 117, 172

kockázat, 14, 39, 47, 48, 60, 97, 116, 124, 141, 152, 156, 167, 173, 179, 210, 211, 219, 221, 224, 229, 283, 301, 304, 311, 312 korreláció, 44, 152, 156, 187 költség, 50, 97, 134, 138, 164, 169, 173, 190, 203, 268, 271, 301, 321, 328 kötvény, 52, 92, 96, 114, 119, 121, 122, 124, 139, 168, 169, 197, 293 likviditás, 112, 146, 149, 173, 228, 229 mobilitás, 39, 49, 53, 97, 101, 104, 121, 165, 166, 180, 183, 205, 207, 214, 240, 271 NASDAQ, 128, 145, 146, 333 nettó eszközérték, 50, 259 nominális, 37, 38, 126, 201, 284 NYESZ, 64, 65, 66, 73, 76, 168, 173, 175, 177, 180, 183, 190, 309 NYSE, 135, 145, 146, 147, 199 OBA, 108, 109, 110, 301, 315 opció, 223, 224 osztalék, 61, 129, 130, 131, 133, 134, 298 portfólió, 79, 80, 114, 202, 240, 270, 271, 306 PSZÁF, 74, 104, 143, 191, 192, 243, 315, 317, 325, 326 reálbefektetés, 92, 96, 98 reálhozam, 38, 96, 110 részvény, 15, 38, 50, 78, 79, 92, 96, 98, 101, 125, 128, 129, 130, 131, 132, 133, 134, 137, 138, 139, 141, 143, 145, 146, 148, 149, 152, 155, 156, 157, 159, 168, 169, 176, 179, 180, 197, 202, 203, 207, 211, 218, 220, 221, 223, 246, 251, 258, 262, 281, 284, 328 short, 61, 201, 204, 224, 227 spekuláció, 26, 27, 28, 95, 201, 227, 230, 277 szektor, 148, 149, 152, 154, 178, 179, 199, 202, 300 tanácsadó, 4, 41, 50, 83, 135, 165, 278, 287, 288, 290, 302, 314, 315, 320, 326, 327 TBSZ, 64, 65, 66, 67, 69, 70, 71, 72, 73, 75, 76, 77, 101, 168, 173, 175, 177, 180, 183, 190 technikai, 8, 128, 156, 162, 221, 229, 274, 297, 320, 328 tőkeáttétel, 84, 160, 202, 208, 209, 210, 211, 224, 226, 227, 228, 229, 230, 233, 237, 240, 271 tőkegarantált alap, 187 tőzsde, 101, 139, 140, 142, 146, 147, 154, 157, 169, 202, 208, 228, 229, 262, 280, 332 vagyonkezelő, 44, 83, 270, 302

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

334



Mi a véleményed? Amennyiben a könyvvel kapcsolatban kérdésed van, vagy visszajelzést küldenél, bármilyen okból keresnél, a [email protected] címen érsz el. Kérdés esetén elképzelhető, hogy nem fogsz választ kapni. A könyvet úgy állítottam össze, hogy adott szintig teljes képet adjon, és minden egyértelműen kiderüljön belőle. Természetesen lehet, hogy ebben nem járok mindenkinél sikerrel, ha hiányzik valami, vagy nem jól van összeállítva egy-‐egy rész, az ezzel kapcsolatosan felmerülő kérdésekre szívesen válaszolok. Nem fogok válaszolni viszont az olyan kérdésekre, amelyek valójában álcázott megerősítés-‐igények, és a kérdező nem a véleményemre, vagy a tényekre kíváncsi, hanem szeretné minél több forrásból hallani, hogy igaza van, és jól döntött. Szintén ne várj választ konkrét befektetési tanácsokat kérő leveledre, mert ilyesmivel -‐ elsősorban idő hiánya miatt -‐ már egyáltalán nem foglalkozom, ha nem vagy ügyfelem. Szubjektív megjegyzésekre, legyen szó pozitív vagy negatív visszajelzésről, nem feltétlenül válaszolok, de ha megalapozott véleményről van szó, igyekszem a későbbiekben azt is figyelembe véve eljárni. Konkrét adatokra, információkra vonatkozó megjegyzéseknek viszont nagy hasznát látja mindenki, aki a könyv későbbi esetleges kiadásait forgatja majd, így nagyon köszönöm, ha felhívod a figyelmemet bármilyen esetleges hibára vagy hiányosságra. A könyv előzetes engedély nélkül is terjeszthető, amennyiben az díjmentesen történik és változtatás nélkül (beleértve minden betűt, elrendezést, tagolást, teljes tartalmat, szerző megjelölését, függeléket, mindent, fájlformátumot is). A szerző megjelölésének elhagyása, a szöveg átalakítása, lerövidítése, szövegkörnyezetből való kiragadás szigorúan tilos. A terjesztés esetén – mivel később változtatok és egyéb anyagokat is küldök – a www.bwm.hu oldalon történő feliratkozással együtt van sokkal nagyobb értelme. Tehát kérlek ezt a linket küld el ismerőseidnek, ahol pár perc után már el is érik ennek a könyvnek a legfrissebb változatát. Nekik is kellemes olvasást kívánok!

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

335



Befektetésekről Egyszerűen Faluvégi Balázs 2012. December (első kiadás: 2010. Szeptember) ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

ISBN 978-‐963-‐08-‐5673-‐7

336

Befektetésekről Egyszerűen

Recommend Documents