bátyámat helyettesítettem

baptista ifjúsági lap

ADD TOVÁBB Ha van valamid, ami jó, Ami barátaiddal megosztható, Legyen bár csak egy apróság, Hozhatja Isten áldását. Add tovább. Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám, De segít megharcolni egy-egy csatát. Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes, Egy kép, vagy pillantás, mely kellemes. Add tovább. Ne feledd a másik fájdalmát. Te kell, hogy segítsd az úton tovább, Egy kedves szó, vagy egy mosoly Áldás lehet a másikon. Add tovább. (…) Ne légy önzõ a szívedben, De viselkedj a legnemesebben. Tedd a közösbe kenyered, Hogy társaid is egyenek. Add tovább. Ha Isten meghallgatta imád, S az égbõl áldást küldött le rád, Ne tartsd meg csak magadnak, Míg mások sírnak, jajgatnak. Add tovább. E. Isenhour

kép: menna

bátyámat helyettesítettem A angoltanárként két kissebb faluban. Számomra nem mindennapi élményekben lehetett részem. Egy kicsit tartottam is tõle, ugyanis emlékszem még az én általános iskolai éveimbõl, hogyan bántunk a helyettesítõkkel. Azonban imádságainkat Isten meghallgatta, így nem volt különösebb gond. Csak az egyik osztály volt nagyon hangos és engedetlen. Éppen abban osztályban magyaráztam, majd írni kezdtem a táblára és kértem a tanulókat, hogy õk is írjanak. Ahogy végignéztem az osztályon, egyértelmû volt számomra: ezek a gyerekek nagyon szegény körülmények közül jönnek. Sokaknak az iskolai napi kifli és tej az egyetlen biztos ennivalóforrás. Nap mint nap ugyanabban a ruhában, néhányan füzetek és felszerelés nélkül jönnek iskolába… Gondolataimat hamar megzavarták a rendetlenkedõk, akik

Ez a lapszám megjelenik a

nem találták a helyüket. Az egyik ilyen lány kínlódott az írószerével- nem nagyon írt már. Kivettem a tolltartómból egyet és a kézmosást eléggé igénylõ kezébe adtam. Nem felejtem el azt a pillantást… Tényleg ideadja? Nekem? Pedig csak egy írószer volt. Azonnal eszembejutott egy másik alkalom. Külföld, konferencia. Neves elõadó, sokat olvasott, teológiai tudományokat birtokló, idõsödõ tanár. Amikor szolgálni kérik, elmondja, sok kérdésre sok választ keresett és talált már. Azonban egy kérdés még mindig a szívébe markol. Miért engem? Miért nekem? Túl könnyen elbízzuk magunkat. Túl könnyen megszokjuk a jó helyzetünket. Az ünnep közeledtével talán neked is érdemes ezeket a kérdéseket feltenned: Hogy lehet, hogy Isten ideadta a Fiát értem? Örök életet adott- nekem? Miért szeret engem úgy? Kelemen Napsugár

támogatásával

MAG TÁ R SZILVESZTER A HARGITÁN

A 2010-ES MUSTÁRMAG-PROJEKT A következõ évben, 2010-ben, minden hónapban egy-egy nagyobb ifjúsági csoport több részt vállalhat a lap szerkesztésébõl. A következõ ifjúságokat javasolták a projektben való részvételre: Nagyvárad I., Arad I., Bihar, Zilah, Sámson, Kraszna, Perecsen, Szatmár, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy (nem feltétlenül ebben a sorrendben és csatlakozhatnak más ificsoportok is). Az eddig kialakult sorrend: 2010. január- Nagyvárad I., 2010. február- Kolozsvár, 2010. március- Zilah. Az anyagot mindig az elõzõ hónap 15ig kell összegyûjteni és elküldeni a szerkesztõnek. (Pl. a kolozsvári ifjúság összegyûjtött anyaga január 15-ig kell megérkezzen a szerkesztõhöz.) További információ található a projektrõl a Mustármag 2009. novemberi számában, valamint a www.mustarmagajanlo.blogspot.com oldalon (2009. november 3-i bejegyzés).

MEGRENDELHETÕ A MUSTÁRMAG A KÖVETKEZÕ ÉVRE:

A szilveszterezés témája: EGY LÉPÉSSEL KÖZELEBB! „A nép tehát távolabbra állt, Mózes viszont közelebb ment a sötét felhõhöz, ahol az Isten volt“ (II. Móz. 20:21) Elõadások: 1. Közelebb a célhoz (a mulandóság és az örökkévalóság kérdése) 2. Közelebb hozzád (párválasztás) 3. Közelebb a nagybetûs élethez (pályaválasztás) 4. Közelebb Istenhez (egy áldott év titkai) A táborozási díj, három egész napra (Dec. 30 - Jan. 2) 150 lej. Lesz szánkózás és sízés (ugye tudjuk mi a feltétel...), játékok, és nem utolsó sorban pihenési lehetõség is. Jelentkezni lehet:

HARGITA KERESZTYÉN KÖZPONT 535800 Vlahita, Sos. Ciucului Km. 106 Tel./Fax: 0266-246032 Igazgató: Borzási Gyula mobil: 0735 500008 e-mail: [email protected] További részletek a www.emabisz.ro honlapon. Várunk szeretettel! Deák Zsolt EMaBISz titkár

2. o l d a l

*

december 2009

Kelemen Napsugárnál str. Tudor Vladimirescu nr. 50. 540014 Targu Mures e-mail cím: [email protected] tel. 0735 502512 Ha jelezted a megrendelést, akkor a következõ bankszámlára fel is teheted a pénzt: IBAN kód: RO40BRDE270SV47026162700 Várom a megrendeléseket 2009. december 15-ig! U.I. Köszönöm a lapterjesztõknek, hogy idén is vállalják a Mustármag-rendelések öszszegyûjtését, valamint a pénz továbbítását az általunk kért módon! Kelemen Napsugár

ÁRA: 20 RO N

A következõ oldalon található IGEMAGban kifejtett bibliai összefüggéseket és evangéliumi üzenetet tükrözi a brassói Hozsánna Ifjúsági Kórussal készített második karácsonyi lemezünk is, mely a KARÁCSONYI FÉNYSUGARAK címet viseli. Érdemes megszakítás nélkül (is) végighallgatni, és nyomon követni a zenébe-lírába csomagolt üzenet fonalát! Ezt a 24 adventi és karácsonyi éneket is átszövi a fény, a világosság motívuma. A lemezborító belsejében megtalálod kiemelve az erre utaló szövegrészeket... A kórus hagyományos és sajátos hangvételû számain túl ízelítõt hallhatsz a nemrég megjelent erdélyi és magyarországi baptista gyülekezeti énekeskönyvek karácsonyi énekei közül is (HH 110, 111*, 134, 155, 236*, 565*, 580 - BGYÉ 85, 72, 83). Ha nem lenne meg, a lemez beszerezhetõ a Szövetségi irodán, vagy megrendelhetõ Borzási Dávidnál ([email protected]). Mike József

Mike József:

Az igazi világosság ég mindig világosan emlékszem arra, hogy gyermekként szájtátva hallgattuk édesapámat, mikor Amerikából hazajõve arról mesélt, hogy odaát egész decemberben karácsony van. Már november végén feldíszítik a házat, udvart - az áruházakról és környékükrõl nem is beszélve... Ragyogó köntösbe öltöztetnek minden valamire való fát, bokrot, oszlopot, kerítést, épületet. Pazar fényárban és halk karácsonyi zenében úszik minden... Azóta ez már nem olyan nagy szenzáció, mert a kelet európai államok is igyekeznek felzárkózni a trendhez az ide is betört nyugati nagyáruházláncok tulajdonosainak nem kis örömére. Mégis élmény volt saját szememmel meggyõzõdni a korábban csak hírbõl hallott fény-költeményekrõl. Lenyûgözõ látványt tud produkálni a havas éjszakában egy ünnepi dekorálásra szakosodott világítástechnikai szakértõ-csoport néhány napos munkával... Ezen hunyorgó, pislákoló, parázsló, izzó, lobogó, lángoló, csillogó-villogó, ragyogó, sziporkázó fények valamikor a kezdetekben az Igazi Világosságra igyekeztek irányítani a figyelmet, de azóta annyira elõtérbe kerültek, hogy gyakran eltakarják a jelzett Személyt. Pedig a Krisztus testet öltéséhez kapcsolódó próféciákat és evangéliumi beszámolókat át- meg átszövi a fény, a világosság... Ez leginkább János evangéliumáról mondható el, amely a részleteket mellõzve az örökkévalóság távlatából írja le a karácsonyi történet lényegét. Az Ige (4) és az Élet (2) mellett János a Világosság (6=4+2) metaforáját használja legtöbbször „az Atya egyszülöttjé“-re, „az

M

3. o l d a l

*

december 2009

kép: www.freedigitalphotos.net

Ige ma g

egyszülött Isten“-re utalva: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Õ tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem Õ volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: õ jött el a világba.“ (Jn 1:4-9) De a Lukács, illetve Máté evangéliumában feljegyzett karácsonyi eseményekben is megjelenik jelzés értékkel a fény, a világosság - hirdetve, hogy elkezdõdött az õsi próféciák beteljesedése. A pásztorokról szóló történetben például, Ézsaiás jövendölése kezdi el kibontakozását: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog…“ (Ézs 9:1) - szólt a prófécia, amelyet a beteljesedés küszöbén így erõsített meg Zakariás: „meglátogat minket a felkelõ fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak...“ (Lk 1:7879) Lukács evangélista pedig arról számol be, hogy amikor „az Úr angyala megjelent“ a pásztoroknak a Messiás születésének örömhírével, „körülragyogta õket az Úr dicsõsége, és nagy félelem vett erõt rajtuk.“ (Lk 2:9) Ez a ragyogás már Krisztus születésekor jelezte a beteljesedést, amelyrõl így tett vallomást a Megváltó, miután szolgálatba állt: „ÉN VAGYOK a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.“ (Jn 8:13) Ezt a beteljesedést vetítette elõre az agg Simeon bizonyságtétele is az újszülött

Jézusról: „meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsõségül népednek, Izráelnek.“ (Lk 2:3133) A napkeleti bölcsek történetében ugyanúgy nagy jelentõsége van a fénynek, egy rendkívüli csillag ragyogásának: „Látom õt, de nem most, szemlélem, de nem közel, csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelbõl.“ (4Móz 24:17) - így prófétált a megnyílt szemû Bálám. A bölcsek pedig Máté evangéliuma szerint ezzel a kérdéssel érkeztek Jeruzsálembe: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az õ csillagát, amikor feltûnt...“(Mt 2:2). Végül nem Heródes útmutatása alapján találták meg az újszülött királyt, hanem „a csillag, amelyet láttak feltûnésekor, elõttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt...“(2:9). Ez a Krisztus születésekor feltûnt csillag már akkor jelezte a beteljesedést, amelyrõl késõbb így tett bizonyságot a megdicsõült Megváltó: „ÉN VAGYOK Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag“. (Jel 22:16) Visszakanyarodva a János evangéliuma elejéhez elmondhatjuk, hogy az Igazi Világosság azért jött el, hogy megvilágosítson minden embert és így az Emberek Világossága legyen. Vagyis azt szeretné, hogy adott ponton minket is ragyogjon körül, világítson át az Úr dicsõsége, és rettenjük meg, de nem a fénytõl, hanem a fényben látható önmagunktól, bûneinktõl... És ne ragadjunk le a félelmetes felismerésnél, hanem a fényes hajnalcsillagot követve engedjük, hogy elveszett állapotunkból az Istennel való közösségbe vezessen minket! Az értünk testté lett Fiú Isten a János evangéliumában öt ízben is megerõsíti, hogy Õ valóban világosságul jött a világba - Jn 3:19-21, 8:12, 9:5, 12:35-36, 12:46. Ugyanakkor aláhúzza a mi pozitív viszonyulásunk fontosságát: (folytatás a következõ oldalon)

vil ág „Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!“ (Jn 12:36) Ezt célozta Keresztelõ János tanúskodása is: „hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa.“ (Jn 1:7) Hinni a világosságban nem elvont, hanem nagyon is gyakorlati dolog: megtagadva a sötét utakat, cselekedeteket, befogadni Jézust, a világ világosságát (Jn 1:12), követni õt (Jn 8:12), és világosságában járni (Jn 12:35)! Az emberek többsége mégis elutasítja: „ ...a sötétség nem fogadta be... a világ nem ismerte meg õt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be õt.“ (Jn 1:5,10-11) Hogy miért? A válasz egyszerû: „...a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyûlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne leplezõdjenek a cselekedetei.“ (Jn 3:19-20) Kevesebben ugyan, de vannak, akik hittel fordulnak felé és befogadják õt. Cselekvõ hitükre válaszként Krisztus megajándékozza õket az újjászületés, és az isten-fiúság kiváltságával: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Õ nevében, akik nem vérbõl, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentõl születtek.“ (Jn 1:12-13) Te vajon melyik csoportba tartozol? - tevõdik fel önkéntelenül is a kérdés... Az ünnepre készülve jó lenne ezt letisztázni, mert karácsonyi fényekben úszva is lehet sötéten élni! Bárhol tartanál is, arra bátorítalak, hogy szánj rá idõt és imádságban tárd ki szíved (újból) a Világ Világossága elõtt!

4. o l d a l

*

december 2009

A VILÁG BÖLCSE VAGY KRISZTUS BOLONDJA? REGIONÁLIS IFJÚSÁGI KONFERENCIA NAGYVÁRAD ROGÉRIUSZ, 2009. OKTÓBER 23-25 „... ami nekem nyereség volt, kárnak ítélem a Krisztusért“ (Fil. 3:17) köszönt vissza a falról a mottó, amint elõször léptünk be a konferencia helyszínére. Az elõadások is e mottó köré csoportosultak, s akik nem csak láttuk, de hallottuk is s nyomon követtük a jelenetet, szolgálatokat, énekeket akaratlanul is személyesebbnek éreztük a kérdést: A világ bölcse vagy Krisztus bolondja? Már a kezdéskor zenés áhítat segített egybehangolni szívünk az utazás, érkezés után s várni az üzenetet. Péntek d.u. Dr. Kovács József tv. tolmácsolásában arról hallottunk, hogyan lehet Az ismeret Isten szolgálatában. Vállalnunk kell az állandó tanulást - hangzott a tanács, legyen szó akár tanítóink által átadott ismeretrõl, akár tapasztalatokról, tudásbankról vagy megfigyelés és elmélkedés útján szerzett ismeretrõl. A szellemi és lelki fejlõdés energiát igényel: akarnunk kell. Képességeink fejlesztése viszont elengedhetetlen. Mindezt Isten dicsõségére kell tegyük. S amit tanulunk, ami ismeretet szerzünk: felhasználni a lelki szolgálatban. Mert a hit és ismeret összetartoznak, hangzott el. Szombat reggel újra zenés áhítat hangolta szívünket imára s készített az ige, az üzenet fogadására. A délelõtt folyamán sor került Kelemen Napsugár beiktatására a Mustármag szerkesztõi szolgálatába. Hallhattuk, hogyan vállalta el ezt a szolgálatot, bepillantást nyertünk a tervekbe s az EMABISZ vezetõivel mi is együtt imádkoztunk Napsugárért, a munkáért, amit felvállalt s az áldásért. A szombat délelõtti elõadásban Steiner József tv., a debreceni Trinity gyülekezet lelkipásztora a Karrier, keresztyén életpálya-modellrõl beszélt. Kiderült, hogy mindegyikünknek választania kell a következõ dolgok közül: kényelem, becsület, siker. Egyszerre mindhárom nem lehet a miénk, csak kettõ. Épp ezért kell tudatosan döntést hoznunk, melyiket akarjuk? Elõadónk megvilágította azt, hogy világunk milyen irányba formálja gondolatainkat. S amivel foglalkozunk, azzá válunk! -hangzott a figyelmeztetés. Hallottunk a karrier és pénz kapcsolatáról és láthattuk Isten igéjének hozzáállását a pénzhez s pénzügyekhez. Mint sáfárok, a kérdés úgy tevõdik fel: „mit csinálunk?“, nem pedig „mit csinálnánk? (ha ez vagy az lenne)“. Végül, de nem utolsó sorban: Mi az Isten elhívása az életedre? - lett

vá ra d személyessé a kérdés. Ha még nem tudod, keresd meg. S ha már megtaláltad: élj aszerint! Rövid szünet után Mario Brühlmann arról beszélt, hogy a nagy változások az egyéntõl indulnak el. A vietnami misszió példájával bátorított bennünket arra, hogy legyünk reménységhordozók! S szükség van ilyenekre! Az óriási változások egy Istentõl jött gondolattal, kinyilatkoztatással indulnak el. Ha Õ adja a gondolatot: semmi sem lehetetlen! Ne elégedjünk meg fél dolgokkal! Az ebédet szabadidõ követte. Voltak, akik sétálni indultak, mások sportolni (vagy éppen szurkolni). Olyanok is akadtak, akik a kézimunka mellett döntöttek vagy pedig a Tûzálló (Fireproof) c. filmet tekintették meg. Jó volt így is kicsit kikapcsolódni. A délutáni rész is áhítattal kezdõdött, majd a Betlehem Dráma Csoport bemutatta a Vak Világ c. jelenetet. Megláttuk, hogy nem feltétlenül az a vak, aki fizikai szemével nem lát. Sõt, sokszor õk azok, akik jobban látják Jézust! Szombat este az evangélizáláson Simon József tv. a Rendíthetetlen Életházról beszélt. Életünk házának vagy van fundamentuma (Krisztus), vagy nincs. Isten nem engedi lejjebb a

5. o l d a l

*

december 2009

mércét. A vihar pedig jön. A kérdés csak az, mikor? A végén voltak olyanok, akik felismerték: szükségük van a fundamentumra. Az estét a Rá-hangolva koncert zárta, amikor a terem túl kicsinek bizonyult. Jó volt hangolódni, nem csak össze, de Rá is. Vasárnap délelõtt újra volt alkalom elcsendesedni, Istennel beszélni, miközben a konferencia vége gyorsan közeledett. Különbözõ szolgálatok hangzottak el délelõtt és láthattuk Istent munkálkodni egymás életében. Ez annyira jó! A záró szolgálatban felhívás hangzott el: „Bolondnak“ lenni Krisztusért. Szabó László tv. arra bíztatott: vállaljuk fel Krisztust! Hisz erõnk forrása a keresztrõl szóló beszéd, bizonyságtételünk Jézus, sikerünk a szenvedés. Mennyit vállalsz Krisztusért? szegezte nekünk a kérdést. Amikor bennünket eltaposnak, akkor nõ nagyobbá Krisztus! Végül pedig hadd fejezzem be azzal a kérdéssel, amelyikre mindegyikünknek választ kell adnunk: milyen nyereségrõl vagy kész lemondani, hogy Krisztus bolondja légy? Nagy Adina, Temesvár

Kész a konferencia DVD-je. Infó a 11. oldalon!

...vége?

A Tökéletes Apa... nevel

z apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyûrût a kezére, és sarut a lábára! ... Együnk és vigadjunk, mert az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.“ (Lk 15:22,24) Gondolkoztatok már azon, hogy mi történt ezzel a fiúval miután véget ért a lakoma? Lássuk csak… Mi az, ami megváltozik, miután Istent Atyámnak nevezem? És hogy még személyesebb legyen, mi az, ami megváltozott bennem miután „hazaérkeztem“?

Visszatekintek az elõzõ két évre és annyi mindent látok… Befejeztem az iskolát, és megállapítottam magamban, hogy kudarcot vallottam, mert nem tudtam bemutatni az osztálytársaimnak Istent. Aztán kiderült az albumomból, hogy mégsem így történt. Nem tudtam milyen egyetemre menjek, milyen szakra, mi az, amit akarok csinálni a jövõben és mikor közel álltam ahhoz, hogy feladjam, Isten adott választ, méghozzá világosan. Nem tudtam, hogy olvassam a Bibliát és mikor szánjak erre idõt, de Isten megoldotta ezt is. Lehetõséget adott arra, hogy elkezdjek egy tanfolyamot és kialakítsam ezt a szokást. Nem tudtam mi az, amiért imádkoznom kell és Isten lassan ezt is megértette velem, kialakult az imalistám. Hogy tanuljam meg azt, hogy mindenért „hálát adjatok“? Jött a perecseni konferencia és elkezdtem én is a hálaadó naplót. Volt idõszak, amikor nem tudtam sírni és összetörni, de Isten adott egy csodálatos ifjúsági órát, amikor arról beszéltünk, hogy kellenek emberek a törésre. Olyan emberek, akik szolgálnak, és mennek bármi is van (közben rájöttem mennyire nem állok a helyemen). Adott egy bibliakört és még jobban letisztázódott bennem az Õ szentsége… és sírtam, mert annyiszor kacsintottam a bûnre és elfelejtettem a szövetséget a „võlegénnyel“! Csak úgy, mert épp közbeesett, részt vettem egy roma evangélizáción és a prédikáció végén tudatosult bennem, hogy mennyire Istenre vagyok utalva, és azért

6. o l d a l

* december 2009

kép: menna

„A

érzem nehéznek a terheket, mert én cipelem õket… Nagy nehezen kimondtam: Istenem, odaadok mindent, legyen a Tied, rendelkezz vele, többé már nem én vagyok a fontos, Tiéd a dicsõség mindenért! Történtek változások, de csak ennyi lenne? Vajon a tékozló fiú nem feleselt apjának a hazatérte után? Soha nem fordult meg többet a fejében az, hogy visszamegy a világba, vagy nem tagadta meg egyszer sem az apját? Biztos csak hálából maradt ott a háznál (ha egyáltalán ott maradt), és nem érdekelte sokszor jobban a vagyon, az örökség? Hányszor volt úgy az életemben, hogy tízszer is megkérdeztem: Istenem, biztos ezt akarod, muszáj megtennem? Olyan gyenge vagyok, és alkalmatlan... Hányszor néztem úgy a világiakra, hogy bezzeg nekik szabad, megtehetik és emberi szemmel nézve mennyi mindenük van. Hányszor voltam úgy, hogy énekeltem az Istent dicsõítõ énekeket, de közben elárultam Jézust és egyáltalán nem állt szándékomban gyakorlatba ültetni a szöveg mondanivalóját. És hányszor teszek jó cselekedetet csak azért, mert azt hiszem, ezzel megérdemlem a mennyországot! Csak egy „kicsit“ kell elhalasztanod az imádkozást, a bibliatanulmányozást, a tanulást (suli) és máris megtörténik az, aminek nem kellene megtörténnie:

eltávolodsz Istentõl, és ami még ennél is rosszabb, kezded ebben az állapotban is jól érezni magad. Lassan megszokod, és felteszed magadban a kérdést: Mi van velem? Van úgy, hogy megvizsgálom önmagam, az életem, és azt látom, hogy az Atya mellettem volt mindvégig, támogatott, vígasztalt, erõsített, felkarolt, harcolt, könyörgött értem. És én? Elestem, hibáztam, engedetlen, háládatlan, panaszkodó, követelõzõ voltam. Nehezen megy az alázat és az, hogy amilyen hamar csak tudom, bánjam meg bûnöm, rendezzem a kapcsolatot. A Sátán vádoló hangját mégis olyan hamar meghallom. Dicsõség Istennek, hogy az életem ezen területén is formál! Több negatív dolgot átéltem már, de azt biztosan állíthatom, hogy mikor Jézus személyét nézem és csodálom õt, akkor alakulok igazán. Az, hogy vétkezek, és a sárba esek, talán rólam szól, meg a gyarlóságomról, de az, hogy nem maradok ott, az már nem nekem köszönhetõ, lehetek bármennyire optimista. Vizsgáljuk meg magunkat! Hol vagyunk most, mennyire vagyunk közel az Atyához, mit jelent számunkra ez a közelség, mennyire értékeljük az ajándékokat, amiket kapunk, és mibõl van több: kérések sokaságából vagy hálaadásból, megelégedésbõl? Hát igen... elmondani könnyû volt, és

mégis mikor a tettek mezején vagyok, akkor „begörcsöl a lábam“. Már nem tudok szaladni, panaszkodom, hogy nem elég jó a fegyverem, és a „termetem“ sem megfelelõ. Istenem, hogy is képzeled? Aztán elhallgatok és igyekszem belesimulni a tervébe. Tudom, ez a legjobb számomra és lassan ismét elhiszem azt, hogy „semmi nem választhat el az Isten szeretetétõl“(Róm 8:38,39). Semmi... Lesznek olyan napok, hetek is, mikor nem fogod érezni jelenlétét és próbára teszi a hitedet. Ilyenkor derülnek ki a fontos dolgok. Szereted-e Õt, bízol-e Benne, engedelmeskedsz-e Neki, dicséred-e akkor is, ha semmi nem jön össze? Kérlek, harcoljatok az életkoronáért, és tegyetek meg mindent, hogy másoknak is segítségül legyetek ebben! Bátorodjunk fel az Úr követésében, mert ellenségünk le van gyõzve! Balla Helga

mu lti -

Debrecenbe kellett menni... 2009. OKTÓBER 21-ÉN, KARRIERJÜK SORÁN ELÕSZÖR KONCERTEZETT KÖZÉP-EURÓPÁBAN A HÍRES ZENÉSZ CSALÁD, A GAITHER FAMILY. a, akkor jössz Debrecenbe? Tevõdött fel a kérdés már számtalanszor, míg végre sikerült elfogadnom a meghívást. Tulajdonképpen a Gaither együttes dalait csak ritkán szoktam hallgatni, és emiatt kezdetben nem volt bennem túl nagy lelkesedés a koncert iránt. Aztán ahogy közeledett a nap egyre kíváncsibb lettem, hogy milyen is lesz. Vajon megéri elmenni...? Be kell vallanom, elég hamar választ kaptam a kérdésemre. Már az elsõ pillanatokban tudtam, hogy Isten ott van, és valami csodálatosat készített el számunkra arra az estére. Jól éreztem magam és Isten szólt hozzám az énekek által: üzent, hogy igen, valóban csak úgy érdemes élni, ha Õ van az elsõ helyen az életemben, ismét elmondta, hogy szeret, tud rólam, és az utam végén a mennyországban vár rám. Egészen közel engedett magához.

N

Az énekesek egyszerû embereknek tûntek, akik Istentõl ajándékba kapták a hangjukat, a lehetõségeiket, és ezeket maximálisan fel is használják az Õ dicsõségére. Mivel többen voltak, és különbözõ stílusú zenét énekeltek, volt az egész estének egy dinamikája, és ez folyamatosan lekötötte a hallgatók figyelmét. Különösen felfigyeltem arra a mozzanatra, amikor a vak zongorista arról énekelt: hadd láthassa meg Isten csodáit és nagyságát. Elgondolkodtatott, mert igazából õ sohasem látta azokat a dolgokat, amelyekrõl énekelt, és mégis szereti Istent és hit által tudja Róla, hogy csodálatosak az alkotásai. Nagyon sokan voltak Erdélybõl, sok ismerõs, és jól esett, hogy angolok, románok és magyarok tudták együtt dicsõíteni Istent. Ilyenkor érzem azt, ami igazán számít, hogy ugyanaz a célunk. Több énekük volt, ami már régóta le van fordítva a mi nyelvünkre is, és ezeknek az üzenete talán még inkább célba ért bennem. Azt hiszem a soraim közül kicsengett a válasz a korábban feltett kérdésemre: megérte részt venni, és bár a koncert után sem vált kedvenc együttesemmé, örülök, hogy ott lehettem és jó élményekkel maradtam.

Kulcsár Adina

7. o l d a l

*

december 2009

könny zok a fiatalok, akik 2009.

...anovember 6-án gyûltek össze Zilahon, az EMABISZ által szervezett második imaéjszakán. Az alkalom este 19,30-kor vette kezdetét meleg teával és harapnivalóval. A szilágysági missziókerület számos gyülekezetébõl eljöttek a fiatalok péntek este: Szatmárnémeti, Szilágyballa, Szilágyerked, Kövesd, Kraszna, Varsolc, Nagyfalu (2 gyülekezet is!), Zilah. Külön tisztelet azoknak, akiket kifelejtettem. :) A fiatalokat Deák Zsolt, az EMABISZ titkára köszöntötte, és mutatta be. Szintén õ volt az, aki hozzáértõen szervezte meg és vezette az alkalmat. Bûnbánati imára és nyilvános vallomásra Püsök Tibor buzdított. Az igei tanítást az imádkozás módjáról és helyes gyakorlásáról, a helyi gyülekezet lelkipásztorától, Budai Lajostól vehették át a fiatalok. Ezután a szervezõk aktuális témákat javasoltak a közbenjáró ima gyakorlására: a missziókerület gyülekezetének ifjúságai; még nem megtért, vagy meglankadt családtagok; az ébredés; a szentség gyakorlása a hívõk és gyülekezeteink életében; a lelki vezetõk, lelkipásztorok támogatása; frissen bemerített gyülekezeti tagok. Csodálatos volt az, hogy a fiatalok nem tudták személyes felhang nélkül megérinteni ezeket a témákat Isten elõtt. Sokan imádkoztak új kezdetért, személyes ébredésért. Méltó hangulati keretbe foglalták az imaéjszakát az énekek is. Köszönjük a zenészeknek, hogy így is kiönthettük a szívünket Isten elé! Az est fénypontja az volt, amikor egy nagyfalui fiatal kiállt, és megvallotta, hogy elfogadta Jézus megváltását. Lenyûgözõ volt újra látni Isten hatalmát, szeretetét! Ha Zilah, akkor a meglepetés sem maradhat el. Budai Evódia és pár 8. o l d a l

*

december 2009

„...egy szívvel és egy lélekkel felemelték a hangjukat az Istenhez...“

kedves szolgáló(lány)- társa különleges muffinokat sütöttek: a belsejükbe igeverseket rejtettek el. Sok fiatalnak üzenet, vagy ígéret volt az igevers, amit Isten személyre szólóan küldött a süteményben. Errõl számoltak be ugyanis sokan, az est utolsó mozzanataként. Azt hiszem annyi túlzást megengedhetek magamnak, hogy beszámolónak szántam ugyan ezt az írást, de mi, fiatalok, százvalahányan, nehezen tudtunk éjjel 2 óra magasságában elszakadni az Isten közelségétõl. Istené legyen a dicsõség mindenért! Most pedig következzenek személyes gondolatok néhány résztvevõtõl: „Csendesítsd le szívemet, hogy halljam hangodat...“- énekeltem magamban még az alkalom elõtt. Jó volt elcsendesedni és Istenre figyelni egy zsúfolt hét után. Nagyon áldásosak voltak a buzdítások, a bizonyságtételek, a közös éneklések és persze az Úrral való beszélgetés. Külön örültem a meglepetésnek, ami jelentõs ígéretet tartogatott számomra: „Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.“ (Zsolt. 32,8) Végül az éjszaka kellõs közepén, hazafelé menet a város üres utcáin, lényem legmélyébõl õszinte hála tört fel és

csendben megköszöntem Mennyei Atyámnak azt a néhány órát, amit Vele és testvéreimmel tölthettem el. (Gál Edit)

Idõsebb testvérek gyakran említik az ébredést és Istennek különleges kegyelmét, amit régen tapasztaltak. Általában minden változást az ima elõzte meg és így volt ez 40- 50 ével ezelõtt is. Nagyon vártam és készültem erre az alkalomra, mert igazán szeretném, ha lennének változások gyülekezeteinkben, ifjúságainkban és ezért én is szeretnék tenni valamit. Jó volt érezni Isten jelenlétét egész idõ alatt és jó volt megalázkodni Isten elõtt, kérni, hogy tisztítson meg újból és utána könyörögni különbözõ témákért. Tudom, hogy ez az imaest kedves volt Isten elõtt, és hogy meghallgatta az imákat, mert Õ ezt mondja: ,,Ha az én népem, amely nevemrõl neveztetik, megalázza magát és imádkozva keresi az õ Istenének az arcát és elfordul az õ bûnös útjáról az imája meg lesz hallgatva a mennybõl és Isten megbocsátja bûneiket...“ Nagyon hálás vagyok azért a fiatalért, aki megtért azon az estén és szabadon mehetett haza, mert Isten megbocsátotta bûneit és új élettel ajándékozta meg és örülök annak is, hogy sokan megújulhattunk. Áldott legyen ezért az

Az elsõ imaéjszakán úgy éreztem, hogy az ilyen alkalmakért megéri meghozni az áldozatot. Már akkor eldöntöttem, hogy a következõ alkalommal is megteszem a tõlem telhetõt, hogy eljussak. Ezért vettem részt ismét. Ezeket az alkalmakat, amikor fiatalok vágynak és készek Isten jelenlétébe idõzni, Isten kész megajándékozni jelenlétével, ami mindent felülmúl. Több mindent ajándékként kaptam. Az idõt, magát a lehetõséget erre az estre, a barátokat, a velük való õszinte imádkozást, az örömöt és a sírást... ezek mind ajándékot jelentettek nekem. Sokszor egyhangú és rendszertelen volt az imaéletem. És rájöttem, hogy ez magától nem is változik, csak akkor, ha egy akarati döntés alapján rendszeressé teszem. Akkor is, amikor nehéz, mert épp akkor van a legnagyobb szükségem rá. Ha Istenhez közel akarunk lenni, tapasztalni akarjuk közelségét, érteni vezetését és teljesen Rá szeretnénk hagyatkozni, akkor az ima elengedhetetlen és szerves része kell legyen életünknek. Fiatalon még inkább, mert mostani imaharcaink döntõ hatással vannak az életünk további alakulásában. Akár személyesen, akár fiatalokkal együtt gyakoroljuk ezt, megtapasztaljuk az ima mindent átformáló erejét és mindazt az áldást, amit Isten az imáinkon keresztül ajándékoz nekünk. (Tõtös Evódia) Örülök annak, hogy gondoltatok erre. Nekem nagyon sokat jelentett ez az éjszaka. Azért mentem el, mert nem tudtam, hogy mire számítsak, de azt tudtam, hogy ha magamban vagy barátaimmal imádkozom az nagyon jó, hát 9. o l d a l

*

december 2009

akkor, ha még több helyrõl, még több fiatallal imádkozunk egyszerre. Egyszerûen az Istent mentem dicsõíteni és egy olyan estét eltölteni, amikor együtt a fiatalokkal közösen, összefogunk és imádkozunk. Úgy tapasztaltam, hogy az imának ereje van és hatalma, ezt nem tévesztettem szem elõl akkor sem. Többet kaptam, mint amit vihettem. Leginkább a kis csoportos imádkozások jelentettek sokat, soha nem imádkoztam együtt azokkal az emberekkel, mégis csodálatos kis közösség alakult ki. Ez azt bizonyítja, hogy az Isten gyermekei akárhol is vannak, tudnak imádkozni. Az imában van a jövõ, anélkül nincs élet. Saját példámból mondhatom azt, ha nem beszélgetek az Istenemmel, akkor egyre inkább érzem, hogy távolodok Tõle, vagy nem látom meg Õt semmiben. Igen, szükséges hogy a fiatal közbenjárjon, imádkozzon másokért, megújulásért, ébredésért. Az utóbbi idõben egyre inkább gyakorlom a másokért való imádkozást, és azt tapasztalom, hogy az Isten nem hogy õket, de engem is megáld nagyon. Minden fiatalt arra hívok, hogy többet imádkozzon, mint eddig, mert csak úgy élhetünk. (Bántó Zoltán) Összeállította: Gönczi Erzsébet

örö m „Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! Ne rejtsd el elõlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!” Zsoltárok 102,2-3 „Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért õt hívom segítségül, amíg csak élek. Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok. De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó URam, mentsd meg életemet! Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk. (...) Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett? ” Zsoltárok 116,1-5;12

képek: Budai Evódia

Õ neve! Isten ma is ugyanaz! Áldásos este volt ez, nemcsak nekem, hanem másoknak is. Megértettem, hogy többet kell foglalkozzak azokkal az emberekkel, akiket Isten rám bízott. ,,Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének“ Jakab 5,16b Ha ezt többen tesszük, számítsunk nagy változásokra... (Balog Piroska)

kö ny vés z? Visky Júlia: Ima, Koinónia Kiadó

IMAmegHALLGATÁS

ALKALMI (KARÁCSONYI) REJTVÉNY

„Imádkozni nem kell, hanem szabad. Az a keresztyén ember, aki nem imádkozik, amikor szenved, olyan, mint aki szomjan vész a forrás mellett. Az imádság bekapcsol egy áramkörbe, amely világít, melegít, éltet. Aki nem imádkozik, nem tudja, mitõl fosztja meg magát. Mert imádkozni: jó!“ (Zs. Tüdõs Klára) Visky Júlia frissen megjelent Ima-könyve errõl a JÓ állapotról tesz tanúbizonyságot. Nem jó imák gyûjteménye a könyv, hanem az a jó benne, hogy bármi imává válhat, ami õszinte megnyilatkozás Isten elõtt. Ima a leborulás - Ábrahám, a közbenjárás - Mózes, a hallgatás Sámuel, az ének - Dávid, a bûnvallás - Dániel, a kiáltás - Jóel, a bizonyságtétel - a pogány százados... Az imádkozás egy életforma, láthatjuk ezt Énóknál is, aki Istennel járt. Az írónõ a Szentírás gyõztes, örömteli, hálás, kétségbeesett, panaszkodó, szomorú, bûnös, nyomorult szereplõinek Isten-megszólításait veszi számba és azokat tömör, mély gondolatokkal magyarázza. Evangéliumi látása élesen tiszta, könyörtelenül rámutat bûneinkre, amiket Isten elé kellene vinnünk, vagy amelyeket még az imáinkba is becsempészünk (önsajnálat - Káin, Isten irányításának vágya, azáltal, hogy megszabjuk neki, mit tehet, és mit nem tehet életünkkel - Illés, stb.) Ám a rövid áhítatok nem maradnak meg a bûnök feltárásánál, hanem még az ószövetségi imahelyzeteken keresztül is áthallatszik az egyedüli megoldás, a szabadságot hozó fény: Jézus Krisztus értünk könyörgõ átszegezett keze. „Isten teljesen hozzánk alázkodott Jézus Krisztusban“ (Ima 39). Nekünk mégis a megalázkodás a legnehezebb harca életünknek, pedig önmagunk megadása nélkül nem hallhatjuk meg az életünket csodálatosan átformáló hangot. „Minden erõnkkel arra törekszünk, hogy ne szoruljunk rá senki másra. Az imádkozás idegen büszke emberi természetünktõl. De ha megismerjük az imádkozást, csodálatos tapasztalat küszöbén állunk. Ennél örömtelibbet és lélekmelengetõbbet sohasem ismertünk, s ez még nagyobb örömöt ad, mint a meghallgatott imádság.“ (Bill Hybels) Ima meg hallgatás. Nagyobb szükségünk van az Õ hangját hallani, mint a csodáit látni. Nyugodhatunk-e, ha nem halljuk az Atya hangját? (Ima 73) A 94 magvas ima-kommentár keretet nyújthat reggeli csendességünkhöz, de haszonnal forgatható olyan ima-alkalmakon is, ahol nem Ige-tanulmányozás céljából, hanem az ima közösségben történõ gyakorlása végett gyûlnek össze a vágyakozó szívûek. Berke Krisztina, www. koinonia.ro

10. o l d a l

*december 2009

Ré bu sz

A MEGSZOKOTT rejtvény fõsoraiban egy újabb éneke s neve, születési helye, ismert könyvének címe, valamint dalai képezik a megfejtést. Az ALKALMI rejtvény színnel jelzett fõsoraiban Ady Endre egyik karácsonyi versének elsõ négy sora válik olvashatóvá, helyes kitöltés esetén. A megfejtések beküldési határideje JANUÁR 15. AZ OKTÓBERI REJTVÉNY MEGFEJTÉSEI: - énekesnõ neve: Twila Paris, - született: Fort Worth, - édesapja neve: Oren, - férje és fia neve: Jack, - 1999-es albuma: True North, - 2007-es albuma: Small Sacrifice, - dalai: Send me, Destiny, Fill my heart. ...ÉS MEGFEJTÕI: Kiss Eszter (Sepsiszentgyörgy-Marosvásárhely), Szilágyi Tímea (Beszterce), Máté Beáta (Ipp), Elek Zoltán (Szalárd), Szilágyi Szabolcs (Nagyvárad), Marián Noémi (Nagyvárad), Debre Dávid (Szilágyperecsen) December 15-ig még beküldhetitek a novemberi rejtvény megfejtéseit.

11. o l d a l

* december 2009

Konferenica DVD megrendelhetõ az alábbi címen: Rogériuszi Magyar Baptista Gyülekezet 410365 Nagyvárad, Podului út 29. Tel. 0040359/199.855; Fax. 0040359/462.144 Mobil: 0040771/305.650 E-mail: [email protected] Kontaktszemély: Szabó László E-mail:[email protected] Tel: 0040724/744.141 A DVD tartalma: tanítások, köszöntések, zenés áhítatok, bizonyságtételek. Ára: 5 RON + postaköltség Bõvebb információt a [email protected] email-címen kérhetsz! Megjegyzés: a DVD PC verzió! (dvd-játszókban nem mûködik)

Ki tek int õ Idõ van! Néhány évvel ezelõtt, egy gyerektanítói képzésen, elõadást tartottam a játékidõrõl. Annyira belemerültem a tanításba, hogy a társaimnak figyelmeztetniük kellett az idõm lejártára. Ráírták egy lapra, és elém tartották: IDÕ VAN! Ez pompás, gondoltam, még sok mindent szeretnék elmondani. Még nagyobb lelkesedéssel folytattam. Újból elém tolták a lapot: IDÕ VAN! Az jó, nyugodtam meg, akkor nem csapom össze az elõadás végét sem. Amikor nagy sokára befejeztem, az órámra néztem… világos lett, IDÕ VAN annyit jelentett, hogy LEJÁRT AZ IDÕ. Az év végéhez közeledünk. Újból eltelt 52 hét, 365 nap és 8760 óra az életünkbõl. Hogy mennyi idõnk van még hátra, azt nem tudjuk. Talán amikor úgy gondoljuk, hogy még sok van, akkor van a legkevesebb. Ezért nagyon fontos jól és bölcsen kihasználni az idõt, amit Istentõl kapunk ajándékba: „jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas idõt, mert az idõk gonoszak (Ef. 5,15-16). Vajon mennyire sikerült bölcsen és hatékonyan kihasználnunk az elmúlt évet? A munkaidõ, szünidõ, szabadidõ mellett vajon mennyi volt az Istenre szánt idõnk? Alázatos szívvel mérlegeljük az elmúlt évet! Adjunk hálát, énekeljünk dicséretet, kérjünk bocsánatot, jobbítsuk meg utjainkat! Még ma VAN IDÕ! [email protected]

romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja az EMABISZ Elnök: Szabó László Szerkeszti: Kelemen Napsugár Tördelés: Gönczi Géza Cím: Str. Tudor Vladimirescu 50 540014 Târgu Mures

E-mail: [email protected] Internet: www.emabisz.ro

HA FENYÕILLAT KEVEREDIK A NARANCS ILLATÁVAL... Karácsony - nincs hozzá fogható ünnep a világon! Egy nagy csomag, melyben benne van a téli hideg, a hó, a karácsonyfa, az ajándékok, a családi otthon melege, az ünnepi nyüzsgés, az egyedi hangulat, a zene, a csillogás, egy nagyszerû történet, és még sorolhatnám. Talán nem mindenki érti a karácsony lényegét, de sokan egyet értenek velem, ha azt mondom, hogy ez az egyik legszemélyesebb ünnep az év során. Lehet, hogy már nem lelkesedsz annyira érte, de emlékezz csak vissza milyen is volt, mikor még gyermekként izgatottan számoltad a napokat, és amikor naponta ötször megkérdezted édesanyád, hogy még hányat kell aludni a nagy napig. „Kicsi gyermekként úgy vártuk a karácsonyt“, jutnak eszembe egy kedves ének szavai. Igen, nagyon vártuk és készültünk rá. Emlékszem, ahogy a jégvirágos ablakon át szemléltük a környezõ tömbházak ablakait, hogy vajon melyik ablakban gyúl fel az elsõ karácsonyfa fénye. Én nagyon szeretem az ünnepeket, mert azok különlegesek és emlékeztetnek, tanítanak minket. Nekünk a karácsony egy bensõséges családi ünnep volt, amire már idejében elkezdtünk készülni. A hangulatot a gyönyörû karácsonyi dalok hozták meg, majd a készülõdés folytatódott az elmaradhatatlan nagytakarítással, amiben már gyerekként is részt vállaltunk. Négyen vagyunk testvérek és már korán befogtak minket a házimunkába. Minden feladat el volt osztva, kezdve a cipõpucolástól, a diótörésig. A karácsonyfát is együtt díszítettük fel, és ez egy jó családi esemény volt. Lelkesen szemléltük, ahogy édesapám szobaméretre szabja a gyönyörû fenyõfát. Még ma is, ha fenyõillat keveredik a narancs illatával, önkéntelenül is a karácsonyra gondolok. Igen, a nyolcvanas években ám nem voltak a szupermarketek tele mindenfajta gyümölccsel, mint mostanában. Talán ezért is értékeltünk minden egyes apróságot jobban, mint manapság. Emlékszem, ahogy édesanyám gondoskodott arról, hogy minden ünnepkor legyen ízletes kalács és sok más egyéb finomság is az asztalon. Mégis, visszagondolva, a leghálásabb a meleg családi fészekért vagyok, azért, hogy már gyerekkorban megtanítottak minket a karácsony igazi értelmére. Értékelem a szüleim egyenességét, hogy nem szédítettek minket különféle mesékkel a télapóról és az angyalkáról. Sohasem volt kérdés elõttünk, hogy az ajándékokat a szülõktõl kapjuk, ahogy az sem, hogy ekkor a legnagyobb ajándékot, Jézus Krisztust, az Õ születésnapját ünnepeljük. A karácsonyeste közeledtével, minket, gyerekeket átküldtek egy másik szobába, és õk addig az ajándékokat becsomagolták és a fa alá helyezték. Volt, amikor ez nem rögtön az ünneplés elõtt történt, olyankor kíváncsian tapogattuk az ajándékokat, hogy vajon mi is lehet a csomagolópapír alatt. Majd mikor minden kész volt, akkor összeült a család a fa körül és megkezdõdött az ünnep. Édesapám mindig felolvasta a Jézus születésének történetét a Máté evangéliumából, majd mindig énekeltünk közös énekeket és imádkoztunk. Ezek után jöhettek az ajándékok és az ünnepi vacsora. Mikor már nagyobbak voltunk, akkor a kántálás is a szent estéhez tartozott. A családi ünneplés után a fiatalok találkoztunk a gyülekezetben, ahol rövid próba után meglátogattuk az idõsebb testvéreket a gyülekezetbõl, és korházakba is ellátogattunk. Az örömet meg kell osztani, mert Jézus az egész világ öröme. Az én kívánságom is az, hogy bárcsak minél több ember értené még a karácsony lényegét, és „Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen Karácsony!“ Erdõ Levente, Székelyudvarhely