BALATONFÜRED: KÓRHÁZI EMLÉKEK (Pótlások és kiegészítések)
A háború alatt Balatonfüreden létesített kórházi és szanatóriumi férőhelyekről pontos adatok nem maradtak fenn. Okaiként megjelölhető, hogy a magánházaknál időszakosan igénybevett férőhelyekről kimutatás nem készült, mint ahogy arról sem, hogy hányan vették igénybe az egészségügyi szabadságuk alatt a kedvezményes gyógykezelés lehetőségét, másrészt a Vöröskereszt Egylet által működtetett kórházak pontos férőhelyeit sem ismerjük. Zákonyi Ferenc Balatonfüred c. könyvében mindössze az Ipartestületi székház épületében, az arácsi Népházban, valamint a Szeretetházban működött intézményeket említette, kb. 70 férőhellyel. Mellettük V.K.E. kórház működött még a volt Színház épületében, a Stefánia Szállóban, valamint az Erzsébet Szanatóriumban. Több helyen említik még – köztük Zákonyi Ferenc is - a mai Táncsics M. u. és Séta utca sarkán ma is álló épületet, mint „JÁRVÁNYKÓRHÁZ”-at. Az eredetileg közadakozásból SZEGÉNYKÓRHÁZ-nak épült épület miért kapta a háború alatti elnevezését, csak sejthető: 1914 októbere és 1915 tavasza között Balatonfüreden is szükségessé vált az esetlegesen fertőző betegek előírásszerű elkülönítése. Külön fertőző osztályok a 20-30-ágyas egységekben nem volt kialakítható, ezért kerülhetett kijelölésre egy külön épület. Arról, hogy fertőző betegeket célállomásként Balatonfüredre hoztak volna, nincs adat. A veszprémi katonai kórház teljes felépülése után (1915) a fertőző betegségben szenvedőket az ott kialakított külön szárnyban helyezték el, így a balatonfüredi szükségkórház megszűnt, a továbbiakban, mint V.K.E. kórházként üzemelt. 1916 tavaszára a kórházak frontján is helyreállt a kívánatos red: az új kórházi férőhelyek létesítése lehetővé tette, hogy az addigi 106 kisebb hadikórház működését megszüntessék. Veszprémben is befejeződött a kórházépítés, Nagykanizsán 3200 főre bővült a kórházi ágyak száma, ezért az Erzsébet szanatóriumban addig működtetett – kb. 50 ágyas - katonai tartalékkórház is megszüntetésre került, mint hivatalos hadikórház – a katonai részleg működését biztosított katonaorvosok dr. Ajtós Emil ezredorvossal együtt eltávoztak az intézményből, helyüket a Szanatórium orvosai vették át.
Egy kép a balatonfüredi tartalékkórház személyzetéről: középen Ajtós Emil Imre dr. ezredorvos Az 1916. március 7-én kiadott 87. sz. kórházparancsnoki parancs (Cs. és kir. Tartalékkórház, Veszprém) a távozó dr. Ajtós Emilt parancsnoki dicséretben [39] részesítette: „Ez év február 1-én Dr. Ajtós Emil népfelkelő ezredorvos a Balatonfüredi filiálé főorvosa sikeres eü. felülvizsgálat után a tartalékkórház állományából kivált. Benne a tartalékkórház egyik legjobb orvosát veszíti el, aki teljes szívvel az intézményen függött és létesítésében is aktív részt vállallt. Élek az alkalommal, hogy a kórházparancsnokság részéről a kihelyezett kórháznak a lelkiismeretes vezetését dícsérően elismerjem, valamint a betegágyaknál végzett orvosi tevékegységét kiemeljem, és a legmagasabb szolgálati hely nevében a távozó ezredorvosnak legőszintébb köszönetemet kifejezésre juttathassam. Olvashatatlan aláírás Kórházparancsnok.”
A veszprémi főtörzsorvos látogatása a füredi tartalékkórházban 1915 tavaszán. A szanatóriumi ellátás céljára a férőhelyekre a továbbiakban is szükség volt: a Vöröskereszt Egylet égisze alatt mint „Szívbajosok kórháza” működött tovább. A Zalai Közlöny 1916. szeptember 30-i száma keserűen jegyezte meg ezzel kapcsolatban: „Sajnos a háború szüleménye ez is, most már annyira vagyunk, hogy a betegségek mindenének egy-egy külön kórházat, szanatóriumot kell felállítanunk.” A szanatóriumi ellátást a továbbiakban már dr. Schmidt Ferenc és munkatársai végezték ugyanolyan lekiismeretességgel és türelemmel, mint dr. Ajtós főorvos és beosztottjai. Tábori Kornél, a szemtanú és krónikás dr. Schmidt Ferenc balatonfüredi katonaorvosi pályakezdéséről így emlékezett meg: „Sebesült, idegsokkos és marcangolt szívű katonák közt, a világháború alatt láttuk először Balatonfüreden az ifjú Schmidt Ferencet. Csaknem mindig komoly arccal járt-kelt a szenvedők között, mint aki már ismerte a háborúnak fölemelő és förtelmes, hősi és egyformán iszonytató jelenségeit és mindig érzi a felelősség súlyát, amely az ember legfőbb értéke: az életmegőrzés s az egészség-visszaszerzés körül éppen az orvost, az igazi tudóst terheli. A karcsú, elegáns fiatal ezredorvos az idősebb Kéthly professzor egyik legkiválóbb és legkedveltebb adjunktusa, következetesen [36] kitartott orvosi módszere mellett…”
A füredi tartalékkórház - K.u.k. Reserve-Spitals-Filiae
Az Erzsébet Szanatórium épülete 1917-ben, ahol a füredi tartalékkórház működött
…és egy megőrzött boríték 1917-ből, amelyen nagyon jó minőségben látható a kórház hivatalos pecsétjének lenyomata.
Vöröskeresztes kórházak voltak
A Stefánia Szálló (Mangold-ház) épülete az első világháború alatt. Dr. Mangold Henrik felajánlásaként itt helyezték el az elsőként Füredre érkező sebesülteket, sőt iskolai oktatás is folyt az épületben a katonaápoltak részére.
A volt arácsi Népház épülete még a felújítás előtt. 1915 és 1917 között az épületben egy 30 ágyas vöröskeresztes kórház működött
Vöröskeresztes kórházak voltak
Az arácsi Szeretetház
Az 1926-ban elbontásra került Színház épülete
Vöröskeresztes kórházak voltak
Az Ipartestület székháza
Az Ipartestület székházában berendezett kórház részlete 1915-ben.
Ápoltak a Tartalékkórház bejárata előtt Kelndorfer Oszkár felvételén. Középen Ajtós Imre dr., Sturm Károlyné (sötét ruhában) és Szlávi Annus.
Sturm Károlyné (középen) és Sturm Margit vöröskeresztesek a katonaápoltakkal. Fotók: Steinhausz György (Csopak) családi albumából
Talán az utolsó békebeli fénykép [91] az Erzsébet-udvar előtt. Balról jobbra: Wlasics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke, Ghillány Imréné bárónő, Wlasics Gyuláné, .[56] ifj. Wlasics Gyula dr , Ghillány Imre báró, földmívelésügyi miniszter.
A tartalékkórház lelkészei Vaszaryékkal a fürdőigazgatói villa előtt készült felvételen.(Helytörténeti Gyűjtemény)
Dr. Hugonnai Vilma orvos, katonaorvos 1974-ben felavatott emléktáblája az első világháború alatt hadikórházként is működött Erzsébet Szanatórium, ma Állami Kórház előcsarnokában. (Fotó: Helytörténeti Gyűjtemény.)
Dr. Hugonnai Vilma és második férje, Wartha Vince síremléke a Kerepesi úti temetőben
„… Mivel mutathatnánk meg a mai időkben életrevalóságunkat, használhatóságunkat? Azzal, hogyha igyekszünk a kellő keretbe beilleszteni. A katonák ezrei nyerték már vissza máris a Balaton parton egészségüket. De amikor még számtalan az olyan helyiség, a melyek alkalmasak lennének arra, hogy bennök a beteg katonák részére szállásokat létesítsünk, szabad-e ezeket a helyiségeket üresen tartanunk? […] Rendezzünk be mindenütt katonai üdülőtelepeket, hogy a mikorra az igazi nyári fürdőidény megindul, már örömmel hivatkozhassunk arra, hogy fürdőtelepeink az értünk harczolt katonáknak százait, ezreit tették ismét egészségesekké. A Magyar Vöröskereszt működése valamennyiönk számára ismerős. Ez az áldásos intézmény társadalmi erőkön épült fel. […] A folyó kivételes esztendőben bizonyos, hogy azt tekinthetjük a legelső fürdőnknek, a melyik azt fogja kimutathatni, hogy a legtöbb katonára hozott gyógyulást és csinált a szenvedőkből ismét vidám és jókedvű harczosokat.” (Balaton c. újság, 1915. március 1.)
A Vöröskereszt Egylet balatoni katonai üdülőtelepeket gondozó bizottságának női vezetősége Balatonfüreden. Első sorban, balról jobbra: Kenyeres Juliska, Herczeg Margit, Forgách Károlyné grófné, Vaszary Rizuska, Vaszary Ernőné, Vaszary Esztike, Vaszary Hanna, Stolczer Erzsike. Mögöttük állnak balról jobbra: Bertók Mata, Oblatt Mariska, Kenyeres Margit, Schwarcz Matikd, Vaszary Alexa, Sturm Margit, Szlávi Annus, Kenyeres Mata és Kubicsek Róza.
EGY CSOPORTKÉP HÁTOLDALA A háború első két évében Balatonfüreden még nagyszámban készültek fényképfelvételek sebesült katonákról, orvosokról, ápolókról és a segélyszervezetek aktíváiról. A Balaton c. újság rendszeresen le is közölte a felvételeket. A balatonfüredi Helytörténeti Gyűjteményben is látható ezekből a felvételekből egy nagyon jó minőségben fennmaradt eredeti példány, amelyik a VÖRÖSKERESZT EGYLET BALATONI KATONAI ÜDÜLŐTELEPEKET GONDOZÓ BIZOTTSÁG NŐI VEZETŐSÉGÉT örökítette meg. (Közreadva: I. kötet 28.o.) A felvétel hátlapja is különleges emlékeket őrzött meg:
A szomorúsorsú gr. FORGÁCH KÁROLYNÉ szkabinai és blatnicai Révay Margit Mária Huberta bárónő, a Vöröskereszt „Csillagkereszt”-tel kitüntetett vezetőségi tagjának (kép) dedikálása a felvétel hátoldalán: Emlékül grf. Forgách Károlyné Révay Margit brnő Balatonfüred 1915. A hátoldal másik érdekessége a bal felső sarokba pecsételt, vörösszínű bélyegzőlenyomat. Talán a sürgősség és a bélyegzőkészítő figyelmetlensége miatt Balatonfüred helyett BALTONFÜRED jelzi az Egylet székhelyét. Azt, hogy mennyi ideig volt használatban ez a hibás feliratú bélyegző, s készült-e helyette másik, nem tudni.
A Vöröskereszt jelvénye és díszérme az első világháború alatt
