Bábolna újjászületése

Bábolna újjászületése Bábolna 50 évének változásairól 1958–2008 – Új utcák és utcanevek – Új lakótelepek – Új közintézmények – A múltat õrzõ régi épületek – A közélet és társadalmi élet változásai – Bábolna szobrai és emlékmûvei Írta: Szakács Ferenc nyugalmazott tanácselnök Szerkesztette, lektorálta: Cseh László önkormányzati képviselõ a kulturális és sport bizottság elnöke 1

2

Elõszó A könyv szerzõjének felkérésére, hogy elõszót írjak és szerkesztõi feladatokat végezzek, szívesen, tettem eleget, mert a Bábolnai Fórum fõszerkesztõjeként már találkoztam ezekkel az írásokkal, s azokat a sajtó alá rendeztem. Most a felkérés alapján rendszerezve az írásokat, segíthetem a szerzõ munkáját. Ajánló sorokat írni mindig kedves kötelesség, különösképpen egy olyan könyvhöz, melynek tartalma minden ízében településünkhöz kötõdik, vannak könyvek, amelyek tanítanak, vannak amelyek szavaikkal elvarázsolnak, elsimogatnak, vannak amelyek felgyújtják lelkünkben a lángot, vannak amelyek szavait szívünkben mondjuk ki. A sorsfordító napokból néha semmit sem tud az emlékezet, jelentéktelen mozzanatokat, eseményeket melenget évtizedeken át. De minél jobban megismerjük településünk történelmét, szokásait, annál közelebb jutunk a valósághoz. Mit hagytak ránk elõdeink, az elsõsorban rajtuk, mit õrzünk meg mi ebbõl a természeti és szellemi kincsbõl, az rajtunk múlik s, hogy az utódaink miként sáfárkodnak ezekkel a kincsekkel, az pedig az õ feladatuk és felelõsségük. A könyv írója született bábolnai, aki itt élt születésétõl, itt dolgozott nyugdíjazásáig és tesz még ma is a közösségünkért. A könyv szerzõje az eligazodásban kíván segíteni, mert ez a könyv elsõsorban nekünk bábolnaiaknak szól. Szeretett lakóhelyünkrõl sokan és sokféleképpen írtak már. De a most megjelenõ könyv különbözik az eddigiektõl, mégpedig azért mert sugárzik belõle a településért érzett szeretet. Köztudott, hogy településünk léte, fejlõdése nem szokványos, természetesen voltak benne csúcsok és hullámvölgyek, s ez az írásokból is kiderül. 3

A gazdaság a közélet változásai, a pusztából várossá válás részletei, a közintézményeink kialakulása, mûködésük, fejlesztésük, a lakosság létszámának emelkedése, az utcák számának növekedése, a lakótelepek kialakulása, minden fejlõdésünk benne van a könyvben. Úgy gondolom, hogy az összegyûjtött anyag átadása kötelességünk, hisz mi már azon az úton haladunk, hogy lassan a történelem lapjaira lépünk át. Aki olvassa e könyvet, bepillantást kaphat abba, hogy milyen változásokon ment keresztül a puszta a várossá válásig. Azzal az örömmel és reménységgel írtam az elõszót, hogy a kiadásra kerülõ könyv mindenkinek, aki olvassa örömet szerez, és betölti azt a szolgálatot amiért íródott. Bízom benne, hogy segítségével még jobban szeretjük majd településünket, Bábolnát! Bábolna, 2010. Cseh László önkormányzati képviselõ, a kulturális és sportbizottság elnöke

4

Bábolna utcáiról általában Akármilyen hihetetlenül is hangzik, Bábolnán ezen az akkor 1400 fõ lakosú településen 1945. elõtt nem voltak utcanevek, miután nem voltak utcák sem. Ez a puszta olyan településszerkezettel rendelkezett, amely sem az utcát, sem az utcanevet nem tette szükségessé. A települést néhány nevenincs poros kocsiút szelte át keresztben és hosszában egyaránt. Ezek a poros kocsiutak az emberek munkahelyéhez és lakhelyéhez vezettek. A kettõ sokszor egészen közel esett egymáshoz. (pl.: a tehenesház ötven méterre épült a tehénistállótól.) A település beépítési helyzetét az akkori idõknek megfelelõ praktikumok határozták meg, és ezekben a praktikumokban a domináló tényezõ a foglalkozás volt. Így pl.: a tehenesek a tehenesháznál, a kocsisok a kocsisháznál, a malom dolgozói a malomháznál, az iparosok az iparosháznál és még lehetne sorolni, hogy kik hol és miért laktak. Ezek a lakások a mai szemmel nézve bizony nagyon szegényesek voltak, igazi cselédlakások. Általában sorházakként épültek. Egy-egy hosszú sorházban 10-15 lakás is volt. Persze csak szoba, konyha, kamra és padlás tartozott a lakáshoz. Két szobáról vagy fürdõszobáról az akkori itt lakó emberek nagy része (a vezetõket kivéve) nem is álmodozhatott. A nagy mosakodáshoz (amely általában szombaton szokott megtörténni) egy nagy lavór vagy egy teknõ biztosította a feltételt. De térjünk vissza az 1945 elõtti Bábolnához, mint településhez. A már említett cselédházak mellett itt a központban volt még két major a 7-es és a 32-es. Ezen kívül volt itt néhány tiszti, altiszti, gazdatiszti és segédtiszti lakás. Az idénymunkások a ,,Csiszkében’’ (ez ekkori munkásszállás), a katonák kaszárnyában (ma az Rt. központi szállodája) laktak. Volt itt még két templom, iskola, orvosi rendelõ, tisztikaszinó, kocsma, futballpálya és sok-sok istálló. Utca azonban mint már említettük nem volt, mert ezzel a település szerkezettel nem is lehetett. Bábolnának ma 30 utcája van. Ezeket az épülés sorrendjének megfe5

lelõen felsoroljuk: Mészáros, Kossuth Lajos, Petõfi Sándor, József Attila, Mezõ Imre, Zrínyi Miklós, Dózsa György, Móra Ferenc, Ady Endre, Kinizsi Pál, Radnóti Miklós, Béke, Virág, Mérleg, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós, Tessedik Sámuel, Cserháti Sándor, Marek József, Csekonics József, Nagyváthy János, Kozma Ferenc, Újhelyi Imre, Jókai Mór, Deák Ferenc, Arany János, Rákóczi Ferenc és a Raktár utca. Ez az utóbbi 6 a régi puszta területén van, ezért az utca jellegük erõltetett és megkérdõjelezhetõ. Pl.: az Erzsébet utcában, vagy a Raktár utcában egyetlen egy lakóház sincs. Fél kilométer hosszú Rákóczi utcában is csak egy van. Rovatunkban azokat az utcákat kívánjuk bemutatni, amelyek ténylegesen megfelelnek az utca kritériumának. Az ilyen utcákat szinte teljes egészben az utóbbi 45-50 évben építették. Az utcák bemutatásának keretében elmondjuk, hogy melyik mikor épült, hol kezdõdik és meddig tart, milyen hosszú és milyen széles, hány családi ház és középület található benne, milyen a közmûvesítettségc és természetesen azt is, hogy milyen az itt lakók portája. Természetesen megemlékezünk az utca névadójáról, annak életérõl, esetleg idézünk mûveibõl. Azért is tesszük ezt, mert van egy olyan tapasztalatunk - és ez egyáltalán nem dicséretes dolog – hogy egynémelyik utcalakó bizony nem tudja, hogy az utcájának nevet adó személyiség ki volt. Pl.: ki volt Kozma Ferenc, Nagyváthy János vagy Tessedik Sámuel. Az ismertebbeknél más a helyzet. Petõfirõl, Kossuthról, Zrínyirõl, illetve az õ személyiségükrõl, életükrõl, tevékenységükrõl már tájékozottabbak az emberek. Persze ezekrõl az ismert történelmi személyiségekrõl is lehet még újat mondani. Munkánkkal ezúttal is a helytörténeti ismereteinket kívánjuk gondozni. Reméljük, hogy ez a munka is, csak úgy mint az elõzõek érdeklõdésre tart majd számot és elnyeri lakosságunk tetszését. Mi mindenesetre arra törekszünk, hogy utcáink bemutatásával tovább erõsítsük a ,,Bábolnaiság’’ fogalmát, és tovább szélesítsük szeretett községünk lokálpatriótáinak táborát. 6

Mészáros utca Az utca is és az utcanév is tulajdonképpen a ,,Mészáros út’’ból lett kreálva. A Mészáros út vagy ahogy korábban nevezték a ,,Mészárosok útja’’, kelet felõl érkezve nyugati irányban, mintegy 2 km hosszan, helységnévtáblától helységnévtábláig szeli át a települést. Az út déli részén az üzem, az itt lakók munkahelye, az északi részén a község az itt élõk lakóhelye található. Ennélfogva ez az út el is választja és össze is köti a településnek e két részét. Funkcióját tekintve - anélkül, hogy hivatalosan kinyilvánította volna valaki - azt hiszem nyugodtan nevezhetjük a település fõutcájának. Az út, vagy utca nevével, illetve elnevezésével, lapunk hasábjain ezelõtt két évvel már foglalkoztunk. Miután azonban a téma napjainkban is aktuális, nem árt az akkori írásunk egy részét feleleveníteni. Idézzünk tehát az írásból, ,,Vajon miért Mészáros út? Honnan van ez a név? Kérdezik sokan és várják a választ. A dúsfantáziájú emberekben a válasz meg is fogalmazódik. Pl.: egyesek tudni vélik, hogy Mészáros Lázár az 1848-as szabadságharc volt honvédelmi minisztere a névadó. Mások szerint a névadó Mészáros Ági neves színmûvésznõ, aki egy filmforgatás alkalmával járt Bábolnán és ezen az úton szerepelt, de akadnak, illetve vannak olyanok is, akik az utca nevét Mészáros Miklóssal hozzák összefüggésbe, aki Bábolnán egy idõben vezetõ beosztásban dolgozott. Ezen állítások egyike-másika nevetséges képtelenség és nem felel meg a valóságnak. A valóság ugyanis az, hogy az út neve nem személyhez kötõdik. A XVII. és XVIII. században, mint tudjuk, közös ,,háztartásban’’ éltünk osztrák szomszédainkkal. A magyar fõváros ebben az idõben Pozsony, az osztrák Bécs volt. (Az osztrák ma is az.) E két nagyváros húsellátását abban az idõben Magyarországról biztosították. Miután más szállítási esz7

köz nem volt, az állatokat, vagyis a húst saját lábukon hajtották a felhasználás helyére a mészárosok és hajcsáraik. Az állatok hajtása a mostani Gyõr felé vezetõ úton történt. Így lett ez az út egyesek szerint ,,Mészárosok útja’’, mások szerint ,,Mészáros út’’. Régi írásokban mindkét változatra találunk utalásokat. Sárközy Sándor a bábolnai helytörténeti munka régi kutatója szerint a ,,Mészárosok útja’’ az eredeti név, viszont Ruisz Gyula ,,Bábolna a szabadságharc idején’’ c. könyvének a 23. oldalán a következõk olvashatók a bábolnai csatáról, az összeütközés a Mészáros-útnak a bábolnai és farkaskúti majorok közt fekvõ területén a mai 103. számú faültetvény körül folyt le.’’ (Csak megjegyezni kívánjuk, hogy a csata emlékmûve ezelõtt 5 évvel itt került felállításra.) Amint látjuk, ez a könyv nem ,,Mészárosok útja’’-t, hanem ,,Mészáros út’’-at ír. Azt hiszem, ezek nem lényeges eltérések, így mindkettõt elfogadhatjuk és használhatjuk. A Mészáros utca, ahogy ezt már említettük is egy érdekes kreáció. Valahogy nem tud azonosulni a belterületet átszelõ Mészáros úttal, mert ettõl jóval rövidebb. Az 1-es számtól a 40-es számig terjed. Az 1-es számú épület az RT. központi nagyirodája, a 10-es a Németh Lajos volt lakása, amely az utcától egy kicsit beljebb esik, a volt baromfiteleppel szemben épült. A Mészáros út, illetve utca egyébként a fõutcákra jellemzõ adottságokkal rendelkezik. Ide torkollanak illetve innen indulnak a Nagyigmándra, Banára, Tárkányra és Ácsra menõ utak. Ide torkollanak a község és az üzem utcáinak nagyobb része. Így a Csikótelepi út, a Jókai utca, a Petõfi Sándor, a Kossuth Lajos, a József Attila, a Mezõ Imre, a Tessedik Sámuel, a Cserháti Sándor, a Marek József, a Csekonics József, a Nagyváthy János, a Kozma Ferenc, az Újhelyi Imre és a Wesselényi Miklós utcák is. A Mészáros utcában több jelentõs középület van. Itt található Bábolna legrégibb épülete az 1700as évek elején épült kastély, ma az RT. központi irodája és az utca 1-es számú épülete. Ezen az útvonalon van a két templom, a Kaszinó, melyrõl tudjuk, hogy Bábolna második legrégebbi épü8

lete, itt található a szakorvosi rendelõ, az üzemi konyha, az ABC áruház, az ,,Aranypatkó’’ étterem és még jónéhány középület és családi ház. Ezen utca, illetve út mellett épült az IKR központ a Sportpálya és létesítményei, a Kisfaludy és a Széchenyi lakótelep is. Mindez azt mutatja, hogy ezen utca illetve útvonal valóban megfelel a fõutca kritériumának. Egyébként a Mészáros utca közmûvesített, portalanított és járdásított. Villany, víz, csatornahálózat, gáz, telefon, parabolaantenna rendszer az itt lakók rendelkezésére áll.

Kossuth Lajos utca Bábolna egyik legrégibb utcája. Építése 1946-ban kezdõdött. Tulajdonképpen a ,,Mészáros’’ utcából nyílik (a Virág utcával együtt) és tart a Wesselényi utcáig. Ezt követõen mint földút elvisz a ,,Lobkovitz’’ erdõbe. Az utca 16 m széles, és 450 m hoszszú. Közmûvesített. Villany, vízvezeték, gázvezeték, csatornahálózat, telefon, parabola antenna rendszer kiépítve. Portalanított és járdával rendelkezik. Az utcában található családi házak száma 45. Az utcában egy magán vegyeskereskedés (Konrád Józsefné) található, ezenkívül itt van a ,,Mátray-ház’’, melyben állatorvosi rendelõ, mûvészbolt és lovasbolt is mûködik. Az utcában lévõ családiházak, telkek rendezettek, az udvarok tiszták és gondozottak. Az ide épült családi házak túlnyomó többsége - mint már említettük is - régi, ennélfogva egyszintes. 9

Az utóbbi években épült házak azonban már nagyobbak és kétszintesek. Az 1945-ös esztendõben Kossuth Lajos neve fogalommá vált. Nem véletlen, hogy az akkor földhöz juttatott és itt építkezõ cselédek utcájukat róla nevezték el. A névadóról sok mindent tudunk, mégis talán nem árt az ezzel kapcsolatos ismereteinket felfrissíteni és az utca mai lakóinak a szíves figyelmébe ajánlani. Kossuth Lajos Magyarország késõbbi kormányzója 1802-ben született a felvidéken Monokon és 92 éves korában halt meg számûzetésének színhelyén, az Olaszországi Turinban 1894ben, vagyis ebben az évben 100 esztendeje. Kossuth Lajos vagyontalan, kisnemesi családból származott. Iskoláit Sárospatakon végezte. Iskoláinak elvégzése után, mint fiatal zempléni ügyvéd részt vesz a pozsonyi országgyûlésen. Az innét írt ,,Országgyûlési Tudósítások’’ címû munkái, írásai hozták el számára az ismertséget. Mint fiatal, jó kiállású nemes, aki ez mellett okos és ragyogó szónok is, hamarosan az országgyûlés egyik meghatározó személyiségévé válik. A haladó szellemû elsõsorban fiatal - követek hívei lesznek. Kossuth vezetésével nagy elszántsággal küzdenek a zsarnokság ellen, a jobbágyság felszabadításáért, és a régi elavult törvények megreformálásáért vagy eltörléséért. Kossuth tevékenységét az osztrák zsarnokság és ennek magyar kiszolgálói nem nézték jó szemmel. Mint az ország rendjének ,,felforgatóját’’, 1837. május 4-én letartóztatják és börtönbe zárják. 4 év büntetést szabnak ki rá. Börtönébõl 1840-ben szabadul. A fogság nem törte meg. Tanult! Alapos gazdasági ismeretekkel és nyelvtudással (megtanult többek között angolul is) lépett ki a börtönök kapuján. Szabadulását követõen 1984. január 1-jén az szerkesztésében megjelenik egy haladó szellemû magyar újság, a ,,Pesti Hírlap’’. Az elsõ vezércikket is õ írja. A lap segítségével hatalmas munkába kezd. Megszervezi az ,,Iparegyletet’’ létrehozza a ,,Gyáralapító Társa10

ságot’’, majd a ,,Kereskedelmi Társaságot’’. Ezek az intézmények óriási jelentõségûek az ország gazdasági fejlõdése szempontjából. Kossuth küzdelmeihez az 1948. tavaszán Európán végigsöprõ forradalmi vihar ad új lendületet. 1848. márc. 15-én a pesti ifjúság és a pesti nép forradalmának hatására a nemrégen alakult magyar országgyûlés - Kossuth és társai inspirálására - rendre, sorra megszavazza a nép által már nagyon várt törvényeket. Ezek közül a legjelentõsebb, hogy eltörlik a jobbágyságot és ezzel a hûbéri rend megszûnik. Az ország megindulhat a polgári fejlõdés útján. Az országgyûlés szintén Kossuth javaslatára létrehozza a 200.000 fõs magyar honvédséget. Ez a fejlõdési folyamat az osztrákoknak nem tetszett. Elõször a nemzetiségeket hangolták a magyarok ellen, majd õk, sõt késõbb orosz szövetségeseik is fegyverrel támadtak Magyarországra. Az ország védekezett, létrehozták az ,,Országos Honvédelmi Bizottság’’-ot. Ennek elnöke Kossuth Lajos lett. Késõbb 1849. április 14-én a debreceni nagytemplomban megtartott országgyûlésen az ország kormányzójává választották. A szabadságharc eseményei ismertek. A világ egyszerûen csodálta azt, ami a magyar harcmezõkön történik. A szabadságharc mégis elbukott, a túlerõ gyõzött. Kossuth menekülni volt kénytelen. Olaszországban kapott menedékjogot és ott is élt haláláig. Kevés olyan vezetõ volt történelmünk során, kit a nép úgy szívébe zárt, mint Kossuth Lajost. Ezt a nép által költött alábbi dal is bizonyítja! ,,Esik esõ karikára, Kossuth Lajos szent sírjára, Ahány csepp most esik rája, annyi áldás szálljon rája, Éljen a magyar szabadság, éljen a haza.’’

11

Petõfi Sándor utca A „Mészáros” utcából nyílik és az Ácsi útba torkollik. Az egyik legrégibb bábolnai utca. Tulajdonképpen az egykori 7-es major területére épült. Valahogy mintha az utca jellege ezt egy kicsit magán is viselné. Ebben az utcában található az a családi ház, amely magánlakásként elsõnek épült Bábolnán (Major Tibor háza). A mintegy 350 m hosszú utcában 27 családi ház található. Nagyobb részük régies, egyszintes. Az utca közmûvesített, portalanított, kiépített járdával. Vízvezeték, csatornahálózat, gáz, villany, telefon, parabolaantenna-rendszer az itt lakók rendelkezésére áll. Az itteni vízvezetékrendszert annak idején, az ‘50-es években, az itt lakó tsz-tagok építették, társadalmi munkával, bontott anyagból, valamint különbözõ ,,utakon’’ beszerzett használt csövekbõl. (Pénz akkor ilyen célra nem volt.) Vizet az itteni bõvizû kútból egy víztoronynak kikiáltott, magasra emelt és lefedett tartály segítségével kapták. Ezt a helyzetet 1976 telén a közös tanács szüntette meg. Ugyanis akkor már napirenden voltak a csõtörések. A megyei tanács tartalékalapjából kapott rendkívüli kiutalás segítségével megtörtént a hálózat felújítása és a bábolnai vízvezetékrendszerbe történõ bekapcsolása. Ez ma már ilyen egyszerûen hangzik. Akkor nem az volt. Csak megjegyezzük, hogy pl. a téli kivitelezés a velejáró útfelbontásból eredõ kellemetlen helyzet miatt, az akkor ott lakók nem dicsértek bennünket, tanácsiakat. Persze egyéb gondok és bajok is voltak. 12

Szerencsére mindezt már elfelejtettük. Ezt az utcát két másik utca, a ,,Béke’’ és a ,,Mérleg’’ keresztezi. Egyébként ezen az utcán lehet megközelíteni a régi piacteret és az itt lévõ üzletsort. Ebben az utcában van egy magánkézben lévõ fodrászüzlet (Mogyorósi Józsefné) és ebben az utcában van a községi könyvtár, sõt nem is olyan régen itt székelt a helyi tv stúdiója is. Az utca névadója Petõfi Sándor. Egyszerû nép gyermekeként látta meg a napvilágot Kiskõrösön. Apja, Petrovics István, hentes és mészáros, délszláv származású, anyja, Hruz Mária, szlovák származású volt. Ebbõl a házasságból született 1822 szilveszterének éjszakáján a legmagyarabb magyar költõ, Petõfi Sándor. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy minden idõk legnagyobb magyar költõje volt. Úgy írni a néprõl, a szabadságról, az igazságról, a szerelemrõl, a szülõkrõl, a hazaszeretetrõl és a magyar tájakról mint õ, senki nem tudott. Verseinek nyelvezete egyszerû és érthetõ a nép széles rétegei számára is. Ez nem véletlen. A nép gyermekének vallotta magát. Egyik versében (Lehel vezér) ezt meg is fogalmazta. ,,Nem a palotáknak fény s gyertyaszála Vagyok én, hanem a kunyhók mécsvilága. Alant születtem én szalmafedél alatt Sosem tagadom meg a származásomat.’’ Iskoláit Pápán, majd a felvidéken, Selmecen végezte. Az elsõ versei már 16 éves korában megjelentek. Apja tönkrement, ennél fogva korán megismerkedett az élet árnyoldalaival. Rengeteget nélkülözött. Gyalog bejárta szinte az egész országot. Vándorszínész, katona, majd lapszerkesztõ lett. Az 1848. március 15-i pesti forradalmi események egyik vezéralakja volt. Nemcsak írásaival, költeményeivel lelkesített, hanem ténylegesen is résztvett a szabadságharcban. Feleségét és a nemrégen szüle13

tett fiát odahagyva ment a csatatérre. 1849 augusztusában a segesvári csatában eltûnt. Most egy 1844-ben írt, egyik legszebb versét idézzük.

Egy estém otthon

14

Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer Az isten áldja meg!

Továbbá elszavaltam Egy bordalom neki; S nagyon, nagyon örültem, Hogy megnevetteti.

Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta Hja, az idõ lejár.

De õ nem tartja nagyra, Hogy költõ-fia van; Elõtte minden ilyes Dolog haszontalan.

Beszéltünk errõl, arról, Amint nyelvünkre jött; Még a szinészetrõl is Sok más egyéb között.

Nem is lehet csodálni! Csak húsvágáshoz ért; Nem sok hajszála hullt ki A tudományokért.

Szemében „mesterségem” Most is nagy szálka még; Elõitéletét az Évek nem szünteték.

Utóbb, midõn a bornak Edénye kiürûlt, Én írogatni kezdtem, Õ meg nyugonni dûlt.

„Tudom, sokat koplaltál, Mutatja is szined. Szeretném látni egyszer, Mint hánysz bukfenceket.”

De ekkor száz kérdéssel Állott elõ anyám; Felelnem kelle - hát az Irást abban hagyám.

„No csak hitvány egy élet Az a komédia!” Fülemnek ily dicsérést Kellett hallgatnia.

És vége-hossza nem lett Kérdezgetésinek; De nekem e kérdések Olyan jól estenek,

Én mûértõ beszédit Mosolygva hallgatám; De õ makacs fej! föl nem Világosíthatnám.

Mert mindenik tükör volt, Ahonnan láthatám: Hogy a földön nekem van Legszeretõbb anyám!

József Attila utca Az 50-es évek elején (a Rákosi látogatás után) az egykori FAGI telepen két sor ház épült egymásnak háttal. Közöttük hatalmas kertek terültek el és terülnek el napjainkban is. Ez az építkezés (legalább is ami a formátumát illeti) a régi uradalmi építkezésekre hasonlított. Nem egy utca épült itt két sor házzal, hanem két sor ház épült utca nélkül. Szerencsére késõbb ez a helyzet változott. Ma már mindkét sor házzal szemben is házak épültek, így kialakulhatott a FAGI telep két utcája. Közülük az egyik - amelyikrõl most szó lesz- a József Attila utca. Ez az utca is tulajdonképpen a ,,Mészáros’’ útról nyílik és tart egészen az egykori ,,téglaplatz’’ig. Az itt elterülõ, ma még hasznosíthatatlan szûz terület adta egykor a híres ,,Bábolnai tégla’’ alapanyagát. Ez a terület most napjainkban úgy néz ki, mint egy feltáratlan bozót. Ismereteim szerint a község távlati tervében házhelyként, telekként szerepel és feltehetõen így is kerül majd hasznosításra. Az utcában 26 családi ház van. Más utcáktól eltérõen itt a házak elõtt nagy elõkertek találhatók, amelyek általában gyümölcsösök. Errõl az utcáról is elmondható, hogy teljesen közmûvesített. Víz, villany, csatorna, telefon, gáz, parabola-antennarendszer a lakosság rendelkezésére áll. Az utca portalanított, járdásított, sõt, a korábbi problémát okozó csapadékvíz elvezetése is megoldódott, kibetonozott árok és átereszek biztosítják a víz elfolyását. 15

Korábban, itt ebben az utcában volt a szövetkezeti gáz-cseretelep. A földgáz bevezetése azonban ezt az intézményt feleslegessé tette, így megszûnt. Ugyancsak itt volt a sertés átvevõhely. A jól megépített, fedett karámok még ma is vannak. A beépített mérleget azonban elvitték. Hogy kinek volt ez útjában? És ki merte ezt megtenni? Valamikor, hetenként 3 nap is vettek itt át állatokat hízókat, malacokat, anyakocákat a bábolnai háztáji gazdálkodók nagy örömére és segítségére. Sõt, a környezõ községek (Bana, Tárkány) ilyen jellegû áruinak átvételére is itt került sor. Ma fordított a helyzet. Miután a mérleget elvitték, átvétel nálunk nincs, így mi, bábolnaiak nem kis fáradság és költség árán kénytelenek vagyunk a háztájiban megtermelt áruinkat Banára, Tárkányra vagy Kisbérre vinni. És mind e kellemetlenséget elõidézõ intézkedés történt a nem kis számú háztáji gazdálkodó megkérdezése nélkül. Ez a helyzet több mint elgondolkodtató. Az utca névadója József Attila, egyik legnagyobb magyar költõ. Szegény sorsú családból származott. Magáról így vall: ,,Apám - néhai József Áron - háromesztendõs koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédõ Liga Öcsödre adott nevelõszülõkhöz. Itt éltem 7 éves koromig - már akkor dolgoztam, mint általában a falusi szegénygyerekek - disznópásztorkodtam. Hétesztendõs koromban anyám - néhai Põcze Borbála – visszahozott Budapestre, beíratott az elemi iskola második osztályába. Anyám varrással és takarítással tartott el bennünket, engem és két nõvéremet.’’ A gyerekkorához voltak hasonlók ifjú évei is. Rengeteget nélkülözött és szenvedett. Anyja megbetegedett, ápolását, ellátását õ végezte. Munkát vállalt, csomagokat hordott, tüzelõt, rõzsét cipelt, batyuzni járt, hogy valahogy beteg anyját elláthassa. 14 éves korában meghalt az anyja. Nõvérének férje lesz a gyámja, aki elintézi, hogy bekerüljön a makói internátusba. Itt már verseket ír. Juhász Gyula a kor neves költõje felfigyelt 16

rá. Lelkesíti, támogatja. Beiratkozik a szegedi egyetemre. Egy verse miatt egyik professzora megneheztelt rá, e miatt tanulmányait kénytelen abbahagyni. Közben két verses kötete is megjelenik. Megjárja Bécset, Párizst, majd hazatérte után egyik napilap szerkesztõi állásába kerül. Egészsége megromlik. Betegen leromlott állapotba, felzaklatott idegekkel, fiatalon, 32 évesen vet véget életének. Költeményei a magyar költészet gyöngyszemei. Egy versét idézzük:

Születésnapomra Harminckét éves lettem én – meglepetés e költemény csecse becse ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt Az ám Hazám! Lehettem volna oktató nem ily töltõtoll-koptató szegény legény De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért a ,,Nincsen apám’’ versemért, a hont kivont szablyával óvta ellenem. Ide idézi szellemem hevét s nevét: ,,Ön ami szóbol értek én, nem lesz tanár e féltekén’’ – gagyog s ragyog. Ha örül Horger Antal úr, hogy költõnk nem nyelvtant tanul sekély e kéj Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanitani!

17

Zrínyi Miklós utca Ez az utca az újkori Bábolna elsõ utcája. Az 1960-as években hosszas utánjárás, huza-vona és nem kis erõfeszítések árán sikerült kiharcolni, hogy a volt állami ménesbirtok eddig szent és sérthetetlen területébõl házhely céljára, a helyi tanácson keresztül, az itt élõk telket vásárolhassanak. Végre azok a 40-50 évet itt dolgozó hû szolgák, cselédek, megérhették, hogy öreg napjaikat itt tölthették, illetve élhették le. Nagy dolog volt ez humanitárius és erkölcsi szempontból is, de még nagyobb volt a jelentõsége gazdasági, ezen belül településfejlesztés szempontjából. Ezt egyébként az eltelt 30 év igazolja, miután a település lakossága azóta megháromszorozódott. A Zrínyi utca a Kisfaludy lakóteleprõl indul és az Ácsi útba torkollik. Az utcának tulajdonképpen csak a jobb oldala van teljes egészében beépülve. A bal oldal beépítettsége mintegy 70%-os, annak ellenére, hogy az Ifjúsági lakótelep is ide épült. Egy elég nagy beépítetlen (hasznosítatlan} területet találunk itt, mindjárta lakótelep mellett. Az utcában lévõ családi házak száma 51. Errõl az utcáról is elmondhatjuk mindazt, amit a legtöbb bábolnai utcáról, hogy teljesen közmûvesített. Villany, víz, csatorna, gáz, telefon, parabola antennarendszer az itt !akók rendelkezésére áll. Az utca portalanított, járdásított. Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy a 70-es évek közepén ez a terület, belvízveszélyes volt. A kerteket nem lehetett használni, mert víz alatt álltak fõleg tavasszal. Az akkori tanács jelentõs összegeket for18

dított annak megszüntetésére. Az eredmény? Az akkori nagyon kellemetlen állapot, ma már csak emlék. A Zrínyi Miklós utca egyik családi házát (8. sz.) annak idején Blázsik Ferenc építette és ebben a lakásban élte életének utolsó éveit. Ma feleségével és fiával együtt a bábolnai temetõben nyugszik. Blázsik Ferenc településünk, Bábolna neves személyiségei közé tartozik. Szinte egész életét itt élte le. Fiatalon, a 30-as években került Bábolnapusztára. Elõször mint néptanító, majd iskolaigazgató, több mint 40 éven keresztül tanította a bábolnai gyerekeket a betûvetésre és más tudományokra, ezen kívül a tisztességre és becsületre. Mi, akik már szintén nem tartozunk a fiatalok közé, még jártunk a keze alá és nagy-nagy tisztelettel emlékezünk rá. Az utca névadója Zrínyi Miklós. A magyar történelemben a Zrínyiek nevével többször is találkozhatunk. Zrínyi Miklós a szigetvári hõs, Zrínyi Miklós a költõ és hadvezér, Zrínyi Péter a habsburgi önkény elleni összesküvés egyik résztvevõje és vértanúja, Zrínyi Ilona Munkács várának hõs védõje, II. Rákóczi Ferenc édesanyja. Hogy csak a legismertebbeket említsük. Ezúttal az utca névadójáról, Zrínyi Miklósról a szigetvári hõsrõl és dédunokájáról, Zrínyi Miklós költõ és hadvezérrõl szólunk. 1566ban, 40 évvel a gyászos emlékû mohácsi csata után, az akkor már agg, 70 éves Szulejmán szultán hadsereggel indult Bécs elfoglalásra. Elõtte azonban szándékában állt 3 erõs magyarországi várnak Szigetvárnak, Gyulának és Egernek az elfoglalása. A nyár közepén érkezett Szigetvár alá 100.000 fõ harcossal, 300 ágyúval és a hadsereget kísérõ 50.000 martalóccal. Szigetvár kapitánya ebben az idõben Zrínyi Miklós volt. Mindössze 2.500 fõ várõrséggel rendelkezett. Zrínyinek a szultán szabad elvonulást, valamint Horvátország és Szlavónia fejedelemségét ígérte cserébe a vár békés átadásáért. Zrínyi hallani sem akart errõl. Minden egyezkedést árulásnak tartott. A harcot választotta, bízva a császári felszabadító sereg érkezésében. A felszabadító sereg azonban késett. Az ostrom során elesett 25.000 török és meghalt maga a szultán is. E veszteségek hatására a török sereg 19

visszavonult. Nyugat-magyarország és Bécs így megmenekült. (Csak megjegyezni kívánjuk: 1994. szeptember 6-án a szultán halálának az évfordulóján és helyén emlékmûvet avatott fel a hazánkban tartózkodó török államfõ.) Zrínyi Miklós költõ és hadvezér 1620-ban született és 44 évet élt. Életét egyik vadászaton egy vadkan oltotta ki. Egyesek úgy vélik, hogy a balesetben az akkori osztrák uralkodó körök keze is benne volt. Ez utóbbi azonban csak feltételezés és nem bizonyított. Az kétség kívül igaz, hogy Zrínyit, aki nagy magyar és nagy hazafi, ezen kívül képzett hadvezér is volt, a Habsburgok vagyis az osztrák uralkodó körök nem szerették. Ugyanis Zrínyi a 3 részre szakadt Magyarország egyesítésére törekedett. Tollával, politikával és haditetteivel egyaránt ezt szolgálta és ez nem felelt meg az akkori osztrák érdekeknek.

Dózsa György utca A 16-os lakótelep második utcája. A Csikótelepi út és az Ácsi út között mintegy 700 m hosszúságban terül el. Ez az utca magán hordja az akkor már kezdõdõ jólét jeleit. Sok a kétszintes és a tetõtér beépítésû ház. A lakók összefogva gyümölcsfákat ültettek az utca mindkét oldalára. Az utca beépítettsége teljes. Az ide épült családi házak száma 71. Az utca közmûvetítettsége is teljes. Víz, villany, gáz, telefon, parabola antennarend20

szer, csatorna az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca portalanított, járdásított. Az utca névadójának Dózsa Györgynek alakját, tetteit, több írónk és költõnk is megörökítette. Ezúttal Petõfi Sándor ,,A nép nevében’’ c. versébõl idézünk. ,,Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok mily szörnyû a nép Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad Nem hallottátok Dózsa György hírét?’’ Amint látjuk Petõfi a kiváltságaikhoz és az ezt biztosító jobbágyrendszer megtartásához végletekig ragaszkodó, általa osztrákpárti fõurakat Dózsa György hírével és tetteivel rémisztgette. Nem bizonyított, de feltehetõ, hogy a vers hozzájárult ahhoz, hogy az akkor nemrég választott magyar országgyûlés a jobbágyrendszert eltörölje. És most nézzük meg azokat az okokat, körülményeket, melyek az 1514-es nagy magyar parasztfelkelést - melynek Dózsa György a vezére lett - kiváltották illetve lehetõvé tették. Ebben az idõben országunk különleges és nem a legjobb helyzetben volt. 24 évvel vagyunk Mátyás király halála után. Az a hatalmas közép-európai magyar birodalom, melyet Mátyás maga után hagyott, már csak romjaiban létezik. Az ország trónján egy gyenge kezû, a magyar viszonyokat nem, vagy alig ismerõ király II. Ulászló, vagy ahogy a történelem feljegyezte Dobzse László, ült. A gyenge király mellett természetesen hatalmasak lettek a fõurak. Az adók nem a király, illetve az ország pénztárába folytak be, hanem azt a fõurak zsebelték el, sõt rendkívüli adókat is kivetettek. Nagy volt az elnyomás, a szegénység, a nyomor. Ez a helyzet óriási elkeseredést és feszültséget szült az alsóbb néprétegek körében. Meghalt a római pápa. Bakócz Tamás Magyarország akkori hercegprímása pápa akart lebbi. Mindent megmozgatott ennek érdekében. Rómába érkezett, szórta a pénzt, mindez kevés 21

volt, nem õt választották meg. Viszont felhatalmazást kapott arra, hogy szervezzen hadsereget a törökök ellen. Ugyanis a törtök birodalom újra erõsödött és ez komoly veszélyt jelentett a kereszténységre. Hazatérve nekilátott a sereg szervezéséhez. Miután a nemességnek nem volt kedve a háborúhoz, a parasztság soraiból toborozta a seregét az ún. ,,keresztes vitézeket’’. Dózsa György Erdélybõl, Makkfalváról származott, mint egyszerû lófõ székely. A végvári harcokban kapitányi rangot szerzett. Egy alkalommal Nándorfehérvár alatt, párviadalra állt ki egy óriás termetû hetvenkedõ törökkel. Ezt legyõzi. A párviadal híre eljut Budára is. A király nemesi oklevéllel és birtok adományozásával honorálja a hõstettét. Miután az akkor már több ezer fõre szaporodott parasztsereg vezetését a fõurak közül senki sem vállalta, a hercegprímás Dózsát bízta meg a fõvezérséggel. Így lett Dózsa György az akkor már 40.000 fõs parasztsereg vezére. Idõközben a sereg ellátása akadozott, így kénytelenek voltak magukról gondoskodni. A tehetõsebb nemesi portákról szerezték be az élelmet. Az urak, akik egyébként sem nézték jó szemmel ezt a sereget, most mindent elkövettek feloszlatásuk érdekében. A prímás is megijedt és kiadta a feloszlató parancsot. Ennek viszont már nem volt foganatja. A parasztság az elnyomók ellen vonult. Budáról Ceglédre érkezett. Dózsa itt mondta el híres beszédét. Ebben felhívta a parasztokat az elnyomók elleni harcra és felrajzolódott egy új, szabad társadalom megteremtésének lehetõségét. A sereg egyre nõtt és dél felé vonult. Az útjába esõ várakat és városokat sorra elfoglalta. Az urak menekültek a seregek elõl és Temesvár alatt találtak menedéket. Dózsa seregével oda érkezett és nekifogott a vár ostromának. Idõ közben Szapolyai János erdélyi vajda hatalmas, jól felfegyverzett nemesi sereget gyûjtött és õ is oda érkezett. A két sereg összecsapott. Egész nap tartó, óriási küzdelem alakult ki, melyben a túlerõben lévõ nemesek gyõztek. Dózsa a harcokban megsebesült, de nem esett el, így élve 22

elfogták. A nemesek irtózatos bosszút álltak. 70.000 paraszt esett áldozatul bosszújuknak. Dózsát, mint ,,parasztkirályt’’, tüzes trónra ültették és elevenen megsütötték.

Móra Ferenc utca A 16-os lakótelep harmadik utcája. Ez is a Csikótelepi úttól az Ácsi útig terjed, mintegy 700 m hosszúságban. Az utca teljesen beépített, 73 családi ház található itt. Ennek az utcának is teljes a közmûvesítettsége. Csak ismételni tudjuk és leírni is jó, hogy az utca portalanított, járdásított, villany, víz, csatorna, gáz, telefon, parabolaantennarendszer – vagyis amit ma infrastruktúra illetve közmûvesítettség alatt értünk – az itt mind megtalálható és az itt élõ lakosság rendelkezésére áll. Bizony jólesõ érzéssel konstatálhatjuk, hogy ilyen közmûvesítettséggel nem sok község, de hozzátehetjük, hogy még város sem sok rendelkezik. Egyébként ezt az utcát egy másik utca a „Radnóti Miklós” utca keresztezi. Az utca végén a páros oldalon a „Burai” féle presszó, a páratlan oldalon az autóbusz pályaudvar található. Az utca névadója Móra Ferenc a magyar irodalom neves személyisége. Költõ, író és régész volt nem túl hosszú életében. Mûvei – mindhárom területen kifejtett munkája – nevét halhatatlanná tették. Móra Ferenc Kiskunfélegyházán született 1879. július 19-én. Apja Móra Márton szûcsmester 10 gyermek, köztük Ferenc apja. 23

A sok gyerek közül azonban Ferenccel együtt csak 3-an érték meg a felnõtt kort. Anyai ágon õsei félegyházi juhászok voltak. Iskoláit érettségiig bezáróan Kiskunfélegyházán végezte. Mint kitûnõ tanuló, de szegény sorsú gyermek, ösztöndíjat kapott a gimnáziumtól. Érettségi után Budapestre került egyetemre. Földrajz-természetrajz szakos tanárnak készült. Egyetemi tanulmányainak végén már kénytelen tanítást vállalni Felsõlövõn. Nehéz anyagi körülmények között él, de az egyetemet sikeresen befejezi és tanári diplomát nyer. 1902-ben kerül Szegedre. Mint kezdõ újságíró a „Szegedi Napló”-nál vállal munkát. Elõször a gazdasági rovat vezetésével bízzák meg, majd ezt követõen a lap legérdekesebb rovatát, a „Máról-holnapra” rovatot vezeti. Ez igazán kedvére való munka. Ugyanis az éles eszû és a társadalmi élet visszásságait jól meglátó fiatalember itt igazán tud érvényesülni. Idõközben megnõsül, egykori, diákkori szerelmét Walleshausen Ilonát veszi feleségül. Megjelennek elsõ ifjúsági regényei. Az „Öreg diófák alatt”, a „Rab ember fiai”, a „Mindenki Jánoskája”, stb. Barátságot köt a szegedi tanyavilág nagy ismerõjével, írójával és elbeszélõjével Tömörkény Istvánnal. Az õ ajánlására kerül új munkakörébe a szegedi „Somogyi Károly” nevét viselõ könyvtárba. Ennek késõbb, Tömörkény halála után, az igazgatója is lesz. Az elsõ világháború kitörése már a „Szegedi Napló’’ fõszerkesztõjeként éri. Végig háborúellenes volt. Az általa irányított lap a béke szócsöve maradt a háború négy szomorú éve alatt is. Juhász Gyula a kor nagy költõje így ír róla és lapjáról: „Az egyetlen újság a magyar vidéken, mely az elsõ órától fogva, végig vezetõhelyen, mindig a békét siratta, mindig a magyar vért sajnálta, mindig a jövõt éltette a „Szegedi Napló” volt. A háborúban tollal küzdõk sorában a legtisztább hõsök egyike volt a mi Móra Ferencünk.” 24

Móra nemcsak újságcikkeivel küzd a háború ellen, hanem mint költõ is felemeli szavát. Egyik háborúellenes versébõl idézünk most két versszakot: Egy katonával van csak kevesebb, Az is véletlen csak, hogy elesett És csak eggyel több a kis sírhalom A vadszegfû szegett domboldalon Hol annyi élet hervadt el nyílatlan Máskülönben: a helyzet változatlan. És messze valahol a front megett Egy feszület a falról leesett Váratlan kialudt a lámpafény Megindult a könny két szem szegletén Hogy folydogáljon mindörökre halkan Máskülönben: a helyzet változatlan. A háború után még egy ideig a lap fõszerkesztõje, késõbb rovatvezetõje egészen a lap megszûnéséig 1922-ig. Ezt követõen Móra múzeum igazgatóként folytatja életét. Régészeti feltárásokkal foglalkozik. Hûséges munkatársa és barátja Katormáng János. Idõközben több új mûve, könyve jelenik meg. Többek között „Hannibál feltámadása”, melybõl nagysikerû film a „Hannibál tanár úr” készült. Ugyancsak megfilmesítésre került egy másik mûve, az „Ének a búzamezõkrõl. Nagyszerû történelmi regénye az „Aranykoporsó” is ezekben az években született. Sajnos a szervezetét megtámadó betegségnek a többször is igénybe vett külföldi gyógykezeltetések segítségével sem tudott ellenállni. Viszonylag fiatalon, 55 éves korában, 1934-ben meghalt.

25

Ady Endre utca A 16-os lakótelep negyedik és leghosszabb utcája. A Csikótelepi úttól az Ácsi útig terjed. Hoszsza közel 1 km. Teljesen beépített. Összesen 78 családi ház található itt. Az utca Ácsi úti végén, a páratlan oldalon a benzintöltõ állomás, a páros oldalon egy autóalkatrész bolt a Döbrössy-szerviz mellett. Az utcában két vállalkozó mûködik, egy kisiparos, Bagi György cipész, és egy magánfuvarozó Takács Miklós. Ezt az utcát is a Radnóti utca keresztezi. Az utca közmûvesítettsége teljes, portalanított, járdásított. Villany, víz, gáz, csatorna, telefon, parabola antennarendszer az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca névadója, Ady Endre a magyar költõóriások egyike. Sajnos, mint nagy költõtársai (Balassi, Csokonai, Petõfi, József Attila), õ is rövid földi életet, mindössze 42 évet élt. 1877-ben a Szilágyságban, Érdmindszenten (ma Románia) született egy elszegényedett kisnemesi családban. Középiskoláit Nagykárolyban és a Zilahi Református Kollégiumban végezte. Innét került Debrecenbe, ahol is a jogi akadémia hallgatója lett. Jogi tanulmányait nem fejezte be. Csábította az újságírás és a költészet. Ezek kedvéért otthagyta az akadémiát. 21 évesen megjelenik a nem túl nagy sikert arató elsõ verseskötete. Egy év múlva, 1900-ban már Nagyváradon találjuk. A „Nagyváradi Napló”-nak lett a munkatársa. Ez az 26

újság akkor a haladó polgárság radikális lapja volt. Ady elõször belsõ munkatársa, késõbb szerkesztõje lett a lapnak. Újságíróként beleveti magát az élet sûrûjébe. Megismeri az akkori magyar társadalom kirívó igazságtalanságait. A nép nagy többségének feudális nyomorát és az akkor még létezõ arisztokrácia földbirtokosság kiváltságait. Ezt a helyzetet nem tudja elfogadni. A publicisztika minden eszközét felhasználja ennek ostorozására. Lapján keresztül verseivel és cikkeivel küzd egy jobb világért, reformokért. Nagyváradon ismerkedik meg költészetének híres nõalakjával, „Lédával” (Brüll Adél). Ez a szerelem, valamint elsõ párizsi útja újabb lökést ad tehetségének, tisztánlátásának kibontakozásához. Párizs, az akkor már hatalmas világváros roppant méreteivel, érett polgári kultúrájával még inkább rádöbbentette hazájának, Magyarországnak feudális elmaradottságára. 1905-ben hazatért. Itthon a „Budapesti Napló” címû lap munkatársaként dolgozik. Még ebben az évben, 1905-ben, majd 2 év múlva, 1907-ben újabb verses kötetei jelennek meg. Verseiben, írásaiban ha lehet még szenvedélyesebben bírálja a feudális Magyarországon uralkodó állapotokat. Nem véletlen hogy az akkori uralkodó osztály politikusaival összeütközésbe kerül. Ezek elítélik, megbélyegzik költészetét, munkásságát. Fölforgatónak, lázítónak tartják. A szabadelvû polgárság és a munkásság viszont rajongott érte. 1912-ben szakított Lédával, majd 2 év múlva 1914-ben feleségül veszi Boncza Bertát (Csinszkát). Sajnos fiatalkori betegsége akkor már erõsen megviseli szervezetét, ehhez hozzájárulnak a személye körüli feszültségek és a háború borzalmairól érkezõ hírek is. A háború végét még megérte, de 1919-ben meghalt. A feudális magyarországi állapotokat hûen bemutató egyik versét közöljük: 27

A grófi szérün Nyár-éjszakán a grófi szérün Reccsen a deszka-palánk S asztag-városban pirosan Mordul az égre a láng.

„Mért fáj neked az égõ élet? Nincs benne részed soha, Ne sírj, grófodnak lesz azért Leánya, pénze, bora, -

Éjféli hajnal, szörnyû fény ez, Nincs párja, napja, neve. Fut, reszket a riadt mezõn Az égõ élet heve.

,,Ne félj, a tél meg fog gyötörni, Mint máskor, hogyha akar. Élethez, szemhez nincs közöd, Grófi föld ez és magyar.”

Koldus, rossz álmú zsellér ébred, Lompos, bús kutya csahol. Az egész táj vad fájdalom. S a gróf mulat valahol.

S mégis, amikor jön a reggel S pernyét fújnak a szelek, A grófi szérûn ott zokog Egy egész koldus-sereg.

Szenes kalászok énekelnek Gonosz, csúfos éneket: „Korgó gyomrú magyar paraszt, Hát mi vagyok én neked?”

Siratják a semmit, a másét, - A gróf tán épp agarász Érzik titkon, hogy az övék E bús élet s a kalász.

Kinizsi Pál utca A 16-os lakótelep 5. utcája. A Radnóti utcából nyílik és az Ácsi útig terjed, mintegy 600 m hosszúságban. Annak idején az utcában 60 családi ház építésére alkalmas telek lett kialakítva. A beépítettség azonban még napjainkban sem teljes, jónéhány beépítetlen telek, fõleg az utca elsõ részében, most is található. Ezek a „lyukak” nem nagyon javítják az egyébként nem rossz utcaképet. A felépített házak ugyanis nagyon szépek és takarosak. Az utcában találhatunk néhány lakossági ellátást szolgáló üzletet. Mindjárt az utca elején van Kurdi Pál „Koccintó” nevû, kívülrõl is hangulatosnak tûnõ kisvendéglõje, az utca közepén 28

Knoll Jánosné virágboltja van, ezt követõen Tóth Tibor vegyesboltja hívja fel magára a figyelmet, míg az utca Ácsi úti végén az IKR által üzemeltetett autószerviz mûködik. Ez az utca is, csak úgy, mint a legtöbb bábolnai utca teljesen közmûvesített, vagyis víz, villany, gáz, csatorna, telefon, parabolaantenna-rendszer az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca portalanított és járdásított. Az utca lakói társadalmi munkában az utca két oldalára fákat ültettek. Az utca névadója Kinizsi Pál a magyar mondavilág egyik nagy alakja. Ettõl függetlenül valóban létezõ hús-vér ember, Mátyás király egyik hadvezére volt. Hatalmas erejét, tetteit a mondavilág nemcsak megõrizte, hanem ha lehet egy kicsit még el is túlozta. Származásáról különbözõ ellentmondásos hírek keringenek. Egyesek tudni vélik, hogy Bihar megyei nemes volt. Mások a nép egyszerû fiaként, molnárlegényként tartják számon. A monda szerint Mátyás király portyázó seregével - miután megszomjazott - megállt az egyik malom elõtt és vizet kért. A malom hatalmas termetû molnárlegénye megtöltött egy kancsót vízzel, azután felkapott egy malomkövet, azt tálcaként használva a kancsót ráhelyezte és félkézzel úgy nyújtotta a királynak. A seregnek és a királynak is elállt a lélegzete, és tágra nyílta szeme-szája ekkora erõ láttán. Mátyásnak megtetszett a legény. Megkérdezte van-e kedve a katonasághoz. Persze, hogy volt. Ezek után Mátyás testõre lett, majd idõvel az egyik leghíresebb és legképzettebb hadvezére. Mindez azt is mutatja, hogy Kinizsinek nemcsak hatalmas fizikai ereje volt, hanem a szellemi képességek tekintetében is kva29

litása messze meghaladta az átlagot. Sok nagy csatában vett részt és gyõzött seregével. Az egyik leghíresebb ütközetét 1479. október 13-án Gyulafehérvár mellett a Maros partján elterülõ Kenyérmezõn vívta. Mohamed török szultán miután a balkáni népeket az elõzõ években legázolta és rabságba taszította, most Erdélyre vetette magát 100.000 fõs seregével. Báthory István erdélyi vajda segítséget kért Mátyás királytól. A király Kinizsi Pált és seregét küldte az erdélyiek megsegítésére. Báthory kis serege már harcban állta törökökkel a Kenyérmezõn és a túlerõvel szemben szorult helyzetbe került. Õ maga Báthory is megsebesült és több sebbõl vérzett amikor Kinizsi megérkezett. A török most már két tûz közé került - és annak ellenére, hogy létszámban még mindig többen voltak mint a két magyar sereg együttvéve - a csata kimenetele nem volt kétséges. A két karddal harcoló Kinizsi és a jól képzett zsoldos sereg (a Fekete sereg) óriási pusztítást vitt végbe a megzavarodott törökök között. Az ütközet befejeztével 30.000 török holttest borította a csatamezõt. Sajnos hõsi halált halt 8.000 fõ erdélyi vitéz is. A megvert török sereg maradványa az összerabolt zsákmányát hátrahagyva riadtan menekült Erdélybõl. Közel 50 évig (a Mohácsi vészig) nem mertek Magyarország földjére lépni. A magyarok pedig a csata után a gyõzelmet ünnepelték. A monda szerint Kinizsi úgy járta a gyõzelmi táncot, hogy mindegyik kezében egy-egy halott török volt, egyet pedig a fogai között tartott. Egy korabeli hõsi énekbõl idézünk egy részletet, amely Kinizsi tetteit méltatja: ,,Völgyeink neve lett siralomnak völgye Hegyeink neve lett Golgotának hegye Ám véráztatta föld termi az sudár fát Termi az magyar nép megszabadítóját. Küldé Kinizsi Pált Király udvarába Küldé Mátyást haddal töröknek nyakára 30

Fut szultán vad hada Fut Mohamed maga Hõs Kinizsi Pálnak két hatalmas kardja Az török sorait szüntelen aratja Az kinek nevétõl e nagyvilág hangzik Az kinek kardjától török futamodik Az kinek hírétõl fél a török császár Kinek seregétõl retteg a janicsár Az a mi vezérünk az nagy Kinizsi Pál.’’

Radnóti Miklós utca A 16-os lakótelep egyetlen keresztutcája. A Dózsa György utcából nyílik, áthalad a Móra Ferenc és az Ady Endre utcákon, majd belõle nyílik a Kinizsi Pál utca és végül kiérkezik az egykori jégeri bejáróig. A mintegy 600 m hosszú utca rendelkezik az infrastruktúra valamennyi vívmányaival, ahogy ezt a korábbi utcáknál is megszoktuk, vagyis víz, villany, gáz, telefon, csatorna, parabolaantenna-rendszer az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca portalanított. Járda azonban az egész utcában nincs, sem a jobb oldalon, sem a bal oldalon. Ennek megépítése ahogy ez nálunk Bábolnán szokásossá vált - az utca lakóira vár. 31

Az utca névadója Radnóti Miklós költõ és mûfordító. Radnóti József Attilának volt a kortársa. Mind a ketten a két világháború közötti idõszak antifasiszta költészetének kiemelkedõ személyiségei voltak. Életük, költészetük, sorsuk szinte azonos. Mindketten fiatalon és tragikus körülmények között pusztultak el. Egyikük sem érte meg a 35. évet. Radnóti Miklós 1909-ben született Budapesten. Szülei korán elhaltak, így egész fiatalon árvaságra jutott. Gyámja, az egyik nagybátyja lett, aki egyébként nagykereskedõ volt. Mi sem természetesebb, minthogy a fiából - mármint Radnóti Miklósból is kereskedõt akart nevelni. E célból 2 évre Csehországba Liberecbe küldte egy textiliskola elvégzése céljából. Ezt sikeresen elvégezve hazatért, de nem lett kereskedõ. Mint magántisztviselõ dolgozott és ez mellett szenvedélyének, a versírásnak élt. Elsõ verseskötete a ,,Pogány köszöntõ’’ 21 éves korában, 1930-ban jelent meg. Verseit a kritika kedvezõen fogadta. Ezen fellelkesülve elhatározta, hogy olyan pályát választ magának, amelyik közel áll az irodalomhoz. Beiratkozott a szegedi egyetem bölcsész karára. Csakhamar egy fiatal szervezetnek, a ,,Szegedi Fiatalok Mûvészeti Kollégiumá’’-nak egyik vezetõje lesz. A kollégium tagjai baloldali gondolkodású egyetemi hallgatók, akik többek között falukutatással is foglalkoztak. Járják a falvakat és a tanyákat, tanulmányozzák a környék lakosságának életét, helyzetét. Radnóti itt ismerkedik meg a szegény parasztság és a nincstelen munkásság életével. Munkáiban, verseiben ezek a nép életével kapcsolatos sanyarú tapasztalatok megjelennek. Különösen második verseskötetének (Újmódi pásztorok éneke) bátor hangja keltett általános feltûnést; a nép soraiban elismerést, a hatalom oldaláról pedig megütközést és visszatet32

szést. Ezt a verses kötetét elkobozták, Radnótit pedig bíróság elé állítják. Felfüggesztett börtönbüntetést kap. (Egyébként ebben az idõben folyik József Attila ,,Döntsd a tökét’’ c. kötetének a pere is.) Radnóti ezt követõen természetesen hiába szeretne tanári állást vállalni, munkát sem kap. Miután (a magyaron kívül még) három nyelven beszél, mûfordításokkal foglalkozik. Az általa lefordított költemények különbözõ fõvárosi és vidéki lapokban jelennek meg. A második világháború éveiben zsidó származása miatt többször is munkaszolgálatra hívják be. 1944-ben társaival együtt a bori (Szerbia) rézbányában dolgozik. Innét a szovjet hadsereg elõnyomulása miatt a fizikailag leromlott, rossz állapotban lévõ munkaszolgálatosokat erõltetett menetben Németország felé hajtják Magyarországon keresztül. Gyõr környékén még látták a csonttá soványodott, rongyokba burkolt, mezítláb vánszorgó költõt, a halálmenetbe. November elején Abda község közelében tarkón lõtték. Holttestét két év múlva egy tömegsírban találták meg. Viharkabátjának zsebében utolsó verseinek a kézirata volt. Az itt talált füzetben 3 nyelven írja be, hogy ezek a versek Radnóti Miklós magyar költõ versei és kéri a megtalálót, hogy juttassa el a kéziratot a megadott címre. Most egyik legszebb versét közöljük.

Nem tudhatom... Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belõle nõttem én, mint fatörzsbál gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, 33

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslõ fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; az gyárat lét a látcsõn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdõt, füttyös gyümölcsöst, szõlõt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntrõl pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter elõtte áll s üzen, piros zászló kezében, s körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kõre léptem én, ím itt e kõ, de föntrõl e kõ sem látható, nincs mûszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bûnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költök is bûntelen, és csecsszopók, akikben megnõ az értelem, világít bennük, õrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóvalók felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

34

Kazinczy Ferenc utca A ,,Barackos’’ elsõ keresztutcája. Nem sok, mindösszesen 25 családi ház épült ebben a kb. 300 m hosszú utcában. Ezek a házak viszont - melyek a ‘70-es évek végén, a ‘80-as évek elején épültek - magukon viselik az akkori viszonylagos jólét jegyeit. Egytõl egyig kétszintes és egytõl egyig szinte ,,kastélyszerû’’ építmények. Az utca két vége az eredeti tervtõl eltérõen, nem kapcsolódik más utcákhoz. Vagyis nem az Ácsi úttól indul és a Kossuth Lajos utcáig tart, hanem mindkét oldalon ezektõl elõbb, szinte zsákutcaként fejezõdik be. Az Ácsi úti oldalon is és a Kossuth utcai oldalon is fásítva lett a terület és az utca két vége ezekben a fásított parkokban ér véget. Ez a helyzet az itt lakókat nem zavarja. Ugyanis a keresztúton, a Virág utcán keresztül kényelmesen minden nehézség nélkül közlekedhetnek. Az utca az infrastruktúra minden kellékével (víz, villany, csatorna, telefon, parabola antenna rendszer) rendelkezik. Az utca portalanított és járdásított. Az utca névadója Kazinczy Ferenc, a magyar történelem kiemelkedõ személyisége, költõ, író, forradalmár és nyelvújító volt. 1759-1831-ig, vagyis 72 évig élt. Apja zempléni protestáns köznemes. Fiát taníttatja és hadvezérnek szánja. Az ifjú Kazinczy azonban nem lett hadvezér. Õt a betûk serege, a könyvek érdeklik. Rendületlenül és állandóan tanul. Többet, mint amit az iskola és a tanárok elvárnak tõle. Már fiatalon nemcsak olvassa, 35

de angolból magyarra fordítja Shakespeare mûveit, Goethe német költõ verseit és számtalan más irodalmi alkotást. ,,Magyar Múzeum’’ néven folyóiratot alapít, melyben a ,,felvilágosodás’’ eszméit hirdeti és terjeszti. Mi sem természetesebb ezek után, mint az, hogy kapcsolatba kerül az osztrák elnyomás ellen szervezkedõ és a szintén felvilágosodás eszméit hirdetõ magyar jakobinusokkal, Hajnóczyval és társaival. Mint tudjuk, ez a mozgalom elbukott. Vezetõit (Martinovics, Hajnóczy, Zsigray, stb.) kivégezték. Kazinczyt is halálra ítélik 1794ben. Az ítéletet azonban nem hajtják végre. Kegyelmet kap, ami évekig tartó börtönbüntetést jelent. 7 és fél évet tölt az osztrák sziklavárak (Kunfstein) kazamatáiban. Fogsága alatt, ha módja nyílik rá ír, olvas, fordít és tanul. Deresedõ fejjel szabadul. Megnõsül, majd elvonul birtokára Széphalomra. Itt érlelõdik benne a gondolat, hogy nemzete ügyét, a magyar fennmaradás és identitás ügyét, nemcsak politikával és forradalommal, hanem más eszközökkel is lehet és kell is szolgálni. A magyar nyelv ezekben az évtizedekben, sõt lehet mondani, hogy évszázadokban, mai kifejezéssel élve ,,kútba’’ volt. Kevesen beszélték. Az akkori nemesség (értelmiség) nagy része a viszonyoknak megfelelõen magyarul nem, vagy csak alig-alig beszélt. Német és latin volt a menõ nyelv. Az iskolai oktatás is elsõsorban ezeken a nyelveken történt. A magyar nyelvet mindenek elõtt a képzetlen alsóbb rétegek beszélték. Nem csoda, hogy ez a nyelv elsatnyult, elszürkült, szókincse szegényes lett, kifejezõkészsége nehézkessé vált. Nagy volt a veszélye annak, hogy nyelvünket, vele együtt nemzeti mivoltunkat elveszítjük. Kazinczy érezte a veszélyt. Tudta, hogy ,,Nyelvében él a nemzet’’, ezért élete fõ céljának a nyelvápolást és a nyelv megújítását tartotta. Nagy munka volt ez! Keresztülviteléhez mozgósította az akkori ,,írástudókat’’. Levélben megkereste az akkor élõ magyar írókat, költõket, kritikusokat, tudósokat. Eszmecserére 36

hívta õket otthonába, Széphalomra. Ezeken az összejöveteleken (melyeknek dokumentumai 22 testes kötetben ma is megvannak) érvel, buzdít, vitázik, bírál, ha kell veszekszik is. Munkája illetve munkájuk eredményeként a magyar nyelv kivirul, gazdagodik. Új szavak, új kifejezések születnek. Kazinczy maga is ebben az idõben számos dalt, ódát, szonettet és verset írt. Ezenkívül két jelentõs emlékirata, a ,,Pályám emlékezete’’ és a ,,Fogságom naplója’’ is ebben az idõben készült. Mindkettõ irodalmi életünk nagyszerû alkotásai közé tartozik ma is. Nyelvünk ápolása napjainkban is aktuális feladat. Vannak ugyanis e területen is ferde kinövések. Az eléggé el nem ítélhetõ csibésznyelv és konyhanyelv mellett az ország vezetõ rétegét képezõ politikusok nyelve is sokszor az egyszerû magyar állampolgár számára érthetetlen. Például olvasom az újságban, hogy rövidesen beállítják a parlamentbe az ,,ombudsmanokat’’ azután olvasom, hogy a törvény ,,preambuiumának’’ a szóhasználata körül is vita folyik és még lehetne sorolni a nyelvünk tisztaságát egyáltalán nem javító szavakat és kifejezéseket. Szerencsére Kazinczy Ferenc példáját követve ma is vannak nyelvápoló, nyelvet újító és védõ mozgalmak. Az ,,Édes anyanyelvünk’’, a ,,Beszélni nehéz’’, a ,,Magyarán szólva’’ címû mûsorok. Ezekkel mind a sajtóban, mind a rádióban és a tévében is találkozhatunk. Olyan kiváló tudósok mûvelték illetve mûvelik ezt a tevékenységet mint Lõrincze Lajos, Péchy Blanka, Deme László, Grétsy László, Vágó István és még sorolhatnánk. Nyelvünket, mellyel gondolatainkat, érzéseinket, örömeinket és bánatunkat egyaránt kifejezzük, szeretni kell. Ezt ajánlja nekünk nagy nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc. Idézünk egyik levelébõl: ,,Mi ezt a nyelvet szeretni tartozánk, ha ily szép és a maga nemében egyetlen nem volna is: mert a miénk’’.

37

Kölcsey Ferenc utca A ,,Barackos’’ második keresztutcája. Az Ácsi út mellett elterülõ nyárfástól a Kossuth Lajos utcáig tart a mintegy 450 m hosszú utca. Az itt található családi házak száma 35. Itt is elsõsorban kétszintes, nagyon szép házak épültek. Az utca közmûve-sítettsége teljes. Vezetékes víz, villany, gáz, parabola antenna rendszer az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca portalanított és járdásított. Az utca névadója Kölcsey Ferenc, a reformkor nagy költõje, nagy hatású szónok és politikus, nemzeti imánknak a Himnusznak a szerzõje. 1790-tõl 1838-ig élt. Szõdemeteren született (Szatmár megye) egy középnemesi családban. Korán árvaságra jutott. Fél szemét himlõ következtében gyermekkorában elveszítette. Iskoláit Debrecenben végezte. 1810-ben mint jogot végzett fiatalember Pestre kerül és itt mint joggyakornok dolgozik. Megismerkedik az akkori magyar társadalomban végbemenõ haladó áramlatokkal, mindenekelôtt Kazinczy nyelvújító mozgalmával. Annak lelkes híve és harcosa lesz. Több levelet vált a híres nyelvújítóval akit levelében ,,Édes uram bátyám’’-nak szólít. Részt vesz a nyelvújítással kapcsolatos vitákban. Természetesen Kazinczy oldalán. ,,Felelet a Gondolatra’’ c, írása, melyet Kazinczy nyelvújító mozgalmát támadó maradi gondolkodásnak ellenében írt, és melyben a maradiságot parodizálja, a magyar irodalom egyik legélesebb szatírája. Megismerkedik a kor magyar irodalmával, költészetével, mindenek elõtt Csokonay és Berzsenyi munkáival. 38

1815-ben visszavonul Szatmár megyei birtokára, Csekére. A mûveletlen és maradi nemesi környezetben magányosan él és dolgozik. Több filozófiai tanulmányt ír és verseinek nagy többsége is itt és ekkor születik. A himnuszt is itt írta 1823-ban. A reform mozgalom az 1820-as évek végére minden üldöztetés ellenére kiszélesedik és egyre inkább a társadalmi élet meghatározójává válik. A császári ház kénytelen bizonyos engedményeket tenni. Élénkül a megyék politikai élete, ülésezik az országgyûlés. Mindez lehetõséget biztosít a kor haladó szellemû fiatalságának a politikai szereplésre. Kölcsey 1829-ben Szatmár megye aljegyzõje lesz. Itt gyakorlatot és rutint szerez. 1832-ben országgyûlési követ. A haladó ellenzék legkiválóbb szónoka válik belõle. Ahogy az írások megörökítették, nem volt egy nagy érces hangú szónok. A hangja inkább színtelen és tompa volt, bölcsességét, érvelését és logikáját - mely a szónoklat jellemezt - lenyûgözve hallgatták a karok és rendek a pozsonyi országgyûlésen. Több nagyhatású beszédet mondott. Szólt többek között az akkor folyó lengyel szabadságharc támogatásának fontosságáról, a jobbágyfelszabadítás, a magyar nyelv hivatalossá tételének a szükségességérõl, hogy csak néhányat, említsünk a sok közül. A fiatal Kossuth Lajos - aki akkor már az országgyûlés egyik jegyzõje - így ír róla egyik tudósításában. ,,A tiszai követek asztalánál egy férfi állott... Egy erõs lélek törékeny test láncai között: Tar agyát õszbevegyült kevés hajszálak lengik körül: színtelen arcán ezernyi virrasztott éjnek tikkadtsága ült, egyetlen szemében a nemzet minden múlt és jövõ bánata tükrözött.’’ Kölcsey Ferenc filozófiai tanulmányokkal is foglalkozott. Unokaöccséhez, Kölcsey Kálmánhoz írt levelének néhány megállapítása ma is igaz és megszívlelendõ. Idézünk belõle: ,,Az élet egyetlen értelme a tett.’’ - írta. Õ tudta, hisz maga is tevékeny volt egész életében. ,,Hass, alkoss, gyarapíts és a haza fényre derül’’ - írta máshol. ,,Négy szócskát üzenek, vésd jól kebledbe, s fiadnak hagyd örökül ha kihunysz: A haza minden elõtt.’’ 39

Kölcsey nem élt hosszú életet. Korán elment, 49 éves korában. De csak a teste! A szelleme, az embersége és a magyarsága mely a Himnuszban fogalmazódott meg elsõsorban itt maradt! Itt van és itt lesz közöttünk mindaddig, amíg csak a magyar ember é1 a földön.

Himnusz

40

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bõséggel, Nyújts feléje védõ kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendõt, Megbûnhõdte már e nép A múltat s jövendõt!

Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Gyõzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre!

Õseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hõs magzatjai Felvirágozának.

Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág, és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette.

Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szõlõvesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.

Vár állott, most kõhalom; Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak vérébõl, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hõ szemébõl!

Hajh, de bûneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villamidat Dörgõ fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktõl rabigát Vállainkra vettünk.

Szánd meg, isten, a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védõ kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendõt, Megbûnhõdte már e nép A múltat s jövendõt!

Wesselényi Miklós utca Ez az utca tulajdonképpen egy körút, mely több feladatot is betölt. Az egyik ilyen feladat az, hogy az Ácsi utat összeköti a Gyõr felé haladó banai úttal, így aki Ács vagy az E 5-ös fõútvonal felõl érkezik és netalán Gyõr felé kíván haladni, így azt a község elkerülésével is megteheti. A másik ilyen feladat amit ellát az, hogy mint szélsõ utca szinte ,,beszegi’’ a község észak-nyugati területét, melyet mi Barackosnak nevezünk. A utcának csak az egyik, a déli oldala van beépítve, az északi oldal beépítetlen szántóföld. Sok szép ház épült Bábolnán az utóbbi 30 évben, de a legszebbeket azt hiszem, itt lehet találni. Ez nem véletlen! Ugyanis az itteni házak egynémelyikét, nem kisebb személyiség tervezte mint Makovecz Imre. A több mint 1 km hosszú utcában 38 épület, családi ház és középület található. Az utca közmûvesítettsége nem teljes. A vezetékes víz, a villany, a gáz, a telefon és a parabola-antennarendszer ugyan az itt lakók rendelkezésére áll, az utca portalanítása és járdásítása még hátra van. Az utca névadója Wesselényi Miklós a reformkor nagy magyar politikusa, az akkori ellenzéki ifjúság bálványozott vezetõje, aki nemcsak szellemileg, de fizikailag is ,,nagy’’ volt. Öles termetérõl, roppant erejérõl regék és legendák keltek szárnyra akkor és azóta is. Régi magyar nemesi család sarjaként Erdélyben a Wesselényiek õsi birtokán Zsibón látta meg a napvilágot 1796ban. Akárcsak õsei, õ is Habsburg-ellenes volt kora ifjúságától 41

egészen a haláláig. Fiatalon Széchenyi István társaságában bejárta Nyugat-Európát. Itt döbbent rá Magyarország társadalmi és gazdasági elmaradottságára. Hazatérve a szerzett tapasztalatokat, ismereteket igyekezett az itthoni viszonyok között hasznosítani. A magyar mezõgazdasági termelés, ezen belül az állattenyésztés és különösen a lótenyésztés fejlesztését szorgalmazta. Tapasztalatait mint politikus is felhasználta. Az akkor létezõ Magyarország hûbéri viszonyait élesen bírálta a különbözõ fórumokon elmondott beszédeiben. A dézsma, a robot eltörlését, az úrbéri földek parasztkézbe adását követelte az országgyûlésen. Megírta a Balítéletek c. könyvét, melyben a változás szükségességét és törvényszerûségét, valamint a polgári átalakulással kapcsolatos nézeteit fejtette ki. Járta a vármegyék gyûléseit, ahol a Nyugaton tapasztalt felvilágosodást és ennek eredményeit a gazdagságot hirdette, és a hazai maradiságot valamint az ezzel járó nyomorúságot ostorozta. Szatmár megye 1834. évi közgyûlésén elmondott bátor hangú beszédét, melyben az osztrák abszolutizmust és a nemesi kiváltságokat támadta, a hatalom birtokosai már nem tudták elviselni. Az ország rendje elleni izgatás vádjával perbe fogták. Védelmét Kölcsey, majd annak halála után Deák Ferenc látta el. A fõvesztéssel járó vád alól ugyan sikerült megmenteni, de így is 3 évi börtönbüntetést szabtak ki rá. Mint ismeretes, 1838. tavaszán hatalmas árvíz pusztított az országban. Az árvíz Pestet sem kímélte. A kiöntött Duna elárasztotta az utcákat, és romba döntötte a házakat. A lakosság riadtan menekült a háztetõkre és a magasabb helyekre. Az éppen Pesten tartózkodó Wesselényi néhány társával együtt megszervezte a mentést. Õ maga is tutajra szállt és mentette a bajbajutott lakosságot. (Innét származik a nevéhez ragasztott jelzõ ,,az árvízi hajós’’.) Az ismert Jókai regény (Kárpáti Zoltán) is foglalkozik az árvízzel és a kapcsolatos mentéssel. Ebben többek között a következõket olvashatjuk: ,,A fáklyák közepett, a kormányrúdnál áll egy 42

izmos herculesi alak, föveg nélkül egy könnyû kabát vetve a vállára... Ki ne ismerte volna õt, ki ne tudná ki volt? Pest város három legszomorúbb éjszakáján ezren és ezren hallották e nevet, mint szabadulásuk jelszavát hangzani és utána mondák áldva és magasztalva... E férfi Wesselényi Miklós.’’ Wesselényi büntetését a budai várbörtönben töltötte. A már korábban is jelentkezõ szembaja az izgalmak és a börtön körülmények miatt tovább súlyosbodott. A közvélemény nyomására az osztrák hatóságok, a büntetésének letöltése elõtt kénytelenek voltak szabadon engedni. Sajnos szembaja nem javult. Külföldre megy kezeltetni magát. 1850-ben tér haza, de már vakon. Az úton megfázott és még abban az évben 54 éves korában meghalt. Tetteit a hazáért és a népért, a haladásért folytatott küzdelmét sokan - írók és költõk - megírták, megénekelték. Közülük most idézzük Ady Endrét, aki így jellemezte: ,,Wesselényi a magyar történelemnek egyik géniusza volt.’’

Mezõ Imre utca Ez egy felemás utca. Felemássága abból adódik, hogy az utca egyik oldalát az 1950-es években a FAGItelep két sor házának egyikeként építették, míg a másik fele 30 évvel késõbb épült. Ez a különbség meg is látszik, mármint a házak nagysága és modernsége tekintetében. A FAGItelep házai, melyek most nem tartoznak a legnagyobb és legmodernebb házak közé - abban az idõben valóságos csodának számítottak. A 43

szoba-konyhás cselédházakhoz szokott bábolnaiak akkor az 50es években olyan lakásokat építhettek maguknak, melyben két szoba, sõt fürdõszoba is volt, a vezetékes vízrõl, villanyról nem is beszélve. Az utca nyugati oldala mint említettük is, 30 évvel késõbb épült. Hogy miért? Ennek is megvan a maga története. Mint ismeretes, az elsõ házhelyosztás Bábolnán az 1960-as évek elején a 16-os táblán, majd ezt követõen a Barackosban történt. (A már említett FAGI-telep az egy külön téma.) Miután az itt kimért telkek beépültek, illetve gazdára találtak, el kellett dönteni az akkori vezetésnek, a tanácsnak és a kombinát igazgatóságának azt, hogy a település merre terjeszkedjen. Túl sok lehetõség nem volt, ugyanis Nagyigmánd felé a terjeszkedést kizárta az akkor épülõ takarmánykeverõ üzem, valamint a vele szemben tervezett (késõbb megépült) IKR-központ. Az Ács felé terjeszkedésünk útjában állt az akkor még létezõ Jéger-major. Maradt a Csemerház felé való terjeszkedés, vagyis a Malom-tó utáni terület, vagy a Bana felé menõ országút bal oldali területe. A jobb oldali ugyanis be volt építve, itt egy baromfitelep volt. Azokban az években az ilyen témákban a dolgozók véleményét is ki kellett kérni. Ez meg is történt tanácsülés, ill. termelési értekezleteken. A tanácsnak és a gazdaság vezetõségének az volt a javaslata, hogy ne Tárkány, hanem Bana felé terjeszkedjünk. Ezzel a dolgozók is egyetértettek, csak attól ódzkodtak, hogy a házhelyek céljára tervezett terület eléggé mélyen fekvõ vizes terület volt abban az idõben. Végül is megszületett a döntés: Bana felé terjeszkedtünk! A terület vizességét árkolással meg lehet szüntetni, hangzott el az érv, egyéb szempontokat figyelembe véve pedig ez a terület a legalkalmasabb. Így kerültek kialakításra a FAGI-telep szélsõ házsorával szembeni telkek és még 7 új utcának közel 300 házhelye. Napjainkban az utcák nagyrésze, köztük a Mezõ Imre utca jobb oldala is, már beépült. A Mezõ Imre utca jobb oldalára épült házak szinte mindegyike kétszintes modern, nagyon szép ház. Az utcában van egy virágbolt és itt 44

mûködik a közkedvelt ,,Bástya’’ vendéglõ is. Az utca közmûvesítettsége teljes. Vezetékes víz, villany, gáz, telefon, parabola antennarendszer, csatorna az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca portalanított és félig járdásított. Az utca névadója Mezõ Imre, a magyar munkásmozgalom kiemelkedõ személyisége. Szabolcs megyében, Ramacsaházán született 1905. december 13-án. Szülei szegény parasztok voltak, akik fiukból szakmával rendelkezõ iparost kívántak nevelni. Kisvárdára adták tanoncnak egy szabó mesterhez. A fiatal Mezõ Imre miután a szabóságot kitanulta, felszabadult, vagyis segéd lett, s elhagyta az országot. Belgiumban telepedett le. Itt tovább képezte magát és megismerkedett a munkásmozgalommal. Tagja és aktív harcosa lett a belga Kommunista Pártnak. Késõbb megnõsült, majd feleségével együtt 1936-ban belépett abba a nemzetközi brigádba, mely Spanyolországban a köztársaságiak oldalán harcolt. Részt vett a Madrid körüli harcokban. A fasiszta erõk gyõzelme után Franciaországba ment, 1939-1941 között a francia hadsereg tisztjeként teljesített szolgálatot. 1943-ban Párizsba vezényelték. Itt tevékenykedett az ellenállói mozgalom egyik vezetõjeként, egészen Párizs felszabadulásáig. 1945-ben hazatért. Idehaza a szakszervezeti mozgalomban kapott munkát, illetve feladatot. Mezõ Imrérõl feljegyezték, hogy megtestesítõje volt az igazi munkásvezetõnek. Igazságos, becsületes és fõleg emberséges volt. Munkatársai és beosztottjai rajongtak érte. Dolgozók, munkások sokaságának élvezte a bizalmát. Ezt mutatja az a rengeteg ügy, melynek intézésére felkérték. Õ vállalta! Minden ügyet magáénak vallott, elintézett és megválaszolt. Az is fennmaradt róla, hogy szociálisan nagyon érzékeny volt. (Ez származására vezethetõ vissza.) Különösen a szegény sorban élõket és a gyermekeket patronálta. 1954-tõl a MDP budapesti bizottságának titkára. 1956 júliusában már a központi vezetõségnek a tagja. 1956. október 30-án a Köztársaság téri harcokban életét vesztette. 45

Tessedik Sámuel utca A Banai úti lakótelep elsõ új utcája. Beépítettsége még nem teljes. A kialakított 26 házhelynek mintegy 90%-a, vagyis 23 családi ház épült itt fel, egy ház építés alatt van. 2 telken pedig anyaggyûjtés folyik. Az ide épült családi házakról is el lehet mondani, hogy valamennyi két szintes nagyon mutatós, modern és szép ház. Az utca közmûvesítettsége teljes. Villany, víz, gáz, telefon, parabola antenna rendszer, csatorna az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca portalanított, a járdák megépítése azonban még hátra van. Ez az itt lakókra vár! Reméljük, hogy annak idején az utcához méltó szép járdát fognak építeni. Az utca névadója Tessedik Sámuel. Ez a név a magyar fül számára kissé idegenül hangzik. Adódik ez abból, hogy õsei - történetesen nagyapja, aki takácsmester volt - Morvaországból települt át Magyarországra. Tessedik Sámuel a Pest megyei Albertin született 1742 április 20-án. Apja itt volt evangélikus lelkész. Születése után 2 évvel Szarvasra költöztek. 5 év múlva apja meghalt, így testvéreivel együtt árvaságra jutott. Miután anyja pozsonyi volt, áttelepültek Pozsonyba, ahol is anyja mások gyermekeinek a nevelését is vállalta, így tudtak csak megélni. A fiatal Tessedik gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után gazdag családoknál nevelõi állást vállalt. Az így szerzett kis pénz birtokában beiratkozott a debreceni fõiskolára. Ennek elvégzése után visszatért Pozsonyba gyalog. Mint ahogy írta, azért, hogy tapasztalatot szerezzen magának az életrõl. 176346

ban, 21 éves korában elindult a német egyetemre. Az erlangeri egyetemen, majd Jénában, Lipcsében és Berlinben tanult. Németország ebben az idõben a Nagy Frigyes által megteremtett virágzását élte. Fejlõdésben volt az ipar, a kereskedelem, a mezõgazdaság, erdõtelepítések, folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása történt. Mindez csodálattal töltötte el Tessediket, aki idehaza pangást, mozdulatlanságot és tunyaságot tapasztalt minden téren. Egyik írásában errõl így elmélkedik: ,,Charldtenburgban és Berlinben láttam a gyönyörû hûs árnyékkal kínálkozó kellemes erdõket az egykori homokpusztaságon: és elgondolkodtam a Tiszavidéki puszták felett, ahol egész napon át hiába keres az utazó egy-egy fát melynek árnyékában megpihenhetne.’’ Hazatérte után elõször Surányban volt egyik nemesi családnál udvari lelkész, majd egy félév után a Békés megyei Szarvas városába került. Itt élvezhette volna az akkori lelkészek nyugodt, kényelmes életét és ihatta volna - mint lelkész társai - az akkor divatba jött feketekávét. Nem ezt tette! Nekilátott a külföldön tapasztaltak megvalósításához. Kis pénzének ügyes forgatásával és némi társadalmi besegítéssel felépített két jelentõs épületet. Egy evangélikus templomot és egy szakiskolát. (Ezen épületek ma is megvannak.) Megírta egyik legjelentõsebb könyvét, ,,A paraszt ember Magyarországon’’ címmel. Ezután elkezdte az új foglalkozások és munkák tanítását. Elméletben az iskolában, gyakorlatban kint a mezõn. Bebizonyította, hogy a sziken is lehet termelni. Meghonosította a lucernát, a lóherét. Gyümölcsfákat és egyéb fákat, köztük az akácot is telepített. Hirdette az Alföld fásításának, öntözésének a szükségességét, a csatornaépítésre ösztönözte az illetékeseket. A kis város lakosságát megtanította a gyapjúkészítésre, ennek fonására és szövésére. A selyemhernyó tenyésztést is divatba hozta. Iskolája, tangazdasága országos hírû lett. Nem csoda, hogy a haladó szellemû, minden újat pár47

toló II. József császár is felfigyelt munkájára és magas kitüntetésben részesítette. Évekkel késõbb is kapott még egy kitüntetést. Munkája, kitartása sikerei nemcsak elismerést és kitüntetést, de irigyeket és ellenségeket is hoztak számára. Ezek ahol tudtak, ártottak. Kitalált koholmányokkal rágalmazták, sokszor sajnos nem is eredménytelenül. Mindez megkeserítette életét, idõs napjait. Családi élete példás és ,,termékeny’’ volt. Elsõ feleségétõl tizenhárom gyermeke született. A második feleségétõl öt. Miután ez utóbbi özvegyasszony lévén 2 gyermeket is hozott a házba, így összesen 20 gyermeke volt. Meg kell jegyezzem, hogy ezek közül ,csak tíz, Terézia, Sámuel, Dániel, József, Pál, Károly, Ferenc, Janka, Fruzsina és Karolina érte meg a felnõtt kort. A többiek jobbára az akkor nagyon gyakori himlõ betegségben haltak meg fiatalon. Tessedik tudós ember volt. A hit és vallástudományokon kívül jártas volt több más világi tudományban is. Beszélte a német nyelvet, ezen kívül több más szláv nyelvet, köztük a szlovákot tökéletesen. Viszonylag hosszú életet, 78 évet élt. Élete végén megírta az ,,Önéletírás’’ címû mûvét. Most ennek kezdõ soraiból idézünk: ,,Ötvenéves papi pályámnak végén, neked ajánlom kedves hazám ezen életrajzomat. Hogy mily szép és tág hatásköre van egy falusi papnak, mily végtelen sok jót tehet õ... azt bizonyítsák a következõ sorok...’’

Cserháti Sándor utca A banai úti lakótelep második új utcája. Szinte teljesen beépült. Az itt kialakított 23 házhely közül mindössze 1 telek nincs beépítve, de itt is anyaggyûjtés folyik. A felépített házak mindegyike kétszintes és valóságos csodának számít. Az embereknek eláll szeme-szája, ha végigmegy az utcán és szemrevéte48

lezi ezeket az épületeket. Egyik szebb, mint a másik. Az utca közmûvesítettsége teljes. Villany, víz, gáz, telefon, parabolaantenna-rendszer, csatorna az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca portalanított, de járda még nincs. Reméljük, hogy az itt lakók, ezt a hiányt hamarosan pótolják és az utcához méltó, szép járdákat építenek õk is. (A leírtak csak az utca egyik felére, a keresztútig vonatkoznak. Azon túl más a helyzet!) Az utca névadója, Cserháti Sándor a magyar mezõgazdasági termelés kiemelkedõ személyisége. 1852. szeptember 14-én született Gyõrött. Középiskoláit ugyanott, felsõbb iskoláit Pozsonyban végezte. Ezt követõen Németországba ment, ahol a hallei, majd a lipcsei egyetemek hallgatója lett. Hazatérte után a Magyaróvári gazdasági akadémián tanárként dolgozott. Meggyõzõdése volt, hogy a magyar föld, a magyar klíma az akkori terméseredmények többszörösét képes adni szakszerû és tudományos gazdálkodás esetén. Életének, munkásságának ez a kérdés a késõbbiekben központi témájává vált. Az ezzel kapcsolatos nézeteit, tapasztalatait és javaslatait a sajtó hasábjain is ismertette. Több újságcikket és tanulmányt írt, illetve jelentetett meg. Többek között: ,,A trágyázás alapelvei’’, ,,Talajjavító növények’’, ,,Csalamádé termelése bevermelése és etetése’’, stb. Kidolgozta egy növényteremtési kísérleti- és kutatóintézet létrehozásának a terveit. A terv azután szívós, kemény munkájának az eredményeként meg is valósult. A Magyaróvári Növénytermelési Kísérleti Állomás az õ alkotása. Ennek az intézetnek a 49

segítéségével - melynek két évtizeden keresztül, egészen haláláig a vezetõje volt - a kísérletek sokaságát hajtotta végre. A kísérletek több területen folytak, de ezek közül is két területet tartott igazán fontosnak, a vetõmag, és a mûtrágya hazai elõállítását és felhasználását. Abban az idõben a magyar haszonnövények, többek között a búza és más kalászosok vetõmagszükségletét a külföldrõl importált vetõmagok adták. Ezek terméshozama eléggé rapszodikus volt és nagyon sokszor nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket. Cserháti azt vallotta, hogy ezeket a vetõmagvakat - pl. a búzát - idehaza kell elõállítani, itthon lehet és kell a legmegfelelõbb fajtát kikísérletezni. Ami a mûtrágya felhasználást illeti, ettõl a hazai termelõk idegenkedtek. Ezt az idegenkedést a helytelen és tudománytalan propaganda még fokozta. Cserháti és intézete kísérleteivel bebizonyította, hogy a mûtrágyának hozamnövelõ hatása van, és az istállótrágyával történõ együttes alkalmazása szinte ugrásszerû hozamemelkedést eredményez a növénytermelésben. Meg kell jegyezni, hogy mai szemmel nézve az akkori növénytermelés hozamai nem voltak valami magasak. Pl. búzából kataszteri holdanként 8-10 q-ás termések voltak, ami hektáronként 15-18 qás termést jelentettek. Ha ehhez hasonlítjuk pl. a mostani termésátlagokat, ami búzából közepes termés esetén is 45-50 q hektáronként, akkor van min csodálkozni. Hasonló a helyzet a kukoricánál is. Akkor holdanként 20 q-t, hektáronként 30-35 qát tudtak betakarítani, tegyük hozzá mindjárt, hogy jó termés esetén. Napjainkban nem ritka a 100 q-ás kukoricatermés. Persze azt meg kell jegyezni, hogy a mostani terméseredmények Cserháti idejében és kísérletei alapján még nem voltak meg. Sõt közel sem voltak ilyenek. De az elérésükhöz vezetõ utat, a jó vetõmag, a mûtrágya, a talaj-elõkészítés, az optimális idõben történõ vetés kikísérletezése, ajánlása az õ intézetéhez vezethetõ vissza. Vagyis, amit most termelési rendszereknek nevezzünk, azt Cserháti ezelõtt közel 100 évvel már ajánlotta. Termé50

szetesen ezzel nem akarjuk a mai termelési rendszerek bevezetõinek a munkáját és nagyszerû eredményeit kisebbíteni vagy kétségbe vonni. Sõt! Cserháti gondot fordított arra is, hogy kísérletei ismertté váljanak. E célból saját költségén létrehozott egy lapot, a ,,Mezõgazdasági Szemlé’’-t. Ezt az érdekes és közkedvelt lapot nemcsak szerkesztette, de nagyrészt írta is, közel két évtizeden keresztül. Sajnos ez a nagyszerû ember alkotó ereje teljében, 1908-ban meghalt. Nem érte meg a 60. évet.

Marek József utca A Banai úti lakótelep harmadik új utcája. Az itt kialakított 44 teleknek mintegy kétharmada (30 családi ház) már beépített. Az utca meglehetõsen felemás képet mutat. A keresztútig teljes a beépültség és a terület rendezettsége. A víz, villany, gáz, csatorna, parabola antenna rendszer eddig van kiépítve, sõt a mindkét oldalon megépült járda és az utca portalanítása is csak eddig tart. Ezen túl - mármint a keresztúton túl - a közmûvek nagyrésze hiányzik, ezenkívül pedig az itt lévõ területet sem éppen a rendezettség jellemzi. Az utca névadója dr. Marek József, a magyar állategészségügy nagy tudósa. 51

Vágszerdahelyen született 1892. március 18-án. Az állatorvosi oklevelét 1882-ben szerezte. Ezt követõen megyei állatorvos, majd a Kõbányai Állategészségügyi Hivatal laboratóriumi vezetõje. Tanulmányait tovább folytatva 1898-ban bölcsész doktorrá avatták, majd az Állatorvosi Fõiskola laboratóriumi adjunktusa illetve tanára lett. Az itt végzett tudományos és oktató munkája mind idehaza, mind a nemzetközi tudományos életben ismertté, sõt elismertté tette a nevét. Mint köztudomású, az élelmiszertermelés a mezõgazdaságban történik. A növénytermelés mellett az állattenyésztés az, amelyik a mindennapi kenyerünk mellé a mindennapi tejet, tojást, húst, zsírt, stb. megtermeli. Nem mindegy azonban, hogy hogyan, és az sem. hogy, mit, mennyit, és mennyiért termel. Az is köztudott, hogy csak egészséges állat termelése használható illetve fogyasztható, és csak egészséges állat termelése gazdaságos. Az állategészségügy szerepe tehát döntõ jelentõségû. A betegség - fõleg nagytömegû állat esetén - óriási pusztítást és károkat okozhat. Védekezés? Mindenekelõtt a megelõzés, de ha már kitört a betegség, akkor a gyors és hatékony gyógyítás. A betegségek megelõzhetõk, gyógyításuk viszont csak a felismerés után lehetséges. Nemcsak a kórokozókat, de a kiváltó körülményeket is fel kell ismerni. Ennek volt nagy szakértõje és tudósa Marek József. Elsõnek állapította meg a baromfiakat tömegesen pusztító betegség, a neurolymhphomatost. Ezt a betegséget a nemzetközi tudományos körökben róla nevezték el. Napjainkban is ,,Marek-betegség’’ néven ismeretes. A másik ilyen súlyos betegség a mételykór volt. Ez is óriási pusztítást okozott a baromfi állományban, egészen addig, míg kórokozóját Marek doktor fel nem fedezte. Ezt követõen kikísérletezett egy hathatós gyógyszert, a ,,Distolt’’, amely szintén nagy feltûnést és elismerést váltott ki világszerte. A gyógyszert elõállító budapesti Chinoin gyár pedig, ennek köszönhette hírnevét és nem utolsó sorban gazdasági fellendülését. 52

Marek József tudóstársával, Hutyra Ferenccel együtt több tudományos dolgozatot és tanulmányt írt. Így többek között: ,,Az állatorvosi belgyógyászat’’, ,,A klinikai diagnosztika’’, ,,Speciellen Phatológie und Therápia der Haustivere’’. Ez utóbbi két kötetes tanulmányukat, mely két kiadást is megért, több nyelvre is lefordították. Marek József munkáját a háborút megelõzõ években is elismerték és megfelelõen értékelték. Ezt bizonyítandó el kell mondani, hogy 1935-tõl a negyvenes évekig a magyar törvényhozás felsõházának is a tagja volt. Köztudomású, hogy nálunk a felsõházi tagok - eltérõen a parlament képviselõitõl - nem választás, hanem kinevezés útján kerültek tisztségükbe. Kinevezést pedig, csak azok kaphattak, akik jelentõs érdemeket szereztek a társadalomnak illetve a társadalmi életnek. Korábban már említettük, hogy neve, munkája nemzetközileg is elismert volt. Ezt egy érdekesség is alátámasztja. 1945-ben a Budapestre bevonuló szovjet csapatok állatorvos tisztjei ,,Marek tanár urat’’ keresték és parancsnokságuk nevében segítségüket ajánlották munkájához. Mint ismeretes, a háború után az elsõ ,,Kossuth-díjakat’’ 1950ben adták ki. Az akkor már idõs, több mint 80 éves Marek Józsefet az elsõ Kossuth-díjasok között találjuk.

Csekonics József utca A Banai úti lakótelep negyedik új utcája. A beépítettsége még nem teljes. Az itt kialakított 44 telek közül teljesen beépített 36, építés alatt van 3, a többi telek is már gazdára talált, azonban itt még az építést megelõzõ anyaggyûjtés folyik. Errõl az utcáról is lehet mondani, hogy az itt épülõ házak mindegyike nagyon szép, és egytõl-egyig kétszintes. A közmûvek, vagyis a 53

víz, villany, gáz, csatorna, parabola antenna rendszer az itt lakók rendelkezésére áll. Járda ugyan még nincs, de az utca portalanított. Az utca névadója, Csekonics József Bábolna újkori történetének jelentõs személyisége. Õ volt a Bábolnai Ménes elsõ parancsnoka. Önéletrajzában önmagáról a következõket írja: ,,1757-ben Kõszegen, Magyarországon születtem, nemesi származású, de vagyontalan szülõktõl.’’ (Nem azonos tehát a gazdag mulatozásokat kedvelõ Csekonics báróval.) Tanulmányait szülõvárosában, Kõszegen kezdte. Itt a jezsuita gimnáziumba iratkozott be, majd késõbb Bécsbe ment a piaristák vezette lõvenburgi akadémiára. Életét a veleszületett lószeretet alaposan befolyásolta. Ez miatt még a tanulmányit is képes volt félbeszakítani és beállt közkatonának az egyik lovasezredbe. Itt igyekezete és lelkiismeretes munkájának eredményeként elõbb altiszt, majd ezt követõen hadnagy lett. 1778-ben már a ,,Modena’’ vértesezred fõhadnagya, 1783-ban pedig másodosztályú kapitánnyá lépett elõ. Szolgálati idejét sõt a szabadidejét is teljes egészében a lótenyésztés akkori helyzetének a tanulmányozására fordította. Megjegyzendõ, hogy ebben az idõben gépek még nem voltak, így a lónak rendkívül nagy jelentõsége volt az élet minden területén, de különösen az volt a közlekedésben, a mezõgazdasági termelésben és a hadászatban. Ebbõl adódóan igaz volt az a megállapítás, miszerint a hadszíntereken is és a gazdasági életben is az gyõzött, akinek jobb lovai voltak. 54

Csekonics a lótenyésztés helyzetének tanulmányozása során arra a megállapításra jutott, hogy a birodalom, ezen belül Magyarország lótenyésztésének a helyzete siralmas képet mutat. A hadsereg számára szükséges megfelelõ lovakat alig-alig tudták összeszedni. Mindez arra kényszerítette a fiatal kapitányt, hogy tapasztalatait, majd a helyzet javítását szolgáló javaslatait egy tanulmányba összegezze. Ez a tanulmány el is készült, és Csekonics nem kis bátorságot tanúsítva az éppen Budán tartózkodó II. József császár elé terjesztette. Mint ismeretes. II. József császár haladó gondolkodású ember volt, aki mind gazdaságilag, mind katonailag, erõs birodalmat akart létrehozni. Terveibe beillett Csekonics lótenyésztés fellendítésével kapcsolatos munkája. A tervet megvizsgáltatta, azt jónak és megvalósíthatónak tartotta. A tervben többek között az szerepelt, hogy az állam hozzon létre állami ménesintézeteket, ahol a lótenyésztést hozzáértõ szakemberek esetleges import ménesekkel és kancákkal javítsák fel. Az ezzel kapcsolatos császári rendelet ,,Végezés’’ címmel meg is jelent 1784. decemberében. Ez a rendelet (amely német és magyar nyelven íródott, eredeti szövegezésben a lovasmúzeumban megtekinthetõ) 28 pontban sorolja fel, hogy kinek mikor mit kell tenni a lótenyésztés fellendítése érdekében. A rendelet alapján került megvásárlásra az Arad megyei Mezõhegyes, ahol is 1785. májusában megalakult az elsõ magyarországi állami ménesbirtok. A ménes parancsnokának a császár Csekonics Józsefet nevezte ki. 4 év múlva 1789-ben Bábolnát is megvásárolta az állam Szapáry József gróftól. Az elsõ idõkben Bábolna Csekonics József parancsnoksága alá tartozott és Mezõhegyes fiókintézményeként mûködött. Ez a helyzet 1806-ban változott meg, amikor is Bábolna külön vált Mezõhegyestõl és önálló Ménesbirtok lett. Az ezzel kapcsolatos korabeli okirat a lovasmúzeumban megtekinthetõ.

55

Nagyváthy János utca A banai úti lakótelep ötödik új utcája. Itt 40 telek lett kialakítva. Beépítettsége befejezés elõtt áll, mindössze 5 telek van, ahol még építkezés folyik. A közmûvesítettsége teljes, miután víz, villany, gáz, parabolaantenna-rendszer és csatorna az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca portalanított, járda azonban ezidáig csak az egyik oldalon épült meg. Miután ez is új utca, az ide épült házak is újak és nagyon szépek. Rendezetlenséget csupán a még nem épült kerítések hiánya okozza. Az utca névadója, Nagyváthy János a reformkor egyik nagy mezõgazdásza. Miskolcon született 1755. január 19-én, elszegényedett nemesi családból. Felsõbb iskoláit Sárospatakon végezte, itt jogot és teológiát tanult. Iskoláinak elvégzése után állást vállal - az akkori szokásoknak megfelelõen – egyik nagy fõúri családnál, gróf Szapáry Istvánnál nevelõsködik. Két év elteltével, végzettségének megfelelõ munkát talál. Losoncra megy tanárnak. Tanári állását szembaja miatt kénytelen otthagyni. Felgyógyulása után katonának áll be az akkori osztrák hadseregbe. A magas mûveltségû jó megjelenésû Nagyváthy katonai pályán is gyorsan halad elõre. Rövidesen kapitányi rangot ér el. Egységével bejárja Ausztriát. Belgiumot. Itáliát, vagyis megismerkedik Európa fejlettebb államainak életével. Mindenütt nyitott szemmel jár, így rengeteg tapasztalatot gyûjt. Különösen a gazdasági élet, ezen belül a mezõgazdasági termelés, érdekelték. 1786-ban hétéves katonai szolgálat után leszerelt. 56

Ideiglenesen Bécsben telepedik le. Megismerkedik az osztrák fõváros társadalmi és politikai életével. Eljut az egyik szabadkõmûves páholyba is, melyet a haladó gondolkodású magyar fõurak, többek között Széchenyi Ferenc gróf és Festetics György gróf, és mások is látogatnak. Ismeretséget köt Festetics Györgygyel, akinek a nagytudású, mûvelt, gazdasági kérdésekben jártas fiatalember nagyon megtetszik. Közben Nagyváthy az egyik Bécs környéki birtokon gyakornoki állást vállal, majd egy lehetõséggel élve Belgiumi tanulmányúton vesz részt. Hamarosan hazatér Budapestre. Itt is mûködik már szabadkõmûves páholy. Nagyváthy a ,,nagymívûség’’ szabadkõmûves páholynak lesz a tagja. (Csak megjegyezzük, hogy a ,,szabadkõmûves’’-ség a kor haladó szellemi irányzata volt.) Bekapcsolódik az ország társadalmi és politikai életébe, barátságot köt a kor nagyjaival, mindenekelõtt a nyelvújító Kazinczyval és a költõ Batsányival. Festetics György gróf 1791-ben Nagyváthyt meghívta birtokára Keszthelyre jószágkormányzónak. Birtoka ugyanis nagyon leromlott állapotba került. Nagyváthy a meghívást elfogadta. Nekiállta birtok rendbetételének. Váltógazdasággal, talajjavítással és egyéb eljárásokkal hamarosan talpra állította a birtokot. Újít az elszámoláson is. Õ vezeti be elõször a kettõs könyvelést. Eredményeire támaszkodva rábeszéli Festeticset, hogy mezõgazdasági szakemberek képzésére alapítson egy tanintézetet Keszthelyen. Az intézet meg is alakul 1797-ben. Nagyváthy lett az intézet elsõ igazgatója. Õ indítja útjára a késõbb tangazdasággal kibõvített és akadémiává fejlesztett Georgikon-t. Nagyváthy nemcsak gyakorlati, de elméleti szakember is volt. Több gazdasági élettel kapcsolatos írás került ki a tolla alól. Pl. 1791-ben a ,,Szorgalmatos mezei gazda’’ címû tanulmány, mely az elsõ magyar nyelvû gazdasági szakmunka volt. Ezen kívül a ,,Magyar házi gazdaasszony’’, a ,,Magyar practikus termesztõ’’, ,,A Magyar practikus tenyésztõ’’, ,,A Magyar gazdatiszt’’ - hogy csak néhányat említsünk. 57

Több évi keszthelyi szolgálat után 1807. végén megvált a Festetics uradalomtól. Hogy miért? Ennek oka még ma is ismeretlen. A gróf Keszthely mellett Csurgón egy kis házat bocsájtott rendelkezésére és ez mellé még két jobbágytelket is adományozott. Élete hátralévõ részét itt élte le egyszerû körülmények között. Mûveinek egy része is itt született, melyek közül néhányat csak halála után adtak ki.

Kozma Ferenc utca A Banai úti lakótelep hatodik új utcája. Ebben az utcában 38 telket mértek ki annak idején. Ennek mintegy negyede, 9 telek még beépítetlen. Az utca közmûvesített. Víz, villany, gáz, csatorna, parabola antenna rendszer az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca portalanított, járda azonban még nincs. A felépült házak - csakúgy mint a többi utcában - szépek, csinosak és általában kétszintesek. Az utca névadója, Kozma Ferenc a magyarországi ménesek elsõ magyar parancsnoka. Mint ismeretes, az 1867-es osztrákmagyar kiegyezés új helyzetet teremtett az egész akkori birodalom területén. Vonatkozik ez az állami lótenyésztésre is. A korábban osztrák katonai irányítás alatt mûködõ magyarországi ménesek (Mezõhegyes, Bábolna, Kisbér, Fogaras), ezenkívül a méntelepek (Székesfehérvár, Nagykörös, Sepsiszentgyörgy, 58

Debrecen) magyar irányítás, mégpedig Kozma Ferenc személyében civil irányítás alá kerültek. Kozma Ferenc 1825. szeptember 19-én született a Somogy megyei Sörnyepusztán. Iskoláit Sopronban végezte, majd 17 évesen a belovári kadetiskolába jelentkezett, ahol jó elõmenetele eredményeként 1845-tõl Somogy megye ajánlására a királyi nemes testõrségnél szolgált. A szabadságharcban - miután több társával együtt Magyarországra szökött - harctéri beosztást kért. Szeptember 27-én lovas kötelékével együtt részt vett a pákozdi csatában. Végig küzdötte a szabadságharcot. A fegyverletétel után bujdosni kényszerült, mert mint szökött tisztre, biztos halálos ítélet várt. A bujdosása során 1850-ben került a Fejér megyei Baracskára. Itt - miután sikerült menlevelet szereznie - letelepedett és felesége birtokán gazdálkodott. A politikától távol tartotta magát, de készséggel állt rendelkezésre egyéb közügyek intézése terén. Józan gondolkodásával, szerény és megnyerõ modorával, kedvességével és derûs humorával az újra induló megyei társadalmi élet egyik népszerû tekintélye lett. Egy ideig a ,,Sürgöny’’ címû lapnak is munkatársa volt és ennek alapján nevezték ki 1867-ben a minisztériumban tisztviselõnek. Rövidesen a lótenyésztés megszervezését bízták rá. Ilyen ismeretei ugyan nemigen voltak, de szervezõkészsége alapján alkalmas volt a terület rendbetételére. A ménesek átadása ügyében - miután az osztrák katonai vezetés ettõl ódzkodott - maga a király, I. Ferenc József is fogadta 1869. július 20-án. A tárgyaláson sikerült megnyernie a királyt az átadás ügyének és ez hatalmas diplomáciai sikere volt. A ménesek hivatalos átadására végül is 1869. december 8-án került sor. Az átadással megbízott osztrák tábornok kétségeit nem elhallgatva átadási beszédében többek között a következõket mondotta: ,,Hivatalos kötelességembõl és mert parancsom van rá, átadom az intézményt, de katonai õszinteséggel megmondom, hogy végtelenül sajnálom, mert meg vagyok gyõ59

zõdve arról, hogy ezek a katonai intézmények civil kézen tönkre fognak menni.’’ Kozma Ferenc volt az átvevõ, aki szintén beszédet mondott és szívélyes hangvitelû beszéde keretében többek között így válaszolt: ,,Szintén hivatalos kötelességemnél fogva átvettnek nyilvánítom az intézményt, de köteles tisztelettelés lojális nyíltsággal közlöm és biztosítom exelenciádat, hogy ezek az intézmények civil kézen tönkre menni nem fognak, mert ezeket a magyar állam veszi a kezébe és tudatában van ezek óriási horderejének, és ezeket szeme fényének tartja. Egyenlõre én veszem át, lehet, hogy sikerülni fog a munkám, lehet, hogy nem, de akkor jön egy másik, egy harmadik, egy századik, de ezeknek az intézményeknek fel kell virágozni és nem szabad visszafejlõdni.’’ A ménesek tényleg felvirágoztak. Az átvétel után Kozma Ferenc rendkívül nagy horderejû lépésre határozta el magát. Az intézményeket két felé választotta. Így egyazon területen létezett a katonai irányítású ménes egyenruhás tisztekkel és alkalmazottakkal, és létezett a polgári irányítású ménesbirtok. Ez utóbbi feladata a lótenyésztés kiszolgálása és a mezõgazdaság volt. Ezen ménesbirtokok (közöttük Bábolna) rövid idõ alatt az akkori Európa legmodernebb gazdálkodását folytató példamutató nagyüzemévé váltak. Eredményes termelésükkel szinte teljes egészében fedezni tudták a lótenyésztéssel kapcsolatos tetemes költségeket. Kozma Ferenc több hasonló intézkedést vezetett be. Munkája elismeréséül elõször osztálytanácsossá, majd miniszteri tanácsossá nevezték ki. 1891-ben nyugdíjba akart vonulni, ezt a szándékát nem fogadták el. A következõ évben megromlott egészségi állapota miatt kérte ismét nyugdíjaztatását, ezt az uralkodó nem fogadta el. 1892. július 7-én egy hivatalos útja alkalmával Mezõhegyesen rosszul lett és meghalt.

60

Újhelyi Imre utca A banai úti lakótelep legszélsõ vagyis a hetedik utcája. Az itt kialakított 34 teleknek csak valamivel több mint fele, 19 telek van beépítve. A második 15 telken az építkezéssel kapcsolatos elõkészületek folynak. Az utca közmûvesítettsége teljes. Víz, villany, gáz, parabolaantennarendszer, csatorna az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca portalanított, járda azonban még nincs. A felépült házak mindegyike nagyon szép! Az utca névadója Újhelyi Imre neves mezõgazdasági szakember és állatorvos. A magyar szarvasmarha-tenyésztés és tejtermelés kiemelkedõ személyisége. Újhelyi Imre 1866. január 12én született, Dunapataj községben. Iskoláit Magyaróváron és Budapesten végezte. Az elõbbi helyen a gazdasági akadémiát, az utóbbin az állatorvosi fõiskolát végezte el. Iskoláinak elvégzése után a magyaróvári akadémia tanársegéde lett. Az állatgyógyászati tanszéken dolgozott, majd nem sokkal késõbb - mint rendes tanár - állategészségtant és tejgazdaságtant tanított illetve adott elõ. Hamarosan az intézel igazgatója lett. Új, most már jelentõs funkciójában feladatául tûzte ki a magyar tejtermelés, a tejfogyasztás magas szintre emelését. Õ már akkor tudta azt, amit napjainkban a reklámok nagy hangon hirdetnek, hogy a tej - élet, erõ, egészség. Az ezzel kapcsolatos elképzeléseinek megvalósításához különösen a feltételrendszer megteremtését tartotta fontosnak. 1896-ban megalapította és 61

haláláig irányította a ,,Mosonmagyaróvári Szarvasmarha-tenyésztõ Egyesület’’-et. Majd ehhez kapcsolódóan 1903-ban megszervezte illetve létrehozta a ,,Tejkísérleti Állomás’’-t, melyet szintén több évig vezetett. A hazai ismereteken és tapasztalatokon túl arra törekedett, hogy az ilyen jellegû külföldi tevékenységet is megismerje. E célból külföldre utazott. Elsõsorban azokat az országokat kereste fel, ahol a tejtermelés és a szarvasmarha-tenyésztés magas szinten létezett. Németország mellett Hollandiában és Dániában is járt. A külföldön szerzett tapasztalatok alapján kezdeményezte a hazai tejszövetkezetek létrehozását. Fontosnak tartotta a szarvasmarha-állomány állategészségügyi helyzetének állandó vizsgálatát és javítását. Ezt a célt szolgálta az az ,,Állategészségügy1 Állomás’’, melyet 1893-ban állított fel Mosonmagyaróváron. A szarvasmarha gümõkór elleni védekezés egyik kezdeményezõje és megalapozója volt Magyarországon. Ezzel kapcsolatos tudományos munkájának eredményét a ,,Bang-Újhelyi eljárást’’ nemzetközi vonatkozásban is nagyra értékelték. Több tudományos dolgozatot írt. Fõbb munkái: - Kísérletek Koch ... a szarvasmarhákon (Bp. 1891.) - Kísérleti védõoltások a sertésvész ellen (Bp. 1896.) - A gümõkor elterjedésérõl és az ellene való védekezésrõl (Sopron, 1898.) - A Magyaróvári Szarvasmarha-tenyésztõ Egyesület 10 évi mûködése 1896-1906 (németül is). Újhelyi Imre nem élt magas kort. 1923-ban, 57 éves korában halt meg.

62

Jókai Mór utca Ez az utca már a régi település. Bábolna-puszta területén van. Tulajdonképpen nem is utca, hanem egy út, amely a Mészáros utcától a Rákóczi utcáig húzódik. Mellette különbözõ távolságokban találunk középületeket. Itt van a katolikus templom, a Polgármesteri Hivatal, a Posta, az Öregek Napközi Otthona, sõt még a Kamaraszínház bejárata is errõl az utcáról érhetõ el. Mindössze egy sorház található itt, a Kocsisház. Az utca jobb és bal oldalán parkosított terület van. Az utca névadója Jókai Mór, akit a legnagyobb magyar mesemondónak is titulálnak, nem véletlenül. Elbeszéléseinek, regényeinek se szeri, se száma. Jónéhány történelmi, társadalmi-politikai tárgyú regénye megfilmesítésre is került. Jókai Mór 1825-ben született Komáromban. Régi magyar nemesi család gyermekeként. Iskoláit Pápán. Kecskeméten, majd Budapesten végezte. Pápán ismerkedett meg Petõfi Sándorral, akivel barátságot is kötött. Ez a barátság mély nyomokat hagyott benne, amint tudjuk, egészen Petõfi haláláig tartott. Jókai is egyike volt azoknak az 1848-as ifjaknak, akik 1848. március 15-én a forradalmat kirobbantották, majd azt gyõzedelmesen végig is vitték. Jókainak a mi vidékünkhöz is van kötõdése. Anyai ágon a Pulay családhoz tartozott. A Pulayaknak a szomszéd községben, Banán voltak birtokaik. Gyermekkoromban Bana, Ács és Bábolna határán létezett az ún. Pulay-tag. Ez akkor még csak 63

egy nagyobb tanya volt, ahol több lakás, istálló, csûr, pajta stb. szolgálta, illetve adta a mezõgazdasági termelés feltételeit. A régi banai temetõben pedig ma is találkozhatunk a Pulay család temetkezési helyeivel. Mindezt bizonyítandó el kell mondani, hogy az E 5-ös fõútvonal bábolnai megállójában, szemben a volt ,,Tetra-csárdá’’-val (ma McDonald’s étterem), a nyárfaerdõben, egy vörösmárvány emléktábla hirdeti, hogy Jókai gyermekkorában ezen a környéken csatangolt. Jókai Mór életét, munkásságát nagyban befolyásolta felesége, Laborfalvi Róza. Õk véletlenül ismerkedtek meg. A Budapesti Nemzeti Színház 1848. március 15-én Katona József Bánk bán címû színmûvét adta elõ. A 48-as ifjak, Egressy, Petõfi, Irinyi, Jókai és még sokan mások, jelen voltak az ünnepségen és szóltak a néphez. Jókai mellén egy hatalmas nemzeti színû kokárda virított, melyet pár perccel elõtte a ragyogó színésznõtõl, Laborfalvi Rózától kapott. ,,Ez volt a mi kézfogónk, a mi eljegyzésünk.’’ - írta késõbb visszaemlékezéseiben. A szabadságharc elbukása után Jókainak is bujdosnia kellett. Ha elfogják, halál vár rá. Felesége rejtegeti, majd amikor már ,,enyhülnek’’ a dolgok, menlevelet szerez neki. Jókai ismét ír. Elõször álnéven, késõbb a saját nevén. Az 1867es kiegyezés után már ünnepelt író. Az új körülményeket (kiegyezés) elfogadja. Írásával, regényeivel a haladást szolgálja. Mûvei szereplõi a magyar polgárosodás vélt, várt és elképzelt vonzó alakjai. Ilyenek voltak Berend Iván, Tímár Mihály és még jó néhányan. Ugyanakkor mint ellenszenves figurákat jeleníti meg a letûnõben lévõ kor létezõ, pénzért mindenre kapható, gerinctelen arisztokratáit. (Kárpáthy Zoltán, Egy magyar nábob címû regényei.) Írásai a hazafias nevelést is szolgálják. A reformkor (Rab Rábi) vagy az 1848-as szabadságharc hõsei (Kõszívû ember fiai) nagyszerûen példázzák népünk hazaszeretetét. Jókai Mór viszonylag magas kort ért meg. 1904-ben, 79 éves korában halt meg. 64

Arany János utca Ez is a régi Bábolna puszta területén van. A postától az új iskoláig terjed, vagyis egy rövid kis utcácska. Az utca jellege mint minden pusztai utcáé megkérdõjelezhetõ. Az utca jobb oldalán ugyan létezik néhány lakóépület, többek között a katolikus plébánia hivatal is itt van, a bal oldalán azonban csupán egy épületet, az egykori adatfeldolgozót, ezen kívül az iskolakert egyrészét találjuk. Az utca névadója, Arany János költõ, aki 1817-ben született. Életének egy részét Nagyszalontán élte le. Õ is a magyar költõóriások egyike. Történelmi elbeszélõ költeményei, balladái, és egyéb versei számukat és tartalmukat tekintve is egyedülállóak a magyar költészetben. A közelmúltban a Magyar Televízió képernyõjén is találkozhattunk az egyik legsikeresebb történelmi elbeszélõ költeményével, a ,,Toldi’’-val. A fõmûsoridõben folytatásokban közölt költeményt Gáspár Sándor színmûvész tolmácsolta. Meg kell mondani, hogy ragyogóan. Mi hallgatók és nézõk szinte azonosulni tudtunk a korral és a történettel. Ez egyrészt a költeménynek, másrészt az elõadónak volt az érdeme. Persze az is igaz, hogy Nagy Lajos király kora - melyben a történet játszódik - a magyar történelem legdicsõbb idõszakai közé tartozik, és így volt mit mondani róla. Az is igaz, hogy ezt a történelmi idõszakot sem csak a dicsõség és a sikerek jellemezték, hanem kemény küzdelem, sok háború és harc is. Mindezek mellett nem hiányzott az intrika sem (ld. Toldi György esetét). 65

Egyébként Arany János - aki Nagyszalontán volt segédjegyzõ költészetének az igazi kezdetét a ,,Toldi’’ megírása jelentette. Egy 1847-ben kiírt pályázaton, melyet az akkori ,,Kisfaludy társaság’’ hirdetett meg, ezzel a költeményével elsõ díjat nyert. Ezen kívül ez hozta el számára Petõfi barátságát is. (E barátság elsõ lépését Petõfi tette meg a hozzá írt költeményével.) A két nagy költõ megismerkedésük után állandó kapcsolatban állt egymással. Többször találkoztak személyesen, sõt családjukkal együtt is. Ezen kívül pedig sûrûn leveleztek. Aki szórakoztató, vidám és okos olvasmányt akar olvasni, az olvassa el Petõfi és Arany levelezését. A szabadságharc és Petõfi elvesztése Aranyt nagyon lesújtotta. Ez verseiben is kifejezésre jutott ,,Letészem a lantot’’, ,,Tõlem ne várjon senki dalt’’, ,,Belõlem a jobb rész kihalt’’, írja ezekben az idõkben. Késõbb, miután Pestre költözött, az ország ünnepelt költõje lett. Nem véletlen, hogy a kiegyezés után Ferenc József magyarországi látogatása alkalmával felkérik egy üdvözlõ vers megírására. Arany ehelyett megírja a népgyilkos Edward angol király elkárhozását, a ,,Walesi Bárdok’’-at. Mint tudjuk, a költeménybõl a Walesi Bárdok vagy magyarul a walesi költõk nem voltak hajlandók a walesi népet eltipró Edward angol király dicsõítésére, inkább a halált választották! A továbbiakban Aranyhoz írt Petõfi verset közöljük.

Petõfi Sándor

ARANY JÁNOSHOZ TOLDI irójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre!... Olvastam, költõtárs, olvastam mûvedet, S nagy az én szivemnek õ gyönyörûsége.

66

Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni: Nem tehetek róla... te gyujtottad ugy fel! Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel? Ki és mi vagy? hogy így tûzokádó gyanánt Tenger mélységébõl egyszerre bukkansz ki. Más csak levelenként kapja a borostyánt, S neked rögtön egész koszorút kell adni. Ki volt tanítód? hol jártál iskolába? Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted. Az iskolákban nem tanulni, hiába, Ilyet... a természet tanított tégedet. Dalod, mint a puszták harangja, egyszerû, De oly tiszta is, mint a puszták harangja, Melynek csengése a rónákon keresztûl Vándorol, s a világ zaja nem zavarja. S ez az igaz költõ, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját. A szegény nép! olyan felhõs láthatára, S felhõk közt kék eget csak néhanapján lát. Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más, Enyhítsük mi költõk, daloljunk számára, Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás, Egy édes álom a kemény nyoszolyára! Ezen gondolatok elmém környékezték, Midõn a költõi szent hegyre jövék fel; Mit én nem egészen dicstelenûl kezdék, Folytasd te, barátom, teljes dicsõséggel!

67

Deák Ferenc utca Ez az utca is a régi Bábolna területén van. Az általános iskolától nyílik és az Isten tudja, hogy meddig tart. Ugyanis az utca jellege az elsõ száz méteren még úgy ahogy megvan, Jobb oldalán a régi általános iskola épülete, ezen kívül még két lakóház húzódik, a baloldalán pedig az iskolai napközi és egy lakóház van. Ezzel eléri az Arany János utcát, majd ezen áthaladva elmegy a ,,Tehenesház’’ elõtt és kiérkezik a Raktár utcára és itt vége. A leírtak ezúttal is tanúsítják azt az összevisszaságot, ami a pusztákat jellemezte abban az idõben. Az utca névadója Deák Ferenc államférfi és liberális politikus. Jómódú középbirtokosi családból származott. A Zala megyei Söjtörön született 1803-ban. Jogot végzett. Az országgyûlésnek 1833-tõl, vagyis 30 éves korától tagja. Mint jogtudós annak idején résztvett az új büntetõ törvénykönyv kidolgozásában. Humánus felfogását általában ismerték. 11 évig, vagyis 1833-tól 1844-ig az országgyûlési ellenzék egyik elismert vezére volt. Liberális nézeteket vallott. Ezen nézetek között találkoztunk többek között a közteherviselés, a törvény elõtti egyenlõség és még jó néhány újnak számító és a társadalmi haladást szolgáló fogalommal. A Zala megyei nemesek - akik a nemesi kiváltságot élvezték - éppen ezért nem szerették. 1843-ban, amikor is új követválasztásokra került sor, az õ választási körzetében véres összetûzéseket provokáltak. Ennek ellenére megválasztották, de õ a mandátumot nem fogadta el. 68

A Kossuth - Széchenyi vitában Kossuth mellé állt. 1845-ben csatlakozott a Kossuth által elindított ,,Védegylet’’ mozgalomhoz. 1847-ben Zala megye ezúttal egyhangúlag választotta meg képviselõjének. 1848-ban a Batthyány Lajos vezette kormánynak igazságügyi minisztere lett. Ebben az idõben már fékezni igyekezett a forradalmi események továbbfejlõdését. Mérsékelni próbálta Kossuth politikáját. Elítélte a fegyveres szabadságharcot. 1848-49-ben Batthyány Lajossal együtt részt vett Windischgratz herceghez indított küldöttségben, ennek eredménytelensége után visszavonult kehidai birtokára. Itt töltötte a fegyveres szabadságharc, majd ennek leverése után bevezetett abszolutizmus elsõ éveit. 1854-ben Pestre költözött. A bécsi udvarból itt többször felkeresték. Különbözõ megbízatásokat és hivatalokat ajánlottak számára. Õ azonban ezeket az ajánlatokat visszautasította. Mint korábban továbbra is a forradalmi nemesség liberális elveit vallotta. Az 1861-ben összehívott országgyûlésen követelték az 1848-ban elfogadott törvények visszaállítását. Ezt Ferenc József császár ebben a formában elutasította. Deák türelemmel várta a megfelelõ idõpont elérkezését, az ezzel kapcsolatos tárgyalások újrakezdését. 1865. tavaszán írt híres húsvéti cikkével ezt nagyban elõsegítette. E cikkbõl ugyanis az csendül ki, hogy a magyar birtokos békülési készsége megvan. Még ebben az évben, vagyis 1865. nyarán összehívott országgyûlésen, illetve annak jóváhagyó ösztönzésére megindultak a kiegyezéssel kapcsolatos tárgyalások. Ezeken a tárgyalásokon kiemelkedõ szerepet vállalt. 1867-ben létrejött a kiegyezés (ekkor kezdték a ,,.Haza bölcsé’’-nek nevezni). A megalakult új korányban nem vállalt szerepet. Az országgyûlés több régi pártjában melyet róla neveztek el Deák-pártnak azonban vezetõ szerepet játszott. Jelentõs szerepe volt a kiegyezés utáni elsõ törvények létrehozásában, melyek éppen ezért liberális irányzatúak voltak. Egész tevékenysége a polgáriasodó liberális középne69

messég érdekét szolgálta. Ezekben az években ez egyben a haladást is jelentette. Az országgyûlésben és egyéb fórumokon elmondott beszédeit az ezredforduló táján (1898) 6 kötetben jelentették meg illetve adták ki. Szobra (melyet Huszár Adolf szobrászmûvész alkotott) a Lánchíd pesti hídfõjénél áll.

Rákóczi Ferenc utca Az ölbõi kaputól a falu végéig tart. Ez is a régi Bábolna egyik utcája, vagy inkább útja volt. Jelenleg az utca két oldalán középületeket találunk. A jobb oldalon a lovaspálya, az Állategészségügyi Laboratórium, ezen kívül egy hosszú panelépületben a Növénytermelés, a Pénztár és a Menedzsment irodái találhatók, továbbmenve itt találjuk a gazdaság hatalmas gépparkját. A bal oldalon az Óvoda és a Bölcsõde épülete, majd egy füves térség (az egykori, ma már lebontott harminckettes major), majd a Kórház Szálló és végül itt is egy géppark, az V. sz. Keltetõ-üzem, valamint egy üzemanyagtöltõ állomás található. Lakóház az utcában nincs. Az utca névadója II. Rákóczi Ferenc, a magyar történelem kimagasló alakja. A kuruc szabadságharc vezére, majd késõbb magyar fejedelem. 1676-ban született a Sátoraljaújhely melletti bozsi kastélyban. Édesanyja Zrínyi Ilona, édesapja I. Rákóczi Fe70

renc. A háború zajával korán megismerkedett, miután Munkács várának ostrománál 11 évesen édesanyja mellett a várban tartózkodott. A vár eleste után elszakították családjától, Ausztriába szállították, ahol az osztrák jezsuiták nevelték és tanították. Nagykorúságát elérve megnõsült. Õ lett az ország legnagyobb birtokkal rendelkezõ ura és mint ilyen, természetesen Sáros vármegye fõispánja is. Nõsülését követõen hazatelepedett Magyarországra. Csak itt és most tapasztalta a Habsburg elnyomást és a jobbágyság nyomorúságát, mely végül is az 1697. évi hegyaljai felkeléshez vezetett. A felkelés vezetésére felkérték, de õ ezt nem vállalta. Mint ismeretes, a felkelést leverték. Rákóczi Bécsbe ment. Bercsényi Miklóssal és még néhány magyar nemessel szövetkezve XIV. Lajos francia királyhoz fordultak segítségért. Tervük árulás miatt megbukott. Rákóczit és társait bebörtönözték. Két évi raboskodás után felesége segítségével a börtönbõl megszökött. Lengyelországba ment. Magyarországon újabb felkelés robbant ki. Ennek vezetõi Esze Tamás és társai felkeresték. Rákóczi megegyezett a küldöttséggel és elvállalta a felkelés vezetését. Ezt egy szerzõdésben rögzítették. Rákóczi szabadságot és földet ígért azoknak a jobbágyoknak, akik fegyverrel a kezükben részt vesznek a felkelés harcaiban. Ugyanakkor egy kiáltványban az egész országot harcba hívta a Habsburg elnyomás ellen. 1703. tavaszán a túlsúlyban jobbágyokból szervezõdött csapatai élén bevonult az országba. Csapatai, melyekhez újabb és újabb csapatok - elsõsorban jobbágyok -csatlakoztak hamarosan nemcsak az egész felvidéket, de a Dunántúl egy részét, sõt az egész Alföldet is felszabadították. A serege több, mint 70.000 fõre szaporodott. Olyan vezérekkel rendelkezett, mint Bercsényi Miklós. Esze Tamás, Bottyán János (Vak Bottyán) és még lehetne sorolni. A hadi sikerek láttán a szécsényi országgyûlésen (1705.) Rákóczit fejedelemmé választották. Ezt követõen a kuruc csapatok rövidesen az egész Dunántúlt felszabadí71

tották, majd Erdély felszabadítása következett. Rákóczit, mint õseit, Gyulafehérváron Erdély fejedelmévé választották. Az 1707. évi onódi országgyûlés kimondta a Habsburgok magyarországi trónfosztását és Magyarország teljes függetlenségét. Nagy Péter orosz cár Rákóczival mint egyenrangú uralkodóval lépett szövetségre és felajánlotta segítségét. Idõközben a Habsburgok a nyugati frontokon sikereket értek el. Ez lehetõvé tette, hogy a jól felfegyverzett csapataikat most nyár Magyarországra irányítsák. A döntõ ütközetre Trencsén váránál került sor. Ezt sajnos a magyarok elveszítették. A magyar seregekben csüggedés és zavar keletkezett. Rákóczi Oroszországba indult, hogy találkozzon Nagy Péter cárral és kérje segítségét. Távollétében Károlyi Sándor a magyar csapatok fõvezére 1711-ben Szatmáron békét kötött a császáriakkal és a kuruc sereg letette a fegyvert. A 8 évig tartó háború végül is a túlerõ gyõzelmével végzõdött és a magyar függetlenség elbukott. A kurucok egy része kegyelmet kapott, másrészük elbujdosott. II. Rákóczi Ferenc 59 évesen a törökországi Rodostóban számûzetésben halt meg.

A KÖZSÉG RÖVID UTCÁI Toldi Miklós utca:

A nagy magyar mondahõs Toldi Miklós nevét viselõ utca hoszsza mindössze 300 m, a kereskedelmi udvartól a József Attila utcáig terjed. Összesen 15 családi ház és 3 db 2 lakásos szolgálati pedagógus ház található itt. Az utca rendelkezik a közmûvesítettség valamennyi feltételeivel, vagyis víz, villany, telefon, gáz, parabola antenna rendszer, csatorna az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca portalanított és járdásított. Az itt lévõ családi házak rendezettek tiszták, az udvarok és kertek kezelé72

se példamutató. Egyébként itt lakik a k9zség egyik legjobb háztáji gazdálkodója, Farkas János.

Virág utca:

Korábban már szó volt róla. A Kossuth Lajos utcából nyílik ás tart a Kazinczy utcáig. Mindössze 10 családi ház van a területén, vagyis viszonylag egy rövid kis utca. Az utca portalanított, járdásított és közmûvesített. Víz villany, gáz, csatorna, telefonvezeték, parabola antenna rendszer az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca és az itt lakók portái, udvarai tiszták és rendezettek.

Béke utca:

Ez egy rövid kis utcácska, vagyis egy kereszt utca, mely a Kossuth Lajos utcát a Széchenyi lakóteleppel köti össze, közben áthalad a Petõfi utcán is. Az utcában található a Széchenyi mûvelõdési ház, mely az utóbbi idõben a ,,Szabadidõközpont’’ funkcióját is ellátja, filmvetítéssel és modern tekepályával, valamint alkalmi vásárok megtartásának lehetõségével rendelkezik. Ezenkívül ebben az utcában van egy vegyesáruház és a 3 családi hûz. Az utca közmûvesítettsége teljes.

Mérleg utca:

Tulajdonképpen egy keresztutca, mely a Kossuth Lajos utcától a Petõfi utcát keresztezve a temetõig halad. Mindössze 4 családi ház található itt. Ettõl függetlenül illetve ezzel együtt az utca rendkívül tiszta és rendezett. A közmûvesítettsége teljes. Víz, villany, gáz , csatorna, telefon, parabola antenna rendszer a lakosok rendelkezésére áll.

73

BÁBOLNA L AKÓTELEPEI Kisfaludy lakótelep Építése a 60-as évek elsõ felében kezdõdött és elég gyorsan, 2 év alatt nagyobbrészt be is fejezõdött. Egy 12 lakásos kocka épület épült késõbben. A lakótelepen annak idején 3 db 18 lakásos 3 szintes épülettömb épült és ez 54 lakást jelentett. Ehhez jött a késõbbi 12, így lett 66 lakás, majd 1993-ban történt felújításkor a lakások száma kettõvel gyarapodott, vagyis a lakótelepen most 68 lakást találunk. Kedvezõ változásként kell megállapítani, hogy a lapostetejû házak egy részébõl a felújítás során sátortetejû lett. Nevét a lakótelep a Kisfaludy testvérektõl kapta. Kisfaludy Sándor, aki 1772-ben Sümegen született, iskoláit Gyõrben, majd Pozsonyban végezte és Kisfaludy Károly, aki 1788-ban a Gyõr melletti Téten született és nagyon korán 1830-ban 42 éves korában, a kor akkori nagy betegségében, tüdõbajban halt meg. Mindkét Kisfaludy testvér költõ és író volt. A termékenyebb és talán valamivel ismertebb és a fiatalabb Károly volt. Õ költeményeken kívül színdarabokat is írt. Ismertebb költeményei közül megemlíthetjük a ,,Szülõföldem széphatára’’ vagy a ,,Mohács’’ címû verseit. Számtalan színdarabot írt, melyek egy részét most is mûsorra tûzik, nemcsak a falusi színjátszó csoportok, de a színházak is. Ilyen pl. a ,,Tatárok Magyarországon’’, melyet 74

1819. tavaszán a fehérvári színtársulat Pesten is bemutatott, vagy a ,,Sok haza-pufogtatás’’ címû színmûve. A vígjáték területén is otthonosan mozgott. A ,,Kérõk’’, a ,,Csalódások’’, a ,,Pártütõk’’ ma is megtalálhatók a színházaink repertoárjaiban. Írói tehetségét bizonyítja, hogy Széchenyi István az akkor megindítandó lapjának a ,,Jelenkor’’-nak fõszerkesztõjéül õt szemelte ki. Sajnos korai halála ebbe megakadályozta. Bátyja, Sándor hosszabb életû volt, 72 évet élt. Iskoláinak elvégzése után katonának ment mégpedig a bécsi testõrségbe állt be. Életének ebbõl a szakaszából nem hiányoztak a kalandok, többek között a szerelmi kalandok sem. Késõbb az Olaszországban folyó háborúban is részt vett. Itt francia hadifogságba került. 1800-ban szabadult, hazatért, majd megnõsült. Feleségül vette Szegedi Rózát, azt a hölgyet, aki szerelmét korábban visszautasította. Birtokán telepedett le Sümegen. Itt gazdálkodott és verseket írt. A ,,Himfy’’ címû költeményében a kezdõ és visszautasított szerelmét, majd a késõbbi boldog házaséletét írta meg. Jelentõs mûve volt és ma is az a ,,Regék a magyar elõidõkbõl’’ címû 3 részes verses elbeszélõ gyûjteménye. (Csabánc, Tótfika, Somló.) Az 1809. nemesi felkelésben József nádor szárnysegéde volt. (Mint tudjuk a gyõri csatában súlyos vereséget szenvedtek a franciáktól.) A felkelés történetét apólópetikus céllal írta meg. (Kéziratban létezik, kiadásra nem került.) Élesen szembe állt Kazinczy nyelvújító törekvéseivel. Védte a feudális nemesi társadalmat. Erõsen konzervatív volt. A ,,Rege költõ hattyúdala’’ utolsó befejezetlen mûvében a magyar nemesség és saját életének történetét írta meg.

75

Ifjúsági lakótelep Neve is jelzi, hogy létrehozása a fiatalsághoz kapcsolódik. Annak idején, amikor Bábolnán a magánerõbõl épült lakóházak sokasága (évenként 1 utca) jött létre a gazdaság és a község vezetõsége a fiatalokra és elsõsorban a fiatal házasokra is gondolt. Olyan elképzelés született - mely késõbb tettekre változott hogy a fiatal kezdõ házasoknak, amíg saját házukat felépítik, átmeneti lakást kell biztosítani. Az ,,Ifjúsági lakótelep’’ létrehozása kizárólag ezt a célt szolgálta. Abban az idõben a magánépítkezõk, köztük a fiatalok is, óriási kedvezményekben részesültek. Pl. a telek ára m2-ként 6 Ft volt, az építéshez szükséges kölcsönt az OTP és a gazdaság 2%-os kamatra adta, az építéshez szükséges anyag, sóder, homok, bontás szinte ingyenes volt és ugyanezt el lehet mondani a fuvarról, arról nem is beszélve, hogy a házak kalákában épültek. ,,Az Ifjúsági lakótelep’’ lakói szerzõdésben kötelezték magukat, hogy 2 év alatt saját házat építenek és a lakótelepi lakásukat átadják, illetve visszaadják a gazdaságnak. Ez általában így is történt. A lakótelepen 12 db 4 lakásos épület van, ami 48 lakást jelent. Ma már ezen lakások többsége magántulajdonban van.

76

Széchenyi lakótelep Ez a legnagyobb lakótelepünk. Az itt lévõ 8 épülettömbben (5 kocka és 3 szalagház) összesen 132 lakás található. A lakások túlnyomó többsége ma már magántulajdonban van, de még létezik RT. tulajdonát, sõt az IKR tulajdonát képezõ lakás is. A lakótelepnek kedvezõ az elhelyezkedése, miután az ellátást szolgáló közintézmények közvetlen a közelében találhatók. A lakótelep névadója Széchenyi István, aki 1791-ben született az egyik legnagyobb és leggazdagabb magyar fõúr Széchenyi Ferenc fiaként. Iskoláinak elvégzése után, fiatalon mindössze 18 évesen részt vesz a Napóleoni háborúban és itt fõhadnagyi rangot ér el. Ezt követõen diplomáciai küldetésekben és tanulmányutakon bejárja egész Európát. Rengeteg tapasztalatot gyûjt. 1820-ban, mint huszártiszt Debrecenbe kerül. Tulajdonképpen az itt töltött 2 év alatt ismerkedik meg a magyar valósággal. Megszereti ezt a népet, megtanulja nyelvét, melyet ezidáig csak elég hiányosan beszélt. Ugyanakkor látja azt a hihetetlen elmaradottságot is, amely ezt az országot és fõleg annak dolgozó népét jellemzi. Itt és ezekben az években ismerkedik meg és köt barátságot Wesselényi Miklóssal. Széchenyi neve az 1825. évi országgyûlési követõen vált ismertté. Ezen az országgyûlésen Felsõbüki Nagy Pál elragadó ékesszólással beszélt a magyar hazafiságról és arról hogy ennek ápolására létre kellene hozni a ,,Magyar Nemzeti Akadémiát’’. Ennek akadálya, hogy nincs pénz! Széchenyi, aki részt vett az 77

ülésen, felugrott és összes birtokának 1 éves jövedelmét 60.000 Ft-ot ajánlott fel az akadémia létrehozására. Ezen fellelkesülve példáját többen is követték. Széchenyi haladó gondolkodású tudós és hazafi volt. Az akkori feudális viszonyokat kívánta megreformálni és a polgári fejlõdést elõsegíteni. Ezt a célt szavakkal és tettekkel egyaránt szolgálta. Magas összeköttetéseit, nem egyszer saját vagyonát felhasználva, olyan alkotásokat hozott létre, melyek az ország, ezen belül a polgárság fejlõdését szolgálták. A teljesség igénye nélkül ezekbõl néhányat megemlítünk. Létrehozta a ,,Nemzeti Kaszinót’’, megalakította a ,,Magyar Gazdasági Egyesület’’-et megszervezte a ,,Pályafuttatási társaság’’-ot. (Ez utóbbi tulajdonképpen a lóversenyzés volt.) Az akkori idõk modern valóságát, melyet külföldön tapasztalt, hazai tájakra adaptálta. Ilyenek voltak többek között az elsõ budapesti hengermalom megépítése, a balatoni gõzhajózás beindítása, az elsõ magyar vasút létrehozása, a Tisza szabályozása, az Al-Duna hajózhatóvá tétele, a Vaskapu megépítése és az elsõ masszív Dunai híd, a Lánchíd és az ehhez kapcsolódó alagút megépítése. Ez mind-mind az õ nevéhez kapcsolódik. Nem véletlen, hogy az akkori idõk egyik legismertebb politikusa, Kossuth Lajos a ,,legnagyobb magyar” névvel tisztelte meg. Sajnos Széchenyi és Kossuth e két nagy hazafi, nem mindenben értett egyet. Abban igen, hogy az országot fel kell emelni és boldoggá kell tenni. Az idevezetõ utat azonban másként látták. Széchenyi azt vallotta, hogy a fejlõdésnek békében kell megvalósulnia, a nemzetet mûveltté kell tenni és akkor a reformoknak széles társadalmi bázisa lesz. Õ maga is több nagyszerû könyvet írt. A ,,Hitel’’ a ,,Világ’’ a ,,Stádium’’ a ,,Lovakrul’’ és még lehetne sorolni. A forradalommal és a forradalmi eszmékkel nem rokonszenvezett. Kossuth a forradalmi eszmék híve volt. Azt hirdette, hogy a nemzetet elõször szabaddá kell tenni és azután meg fog gazdagodni. Széchenyi ennek ellenére vagy talán éppen ezért miniszteri tárcát vállalt el a Batthányi Lajos vezette elsõ felelõs magyar 78

kormányban. A kormány, mint tudjuk, nem tudott úrrá lenni az eseményeken, kitört a szabadságharc. Széchenyi elméje elborult. Egy ausztriai elmegyógyintézetbe szállították, ahol 1861ben 70 éves korában önkezével vetett véget életének.

Rózsaerdei lakótelep Nevét a korábban itt lévõ akácerdõrõl kapta, melyben szépen díszlett a vadrózsa. Mindössze 1 utcából áll. Az utca baloldalán és a bejáratánál helyezkedik el az a 12 lakóépület, amelyekben összesen 48 lakás van. Ezek az épületek egy kivételével állami költségvetésbõl épültek. Annak idején (1983-ban) a helyi tanács azért kapott erre a célra állami támogatást, mert a pusztából hirtelen nagyközséggé fejlõdött Bábolna állami infrastruktúrával nem rendelkezett. A hirtelen háromszorosára nõtt lakosságnál sok lett a gyerek, sok lett a beteg, stb. de sem tanítói, sem orvosi lakás nem volt. Abban az idõben a Mezõgazdasági Kombinát nem kis összegû adóját a megyei szervekhez fizette be, majd itt került újraelosztásra. Bábolna község az újraelosztásból alig-alig kapott valamit mindaddig, míg a kombinát igazgatósága és a község vezetõsége ezt szóvá nem tette. Azzal érveltek, hogy a bábolnai nyereségbõl képzett és befizetett adót miután itt is óriási szükség van rá - ide osszák vissza és itt kerüljön felhasználásra. Így kapott Bábolna egy új iskolát, egy új tanácsházát és végül a 44 szolgálati lakás, illetve 11 lakótömb megépítésére lehetõséget. 79

A pusztákról Sorozatunkban ez idáig írtunk az utcákról, lakótelepeinkrõl és ezek után írni kell a pusztákról is. Annál is inkább kell, mert szokták mondani, hogy Bábolna olyan település, ahol egyszerre és egyidõben van jelen a puszta, a falu és a város. Bábolnára, mind településre ez a megállapítás ma is érvényes és igaz. Ugyanis a napjainkban itt élõ kb. 3600 fõ lakosnak egy jelentõs része ma is pusztán él, a legnagyobb része persze itt a központban, a 29 új utcában. Kertes családi házakban, vagyis falusi viszonyok között létezik, míg egy harmadik része a lakosságnak a négy lakótelepen emeletes házakban, vagyis városias életkörülmények körött tölti napjait. Meg kell mondani, hogy a településnek a pusztai jellege egyre zsugorodik és nincs messze az az idõ, amikor teljesen megszûnik. A központtól távol esõ kinti épületek, istállók, csak munkahelyként és nem lakóhelyként fognak funkcionálni. Ez egy természetes folyamat, ami az általános fejlõdéssel együtt jár. Most nézzük meg az 50 év elõtti, vagyis az 1945. elõtti állapotokat. Az akkori település a központi Bábolna pusztából (ahol iskola, orvos, templom, stb. volt) és a hozzákapcsolódó 4 kerületbõl állt. Egy-egy kerületben - melyek a központtól 2-3 km-re voltak - két puszta, illetve major volt. A nagyobb pusztákon 3040 család, a kisebbekben 15-20 család lakott. A kerület pusztái: Farkaskút, Kajánd, Csemerháza, Istvánháza, Kisbábolna, Harminckettes major, Hetes major és Jégermajor. Ezek a ménesbirtok vagyis a gazdaság kerületei voltak. Ölbõ

80

Ezenkívül létezett magának a ménesnek is néhány kinti pusztája. Ilyen volt a Kisbábolna melletti Darányi telepi ménes, a Csemerház melletti Richtermajori ménes, a Farkaskút melletti Farkaskúti ménes és Jégermajor melletti Csikótelepi ménes. A ménes pusztáin általában egy altiszt lakott a családjával, õ volt a parancsnok. Itt lakott a legénység is, akik többségükben sorozott katonák voltak. Az õ szálláshelyük egy laktanyaszerû nagy szoba volt. Mindezekbõl látható, hogy Bábolna ebben az idõben puszta volt a javából. Egy azok közül, ahol az akkori 3 millió koldus - a nincstelen cselédség - élt és dolgozott. Illyés Gyula világhírû könyvében a ,,Puszták népe’’-ben a következõket olvashatjuk. ,,A puszta legnagyobb és legdíszesebb épülete az ököristálló volt.’’ Ez Bábolnán is úgy volt, azzal a különbséggel, hogy itt az ököristállók mellett díszes és nagy épületek voltak a lóistállók és a tehénistállók is. Ezen épületek nagyrésze Bábolnán itt a központban ma is meg van. Egyiküknek-másikuknak azonban egész más a rendeltetése. Pl. az egyik lóistállóból az 5-ös istállóból, a fõfalak és tetõszerkezet meghagyása mellett lett kialakítva a 172 férõhelyes Kamaraszínház. A központi tehénistállóból hasonló átalakítással Adatfeldolgozó iroda lett, ahol régebben számítógépek sokasága dolgozott. A legnagyobb istálló itt is a Hetesmajori ököristálló volt. Ma ennek a helyén a szabadidõközpont áll. 1945 után jelentõs Mihályháza változások történtek Bábolna puszta életében. A ménesbirtok egy részét kiosztották, az új földesek Hetesmajort kapták meg lakóhelyül. A birtok megmaradt na81

gyobb része elõször ,,Nemzeti Vállalat’’-ként mûködött. 1948. után létrejöttek az állami gazdaságok, közöttük a ,,Törzsállattenyésztõ Bábolnai Állami Gazdaság’’ is. Ez a Bábolnai Állami Gazdasága korábbinál jóval nagyobb területtel és létszámmal rendelkezett. Adódott ez abból, hogy idecsatolták a korábbi Kisbéri Ménesbirtok egy részét 12 pusztai településsel (Vasdinnye, Tarcs, Nyeszkenyepuszta stb.) együtt és a Pannonhalmi Apátság két pusztáját. Ölbõt és Mihályházát. Ennek az óriási gazdaságnak a területe, melyet a központban székelõ igazgatóság irányított, négy közigazgatási egységhez, illetve községhez tartozott (Bana, Tárkány, Kerékteleki, Kisbér). A puszták száma, illetve a pusztai lakosság száma alaposan megnõtt. Azt el kell mondani, hogy a pusztákon uralkodó állapotok - különösen ami a lakáskörülményeket illeti elképesztõen rosszak voltak. (Egyébként ma sem sokkal jobbak.) A pusztai rossz körülményeket az elsõ idõben a gazdaság vezetõsége próbálta javítani. Nem sok sikerrel. Késõbb alakult ki az a szemlélet, hogy ne a pusztákat javítgassuk, hanem adjunk lehetõséget az embereknek, hogy itt a központban építhessenek házat saját maguknak. Ez jó és sikeres elképzelés volt, ennek eredménye lett Bábolna nagyközség 29 új utcája.

82

ÚJ KÖZINTÉZMÉNYEK Bábolnán nemcsak utcák nem voltak, de a alakosságot szolgáló közintézmények is hiányoztak, vagy ha voltak is csak, pusztai szinten mûködtek. (pl. óvoda, iskola, vegyesbolt orvosi rendelõ stb.) A frissen megválasztott új tanácsnak egyik legfontosabb feladata lett – és ezt a lakossági hirtelen növekedése is indokolta – ennek az állapotnak a felszámolása. A meglévõ és nem megfelelõ intézmények felújítása, újak építése, illetve létrehozása, létkérdéssé vált. Ezen feladatának az új tanácsa a területen mûködõ gazdasági és kereskedelmi szervekkel közösen próbált eleget tenni, tegyük hozzá, mindjárt, hogy sikerrel. Ezen létesítmények egyénmelyikét megemlítjük.

Óvoda bõvítés:

Bábolnán korábban is volt óvoda, ez azonban kicsinek bizonyult. Ezért a tanács a gazdasági szervekkel közösen kétszintes 300 férõhelyes óvodát épített. Épült 1975-ben.

Kamaraszínház:

A ménesudvar egyik istállójából lett átalakítva a 250 fõs színházterem és a hozzákapcsolódó 300 férõhelyes reprezentatív tanácsterem. Épült 1977-ben.

Új iskola:

Az eddig is szûknek bizonyult bábolnai iskolához kapcsolták a pusztai (Vasdinnye, Tarcs, Ölbõ) iskolákat. Az új iskola építése szükségszerûvé vált. A kétszintes iskola 6 pedagógus lakásának. Épült 1983-ban.

Tanácsháza:

Évtizedekig nem volt, miután tanács sem volt. A megalakult új tanács szükségépületekben mûködött évekig. Ma kétszintes tanácsháza van. Épült 1979-ben. 83

Szabadidõközpont ((Széchenyi Mûvelõdési Ház)

A korábbi 7-es major ló és ököristállójából lett kialakítva. Létezik itt színpad, színházterem, versenyzésre alkalmas 4 pályás modern tekepálya. Épült 1985-ben.

Sportcsarnok:

Új létesítmény. Átadási ünnepségén megjelent Medgyessí Péter miniszterelnök is. Épült 2002-ben.

Orvosi rendelõ:

A város egészségügyi helyzete tarthatatlan volt. Modern 2 szintes egészségügyi központ épült. A környezõ községek egészségügyi helyzetét is javítja. Épült 1985-ben.

Bolthálózat bõvítése:

A lakosság növekedése és a gazdaság ankétjai tették szükségszerûvé. A bolthálózat keretében 500 fõs étteremet is létrehoztak. Épült 1981-1983-ban.

Posta:

Az elavult régi postát a lakosság kinõtte. Újat, nagyobbat kellett építeni. Épült 2002-ben.

Új temetõ:

A régi betelt, Az új egy nagyon szép építmény, modern felszereléssel. Épült 1996-ban. A felsorolás nem teljes. Ezzel csupán tájékoztatást kívántunk adni lakosságunkat közvetlenül érintõ új létesítmények egy részérõl.

84

A MÚLTAT ÕRZÕ RÉGI ÉPÜLETEK A nagy kastély A nagy kastély, mint elnevezés, valószínû a Szapáry grófok, a korábbi tulajdonosok idejébõl származik. A régi bábolnaiak bizonyára tudják, melyik épületrõl van szó. Arról a kétszintes nagyirodáról, ahol most az RT. igazgatási központja van. Ennek az épületnek a falán az egyik márványtábla (a fõbejárat mellett) hirdeti, hogy ,,Épült az 1700-as évek elején’’. Ezek szerint építésének pontos idejét nem tudjuk, de annyit tudunk róla, - egy régi térkép alapján - hogy Bábolna legrégibb épülete. A még ma is szép, reprezentatív épület, melyben mostanság is irodák sokasága található, sok ,,vihart’’ megért. Falai sok történelmi eseménynek voltak a tanúi. Az utóbbi 200 év története a kastély szempontjából különösen izgalmas és mozgalmas volt. A Napóleoni háborúk idején a franciák Magyarországra is eljutottak és 1809-ben Gyõr mellett megütköztek a nemesekbõl álló magyar sereggel. A csata kimenetelével most ne foglalkozzunk, az azt követõ eseményekkel viszont igen. Errõl ,,A 200 éves Bábolna múltjából’’ címû könyv a következõket írja: ,,A gyõri csatát követõen a francia csapatok tovább nyomultak ke85

let felé és 1809. június 15-én Bábolnáig jutottak elõre. Bosszúsan kellett tudomásul venniök, hogy már csak egy õrmestert, egy káplárt és néhány közlegényt találnak, a ménes és parancsnoka nincsenek sehol. Erre nem átallották az épületeket a tûz martalékává tenni.’’ Sajnos a nagy kastély is leégett. Tény, hogy a veszély elmúltával - mint a történelem során annyiszor - az épületeket rendbehozták, sõt újakat is építettek, az élet tehát ment tovább. Az ezt követõ történelmi idõszakról ,,Bábolna a szabadságharc idején’’ címû könyvbõl szereztünk tudomást. Mint ismeretes a bábolnai csata 1848. december 28-án zajlott le. A csatában résztvevõ osztrák csapatok parancsnoka Attinger tábornok volt. Mint a könyv írja, csata után tisztjeivel együtt elszállásolta magát a kastélyba, melyet Görgey csak pár órával elõbb hagyott el. Windich-Grätz herceg az osztrák csapatok fõparancsnoka is lakója volt a kastélynak. Errõl a könyv a következõket írja: ,,Windich-Grätz herceg fõhadiszállása részére Bábolnán minden lakást, köztük a kastély vendégszobáit is lefoglalták.’’ 1849. július 3-án Ferenci József császár is járt Bábolnán és a kastélyban szállt meg. Nem kis gondot okozva ezzel az osztrák vezetõknek. Bábolna akkor már osztrák kézen volt, és mint ahogy a könyv írja ,,az elvonuló magyarok minden megmozdíthatót még a kastély vendégszobáinak a bútorait is elhurcolták’’. Az elsõ világháború után 1919-ben román csapatok jártak Magyarországon és Bábolnán is. A kastély, ha rövid idõre is, a román tisztek szálláshelyéül szolgált. 1945. tavaszán szovjet csapatok érkeztek Magyarországra és Bábolnára is. Parancsnoksá86

guk természetesen a kastélyban volt. Elvonulásuk, illetve átszervezésük után a kastély üresen maradt és szabad préda lett. A vendégszobák és irodák ajtóit, ablakait széthordták. csoda, hogy az épület úgy ahogy egyben maradt. A konszolidáció után került sor rendbetételére. Ezt követõen a ,,Bábolnai Törzsállattenyésztõ Állami Gazdaság’’ majd a ,,Mezõgazdasági Kombinát’’ központi irodája lett. Fénykorát az 1960-as évektõl napjainkig éli. Államfõk, kormányfõk, tudósok, magas szintû katonatisztek és más közéleti személyiségek jártak és járnak ebben az épületben. Közülük néhányat megemlítünk. Korábban 1910-ben Théodor Roosevelt az Egyesült Államok akkori elnöke járt itt. (Az ácsiak ma is büszkék arra, hogy az elnök Ácson szállt le a vonatról) 1964-ben egy másik szuperhatalom, a Szovjetunió miniszterelnöke N. Sz. Hruscsov járt a kastélyban. Ezt követõen Fülöp herceg az angol királynõ férje, Etiópia császára, az Iráni sah, a finn elnök, az osztrák kancellár és még lehetne sorolni. 1996-ban két uralkodót is fogadott Bábolna. 1996. május 22én Beatrix holland királynõ majd 1996. szeptember 13-án János Károly spanyol király és felesége volt a kastély vendége. Amint látjuk, a kastély falai valóban sok történelmi eseménynek voltak a tanúi és reméljük, hogy még lesznek is.

A Kaszinó Az utóbbi idõben belsõleg és külsõleg egyaránt megújult. Szebb, mint valaha. Ez az impozáns épület méltóságteljes megjelenésével uralja az egész környéket. Építésének ideje folyosójának egyik boltívén van feltüntetve, miszerint épült 1758-ban. Az épület funkciójáról, az itt folyó életrõl különösen az 1900-as évek elejéig alig tudunk valamit. Szájhagyományként ugyan fennmaradt, hogy valamikor fogadó volt, ahol a ,,Mészárosok útja’’ hajcsárai megpihentek. 87

A ,,Bábolna 1896’’ban címû füzet azonban már említést tesz róla. Ebbõl a könyvbõl megtudhatjuk azt is, hogy Bábolna ebben az idõben már jelentõs számú lakossal rendelkezett. Összesen 1.470 fõ élt itt. Ebbõl a polgári lakosok száma 1.111 fõ, a ménes egyenruhás alkalmazottainak száma 359 fõ. Az itt élõ viszonylag nagy létszámú lakosságnak a kaszinó szolgálta a szórakozási és kulturális igényeit. A katonatisztek és gazdatisztek a nagyobbik, fényesebb részét birtokolták, az altisztek, gazdák és az iparosok egy másik részét tudhatták magukénak, míg az épület középsõ részén egy kocsma volt a cselédek és az egyenruhás lovászok részére. Ez az állapot egészen 1945-ig tartott. Meg kell jegyezni, hogy az épület 1901-ben egy nagyobb felújításon, átépítésen esett át. Feltehetõen mostani formája (díszes tetõszerkezet, stb.) innen származik. 1945-ben mint annyi más érték, ez is megrongálódott. Elég hosszú idõ telt el helyreállításáig. 1947-ben a szavazás azonban már itt volt. Bábolna ebben az idõben még puszta volt. Közigazgatásilag a szomszédos Bana községhez tartozott. A ménes és intézményrendszere megszûnt, beolvadt a gazdaságba. A birtok kisebbik részét kiosztották, a nagyobbik része egybemaradt ,,Nemzeti Vállalat’’, majd ,,Állami Gazdaság’’ lett. A nagy létszámú dolgozót a szakszervezet elõbb a FÉKOSZ, majd a MEDOSZ fogta össze. Miután állami tanácsi szervek ezeken a területeken nem mûködtek, az itt élõk szociális, kulturális, sport és egyéb igényeit a szakszervezet (a MEDOSZ) gondozta. Így került ennek az épületnek a nagyobbik része - mint mûvelõdési ház szakszervezeti irányítás alá. A kezdetleges és egyáltalán nem ideális körülmények ellenére az épületnek ebben a részében 88

könyvtár, mozi és színház is mûködött. Ez utóbbi rendszerességét az akkor falvakat járó állami faluszínház biztosította. Õk havonta egyszer jöttek. Természetesen más mûvészek is jártak itt. Pl.: a szomszédos nagyváros Gyõr mûvészei. Ezenkívül a fõvárosi mûvészek is jöttek alkalomszerûen: Rátonyi Róbert, Zentai Anna, Latabár Kálmán, Bárdy György, Feleki Kamil, Ruttkay Éva és még lehetne sorolni. Ezek a mûvészek ebben az idõben a magyar színházi élet élvonalába tartoztak. A nagyterem természetesen mindig tele volt. Az akkor még nagyszámú pusztai lakosokat máshíján vontatókon hozták be. Több alkalommal volt nyelvtanfolyam, sõt tánctanfolyam is. Ezeken a tánctanfolyamokon a hagyományos táncokat tanulták a fiatalok, mint a bécsi valcer, az angol keringõ, a tangó, stb. Színvonalas ismeretterjesztõ elõadások sokasága volt író-olvasó találkozóval összekötve. Járt itt Illyés Gyula, Tatai Sándor és még sokan mások. Csak megjegyezni kívánjuk hogy Illyés Gyula elõadásainak egy része - melyben a határokon kívüli magyarokról beszélt - a megyei pártbizottságnak nem nagyon tetszett. Bûnt követnénk el, ha nem szólnánk a helyi színjátszásról. Fõleg az 50-es években voltak sikeresek. A sok elõadásból is ki kell emelni Móricz Zsigmond ,,Sári bíró’’ címû színmûvét, vagy Csiky Gergely ,,Nagymama’’ címû színmûvét. Ezek óriási sikert arattak. Az akkor fiatal, színdarabban szereplõ bábolnaiak ma már nagymamák és nagypapák, legtöbbjük ma is él. A 60-as évek utáni új gazdaságvezetés arra törekedett, hogy az egész épület egy kulturális centrum legyen. A boltokat, a kocsmákat és egyéb itt mûködõ intézményeket máshová helyezték. Kellett a hely! A termelési rendszerek, a bábolnai napok 4-500 ember tanácskozását tették szükségessé. Ennek megfelelõen belsõ átépítést kapott az épület. Most ismét a felújítás állapotában van! Étterem, tanácsterem, múzeum, menedzser klub mûködik falai között. Létével ma is bábolnai igényeket elégít ki. 89

A lovarda Úgy gondolom mindenki tudja, hogy a ménesudvar közepén lévõ fedett lovardáról van szó. Szájhagyomány szerint már a megalapításkor létezett itt egy lovardaszerûség, de azt a franciák a többi épülettel együtt elpusztították. A mostani lovardának az építése a múlt század közepére tehetõ. Ugyanis az elsõ arab lovakat, közöttük a törzsalapító szürke mént a Shagyát is ezekben az években, történetesen 1836-ban hozták be Magyarországra. A lovarda ma is és korábban is a ló és lovasképzés eszköze volt és az is marad még hosszú ideig. Különösen rossz idõ esetén vagy télen tesz hasznos szolgálatokat. Az épület belülrõl is, kívülrõl is egyszerû, ennek ellenére mégis méltóságteljes, talán az sem túlzás, ha azt mondjuk, hogy lenyûgözõ. Méretei lehetõvé tesznek minden gyakorlat betanulását és kipróbálását. Volt idõ, amikor kulturális célokat is szolgált, nagyobb ünnepeit itt tartotta a Mezõgazdasági Kombinát. A lovardához kapcsolódó ménesudvar épületeinek a falán történelmi jelentõségû márványtáblák örökítenek meg egy-egy eseményt. Itt találhatjuk pl.: Széchenyi István bábolnai látogatásával kapcsolatos emléktáblát, amely hírül adja, hogy a legnagyobb magyar 1822. február 5-én járt nálunk Bábolnán és 6-án már tovább is utazott. Errõl a látogatásáról naplójában is megemlékezik. Igaz, hogy röviden. Íme: ,,A bábolnai ménesben mindent kiválónak találtam - egészen a lovakig’’ írta. Egy másik márványtábla a Bábolnai ménes parancsnokok névsorát és parancsnokságuk idõtartamát ismerteti 1789-1944-ig. 90

A névsorból megtudhatjuk, hogy a 19 parancsnok közül 11 osztrák és 8 magyar volt, ha a magyarrá vált Fadlallah el Hedad Mihályt is ideszámítjuk. A ménesudvar érdekességei közé tartozik egy hatalmas akácfa. Az alatta levõ márványtáblán azt olvashatjuk, hogy Magyarországra került elsõ akácfák közül való és az 1700-as évek elején ültették vagyis több mint 200 éves. Egy másik fa alatt szintén egy márványtáblán olvashatjuk, hogy ezt a fát 1964. áprilisában N. Sz. Hruscsov az akkori szovjet miniszterelnök ültette bábolnai látogatása alkalmával. Vagyis ez a fa 33 éves kellene legyen. Nem néz ki annyinak! Nem is nézhet. Ugyanis ez a fa már nem az a fa. Amit Hruscsov ültetett ki tudja miért, elszáradt. A helyébe ültetett is elszáradt. Ez a mostani, a harmadik, viszont szépen díszlik, és ha nem is az eredeti, de a látogatás emlékét azért õrzi. A lovardával szemben épült 1937-ben a bábolnai ,,Hõsök Kapuja’’. Ez az építmény tulajdonképpen a ménesudvar fõbejárata és mindjárt hozzátehetjük azt is, hogy Bábolna egyik ékessége. Itt vannak elhelyezve azok a fehér márványtáblák, amelyeken a különbözõ csatákban elesett bábolnai hõsök neve van feltüntetve. Találkozhatunk itt az 1848-as szabadságharc hõseivel, az elsõ és második világháborúban elesettekkel, akik elõtt mindig, de különösen nemzeti ünnepeink alkalmával fejet hajtunk. Ugyancsak itt, a ménesudvarban találhatók azok a szobrok, melyek Bábolna nagyjainak az emlékét õrzik. Csekonics József a ménes elsõ parancsnokán kívül az arab származású Fadlallah el Hedad Mihály, valamint Pettkó-Szandtner Tibor szobraival ismerkedhetünk meg. Õk valóban a bábolnai lótenyésztés kiválóságai voltak. Ebben az udvarban található, a volt kaszárnya, most a ,,Kakas szálló’’ néven ismert épület. Ebbõl az udvarból nyílik a kocsi- és a vadászmúzeum bejárata is. Mind a leírtakból is láthatjuk a lovarda a hozzákapcsolódó épületekkel és építményekkel együtt helytörténetünk sok-sok emlékét õrzi. 91

A kórház Bábolna központjától mintegy 1000 m-re egy kétszintes erõdítményszerû épület áll. A régi idõkben a végvárak lehettek ilyenek az országhatárokon. Ezt az épületet ma úgy hívják, hogy Kórház szálló. Nem véletlenül! Mintegy 30 szoba-konyhás, összkomfortos, elsõsorban fiataloknak való lakás van itt. Valamikor ez az épület - legalább is egy része - kórház volt. Innét származik az elnevezés. Hogy eredetileg nem kórháznak épült, az szinte biztosra vehetõ. Ennek a kis településnek ugyanis ekkora kórházra nem volt és nem is lehetett szüksége. Az tény, hogy az épület felsõszintje legalább is egy idõben egészségügyi feladatokat látott el. Itt volt az orvosi rendelõ, a gyógyszertár, néhány betegszoba, sõt egy idõben szülõotthonként is mûködött. Természetesen a felsorolt egészségügyi dolgozóknak (orvos, gyógyszerész, védõnõ, szülésznõ, stb.) a lakásuk is itt volt. Mindezekkel együtt és mindezeken túl az épület nagysága olyan terjedelmû volt és ma is az, hogy a felsoroltak dupláját is el lehetett volna itt helyezni. Az épület földszintjén egyébként cselédlakások voltak. Ez az épület is a régi bábolnai épületek közé tartozik. Építésének idejét elég sokáig csak találgattuk. Feltételeztük, hogy az 1800-as évek közepén épült. Ugyanis, ha korábban meg lett volna a nagy háborúk, különösen a szabadságharc idején, hadicélokra biztosan felhasználják. Idõközben építésének pontos idejét is sikerült kideríteni. Feltételezé92

sünk helyesnek bizonyult - építésének pontos ideje 1885. Azt viszont nem sikerült kiderítenünk, hogy miért ide és miért ekkorára építették. Az azonban kétségkívül igaz, hogy a mi emberöltõnk alatt már kórház volt és hozzátehetjük mindjárt, hogy nem is akármilyen. Neves orvosok dolgoztak itt. Elég, ha utalunk Stakinger, Csabai, Tóth vagy Dolinszki doktor nevére. Közülük talán dr. Csabai Béla volt a legnevesebb. Az õ idejében a kórházban fekvõbeteg-ellátás is volt. Ebbõl adódóan kisebb mûtéteket is végzett. Jó megjelenésû, szimpatikus férfi volt annak ellenére, hogy mosolyogni kevesen látták. Nagyon szép volt a felesége, akit Bábolna legszebb asszonyának tartottak. Létezett Bábolnán ebben az idõben az ún. ,,Jószív Egyesület’’. Ennek a szociális feladatokat is ellátó intézménynek az itteni tisztek, tisztviselõk és feleségeik, ezenkívül néhány altiszt és iparos is tagja volt. Feladatuknak elsõsorban a szegény és sokgyermekes családoknak a segítését tartották. Ennek ellátásához pénz kellett. A ménes és a gazdaság adományain kívül, esetenként belépõdíjas összejöveteleket is szerveztek. Itt az érdekesség kedvéért a beszámolókon túl - a magyar történelembõl egy-egy életképet vagy epizódot is bemutattak. Így került sor egy alkalommal Vörösmarty Mihály ,,Szép Ilonka’’ versének megjelenítésére is. A szép Ilonka ki is lehetett volna más, mint Csabai Béláné. Meg kell mondani, hogy ebben az idõben Bábolnán a katonatisztek, altisztek, gazdák sokasága volt található. Ezek az ,,urak’’ hiányt nem szenvedtek semmibõl. Viszonylag magas fizetéssel rendelkeztek, így a jótékonyság különösebb terhet vagy gondot nem okozott számukra. Mint ismeretes, az utóbbi években a múzeumban teljesítek szolgálatot. 1995. szeptember 5-én egy verõfényes napon 3 külföldi (ausztrál) és egy magyar látogatóm volt. A külföldi úr dr. Török Béla felesége és leánya jól beszélték a magyar nyelvet. A 93

negyedik vendég egy töpörödött 90 éves, vagy attól idõsebb öreg hölgy, illetve öreg néni volt. Úgy mutatkozott be, mint régi bábolnai, dr. Csabai Béláné Török Katalin vagyok - mondotta. Én csak néztem! Nem akartam hinni a fülemnek és a szememnek. Õ lett volna a ,,Szép Ilonka’’?! Hogy mivé lesz az ember.

Az Iskola Errõl a ,,régi’’ középületünkrõl az utóbbi 25 évben - a bábolnai lapokban -több írás is megjelent. 1970-ben az iskola 100 éves jubileuma alkalmából jó magam is írtam róla. 1993-ban Bábolna községgé alakulásának 35. évfordulója alkalmából Kovács Józsefné pedagógus tolla alól kerüli ki egy írás, majd 1995-ben az iskola fennállásának 125. évében Kun Istvánné öszszeállítását olvashattuk. A felsorolt írásokból tájékozódhattunk az iskola közel másfél évszázados munkájáról, az itt dolgozó pedagógusokról, arról a sok-sok nehézségrõl, gondokról és tegyük hozzá mindjárt. hogy örömökrõl is, amit ez a közel másfél évszázad produkált. Úgy hiszem, hogy mindezek után nekem már sok mondanivalóm nem lehet. Legfeljebb néhány gondolatot az iskola bõvítéseihez fûznék. Mint a korábbi írásokból, tudjuk, az iskola 1870-ben alakult. Mindössze 2 tanterembõl állt, egy okleveles és egy segédtanító94

val mûködött. A korábbi írásokból azt is tudjuk, hogy az iskolát állandóan bõvíteni kellett. Ezek a bõvítések szükségszerûek voltak. Egyrészt az üzem állandóan fejlõdött és vele együtt nõtt a lakosság is, másrészt abban az idõben bõven volt az ,,Isten áldás’’ és egy-egy családban 5-6 gyermek is elõfordult. (Sajnos most nem így van.) Az elsõ bõvítés két évtized elteltével 1893ban történt. Egy idekapcsolódó lakást számoltak fel és így 3 tanteremmel bõvült az iskola. Pár évtized után 1962-ben a bõvítésre újabb lehetõség nyílt. A nyugdíjba vonuló iskolaigazgató lakását alakították át tantermekké és így újabb 3 tantermet nyertek. Erre egyébként szükség is volt, mert idõközben a kinti iskolák egy része (Ölbõ, Tarcs) megszûnt és a tanulókat Bábolnához csatolták. Az igazi nagy bõvítések azonban csak ezután következtek. Bábolnának régi vágya volt, hogy az elemi és általános iskolákon túl egy magasabb szintû iskolával is rendelkezzen. Ezt az igényt korábban a lótenyésztés eredményei, majd késõbb 1960 után az újszerû iparszerû mezõgazdasági termelési módok bevezetése és oktatása indokolták. Ez a vágy végre megvalósulni látszott. 1964-ben elkészült egy új iskolarész 4 tanteremmel, mely ,,Mezõgazdasági Szakközépiskola’’-ként mûködött. Ez az intézmény közel egy évtizedes mûködés után csak az Isten tudja, hogy miért, megszûnt. 1974-ben újabb bõvítés történt. Ismét egy régi vágy teljesült. Megépült a 200 személyes napközis étkezde, modern konyhával és felszereléssel. Mindezek a bõvítések nagy és sok plusz munkát követeltek az akkori tantestületektõl elsõsorban az igazgatóktól. Volt ,,szaladgálni’’ való bõven. Dicséretükre legyen mondva, hogy végül is az akkori viszonyokat tekintve a célnak megfelelõ iskolát sikerült építtetniük. A régi iskola külsõ megjelenésében az 1870-es évihez viszonyítva alig változott. Különösen a két utcai front maradt meg a 95

réginek. Adódott minden abból, hogy a bõvítések az épületen belül történtek és így a kinti megjelenést nem befolyásolták. A bõvítések egy másik része viszont alaposan eltér a hagyományos épülettõl. Itt van mindjárt ez a lapos tetejû építmény, a volt szakközépiskola. Nemcsak a tetõszerkezete, de egyéb méretei is eltérõek. Azután itt van a napközi szintén lapos tetõvel. Kár érte, mert valahogy nem illik a környezetbe. Mindezek semmit sem vonnak le azokból az erõfeszítésekbõl, amelyek ezekben az éveken az iskola korszerûsítése érdekében történtek. 1984-ben végre felépült az új iskola, tágas belsõ és külsõ terekkel és hat új pedagógus lakással. De ez már egy másik történet.

A katolikus templom A templom az Isten háza, szokták mondani a régi emberek és ez ma is igaz. Egy idõben azonban nemcsak az Isten háza volt, hanem a hozzákapcsolódó intézményeivel együtt a mindennapok ügyeit is szolgálta. Az 1895ös rendelkezésig az egyházak tartották nyilván a népességgel kapcsolatos változásokat. A szülések, házasságok, halálozások nyilvántartása egyházi feladat volt. Ezért a templomok mellett lévõ épületek egyrészt a lelkipásztorok lakásául szolgáltak, másrészt hivatalok is voltak. Általában ki is függesztették az ajtóra (ma is kint van), hogy ,,Plébániai Hivatal’’. Változott a hely96

zet a már említett törvény megalkotása, illetve kihirdetése után. Az anyakönyvezetés átkerült polgári vonalra, a községházák, illetve a városházák illetékes anyakönyvi hivatalához. Mindezektõl függetlenül úgy tudom, hogy az egyházak továbbra is fenntartják ezeket a nyilvántartásokat. A bábolnai katolikus templom, melynek alapterülete nem nagy, mindössze 144 m2 és védõszentje Nepomuki Szent János 1819-ben épült. Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy anyakönyvezés itt Bábolnán is folyt, mégpedig 1798. óta. Ezek az anyakönyvi bejegyzések ma is léteznek. Ebbõl arra lehet következtetni, hogyha templom nem is, de valamiféle imádkozó hely a hozzákapcsolódó egyházi hivatallal együtt létezhetett. Joggal vetõdik fel a kérdés, hogy miért csak egy templom és miért katolikus templom épült. Erre csak következtetni lehet. Az állami ménes megalakítása és az ezzel együtt járó állami lótenyésztést általában külföldrõl mindenek elõtt Ausztriából származó emberek mûvelték. Az osztrákokról pedig köztudomású, hogy õk nagyobbrészt katolikus vallásúak voltak. (Ezt egyébként a bábolnai temetõben meglévõ korabeli sírok is igazolják.) Megállapíthatjuk tehát, hogy a lótenyésztés fejlõdése az osztrák családok ideköltözése tette lehetõvé, sõt talán azt is mondhatjuk, hogy szükségszerûvé a bábolnai katolikus templom létrehozását, illetve megépítését. A késõbbi idõben fõleg Kozma Ferenc intézkedései után, mellyel külön választotta a lótenyésztést és a mezõgazdasági termelést, ez utóbbit civilekre bízta, megváltozott a lakosság öszszetétele. A környezõ falvak nincstelenjei ide jártak dolgozni, sõt a puszták felépülésével lakni is. A bábolnai katolikus vallás lelkészeit nem áll módunkban felsorolni. Néhányat azonban, akik az átlagtól eltértek megemlítünk. Madarász Árpád az 1970-es évek katolikus papja például kivetkõzött. Otthagyta a reverendát és átjött ott a gazdasághoz villanyszerelõnek. (Nem sokkal késõbb autó karambol áldozata lett.) 97

Volt olyan lelkész, akinek nem volt zenei hallása. Ez bizony nagy hiba volt, mert a szertartások egy részét énekelve kell levezetni. Szerencsére voltak régi hívõk, elsõsorban asszonyok, akik a lelkésznek a segítségére siettek, és úgy-ahogy a szertartások megvoltak. Egyidõben a kántorságot nem vállalta senki. Az ok az lehetett. hogy az új pedagógusok ilyen képzést nem kaptak, a régiek pedig már kiöregedtek. Megoldás azonban most is akadt. Egy régi hívõ, aki ismerte a szertartásokat, jó zenei hallása és jó hangja volt, megtanult a harmóniumon játszani és a kántorkodást õ látta el, mégpedig kiválóan. Ez a hívõ ma is Bábolnán lakik. Az itt munkálkodó katolikus lelkészek kiemelkedõ személyisége Szabó Géza plébános volt. Õ közel 50 évig teljesített itt szolgálatot. Halála körül abban az idõben különféle mendemondák terjedtek el, miszerint nem természetes halállal távozott az élõk sorából. Ez persze csak pletyka lehetett, mert soha senki nem bizonyította. A vallás gyakorlás, templomba járás napjainkban ismét szabad. Tapasztaljuk, hogy egyre többen élnek vele.

A Református templom Tulajdonképpen nem régi épület. Mindössze 60 éves. Jelentõségét tekintve azonban feltétlen szólni kell róla. A 30-as évek közepén épült. Építését 1933-ban kezdték és 1935-ben be is fejezték. Építése a bábolnai birtok és a bábolnai ménes akkor itt dolgozó vezetõinek és szakembereinek a munkáját dicséri. Ugyanis az egész templom tervezése és kivitelezése helyi munka volt. Mi, akkori iskolás gyerekek a tanítás után, mielõtt hazamentünk volna, odaálltunk az építkezést bámulni. Különösen a torony betetõzése volt izgalmas látvány számunkra. Bábolnán a település létrejötte óta egészen 1935-ig csak egy a római katolikus - templom létezett. Viszont az itt dolgozó csa98

ládok és szolgálatot teljesítõ katonák nemcsak katolikusok, hanem más, elsõsorban református vallásúak is voltak. Református vagy evangélikus istentisztelet csak a szomszédos községekben volt, így ha idejük engedte, odajártak templomba. Nem csoda, hogy felmerült az igény egy bábolnai protestáns templom létrehozására is. Ez az igény különösen akkor erõsödött fel és vált hathatóssá, amikor egy új református vallású ménesparancsnok, Pettkó-Szandtner Tibor került a bábolnai ménes élére. Pettkó-Szandtner Tiborról tudni kell, hogy 1932. és 1942. között volt a bábolnai ménes parancsnoka. Mint fiatal, agilis ember, nemcsak a ménest fejlesztette, hanem két maradandó létesítménnyel településünket is gazdagította. Az õ kezdeményezésére, majd következetes kemény munkája eredményeként épült fel a mostani református templom, majd nem sokkal késõbb a ménesudvar fõbejáratánál felépíttette a ,,Bábolnai Hõsök Kapuját’’. Csak megjegyezem, hogy a ,,Hôsök Kapujá-nak avatási ünnepélyén - amely egyébként nagyon színpompás volt, a bábolnai lovaszenekar közremûködésével - részt vett Habsburg József királyi fõherceg is. Visszatértre a református templom építésére, elmondhatjuk, hogy helyének kiválasztása az akkori vezetés jó ízlését dicséri. Ugyanis az évszázados parkot -melyben Széchenyi István, Tessedik Sámuel és Erdei Ferenc szobra található -egyik oldalról a katolikus templom lezárta, most a másik oldalát a református templom zárja le. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy az õsi park a két templomot és a hozzájuk tartozó hívõket nemcsak elválasztja, de össze is köti. A templom mûködtetése az elsõ idõktõl a szomszéd községek 99

– elsõsorban Bana - református papjai által történt. Késõbb Bábolna is önálló egyházközség lett, önálló református pappal. Az elsõ és egyben az utolsó bábolnai református papot úgy hívták, hogy, Hódi Pál. Fiatal emberként került Bábolnára. Hatalmas termetû, magas, több mint 100 kg-os férfi volt. Elsõsorban termetével tûnt ki, de papnak sem volt rossz. A háború és az azt követõ átmeneti idõszak ezt a templomot is megviselte. Alaposan megrongálódott, néhány bútorát is elvitték. A konszolidáció után megtörtént a helyreállítás és a templom ismét mûködik. Önálló református papja ugyan nincs, de az istentiszteletek rendszeresek. A közelmúltban elõkelõ vendég járt ebben a kis templomban. Ez a vendég nem volt más, mint a Bábolnára látogató Tõkés László nagyváradi református püspök.

Tehenesház Ez az épület az egyetlen megmaradt igazán tipikus cselédház. Sohasem tartozott, ma sem tartozik Bábolna reprezentatív épületei közé. Úgy néz ki, mint nagy költõnk Petõfi Sándor költeményében az a bizonyos ,,Táblabíró’’ háza, miszerint: ,,Homlokára írva 1603 Utána illenék, az újítást várom.’’ Persze Petõfi Sándor versében szereplõ épület 250 évvel korábban létezett, mint a mi tehenesházunk, de a többi megállapítás - már mint, hogy az újítás ráférne - megállja a helyét. Említést kizárólag azért teszünk errõl az épületrõl, hogy bemutassuk, hol laktak és milyen körülmények között éltek itt a cselédek. (Az épület egyébként ma is lakott, nyugdíjasok lakják.) Mint a régi cselédházaknál lenni szokott, ez is sorházként épült, az 1800-as évek második felében. Ez is egy hosszú épület, melyben 14 lakás található. Egy lakás az ma is szoba, kony100

ha és kamrából áll a felette lévõ padlástérrel együtt. Hálószoba, fürdõszoba, WC, stb, ilyent a régi cselédlakásokon belül nem ismertek. A WC, (természetesen közös WC-rõl van szó) az az épület végén elhelyezett fabódé volt. (Egyébként ma is az.) Fürdés, vagy nagymosakodás egy nagy lavórban vagy teknõben történt. Nyáron ilyen célból az istállót is igénybe vették, ahol vezetékes víz létezett és az ezt a célt jól szolgálta. A tehenesház az itteni - mármint a tehenészeti - dolgozók lakhelyéül szolgált a háború elõtt. Mintegy 50 m-re volt a hatalmas tehénistállótól. Hogy ez az istálló milyen hatalmas volt, azt mutatja az is, hogy több mint 100 fejõstehenet tartottak, illetve gondoztak itt. Egyébként tehénistálló abban az idõben minden kerületben létezett, de közöttük ez volt a legnagyobb. Itt szimentáli teheneket tartottak. Ez ugyan egy elég kényes fajta volt, nagy odafigyelést és gondoskodást igényelt, ezt azonban meghálálta azzal, hogy egyedileg naponta megadta a 20-25 liter tejet. A tehenesház, mely ehhez az istállóhoz kapcsolódott (és amelyikrõl történetünk szól) ma is meg van. Igaz, hogy a tehénistálló is. Ez utóbbi most más funkciót tölt be. Ugyanis a falak és a tetõszerkezet meghagyásával fel lett újítva. Elõször adatfeldolgozóként, napjainkban irodaházként létezik. Miután a tehenészet, a tehénistálló is megszûnt, a tehenesház gazdátlan maradt. Talán azt is mondhatnánk, hogy feleslegessé vált. A többi hasonló cselédlakást (iparosház, malomház, 32-es sor, stb.) már korábban megszüntették, illetve lebontották. Azt csak a jó Isten tudja, hogy ez hogyan és miért maradt meg. Ma mindenesetre gazdátlan és ez meg is látszik rajta. A most itt élõ 101

nyugdíjasok, jövedelem kiegészítésként tartottak, illetve tartanak egy-két malacot. Ezeknek olyan ólat építettek közvetlen a ház mögé, amilyenre erejük és anyaguk volt. Hogy ebbõl mi lett? Az ami most van. Egy dzsungel, ami látványnak is elriasztó. Ez tarthatatlan helyzet! Valószínû, nagy nyomatékkal járul hozzá ahhoz, hogy ez az épület is a korábbiak sorsára jut. De most még létezik! És ez õszintén szólva nem méltó Bábolnához! A megoldás? Felújítás, vagy lebontás! Az itt lakókról természetesen mindkét változat esetén gondoskodni kell. Mi bízunk abban, hogy a gazdaság és a község vezetõsége ezt az egyáltalán nem könnyû feladatot a közeljövõben megnyugtatóan fogja megoldani.

Az ország legöregebb akácfája Nem épület ugyan, de létével Bábolna múltját és jelenét is szimbolizálja. Az alatta lévõ márványtáblán olvashatjuk, hogy ültették 1710-ben. Ennél fogva ,már létezett a Rákóczi szabadságharc, az 1949-49 évi szabadságharc, a Kiegyezés, az elsõ világháború, a második világháború és az 1956-os forradalom idõszakának idején is. Ma gyönyörû. Része a ménesudvarnak. Tavasszal – a méhek legnagyobb örömére, és a mi gyönyörûségünkre – szinte roskadozik a sok fehér virágtól. 102

A KÖZÉLET ÉS TÁRSADALMI ÉLET VÁLTOZÁSAI Milyen volt a puszta? Ez év végén december 5-én lesz 50 éve annak, hogy Bábolnapusztából – mely közigazgatásilag a szomszédos Bana községhez tartozott – önálló közigazgatási egység vagyis község lett írásunkban az ezzel kapcsolatos körülményekrõl és az idekapcsolódó néhány érdekesebb eseményrõl szólunk. Úgy gondoljuk, talán nem árt, ha ennek az 50 évnek néhány jellegzetes eseményére visszatérünk. Annál is inkább kellene ezt tennünk, mert a mai fiatalok nagy része bizony nem tudja, hogy honnét indultunk el, csupán azt tudja, hogy hova érkeztünk, és hogy a mai Bábolnán jó lakni és jó élni. Most nézzük meg, hogy Bábolna mint település milyen volt? Hogy nézett ki? Bábolna 1958-bun és az azt megelõzõ idõkben puszta volt. Nemcsak a nevében de a valóságban is. Lakói nincstelen cselédek voltak. Magyarországot a háború elõtti idõkben úgy emlegették, mint a ,,3 millió koldus országa’’. A 3 millió koldus túlnyomó többségét a nagybirtokokon szolgáló nincstelen cselédek adták. Bábolna is nagybirtok volt. Igaz, hogy nem magánbirtok, hanem állami, a cselédek azonban itt is cselédek voltak. Ugyanazon elszomorító körülmények között, mint a nagybirtokokon. Egyébként nagy írónk, Illyés Gyula a ,,Puszták népe’’ címû könyvében hûen leírja az akkori cselédsorsokat. De most maradjunk Bábolnánál. Az akkor létezõ Bábolna a központi településbõl és a hozzá kapcsolódó majorokból állt. Lakóinka száma 1600 fô körül mozgott. Egyszóval nagyobb volt, mint néhány akkor létezõ község (pl. Kisigmánd, Csép, Bana). A lakosok nagy része a központi településen lakott és dolgozott de a majorokban is jelentõs számú ember élt. Az 103

eléggé nagy területen fekvõ központi településen utcák nem voltak. Nem is kellettek. Ugyanis a nagybirtok szerkezete ezt nem tette szükségszerûvé. A cselédek állami lakásban laktak, ezek pedig nem utcaszerûen, hanem a munkahelyhez közel, mûhelyek vagy istállók közelébe épültek. Ennek alapján volt Bábolnán iparosház, malomház, tehenesház, kocsisház stb. A települést egy nagy széles kocsiút szelte keresztül a Kaszinótól a 32-es ököristállóig. Errõl a széles, poros, sokszor sáros kocsiúttól voltak az elágazások a különbözõ munkahelyekre. Ezt természetesen a lakosok is igénybe vehették. Egyébként a lakáskörülmények a központban is, de különösen a majorokban elszomorítóak voltak. Az egy családnak járó lakás az szoba-konyha, kamra és padlásból állt. A fürdõszobát a cselédember nem ismerte. Egyébként Bábolnán a központi településen közintézmények is léteztek. Volt templom, iskola, orvosi rendelõ, posta és bolt is. Ezek az intézmények a majorokbanlakók számára is rendelkezésre álltak. 1948-ban Bábolna helyzete rendezõdött. Nemzeti Vállalat lett. Ez óriási és kedvezõ változást hozott az itt dolgozók életében. Most már nem cselédek, hanem állami alkalmazottak lettek, munkaidõvel, havi fizetéssel és nyugdíjjal. Mindezek eddig a cselédemberek számára ismeretlen fogalmak voltak. Elkezdõdött a lakások felújítása is. Ahol nem volt villany, pl. a majorokban, ott bevezették. Ebben az új szabadabb légkörben ismét felvetõdött a régi óhaj és kívánság. Hogy ha lehet, szakadjunk el Banától és legyünk önállóak!

Milyen volt az együttélés? Mi, akik akkor éltünk, fiatalok vagy középkorúak, nagyon akartunk községgé válni. A Banához való tartozás a nehéz cselédsoron kívül, még egy külön terhet is jelentett számunkra. Ha gyerek született, vagy házasság köttetett, netán elhalálozás tör104

tént, Banára kellett menni, bejelenteni, illetve anyakönyveztetni. Késõbb a beszolgáltatások idején, disznóölésekhez az engedélyt, majd ezt követõen a zsírbeszolgáltatást is Banán kellett eszközölni, és még lehetne sorolni, az odatartozással kapcsolatos nem éppen kellemes dolgokat. És ha mindehhez hozzászámítjuk a nagy távolságot, a nem éppen jó útviszonyokat (mûút nem volt, makadám út a maga gidres-gödrös valóságával állt csak az itt lakók, illetve az utazók rendelkezésére) bizony érthetõek voltak az elszakadással kapcsolatos törekvések. Felvetõdik a kérdés. Mit kaptunk mi Banától? Nyugodtan állíthatjuk, hogy nem sokat. Azt azonban el kell mondani, hogy Bana község vezetõi udvariasak voltak és készségesek. Még azt is megtették, hogy egyik hivatalsegédjüket, Németh Kálmán bácsit, heti két alkalommal Bábolnára vezényelték, aki a kisebbnagyobb ügyeket (pl. a malaceladáshoz a passzus kiállítás stb.) itt helyben elintézte. A banai tanács Bábolnán egyszer sem ülésezett. Hogy miért nemi? Azt csak a jó Isten tudja. Pedig a banai tanácsnak volt néhány bábolnai tagja is, akik részt vettek a tanácsüléseken és állítólag aktívak voltak. Lehettek is, mert volt mint mondani, illetve kérni. Az igazi nagy, problémájuk a bábolnai temetõ volt. Ebben a temetõben ebben az idõben nem volt halottasház. Ha valaki Bábolnán meghalt, temetéséig a lakásban voltak kénytelenek tartani. Képzeljük el azt a szörnyû állapotot, hogy a szoba-konyhás cselédházban temetésig ott feküdt a megboldogult. A család kénytelen volt a szomszédban, vagy valahol a rokonoknál meghúzódni ezen idõ alatt. A halottas ház építése ebben az idõben a tanács, vagyis ez alkalommal a banai tanács feladat volt. Sajnos ezt az építést nem sikerült elintézni. Jóval késõbb a bábolnai tanács építtette meg a máig is üzemelõ halottasházat, sõt nyitott egy új temetõt, ahol egy modern halottasház is létezik. Az együttélésének tehát voltak súlyos gondjai, ezeket csak az 1958. évi tanácsválasztások oldották meg. 105

Idõközben országosan megalakultak az állami gazdaságok. A ,,Bábolnai Nemzeti Vállalat’’ megszûnt. Bábolna törzsállattenyésztõ állami gazdaság lett. Területileg gyarapodott. A korábban a Kisbéri Ménesbirtokhoz tartozó majorokat a három Vasdinnyét (alsó, felsõ, középsõ) valamint a három Tarcspusztát (Kistarcs, Nagytarcs, Ótarcs) ezenkívül a Pannonhalmi apátság két pusztáját, Ölbõt és Mihályházát Bábolnához csatolták. A gazdaság tehát területileg is a létszámát illetõen alaposan megnövekedett. A tevékenysége nem lett gazdaságosabb. Ezzel még várni kellett.

Milyen volt a különválás? (A község létrejötte) Bábolnapuszta lakosai 1958. december 5-én nagy napra ébredtek. A puszta megszûnésének napjára. Ezen a napon ülést tartott a nem sokkal korábban megválasztott községi tanács. A 25 tagú testület elsõ ülését a ménesudvar közepén lévõ kaszárnya épületében, az akkori KISZ-helyiségben tartotta. (Ma Imperiál szálló.) Az ülésen a megválasztott 25 fõ tanácstagból 21 fõ megjelent és 4 fõ hiányzott az alábbiak szerint. Jelen voltak: Farkas György, Erdélyi Béláné, Major Tibor, Nagy Mihály, Horváth Ferenc, Németh József; Sárközi János, Farkas József, ifj. Böröcz Ferenc, Mészáros József, Dián Ferencné, Csernák László, Nagy László, Sipos József, Horváth Károly, Belsõ Károly, Szabó János, Szendrei Sándor, Gyuricza Vincéné, Szakács Ferenc, Rafael Miklós. Hiányoztak: Tóth Petrovszki Kálmánné, Ádám András, dr. Tóth István és Veller József. Az ülés elõször korelnököt választott Szendrei Sándor személyében- Ezt követõen a körelnök javaslatot tett az ülés levezetõ elnökére. A tanácsülést levezetõ elnöknek Szakács Ferencet (e 106

sorok íróját) javasolta. Az ülés a javaslatot egyhangúlag elfogadta. A megválasztott levezetõ elnök rövid beszédet mondott, melyben hangoztatta, hogy az ülés levezetését legjobb tudása szerint és a törvények elvárásainak alapján fogja végezni. Majd örömét fejezte ki, hogy végre eljött az idõ az a nap, melynek befejeztével a jelenlévõ tanácstagok úgy állhatnak fel az asztaltól, mint egy új, önálló község vezetõi. Ezt követõen javaslatot tett az 5 tagú végrehajtó bizottságra, vagyis az új község, illetve a tanács szûkebb vezetõségére. Ennek alapja, név szerint javasolta a biztottság tagjainak Csernák László, Sipos József, Sárközi János, Németh József és Erdélyi Béláné tanácstagokat. A tanácsülés a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezt követõen az elnök felkérte az újonnan megválasztott vezetõség tagságát, hogy jöjjenek ki az elnöki asztalhoz és tegyék le a hivatali esküt. Ezután az elnök felkéri a VB tagjait, hogy vonuljanak el és egymás között osszák el a funkciókat. Õ maga is segíteni fog. Az elvonulás után javaslatot tett a funkciókra, ennek alapján VB elnöknek és egyben tanácselnöknek Csernák Lászlót, nem függetlenített elnökhelyettesnek Sipos Józsefet, VB-titkárnak Erdélyi Bélánét, KB tagjainak Sárközi Jánost és Németh Józsefet javasolta. A tanácsülés az így elõterjesztett javaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezt követõen még három bizottság ,,Népmûvelési és Oktatási’’, ,,Egészségügyi és Szociálpolitikai’’, valamint ,,Közgazdasági’’ bizottság megválasztására került sor. Ezt követõen hozzászólások következtek. Felszólaltak: Csernák László a frissen megválasztott tanácselnök, Musitz László, a járási hivatal képviselõje és Nagy Mihály tanácstag, aki a megyei tanácsnak is tagja volt. A község önállósága és különválása szinte határtalan örömöt váltott ki ott a tanácsülésen. Az eseményt rögzítõ megsárgult papírlapok nem tudják azt a lelkesedést, azt az örömöt visszaadni, ami ott kialakult. Ezt csak mi tudjuk, akik ott részt vettünk. Sajnos, mi is már csak kevesen, mindössze hárman élünk. 107

Újra együtt a közös tanácsban Köztudomású, hogy a hetvenes évek idõszakában mind a társadalmi, mind a politikai és gazdasági szervek jelentõs átszervezésére került sor. A nagy egységek létrehozása volt a cél. Ugyanis azt gondolták az akkori illetékesek, hogy a hatékonyabb munka a nagyobb egységeknél jobban érvényre jut. Így került sor az állami, illetve a tanácsi szervek, majd az oldatási és egészségügyi szervek átszervezésére is. Nálunk Bábolnán az elsõ ilyen lépésre 1975. január 3-án került sor, amikor is hoszszabb elõkészítés után létrejött Bábolna-Bana községek közös tanácsa Bábolna székhellyel. A történelem érdekessége, talán fintora is, hogy amíg korábban évszázadokon keresztül Bábolna tartozott Banához, addig most megváltozott, megfordult a sorrend. Persze meg kell mondani, hogy ez nem ment ilyen egyszerûen. Nem is mehetett. Érdekek tények és elképzelések ütköztek. A felsõbb szervek sem egyformán látták a dolgokat. Joggal! Ugyanis Banán a jó tanácsi munka feltétele adott volt. Nagyszerû községháza, jól képzett tanácselnök, jól mûködõ tanácsi apparátus és tanácstagság volt. Bábolnán mindez hiányzott. Nem volt tanácsháza, a meglévõ elnök nyugdíj elõtt állt, a tanácsi munka is hagyott kívánnivalót maga után. Azonban volt egy döntõ tényezõ. Ez pedig a Bábolnai Állami Gazdaság volt. Nem sokkal korábban a gazdaság új vezetést, talán azt is lehetne mondani, hogy új vezetõt kapott. Ez a Pécsrõl hozott fiatalember - akit úgy hívtak hogy Burgert Róbert – hihetetlen dolgokat mûvelt. A mezõgazdasági termelést szinte forradalmasította. A korábban veszteséges gazdaságból nyereséges üzemet szervezett. A munkahelyek sokasága - lehet mondani, hogy százai – teremtõdtek meg. Az ,,Iparszerû baromfihús és tojástermelési’’ rendszer, majd az iparszerû sertéstermelési rendszer és késõbb a kukoricatermelési rendszer adott lehetõséget arra, hogy a helyi munkaerô tartalékokon kívül más községek munkaerõ tarta108

lékát is tudták foglalkoztatni. Pl. Banáról több, mint 300 ember járt Bábolnára, de ezt elmondhatjuk a többi szomszédos községrõl is. Nem csoda, hogy a tárkanyi tanács örömmel csatlakozott a Bábolna-Bana közös tanácshoz 1977 április 10-én. Csak megjegyezzük, hogy Tárkány csatlakozására a 3 községnek több, mint 7000 fõ lakosa lett. A tanácstagság 77 tagúvá fejlõdött, ebben Bábolna 25, Bana 21 , Tárkány 31 fõ tanácstagot adott. A korábban említett vita eredményeként a gazdaság ragaszkodott ahhoz, hogy a közös tanács elnöke és VB-titkára bábolnai legyen, a banai és tárkányi társközségekben egy-egy elnökhelyettes és egy adminisztrátor látta el a feladatokat. A Bábolnai Állami Gazdaság termelési sikerei kedvezõ hatással voltak az itt élõ lakosság helyzetére. Jó munkaalkalmakat és kereseti lehetõséget biztosított nemcsak a férfiak, hanem az aszszonyok, sõt a lányok számára is. Az üzem az egyéb szociális kérdéseket, köztük a lakáskérdést is újszerûen próbálta megoldani. Az elhaszná lódott állami cselédlakásokra nem akart pénzt költeni, helyette arra ösztönözte a lakókat, hogy építsenek új, saját házat. Az ehhez szükséges házhelyeket a felsõbb szervekkel vívott kemény harc utána saját területébõl a helyi tanácson keresztül biztosította. A lakosok pedig akartak építkezni! Miért ne akartak volna, amikor óriási kedvezmények voltak. A házhelyek ára négyzetméterenként 6 Ft volt, kedvezményes házépítési kölcsön 100.000 Ft, bontási anyag, kavics. Homok, fuvar szinte fillérekért. Szinte hihetetlen házépítési program indult el. Döntõ szerepet játszott a társadalmi munka. Az építeni szándékozók összeálltak 12-15 fõs brigádokba. Ezek a brigádok egy-egy szakember irányításával, a lábazatot, a falazást is el tudták végezni. Minden szabadidõ, minden vasárnap a házhelyeken telt el. A saját házakon kívül egyéb közmûvek is épültek társadalmi munkával. A 16-os lakótelep 4 utcájának a vízvezeték hálózata is így épült. Nem csoda, hogy közel két évtized alatt a település 24 utcával bõvült. 109

Közös tanácsú nagyközség A település nagyközséggé nyilvánítása, ünnepi tanácsülés keretében 1979. január 5-én történt. Az ülésen megjelentek a megye vezetõi. Makri Pál, a megyei pártbizottság elsõ titkára, dr. Kiss István, a megyei tanács elnöke, dr. Horváth István, a járási pártbizottság elsõ titkára, dr. Nemes Vilmos, a járási hivatal elnöke, dr. Eke János, a járási hivatal elnök-helyettese, dr. Burgert Róbert, a mezõgazdasági kombinát vezérigazgatója. Az ünnepi ülést Tóth Károly, a tárkányi Egyetértés Termelõszövetkezet elnöke, a közös tanács elnökhelyettese vezette, az ünnepi beszédet Szakács Ferenc, a közös tanács elnöke mondotta. A nagyközséggé nyilvánítás nem a véletlen mûve volt. A település mind a lakosság számát tekintve, mind a közintézmények számát és mûködését tekintve elérte a nagyközségi követelményeket. Ezt az alábbi számadatok is bizonyítják. A lakosság által épített családi házak százai mellett az üzem is jelentõs infrastrukturális beruházásokat eszközölt. Felépült 4 lakótelep 296 lakással az alábbiak szerint. Kisfaludy lakótelep 68 lakás, Széchenyi lakótelep 236 lakás, Ifjúsági lakótelep 18 lakás, Rózsaerdei lakótelep 18 lakás. Az iparszerû termelési rendszerek gyorsan terjedtek, rövid idõn belül szinte az egész ország területét behálózták. Az érdeklõdõk sokasága látogatott Bábolnára. Különösen az esetenként megrendezésre kerülõ osztalékok idején - melyeken 3-400 ember is részt vett - ellátásukról gondoskodni kellett. A gazdaság a maga súlyával elérte, hogy az ÁFÉSZ helyi bolthálózata ennek megfelelõen alakult. A különbözõ boltok bõvítése és építése mellett, különösen a vendéglátás lett korszerûsítve, illetve megnagyobbítva. Olyan vendéglátó egységet hoztak létre, ahol egyezerre 3-400 ember is tudott ebédelni. Bõvítve és korszerûsítve lett a Kaszinó, ugyanis a tanácskozások itt történtek. Egyébként az ÁFÉSZ vezetõsége is átalakult. Vezetése Komá110

romba lett központosítva. A bábolnai irodaház felszabadult. Ezt a tanács bérbe vette és használta 1979 augusztusáig, ugyanis az új kétszintes tanácsháza erre az idõre készült el. Egyébként mint már említettük, a közoktatás területén átszervezések történtek. Ez Bábolnát is érintette. A korábban idekapcsolt majorokban Vasdinnyén, Tarcson és Ölbön is léteztek és mûködtek állami általános iskolák. Az átszervezés ezeket az iskolákat megszüntette, illetve mûködésüket Bábolnára kapcsolta. Az itt dolgozó pedagógusok vagy Bábolnára jöttek vagy elmentek. A bábolnai iskola ebben az idõben a helyi igényeket éppen csak ki tudta elégíteni, az idekapcsolt iskolák tanuló létszámával már 2 mûszakos tanítás keretében is csak nehezen birkózott meg. Kellett egy iskola! Ezzel a felsõbb szervek is egyetértettek, és ehhez, illetve ennek építéséhez a szükséges pénzt a helyi tanács rendelkezésére bocsátották. Az iskola rekord idõ alatt felépült és napjainkban is mûködik. Létezett ebben az idõben a 7-es major területén egy eléggé kibontott (ajtót, ablakait kilopták) épület. Korábban ló- és ököristálló volt. Most használaton kívül csúfította a környéket. A gazdaság vezetõsége elsõsorban a vezetõje, úgy gondolta, hogy ez az épület hasznosítható. Széleskörû eszmecsere kezdõdött arról, hogy mi legyen vele, illetve hogy milyen legyen? Végül is megépült! Olyan lett, mint amilyen most. Pihenési, szórakozási és kulturális célokat szolgál. Keretei között létezik egy nagy színpad, 350 férõhelyes mozi, 4 pályás modern tekepálya és mindezekhez egy nagy elõtér. A tekepálya országos tekeversenyek helyéül is szolgált. Voltak itt meg válogatott mérkõzések is, pl. a magyar-román, vagy a magyar-szlovák. Ma már az NB IIben szereplõ Bábolna csapat pályája, székhelye. Szólni kell a település egészségügyi helyzetérõl. Az korábban is, és az utóbbi idõben is fájó pontja volt községünknek. A lakosság háromszorosára nõtt, az orvosi rendelõ maradt a régi. 1 orvos, 1 helyiségben. A betegek sokasága az utcán várakozott. 111

Az gazdaság vezetõsége és a helyi tanács az egészségügyi szervekkel tárgyalt, azt akarták elérni, hogy ne egy orvosi rendelõ épüljön, hanem egy magasabb szintû egészségügyi centrum. Nagy és kemény harcok árán ez sikerült. Ma örülünk az egészségügyi intézményünknek, ahol a házi orvosokon kívül különbözõ vizsgálatokat is kaphatnak betegeink. Szerencsére van itt urológia, belgyógyászat, fogászat, vérvétel, röntgen stb., nem csak a bábolnai lakosoknak, de a környezõ községek lakosai számára is.

A város Bábolna Közös Tanácsú Nagyközség szervezetébõl 1990-ben a két társközség Bana és Tárkány kilépett. Bábolna ennek ellenére nagyközség maradt, sõt mint fejlett település a települések rangsorában feljebb kívánt lépni. A nagyközség önkormányzata 2002. november 20-i ülésén megfogalmazta, illetve kérte a település várossá nyilvánítását. A kérés úgy látszik jól volt idõzítve és indokolva, mert a válasz rövid idei múlva megszületett. A felsõbb szervek 2003. július 1-jével Bábolnát várossá nyilvánították. A várossá avatás ünnepélyére 2003. október 3-4. napján került sor. Az ünnepi ülésen megjelent Szili Katalin az országgyûlés elnöke és Keleti György országgyûlési képviselõ. Az ünnepi beszédet dr. Horváth Klára polgármester asszony tartotta. Közben a település fejlõdése - elõtte és utána is - tovább folytatódott. 2002 augusztus 29-én megépült a régóta várt sportcsarnok. Az avatási ünnepségen nem kisebb ember, mint Medgyessy Péter miniszterelnök is megjelent, felszólalt sõt a kitüntetéseket is Õ adta át. Egyébként a sportcsarnok azóta is üzemel. Színes és népes találkozók helye nemcsak a város, de a környezõ községek lakosainak is. Nemcsak a fiatalok, de a szórakozni vágyó idõsebb embereknek is kedvelt találkozó helye lett. 112

A település már régen kinõtte a postahivatalt. Most végre ezt a jogos igényt is sikerült kielégíteni. A 2003-as esztendõben egy új, minden várakozást felülmúló postahivatal épült a város fõutcáján. Végre rendezésre került a város fõtere is. A korábban elhanyagoltnak tûnõ terület megújult és megszépült. A korábban itt folyó forgalmat az összevisszaság, a rendezetlenség jellemezte, ezt a helyzetet most egy szabályos körforgalom váltotta fel. Ezen túlmenõen az elkopott és elhasználódott járólapok színes, új járdakövekkel lettek kicserélve. Egyszóval már nem kell szégyenlenünk városunk fõterét. Az meg különösen emeli a térnek a szépségét, hogy tervezõi a tér parkosításáról sem feledkeztek meg. Több száz különbözõ lombos fa dicséri a tervezõk jó ízlését, ezenkívül virágágyakkal és bennük szebbnél szebb virágokkal is találkozhatunk. Örömmel tapasztaljuk, hogy ezeket a virágokat gondozzák is. Bábolna egy sportszeretõ település. Különösen a lovas és a labdajátékok örvendenek nagy népszerûségnek. Örömmel tapasztaljuk, hogy nemcsak a lakosság nagy része, fiatalok és idõsebbek kedvelik a szórakozásnak ezt a területét, hanem a társadalmi, gazdasági és állami szervek vezetõi is. Ma öröm kimenni a pályára. A mûfüves új pálya mellett a régi hagyományos pályák is rendezettek. Látszik rajtuk a karbantartás. Ami pedig a település közmûvesítését illeti, arra nyugodtan büszkék lehettünk. Minden utcánk járdásított, portalanítna ezenkívül a vízelvezetõ (belvíz, esõvíz) megoldott. Vezetékes víz, villany, csatorna, központi parabola antenna rendszer az egész településen, vagyis nyugodtan mondhatjuk, hogy városunkban mindenütt létezik és a lakosság szolgálatában áll. Sajnos az utóbbi idõben kedvezõtlen jelenségnek is lehettünk tanúi. A kedvezõtlen jelenség alatt a Mezõgazdasági Kombinát helyzetét értjük. Ez a hatalmas, kitûnõ üzem mely településünk fejlõdésének a motorja volt, úgy tûnik a végét járja. Megdöb113

benten olvastuk megyei lapunk március 14-i számában a nagybetûkkel szedett cikket. ,,Elsüllyedt a híres bábolnai zászlóshajó’’. A cikk arról szól, hogy, az utóbbi idõben már halódó nagyüzem most már tényleg a végét járja. Ezt bizony mi, bábolnaiak nagyon sajnáljuk.

BÁBOLNA SZOBRAI ÉS EMLÉKMÛVEI Bábolna országunk azon településeinek egyike, melynek neve ismert országszerte, sõt talán nem tûnik szerénytelenségnek, ha azt mondjuk, hogy világszerte. Ismertségét a mezõgazdasági termelés terén elért eredményeinek köszönheti. Korábban a ló, majd a baromfi és a növénytermelés területén alkotott újat és elismerésre méltót. Bábolna több évszázados múltjának és sikereinek eredményét kiváló személyiségek irányították. Munkájuknak a hálás utókor különbözõ elismerésekkel köztük szobrokkal adózott. Ezek az emlékmûvek és szobrok a város különbözõ helyein és közterein találhatók és érdemesek a megtekintésre. Úgy gondoljuk, hogy sokan keveset, vagy legalábbis nem eleget tudnak ezen emlékmûvek, közöttük a szobrokba öntött emberek életérõl tevékenységérõl. Ezért a most induló sorozatunkban arra vállalkoztunk, hogy ezt a hiányosságot pótoljuk. Városunk múltjának, alkotóinak, és alakítóinak megismerésére sorozatunk tehát lehetõséget biztosít. Mi pedig ezzel a sorozattal is lakosságunk bábolnaiságát kívánjuk tovább erõsíteni.

114

Csekonics József Bábolnán Csekonics József emlékét egy 1939-ben felállított szobor õrizte 1945-ig. 1945-ben az elõzõ feudális rendszerben embertelenül elnyomott és kizsákmányolt cselédek, dühükben a régi rend minden emlékét igyekeztek eltörölni, eltüntetni. Így került sor arra, hogy a Bábolnai Ménes elsõ parancsnokának Csekonics Józsefnek is a bronzból öntött mellszobrát ledöntötték és eltüntették. (A tettes máig is ismeretlen.) Bábolna ezek után hosszúideig szobor nélkül létezett. 1964-ben fennállásának 175. évfordulójára a helyi vezetõk kezdeményezték felállítását, de a felsõbb szervek nem engedélyezték. Ezt követõen hosszú kemény küzdelem következett, mely után Burgert Róbert akkori vezérigazgatónak sikerült az engedély megszerzése és a 200 éves évfordulóra a szobor ismét állt, illetve áll, mégpedig az eredeti formájában és az eredeti helyén. Csekonics József önéletrajzában magáról a következõket írja: ,,1757-ben Kõszegen, Magyarországon születtem, nemes származású, de vagyontalan szülõktõl.’’ Nem azonos tehát a gazdag, mulatozásáról elhíresült Csekonics báróval. Tanulmányait szülõvárosában Kõszegen kezdte meg, a jezsuita gimnáziumba iratkozott be, majd Bécsbe ment a piaristák vezette lõvenburgi akadémiára. Életét a ló iránti szeretet befolyásolta. Ez miatt még a tanulmányait is képes volt félbeszakítani és beállt közkatonának az egyik lovasezredbe. Itt igyekezetének és lelkiismeretes munkájának eredményeként elõbb altiszt, majd hadnagy lett. 1778ban már a Modena vértesezred fõhadnagya. 1783-ban pedig 115

másodosztályú kapitány. Szolgálati idejét, sõt szabadidejét is teljes egészében a lótenyésztés akkori helyzetének tanulmányozására fordította. Megjegyzendõ, hogy ebben az idõben a lovaknak még rendkívül nagy jelentõsége volt az élet minden területén. Különösen a közlekedésben, a mezõgazdasági termelésben és a hadászatban. A gépek megszületése elõtt igaz volt az a megállapítás, mely szerint a gazdasági életben és a hadszíntereken is az gyõzött, akinek jobb lovai voltak. Csekonics a lótenyésztés helyzetének tanulmányozása során arra a megállapításra jutott, hogy a Habsburg birodalom és ezen belül is Magyarország lótenyésztése siralmas helyzetben van. A hadsereg számára szükséges lovakat alig-alig tudták összeszedni. Mindez arra késztette a fiatal kapitányt, hogy a helyzet javítását szolgáló alapgondolatait tanulmányba összegezte. A tanulmányt Csekonics - nem kis bátorságot tanúsítva - az akkor éppen Budán tartózkodó II. József császár elé terjesztette. A császárról köztudott volt, hogy haladó gondolkodású ember, aki Közép-Európában egy erõs Habsburgok által irányított birodalmat akart létrehozni. Terveibe beleillett Csekonics munkája, így azt megvizsgáltatta és megvalósíthatónak tartotta. A tanulmányban többek között az szerepelt, hogy az állam hozzon létre állami ménesbirtokokat, ahol a lótenyésztést hozzáértõ szakemberek, esetleg import ménekkel és kancákkal javítsák fel. Az 1784 decemberében kiadott császári rendelet leírta az ezzel kapcsolatos tennivalókat és így jött létre 1785 tavaszán Mezõhegyes, majd késõbb Bábolna, Fogaras, Kisbér és még négy méntelep. A ménesek elsõ parancsnoka Mezõhegyesen és Bábolnán Csekonics József lett. Emlékét a már említett szobor, mely a ménesudvar legszebb helyén van. ezenkívül a városban egy róla elnevezett utca õrzi.

116

Széchenyi István A bábolnai állami lótenyésztés vagyis a ménes megalapításában Széchenyi nem vett részt. Nem is vehetett, mert akkor még nem élt. Egy alkalommal azoban késõbb 1822. február 5-én járt itt, és egy napot töltött Bábolnán. Az akkori osztrák vezetéssel és személyzettel mûködõ állami lótenyésztés, vagyis az akkor bábolnai ménes helyzete vegyes érzelmeket váltott ki belõle, aki maga is nagy ménes birtokosa volt. Tapasztalatait a ménesvezetéssel megosztotta, sõt naplójában is rögzítette. Széchenyi 1791-ben az egyik leggazdagabb magyar fõúr - a múzeumalapító Széchényi Ferenc - fiaként látta meg a napvilágot. Iskoláinak elvégzése után alig 18 évesen részt vett a Napóleon elleni harcokban. Ezt követõen bejárta szinte egész Európát. Rengeteg tapasztalattal tért haza. 1820-ban huszártisztként Debrecenbe került, ahol alkalma volt igazán megismerni a magyar népet, megtapasztalni a magyar valóságot és elsajátítani nemzete - korábban alig ismert - nyelvét. Elõször itt került szembe Magyarország hihetetlen elmaradottságaival. Széchenyi neve az 1825. évi országgyûlést követõen vált országosan ismertté. Ezen az országgyûlésen Felsõbüki Nagy Pál elragadó ékesszólással beszélt a magyar hazafiságról és arról, hogy ennek ápolására létre kellene hozni a Magyar Nemzeti Akadémiát. Mivel ehhez pénz nem állt rendelkezésre, Széchenyi összes birtokainak egyéves jövedelmét, azaz 60.000 forintot ajánlott fel az akadémia létrehozására. Példáját többen is követték. Széchenyi haladó gondolkodású hazafi volt. A feudális viszonyokat kívánta megreformálni, és a polgári fejlõdést elõsegíte117

ni. Ezt a célt szavakkal és tettekkel egyaránt szolgálta. Nevéhez kötõdik a Nemzeti Kaszinó létrehozása a Magyar Gazdasági Egyesület megalapítása, a lótenyésztés fejlesztése. Külföldön szerzett tapasztalatait a hazai adottságokat figyelembe véve próbálta átültetni. Az elsõ hengermalom megépítése, a balatoni gõzhajózás, az elsõ magyar vasút, a Tisza szabályozása. az AlDuna hajózhatóvá tétele. A Várkapu megépítése és különösen az elsõ állandó dunai híd, a Lánchíd és a hozzá kapcsolódó alagút megépítése is mind az õ kezdeményezésének és szervezésének az eredménye. Nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb magyar politikus Kossuth Lajos - akivel sokszor sok mindenben nem értettek egyet a legnagyobb magyar jelzõvel illette. Széchenyi azt vallotta, hogy a fejlõdésnek békében kell megvalósulnia. A nemzetet mûvelté kell tenni és akkora reformoknak széles társadalmi bázisa lesz. Õ maga is több nagyszerû könyvet írt: A Hitel, a Világ, a Stádium, a Lovakrul és még lehetne sorolni. Széchenyi, mint már említettük Bábolnán is járt és hasznos tanácsokat adott az itteni lótenyésztõknek. Ezt a látogatását a ménesudvarban egy tábla õrzi, szobra a park egyik legszebb részén található, ezen kívül nevét a város egyik lakótelepe is õrzi.

Tessedik Sámuel A mai lótenyésztés és az állattenyésztés – nemcsak Bábolnán, de az egész országban – szinte elképzelhetetlen lucerna és lóhere nélkül. Azt azonban kevesen tudják, hogy ezt a két kitûnõ takarmánynövényt Tessedik Sámuel hozta be és honosította meg hazánkban az 1700-as évek közepén. Tessedik Sámuel neve a magyar fül számára kissé idegenül hangzik. Ez azért van, mert nagyapja, aki takácsmester volt. Morvaországból települt Magyarországra. Tessedik a Pest me118

gyei Albertin született 1742. április 20-án, ahol evangélikus lelkészként tevékenykedett. Kétéves korában Szarvasra költöztek, ahol néhány évvel késõbb apja meghalt. Miután anyja pozsonyi illetõségû volt, visszatelepültek az akkori fõvárosba, ahol anyja mások gyerekeinek nevelésébõl tartotta el a családot. Tessedik gimnáziumi tanulmányai után tehetõs családoknál vállalt nevelõi állást. Az így szerzett pénzbõl iratkozott be a debreceni fõiskolára, melynek elvégzése után gyalog tért vissza Pozsonyba. Mint írta azért, hogy tapasztalatokat szerezhessen. 21 évesen a német ottangeni egyetemre iratkozott be, majd Jénában. Lipcsében és Berlinben folytatta tanulmányait. Németország ebben az idõben a Nagy Frigyes által teremtett virágzását élte. Fejlõdött az ipar, a kereskedelem, a mezõgazdaság. Minden csodálattal töltötte el Tessediket, aki Magyarországon mozdulatlanságot tapasztalt. Hazatérte után elõször Surányban egy nemesi családnál volt udvari lelkész, majd Szarvasra került lelkésznek és itt nekilátott külföldi tapasztalatainak hasznosításához. Egy evangélikus templomot és egy szakiskolát alapított a városban. Megírta egyik legjelentõsebb könyvét A parasztember Magyarországon címmel. Nekilátott az új foglalkozások és munkák tanításának, elméletben az iskolában, gyakorlatban pedig kint a mezõn. Bebizonyította, hogy a sikert is lehet termelni. A lótenyésztõk legnagyobb örömére meghonosította a lóherét és a lucernát. Gyümölcsfákat és egyéb fafajokat - köztük az akácot - telepített. Hirdette az Alföld fásításának és öntözésének szükségességét. A kisváros lakóit megtanította a gyapjúkészítésre s ennek fonására és szövésére. Iskolája, gazdasága országos hírû lett, nem 119

csoda, hogy a haladó szellemû. minden újat pártoló II. József császár is felfigyelt munkásságára, és magas kitüntetésben részesítette. Családi élete is példás volt. Az elsõ feleségétõl 13 a másodiktól 5 gyereke született, és felnevelte második feleségének elõzõ házasságából származó 2 gyermekét is. Viszonylag hosszú életet élt meg. Élete végén megírta az Önéletírás címû könyvét. ,,Ötvenéves papi pályafutásomnak végén neked ajánlom, kedves hazám ezen életrajzomat. Hogy milyen szép és tágas hatásköre van egy falusi papnak, mily végtelen sok jót tehet, azt bizonyítják következõ soraim...’’ Tessedik Sámuel szobra az õsrégi bábolnai parkban található. Nevét a város egyik utcája is õrzi.

Fadlallah el Hedad Mihály Fadlallah el Hedad Mihály életkorát, születésének helyét és idejét senki sem tudja. Ezekkel kapcsolatban csak feltételezése és találgatások láttak napvilágot. Egy dolog azonban bizonyos. mégpedig az, hogy több mint 60 évet élt és dolgozott Bábolnán. Az 1800-as évek közepén, amikor a bábolnai ménes vezetése - mely akkor osztrák volt – hírét vette, hogy KözelKeleten, elsõsorban Mezopotámiában - nagyjából a mai Irak területén – tiszta vérû arab lovak, sõt ménesek sokasága létezik, expedíciót szervezett a térségbe Eduard Herbert ezredes, az akkori ménesparancsnok által 1836-ban vezetett utazás sikerrel járt. Egy 120

mént, a Shagyát és néhány kancát megvásárolva tértek haza. Az arab lovak Magyarországon nagy sikert arattak. Ezen felbuzdulva az elkövetkezendõ években, sõt évtizedekben több expedíció lóvásárlás céljából kereste fel a Közel-Keletet. Az 1857-ben a Bruderman Rezsõ ezredes által vezetett expedícióval egy körülbelül 13 éves forma arab kisfiú is érkezett Bábolnára. A gyermek állítólag úgy került Magyarországra, hogy az egyik megvásárolt ló a kedvence volt és mivel nem tudta elviselni eladását, felszökött a lovakat szállító hajóra. A tengerészek a Földközi-tenger közepén vették észre a potyautast. Mivel visszavinni már nem lehetett, magukkal hozták. A hajó Triesztben kötött ki, itt a lovakat pihentették, majd a saját lábukon hajtották õket Bábolnára. Ebben az idõben Horvátországban tartózkodott Ferenc József - ekkor még csak osztrák császár- aki hírét vette a lovak érkezésének és miután maga is lószeretõ ember volt, megszemlélte a szállítmányt. A szemle során találkozott a lovához ragaszkodó kisfiúval is, akit nagyon megkedvelt, ami egy életre szóló szerencsét hozott ennek az arab fiúnak. (Legenda szerint a lovát megsimogató császárnak a kezére ütött.) Ferenc József visszatérve Bécsbe intézkedett arról, hogy a fiú, aki ekkor már lovász volt Bábolnán, kadétiskolába kerüljön. Fadlallah el Hedad Mihály jó képességeinek köszönhetõen négy év múlva hadnagyként hagyta el az iskolát, ahol megtanult németül és magyarul is. Elõbb a debreceni méntelepre, majd ismét Bábolnára került. Közismertté vált, hogy a császár pártfogoltja, így gyorsan haladt a katonai ranglétrán. Miután arabul is beszélt, immár császári hadnagyként, háromszor is járt a Közel-Keleten, amelyekrõl ,,Utazásom Mezopotámiában és Lovak Arábiában’’ címmel könyvet írt. Könyve nemcsak érdekes, de tanulságos is. Hû képet kapunk az akkori Bejrút, Bagdad és Damaszkusz városok hihetetlen fényûzésérõl és nyomoráról. 121

Utazásai sikeresek voltak. Ezt bizonyítja pl., hogy õ vásárolta az 1900. évi Párizsi Világkiállítás gyõztes lovát, a Koheilánt, majd késõbb 1885ben a legeredményesebb arab törzsmént, az O’bajant. Fadlallah el Hedad Mihály élete második felében – 1899-1913 között - ezredesi, majd tábornoki rangban a bábolnai ménes parancsnoka volt. Soha nem nõsült meg. 84 éves korában hunyt el. A bábolnai temetõben nyugszik. Szobra kedvenc lovának. O’bajannak sírköve mellett - a ménesudvar legszebb helyén - a 300 éves akácfa alatt található.

Pettkó-Szandtner Tibor Született a felvidéki Pozsony vármegye Bazin nevû községében 1886-ban. Középbirtokos család gyermekeként látta meg a napvilágot. Gazdasági akadémiát végzett Pozsonyban, majd Keszthelyen. Ezt követõen az állami lótenyésztés területére kerül. Fiatalemberként elõször Kisbérre, majd Pusztaszentkirályra került. Késõbb más ménesekben szolgált. A bábolnai ménes parancsnokává 1932-ben nevezték ki. Bábolnán magas színvonalú tenyésztõi munkát valósított meg. Többek között olyan arab mének vérvonalát sikerült meg122

szereznie, amelyek itt korábban már kialakultak (pl. a Koheilan VIII-at Lengyelországból, vagy a Siglavy VI-ot Jugoszláviából). A lótenyésztésnek és a hozzákapcsolódó társadalmi elvárásoknak kiváló megtestesítõje volt. Több akadályversenyen és fogathajtó viadalon személyesen is indult és ezek közül többet meg is nyert. A ,,Magyar kocsizás’’ címû könyvét sokan ma is a fogathajtás bibliájának tartják. Pettkó-Szandtner nevéhez fûzõdik az 52 tagú bábolnai hadiárva lovaszenekar megszervezése is. Tagjait olyan 12-14 éves fiúk közül verbuválta, akik édesapjukat az elsõ világháborúban elveszítették. E fiúk - ha volt kedvük - Bábolnán megtanulhattak lovagolni, zenélni, mindenen túl teljes ellátást, egyenruhát és fizetést is kaptak. Ezt a lovaszenekart. amely ebben az idõben világhírre is tett szert, a második világháború szétzilálta. Pettkó-Szandtner Tibor településfejlesztési tevékenységet is folytatott. Bábolna a többi magyarországi méneshez hasonlóan magán viselte az osztrák jelleget. Például a településnek csak egy temploma - a katolikus - volt. Idõközben azonban egyre több protestáns vallású ember telepedett le itt. PettkóSzandtner Tibor maga is protestáns-evangélikus volt. Támogatta a protestáns templom építésének igényét. A templom 1935re fel is épült. Pettkó-Szandtner Tibor nemcsak kiváló szakember volt, de nagy magyar hazafi is volt. A ménesudvar fõbejáratához felépíttette a ,,Bábolnai Hõsök Kapuját’’. Ez az építmény ma is a város dísze és szimbóluma. A sziklatömbökbõl épült három emeletes építmény boltíves elsõ szintjén hat fehér márványtáblára vésték fel arany betûkkel azoknak a bábolnaiaknak a nevét, akik a három nagy háborúban - 1848-49. 1914-19. 1941-45-ben - veszítették életüket. Pettkó-Szandtner 1944-ben ,,nagy bûnt’’ követett el. A bábolnai ménest a közelgõ orosz csapatok elõl Dél-Németországba 123

vitte, és ezzel megmentette. A ménes 1947-ben minimális veszteséggel visszatért. Pettkó-Szandtnert azonban az akkori vezetés nem engedte haza. 1961-ben Bajorországban hunyt el. Szobra ma a ménesudvar egyik díszes helyén áll. A fogathajtó világbajnokságot 1984-ben Magyarországon, Szilvásváradon rendezték. Ebbõl az alkalomból ismét kiadták Pettkó-Szandtner könyvét. A rendezõk a Münchenben élõ, 90 éves özvegyét is meghívták, aki eljött Ma-gyarországra. A verseny után pedig Bábolnára. Itt megtekintette a férje emlékét is õrzõ múzeumot. Az férje által írt, itt kiállított könyvbe az alábbi dedikációt írta: ,,A régi emlékek hoztak újra Magyarországra. Mindig fájó szívvel gondolok ide a távolból. Pettkó-Szandtner Tiborné’’. A könyv ma is megtekinthetõ múzeumunkban.

Erdei Ferenc A nagy magyar Alföld egyik szép városában Makón született 1910. dec. 24- én. Tanulmányait Szegeden végezte. Már hallgatóként bekapcsolódott a falukutató mozgalomba. A parasztság élete, sorsa, életkörülményei, valamint ezek javításának lehetõségei érdekelték. Az ezzel kapcsolatos tapasztalatait és nézeteit a fiatalon megírt elsõ könyvében, a Futóhomokban rögzítette. Nagy feltûnést keltett vele. Késõbb, mint szociológus, és mint politikus tevékenykedett. Nemcsak hirdette a parasztság felemelkedésének lehetõségeit, hanem ezt gyakorlatban is bemutatta. 1939-ben családi mintagazdaságot alapított Szigetszentmiklós-on. Az itt szerzett tapasztalatait 1943-ban a haladó gondolkodású politikusok szárszói 124

tanácskozásán egy nagyhatású elõadás keretében ismertette. Ezekben az években alakult a Nemzeti Paraszt Párt. Ennek megszervezésébe is bekapcsolódott. Nem véletlen, hogy a Veres Péter vezette párt elnökhelyettesévé választották. A háború utáni konszolidáció kiépítésében és megteremtésében tevékenyen részt vett. Felismerte és hirdette az akkori Kommunista Párttal való együttmûködés lehetõségét és szükségszerûségét. Tagja volt az akkori ideiglenes kormánynak. A késõbbi években is több alkalommal volt miniszter. Az 1956-os idõszakot megelõzõen a Nagy Imre kormány minisztere, majd a kormányfõ közvetlen munkatársa lett. Híve volt és hirdette a több párt szükségességét. 1956. november 4-én tagja volt annak a küldöttségnek. mely Tökölön a szovjet csapatok kivonásáról tárgyalt. Egy hónap múlva szabadult. 1957-ben kinevezték az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatójává. Írói munkássága is gazdag. Többek között megírta a Magyar tanyák, a Magyar falu, a Magyar város, a Mezõgazdaság és szövetkezet címû könyveket és más mûveket is. A bábolnai baromfiprogram, mint új termelési mód, felkeltette érdeklõdését. Több alkalommal is járt Bábolnán. Megtekintette az akkor már létezõ és termelõ baromfiállományt. Ezenkívül megtekintette a folyamatban lévõ beruházásokat, az épülõ keltetõket és baromfitelepeket. A hazai társadalmi és gazdasági életnek továbbra is egyik alakítója és formálója volt. Az 1968-as gazdasági reform egyik kidolgozója és megalkotója. Sajnos ez a nagy tudású ember viszonylag rövid ideg - mindössze 61 évet - élt. Szobra a bábolnai park egyik legszebb helyén megtekinthetõ.

125

Dr. Burgert Róbert Baranya megyében, Ivánbattyán községben 1924. augusztus 20-án, szegény parasztcsaládból származott. Gazdasági iskolát végzett, majd mezõgazdasági tudományokból doktorált. Az állami gazdaságok létrejöttével a Pécsi Állami Gazdaság igazgatója lett. Innét került Bábolnára 1960. 1-jén. Bábolna ebben az idõben, sõt az ezt megelõzõ években is veszteségekkel zárta az éveket. 1959-ben fizetett elõször nyereségrészesedést a dolgozóknak, annak ellenére, hogy 7 millió Ft veszteséggel zárta az évet. Ez egy tervezett veszteség volt és miután a terv teljesítése megvolt, ez sikernek számított. Innét indult Burgert a maga új - lehet mondani azt is, hogy forradalmi - elképzeléseivel. Ezek az új iparszerû termelési módok a mezõgazdasági termelésben hihetetlen változásokat és hihetetlen fejlõdést eredményeztek. Az iparszerû baromfihús és tojástermelés, majd késõbb az iparszerû kukoricatermelés nagy beruházásokat igényeltek. Épültek a baromfitelepek, a keltetõk, késõbb a kukoricaszárítók. Mindez és az általuk létrehozott termékek a foglalkoztatások a munkahelyek és a kereseti lehetõségek sokaságát eredményezték. Bábolna az ország legnagyobb mezõgazdasági üzeme lett. Nemcsak a termékek mennyisége, hanem minõsége tekintetében is. Ez elsõsorban a település fejlõdésében mutatkozott meg. Az egykori puszta várossá fejlõdött. A várossá avatás szónokai mindezt kifejtették, méltatták Burgert nagyságát és hozzáértését. Azt azonban egyik szónok sem tudta visszaadni, amit ez az ember - mint ember - az itt eltöltött 30 év hétköznapjai alatt produkált. Ezt csak mi tudjuk, 126

az itt élõk és a volt munkatársai. Mi ismertük erényeit és hibáit is. Az elõbbiek sokasága mellett néha az utóbbiak is elõfordultak. Bejárta az egész világot. De nemcsak Washingtont, Moszkvát vagy Párizst ismerte, de ismerte Istvánházát, Kistarcsot, vagy éppen csikótelepet is. Nemcsak az államférfiakkal tárgyalt egyenrangú felként, de felült a traktorra és a kombájnos mellé is. Nemcsak nappal volt szolgálatban, de az éjszakában is lehetett vele találkozni Kisbábolnán vagy más telepeken. A fegyelmet, a pontosságot, a precizitást szerette. Tudott nagyvonalú lenni, de kemény is. A társadalmi tulajdon szent volt elõtte. Ha valaki a tojóteleprõl eltulajdonított pár darab tojást és rajtakapták, mehetett máshová munkát keresni. Ezen a téren nem ismert irgalmat. Mint már szóltunk róla, épült az üzem, de épült a falu is. Egy alkalommal az egyik fogatos meszet vitt a telepek építéséhez. Az egyik fordulót nem a telepre vitte, hanem az épülõ házához. rajtakapták. Mehetett a vezérigazgató elé. Ment is. Az megpirongatta, majd figyelmeztette, hogy többé elõ ne forduljon. A közvetlen munkatársai szóvá tették, hogy egy pár darab tojásért elbocsátás, egy kocsi mészért semmi! Õ csak mosolygott. A meszet beépíti a házába, és az itt marad, gyarapítja Bábolnát -mondta. Ezt így is kell nézni. Talán igaza volt. Sajnos már nincs közöttünk. 75 évet élt. A bábolnai emberek nagy többsége jó szívvel emlékezik rá. Szobra a park egyik legszebb helyén látható.

Bábolnai csata Az 1848-as szabadságharc idején Bábolnán is lezajlott egy nagy csata december 28-án. A Pákozdnál diadalt aratott magyar sereg a megfutamodott horvát sereget üldözve Ausztria földjére lépett. Sajnos Schwechatnál az osztrák csapatoktól vereséget szenvedett, és így kénytelen volt visszavonulni. A vereséget 127

szenvedett magyar csapatok fõparancsnoka Móga tábornok volt, akit a vereség után leváltottak. A magyar sereg új fõparancsnoka Görgey Artúr lett. A már Görgey által vezetett magyar sereg 1848. december 18-án Gyõrben táborozott, majd innét pár nap múlva tovább indult és december 27-én Bábolnára érkezett. Görgey és vezérkara a bábolnai kastély épületében szállásolta el magát. Gondoskodtak azonban a seregi ellátásáról is. A Ménesbirtok készletébõl - a fennmaradt feljegyzések szerint – nagy mennyiségû élelmiszert foglaltak le és vittek el. Ezenkívül kiürítették az istállókat, elvitték az itt talált ökröket, nyergeslovakat valamint egyéb gazdasági felszereléseket, majd elvonultak. A sereg utóvédként mintegy 2000 embert hagyott itt azzal a feladattal, hogy várják be az ellenséget és tartóztassák fel õket. Ez nem volt egy szerencsés húzás annak ellenére, hogy az utóvédként itt maradt csapatok parancsnoka a fõvezér öccse, Görgey Kornél volt. Ugyanis a fiatalokból álló sereg - akik ez idáig még nem estek át a tûzkeresztségen - nem bizonyult megfelelõ erõnek, és így az utóvéd feladatát sem tudták ellátni. Az üldözõ császári sereg parancsnoka, Ottinger tábornok volt, aki jól ismerte az utóvéd magyar sereg helyzetét. Ennek ismeretében nem is sokat habozott, december 28-án a kora reggeli órákban megindította támadását. Bekerítette a magyar csapatot, majd kemény küzdelem után szétverte. A császári csapatok - melyek nagyrészt lovasokból álltak - 700 hadifoglyot, közöttük 200 sebesültet ejtettek. A sebesülteket valamint a zsákmányolt magyar zászlót és az elfoglalt lõszeres kocsikat Gyõrbe indították. A csatában halva maradt 19 fõ magyar katona. A császáriak 4 halottat vesztettek. Állítólag több halott volt, de csak ennyi szere128

pel Bellasits Sándor bábolnai plébános által kiállított halotti anyakönyvben. Az életben maradt és fogságba nem került utóvédcsapatok többi tagja elmenekült. Ezt az ütközetet két emlékmû is õrzi. Az egyik a csata színhelyén. Ez egy közel 3 méter magas fekete márványoszlop melyen az alábbi szövet olvasható: ,,Ezen a helyen zajlott le 1848. december 28-án a Bábolnai csata. Ennek során Görgey Kornél honvéd õrnagy dandári elkeseredett harcot vívott az osztrák császári lovassággal.’’ A bábolnai temetõben eltemetett 19 hõsi halott sírja felett egy egyszerû fakereszt volt hosszú ideig az utóbbi felirattal: ,,Itt nyugszanak az 1848-ban meghaltak. Béke poraikra.’’ A fakeresztet azóta már egy méltó síremlék helyettesíti.

A háborút megjárt bábolnai lovak Valamikor a ló - a gépek feltalálása elõtt - az ember nélkülözhetetlen segítõtársa volt a mindennapi életben. Ez nemcsak a békés idõszakban volt így, de különösen így volt az összetûzések, a háborúk idõszakában. Egy hadsereg lovasság nélkül elképzelhetetlen volt. Bábolna, mint a magyar lótenyésztés egyik fellegvára a hadsereg lóellátásában is jelentõs szerepet töltött be. Az alábbiakban azokat a had129

járatokat ismertetjük, melyekben bábolnai lovak is részt vettek. Az ezzel kapcsolatos - életnagyságú lovat ábrázoló - emlékmû talapzatán a következõ felirat olvasható: ,,A leghûségesebb bajtársnak!’’ 1789-1945 között 1789: Francia hadjárat; 1789-90: Török hadjárat; 1792-96: II. Francia hadjárat; 1789-1801: III. Francia hadjárat; 1805: IV Francia hadjárat; 1809: V. Francia hadjárat; 1812: Orosz hadjárat; 1812-15: VI. Francia hadjárat; 1848-49: Magyar-osztrák hadjárat; 1848-49: Olasz-osztrák hadjárat; 1859: Olasz-osztrák hadjárat; 1864: Dán hadjárat; 1866: Osztrák-porosz hadjárat; 1869: Dalmát hadjárat; 1878: Bosznia-Hercegovinai hadjárat; 1882: Hercegovinai hadjárat: 1914-18: I. Világháború; 1939-45: II. Világháború Ezekben a csatákban, hadjáratokban résztvevõ bábolnai lovak viselkedését, tetteit, legendáit és hagyományait õrzik. Közülük egyet megemlítünk. Mint ismeretes. 1809-ben Bonaparte Napoleon seregei Magyarországra is eljutottak. Gyõr mellet a kis létszámú, rosszul felfegyverzett magyar nemesi sereggel megütköztek. A csatában a bábolnai lovak és lovasok is részt vettek. A csatavesztés híre eljutott Bábolnára is. A leggyorsabb hírt egy bábolnai ló hozta. Ugyanis lovasa a csatában elesett és a ló a félrecsúszott véres nyergével egyvágtában hazaszáguldott Bábolnára. A ménesudvar bezárt kapuja elõtt nyerített és rugdosta a kaput. A bábolnaiak természetesen észrevették, sõt azt is kikövetkeztették, hogy a gyõri csata elveszett. Miután a bábolnai lótenyésztésnek ebben az idõben már híre volt azt is tudták, hogy a franciák rövidesen megjelennek, és nem távoznak üres kézzel. A ménes lovait gyorsan összeterelték és elhajtották a Bakonyba. A franciák egy csoportja a gazdag hadizsákmány reményében valóban megérkeztek, de nagyot csalódtak. Ugyanis nem találtak mást. mint üres istállókat, ezenkívül egy tizedest és két közlegényt. Õket pedig hiába faggatták, nem tudtak sem130

mit. Ezért deresre húzták és megbotozták õket, majd az istállókat és a lovardát is - melyek ebben az idõben túlsúlyban fából épültek - felgyújtották és leégették, nagy mérgükben üres kézzel eltávoztak. Ezt az eseményt - már mint az égõ istállókat múzeumunkban egy makett õrzi és örökíti meg. A dolog érdekességéhez tartozik, hogy a közelmúltban egy francia csoport látogatott Bábolnára. Megnézték a múzeumot is. Megkérdezték, van-e valami a múzeumban ami a franciákkal kapcsolatos. Több ilyen is van, mondtuk, majd azt a történetet ismertettük és megmutattuk az égõ istállókat ábrázoló makettet. Az esetet nagyon szégyenlették. Egy középkorú csinos hölgy a következõket mondotta: ,,Mi most mindenért bocsánatot kérünk!’’. A csatákban részt vevõ bábolnai lovak emlékmûve (egy életnagyságú arab mén) a katolikus templom elõtti parkban látható.

Millenniumi emlékmû Hazánk 1000 éves fennállásának évfordulóját abban az idõben országszerte megünnepelték. Nálunk Bábolnán is nagy ünnepély volt. Ennek keretében egy emlékmû felállítására is sor került. Az emlékmû a katolikus templom elõtti parkban ma is megvan és megtekinthetõ. Ezen a kb. 3 m magas szürke márványoszlopon a következõ felirat olvasható: ,,Magyarország ezeréves fennállásának emlékére emelte a Bábolnai 131

Magyar Királyi Ménesintézet tisztikara és tisztviselõ kara 1896ik évben.’’ Megjegyezni kívánjuk, hogy a millenniumi évet nemcsak ez az emlékmû jelzi. Ezzel kapcsolatban megjelent egy nagyon szép kézírással írott könyv is. Ez a könyv az akkori Bábolna helyzetét részletesen és nagy szakértelemmel tárgyalja illetve ismerteti. Munkánk során e könyvnek néhány adatát és megállapítását mi is felhasználjuk. A könyv adatai szerint Bábolna ebben az idõben már jelentõs településként létezett. Igaz, hogy nem egy közigazgatási egység, vagyis nem egy község volt, hanem csupán egy puszta, amely közigazgatásilag a szomszédos Bana községhez tartozott. Mindez sajnos akkor is igaz volt, ha mind területileg, mind a lakosság számát illetõen néhány közeli községnek mint pl. Bana. Ete, Csép, Kisigmánd ilyen jellegû helyzetét meghaladta. Bábolnapusztának mint állami birtoknak létezését többek között a következõk jellemezték: Volt a ménes a maga tisztikarával és volt a birtok a maga tisztviselõ karával. Az elõbbiek a lótenyésztést, az utóbbiak a mezõgazdasági termelést végezték. Az elõbbiek mint hivatásos katonatisztek egyenruhás lóápolókkal, az utóbbiak mint iskolázott, szakképzett civil mezõgazdászok voltak és civil mezõgazdasági cselédekkel dolgoztak. Az akkori Bábolna a könyv szerint egy összefüggõ terület volt. Nagysága 7076 kataszteri hold, ami kb. 4000 hektárnak felel meg. E terület nagyobbik része kb. kétharmada ekével mûvelt terület, vagyis a mezõgazdasági termelést szolgáló terület volt még egyharmada legelõ, erdõ és egyéb más mûvelés szolgálatában állt. Az akkori adatok szerint a Bábolnán élõ lakosság száma 1470 fõ volt. Ennek megoszlása a következõ: civil lakosság 1111 fõ, ebbõl 577 férfi és 534 nõ. A katonai népesség száma: 350 fõ, ebbõl 321 férfi és 29 nõ. Mindez együttesen 1470 fõ. 132

A birtok ekével mûvelt területein elsõsorban a következõ fõbb növények voltak: búza, rozs, árpa, zab, repce ezenkívül a mesterséges takarmányfélék, mint pl. a zabosbükköny, köles. A mezõgazdasági termeléshez szükséges felszereléssel a birtok rendelkezett. Volt pl. 41 igáskocsi, 152 igásszekér, 19 db vetõgép stb. Igaerõt elsõsorban az ökrök biztosították. Az akkori viszonyok modern felszerelése létezett a birtokon, villany, telefon. rádió a szakvezetésnek rendelkezésére állt. A lakosság ellátását szolgáló intézményrendszer is megvolt. Volt pl. iskola, templom, kórház, orvos, üzlet és kocsma is. Ilyen volt Bábolna mint település 1896-ban.

A kakas Hol vagyunk már az 1960-as évek Bábolnájától? Az akkori puszta helyett egy város fogad bennünket. És nem is akármilyen. Rendezettségét, tisztaságát, újszerûségét sok régi város is megirigyelhetné. Egy pillanatra tekintsünk vissza a közelmúltra. 1960-ban településünk 2 rövid utcából, 2 félutcából, az akkor még meglévõ cselédlakásokból és néhány régi épületbõl állt. Lakóinak száma nem érte el a 2000 fõt, még a hozzákapcsolódó körzeti majorokkal együtt sem. Vajon mi történt ezalatt a 40 év alatt? Honnan került elõ a most meglévõ 30 utca közel 1000 új családi házzal, és a hozzájuk kapcsolódó szükséges intézményrendszerrel, valamint a közel 4000 lakossal együtt? Kétségkívül nem az égbõl mannaként hullott az ölünkbe. Hát akkor honnan? A magyarázatot a ,,Kakas’’ adja meg! 133

A Tata felõl Bábolnára érkezõ utas az út jobboldalán az I-es keltetõ elõtt egy hatalmas betonoszlopon álló fém kakassal találkozik. Ez a kakas egy szimbólum! Szimbolizálja az új világot az új helyzetet. Érkeztével annak idején egy új világ is érkezett Bábolnára. Ez az ideérkezõ új világ nem volt más, mint egy új termelési forma és ennek az új termelési formának egy új, eddig ismeretlen rendszere. Pontos nevén megnevezve: ,,Iparszerû Baromfihús és Tojástermelési Rendszer’’. Ez az új termelési forma forradalmat csinált. Forradalomra szította a gazdasági termelést, de forradalmasította a lakosság társadalmi életét és szemléletét is. Épültek a telepek, épültek a keltetõk, bõvültek az ipari létesítmények és ennek megfelelõen bõvült a foglalkoztatottak köre is. Elõbb a helyi munkaerõ felesleg, majd a környék munkaerõfeleslege is talált foglalkozási és kereseti lehetõséget. Mindezen túl a távoli vidékek - mindenekelõtt a Szabolcs-Szatmár megyeiek - csapatostul érkeztek és találtak munkát. A foglalkoztatási és kereseti lehetõségek kellemes gondja mellett az elhelyezési és ellátási gondok okoztak szinte megoldhatatlan problémát. Különösen a vidékrõl érkezõk jelentettek ilyen gondokat. Az átmeneti megoldásokon túl csak a lakásépítés oldhatta meg ezt a feladatot. A helyi gazdasági és társadalmi szervek összefogásával sikerült ezt a problémát is megoldani. Lehetõség nyílt családi házak építésére. A gazdasági és állami szervek támogatása a lakossági összefogása fõleg a társadalmi munka terén hihetetlen eredményeket hozott. Évenként 40-50 családi ház épült. A volt cselédek örültek, mert az új házaikban még fürdõszoba is volt. Maga a gazdaság is épített. Egymásután épültek a lakótelepek. Elõbb a Kisfaludy, majd a Széchenyi, a Rózsaerdei és végül az Ifjúsági lakótelep épült fel. A megnövekedett lakosság ellátását az erre hivatott régi intézményrendszer nem tudta biztosítani. Újakat, nagyobbakat kellett építeni. Ennek alapján épült fel az új tanácsháza, az új óvoda, az új iskola, az új mûvelõdési ház, az új szakorvosi rendelõ, 134

bõvült a kereskedelmi hálózat és az utóbbi idõben új szállodával, sportcsarnokkal és postával lettünk gazdagabbak. Mindezekhez hozzá kell tenni, hogy a közel 4000 lakos olyan 30 utcában lakik, amelyik mindegyike járdásított, portalanított, víz, villany, gáz, csatorna. parabolaantenna rendszer van mindenütt. Egyszóval teljes a közmûvesítettség. Mindezt szimbolizálja a ,,Kakas’’ illetve a vele együtt érkezõ új termelési rendszer.

A várossá avatás emlékmûve Bábolna 2003. július 1-jével nyerte el a városi rangot. Az ünnepélyes avatásra azonban csak október 3-án és 4-én került sor. Ez alkalommal leplezték le az ezzel kapcsolatos, városháza elõtt elhelyezett emlékmûvet is. A két oszlopból álló emlékmû egyik oszlopán - Bábolna Város 2003 - felirat olvasható, a másik oszlopán Bábolna város címere látható. Most vigyük végig a település történetének legfontosabb eseményeit, a teljesség igénye nélkül: 1268 - a fennmaradt régi iratok szerint ebben az esztendõben egy vitás ügy kapcsán az uralkodó - aki nem volt más mint IV. Béla - úgy döntött, hogy ez a terület Babunai Miklós magyar nemest illeti meg. Ezt követõen ez a terület évszázadokon keresztül a Babunai-család birtoka volt. 1789 - az állami ménesek létrejöttével ezt a területet, mely 4000 hektár volt és már Szapáry József gróf tulajdonát képezte 450.000 aranykoronáért állami ménes céljaira az állam megvásárolta. 135

1806 - Bábolna, mely eddig, Mezõhegyes fiókintézményeként létezett, elszakadt Mezõhegyestõl és önálló ménes lett. 1836 - Herbert Edward Bábolnai ménes parancsnok, arab lovakat vásárolt a közel-keleten Mezopotámiában. 1869 - Leveldi Kozma Ferenc közbenjárásával a magyarországi ménesek, melyek ezidáig osztrák vezetéssel és személyzettel mûködtek, magyarrá váltak és a lótenyésztés mellett mezõgazdasági termelést is folytattak, természetesen Bábolna is. 1944 - a közeledõ front elõl a ménes vezetése a lovakat a délnémetországban lévõ Bergstettenbe menekítette. 1947 - a ménes hazajött. Az új gazdasági rendszerben azonban nem önálló lett, hanem a gazdaság egyik önelszámoló egységévé vált. 1948 - Bábolna sorsa rendezõdött. A ki nem osztott földeken megalakult a ,,Bábolnai Nemzeti Vállalat’’. 1949 - Bábolna törzsállattenyésztõ állami gazdaság lett. Hozzákapcsolták a korábbi kisbéri méneshez tartozó Vasdinnye- és Tarcs-pusztákat, valamint a Pannonhalmi apátság két pusztáját, Ölbõt és Mihályházát. 1958 - Bábolnapuszta elszakadt Banától és önálló községgé vált. 1960 - a Bábolnai Állami. Gazdaságban új termelési forma alakult ki, és egy új vezérigazgató kezdett dolgozni. Az üzemben és a település életében is hihetetlen fejlõdés történt. 1975 - Megalakultak a közös tanácsok. Bábolna a két szomszéd községgel Banával és Tárkánnyal alkotott egy közigazgatási egységet. A székhely község Bábolna lett. 1979 - Bábolna közös tanácsa nagyközséggé vált. 1990 - Bábolna közös tanácsa nagyközségbõl a két társközség Bana és Tárkány kivált. Bábolna nagyközség maradt. 2003 - Bábolna várossá lett.

136

A szerzõ önmagáról Úgy gondolom, különösebb bemutatkozásra nincs szükségem. Életemet itt éltem le Bábolnán. Szinte mindenkit személyesen ismerek és engem is ismernek. Ennek ellenére küzdelmes életem néhány érdekesebb eseményét megemlíteném. Iskoláimat a bábolnai elemi iskolában kezdtem, majd ezt követõen, magánúton ,,Mezõgazdasági technikus’’-ként érettségiztem, és késõbb, szintén magánúton fõiskolai végzettséget szereztem. A társadalmi munkában elõbb mint sportoló vettem részt. 15 évig a bábolnai labdarúgó csapat leigazolt játékosa voltam. Késõbb a mozgalmi munkába is bekapcsolódtam. 18 évig a ,,Bábolnai Állami gazdaság’’ függetlenített szakszervezeti titkára voltam. Itt egy tanulmányt írtam a mezõgazdasági dolgozók helyzetérõl. Ez elõbb az országos sajtóban, késõbb könyv formában is megjelent. 25 évig voltam tanácstag. A bábolnai tanács elsõ történelmi ünnepi ülését - melyben elszakadt Banától és a pusztából község lett - én vezettem. A közigazgatás átszervezése után 1975. január 3-tól Bábolna, Bana és Tárkány községek közös tanácsának az elnökévé választottak. 10 és fél évig voltam tanács elnök. Ezalatt az idõ alatt mindhárom község sokat fejlõdött. Társadalmi munkában épültek a családi házak százai – az enyém is. Vasárnaponként ásó, kapa és a házépítés volt a szórakozás. Ebben is élen kellett járni, és én megfogtam a lapátnyelet is. A társadalmi élet más területén is példát kellett mutatni. Ezt is megtettem. 30-szoros véradó voltam. Idõközben tovább kellett képezni magam. 1979-ben a ,,Szombathelyi Államigazgatási Fõiskola’’ elnöki tagozatát ,,Kitûnõ’’ eredménnyel elvégeztem. 1985-ben nyugdíjba mentem. Nyugdíjazásom után a Bábolnai Múzeum vezetése megkeresett és munkát kínált. Ezt vállaltam, 17 évig voltam a múzeum dolgozója. 137

Idõközben megírtam a ,,Labdarúgás Bábolnán’’ címû könyv két kötetét -.mely a bábolnai nyomda jóvoltából 300 példányban meg is jelent. Nagy siker volt! Munkám elismeréseként több magas kitüntetésben részesültem. A ,,Tanács Kiváló Dolgozója’’ voltam. Bábolna várossá avatásának ünnepén – helyi javaslatra – magas kormánykitüntetést kaptam. Egyébként Bábolnán saját házamban lakom, nõs vagyok, feleségem, két fiam és négy unokám van. Miután az idõ felettem is eljárt, ma már nem dolgozom rendszeren. A város társadalmi életében azonban részt veszek. A helyi lapban rendszeresen írok aktuális témákról. Végezetül megköszönöm Bábolna képviselõ-testületének határozatát, mely lehetõvé tette e könyv megjelenését. Könyvemet Bábolna népének tisztelettel és szeretettel ajánlom. Szakács Ferenc Bábolna nyugalmazott tanácselnöke

138

BÁBOLNA KÖZSÉG NÉHÁNY ADATA ÉS MUTATÓJA: Bábolnapuszta községgé válásának alapító tanácstagjai 1958 december 5. Farkas György, Erdélyi Béláné, Major Tibor, Nagy Mihály, Horváth Ferenc, Németh József, Sárközi János, Farkas József, Böröcz Ferenc, Mészáros József, Diósi Ferencné, Csernák László, Nagy László, Sipos József, Horváth Károly, Belsõ Károly, Szabó János, Szendrei Sándor, Gyurisa Vincéné, Szakács Ferenc, Rafael Miklós, Tóth-Petrovszki Kálmánné, Ádám András, dr. Tóth István, Veller József

Bábolna Tanácselnökei Csernák László Valu Gyula Szakács Ferenc (nagyközségi közös tanács) Dr. Baracs Endre (nagyközségi közös tanács) Mátyás Kálmánné (nagyközségi közös tanács)

1958-1970 1970-1975 1975-1985 1985-1988 1988-1990

Bábolna VB-titkárai: Erdélyi Béláné Dr. Balogh Gyuláné Patonai Tiborné

1958-1961 1961-1988 1988-1990 139

Bábolna polgármesterei: Kovács József polgármester dr. Horváth Klára polgármester

1990-1998 1998–

Bábolna jegyzõi: Pócsiné dr. Németh Etelka jegyzõ Dr. Hantos Katalin jegyzõ Bakos József jegyzõ Dr. Szabolcs Tivadar jegyzõ Szennay István jegyzõ Kocsis Gábor jegyzõ

140

1990-1992 1992-1993 1993-1994 1994-1998 1998–2008 2008–

Bábolna város önkormányzatának tagjai (2010. március 25.) dr. Horváth Klára, polgármester Bierbauer Imre, alpolgármester Képviselõk: Bata Enikõ Bérci Károlyné Bihari Gábor Cseh László Csillag József Lukáts Péter Szepesi Tamásné Veresné Szkocsek Mária Vida László Zábrádi János

141

142

Tartalomjegyzék Elõszó...................................................................................... 3 Új utcák és utcanevek ............................................................ 5 Új lakótelepek ...................................................................... 76 Új közintézmények .............................................................. 83 A múltat õrzõ régi épületek.................................................. 85 A közélet és a társadalmi élet változásai ............................ 103 Bábolna szobrai és emlékmúvei.......................................... 114 A szerzõ önmagáról ............................................................ 137 Bábolna község néhány adata és mutatója ........................ 139

143

Utánnyomás. Készült: a Misztótfalusi Kft. nyomdájába Felelõs vezetõ: Bihariné Szabó Beáta Tördelõszerkesztõ: Pruzsinszki Erika Felelõs kiadó: Bábolna Város Önkormányzata 144

145

146

147

148

149

150

151

152

153

154

155

156

157

158

159

160

161

162

163

164

165

166

167

168

169

170

171

172

173

174

175

176

177

178

179

180

181

182

183

184

185

186

187

188

189

190

191

192

193

194

195

196

197

198

199

200

201

202

203

204

205

206

207

208

209

210

211

212

213

214

215

216

217

218

219

220

221

222

223

224

225

226

227

228

229

230

231

232

233

234

235

236

237

238

239

240

241

242

243

244

245

246

247

248

249

250

251

252

253

254

255

256

257

258

259