A TARTALOMBÓL: Újvidék .....................................................2 Szívtájék ...................................................3 Magyarország éretlen a csatlakozásra ......4 XXX – a szólástudatlan ............................4 Országutak csillaga ...................................5 A médiapolitikus vasárnapja ....................7 Mi is fog változni? ....................................8 A hazaárulás minõsített esete ...................9 Üvegzsebesek...........................................12 Panama tévé............................................13 Regionális tévék pártközelben? ..............13 Kétség és remény között .........................14 Ez van. Ezt kell szeretni? ........................15 Szanyi az agrárfenegyerek? .....................16 Itt van május elseje! ...............................17
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap változó példányszámban jelenik meg, azokban az idõpontokban, amikor az egyszemélyes szerkesztõbizottság úgy véli meg kell jelennie. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar.hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.
Tegnap este az Újvidéki Színház egyik színészével beszéltem egy csésze kávé felett(a színészek és színesznõk nevét csak az elsõ erõszakhullám elmúlásával fogom közölni addig csak saját nevem kiírását vállalom, vállalhatom) és álljon itt minden további nélkül tanúvallomása: – Éppen próbáltunk, rövid szünetünk volt, ezért is figyeltünk fel az ordítozásra. Olyanokat kiabáltak, hogy Szerbia, Szerbia, kifele a szarokkal!, meg old meg,old meg a siptart.!( koszonom Bozsik, igazad volt!) Szerbia, Szerbia, kifele a szarokkal! Mivel az utca elég szûk, furcsán viszi a hangot, nem tudtuk, hogy melyik irányból közelednek. A lányok kinéztek az ablakokon, õk látták meg a tömeget, akkor kapcsoltam ( a vajdasági magyar férfiak nagy százaléka háborút járt ember), hogy ennek nem lesz jó vége. Leparancsoltam a lányokat az ablakból, mondtam nekik, ha bebasznak ( tudom, hogy nem tûri a nyomdafestéket a kifejezés, de bocsássatok meg az én tényközlésemet, és elsõsorban ez ember felfokozott érzelmi állapotát) valamit az ablakon, akkor az betöri a fejüket. – Én azért csak kimentem a folyósóra, nem hagyott békén az ördög, és onnan figyeltem, mi történik. Sokan voltak és dübörögtek az ablakokon. Elbújtam.(az Újvidéki Színház folyósólyán van egy pici, minden oldalról fallal védett hely) Nagyon verték az ablakokat. Akkor meg nem tudtam de, addigra már beverték a kirakatokat. A tömeg nagyon közel volt hozzam, de nem láttak mert sötét volt a folyósón. Verték az ablakokat, nagyon sok betört. Végül egyszerre beszakadt, az elõttem álló ablak is. A tömeg mellett haladtak a rendõrök is. Nem roham egyenruhában voltak, hanem sima mindennapiban. Aztán lassan elvonult a tömeg. A próba megszakadt. Lementünk a klubba. Néhány nõ nem mert lemenni, mert félt, hogy visszajönnek és betörnek oda is.(tudni kell, az Újvidéki Színház klubja a pincében van, onnan nincs menekvés, ha elállják az ajtót) megnyugtattam õket, hogy nem kell félni. Mi mást mondhattam volna?! – Nem esett jól a sör. Haza indultam. Útközben, három srác jött velem szemben, az utca túloldalán. Részegek voltak. Az egyik egy pillanatban azt mondta „jebacu mu mamu Madjarsku“ (megbaszom a Magyar anyádat!) Gondoltam, most lesz pofon (szleng – lesz pofon = megvernek), de az-
2
tán nem jöttek át az utca túloldalára hozzam. Hazamentem. Eddig a vallomás. Tegnap este nem történt semmi a Színházzal. Felvonulás viszont volt. A rendõrség, úgy tûnik felébredt, néhány embert letartoztattak az éjszaka folyamán. Állítólag hajnalban felgyújtottak egy pékséget. Sajnos, nem volt ma idõm leellenõrizni. Fõpróba volt a színházban. Holnap bemutató. Holnap vasárnap van, március 21., az elõadás 19.30-kor kezdõdik. Meg lesz tartva, ha Isten is úgy akarja. Tudom ti, kik olvassatok ezt, ott lesztek velünk. Köszönöm! Nagyon köszönöm. Tegnapi beszélgetéseim folyamán azt is megtudtam, hogy a jövõ hét folyamán valószínûleg nem lesz elõadás. A nézõk tömegesen mondjak le. Félnek. Érthetõ. Nem kéne ezt megengedni. Ma adakoztam a kosovoi gyermekek megsegítéséért. Remélem nem fog több ember meghalni, és nem fog több falu, templom, dzsámi, pékség, vagy színház égni. Kérek mindenkit, színészt, rendezõt, dramaturgot, díszlettervezõt, színpadi munkást, nézõt, minden mûvészembert, minden embert ki ezt olvassa, segítsen. Segítsen úgy, hogy továbbadja a történteket, kiteszi ajtóba, ablakba, hirdetõtáblára ezt a hírt. Segítsen úgy, hogy küld egy e-mailt, levelet, faxot, bármit az Újvidéki színháznak. Nem baj az sem, ha üres a lap, vagy csak pár szó áll rajta. Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy érezzék, nincsenek egyedül. Én cserébe mindenkinek ki küld nekem egy e-mailt errõl, küldök egy üvegszilánkot. Az Újvidéki Színház címe: Jovana Subotica 3 – 5 21000 Novi Sad SCG fax: + 381 21 25 388 e-mail: mail:
[email protected] [email protected] És most álljon itt azok az emberek szava, kik feleltek nekem. Soha nem fogom tudni kellõ módon kifejezni hálámat! Bozsik, te voltál az Elsõ, ezt nem felejtem
valószínûleg nem ez a hely és alkalom, de a pontosság a mániám: a csõcselék siptárokat (siptari!) üvöltözött gondolom, a szkipetárnak a magyarban nincs pejoratív értelme, sasfiókákat jelent, ha jól tudom. (igazad van) Tibi, csak aki ismer, az tudja érteni mennyi erõ van, spártai szavaid mögött: Megy a mail a színháznak! Andrea és Lehel, kinek külön kis zuga van lelkemben: ...egy ideje csak nézem a levelet, írnom kellene, de nem hiszem, hogy bármi, amit írok segíthetne...vagy változtatna bármin. mélységesen megdöbbentettek az események. csak kitartást kívánhatunk, mert ti vagytok azok a különleges „lények”, akik ha a függöny felgördül, néhány pillanatra elhitetitek velünk, hogy a valóság egészen más, mint amilyennek mi azt napról-napra tapasztaljuk. ti is tudjátok, hogy a játéknak folytatódnia kell! Köszönetem Bakternak, ki eljuttatta levelemet Dániába!: Figyelünk, együtt érzünk veletek, és továbbadunk minden hírt! Szeretettel Lázár Örvin Járkáló Hamvas Béla Klub Koppenhága HÖLGYEIM, URAM, NINCS KESÕ, MÉG NINCS KESÕ! LELKEM LÁTJA, HOGY OLVASSÁTOK EZT, NE HAGYJUK, HOGY ELVESSZEN MÉG EGY SZELLEMI KÖZTÁRSASÁG! ADDJÁTOK TOVÁBB! ÍRJATOK! Szomorú vasárnap... De van remény. Írjatok pár sort, ha... Az Ég legyen minden megszorulttal Üdv
el: szomorú, amit írtál nagyon, továbbítottam sok helyre (remélem, nem lesz elég üvegcsereped, és ne is legyen több).
Örv Http://hjem.get2net.dk/hamv.laz Forrás: Villanypostán érkezett
jó ha figyelünk
– avagy Élet a Nagy Sakktáblán – Zbigniew Brzezinski, Carter elnök egykori nemzetbiztonsági fõtanácsadója, ma a világ egyik (háttér)hatalommal bíró fura ura beszélt a szívtájékról Nagy Sakktábla címû munkájában. Sajnos nem volt szerencsém a teljes könyvet olvasni, csak néhány rövid, ám annál érdekesebb részletet láttam belõle. A szerzõ egy helyütt arról ír, hogy Közép-Európa, annak is a Kárpát-medence által határolt része a szívtájék. Aki ellenõrzése alatt tartja a szívtájékot, az ellenõrzi az öreg kontinenst. És aki Európán rajta tartja a szemét és a kezét, az uralja a világot is. Miért fontos ez? Azért, mert egy kívülálló, aki távolabbról szemléli a különbözõ eseményeket és történéseket, a helyszínt, nagyobb rálátással rendelkezik azoknál, akik közvetlen közelrõl kísérik figyelemmel, hogy mi is történik éppen ebben a térségben. Ahogy mondani szokás, „nem látjuk a fától az erdõt”. Nem látjuk, mert a közvetlenül elõttünk tornyosuló akadály – éppen közelsége miatt – hatalmasnak és leküzdhetetlennek látszik. Mint amikor valaki életében elõször a színházban a földszint helyett a páholyba vesz jegyet és a zsöllyében helyet foglalva elcsodálkozik azon, mennyire más látkép tárul a szeme elé, mennyire más rálátás nyílik a színpadra, mint lentrõl, a zenekari árok mellõl. Néha nem árt egy lépést hátrálnunk, hogy a meg növekedett távolságnak köszönhetõen, némileg más szemszögbõl vizsgálhassuk meg az eseményeket. Számomra úgy tûnik most már – és egyre gyakoribb ez az érzés –, hogy rajtunk kívül mindenki más tisztában van azzal, milyen rendkívüli és csodálatos helyen fekszik ez a mi „lángoktól ölelt kis országunk”, csak éppen mi, magyarok nem. Itt élünk Európa egyik legnagyobb édesvíz- és hévízkészletén, Európa egyik legnagyobb összefüggõ mezõgazdasági termelésre alkalmas területén és
jó ha figyelünk
mintha ez semmit sem számítana, „választott” uraink bagóért elkótyavetyélik nemzeti kincseinket. Miért fontos ez? Azért kedves barátaim, mert a 21. század kincse már nem az olaj, hanem az élelmiszer és a víz lesz majd. Ugyan milyen esélyekkel indulunk ebben a versenyben, ha már a startpisztoly eldördülése elõtt hagyjuk kisemmizni magunkat néhány kufárlelkületû farizeus által? Élet a Nagy Sakktáblán. A plasztik páncél mögött menedéket keresõ sisakos futók hadát egyelõre még nem vezényelték az utakra, hogy (le)üssék a parasztokat, egyelõre még béke van. Bár az idegek pattanásig feszültek, a béke viszonylagos, az emberek tûrõképessége immáron késélen táncol, nem tudhatjuk, mikor szabadul el a pokol. Azt azonban mindenki tudja, mindenki érzi, hogy a szívtájékon valami nagyon nagy baj van. „A halál ideje… – mondja a Vészhelyzetben a sztárdokik egyike, s a team csalódottan áll a Kaszás legújabb prédájának holtteste mellett, megint kudarcot vallottak, újabb élet veszett oda a végtelennek és sokszor kilátástalannak tûnõ küzdelemben. Vajon ezekben a vészterhes idõkben kimondták-e már ebben a kegyetlen valóvilágban édes hazánkra, hogy a „halál ideje”? Pedig a szívtájékon valami nagyon nincs rendben. A pulzus szapora a nagy igyekezettõl, ám a ketye-
gõ már akadozik, sõt néha ki-ki hagy egy-egy végtelennek tûnõ pillanatra, ilyenkor darab idõre mindenki elõtt elsötétül a világ. A beteg pedig egyre görnyedtebb lesz a tonnányi súlyként vállára nehezedõ tehertõl, egyre csak töpörödik, megy össze (ahogy azt egyes botcsinálta diagnoszták annyira kívánatosnak tartották), s a végén aztán olyan kicsi lesz, hogy eltûnik teljesen. Gyógyszer kéne ide, valamilyen keringésjavító, attól talán javulna valamelyest a páciens állapota. Hát persze! Majd’ elfelejtettem, hogy e miatt a fránya diktatórikus asztalra csapás miatt amit a posztkommunista kormányzat tett, a gyógyszer is egyre problémásabb ügy hazánkban. Úgy tûnik a szívtájék végleg elveszett, ezen talán már Papp professzor úr sem tudna segíteni. Kontár felcserek tudatosan lerontották a beteg állapotát. Elõször csak megállítják a ketyegõt, majd amikor senki nem figyel, behelyezik a peacemeaker-t (a szívritmus-szabályozót), amelyet aztán kívülrõl akaratuk szerint irányíthatnak. (The TX changed my CPU – said the Terminator.) Innentõl kezdve az engedelmes szerkezet aztán a kapott utasításnak megfelelõen átlagolja a beteg pulzusát, kiküszöbölve a veszélyeket és kockázatokat magában hordozó szélsõséges értékeket. Az akklimatizálódás után aztán lassan, fokozatosan beleolvadunk a zárt-osztály sajátos közösségébe, ahol a „szövetségbe forrt szabad köztársaságok” között mi is részévé válunk annak a gigantikus játszmának, melyben a Nagy Sakktáblán lévõ bábukat láthatatlan kezek mozgatják. Huszár üti futót, aztán rosálunk. Csak nehogy sötét gyõzzön! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára.
3
DEKA-BANK: MAGYARORSZÁG ÉRETLEN A CSATLAKOZÁSRA Magyarország nem tartozik az EU-csatlakozásra készen állónak tekinthetõ kelet- és közép-európai tagjelöltek közé – állapítja meg 16 különbözõ monetáris, fiskális, gazdasági és intézményi konvengencia-mutatószám egybevetése alapján a Deka-Bank. A német befektetési bank ítélete értelmében Lengyelország, Lettország, Litvánia és Szlovákia hazánkhoz hasonlóan csak feltételekkel nevezhetõ érettnek a csatlakozásra, Szlovénia, Észtország és Csehország felkészültsége azonban elfogadható szintû. A monetáris konvergenciát a DekaBank az infláció, a hosszú lejáratú tõkepiaci kamatok, az árfolyam és a belföldi hitelállomány növekedési rátája alapján méri. A fiskális konvergencia mutatószámai között szerepel az államháztartási egyensúly, az államadósság, azon belül külön is a külföldi adósság aránya, továbbá a magánszektor részesedése a GDP-bõl. A gazdasági konvergenciával kapcsolatos következtetéseket a német pénzintézet az EU-val folytatott kereskedelem teljes külkereskedelemben képviselt aránya, az egy fõre jutó GDP, a mezõgazdaság GDP-hez viszonyított nagysága és a munkanélküliségi ráta alapján vonta le. Az intézményi konvergencia kiszámításánál a Deka-Bank az EBRD transzformációs indexére (vagyis a piacgazdaságra való átállás elismert mérõszámára) támaszkodott. Az összképtõl némileg eltérõek az egyes részterületeken regisztrált teljesítmények. A monetáris unióra való felkészültség tekintetében például Szlovénia és a balti államok vezetnek (utóbbi országcsoportba beleértve az összesített lista legvégén kullogó Litvániát is). Magyarország az intézményi és a reálgazdasági konvergencia terén áll viszonylag jobban (itt 85-85 pontra teljesít), a monetáris (65 pont) és a fiskális (60 pont) konvergencia terén viszont szinte katasztrofális a hazai helyzet. Nem éppen hízelgõ hazánkra nézve a felkészültség mértékének idõbeni alakulása sem. A négyhavonta elvégzett felmérésben Magyarország már 2003. júniusában is 72 pontot kapott, az azóta eltelt 8 hónap alatt tehát mindössze 1 ponttal sikerült elõrébb jutni. Ugyanezen idõszak alatt Szlovénia 77 pontról 81-re javított, Csehország 76-ról 80-ra, Lengyelország 70-rõl 74-re, Szlovákia pedig 65 pontról 72-re jött fel. Forrás: vilaggazdasag.hu
4
Medgyessy azt mondta a március 15-ei szétbomlasztók (a MASZOP jogelõdje) kongresszusán, hogy ideje a dodzsembõl Ferrariba szállni, mert az úgyis piros, tehát sikeres is egyben. Hogy a piros mennyire sikeres, azt már tudjuk néhány évezrede, Ferrarinkból is volt már egy, Violettának hívták, de õ meg idõben disszidált melegebb éghajlatokra eb-
fideszes és egy szocialista képviselõ veszekszik egymással.“- mondja Medgyessy. Rémálmaim nekem is vannak, éjszakánként az jelenik meg, amint egy fideszes és egy szocialista képviselõ együtt mennek vadászni... ez meglõtte, az hazavitte, ez megsütötte, az az icinyke-picinyke hülye pedig mind megette. De mit is nyilatkozik még XXX elvtárs? „Magyar Hírlap: – Egy tõrõl fakad-e Orbán Viktor Kádár-rendszer iránti új megértése meg az ön hivatkozása a népre? Udvarolni akarnak a bizonytalanoknak? Medgyessy: – Szerencsés helyzetben vagyok: nekem ehhez nem kellett megváltoznom, mint Orbán Viktornak.“ A Magyar Hírlap bizonyára Kádár népét keveri a rendszerrel, Medgyessy meg Kádár rendszerét a néppel. Elég szomorú. Az interjú legmerészebb kérdése az MTV-s Tornóczky Anitáról, Medgyessy nevelt lányáról szól, melyet három iksz elvtárs Achilles-sarkának nevez. Ha már MTV, hát van itt még egy udvari riporter, Vitray. Meg nem erõsített források szerint az ÁVH-vonalon feltörõ Tanár úr is Medgyessy-interjúval próbálkozik mostanság. Errõl még a Magyar Hírlap is beszámolt: „az a régi Vitray aligha vállalta volna a végszavazó szerepét egy frusztrált miniszterelnök lelki terápiájában“. No csak, végre egy õszinte mondat, igaz, olvasói levél formájában. Vitraynak volt egy bûn rossz mûsora, amelynek „Hoztam egy milliót“ volt a címe. A mûsorvezetõ nyilván azért vállalta XXX elvtárssal a riportot, hátha ezúttal õ hoz (a milliókból) néhány lapáttal a csõd szélére sodródott Tõzsdepalotába. Amibõl majd kifizetik saját vagy nevelt lánya minimálbérre lealkudott sztárgázsiját. Aki pedig MASZOP, és holnap is úgy marad. Forrás: Márió DNPI – Budapest
bõl a véráztatta, pirospozsgás paradicsomból. Apropó paradicsom. D-XXX elvtárs utalt az Amerika felfedezése címû filmre is, amely köztudottan „a paradicsom meghódítása“, csak nehogy kicsit zöldebb, kicsit sárgább legyen, ha már a magunkénak kell éreznünk, mint egy lócitromot. Zöldségbõl egyébként volt elég: „Akik Torgyánra bízták a káposztát, most krokodilkönnyeket hullatnak a gazdákért.“ – mondta a kecske, mielõtt jóllakottan hátradõlt volna. Adott is nyilatkozatot D-XXX elvtárs a Magyar Hírlapnak „Ez a négy év a kampányról szól“ címmel. Ha más egyébrõl is szólna, talán már nem itt tartanánk. „Éjszakánként rémálmaimban az jelenik meg, hogy az Európai Parlamentben egy jó ha figyelünk
– avagy Mercedes az Ön busza? – Elõzõ ferraris lapszámunkban említést tettem arról, hogy mennyire nagyra értékelem Don Tollerone osztálykülönbségek megszüntetésére tett erõfeszítéseit a városi tömegközlekedés területén, és a jelenleg uralkodó posztkommunista trendi ellenére jómagam inkább a Mercedes csuklósbusz-flotta mellett tettem le a voksomat. Ellentétben a szegfûmintás utódpárttal, amely inkább a maranellói betontorpedót részesítette elõnyben. Igen ám, csakhogy azóta történ egy és más. Mediterrán Moszkvában zajlik az élet, még egy hét sem telt el és meg kell mondjam, megingott a csillagos márkába vetett bizalmam. De ne rohanjunk elõre, haladjunk szép sorjában, ahogy az meg vagyon írva. Szóbeszéd járja, hogy az autóbuszok beszerzése körül nincs minden rendben és az is könnyen elõfordulhat, hogy Toller polgármester úrnak is okoz még néhány kellemetlen percet az autóbusz beszerzési ügy. Egyelõre nem tudni, mi lesz az ügy végkimenetele, mindenesetre jobb félni, mint megijedni, meg ugyebár nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja, ahogyan a nép ajkán született bölcs mondás is tartja. Mondjuk úgy, hogy ez a „csiripelik a verebek” kategória. Szóval. Az egész az ATV-vel kezdõdött. Jó szokásomhoz híven távkapcsolómmal rongyoltam a csatornák között, ahol megakadt a szemem az ATV-n. (Vidám vasárnap.) (sicc!) A Népszava és a Szombat üdvöskéje a derék Dési cseverészett Mediterrán Moszkva teljhatalmú urával, aki piszkosul ki volt rittyentve, elegáns öltönyében 42-fogas amerikai fogpasztamosolyával éppen Pécsre invitálta a kedves nézõket, mondván, hogy nálunk bizony – ellentétben az ország más nagyvárosaival – Mercedes autóbuszon utazhatnak a polgárok. Csodák csodája, Dési még véletlenül sem kérdezett rá, hogy akkor hogy is volt ez a buszbeszerzés dolog, egészen biztos, hogy minden rendben volt körülötte? Nyilván a polgármester úr azt mondta volna, hogy minden a legnagyobb rendben volt, sõt ez volt a legjobb ajánlat, de legalább jelzés szintjén, hogy hát kérem szépen én is itt vagyok, mint riporter vagy mint mûsorvezetõ,
jó ha figyelünk
nemcsak a mikrofonállvány szerepét töltöm be. De nem. Dési nyugodtan elmehetett volna a Hófehérke szereplõválogatására, a casting során egészen biztosan megkapta volna Kuka szerepét. Nem valami bõbeszédû szerep, de legalább jelen van a vásznon. Na mindegy. Ahogyan azt az egyik ismerõsöm szokta volt mondani, „véletlenek pedig nincsenek”. A Mediterrán Moszkva elsõ emberével készült tévés interjút követõ nap reggelén aztán történt valami. A 30-as járaton reggel munkába menet találkoztam egy volt osztálytársammal, aki meglehetõsen sok idõt töltött el a Pécsi Tömegközlekedési Rt. kötelékében. Beszélgetés közben a szó valahogy a Mercedes buszokra terelõdött. Azt hallottam, hogy sokat vendégeskednek a szervizben, de ami eztán következett, arra gondolni sem mertem. – Fogalmad sincs, de a többieknek se, hogy milyen buszokon utaztok nap mint nap. – Ajaj, rossz elõérzeteim vannak. – Lehetnek is. És akkor néhány gyöngyszem azok közül, amik nekem a legjobban tetszettek. (Ha csak a fele igaz, már akkor nagyon nagy gáz van!) Merdzsó megy az úton, menet közben megszorul a kormány. Mi a teendõ ilyenkor? Sofõr megállítja a buszt. Sofõr áramtalanít. Sofõr újraindít, fedélzeti számítógép újraindítja a rendszert (bootolunk).
(Lehet, hogy Windows alatt fut? Mer’ akkó’ régen rossz!) Busz indul tovább. Beszarás. Másik. Merdzsó megy az úton, a fedélzeti számítógép hipp-hopp, menetközben – csak úgy – letiltja a kormányszervót. Ilyenkor a sofõr izomból tekeri a kormányt. (Urbánus körökben ezt hívják „kenyérszervónak”.) Nem semmi. A fokozatosság elvét betartva itt a következõ. A Merdzsók utasterében – a szólóbuszoknál és a csuklósoknál is – közvetlenül a hátsó ajtó mellett van egy durung méretû doboz, amirõl most megtudhattam, hogy több más mellett a mindent tudó és mindenható fedélzeti számítógépet is tartalmazza. No, mármost – és ezt is most tudtam meg – Pécsen kívül még Miskolcon futnak ilyen Mercedes buszok. A kezdeti idõkben Miskolcon a buszvezetõk megkérték a felszálló utasokat, hogy szíveskedjenek kikapcsolni maroktelefonjaikat. Olyanról már hallottam, hogy repülõgépen nem lehet mobilt használni, mert az zavarhatja a navigációs mûszereket és lezuhanhat a gép. De vajon egy autóbuszon mi a fenének kell kikapcsolni a mobilt? No, kérem szépen, most tessék megkapaszkodni, öveket becsatolni! Kiderült ugyanis, hogy a Pannon GSM és a Vodafone hálózaton folytatott beszélgetések zavarják a busz fedélzeti számítógépét, amire az sajátos módon reagál, a beszélgetés idejére letiltja az üzemanyag-szállítást, magyarán megáll a busz. Hölgyeim és uraim, íme a 21. század autóbusza! (Remélem azóta már orvosolták ezeket a problémákat!) Késõbb aztán kulturáltabb formában oldották meg az utasok figyelmeztetését, legalábbis a pécsi buszokon kiragasztottak egy matricát, melyen egy áthúzott maroktelefon látható. De ha most azt hiszi a kedves Olvasó, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni, akkor nagyon téved. Jöjjön akkor a number one, az „indexégõ cseréje” címû sztori, amely nálam a „legelképesztõbb Mercedes történet” cím képzeletbeli pálmáját elvitte. Alig egy hónapos, tehát vadiúj Merdzsón kiégett elõl az egyik index izzója. Gond egy szál se, kicseréljük. Nosza csavarhúzót ragadt a magyar szaki, neki feszült a lámpabúra csavarjának, de a nyavalyás old5
ható csavarkötés csak nem akart oldódni. Semmi baj, ott a csavarlazító spray. Spricc egy, spricc kettõ, de a csavar nem mozdult. Köszöni szépen, de õ jól érzi magát ott, ahol van, esze ágában sincs akár egy jottányit is megmozdulni. A nemzetközi helyzet fokozódni látszott, no de hát a magyar mesterembert sem olyan fából faragták, hogy mindjárt az elsõ kisebb nehézség láttán sikítva meneküljön el a probléma elõl. De hiszen van nekünk sûrített levegõs csavarhúzónk is! Jöjjön a sûrített levegõs csavarhúzó! Jött. A csavar meg maradt. Egyetlen eszköz maradt már csak az öntudatos magyar mûhely-proletár (a szaki) kelléktárában, a végszükség esetére tartogatott univerzális célszerszám, melyben a munkásosztály dolgos tagjai az osztályharcok hosszú évei alatt egyetlen egyszer sem csalódtak még: a nagykalapács. Az index izzóját magában foglaló lámpabúra természetesen a legelsõ ütésre azonnal darabokra törött. (X ezer forint.) Kitartó ütlegelésre aztán a makacs kötõelem végül is engedett, s ekkor döbbenetes látvány tárult a szerelõk elé. Az az igazság, hogy néhány pillanatra még a sokat látott szakik is elbizonytalanodtak, mert nem nagyon akartak hinni a szemüknek. A vadiúj, alig egy hónapos Merdzsón a csavar bele volt rohadva a kaszniba. Éles szemû és éles eszû magyar mesterembereink azonnal fel is tették az éppen ideillõ kérdést, mely valahogy ilyformán hagyta el fogaik kerítését: – Hogy a rossebbe lehet belerohadva a csavar a kaszniba egy vadiúj buszon? (Szó szerinti idézet autentikus forrásból.) A problémakörnek ez a kétségkívül lényegre törõ összefoglalása, valamint a vizuális észlelés útján megvalósuló empirikus tapasztalatszerzés folyományaként a tények és a sokéves szakmai múlt tapasztalata között elõállott látszólagos ellentmondás kis idõre teljesen elbizonytalanította a szerelõgárda sokat megélt tagjait is. A munkásosztály jelenlévõ tagjai a maga teljes valójában élhették meg az antagonisztikus (feloldhatatlan) ellentét manifesztálódásának lírai gyötrelmeit, mely kínokat talán csak Marx és Engels elvtársak élhettek át ennyire tisztán és kézzelfoghatóan, amikor annak idején a Kommunista Kiáltványt körmölték dolgozószobájukban. „Majd az idõ megadja a választ.” – szokták mondani a nehezen megválaszolható kérdésekre. No, hát az index izzójának cseréjekor felmerült látszólag megoldhatatlannak tûnõ kérdésre is az idõ adta meg a választ. Természetesen fény derült a titokra, bár azt hiszem közelebb járok az igazsághoz ha azt mondom, kiderült a turpisság. „Hogy a rossebbe lehet belerohadva a csavar a kaszniba egy vadiúj buszon?” Ez volt a kér6
A 9 vidéki szocialista vezetésû nagyváros közül népszerûség és elégedettség tekintetében az utolsó helyen végzett Don Tollerone, Mediterrán Moszkva teljhatalmú ura, aki ma is gond nélkül megnyerné a választásokat dés, amire a szerelõk a választ keresték. Hát kérem szépen úgy, hogy az alig egy hónapos vadiúj busz nem alig egy hónapos volt és nem is vadiúj. (Nem elég becsületesnek látszani, annak is kell lenni!) (Ahogyan Bódi Lajos – mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná – „árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége.) Kiderült ugyanis, hogy a törökök ezeket a Mercedes buszokat eredetileg Algéria számára gyártották, az arabok azonban az elsõ szállítmány átvétele után azt mondták, hogy köszönik szépen, de a többit nem kérik és helyette inkább Ikarusokat vásároltak. A törökök pedig három-négy évig egyszerûen a gyár udvarán tárolták a legyártott buszokat, melyek ott álltak egészen addig, amíg nem jött a jóságos Toller Laci bácsi, aki barátaival, kollégáival – ha a hagyomány állításának hinni szabad – kötelezte magát mintegy 130 darab ilyen autóbusz beszerzésére. (Nem tudom mennyi igaz ebbõl az egészbõl, mindenesetre olyan valaki mesélte mindezt, aki ott dolgozott, közelrõl látott mindent. Minimum gázos a dolog.) A Merdzsó buszflotta megérkezése óta többször is felmerült a kérdés, hogy miért nem Ikarus buszokat vásárolt a város? Érdekes módon erre a kérdésre általában kétféle választ kapunk. Az egyik a praktikus megkö-
zelítés, nevezetesen, hogy a Merdzsók darabja kb. egymillióval volt olcsóbb, mint az Ikarus. (Csak így halkan zárójelben kérdezném, hogy az éves garancia lejártával jelentkezõ alkatrész utánpótlás és javítás költségeit megnézte valaki?) A másik válasz elsõ nekifutásra meglehetõsen talányosnak tûnik, fõként azok számára, akik nem tanultak meg olvasni a sorok között. Érdekes módon, azonban ezt a választ lehet gyakrabban hallani, nevezetesen, hogy a Mercedes gyárt személygépkocsit is, az Ikarus meg nem. Szintén jelzésértékû az is, hogy bizonyítani – egyelõre – senki nem tud semmit, dokumentumok – szintén egyelõre – nincsenek, mégis a városban mindenki nyílt titokként kezeli a mára már csak „busz-panama” néven elhíresült ügyet. Nekem errõl az egészrõl a „Világ közepe” címû félig mese félig regény történet jut az eszembe, amely Mátyás királyról és a gyevi bíróról szól. A bírót mindig mindenbõl ki kell venni (tán õ a kivétel, aki erõsíti a szabályt), õ mindenki más felett áll. Ma úgy mondanánk, helyi kiskirály. Amikor az álruhás Mátyás király megkérdezi, miért nem tesznek valamit a bíró ellen, miért nem panaszolják be elnyomójukat a királynál, a falusiak azt válaszolják: „Messzi van Buda vára, a bíró meg közel, nem hallik fel oda a mi szavunk.” No, hát ezek a helyi kiskirályok ma is léteznek, némelyikük most már nemcsak a várost, de lassan az egész megyét is saját hitbizományának tekinti. Annyira belterjessé vált az a kevéske kis üzleti élet is, amely még megmaradt, és amely az országos vérkeringésbõl mára már szinte teljesen kiszorult, hogy sok jóra nem számíthatunk. A Mecsek hermetikusan lezár mindent és elzár mindentõl. „Magyarország aranya, legszebb megye Baranya!” Erre nem vezetnek utak, ide nem jön beruházni, befektetni senki. Ma pedig már ott tartunk, hogy némely tekintetben rosszabbak a mutatóink mint BAZ megyének vagy Szabolcsnak. A potenciális befektetõ, miközben azon töri a fejét három-négy órán keresztül a fõvárosból a baranyai megyeszékhely felé zötykölõdve a 6-os úton, hogy hol fognak elférni az õ 24 tonnás kamionjai. Amikor a kimerítõ utazás végén végre megérkezik a város ipari parkjába, sikítva ül vissza kocsijába a nagy nihill láttán és – a miniszterelnökkel ellentétben – húz el innen a lehetõ legmesszebbre. De mi itt maradunk, és tovább „élvezhetjük” tétlenül és tehetetlenül a pécsi elvtársak önkormányzati munka címszó alatti „áldásos” tevékenységeit. A szocialista városvezetés nem túl sikeres team-munkája eleddig abban csúcsosodott ki, hogy a jegyzõasszony áljó ha figyelünk
tal nem tetszésüket fejezték ki a tekintetben, miszerint az általuk életre keltett betonkolosszus Árkád Üzletközpontban hamarosan megnyíló Media Markt reklámplakátjai szerint „Marha drága ez a város!” (Amivel egyébként a magam részérõl mélységesen egyetértek.) Mit csináljunk, nekünk ez jutott. A mi derék bányászaink ismét Toller Lacinak szavaztak bizalmat. Annak ellenére, hogy kilenc szocialista vezetésû vidéki nagyváros polgármestere közül népszerûség és a teljesítménnyel való elégedettség tekintetében Don Tollerone áll az utolsó helyen, ha ma rendeznék a választásokat, Mediterrán Moszkvában akkor is a város szocialista ura lenne a biztos befutó, akkora tömegbázisa van. Ez pedig azt jelent, hogy a másik oldalon nincs ellenfele. A másik oldal nem tud kiállítani a jelenlegi polgármesterrel szemben egy valódi alternatívát jelentõ személyt. Az eddigiekben már megmérettetett és könnyûnek találtattatott, leszerepelt embereket húznak elõ ismét a kalapból, mint a bûvész, aki már századszor, ezredszer rutinból varázsolja elõ ugyanazt a nyulat ugyanabból a cilinderbõl. Mindkét oldalon, minden szinten az állandó-
sult politikai elit elnyûhetetlen arcai, az örökös tagság szektájának oszlopos tagjai. (Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsõség, mindörökké, ámen?) Tudom, hogy lehetne jobb is, de nem panaszkodom, elvégre a polgármester úr jóvoltából mégiscsak Mercivel utazik nálunk még a pórnép is. (Amíg megint ki nem gyullad valamelyik. Mert hogy ilyenre is volt példa már.) Némileg árnyalja a képet, hogy Mercedes buszokat maguk a németek sem használnak tömeges mennyiségben, pontosabban nem elterjedt náluk. MAN és SETRA buszokat alkalmaznak. Ugyanis a Mercedes csuklósok tetején a csukló rész felett található rúd meglehetõsen rossz konstrukció. A pécsiek nap mint nap tapasztalhatják a felpúposodott utakon, hogy a csuklós hátulja akkorát hintázik fel és le, hogy a tengeribetegségre hajlamos utasoknál könnyen fennáll a veszélye annak, hogy esetleg belehánynak valamelyik empatikus utastárs nyakába. Az Ikarusok tetején a csuklórész feletti X-alakú szerkezet, az ún. „pók”, amit csak a magyarok használhatnak, sokkal jobb konstrukció.
Legjobb tudomásom szerint eddig két helyen, Miskolcon és Pécsett futnak Mercedes buszok a városi tömegközlekedésben. Az Olvasó elsõ megközelítésben talán azt gondolná, hogy ez egy helyi probléma, istenkém, így jártatok. Nos véleményem szerint nem az. A hazai autóbuszgyártást és annak fellegvárát az Ikarus céget sikerült tönkretenni. A cég, s ezzel együtt egy nemzetköz sikereket felmutató iparág ilyen gyors és tudatos lebontásához azonban nemcsak a külföldi üzleti konkurensek kétségkívül igen erõs pressziója kellett, hanem akarva-akaratlanul, de – önkormányzati szinten – politikusaink is, mivel sorra maradtak el az önkormányzati megrendelések, vagy külföldi gyártókat részesítettek elõnyben. Jó Ha Figyelünk! Száz szónak is egy a vége! Hölgyeim és uraim, ha kíváncsiak a 21. század autóbuszára, jöjjenek el Pécsre, szálljanak fel egy gyönyörû Mercedes buszra, csak elõbb legyenek szívesek kapcsolják ki mobiltelefonjaikat! (30-as járat a Kürt utca felé! A következõ megálló: Széchenyi-tér.) Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára.
Egy ifjú szocialista feljegyzéseibõl A fiatal baloldali médiapolitikus a szélsõségesek elõretörését látva ellentámadásra szánja el magát: megalapítja a Suttogópropaganda Osztályt, újjáéleszti a Pajtás újságot, és a kiegyensúlyozatlan Borbás Marcsi ellen tüntet a HírTv elõtt. A párt riportere leleplezi az Orbán-csemeték bányaügyeit, miközben a radikális kisnyugdíjasoknak valaki kiosztja a mentolos cukorkát. Épp azt álmodtam, hogy Petivel piros Ferrarin száguldunk az Európai Unióba, amikor a szomszéd nyitott ablaknál üvöltetni kezdte a HírTv-t. Már megint egy polgári körös provokáció! Azt hiszem, holnap APEH-vizsgálatot kezdeményezek a helyi kábelszolgáltató ellen. Még pizsamában vagyok, a falra festett legutóbbi Szonda Ipsos-grafikont bámulom, és nevetek, mert ezek a hülyék megint bekajálják, hogy vezetnek. Persze kissé félelmetes, hogy Orbán ilyen népszerû (az méginkább, hogy a valóságban is), de aztán eszembe jut, hogy visszatért a jó öreg Ron, és ez nyugalommal tölt el. Az ágyon heverészve olvasgatom a Központi Suttogópropaganda Osztály jövõ héten kiadandó híreit. Az, hogy Kövér László öngyilkos szektát alapított, elég hihetõen hangzik, de hogy Orbán gyerekkorában ellopta a szögletzászlót, nem elég ütõs. Jani hív telefonon, hogy hallottam-e, mit mondtak ma a Vasárnapi újságban. Mondom, nem, de a feljelentést már tegnap elküldtem. Bekapcsolom a HírTv-t. A képernyõn Pörzse Sándor és jellegzetes antiszemita arcvonású vendégei, akik nem értenek egyet a szocialistákkal. Ez tûrhetetlen! Pistinek volt igaza. Ide baloldali tévék kellenek, baloldali rádiók kellenek, és természetesen baloldali mozik, sõt szocialista multiplexek! No, meg ifjúsági lapok! Meg is kérjó ha figyelünk
dem Ferit, hogy újraindítsuk-e a Pajtás újságot. „Miazhogy!”– válaszolja. De más ötletem is van. Felhívok néhány tévés szerkesztõt, hogy mi lenne, ha holnap a reggeli élõ adásban jelenteném be, hogy a szocialisták kampányt hirdetnek a fiatalok körében dúló ordas eszmék ellen. Az egyik tévés azt mondja, hogy mehetek a mûsorba, de így le kell mondaniuk Szíjjártót. Annál jobb. Belelkesedem. Jelmondatokon gondolkodom, de folyton megzavar a telefoncsörgés. Elõször István hív, és szemrehányóan kérdezi, hogyha már nem lett ORTT-elnök, kaphatna-e mûsort a közszolgálatin. Aztán Péter üvölt a vonal túlsó végérõl, hogy miért húztuk le a Kossuth-díj várományosok listájáról, és fenyegetõzik, hogy nem fejezi be az Orbán-gyerekekrõl szóló leleplezõ riportkönyvét. Késõbb Tibi panaszkodik húsz percig, hogy bajban van az EU-információs vállalkozása, küldjünk még közpénzt. Ennyi megoldandó problémát vasárnap délelõtt! Szerencsére megnyugtató hívások is jönnek. Az egyik rádióadó meghív a Tanácsköztársaságról szóló emlékmûsorba, és valószínûleg, sikerül úgy szervezni az április 4-i antifasiszta ünnepséget, hogy amikor beszédet mondok, szélsõséges nyugdíjasok megdobáljanak és lekommunistázzanak. Néhány perc múlva Gyuszi keres, hogy volna-e kedvem vadászni néhány médiavállalkozóval. Nem is rossz ráhangolódás a holnapi HírTv elõtti demonstrációra! Forrás: Szücs Balázs – MNO
7
Sajnos az állami gondoskodást megszokott és az ezt elvárók ismét nagyot fognak csalódni. Azon kívül, hogy valamennyien büszkén mondhatjuk, hogy nem csak magyar, de uniós polgárok is vagyunk, az emberek óriási többségével más nem fog történni. Nagyon kevesen lesznek, akik életét az új éra közvetlenül érinteni fogja. Végre kartávolságnyira van Európa! Az év második felében már teljes jogú tagként vesz részt a Magyar Köztársaság Európa életében. Két érzés birkózik belsõmben, ha erre gondolok. Az egyik eufórikus, lelkes és lelkesítõ. A másik sokkal józanabb. Elégtétellel tölt el már a puszta tény is, hogy ezt megérhettem. Nyilvánvaló, hogy a mai fiatalabbak kedvéért errõl csak kell néhány szót vesztegetni. Aki az unalomig ismételgetett, mondjuk így, sajátságos ötvenes éveket tudatosan megélte, magyarázat nélkül is érti, hogy mire gondolok. Kár, hogy az akkori idõk legtöbb kárvallottja már ezt nem érhette meg. Hasonló lelkesedés lett rajtam úrrá a 89-ben is, amikor az ismert események következményeként szinte egy csapásra megszûnt minden negatív dolog – legalább is úgy tûnt – amit korábban örök életûnek hittünk. Hogy ebbõl aztán mi lett, illetve mi nem lett, azt láthatjuk a napi életünkben. Nézzük tehát a dolgokat a józanabb szemszögbõl.
Most ismét valami nagyszerû elött állunk, amitõl sokan sokat várnak. Sajnos az állami gondoskodást megszokott és az ezt elvárók ismét nagyot fognak csalódni. Azon kívül, hogy valamennyien büszkén mondhatjuk, hogy nem csak magyar, de uniós polgárok is vagyunk, az emberek óriási többségével más nem fog történni. Nagyon kevesen lesznek, akik életét az új éra közvetlenül érinteni fogja. Ezek elsõ sorban a politikusok és magas állami hivatalnokok, akik az Unió közvetlen munkatársaként egy csapásra meg fogják valósítani személyes használatra az uniós jólétet. A brüsszeli és strasszburgi javadalmazások ezt garantálják. Végül is helyes, hogy legalább õk olyan anyagi és társadalmi helyzetbe kerülnek, ami minden magyar polgár álma. Ne irigykedjünk, nem lesz könnyû dolguk. A legnehezebb feladatuk pedig az lesz, hogy a választópolgárokat meggyõzzék ténykedésük értékérõl. Ez bizony annál is inkább nehéz lesz, mert az elvárások tagságunkkal szemben, legalább is szerintem, túlzottak. Ismerve a másik oldal, az Unió elvárásait, véleményem szerint hazánk és lakósága nincs maradéktalanul felkészülve új szerepére. Itt sajnos a mindenkori politikai vezetés hibázott, vagy tudatosan tétlenkedett. Ha csak a környezetvédelmi követelményeket nézzük, mindenütt csak deficitet látunk. Az elsõ és legfontosabb negatívum mentális jellegû. Hiányzik az emberek tudatából
COTIDIANUL: Kereszttûzben a bukaresti kormány Március 11-én a strasbourgi parlament nagy többséggel elfogadta a Romániát elmarasztaló Nicholson-jelentést, az USA bukaresti nagykövete pedig keményen bírálta Adrian Nastase kabinetjét. A dokumentum szerint Románia 2007-es csatlakozása csak akkor lehetséges, ha határozott intézkedésekkel megfékezi a korrupciót, biztosítja a független igazságszolgáltatást, a sajtószabadságot. A feladatok végrehajtása érdekében kéri a „csatlakozási stratégia átgondolását“. Figyelembe véve, hogy a 2007-es csatlakozásig az út hosszú, az idõ pedig nagyon rövid a csatlakozási tárgyalások lezárásáig, az Európai Parlament határozatban kéri Bulgária és Románia csatlakozási programjainak szétválasztását. A szavazás után Emma Nicholson egy sajtóközleményben hangsúlyozta a jelentés kemény hangnemét. Ez csak megerõsíti az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európa Tanács elõzetes figyelmeztetéseit, amelyeket az eddigi román kormányok figyelmen kívül hagytak. Románia központi problémája a korrupció és a jogállamiság megteremtésének kudarca. „Le kell mondani a kozmetikázásról. Az EP Románia barátja. Ezért a szigorú szeretet politikáját alkalmazza. Romániának, saját érdekében, ezt az utat alapos lelkiismeretességgel végig kell járnia.“ Idézi a lap a jelentéstevõ intelmeit. Jonathan Scheele, az Európai Bizottság romániai küldöttségének vezetõje Bukarestben a jelentés elfogadását így értelmezte: ez hideg zuhany Románia számára. Reméli, hogy ezt a Nastase-kormány is megértette. Michael Gust, az USA bukaresti nagykövete az Aradi Egyetemen mondott beszédében kijelentette, hogy Románia fejlõdését a Ceausescu-korszakból visszamaradt gondolkodásmód gátolja. Ez derül ki a román vezetés egyes döntéseibõl, vagy 8
az, amit Nyugateurópában mindenütt megtalálunk. Az a környezeti öntudat, ami elõfeltétele a sikeres környezetvédelmi politikának. De ezen túlmenõen hiányzik az a mérhetetlen pénztömeg, ami szükséges lenne az elavult ipari technológiák környezetbarátságosabbá tételéhez. És ekkor még nem beszéltünk a kommunális szennyvízproblémákról. Gondoljuk meg, hogy például a budapesti szennyvizek biológiai tisztítás nélkül ömlenek a Dunába! A mezõgazdaság problémáit már túl sokan vitatták, már túl sok tanács hangzott el, de megoldást még senki nem kezdeményezett. Az uniós papírforma szerint a kis és legkisebb gazdaságok a jövõben még inkább esélytelenek. Ezt a fajta gazdálkodást az Unió nem támogatja. Ezen kis gazdálkodók problémait nem a mezõgazdasági, hanem a szociális politika kell megoldja. Ami pedig a támogatásokat illeti, hamar ki fog minden reménykedõ józanodni. Már az elsö akadályon, a támogatások igénylésének terebélyes bürokráciáján fog a legtöbb reménykedõ elvérezni. Nem pesszimizmust szeretnék terjeszteni, hanem józan, reális gondolkozásra buzdítok. Ami pedig az emberek döntõ többségét illeti, szinte észre sem fogják venni a változást. Hacsak a napi bevásárlás nem fog kedvezõtlen árváltozásokat hozni. Forrás: Eötvös Péter
nagyon gyakran a megfelelõ döntések elmaradásából. A lakosság mentalitása is elmaradott. Hiányzik a kezdeményezés, mindent a kormánytól vár. Az állami tulajdonban maradt vállalatok vezetõi döntésképtelenek. Az önkormányzatok szintjén a döntés a kormány által kinevezett hivatalosságok, és nem a választott polgármesterek kezében van. A miniszterelnök továbbra is pozitív fejlõdésnek, bátorítónak tekinti az EP figyelmeztetését. A fejlõdést a kormány átalakításnak és a múlt hónapban bemutatott cselekvési tervnek tulajdonítja. A miniszterelnök bejelentette, hogy hetenként tájékoztatják Brüsszelt a jelentésben kifogásolt területeken elért fejlõdésrõl. Ion Iliescu államelnök is bátorítónak ítéli meg az országjelentést. Az ellenzék szerint az EP jelentése nem más, mint bizalmatlansági indítvány a román kormánynak – március 11. Románia fekete napja. Emma Nicholson Bukarestbe érkezvén szertefoszlatta a miniszterelnök illúzióit. Figyelmeztetett, a jelentés a valós helyzetet tükrözi, s üzenete pedig szigorú. A korrupciót nem lehet továbbra is tûrni, az igazságszolgáltatást pedig hatékonnyá kell tenni. A „félremagyarázást, az elferdítést“ be kell fejezni. Reméli, az átalakított kormány eredményesebb lesz. Adrian Nastase még mindig azt hiszi, hogy a jelentéstevõ és a jelentést megszavazó európai képviselõk Románia ellenségei. Létezik egy csoport, melynek érdeke Románia kiközösítése. A kozmetikázásra reagálva, alaposabb ellenõrzésre szólította fel a megyefõnököket és a megyei rendõrségeket. Iliescu elnök úgy véli, hogy a jelentésben foglalt bírálatok egyes európai hivatalosságok személyes véleménye. Emma Nicholson véleménye nem érdekli. A lényeg az, hogy a kormány tudja, mit kell tennie, és teszi is azt. Forrás: Ádám Csilla DNPI - Kolozsvár
jó ha figyelünk
Az Európai Parlament Információs Hivatala kiadott egy Európa ma és holnap címû nagyalakú, igényes kivitelû brosúrát. A füzet több nyelven – 28 mai és jövendõ EU-tag ország önbemutatkozását tartalmazza. Összeismertetésük tökéletesen helyénvaló törekvés: a huszonnyolcak között vannak alapító tagok és idén csatlakozók, sõt három reménybéli várakozó is; akad régi gyarmattartó birodalom és vadonatúj független ország; nyugati keresztény, ortodox és iszlám állam is. Más-más indulás, más-más gazdasági és kulturális helyzet és a befogadásra várókról bizony nem sokat tud a Mûvelt Nyugat. Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az elõszóban a kiadó a szövegek tartalmáért nem is vállal felelõsséget. Így nyilvánvaló, hogy a még nem tag országok bátran festhettek magukról rokonszenves képet saját jól felfogott érdekükben: az európai közvélemény megnyerése céljából. Az országfejezetek egy rövid, amerikai típusú önéletrajzból, és egy valamivel hosszabb kifejtõ részbõl állnak Ez utóbbiban nemzeti sajátságok, érdekességek szerepelnek. A 28 ország bemutatkozása három minõségi kategóriába sorolható. A többség reális történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál. Néhány, az Európai Unióba igyekvõ ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti, a számukra kínos adatokat, folyamatokat vagy elhallgatja, vagy eufémizmusokba burkolja. (Törökország, Szlovákia, Románia sorolható ebbe a kategóriába.). A harmadik – és egyben döbbenetes – felfogás a magyar. Lássuk elõször az önéletrajzunkat! Az 1990-ig terjedõ idõszak 14 pontját szóról szóra leírom, csak utána fogom elemezni. (megjegyzem, a románoknak erre az idõszakra 34 (!) megemlítendõ történelmi eseményük akad!)
jó ha figyelünk
Fontos dátumok Magyarország történelmében: 1000 a magyar állam megalapítása az ország elsõ királya, István alatt. 1308-1437 – A központi hatalom megerõsítése. 1541 a törökök beveszik Budát. Az ország 3 részre szakad: a Habsburgok elfoglalják (bekebelezik) a nyugati részt, Magyarország középsõ része a törökök közvetlen ellenõrzése alá kerül, mialatt a Tiszától keletre levõ részen az Erdélyi Fejedelemség jön létre. 1711-1848 osztrák uralom. 1867 a körülbelül fél évszázadig tartó Osztrák-Magyar Monarchia létrehozása. 1914 Magyarország részt vesz az I. világháborúban a német birodalom oldalán. A Magyar Köztársaság megalapítása november 16-án. 1938 szövetség Nácinémetországgal. 1941 hadüzenet a Szovjetúniónak. 1944 az ország elfoglalása a német csapatok által. Számtalan magyar zsidót deportálnak. Hadüzenet Németországnak decemberben. 1945 a Vörös Hadsereg elfoglalja Budapestet és elûzi a németeket. 1949 a Magyar Népköztársaság alkotmányának elfogadása. 1956 népfelkelés, a szovjetek erõszakosan leverik, az akkori államfõt, Nagyot halálra ítélik 1989 Magyarország ismét demokratikus ország lesz. A szovjet csapatok elhagyják az országot. 1990 az elsõ szabad választások Elsõ, futó áttekintésre is hiányosnak tûnik. Nézzük csak alaposabban! Feltûnõ, hogy 1000 elõtt nem volt magyar történelem, sõt a Kárpát-medencében sem történt semmi! Hiszen Szent István (és nem István) csupán a keresztény államot alapította meg, az elsõ Árpádok ugyan mit is csináltak 895-tõl? A többi 27 ország természetesen élt a lehetõséggel. Lássuk elõször a fentebb említett elsõ kategóriát, a tényszerû adatközlõket. Például Spanyolország a római kor után helyet szorított a vandál és a nyugati gót államnak, majd a mórokénak is; Belgium Caesar galliai hódítását, majd a frank birodalmat is felvette történelmi életrajzába. A második csoportba soroltak alaposan megragadják a rokonszenv-szerzés lehetõségét: õsi európai kultúrnemzetként mutatkoznak be. Törökország Kr. u. 196-tal, Septimius Severussal kezdi a történetét, majd Nagy Konstantin, illetve a bizánci császárság következik. Szlovákia az amúgy egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal kezd, majd Bratislava elsõ nyomaként említi Árpád utolsó csatájának (szintén nem azonosított) helyszínét. Románia tovább megy. Idézem: Kr. e. VI. sz. a románok õseinek, a dákoknak elsõ említése Homérosz és a nagy antik mesélõk által. (Finom elszólás: mesélõk .) Kr. e. I. sz. a rómaiak elfoglalják Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete. (Apró probléma: mindez Kr. u. 106-ban, tehát csaknem 3 évszázaddal késõbb történik.) És így tovább. Mi magyarok miért nem említettük a honfoglalást? Vagy urambocsá: a kettõs honfoglalást? A szlovákok használják fel a 907-es braslauespurchi gyõztes csatánkat önigazolásként? Miért nem említjük meg a frank oklevelekben többszázszor elõforduló Hungarus nevet? Vagy akár az izlandi sagák Tyrkerét? A Kr. e. VI. századból a jürkákat bemutató Hérodotoszt? 527-bõl Muagerisz hún királyt említõ bizánci krónikát? Gardizit, ibn Rusztát, Dzsajhánit, Bölcs Leót, Bíborbanszületett 9
Konstantint vagy 889-bõl Regino prümi apátot, akik a türkökkel, szkítákkal azonosítanak így vagy úgy? A tordosi és tatárlaki rovásírás-leleteket emlegethetnénk oly joggal, mint a törökök emlegetik civilizációjuk õseiként az asszírokat, hettitákat! Iszonyú kártékony ez a torzító elhallgatás! Lám, a románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság (kontinuitás) elméletének atyja 1973-ban, halála elõtt maga fedte fel (a Történeti Intézet, a Történeti Múzeum munkatársainak, és egyetemi kollégáinak, diákjainak) kutatásai hazug voltát. Tételesen sorolta fel saját történelemhamisításait! A Nestor-krónika nem oláh-okat, hanem frank-okat ír. Anonymus ac pastores Romanorum kitétele sem daciai oláhokra, hanem dunántúli, frank fennhatóság alatt élt romanizált pannonokra vonatkozik. Az õsrománnak titulált Dridu-mûveltség bulgáriai az egykor a Kárpát-medence déli harmadát birtokló bulgárok hozták fel hazájukból az itt megtalált elemeit. A többit nem sorolom. Mi pedig saját történelmünk elhallgatásával igazoljuk a már dogmává merevült történelmi hazugságokat. No, haladjunk tovább szépen, sorban. Úgy tûnik, hogy az Árpád-kor nem létezett! Nem volt – a korszakalkotó politika- és jogtörténeti dokumentum – az Aranybulla, nem volt tatárjárás, nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet. Sorstársaink közül a csehek büszkén emlegetik a Przemysl-, a lengyelek a Piast-házat! Újabb ûr: nem találom 1456-ot! Az egész keresztény világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal végzõdõ keresztes hadjárat emlékére, mi meg sem említjük. Óvatosan fogalmaztam. III. Callixtus az 1456. június 29.-i Bulla orationum -ban III. Mohamed áprilisi hadrakelése hírére, a török megállításáért való imára buzdító harangozást rendelt el, de hát a törököt bizony Nándorfehérvárnál állította meg ez az ima, Hunyadi és Kapisztrán. A törökellenes keresztény összefogás ugyan jellemzõ módon hézagos volt, az ígért 80 ezer fõs sereg helyett néhány regensburgi diák, párszáz lengyel és horvát fogott fegyvert mindössze, de nagyon szép õseurópai gondolat. Élnünk kellett volna vele! Szemezgessünk tovább! Mátyás humanista birodalma (az egyetlen reneszánsz birodalom) említésre sem méltó. Hol marad sok évszázados, a magyarságot õrlõ keresztyénség-pajzsa küzdelmünk? Lám, a török önéletrajzból hiányzik ez a néhány évszázad õk tudják, miért szégyellik Mi miért nem vagyunk rá büszkék? Mohács viszont elég jelentõs csata lehetett hisz a szlovákok (sic! a szlovákok! Ismétlem: a szlovákok!) felhozzák saját történelmi eseménysorukban! Mi nem A Habsburgok dehogy foglalják el a nyugati részt: kettõs királyválasztás történik, s a két királyi ház megosztozik a török által kettészelt országon. Az Erdélyi Fejedelemség voltaképpen a magyar állam menedékhelye lesz, fejedelmei közül tán egyedül Székely Mózes tekinthetõ törzsökös, kizárólagos erdélyinek! Nem találom a vallásszabadságot világelsõként deklaráló tordai országgyûlést sem! (1568) Ennek a feltûnõen eurokonform, korát messze megelõzõ intézkedésnek a mellõzése egyenesen megdöbbentõ! Természetes módon tolakodik elõ egy magyarázat: A kereszténység felvételének, az Árpád-házi szentek, a nándorfehérvári harangozás, a tordai országgyûlés együttes elhallgatása egy kereszténység-utáni mai Európának tett ostoba gesztus volna? Ostoba, mert a katolicizmus, (ill. a reformáció a szlovákoknál, vagy a huszitizmus) minden ország önjellemzésében megtalálható! 10
Igen, MINDEN országéban: a muzulmán Törökország büszkén emlegeti Szûz Máriát, Szent Pált, a myrai Szent Miklóst! Szégyen. Egyetlen árva sort sem érdemelt meg tõlünk a török kiûzetése (1686 Buda, 1697 Zenta). Mint ahogy Thököly és II. Rákóczi Ferenc sem! Hiányzik a magyar reformkor. Úgy, ahogy van. Mindenestül. 1848/49-es forradalmunkról sincs egy árva szó se. Nem baj, a románok felhozzák biz, mint saját forradalmukat! Az osztrákok is, bár õk meghagyták nekünk. Ezután egy szépen felépített, épületes baromság következik. Magyarország (és nem az Osztrák-Magyar Monarchia!) vesz részt az I. világháborúban. Az 1918-as forradalmat nagyvonalúan 1914 novemberére téve (ezt az ostobaságot a kifejtõ rész megismétli, megerõsíti!) ez annyit jelent, hogy az önálló, köztársasági Magyarország egyedül harcolt Németország oldalán, s Trianont ezért kapta büntetésül. A kifejtõ részben még toldunk ide egy ostobaságot: állítólag 1/3-nyi területünket vesztettük el. Ha ez az építmény nem tudatosította volna a Jámbor Európaiban, hogy micsoda rettenetes erõszakos, mi több: bûnös nép maradtunk még a XX. században is, akkor jöhet a döntõ érv: 1938 – Szövetség Nácinémetországgal. A második világháborúban a környékünkön mindenki a rossz oldalon vett részt. Ennek elmismásolását zseniális találékonysággal oldották meg a magukra valamennyit is adó szomszédaink: Ausztria: 1938. március: Anschluss. Kész. Nyilván kimaradtak a háborúból, mert utána csupán a köztársaság 1945-ös kikiáltását említik meg. Szlovákia: 1939-45 rövid függetlenség Nácinémetország uralma alatt. Mesteri, szépségdíjas, zseniális meghatározás! Függetlenség egy uralom alatt, amely ráadásul nácinémet elnyomást sejtet; ez bizony elhatárolódás, sõt nyilván szenvedés is – nem pedig rosszízû szövetség, mint a mienk. jó ha figyelünk
Románia: 1940. nov. 23. Románia csatlakozik a hármas szövetséghez. Ez is elegáns: a hármas szövetséget említi. Ilyen volt, valóban: létrejött 1882-ben, résztvevõi az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország és Olaszország. Szétbomlott az I. világháború során. De ez a tévedés elegánsan kikerüli a II. világháborús részvétel kellemetlen emlegetését. Persze az Antikomintern Paktumnak is három tagja volt eredetileg, ugyan mit is kötözködöm. Persze nem említ néhány apró, echte román találmányt ez idõkbõl: a meghalató-vonatokat, a zsidók jég alá lövetését vagy akár a favágó tõkén lefejezett szárazajtaiakat, a megtizedelt Köröstárkányt, Gyantát etcetera. Mi pedig 1938-ban szövetséget kötöttünk Nácinémetországgal. Nos, 1938-ban kötöttünk egy adóügyi pótegyezményt a németekkel (december 10.). Ausztria német megszállása tette szükségessé. Merüljünk el most egy kicsit ebbe a gyanús 38-as évbe! Az Anschluss nemcsak adóügyi pótegyezményt hozott ajándékba, hanem páni félelmet is. Politikusaink nem rokonszenveztek a nácikkal. Emlékeztetõül két esetet hoznék fel. Az elsõ. Németországi látogatásáról hazatérõ Horthy így jellemezte Hitleréket: Túl sok bennük a vörös! Teleki pedig nemegyszer jelentette ki, hogy „a német vereség a mi vereségünk is lesz, de a német gyõzelem a mi pusztulásunk!“ Ez az év nem a németbarátság éve. Horthy és Kánya Kálmán már februárban egy németellenes horizontális tengelyrõl tárgyal Varsóban. A történeti hûség kedvéért: olasz-lengyel-jugoszláv-magyar lett volna ez a tengely. (Hiányzik történelem tankönyveinkbõl) A németek persze ellenzik a lengyel-magyar együttmûködést, visszacsatolási törekvéseink épp közös magyar-lengyel határt eredményeznének! Augusztusban két németellenes élû magyar siker: a bledi konferencia a Kisantanttal (jelentõs enyhülést hozott), illetve a titkos lengyel-magyar Gentlemens agreement a szoros együttmûködésünkrõl. November. Az elsõ bécsi döntésben voltaképpen Németország engedett! Aztán decemberben Ciano jön Pestre, melegen ajánlja az Antikomintern Paktumba való belépésünket. A tengely kontra horizontális tengely kérdése eldõlt! 1939-ben pedig beléptünk az Antikomintern Paktumba. És ugyanebben az évben megvalósul a magyar-lengyel határ, szeptemberben nem is engedtük át a német csapatokat Lengyelország hátába – ez közismert és a németekhez lelkesen csatlakozó szlovák csapatokat sem, ez kevésbé közismert. A szlovák változat persze érthetõen elhallgatja, hogy a lengyeleket hadüzenet nélkül, náci módon megtámadták! Mi pedig: 1941 – Hadüzenet a Szovjetúniónak. Hogyan is volt? Üzentünk mi hadat, miután a kassai, rahói, körösmezõi stb. bombázások után megállapítottuk: ez bizony hadiállapot. Ennek a kérdésnek hatalmas irodalma van, elégedjünk meg annyival, hogy a nemzetközi jog élesen megkülönbözteti a hadüzenetet és a hadiállapot tudomásul vételét. Románia mindenféle indok nélkül, minket jócskán megelõzve már 1941. június 22-én hadat üzent a Szovjetúniónak. Õk leírják? NEM. Más kérdés, hogy a szintén EU-várományos Bulgária sosem üzent hadat a dicsõ Szovjetúniónak, mégis ugyanazt kapta jutalmul, mint mi büntetésül! Amúgy a hadüzenettel szovjet barátaink nálunk is rosszabbul állnak. Elfelejtkeztek errõl a jogintézményrõl Finnország, a balti államok, Lengyelország de még Bulgária esetében is. Öt országot tiportak le 1941-ig, hadüzenet nélkül. Ez nyilván eszébe juthatott a kassai bombázás után minden magyarnak. 1944. – Számtalan magyar zsidót deportálnak Helyes állítás, igaz. Helyesen köti össze az életrajz a német megszállással. Csupán egyetlen bajom van: a zsidóüldözés egy szóval sem szerepel sem a román, sem a szlovák, sem az osztrák, de még a német (ismétlem: a német, még egyszer: a német) anyagban sem! jó ha figyelünk
Próbálom kikövetkeztetni a holokauszt (soá) kérdésében írásokból és filmekbõl igazán járatossá vált átlag EU-s olvasó gondolatmenetét: végülis lehet, hogy a magyarok mûködtették Auschwitzot? Rendben van, mi gerincesen vállaljuk. De az 1944 nyári csendõrpuccsot (és ezzel a magyarországi zsidók teljes kiirtását) megakadályozó Koszorús ezredesnek vagy urambocsá: magának Horthynak köszönhetõ, hogy egyáltalán maradt zsidóság Közép-Európában! Így teljes az igazság, s a részigazság egyoldalú közlése súlyosabb bûn a legaljasabb rágalomnál 1956. Eufemisztikusan, reformkommunista módra népfölkelés, valóban. De nekünk, magyaroknak forradalom és szabadságharc. Egy csillagóra, amely megvilágosította a félrevezetett Európát, amely elõkészítette a kommunista rendszerek bukását, és amely rövid idõre visszaadta nemzetünk (tudatosan tönkretett) önbecsülését és megbecsülését. Nagy (illendõen, európai módon: Nagy Imre) pedig nem államfõ volt, hanem miniszterelnök. A kifejtõ részben, önmagának ellentmondva már helyesen írja a szerzõ. Az 1990 utáni „nemzetrajzból“ a terjedelemre tekintettel csupán egy érdekességet villantok fel. 1991. jún. 19. az utolsó szovjet katonák elvonulása. Nos, pillantsunk csak egy kicsit feljebb! A 13. életrajzi dátumnál ez szerepel: 1989 a szovjet csapatok elhagyják az országot. Erre már nincs mit mondani E befejezõ életrajz-részbõl tán még hiányolhatnánk, hogy olyan, az Európai Unió koncepciójába szorosan illõ esemény, mint a vasfüggöny lebontása, nem szerepel. Nyilván nem véletlen az eset: ugyanígy hiányzik a kötet bevezetõ, kedvcsináló dekoratív képes bevezetõjébõl is. Azt pedig Brüsszelben, az EU Információs Hivatalában írták Most pedig záró fejezetként lássunk néhány gyöngyszemet az általam kifejtõnek nevezett részbõl: Magyarország lakossága Európa legszínesebben kevert népeihez tartozik. 10 millió lakója között számos nemzetiséget találunk: német nyelvûeket, szlovákokat, románokat, délszlávokat (bosnyákokat, horvátokat, szerbeket, szlovénokat és szorbokat). A szintik és romák, akik a népességnek nem jelentéktelen részét alkotják (500.000), nemrégiben etnikai kisebbségként lettek elismerve. No, kezdjük. Magyarország sokszínû, kevert népességû, soknemzetiségû. Érdekes: ezt a kitételt nem alkalmazza önmagára a valóban fele-fele arányban többnemzetiségû Belgium, Litvánia, Észtország, Lettország. Csak mi, ahol egyelõre még a magyar etnikum a meghatározó. Bár fogyunk! Az egyszerû újságolvasó is ki tudná számítani a határon túli népszámlálások és különbözõ hazai források alapján, hogy 1985-tõl máig a Kárpát-medence õshonos magyarsága több mint 2 millióval fogyott. Nem ez a témánk, de utána lehet nézni, az önbemutatkozás írója vélhetõleg nagyon is ismeri ezeket az adatokat. Van itt más baj is – rosszabbak, mint az egyszerû ostobaság. Bosnyákok sosem éltek Magyarországon. A szorbok említése még hajmeresztõbb. Tudálékosan a déli szlávokhoz sorolja a szerzõ õket. Nos, a szorbok nyugati szlávok, Spreewaldban élnek, a buzgó térképböngészõk Lübbenau környékén találhatják meg õket. Népi kultúrájukat büszkén mûvelõ százezres népcsoport, megtekintésüket ajánlom a szerzõnek, még a helyszín is politikailag korrekt: a néhai NDK területe. Nagy kérdõjel a félmilliós szinti (és roma) kisebbség. A szinti szó nyomára többhetes lázas kutatás után jutottam. Ez a kifejezés egyike azoknak, amellyel Európában a cigányságot megnevezik: cigány, manus, szinti, zingari, roma és egy kivételesen nevetséges finomkodás: utazó népesség travellers, illetve gens du voyage. Vagyis a szerzõ a sznob (és mûveletlen) campingtábor-típusú szamárságot követi el. Voltaképpen azt volt képes leírni, hogy nálunk nemcsak romák, hanem még romák is élnek. Szerintem a félmilliónál többen. 11
És tisztelettel megjegyzem: tán ide lehetett volna írni, hogy egyedül Magyarországon ismerik el etnikai kisebbségként a romákat, óh bocsánat: A romákat és a romákat! Magyarországot több alkalommal elfoglalták, különösképpen a törökök a XVI. században és az osztrákok a XVIII.-XIX. században, és függetlenségét csak 1914-ben nyerte el. Az I. világháborúban a Német Birodalom szövetségeseként vett részt. A trianoni szerzõdéssel államának területe 1/3-ával lett redukálva. Helyesen: több, mint kétharmadával! Jó, vitatható, hogy a kiegyezés függetlenséget hozott-e? Jómagam függetlennek tekintem azt az országot, amely világelsõ volt vasútközlekedésben (Baross Gábor elõterjesztését fogadta el épp ezért az 1892-es genfi vasútügyi konvenció!), gabonafeldolgozó-iparban (2. helyezett: USA), a maga korában (szintén) világelsõ oktatási- és nemzetiségi törvényeket alkotott és érvényesített,
Kevés olyan ország van a világon, ahol üvegzsebtörvény is védi az adófizetõk pénzét, mégis homályban maradhat egy miniszter villavásárlásának forrása. Arra pedig biztosan nem akad másutt példa, hogy egy kormánypárti vezetõ politikus az üvegzsebes program jegyében azt merné javasolni, hogy az Országgyûlés törvényalkotás útján tegye lehetõvé: a külföldi bankszámlára – jó esetben csak az adóhivatal elõl – eldugdosott tõkét háborítatlanul haza lehessen hozni. Magyarán: ha a szocialista Jánosi exminiszter mellbevágó javaslata zöld utat kapna, a bûncselekményekbõl – például olajszõkítésbõl, illegális fegyverkereskedelembõl, befektetési csalásból – eredõ milliárdokat lehetne büntetlenül hazamenekíteni a terrorveszély miatt egyre szigorúbb nyugati hatóságok elõl. Érthetõ persze Jánosi Györgyék aggodalma a külhonban, ott is fõleg az adóparadicsomokban off-shore cégek számláin pihenõ százmilliárdok sorsa iránt. Úgy tûnik, a K&H Equities brókercégnél kidolgozott, bennfenntes információkra alapozott és politikai támogatást is élvezõ trükkös tõzsdemanõvert nem merik még egyszer bevetni a kinnrekedt piszkos pénz kifehérítése érdekében. Emlékeztetõül: az alcsony képzettségû, ám magas politikai kapcsolatokkal rendelkezõ Kulcsár Attila volt a kulcszereplõje annak az ügyletsornak, amelynek eredményeként a rejtélyes tulajdonosok kezében lévõ amerikai Britton LLC a nagyváradi Lotus Plaza-beli üzletrészét eladta egy korábban megszüntetett volt titkosszolgálati tiszt által jegyzett dublini off-shore cég budapesti képviseletének, majd az így hazahozott, ismeretlen eredetû több mint százmillió forintért Pannonplast részvényeket vásároltak. Ez az ügy vezetett a PSZÁF elnökének megveretéséhez. Az elkövetõket 12
önállóan vett részt nemcsak az olimpiákon, hanem magának az olimpiai mozgalomnak a megteremtésében is. Összegezve: hivatalos szerveink bemutattak Európa (bennünket a térképen meg sem találó) nyugati nemzeteinek, mint egy hol bûnös, hol szánalomra méltó, úgy általában pedig, mint egy semmirekellõ országot. Fûszerezve a gonoszságot ostobasággal és szolgalelkûséggel. Magyarország ilyen bemutatása nyíltan magyarellenes, mai terminológiával: ez egy rasszista förmedvény. Akik írták, és azok a magyarok, akik hozzájutva (potom 15 euróért bármely nyugati könyvesboltban vagy akár az EU-s munkahelyükön, hivatásszerûen) nem emelnek szót ellene, azok a magyar nemzet esküdt ellenségei! Ez a brosúra a hazaárulás minõsített esete.
a rendõrség nagy erõkkel nem találja. Kulcsár Attila bróker élete nyílt titok vol a nemzetbiztonsági hivatalnokok elõtt, így érthetõ, hogy a nemzet brókere titkosszolgálati biztosítással lépett olajra. A Montrade ismeretlen eredetû pénzeit a Kulcsár-bizniszbe bepörgetõ volt titkosszolgálati tiszt Floridában sütteti a hasát ma is. Senki nem körözi õt, pedig a terrorveszély miatt Amerikában életre hívott Éberség Hivatala, a CIA és az FBI a magyar hatóságok szerzõdéses partnerei, ha kérték volna õket, bizonyára megmutatták volna a mi Henrikünknek, melyik út vezet Budára. A kesze-kusza átláthatatlan brókerbotrány felderítésének ügyében jelenleg egyetlen zászlós rangban álló nyomozónak, Trapp úrnak áll a zászló. A Britton szerzõdéseket ellenjegyzõ ügyvéd felesége belügyminiszteri rangban semmit nem tesz azért, hogy Trapp zászlós válláról levegyék a feladatok egy részét. A rendõrségnél ez idõ tájt a leépítés a leépülést szolgálja: csak azokat küldik el, akik a bonyolult gazdasági ügyek feltárásában tapasztalatokkal bírnak, és azokat, akik okosak és képesek lennének a csalók, szélhámosok nyomába eredni. Az MSZP üvegzseb törvénye írott malaszt maradt, és nem csak azért, mert még a minisztériumok sem veszik komolyan. Nem teszik közzé azokat a szerzõdéseket sem, amelyek a jogszabály hatálya alá tartoznak. Jó, hogy lehet kötözködni Juhász miniszter családjának gyarapodása miatt, ám ennél az mégis fontosabb kérdés, hogy a Postabankért kapott több mint százmilliárd forint miként került ki a Magyar Posta Rt. mérle-
Forrás: Kenéz Endre Zoltán – dominium
gébõl? Hogy is szól pontosan az M5-ös autópályáról kötött kontraktus, miért engedett el a koalíció kétmilliárdos adóhiányt és a húszmilliárdos bírságot az SZDSZ közeli Zwack Péter résztulajdonában lévõ szeszipari cégnek egy törvénymódosítással, miért ajándokozták meg ismét a szocialistákhoz közelálló CW-Bank adós Hargitai György cégét 800 millió forinttal? Üvegszemmel kutakodnak itt üvegzsebekben. Nem csoda, hogy nem ismerik fel a lopott pénzt. Hiszen nincs rá írva. Csak az, hogy a bankjegyhamisítást a törvény bünteti. Nem is másolják, csak mossák. Forrás: Torkos Matild – MNO
jó ha figyelünk
Tévéhálózat jöhet létre MSZP-közeli vállalkozók pénzébõl Milliárdos beruházással kapcsolna össze optikai kábellel 46 városi tévét a Pan-Am Média Reklám és Szolgáltató Kft., amely az így kiépülõ tévéhálózatban regionális mûsorokat is készítene. A HVG információi szerint a Pan-Am mögötti személyi szálak az MSZP holdudvarába vezetnek. Az elképzelés szerint a Pan-Am Kft.-vel szerzõdõ 46 városi tévé továbbra is helyi hírmûsorokat gyártana, s naponta egy-egy tudósítást átküldenének a régiójukban mûködõ úgynevezett gesztor stúdiónak, ahol a regionális híradót szerkesztik. A késõbbiekben a régiós stúdióban magazinmûsorok, közéleti vitamûsorok, illetve reggeli információs adás is készül majd, amelyeket a helyi televíziók közvetítenének. A televíziók közötti optikai hálózatot a Matáv Rt. építené ki, a munka költségei mintegy kétmilliárd forintra rúgnak – írja a HVG holnap standokra kerülõ száma.
A finanszírozás a Pan-Am feladata – avatta be a HVG-t a részletekbe Séra Tamás ügyvezetõ-társtulajdonos, aki azonban nem kívánta elárulni, kik támogatják a háttérbõl a 3 millió forint törzstõkéjû céget. Mint mondta, a befektetõk óvatosak, nagy kockázatot vállalnak, s ha az üzlet bejön, nyilván szívesen dicsekednek majd, addig azonban kivárnak. A Pan-Am többségi tulajdonosa a veresegyházi Börzsei Károly, akit figyelemreméltó kapcsolat köt a Tatár György nevével fémjelzett vállalkozói körhöz. Tatár apósa, Knopp András – aki az Eural Trans Gas Kft. ügyvezetõjeként földgázzal kereskedik külföldön (HVG, 2003. szeptember 20.) – egykor az MSZMP kb osztályvezetõ-helyettese volt, a vele több üzletben együttmûködõ Tatár régi vágású apparatcsikoknak adott megélhetést. A Pan-Am Kft.-nek otthont adó budapesti irodában mûködik az a Boma-H Kft., amelyben Tatár együtt dolgozott Knopp-pal és Jassó Mihállyal, az MSZMP egykori buda-
pesti bizottságának elsô titkárával, s ugyanitt mûködik a Tatár-érdekeltség Rita Rt. is. Knoppék környezetében a HVG-nek cáfolták, hogy bármi közük volna a Pan-Am Kft.-hez. A cégben mindazonáltal tavaly év végén alig egy hónapig tulajdonos volt Knopp András lánya, Knopp Éva, Tatár felesége, akinek távozását egészségi okokkal indokolták a kft ügyeinek ismerõi. A piaci hírek kezdettõl „MSZP-közeli“ projektnek tekintették a Pan-Am elképzeléseit, mint ami beteljesítheti Hiller István kultuszminiszternek a baloldali média szükségességérõl szóló vízióját (HVG, 2004. február 28.). A kapcsolatok szövevényes voltát mutatja azonban, hogy például az „õsfideszes“ Debrecen tévéje, bár még nem hoztak végleges döntést, szívesen vállalná a regionális gesztori szerepet (úgy tudni, ellenkezõ esetben nem is szerzõdnek), míg a szocialista bázisnak tartott Pécs ellenáll. Forrás: fidesz.hu
Optikai csalódás A televíziózás forradalma, párttámogatott média vagy szimpla kóklerség? – a jelenlegi információk szerint bármelyik állítás igaz lehet a tavaly alakult Pan-Am terveire. A kis pesti cég milliárdos beruházással 46 városi tévét kapcsolna össze optikai kábellel. A személyi szálak az MSZP holdudvarába vezetnek. Nagy fába vágta a fejszéjét a tavaly márciusban alakult Pan-Am Média Reklám és Szolgáltató Kft.: terveik szerint június elején indul az általuk finanszírozott, a jelenlegi városi televíziók bázisára épülõ regionális tévéhálózat. Az elképzelés szerint a Pan-Am Kft.-vel szerzõdõ 46 városi tévé továbbra is helyi hírmûsorokat gyártana, s naponta egy-egy tudósítást átküldenének a régiójukban mûködõ úgynevezett gesztor stúdiónak, ahol a regionális híradót szerkesztik. A késõbbiekben a régiós stúdióban magazinmûsorok, közéleti vitamûsorok, illetve reggeli információs adás is készül majd, amelyeket a helyi televíziók közvetítenének. A finanszírozás a Pan-Am feladata – avatta be a HVG-t a részletekbe Séra Tamás ügyvezetõ-társtulajdonos, aki azonban nem kívánta elárulni, kik támogatják a háttérbõl a 3 millió forint törzstõkéjû céget. Mint mondta, a befektetõk óvatosak, nagy kockázatot vállalnak, s ha az üzlet bejön, nyilván szívesen dicsekednek majd, addig azonban kivárnak. Az ügyvezetõ szerint a finanszírozás kulcsa az, hogy a hirdetõkkel – elsõsorban a reklámra sokat költõ multinacionális vállalatokkal – el kell fogadtatni, hogy a helyi tévék híradóit esténként országosan több mint 1,2 millióan nézik. A Magyar Gallup Intézetnek a Pan-Am felkérésére tavaly májusban végzett kutatásából az derült ki, a helyi híreket a városlakók 80 százaléka a városi televízióból ismeri meg. Ha sikerül legyûrni a tévénézettség-mérésben egyedül autentikusnak tartott AGB Hungary Kft. (AGB) monopóliumát, s a rádiós piacon elfogadott Gallup adatait figyelembe vetetni a reklámügynökségekkel, a városi téjó ha figyelünk
vékhez olyan hirdetõk is eljutnak, amelyek eddig soha. Séra Tamás azt tervezi: a Pan-Am kötött – de városonként, pontosabban tévénként változó – áron megveszi a reklámidõt. Így az ügyvezetõ szerint mindenki jól jár: az anyagi gondokkal küszködõ televíziók fix bevételhez jutnak, a kft pedig kitermeli a finanszírozáshoz szükséges pénzt. A cég egyébként fizetne a tévéknek a híradók után is: a gesztoroknak a szerkesztésért, a városi stúdióknak pedig a regionális híradókban felhasznált tudósítások után, de hogy mekkora összeget, az üzleti titok. Egyelõre azonban sok a ha. Az ügynökségek óvatosan bánnak megbízóik pénzével. A HVG-nek nevük elhallgatását kérõ nagy médiavásárló cégeknél alig valószínûnek tartották, hogy televíziók esetében elfogadnának más felmérést, mint amit a nézettségmérõ mûszerekkel dolgozó AGB produkál. Utóbbinak pedig nem éri meg egy kisvárosban mérni: az ügyfelei egyszerûen nem kíváncsiak erre az adatra, vagyis a kör bezárult. Hovatovább a HVG által megkérdezett, zömében szintén inkognitót kérõ városi tévéknél sem osztatlan a lelkesedés. A Pan-Am ugyanis már tavaly õsszel megjelent legtöbbjüknél, s szerzõdést kötött velük, egyelõre csak a reklámidõre, ám eddig nem szerzett egyetlen hirdetést sem – tudatták a tévék. Séra Tamás úgy fogalmazott, „részünkrõl még nem indult meg a teljesítés", amit a reklámozók óvatosságával magyarázott, de – mint mondta – közel a megállapodás több nagy ügynökséggel. B terv nincs: Séra cáfolta a híreket, hogy a Magyar Televízió Rt. regionális stúdióinak „kivásárlása" is szerepelt volna az alternatív elképzelések között – igaz, úgy tudni, az új elnök, Rudi Zoltán felhagyott elõdjei értékesítési elgondolásaival. Az ügyvezetõ magabiztos: szerinte a helyi televízióknak semmi okuk nemet mondani, mivel egy fillért sem kockáztatnak, s ha akad is, aki esetleg vétót emel, helyette ott a helyi-környékbeli versenytárs. Egyelõre azonban még 13
az sem egyértelmû, hol lesz – lesz-e egyáltalán – a budapesti központ: piaci hírek a Hit Gyülekezetéhez köthetõ ATV-rõl (HVG, 2004. január 24.) szóltak, Séra kitért a válasz elõl. Egyetlen biztos pontnak a Matáv Rt. tûnik, e cég építené ki a televíziók közötti optikai hálózatot, igaz, a vállalat sajtóosztályán mindössze annyit közöltek a HVG-vel: „Nem állunk szerzõdésben a Pan-Am Kft.-vel." Más forrásból ugyanakkor úgy tudni, a megállapodás napok kérdése, s ezt megerõsítette Séra is. A jelek szerint a Matáv nem kis kockázatot vállal: a kft mintegy 2 milliárd forintos munkát – 46 város közötti optikaikábel-rendszer kiépítését – rendel meg tõlük (a tárgyalások jelenleg a fizetés ütemezésérõl szólnak, illetve arról, sikerül-e a Matávot rávenni, tekintsen el a bankgaranciától, a Pan-Am viszonylag szolid elõleget, s késõbb bérleti díjat fizetne). Séra Tamás üzleti múltja nem feltétlenül a legjobb ómen. A cégadatok szerint valaha általa tulajdonolt, illetve vezetett öt cég közül három „bedõlt" az évek folyamán: egyet a cégbíróság fantomcégként törölt, kettõ ellen pedig felszámolás indult. Meglehet persze, a Matáv elõtt felfedték a kártyáikat, s elárulták, kik is a titokzatos befektetõk. A Pan-Am többségi tulajdonosa egyébként a veresegyházi Börzsei Károly, aki szintén hátrahagyott egy hivatalból törölt és egy felszámolt vállalkozást, inkább figyelemreméltó azonban az a kapcsolat, amely õt a Tatár György nevével fémjelzett vállalkozói körhöz köti. Tatár és apósa, Knopp András karrierje a rendszerváltozás elõtt indult. Knopp – aki az Eural Trans Gas Kft. ügyvezetõjeként földgázzal kereskedik külföldön (HVG, 2003. szeptember 20.) – egykor az MSZMP kb osztályvezetõ-helyettese volt, a vele több üzletben együttmûködõ Tatár régi vágású apparatcsikoknak adott megélhetést. Börzsei õt váltotta a Medalion Kft. ügyvezetõi posztján 1997-ben. A Pan-Am Kft.-nek otthont adó budapesti irodában mûködik az a Boma-H Kft., amelyben Tatár együtt dolgozott
Knopp-pal és Jassó Mihállyal, az MSZMP egykori budapesti bizottságának elsõ titkárával, s ugyanitt mûködik a Tatár-érdekeltség Rita Rt. is. Knoppék környezetében a HVG-nek cáfolták, hogy bármi közük volna a Pan-Am Kft.-hez. A cégben mindazonáltal tavaly év végén alig egy hónapig tulajdonos volt Knopp András lánya, Knopp Éva, Tatár felesége, akinek távozását egészségi okokkal indokolták a kft ügyeinek ismerõi. A piaci hírek kezdettõl „MSZP-közeli" projektnek tekintették a Pan-Am elképzeléseit, mint ami beteljesítheti Hiller István kultuszminiszternek a baloldali média szükségességérõl szóló vízióját (HVG, 2004. február 28.). A kapcsolatok szövevényes voltát mutatja azonban, hogy például az „õsfideszes" Debrecen tévéje, bár még nem hoztak végleges döntést, szívesen vállalná a regionális gesztori szerepet (úgy tudni, ellenkezõ esetben nem is szerzõdnek), míg a szocialista bázisnak tartott Pécs ellenáll. A Pécs Tv Kft. ügyvezetõje, Keresnyei János a HVG-nek azt mondta: semmiképpen nem szerzõdik a Pan-Ammel, mivel üzleti tervüket nem tartja megalapozottnak. A tulajdonos Pécs város polgármestere, Toller László úgy fogalmazott: a projekt „felülrõl jól látszik, alulnézetbõl azonban kusza". Õt egyébként a párton belülrõl nem keresték meg, hogy bírja jobb belátásra a helyi tévét, de mint mondta, szívesen beszélne az ügyrõl baranyai földijével, a jelenleg külföldön tartózkodó Puch László pártpénztárnokkal, mert „túl sokan hivatkoznak rá" a tárgyalások során. Politikától függetlenek leszünk, de reméljük, a politika „használja majd" a regionális médiát: a magazinmûsorokban várjuk majd a vitázó közéleti személyiségeket – vázolta terveiket Séra. Meglehet ugyanakkor, a menedzsment másfelé is kacsingat: a Pan-Am a napokban – Séra mellé – új ügyvezetõt igazolt Burget Péter személyében, aki a fideszes kötõdésûnek mondott Heltai Péter újságíróval is együtt üzletel. Forrás: RÁDI ANTÓNIA – HVG
Baranya megye gazdasága ma is hektikus képet mutat Baranya helyzetérõl sokat elárul, hogy a rendszerváltás táján mintegy 430 ezer lakosa volt, ma 400 ezer körül stagnál a lélekszám. Az is unásig ismert, hogy az elsõ mélyütést a bányabezárásokkal kaptuk. Csak emlékeztetõül: 1985-ben még új lakásokat adtak át Komlón reménykedõ tulajdonosaiknak a liász-program jegyében. Kevésbé került kirakatba, pedig legalább ilyen súlyosan érintette aprófalvas térségünket a mezõgazdaság széthullása – kárpótlási jegyek elherdálásával, szíjerdõkké forgácsolt tulajdonokkal. Ma ez a megye, amelynek egykor a kesztyûipar, sõt még a gépgyártás is vitte a hírét, az utolsó az országban az ipari termelés egy lakosra jutó értékében. Az élen álló Komárom megye teljesítménye a baranyainak csaknem a nyolcszorosa! A gazdaság vérkeringését – nota bene életképességét – döntõen befolyásoló úthálózatunkról most ne is szóljunk. Néhány sikeres mezõgazdasági vállalkozás, ex-
portképes feldolgozóüzem a villányi bor várt-remélt áttörésével együtt is kevés ahhoz, hogy húzóerõt jelentsen az ágazaton belül. Hosszú távon biztos piacot jósolnak az Unióban a magyar búzának: most, amikor talajerõ-viszszapótlásra, vetõmagra is alig jut pénz, a búza termésátlagában elsõk vagyunk a 19 megye közt. Kár, hogy állami ígéretekbõl is tán ez a térség kapott a legnagyobb kalappal – különösen a bányászokat altatták „megváltással”, hogy aztán a kormányváltásokkal hol balról, hol jobbról érkezzen pofon. Ám a jelek szerint a „kincses” Baranya szegényen is vonzó maradt; a lakásépítés ütemében meghaladjuk az országos átlagot; és nõttek bruttó béreink. Igaz, ez utóbbi kétes értékû dicsõség, fõként a közszférában dolgozók magas arányát jelzi a munkavállalókon belül. Forrás: Bóka Róbert – UDN
HIBAÜZENET FÉRJ Feleség: Bevásároltál? Férj: Bad command or filename. Feleség: megkértelek még a reggel... Férj: Syntax Error. Abort? Feleség: Még az új televiziót sem? Férj: Variable not found.... Feleség: Oké, add ide a hitelkártyádat, majd én bevásárolok... Férj: Sharing Violation. Access denied! Feleség: Te komolyan beszélsz, viccelsz vagy csak idegesíteni akarsz? 14
Férj: Too many parameters... Feleség: Nem értem, hogy miért pont hozzád mentem feleségül? Férj: Data type mismatch. Feleség: És a fizetésedet mikor kapod? Férj: File in use... Try later. Feleség: Akaratlanul is megkérdem... jelentek én valamit a Te számodra? Férj: Unknown Virus. További egypercesek, archívum: http://www.egyperces.hu Forrás: Fotitól érkezett villanypostán
jó ha figyelünk
– avagy EU: szavazz a kisebbik rosszra! – Szót sem érdemelne az eset, hiszen annyira szokványos, annyira jellemzõ honi médiaviszonyainkra és annyira elõre begyakorolt koreográfia szerint zajlott le az egész, hogy az ember már szinte oda se figyelt volna rá, ha nem azzal az emberrel történik mindez, akinek élete nyitott könyv mindannyiunk elõtt, és akinek a neve egybe forrt a romániai forradalommal. Igen, Tõkés László püspök úrról van szó. A Riskó–Bánó–Németh bal-liberális kérdezõ triumvirátus jó szokásához híven megint olyasmit próbált az interjúalany szájába adni, amit az nem is mondott. Egy csomó idõ megint azzal ment el, hogy a Kereszttûz céltáblájaként meghívott vendég – jelen esetben Tõkés püspök úr – kijavította a kérdezõk tévedéseit és csúsztatásait (értsd: hazugságait). Természetesen az új sláger, az „összefogás minden áron” sem hiányozhatott a mûsorból. Fogjunk össze! – harsogja a miniszterelnök és harsogja vazallus médiájának csahos falkája is. De vajon kivel fogjunk össze? Ezekkel az emberekkel, akik képlékeny gyurmaként formálják a szavak jelentés- és igazságtartalmát, pillanatról pillanatra saját kényük kedvük szerint gyúrva azokat, hogy a végére aztán már köszönõ viszonyban se legyenek a valósággal? Valóban velük kéne összefognunk? Valóban velük meg lehetne valósítani a nemzeti össze fogást? Én azt hiszem, hogy nem. Mindenesetre nehéz dolgunk lenne, hiszen ahogy fogjuk egymás kezét ebben a fene nagy nemzeti összefogásban, közben minden pillanatban arra is figyelnünk kellene nem találnak-e ki valamilyen újabb cselvetést. Bárhová is nézzünk, mindig az örökös tagság szektájának oszlopos tagjaival találkozhatunk, mindenünnen ugyanazok a megunhatatlan és elnyûhetetlen arcok köszönnek vissza ránk, akár a közéletben, akár a politikában, akár a médiában nézünk körül. A leválthatatlan és megbuktathatatlan elit. Ez ám az igazi Nagy Generáció! Jó nagy (a hatalmuk) és jó sokan vannak. A médiában a rojtos nyelvû alákérdezõ firkászok haszonlesõ bandája, amely pitbullokat megszégyenítõ gyorsasággal veti rá magát a legapróbb médiakoncra is, és addig csócsálja, cincálja, amíg kenyéradó gazdáik akarata és a mindenható nézettség úgy kívánja. (Ha a sztahanovista-mozgalom még mindig élne némelyik derék sajtómunkás minden bizonnyal az élen végezne a terv túlteljesítésében.) Ráadásul, hogy rátegyünk még egy lapáttal, itt van a nyakunkon az a bizonyos sokat emlegetett csatlakozás is. A politikai elit jó ha figyelünk
egyes tagjai kétségbeesett próbálkozásokat tesznek, hogy megpróbáljanak valamilyen szinten jól kijönni ebbõl az egészbõl, a közvélemény azonban úgy tûnik bizonyos résztvevõk felett már kimondta a „halálos” ítéletet. Vannak politikai csoportosulások, melyek számára végérvényesen és visszavonhatatlanul közeledik az a pillanat, amikor beverik az utolsó szöget is a koporsójukba, 2006-ra pedig teljesen elenyésznek majd a történelem a politikai és a média süllyesztõjében. Hacsak ismét nem dörgölõznek oda a Nagy Testvérhez, hogy ugyan már, segíts ki megint! (Hangsúlyozni szeretném, hogy ez szigorúan a magánvélemény kategóriájába tartozik és persze könnyen elõfordulhat, hogy a szocialista nagyváros öntudatos polgára látja rosszul a dolgokat és minden egészen máshogy fog történni. Nem a Delphi jósdában végeztem a tanulmányaimat, de annyit azért meg kívánok jegyezni, hogy most legutóbb arra tippeltem, Leót fogják kiszavazni a Villából, és bejött. Megint!) De térjünk vissza az EU-csatlakozáshoz. Mára már némileg módosult az üzenet tartalma. Ez röviden így hangzik: Szavazz a polgári oldal listájára (a Szabad Európára!), nehogy még itt is a komcsik dirigáljanak! (Szégyenszemre.) Mindannyian tudjuk, hogy ez az egész nem errõl szól. Mégis a lassan két pártivá váló demokratúra éllovas politikai szekértáborai ezt sulykolják minden létezõ csatornán. A múltkor például valamelyik politikus okos tojás azt találta mondani, hogy hát igaz, hogy az EU-parlamenti választások semmire sem kötelezi a Kormányt – lemondásra meg aztán különösképpen nem –, de azér’ az egy jó érzés lesz, ha a jelenlegi koalíció pártjai súlyos vereséget szenvednének a választáson. No, itt az én rusztikus stílusú cimborámnál azonnal ki is ment a biztosíték, lelökte az agya a szíjat – ahogy mondani szokták. A tévé elõtt dühtõl tajtékozva, heves gesztikulálások közepette ecsetelte, hogyha saját sérelmére pettinget helyez kilátásba és bal alsó madárfogással megkönnyezteti a hernyót, tulajdonképpen az is egy jó érzés lesz, ráadásul még nem is kerül ennyibe az adófizetõ állampolgároknak. (A nép szava Isten szava, ahogy a régi bölcs mondás tartja, és hát sajátos stílusa ellenére belegondolva ennek a logikusnak tûnõ gondolatsorozatnak a mélységes igazságtartalmába, azt kell mondjam, van benne valami.) Néha egyébként magam is megdöbbenek azon, hogy politikusaink, vagy a közéletben nyilatkozók mennyire nincsenek
tisztában dolgokkal. A szerencsétlen televíziónézõ, rádióhallgató, újságolvasó polgár néha elcsodálkozik azon, hogy emberek milyen hihetetlen mélységeibe szálltak alá a népi naivitás rózsaszín állapotába. Szavazz ránk, mert mi vagyunk a kisebbik rossz! Jobb egyelõre nincs, de a kisebbik rossz is valami, nem igaz? Miért fontos ez? Azért, mert ez a szemléletmód, ez a mentalitás egy rossz, évtizedek alatt rögzült állapot konzerválását jelenti. Valakik, valahol, valamikor bekerültek a pikszisbe (döntési pozíció a politikában, médiában), onnantól fogva aztán személyes privilégiumukként tekintenek saját pozíciójukra, melyet csak kihalás útján tölthet be valaki más. Legjobb példa erre a szocialista párt jelenleg is pozícióban és képernyõn lévõ nagy öregjeinek díszes kompániája. Igaz a másik oldalon az egykori kollégiumi szobatársaknak sem nagyon akaródzik háttérbe vonulni. A kihalás útján történõ generációváltás problémakörére Frenki, a Való Villa egyik lakója irányította rá a figyelmemet, amikor az általa tartott iskolai tanórán a személyszállító kisiparosok egy sajátos csoportjának, a taxis hiénáknak a szervezeti felépítésérõl beszélt. „A hiénák közé kizárólag kihalás útján lehet bekerülni. Meghal egy hiéna, a helyére ott van mindjárt két másik.” (Mindennemû hasonlóság a véletlen mûve?) De van itt más is! Szavazz ránk, nehogy még itt is a komcsik dirigáljanak! Ez a negatív mentalitás, ne valamire szavazz, hanem valami ellen, a 2002. évi országgyûlési választásokon még az MSZP-re volt jellemzõ, mintegy kétharmad egyharmad arányban. A szegfûmintás utódpárt szavazóinak kb. kétharmada nem azért voksolt a posztkommunisták vezette politikai-gazdasági érdekközösségre, mert az fene mód tetszett volna nekik, hanem azért, nehogy a fiúk maradjanak nyeregben a következõ négy esztendõre is. Vagyis valami (a Fidesz) ellen szavaztak. Mára ezt a protest (valamit ellenzõ) mentalitást a Fidesz is kezdi átvenni. Kicsit olyan érzése van az embernek, hogy az egy zászló alatt táborozó néppárti szövetség görcsösen próbálja magához édesgetni az ellent támogatók népes hadának derék választóit, legalábbis annak egy tekintélyes részét, amely csalódott a szocialistákban, közben pedig sorsára hagyja saját szavazóit. Hogy ebbõl aztán mi fog kisülni, arra vonatkozóan csak sejtéseink vannak. 15
A jelek azt mutatják, hogy a 2006-os választásokon – ha a srácok bírják szuflával és nem hagyják magukat beledöngölni a betonba – az MDF szatelitpárt szerepét könnyen átveheti majd a Jobbik. Egy biztos, az idõ a fiataloknak dolgozik. (Bónuszként adjunk még hozzá másfél Európai Unióban töltött esztendõt és máris nem olyan rosszak a kilátásai a jelenleg mindkét oldalról támadott kezdõ pártocskának.) Jelzésértékû volt még az az elvtelen – nevezzük kiútkeresésnek – próbálkozás, is ahogyan a miniszterelnök, a fõ külügyér és pártja egyszerre, szinte gombnyomásra azt mondta az õ szeretett népüknek, hogy akkor most innentõl kezdve legyenek a parlamenten belüli EU-hívõk, meg a parlamenten kívüli EU-ellenzõk és majd ti, szeretett és nagyra becsült népünk, ti eldöntitek majd, hogy EU kell-e nektek vagy maradunk mucsai bunkók a kerítésen kívül.
Gusztustalan. Tudjuk, hogy a politika már csak ilyen, egyesek pillanatok alatt köpönyeget váltanak, ha érdekeik úgy kívánják azonnal félre teszik a régi sérelmeket, véleménykülönbségeket, ha kell még az ördöggel is cimborálnak, csakhogy mentsék a bõrüket. (Ebben igazán nagy gyakorlatra tettek szert az elmúlt évtizedek alatt.) Ráadásul kifelé meg azt mondják, hogy ez ám az igazi nemzeti összefogás! Ezt akartátok nem? Majd mi betemetjük az árkokat! Visszatérve a néhány sorral ezelõtt említett Riskó–Bánó–Németh alákérdezõ triumvirátusra, az új generációval – a srácokkal – már nekik is nehezebb dolguk lesz, a régi jól bevált receptek (anitszemitizmus, kirekesztés, ellehetetlenítés, hiteltelenné tevés) náluk nem nagyon jönnek be, múltjukban – már csak életkoruknál fogva sem – található felderítetlen sötét folt. Ja és nem passzolnak bele a mostanság Smith ügynök
De hát térjünk már rá a jó Szanyira. Karakteres agrárállamtitkárunk az eddigi agrárállamtitkárok közül talán a leghíresnevezetesebb. Én legalábbis még nem hallottam olyan FVM politikai államtitkárról, aki azt tanácsolta volna a disznósoknak, hogy inkább halakat tenyésszenek. Hogy ezért az okosságért cserébe a dühös gazdák kiadós veréseket helyeztek neki kilátásba, ha közéjük merészkedne – az azt hiszem, hogy már természetes. Sem okom, sem szándékom sincs, hogy lemondásomat fontolgassam – mondta a rá igencsak jellemzõ határozottsággal Szanyi Tibor az FVM politikai államtitkára.Gondolom, tudják kirõl van szó. Egyes politikai elemzõk szerint õ és a Keller okafogyott államtitkár jeleníti meg a hivatalban évõ kormányzat rosszabbik énjét, õk azok, akiket nem csak az ellentábor utál, hanem az úgynevezett ingadozók is rendesen idegekednek az általuk képviselt stílustól. És mint tudjuk, a stílus maga az ember. A Keller államtitkárral kapcsolatos okafogyott jelzõt – mert ugye nem róla szól most ez a történet – gyorsan megmagyarázom. Ha visszagondolnak eddigi államtitkári pályafutására/ámokfutására, akkor talán a tragikomikus jelzõvel egyetértenek. Mert tragikomikus az, hogy létrehoznak egy csapatot azért, hogy az elõzõ kormányzat úgymond botrányos közpénzlenyúlásait nyomozgassa, aztán hiába az államtitkári aztalra ünnepélyesen kihelyezett mágikus üvegzseb, az ügyek sorra bedöglenek. A szorgos munka és a lendületes sajtóhadjárat közben ugyan elõkerülnek a szocikra nézve kínos esetek, de hát ki piszkítana bele a saját fészkébe... Keller Úr az utóbbi hónapokban erõsen hallgat, vagy ha szól, akkor kapitális baromságokat beszél. Tudják: savasodnak a Fidesz által épített autópályák. De hát térjün már rá a jó Szanyira. Karakteres agrárállamtitkárunk az eddigi agrárállamtitkárok közül talán a leghíresnevezetesebb. Én legalábbis még nem hallottam olyan FVM politikai államtitkárról, aki azt tanácsolta volna a disznósoknak, hogy inkább halakat tenyésszenek. Hogy ezért az okosságért cserébe a dühös gazdák kiadós veréseket helyeztek neki kilátásba, ha közéjük merészkedne – az azt hiszem, hogy már természetes. Olyan már biztos volt a poszton, akinek a lemondását követelték, de mint tudjuk ebben a minisztériumban valahogy mindig eredeti személyiségekbõl sikerül a csapatot felállítani. Szanyi államtitkár úr egyébként kivételesen kötõdik is valamelyest az agráriumhoz. Szakértelmével a „rendszerváltásig” a FAO-t boldogította, majd a legendás szakértelmû Horn-kormány idején a margitszi16
által oly nagy hanggal hangoztatott fasizmus újjáéledésének érv- és eszmerendszerébe. Ezek a fiatalok ugyanis keresztény értékrend szerint élnek és az összeegyeztethetetlen az ilyenfajta ordas eszmékkel. (Smith ügynökön nem vagyok meglepõdve, hiszen egyik diktatúra olyan, mint a másik. Aki az egyiket ismer, ismeri az összes többit.) Ki tudja? Talán egyszer még megérjük azt a napot, amikor ezek a médiabölények is jó útra térnek. Majd akkor, ha egyszer eljutunk odáig, hogy az ízléstelen hazudozás és manipuláció már nálunk sem kell majd az embereknek. De addig, míg ez bekövetkezik, imádkozzunk és tartsuk kezünk ügyében a távkapcsolót! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
geti Európa Házban lakik és dönt sok-sok pénz felett. Hogy aztán hûen sáfárkodott-e ezekkel az EU-s kommunikációs pénzekkel, arról már eltérõek a vélemények. Az biztos, hogy akkoriban magára vonta egynémely uniós tisztségviselõ figyelmét azzal, hogy állítólag saját devizaszámláján parkoltatott kis ideig uniós pézeket. Némi fejcsóválás és fenyegetés után aztán Szanyi jobb belátásra tért, és itt a vége, fuss el véle. Természetesen nincs még vége, ne örüljenek. Szanyi úr agrárkötõdéseivel kapcsolatosan nem mehetünk el szó nélkül a mezõgazdasági haszonállatok szaporodásával kapcsolatos kiváló ismeretei mellett sem. A legifjabb Orbán születését például az „Orbán Viktor felesége is megellett” mondattal konstatálta. No komment. Legfrissebb ügye, a kis családi vállalkozás (Euro-Info Service) kistaffírozása potom négy millió forintocskával – igazából nem nagy ügy. A magyarázkodás, hogy a tesóval régóta nem beszélnek már az üzletrõl, hát az azért kicsit viccesre sikerült. Aztán azt is rebesgetik, hogy egyindulós volt ám az a kihangsúlyozottan közbeszerzési pályázat. Igy könnyû lehetett gyõzni. Arra hivatkozni, hogy az Orbán-kormány alatt is kapott megrendeléseket a cég, hát szerintem megint csak nem szerencsés dolog. Ezek szerint az átkos Fidesz idõkben még a Szanyi is kaphatott megbízást, most meg próbáljon csak meg valami szerencsétlen Fidesz-közeli ilyet szerezni. Bár õ maga és munkatársai – a gárdát az a bizonyos Meruk József is erõsíti, tudják akinek sikerült könnyeket csalni Pokorni Zoltán szemébe – szóval a csapat ezerrel dolgozik az ügy elbagatellizálásán, de úgy tûnik, hogy ezt már nem ussza meg Szanyi. Fõnöke, az egyre szomorúbb bajuszú Németh Imre már irásbeli tájékoztatást kért a bizniszrõl. Kuncze nemegészenháromhónapigpártelnök sem tartja etikusnak az eljárást. Gondolom felrémlenek még neki azok a LOP STOP feliratú táblák, amiket oly büszkén hurcolászott a kampány során. Medgyessy, amennyiben olvas újságot (Kuncze után szabadon) – szintén értesülhetett már az ügyrõl. Egyébként errõl lesz szó a mai szoci frakcióülésen is. Mert Szanyi igazi szoci. 1998-ban lépett be az MSZP-be. Akkor, amikor onnan inkább a gyõztesek fele húztak el a puhagerincüek. Szanyi meg belépett. Belépett a MEASZ-ba is a szerencsétlen. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségébe. Hogy aztán ezekután majd a Partizánszövetség tagjai közé beveszik-e a becsületükre mindig oly kényes emeltnyugdíjas és hivatásos partizánok, az még a jövõ zenéje. Forrás: pálffy – hirtv.hu
jó ha figyelünk
– Beethoven és steksz köszöntse? – Hölgyeim és uraim! Kedves barátaim! Tisztelt vendégeink! Kedves elvtársak, kedves elvtársnõk! Honfitársaim! Véreim, magyarok! Arany, drága skarabeusz-bogaraim! (Asszem ebbe’ mindenki benne vót, nem hagytam ki senkit.) Szóval. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, amit most fogok mondani, de kérem higgyék el nekem, idén is lesz május elseje. Sõt! Az idei ünnep teljességgel eltér az eddig megszokott tribünös, felvonulós, sör-virslis munkásmozgalmi tömeg-traccspartiktól, amiket annak idején az államszocializmusban a rendezvényre elõírt kötelezõen önkéntes részvétellel valamennyien átéltünk. Idén ugyanis fontos munkásmozgalmi ünnepünk új funkcióval gazdagodik, e jeles napon ünnepeljük majd csatlakozásunkat az Unióhoz. Thürmer elvtárs és a többi elvtársak figyelmét külön is szeretném felhívni arra, hogy nem a valaha Szovjetunió néven funkcionált szövetségbe forrt szabad köztársaságok laza érdekközössége éled újjá a szocializmus iránt nosztalgikus életérzéseket tápláló proletariátus kívánságára, hanem a vadkapitalizmus sajátos manifesztálódásának lehetünk tanúi, amikor is május elsején az Európai Unió kiterjeszti fölénk jótékony gazdasági védõernyõjének áldásos hatásait, vagyis május elsejétõl már a kerítésen belül leszünk. Vannak ugyan, kik állítni merészek, hogy ez nem más, mint a fináncoligarchia újgyarmatosításának kiterjesztése kelet felé annak érdekében, hogy a mûvelt nyugat gyorsan és hatékonyan megszabaduljon a túltermelési válságnak köszönhetõen nyakukon maradt árufeleslegtõl, de ezek csak amolyan pletykabeszédek. Mindannyian átérezzük e nap fontosságát és jelentõségét, éppen ezért Mediterrán Moszkva városvezetése úgy határozott, méltó rendezvénnyel ünnepli meg a csatlakozás jeles napját. Városunk, úgyis mint a kultúrának kétezer éve otthont adó település, úgyis mint a jelenlegi uralkodó, Toller polgármester úr szíve csücske, arra az elhatározásra jutottunk, hogy ünnepi rendezvényünk középpontjába – nemzetközi vonatkozásai miatt is – a Háry János címû méltán népszerû is ismert daljátékot állítjuk. Már meg is pályáztuk a Kultuszminisztériumnál az igényelhetõ támogatást, most várjuk a választ. Úgyhogy addig is mindenki menjen szépen haza (fõ a nyugalom), figyeljék a napjó ha figyelünk
Az EU-csatlakozás elõestéjén különösen aktuális: Háry János, a gyorsreagálású erõk különlegesen kiképzett katonája õrködik határaink sérthetetlensége felett
Huszárok elõre! (A fenti képen Johannes Háry éppen a táltos paripával történõ ugratás helyes mikéntjét mutatja be az alapkiképzésen résztvevõ császári gárda elit osztagának
Garay János: Háry János címû költeményébõl készült diafilm. Rajzolta: Richly Zsolt. A film a Diafilmgyártó Kft. honlapjáról megrendelhetõ (E-mail:
[email protected])
tárt, vágják a centit, május elsején pedig újra találkozunk! Meleg sörrõl és hideg virslirõl a város szocialista önkormányzata gondoskodik. *** Mit mondjon olyankor az ember, amikor a megaláztatásnak olyan fokával találja szemben magát – már nem tudom én hányadszor –, mely személy szerint õt, de a közösséget is, amelyben él, emberszámba se veszi, valahová a papucsállatka és a zöld tengeri moszat szintjére süllyeszti vissza? Zajlik az élet Mediterrán Moszkvában. Legutóbb itt volt ez a busz-ügy, erre most jön május elseje. „Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse” stb. Szóval. Megint rosszkor voltam rossz helyen és megint olyant hallottam, amit nem kellett volna. Grandiózus ünnepséget tervezett a város május elseje, az Európai Unióhoz történõ csatlakozás méltó megünneplésére. Pécs több neves zenekarát kérték fel együtt zenélésre egy elõadás keretében, ahol is a Háry János címû daljáték került volna bemutatásra. Eddig még nem is lenne semmi gáz, dicséretre méltó a dolog, a nagyot mondás hazai Münchausen bárójaként számon tartott Háry János gyermekkorom egyik kedves és kedvenc hõse volt. Megörültem, hogy végre egy értelmes városi program, amelynek még nemzeti vonatkozása is van, hiszen Háry a magyar katona – valljuk meg õszintén, mára már kissé megkopott – nimbuszának megtestesítõje. Az összkép ott kezdett lassan, ám annál biztosabban szétesni, amikor megtudtam, hogy a rendezvény szervezõi éltek a Kultuszminisztériumhoz történõ pályázás lehetõségével. Nem ez a tény, hanem inkább az összeg nagysága volt az, ami számomra meghökkentõ volt. 200 000, azaz kettõszázezer forint. Az ország ötödik legnagyobb városának kiszúrják a szemét rongyos kettõszázezer forinttal. Én ezt nem is értem. De ha még így lett volna! De nem így lett! Ugyanis. Elsõ nekifutásra úgy tûnt, minden oké. Mit csináljunk, kis pénz, kis ünnepség. (Majd megoldjuk társadalmi munkában.) Csakhogy nem ez történt. Ugyanis, amikor a Kultuszminisztériumban megtudták, hogy a Háry János címû darabot szeretnék elõadni, visszaírtak, hogy köszönik szépen, de ez nem kell, majd megoldják egy pesti zenekarral, amelyik elõadja Beethoven IX. szimfóniájából az Örömódát, ugyanis ez az Európai Unió hivatalos 17
himnusza és azt ezen a napon kötelezõ lesz játszani. Na most itt álljunk meg egy polgári szóra! Amikor ezt a sztorit elõször hallottam, nem kaptam szikrát. Akárcsak a buszos dolognál, most is olyan embertõl kaptam az infót, aki – hogy úgy mondjam – a tûz közelében van. (Tudják hogy van ez. Egyes helyeken a szél befújja a megfelelõ dokumentumokat a szerkesztõség nyitva felejtett ablakán, másutt a megfelelõ újságíró postaládájában landolnak a dokumentumok, megint másutt pedig megfelelõ emberek megfelelõ idõben megfelelõ információkkal állítanak be a gyanútlan írástudóhoz.) Szóval. Nálam már a kétszázezer forintos összeg kiverte a biztosítékot. Ez annyi, mint a német szóban a nix. Különösen egy megyeszékhely esetében, amelyik ráadásul – ha jól tudom –, az ország ötödik legnagyobb városa. De ami még ennél is érdekesebb, és minimum jelzésértékû, az a tárca viselkedése. Édesanyám sokszor mesélt nekem az ötvenes évekrõl. Mivel jómagam akkor még nem éltem – ahogy mondani szokták: még kéjes gondolat sem voltam – mindig érdeklõdve hallgattam ezeket a történeteket. Valahogy nem egészen passzoltak az iskolai történelemórán elhangzottakhoz. Az egyik ilyen történet egy dal kapcsán került a felszínre. „Ahogy lesz, úgy lesz” – volt a dal címe. Édesanyám elbeszélésébõl tudom, hogy ezt a dalt az 1956-os forradalom leverése után betiltották. Kilátástalanságot sugallt, vagy valami hasonló volt a hivatalos indoklás. (Elvégre a szocializmusban nem lehetett csak úgy, céltalanul lõdörögni senkinek.) Szóval megint azt kell mondanom – legalábbis egy ennyire „áthallásos” társadalom, mint a mienk, mindenképpen alapot ad erre –, hogy milyen kísérteties a hasonlóság a múlt és a jelen között. Persze könnyen lehet, hogy megint én látom rosszul a dolgokat. Elõfordulhat az is, hogy pusztán arról van szó, széllel szemben nem lehet, az eurotrendi Örömóda-show az, ami központi ukázként ki lett adva az agit-propos elvtársaknak és ezért nem utalták ki azt a maradék kis lóvét sem, de az is lehet – és az amerikai média-team tevékenységét figyelve az sem kizárt –, hogy mélyebb összefüggések is rejteznek a tömegkommunikáció által közvetített tömegmanipuláció sötét útvesztõiben. Werberi pártkommunikáción edzõdött lakosságunk immúnissá vált a felszínes médiaüzenetekre, ugyanakkor egyes néprétegeknél megfigyelhetõ a szelektivitás és a helyzetelemzõ-képesség fejlõdése. A lakosságnak ezen körén belül a középkorú és az attól idõsebb generációknál mindez még sajátos élettapasztalataiknak köszönhetõen 18
tovább fokozódik, mely ellenállóbbá teszi õket a megvezetésen alapuló médiamanipulációval szemben. Ez eddig inkább a polgári oldal szavazótáborára volt jellemzõ, bár az utóbbi idõben a másik oldal voksolói között is egyre nagyobb számban eszmélnek az emberek. Az ún. polgári vagy nemzeti oldal szavazóinál – még az alacsonyabb iskolázottságú néprétegek között is – többen voltak azok, akik inkább észérvek (racionalitás), mint érzelmek (tekintélyelvûség) alapján hozták meg döntésüket és adták le szavazatukat a jobboldal pártjaira, mint az ellenfél táborában. Miért fontos ez, és hogy kerül ide az „Ahogy lesz, úgy lesz” címû dal? Nos azok, akik nem az amnéziások országának lakói, nem felejtenek. 1956-ban nem volt szabad olyan dalt énekelni, vagy sugározni a rádióban, ahol kilátástalanság volt az üzenet, mert az ellent mondott az államszocializmusban megtestesülõ proletárdiktatúra eszméjébõl fakadó céltudatosságnak és minden egyéb másnak, mely a Magyar Szocialista Munkáspárt és elvtársainak felsõbbrendûségét és megkérdõjelezhetetlen vezetõ szerepét volt hivatott reprezentálni. 2004-ben az állam egy fillérrel sem támogat egy olyan elõadást, vagy mûvet, mely a magyar katona és a hazafiság nagyszerûségét mutatja be. Egyúttal arra is kínosan ügyelnek, hogy a lódítás, tódítás, nagyot mondás mesehõse még véletlenül se kerülhessen egy lapra az Európai Unió nemzetek és országok felett álló kikezdhetetlen és megkérdõjelezhetetlen létezésének szükségességével. Gondoljunk csak bele, micsoda skandalum lenne abból, ha némelyik nyakas, önfejû magyar a darab május elsejei megtekintése közben olyan elvetemült gondolatokra jutna, hogy tulajdonképpen ez az EU egy nagy humbug, kitaláció, fikció az egész, a nagyot mondások, tódítások, lódítások gyûjteménye, mert hát „messzirõl gyütt embör, azt mond, amit akar”. A KASZF-ról, vagyis a Kötelezõen Ajánlott Szorgalmi Feladatról a JHF rendszeres olvasói már hallottak. Ez az eurohimnusz dolog azonban egy lépéssel már túl mutat ezen. A végén még eljutunk oda, hogy megutáltatják velünk Beethoven csodálatos remekét, az Örömódát, pedig Isten látja lelkemet, ha valamire, hát erre a zenemûre azt mondja az ember, ha más nem is, de ez biztosan méltó arra, hogy himnuszként énekeljék. Azt is tudjuk, hogy nemzeti himnuszunk alatt is vigyázban állunk, akkor meg mi a probléma? Gond egy szál se! Csakhogy van egy alapvetõ különbség! Kölcsey nemzeti imádsága a mienk. Az Örömóda meg nem. Cizelláltabb lelkületû olvasóim kedvéért mondjuk úgy, hogy nem érezzük a magunkénak. (Legalábbis egyelõre.) Bármennyire is csodálatos Beethoven örökbecsû szimfóniája,
számunkra az Örömóda csak egy zenemû marad. (Ez természetesen semmit sem von le Beethoven érdemeibõl és zenei nagyságából.) A demokráciát és a szabad gondolatokat totálisan elnyomó pártállami reflexekhez való görcsös ragaszkodás kiállítja rólunk a szegénységi bizonyítványt, ahogyan azt a titokszolga miniszterelnök félresikerült ötletbörzéjét követõen már láthattuk. Bárhová nézünk, az élet bármely területére, mindenütt azt látjuk, hogy nem merünk, vagy még inkább nem akarunk szembe nézni a múltunkkal. Pedig a megújulás e nélkül nem fog menni, és ez kihat majd – természetesen negatív irányba – versenyképességünkre is, melyre egyre nagyobb szükségünk lesz majd a jövõ versenyre épülõ Európájában. A szolgalelkû társadalmak pedig eleve vesztésre vannak ítélve ebben a felfokozott tempójú kontinentális megmérettetésben. A múlt emberei a múlt eszméivel csigalassúsággal kopnak csak ki a jelenlegi paktumos, a posztkommunizmus és a vadkapitalizmus sajátos elegyét képezõ fináncoligarcha hatalomból, s közben az idõ csikorogva vánszorog elõre a maga útján. A kisembernek, az átlagpolgárnak pedig nem túl rózsásak a kilátásai. Néha már-már az az érzése támad, hogy csak egy lépés választ el minket a gondolatrendõrség felállításától. Miközben fent a Rózsadombon százmilliós villáikban az elvtársak pajkosan összekacsintanak, elégedetten hátradõlnek fotöjükben és a pókerarc nyugalmával állapítják meg, hogy bizony még mindig õk az urak a háznál, a hazánál. Itt lent, délen, Mediterrán Moszkvában, kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától, ahol édent maximum csak édes éjeken remélünk, vegyes érzelmekkel várjuk a jeles napot. Felvonulni ugyan már nem kötelezõ, de valahogy úgy érezzük, hogy a fõvárosi elvtársak keze ma is messzire leér. Hogy milyen lesz az élet az Unióban, azt nem tudjuk, legfeljebb csak sejtéseink vannak róla, azonban most is Jó Ha Figyelünk! Tudják, messzirõl jött ember azt mond, amit akar. Egyet azonban sose felejtsenek el, csak az úttörõ mond mindig igazat. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
jó ha figyelünk
19
BUGYI BALLADA Legyen bár rikító vagy hófehér, a sejtelem mélysötét fészke marad, ha megvillan a szemérmes-ledér combok közt a falatnyi kelmedarab, mit könnyelmû szoknya alatt hordanak, csipke sûrûbõl ível ott a domb, tömötten homálylik a dús bozont, mélyén búvik a lángmedrû rovátka s szendergõn is gerjesztõ hevet ont. Áldassék, ki a bugyit feltalálta. Vagy fétise, követelve ígér, hozzá annyi ajzó képzelgés tapad, láttán megiramlik a renyhe vér, csapdairigy és garázdamód szabad, átitatja nõlényegû, vad zamat, mit a sóvár féfrinép megorront, szemére vérköd ül és odaront, eleitõl fogva letépni vágyta, büszkén mered a szerelem-dorong. Áldassék, ki a bugyit feltalálta. Ujjaid, fütykösöd oldalt is befér ha levetni már mód s idõ nem akad, bár lehúzni mindennél többet ér: szem s kéz lassúdan gusztálkodva halad a kívánás hadikopjává dagad míg kibontod a nõt, mint a bonbont, s padlón diderg a néhai forrpont, megtette kötelességét a drága, túlhaladt rajta a tomboló front. Áldassék, ki a bugyit feltalálta. Ajánlás Ha nõd pucérsága már kínos gond, mert a hajszás gyönyör lustává ront, hát csipkés nadrágjába visszavond, s megint új lesz a titok-árnyú domb, – bénává csömörlött a hetyke vágta? – ismét kutatni csigáz dús bozont s eközben megéled a kicsi csonk. Áldassék, ki a bugyit feltalálta. Döbrentei Kornél
