Az ókori Róma
Az ókori Róma kultúrája – vallás, tudomány, műveltség
A fontosabb római istenek: − a villámlás, mennydörgés istene, az istenek ura: Iupiter − a házasság védelmezője, az istenek királynéja: Iuno − a bölcsesség, tudás istennője: Minerva − a bor, szerelem, mámor istene: Liber–Bacchus − a háború, a hadas istene: Mars − a földművelés, gabona, termékenység istennője: Ceres − az istenek kovácsa: Vulcanus − a szépség, szerelem istennője: Venus − a tolvajok, kereskedők istene az istenek hírnöke: Mercurius − a vadászat istennője: Diana − az istenek atyja: Saturnus − a tenger istene: Neptunus − az alvilág ura: Dis − a kétarcú isten: Janus − a férfiasság, férfiszépség, művészetek istene: Apolló − az erő hérosza (félistene): Hercules − az alvilág istennője: Proserpina − a gyógyítás istene: Aesculapius
pontifex – pap pontifex maximus – főpap augur – madárjós
harus pex – béljós
Római jog: pater familias – családfő, hatalma családtagjai és rabszolgái felett ius – tételes, írott jog fas – isteneknek tetsző erkölcsi törvények, viselkedési előírások mos – íratlan emberi együttélési törvények religio – az istenek akaratának aggodalmas figyelése, később a vallás
Római polgárjog: teljes körű, öt elemből álló (szavazati, hivatalviselési, tulajdonlási, házasságkötési és fellebbezési jog) – járult még hozzá a szabad költözési jog is. Szűkebb körű a szövetségei (itáliai) v. másként latin jog ill. a provinciális jog.
Építészet: Az épített alkotások fontosabb fajtái: insula – bérház thermák – fürdők aquaductusok – árkádos, magasban vezetett vízvezetékek via – út caldarium – római fürdő forró vizes csarnoka cella – görög v. római templom belső szentélye frigidarium – a római fürdő hideg vizes csarnoka laconicum – a római fürdőház egyik helyisége – izzasztó natatio – úszómedence a római fürdőházban amfiteátrumok – gladiátorküzdelmek, egyéb események helyszíne arcus triumphalis – diadalív basilica – középület: igazságszolgáltatáshoz, árusításhoz, később templomnak, jellemzője a főhajó és a mellékhajók, jellegzetes, kereszthez hasonló alak
caupona – kocsma nekropolisz – temetőváros viaductus – völgyhíd A felhasznált anyagok: kő, márvány (pl. a carrarai fehér márvány), díszítéshez az egyiptomi vulkanikus kő, a porfir, mészhabarcs, tégla, padlókon gyakori a márvány v. mozaik.
Templomépítésben etruszk és görög minták követése: pódium – magas alépítmény, csak a homlokzatot díszíti oszlopcsarnok cella – zárt rész lizénák – kívülről féloszlopok apszis, exedra – a bejárattal szemben félkör alaprajzú fülke, ebben állt az istenszobor aediculák – az épületen belül gyakoriak voltak a timpanonnak lezárt kagylós félfülkék A mennyezet kazettás, sík- vagy dongaboltozatos volt.
Oszlopfajták: toszkán – ősi, etruszk minta kompozit – az ion és a korinthoszi keveréke ion oszlop – római változatán mind a négy oldalon 2–2 csigavonal található korinthoszi oszlop – sokkal díszesebb mint a görögöknél Díszként is használnak oszlopokat, féloszlopokat. Kedvelik a monumentalitást. obeliszk – „kicsi nyárs” csúcsos tetejű négyszögletes gránit- vagy porfiroszlopok
Ismert építkezéseknél a boltív, pillér; vastag, négyszögletes pillér, a pillér és a boltív közé vállpárkányt állítanak; kereszt- sík- vagy dongaboltozat, kupola (Parthenon: 43.2 m átmérő) padlóig teljes gömb, kupolanyílás világítás; a diadalíveken a párkányzatuk feletti magas, sima falon (attica) feliratok, az ívek külső és belső oldalán domborművek az állíttató tetteiről; diadaloszlopok; síremlékek (piramis vagy kör alakúak, pl. Hadrianus síremléke Rómában, az ún. Angyalvár); színház (pl. a Marcellus színház), circus (Circus Maximus), Colosseum (Nero császárnak az épület előtt felállított óriási szobráról kapta a nevét. Útépítések (Via Appia stb.)
Lakóházak: Központjuk az etruszk eredetű átrium (előtér); a világítás felülről esik, középen a tetőn lévő nyílásból (compluvium), az esővíz a compluvium alatti medencébe (impluvium) folyt; körülötte lakóhelyiségek, dolgozószoba, lakószobák, az ebédlő később görög hatásra az átriumos ház tágas oszlopcsarnokkal bővült (perisztil), megjelent a kertépítés, halastavak, márványpadok, szobrok, szökőkutak. A falakon belül falfestmények (4 stíluskorszak, hellenisztikus hatás, majd a függőlegesen tagolt formák, épületelemeket is festenek a falra). A nagybirtokok központja a villa. A házak elengedhetetlen része a házi oltár (lararium), a családfő geniusával (szobra tógában – eredetileg férfierejét, a nemzetség életerejét jelképezte), védő istenszobrokkal és az ősök viaszszobraival, melyeket temetéskor az egykori rangjukat mutató ruhákba öltöztettek – ill. olyan ruhákba öltözött családtagok vitték. Kezdetben csak magisztrátusoknak lehettek ilyen szobraik: a családfő szobrát bőségszaruval, áldozati csészével ábrázolták. Elmaradhatatlanok voltak a Lar-ok (két ősi istenfigura, a telekhatár, szántóföld, a birtok és a ház védői – táncolva, ivótülökkel kezükben ábrázolták őket).
Síremlékek: Több részre osztott szerkezet, gyakran timpanonnal, szoborral, szöveggel. A halottakat vagy elégették, vagy szarkofágba zárták ill. koporsóban (vagy anélkül) eltemették. A sírtábla (cippus). Gyakoriak voltak a hermák (hasáb alakú oszlopra helyezett fej – rendszerint Hermészé); gyakoriak a mellszobrok, fejportrék, lovasszobrok. A római szobrászat: egyénítésre, realizmusra törekvés – szemben az ideális ábrázolására törekvő göröggel. A portészobrászat lélektani bemutatásra, jellemábrázolásra is törekedett. Történelmi domborművek: relief-ek ( a sík lapba agyagminta alapján faragott alkotások).
Festészet: Történeti tárgyú: a szereplők, környezet, táj reális ábrázolása. Leghíresebb Fabius Pictor, – hellenisztikus hatás, díszítő festés, hármas tagolás, talapzat – középrész (tájjal, jelenettel) – és fríz: festett oszlopok, pillérek, burkolat: színes márvány, kő, üveg.
Ötvösművészet: Bronz, ezüst, arany díszedények, ékszerszeretet; nemes ékkövek, faragott nemeskőből apró tárgyak, gemmák; két vagy több rétegű színes nemeskőből (onix v. kalcedon) készült domborműves díszítéssel ellátott kámeák; díszes fibulák (csat, hajcsat és ruhadísz, a biztosítótű ókori megfelelője. Bronzból és vasból díszített fegyverek, harci kocsik, szerszámdíszek stb. Üvegtárgyak ablakok, római kerámia, olajmécses, edények, terra sigillata (sigillum=pecsét, védjegy) – negatív formába préselt, majd kiégetett, rendszerint vörös színű edények.
Irodalom: − Cato (idősebb, Kr.e. 234–149) – harcolt Hannibal ellen, kiváló munkát írt a földművelésről De agricultura címmel. − Terentinus Varro: római tudós Kr.e. 116–27. között, szintén a mezőgazdaságról írt 3 kötetes művet. − Cicero (Kr.e. 106–43). szónok, politikus, filozófus: szónoklatok, körmondatok, híres beszédek, Catilina köztársaságellenes mozgalmának leleplezője, szicíliai proconsul, aki sokáig meg tudta akadályozni I. Caesar politikai karrierjét. − Titus Livius (Kr.e. 59 – Kr. sz. 17) történetíró: Róma város története a város alapításától (Ab urbe condita). − Sallustius (Kr.e.86–35) római történetíró − Apuleius (Kr.sz. 2. század): Aranyszamár c. szatírikus műve − Lukiánosz – vándor, filozófus, bölcselő író − Iulius Caesar – Kr.e. 100–44. márc. 15: A gall háború. A polgárháború c. műve. − Catullus (Kr.e. 87–54); − Vergilius (Kr.e. 70–19): Aeneas; − Horatius (Kr.e. 65–8); − Ovidius (Kr.e. 43–Kr.sz.18.k.); − Petronius: Satyricon; − Plautus: A hetvenkedő katona; − Phaedrus: állatmesékbe rejtett emberjellemek; − Seneca: Néró nevelője, filozófus – Erkölcsi levelek; sztoikus filozófia; − Iuvenalis (58–140) ill. Martialis (40–201) (költők); − Plutarchos: Párhuzamos életrajzok (1–1 görög ill. római nagyság életrajza párba állítva, ezekből álló sorozat); − Cornelius Tacitus (55–120) történetíró: Történetek; Évkönyvek (megbízhatóság, tömörség, világos stílus); − Suetonius: 70–140: Caesarok élete; (Traianus kancelláriájának vezetője, nem mindenben megbízható); − ifj. Plinius 61–114.: 10 kötet levélgyűjtemény (ő tudósít Pompeji és Herculaneum pusztulásáról); − Marcus Aurelius császár (filozófus, 162–180 között élt), sztoikus: Elmélkedések c. műve;
Zenéjük: Kürt, lant, fuvola, dob, sípok, víziorgona (Aquincumban is találtak)
Iskola (schola): A pedagógusok javuló megbecsülése: idővel római polgárjogot kapnak.
Gyógyításban Galenus módszerei (természetes gyógymód).
A rómaiak Magyarországon A hódítás Augustus utasítására – fővezére ekkor e térségben Tiberius – Pannonia a Danuvius (Duna) vonaláig és Dácia (Erdély) meghódítása. A térségben 6 légió állomásoztatása, limes (határvonal) kiépítése a Duna vonalában, katonai táborok, (jog szerint a katonák nem élhettek házaséletet 25 éves katonai szolgálatuk alatt, csak leszerelve, veteránusként, a valóságban szinte mindegyiknek volt élettársa, aki a tábor közelében lévő telepen (canabae) élt, kereskedők és iparosok társaságában. A tábor maga a castrum volt. Néhány kilóméterre a táboroktól polgári települések is alakultak, ahol a kiszolgált katonák telepedtek le, végkielégítésként földet kapva, vagy pénzt. Obsitot, elbocsátó okmányt kaptak (diploma honestae missionis), ebben az okmányban megkapták a házasságkötési jogot is. Működtek a hatóságok, megalakulhattak az önkormányzatok, működött a császári posta, utak épültek , templomok (Jupiter, Juno és Minerva templomai nélkül nem létezett római település, középületek és fürdők épültek, kereskedőcsarnokok… Az alacsonyabb rangú település a municipium volt (szűk jogokkal), a magasabb, római jogú a colonia volt. Augustus halálakor (is) Kr.sz. 14-ben fellázadt több pannon légió, követelve a szolgálati idő leszállítását 16 évre, valamint a zsold felemelését. (A közkatona zsoldja sokáig évi 270 denarius volt) – különös érdemek elismeréseként kétszeres vagy két és félszeres zsoldot kaphattak. Az előléptetés a miles gregarius (közkatona) számára szinte lehetetlen volt. A kitüntetett, érdemes katonáknak duplarius volt a neve, nekik a magasabb zsold mellett nehéz sáncmunkát sem kellett már végezniük. Egy légió nagyjából egy ezrednek felelt meg (6000 gyalogos és 120 lovas az átlagos létszáma). Mindegyikben 60 centurio (kb. őrnagy – századosi rang) – egyenként évi 10–20.000 denarius közötti fizetéssel (három rangosztályban), 6 tribunussal (ezredesi rang) és egy légióparancsnokkal – tábornoki minőségben: legatus legionis. A tartományon átvezet a borostyánkő szállítási útvonala. A közlekedő gyorskocsikon sebességmérő volt (tartályból hulló golyók koppanásai jelezték a megtett utat ill. a sebességet – Vitruvius mérnök találmányaként). Minden megtett mérföld egy golyókoppanás (hodométer). Egy római mérföld kb. 1,5 km. Óránként kb. 8 mérföldes sebesség – a posta gyorsabb volt –, 25 mérföldenként pihent lovak cseréje. Vámhelyek sora, bélyegző jelezte az elvámoltatást és a vámmentességet (pl. katonakórház számára szállított gyógyító olaj). Minden légiónak saját téglaégetője volt, építkeztek – a téglákon is pecsétek, jelképek. Vámbérlő (conductor), vámállomás (statio), csomagvizsgáló (scrutator).
A legismertett pannóniai római települések:
Aquincum (Óbuda); Savaria (Szombathely); Brigetio (Szőny); Intercisa (Dunaújváros); Altinum (Mohács); Arrabona (Győr); Gerulata (Oroszvár); Quadrata (Barátföldpuszta); Ad flexum (Magyaróvár); Ad Statuas (Vaspuszta); Ad Mures (Ács); Celamantia (Leányvár); Azaum (Dunaalmás); Solva (Esztergom); Crumerum (Nyergesújfalu); Cirpi (Dunabogdány); Ulcisia Castra (Szentendre); Gorsium (Tác); Scarbantia (Sopron); Sopianae (Pécs); Parthiscum (Szeged); Alisca (Ocsény); Limusa (Szigetvár); Valcum (Fenékpuszta); Floriana (Csákvár) stb.
