Az önálló elemző szoftware első ötleteiért Kósa Mártonnak, a végleges változat elkészítéséért pedig Hóbor Miklósnak tartozom hálával

STUDIA CAROLIENSIA

2009. 4. (X.)

1 55 – 1 7 8 .

G. ISTVÁN LÁSZLÓ A VERS SZÓTAGIDŐTARTAM-LÜKTETÉSÉNEK SZIMMETRIARENDJE WEÖRES SÁNDOR MAGYAR ETÜDÖK-VERSEIBEN „Minden költészet belső ellentmondásból születik, és a vers nem más, mint a két ellentétes erő, a pozitív és a negatív ideiglenes kiegyenlítődése, akárcsak az elektromos kisülés – ennélfogva egy költészet lelki arcát csak vibráló és ellentmondó mozaikdarabokból tudom összerakni” (Weöres Sándor levele Kosztolányi Dezsőhöz, 1932.) Ez az írás a doktori disszertációm rövid összefoglalását és egyetlen konkrét példán keresztül a disszertáció szövegelemző gyakorlatának bemutatását tűzte ki céljául. Az eredeti dolgozatban szereplő lábjegyzeti apparátust a könnyebb áttekinthetőség kedvéért elhagytam, a lábjegyzetekben azonban rövidítve jelzem, hogy a felmerülő problémakörök kifejtéséhez milyen szakirodalmak voltak segítségemre. A disszertáció arra vállalkozott, hogy egy új szemléletű ritmusértelmezéssel a versszövegek szótagjai között kialakuló zenei szimmetria-összefüggések informatikai vizsgálatát elméletben és a leíró verstani gyakorlatban bevezesse. 1 A vizsgálat az elkövetkezőkben még sok javításra, finomításra szorul. A vizsgálat lényege, hogy a sorképző és a verses szegmentálásban részt vevő ritmusalkotó verstani jelenségek mögött valamely, a nyelvi lexémákban kódolt, két értékű, egyértelműen definiált nyelvhangtani minőség segítségével a szöveg aktuális ritmusát körülvevő ritmuslehetőségek zenei-szimmetrikus rendjét kibontsa, numerikusan értelmezze, és a ritmusvizsgálatok rendjébe helyezze. A magyar nyelvben ez a nyelvhangtani minőség a szótagidőtartam – ezért ez a vizsgálat a szótagdőtartam-lüktetés szimmetrikus rendjét bontja ki. (SZILSZ) 2 A disszertáció a szegmentáltság és a sorképzés nehezen meghatározható akusztikai rejtelmeihez kíván közelebb lépni. A szabadversek ritimikai vizsgálata helyett azonban inkább arra a kísérletre vállalkozik, hogy a verstani keretek között vizsgált metrikus szabályosság és a sorképzéssel keletkező ritmikusság mennyiségi (numerikusan szabályozott), illetve prozódiai elvét a nyelv kaotikus zenei szimmet1

Az önálló elemző szoftware első ötleteiért Kósa Mártonnak, a végleges változat elkészítéséért pedig Hóbor Miklósnak tartozom hálával. 2 Az opponens, Kecskés András vitatta, hogy egyedüli dekonstrukciós keretként a hosszú-rövid szótagok feszítő-oldó kettőssége képezhet bináris mintázatot a szimmetriához. Az eddigi kísérleteim mégis azt valószínűsítik, hogy semmilyen más, lexémákban kódolt egyértelműen definiálható kétértékű szótagminősítés (pl. szóhangsúly stb.) nem ad értelmes mintázati karaktert.

Studia Caroliensia 2009. 4.

155

G. ISTVÁN LÁSZLÓ

ria-vizsgálatának minőségi elvével keresztezze, és a tudatos metrumképző és a féltudtatos ritmusteremtő verstani formák vizsgálata mellé felvegye a tudattalan, kaotikusan rendezett, metrikus struktúrák (sormértékek, mértékváltozatok és versmértékek) mögötti zenei szimmetriák fraktálösszefüggéseinek vizsgálatát. A szimmetriavizsgálat nem csak a metrumképző elemeket veszi számba, hanem minden szótagponton megmutatja a véletlenszerűen kialakult, de az ismétlés és az ellenmozgás különféle eseteinek jelentésképző analógiáiban tudattalan-zenei korrelációkat segítő zenei hangzás-kaleidoszkóp kaotikus fraktálját. A szimmetriavizsgálat ugyanakkor semmiképp sem kíván a ritmust önkényesen tropizáló, retorikai analógiákkal szemantizáló eszköz lenni. A sorképzés versminimuma mögött felsejlő szótagidőtartam-lüktetés szimmetriavizsgálata (SZILSZ) a ritmikának a retorikával szembenálló, nem szemantizálható, a fenomenalizációs értelmezés hátteréül szolgáló zenei fraktálösszefüggéseit térképezi fel. A hangzás fenomenalizációja helyett a hangzás véletlenszerűen kialakult, a szavak lexémájában kódolt zenei szimmetria-összefüggéseit vizsgálja. A ritmus rendszerelméleti keretek közötti modellálásával kimutatható, hogy a ritmus – a nyelvvel szemben – elsődleges konszenzuális tartomány, s mint ilyen, nem tartalmaz szemantikai leírásokat.3 A barokk fúga transzformációs műveletsorainak versritmikai alkalmazhatósága ugyanakkor mint a „keletkező ritmus” dinamikai ábrája a szegmentáltság nyomatékviszonylatait is tovább árnyalja – a leíró verstani vizsgálatot a ritmus keletkezésének fenomenalizálhatatlan rétegeivel gazdagíthatja. A dolgozatban az alapvetések és a vizsgálat módszertanának bemutatása után első sorban Aviram Telling Rhythm4 című költészetelméleti monográfiájának gondolatmenetét kibontva a SZILSZ irodalomelméleti kontextusának rövid felvázolására került sor. Aviram legfőbb és disszertációm 2.1. pontjában kibontott tézise szerint a versritmus nem tekinthető a vers kimerítően fenomenalizálható rétegének. Első sorban Jakobson ekvivalencia-elméletét továbbgondolva és Nietzsche A tragédia születésének poetológiai tanulságait, pszichoanalitikus továbbélését (Lacan), 5 és a Cultural studies területén felmerülő, leginkább ideológiakritikai hagyomány-utóéletét (Kristeva, Abraham)6 számba véve, és a versritmus természetének jobb megértésére koncentrálva áll elő újfajta ritmusértelmezéssel, amely úgy tart rokonságot a misztikus és kabbalisztikus értelmezésekkel, hogy nem válik ezoterikussá vagy tudományHans Ulrich GUMBRECHT, Rhytmus und Sinn = Materialität der Kommunikation, hg. K. Ludwig PFEIFFER, Frankfurt am Main, 1988, 724-727. 4 Amittai AVIRAM,Telling Rhythm, Body and Meaning in Poetry, University of Michigan Press, 1994. 5 Vö. elsősorban Jacques LACAN, La Stade du miroir comme formateur de la fonction du Je = Ecrits I. 2, Seuil, Paris [1949] 1966, 89-97. 6, Julia KRISTEVA, Revolution in Poetic Language, ang. ford. Margaret WALLER, Columbia University Press, New York, 1984. és Nicholas ABRAHAM, Rhythmes: De l’oeuvre, de la traduction et de la psychanalyse, Ed. Nicholas T. RAND and Maria TOROK, Flammation, Paris, 1985; és Carrie J. NOLAND,Yves Bonnefoy and Julia Kristeva: The Poetics of Motherhood, French Literary Series 18, 1991, 134-44. 3

156


A

VERS SZÓTAGIDŐTARTAM -LÜKTETÉSÉNEK SZIMMETRIARENDJE

…

talanná. Aviram úgy tekint a versre, mint a ritmus sikertelen allegorézisére, ahol a tropológiai és szövegszemiotikai szempontból értelmezhető rétegek a vers jelentésessé sosem váló formájának, a ritmusnak mint pszichoanalitikus drive-nak (vagy nietzschei-dionüszoszi elsődleges egységnek: „primal unity”-nek) az allegorézisére vállalkoznak; s éppen a ritmus, a retorika elől elzárkózó elsődleges konszenzuális tartomány-mivolta következtében sikertelen allegorézisét demonstrálva termékeny feszültségben tartják a vers energia- és értelemösszefüggéseit. Vagyis a vers attól vers, hogy a ritmika ellenáll a fenomenalizációnak, és a nyelv örök próbálkozásában ezt a fenomenalizálhatatlan, fizikai, leginkább a test érzékeléséhez tartozó réteget kívánja sikertelenül allegorizálni. Aviram itt a romantikus hagyomány fenséges-fogalmát próbálja némiképp a dekonstrukcióval rokon módszerekkel, de épp a retorika mindent felölelő inkluzivitását kétségbe vonva rehabilitálni, ehhez a ritmikának a retorika (és ilyen értelemben a nyelv) természetével szembenálló jellegét hangsúlyozza és hívja segítségül. A 2.1. fejezetben Aviram gondolatmenetét röviden felvázolva ismertetem és ütköztetem a ritmust a retorika illetékességi területén belül definiáló iskolák néhány képviselőjének gondolatmenetével. Első sorban a liege-i retorika és a -csoport ritmusértelmezése és az ezt követő-továbbárnyaló Vajda András gondolatmenete kerül itt röviden terítékre.7 Ugyancsak ide tartozik Petőfi S. János és a szegedi csoport komplex szemiotikai versszöveg-értelmezésének néhány, a ritmus természetét érintő megfontolása, ezekről azonban inkább a Magyar etüdök kapcsán, a 3.1. fejezetben ejtek szót. Érdekes további adalékul szolgál végül Kulcsár-Szabó Zoltán Irodalom és medialitás című tanulmányának ide vonatkozó gondolat-felvetése,8 amely szintén az avirami, a retorikába nem besorolható ritmufelfogással állítható szembe. 9 A magam leíró verstani szimmetria-vizsgálata ebben a diskurzív térben izgalmas paradoxonként értelmezhető. A zenei-szimmetrikus műveletek ugyanis kváziretorikai struktúrákká lazítják fel a vers fenomenalizálhatatlan, fizikai-zenei rétegét, s a formavizsgálat szegmentáció és értelemadás mögötti zenei alakzatrendjét valóban elképzelhetjük egy allegorizálhatatlanul gazdag energetikai ismétlés- és ellenpontfraktál hálózatának, amelyet aztán a vers komplex nyomatékozhatósági rendje a vers

VAJDA András, A modern költészet retorikája = Költészet és retorika, Universitas, Bp., 1998, 413-494, 416. Illetve FÓNAGY Iván, A költői nyelvről, Corvina,Bp., 1999, és FÓNAGY Iván, Gondolatalakzatok, szövegszerkezet, gondolkodási formák, MTA Nyelvtudományi Intézet, Bp., 1990. Fontos háttérismeret első sorban Vajdához Groupe  Retorique de la poesie, „Edition Complexe“, P.U.F. Paris, 1977. 8 KULCSÁR-SZABÓ Zoltán, Irodalmiság és medialitás a költészetben = Uő., Metapoétika, Kalligram, Pozsony, 2007, 13-55. 9 Például HORVÁTH Iván, A három verselmélet = A strukturalizmus után, szerk. Szili József, Bp., 1992, 9199; HORVÁTH Iván, Metrikai egyezmények kutatása = Uő., A vers, 2000 könyvek, Bp., 1991, 145-150; HORVÁTH Iván, Magyar ritmus, Alföld 2000/2, 3-21; és HORVÁTH Iván, A versérzék modellezése (Generatív verstani kérdések II.), ItK. 1973, 380-397; illetve VAJDA, Uo., 417; és SCHEIN Gábor, A ritmikai szegmentáltság mint a vers kompozíciós elve, Alföld 1994/12. 7


157

G. ISTVÁN LÁSZLÓ

komplex retorikai rendjébe beilleszthető, (például a mértékhagyományokhoz tartozás által) fenomenalizálható formává alakít. Zenei szimmetria és komplex nyomatékozhatóság ebben az értelemben az avirami, retorikának ellenfeszülő ritmus és a liege-i retorika metataxisaihoz tartozó ritmusfogalom axióma-párjával analóg. A fejezet következő rövid részében (2.2.) a nemzetközi generatív metrikai kutatások legújabb kísérleteinek kontextusában vizsgáltam a szimmetria-vizsgálat helyét, s nagyon röviden reflektáltam még a magyar informatikai alapú strukturalista irodalomtudomány néhány fontos eredményére is, első sorban Horváth Iván Gépeskönyvére10, valamint néhány számítógépes verstani munkára 11, s ezek összefüggésében vizsgáltam a magam informatikai alapú kísérleteit. Itt, terjedelmi okokból a nemzetközi informatikai alapú kutatás eredményeire csak nagyon röviden tértem ki. Ugyancsak itt említettem meg az OuLiPo-iskola matematikai-rendszerelméleti kötöttségeit felhasználó versértelmezés és a zenei szimmetriavizsgálat elvi különbségeit.12 Végül itt szóltam a fraktálelméletek interdiszciplinális jelentőségéről, s a szimmetriaelemzés más fraktálvizsgálatokhoz képest rokon és eltérő tulajdonságairól. 13 A fejezet záró része (2.3.) stilisztikai szempontból eltért a korábbiaktól. A leíró komplex verstani-zenei-szimmetriai elemzések előtt egy esszé, Weöres Sándor dalköltészetéről szóló személyes vallomásom került a disszertációba. Az esszé a dalköltészet és a weöresi próteuszi alkat jellegzetes vonásait emeli ki, hogy elővezethesse a következő fejezet elején (3.1.) megvizsgált Magyar etüdök-sorozat ritmikai tanulmányainak szövegontológiai komplexitását. A Magyar etüdök ritmuspróbái, Kenyeres Zoltán terminológiájában játékversei14 a ritmust jelentéstani határhelyzetbe emelik: a derű és (az avirami sublime-mal ellentétes) játékosság a ritmikai transzparencia teljes Vö. HORVÁTH Iván, Gépeskönyv, Balassi, Bp., 2006; emellett első sorban PRINCE-SMOLENSKY Optimalitás-elméletét (Alan PRINCE, Paul SMOLENSKY, Optimality Theory: Constraint Interaction in Generative Grammar, Manuscript. Rutgers University and University of Colorado at Boulder, 1993) és KIPARSKY legújabb meglátásait (Paul KIPARSKY, A Modular Metrics for Folk Verse = Formal Approaches to Poetry, Recent Developments in Metrics, B. Elan DRESHER, Nila FRIEDBERG, Eds. Mouton, de Gruyter, Berlin, New York, 2006) állítom szembe a SZILSZ-vizsgálattal. A nemzetközi verstani munkákhoz lásd még Formal Approaches to Poetry & Recent Developments in Generative Metrics, Conference Paper, University of Toronto, Canada, October 8-10, 1999. 11 HORVÁTH Iván, Uo., és SELÁF Levente, Összehasonlító verstani repertórium. Corpus poeticarum 0.2.1 , konferencia-előadás, 2009. április 24. A külföldi munkákból többek között Eduardo D’ANGELO, Corpus Rhytmorum, DBR (Database for the Latin Rhythms) The Corpus of Latin rhythms. An open digital edition of music and texts. ftp://ftp.cordis.europa.eu/pub/tmr/docs/socmedpoet980384.pdf 12 SZIGETI Csaba 2004-es monográfiája alapján. (SZIGETI Csaba, Mint egy elefánt: Az OuLiPo formaművészetéről, Kijárat, Bp., 2004) Lásd még Jacques ROUBAUD, Enquête sur les formules strophiques des trouvères = Cabiers de Poétique Comparée, I, 1973, 62-79, 85-96. Magyarul: Jacques ROUBAUD A trouvères-ek strófaképleteinek vizsgálata, =Tanulmányok az irodalomtudományok köréből, szerk. KANYÓ Zoltán, SÍKLAKI István, Tankönyvkiadó, Bp., 1988. 13 Mások mellett Kenneth J. HSÜ, A zene fraktálgeometriája: a madárdaloktól a Bach-fúgákig = Rend és káosz, Replika könyvek, Bp., 1997, 285-303 14 KENYERES Zoltán, Tündérsíp, Szépirodalmi, Bp., 1983, 161 10

158


A


…

megszüntetésével, a ritmus túlhajtásával és a szövegek fenomenalizálható rétegeinek szándékos redukciójával megfordítják a ritmus és a tropológia viszonyát. Kenyeres Zoltán szavaival a képek mintegy a ritmus háttérstruktúrájává, kíséretévé válnak. Ebben az esszében szerettem volna számot adni arról is, hogy miért épp a Magyar etüdöket választottam a zenei szimmetria-vizsgálatok leíró verstani gyakorlatának szemléltetésére. Az esszéhez fűzött lábjegyzetekben reflektáltam a Weöres recepció néhány, számomra fontos gondolatára, a 3.1. fejezetben pedig a hagyományos leíró verstan teljesítményére Weöres verseinek értelmezésében, valamint a zenei szimmetriavizsgálat és a hagyományos verstan módszereiből adódó következtetések viszonyára. Itt első sorban Kenyeres Zoltán, Kecskés András, Szepes Erika és Nagy L., János 15 észrevételeit méltattam. A Magyar etüdök-sorozat kapcsán megemlítettem néhány, a magyar verstan történetében jelentős verstani problémát. Itt ismertetem több, strukturalista szemléletű és a kognitív nyelvészet iskoláit követő kutató Weöres költészetére vonatkozó észrevételét is. A disszertáció záró fejezetében komplex elemzéssel megvizsgáltam az első tizenkét Magyar etüdök-verset. A leíró elemzések a hagyományos metrikai ismertetés mellett a ritmikai nyomatékozhatóság komplex ábráját is tartalmazzák. A ritmikai Például KECSKÉS András akadémiai viták, Verstani párbeszédek, Szuromi/verstan letölthető formája, 1978. http://www.derimuz.hu/letolt/Szuromi/verstani%20parbeszedek.rtf., KECSKÉS András, Nyelv és vers = Pannon enciklopédia. Magyar nyelv és irodalom, Dunakanyar 2000 Kiadó, Bp., 1997, 193; KECSKÉS András, Sármányfuvola, báránycitera (Weöres Sándor ütemmérő verstípusa), Életünk 2002/4; KECSKÉS András, A magyar vers hangzásszerkezete, Akadémiai, Bp., 1984; KECSKÉS András, A magyar verstan szemléleti kérdései tudománytörténeti összefüggésben, ItK. 1998, 480–494; KECSKÉS András, A vers hangzásvilága, Tankönyvkiadó, Bp., 1981; NAGY L. János, A parafrasztikai elvről, Magyar Nyelvőr 1997; NAGY L. János, „Vadrózsából tündérsipot csináltam.” Weöres Sándor, a falusi költő. Parnasszus 2007/Tél, 95-104,; NAGY L. János, A retorikus nyelvhasználat Weöres Sándor költészetében, Akadémiai, Bp., 2003; NAGY L. János, Ismétlések és értelmezések Weöres Sándor verseiben, Akadémiai, Bp., 1996; NAGY L. János, Szavak és világok Weöres Sándor verseiben, Akadémiai, Bp., 1998; SZEPES Erika, Zrínyi „Az idő és hírnév” című három epigrammájának ritmikája, = Uő., Mágia és ritmus, Szépirodalmi, Bp., 1988, 269-279; SZEPES Erika, Hozzászólás a Zrínyi-vers vitájához = Uo., 279-284., SZEPES Erika, Kell-e verstant írni, avagy nem mindegy-e, hová húzogatjuk a lábhatárokat? = Uo., 229-249; SZEPES Erika, Katedrális – A teológia theosza. Weöres Sándor: Az ég-sapkájú ember = A vers mint alma, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1999; SZEPES Erika, Magyar költő – Magyar vers, Tevan, Kecskemét, 1990. Weöres ritmikájának számtalan elemzése közül lásd még HAJDÚ András, A Bóbita ritmikája, Csillag 1956/10, 776-778; HAJDÚ András, Még egyszer a „Bóbita” ritmikájáról. - Változat egy 1956-os Csillag cikkre, Magyar Műhely II. 1964/7-8, 44-55. A szimultán verseléshez nélkülözhetetlen még SZUROMI Lajos, Szimultán verselés, Akadémiai, Bp., 1988. A legújabb elemzések közül: SZABÓ Endre, Magyar etüdök (W.S. népdalváltozatai, a versciklus jellegzetes ritmuskompozíciói), Életünk 2002/4, 352-375; ITTZÉS Mihály, Weöres Sándor gyermekversei zenei tükörben, konferenciaelőadás, Elhangzott az IBBY Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának Magyarországi Egyesülete és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár által szervezett Gondolat – érzelem – zene, Versek gyermekeknek című konferencián, 2005. december 7-én. A Weöres-versek más, multimediális és kreatív megközelítéséhez vö. PETŐFI S. János, BENKES Zsuzsa, A multimediális szövegek megközelítései : kérdések - válaszok, Iskolakultúra 2002, PETŐFI S. János, BENKES Zsuzsa, Elkallódni, megkerülni. Versek kreatív megközelítése szövegtani keretben, Országos Továbbképző, Taneszközfejlesztő és Értékesítő Vállalat, Veszprém, 1992, valamint PETŐFI S. János, Szöveg, szövegtan, műelemzés, OPI, Bp., 1990. 15


159

G. ISTVÁN LÁSZLÓ

elemzés dekonstrukciós hátteréül szolgál a SZILSZ-vizsgálat három ábrája: a Csoporttérképeken a makroszimmetrikus összefüggések és a transzformációs csoportdinamikai tér, a lineáris lefedési ábrán a növekvő tömb-szótagszámot követő, szótagokra eső zenei transzformációs találatszámok, a globális lefedettségi ábrán pedig a minősített transzformációkra lebontott, egyes szótagokra eső szimmetriaértékek olvashatók le.16 A SZILSZ-vizsgálat kiértékelésekor a nyomatékozhatóság dinamikus ábráját, a szintaktikai ábrák ritmikus összefüggéseit és az esetenként megfogalmazható funkcionális verstani hipotéziseket is ismertettem. A SZILSZ-vizsglatok ‒ mikroelemzések A disszertációnak ebben a részében megvizsgáltam SZILSZ-módszerrel Weöres Sándor Magyar etüdök első sorozatának az összes szövegét. Elkészítettem a csoporttérképeket, a lineáris és a globális lefedettség dinamikai ábráit. Emellett 12 szöveg esetében elkészítettem a szövegek határjelző nyomatékozhatóságának valószínűségi mutatószámait, jelöltem a sorképzést és a sor- és versmérték-adatokat. Az első tizenkét szöveg jobb oldalán egy leegyszerűsített szintaktikai ábrán a mondatrészek, mondatszintek, alá- és mellérendelő szintagmák valamint olykor szövegkohéziós kapcsolatok is olvashatók, méghozzá a hangzás szótagterjedelmével arányos jelölésben. Végül az ütemmérő elvű visszacsatolásos szegmentálási elv alapján jelöltem a zenei prozódia időkiegyenlítő viszonylatait. Feladatom volt egyrészt az egyes versek szimmetria-összefüggéseinek kifejtése, másrészt a ritmikai komplex nyomatékrend, a szintaxis és a szótagidőtartam-lüktetés szimmetrikus összefüggéseinek, illetve a leíró vizsgálatból következő funkcionális verstani hozadékokra vonatkozó sejtéseimnek megfogalmazása, és az ütemmérő elv felülíró szegmentációs viszonylatainak vizsgálata. A függelékben közöltem a maradék 112 vers csoporttérképét, valamint globális és lineáris lefedettségi grafikonját. Az ME 1 esetében a globális és lineáris grafikonok által kiértékelt mátrix-táblázatot is a főszövegben közöltem, a többi vers mátrix-táblázatai csak a számítógépes változatban olvashatók. Mindegyik szöveg egyéni, azonosítható ábrával rendelkezik (hangzó ujjlenyomat), külön-külön vizsgálandó összefüggéseket mutat. A hagyományos verstani elemzés, a metrumképző elemek azonosítása és a határjelző nyomatékozhatóság mutatószámai után megvizsgáltam a szimmetriaábrák elemzési hozadékait. Főként az óriásszimmetriák (makroszimmetriai összefüggések) és a ritmusalkotó tömbök csoportdinamikai fejlődéssorának leírására vállalkoztam. Emellett a globális lefedettség és a lineáris lefedettség grafikonjait is megvizsgáltam. A globális lefedés minden szótaghelyen meghatározza az adott szótagon induló k hosszúságú tömb transzformációs találati számát egy négy értékű mátrixszal, amely a szótagról induló k

16

A fogalmak kifejtését lásd lejjebb.

160


A


…

szótagú tömbbel transzformációs csoportot alkotó ismétlő, inverz, tükör, inverz tükör alakzatok összelőfordulási számát tartalmazza. Az adott tömb hatóköre az indító szótagtól k szótagnyira ér el, s a mátrix minden tagja k szótagnyi előreható körben ad különféle minőségű transzformációs találatot. A globális lefedettségi mátrix az egész szövegtérben visszafelé is megadja a találatokat (például egy kiinduló 1a alakzathoz képest inverz találat esetén mind az alap, mind az inverz hatókörében inverz találatokat is elkönyvel, vagy egy kiinduló 1a alakzathoz képest tükör és inverz tükör találatokat az összes hatókörben az összes transzformáció-reláció értelmében könyveli, vagyis a tükör hatókörében tükör és inverz, az inverz tükör hatókörében inverz és inverz tükör találatokként. A globális lefedési táblázat négy értékű mátrixaiból kiszámítható egy adott szótag szimmetriaképző össztalálatszáma egy adott minőségű transzformáció függvényében. Az így létrejövő, szótagokhoz rendelt össz-érték mátrixokat négy görbés grafikonon ábrázolhatjuk. A kapott görbe számszerűsíti az adott szövegtér szótagjaira eső minősített transzformációs össztalálatokat, s ezek dinamikáját a szövegben előrehaladva. A négy görbe egymáshoz és az össztalálatszámhoz, valamint a szöveg szótagszámához viszonyítva később tipologizálható lehet. Az ismétlő és a tükörtalálatokat mutató görbéket közösen ismétlő görbéknek, az inverz és inverz tükör találatokat mutatókat pedig inverzgörbéknek nevezem. A négy görbe szummája az összes zenei transzformáció számát adja meg egy adott szöveg szótagjaira lebontva. A globális lefedettségi mutató mellett megvizsgáltam a szöveg lineáris lefedettségét is. Ekkor a k szótagú tömbök mindegyikében a (ritmusalkotás tényétől független) első előfordulást vettem alapnak, s a transzformációs találatokat az adott hatókörökben kizárólag az alaphoz viszonyítva értelmeztem és könyveltem. Vagyis például egy k szótagú indító tömb inverz és tükör találatánál k hatókörben csak inverz és tükör találatokat adtam, az egymáshoz képest fennálló inverz tükör találatokat nem! Az indító tömb transzformációs találatai között hasonlóképp csak az ismétlő (alap) transzformáció szerepel, sem a tükör, sem az inverz nem. Ennek a számolásnak az előnye az, hogy a vershangzás előrehaladásának (befogadásának) szimmetriaélményét jobban leképzi, a zenei találatok időben irreverzibilisek lesznek, s nem relativizálhatók. A grafikonnál a lineáris lefedettséget területi görbével ábrázoltam, ahol a különféle transzformációs minőségek (alapesetben) összértékükben szerepelnek, s a területi grafikon vastagságát nem az eltérő transzformációs minőségek, hanem az emelkedő szótagszámértékű tömbök adta találatok adják. A program lehetőséget adna arra is, hogy az eltérő minőségű lineáris transzformációs találatokat külön-külön is ábrázoljuk, sőt akár az alaptól is eltekinthetünk. A programnak ezt a lehetőségét egyelőre mégis későbbi vizsgálatokra halasztottam. A lineáris lefedettség területi görbéje sokszor érdekes módon a szöveg ösztönösen átélt zenei szimmetriaélményét fogja leképezni. (Ez azért is érdekes, mert


161

G. ISTVÁN LÁSZLÓ

a tagolástól-szegmentáltságtól független, lexémákban kódolt lüktetésrend hagyományos értelemben nem ritmusalkotó tényező.) Nem tértem ki a táblázat mátrixaira külön-külön, csak az összérték-görbék ábráját építettem be a disszertációba. A ME 1 mátrixait azonban közöltem, hogy a mátrix és az összérték-görbe összevethető lehessen. A disszertáció cd-mellékletéből minden szöveg teljes globális-lineáris táblázata leolvasható. Néhány helyen kitértem a szintaktikai és a szemantikai analógiák korrelációira is, de ezeket csupán véletlenszerűen és érintőlegesen jeleztem, mert a dolgozat keretébe nem fért volna bele a komolyabb funkcionális, retorikai vagy parafrasztikai elemzés. A határjelző nyomatékozhatóság muatószámaival kapcsolatban leginkább Kecskés András A magyar vers hangzásszerkezetének ide vonatkozó fejezetét használtam. Szuromi nyomatékozhatósági táblázatából nem vettem át az egyszótagos teljes értékű szójelentéssel rendelkező lexéma nyomatékerősítő értékét. A nyomatékozhatóság ezen szempontja a szövegjelentés szintjén jelentkező valószínűségi összértékhez adódna, de az egyszótagú tagok kiemelését kicsit aránytalannak éreztem. Kulcs a komplex csoporttérkép-ábrákhoz: Az Excel-táblázat tetején Weöres neve mellett az aktuális etüd száma található-txt. kiterjesztéssel. Ezt követi gondolatjel után a vers szótagszáma. A táblázat első oszlopában fentről lefelé haladva olvashatók a szótagok. A második oszloptól a nyomatékozhatóság valószínűségi indexei kerültek. I. A nyomatékozhatóság valószínűsége a verssor mint szövegegység szintjén: 17

I/A A nyomatékozhatóság valószínűsége a szövegjelentés szintjén: K abszolút szövegkezdet vagy nyelvszerkezetileg meghatározott beszédszünet utáni szövegkezdet T tartalmas (tehát önálló jelentésű) szó kezdő szótagja É hangulati többletjelentést hordozó, érzelmileg kiemelt szó kezdő szótagja, illetve a versmondat értelmi fókusza. Ez a nyomaték-elem a legkevésbé kidolgozott – beszédfonetikai vizsgálatok dönthetnének a fókusz és egyéb érzelmi kiemelés pontos természetéről. Kecskés módszerét kicsit továbbfejlesztve a hangutánzó-indulatszavas kiemelést dupla értékkel (2) emeltem ki a fókusz és az érzelmileg színezett lexéma nyitószótagjának egyszerű nyomatéktöbbletéhez képest.

1/B A nyomatékozhatóság valószínűsége az általános metrikai rendezettség szintjén: S 17

A nyomatékozhatósági táblázat pontról pontra megegyezik Kecskés András valószínűségi táblázátavál (KECSKÉS, A vers hangzásvilága, 132). Ahol az értékelésben másképp járok el, mint Kecskés, azt jelzem.

162


A


…

sorkezdet első szótagja (a vizuális szegmentációt a versmédium alapdefiníciójából kiindulva abszolutizáltam: vagyis nem fordulhat elő egy „verssor“ két sorban írva. Itt, véleményem szerint zenei-prozódiai, illetve beszédprozódiai szempontok nem írhatják felül a versmédium alapszegmentációs törvényét, ami a verssort vizuális marker jelentlétéhez köti.) M valamely metrikai hagyományra vonatkoztatható, a versegészben ismétlődve előforduló metszetkövető szótaghelyzet R a tényleges rímhelyzetben levő sorvégi (sorközi) szövegrész központi szótagja (rímmag) II. A verssor szótagszerkezeti szintjén jelentkező nyomatékozhatóság valószínűsége

II/A A nyomatékozhatóság hagyományos ismérvei szerint

valószínűsége

a

szólamnyomatékos

ritmuselv

H szólamnyomatékos ritmuselv hagyományos ismérve szerinti szólamkezdet vagy ritmikai osztáspontot követő szólamközép valamely szótagjának feltételezhető erősségbeli kiemelkedése: hangsúly-lehetőség. D a szólam valamely szótagjának feltételezhető magasságbeli kiemelkedése, dallamcsúcs-lehetőség Lhd szólamnyomatékos elvű lüktető: állandósult metrikai hagyomány szerint kötött helyzetű szabad ütem vagy ütempár kezdete

II/B A nyomatékozhatóság valószínűsége a szótagmérő ritmuselv hagyományos ismérve szerint I1 nyelvhangtani alapon meghatározott metrikai hosszú szótag (időtartam-nyomaték lehetősége) I2 a szótagidőtartam érzékelhető viszonylagos kiemelkedése a szegmentációs környezetből (nyelvileg meghatározott hosszú szótag soron belül legalább egy rövid szótag közvetlen szomszédságában) L1 szótagmérő elvű lüktető: állandósult metrikai hagyomány szerint kötött helyzetű hosszú szótag (arsis) – Weöres mozaikos szótagmérő elvű sorozatait itt „metrikai hagyománynak“ tekintettem. (A sorok időmértékes szempontból sorozatosan invariáns részeit is és a teljes sorozatos ismétlődéseket is.) Az összértékek nagyobb cellákba kerültek: Studia Caroliensia 2009. 4.

163

G. ISTVÁN LÁSZLÓ

∑I/A valószínűségi összérték a szövegjelentés szintjén ∑I/B valószínűségi összérték az általános metrikai rendezettség szintjén ∑II/A valószínűségi összérték a szólamnyomatékos ritmuselv ismérvei szerint ∑II/B valószínűségi összérték a szótagmérő ritmuselv ismérvei szerint ∑I valószínűségi összérték a verssor mint szövegegység szintjén ∑II valószínűségi összérték a verssor szótagszerkezeti szintjén ∑ a verssor összesített valószínűségi értékei. (Az elemzések során a kiértékelésben ez utóbbi értékkel számoltam – a nyomatékozhatósági értékekre külön-külön lebontott elemzés a SZILSZ-szel szembesítve szintén hasznos lehet – későbbi munkákban érdemes kipróbálni.) A következő oszlopban az ütemmérő ritmuselv visszacsatoló időtartameloszlási értékei kerültek: ÜM az ütemmérő elv kiegyenlítő időtartam szerinti szótagidőtartam-arányszámai. A térkép középső részén a csoporttérkép található: az első oszlopban a szótagok nyelvi alapú időtartamjelölése (H hosszú R rövid). A második oszloptól kezdve a két-három-négy-öt... stb. emelkedő szótagszámú csoportok szimmetriatérképe olvasható. Az első előfordulás jelenti mindig az alapot (a indexszel), az alaphoz képest jelölődnek a transzformációk i-inverz, t-tükör, itinverztükör fordítás. Az ábrán sz index jelöli a szimmetrikus, isz az inverz szimmetrikus tömböket. A csoporttérkép addig folytatódik, amíg a szimmetriaviszonylatok találatot jeleznek az időtartamlüktetésben. A csoporttérképen keretben jelöltem a ritmusalkotó tömböket. Vízszintes vastag vonal jelzi a sorhatárokat, vízszintes halványabb vonal az ütemhatárt (esetenként szaggatott a szólamközép határát.) A versszakok közé kettős vízszintes vonal került. A ritmusalkotó tömbök csoportábra-jelölése alatt a tömb hagyomány szerinti időmértékes nevét is odaírtam. A csoporttérkép utolsó oszlopa után következik a szimultán verselés esetén jelölhető ütemkapcsoló-metszetkapcsoló, illetve hangsúlynövelő-hangsúlymegosztó ütemek jelölése, együtt az ütemeket alkotó szótagszámok értékeivel. Ez utóbbi felosztást sok verstankutató vitatja – s a nyomatékozhatósági táblázat jóval árnyaltabban bontja ki a szimultán jelleget, ezért csak a jobb átláthatóság kedvéért tartottam meg ezt az oszlopot. A csoporttérkép alatt jelöltem a transzformációs csoportdinamikai sorozatokat, hogy a ritmusalkotó tömbök transzformációs kontextusa látszódjék. A sorozatokban a rövidítések: a, i, t – alap, inverz, tükör, ü/it – inverz tükör jele. Az ü bevezetését az indokolta, hogy a csoportdinamikai tagolások jobban láthatóak legyenek. Itt azt vizsgálom, hogy egy ritmusalkotó (ütem, sor vagy versszakképző) tömb milyen kihallhatatlan tömbelőzmények vagy tömbkövetkezmények kontextusában fejlődik egy adott verstérben, azaz az adott transzformációs csoport az első előfordulás után 164


A


…

milyen minőségekben és milyen minőségi sorrendben jelenik meg a szövegben. Mi lesz az adott csoport transzformációs mintázata, mennyi kihagyás után kap a csoport újabb találatot, lesz-e a csoport találatainak valamiféle ritmikus rendje vagy sem. Illetve lesz-e a ritmusalkotó tömböknek a kihallhatatlanok között valamiféle találati logikája. A térkép legvégén a szintaktikai ábra található. A mondatrészek mondattani viszonyát az oszlopok mutatják: az első oszlopba kerültek az alaptagok – a bővítményeket pedig (a mondattani szinteknek megfelelően) egyre jobbfelé helyezkedő oszlopokban jelöltem. A szintaktikai ábra a hagyományos leíró mondattan szerint készült, a generatív mondattani megfontolások nem kerültek be az elemzésbe. Egy későbbi munka ezt a kiterjesztést elvégezheti. A szintaktikai ábrán első sorban a szintaxis „ritmusa“ olvasható le, vagyis a párhuzamosságok-chiazmusok rendje. Emellett a mondatrészek a szótagterjedelemnek megfelelő sorvastagasággal szerepelnek – s az ebből adódó ritmikai összefüggéseket is lehet vizsgálni. A különböző bővítményeket más-más színnel jelöltem, indexszel láttam el a pontosítás végett. A szintagmatikus viszonyokat összekötő vonalak jelzik. Az alárendelt összetételt az alárendelés fajtájának megfelelően a bővítmény színében jelöltem. Ilyenkor az alárendelt mondaton belüli szintaktikai viszonyokat csak indexek jelzik. Néhány helyen jelöltem a szövegtani kapcsolódások lehetséges erővonalait is: első sorban a névmások, a birtokos összetételek és egyéb szövegtani kapcsolatok jelölésére. Ezek a jelek – a generatív kiterjesztéssel együtt – szintén pontosítandók még. A mondatrészeken belül indexszel igyekeztem jelölni az szóösszetételeket, a személyre utaló jeleket és az egyéb szemantikai viszonylatokat. A szervetlen mondatrészeket is más-más színnel jelöltem. (Az indulatszavakat olykor jelöletlenül hagytam.) Komplex SZILSZ-elemzések Magyar etüdök 1. Há rom e gész na pon át - v v- v v buj tam er dő va do nát, - v - - v v gom ba-me zőt, szik la-te tőt be jár tam. - v v - - v v - v - Há rom e gész na pon át Studia Caroliensia 2009. 4.

165

G. ISTVÁN LÁSZLÓ

- v v-

v v -

fa rag tam egy fu ru lyát, v - v - v v vad ró zsá ból tün dér si pot csi nál tam. - - - - - - v - v - A vers ütemhangsúlyos verselésű két és három ütemű sorokból épül fel. A szabad ütemek (olykor ütempárok) 4/3, 4//3, 4//4//3, 4/3, 4//3, 4//4//3 tagolódással írhatók fel. A szöveg időmértékesen nem metrikus: choriambus-anapesztus / második epitritus-anapesztus / choriambus-choriambus-bachius / choriambus-anapesztus / kettős jambus-anapesztus / dispondeus-harmadik epitritus-bachius építi. A csoporttérképen a négyes és hármas oszlopban az ütemindító szótagokhoz tarozó csoportokat keretesen jelöltem, ezek a ritmusalkotó kólonok. Eggyel magasabb szinten a hetes és nyolcas oszlopban szintén ritmusalkotó zenei transzformációkat adó kólonok vannak a sorkezdő szótaghelyen. Látszik, hogy csak a legutolsó sor nyolc szótagos üteme nem ad transzformációs találatot. A tizenegy szótagos sorok sehol nem adnak találatot, a tizenegyes oszlopban ezért hiányzik a keret.

166


A


…


167

G. ISTVÁN LÁSZLÓ

Makroszimmetria: A vers spontán szimmetria-rendeződése során elég nagy részben lefedhető óriástömbökkel 8-16 szótagig): A vers nyitószótagján 12 szótagos inverz szimmetria indul, ami öt szótagon interferál a nyolcadik szótagtól kezdődő 16 szótagos inverzszimmetriával. Ez a vers leghosszabb szimmetriája. A harmadik sor utolsó szótagján indul egy 8 szótagos tükör az egyes csoportból – a versindító nyolc szótag tehát a vers előtti hosszú felütéssel alkot egy szótagos eltolásos tükröt. Ez a két szakasz átmeneténél realizálódik („tam. Há”). A félversek negyedik szótagján indul egy-egy 11 szótagos szimmetria, amik egymás variációi (2a,sz; 5a,sz – a nyitó és záró choriambusok krétikuson illetve bachiuson fordulnak). Az utóbbi két szótagon interferál egy újabb kilenc szótagos szimmetriával, mely a 38. szótagon indul. Ez viszont egy szótagon interferál a 44. szótagon induló 7 szótagos szimmetriával, melynek hatóköre a vers végéig ér. Ha a felütéses 8 szótagos tükröt beszámítjuk, akkor egyetlen szótag marad az óriástömböktől lefedetlen: a „jár”. Transzformációs csoportdinamika: A hetedik-nyolcadik oszlop dinamikáját figyelve az első és a negyedik sor hét szótagos szimmetriája megegyezik, inverzét a hatodik szótagtól mutatja csak fel, két szótagig interferálva saját alapjával. A második sor második epitritus-anapesztus tömbje mint a harmadik szótagon induló hét szótagú tömb inverze kerül kihallható tartományba két szótagig interferálva. Ezt a zenei dinamikát erősíti a negyedik szótagon induló inverz tükör, mely szinte végig – hat szótagig – interferál – a harmadik szótagról induló nyolc szótagos inverzszimmetria következményeképp. Ezt az egymást átfedő alap-inverz tükör–inverz sorozatot teszi teljessé a 17. szótagon induló tükör. A csoportból ritmusalkotóvá csak az inverz válik. Az ötödik sor hét szótagos kettős jambus-anapesztus tömbje a 29. szótagon, három szótagos interferenciával mint tükörkólon készülődik daktilus-kettős trocheussal. Végül a harmadik sor nyitó nyolc szótagja mint hallható kettős choriambus egy három antiszpasztus-jambus sorozatba illeszkedik bele a második antiszpasztus felétől, két szótagonként kezdődő alap-inverz-alap-inverz szőnyeget alkotva – s voltaképp a 8. szótagon kezdődő 16 szótagos óriásinverz részeként. A vers első felében tehát egy szimmetrikus és két inverztömb interferáló hatása, a másodikban pedig a kisebb szimmetriák zenei összefoglalása és interferenciája érvényesül. Globális lefedési táblázat a tömb szótagszámának növelésével – négy értékű mátrixszal. Ismétlés, inverz, tükör, tükörinverz. A találatok előre-hátra hatnak:

168


A


…


169

G. ISTVÁN LÁSZLÓ

170


A


…


171

G. ISTVÁN LÁSZLÓ

Globális lefedés 250

200

Ism Inv

150

Tük ITü

100

50

ná l

po t

bó l

dé r

át

ró

fu

ly

fa

ta m

z

po n

ro m

gé s

ta m

te

be

e m

sz ik

do

go m

d_

át

ta m

e

na

H

á

0

A négy transzformáció az első versfélben együttmozgó, a lejtőkön többször négyszeresen kereszteződő, a csúcson páronként kereszteződő kupolát alkot, s az ismétlés mellett a tükörinverz súlya nagyobb, a második félben viszont a szabályosabb ismétlő-tükör és inverz páronkénti összetartozás menetében fejlődik. A vers első fele 50 és 200 közötti amplitudójú, míg a másodikban az ismétlés-tükör a 100-150 tartományban, az inverzek pedig 100 és 40 között kettős hullámmal rajzolódnak ki a szótagelőrehaladás függvényében.

Lineáris lefedés Az ábrán látható, hogy az első három sor szimmetriatömbje kiemelődik, s a 70-es tartományig ér el, a második fél pedig tagoltabb 35-ös értékig felmenő több hullámú dombszimmetriát mutat. A vers ritmusa tehát az első félben rendezettebb szimmetriájú, kétszeres értékeket vesz fel a lineáris lefedés közben. Lineáris lefedési táblázat a szimmetrikus találatok összértékével: a találat csak előre hat.

172


A


…


173

G. ISTVÁN LÁSZLÓ

15

80

14

70

13

60

12

50

11 10

40

9

30

8

nál

si

ból

vad

fu

rag

pon

e

tam

t_t

szik

ba

do

5 er

0 át

6 gész

7

10 Há

20

4 3 2

A határjelző nyomatékozhatóság összértéke a vers előrehaladásának függvényében:

A két versfél nyomatékozhatósági eloszlásán jól látszik, hogy az alapvonásában szimmetrikus tagok az első-negyedik sorban az azonos szöveg miatt egyező értékeket, a második-harmadik/ötödik-hatodik sorban nyomatékvariációs értékeket vesznek fel. 174


A


…

A második sorban 2-2-3 az ötödikben 4-3 szótagnyi egységű relatív nyomatékcsúcsok közötti nyomatékvonulatokra tagolódnak. Az első versfélben a második sor nyitó szótagja három értékkel az első és harmadik sor nyitó szótagja alatt indul, a második versfélben a második (negyedik) sor kezdő szótagja a közepes (négyes) értékű nyomatékot éri csak el, a harmadik sor nyitása pedig az első versfél harmadik sora második ütemének nyomatékértékén folytatódik. A három ütemű harmadik sorok közül az első nagyobb nyomatékamplitudójú: kétszer is páros nulla értéket vesz fel, a relatív nyomatékcsúcsok pedig a második versfélben csökkentett értékűek, de az arányokban megegyeznek. Összességében elmondható a két versfél kapcsolatában jellemző a relatív nyomatékcsúcsok ereszkedése, ami ellenpontozza az első versfél harmadik sorának kétszer két szótagos nyomatékhiányait. A zárósor 1 értéken megtartott három szótagja (rózsából) érdemel még figyelmet: a hosszú szótagok miatt (egy szótagot leszámítva) a sor minden szótagja kap valamilyen nyomatékot. Az ütemmérő elv visszacsatoló időtartam-eloszlással – új szegmentáció:

QuickTime™ and a decompressor are needed to see this picture.

A zenei prozódia a vers médiumától különböző tagolást, az ütemmérő elv új arányú időviszonylatokat rendel a szótagokhoz. Az ütemmérés a komplex nyomatékviszonylattal a zenei szimmetriák tagolatlan mintázati háttere előtt együtt – Studia Caroliensia 2009. 4.

175

G. ISTVÁN LÁSZLÓ

párhuzamosan érvényes. Az ütemek időtartama eszerint a zenei (és nem verstani) elv szerint megegyezik. A vers- és zenei érzék együttesen ezt sokszor ütemidőtartamkiegyenlítődésként vagy aranymetszéses arányú tartamigazodásként is érzékelheti – de valójában a zenei prozódiai elv ütemmérése mellett mindig ott kísért a tagoltabb komplex nyomatékeloszlás érzete is. Ha a rövid-hosszú szótag soron belüli arányát 1:2-höz vesszük, akkor az azonos ütemidőtartam tagolása egységnyi időnek ebben a versben 840-el számolható. Egy ütem egységnyi ideje az arányos leírás érdekében tehát 840. A szótagidőértékek a tagolódás szerint az összidőérték tagolódási arányában rendeződnek. A vers ütemszáma 2x7-es elosztásban keleties hangzást is ad a szövegnek – a szimmetriaérzék nyolcra is kipótolhatja a versfelek ütemszámát – ekkor vagy szünetet iktat be, vagy az utolsó ütem időviszonylatait két ütemidőre augmentálja. Nekem a hét ütem kétszerezésének keleties tagolása jobban tetszik. Funkcionális verstani hipotézisek és a szintaxis “ritmusa”: A dalszerű, két mondatívben variációs ismétléssel kibomló vers két párhuzamos meseszerű kijelentést képes általános érvényű, könnyed ars poetica összefoglalásaként inszcenírozni. Az első három sor a tájban eltünő, de a barangolásban (a második versfél ismeretében) értelmet és célt kereső lírai én múlt idejű kijelentése. A második három sor pedig a barangolás értelmét adó zeneszerszám-készítés: egyfajta metamorfózisos (vadrózsából tündérsipot faragni képes) vallomása. Az ismételt időhatározók népmesei mítikus időbe emelik a dal kijelentéseit. Allegóriáról azonban szó nincs: a letisztult, egyszerű dal nem intencionált semmiféle reflexív vagy tropikusan dekódolható értelemösszefüggésre. A zárósor mégis olvasható önprezentációs kijelentésnek – a zárlat mintha az egész Magyar etüdök-sorozat metapoétikai összefoglalása lenne. (A Magyar etüdök nyitó versének és záró versének kapcsolatáról lásd Szepes, 1990, 290.) A vers jelentésszerkezete és a mondattani-verstani tagolódása a szimmetriaviszonylatokat izgalmasan kihasználja: A globális lefedettségi ábrán, de még inkább a lineáris lefedésnél megdöbbentő, hogy a szimmetriaértékek tagolódása nagyjából korrelál a versértelem tagolási pontjaival. A két versfél markánsan elkülönül. Az óriástömbök az első három sorra esnek, ezért ott szabályosabb a lineáris kupolaforma. A vershangtan és a versmondattan szintjén izgalmas a szöveget felépítő két párhuzamos versfélnek a belső chiazmatikus gazdagítása. A 3-3 sor variációs izokólon, ez látszik a szintaktikai csoporttömbökön. Az izokólonokon belül azonban chiazmatikus viszonyok találhatók: Áll-(Jbirt)-T-T-T-Á, illetve Áll-T-(H)-T-Á a két versfélben. Ez a mondattani chiazmus szinte pontosan az inverz szimmetriát kíséri az első versfélben: az óriásinverz szimmetriájára épül rá a nyitó szakasz chiazmatikus tömbje. Érdekes, hogy az óriás inverz szimmetria első szótagja épp a „bujtam“-ra esik, a szimmetriaábra ezt a szótagot „takarja ki“. Transzformációs csoportdinamikai 176


A


…

szempontból szintén a második sor hét szótagja a leggazdagabb kidolgozású, a szótagidőtartam-lüktetés a csoport mind a négy zenei variánsán végigfut, ritmusalkotóvá az inverz válik. A szimmetria telítettségében tehát a második sor emelkedik ki – a legtelítetlenebb pedig a zárósor – ami a metamorfózis – csattanószerű kimondásaképpen mindenképp a vers kitüntetett pontja. Vershangtani szempontból ezt elhangolás (kettős spondeus lelassítása) és szimmetrikus telítetlenség kíséri. Itt veszik fel a globális lefedésben az inverztalálatok a minimumot, és itt a legnagyobb a távolság az inverzek és az ism-tükör találatok között. A „legprózaibb“ szótaglüktető szakaszt használja ki a vers a zárlat kiemelésére. Végül a további kutatási lehetőségekről essék néhány szó: A SZILSZ-vizsgálat igen sok kérdést vet fel, amelyekre kimerítő válasz csak hosszas tanulmányozások után lehetséges. Statisztikai szempontból reprezentatív mintán lehetne tisztázni a következőket: 1. A szimmetriaábrák véletlenszerűsége és tipológiai osztályozhatósága közötti összefüggések. Mennyire véletlen a szegmentáltság következtében kialakuló tagolás és a szimmetriaábrák tagolódása közötti korreláció? Ezen belül külön figyelmet érdemel prózaszöveg, a köznyelvi szöveg és verses szöveg alapos összevetése. Létezik-e egyértelműen vagy tendenciájában elkülöníthető vonás a ritmikusan és metrikusan rendezett szöveg, illetve a nem ritmikus szöveg spontán szimmetria-ábráinak természetében? 2. A különféle ritmuselvek és ritmuselveken alapuló metrikus szövegek alapos vizsgálata. Van-e a szimmetriaábrákon a tendenciákra nézve megfogalmazható összefüggés? 3. Egyes költői életművek, korszakok szimmetria szempontú kimerítő vizsgálata. Ritmikus és metrikus elemzések és a SZILSZ-elemzések összefüggésének statisztikai szempontból reprezentatív összefüggései. 4. Műalkotások fraktálanalízisének és a SZILSZ-vizsgálatok fraktáltermészetének alaposabb feltárása. Egyéni műalkotások ritmikai szempontú komplex fraktálanalízise. Az eszközfonetikai vizsgálatok és a SZILSZ-ábrák fraktálösszefüggéseinek összevetése. 5. A parafrasztikai elemzések vehikulumstruktúrájának SZILSZ-elemzésekkel kiegészített komplex gyakorlata. A relátumstruktúra és a SZILSZ-elemzéssel kiegészített vehikulumstruktúra kapcsolata. 6. Más nyelvek SZILSZ-vizsgálatának elméleti kidolgozása. A szótagidőtartamlüktetés bináris elve mellett és helyett működő más oldás-feszítés mintázatok azonosítása. 7. A SZILSZ-módszer belső finomítása. Új szimmetriaszempontok felvétele. A szintaktikai ábra generatív nyelvészeti szempontból is kielégítő kidolgozása. Studia Caroliensia 2009. 4.

177

G. ISTVÁN LÁSZLÓ

A disszertáció mindennek megválaszolására nem vállalkozhatott. Egyetlen feladatául az új módszer elméleti és módszertani bevezetését, kidolgozását – rövid elméleti elhelyezését, és a leíró verselemzői gyakorlat bemutatását tűzte ki.

178


Az önálló elemző szoftware első ötleteiért Kósa Mártonnak, a végleges változat elkészítéséért pedig Hóbor Miklósnak tartozom hálával

Recommend Documents