AZ INFRASTRUKTÚRÁLIS ELLÁTOTTSÁG ALAKULÁSA A MAGYARORSZÁGI MEGYÉK KÖZÖTT, 1990

AZ INFRASTRUKTÚRÁLIS ELLÁTOTTSÁG ALAKULÁSA A MAGYARORSZÁGI MEGYÉK KÖZÖTT, 1990 Fleischer Tamás BEVEZETÉS Jelen kutatás keretében a tág értelemben vett infrastruktura (hálózat, felszereltség, forgalom, szolgáltatás) jellemzésére szolgáló mutatószámok alapján az országon belül megyékre illetve régiókra vonatkozóan végeztünk összevetéseket. Célunk az volt, hogy - amennyire az elérhetô mutatószámok azt lehetôvé tették - megállapítsuk, vajon az ország nagyon gyakran emlegetett és mármár evidenciának tekintett fejlettségi kettészakadását mennyire lehet számszerősíteni, tényszerően, kemény adatokkal is tettenérni. Jelen tanulmány tehát nem tekinti feladatának az országon belüli térszerkezet és a fejlettségi arányok oknyomozó elemzését, a kialakult helyzet történeti-vagy gazdasági vonatkozású magyarázatának átfogó kifejtését. A cél egy 1990-es helyzetkép rögzítése, természetesen az ezzel kapcsolatos módszerbeli kérdések tisztázásával és a módszerbôl eredô bizonytalanságok és pontatlanságok korrekt feltüntetésével. ALAPELVEK, MÓDSZEREK A megyei összehasonlítás módszeréül a nemzetközi összehasonlítások esetében is alkalmazott eljárásunkat használtuk fel. Ennek sarokpontjai a következôk: -

Az összehasonlításhoz különbözô statisztikákban hozzáférhetô volumen-alapadatokat használjuk fel.

elérhetô,

2

MTA VILÁGGAZDASÁGI KUTATÓ INTÉZET

-

Az összehasonlítás kiterjed mind az u.n. hálózati v müszaki infrastruktúrára (közlekedés, hírközlés, energia és közmőhálózatok), mind pedig az u.n. szociális infrastruktúra ágazataira (oktatás, egészségügy, kereskedelem, lakás)

-

Minden infrastruktúra ágazaton (alágazaton) belül megkülönböztetjük a hálózatokra vonatkozó, a felszerelésekre, berendezésre vonatkozó és a mőködésre, forgalomra vonatkozó alapadatokat, továbbá, ha erre mód van, a mőködés eredményességére utaló mutatókat is.

-

Az egyes (al)ágazatokon belül másrészrôl figyelmet szentelünk annak, hogy az adott szolgáltatások milyen szintő feladatokat elégítenek ki (helyi, vagy regionális, vagy országos/nemzetközi) ami sok tekintetben egybeesik egy korábban használt alapfokú, középfokú, felsôfokú ellátási kategorizálással.

Az alábbiakban részletesebb magyarázatot főzünk az egyes pontokhoz. Volumen alapadatokból való kiindulás A munka során végig igyekeztünk a naturális egységekben (km, db, férôhely, Ft, kWh stb.) mért adatokat megszerezni. Ezek az adatok területi aggregációkra összegezhetôk, és így minden további mővelet (fajlagosítás) az aggregátumokra vonatkozóan is végrehajtható és az országos összesenre is ertelmezhetô volt. A volumenadatok között szerepelt az egyes megyék területe és lakosszáma is. Ezzel lehetôvé vált, hogy minden volumenadatot ezekkel (többnyire fontosabb volt a lakosszámmal) fajlagosítsuk. A fajlagosítás révén összehasonlítható (de többé közvetlenül nem összegezhetô) mutatókat kaptunk. Ezek a mutatók az egyes megyék közötti összehasonlítást teszik lehetôvé, de még mindig alkalmatlanok például a hálózathossz (km/fô) és a jármőszám (jm/fô) mutatóinak egybevetésére. Ezért a következô lépésben a fajlagosított adatokat normáltuk: minden fajlagos adatot elosztottunk saját kategóriájának országos átlagával. Ennek a lépésnek a következtében minden mutató elvesztette speciális mértékegységét és egy viszonyszámmá vált: azt fejezi ki, hogy egy adott megye adott mutatója hányszorosa ugyanezen mutatószám országos átlagának. A jobb áttekinthetôség kedvéért ezeket a viszonyszámokat a táblázatokban százalékban tüntettük fel, ahol tehát az adott mutatószám országos átlaga volt 100%. Megjegyezzük, hogy a lényegében egységes és az összehasonlítást lehetôvé tevô lakosszámmal történô fajlagosítás mellett egyes esetekben

MEGYEI INFRASTRUKTÚRA-ELLÁTOTTSÁG 1990

3

szükség volt az egyik volumen-adatsornak a másikkal való fajlagosítására (tanuló/férôhely, gondozó/bölcsôdés, villamosenergia-fogyasztás/lakás stb.) Ilyen esetekben arra is vigyázni kellett, hogy a feltüntetett és köznapian értelmezhetô mutatóval szemben (pl. tanuló/osztály) az összehasonlításhoz minden esetben olyan módon használjuk fel a mutatót, hogy az a pozitív értékitélet irányában mutasson nagyobb értékeket (ebben az esetben osztály/tanuló, ha a tanulók ellátottságát kívántuk kifejezni. Ezzel arra is felhívjuk a figyelmet, hogy az objektív volumen-adatok fajlagosítása kapcsán elkerülhetetlenül értéket is beleviszünk a további összehasonlításokba, tehát azok semmiképpen nem tekinthetôk teljesen objektíveknek. Annyit tudunk tenni, hogy felhívjuk a figyelmet az ilyen önkéntelen értékbevitelre. Az adatok normálásában még tovább kellett mennünk. A szakképzetlen illetve a szakképzett pedagógusok arányszámait megvizsgálva beleütköztünk ugyanis egy további módszertani, a súlyozáshoz hasonló problémára. A szakképzetlen pedagógusok aránya 0.9%-tól 3.2%-ig terjedt, az árlagos 2.1-tôl való eltérés 43% és 152% közé esett. Amikor a szakképzett pedagóusokra tértünk át (a pozitív irányultság biztosítása érdekében), ezek aránya értelemszerően 96.8%-tól 99.1%-ig terjedt, ami a 98% és 101% közötti mezônyben tartotta az összes megyét. Ez utóbbi szakképzettségi mutató a többihez hozzáadva lényegében nem változtat a nélküle kialakult átlagon, míg ha a szakképzetlenségi mutatót (illetve az irányultság másfajta megváltoztatásával annak a reciprokát) használtuk volna, az döntô befolyást gyakorolt volna az átlag alakulására. Arról van szó, hogy a nagy amplitúdójú változások nagyon nagy mértékben befolyásolják az aggregátumot, mig kis eltérések kevésbé. Viszont éppen az ellátottságának kezdeti fokán lévô, kis százalékokkal jellemezhetô értékek fognak nagy százalékos eltéréseket mutatni, az elterjedt, nagy számosságú mutatók esetében a különbségek kicsik lesznek. Ezen hiba kiküszöbölésére tehát nem volt elég, hogy a fajlagos értékeket normáltuk az országos átlag körül, de az értékek szórására is alkalmaznunk kellett egy második standardizálást. Ezt is megtettük, így valamennyi adatsor zérus átlagúvá és egységnyi szórásúvá vált, és most már a mindenkori 0 értékkel jelölt országos átlagtól való eltérés mértékét adja meg a táblázatunk az egyes változók esetében. Megjegyezzük, hogy az eltérések teljes tartományát egységesítené az is, ha az eltérések értékei helyett rangszámmal (a megyék sorrendjével) számolnánk ebben az esetben azonban nem csak a szórási tartományt

4


egységesítenénk, de az egyedek közötti lépcsôket is, ami viszont jelentôs információvesztéssel járna. A fenti módszertani ismertetésen túl megjegyzendô, hogy bármiféle aggregált mutatószám képzésekor egy másik torzítás eleve adott a felhasznált adatok megválasztása, majd az egyes tényezôk súlya következtében (akkor is, ha minden adat súlya azonos, vagyis “súlyozatlanul használjuk ôket). A fentebbi egységesítések után éppen a súlyozási problémát próbáljuk ellenôrzött keretek között tartani a további kategoriák elôzetes felállítása segítségével. Az összehasonlítással lefedett ágazatok Ez a felsorolás külön kommentárt alig igényel, ezért csak megismételjük. Az összehasonlítás kiterjed mind az u.n. hálózati v müszaki infrastruktúrára (közlekedés, hírközlés, energia és közmőhálózatok), mind pedig az u.n. szociális infrastruktúra ágazataira (oktatás, egészségügy, kereskedelem, lakás) A felsorolt ágazatok egyben kategóriaképzô egységek is, azaz a végsô aggregált megyei infrastrukturális mutató kialakítható az egyes ágazatokra kialakított elôzetes aggregátumok “súlyozatlan” átlagaként, azaz azonos súlyt biztosítva a nyolc fentebb felsorolt ágazatnak. Amint látni fogjuk, ettôl eltérô aggregációs elveket is megvizsgáltunk. Hálózat, berendezések és forgalom megkülönböztetése Minden egyes infrastruktúra ágazaton (alágazaton) belül megkülönböztettük a hálózatokra vonatkozó, a felszerelésekre, berendezésre vonatkozó és a mőködésre, forgalomra vonatkozó alapadatokat, továbbá, ha erre mód volt, a mőködés eredményességére utaló mutatókat is. Bár az egyes ágazatok fejlôdésének idôbeli dinamikája különbözô, mégis általános elvként leszögezhetô, hogy a hálózatok fejlôdési üteme lassúbb, keretként meghatározzák egy adott idôszakban a mőködés lehetôségeit. Szintén tôkeigényesek, de a hálózathoz képest általában mégis gyorsabban cserélôdnek a különbözô felszerelések, berendezések A fenti kinálati oldallal mintegy szemben, a keresleti oldalon jelentkeznek az igények, amit többnyire csak a forgalmi adatokkal közelítünk (de például távközlés esetében jó mérôszáma van a sorbanállásnak, a felmerült, manifesztálódott, de nem kielégített igényeknek is).


5

Itt hívjuk fel a figyelmet arra is, hogy egyes esetekben, így elsôsorban a kötelezô és “térítésmentes” általános iskola esetében az igények tulajdonképpen egy demográfiai adottságot jelenítenek meg, mennyiségükben függetlenek az oktatás felkészültségétôl (Valójában ez már a felsô tagozatra is kevésbé vonatkozik) A közép- és felsô iskolával szembeni igények, vagy a motorizációs igények viszont maguk is fejlettségmérôk, önmagukban is mutatnak valamit az adott infrastruktúra ágazat fejlettségérôl. (Ilyen a bölcsôde és az óvoda is!) Esetenként az aggregációnál fel fogjuk hívni a figyelmet arra, ha adott összesítésbôl a fenti szempontok miatt egyes értékeket kihagyunk. A különbözô ellátási szintek megkülönböztetése Az egyes (al)ágazatokon belül figyelmet szentelünk annak, hogy az adott szolgáltatások milyen szintő feladatokat elégítenek ki (helyi, vagy regionális, vagy országos/nemzetközi) ami sok tekintetben egybeesik egy korábban használt alapfokú, középfokú, felsôfokú ellátási kategorizálással. Az egyes megyék közötti ellátási viszonyok összehasonlításakor sok esetben a kiugró eltérések visszavezethetôk voltak egyes nagyvárosok megyei szerepkörön túlmutató feladataira. Ez szükségessé tette a felsôfokú feladatok megkülönböztetését.

* Az alábbiakban elôször az egyes ágazatokból képzett összesített ellátási mutatókat ismertetjük. Ezután az egyes ágazatok szerint külön is bemutatjuk az adatokat és velük kapcsolatosan elvégzett mőveleteket. Bár semmiféle logikának nem felel meg, elôrevesszük az oktatás táblázatait, egyszerően azért, mert itt a rendelkezésre álló adatokkal viszonylag a legteljesebb mértékben sikerült végigcsinálni egy általunk kívánatosnak tekintett programot. Ehhez képest jól láthatóvá válik, hogy a többi alágazati adatok milyen mértékben hiányosak, ami alatt jelen esetben azt értjük, hogy esetenként teljes fentebbi kategoriák hiányoznak az adatsorokból.

6


ÖSSZEFOGLALÓ Aggregátumok Valamennyi eredményünk összefoglalóját és a térképen is bemutatandó megyei eltérések alapadatait az 1. táblázat tartalmazza. Itt az egyes megyéket és a fıvárost, majd pedig az ország hat összevont területi egységét (régióit) láthatjuk felsorolva. Az elsı két oszlopban a teületet és az 1990-es lakosszámot tüntettük fel, ezt követi a négy hálózati inftastruktúra, majd az öt szociális infrastruktúra ágazat oszlopa. Külön összesítettük az egyes megyékre (régiókra) vonatkozóan az összes hálózati- illetve az összes szociális infrastruktúra szerint is a mutatókat, de ezeket megelızi a (beszürkített) MINDÖSSZESEN oszlop, amely tehát valamennyi infrastruktúra mutatót együtt kezel. Az itt, a mindösszesen oszlopban kapott érték szerint rendeztük sorba ezen a lapon a megyéket, azaz a sorrend egyúttal az összesítésben elfoglalt helyezésre is utal. Maguk a táblázatban található értékek tehát azt mutatják, hogy külön az összes megyék illetve külön a régiók esetében az országos átlagtól való eltérések abszolút értékének összegét 100%-nak tekintve, mekkora az adott megye (régió) eltérése az országos átlagtól. Pozitív érték jelöli, ha az adott megye jobban áll az országos átlagnál, mig a negatív szám a lemaradást jelzi. A következı tizenkét ábra a felsorolt oszlopokat kívánja térképen megjeleníteni. Az 1.ábra a MINDÖSSZESEN INFRA tehát azt mutatja, hogy a közlekedés, a távközlés, a vezetékes energiaszolgáltatás, a vizellátás, továbbá a lakásellátottság, a kereskedelem, a vendéglátás, az oktatás és az egészségügy infrastrukturális, felszerelési és forgalmi mutatóit egyaránt figyelembe véve, a magyarországi ellátottság átlagát kiindulópontnak tekintve, az egyes megyék illetve a fıváros hogyan áll ezen átlaghoz képest. Budapest +11.2%-os értékével külön kategóriát alkot. Rajta kívül pozitív értéket hét megye mutat: Gyır, Csongrád, Baranya (+2.3%, +2.3%, +1.8%: azaz Gyır, Szeged és Pécs ilyen szintre fel képes húzni a megyéjét, szemben Miskolccal és Debrecennel, ahol a megye velük együtt is igen hátul áll), továbbá a három balatoni megye, Zala, Veszprém és Somogy (+1.8%, +1.6%, +1.0%) és Vas megye (0.6%). Az összes többi megye elmarad az átlagtól. Kiemelkedıen elmarad egyrészt a fıváros „leszívott” környéke, Pest (-8.8%), valamint Fejér (-5.0%) és Nógrád (-4.3%) megyék; másrészt az ország északkeleti fele: Szabolcs (-7.6), Hajdú(-4.2) és Borsod(-3.5)


7

8



9

belül a Balaton pozitív hatása mérséklıdött, a nyugati határszél szerepe nıtt. A skála negatív végén a fıváros környéke található: Pest (-12.4%), Fejér (7.0%) és jelentıs Nógrád (-3.6%) deficitje is. A keleti végek lemaradása: Szabolcs (-5.6%), Hajdú (-2.5%) és Borsod (-2.4%) a korábban tapasztaltakhoz képest mérsékelt. Az eddigieket összefoglalva megállapítható, hogy a fıváros szerepének kiemelkedı volta mindegyik infrastruktúra kategóriában hasonló volt, ám ezt a szociális infrastruktúra ágazatai esetében sokkal meredekebb lejtı veszi körül, a közvetlenül környezı megyék lemaradása óriási. Ezzel szemben pozitív összhangot mutatott a szociális infrastruktúra relativ fejlettsége a nyugati és a déli határ közelségével, különösen ott, ahol egy fejlettebb szellemi központ kisugárzása is ezzel együtt érvényesült. A hálózati infrastruktúra esetében a dunántúli térség kevésbé emelkedik az átlag fölé, illetve ahol igen, az a balatoni megyék specifikuma. A nyugatkeleti lejtı mégis kialakul, és ezt itt az észak-keleti országrész kiemelkedı elmaradottsága okozza. Igy végül is nyugati és keleti szélsı pontok közötti olló hálózati infrastruktúrában (11.6%) megközelíti a Pest megyei lejtıt (15.6%) míg szociális infrastruktúra esetén a Vas -Szabolcs eltérés (8.4%) csak kicsit több, mint a harmada a Pest megyei belsı értéknek (23.6%). Ágazatonkénti összesítık Ezek után még részletesebben elemezhetjük, hogy az aggregátumokban kimutatott legmarkánsabb jellegzetességeket mely ágazatok idézték elı. Már az 1.táblázat oszlopait végigpásztázva is megállapítható, hogy Budapest szerepe különösen kiemelkedı a lakásállomány, a távközlés, a vízellátás és az egészségügy esetében, viszont éppen csak átlagos a közlekedésben (amit részben az okoz, hogy az egy fıre vetített közúthálózati hossz esetében torzít) Ezzel szemben a balatoni megyék éppen közlekedésben emelkedtek ki a legjobban. (+12.9%, +9.8%, +5.7%). ami messze meghaladja a kereskedelem és vendéglátás terén elért eredményeiket. Ha régiónként nézzük, közlekedésben Dél-Dunántúl +27.1%, ÉszakDunántúl +19.9%-ot ért el. Dél-Dunántúl kiemelkedett még kereskedelem és oktatás terén, Észak-Dunántúl a vendéglátásban, A központi körzet pedig a budapestnél felsorolt ágazatok mellett energiaellátás terén is. Megemlítendı még Dél-Alföld kereskedelemben elért pozíciója.

10



11

12



13

14



15

16


elszórva: Baranya, Vas, Csongrád, Heves (+2-+7% között) negativ a Balatonpart is és -3--8% közötti negatív értékek az ország keleti felében. Ezzel az ágazatonkénti összesítések ismertetésének a végére értünk. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy érdemes átnézni az egyes ágazatokon belüli összesítések kialakulását is. Egyrészt a módszer teljeskörő áttekintését az egyedi statisztikai adatokból kiinduló elemzések esetében jobban lehet követni, másrészt viszont az felhasznált adatok is ott tekinthetık át. Sajnos, minden igyekezetünk ellenére nem sikerült egyformán széleskörő adatgyőjtésre alapozni valamennyi ágazat feldolgozását. Módszerünk mindenesetre biztosítani képes azt, hogy egyes tematikai eltolódások (több forgalmi adat, kevesebb állományi adat stb.) nem torzítja az összesítéseket, hiszen az egyes kategóriákat külön-külön aggregáltuk. Mindent összevetve, ha az egyes ágazati szakértık a saját ágazatuk esetében sok kiegészíteni valót találnak is (aminek örülnénk, fıleg, ha hozzá az adatokat is megadnák) és ezért az egyes ágazati tendenciákat kritikával kell kezelni, az aggregátum mégis olyan átfogó mutatószám-sornak tekinthetı, ami megérdemli a figyelmet. Fontos célunk minnél gyorsabban hozzájutni az 1995. évi hasonló számsorokhoz és az elemzést egyrészt megismételni 1995-re vonatkozóan, másrészt levonni a következtetéseket az 1990 és az 1995 évi adatok és tendenciák eltéréseibıl.

Budapest, 1996 augusztus 21


17

18



19

20


AZ INFRASTRUKTÚRÁLIS ELLÁTOTTSÁG ALAKULÁSA A MAGYARORSZÁGI MEGYÉK KÖZÖTT, 1990

Recommend Documents