Az Európai Unió bővülése és a statisztikai rendszer fontossága A tanulmány a közeljövőben az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó régió országainak néhány meghatározó aspektusával, mindenekelőtt az egyes államok statisztikai rendszereivel és azok keretfeltételeivel foglalkozik. Ezen belül is elsősorban a NyugatBalkán a vizsgálódás tárgya, ami itt nem földrajzi értelemben értendő, hanem az Európai Unióval való integráció megközelítésében, azaz a térségből így kimarad Görögország, és helyette bekerül Törökország. Athén mellőzése azért indokolt, mert gazdasági érettség tekintetében messze lekörözi a félsziget valamennyi országát, továbbá már tagja is az Európai Uniónak, így a cikkből kikerül. Természetesen nem teljesen, hiszen a térség országainak gazdasági kapcsolata Görögországgal erős, már csak a földrajzi közelség és a gazdagságban mutatkozó nagy eltérés okán is. Ankara csatlakozási tárgyalásainak kezdetei régiek, már szinte homályba vesznek, s bár Trákiát leszámítva az ország ázsiai (nemcsak földrajzi és gazdasági fejlettségi értelemben, hanem identitásban, hagyományokban és kultúrában is), mégis a csatlakozási szándék révén ebbe az országcsoportba kerül.
Távlataiban itt arra is kell gondolni, hogy az EU-bővülések során nemcsak NyugatBalkán létezik a maga 8 országával, hanem létrejött már többek között 2004 óta az Európai Szomszédságpolitika (European Neighbourhood Policy, ENP), ahol már Ukrajnáról, Fehér-Oroszországról, Moldováról,
Azerbajdzsánról, Grúziáról és
Örményországról is szó van. Itt nem puszta szándék kinyilatkoztatás van az EU és az említett országok részéről, hanem már meg is kezdődött az érdemi munka: a korábbi MEDA és TACIS programokat 2007-ben váltó ENPI (Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz, az ENP gyakorlati megvalósítása) a 2013-ig tartó költségvetési ciklusban már 12 milliárd eurót költ ezekre az országokra, ami túlmutat a távlati szándékokon és valahol az elkötelezettséget jelenti. Reálisnak vélünk olyan változatot is, hogy ez utóbbi országok egyike-másika hamarabb jut be az unióba, mint Törökország.
A felzárkózás, többek között a modern statisztikai rendszerek kialakítása vonatkozásában pedig a balkáni folyamat akár mintaértékű is lehet, azaz egy-két
éltanuló térségbeli ország példája etalonként szolgálhat a későbbi időkre nemcsak saját régiójában, hanem Európa más részein is. Annál is inkább, mert a kerettámogatások lebontása már konkrét projektekre vonatkozik, ahol a megbízható és uniókompatibilis statisztikai háttér nem megkerülhető.
Jelezni szükséges továbbá, hogy a Nyugat-Balkán meghatározás se egyértelmű. Számos esetben a közép-európaiság rangja a domináns, így ilyen aspektusból nézve ez utóbbi térség részének véli magát több balkáninak minősített ország. Maga Brüsszel is több meghatározást használ, attól függően, hogy milyen aspektusokat helyez reflektorfénybe. A legújabb várható kibővülés kapcsán egy csoportba helyezi valamennyi csatlakozni jelölt országot, és leegyszerűsítve Nyugat-Balkánnak nevezi a régiót. Ennek alapján a tanulmány ezt az EU-zsargon fogalmi meghatározást alkalmazza.
Fontos
hangsúlyozni,
hogy konszenzus
van
ugyanakkor
azon
vonatkozásban, hogy a Balkán Európa része, így az európai integrációból nem zárható ki.
A cikk a fentieket nem figyelmen kívül hagyva, az Európai Unió által két kategóriába sorolt térségi országokkal foglalkozik: - három tagjelölt ország: Horvátország, Macedónia (teljes nevén: Macedóniai Volt Jugoszláv Köztársaság) és Törökország - öt potenciális tagjelölt ország: Albánia, Bosznia-Hercegovina (pontos nevén: Bosznia és Hercegovina), Montenegró, Szerbia és Koszovó.
Az említett országok uniós közeledése eltérő. A jelöltek már megkezdték a tárgyalásokat, a horvátok látványosan haladnak előre, a macedónok kevéssé, a törökök pedig már hosszú évtizedek óta tárgyalnak erről. A horvátok 2001. október 29-én írták alá Stabilizációs és Társulási Megállapodást (SAA), amely 2005. február 1-én lépett hatályba. Zágráb már 2003. februárjában benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz, s az Európai Tanács 2004. júniusi döntése alapján tagjelölt ország lett. Az Európai Tanács 2004. decemberi döntése után 2005. március 17-én indultak meg a csatlakozási tárgyalások. Macedóniával (teljes nevén Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság) a 2000. novemberi zágrábi csúcstalálkozót követően 2001. április 9-én
írták alá az SAA-t, amely 2004. április 1-én lépett életbe. 2004. március 22-én Macedónia is benyújtotta csatlakozási kérelmét, s az Európai Tanács 2005. decemberi döntése nyomán tagjelölt országgá vált.
Ami a potenciális jelölteket illeti, Albánia és Montenegró már aláírta a Stabilizációs Egyezményt. Szerbia, valamint Bosznia-Hercegovina a tervezetet látta el kézjegyével, a most függetlenné vált Koszovó pedig várhatóan a közeljövőben teszi ugyanezt. Albániával 2003. január 1-én nyíltak meg az SAA tárgyalások, Bosznia-Hercegovina esetében az Európai Bizottság 2005 októberében tett javaslatot arra, hogy kezdődjenek el az SAA tárgyalások, mivel a 2003-as országjelentésben megfogalmazottakhoz képest jelentős előrelépés történt. Az Európai Bizottság 2005 áprilisában kiadott országjelentésében
Szerbiát
és
Montenegrót
felkészültnek
ítélte
az
SAA
megkezdéséhez. (Montenegróban 2006. május 21-én népszavazást tartottak a függetlenségről, s a lakosság nagyobb része mellette voksolt.)
A felzárkózás fő feladatai
A csatlakozni kívánóknak kiosztott feladat nem kevés. Ha az előző kibővülések kritériumaihoz hasonlítjuk, akkor látható, hogy Brüsszel egyre nagyobb igényeket támaszt. Nőttek a teendők, az uniós acquis communautaire egyre több szabályt, határozatot, nemzetközi szerződést
stb. tartalmaz. Ráadásul ezen országok
többségének nem csupán a konvencionális politikai-gazdasági tényezőkkel kell foglalkozni,
hanem
a
béketeremtés,
a
határproblémák,
az
újjáépítés,
a
posztkommunista átalakulás, a piacgazdasági alapok megteremtése, a versenyképesség kialakítása, a fenntartható fejlődés alapjainak lerakása is napirenden vannak. Ezek közül a statisztika modernizációja és EU-kompatibilissá tétele szinte marginális, s mégse: mert a legtöbb döntéshozatal alapja, kiindulópontja a friss, jól áttekinthető és egyformán értelmezhető statisztikai adat.
Az Európai Unió előírja, mit kell a jelölt országoknak teljesíteni, hogy az EU tagjai lehessenek. Ezeket a politikai és gazdasági feltételeket egységesen Koppenhágai kritériumokként ismeri a szakirodalom, mivel a dán fővárosban fogadták el (1993. júniusi csúcstalálkozó) a tagállamok vezetői azokat az ismérveket, amelyek a
belépéshez szükségesek. Korábban ilyen egységes feltételrendszer nem létezett, a mindenkori aktuális politikai-gazdasági
helyzet
alapján döntöttek.
2004,
a
Huszonötökké bővülés előtt ez igazán nem is okozott gondot, hiszen a csatlakozó országok politikai és gazdasági fejlettsége lényegesen nem különbözött a már bennlevőkétől, illetve a belépők mérete (terület, lakosság) sem jelentett különösebb anyagi megterhelést a felzárkóztatásban. Mindössze Görögország vonatkozásában adódtak korábban nagyobb eltérések, ott viszont egyértelműen politikai döntés született, mivel komoly esély volt arra, hogy katonai junta veheti át a vezetést, s az ország hosszú időre letér az európai normák felé vezető útról. A közösség ezt nem kívánta kockáztatni, így került sor - politikai nyomás okán - a gyors és szinte feltétel nélküli görög felvételre.
Az 1993-as Koppenhágai kritériumokon túl az 1995-ös Madridi kritériumok teljesítése is feladat, ma már ez egységes szerkezetben is olvasható, mint az Európai Tanács zárónyilatkozata. Mind a tagjelölt, mind a potenciális tagjelölt országok ismerik a Stabilizációs és Társulási Megállapodást, s egyben kötelezettséget vállaltak, hogy annak zsinórmércéjével megkezdik a szükséges intézmények kialakítását, a politikai és gazdasági felzárkózást. Ami az egyes nyugat-balkáni országok konkrét teendőit illeti, azzal az Európai Tanács Thesszalonikiben foglalkozott 2003 júniusában.
Fontos hangsúlyozni, hogy a térség országainak nincs más reális választása, mint az Európai Unió. Mind gazdasági, mind politikai értelemben. A NATO tagságnak emellett pedig stratégiai, biztonságpolitikai jelentősége van. Az orosz orientáció már a múlté, egyedül Szerbia vonatkozásában van esélye az újjáéledésnek, de ott sem a régi szoros formában. Bármilyen statisztikákat is hasonlítunk, a nyolc ország egységes abban az értelemben, hogy mindegyik viszonylag szegény, gazdasági szerkezete elmaradott, kevés a működő tőke, gyenge a lakosság iskolázottsága stb. - így nemcsak az uniós felvétel miatt, hanem a közös jegyek alapján is indokolt őket együtt tárgyalni. Ugyanakkor fontos jelezni, hogy elmaradottsági szintek között lényeges különbségek mutatkoznak. A tagjelöltek élenjárója, Horvátország például a főbb gazdasági (és kapcsolódó infrastrukturális) mutatók vonatkozásában a már tag Romániát és Bulgáriát is lekörözi, míg a Nyolcak legszegényebbje, Koszovó bizony az afrikai alsó középmezőnyt jelenti.
Nyugat-Balkán állandó mozgásban. Napjaink koszovói példája jól illusztrálja ezt: a fiatal állam területén az első világháborút követően még fele-fele arány volt a szerb és albán nemzetiségek aránya, a szerbek identitásuk bölcsőjének tekintik a területet, ami mára már 90 %-os arányban albán. Gazdasági téren is hasonlóan nagyok a változások: míg a „klasszikus” jugoszláv világban Macedónia és Horvátország között 1:1,5 volt a fejlettségbeli különbség az egy főre jutó GDP alapján, addigra ugyanez a mutató 2008ban már 1:3.
A térség gazdasági életére nagy hatással volt és van a kelet-közép-európai társadalmi átalakulás. Nyugat-Balkánon jellemzően későn indult meg, aminek alapvető oka, hogy az ittlevő nyolc ország közül hat esetén itt nemcsak rendszerváltásról, hanem egy állam felbomlásáról és véres polgárháborúról volt szó. A polgárosodáshoz elengedhetetlenül szükséges privatizáció például ezért csupán 2003-ban kezdődött el, először csak a volt Jugoszlávia két legfejlettebb részében, Horvátországban és Szerbiában. Ráadásul zökkenőkkel, még a legfejlettebb Horvátország esetében sem látszik igazán a folyamat, Szerbia esetén pedig a negatív példák egyenesen elriasztották a befektetőket.
(Utóbbira példa a nisi olajfinomító,
ahol a
versenykiírásban még külföldi többségi tulajdont engedtek, majd a pályázat megnyerése után kisebbségire változtatták. Az ilyen esetek nemcsak az adott befektető visszalépését eredményezik, hanem más területek potenciális invesztorainak távolmaradását is.)
A jogállamiság a gazdasági fejlődés egyik kulcskérdése. A bűnözés és korrupció még mindig általános, Nyugat-Balkán összes országára jellemző, hogy a végrehajtott intézkedések
nem
arányosak
a
probléma
nagyságával.
A
térség
az
emberkereskedelem, a kábítószer- és cigarettacsempészet egyik fő forrás- és tranzitterülete. Nem tiszták a közbeszerzési eljárások, sem a beruházások tervezése, a privatizáció se teljesen átlátható. A koppenhágai tagsági kritérium megvalósítása szempontjából további kritikus pont az adminisztratív kapacitás (nem mennyiségben, hanem szakmaiságában és etikailag), az Európai Tanács 1995. évi madridi ülésén elhangzottaknak
megfelelően.
Sok
országban
a
közalkalmazottak
felvétele,
előléptetése és elbocsátása nem objektív feltételek alapján történik, hiányoznak az alapvető magatartási szabályok. Nyilvánvaló, hogy ezek mind olyan területek, amelyeket a hivatalos statisztika csupán becsülni képes, s a megoldás nem is a
statisztikai módszerek finomításában s ennek megfelelő adatfeldolgozásban rejlik, mint inkább a szóban forgó területek mielőbbi felszámolásában, illetve gyökeres átalakításában.
A térség Közép- és Kelet-Európa gazdasági jövőjének egyik kulcsterülete. Ha az országok az Európai Unióhoz csatlakoznak, úgy a nyugati világ orientációit veszik fel, s kezdenek közelíteni az uniós színvonalhoz, másik oldalról a Huszonhetek felvállalják a felzárkózást segítő folyamatok finanszírozását. Fontos azt is megemlíteni, hogy itt viszonylag kis piacok vannak, nemcsak a csekély létszámú lakosság miatt (összesen mindössze 20 millió fő, Törökországgal viszont 100 millió), hanem annak nagy szegénysége folytán is, továbbá az iskolázottság alacsony foka s a társadalombiztosítás is sok kívánni valót hagy maga után. A főbb adatok már a mostani nemzeti statisztikákban is látszanak, s az EU-adatoktól való nagy eltérés nem a statisztikai módszerek különbözőségében rejlik, hanem az örökölt társadalmigazdasági alapokban.
A statisztikai fejlődés (módszertan és szervezés) elválaszthatatlan a politikai felzárkóztatástól, ami tulajdonképp rendben: valamennyi országban megkezdődött az intézményi hálózat kiépítése, erősödik a jogállamiság, érvényesülnek az emberi jogok, létezőben a kisebbségek védelme (már amennyire ez az EU-országokban is megvan), épülőben a civil társadalom. A gazdasági fejlődés sebessége egyértelműen behatárolja a társadalmi fejlődés ütemét.
A gazdasági feltétel arról szól, hogy az adott ország jól működő piacgazdasággal rendelkezzen, valamint képes legyen megbirkózni az Unión belül érvényesülő versenyviszonyokkal és piaci hatásokkal. Ezzel nincs vége: szükséges a korrupció, bűnözés, kábítószer-használat, csempészet visszaszorítása, az illegális vándorlás fékezése, a fenntartható fejlődés kialakítása, a szegénység mérséklése, a foglakoztatás és környezetvédelem jobb kiépítése - hogy csak a legfontosabbakat említsük, mert ezek is részei a gazdasági felzárkózásnak, nemcsak a növekedés. A statisztika ezek jó részét konkrét számokkal is alátámasztja, muníciót ad a további döntések meghozatalához.
Az unióhoz való gazdasági közeledés a térség államai részéről a költségvetési deficitek lefaragását, növekedésösztönző gazdaságpolitikát, versenyképességet segítő infrastruktúra megteremtését is jelenti. Nagyon-nagyon szükséges az exportképes ágazatok
kiépítése,
hiszen
nélkülük
a
külföldi
adósságok
törlesztése,
a
munkanélküliség megoldása, a növekedés tartóssá tétele nem lehetséges, s akkor felerősödnek a szociális feszültségek is. Az unió részéről a támogatásokon túl mindenekelőtt beruházás-ösztönzés, multinacionális cégek telephelyeinek kialakítása, a helyi vállalkozások tőkeinjektálása indokolt.
Az Európai Unión túl az integráció elmélyítése más relációkban is szükséges. Legkézenfekvőbb a CEFTA-országokkal való együttműködés és az egymás közötti gazdasági kapcsolatok erősítése. A nemrég újjáélesztett CEFTA célja, hogy legfőbb regionális motorja legyen a kereskedelemnek és általában az üzleti szférának. A CEFTA legnagyobb hátránya, hogy nem terjed ki a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre, holott az országok gyenge fejlettségéből és önellátottságuk alacsony fokából adódóan itt lenne talán a legkedvezőbb a terep. A CEFTA-országok a statisztikai módszertanok átvételében is sokat tudnak segíteni, hiszen nemrég járták be az
utat,
friss
tapasztalataik
vannak.
Ehhez
hasonlóan
a
Délkelet-európai
Együttműködési Folyamat is olyan regionális szerveződés, amely segíti a tagjelölt és potenciális tagjelölt államokat, hogy felkészüljenek a tagságra, megteremtve az első igazi regionális fórumot közöttük. Mindkettőben hatalmas tartalékok vannak, s ezek kihasználása valamennyi ország számára kedvező pozíciót teremthet. Ez nemcsak a közvetlen árucserére vonatkozik, hanem a szolgáltatások nagy volumenének cseréjére is. Röviden a fejlődés útja: nagyobb piacok horizontális értelemben és mélyülő együttműködés vertikális értelemben.
Sokat segítene az integráció elmélyítésében a kapcsolódó infrastruktúra javítása, mindenekelőtt a szállítás könnyítése és a telekommunikációs költségek csökkentése. Utóbbi a statisztikai adatok frissességére, gyors feldolgozására is hatással lesz. Valamennyi terület jelentős invesztíciókat (nem feltétlen költségvetésből, de mindenképp állami felügyelettel) igényel, hiszen Horvátországot leszámítva a vasútés közúthálózat valamennyi országban gyér, ráadásul az országok közötti átmenő kapcsolat nem is mindig létezik. A polgárháború a közlekedési infrastruktúrát is nagyon megrongálta. Törökország ázsiai része se jobb a Nyugat-Balkánnál.
Reményteliek viszont az európai közlekedési hálózatokba és csatornákba történő belépések. A tervek szerint a 2010-es évek közepére néhányuk már átadásra is kerülhet, így az eddig világtól elzárt térségek jutnak logisztikai előnyhöz. Sőt, nemcsak ezek a térségek, az M9-Selyemút pl. Európa és Ázsia közötti közúti kapcsolatot is javítja.
A Nyugat-Balkán EU-érettsége mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban gyenge. Ugyanakkor valamennyi országban nagy a vágyakozás a csatlakozás iránt, mert ez által európaiságuk kap új dimenziót, a Balkán ismét Európa része lesz, nemcsak földrajzi értelemben, - amely folyamat egyébként már megkezdődött Románia és Bulgária 2007-es belépésével – s a működő tőke várt erőteljes áramlásával a gazdaság is föllendül, megkezdődik a felzárkózás. A gazdasági fölzárkózás más oldalról ugyanakkor még gyerekcipőben: legtöbb országban szabályozatlan a vállalatirányítási rendszer, más az adózási morál, gond a privatizáció hogyanja.
Várhatóan a következő évtizedben már meg is történik a felvétel, jóllehet az érettségi mutatók e pár év alatt lényegesen nem változnak. Külön gondot jelent Törökország esete, amely addigra vélhetően az unió legnépesebb állama lesz, s kultúrájában bizony nem azt
a szellemiséget
alkotmányszerződésének
hordozza,
tervezete
amit
az EU
eredetileg
(elvetélt-újrafogalmazott)
megfogalmazott.
A
térségben
Törökország az egyetlen, ahol bővülő népesség van, a többi államban, hasonlóan az EU 27-hez, stagnál, illetve csökken a népszaporulat. Viszont egyértelmű, hogy a török csatlakozás
kérdése
elválaszthatatlan
a
Nyugat-Balkánétól,
továbbá
a
volt
Jugoszláviából is jöttek létre muszlim többségű és EU-jelölt államok, vagyis nemsokára elég bonyolult jövőképe lesz az uniónak.
Statisztikai rendszer és adatszolgáltatás
Miért kell a statisztikai rendszerrel külön foglalkozni? Hiszen az EU-nak is van, a jelenlegi tagországoknak is van, sőt a térség országainak is vannak korszerű statisztikai hivatalai. A csatlakozók egy része komoly hagyományokkal bír: néhány területen már a 19. században is készültek korszerű statisztikai felmérések, s az adatszolgáltatás is több-kevesebb rendszerességgel működött.
A
nyugat-balkáni
térség
országai
korábban
kizárólag
nemzeti
statisztikai
módszerekkel dolgoztak, még akkor is, ha a Világbank, az ENSZ vagy épp az OECD egységes rendszerű adatbázisába kellettek a helyi adatok. A hivatalok függetlensége formális volt, a mindenkori kormányok kezében volt a döntés. Az adatok megbízhatósága némi kívánnivalót hagyott maga után, s időnként politikai nyomás is nehezedett az adatok szűrésére, illetve publikálására. Nem volt ez másképp az utolsó két körben már csatlakozott országok többségében sem.
A nyugat-balkáni országok öröklött statisztikai rendszere nem is annyira heterogén, mint amennyire gazdasági fejlettségük, kulturális hovatartozásuk eltérő. Albánia és Törökország kivételével a kilencvenes évekig a jugoszláv statisztikai módszereket alkalmazták, s számos területen jól elhatárolt területi bontások is léteztek, ami többek között az idősorok felállításában nagy könnyebbséget jelent. Jugoszlávia is, Albánia is ugyan a KGST-től és Varsói Szerződéstől eltérő politikát folytatott, azonban a szocializmus felé vivő út (társadalmi-gazdasági szerkezet, állami funkció, párt szerepe stb.) nagy eltérést nem mutatott, a tervhivatali rendszer a gazdasági szférát centralizálta, így a statisztikai módszerek alkalmazásában, illetve azok fejlettségét tekintve sem volt és jelenleg sincs nagy, lényegi eltérés.
Nemcsak a külföld, a korszerű honi döntéshozatal és igényli a pontos adatokat. Egyrészt a múltra vonatkozóan akarja látni a tényeket, másrészt a jelen folyamatait is minél hamarabb meg akarja ismerni, így fontos lett a gyorsaság is. Végül, de nem utolsó sorban mindinkább szükség van a szakmai előrejelzésekre (modellezés, közvélemény-kutatás stb.), kezdve a 25 napos GDP-prognózisoktól a mértékadó gazdálkodó szervezetek éves várakozásaiig. Az említettek jelenleg a térség egyetlen országában sem állnak rendelkezésre.
Amíg a kezdeti időkben az egységes uniós statisztika kialakításában, az Eurostat létrehozásában az általános magas szintű szakmai szempontokon túl az egyes nemzeti statisztikai szempontok is szerepet kaptak, addigra ma már a belépni vágyok számára az uniós rendszer etalon, legfeljebb a kiépítés időpontjára vonatkozóan lehet kompromisszum a felek között.
Az Európai Statisztika fogalma (European Statistics) tulajdonképp azt a Közösségi statisztikát jelenti, amelyet az Európai Tanács 322/97-es rendelete szabályoz. Ez meghatározza, hogy a statisztikai hatóságok (statistical authorities) milyen statisztikai adatokat és milyen rendszerességgel kötelesek nyújtani az Eurostatnak. A statisztikai hatóság jelenti egyrészt a nemzeti statisztikai intézetet (National Statistical Institute), azaz a tagországok hivatalos vonatkozó állami intézményeit, továbbá mindazon adatszolgáltatót, akik az uniós adatbázishoz hozzájárulnak (minisztériumok, országos hatóságok stb.), valamint a Közösség intézményét, az Eurostatot. Az Európai Statisztikai Rendszer (EES, European Statistical System) jelenti az Eurostat, a nemzeti intézmények és az egyéb statisztikai adatszolgáltatók rendszeres kapcsolatát, amelynek segítségével egyformán értelmezett, kompatibilis adatok kerülnek folyamatosan a rendszerbe.
A konkrét tények ismertetésében nagy segítséget nyújt az Eurostat, az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala, amely a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokról rendszeresen közöl statisztikai adatokat. A hivatal szakmailag segíti a nemzeti statisztikai intézményeket, hogy EU kompatibilis adatokat legyenek képesek szolgáltatni, olyan statisztikai módszerekkel dolgozzanak, amelyek megfelelnek az EU és a nemzetközi szabványoknak. Az Eurostatnál regionális felosztás van, az E4-es részleg foglalkozik a területtel. A munka 2005 tavaszán kezdődött meg, s az első közleményeket 2007-ben publikálták.
Az adatok kizárólag a nemzeti statisztikai
intézmények közlésein alapulnak, kivéve a külkereskedelmi statisztikát, ahol az Eurostat ezzel foglalkozó G3-as részlege adatait is felhasználják.
A 2005. február 24-én elfogadott Gyakorlati szabályozás (Code of Practice) szerint a rendszer 15 alapelven nyugszik. Ezek: - szakmai függetlenség - adatgyűjtési felhatalmazás - források adatok megfelelősége - minőségi megfelelőség - statisztikai megbízhatóság - pártatlanság és tárgyilagosság - módszertani megfelelőség - statisztika folyamatok értelmezhetősége
- nem túlzott teher az adatszolgáltatókon - költséghatékonyság - relevancia - szabatosság és megbízhatóság - időbeni elhatárolás és pontosság - összetartozóság és összehasonlíthatóság - hozzáférhetőség és közölhetőség.
Az Európai Parlament és az Európai Tanács közős határozatot hozott a Közösség jövőbeni statisztikai programjáról. A határozatot 2007. december 11-én hozták, a 2008 – 2012 időszakra érvényes. Teljes szövege az Európai Unió hivatalos lapjában, az Official Journalban 2007. december 28-án jelent meg. Az ötéves statisztikai program lényege, hogy a konzisztencia és a jó összehasonlíthatóság megvalósuljon valamennyi főbb statisztikai vizsgált területen. Az alapot ehhez a Statisztikai Programbizottság munkája szolgáltatja, amely az Európai Tanács 89/382/EEC határozata alapján tevékenykedik. Munkájának alapgondolata, hogy a nemzeti társaságok átvegyék az EES-t (European Statistical System), s ezáltal egységes, egyformán értelmezett rendszer jöjjön létre nemcsak a tag, hanem a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban is.
A program elsősorban az alábbi fő statisztikai területeket (prioritásokat) érinti: prosperitás, versenyképesség, innováció, növekedés szolidaritás és humán szféra fejlődése gazdasági, szociális és regionális kohézió, fenntartható fejlődés, demográfiai kihívások biztonság az EU további kibővülése.
A program az Európai Statisztika gyakorlati kódja (European Statistics Code of Practice) elvein alapszik, ami az egységes EU statisztika alapja. A résztvevő országok ennek megfelelően a területi statisztikák alapjaként a NUTS (Nomenclature of Territorial
Units)
besorolást
alkalmazzák.
Az
Unió
statisztikai
irányelvei,
rendelkezései, határozatai összhangban vannak az ENSz Statisztikai Bizottsága 1994. április 14-én elfogadott alapelveivel (Fundamental Principles of Official Statistics, a
Hivatalos statisztika alapelvei), amely osztályzásokat és módszereket fogalmaz meg az egységes
rendszer,
a
könnyebb
összehasonlíthatóság
érdekében.
Az
elvek
megfogalmazásán túl az EU gyakorlati lépéseket is tesz a megvalósítás érdekében: a programot a 2008-2012 időszakra 274,2 millió euróval támogatja.
A nyugat-balkáni csatlakozás új országokat hoz a korszerű statisztikai látómezőbe. Az Eurostat álláspontja az volt, hogy lehetőség szerint 1995-ig kell az adatokat visszamenőleg is létrehozni/kontrollálni, egyrészt azért, hogy legyen visszatekintési alap, másrészt a korábbi időszakra nem érdemes, hiszen akkor még nem volt meg a kívánt mélységű adatszolgáltatás sem a tagjelölt, sem a potenciális tagjelölt országokban.
Jelenleg a nemzeti statisztikákat (Koszovó kivételével) évi két alkalommal kérik be a nemzeti statisztikai intézetektől, s ez kiegészül az Unió Comext adatbázisából nyert adatokkal a tagjelölt országokra vonatkozóan, illetve az ENSZ-forrásokon alapuló Comtrade adatbázisból a potenciális tagjelölt országokat illetően. Mindkét adatbázis a külkereskedelmi adatokat tartalmazza.
A csatlakozni kívánó országok mindegyike rendelkezik statisztikai hivatallal, általánosságban jó felépítésű rendszerrel, bár az unió egyes szakértőinek véleménye szerint az iskolázottsági szint viszonylag alacsony foka az államigazgatási-statisztikai munkában is meglátszik, s az adatok gyors feldolgozása is kívánni valót hagy maga után.
Statisztikai hivatalok a térségben
A térség valamennyi országának jól kiépített, működő statisztikai adatszolgáltatása van. Az uniós módszertan gyorsan és könnyen átvehető, mindössze pár év szükséges a felzárkózáshoz, ugyanez nem állítható a társadalmi gazdasági felzárkózásról. Valamennyi országban gondot jelent a nyelvtudás hiánya, a felsőfokú végzettségű, korszerű tudással rendelkező szakemberek alacsony aránya, de ez is rövid idő alatt pótolható és nem igényel különösebb anyagi ráfordítást. Az uniós szakemberek a
térség minden országában jártak, az Eurostattal való kapcsolat rendszeres és lényegében zökkenőmentes.
Rövid ismertetés az egyes országok statisztikai hivatalairól (részletesebben honlapjukon megtalálható).
Horvátországnak már az Osztrák-Magyar Monarchia idején volt európai színvonalú statisztikai adatszolgáltatása, amit nagyban segített a Monarchia egész területére vonatkozó egységes népszámlálás (utoljára 1910-ben), s az egységesen értelmezett adatfeldolgozás. Az országnak 1875-ben jött létre az Állami Statisztikai Hivatala, már akkoriban önálló volt, és a horvát, szlavón és dalmát területek adatait gyűjtötte és dolgozta fel. Függetlenségét a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság alatt is megőrizte 1929-ig, majd a Jugoszláv Királyság egyik területi egysége lett. Az intézet a szocialista Jugoszláviában többször cserélt nevet, pénzügyeit és személyzeti politikáját tekintve önálló volt, de a (jugoszláv) Szövetségi Statisztikai hivatalnak szolgáltatott adatokat, és értelemszerűen annak szakmai metodológiáját követte. A Hivatal 1992 óta ismét teljesen független.
A statisztikai törvény 2003 óta van életben. Kihangsúlyozza a Hivatal szakmai függetlenségét, meghatározza a statisztikai munka fő céljait (12 alapelv), a Központi Statisztikai Hivatal működési rendjét, a Horvát Nemzeti Bank vonatkozó szerepét, illetve a Statisztikai Tanács, mint szakmai felügyelet és egyben tanácsadó szerv munkáját. A Horvát Köztársaság hivatalos statisztikájának stratégiai fejlesztése elnevezést viseli az a program, amelyet a horvát kormány 2003 novemberében fogadott el, s a 2004-2012 évre szól. A program középpontjában az Európai Unió statisztikai programjainak és metodológiájának átvétele áll.
Macedóniában az Állami Statisztikai Hivatal, az SSO (State Statistical Office) 1994 óta létezik, elődje az a Köztársasági Statisztikai Hivatal volt, amely 1991-ben, az önálló macedón állam alakulásakor jött létre. Feladatai között kiemelt területnek tekinti az EUROSTAT-nak való megfelelést, honlapján külön hangsúlyozza a CARDS 2001 programban, illetve a Stabilizációs és Csatlakozási Projektben való aktív részvételt.
A statisztikai törvényt 1997-ben fogadták el. Hasonlóan az EU-hoz, a Hivatalnak is van egy ötéves Statisztikai Programja a 2008-2012 időszakra. A program résztvevői: A Macedón Köztársaság Nemzeti Bankja, a Pénzügyminisztérium, a Köztársasági Egészségvédelmi Hivatal, a Belügyminisztérium, az Igazságügyminisztérium, a Foglalkoztatási Ügynökség, a Nyugdíjalap és a Hidro-meteorológiai Hivatal. A részletes program megtalálható a Hivatalos Közlöny (Official Gazette) 11/2008 számában.
Törökországban a Turkstat, a Török Statisztikai Hivatal európai mintát követ. Az OECD-tagság és az uniós követelmények és a helyi gazdaságpolitika egyaránt kényszerítő hatással voltak. Munkáját, politikai függetlenségét, anyagi hátterét és intézményi rendszerét az 5429-es törvény szabályozza. A szervezet honlapja szerint már az Oszmán Birodalomban megkezdődött a modern statisztika kialakítása, az első korszerű adatgyűjtés és feldolgozás a II. Mohamed idején elrendelt általános népszámlálás volt 1831-ben. A balkáni kontaktus erősítését jelenti az 1874-es, Dunamenti provinciákról készült átfogó felmérés, mely azután a későbbiekben nem-európai provinciákkal is kiegészült. A statisztikai törvény ugyan már 1918-ban megszületett, de a Birodalom felbomlása miatt csak 1926-tól, a köztársasági időkből beszélhetünk modern statisztikáról. A Központi Statisztikai Osztály 1930-tól a Statisztikai Vezérigazgatóság nevet vette fel, s ugyanekkor dolgozták ki a Nemzeti Statisztikai Rendszert. 1926 és 1960 között 11 népszámlálás volt, 100-nál több átfogó szakmai kiadvány jelent meg. Ezt követően, a központi tervezési rendszerre történő átállással az intézmény az Állami Statisztikai Hivatal nevet vette fel, s működését az 1962 évi 3. törvény szabályozta. Rendszeressé vált a statisztikai felmérések készítése már nemcsak általánosan, hanem egy-egy szakterületről is.
Az Európai Unió statisztikai módszereinek átvételét és alkalmazását 2005 óta törvény szabályozza, az a Hivatalos Közlöny 25997 számában jelent meg. Az intézmény stratégiai programja a 2007-2011 időszakra szól, négy fő területet emel ki: módszertan (stratégiai tervezés, EU-adaptáció stb.) elemzés (hozzátartozó személy, pénzügyi, technikai és intézményi háttérrel) általános stratégia (küldetés, alapelvek, célok) monitoring (figyelés, értékelés, visszacsatolás)
Az intézmény a tanulmány készítése idején 26 regionális irodát működtet, amelyek segítenek az adatgyűjtésben, illetve önálló térségi statisztikákat készítenek. Az ország közigazgatásilag 81 tartományból (il), s azon belül körzetekből (ilcse) áll. Az ilcsék alárendelt egységei a budzsakok és kaszabák (kisvárosi, települési önkormányzatok). Valószínű, hogy az uniós csatlakozással a hét földrajzi régió adja a majdani NUTSbesorolás alapját, ez négy külső Kardeniz, Marmara, Ege bölgesi, Akdeniz) és három belső (Ic Anadolu, Dogu Anadolu, Güneydogu Anadolu) régiót jelent.
Szerbia első statisztikai hivatala 1862-ben jött létre, Mihailo Obeovic herceg utasítására, az akkori Pénzügyminisztérium fennhatósága alatt. A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala alapítása óta tagja a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek. A hivatal honlapja szerint már a kezdetekben elfogadták a nemzetközi ajánlásokat, jelesül az 1859-es Hágai, az 1863-as Berlini, az 1867-es Firenzei Nemzetközi Statisztikai Kongresszusokon megfogalmazottakat. Az országban már 1881-ben megszületett az első statisztikai törvény. Az első hivatalos statisztikai közlemény 1863-ban jelent meg, és a Szerb Királyság első statisztikai évkönyvét 1893-ban nyomtatták. 1919 után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság Statisztikai Igazgatósága adott ki közleményeket, azaz az intézmény akkor közös volt, majd 1945-től újra létezik a Szerb Statisztikai Hivatal.
A hivatal 9 regionális egységgel rendelkezik Közép-Szerbiában: Valjevo, Zelecar, Kagujevac, Kraljevo, Leskovac, Nis, Smederevo, Uzice és Sabac városokban, továbbá 5 regionális igazgatósága van a Vajdasági Autonóm tartományban: Újvidék, Zrenjanin, Pancevo, Sremska Mitrovica és Szabadka városokban.
Bosznia-Hercegovinának egyszerre három statisztikai hivatala is van. Az állami szintű Bosznia és Hercegovina Statisztika Hivatal (BHAS), a Bosznia-Hercegovina Föderáció Entitásának Statisztikai Szövetségi Hivatala (FZS) és a Szerb Köztársaság Statisztikai Intézete (RZSRS). Az egészet a Bosznia-Hercegovina Statisztikai ügynökség (BiH) fogja össze. Az együttműködést az alábbi táblázat szemlélteti:
Állami szinten
BiH Statisztikai Ügynökség
Finanszírozó: Központi Bank
Entitás szinten
Szövetségi Statisztikai Hivatal
A Szerb Köztársaság Statisztikai Intézete
Egyéb törvényes statisztikai adatközlők BoszniaHercegovinában
Egyéb törvényes statisztikai adatközlők a Szerb Köztársaságban
Forrás: Agencija za Statistiku Bosnie Hercegovine
A statisztikai területi egységek megegyeznek a közigazgatásiakkal. Ennek megfelelően a Bosznia-Hercegovina 10 kantonból, azon belül 79 önkormányzatból tevődik össze, míg a Szerb Köztársaság 62 önkormányzatból áll. Brcko városa önálló adminisztratív egység – kerületi szinten.
A Hivatal első számú célja a nemzetközi statisztikai normáknak, mindenekelőtt az EU szabványoknak és ajánlásoknak való megfelelés. Külön említi honlapján az acquis átvételét a statisztikai gyakorlatba.
Montenegróban a MONSTAT, a Montenegrói Statisztikai Hivatal gyökerei a 19. század közepére nyúlnak vissza, mikor is már rendszeres népszámlálások voltak a területen. A független, önálló Statisztikai Hivatal 1909-ben jött létre. A hatályos statisztikai törvény 2005 óta van érvényben.
A Hivatal honlapja felsorolja a főbb statisztikai vizsgálódási területeket, kiadványokat, továbbá néhányról adatot is közöl. Az általános főbb területekről a 2003-as népszámlálás adatait veszi figyelembe. Több adatsornál kiemeli, hogy az európai szabványokat veszi figyelembe (pl. European System of National Accounts, ESA 95).
Albánia független állama csak 1912-ben alakult, így az országnak csak az első világháború utántól van önálló statisztikája. Az első statisztikai hivatal 1924-ben jött létre, elsődlegesen a belügy és mezőgazdasági minisztérium adatait dolgozta fel. A hivatal időszakos kiadványokat jelentetett meg a növénytermesztésről, az állatállományról, a mezőgazdasági dolgozók létszámáról, elvétve az iparról és a kereskedelemről. Önálló hivatalként 1940-ben kezdte meg működését, amit megszakított az olasz majd német megszállás. Az 1945. évi 35-ös határozat, mint Statisztikai Osztályt a Minisztertanács irányítása alá helyezte, majd később az Állami Tervbizottság felügyelete alá került. Jelenleg, mint önálló intézet, ismét a Minisztertanács irányítása alatt áll.
Az utolsó népszámlálás 2001-ben volt, részletes adatok az 1989-es előző népszámlálás óta léteznek. Az ország 1992 óta 36 területi egységből áll a korábbi 26 helyett. Ezek egyben a statisztikai adatszolgáltató területi egységek (Districts Statistics Offices) is. A minisztériumok és az országos hatáskörű szervezetek is rendszeresen szolgáltatnak adatokat. Az INSTAT (Instituti Shqiptar i Statistikes) 1998 óta ad ki rendszeres közleményeket és évkönyveket, amelyek adatgyűjtése és metodológiája már követi az Európai Unió ajánlásait, így ezek az anyagok már kitérnek a társadalmi gazdasági főbb változások adatainak elemzésére is. Ilyen például a kilencvenes évek nagy migrációja mind a határon belül (jelentősen megnőtt a városi lakosság aránya, de még mindig 55 % él vidéken), mint a határon túl (vendégmunkások, menekültek).
Az intézet honlapján kiemeli a nemzetközi megfelelőség fontosságát, és hangsúlyozza,
hogy
a
modern
statisztikai
módszerek
kifejlesztésében
és
alkalmazásában hathatós segítséget kapott az EU-tól, az Európa Tanácstól, az OECDtől és az IMF-től. Albánia 1992-től részt vesz a Phare statisztikai regionális programjában, és külön technikai támogatást kapott az Eurostattól. A honlap szerint szoros a kapcsolat az INSEE-vel (Francia Statisztikai Intézet) és az ISTAT-tal (Olasz Statisztikai Intézet). Példaként említi, hogy az olasz állam volt a finanszírozója a teljes albán mezőgazdasági statisztika elkészítésének.
Koszovóban, a térség legfiatalabb államában a Koszovói Statisztikai Hivatal 1948, a SOK (Statistical Office of Kosovo) óta létezik. A hivatal honlapja hangsúlyozza, hogy működése innen folyamatos, függetlenül Koszovó politikai státuszától. 1999 óta pedig mint független intézet fejti ki tevékenységét. A jelenlegi statisztikai törvény 2001 óta van érvényben.
A Hivatal fő céljának tekinti a semlegesség, a tárgyilagosság, az ésszerűség, a szakmai munka és a megbízhatóság megvalósítását. Hosszú távú elképzelései között szerepel az EU statisztikai rendszerrel való integráció, hogy kompatibilis legyen a jelenlegi uniós országokéval. Adatközlésük szerint jó az együttműködés számos nemzetközi szervezettel, így különösen: WB, UNFPA, IOM, FAO, UNDP ILO stb.
Az Európai Bizottság legutóbbi, Koszovóról készült 2007. novemberi jelentésében (1433/2007) gyengének jellemzi a statisztika területén bekövetkezett változásokat. Úgy véli, a jelenlegi törvények nem segítik az EU standardnak megfelelő adatszolgáltatást. A szolgáltatott adatok kevesek és eseteiben nem objektívek. Megállapítása szerint a SOK működési és pénzügyi függetlensége nem biztosított. Döcögve veszik át az EU nemzetközi osztályozási rendszerét. Nincs számottevő haladás a gazdasági szféra ágazati statisztikájában sem. Még a makrogazdasági adatoknál is probléma van, maga a kormány se jó adatszolgáltató. Viszont sikerült a 2002-2006 közötti fogyasztói árindexét korrekten kiszámítani, és már a külkereskedelmi statisztika is figyelembe tudja venni a reexportot és reimportot. A jelentés gyengének ítéli a szakmai vezetést, a meglevő infrastruktúrát, kevés a kvalifikált munkaerő és a rendelkezésre álló költségvetési keret is szűkös. Úgy fogalmaz, hogy összességét tekintve kis haladás történt a statisztika területén. Valószínű, hogy egy népszámlálás sokat javítana a tisztánlátáson. Az utóbbi idők politikai eseményei a demográfiai változásoktól kezdve az üzleti életig szinte valamennyi területre kihatottak, egyes szegmensekben, például migráció, nagy bizonyossággal állítható, hogy drasztikus változások következtek be. Ezekkel az új vezetés is tisztában van, forráshiány miatt azonban csak külföldi támogatásban reménykedhet.
