Török Tamás Az élet városa, a személyes város
1
„Az egészség a teljes testi, lelki és társadalmi jólét állapota és nem csupán a betegség vagy a testi hiba hiánya.”
/a WHO definíciója/ 1. Bevezetés Jelen pályamunka a (magyar) városok rehabilitációjának, egyben hosszú
távú sikeres mûködésének lehetséges útjait vizsgálja. Általános, elvi síkon tárgyalja a város válságjelenségeit, azok okait, és utóbbiak nyomán feloldásuk elképzelhetõ módjait. Megpróbál a külsõdleges jelenségek mélyére nézni. Meg kívánja mutatni, hogy a kiírásban említett „új követelmények” nem is annyira újak,
illetve hogy a jelenlegi állapot javulásához elsõsorban nem új technológiákra és ötletekre van szükség, hanem régi, jól bevált, de legalábbis használható és
mindezek ellenére feledésbe merült elgondolások valóban új nézõpontok
szerinti újrahasznosítására, felfrissítésére, aktualizálására, megvalósítására és elterjesztésére. Ennek kivitelezése során nagyrészt banális, végtelenül egyszerû
tények és összefüggések tudatosítása és megértése a cél. Következésképp nem is annyira pénzkérdésrõl van szó (olcsó mindenesetre nem lesz), mint inkább tudatos, következetes
döntések
meghozataláról.
Egyszerû
célkitûzésekrõl,
amiket
szándékok szintjén világosan meg kell fogalmazni, majd lépésrõl lépésre megvalósítani. Ezek az elvi szintû döntések képezik az alapját az esetleges konkrét,
„tüneti” kezeléseknek, amik önmagukban hosszú távon nem hatásosak, mivel csak a felszíni jelenségeket érintik. Az alábbiakban felvonultatott elgondolásokhoz vezetõ kérdésfeltevések sokszor szándékoltan naivak és idealisták, mint ahogy a problémák és a megoldások is lényegileg rendkívül banálisak és egyszerûek.
Nem javasolunk tehát konkrét megoldásokat, mivel azok végtelen számúak lehetnek, akárcsak a konkrét problémák. Az innovációt itt nem új ötletek és új megoldások jelentik (a felszín), hanem a gyökeresen új szemléletmód, az
eddigitõl eltérõ megközelítés, radikális, következetes gondolkodás és határozott
2
cselekvés. Egy ilyen erõs koncepció eredményezi, mintegy mellékesen, újfajta módszerek, új megoldások megjelenését és remélhetõleg a sikert. 2. Alapvetés – a kemény mag
Banális tények; a beavatkozások viszonyítási alapja: „embermodell” A tanulmányban megfogalmazott alapelgondolás szerint minden városi (vagy politikai, gazdasági stb.) beavatkozás középpontjában az embernek kell állnia, mint alapvetõ értékhordozónak – nem elfelejtve, hogy az egyes ember nagymértékben függ környezetétõl, tehát nem mûködhet annak kárára. Másfelõl kijelenthetjük, hogy a városok problémái az emberi tevékenységnek, szûkebben
a városlakók mûködésének közvetett vagy közvetlen következményei (ez a gondolatmenet azt feltételezi, hogy a természeti-környezeti hatásokat adottságként kezeljük. Ebben az összefüggésben például a térdig érõ pocsolyák nem az idõjárás,
hanem a rosszul tervezett és karbantartott útburkolatok okozta kellemetlenségek). Egyidejûleg kell tehát figyelni a városra, mint egészre és benne az emberre, mint
egy másik, önálló és fontos entitásra. Ennek jegyében pedig a felmerülõ kérdéseket az egyén szemszögébõl is vizsgálni kell.
A városi szintû beavatkozások esetében általában szociológiai léptékben, társadalmi síkon szokás vizsgálni a kérdéseket. Ezzel szemben kívánatos a tárgy további felbontása az egyén szintjéig, amit a pszichológia eszközrendszerével érdemes vizsgálni. Ebben az összefüggésben a pszichológia inkább minõségi, míg a szociológia inkább mennyiségi információkat szolgáltat. Itt elsõsorban a minõségre fogunk koncentrálni, mivel a jelenlegi gyakorlat épp elég, gyakran sajnos kizárólagos figyelmet szentel a mennyiségnek. A problémák mibenlétének meghatározására, a felfedésükre és beazonosításukra nem alkalmas eszköz a statisztika, a mennyiségi vizsgálat. A problémák nyilvánvaló jelei közvetlenül érzékelhetõek, okaikat mélységi, minõségi vizsgálatok tárhatják fel. A szokásos vizsgálatok tehát rendre figyelmen kívül hagyják egy-egy kérdéskör minõségi vonzatait – mindazonáltal a minõségi vizsgálatok sem fognak semmi újat
mutatni az emberi természettel illetve a világ mûködésével és állapotával
kapcsolatban. Kijelenthetjük, hogy a felszínre kerülõ problémák legmélyén már
3
ismert tények és mechanizmusok lappanganak. Ezeket a banális információkat érdekes módon mégsem vesszük figyelembe. Olyannyira nyilvánvalóak és egyszerûek, hogy figyelmen kívül hagyjuk õket.
Az egyén a társadalom alapegysége, mint a legkisebb, felelõsségtudattal és
ítélõképességgel rendelkezõ elem, amelynek a „minõsége”, vagy inkább állapota döntõen (ha nem is teljes mértékben) befolyásolja mûködésének, kapcsolatainak, vagyis a társadalmi folyamatoknak és azok eredményeinek a minõségét. Ez pedig
nem más, mint a fizikai-szellemi-társadalmi közeg, amelyben élünk. A város végsõ soron ennek a közegnek egy megjelenési formája.
Az egyén (fizikai, szellemi, lelki) szükségletei megközelítõleg a következõkben határozhatók meg: tiszta levegõ, napfény, jó minõségû táplálék, víz, érzéki és intellektuális ingergazdagság, pihenés, tetszetõs-harmonikus környezet, ergonómia, játék, szexualitás, alvás, társadalmi érintkezés, ruházat, hajlék (védelem az idõjárás stb. viszontagságai ellen), „karbantartás” (tisztálkodás, testápolás stb.), magánszféra/intimitás, kultúra, szórakozás, munka/alkotás (nem a pénzkeresés értelmében!), hagyomány és újítás, identitás, tulajdon, életcél, szabadság, szakralitás megélése (hit, vallás, transzcendencia) stb.
Egyéni válságról akkor beszélhetünk, ha nem teljesülnek a fenti követelmények; az egyéni válságok pedig társadalmi szinten összeadódnak,
adott esetben vélhetõen erõsítve is egymást. A problémákat tehát az egyén
nézõpontjából vizsgálva szükséges definiálni, mert ebbõl a definícióból felépíthetõek a nagyobb léptékre vonatkozó definíciók is. Elsõ
lépésként
személyiségmodellt, vizsgálódások
az
során:
definiálunk ideált, a
amit
további
egy
pszichikai
viszonyítási okfejtésekben
alapként erre
embermodellt, használunk
a
támaszkodunk.
Meghatározásához a Carl Gustav Jung pszichiáter, pszichológus által felállított mélylélektani rendszert hívjuk segítségül, minthogy esetünkben elsõsorban az emberi elme és lélek, mint az egyéni, ebbõl következõen pedig a társadalmi cselekvés (tehát a városi történések) irányítói, játszanak fontos szerepet. Nem hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy elme és lélek elválaszthatatlanul
4
összekapcsolódik a testtel, szerves egységet képezve vele (a szükségletek felsorolásában is mindhárom területet érintetük).
A jungi mélylélektan átfogó, tudományos igényû (!) vizsgálatát végezte el az
emberi léleknek, rávilágítva alapvetõ törvényszerûségeire. Felfedte, hogy az emberi törekvések legmélyén ilyen vagy olyan formában a személyiség teljességének igénye áll. Ez a teljesség nagyjából a fentebb sorolt, nem csak pszichés
szükségletek harmonikus (nem öncélú vagy túlzott) kielégítésével érhetõ el, eredménye pedig egy egészséges, érett, kiegyensúlyozott, felelõsségteljes, öntudatos egyén, amely saját teljességét nem társai és környezete rovására valósítja meg. A teljességet elérõ személyiség nem magasabb rendû a többinél, hanem magasabb rendû állapotban van. Ez az állapot mindenki számára elérhetõ, vagyis alapvetõ, általános motivációs erõt képviselhet – ugyanakkor ha az ide
vezetõ fejlõdés huzamosabb ideig akadozik, szünetel vagy leáll, még ha ez nem is tudatosul, különbözõ mértékû frusztrációk és neurózisok forrása, esetleg a személyiség teljes összeomlásához vezethet (többek között ezt a jelenséget
illusztrálja, hogy csak a legközismertebb példáknál maradjunk, az alkoholisták és a dohányosok magas száma, a hajléktalanság jelensége, a pszichoszomatikus betegségek stb.). A fentebb rögzített „embermodell” cél és eszköz egyszerre – az élet összes területén, így a városfelújítás és rehabilitáció terén is.
A pszichés állapot, ha úgy tetszik, közérzet, döntõen befolyásolja az egyén
egészségi, fizikai és szellemi állapotát, rajtuk keresztül pedig a teljesítményét.
Végsõ soron tehát hat a termelékenységre, a munka minõségi és mennyiségi színvonalára, tehát a gazdaság egészére is. Látható, hogy ily módon az egyén és az
általánosságok szintjérõl eljutunk a társadalom és a konkrétumok szintjére. Ami a tendenciákat illeti, belátható, hogy minél közelebb jut az egyén ehhez az állapothoz, annál kevesebb problémát vet fel úgy a személyes, mint a társas mûködése. A továbbiakban e modell széleskörû elterjedésének feltételeit vizsgáljuk, amelyek, látni fogjuk, gyakran egybeesnek konkrét városfejlesztési feladatok célkitûzéseivel. Talán nem véletlenül.
5
3. Célkitûzések – mit, miért? Bármely javító, rehabilitációs célú városi beavatkozás alapvetõen a nem teljesített (egyéni) szükségletek kielégítését kell, hogy célozza, természetesen nem csak egyéni, hanem össztársadalmi szinten is. Vagyis az egyéni prosperitás nem mehet a közösségi rovására. Célunk a városi (egyéni) életminõség javítása, az (anyagi) életszínvonal emelése, a gazdasági teljesítmény minden (nem csak gazdasági) szempontból kielégítõ szinten tartása.
Egy analógiával élve: nem a város puszta „életben tartása” a cél, hanem
egészségének a helyreállítása és a szükséges minõségi fejlõdés lehetõségeinek megteremtése.
Ebbõl következik, hogy nem elég a „tûzoltás”, az égetõ
problémák akut orvoslása, hanem élni kell a megelõzés eszközével, ami bölcs belátást, hosszú távú stratégiai gondolkodást, körültekintést igényel. Ez azt is jelenti, hogy a tünetek fentebb említett kezelése helyett az okokat kellene kezelni.
A város olyan szerves egész, aminek a határai, természete és belsõ szerkezete
tulajdonképpen csak „önmaga” elõtt ismeretesek. Kívülrõl (pl. emberi szemszögbõl nézve) nem mérhetõ fel pontosan. Olyan léptékû és összetettségû jelenség, amit az emberi elme már nem képes a maga teljes egységében kezelni. Ezért is
gyakori, hogy az egyes javító-fejlesztõ beavatkozások, már ha elérnek egyáltalán valami javulást, maguk is számos problémát szülnek, tehát nem javul a mérleg. A városi folyamatok
természetükbõl kifolyólag
hosszú
távon nem igazán
befolyásolhatók közvetlenül. Rendre kibújnak az ellenõrzés alól, követhetetlenné, sõt, irányíthatatlanná válnak a sokszoros kölcsönhatások, a nagy méretek és mennyiségek következtében. Az ember itt nem töltheti be a mindenható irányító szerepét, még ha nem is vesz errõl tudomást. Ezt tapasztalhatjuk is az állandósult problémákat látva.
Ugyanígy nincsenek holtbiztos megoldások, „csodafegyverek” sem, amikkel
látványos, tartós eredmények érhetõk el egy-egy konkrét területen. Hiába is
javítunk az egyes részek állapotán, ha az egész mûködésével van baj. A konkrét,
célzott beavatkozások mellett a város, mint komplex, összefüggõ rendszer folyamatainak szelíd befolyásolása, terelgetése kívánatos, ami hosszú távon önregeneráló mechanizmusok életbelépését idézheti elõ. Egy olyan egyensúlyi
állapot elérését célozzuk, amelyben a problémákat maga a rendszer
6
kontrollálja, hasonlóan az ökológiai egyensúlyhoz, amelyben a kártevõk és a kórokozók soha nem szaporodhatnak el túlzottan.
Ezért a részletek javulását részben az általános javulás következményeként célszerû
elképzelni, legalábbis elméleti közelítésként.
A késõbbiekben a városi problémák indirekt módon való megoldási lehetõségeire teszünk javaslatot. Az ötletek ugyanis csak akkor érnek valamit, ha értelmes összefüggésbe ágyazódnak.
Ha elõször koncepcionálisan, általános szinten megteremtjük a megfelelõ alapot,
az a város természetének, dinamikájának megfelelõ, abban gyökerezõ, nem várt ötletek, spontán kezdeményezések számára biztosít táptalajt, amik gyakran jóval hatékonyabban oldanak meg problémákat, mint ahogy egy mûvi, „kívülrõl” érkezõ
beavatkozás tudná. Jellemzõ példái ennek azok a civil, kulturális-üzleti vállalkozások, amik a konkrét városban (jelen esetben Budapest) rejlõ adottságokat aknázták ki és gyarapították saját munkájukkal. Ezek az
anonimitásból, a kulturális undergroundból felemelkedõ városformáló erõk hozzájárultak a város kulturális identitásának gazdagításához, a gazdasági élet és
az idegenforgalom élénkítéséhez, a környezet védelméhez. E tanulmány általános javaslatai ezen erõk összefogását, ösztönzését, mederbe terelését kiváló, célravezetõ,
de
(legalábbis
Magyarországon)
méltatlanul
„eszköznek” tekintik a városi problémák megoldására.
hanyagolt
Néhány konkrét budapesti példa:
a Cinetrip Vízi Mozi nevû, színvonala és különlegessége miatt valóban világhírû zenés-táncos rendezvény, ami havi rendszerességgel kerül megrendezésre a Rudasfürdõben (www.cinetrip.hu);
a Tilos Rádió, amely nonprofit keretek között, napi huszonnégy órában szolgáltat
részben közszolgálati, részben szórakoztató jellegû mûsort (www.tilos.hu), azonkívül kulturális mûhelyként mûködik zene, film, színház stb. területén. Mûködését a fennálló jogi helyzet ellenében kezdte, ami jól illusztrálja az alulról szervezõdõ kezdeményezések természetét és erejét;
a Hajtás Pajtás és más kerékpáros futárszolgálatok (www.hajtaspajtas.hu),
amelyek futárjai küldeménykézbesítõi mivoltuk mellett budapesti „városképi elemként” is funkcionálnak, a környezetbarát közlekedést propagálják illetve az utóbbi idõben használt elemeket is gyûjtenek. Gyakran a KRESZ elõírásaival
7
(felülrõl jövõ szabályozás) és a fennálló helyzettel (szmog, utak minõsége,
közlekedési morál) dacolva ûzik értékteremtõnek tekinthetõ tevékenységüket, ami egyben megélhetésük forrása is;
a Frankhegy zenei fesztivál, ami a Cinetrip-hez hasonlóan a szórakoztatáson keresztül irányítja a figyelmet a város értékeire (www.frankhegy.hu).
Fentiekkel összhangban tudomásul kell vennünk, hogy az idõnek döntõ szerepe
van a városok szerves, harmonikus fejlõdésében. A biológiai egyedfejlõdés
folyamatában is létezik egy optimális ritmus, amelyben „mindennek megvan a maga ideje”. Ha felborul, az negatív következményekkel jár a teljes egészségi állapotra nézve, nem csak a ritmuszavar konkrét területén. A fejlõdés útja sok esetben a visszalépés lenne, visszalépés az adottságoknak és valós igényeknek megfelelõ
állapotba – számos probléma túlfejlõdés, erõszakos túlfejlesztés eredménye. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy pl. a magyar vidék jelenlegi hátrányos helyzete alapvetõen a korai, aránytalan mérvû, valódi igényeket és lehetõségeket
nem minõségi célokra összpontosító
figyelmen kívül hagyó, egyoldalú, modernizáció eredménye.
Mindennek természetesen a fordítottja is igaz, bizonyos területeken nagy
lemaradást kell pótolni. Általánosságban a városi válságjelenségek okai is gyakran a város ritmusának nem megfelelõ, korai vagy késõi (vagy ettõl függetlenül hibás) beavatkozások. Az itt megfogalmazott javaslatok vélhetõen hozzájárulnak ennek a kétirányú idõbeli szétcsúszásnak a csökkentéséhez. Ehhez nem az eltolódás mértékével foglalkozunk, hanem a rendelkezésre álló átfogó
illetve célzott eszközökkel a mindenkori optimális állapot (→ „embermodell”) felé tereljük a lényeges tényezõket. Például azáltal, hogy a városi fejlõdéshez hasonlóan túlgyorsított egyéni életritmus ésszerû lassításához is megteremtjük a feltételeket.
Már utaltunk rá, hogy a város természetébõl következõen az egyes urbánus jelenségek, problémák nem kezelhetõk önmagukban, elszigetelten, minthogy szoros összefüggésben léteznek egymással, hatásaikban és megnyilvánulásukban sokszorosan összefonódnak. Így elméleti szinten, a jobb megértés és hatékonyabb beavatkozás
érdekében
nem
célravezetõ
8
szûk
határokat
húzni.
Ha
a
városrehabilitációt tekintjük, ez azt jelenti, hogy az egyes problémák nem
választhatók el egymástól (pl. a városfelújítás a lakáspolitikától vagy a társadalom állapotától ), de a város egészének problémái sem választhatók el tisztán a vidék
problémáitól, a lokális problémák a globálisaktól, az egyéniek a társadalmiaktól, a belföldiek a nemzetköziektõl stb. stb. Így például Budapest környezetszennyezési problémái szerves részét képezik a világ környezetvédelmi problémáinak... Mindez akkor válik jelentõssé, ha fordítva nézzük, és ez a szemlélet a problémák jóval mélyebb megértését, a jelenségek tisztább érzékelhetõségét illetve a beavatkozások
nagyobb hatékonyságát eredményezheti. Ennek a „holisztikus” szemléletnek a létjogosultságát támasztja alá a mindennapi tapasztalat illetve a tény, hogy amint látni fogjuk, az egyes tárgycsoportok rendre kölcsönösen egymásra utalnak. 3.1. Összefüggõ cselekvési területek
Az itt vázolt elképzelések és javaslatok alapvetõ, stratégiai összhangot
feltételeznek a várospolitika/rehabilitáció és egyéb területek között, úgymint a
mindenkori népegészségügyi program (→ városi stressz, közérzet, lakásbiológia,
munkahelyi környezet és ergonómia, pihenés és rekreáció, levegõminõség, allergia;
a pszichoszomatikus betegségek és az allergiák összefüggésbe hozhatók a városi életforma negatív hatásaival, gyakoriságuk növekvõ tendenciát mutat),
az idegenforgalom (→ gasztronómia, vendéglátás, kulturális élet, városkarakter és
esztétikus környezet),
a közoktatás (felelõsségtudatra és önmérsékletre nevelés, a környezetet és
önmagunk iránti fogékonyság, igényesség kialakítása, lépések a nyitott,
kiegyensúlyozott személyiség, az egyéni teljesség felé; a városrehabilitáció kérdései különösképpen összefüggenek a társadalmi kérdésekkel: a városok megújítása
elképzelhetetlen a társadalmi megújulás nélkül, amit viszont a közoktatás messzemenõkig befolyásol. Mindez oktatási reformokat feltételez → általános pozitív hozadékok)
és felsõoktatás (→ az egyes akcióterületek konkrétabb beavatkozásait a
felsõoktatási intézményekben folyó oktatási programmal összhangban lehet
megtervezni és megvalósítani, mégpedig féléves-éves egyetemi feladatok illetve pályázatok formájában),
9
a környezetvédelem (az urbanizáció, a város egyik legnagyobb problémája a
természetes környezetre gyakorolt negatív hatása, saját területén belül és kívül egyaránt; a városrehabilitáció egyik fontos célja és eszköze a környezet
egészségének helyreállítása, ezen keresztül pedig a városlakók egészségének javítása), a gazdasági termelés (a város piaci és termelõkapacitásának ésszerû kiaknázása
értelemszerûen összefügg a város, a városi élet helyzetével, egymást kölcsönösen befolyásolják), lakáspolitika (a városi szövet nagy részét lakásfunkció tölti ki, amelynek állapota
és fejlesztése nyilvánvalóan jórészt egybeesik a város állapotával és fejlesztésével, itt is szoros kölcsönhatás áll fenn),
a foglalkoztatás (a városlakók, mint fogyasztók és termelõk vonatkozásában a
gazdasági termelés fentebb említett összefüggéseivel analóg a helyzet. Ez a terület közvetlenül összefügg a hajléktalanság szintjével, a közbiztonság állapotával stb.),
a mezõgazdaság és vidékfejlesztés (→ gasztronómia, agriturizmus, kereskedelem,
városlakók rekreációja) stb. stb. 4. Fejlesztés és rehabilitáció
Ebben a kérdésben külön problémakört képez Budapest illetve a vidéki városok, köszönhetõen a méret, lépték, helyzet, szerep különbségeinek. A két halmaz problémái mindazonáltal sok ponton egyeznek. Budapestet országos léptéken tehermentesíteni szükséges, ami a vidéki városok feledata.
4.1. Budapest, Budapest... (a fõváros általános és konkrét problémái, kezelési javaslatok) A javaslatok megfogalmazásánál nem vesszük figyelembe, hogy egyes pontokon nyitott kapukat döngetünk, tudniillik a valóságban már meglévõ dolgokat javasolunk. Tesszük ezt azért, mert elsõdleges célunk egy egységes, következetes, önálló koncepció felvázolása. Azt vizsgáljuk, hogy milyen általános
problémák, problémacsoportok megoldása vezet, mintegy mellékesen, nagy haszonhoz az egyes konkrét bajok kezelésében. A konkrét megoldásokat az (akár
10
anonim) egyéni vagy csoportos kreativitásra bízzuk, amely megfelelõ mederbe terelve hatalmas értékteremtõ potenciált képvisel.
Felsorolunk néhány emblematikus akcióterületet, amelyek látványos, érdemi változások terepei lehetnek, ahol a politika elébe mehet a piaci-társadalmi változásoknak, illetve a hosszú távú koncepciónak megfelelõen felügyelheti és
ösztönözheti a civil (nem politikai) szféra pozitív kezdeményezéseit. Ezen akcióterületek némelyike konkrétabb, mások általánosak, mindamellett többszörös átfedések és kapcsolódások állnak fenn közöttük.
Az alábbiakban vázolt városrehabilitációs, fejlesztési beavatkozások általános
elve tehát a következõ: véges számú, kisebb-nagyobb léptékû cselekvési terület definiálása (ezek képezik a beavatkozások vázát, a minimális programot), amelyek
viszonylag
kommunikálhatók
könnyen
és
befolyásolhatók
könnyen
pozitív
megvalósíthatók)
irányba
és
(jól
amelyek
láncreakciószerûen terjedõ és szélesedõ, fizikai és társadalmi távolságokon
átívelõ, hosszú távra szóló, lényegi javulási folyamatok kiindulópontjai lehetnek (ld. 5. pont, Cselekvési modell). Ezekre a cselekvési területekre is igaz,
hogy egyszerre céljai és eszközei a fejlõdésnek. Az egyes akcióterületek illetve a rehabilitáció fentebb vázolt általános célkitûzéseit
(életminõség stb.) az
urbanisztikai vizsgálatoknak és a rendezési-fejlesztési terveknek is figyelembe kell venniük. 4.1.1. Közlekedés A gyalogos közlekedés feltételeinek javítása A tanulmány elején az egyént tettük meg kiindulópontnak. A rehabilitációra szoruló városi helyzetben a problémák egyik tünete, hogy az egyén elidegenedik környezetétõl, ami a köztisztaság, közbiztonság, a környezet stb. leromlott állapotának együttes hatása. Ez az elidegenedett állapot fizikai és szellemi távolságtartásban nyilvánul meg, ami káros öngerjesztõ folyamatok forrása. A
rossz levegõminõség egyre inkább az autókba kényszeríti a városlakókat, ami tovább rontja a helyzetet, a szemetes utcákért felmérések szerint egyre kevésbé érzik magukat felelõsnek, tehát egyre többet szemetelnek stb. közlekedési
forma
a
legalapvetõbb,
11
legközvetlenebb
és
A gyalogos -kézenfekvõbb
helyváltoztatási mód, amely természeténél fogva otthonos, bensõséges viszonyt feltételez a környezet és a közlekedõ között. Ez adja kiemelkedõ jelentõségét.
A séta, a gyaloglás egészségmegõrzõ mozgásformaként is számításba jön (→ népegészségügyi program), azonkívül fokozottan teret biztosít a kereskedelem és a vendéglátás számára: a gyalogosan közlekedõk várhatóan szívesen elidõznek egyegy útba esõ vendéglõben, kávézóban, boltban, könnyebben megszólíthatók ebbõl az irányból. Több idõt töltenek a városi térben, a közterületeken, tehát többször kerülnek érintkezésbe a fenti szolgáltatások nyújtotta lehetõségekkel, amit igényelnek
is.
(→
gasztronómia,
kereskedelem,
egyéb
szolgáltatások,
idegenforgalom, munkalehetõségek, gazdaság). Az alkalmas környezetben történõ gyalogos
közlekedés,
kiegészítve
a
szükséges
minõségû
és
intenzitású
tömegközlekedéssel (→ autóforgalom csökkentése), olyan életritmus, életmód lehetõségét teremti meg, amely a stressz csökkentéséhez, tehát a jó közérzethez jelentõs mértékben hozzájárul. A gyalogos közlekedés infrastrukturális igényei megkövetelik köztéri ivókutak (→ vezetékes víz minõsége) és nyilvános WC-k (önkormányzati koordináció és felügyelet alatt, magánkézben) rendszerének kiépítését, a városi közparkok minõségi és mennyiségi fejlesztését (→ környezet), a járdák felszabadítását a parkoló autók, a kutyaürülék, a hulladék jelenléte alól (→ parkolás, ökológia), a
közterek funkcionális és esztétikai fejlesztését (→épített környezet), közlekedési hálózat áthangolását, megfelelõ gyalogátkelõhelyeket. A gyalogos közlekedés megkívánja továbbá a levegõminõség javítását, de pozitív értelemben vissza is hat
rá (→ ökológia). A gyalogos esztétikailag jobb minõségû környezetet igényel, és vélhetõen maga is tesz érte.
Biciklizés – a kerékpáros közlekedés fejlesztése
A kerékpáros közlekedésnek hasonló pozitív hozadékai lehetnek, mint a
gyalogos formának (egészség, stresszcsökkentés stb.). A tömegközlekedéssel karöltve ütõképes alternatíváját jelentheti az autónak. Ehhez szükséges a tömegközlekedési eszközökön való kerékpárszállítás általános lehetõvé tétele, a
kerékpárutak minõségi és jelentõs mennyiségi fejlesztése, ennek pedig hiányában legalább az útszélek állapotának a javítása. Õrzött bicikliparkolók létesítése (esetleg autóparkolókban kialakítva!). A városi kerékpározás elterjedése igényli a
12
jobb levegõminõséget, viszont jelentõs mértékben hozzá is járul. A szükséges
infrastruktúra részleteinek (útvonalvezetés és környezet, világítás, parkolók, kerékpározáshoz megoldására
ki
kapcsolódó lehet
írni
szolgáltatások egyetemi
tartalmi
feladatokat
és
tárgyi
illetve
feltételei)
(nemzetközi)
diákpályázatokat (→ felsõoktatás, városkép). A kerékpározás népszerûsítésére
ismeretterjesztõ-ösztönzõ kampány indítható, amelynek formai és tartalmi kialakítása ismét (diákok számára kiírt) pályázatok meghirdetését teszi lehetõvé (→ felsõoktatás, városkép).
A kerékpár (utánfutóval ellátva) végsõ soron környezetbarát eszköze lehet a
kisebb léptékû városi áruszállításnak is.
Autós közlekedés szerepének csökkentése
Amennyire fontos szerepet játszik életünkben az autó, annyi káros következménnyel jár a használata. Egyik legsúlyosabb ezek közül a természetes környezet szennyezése (szmog, le nem bomló hulladék stb.), ezen keresztül egészségi ártalmak elõidézése, de a mesterséges környezet károsítása (utak,
épülethomlokzatok stb.) és a pszichés károk (közlekedési frusztráció, a zajártalom és a rossz levegõ okozta stressz) szintén jelentõs mértékûek.
Egyértelmûen csökkenteni kell az autóhasználatot, amely sok esetben irracionális méreteket ölt. Az autósok ragaszkodnak az autó jelentette vélt kényelmükhöz és
személyes szabadságukhoz, még ha ez a valóságban sok kötöttséget és bosszúságot is jelent, pénzt, energiát, idõt követel, illetve stressz, frusztráció és környezeti károk forrása, amitõl mindenki szenved. Ezek a nyilvánvaló negatívumok jellemzõ módon nem tudatosulnak az érintettekben. A városi
válságjelenségek jó részére igaz, hogy érdekes módon a városlakók igényei
ellenében, viszont hathatós „közremûködésük” által léteznek (valójában senki nem akar szmogban, szemetes utcákon stb. élni). Ez az ismeretterjesztés fontosságát és az ösztönzés lehetõségeit mutatja.
A város belsõ területeinek ésszerû forgalomkorlátozását kell megvalósítani, amit
eleinte kísérleti jelleggel, részleteiben, majd fokozatosan kiterjesztve lehet bevezetni, összhangban a közlekedés és a városrehabilitáció többi cselekvési területével (P+R, park & ride rendszer, gyalogos közlekedés, kerékpározás stb.), kiegészítve egy hatékony felvilágosító és ösztönzõ kampánnyal, amely az
13
önkéntes alapú forgalomcsökkentést célozza. Külön kérdés az áthaladó forgalom (azon belül is az áruszállítás) kezelése, elterelése, vasútra irányítása.
Az EU-csatlakozás után aktuálissá válik az alternatív energiaforrások (hidrogén, elektromos áram stb.) használatával mûködtetett gépkocsik kérdése. Ezek esetleges sikere még mindig nem oldja meg teljesen a problémákat, mivel önmagában a mennyiség az alkalmazott technológiáktól függetlenül, akár áttételesen is károsan hathat a környezet állapotára. Az ésszerû korlátozás tehát továbbra is indokolt.
Az autós közlekedés problematikájának jelentõs szegmensét teszik ki a parkolás gondjai, ami igaz egyfelõl az autósok szemszögébõl, amennyiben nincs elegendõ parkolóhely, és igaz másfelõl a gyalogosok szemszögébõl, ami a parkoló autók által elfoglalt járdákat illeti. A problémára megoldást jelenthet a fentebb
említett belvárosi forgalomkorlátozás illetve az újonnan beépülõ vagy rehabilitáció alatt álló területeken parkolóházak, tömbgarázsok kialakítása. Ezek némelyike õrzött bicikliparkolóként is mûködhetne. Tömegközlekedés fejlesztése
A városi tömegközlekedés mennyiségének és minõségének növelése,
javítása, különös tekintettel a kerékpárok szállítására (felszíni és felszín alatti jármûveken egyaránt).
lképzelhetõ a városon belüli, kisebb léptékû áruszállítás tömegközlekedéshez
való kapcsolása („tehervillamosok”).
A tömegközlekedés fejlesztésének hangsúlyos pontja a környezetvédelem, ami
összhangban az európai normákkal, a kötöttpályás-villanyüzemû formák prioritását jelenti (itt külön kezelendõ probléma lehet az elektromágneses sugárzás mértéke → népegészségügyi program). 4.1.2. Természetes környezet, ökológia Levegõminõség javítása
Elsõdlegesen a porterhelés és kipufogógázok mennyiségének csökkentése
a nyilvánvaló cél. Ezt elsõdlegesen
nagyobb és jobb minõségû zöldfelületek
(kisebb mértékû talajerózió/porképzõdés, nagyobb páratartalom, jobb pormegkötõ
14
képesség), vízfelületek, városi léptékû szellõzõcsatornák helyreállítása-létesítése (→ felsõoktatás, egyetemi feladatok, pályázatok), autós forgalom korlátozása illetve önkéntes alapú csökkentése (szankcionálás és ösztönzés; felvilágosító-
ösztönzõ kampány → felsõoktatás, egyetemi feladatok, pályázatok), kötöttpályás
tömegközlekedés fejlesztése (összhangban az általánosan elfogadott európai normákkal, mennyiségi és minõségi javítás) és a kerékpáros közlekedés erõsítése révén, azonkívül a kutya- és galambürülék mennyiségének csökkentése által lehet elérni. A kutyaürülék problémájának kezelése A négylábúak közterületen, járdán/úttesten, pázsiton hagyott anyagcserevégtermékei erõsen rontják a városlakók közérzetét (→ idegenforgalom, pszichés
állapot → teljesítmény → gazdaság), és feltehetõleg az egészségi állapotát (az évi sok ezer tonnányi ürülék megszáradva elõbb-utóbb por alakban a levegõbe kerül,
és ebben a formában egyrészt fizikai szennyezõdést képez, ami légúti panaszokat
idézhet elõ, másrészt kórokozók terjedését is lehetõvé teszi → népegészségügyi program). A felelõsség itt elsõsorban az állatok gazdáit terheli, akiket a
szankcionálás és az ismeretterjesztés eszközeivel lehet pozitív irányba befolyásolni, másrészt biztosítani kell a kulturált kutyasétáltatás és az ürülék sajátkezû eltakarításának feltételeit (környezetbarát anyagok és technológiák
alkalmazásával gyártott „eltávolító eszközök”, esetleg „kutyavécék”stb.). A jogszabályi keretek biztosítása mellett azok betartatásáról gondoskodó, kvázihatósági jogkörrel rendelkezõ utcai köztisztasági felügyelõtestület létrehozása (utcai „járõrözés”, bírságok kiszabása stb.). Hulladékkezelés
A külsõ
városrészek
köztisztasági
lemaradásban vannak. Segítséget jelenthet a decentralizálása
(amely
összhangban
szempontból különösen
nagy
közterületfenntartó funkció van
Budapest
egészének
decentralizálásával). A háztartási hulladék is számos probléma forrása. Itt ismét a szankcionálás és ösztönzés kettõs rendszere alkalmazandó (nem csak a fogyasztók, hanem a gyártók és kereskedõk irányában is!), erõsen támaszkodva az oktatásra (→ közoktatás). A felvilágosító-ismeretterjesztõ kampányra itt megint
15
nagy szerep hárul. A szelektív hulladékgyûjtés és az újrahasznosítás problémája
hasonló megközelítést igényel. Bár kezelése országos szinten és alapjaiban érinti a termelési és kereskedelmi rendszert illetve a fogyasztói szokásokat, tehát nagyon
hosszú idõre van szükség a fejlesztéséhez, az oktatásban és a felvilágosításban elébe lehet menni a változásoknak. A
szennyvízkezelés
rendszerének
átalakítása
korszerû,
környezetbarát
technológiák (amelyek gyakran jóval egyszerûbbek a jelenleg elterjedteknél) alkalmazásával különösen a Duna vízminõségének vonatkozásában fontos (ld. ott). Zöldfelületek
A lehetõ legnagyobb mértékû minõségi és mennyiségi fejlesztés
megvalósítása kívánatos. Fontos szempont az egyenletes eloszlás, egyenletes mértékû (minél nagyobb) intenzitás. A tervezés egyetemi feladatok és nyílt
(országos, nemzetközi, diák-) pályázatok kiírását teszi lehetõvé (→ felsõoktatás). A kívánatos tömegû zöldterületek szakszerû ápolása és karbantartása pedig olyan munkamennyiséget jelent, ami ismét szükségessé teheti a feladat decentralizált
megoldását, akár kerületenkénti karbantartószervek létrehozása által (→ foglalkoztatás).
A
nagy
kiterjedésû,
egészséges
vegetációs
területek
felbecsülhetetlen hasznot jelentenek: javítják a levegõ minõségét (porszûrés, páratartalom, oxigén), a klímát (árnyék), a városi terek arculatát, megjelenését
(pszichés pozitívumok, esztétikum stb.), mindamellett nem zavarják a városi funkciókat (→ népegészségügyi program, városkarakter stb.). A megvalósításban minden adódó felület kihasználandó (pl. parkolók, háztetõk), akár kötelezõ
érvényû elõírások formájában is (a jelenlegi németországi gyakorlat szerint városi épületen lapostetõ csak zöldtetõként alakítható ki).
Külön figyelmet kell szentelni a városon belül a teljes mélységében háborítatlan talajterületek, illetve természetvédelmi területek, ökológiai magok, szigetek kialakításának (pl. WWF-„városi oázisok”, a biológiai sokféleség, biodiverzitás menedékei) részbeni átfedéssel a városi közparkokkal.
Ezek a szigetek
kiindulópontjai lehetnek pl. a galambok túlszaporodása jelentette probléma kezelésének, amennyiben galambokat zsákmányoló, kis testû ragadozómadarak élõhelyéül szolgálnak.
16
4.1.3. Épített környezet, térszerkezet
Az építészet hatásköre; az esztétikai minõség, mint következmény Elõször is le kell szögeznünk, hogy az építészet nem alkalmas problémák
megoldására, újak elõidézésére annál inkább. Azáltal, hogy felépítünk egy építészetileg-esztétikailag jó minõségû épületet, nem oldottunk meg semmilyen
problémát, de nem is szaporítottuk a problémák számát. Általában véve elmondható, hogy a legsúlyosabb városi problémák nem az építészet hatáskörébe tartoznak, bár sok esetben nem függetlenek tõle.
Az épített környezet esztétikai kérdéseinek és problémáinak vizsgálatát
megnehezítik a szubjektív ítéletek, az egyéni ízlés különbségei. Hogy objektív
fogalmat alkossunk az építészet esztétikai minõségérõl, vizsgáljuk meg a negatív példákat, például a városok perifériáján elhelyezkedõ
hipermarketek és
raktárépületek, vagy a panelházak „antiépítészetét”, amelyek esztétikai értékét
illetõen alighanem mindenki egyetért. Ezek az épületek (és környezetük) nyilván nem azért unalmasak, csúnyák, taszítóak, mert a tervezõ ilyennek akarta õket – a lehetséges okok inkább az épületek létrejöttének hátterében meghúzódó
indíttatások, hozzáállás, odafigyelés, értékorientáltság stb. között keresendõ. Az esztétikai
minõség
tehát
az
egyéb,
anyagi,
funkcionális
minõség
következményeként is felfogható, legyenek azok akár az adott épületben nyújtott
szolgáltatások, vagy az ott kapható áruk minõsége. Közös nevezõjük ugyanis a szándék, ami létrehozta és mozgásban tartja, mûködteti õket.
Az általánosan magasabb építészeti-esztétikai színvonal elérése érdekében tehát a
beruházásokra vonatkozó egységes, kötelezõ érvényû minõségi(funkcionális, anyagi, szolgáltatásbeli) elõírások megfogalmazása szükséges. Ezenkívül az oszágos nyílt (építészeti) pályáztatási rendszer, emblematikus helyzetekben
nemzetközi, nyílt pályázatok, diákpályázatok kiírása, megfelelõ zsûrizési sziszétma mellett szintén alkalmas eszköz az optimális megoldás megtalálására egy adott helyzetben (különbözõ megközelítések és elképzelések ütköznek, miáltal jobban kiviláglanak egy-egy terv hiányosságai és elõnyei). Kiemelt szerepet kap a
gyõztes pályázatok programszerû, következetes megvalósítása, ami a rendszer hitelét növeli és nagyfokú motivációt jelent a potenciális pályázók számára. Az állami-önkormányzati szintû, pályázati rendszerû mecenatúra ösztönzõleg hatna
17
a magánszektorra is. A magánbefektetõknek a beruházások bizonyos léptéke
fölött elõírható lenne a nyílt pályázat kiírása, amihez a szakmai szervezetek és
az illetékes önkormányzati szerv nyújtana anyagi, szervezési, lebonyolítási segítséget. A piac követeléseinek itt nem szabad minõségi engedményeket tenni: a
pillanatnyi piaci helyzetet és a rövid távú befektetõi érdekeket túlzottan szem elõtt
tartó, olcsón gyenge minõséget kínáló kvázi-fejlesztés hosszú távon visszaüt. Az idõvel és az életszínvonallal emelkedõ igényeknek a gyengébb minõségû
épületek hamarosan nem fognak megfelelni, tehát elértéktelenednek és visszajutunk a jelenlegi, rehabilitációra szoruló állapotba. A rehabilitáció és fejlesztés célja nem csak egy adott terület értékének növelése kell, hogy legyen, hanem ennek a feltornázott értéknek a minél hosszabb távú
megõrzése vagy további növekedése, mégpedig külön beavatkozás nélkül. Erre a gondosságon, körültekintésen és a minõségen kívül nincs különösebb módszer.
A nagy fejlõdési potenciállal bíró, a városkarakter szempontjából meghatározó helyzetû területeken különösen fontos a jól átgondolt városrendezési-és fejlesztési tervnek megfelelõ, nem elhamarkodott beavatkozás. Úgy tûnik, hogy például a délpesti és dél-budai területekhez nem így nyúltak hozzá, ami várhatóan különféle problémák forrása lesz a jövõben. Lakások, lakáspolitika
A mennyiségi és minõségi fejlesztés korszerû
lakásbiológiai és
környezetvédelmi elvek alapján épülõ, hosszú távú használatra tervezett
lakások és lakóépületek létesítése által valósítandó meg. A város zöld peremterületein történõ, gyakran kaotikus terjeszkedés helyett lehetõleg a belsõ, kihasználatlan, pangó területek revitalizációján keresztül, akár rozsdaövezeti területeken, egészséges, ésszerû beépítési intenzitást célozva. A tervezés és kivitelezés alapvetõ szempontjai között szerepeljen a napenergia passzív
hasznosítása, alacsony energiaigény, környezetbarát technikák, technológiák és építõanyagok használata, az allergének jelenlétének csökkentése stb. (→
népegészségügyi program). Adott esetben elvégzendõ a rászoruló lakásállomány felújítása és átalakítása, ugyancsak a fenti követelmények szerint.
18
A lakás nyilvánvalóan kiemelkedõ szerepet játszik az egyén közérzetének alakulásában, a pihenésben, tehát az egészségi állapotára és a produktivitására jelentõs mértékben hat (→ népegészségügyi program, gazdaság).
Fiatalok lakáshoz juttatásának elõsegítése esetleg a felsõoktatási kollégiumi
illetve ösztöndíjrendszer részeként történhet (→ felsõoktatás).
Fontos lenne a „Magház”-jellegû (www.maghaz.hu) minõségi kezdeményezések
akár állami szintû támogatása és ösztönzése. Munkahelyek
A munkahelyek minõsége hasonló szerepet játszik az egyén életében, mint a lakásoké. Az ergonómia, az esztétikai és funkcionális minõség, az
egészséges munkakörnyezet alapkövetelmény. Az állami pályázati rendszer példája
és
az
építészeti
minõség
presztízsértékének
felismerése
ösztönözheti a vállalatokat a minõségi, esztétikailag igényes építési beruházásokra. Panelházak, -lakótelepek átalakítása A panel-örökség alig feldolgozható traumaként van jelen a magyar városokban. A panel-lakótelepek kétségtelenül nagyon súlyos problémát jelentenek – léptéküket, megjelenésüket, környezetüket, funkcionális minõségüket (rossz lakások, magas energiaigény) illetõen egyaránt. A probléma megoldása csak jelentõs idõtávlatban és nagy anyagi ráfordítással képzelhetõ el: a lakófunkciók lassú ciklusokban, állami részvétel mellett történõ fokozatos kivonása (új,
minõségi lakások juttatása a lakóknak), egyidejûleg a külsõ léptékcsökkentéssel és belsõ léptéknöveléssel (a megmaradó, csökkentett léptékû épületekben nem-
lakófunkciók kialakítása: irodák, üzletek, mozik, sportlétesítmények, összhangban a város funkcionális decentralizálásával), környezetbarát átalakítással, a
beépítés radikális átalakításával. A szükséges változtatások tehát nem hagyhatják érintetlenül az épületek tömegét, alaprajzi elrendezését, környezetét. A panelházak problémaköre kitûnõ terepe az ötletpályázatoknak.
19
Rozsdaövezetek
A bevált nemzetközi gyakorlat szerint a használaton kívüli ipari területek
sajátos esztétikája, markáns karakterének és térszerkezetének megõrzése, a bennük rejlõ lehetõségek kiaknázása van a fejlesztések középpontjában. Lakó-, üzleti, kultúr-, rekreációs és sportfunkciók, kézmûves termelés helyezhetõk itt
el, ismét összhangban a mennyiségi és minõségi fejlesztésekkel, illetve a város decentralizálásával. A témakörre ötletpályázatok írhatók ki. Belsõ városrészek
A jelenleg mûködõ rehabilitációs programok iránya általában egybeesik az
itt vázolt elvekkel (értékes épületállomány felújítása, az értéktelen helyén új
építkezések, lakások és zöldterületek stb. kialakítása a megfelelõ infrastruktúra
biztosításával, parkolási problémák kiküszöbölése). A rehabilitációs programok
térbeli kiterjesztése és tartalmi gazdagítása (→ Slow Cities, városi élet) lehet a
következõ lépés. Elképzelhetõ a térszerkezet helyenkénti további enyhe lazítása pl. fedetlen kisfocipályák elhelyezésével egyes foghíjakban (→ decentralizálás,
homogenizálás, rekreáció), illetve a foghíjak és tûzfalak városképi elemként való
tudatos használata, nem mindenáron való beépítése (→ identitás és karakter). Az építészkari egyetemi feladatok jelentõs értékben elébe mentek e programoknak,
számos tervezési, diploma- és „komplex” terv fogalmazott meg megoldásokat erre a helyzetre. Ez az ismeretanyag valahol lappang, és talán hamarosan hasznosulni tud. Budapest decentralizálása
A város peremvidékein közelíteni kell a szolgáltatások mennyiségét és
minõségét a városközpontéhoz (kereskedelem, vendéglátás, rekreáció, kultúra stb.). Ilyen módon növelhetõ a külsõ területek értéke, ami magánberuházásokat
követel és eredményez, pozitívan befolyásolható az ott lakók közérzete,
életminõsége stb. A térbeli decentralizálás jótékony hatású lehet pl. a belvárosi autóforgalom mértékére nézve, minthogy csökkenti a városon belüli közlekedést. Identitás és karakter (→ Duna, természetes környezet, városi élet)
20
A város konkrét és eszmei értékeinek megõrzése, életben tartása, új értékek létrehozása. A vizuális identitás kiegészíti a kulturális identitást, a forma a tartalmat. Az építészeti és természeti karakter, mint idegenforgalom-gyarapító
tényezõ hangsúlyozandó és kiaknázandó. Ezzel összhangban a differenciált belföldi (ország- és városszintû) imázsépítés, a polgárok önképének gazdagítása és árnyalása, saját értékeink és lehetõségeink tudatosítása több területen éreztetné pozitív hatását.
4.1.4. Városi élet Ez a cselekvési terület szorosan összefügg a város identitásának és
karakterének kérdésével, minthogy a városi formák tartalommal, élettel való
megtöltését célozza, ami ismét követelménye és következménye a fellendülésnek. A civil kezdeményezések, az otthonokban, kis társaságokban zajló történések visszahatnak a város megjelenésére, mûködésére, jólétére, ami megint csak pozitív öngerjesztõ folyamatokat indít el.
A városi élet élénkítése megköveteli a funkciók, szolgáltatások térbeli és
minõségbeli homogenizálását (ha mondjuk valaki sport- vagy rekreációs célból evezni szeretne a Dunán, ne kelljen ezért a belvárosból feltétlenül a Csepel-szigetig vagy a Római-partra elmennie – és fordítva, ha valaki jó vendéglõbe vagy könyvesboltba vágyik, ne csak a belsõ városrészekben találja meg), vagyis a városközpont és a perifériák közötti különbségek csökkentését (→ Budapest decentralizálása), a különféle tevékenységek lehetõségeinek egyenletes színvonalú biztosítását. Az így megtakarított idõ és energia alighanem a gyarapodásra fordítható. A civil kezdeményezéseknek nincs kiforrott kultúrája Magyarországon. Az
elõrelépés érdekében kívánatos a kormányzati szintû ösztönzés, a közoktatás bevonása a kérdésbe.
Stressz-csökkentés (→ népegészségügyi program stb.)
A városi környezet jelenlegi állapotában nyilvánvaló stresszforrás. A
vizuális és akusztikus túlterhelés, illetve a negatív ingerek mérséklése nyilvánvaló
cél, a pszichoszomatikus betegségek visszaszorítása és az általános közérzet
21
javítása végett (→ népegészségügyi program). A köztéri reklámok és plakátok mennyisége és minõsége döntõ kérdés, minthogy a túlterhelést a túlzott
mennyiségû, ezáltal feldolgozhatatlan információ jelenti. A kívánatos szintet
szakirányú vizsgálatok segítségével kell feltárni és szankcionálás rendszerében betartatni. Utcai plakátozásra korlátozott terjedelmû és mennyiségû felület álljon
rendelkezésre, karbantartásukról és frissítésükrõl üzemeltetõ cég gondoskodjon. A munka- és lakáskörülmények, a közlekedési viszonyok, a köztisztasági állapot, a levegõminõség stb. fentebb vázolt
javítása hozzájárul a városi stressz
csökkentéséhez. 4.1.5. A csapvíz minõségének javítása (→ népegészségügyi program, gasztronómia, idegenforgalom) Az
ivó-,
fõzõ-
és
mosóvíz
minõségének
javítása
önmagában
jelentéktelennek tûnhet, de valószínûleg jelentõsen befolyásolhatja az általános
egészségi állapotot. A tisztálkodásra szolgáló, nem megfelelõ víz bõrallergiákat, irritációt okozhat. A fõzõvíz minõsége (íz, vízkeménység stb.) hatással van a gasztronómiára, hivatásos és házi oldalon egyaránt. Az iható, jó ízû csapvíz értelemszerûen csökkenti a szemétbe kerülõ mûanyagpalackok mennyiségét. A kisebb vízkeménység hosszú távon kisebb környezetterheléssel (kevesebb mosó- és mosogatószer,
vízlágyító),
kevesebb
energiafelhasználással
(alacsonyabb
forráspont) jár és a vizes háztartási berendezések élettartamát sem csökkenti a vízkövesedés. A Slow Cities mozgalom (lásd lejjebb) aktuális programjában mindenesetre szerepel a csapvíz minõségének javítása. 4.1.6. Duna, Duna-part (→ közlekedés, identitás, ökológia, városi élet, idegenforgalom) A folyó olyan gyakorlati és eszmei értéket képvisel, aminek a kiaknázása számtalan elõnyös hatással járna. Ennek megvalósításához fel kell szabadítani a rakpartokat az autóforgalom kizárólagossága alól. A Duna éltetõ áramlása jelenleg teljesen el van vágva a lakosoktól. Nem lehet megközelíteni, nem lehet a közelében tartózkodni, nem lehet élvezni a vízpart nyújtotta örömöket. A két parton húzódó forgalmas utak olyan helyzetet teremtenek, amelyben kis túlzással szinte mindegy,
22
hogy Budapest közepén egy harmincsávos autóút, vagy a folyó található – mert mindegy, mi van megközelíthetetlenül a kétszer két sáv közé zárva.
A rakparti autóutak bõvítése nagy valószínûséggel téves elgondolás. Nyugat-
európai vizsgálatok megmutatták, hogy az utak kapacitásának növelése nem
oldja meg a forgalmi túlterheltség gondját. A bõvített utak fajlagosan ugyanolyan mértékben maradtak túlterheltek, mint a bõvítést megelõzõen voltak. Ezzel szemben legutóbb a 2002. évi árvíz miatt lezárt rakpartok példája mutatta
meg, hogy a város közlekedése nem omlott össze emiatt, viszont a gyalogosok és kerékpárosok azonnal birtokba vették az autómentes partokat (→ gyalogos közlekedés; → levegõminõség stb.).
A Duna vizének jelentõs tisztítása elengedhetetlen, akár addig a szintig is, hogy
újra fürödni lehessen benne – mondjuk a Lánchíd szomszédságában (itt egyrészt
megint hosszú távú programról van szó, másrészt a kérdés nyilvánvalóan nem oldható meg nemhogy városi, de országos szinten sem) (→ környezet; →
közlekedés; → stressz-csökkentés; → identitás és karakter). Járulékosan fejleszthetõ/fejlesztendõ a vízi közlekedés, a vízisportélet (→ közlekedés, közérzet, városi élet, egészségi állapot). 4.1.7. Hajléktalanság A hajléktalan polgárok saját személyes válságuk és a társadalmi szintû
válság egyidejû következményeinek szenvedõ alanyai illetve áldozatai. Felsegítésük, erõfeszítést
visszavezetésük,
egyszóval
rehabilitációjuk
kíván a társadalomtól (hosszú
távú
olyan
személyes
mértékû
foglalkozás,
pszichoterápia, lakás, ellátás, gyógykezelés stb.) amit az jelenleg nem hajlandó/képes megadni.
A hajléktalanság problémájának megoldása
elsõsorban erkölcsi kérdés, ha úgy tetszik, a társadalmi lelkiismeret (ami egyéni lelkiismeretekbõl tevõdik össze!) kihívása, és csak azután a közérzetet külsõdlegesen
zavaró,
államháztartást
terhelõ
tényezõ,
amolyan
városi
kellemetlenség. Pszichés embermodellünktõl és a mottóul szolgáló WHOdefiníciótól a hajléktalanok vannak a legtávolabb (hasonlóan a bûnözõkhöz). Elesettségük talán jellemzi egy város belsõ állapotát. Segíteni rajtuk kivételesen
23
nem eszköze, csak célja lehet egy városfejlesztésnek, egyben radikális társadalmi megújulást is kíván (ez viszont jót tesz a város egészének). 4.1.8. Kézmûves termelés A környezetbarát, elsõsorban emberi munkát igénylõ, minõségi termékek elõállítására képes termelési forma adott esetben jól megfér a városi lét keretei között. Munkalehetõséget teremt, hozzájárul a szolgáltatások minõségének javításához, a városi kultúrát gazdagítja, élénkíti a gazdaságot, miközben általában nem jelent környezeti terhelést (→ városi élet). Egy-egy jól sikerült helyi,
minõségi termék az adott város arculatának is részét képezheti (→ identitás, karakter; ld. linzer, solingeni finomacéláru, pilseni sör stb.).
A felsorolás szinte a végtelenségig folytatható. Egy további lehetséges akcióterület, a közbiztonság állapota például közvetlenül befolyásolható a köztéri rendõri jelenléttel, a jogi háttérrel, de közvetve is a neveléssel, az életszínvonal javításával, a városi területeken zajló élet minõségével stb. A rehabilitáció kiindulási pontja mindenesetre véges számú terület meghatározása. 4.2. Vidéki városok Rehabilitációjuk Budapest hasonló fejlsztéseivel analóg módon történhet, de mindenképpen kiegészítve azt. Különbséget jelent az erõs regionális kötõdés, valamivel kisebb lépték, bizonyos városfunkciók hiánya, a szolgáltatások mennyiségi és minõségi lemaradása a fõvároshoz képest. A vidéki városok
rehabilitációjában és fejlesztésében kiemelkedõ jelentõségû a regionális/lokális karakter feltárása és hangsúlyozása (Budapestnek talán a kozmopolita hangsúlyú szerep jobban áll), ami a város és környezete vonzerejét, hosszú távú fejlõdési potenciálját biztosítja. A helyi hagyományokra reflektáló városi kultúra, mint formát megtöltõ tartalom és városalakító erõ itt is fõszerepet játszik (ld. a gyõri Mediawave fesztivált www.mediawave.hu).
Kellõen artikulált helyi értékekkel és kultúrtartalommal, illetve vonzó
külsõségekkel a vidéki városok belföldi, kulturális-rekreációs turizmus
24
célpontjai lehetnek (ez természetesen Budapest állapotára is visszahat, minthogy rekreációs lehetõséget képez a fõvárosiak számára). Hasonló szerepet játszik az öko- és agriturizmus (a városi fejlõdés kiegészítõi, mint ahogy a városok fellendülése is kiegészíti a vidék fejlõdését), még jobban eltávolodva a nagyvárosi helyzettõl. 5. Cselekvési modell 5.1. Slow Cities, lassú városok? A fentebb megfogalmazott elvek és javaslatok már mûködõ példája a Slow
Cities program, nemzetközi Slow Food (www.slowfood.com) mozgalom elsõsorban gasztronómiai profilú kezdeményezése, aminek a hátterében azonban világosan megfogalmazva a városi életminõség javítása áll. Ez a példa
tökéletesen illusztrálja az általunk is javasolt átfogó beavatkozások természetét és mûködési mechanizmusát: a deklarált beavatkozási terület, egyszersmind eszköz, ebben az esetben a gasztronómia, amelynek fellendülése magával húzza a mezõgazdasági termelés, a kereskedelem, a vendéglátás, az idegenforgalom fellendülését,
áttételesen
a
munkanélküliség
csökkentését
stb.
Mindez
párhuzamosan történik az egyéni életminõség javulásával. Így az evés, illetve az étkezési kultúra által támasztott legegyszerûbb, alapvetõ fiziológiás és kulturális igények kielégítésén keresztül lendíthetõ fel számos érintkezõ terület. 5.2. A Slow Cities program manifesztuma „ Slow Food has promoted the birth and constitution of the Slow Cities movement, a group of towns and cities committed to improving the quality of life of their citizens, especially with regard to food issues.
During the first meeting of Slow Cities, held in Orvieto in October 1999, the
Mayor of Greve in Chianti, Signor Paolo Saturnini was elected coordinator of the movement.
Charter of Association
25
The development of local communities is based, among other things, on their
ability to share and acknowledge specific qualities, to create an identity of their own that is visible outside and profoundly felt inside.
The phenomenon of globalization offers, among other things, a great opportunity
for exchange and diffusion, but it does tend to level out differences and conceal
the peculiar characteristics of single realities. In short, it proposes median models which belong to no one and inevitably generate mediocrity.
Nonetheless, a burgeoning new demand exists for alternative solutions which tend
to pursue and disseminate excellence, seen not necessarily as an elite phenomenon, but rather as a cultural, hence universal fact of life.
Hence the success of those who have pursued specificness and told the world all about it.
Slow Food, which has set out to build its success and international growth on the quality of life (on taste, first and foremost), and the Cities which have
distinguished themselves in this activity have decided to establish an international network of Slow Cities. From now on, such cities will conduct common experiences based on a shared code of tangible, verifiable conduct, embracing everything from good eating to the quality of hospitality, services, facilities and the urban fabric itself. In the field of food and wine in particular, they will make use of the specific competences of Slow Food.
Slow Cities will sign a series of pledges and their compliance therewith will be verified periodically and homogeneously in all cities which adhere to the initiative, in all countries and in all continents. which cities are Slow Cities: 1- implement an environmental policy designed to maintain and develop the
characteristics of their surrounding area and urban fabric, placing the onus on recovery and reuse techniques
2- implement an infrastructural policy which is functional for the improvement, not the occupation, of the land
26
3- promote the use of technologies to improve the quality of the environment and the urban fabric
4- encourage the production and use of foodstuffs produced using natural, eco-
compatible techniques, excluding transgenic products, and setting up, where necessary, presidia to safeguard and develop typical products currently in difficulty, in close collaboration with the Slow Food Ark project and wine and food Presidia
5- safeguard autocthonous production, rooted in culture and tradition, which contributes to the typification of an area, maintaining its modes and mores and
promoting preferential occasions and spaces for direct contacts between consumers and quality producers and purveyors
6- promote the quality of hospitality as a real bond with the local community and its specific features, removing the physical and cultural obstacles which may jeopardize the complete, widespread use of a city's resources
7- promote awareness among all citizens, and not only among inside operators, that they live in a Slow City, with special attention to the of young people and schools through the systematic introduction of taste education. The Cities which adhere to the movement undertake: 1- to promulgate Slow City initiatives and make known the initiatives adopted to achieve the movement's goals.
2- to apply, in compliance with specific local characteristics, the joint decisions of Slow Cities and to allow the movement's delegates to verify their application according to assessment parameters to be agreed upon
3- to contribute, where possible, to initiatives of general interest to be agreed upon and to the co-ordination of the movement. Slow Cities will be entitled: 1- to use the movement's logo and the title of Slow City 2- to grant the use of the logo to all initiatives and activities, public and private, which contribute to the attainment of the movement's goals
27
3- to participate in the initiatives undertaken inside the movement, using its models and structures according to procedures to be agreed upon.
The movement's activities will be steered by annual meetings which will decide upon:
1- objectives for the year in question, as well as guidelines, assessment and the structures required to measure them
2- initiatives of general interest and the budget needed to sustain activities, coordination activities included the formation of a Co-ordinating Committee,
comprising the representatives of Slow Food and promoter Cities and a number of representatives of other Cities, assuring the representation of every country and the appointment of the Chairman of the Co-ordinating Committee and the Acting Co-ordinator.
Annual Meetings will be held in a different City every year and will provide an
occasion for a general, technical and scientific debate on the problems of the quality of life in cities and for the drawing up of a report on Slow Cities. Orvieto, October 15 1999” 6. Megvalósítás Fenti felvetések természetüknél fogva ugyanúgy érvényesek az Európai
Unión belül és kívül. Olyannyira, hogy a világban, Nyugat-Európában, az EU-ban számos hasonló elképzelés már a gyakorlatban mûködik. Egyes területek fejlesztésére feltehetõen külön EU-források állnak majd rendelkezésre, ami megkönnyíti a megvalósításukat. A csatlakozás utáni idõszak feltehetõleg egybeesik a minõség iránti igények és az anyagi jólét növekedésével, ami a fejlesztések társadalmi szélességû igényének megjelenését jelenti.. 6.1. Koordináció
28
A fejlesztések irányítói alacsony szintû hierarchiába szervezett
kormányzati-önkormányzati koordináló szervek, amelyek heterogén összetételû szakértõi és civil testületekre támaszkodnak. A civil kezdeményezések ösztönzése és felkarolása. Slow Cities országos szintû felvállalása
A fejlesztések, a tartós javulás feltétele a politikai akarat és hogy mindennek
legyen gazdája – ez az érintett területeken szükséges mértékû privatizáció kivitelezését is jelenti.
Az egyes felsõoktatási együttmûködési programok egyeztetés tárgyát képezik a városvezetés, a beruházók és a felsõoktatási intézmények között. Bizonyos témákra-témakörökre multidiszciplináris mûhelyeket lehet szervezni, mint amilyen a mûködõ Budapest Workshop (www.bpworkshop.hu). Az egyetemek bevonása jelentõs fajlagos költségmegtakarítást eredményezhet, hiszen egész évfolyamok fognak gyakorlatilag ingyen dolgozni egy-egy probléma feltárásán és megoldásán,
ugyanakkor az oktatók megfelelõ szakmai felügyeletét feltételezve a színvonal is kielégítõ lehet. Ebbe a körbe tartoznak a közlekedésmérnökök, várostervezõk, építészek, építõmérnökök, formatervezõk, reklámgrafikusok, képzõmûvészek, filmesek, kert- és tájtervezõk stb. A pályázatok ugyanakkor lehetõséget biztosítanának a fiatal szakmabelieknek a kiugrásra, a sikeres karrierindításra. 6.2. Kommunikálhatóság A javasolt beavatkozások egyszerûségük és a lényeget érintõ mivoltuk,
tehát közérthetõségük miatt jól kommunikálhatók. A megvalósítás ideje elõtt és alatt hatékony felvilágosító, ösztönzõ, informatív kampánnyal lehet megelõlegeznitámogatni a fejlesztéseket.
29
