„… De egyet teszek…” Gyülekezeti szolgálattevők lelki és értelmi felkészülése Előadás jegyzet: Brassó, 2014-02-01
Bevezetés: Az egész hívő élet szolgálattevői élet. A szolgálatok egy részét a gyülekezetben végezzük, a testvérek lelki épülésére.
1
A. A szolgálattevők lelkisége A gyülekezet épülésére végzett szolgálat elsődleges szüksége a lelki természetű. Az ismeret és a képességek csak másodsorban fontosak. Azért, mert a lelki munka célja nem ismeret sem pedig erkölcs, hanem lelki változás elérése az emberek életében. Lelki cél érdekében a szolgálattevőnek lelki embernek kell lennie (megtért és újjászületett), és lelki módszerekkel kell munkálkodnia.
1. Erős elhívatás tudat A lelkiségünket a hivatástudatunk határozza meg. Tudnunk kell, hogy mi a hívő életünk célja és tartalma. Hivatástudatunk három területre vonatkozik: a. Elhívás a közösségre Megtérésünkkor új kapcsolatban kerülünk Istennel és az emberekkel. Korábban bűneinkben meg voltunk halva, de a Szentlélek által életre keltünk. Lelkünk a Sátán rabságában, és vele volt közösségben. De Jézus krisztus megszabadított és arra hív, hogy vele legyünk közösségben, vele legyen lelkünk kapcsolatban. (1). Közösségünk Istennel A hívő ember különleges kapcsolatba kerül Istennel. Amíg a bűnben volt, Istennek ellensége volt, most pedig megigazult hit által (Isten igaznak nyilvánítja Jézus Krisztus áldozata miatt). 1Korintus 1,9. Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. Róma 5,1. Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Isten gyermekeinek is fogad bennünket, ami egy szoros kapcsolatra utal. Ebben a kapcsolatban a szeretet uralkodik; szeretjük Istent és vonzódunk hozzá. János 1,12. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az õ nevében, 1Ptéter 1,8. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek,
Ezt a közösséget a Szentlélek hozza létre, nekünk pedig ápolnunk kell igeolvasás, imádkozás engedelmesség és hit által. Róm 8:14,17. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek,
akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Közösségünket Istennel megszakítja a bűn és az engedetlenség. Ezért, ha vétkezünk meg kell bánnunk, vallanunk és el kell hagynunk bűneinket, hogy a közösség Istennel helyreálljon. Ézsaiás 59,1-2. Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. 1János 1,9. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz õ: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.
(2). Közösségünk Isten gyermekeivel Ha Istennel közösségbe kerültünk, akkor az ő többi gyermekével is közösségben vagyunk. Ez egy lelki közösség, amit a Szentlélek hoz létre és akaratunktól független. Nem lehetünk úgy Istennel közösségben, hogy ne legyünk közösségben az ő népével. 1Korintus 12,13-14. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. 1János 4,20-21. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.
Isten gyermekeivel való közösségünk sokszor örömmel tölt el bennünket. Jézus Krisztusért szeretjük őket és örülünk annak, hogy ők is szeretik a Megváltót. Amikor együtt vagyunk és imádjuk az Urat, akkor megtapasztaljuk a köztünk lévő egységet, és az Úr jelenlétét közöttünk. János 13,34-35. Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” ApCsel 4,32a. A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt…
A hívők közösségét a Sátán meg akarja zavarni. Feszültségek keletkeznek, szóváltás, harag és széthúzás ütheti fel a fejét. Ezeket a kísértéseket le kell győzni szeretetben és türelemmel. Ne felejtsük el, hogy mindnyájunknak vannak hibái és bűnei, és hogy időnként nekünk is meg kell bocsássanak mások és türelmesen el kell hordozzanak. Efézus 4,31-32. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.
Isten népe iránti szeretetünk a helyi gyülekezetünkhöz való ragaszkodásban és a testvérek szolgálatában nyilvánul meg. 1János 3,18. Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. Zsidók 10,25. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
b. Elhívás a szentségre A szentség életünk odaszánását jelenti Istennek, és megváltozását Jézus Krisztus mintájára. Szentek vagyunk, azaz Isten számára elkülönített (ez a szó alap-jelentése), mert megszabadultunk a Sátán fogságából és átadtuk magunkat Istennek. Ebből a szempontból a Biblia is kijelenti, hogy mi szentek vagyunk. Lásd: Róma 1,7; 1Korintus 1,2; Kolossé 1,2; 2Timóteus 2,21.
2
A szentségnek a másik jelentése a lelki átváltozásunkkal kapcsolatos, az átváltozás pedig Krisztushoz hasonlóságra történik. Újjászületésünk után, a bűn gyakorlását elhagyjuk és megkezdődik bennünk egy folyamat, ami által fokozatosan hasonlítani fogunk Jézus Krisztushoz. Ez elhívatásunknak egy nagyon fontos része. A szentségre ebben az értelemben törekedni kell, és azt kívánni kell. Az életünk megszentelését Isten Szentlelke végzi, a mi részünk pedig az ige iránti engedelmesség, elkövetett bűneink megbánása, Istennel való kapcsolatunk ápolása és ellenállás a kísértéseknek. 1Thesszalónika 4,3. …Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek… hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni… 1Péter 1,15-16 … hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” Jakab 4,8b. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.
A bibliában nagyon sok felhívást találunk arra, hogy szentelődjünk meg, akkor is ha épp nem a „szent” szó van használva. Amikor Isten mondd nekünk valamit, hogy milyenek legyünk, akkor mindig szentségre hív fel bennünket. Lásd a következő igehelyeket: Róma 12,9.21; 1Korintus 13,1-13, Galata 5,22-23; Kolossé 3,5-17; Zsidók 12,10; 13,4-6; Jakab 4,1-12; 1Péter 2,11-12, stb. (1). Szentség a gondolkodásunkban A szentség (Istenhez tartozás és Krisztus mintájára alakulás) meg kell mutatkozzon a gondolkodásunkban. A gondolatunkat nem foglalhatják le földi gondok (Máté 13,22), hanem az „odafelvalókkal” kell törődnünk (Kolossé 3,2). Gondolataink mentesek kell legyenek bármilyen bűnös kívánságtól, haragtól, ítélkezéstől. Filippi 4,8. Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény, és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. (Károli) 2Korintus 10,5 Ezekkel [hadakozásunk fegyvereivel] rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, Róma 12,2. és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
(2). Szentség a viselkedésünkben Isten elhívott bennünket, hogy szentül éljünk. Az ige világossá teszi számunkra, hogy Isten elvárja, hogy akarata szerint éljünk, vagyis, hogy hitünk mellé ragasszunk jócselekedeteket” (1 Péter 1,5 Károli) és hogy „szentek legyünk egész magatartásunkban” (1Péter 1,16). Viselkedésünkben szentnek lenni azt jelenti, hogy azt cselekedjük, amit Jézus tenne helyettünk, hogy az ige tanítása szerint élünk, elhagyjuk a bűnös életmódot és olyan dolgokat teszünk, amiket Isten az igében parancsol nekünk. Róma 6,22. Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. Zsidók 12,14. Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.
(3). Megszentelt jellem Ha kitartunk a szent életmódban, akkor életünk megszentelődik, vagyis jellemünk átalakul Isten igéje szerint. Istennek nem az az akarata, hogy csak alkalmilag tegyünk jót, hanem, hogy „jó emberek” legyünk. Az ige arra szólít fel, hogy „szentek legyetek!”, nem csak, hogy szent dolgokat tegyünk. A megszentelődési folyamat egy egész életre szól, és ezen a földön csak megközelítjük azt, amivé lennünk kell, azaz olyan jellemmel rendelkeznünk, amilyennel Jézus Krisztus. A megszentelt jellemet legátfogóbban a Lélek gyümölcse által és a szeretet himnuszában (1Korintus 13) írja le az ige. A Szentlélek munkálja ki bennünk, hogy szentek legyünk.
3
Galata 5,22-25. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
c. Elhívás a misszióra Isten nem hagyta magára a világot, hanem munkálkodik benne. Jézus Krisztus által megbékéltette magát a világgal és most azon munkálkodik, hogy a bűnbocsánatot és a megszentelő munkáját megvalósítsa ebben a világban, azaz királyságát ki akarja terjeszteni erre a földre. János 5,17. Jézus így szólt hozzájuk: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” Máté 4,17. Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” Máté 6,9-10. „Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is…
Isten missziója ezen a földön, Isten királyi uralmának megvalósítása a Jézus Krisztusról szóló evangélium hirdetése és megélése által. A missziót ebben a világban Isten gyermekei által végzi. Nekik kell hirdetniük az igét és nekik kell bemutatni azt, hogy az evangélium, azaz a Jézus Krisztusban vetett hit milyen változást tud hozni az emberek életébe. (1). Hirdetés szóval és cselekedettel Megbízatást és küldetést kaptunk Jézus Krisztustól, hogy az evangéliumot hirdessük. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy elbeszéljük másoknak, hogy mit tett Isten Jézus Krisztus által a kereszten az emberiségéért és hogy ennek következményét hogyan lehet személyesen megtapasztalnunk. Ezt a hirdetést bizonyságtételnek vagy evangelizálásnak szoktuk nevezni. Ezzel az igehirdetéssel mindenki meg lett bízva, mindenki el lett hívva. Márk 3,14. Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét. Már 16,15. Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. ApCsel 1,8. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”
Az igét nem csak szóval kell hirdetni, hanem életmóddal is. Külön-külön egyik sem elégséges. A hívő embernek hasonlítania kell a jól működő televízió készülékhez, amelynél a kép és a hang összhangban van egymással – ugyanazt az üzenetet továbbítják. Máté 5,14 és 16, Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város… Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” 1Péter 2,12. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
(2). Hirdetés krisztusi szeretet megmutatásával Ez is a megváltozott élettel hirdetéshez tartozik, de külön kihangsúlyozzuk azt, hogy a tanítványoknak, Krisztushoz hasonló módon szeretniük kell a világot, a bűnös embereket. A bűnt elítéljük, de szeretjük a bűnöst. Krisztus is, amikor a földön volt a „bűnösök barátja”, volt. Szerette az elesetteket, a szegényeket, a betegeket és szeretettel közeledett feléjük. Isten szeretete szívünkbe áradt (Róma 5,5), ezért Krisztus szeretetével kell szeretnünk az embereket. Nem kell elszigetelnünk magunkat tőlük, hanem inkább segítő szándékkal közelednünk kell hozzájuk. Rengeteg lehetőség adódik, hogy a szűkségben lévő embereknek megmutassuk Isten szeretetét, csak figyeljünk fel ezekre a lehetőségekre. Ezek a segítő cselekedetek sokszor egyszerűek és nem látványosak, de Krisztus nagyra értékeli őket. Lásd Máté 25,31-46. Máté 25,40. … Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”
A gyülekezetek nagy problémája, hogy belterjesekké lesznek, és csak magukkal foglalkoznak.
4
2. A szolgálattevők alkalmassága Az ige sokfele és sokat beszél erről. Az alkalmasságunk tükre a Biblia. A szolgálatra az Úr Lelke készít fel minket, mi pedig készeknek kell lennünk arra a változása, amit a Szentlélek bennünk végbe akar vinni. Valójában nem a szolgálat kedvéért változunk, hanem Krisztusért, mert őt szeretjük és követni akarjuk. Azonban ha ez megtörténik velünk, akkor a szolgálatra is alkalmasak leszünk. Az 1Timóteus 3,1-13 szakasz egy ismert ige a szolgálattevők alkalmasságával kapcsolatban. Ebből ragadunk meg néhány gondolatot. Az ige azt mondja, hogy ha valaki kívánkozik szolgálattevő lenni a gyülekezetben, az egy jó dolog, de mivel a vágynak nem csupán emberi ambíciónak kell lennie, ezért a szolgálattevőnek be kell töltenie bizonyos feltételeket. a. Feddhetetlenség Ez az első elvárás, ahogy a 2. versben látjuk. Nagy elvárásnak tűnik, azonban nem tökéletességet jelent. Az a feddhetetlen, akit, az emberi gyarlóságot figyelembe véve, nem lehet jogosan megvádolni bűnökkel. Olyan ember, aki megfelel a keresztyén életvitel bibliai normáinak, és nem botránkoztatja a közerkölcsöt. A feddhetetlenséggel kapcsolatban az apostol több területet is megemlít. Az első követelmény, amit meghatároz, az arra vonatkozott, hogy a korabeli keresztyének közül azok lehettek szolgálattevők, akik monogám házasságban éltek. De ezután mindjárt megemlíti azokat a lelki tulajdonságokat, amelyek minden korra érvényesek: megfontoltság, józanság, tisztességesség, vendégszeretet, tanításra alkalmasság, tartózkodás az italozástól. A szolgálattevőnek nem szabad kötekedőnek lennie, hanem inkább legyen megértő, ne legyen viszályt szító és abban résztvevő, de ne legyen pénzsóvár sem. b. Alázatosság és megelégedettség Az alázat és a megelégedés fontos tulajdonság. A 3. versben van erre utalás, amikor azt olvassuk, hogy „legyen megértő, a viszálykodást kerülő”. A gőgös és az önszemében bölcs magatartás csak árt a gyülekezetnek és a szolgálatot legjobb esetben (csak) gyümölcstelenné teszi. Legtöbbször azonban a gőg ártalmas lelki atmoszférát áraszt a gyülekezetben. Azon kívül pedig a szolgálattevő bukásához is vezet (Péld 16:18). Az 5. versben azt olvassuk, hogy a felfuvalkodás is veszély lehet, aminek sokszor a lelkileg fiatalok („újonnan megtért”) vannak kitéve. Ha az újembereket azért nem választják szolgálattevőknek, hogy nehogy büszkék legyenek, akkor a büszkeségtől mindenkinek óvakodnia kell. c. Kiegyensúlyozott családi élet A családi élet döntően befolyásolja valakinek a szolgálatát. Az ige azt írja elő, hogy a szolgálattevő nevelje gyermekeit engedelmességre és tisztességre. A gyermeknevelés sok időt és lelki erőt igényel. A szolgálattevő azonban nem hanyagolhatja el a kapcsolatát családjával és mindent meg kell tennie gyermekeinek lelki nevelése érdekében. A gyermekek megértése és nevelése, a házastárssal való egyetértés és szeretet mindig hozzátartozott a keresztyén életvitelhez (Ef 6:4, 1Pt 3:7). Ezen a területen is a szolgálattevőnek példát kell mutatnia. A szolgálattevő feleségének lelki állapota és viselkedése is nagyon fontos. A 11. vers beszél a feleség tulajdonságairól: legyen tiszteletre méltó, nem rágalmazó, mértékletes, mindenben hűséges. A feleség lelkileg pozitívan hathat a szolgálattevőre, ha az is szereti az Urat és szívesen szolgálja Őt. A rossz lelki állapotban lévő feleség lelkileg terhet jelent a szolgálattevő számára és elbátortalaníthatja és visszahúzhatja a szolgálatban. A feleség támogathatja a férjét a szolgálatban vagy úgy, hogy átvállal annak munkájából és így több időt és energiát biztosít a férjének a szolgálathoz, vagy úgy, hogy kiveszi a szolgálatból a részét a férje oldalán, a szolgálat természetének és a feleség elhívásának, valamint képességeinek függvényében.
5
d. Lelki érettség A szolgálat végzéséhez, a szolgálat fajtájához mérten, különböző érettségi szintre van szükség (6v). Gyülekezeteinkben először imaórai áhítat vezetésére, majd bibliaóra tartására végül igehirdetésre bízzák meg a testvéreket. Az igehirdetőtől nagyobb lelki érettséget várnak el, a bibliaóra vezetőtől pedig alaposabb biblia ismeretet, mint az imaóra vezetőtől. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kellene minden szolgálattevőnek őszintén törekednie a lelki életben az elmélyülésre és az érettségre. Senki nem elégedhet meg magával és nem stagnálhat a lelki életben és az Úrral való kapcsolatában. A lelkiekben azonban nem mindenki érlelődik egyformán. Ez attól függ, hogy ki milyen komolyan veszi Jézus Krisztus követését. A szolgálattevésre való alkalmasságot tehát nem években lehet lemérni, hanem gondosan meg kell vizsgálni minden embert és helyzetet külön-külön. e. Jó hírnév A 7. versben olvassuk, hogy a szolgálattevőnek legyen jó hírneve a tágabb közösségben. A szolgálattevő példa, modell értékű a világ felé. A kívül valók tudják, hogy a szolgálattevők a gyülekezet „javát” képezik. Ha egy szolgálattevő megbotránkoztatóan viselkedik, akkor ez a gyülekezet munkájára, különlegesen negatív hatással lesz. A jó hírnévre való törekvés azonban nem vezethet kettős, vagy képmutató élethez. A szolgálattevőnek elsősorban nem jó hírnévre kell törekednie, hanem őszinte és komoly hívő életre, mert ennek a következménye lesz majd a jó hírnév a kívül valók előtt. A komoly hívő élet a cél, a jó hírnév az eredmény. Az is megtörténhet, hogy egy szolgálattevőt, vagy gyülekezeti elöljárót a világ rosszakarattal és alaptalanul mocskol be és diszkreditál. Ebben a helyzetben a gyülekezetnek, miután megvizsgálta a szolgálattevőt, vagy vezetőt nem a világ véleménye szerint kell döntenie, hanem az igazság és a valóság alapján. f. Alkalmasságunk az Úrtól van A fentiekben felsoroltuk azokat a követelményeket, amiknek a szolgálattevő meg kell felelje, hogy az Úrtól kapott szolgálatát elvégezze. A követelményeknek azonban nem a magunk erejéből tudunk eleget tenni. Saját erőnkből és törekvésünkből soha nem fogunk tudni alkalmassá válni a szolgálatra. Isten Lelke munkálja bennünk ki az alkalmasságot. Nekünk törekednünk kell, épp úgy, ahogy a szentségre is, de Isten a saját elhatározásából és a maga módján fogja kimunkálni azt, hogy alkalmassá legyünk a szolgálatra. Nekünk az engedelmességre, a megtisztulásra és a felkészülésre kell koncentrálnunk. A többit elvégzi Ő, kegyelméből és irgalmából.
3. Komoly lelki felkészülés a gyülekezeti szolgálatra Mivel a lelki szolgálat először is Krisztusi lelkiséget követel tőlünk, törekednünk kell arra, hogy az Ő lelkülete legyen bennünk, amikor szolgálunk. Önmagunk ebbe az állapotba hozni, vagy ebben megtartani, az első lépés a szolgálatra készülésben. a. Hosszú távú lelki felkészülés a szolgálatra Ezzel kapcsolatban fontos az 1Kor 9:19-27 igeszakasz: 1Korintus 9,19-27: Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. 20 A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő - pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt -, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. 21 A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem - pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek -, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. 22 Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. 23 Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban. 24 Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a
6
versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. 25 Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. 26 Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, 27 hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.
A hosszú távú felkészülés valójában a lelki fejlődés és érlelődés folyamata. Minden hívőnek, miután Jézus Krisztust hit által befogadta, törekednie kell arra, hogy megerősödjön a kegyelemben (2Tim 2:2). Az alábbi minősítéseknek olyan tulajdonságok, amelyeknek minden hívővel kapcsolatban igazaknak kell lenniük, a szolgálattevőnek viszont fokozott mértékbe kell ezekre figyelnie. (1.) Rendezett viszony az Úrral A hitélet nem szabályok betartása, hanem az Úrral való járás, a Szentlélek vezetése alatt. A szabályok (törvények) megszegésére mindig lehet kiskaput találni, de a Szentlélek személyét nem lehet becsapni. A Lélek által való élet, magasabb rendű, mint a szabályok vagy törvények által irányított élet (Jn 4:23, 24). A hívő ember, azonban, ha vétkezik, megszomorítja a Szentlelet, és ezáltal, az Úrral való viszonya megromlik, megszakad. Ebben az állapotban nem maradhat sokáig. Meg kell vallania bűnét, engedetlenségét, ahhoz, hogy a viszonya Istennel helyre álljon. Erre való törekvés a hívőben állandó kell legye. A lelki szolgálatot nem lehet végezni a Lélek nélkül. Szükség van az Ő vezetésére, ihletésére, bölcsességére. Ezért a szolgálattevőnek mindig rendezett viszonya kell legyen Istennel. A rendezetlen viszonyunk alkalmatlanná tesz minket lelkileg a szolgálatra, bármilyen felkészültségünk legyen is más területen. (2.) Rendezett, békességes viszony az emberekkel A rendezett és békességes viszony elengedhetetlen ahhoz, hogy az Úr munkáját végezzük. Hisz ez a munka az emberekkel kapcsolatos. Nem hegyeket kell mozdítani, nem ügyeket kell megnyerni, hanem embereket kell üdvösségre, szentségre és az Úr útján való járásra megtanítani, vezetni. Ez azonban csak jó személyes kapcsolat által történhet meg. Épp ezért, az ige arra tanít, hogy „amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róma 12:18), továbbá „arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk” (1Kor 7:15). Gyülekezeti életben nem könnyű békességben élni, de lehetséges, hisz Isten adta nekünk békéjét. A rendetlenségekkel és zavargásokkal kapcsolatban pedig, ezt mondja az ige: „örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz” (2Kor 13:11). Lásd még a következő igéket 1Thes 5:13b, Jak 3:18, 2Pt 3:14. A békesség és a jó viszony azonban nem csupán abban nyilvánul meg, hogy nem veszekedünk, nem haragszunk egymásra. Jó kapcsolatban lenni egy pozitív hozzáállást és lelki energiát igényel tőlünk. Az élet kapcsolatok láncolatából áll és meg kell tanulnunk úgy gondolkodni, hogy a kapcsolataink és az emberek fontosabban, mint a programok és az ügyek. A kapcsolatok kiépítésében vegyük figyelembe a következőket:
A kapcsolatok, mivel lényegesek az életben, ezért erőfeszítésbe kerülnek. A kapcsolatok értékesek, de törékenyek is. A kapcsolatok változnak időben, de minket is megváltoztatnak. Törekvés a jó kapcsolatok létrehozására és ápolására egy kockázatos vállalkozás. Kapcsolataink ápolása nem eszköz, hanem cél önmagában. Az élet tartalmát és minőségét nem a birtoklás fogalmaiban mérjük, hanem kapcsolatainkban.
7
Jézus Krisztustól tanulunk meg jó kapcsolatban lenni az emberekkel. Azonban az is igaz, hogy tőle óriási mértékben elmaradunk a kapcsolatok építésében és ápolásában. De biztosok lehetünk abban, hogy ha vele jó kapcsolatban vagyunk, akkor ő pozitívan tud befolyásolni rajtunk keresztül mindenkit, akikkel kapcsolatba kerülünk. (3.) Szabadulás a rossz szokásoktól Rossz szokásaink állandósult bűneinkből erednek és az óember uralkodását mutatják bennünk. Vannak olyan rossz szokások, amelyek tiszteletlenséggel, lustasággal, önzéssel, élvezeteinkkel, butaságainkkal, stb. állnak kapcsolatban. Ha a szolgálattevő Isten igéjének a világosságában él, akkor az Úr rávilágít életére. Megmutatja neki tetteit, azoknak indítékait, feltárja a bűnt és annak csíráját életében, hogy megtisztítsa ezektől őket. A Zsid 4:12-13-ban az van írva: „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.” Ez a számadás már itt a földön megkezdődik; Isten Lelke megítél, hogy ne essünk majd ítélet alá (1Kor 11:31-32). A szolgálattevőnek igyekeznie kell elhagyni minden olyan viselkedési és gondolkodási formát, szokást és beidegződést, amit Isten Lelke az ige által megítél. Ha ez nem történik meg, szolgálata akadályokban fog ütközni és nem lesz hatékony. (4.) Pásztori szív és prófétai lelkület Azoknak is lehet pásztori szíve és prófétai lelkülete, akik nem lelkipásztori elhívatást kaptak. De nem csak, hogy ezek lehetségesek a nem lelkipásztoroknak, hanem szükségesek is a gyülekezeti szolgálathoz. A pásztori szív azt jelenti, hogy kívánjuk mások lelki jólétét, és készek vagyunk gondoskodni róluk lelkileg. Nem vagyunk közömbösek testvéreink és általában az emberek iránt. Szeretnénk hasznukra lenni. A pásztori lelkület következtében öröm tölt el, ha valaki az Úrral jár és növekszik, ha táplálkozik és munkálkodik. Fájdalmat érzünk akkor, ha valaki elesik, közömbös és nem fejlődik a lelki életben. Péterhez hasonlóan, a gyülekezet szolgálattevői is azt a feladatot kapták, hogy legeltessék az Úr juhait és bárányait (Jn 21:15-17). A prófétai lelkület az, amikor kívánjuk, hogy szolgálatunk által Isten szólaljon meg. Törekszünk megérteni és hirdetni Isten igéjét, más szóval üzenetet akarunk vinni Isten népnek. A prófétai lelkületű nem elégszik meg azzal, hogy az igéből értelmes gondolatokat mond el, hogy meg tudja azt magyarázni, és alkalmazni. A prófétai lelkületű embert ez a kérdés foglalkoztatja: „Mit akar Isten üzenni személyem és szolgálatom által az ő népének?”. b. Rövid távú lelki felkészülés Igék: Róma 1:14-17, 1Kor 1:18-25 A rövid távú felkészülés abból áll, ahogyan felkészülünk egy adott szolgálatra, amire meg vagyunk bízva a gyülekezetben. Ez a felkészülés leginkább egy-két nappal az adott szolgálat előtt szokott történni és két részből áll: (a) lelki felkészülés és (b) az igeszolgálat mondanivalójának megfogalmazása. Ha két részként is utalunk itt a felkészülésre, el kell mondanunk, hogy ez a két oldal összefonódik, és hatással van egymásra. Ha imában az Úr elé álunk, hogy megtisztítsa életünket és tegyen alkalmassá a szolgálatra, akkor könnyebben megértjük, hogy mit kell mondanunk az igeszolgálatban. Amíg az Úr a mi szívünket tisztogatja, szenteli és neveli, addig alkalmassá tesz arra, hogy az üzenetet értelmesen és hatékonyan tudjuk megfogalmazni. Ugyanez fordítva is igaz. Ha őszintén keressük az ige mondanivalóját, Isten üzenetét a gyülekezet számára, akkor ez az üzenet először minket fog érinteni és ezzel alkalmasabbá tesz minket az igeszolgálatra.
8
Az alábbiakban a rövid távú felkészülés lelki vonatkozásaival foglalkozunk. Az ige üzenetének megfogalmazása egy elmélyült igetanulmányozás után történik (1.) Lelkiállapotunk megvizsgálása A gyülekezeti szolgálatokhoz, és az igeszolgálathoz különösen az kell, hogy Istennel jó kapcsolatba legyünk, jó lelki állapottal rendelkezzünk. Isten rendelkezésére kell állnunk, hogy az ő erejét, bölcsességét, világosságát és üzenetét tudjuk továbbítani a gyülekezetnek. A továbbítás azonban nagyon személyesen „hitből hitbe” és „szívből, szívbe” történik (Róma 1:17). Isten áldását nem lehet felraktározni a lelkünkbe, hogy majd azt akkor adjuk tovább, amikor akarjuk, Isten nélkül, Istentől függetlenül. Isten csak akkor fog rajtunk keresztül szólni, ha az övéi vagyunk, és ha jó a kapcsolatunk vele. Ebben a felkészülésben tehát a szolgálatevőnek meg kell vizsgálnia, hogy átadta-e már teljesen az életét az Úrnak, van-e új élete, a biblia tanítása szerint él-e? A szolgálat lehetősége és kihívása, mindig kényszerít bennünket arra, hogy Istennel gyermeki viszonyban és átadott szolgái legyünk. Vannak olyanok, akik visszautasítják a szolgálat lehetőségét a gyülekezetben épp azért, mert ezt a radikális önvizsgálatot nem akarják megtenni, vagy lelkiállapotukban nem akarnak változást. Ez egyrészt becsületes dolog, hisz jobb nem szolgálni, mint képmutató módon szolgálni megtéretlenül és a gyülekezetben nem az áldás eszköze lenni, hanem megkötözöttség terjesztője. De ettől jobb az, ha megalázkodunk és a szolgálat lehetőségét Isten hívásának tekintjük, hogy életünket adjuk át neki és vegyük komolyan az Úr Jézus követését. (2.) Az emberekkel való viszonyunk rendezése Minden szolgálat előtt meg kell vizsgálnunk, hogy épp most milyen a viszonyunk az emberekkel is. Megtörténhet, hogy már érett hívők vagyunk és szeretjük az Urat, de valamilyen bűn és engedetlenség árnyékolja be a vele való viszonyunkat. Ezeket rendezni kell, hogy legyünk szabadok a szolgálatra. Mivel az igeszolgálat által végzi Isten a munkáját a gyülekezet életében (1Kor 1:21), ezért a Sátán mindent megtesz azért, hogy a szolgálattevők ne legyenek rendezett viszonyban az Úrral, legyenek megkötözöttek és legyen botránkozás személyük körül. Ha szolgálattevő megkötözött, beszélhet szépen és mondhat jókat is, Isten nem fog munkálkodni általa és a gyülekezet áldás nélkül marad; nem lesz tápláléka, világossága vezetése, prófétai szava a gyülekezethez. De ha az igeszóló Isten Lelkére figyel, akkor úgy lesz, amint ahogy Pál a korinthusiaknak mondta: 1Korintus 14,24-25: „De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy be nem avatott, annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja, és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja az Istent, és hirdeti, hogy az Isten valóban közöttetek van.
Az Úrral való rendezetlenség, sokszor abból adódik, hogy vétkezünk, és nem vagyunk jó kapcsolatban az emberekkel, a testvérekkel. Ezt fel kell ismerni, és rendeznünk kell kapcsolatainkat. Az Úr Jézus világosan megmondta, hogy istentiszteletünk nem elfogadható addig, amíg egymással nem vagyunk békés, szeretetteljes viszonyban. Máté 5,23-24: „Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat”.
Hogyan is szolgálhatunk szabadon, ha látjuk, hogy a gyülekezetben van egy testvér, vagy testvérnő, aki haragosan néz ránk, vagy meg van bántódva viselkedésünk miatt. Ezért, „ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben (Róma 12,18)”. (3.) Az ige és az üzenet elkérése Az ige üzenetét az Úrtól kell elkérni függetlenül, hogy milyen formában szolgálunk; hozzászólás, imára buzdítás, tanítás, prédikálás. A szolgálattevőnek el kell csendesednie ahhoz, hogy a Szentlélek vezethesse
9
gondolatait és érzéseit egy olyan témára, amit Ő a gyülekezetnek üzenni akar. Ha kijelölt igéből szolgálunk, akkor is arra kell figyelnünk, hogy mi abban az üzenet a gyülekezet számára. Az igét ezért nem csak értelmünkkel kell megközelíteni, hanem az Úr kijelentésére kell várnunk. A szolgálattevőnek meg kell tanulnia különbséget tenni saját gondolata, érzései és az Úr üzenete között. Ha csak értelmünkkel közelítjük meg az igeszolgálatot, arra fogunk törekedni, hogy egy „értelmes” beszédet tartsunk az ige alapján. Ez azonban csak biblia szöveg-elemzés, kritika lenne, nem pedig „hirdetés”, prófécia, vagyis az Úr nevében beszélés. (4.) Az életünk lemérése az üzenet tükrében Saját igeszolgálatunk első és legengedelmesebb hallgatói mi magunk kell legyünk. Ez azt jelenti, hogy életünket komolyan le kell mérnünk a kapott üzenet fényében. Azt is szoktuk mondani, hogy a szolgálattevőnek „élnie kell az igét”. Vagyis ne beszéljen arról, amit maga nem él, vagy nem szándékszik élni. Az igazság az, hogy az üzenet fényében mi magunk is hiányosak vagyunk. Nem mindig és nem mindent éltünk Isten igéje szerint. A kérdés azonban az, hogy készek vagyunk-e erre? Megalázzuk-e magunkat újból és újból Isten előtt és kérjük-e az ő erejét és kegyelmét a változáshoz? Aki így viszonyul az igéhez, az előbb utóbb győzelmes életre jut, és nem kell mindig siránkoznia kudarcai miatt. Szolgáló testvérnek, már bizonyos érettséggel rendelkező testvéreket kell a gyülekezetnek megválasztania, akik jó bizonyságok az ige megélése területén. Az igeszolgálatunknak első haszna már a mi életünkben megmutatkozik, ha őszintén gyakoroljuk az életünk megmérését az ige fényében. Ezért van az, hogy az őszinte szolgálattevők lelki élete élénkebb, dinamikusabb lesz azzal, ha mind komolyabban veszik szolgálatukat. (5.) Családunk lelki támogatása Az ige-szolgálattevőt családja is kell támogassa szolgálatában. Igaz ez általános értelemben, de egy bizonyos szolgálatra való felkészülés alkalmára is. Ahhoz, hogy fel legyen készülve időt kell szakítania a készülésre. A családjának meg kell értenie ezt, és lehetőséget kell adnia erre a felkészülésre. Jó ha a szolgálattevő át tudja ütemezni feladatait, hogy a szolgálatra készülésre legyen elegendő ideje, vagy pedig átruházzon feladatokat családja tagjaira (felesége, gyermekei, stb.) ha ez lehetséges. A szolgálattevőt segítse a családja abban is, hogy nyugalmas légkört teremt különösképpen arra az időre, amikor a szolgálatra kell készülni. Hangoskodások, vendégek, TV, vagy más eszközök zaja zavaró, ezért csendet kell biztosítani. Gyakran megtörténik, hogy a készüléskor, vagy a szolgálat előtt a Kísértő olyan helyzetet teremt a családban, ami gátolja a felkészülést, vagy a szolgáló testvérnek a lelki világát zavarja. Ilyenkor úgy a szolgálattevőnek, mint családja tagjainak résen kell lenniük, hogy az „ördögnek ne adjanak helyet” (Ef 4:27). (6. ) Az elcsendesedés és elmélyülés fontossága A szolgálattevőnek keresnie kell az elcsendesedés, hogy fel tudjon készülni szolgálatára. Ez abból is áll, hogy előre, és elegendő időt tervezzen be magának a készülésre. Számíthatunk arra, hogy ha az utolsó pillanatra halasszuk a felkészülést, valami közbejön, hogy ne tudjunk egyáltalán készülni. Inkább úgy tervezzük be a felkészülési időt, hogy legyünk készen korábban, így ha még közbe is jön valami, van tartalék időnk és lehetőségünk a felkészülésre. Gyakran megtörténik, hogy a szolgálattevő épp azért felkészületlen és alkalmatlan a szolgálatra, mert nem szánt rá elég időt, vagy, mert ahelyett, hogy legalább szombaton (vagy a szolgálata előtt) időt szánt volna a készülésre, munkával kifárasztotta magát. Fáradtan nem tudunk úgy oda figyelni az Úrra, mint ha pihentebbek vagyunk.
10
B. A szolgálattevő értelmi felkészültsége Máté 13,52: „Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából.”
Az igei szolgálat nem csak, hogy értelmes módon kell történjen, de a mindennapi élet helyzeteihez viszonyított is kell szóljon. Ezért a szolgálattevőnek ismernie kell a világ problémáit, és hogy erre az emberek milyen válaszokat próbálnak adni, stb. A gyülekezeti szolgálattevőnek, még akkor is, ha nem értelmiségi, vagy magas iskolával rendelkező, időt kell arra szakítania, arra hogy értelmileg felkészítse magát az ige szolgálatára. A felkészülés része kell legyen az életmódjának.
1. Hosszú távú értelmi felkészülés Hogy valakiből jó ige-szolgálattevő lesz, az nem egyik napról a másikra dől el. Isten Lelkének kenete rajtunk lehet már elhívásunk első napjától kezdve, de ahhoz, hogy valaki hosszú távon egy gyülekezet ügyes-bajos dolgaiban alkalmas szolgálattevő legyen, hosszú távú értelmi felkészülésre is szüksége van. Az értelmi felkészülés lelki érésünknek része. Az alábbiakban vizsgáljuk meg azokat a módszereket, cselekvéseket, amelyek által értelmileg is felkészültek leszünk a szolgálatra! a. Olvasás Az olvasás a legegyszerűbb és legelterjedtebb módja annak, hogy információkat, ismeretet szerezzünk. Olvasás által azonban nem csak ismereteket szerzünk, hanem megtanulunk szélesebb körben gondolkodni. A Szentlélek fel fogja használni a mi értelmi képességeinket arra, hogy hatékonyabb szolgálatot végezzünk. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy értelmi képességünk csak egy „edény”, amiben a Szentlélek elhelyezheti az áldásait, erejét, ha azt kiszolgáltatjuk neki. Mit, és milyen területen kell olvasnunk. (1.) A Biblia Olvasmányunk közül a legfontosabb a Biblia. A Bibliából értjük meg és annak alapján hirdetjük Isten igéjét, és ezért jól kell ismernünk annak üzenetét. A Biblia rendszeres olvasása rendkívül fontos. Az igével kell a szolgálattevőnek átitatnia gondolkodását. Ez csak akkor történik meg, ha ismerjük a Biblia történeteit és azoknak mondanivalóját. Elengedhetetlen egy szolgálattevő részéről, hogy ne ismerje az ószövetségi és újszövetségi történeteket. Rossz hatással van, ha a szolgálattevő nem ismer biblia tényeket, eseményeket és szolgálatában tévesen utal rájuk. Gátolja a szolgálatot, ha nem tudja, mi hol van megírva, ha összekeveri egyesek beszédét, kijelentését másokéval, stb. A rendszeres bibliaolvasás nem csak a tények ismeretéhez vezet el, hanem az üzenet mélyebb szintű felismerésére is. Ha ismételt olvasás által elménkbe rejtettük az igét, akkor a Szentlélek a szolgálatra való készüléskor feltárja nekünk az ige összefüggéseit, vagy olyan igéket juttat eszünkbe, amelyek szükségesek a szolgálatunk elmondásához. A Szentlélek ezen emlékeztető munkája (Jn 14:26) rendkívülien nagy segítség az igeszolgálatban. Az rendszeres olvasás mellett ki kell alakítanunk magunknak az igeversek memorizálásának szokását is, ami nem csak a szolgálat elmondásakor nyújt segítséget, hanem személyes lelki életünkre is nagy hatással van. A bibliaolvasó ember tud tájékozódni a Bibliában, tudja, hogy mit hol kell keresni, és mi hol van megírva. Hamar meg tud keresni igeszakaszokat, ha szükséges szolgálatában és saját lelki életének elmélyítésében. A bibliaolvasással párhuzamosan gyakorolni kell az ige felett való elmélkedést és a bibliatanulmányozást is. A bibliatanulmányozás lelki gyakorlat is, de része a hosszú távú értelmi felkészülésnek is. Az ige feletti
11
elmélkedés lassú, meg megálló olvasás, mélyen elgondolkodva az ige mondanivalóján és azon, hogy mit üzen nekünk az Úr életünk különböző helyzeteire és eseményeire. Az elmélkedésben szívünk mélyebb rétegeit, jellemünk tulajdonságait, indulatainkat és gondolatainkat is vizsgáljuk Isten igéjének fényében (Zsid 4:12, 13; Jak 1:22-25). Szemléljük Isten szépségét kegyelmét és jóságát irántunk és dicsőítjük Őt. A bibliaolvasásunkat gazdagítja, ha újabb fordítású és kiadású, vagy más nyelvű bibliákat is olvasunk. A megszokott szövegtől eltérő megfogalmazás újszerűen hat, még akkor is, ha ugyanaz a mondanivalója, ami az általunk használt fordításnak. Mivel az Biblia eredeti nyelvei (héber és görög) gazdag jelentéssel rendelkeznek, ezért a szöveg mondanivalóját legtöbbször nem lehet egy fordítással visszaadni. Ezért több fordítás összevetése a szöveg megértésének gazdagító élményét nyújtja számunkra. (2.) Bibliai bevezetők Az olvasásunkat kiegészíti a bibliai bevezetők olvasása. Ezek olyan könyvek, amelyek a Biblia könyveinek eredetéről, szerzőiről, megírásának idejéről, tartalmáról és üzenetéről adnak információt. Ugyanakkor ismertetik a bibliai események történelmi és kulturális hátterét is. A biblia bevezetők lehetnek olyanok, amelyek a teljes Biblia könyveit vezetik be, de olyanok is, amelyek csak az egyik szövetség (ó, vagy újszövetség) könyveivel foglalkoznak. (3.) Földrajzi tudnivalók elsajátítása Az ige megértéséhez fontos tudni, hogy milyen volt a Szentföld és a Közel-kelet domborzata, hol laktak bizonyos népek és hol voltak a törzsek területének és az országoknak határai. Ezeket az információkat olvasás által lehet elsajátítani, de legjobb, ha térképek rendszeres vizsgálatával rögzítjük őket elménkbe. A legtöbb Bibliában találhatók térképek is. Megszokhatjuk azt, hogy, amikor olvassuk a Bibliát, megnézzük a térképen azokat a helyeket, amikről szó van az olvasott szakaszban. Ha ezt többször megtesszük, akkor a helyek rögzülnek memóriánkba és az ige jobb megértésére jutunk. Földrajzi ismereteket bibliai atlaszokból is elsajátíthatunk. Ezek az atlaszok általában korszakokra lebontva ábrázolják a Szentföld, vagy a Közel-kelet területeit, feltüntetve azokat a teleüléseket és határvonalakat, amelyek egy bizonyos korszakban voltak érvényesek. (4.) Szótárak és szókönyvek Szótárakat, akkor használunk, amikor meg akarjuk tudni egy szónak, kifejezésnek vagy fogalomnak a pontos jelentését. A bibliaolvasó ember többféle szótárt használhat. Használhat általános értelmező szótárakat, mint például a Magyar Nyelv Értelmező Szótára. Ezek olyan szótárak, amelyek megmagyarázzák egy szónak aktuális (mai) jelentését. Erre azért van szükség, mert a nyelv állandóan változik és a szavak értelme is megváltozik és azért is, mert mi magunk sem ismerünk minden szót. Nagyon hasznos olvasmány a bibliai szótár is. Ez a szótár a Bibliában található szavak, fogalmak, nevek, stb. magyarázatát adja, és ez által, jelentősen bővíteni tudja bibliaismeretünket. Hasznos lehet a teológiai szótárak használata is. A teológiai szótárak abban különböznek a bibliai szótáraktól, hogy (a bibliai fogalmak mellett) inkább teológiai fogalmakat magyaráznak meg. A szótárak kategóriájába tartoznak a konkordanciák. Ezek a bibliában található szavakat címszavakba foglalják és felsorolják azokat az igehelyeket, amelyekben azok a szavak előfordulnak. Amikor feltüntetik az igehelyet, akkor az igeversből egy mondattöredéket is adnak a keresett szóval együtt, hogy jobban felismerhessük a keresett igeverset. Így egy igeverset könnyen megtalálhatunk a Bibliában, amiből csak néhány szót tudunk. Például, ha azt az igeverset keressük, amelyben Jézus azt mondta Péternek, „távozz tőlem Sátán”, akkor egy konkordanciában megkereshetjük a „Péter”, a „Sátán”, vagy a „távoz” szót, majd megkeressük azt az igeverset, amelyiknél a Sátán szó mellett ott van még a „távoz tőlem” kifejezés is.
12
A szókönyvek abban különböznek a konkordanciáktól, hogy bennük a címszavak nem egyszerű szavak, hanem bizonyos témák. A címszó alatt pedig, közölve vannak azok az igeversek, amelyek azzal a címszóval kapcsolatosak. Sokszor a teljes igevers ki van írva, nem csak az utalás. Például a „hit” címszónál fel vannak tüntetve a hittel kapcsolatos igeversek, amelyek alcímek szerint is csoportosítva lehetnek. (5.) Kommentárok A kommentárok olyan könyvek, amelyek a bibliai szöveg, versről versre, vagy mondatról mondatra történő magyarázatát adják. Vannak olyan kommentárok, amelyek egy vagy két kötetben a Biblia minden könyvét magyarázzák, de legjobbak azok a kommentárok, amelyek egy kötetben csak egy bibliai könyvet magyaráznak. A kommentárok először egy általános bevezetőt adnak egy bibliai könyvhöz. Olyan témákat tárgyalnak, hogy ki volt a könyv szerzője, kiknek írták, mikor írták és milyen okból. Foglalkoznak a kulturális és történeti háttérkérdésekkel, és minden olyan problémával, ami a könyv szövegével (nyelvtan és stílus), szerkezetével és üzenetével kapcsolatos. A könyv bevezetésének fényében azután tárgyalják az egyes igeversek vagy mondatok jelentését és üzenetét. A kommentároknál oda kell figyelnünk arra, hogy a kommentár ne csak kritikai és formai kérdésekkel foglalkozzon, hanem a könyv üzenete is legyen kiemelve. Elsősorban evangéliumi kiadók által kiadott kommentárokat keressünk. (6.) Teológiai témákkal foglalkozó könyvek Az egyes teológiai, bibliai témákat bemutató könyvek is hasznosak lehetnek. Gondolok itt olyan könyvekre, amelyek a gyülekezeti élet (szervezés, működés, szolgálatok, stb.), Jézus Krisztus személyével és áldozatával, a Szentlélek munkájával, stb. foglalkoznak. Vannak olyan rendszeres, vagy biblika teológiai könyvek, amelyeket haszonnal forgathatják olyanok is, akiknek nincs teológiai képzettségük. Ha egy szolgálattevő komolyan veszi a hosszú távú értelmi felkészülést, megfelelő kitartással az évek folyamán nagyon sokra haladhat és utolérheti azokat is, akik teológiai képzésbe részesültek. Charles Haddon Spurgeon például nem rendelkezett teológiai képzéssel, de autodidakta módon annyi ismeretet szerzett, hogy korának legnagyobb angliai prédikátora lett. Korunkban sokakat érdekel a hit és a tudomány, a biblia és a történelem viszonyával kapcsolatos témák. Szeretnék tudni, hogy hogyan lehet megvédeni, vagy értelmesként bemutatni keresztyén hitüket a nem hívők előtt. Manapság sok ilyen témával kapcsolatos könyv jelenik meg. (7.) Egyháztörténelem A szolgálattevő számára hasznos, ha legalább alapvető egyháztörténeti ismeretekkel rendelkezik. A történelem ismerete nagyon fontos „mert, aki a történelmet nem ismeri, az megismétli annak hibáit” – szokták mondani. Az ismeret mellett lelki jelentősége is van számunkra annak, ha ismerjük Jézus Krisztus egyházának történetét – bátorítást és figyelmeztetést találunk benne. Az egyháztörténettel foglalkozva megismerhetjük, hogy az egyház, milyen problémákkal küszködött az évszázadokon keresztül, és hogy milyen megoldást találtak a problémákra. A mai egyház is sok olyan dologgal kell szembenézzen, amivel már Isten népe megküzdött a múltban is. Ezeket ismerve bölcsességet meríthetünk szolgálatunkhoz. Mindenekelőtt saját felekezetünk történetét kell ismernünk. Ez fontos saját identitásunk meghatározása szempontjából is. Ma gyakran lehet tapasztalni, hogy az emberek megvetik, vagy könnyen veszik őseiktől kapott lelki örökségüket. De csak akkor tudjuk értékelni jelenünket, ha tudjuk, hogyan jutottunk ide, ha értékelni tudjuk elődeink áldozatát, munkáját és magunkévá tesszük azokat az értékeiket, amelyek bibliailag megalapozottak. Mivel saját vallási hagyományunkban helyetlen vonatkozások is vannak, történelmünk távlatából ezeket jobban fel tudjuk ismerni, megérteni, és ha kell változtatni.
13
Akik mélyebben bele akarnak hatolni az egyház történetébe, azok foglalkozhatnak a keresztyén tanítások történetével is. Ezáltal megismerhetik, hogy bizonyos egyházi tanítások vagy hagyományok hogyan alakultak ki és hogyan fejlődtek. Az egyháztörténelem különösen három időszaka fontos ezen a területen. Jó megismerkedni az egyházatyák tanításával (keresztyén ókor), a reformáció teológiai álláspontjával és a reformátorok teológiájával (keresztyén középkor), valamint a mai kor teológiájának jellegzetességeivel és egyes tanításaival. (8.) Keresztyén élet A szolgálattevő számára dupla haszon, ha olyan könyveket is olvas, amely a keresztyén élet valamely területével, egy, vagy több lelki élettel kapcsolatos problémával foglalkozik. Ezek elsősorban saját lelki életét gazdagítják. Egy-egy ilyen könyv elolvasása felér azzal az élménnyel, mintha szerzőjével találkoznánk, aki megossza velünk lelki életének tapasztalatait és az igéből kapott világosságát. Vigyáznunk kell azonban arra és ez a fentebb említett területre is érvényes -, hogy minden tanítást az ige fényében vizsgáljunk meg, és ne engedjük magunkat tetszetős tanításokkal félrevezetni. Ide tartozik a kimagasló keresztyén emberek életrajzainak olvasása is. Istennek sok olyan szolgája van, akiknek életéből tanulhatunk, hitük és kitartásuk ösztönzően hatnak ránk. Életrajz-olvasások élvezetes alkalmak és általában könnyű olvasmányok. b. Saját kiskönyvtár létrehozás A szolgálattevő jól teszi, ha lassan a fentebb említett könyvekből saját maga számára egy kiskönyvtárat hoz létre. Így a szükséges segédeszközök kéznél lesznek, amikor arra szükség lesz. Nem mindenkinek van megfelelő anyagi lehetősége könyveket vásárolni, de egy kis odafigyeléssel és pénzünk jobb beosztásával az évek folyamán elégséges jó könyvet szerezhetünk be magunknak. Az erőforrásokkal való jó gazdálkodás érdekében adjunk kölcsön, vagy kérjünk kölcsön könyveket másoktól. Több gyülekezet saját könyvtárat alakít ki, amit szintén használni lehet. Csak arra vigyázzunk, hogy a kölcsönkért könyveket ne felejtsük visszaadni! c. Jegyzetelés Az ismeretünk gyarapításának és elmélyítésének egy egyszerű és könnyű, de ugyanakkor hatékony módja a jegyzetelés. Amit lejegyzetelünk, az kétszer olyan erővel vésődik az emlékezetünkbe, mint amit csak hallunk. A jegyzetelés még azzal az előnnyel is jár – hisz azért tesszük – hogy újra átfutva a jegyzetet felfrissíthetjük emlékezetünkben azokat a leírtakat. Jegyzeteléshez ajánlatos egy olyan méretű jegyzetfüzetet használni, amit könnyűszerrel magunkkal vihetünk a zsebünkben vagy a táskánkban. Ha lapokra és cetlikre jegyzetelünk, ezeket könnyen elszórhatjuk és nem is könnyű ezeket egy helyen, tartani és könnyen visszakeresni. Mit érdemes jegyzetelni? (1.) Mások igeszolgálata és előadása Mások igeszolgálatát hallgatva, élőben vagy felvételről, jegyzeteket készíthetünk. Feljegyezhetjük beszéde alapján szolgálatának főbb gondolatait, vagy azokat a gondolatoka, amik nekünk jutnak eszünkbe, amíg a szolgálatot hallgatjuk. (2.) Saját gondolataink Napközben, ügyes bajos dolgaink közepette, vagy amikor az igéről elmélkedünk, hasznos gondolatok jutnak eszünkbe. Ezek a gondolatok kapcsolódhatnak egy igéhez, ha megvilágosodik valamelyik vonatkozása előttünk. Eszünkbe juthat valami, amit régebben hallottunk – ezt is leírhatjuk.
14
Feljegyezhetjük azokat az impressziókat is, amiket Istentől kapunk: egy igét, amit eszünkbe juttat, egy imatémát, amit az Úr a szívünkre helyez, vagy egy feladatot, tennivalót, amire az Úr felhívja figyelmünket. Ezeket a gondolatokat lássuk el dátummal is, mert lehet, hogy később hasznos lesz tudnunk, mikor ötlöttek fel bennünk. Gondolatainkról készült jegyzetek egy kincsestárrá válnak számunkra, amit felhasználhatunk az igeszolgálatra való készülésünkkor is. (3.) Tanulmányi vázlataink Az alapos igetanulmányhoz elengedhetetlenül szükséges egy vázlat készítése, különösen, de nem kizárólag, a kezdők számára. Ajánlatos az igatanulmányozási vázlatainkat egy külön jegyzetfüzetbe végezni. A tanulmányi vázlatainkat igénybe vehetjük később, amikor a tanulmányozott igéből kell szolgálnunk. A tanulmányi vázlatba feljegyezhetjük gondolatainkat az igével kapcsolatban, felvázolhatjuk az igeszakaszt, szavak, nyelvtani vonatkozások jelentését, stb. (4.) Idézetek, kifejezések, fogalmak Olvasmányaink alatt, vagy emberekkel való kapcsolatunkban sok érdekes és bölcs mondással, gondolatfejtéssel találkozhatunk, hallhatunk olyan dolgokat, amiket érdemes megjegyezni. Sajnos sokszor elfelejtjük, amit hallottunk, olvastunk, vagy nem tudjuk pontosan idézni. Ezért ajánlatos a jegyzetelés. Gyakran találkozunk olyan fogalmakkal és kifejezésekkel, amiket nem ismertünk, nem hallottunk azelőtt. Ezeket fel lehet jegyezni. Ha nem tudtuk meg a jelentésüket, akkor megkérdezhetünk valakit, vagy mi magunk járhatunk utána szótár vagy lexikon segítségével. c. Az elektronikus média használata Az elektronikus média használata nagy segítségére lehet a szolgálattevőnek, hogy értelmileg felkészüljön a szolgálatra. A komputer, a mobil telefon, elektronikus könyvolvasók, hang és képrögzítők mind hasznos eszközök lehetnek. Manapság sokan rendelkeznek személyi számítógéppel, vagy laptoppal, amit fel lehet használni nagyon sokféleképpen: jegyzetelés, képek, hang- és videó felvételek tárolása és visszajátszása, stb. Ajánlatos, hogy minden komputerrel rendelkező szolgálattevőnek legyen egy olyan biblia programja, amibe több modul tölthető be: különféle fordítások, kommentárok, jegyzetelési lehetőségek. Az ilyen programokkal nagyon kényelmesen és gyorsan tudunk dolgozni. Hamar megtaláljuk az igehelyeket, felkutathatunk igehelyeket néhány klikkentéssel, lehozhatjuk az eredeti szavak jelentését, kiegészítő grafikai, hang- és videó anyagokat használhatunk. Az internettel is lehet bölcsen élni. Sok keresztyén weboldal és portál érhető el, már magyarul is különböző képes, hangos, szöveges anyaggal. Igehirdetéseket, tanulmányokat, igatanulmányozási eszközöket találhatunk az interneten. Az internet szinte korlátlan kommunikációs lehetőségeket is biztosít számunkra. Az internet és a személyi számítógépen található anyagok azonban csak gazdagításunkat, informálásunkat szolgálhatják, hogy elősegítsenek bennünket a felkészülésben. Nem spórolhatjuk le a készülést, azzal, hogy mások igei szolgálatát letöltsük és sajátunkként mutassuk be. Először is nem ezt várja el tőlünk az Úr, hanem azt, hogy mi magunk kapjunk üzenetet Tőle arra a körülményre és annak a közösségnek számára, ahol szolgálunk. Lehet, hogy más által szebben kidolgozott anyagot találhatnánk az interneten és használhatnánk fel, mint amit mi állítanánk össze, de az nem lenne Istentől kapott üzenet és nem lenne meg a kívánt hatása. Másrészt, ha nem mi dolgozunk meg a szolgálatunkért, akkor nem fejlődünk, hanem butulunk és az, ami hasznunkra lehetne, kárunkat fogja okozni.
15
d. Általános informálódás A szolgálattevőnek általában véve informált embernek kell lennie a világ helyzetével és a kultúrájával kapcsolatosan. Ezt nem csupán tudásszomjból, vagy szórakozásból teszi, hanem komoly felelősségtudatból. Az informálódásnak a célja, hogy az igét az aktuális emberi helyzetre tudja hirdetni, olyan embereknek, akiket a világ problémái érdekelnek, vagy éppen benne vannak abban. Informálódni kell:
az emberekről: szokásaikról, életmódjukról. Figyelnie kell, az emberi tapasztalatra, arra hogy milyen az ember, mint egyén, a családban, és a társadalomban. Hogyan reagálja le az ember azokat a problémákat, amikkel naponként szembe kell néznie; korunk kihívásairól és azokról a problémákról, amikkel szembe kell néznünk manapság. Amíg a problémákat figyeljük, azon gondolkodunk, hogy miként szolgál megoldással az evangélium az illető emberi és társadalmi szituációkban.
Az informálódásnak nagyon sok módja van. Használhatjuk a nyomtatott sajtó, az elektronikus médiumokat, de egyszerűen beszédbe elegyedhetünk az emberekkel is munkahelyünkön, az iskolában vagy lakóközösségünkben. Őszinte beszélgetésekben nem csak emberi problémákról tudunk informálódni, de lehetőségünk lesz az evangéliummal szolgálni is embertársaink felé. Fentebb, már szó volt az olvasásról. Itt most általános kontextusban említjük meg. Jóllehet elsősorban a keresztyén építő irodalmat ajánljuk, de nem hanyagolhatjuk el azt sem, hogy a világi írások egyes területein jártasak legyünk. A szolgálattevő hatékonyan tudja hasznosítani szépirodalmi, tudományos és szakirodalmi ismereteit. Különösen akkor kell törekedni a helytállásra ezeken a területeken, ha munkánkhoz tartozik az említett ismeretek megszerzése. A szolgálattevő, mint világban forgolódó ember, a szakterületén is példás felkészültségű kell legyen, „jó bizonysága” érdekében. A szolgálattevés szempontjából az általános informálódás az evangélium ügyét szolgálja. A gyülekezeti lelkimunkásnak az a törekvése, hogy az evangéliumot az élethez tudnia kötni. Gondolkodjon mindarról, ami körülötte történik. Figyelje, hogyan munkálkodik a világban az Isten. Gondolkozzon az evangélium üzenetén az emberek különböző helyzetére vonatkozólag és találja meg az utat a mai ember szívéhez és elméjéhez. e. Megjegyzések a hosszú távú értelmi felkészüléssel kapcsolatban Tudomásul kell vennünk és figyelnünk kell a következőkre: 1. Nem mindenkinek adatik olyan intellektuális kapacitás, hogy a fentebb felsorolt területeken megfelelően teljesítsen. Ez nem jelenti azt, hogy az Úr nem tudná használni az ilyen embert a gyülekezet építésére, vagy mások megtérésében. A gyakorlat azt mutatja, hogy a keresztyén emberek általában azok felé tudnak hatni, akikkel kulturálisan egy szinten, vagy akikhez képest egy kissé feljebb állnak. Ritkább az alulról felfele hatás. 2. Akinek megfelelő intellektuális képességei vannak, annak törekednie kell arra, hogy a felsorolt területeken úgy teljesítsen, ahogy az Úr szeretné. A lustaságot nem fogja szívesen venni az Úr, de elvárja, hogy képességeink szerint szolgáljuk őt. (Mt 25:14-30). „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12:48) 3. Különösen azok figyeljenek a hosszú távú felkészülésre, akik gyakrabban szolgálnak a gyülekezetben. Aki nem kész arra, hogy a szolgálatára hosszú távon is felkészüljön annak a szolgálata hamarosan szűklátókörű, törvénykező, egyoldalú, és így korlátozott lesz. 4. Vannak olyan testvérek, akiknek a munkahelyi és más életkörülményei korlátozott mértékben teszik lehetővé, hogy ismereteiket és értelmi felkészültségüket gyarapítsák. De ezeknek is törekedniük kell, és ki kell használniuk a rendelkezésükre álló alkalmakat. Az élet csendesebb szakaszait, vagy napjait használják fel igeismeretük és általános ismereteik bővítésére. Amint fentebb említettük ismereteket különféle módon
16
nyerhetünk. Munkatársainkkal értelmesen és hasznos dolgokról munkahelyen is beszélhetünk, vagy olyan körülményekben, amire nem kell külön időt szánni. Ha valakinek a munka és élet körülményei lehetővé teszik, hangfelvételek, rádió hallgatása, stb. által is gyarapíthatja ismereteit, minden különösebb anyagi befektetés nélkül. Ma a legtöbb mobil telefonon van rádió és hanglejátszó, amit erre a célra használni lehet. 5. A fiatalok, miután megtértek különösen felelősek azért, hogy az életre való felkészülés részeként tekintsék a lelki szolgálatra való készülést is. Abban a korban, amikor még nem nehezedik rájuk az élet és a megélhetés gondja, használják ki az időt és készüljenek nem csak a testi, de a lelki nagykorúságra is. 6. Akármennyi ismeretre teszünk is szert, maradjunk alázatosak, mert a szolgálatunk „teljes ismeret mellett is” szeretet nélkül csak „zengő érc vagy pengő cimbalom” (1Kor 13:2). Szeretet és üzenet nélkül a szolgálatunk nem épít, még ha oly értelmes lenne is. „…Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít”. (1Kor 8:1b)
2. A biblia-értelmezés alapvető szabályainak elsajátítása A Biblia egy időszerű könyv minden generáció számára, mert Isten azon üzenetét tartalmazza, amire minden embernek, minden korban szüksége van. A Biblia azonban nem egy új könyv, hanem egy olyan régi könyv, aminek megírása Kr.e. 1500 körül kezdődött és Kr.u. 100 körül fejeződött be. A Bibliában található könyvek egy gyűjteményként való kezelése a Kr-u. negyedik században lett széles körben elfogadott. A Biblia tehát egy régi könyv, aminek értelmezése problémákat vet fel a mai kor számára. Van a Bibliának olyan vonatkozása, amit minden ember, különösebb elmélyülés nélkül megérthet, de van olyan oldala is, ami első, vagy felszínes olvasásra nem érthető meg. Mivel a Bibliát tőlünk távol eső és a mienktől elérő kultúrában írták, ezért a biblia tanulmányozói az idők folyamán olyan szabályokat és alapelveket dolgoztak ki, amelyek segítenek minket a Biblia tanulmányozásában. A bibliatanulmányozásnak külön tudománya is van, amit bibliai hermeneutikának neveznek. Az alábbiakban azokat a bibliaértelmezési szabályokat mutatjuk be, amelyek megérthetők, alkalmazhatók és hasznosak a gyülekezet szolgálattevői számára is. Melyek a Biblia értelmezésének általános szabályai? a. A szöveg nyelvtani jellegzetességeit figyelembe kell venni A Biblia üzenete egy írott szöveg által érkezik el hozzánk, és az üzenet a szöveg nyelvtani formájában van „bekódolva”. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy oda kell figyelni arra, hogy egy mondat mit jelent a kézenfekvő nyelvtani jelentés szerint. A fő kérdés számunkra az, hogy mit mondott ez a szöveg az első olvasók számára, mire gondolt a szerző, amikor ezt a mondatot leírta? Amikor egy szerző az Úrtól kapott inspirált gondolatait leírta, akkor saját nyelvének nyelvtani formájába és a nyelvében található szavak segítségével fejezte ki a gondolatait. Mivel az eredeti nyelvek egyes szófordulatait, vagy szavainak jelentését nem lehet mindig egy szóba, vagy mondatba visszaadni, ezért a bibliatanulmányozó jól teszi, ha több modern fordítást is összevet. Erről a kérdésről még szó lesz, amikor a bibliatanulmányozás módszerével foglalkozunk. A bibliai szöveg nyelvtanával kapcsolatban figyeljünk a következőkre:
Vegyük figyelembe a szavak normális jelentését. Ne vegyük azokat átvitt értelemben, csak akkor, ha a szövegben erre utalást találunk. A költői szövegekben inkább van átvitt értelmű szó, mint a prózai szövegekben. Ne feledjük el, hogy egy szó jelentését mindig a mondatban betöltött szerepe adja. Fogadjuk el, hogy a mondat azt jelenti, amit jelent. Nem szabad annak jelentését elferdíteni. Keressük meg, hogy mi a mondat állítmánya és alanya és a különböző szavak (bővítmények) az alanyhoz, vagy az állítmányhoz tartoznak. Gondosan figyeljünk fel a mondatok szerkezetére és vegyük figyelembe, hogy melyik a főmondat és melyik a mellékmondat, valamint ezek milyen kapcsolatban vannak egymással. A fő mondat mindig
17
egy fontosabb (elsőrendű) gondolatot közöl, a mellékmondat pedig kibővíti a főmondat (fő mondanivaló) jelentését. Fontos szerepük lehet a határozó és kötő szavaknak a jelentés megállapításában. Figyeljük meg, hogy a következő szavak mire utalnak a szövegben: „például”, „azután”, „mielőtt”, „amint”, „miközben”, „ezért”, „ugyanígy”, „így tehát”, stb. Figyeljünk fel az igék idejére és a módjára. Az ige ideje megmutatja, hogy egy esemény a jelenben, a múltban, vagy a jövőben történik. Az ige módja utalhat arra, hogy a cselekvés egyszerűen kijelentett, feltételhez van kötve, vagy parancsolva van. A fent felsorolt dolgokat szinte egyértelműnek érezhetjük, de azért mégis oda kell figyelni, mert ezeknek a dolgoknak nagy hatása lehet az ige értelmezésével kapcsolatban. Vannak azonban olyan dolgok is, amelyekre a közönséges olvasó figyelmét fel kell hívni, amit esetleg nem tud, és amikre a biblia nyelvének tudósabb ismerői hívják fel a figyelmünket. Ezek közül említek néhányat: (1.) A fejezet és vers felosztás A Biblia könyveinek szövege eredetileg nem volt fejezetekre és versekre felosztva. Ezt később végezték el gyakorlati könnyebbség végett. Az Ószövetség szövegét 1445-ben (Mordekai Nathan), az Újszövetség szövegét 1551-ben (Robert Stephan) osztották fejezetekre és versekre. A Biblia első olvasói tehát elosztás nélkül olvasták a szöveget, aminek meg volt az az előnye, hogy a könyv részeit jobban be tudták helyezni a teljes könyv szövegébe. Mi, ma a Bibliát fragmentáltabban olvassuk, sokszor annak hátrányára, hogy elveszítjük a teljes képet magunk elől. Az eredeti szövegben és a korai kéziratokban a szavak egybe voltak írva és nem volt bennük sem vessző, sem pont, sem pedig más írásjel. Ennek ismerete abban segít minket, hogy az esetleges helytelen felosztásokat figyelembe vegyük. Íme, néhány példa:
A 2Kir 7 elbeszélése a 2 Kir 6:24 kezdődő szakasz folyatatása kellene legyen. Furcsa, hogy a 2Kir 6:33mal fejeződik be a fejezet, amikor az egy olyan kérdést tartalmaz, amire a következő versek adják meg a választ. A Józsué 5 jobb lenne, ha a 12. verssel fejeződne be és az utána következő szakasz pedig a 6. fejezethez csatlakozna. A 2Kor 7:1, inkább a 6. fejezet folyatása kellene legyen. Tovább lehetne folytatni ezeket a példákat. Ami fontos itt csak az, hogy a bibliatanulmányozó vegye észre, hogy a szakaszok természetes összekapcsolását nem lehet a fejezetek helyetlen felosztásával megszakítani. (2.). Az írásjelek használata Hasonló a helyzet az írásjelek (pont, vessző, felkiáltójel) használatával is. A héber nyelvben sokáig nem használtak magánhangzókat, majd csak Kr. u. a 7. században jelölték a magánhangzókat a már meglévő mássalhangzók alatt. Az Újszövetség görög kéziratai is írásjelek nélkül voltak megírva. Ez vezetett ahhoz a tényhez, hogy különböző fordítások egyes összetett mondatokat másképp fordítottak. Az egyszerű bibliatanulmányozó számára az marad, hogy vagy elfogadja a szakemberek általi felosztást, amint tükröződik a fordításban, vagy pedig a jóérzésére támaszkodva próbálja felismerni, hogy hol vannak az egyes mondatok határai. Ebben az esetben vigyáznia kell arra, hogy ne legyen a mondatnak olyan tanítása, ami ellenkezik a Biblia teljes tanításával. Én az előző változatot ajánlom. Íme, az írásjelek használatából adódó különbség a Károli és az Új fordítás között:
Zsolt 121:1. Károli: „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.” Új fordítás: „Tekintetemet a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?” Jn 12:27. Károli: „Most az én lelkem háborog; és mit mondjak: Atyám, ments meg engem ettől az órától. De ezért jutottam erre az órára.” Új fordítás: „Most megrendül az én lelkem. Kérjem azt:
18
Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!” Az írásjelek használata a két fordításban, jelentősen módosítják a szöveg értelmét. Ézs 45:11. Károli: „… Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok rám!”. Új fordítás: „… Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően? Parancsolni akartok kezem munkájában?”
(3.). Az idiomatikus nyelvezet figyelembe vétele Minden nyelvre vannak bizonyos jellemző (idiomatikus) kifejezések, így a héber és görög nyelveknek is. Ezeket a kifejezéseket a fordítások gyakran szó szerint adják vissza. Figyeljünk meg ezekből néhányat.
Valakinek a „fia” vagy „gyermeke”, vagy „atyja” nem mindig érthető szó szerint. Például az 1Sám 2:12 Sámuel fiai gonosz emberek voltak, Lévi fiai legtöbbször Lévi leszármazottait jelentik, a Lk 10:6-ban a békesség fia, békés embereket jelent, az Ef 2:3-ban a harag fiai, olyan embereket jelöl, akik Isten haragja alatt vannak. A szeretet és gyűlölet is többször nem szó szerint veendő: A szeretet azt jelentheti, hogy elsőbbségben részesíteni, utálni, vagy gyűlölni jelentheti, hogy valamit mellőzünk, háttérbe szorítunk, második helyre teszünk. Igei példák: Lk 14:26, Róma 9:13. Abszolút kifejezéseket relatív módon értelmezünk. Az 1Móz 45:8-ban nem arról van szó, hogy József testvérei nem hibásak abban, hogy József Egyiptomba került, a 2Móz16:8 sem azt akarja mondani, hogy a nép nem zúgolódott Mózes ellen. Hasonló esetek a Mk 9:37 és 1Thessz 4:8. A szülők neve gyakran az utódok nevét jelöli. Például: Jákób, Izráel. Lásd Zsolt 14:7, 46:2. Unokák sokszor gyermekeknek vannak nevezve: 1Móz 46:22, 2Sám 19:24 (Méfibóset Saul unokája volt, hisz Jónathán gyermeke volt), 2Sám 4:4, Dán 5:18. A számszimbolika használata, jellemző mind a héber, mind a görög nyelvre. A 10 jelenthet néhányat vagy sokat a kontextustól függően (1Móz 24:55, 31:7, Dán 1:20), 7 vagy 70 a teljességet jelképező számok (zsolt 119:164, Péld 26:16, Mt 18:21, 22), az 1000 jelenthet meg nem határozott időszakot, mint a Jel 20:4,5-ben.
b. A közvetlen kontextus figyelembe vétele A Szentírás értelmezésében a második alapelv az hogy figyelembe kell venni az értelmezendő igeszakasz közvetlen kontextusát (szövegkörnyezetét). Ha nem vesszük figyelembe a szövegkörnyezetet, könnyen félre értelmezhetjük az igeszakaszt, aminek következtében távtanításokat terjeszthetünk, vagy egyszerűen nevetségessé tesszük a Bibliát és a szószéki szolgálatot. A szövegkörnyezet nagyban befolyásolja annak a szakasznak az értelmét, amit elemezni kívánunk, hisz annak értelme az előző szakaszhoz csatlakozik és folytatódik az utána következő szakaszban is. A szöveg ilyen értelmes szemlélése segít bennünket, hogy egy igeszakaszt ne kedvünk szerint, a tágabb mondanivalójából kiragadva értelmezzünk, hanem az író/szerkesztő szándéka szerint. Ne felejtsük, hogy a Biblia könyvei eredetileg egy összefüggő egészet alkottak és csak később voltak fejezetekre és versekre osztva. Ha a közvetlen kontextust figyelembe akarjuk venni, akkor oda kell figyelnünk az alábbi dolgokra: (1.) Egy szónak az értelmét a szövegkörnyezete adja meg A szavaknak nincs abszolút jelentésük, a szövegkörnyezettől elszakítva. A szó mindig a mondatban vagy a szövegben kapja meg az értelmét.
Üdvösség/szabadulás. Különböző jelentéssel bír a szövegkörnyezettől függően: - legtöbbször lelki értelemben van használva, azokat az áldásokat jelölve, amiket az által kapunk, hogy Krisztust befogadjuk életünkbe. Néha a jelen időre szól, mint Lk 19:9, vagy Ef 3:8. Máskor a távolabbi jövőben elnyerendő áldásokat jelöli, mint Lk 1:77 és Jel 7:10. - Jelenthet fizikai és nemzeti szabadulást is: 2Móz14:13, Bír 2:16. - Utalhat a betegek meggyógyulására is: Jak 5:15, és 1Tim 2:15. (a magyarban a felszabadítja/meggyógyítja és megtartatik szavak vannak használva, de az eredeti görög a „szódzó” szót használja, amit különben üdvözüléssel fordítunk.
19
Hit. - jelentheti az „evangéliumot”: Gal 1:23, 1Tim 3:9, 4:1. - jelent meggyőződést, lelkiismeretet: Róma 14:23. - sok helyen, különösen a Zsidókhoz írt levélben jelenti, az Isten ígéreteiben való bizalmat, vagy a jelentése közel áll a remény fogalmához. - Az Újszövetség nagy részében, különösen a páli levelekben a hit egy teljes bizodalommal való megnyugvást jelent Krisztusban és az Ő megváltói munkájában, mint ami a bűneink bocsánatának és békességünk alapja. Róma 3:28. Test. A test szónak is több jelentése van: - jelentheti az emberi testet: Jn 1:14, Róma 1:3, 1Tim 3:16. - Az Újszövetségben azonban leginkább az elesett, bűnös emberi természetet jelenti: Róma 8:5 és kk, Gal 3:3, Ef 2:3. - jelenthet külső, ceremoniális, istentiszteletet: Gal 6:12, Fil 3:3.
(2.) Az irónia használata Vannak olyan esetek, amikor egy szó ironikusan van értelmezve, ezért pontosan az ellenkezőjét kell érteni, mint a szó közönséges használata esetében.
Bálám esetében az Úr azt mondja „kelj fel és menj el velük”. A kontextus azonban világossá teszi, hogy az Úr nem akarta, hogy Bálám elmenjen (22:22). Az Úr szavát így kell érteni: „Ha mindannak ellenére, amit neked mondtam, mégis el akarsz menni, akkor a saját felelősségedre teszed, megszegve az én parancsomat”. Mikájehú próféciája. 1Kir 22:15. A próféta ironikusan azt mondta Akhábnak, hogy „vonulj fel és járj szerencsével”, de az ő valódi üzenete a 22:17-ben van. Valószínűleg tudta, hogy mit határozott szívében a király és azért szólt hozzá először így.
Más helyek, ahol irónia van használva: 1Kir 18:27, Mt 6:2, 7:3, 1Kor 4:8. (3.) Közbevetett, vagy kitérő szakaszok Néha az elbeszélés vagy érvelés folyama megszakad és közbeékelődik egy rövidebb, vagy hosszabb szakasz, majd azután folyatódik az elbeszélés vagy érvelés. A közbevetett szakaszok nem jelentik azt, hogy a bennük lévő szöveg nem lényeges vagy fontos, hanem inkább az író stílusát jellemzik.
Az elbeszélést megszakító kitérő szakaszok. Ilyen szakasz lehet a Józs 6:1, amikor egy rövid leírás jelenik meg Jerikóról. Dán 2:4-ben találjuk az „arámul” szót. Ez valószínűleg nem arra utal, hogy a csillagjósok arámul beszéltek, (hisz valóban arámul beszéltek), hanem arra, hogy ettől a ponttól a, a 7. fejezet végéig a szöveg arámul van írva és nem héberül. A János 1. fejezetében három beékelődést találunk, amikor a héber nevek (Rabbi, Messiás, Kéfás) görög megfelelőjét adja meg a szerző. Az érvelést megszakító közbevetések. Leginkább Pál apostolnál találunk ilyeneket, akinek stílusára jellemző a hosszú mondatok alkotása. Az eredeti szöveg hosszú mondatait a modern fordítások rövidebb szakaszokra osztva adják vissza. - 1Thes 2:14-16. A 14. versben Pálnak eszébe jut valami a zsidókról és azt mondja el a 16. vers végéig. Amit itt ír azt jobban kifejti a 2Kor 3-ban és a Róma 9-11-ben. - Ef 3. Itt két kitérés is lehetséges. Ez első lehetséges kitérés a 3:2-3:16 szakasz. A 3:1-ben azt olvassuk „Ezért vagyok én, Pál Krisztus Jézus foglya…”, majd a 14. versben folytatja „ezért meghajtom térdemet…”. Ugyanakkor lehet az egész 3:2-3:21 szakaszt is kitérőnek tartani, mert az érvelés természetesen folytatódik a 3:1 és a 4:1 között: „Ezért vagyok én, Pál Jézus Krisztus fogja ti érettetek…” (3:1), és „Kérlek tehát én, aki fogoly vagyok az Úrért…” (4:1)
(4.) Az ellenfél idézése Pál apostol írásaiban, különösen a Korinthusiakhoz írt levelekben találunk az ellenféltől átvett idézeteket. Ezek nem az apostol véleményét tükrözik, hanem vagy azt, amit a gyülekezetben róla, vagy munkájáról, vagy a társadalomban állítottak. Példák ilyen idézetekre:
20
1Kor 6:12, 10:23. A „minden szabad nekem…” valószínűleg a gyülekezet egyes tagjainak a véleménye volt, akik helytelenül értelmezték a keresztyén szabadsággal való élést. Ezt javítja ki az apostol azzal, hogy hozzáteszi saját véleményét és minősíti a szabadságot. 1Kor 6:13. „Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért…” Ez is egy közmondásszerű állítás lehetett, amit az apostol minősít azzal, hogy azt mondja „de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni”.
További ellenfél-idézeteket találunk a következő igeszakaszokban: 1Kor 8:1, 2 Kor 12:16, Ef 4:26. c. A tágabb kontextus figyelembe vétele A tágabb szövegkörnyezet figyelembe vétele azt jelenti, hogy egy igeszakasz értelmének megállapításához figyelembe vesszük az egész könyv tartalmát és üzenetét. Ez azt jelenti, hogy ismernünk kell az illető könyv tartalmát, vagy annak nagyobb szakaszait, amiben az értelmezni kívánt szakasz található. A rendszeres igeolvasás és az igetanulmányozás, valamint kisegítő könyvek olvasása itt hozza meg a termését. A tágabb kontextus ismeretéhez fontos tudni azokat a körülményeket, amik úgy az író, mint a címzettek helyzetét meghatározták. Ennek ismerete valószínűleg fényt vet az elemzendő szöveg értelmére is. A tágabb kontextus figyelembe vétele valójában azt jelenti, hogy egy igeszakasz értelmezése nem lehet más, vagy ellentétes, mint az egész könyv üzenete. A könyv egy szakaszának értelmezése bele kell simuljon az egész könyv, sőt a teljes Biblia üzenetébe. A teljes Szentírás üzenetének figyelembe vétele segíthet bennünket abban, hogy az egyes helyeken található látszólagos ellentmondásokat feloldjuk. Példák:
Róma 3:28 a Jak 2:24-el szemben. A Római levélben azt találjuk, hogy a megigazulás csak hit által van, míg a Jakab levelében, hogy cselekedetek által. Ilyenkor azt a kérdést tesszük fel, hogy mit mind a megigazulás kérdéséről a Biblia? Azt, hogy Isten előtt valóban hit által vagyunk megigazulva és nem cselekedetek által, azonban a hitünk olyan kell legyen, amely igaz cselekedeteket eredményez. Pál és Jakab ugyanarról a dologról beszéltek, csak a hangsúlyt tették más-más helyre. Róma 14:6 a Gal 4:9, 10-el szemben. A Róma levélben azt találjuk, hogy ha valaki megtartja a szombatot, vagy más ünnepnapokat, akkor azt az Úrérté teszi. A Galata levélben pedig Pál elmarasztalja azokat, akik a napok megtartásával foglalkoznak, mint ami nem egyezik meg az evangélium szellemével. Mit tanít a teljes Biblia? Azt látjuk, hogy a két szakaszban más-más kérdésről van szó. Az egyik az evangélium lényegéről szól és tanítás jellegű, a másik a hitben erőtlen testvérről szól és lelkigondozói jellegű. Természetesen, nem kellene megtartania az ünnepnapokat, mert ennek már nincs semmi jelentősége, de megteszi tudatlansága miatt. Ezért nem kell bántani, hanem tisztelni kell az Úr iránti ragaszkodását és majd tanítani kell arra, hogy hogyan kell viszonyulnia a keresztyénnek a törvény által megszabott ünnepekhez.
d. Igét igével magyarázni Ezt az alapelvet már említettük fentebb, de jól tesszük, ha újra kihangsúlyozzuk. Hisszük, hogy a Biblia üzenetére nézve egy egységes könyv és a különböző könyvek és a különböző igeszakaszok a Szentlélektől ihletett harmóniában vannak egymással. Amikor az igét magyarázzuk, a legfontosabb, nem a külső tekintélyre, különböző magyarázókra, vagy írásokra figyelnünk, hanem a teljes írás tanítására. Nem magyarázhatunk úgy egy igeszakaszt, hogy az ellentmondjon a teljes Biblia tanításának, hanem úgy kell magyaráznunk, hogy az harmóniában legyen azzal, amit a Biblia másfele tanít. Ugyanakkor ide tartozik az az alapelv is, hogy a nehezebben érthető igeszakaszokat a világosabb, érthetőbb szakaszok fényében kell magyarázni. A Biblia tanítása elsősorban az üdvösségünkkel és a szent életünkkel kapcsolatos. Ezekben a kérdésekben a legvilágosabb. Azt is mondhatjuk, hogy az üdvtörténet közepe a kereszt, a megváltásunk és
21
minél tovább megyünk vissza a múltban a kereszttől és minél távolabb megyünk a jövőbe a kereszttől annál több homályos dolgokkal találkozunk. e. A Ó- és Újszövetség egysége és egymásra utaltsága A két szövetség kölcsönösen kiegészíti egymást. Az Újszövetségben sok igeszakasz és fogalom van, amiket nem lehet megérteni az Ószövetség ismerete nélkül. Az Újszövetség Jézus Krisztus megváltói munkájának magyarázatát ószövetségi képekre alapozza. Az áldozatok előre vetítik Jézus Krisztus megváltói munkáját. Annak jelentősége ószövetségi képekkel van kifejezve. Azonban az Ószövetség sem teljes önmagában, hisz annak értelme igazából az Újszövetségben teljesedik be. Ezért az igemagyarázó figyelembe kell vegye a két szövetség közötti kapcsolatot. Az ószövetségi vallási rendszer legjobb magyarázatát a Zsidókhoz írt levél adja. Itt ismerjük meg, hogy mi mit jelképez, és hogy mit és hogyan kell átvitt értelemben magyaráznunk. Vigyáznunk kell azonban arra, hogy csak azokat a dolgokat allegorizáljuk, amikre az Újszövetség felhatalmaz bennünket. Az allegorizálás túlzásba vitele helyetlen magyarázatokhoz vezet bennünket, és olyasmit olvashatunk bele az igébe, ami nincs ott. Elég nekünk azokat a dolgokat allegorikusan érteni az Ószövetségből, amit az Újszövetség is allegorikusan értelmez. Nem kell új allegóriákat kitalálnunk. f. Egyedi versek kiragadásának veszélye Az igét igével magyarázás alapelve kizárja azt is, hogy kiragadjunk valahonnan egy igeverset és arra építsünk fel egy tanítást vagy egy elméletet. Minden bibliai tanítást több bibliai helynek kell alátámasztani. Ha megtaláljuk ezt a támasztékot, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem tévedünk, nem a magunk tanítását, hanem Isten igéjét hirdetjük.
2014-01-30, Szatmárnémeti
22
