Németország és a román–magyar viszony 1940. szeptember – 1944. augusztus z 1940. augusztus 30-i bécsi német–olasz döntõbíráskodás nyomán Románia kénytelen volt átadni Magyarországnak mintegy 42 ezer km2 területet, 2,6 millió lakossal. A Hitler által választott megoldás a román–magyar vitára fõként a Reich politikai, gazdasági és katonai érdekeinek kielégítését szolgálta, azaz: a német ellenõrzést a stratégiai jelentõségû ploieÕti-i kõolajvidék felett, s nem utolsósorban a két ország politikai alárendelését. A német–olasz döntnökök, Ribbentrop, illetve Ciano külügyminiszterek reményei ellenére, a román–magyar viszony nem javult a döntõbíráskodás nyomán. Éppen ellenkezõleg, a II. bécsi döntés, amely figyelmen kívül hagyta a bonyolult erdélyi demográfiai helyzetet, azzal a következménnyel járt, hogy folyamatosan rontotta Románia és Magyarország viszonyát 1940 és 1944 között, illetve nagyfokú vetélkedést indított meg a két állam között a Harmadik Birodalom „jóindulatának” elnyeréséért.
A
A döntõbíráskodás ítéletének elfogadása súlyos politikai válságot indított el, amely megpecsételte II. Károly király és az általa 1938-ban bevezetett autoriter rezsim sorsát. Az uralkodót tekintette a közvélemény a fõbûnösnek Nagy-Románia határai összeomlása miatt. A drámai helyzetben II. Károly egy utolsó kísérletet tett trónja megmentéséért: az új kormány alakítására a megbízást nyílt ellenségének, Ion Antonescu tábornoknak adta. A hatalomban elhelyezkedve a tábornok határozottan cselekedett: kényszerítette II. Károlyt, hogy ruházza fel õt teljhatalommal, szeptember 6-án pedig kierõszakolta az uralkodó lemondását, s hozzálátott egy új kormány elõkészítéséhez. Ez 1940. szeptember 14–15-én jött létre. Az új román államvezetés külpolitikai terveiben a legfõbb célkitûzés az 1940 nyarán elveszett területek visszaszerzése lett. Az államvezér (Conduc|tor) az õsz folyamán látogatást
Németbarát román propagandairat címlapja, 1941
A Führer és a Conduc|tor. Berlin, 1941. június
MNM Történeti Fényképtár
A Conduc|tor és a Duce. Róma, 1940. november
Románia a bécsi döntés után
8
tett Rómában és Berlinben, hogy megpróbáljon a tengelyhatalmaktól ígéretet kicsikarni a bécsi döntés revíziójára. Míg a Rómában elért eredmények szerények voltak – Mussolini és Ciano ellenségesen foglaltak állást –, Hitler sokkal „nagylelkûbbnek” bizonyult az ígéretekben. Olyasfajta formulákkal, hogy „a történelem nem áll meg az 1940-es évnél” vagy pedig „a bécsi határozatban nem sikerült egy ideális megoldást megtalálni”, Hitler táplálta Antonescuban az illúziót, hogy a bécsi döntést felül lehet vizsgálni. Mégpedig annak függvényében, hogy Románia mennyire lojálisan hajtja végre a Harmadik Birodalommal való partnerségébõl adódó kötelezettségvállalásait. A náci Németország Romániával és Magyarországgal szemben alkalmazott kettõs politikájával megõrizte a két állam közti vetélkedésben a „bíró” szerepét. Erdély kérdése, a Bukarest és Budapest közötti viszony egészen 1944-ig állandóan szerepelt a magas szintû német–román és német–magyar tárgyalások napirendjén. Ezek a megbeszélések egyazon forgatókönyv szerint zajlottak, azaz a két állam vezetõinek kérése elõl, hogy rendezzék végérvényesen Erdély hovatartozását, a német fél általános ígéretekkel ügyesen kitért, ugyanakkor kombinálta ezt pozitív válasszal is, aszerint hogy a kérelmezõnek éppen mekkora volt a hozzájárulása „a közös ügyhöz”.
Versengés a nagyhatalom jóindulatáért A vetélkedés katonai téren megmutatkozott például a két országnak a Szovjetunió elleni támadásban (Barbarossa-hadmûvelet) való részt vállalásában. Az 1940. december 18-i 21. sz. utasítás a lehetséges német szövetségesek közé csak Romániát és Finnországot számította; e két ország alkotta a Szovjetunió elleni német stratégiai erõ északi és déli szárnyát. Magyarország kihagyása a Harmadik Birodalom vezetõinek a magyar döntéshozó körökkel, különösen Horthy Miklós kormányzóval szembeni mélységes bizalmatlanságával magyarázható. 1941. március 17-én Franz Halder vezérezredes, a szárazföldi német erõk vezérkarának (OKH) fõnöke beírta naplójába Hitlernek véleményét, miszerint „Magyarország nem ad okot bizalomra. Nincs egyetlen indoka sem arra, hogy Orosz-
ország ellen forduljon. Vannak bizonyos céljai Jugoszláviában, ott fog kapni valamit.” A könnyû gyõzelem reményében eleinte Hitler nem is óhajtotta Magyarország részvételét, mivel egy ilyen közremûködés felvethette azt a gondot, hogy Magyarországot „újra kárpótolni kell” majd területekkel, akár Románia rovására (Dél-Erdély), akár Galícia egy részének átadásával. A magyar vezérkart informálták elõzetesen a Barbarossa-hadmûvelet német elõkészületeirõl, s külön arról, hogy ebbe a mûveletbe bevonják Romániát és Finnországot. Az, hogy Románia bizonyos „érdemeket” szerezhet a Reich vezetõi szemében, s közvetve el nem hanyagolható elõnyhöz jut a Magyarországgal Erdélyért folyó vetélkedésben, szorongást keltett a magyar felsõ katonai vezetésben. A tiszti kar, különösen a vezérkar fõnöke, Werth Henrik vezérezredes nyomást gyakorolt a
budapesti kormányra, hangsúlyosan kérve a magyar hadseregnek az elsõ pillanattól való részvételét az oroszországi hadmûveletekben. Ilyen körülmények között történt a kassai incidens, melynek nyomán Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak. Ettõl kezdve Románia és Magyarország – akik ekkor kimondottan ellenségek – paradox helyzetben voltak: szövetségesek egy koalíciós háborúban.
Szövetséges „ellenségek” Ezt a paradox helyzetet kitûnõen mutatja be az egykorú diplomáciai körökben terjesztett anekdota, mely szerint a magyar nagykövet átadja a hadüzenetét az Egyesült Államoknak, viszont az ezt átvevõ amerikai tisztviselõ nem lévén járatos az európai problémákban, feltesz neki néhány kérdést: „Magyarország köztársaság? – Nem, királyság. –
9
MNM Történeti Fényképtár
MNM Történeti Fényképtár
Antonescu elvonul az SS díszszázad elõtt, miután koszorút helyezett el a náci mozgalom elesettjeire emlékezve, 1941
Akkor van királyuk? – Nem, tengernagyunk van. – Van tehát flottájuk is? – Nem, még tengeri kijáratunk nincs. – Úgy értsem, hogy vannak bizonyos követeléseik? – Igen. – Az Egyesült Államokkal szemben? – Nem. – Oroszországgal szemben? – Nem. – Hát akkor kivel szemben vannak igényeik? – Romániával szemben. – Tehát hadat fognak üzenni Romániának? – Nem, uram, mi szövetségesek vagyunk.” Románia esetében fel lehet hozni érvként, hogy célja az 1940. júniusi szovjet ultimátumok következtében elveszített két tartomány (Besszarábia, Bukovina) felszabadítása volt, Magyarországnak azonban nem volt semmiféle területi igénye a Szovjetunióval szemben. A magyar részvétel igazi oka: Budapest szerette volna megõrizni a Németországgal való partnerségébõl eddig megszerzett elõnyét, s különösen a Romániával szembeni területi igényeinek kielégítését. E célkitûzések megvalósítása szerintük kérdésessé vált volna, amennyiben kivonja magát „a bolsevizmus elleni szent keresztes háborúból”. Besszarábia és ÉszakBukovina felszabadítása után a román hadsereg
10
folytatta a hadmûveleteket a Dnyeszteren túl is, mélyen a szovjet területen. Ezt a döntést, melyet élénken bírált a demokratikus ellenzék, a közvélemény és a hadsereg egy része, Antonescu marsall katonai és politikai megfontolásokkal magyarázta. Véleménye szerint a Dnyeszter vonalán való megállás lehetetlen lett volna mindaddig, amíg a hadmûveletek teljes szélességben folytak, a Vörös Hadsereg pedig folytatta az ellenállást. Másfelõl az államvezér meg volt gyõzõdve arról, hogy a szovjetunióbeli hadmûveletekben való feltétel nélküli részvétel fogja arra szorítani Hitlert, hogy Magyarország rovására partnerként keRomán gyalogoskatonák a szovjet fronton, 1941
Mihály király és Antonescu német harcállásból figyelik az ellenséges hadmozdulatokat
zelje Romániát, s visszaadja ÉszakErdélyt. Paradox módon éppen a román haderõnek a Dnyeszteren túli szereplése, a krími, sztálingrádi, kaukázusi stb. hadmûveletekben való részvétel volt az egyik döntõ tényezõ, mely alapján a magyar politikai és katonai vezetés elhatározta a maga részérõl is a hadmûveletek folytatását a Wehrmacht mellett. A román hadseregek Sztálingrádnál, illetve a magyaroknak Voronyezsnél elszenvedett veresége nemcsak a Szovjetunió feletti katonai gyõzelem reményeit oszlatta el, hanem Románia és Magyarország Erdély kérdésében eddig folytatott politikájának a teljes csõdjét is jelezte. 1942 végétõl a bukaresti és budapesti döntéshozók számára nyilvánvaló lett a tény: az Erdély-kérdés megoldásának a kulcsa Berlin kezébõl átkerült a másik fél, a szövetségesek kezébe. Ez volt tehát az a pillanat, amikor megkezdõdött a Németország kegyeiért folytatott vetélkedés átváltása a Reich szövetségébõl való kilépés elsõbbségéért való versengésre.
Manipuláció mesterfokon A csatlósok körében megmutatkozó széthúzás dacára – amelyek a tengely-
A román állam vezére: Ion Antonescu (1882–1946)
mezni partnerét, a Vasgárda bosszúhadjáratot, gazdasági anarchiát, káoszt hozott. 1941. január 21-én pedig fellázadt, zélsõséges megítélésekben már életében is kijutott annak félre akarta tenni a Conduc|tort. Antonescu azonban a felkeaz ízig-vérig katonapolitikusnak, aki 1940 õszétõl – az lést leverte (a német „tancsapatok” nem segítették a lázadóönmaga által adományozott címmel – államvezérként kat). Tiszta „katonai alapú” diktatúra kezdõdött, immár telje(Conduc|tor) állt az ország élén az 1944. augusztus 23-i törté- sen pártok nélkül. nelmi fontosságú román kiugrásig. Az egykoron a németek ellen harcoló tábornokot Hitler Katonacsaládban született. A hadiakadémia után lovassá- talán a legmegbecsültebb szövetségesének tartotta. A Congi százados, majd vezérkari tiszt. 1916-tól a hadmûveleti osz- duc|tor 11-szer utazott hozzá, 20 alkalommal tárgyaltak, s tály egyik vezetõje – az országa vereségét Románia úgy lépett be a Szovjetunió elszentesítõ 1918. tavaszi bukaresti békéig. leni háborúba, hogy elõzetes megállapoSzaktekintély tervezésben, irányításban, a dást nem kötöttek, a király külföldi rávédelmi csatákban, a megvert haderõ dióból tudta meg az eseményt. A némeújjászervezésében. tek formálisan ugyan nem kérték a 1918. november 8-tól ismét a vezérromán részvételt sem – de éreztették, karban szolgál. Igen aktív a magyarorhogy elvárják. Hitler maga 1941. június szági román elõnyomulás hadmûveleti 12-én tájékoztatta a Vezért, hozzátéve: szervezésében. Közvetlen kapcsolatban Románia cselekedjen érdekei szerint. áll Br|tianu miniszterelnökkel, a buAntonescu értett a szóból. Számolhatott dapesti megszállás román fõbiztosával és a hazai konszenzussal, hiszen élt a vágy az antanttábornokokkal. Temérdek (38) Besszarábia visszaszerzésére. S emellett kitüntetéssel fejezte be a háborút. 1922érdemeket akart gyûjteni Berlinben tõl 1926-ig katonai attasé Párizsban, Észak-Erdély visszaszerzéséhez. Amit majd Londonban, Brüsszelben. mindegyre szóba hozott a Führernél és a A hadiakadémia igazgatóságából Ducénál. 1928-ban kiemelték a hadügyminisztéEgy hónap alatt a román (és német) rium fõtitkárává, ahol betekintést nyererõk visszafoglalták Besszarábiát. Sokan, hetett a politika és katonai vezetés tafõleg az ellenzékiek a Dnyeszternél meg lálkozásánál adódó visszásságokba. 1931akartak állni. Antonescu a háború „végben lett brigádtábornok, 1933–1934-ben a sõ konzekvenciákig való” folytatása melvezérkar fõnöke. Ez már politika is volt a lett döntött. Közben az élelmiszer és a javából. Hadsereg-átszervezési tervei kõolaj növekvõ arányban ment NémetAntonescu marsall hivatalos portréja nem kapták meg a kormánytámogatást, országba – részben színaranyért. ezért 1934 végén lemondott, nem akarA Dnyeszter és a Bug közötti terüleván „részese lenni annak az erkölcsi és katonai vereségnek, ten 1941 nyarán felállította Transnistria román polgári koramelyet elõkészítünk bûnös és nemtelen eljárásokkal”. Hír- mányzóságát, valójában bekebelezte. (Odesszáért presztízsneve viszont tovább nõtt. Híres volt tisztakezûségérõl. 1937 okokból is egyedül akart megharcolni.) Itt történtek a helyi és végén hadügyminiszter lett a barátja, O. Goga vezette erõsen idehurcolt zsidókkal szembeni legsúlyosabb bûntettek. A szájobboldali kisebbségi kormányban. Már köztudott volt vonzó- mok vitatottak, de meghaladhatják a 200 ezret. S részben Andása a Codreanu-féle legionárius (vasgárdista) mozgalomhoz. tonescu jóváhagyásával. Majd teljes fordulatot hajt végre: Fenntartásai voltak a gárda németbarát terveivel szemben, de Magyarországra hivatkozva, 1942 õszén megtagadja a tervbe õ is gyûlölte II. Károlyt, a kamarillát. 1938. március 29-én vett újabb deportálások végrehajtását. visszavonult, mielõtt még II. Károly kirakta volna a kormányEgy darabig hitt a német titkos fegyverekben, majd elkezból. 1940 tavaszán bocsátották el a hadseregbõl, alig néhány dett békérõl tapogatózni, helyettese és külügyminisztere, a héttel azelõtt, hogy a Szovjetunió ultimátummal kényszerítet- névrokon Mihai Antonescu révén a szövetségeseknél. Moszkte ki Besszarábia és Észak-Bukovina átadását. Ezúttal õ va inkább vele akart volna fegyverszünetet kötni. Hitler ajánlkozott kormányalakításra erkölcsi megújítónak. Kor- tudott a szondázásokról, s Romániára is kidolgoztatott egy mányrúd helyett kényszerlakhelyet kapott – egy moldvai ko- megszállási tervet, a Margarethe II.-t. Antonescunak viszont lostorban, ahonnan megszökött. 1944-ben – hogy megtarthassa táborában – odaígérte A bécsi döntést követõ napokban viszont kormányalakí- Észak-Erdélyt, hozzátéve: „maradjon köztünk!” tásra kérte fel a király, nem kis vívódás után. A megbízás egyAz újabb rendszerváltás 1944. augusztus 23-án késõ délségkabinetre szólt. Ekkor azonban a legtöbb politikus és ka- után történt. Az addig árnyékkirály, I. Mihály elfogatta a patona már az uralkodó lemondását követelte. A szeptember lotába hívott Antonescut és egyenként érkezõ társait. (A 4-én kinevezett Antonescu 5-én teljhatalmat kapott, 6-án le- marsall nem fogadta meg Hitler tanácsát: „ne menjen a kirámondatta a királyt (annak fia, Mihály javára). A vasgárdisták- lyi palotába”.) Az út innen Moszkvába vezetett – egy kommukal államvezérként (Conduc|tor) közösen kormányzott, egy nista kommandó közvetítésével –, majd 1946. május elején katonai jellegû kabinettel. Szeptember 14-én Romániát egy bukaresti népbíróság 6 társával együtt háborús bûnösként „nemzeti legionárius államnak” nyilvánították. halálra ítélte. Negyedmagával került június 1-jén a jilavai börFél évig sem tartott a kettõs hatalom: fasiszta diktatúra tön kertjében a kivégzõosztag elé. egy nem fasiszta diktátor vezetésével. Hiába próbálta fegyelSz. Z.
S
11
hatalmak katonai helyzete romlásának ütemében erõsödtek – Berlin jelentõs erõfeszítéseket tett azért, hogy Romániát és Magyarországot megtartsa a saját érdekszférájában, mivel e két délkelet-európai ország kulcspozíciót foglalt el a német politikai és katonai gépezet rendszerében. Ebbõl a célból dolgozták ki 1943 szeptembere és 1944 februárja között a „Margarethe I.”, illetve a „Margarethe II.” fedõnevû haditerveket a két ország katonai megszállására. Tekintve, hogy ekkor a Wehrmacht nem rendelkezett elegendõ csapattal a két állam egyidejû elfoglalásához, s a hadszínterek nehéz katonai helyzete nem tette lehetõvé az ehhez szükséges hadosztályok kivonását, a német vezetés fondorlatos gyakorlatiassággal olyan variánsokat dolgozott ki, melyekkel a Magyarország, illetve ellenfelei, Románia, Szlovákia és Horvátország közötti területi viszályt kihasználva tudta pótolni saját katonai erejét. A „Margarethe I.” eredeti változata – mely Magyarország elfoglalását célozta – román, szlovák és horvát csapatok részvételét is elõirányozta azokon a területeken, amelyeket ezek igényeltek Magyarországtól. A „Margarethe II.” terv viszont – amely Románia megszállását célozta – magyar csapatok részvételét javasolta a Wehrmacht oldalán.
A Németországba irányuló magyar kereskedelmet népszerûsítõ plakát
Végül is Hitler eltekintett Románia elfoglalásától, beérve csupán a „Margarethe I.” végrehajtásával 1944. március 19-én. Bár Hitlert végül Walter Schellenberg és Wilhelm Höttl (a náci kémszolgálat vezetõi) meggyõzték arról, hogy le kell tennie a román csapatok tényleges bevonásáról Magyarország megszállásába – tartván a magyarországi német érdekekre való politikai és katonai visszahatásról (partizánháború stb.) –, ezt a lehetõséget azért
Romániából Németországba induló olajszállítmány. PloieÕti, 1940
Hitler „meglobogtatta” Klessheimben a Horthy kormányzóval folytatott március 18-i megbeszélés során, érdemben hozzájárulva ezzel a német megszállás ellenállás nélküli tudomásulvételéhez. A manipulációnak ezt a módját használta Hitler az Antonescu marsallal folytatott 1944. március 23–24-i klessheimi megbeszélésen is. Habár Hitler kijelentette tárgyalópartnerének, hogy „a magyar kormány nem lojális magatartása következtében, s mivel sem Románia, sem Magyarország nem ismerte el soha a bécsi döntést, s miután Olaszország kivált, úgy tekinti, már nem megfelelõ Németországnak, hogy továbbra is a bécsi döntés aláírójaként tevékenykedjen”. Ennek a nyilatkozatnak tisztán taktikai célja volt, s a kedvezõtlen nemzetközi feltételekbõl következett. Hitlerben tudatosult, hogy csupán puszta ígéretekkel nem fogja tudni Romániát megtartani a birodalom mellett egy olyan pillanatban, melyben a német hadak ismétlõdõ kudarcokat könyvelhettek el minden harctéren, a szövetségesek pedig nyíltan hirdették, hogy „semmisnek és meg nem történtnek” tartják az 1940. augusztus 30-i döntõbíráskodást. Annak ellenére, hogy a Führer ezen kijelentése hangsúlyozottan bizalmas természetû maradt, és nincs okunk hinni, hogy szándékában állt volna nyilvánosságra hozni – s még kevésbé valószínû, hogy a gyakorlatba át akarta volna ültetni! – azonnali hatása volt: Antonescu nemcsak lemondott egyelõre a háborúból való kilépés szándékáról, hanem egyenesen meggyõzték arról, hogy új csapatkontingenseket mozgósítson a keleti front számára, beleértve azokat is, amelyeket eddig a román–magyar határ mentén tartottak vissza a két állam közti feszült helyzet ürügyén. Ilyenformán Hitlernek az erõ és a manipulálás kombinációjával megint csak sikerült elérnie a Romániával és Magyarországgal szembeni céljait. De ez volt az utolsó ilyen sikere. A Vörös Hadsereg rohamos elõretörése 1944 második felében ebben a földrajzi térségben már nem hagyott kétséget a román–magyar területi vita eljövendõ „döntõbírójának” személye felõl. OTTMAR TRASCA
12