Az agrárgazdaság trendjei The tendencies of agricultural economics

Poór Judit

Az agrárgazdaság trendjei The tendencies of agricultural economics

[email protected] Pannon Egyetem Georgikon Kar, egyetemi docens

Az agrárgazdaság szerepe, főbb trendjei a világon Az agrárium fontos szerepet tölt be napjainkban a világban. A Föld növekvő népessége számára biztosítja az élelmiszerellátást valós vagy vélt korlátok között. Így állandó vita és aggodalom övezi, melynek alapja sok esetben az agrárgazdaságot jellemző múltbeli tendenciák és az azok alapján valószínűsíthető jövőbeli változások. A dolgozat e múltbeli tendenciákat és az azok alapján valószínűsíthető jövőbeli változásokat, prognózisokat ismerteti alapvetően az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (Food and Agricultural Organization – FAO) adataira, és az azok alapján készített nemzetközi tanulmányok elemzéseire támaszkodva kiemelve a kereslet – kibocsátás – külkereskedelem hármasának alakulását. Az agrárium szerepe elsődlegesen, de nem kizárólagosan az élelmezés szempontjából meghatározó. A világ népességének közel fele, így több mint 3 milliárd ember él vidéki területeken, melyből megközelítőleg 2,5 milliárd ember megélhetését biztosítja a mezőgazdaság (FAO, 2013). Tény, hogy a mezőgazdaság, halászat, erdőgazdálkodás relatív súlya a nemzetgazdaságokban csökken, a gazdasági ág integráltsága viszont a gazdaság más tevékenységeivel egyre nő. Az elsődleges termelési tevékenységek egyre kevésbé izoláltak, éppen ezért egyre inkább ki vannak téve más szektorok lehetőségeinek és szeszélyeinek (CCP, 2012b). Sok gazdaság – főként a fejlődő országok – számára, a mezőgazdaság fontos motorja lehet a gazdasági növekedésnek. A mezőgazdaság világszintű hozzáadott értékének körülbelül háromnegyedét a fejlődő országok termelik, számos esetben nemzetgazdasági szinten a mezőgazdaság hozzájárulása a bruttó hazai termékhez 30% körüli (FAO, 2013). A FAO Termék Bizottsága (Committee on Commodity Problems) szerint a társadalmi és gazdasági erők a globalizáció által széleskörű és mély hatást gyakorolnak a világra. Ezek alakítják azt a gazdasági és társadalmi környezetet, mely a mezőgazdaság és a vidéki élet környezetét és lehetőségeit is biztosítja, ugyanakkor új problémákat és igényeket is felvetnek. Bár számos fontos globális trendet említhetnénk, de van néhány, mely különösen releváns a mezőgazdaság és a vidéki élet szempontjából. A FAO Trendek Csoportja (Trends Group) 10 fő globális trendet azonosított, melyek közvetlen hatást gyakorolnak a mezőgazdaságra és a vidéki létre. Ezek a következők: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Növekvő élelmiszer kereslet Természeti erőforrások korlátozottsága Energia biztonság és -hiány Élelmiszer áremelkedés, árváltozékonyság Változó agrárrendszerek és az élelmiszertermelés globalizációja Változó külkereskedelmi szerkezet, kereskedelem politika Klímaváltozás hatása Tudomány és technológia szerepe a mezőgazdasági termelékenységben Változó fejlesztési környezet Fokozott sebezhetőség (a természeti és ember okozta katasztrófák, válságok miatt) (CCP, 2012a)

A tanulmány a következőkben a növekvő élelmiszerkereslettel, ehhez kapcsolódóan az élelmiszer áremelkedéssel és változékonysággal foglalkozik. Ezt követően vizsgálja a természeti erőforrások korlátozottsága mellett a termelékenység szerepét a növekvő élelmiszerkeresletet kielégíteni igyekvő mezőgazdasági termelésben, valamint ismerteti a külkereskedelmet jellemző legfontosabb tendenciákat, mely összefoglalható a változó termék- és célpiac szerkezettel.

534

A globális mezőgazdasági termék és élelmiszerkereslet Úgy ahogy gyakorlatilag bármely tendenciát, így a globális mezőgazdasági termékek iránti keresletet is alapvetően a társadalmi és gazdasági erők alakítják. A keresletnek fontos részét képezi a fogyasztás, bár –ahogy az az 1. és a 2. ábrán is látható – egyre meghatározóbb súlyt kap a nem közvetlen élelmiszer célú felhasználás. A takarmányozási célra felhasznált gabonamennyiség egyértelműen a fejlődő országokban, és az állati termék előállításának dinamikus emelkedése következtében mutat jelentős bővülést, 2050-re az előrejelzések szerint mintegy 50%-kal emelkedik. 1. ábra: Termelés és felhasználás legfontosabb termékek (millió tonna)

Forrás: Alexandratos – Bruinsma (2012)

2. ábra: Takarmányozási célra felhasznált gabona és az állati termék előállítás a fejlett és fejlődő országokban

Forrás: Alexandratos – Bruinsma (2012)

A bioüzemanyag előrejelzések is szerves részét képezik a legtöbb élelmiszer és mezőgazdasági prognózisnak. Az OECD/FAO az etanol termelésében 110%-os, a biodízelt illetően pedig 170%-os növekedést jósolt 2008 és 2018 között. Az egyes előrejelzések között azonban lényeges eltérések vannak, melynek oka a prognózis alapját képező bázisadat. Alexandratos (2011b) kiemeli, hogy míg az OECD/FAO adatok szerint a bioüzemanyag előállítás céljából felhasznált gabonamennyiség az 1999-2001 közötti időszakban 15 és 20 millió tonna között volt, és 2008-ra viszonylag gyors ütemben 105 millió tonnára növekedett, addig például az IIASA egy 83 millió tonnás feltételezett bioüzemanyag előállítási célú gabonafelhasználásra építi a szcenárióit (WEO – World Energy Outlook referencia szcenárió, TAR – cél szcenárió). A cél szcenáriók alapján a legmagasabb a bioüzemanyag előállítás célú gabonafelhasználás világszinten előrejelzett aránya, mely Kína, India, Indonézia és Thaiföld meglehetősen ambíciózus célkitűzésein alapul. A legfrissebb OECD-FAO (2015) elemzés jól mutatja, hogy míg a fejlődő országokban a takarmányozási, addig a fejlett országokban a bioüzemanyag előállítási célú felhasználás ösztönzi inkább a növekedést.

535

3. ábra: Gabona főbb felhasználása a fejlődő és fejlett országokban

Forrás: OECD/FAO (2015) Az élelmiszerfogyasztás bővülésében a népességszám és a fajlagos fogyasztás játszik szerepet. A világ népességszámának növekedése a világ élelmiszerkereslet és termelés növekedésének legfőbb meghatározója. Bár a népesség növekedési rátája lassult az 1970-es évekre (4. ábra), számottevő növekedést jeleznek előre a közelgő évtizedekben. Az ENSZ kétévente jelenteti meg a World Population Prospects című kiadványát a világ népességszámának várható alakulására vonatkozóan. A legfrissebb kiadvány szerint 2050-ben 9,7 milliárdan élnek majd a Földön (UN, 2015), lásd a 5. ábrát. A következő évtizedben a világ népességének növekedése várhatóan 1%-os éves átlagos szintre lassul. Az előrejelzések szerint lassúbb növekedés várható minden régióban és a legtöbb országban, beleértve Indiát (OECD/FAO, 2015). A fejlődő országokban a csökkenő halálozási arányszám, a hosszabb várható élettartam, valamint a fiatal és magas termékenységgel jellemezhető korstruktúra azonban továbbra is jelentős népességnövekedést valószínűsít a 21. század végéig (FAO, 2013), a népességnövekedés több mint fele az afrikai kontinenst érinti (UN, 2015). A népességnövekedés általában magasabb az alacsonyabb jövedelemszintű területeken, különösen igaz ez a városokra. Így 2008 óta – ahogy az a 6. ábrán is látható – több ember él városokban, mint vidéken (FAO, 2015). 4. ábra: A világ kontinensenkénti népességszáma és növekedési rátája

Forrás: CCP (2012b)

536

5. ábra: A világ népességszáma (közepes változat) 80 és 90%-os konfidencia intervallummal becsülve

Forrás: UN (2015)

A népességszámon túl a fogyasztást alakító másik tényező az egy főre jutó fogyasztás, melyet számos jelenség befolyásol, akár közvetve, akár közvetlenül. Így a fentiekben említett városiasodás bővíti a fajlagos fogyasztást, miután a városokat és így az erőteljesebben urbanizálódott térségeket a gyorsuló gazdasági növekedésnek köszönhetően magasabb és emelkedő fogyasztói jövedelmek jellemzik, ahogy ezt a 7. ábra is mutatja, mely 180 ország egy főre jutó jövedelem (egy főre jutó GDP-vel jellemzett) és urbanizációs adatait mutatja 2000-ben. 6. ábra: Vidéki és városi népesség száma a világon, Mrd fő (1960-2050)

A 2011. évet követő adatok előrejelzésen alapulnak.

7. ábra: Az egy főre jutó jövedelem és a városiasodás kapcsolata

Forrás: Bloom – Canning – Fink (2008)

Forrás: FAO (2013)

A 8. ábra 62 fejlődő ország vonatkozásában mutatja az egy főre jutó jövedelemmel szoros kapcsolatot mutató egy főre jutó fogyasztási kiadás és a napi egy főre jutó kalória bevitel kapcsolatát. Alexandratos – Bruinsma (2012) 2050-re a GDP 150%-os, az egy főre jutó jövedelem 80%-os növekedését prognosztizálja világszinten, miközben Mensbrugghe és szerzőtársaihoz (2011) hasonlóan hangsúlyozza, hogy a növekedés a fejlett és a jelenleg "fejlődő" országokként azonosított ország csoportok közötti jövedelmi eltérés mérséklődése mellett valósul meg. A rendelkezésre álló jövedelem emelkedése és a városiasodás jelentős változásokat indukált és indukál nem csak az élelmiszerfogyasztás mennyiségében, de az összetételében is a fogyasztási szokások módosulásán keresztül – a magasabb zsírtartalmú, és energiában gazdag ételek javára (Zhou et al, 2012). A növekvő jövedelem lehetővé teszi és ösztönzi a táplálkozás változatossá tételét, növelve az állati fehérje fogyasztást a keményítővel szemben (FAO, 2015). Nő az egy főre jutó hús, növényi olajok és zsír, cukor, valamint tejfogyasztás (9. ábra). A fogyasztás összetételében egyre meghatározóbbak a feldolgozott termékek, mely ösztönzi a magasabb hozzáadott értékű és jövedelemtermelő tevékenységeket (CCP, 2012a).

537

8. ábra: Az egy főre jutó fogyasztási kiadás és a napi egy főre jutó kalória bevitel kapcsolata

9. ábra: Főbb termékek közvetlen élelmiszer célú egy főre jutó fogyasztása, kg/fő/év

Forrás: Alexandratos – Bruinsma (2012) Forrás: Alexandratos – Bruinsma (2012)

Az egyes tényezők a fejlődő országokban különösen erőteljes hatást gyakorolnak. Kína a népes fejlődő országok legjobb példája. Az 1970-es évek végén Kína urbanizációja 20%-nál kisebb volt. A gazdasági reformok az iparosodás és a városiasodás felgyorsulásához vezettek, melynek eredményeként ma a kínai népesség körülbelül fele városokban él (Zhou et al, 2012). A reformok hatására Kínában az egy főre jutó jövedelem megnégyszereződött (Kearney, 2010), mely jelentős keresletet generált. Egy főre jutó fogyasztása azonban a növekedés ellenére még mindig az OECD átlag alatt van (Godfray et al, 2010). Az egy főre jutó kalória bevitel ország csoportok közötti eltérését, a tendenciában rejlő differenciákat jól szemlélteti a 10. ábra. 10. ábra: Egy főre jutó kalória bevitel a fejlődő és fejlett országokban

Az egyéb kategória a tojást, gyökér- és gumóféléket tartalmazza.

Forrás: UN (2015)

A zöldség, gyümölcs és egyéb élelmiszerekre vonatkozó adatokat nem tartalmazza az adatsor.

Alexandratos – Bruinsma (2012) számításai szerint a világszintű fogyasztásnövekedés közel 70%-a fakad a népességszám emelkedéséből, 22%-a az egy főre jutó kalóriaérték átlagos növekedéséből és 8% az egyéb más, a táplálkozási szokások változása által indukált termékszerkezet módosulásból eredő tényező hatása. Utóbbi két tényezőt elsősorban az egy főre jutó jövedelem emelkedése határozza meg. A teljes élelmiszer kereslet mintegy 70 százalékos növekedését jelzik 2050-re (CCP, 2012a).

538

A globális mezőgazdasági termék és élelmiszerkínálat Az elmúlt fél évszázadban a világ népessége megduplázódott, miközben az élelmiszerkínálat a megművelt területek csupán 12%-os emelkedése mellett megháromszorozódott. A túlkínálat a mezőgazdasági termékek reálárának évi 1%-os csökkenését eredményezte 1900 és 2010 között. A 11. ábrán jól látható, hogy a trendhez képest az árak alakulását eddig is számos kilengés jellemezte. Az elmúlt évtizedre – az ismertetett hosszú távú trenddel ellentétes – áremelkedés (11. ábra), valamint árváltozékonyság (12. ábra) jellemző. Fuglie – Wang (2012) a mezőgazdasági termékek iránti megnövekedett (az ipar által is generált) kereslettel és az időjárás okozta termelési sokkokkal, a FAO Termék Bizottsága ezen kívül a növekvő energiaárakkal, a kereskedelmi korlátozásokkal, és az árfolyamok alakulásával magyarázza a jelenséget (CCP, 2012b). Az elkövetkezendő évtizedre az árak csökkenését valószínűsítik, de magasabb szinten maradnak a 2007 előtti állapotnál (UN, 2015). Az árak alakulása szempontjából meghatározó, hogy a fentiekben vázolt, a keresletet jellemző prognózisokat a termelés képes lesz-e követni. 11. ábra: A mezőgazdasági termékek reálár változása

12. ábra: Árvolatilitás

Forrás: CCP (2012b) Forrás: Fuglie – Wang (2012)

A mezőgazdaság kibocsátásának alapvető tendenciáját két tényező határozza meg: az új erőforrások felhasználási lehetőségei (új területek, öntözés kiterjesztése, vagy a termelési tényezők intenzitásának hektáronkénti növelése), illetve a meglévő erőforrások termelékenységének alakulása. De természetesen a kibocsátás aktuális állapotát, és így az alaptendenciához képesti véletlen ingadozásokat egyéb tényezők is magyarázzák, hatásuk azonban rövidtávú (lásd Wang et. al. (2015) összefoglaló rendszerét – 13. ábra). 13. ábra: Az agrárkibocsátás növekedésének forrásai

Forrás: Wang et al. (2015)

539

A teljes agrárkibocsátás 1961 óta évi átlagos 2,3%-os bővülés mellett tudott megháromszorozódni (14. ábra), a világ népességszámának évi átlagos 1,7%-os növekedési rátája mellett, emelve ezáltal a világ egy főre jutó kibocsátását, és támogatva az egy főre jutó fogyasztás növekedési lehetőségeit. A növekedés jórészt a fejlődő országok által biztosított, mely ország csoportot éves átlagos 3,4-3,8% körüli ráta jellemzett (Kína nélkül a mutató 2,8-3,0%). Az agrártermelés földrajzi szerkezete a fenti tendenciák eredményeként jelentősen eltolódott – követve a kereslet tendenciáit, de módosult a termékstruktúra szempontjából is, a megváltozott fogyasztási szokásoknak megfelelően. 14. ábra: Teljes és egy főre jutó agrártermelés (összehasonlító áras)

Forrás: Wik – Pingali – Brosca (2008)

15: ábra: Az agrárkibocsátás alakulása régiónként (2005/2007=100%)

Forrás: Alexandratos – Bruinsma (2012)

Az előrejelzések a teljes mezőgazdasági termelés mérséklődő növekedését mutatják világszinten, melynek oka a mezőgazdasági termékek iránti kereslet várt lassulása köszönhetően a lassuló népességszám növekedésnek és annak, hogy a népesség egyre nagyobb arányát jellemzi magas szintű élelmiszerfogyasztás (Alexandratos – Bruinsma, 2012). A világ agrártermelésének éves növekedése az előrejelzések szerint az elmúlt évtized 2,6%-os értékéről (Fuglie, 2014) 1,3%-ra esik vissza a 2030-ig tartó időszakban, majd 2030-2050 között 0,8%-os értékkel prognosztizált. A 15. ábra alapján azonban jól látható, hogy bár világszinten lassuló ütemű növekedés prognosztizált, ennek ellenére Dél-Ázsiában kétszeres, a fekete-afrikai térségben pedig közel háromszoros kibocsátás várható 2050-re. A következőkben röviden áttekintem az új termelési tényezők felhasználásának a szerepét és lehetőségeit a termelésben. Az egy főre jutó megművelhető földterület a népességszám növekedésével párhuzamosan közel 30%-kal csökkent az elmúlt 50 évben és további 10-15%-os csökkenése várható 2050-re (Bruinsma, 2011). A föld legfontosabb feladata, hogy kielégítse az egyre növekvő népességszám élelmiszerigényét, mely a megváltozott fogyasztási szokások (állati termékek növekvő fogyasztása) mellett földterület intenzívebb termelést kíván. A bioenergia termelés és általában az ipar is a földterületekért versenyez, a növekvő városiasodás a vidéki területek átcsoportosítását eredményezi (CCP, 2012b).

540

16. ábra: Művelhető földterület

Forrás: Bruinsma (2011)

17: ábra: Öntözött terület (felszerelt és használt)

Forrás: Alexandratos – Bruinsma (2012)

A művelhető területek kiterjesztése korlátozott és a fekete-afrikai és a latin-amerikai térségre koncentrálódik. Alexandratos – Bruinsma (2012) világszinten 70 millió hektáros nettó expanziót jelez 2050-re (16. ábra). Egyes országokban – főként a fejlett országokban – összességében 63 millió hektárral csökken, míg bizonyos országokban – főként az előbb említett két térségben – összességében 132 millió hektárral nő a művelhető terület. Az elmúlt 50 évben a termelés növekedésében 14%-os részaránnyal bírt a területnövelés, 9%-kal a többes vetés és 77%-kal a hozamnövelés, mely arányok az elkövetkezendő 2050-ig tartó időszakra 10-10-80%-ra valószínűsítettek. Az egyéb más termelési tényezők intenzitásának emelésével, technológiai fejlesztésekkel elért területtermelékenység emelkedésnek tehát egyre nő a szerepe a jövőben. A területöntözés javíthat a területtermelékenységen, az öntözött területek hozama jóval a csapadékos területek felett van. Így még ha az öntözött területek nagysága változatlan is marad, de a csapadékos területek ellátása öntözéses termelési rendszerekkel hozamemelkedést eredményez. Világszinten az öntözött területek nagyságát 300 millió ha körülire becsülik, mely kétszerese a 60-as évek eleji állapotnak (lásd a 17. ábrát). Rengeteg megújuló vízkészlet van világszerte, csak épp nem azokban a régiókban – Közel-Kelet, Észak-Afrika, Észak-Kína, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. Szem előtt kell tartani, hogy a víz is egy – a földhöz hasonló – kritikus erőforrás, így a jövőben az öntözött területek kiterjesztésének lehetőségei korlátozottak (Alexandratos – Bruinsma, 2012). Így napjainkban az öntözött területek a megművelhető 15%-át, a betakarított területek 23%-át és a termésmennyiség 42%-át adják, és az előrejelzések 1% pontos aránynövekedést mutatnak (Bruinsma, 2011). A műtrágyázás fontos faktora lehet a termelékenységnövekedésnek (18. ábra). Becslések szerint az elmúlt 50 évben a N műtrágya 40%-kal járult hozzá az egy főre jutó termelés növekedéséhez. Jelentősek az eltérések a fejlődő országokban a felhasználást tekintve, Kelet-Ázsiában 200kg/ha, míg Fekete-Afrikában 10kg/ha körüli érték jellemző. A jövőben bár lassuló növekedés lesz jellemző világszinten (évi átlagos 1,4% 2030-ig és 0,7% 2030 és 2050 között), az elkövetkezendő másfél évtizedre a Fekete-Afrikai térségben és Latin-Amerikában 3,7 és 3,2%-os, Dél-Ázsiában 2,5%-os éves átlagos emelkedést prognosztizálnak. Bár utóbbi két térségben 1% körülire lassul az éves növekedési ütem, Fekete-Afrikában 3% körül marad. Ezzel erőteljesen módosul továbbra is a felhasználás megoszlása: a 60-as évek elején a fejlődő országokat 12%-os, míg a 2000-es évek elején már 64%-os részesedés jellemezte (Wik – Pingali – Brosca, 2008).

541

18. ábra: Műtrágya felhasználás

19: ábra: Munka- és területtermelékenység alakulása, 1961-2010

Forrás: Bruinsma (2011)

Forrás: Fuglie (2014)

A fenti tényezőkön kívül a hozamnövelésben fontos szerepe van a képzett munkaerőnek, a gépesítettségnek, a modern fajtáknak és hozzájuk kapcsolódó technológiáknak. A nemzetközi termelékenység összehasonlító elemzések általában a Hayami és Ruttan által népszerűsített (lásd a 19. ábrát) módszerhez hasonló, a munka- és a területtermelékenységek összehasonlítását célzó vizsgálattal kezdenek. Ez alapján jól látható, hogy az elmúlt 50 évben a legmagasabb termelékenységgel jellemezhető országok az iparosodott országok voltak, közülük a területtermelékenységben kiemelkedők az észak-ázsiai országok, míg a munkatermelékenységben élenjárók az észak-amerikai és óceániai országok. A fejlődő országok elég nagy lemaradással igyekezek felzárkózni, melynek hatására jelenleg a 60-as évek iparosodott országainak a szintjét érték el. A világot 50 évvel ezelőtt is nagy globális termelékenységi különbségek jellemezték, de ez napjainkban is fennáll (Fuglie – Wang, 2012). A hatékonyság szerepének vizsgálata a mezőgazdasági termelés alakulásában a teljes tényező termelékenységi – TFP mutatóval történik. Fuglie (2014) számításai szerint míg az 1960-as években a termelékenység szerepe 10% alatti volt a termelésnövelésben, addig a 21. század elején már közel 75%-ban alakította a kibocsátás tendenciáját világszinten. Fuglie – Wang (2012) hangsúlyozza, hogy a tartós, hosszú távú agrártermelékenység növekedéssel jellemezhető és nem jellemezhető országokat egyetlen tényező különbözteti meg, az agrár kutatás-fejlesztésben vállalt szerepük (részletesebben lásd Poór – Szórádi (2015)). Agrár külkereskedelem A külkereskedelem teremti meg a fogyasztói igények és termelési lehetőségek összehangolásának lehetőségét. A világszintű agárexportot jelentős bővülés jellemzi (20. ábra): változatlan áron a 60-as évek elejét jellemző 35 Mrd dolláros szintről, 2009-re 1100 Mrd-ra emelkedett a gazdasági fejlődés és a növekvő gazdasági integráció eredményeként. A szektort jellemző magasabb szintű protekcionizmus várható mérséklődése és az ágazaton belüli kereskedelem mértékének emelkedése a tendencia folytatását valószínűsíti.

542

20: ábra: Teljes agrár külkereskedelem (Mrd dollár, összehasonlító áras)

21: ábra: A fejlődő országok agrár külkereskedelme (Mrd dollár, összehasonlító áras)

Forrás: CCP (2012b) Forrás: CCP (2012b)

A külkereskedelem földrajzi megoszlása jelentősen módosult. A 60-as évek elején a fejlődő országok agrárexportja főként a trópusi termékekre fókuszált, melyek iránti kereslet a fejlett országokban a következő évtizedekben stagnált; a fejlődő országok növekvő kínálata mindeközben a termékek árcsökkenését eredményezte. A fejlődő országok gyors népességnövekedése és az olcsó élelmiszer elérhetősége a világpiacon az élelmiszerimport növekedését eredményezte. E folyamatok hatására a fejlődő országok nettó exportőr pozícióból nettó importőr pozícióba kerültek (21. ábra) – a legkevésbé fejlett országok esetében a legdrasztikusabb a módosulás (az import több mint kétszerese az exportértéknek) és várhatóan folytatódik. A termékszerkezetet illetően is átrendeződés tapasztalható, mely követi a korábban említett fogyasztói szokások módosulását. A gabona a legfontosabb termék az agrár külkereskedelemben, bár relatív súlya csökkent (27%-os aránya, 17%-ra mérséklődött), ugyanakkor nőtt a hús, a növényi olajok és zsírok, tejtermékek, tojás részesedése. A megváltozott fogyasztói igények a nettó export és termelés viszonyára, jövőbeli alakulására is hatással vannak (22. ábra). 22. ábra: Nettó export és a termelés viszonya

Forrás: OECD/FAO, 2015

543

Összefoglalás A társadalmi és gazdasági erők a globalizáció által széleskörű és mély hatást gyakorolnak a világra. A globalizáció eredményeként a kereskedelmi liberalizáció, a transznacionális vállalatok megjelenése, az erősödő marketing tevékenység jelentős hatást gyakorolnak a fogyasztásra, a fogyasztási szokások egységesülését eredményezik. A termékek a folyamatos technológiai fejlődésnek köszönhetően (intenzív termelési módszerek, eltarthatóság) egész évben, a liberalizáció eredményeként a külkereskedelem folyamatos bővülésének köszönhetően az egész világon elérhetővé válnak. A kínálati és keresleti oldal folyamatos kölcsönhatásban áll egymással. A termelés egyértelműen a fogyasztói igényeket igyekszik kielégíteni, ugyanakkor a termeléshez szervesen kapcsolódó értékesítés, az értékesítés növelés céljából létrehozott új megoldások, értékesítési módok, technikák természetesen ezen már túlmutatnak, és jelentős hatást gyakorolnak a fogyasztásra. A dolgozat a rendelkezésre álló nemzetközi statisztikák alapján áttekintette a fogyasztást jellemző és befolyásoló tendenciákat. Az élelmiszerfogyasztásra ható tényezőket összefoglaló módon a 23. ábra tartalmazza, kiemelve a fogyasztás mennyisége és minősége által generált következményeket is. 23. ábra: A gazdasági-társadalmi fejlődés következtében változó élelmiszer fogyasztás befolyásoló tényezői és következményei

Forrás: Kearney (2010) alapján Saját egyéni jövőnk és a társadalmi felelősség szempontjából is fontos, hogy okosan gazdálkodjunk a lehetőségekkel. Törekedni kell arra, hogy megelőzzük a bőséggel rendelkezésre álló élelmiszer pazarlását és a növekvő jövedelem, mely lehetővé teszi és ösztönzi a táplálkozás változatossá tételét, az egészséges táplálkozást biztosítsa. Az egyéni és társadalmi szempontok mellett hasonlóan fontosak, sőt a Föld jövője szempontjából még fontosabbak az ökológiai aspektusok. Látszólag a termelés bővíthető, és a jövőben is követni képes a továbbra is növekvő keresletet, de szem előtt kell tartani, hogy a „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”.

544

Irodalomjegyzék Alexandratos, N. (2011a): World food and agriculture to 2030/2050 revisited. Highlights and views four years later. In: Conforti, P. (ed.) (2011): Looking ahead in world food and agriculture: Perspectives to 2050. Food and Agriculture Organization of the United Nations Alexandratos, N. (2011b): Critical evaluation of selected projections. In: Conforti, P. (ed.) (2011): Looking ahead in world food and agriculture: Perspectives to 2050. Food and Agriculture Organization of the United Nations Alexandratos, N. – Bruinsma, J. (2012): World Agriculture Towards 2030/2050: the 2012 revision. ESA Working paper No. 12-03. Rome, FAO Bloom, D. E. – Canning, D. – Fink, G. (2008): Urbanization and the Wealth of Nations. Program on the Global Demography of Aging Working Paper Series No. 30 Bruinsma, J. (2011): The resources outlook: by how much do land, water and crop yields need to increase by 2050? In: Conforti, P. (ed.) (2011): Looking ahead in world food and agriculture: Perspectives to 2050. Food and Agriculture Organization of the United Nations CCP (2012a): Global trends and future challenges for the work of the Organization. Committee On Commodity Problems Sixty-ninth Session CCP 12/INF/12 CCP (2012b): Global trends and future challenges for the work of the Organization. Committee On Commodity Problems Web Annex http://www.fao.org/docrep/meeting/025/gt_webannex_rc2012.pdf FAO (2013): Statistical Yearbook 2013 World Food and Agriculture. Food and Agriculture Organization of the United Nations, Rome FAO (2015): Statistical Pocketbook Food and Agriculture Organization of the United Nations, Rome Fuglie, K. (2014): Total Factor Productivity in Agriculture: Taking Water Into Account International Workshop on “Going Beyond Agricultural Water Productivity” December 8-9, 2014 World Bank, Washington DC Fuglie, K. – Wang, S. L. (2012): Productivity Growth in Global Agriculture Shifting to Developing Countries. Choices – The magazine of food, farm, and resource issues 27(4) pp. 1-7. Godfray, H. C. J. – Crute, I. R. – Haddad, L. – Lawrence, D. – Muir, J. F. – Nisbett, N. – Pretty, J. – Robinson, S. – Toulmin, C. – Whiteley, R. (2010): The future of the global food system. Philosophical Transactions of the Royal Society Biological Sciences, 365. 2769-2777. Kearney, J. (2010): Food consumption trends and drivers. Philosophical Transactions of the Royal Society Biological Sciences, 365. 2793-2807. Mensbrugghe, D. – Osorio-Rodarte, I. – Burns, A. – Baffes, J. (2011): Macroeconomic environment and commodity markets: a longer-term outlook. In: Conforti, P. (ed.) (2011): Looking ahead in world food and agriculture: Perspectives to 2050. Food and Agriculture Organization of the United Nations OECD/FAO (2015): OECD-FAO Agricultural Outlook 2015. OECD Publishing, Paris. Poór J. – Szórádi E. (2015): Termelékenység és hatékonyság szerepe a mezőgazdaság növekvő kibocsátásának biztosításában. LVII. Georgikon Napok nemzetközi tudományos konferencia, Keszthely. (megjelenés alatt) UN (2015): United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division (2015). World Population Prospects: The 2015 Revision, Key Findings and Advance Tables. Working Paper No. ESA/P/WP.241

545

Wang, S. L. - Heisey, P. - Schimmelpfennig, D. - Ball, E. (2015): Agricultural Productivity Growth in the United States: Measurement, Trends, and Drivers. Economic Research Report 189, USDA. Wik, M. – Pingali, P. – Broca, S. (2008): Global Agricultural Performance: Past Trends and Future Prospects. Background Paper for the World Development Report Zhou, Z. – Tian, W. – Wang, J. – Liu, H. – Cao, L. (2012): Food consumption trends in China. Report submitted to the Australian Government Department of Agriculture, Fisheries and Forestry

546