AUTONÓMIA KISKÁTÉ Sepsiszentgyörgy

AUTONÓMIA KISKÁTÉ

2011 Sepsiszentgyörgy

Megjelent a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére © Székely Nemzeti Tanács, 2011

Előszó A Székely Nemzeti Tanács megalakulása óta sokan és sokszor elmondták, az emberek nem értik pontosan, hogy miről van szó, milyen célt fogalmaztunk meg, mit fog jelenteni, ha megvalósul a területi autonómia Székelyföld számára. Mi, a Székely Nemzeti Tanács küldöttei, akik a székely falvak és városok közösségeinek bizalmából képviselhetjük a székelyek jelenkori szabadságtörekvését, tudtuk: közösségünk pontosan érti, hogy a cél, amelyet megfogalmaztunk, a szabadságot jelenti. Az emberek értik és tudják, hogy a kisebbségi sors kényszerű alárendeltségéből a területi autonómia révén ki lehet szabadulni, meg lehet teremteni a teljes és tényleges egyenlőség intézményeit. A települési székely tanácsok alakulásakor eljuttattuk falvainkba Székelyföld autonómia statútumát, és 2004 januárjáig száznál több módosító indítvány érkezett, biztos jeléül annak, hogy az emberek értik és magukénak érzik a célt, amelyet kitűztünk. Ugyanez a megértő fogékonyság nyilvánult meg a népszavazás megszervezésekor, amikor Székelyföld közel negyedmillió polgára mondott igent az autonómiára. Ez a kis kiadvány hiányt pótol olyan értelemben, hogy az autonómiáról szóló közbeszéd legfontosabb kifejezéseit magyarázza, egyszerűségre törekedve, hogy a napi hírekben, vitákban előforduló szakkifejezések, idegen szavak jelentését eljuttassa minden érdeklődőhöz. Nem tudományos igényű, akadémiai kiadványt terveztünk, hanem népszerűsítő füzetet, amely akár a társadalmi igény letapogatására is alkalmas, és tanulságul szolgálhat a jövőben maguknak a szerkesztőknek is egy nagyobb lélegzetű, részletesebb autonómia szótár megszerkesztéséhez. Külön hangsúlyt kaptak azok a kifejezések, amelyek a Székely Nemzeti Tanács dokumentumaiban, az Autonómia Statútumban, határozatokban, közleményekben fordulnak elő (háromszintű autonómia, ius cogens, területi autonómia, személyi elvű autonómia, szubszidiaritás stb.) Fontosnak tartottunk olyan címszavakat is, amelyek a székely önigazgatás hagyományaihoz (székely jog, székely ispán, lófő), de azokat is, amelyek az autonómia mai európai gyakorlatához kötődnek (Aland szigetek, Dél-Tirol, Gibraltár stb.). Ha sikerül ezzel a kiadvánnyal a közérdeklődést felkeltenünk, ha az olvasók észrevételeket, javaslatokat juttatnak el hozzánk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy letettünk ismét egy téglát az autonómia épületéhez, amelyet felépíteni csak közösen tudunk.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke 

Alkotmány – tágabb értelemben valamely állam közjogi szabályainak rendszere, szűkebb értelemben az ezt rögzítő jogszabály vagy jogszabályok együttese. Az alkotmány szabályozásának tárgya általában az állam szervezete és működése, valamint az állam és polgárainak viszonya. Az alkotmány fogalma az újkorban keletkezett az abszolutizmussal szemben álló polgári eszmék ideológiai eszköztárának elemeként, az isteni tekintéllyel szemben az emberi jogok és az emberi méltóság fogalmát a középpontba helyezve. Később az alkotmány fogalmát korábbi történelmi korszakokba is visszavetítették, elsősorban a rendiség kialakulásának időszakába, amikor az uralkodók és a nemesség közötti megegyezéseket egyes államokban írott formában rögzítették, így esetenként alkotmánynak nevezik a magyar Aranybullát vagy az angol Magna Chartát. Andreanum (Aranybulla) – kiváltságlevél, amelyet II. András király 1224-ben adott a Szászváros és Barót közötti területen lakó erdélyi szászoknak, akik addig különböző ispánok fennhatósága alá tartoztak. Az okmányt a német történészek goldener Freibrief-nek azaz „arany szabadságlevél”-nek nevezik. A kiváltságlevél a király és a szász telepesek viszonyát szabályozza. A szászok közösségét egységes jogi személynek tekinti; meghatározza a jogaikat és a királlyal szembeni kötelességeiket. A kiváltságlevél eredetije nem maradt fenn. A dokumentum létezését bizonyítja, hogy 1317-ben Károly Róbert megerősítette a benne foglaltakat. Szintén megerősítette a kiváltságokat I. Lajos 1366-ban, Mária 1383-ban, Luxemburgi Zsigmond 1387-ben, 1406ban és 1425-ben, 1486-ban Mátyás király a kiváltságlevelet kiterjesztette a teljes szász közösségre (Universitas Saxonum). A kiváltságokat II. József helyezte hatályon kívül 1785-ben. Anyanyelv – az a nyelv vagy nyelvek, amelyet az ember gyermekkorában a szüleitől vagy a környezetétől megtanul, és azt a mindennapi élete során természetes módon, külön fordítás nélkül képes használni, illetve ezen a nyelven képes a legkönnyebben kifejezni magát. Gyakran mondják azt is, hogy anyanyelv az, melyen az adott személy saját gondolatait megfogalmazza. Használatos még a kifejezés akkor is, ha egy megtanult vagy később felvett idegen nyelv művelésének magas fokára akar valaki utalni: anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet. Asszimiláció – (magy. beolvadás) etnikai szempontból az a jelenség, amikor egy etnikum (népcsoport, nemzet, nemzetiség) vagy annak tagja nem képes saját értékeinek megtartására, és a többségi vagy más etnikum részévé válik. A beolvadás lehet egyedi vagy csoportos, továbbá önkéntes vagy erőszakos. Autonómia (belső önrendelkezés) – görög eredetű szó (auto-nomosz), jelentése önkormányzás. Önmagukat kormányzó államokat vagy államokon belüli intézményeket, illetve csoportokat szokás e fogalommal jelölni, amelyek jelentős függetlenséget és kezdeményezési szabadságot élveznek. Történelmileg 

az autonómiáknak számos változata alakult ki. A legjelentősebbek a települési és a területi önkor­mányzatok (község, vármegye), a szakmai önkormányzatok (szakszervezetek, kamarák), a vallási közösségek önkormányzatai (egyházak), valamint az egyetemek és az egyesületek. Napjainkban gyakran használják az autonómiát a személyi szabadság egyik aspektusára vonatkoztatva is. Autonóm egyének azok, akik önállóan választják meg céljaikat, szemben azokkal, akik külső erőktől függenek. Az autonómia iránti igény, illetve az erre való képesség általános emberi sajátosság, de mindenkire más-más mértékben jellemző. Az Európai Uniónak egyelőre nincs kidolgozott norma­rendszere a kisebbségben élő közösségek autonómiája vonatkozásában, az Unió értékei között a kisebbséghez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartását sorolja fel. Az autonómia a kisebbségi jogok rangsorának felső szintjén foglal helyet, és a kisebbség számára az állam keretében elérhető legmagasabb státust jelenti. Autonóm közösség – az az emberi közösség, népcsoport vagy nép, amely számára törvény biztosít egy sor önálló hatáskört, azok működtetéséhez szükséges teljes intézményi feltételekkel együtt. Autonómia Statútum – törvényes keret, amely kodifikálja az autonóm jogköröket, hatásköröket, intézményeket. A Székely Nemzeti Tanács autonómia statútumát 2004-ben véglegesítette, kisebb módosításokkal kétszer nyújtották be a román parlamentbe, mindkét alkalommal már a szakbizottságok elutasították, így megvitatásra nem került a parlament plénuma elé. Autonóm terület – a hatalommegosztás révén egy terület kormányzata megosztott vagy teljes körű döntéshozatali jogosítványokat kap az államtól saját ügyeinek irányítására. Így a terület kormányzata szélesebb hatáskörrel rendelkezik, mint bármely más, hozzá hasonló közigazgatási területe az államnak. Minden egyes, az autonóm terület számára biztosított jogosítvány gyakorlásának társulnia kell a megfelelő pénzügyi rezsim kiépülésével. A különleges jogállást az alkotmány, törvény vagy statútum biztosíthatja. A területek különböző helyzete más-más kivitelezést igényel. A kisebbségi népcsoport autonóm területe része egy állam bizonyos területének, ahol a többségben élő, az őshonos kisebbségi népcsoporthoz tartozók által megvalósított kormányzás működik. Ez egy különleges jogállású terület, ahol gyakorolják a törvényhozó és végrehajtó hatalom bizonyos illetékességeit, e csoportok fennmaradása, esélyegyenlősége, vagyis boldogulása érdekében. A helyi kormányzatnak nagy a hatásköre az illető területre vonatkozó gazdasági, politikai és kulturális döntéshozatalban és a többi, számukra fontos kérdésben. Illetékessége korlátozott nemzetközi jogosítványokat is magába foglalhat. Az autonóm terület hátrányos megkülönböztetés megszüntetése, 

a politikai hatalomhoz való hozzáférés és a gazdasági esélyegyenlőség céljából jön létre és működik. Åland-szigetek – (fi. Ahvenanmaa, sv. Åland) Finnországhoz tartozó demilitarizált, autonóm tartomány, melynek egyetlen hivatalos nyelve a svéd. A tartomány 13 517 négyzetkilométer nagyságú területe 6700 szigetből áll 27 995 lakossal. Fővárosa Mariehamn (sv. Mariehamn, fi. Maarianhamina). Ålandot ősidők óta svédek lakják. Finnországgal együtt az 1808–1809-es háború végéig a svéd birodalomhoz tartozott. Svédország az ezt követő haminai béke értelmében kénytelen volt Finnországot Oroszországnak átengedni. A cári hatalom megdőlte után Finnország önálló, független állam lett. Ekkor a szigetvilág vezető politikusai – svéd egyetértéssel – Ålandot Svédországhoz szerették volna csatolni. Az ügy 1921-ben a Népszövetség elé került, melynek döntésével Finnország megtarthatta a szigetvilágot, de Finnország elismerte az ålandiaknak a svéd nyelvhez való jogát, és semleges státuszt adott a szigeteknek, melyeken katonaság nem állomásozhat. Ålandnak saját önkormányzata van. A tartomány parlamentje egy tagot ad az országgyűlésbe. Åland lakossága mintegy fél százaléka Finnország lakosságának, és az állami költségvetésnek 0,45%-a illeti meg őket, emellett a szigetvilágban beszedett adók és illetékek is helyben maradnak. Az őshonos közösség védelmét szolgálja, hogy állandó letelepedési jogot csak azok kaphatnak, akiknek regionális, ålandi állampolgárságuk van. Akik legalább öt évet laktak Ålandon, kielégítő a svéd nyelvtudásuk és finn állampolgárok, igénylés esetén megkaphatják a lakóvidékhez való jogot. A tartomány kormányzata különleges esetekben, ingatlantulajdon vásárlási vagy iparűzési jog igénylése esetén a lakóvidékhez való jogot másnak is megítélheti. Az az ålandi személy, aki több mint öt évig lakik Åland tartományán kívül, elveszíti a lakóvidékhez való jogát. Az autonóm ålandi tartomány a közigazgatás következő területein nagyfokú önállósággal rendelkezik: oktatás, kultúra és az őskori emlékek megőrzése, egészségügy és betegellátás, környezetvédelmi kérdések, az ipar elősegítése, belföldi közlekedés, községi igazgatás, rendőrség, posta, rádió és televízió. Finnország tartományai közül Ålandon a legmagasabb az életszínvonal. Az Eurostat 2010 februári statisztikái alapján Åland egy főre jutó bruttó hazai terméke (GDP) az EU-s átlagnál 43%-kal magasabb (Finnországénál 18%-kal). Európai viszonylatban Finnország tartományai közül Åland kapja a legkevesebb állami támogatást, azonban egy főre kiszámítva ez a támogatás az országban a legmagasabb. A 2006-os évben Åland az államtól kb. nettó 4000 euró/fő támogatást kapott, a 2011-es évi költségvetésbe lakosonként 8000 eurós támogatást jegyeztek be. Az ålandi önrendelkezési törvény értelmében, amennyiben a tartomány éves jövedelem- és vagyonadója 0,5%-kal meghaladja az országos adószintet, akkor a fennmaradó összeg a tartományban marad. Åland egyetlen hivatalos 

nyelve a svéd. (A svéd nyelv második állami nyelvként való használata Finnország egész területén kötelező. Az ország lakosságának 5%-a svéd anyanyelvű.) Minden iratnak és olyan okmánynak, amelyet az állami hatóságok küldenek Ålandra, svéd nyelvűnek kell lennie. Az állam által fenntartott iskolákban az oktatás svéd nyelven történik. Bevándorló – állampolgár, aki úgy választ új lakóhelyet, hogy más országba vagy országrészbe (régióba) költözik. A tömeges bevándorlás eszközét a diktatúrákban egy-egy régió etnikai összetételének megváltoztatására is használták. Demokrácia – az ógörög δημοκρατία (demokratia) szóból származik, jelentése a nép uralma. Lényege, hogy a közösség minden választójoggal rendelkező tagja részt vehet a közügyek eldöntésében, vagyis az önkormányzásban az adott térségben. A döntéshozatal módja lehet közvetlen és közvetett. Az érvényes döntést a többségi szavazatokkal vagy közös megegyezéssel hozzák az alapszabály (alkotmány, statútum, charta, szokásjog) szerint. Az alapszabályban szintén meghatározzák a különböző szintű képviseletek hatáskörét. A döntés joga lehet központosított, részben lebontott vagy alulról felépülő. Működési szabályok szerint létezik hagyományos és liberális értékrendű demokrácia. Diszkrimináció – olyan megkülönböztető bánásmód (cselekedet, tevékenység, kijelentés, elmulasztott tett, viselkedés), mely az egyén vagy a csoport esélyegyenlőségére hat. A hatása lehet negatív vagy pozitív, módszere pedig nyílt vagy burkolt. Egyenjogúság – a teljes és tényleges egyenlőség, amely vonatkozhat személyek, illetve (nép)csoportok, közösségek viszonyára. A nemzeti közösségek önrendelkezési küzdelmének vezérgondolata. Emberi jogok – azon (szabadság)jogok összessége, amelyek minden embert születésüktől fogva egyenlően megilletnek. Olyan alapvető polgári és politikai jogokat foglalnak magukba, mint az élethez vagy a szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogokat, mint a kulturális életben való szabad részvétel joga, élelemhez, neveléshez és munkához való jog. Az ENSZ Közgyűlése 1950-ben jelölte ki december 10-ét az emberi jogok napjának, annak emlékére, hogy 1948. december 10-én fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) – nemzetközi szervezet, amely az államok közti együttműködést hivatott elősegíteni a nemzetközi jog és biztonság, a gazdasági fejlődés, a szociális ügyek és az emberi jogok terén, valamint a világbéke elérésében. 1945-ben a Népszövetség utódjaként azzal a cél­lal alapították, hogy megelőzzék a háborúkat az országok problémáiknak 

megtárgyalásával. Ennek ellenére gyakran kerül a szervezet olyan helyzetbe, amikor nem végzi, ill. nem végezheti maradéktalanul kötelezettségeit. A legfontosabb adminisztratív szervei: Közgyűlés, Biztonsági Tanács (a békét és biztonságot érintő ügyekben határozatokat hoz), Gazdasági és Szociális Tanács (a nemzetközi gazdaság, a társadalmi összehangolás és a fejlődés kérdéseiben nyújt segítséget), Nemzetközi Bíróság (az elsődleges bírói szervezet), Titkárság (tanulmányokkal, információkkal és más, az ENSZ működéséhez fontos anyagokkal látja el a szervezetet). Testületek: Egészségügyi Világszervezet (WHO), Egyesült Nemzetek Gyermekalapja (UNICEF). EMNT (Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács) – az erdélyi magyar etnikumú lakosságot képviselő politikai alakulat. Parlament jellegű közképviseleti testület, szerkezetében a regionális elvet kívánja érvényesíteni. Fő célja az erdélyi magyar nemzeti közösség autonómia-törekvéseinek képviselete, jogszabályokba foglalása és elfogadtatása. 2003. december 12-én, Kolozsváron tartotta alakuló ülését, alapító és jelenlegi elnöke Tőkés László. Entitás – valamely dolog tulajdonságainak az összessége, amely nem bontható tovább. A társadalomtudomány az egységesnek nevezhető közösség megnevezésére is használja. Etnikum (etnikai közösség) – történelmileg kialakult, az összetartozás tudatával, valamint közös nyelvvel, kultúrával és hagyományokkal rendelkező népesség. Ezen belül a kisebb létszámú, zártabb etnikumokat az etnikai közösség, törzs vagy néprajzi csoport (etnikai csoport, etno­kulturális csoport, helyi népcsoport), míg a nagyobb embertömeget képviselő, kiterjedtebb földrajzi területeken élő etnikumokat a nép, illetve nemzet kifejezéssel jelölhetjük. A kisebbségben élő etnikumokat nemzetiségeknek nevezik. ET (Európa Tanács) – regionális nemzetközi szervezet, amelynek székhelye Strasbourg. Jelenleg 47 tagja van, de nyitva áll bármely olyan európai állam előtt, amely elfogadja a jogállamiság intézményét, és garantálja állampolgárai számára az alapvető szabadság és emberi jogokat. A Tanács egyik legfontosabb eredménye az Emberi Jogok Európai Egyezményének 1950-es elfogadása volt. Ennek keretében állították fel az Emberi Jogok Európai Bíróságát, amely az emberi jogok legfőbb európai bírói fóruma. Az Európa Tanács laza, kormányközi együttműködés keretében jött létre, és (szemben az Európai Tanáccsal és az Európai Unió Tanácsával nem az Európai Unió intézménye. EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) – (angolul Organization for Security and Co-operation in Europe, OSCE) a világ legnagyobb biztonsági szervezete, amely Európa, Észak-Amerika és Közép-Ázsia 56 résztvevő államát fogja össze. Eredetileg 1972-ben értekezletként hozták létre, annak érdekében, hogy a Helsinki Záróokmány értelmében alkalmi fórumot 

teremtsenek a többoldalú, de főképp a kelet-nyugati párbeszédnek. 1992-ben alakították állandó intézménnyé, az 1994-es budapesti konferencián vette fel a jelenlegi nevét. A bécsi székhelyű szervezet célja a korai figyelmeztetés, a válságmegelőzés, a válságkezelés, a válság utáni rehabilitáció. Tagjait a nemzeti parlamentek képviselőiből jelölik ki. Erdély – (rom. Transilvania vagy Ardeal; ném. Siebenbürgen; lat. Transsilvania vagy Transsylvania) földrajzi-történeti-politikai alakulat Közép-Európában, a Kárpát-medence keleti részén, a mai Románia területén. történelmi hagyományai és sajátos kultúrája miatt tekinthető önállónak. Tágabb értelemben az Erdély vagy jelenkori Erdély elnevezés alatt ma többnyire Románia egész nyugati részét értjük, amely jelenleg 16 közigazgatási egységből, megyéből áll. Ez a terület magában foglalja Belső-Erdélyt, a Partiumot és a Bánság keleti (nagyobb) részét. E két utóbbi térség együtt Külső-Erdélynek is nevezhető. Szűkebb értelemben Erdély, a történelmi Erdély vagy Belső-Erdély ennek a nagyobb területnek a középső, keleti („Király-hágón túli”) részét jelenti, amely az egykori Magyar Királyságon belül bizonyos önállósággal rendelkezett. Belső-Erdély keleti felén található a Székelyföld történelmi tájegysége. Itt a legnagyobb ma a magyarok aránya Románián belül, a lakosság háromnegyede magyarnak vallja magát. Etnikai alapú autonómia – az az országon belüli politikai megoldás, amely az illető szuverén államon belüli nemzeti kisebbségek számára biztosítja az önrendelkezés különböző formáit. Tulajdonképpen minden autonómia etnikai jellegű, hiszen elsődleges szerepe a nemzeti közösség fennmaradásának, az asszimiláció meggátolásának, a közösség fejlődésének elősegítése. Európai Parlament (EP) – az Európai Unió (EU) parlamentáris testülete, amelyet az EU állampolgárai közvetlenül választanak 5 éves időtartamra. A Miniszterek Tanácsával együtt alkotja az EU törvényhozói hatalmi ágát. Két helyen ülésezik, Brüsszelben és Strasbourgban. Bizonyos területeken tanácskozási joga van. Az EP felügyeli az Európai Bizottság munkáját, jóváhagyja a testület kinevezését, és bizalmatlansági szavazással visszahívhatja. Ellenőrzi az EU költségvetését is. Az EP képviselői helyeinek felosztása nem csupán a tagállamok népessége alapján történik, a kisebb államok ennél több képviselőt küldhetnek, hogy megfelelően legyenek képviselve. Más európai szervezetektől eltérően az Európai Parlament az egyetlen, amelyet közvetlenül választanak, és törvényhozói joga van. EU (Európai Unió) – 27 európai tagállamból álló gazdasági és politikai unió. A regionális integráció iránt elkötelezett szervezetet 1993. november 1-jével hozta létre a Maastrichti szerződés az Európai Gazdasági Közösség alapjain. A csaknem 500 milliós népességű unió a világ nominális GDP-jének mint

egy 30%-át állítja elő (2008-ban 18,4 billió dollár értékben). Az EU egységes piacot hozott létre egy egységesített jogrendszer révén, így biztosítva a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad áramlását. Közös politikát folytat a kereskedelem, mezőgazdaság, halászat, valamint a regionális fejlesztés területén. Tizenhét tagállamban közös fizetőeszközt is bevezettek, az eurót; ezek az országok alkotják az eurózónát. Az EU egy korlátozott külpolitikai szerepre is szert tett; képviselete van a Kereskedelmi Világszervezetnél, a G8nál, a G20-nál és az ENSZ-nél. Igazságügyi és belügyi területen is alkot szabályokat, beleértve a schengeni övezetet alkotó tagállamok között a határőrizet felszámolását. Nemzetközi szervezetként az unió működésében a nemzetekfölöttiség és a kormányköziség jegyei keverednek. A döntéseket egyes területeken a tagállamok közötti tárgyalások alapján hozzák, míg más területek független, nemzetek feletti intézmények felelősségi körébe tartoznak, ahol nem szükséges a tagállamok teljes egyetértése. Az EU fontos intézményei és szervei között található az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Tanács, az Európai Bíróság és az Európai Központi Bank. Az Európai Parlament tagjait öt évre választják a tagállamok állampolgárai, akik egyben európai uniós állampolgárok is. Az Európai Unió gyökerei a hat állam által 1951-ben létrehozott Európai Szén- és Acélközösségig, illetve az 1957-es Római szerződésig nyúlnak vissza. Azóta területileg jelentősen kibővült, és intézményeinek hatáskörét is fokozatosan kiterjesztették. Románia 2007. január 1-jén, Magyarország 2004. május 1-jén vált az Unió tagjává. Eurorégió – a határon átnyúló együttműködés egyik formája Európában, amely két vagy több, különböző európai országban található térség között jön létre. Ezt a típusú együttműködést az Európa Tanács ösztönzi. Az eurorégiók többnyire nem feleltethetők meg egy adott közigazgatási egységnek, politikai hatalommal nem rendelkeznek, és munkájuk az együttműködő helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörére korlátozódik. Az eurorégiók lehetőséget adnak a helyi önkormányzatok, a kis- és középvállalkozások, helyi gazdasági szervezetek közötti kapcsolatteremtésre, kommunikációra. Ezek az együttműködések a különböző nemzetek közötti különbségek áthidalását is elősegíthetik, hozzájárulva ezzel az adott térség stabilitásához. Falugyűlés – a közvetlen demokrácia eszköze, amikor egy kisebb közösség maga dönt az őt érintő kérdésekben. Jellemzője, hogy a település aktív lakossága vesz részt rajta, nem a többség, hanem a véleményformálók hangja a döntő. A székelyeknél nagy hagyományra tekint vissza, a rendtartó székely falu egyik fontos döntéshozatali eszköze volt. Fejlesztési régió – olyan államon belüli területi egység, amely önálló jogi személyi­ séggel rendelkezik, fejlesztési koncepciót dolgoz ki, és elsősorban az Európai 10

Uniós fejlesztési alapok felhasználását szolgálja. Rendelkezhet adminisztratív jogkörökkel is, ezek hiányában statisztikai régiónak is nevezik. Romániában hét fejlesztési régiót alakítottak ki, adminisztratív hatáskörök nélkül, kialakításukkor nem vették figyelembe a sajátos térségi jellegzetességeket, csupán több jelenlegi adminisztratív egységet (megyét) vontak össze. Föderáció – vagy federáció a latin foedus szóból ered, egyezményt, megállapodást, társulást jelent, aminek keretében községek, községcsoportok, illetve államok kölcsönösen és az egyenlőség alapján elkötelezik magukat egymásnak egy vagy több meghatározott cél érdekében, s annak végrehajtása kizárólagosan a szövetség képviselőire hárul. Egy állam berendezkedésében ez azt jelenti, hogy a részei egyenlőek és bizonyos fokig önállóak, (pl.: saját törvényhozással rendelkeznek), azonban ezek fölött áll egy központi (szövetségi) kormány is, mely az egészet összefogja és szabályozza. Föderatív állam például az Amerikai Egyesült Államok vagy Oroszország. Föderalizmus – az államszövetségek létrehozásának elve, amely lehetővé teszi a nagyfokú önállósággal bíró országrészek egy államon belüli együttműködését, közös szuverenitás kialakítását. Gagauzia – Moldova Köztársaság délnyugati részén elhelyezkedő autonóm terület. Fővárosa Komrat. Szomszédos Ukrajnával és Moldova déli körzeteivel. Területe 1 800 km2. Hozzá tartoznak mindazok a közösségek, ahol a gagauzok a népesség több mint 50%-át teszik ki, valamint azok a helységek, ahol a helyi népszavazásokon a többség Gagauziához akart tartozni. A törvény azt is kimondja, hogy a Gagauziában található földek, ásványlelőhelyek, a vízi növény- és állatvilág, más természeti erőforrások és ingóságok vagy ingatlanok a Moldovai Köztársaság népének tulajdonába tartoznak, ugyanakkor Gagauzia gazdasági alapját képezik. Garancia – elv, amely szavatolja bizonyos politikai megoldások tarthatóságát. Gábor Áron-díj – a Székely Nemzeti Tanács 2008. február 23-i határozata nyomán alapított kitüntetés, amely Székelyföld területi autonómiájának megvalósításáért kifejtett áldozatos munka elismerésére szolgál. A díj évente kerül kiosztásra, lehetőleg az SZNT ülése alkalmával. Az Állandó Bizottság ítéli oda, de a díj adományozására javaslatot tehet az SZNT elnöke, az Állandó Bizottság, a széki, illetve települési székely tanácsok és a szakbizottságok bármelyike. A Gábor Áron-díj odaítélhető olyan, bel- vagy külföldön élő egyéniség, csoportosulás, szervezet vagy intézmény számára, aki (amely) kiemelkedő érdemeket szerzett a székely nép önrendelkezéséért, Székelyföld autonómiájáért folyó küzdelemben. Egy évben négy díj adható ki, az alábbiak szerint: Székelyföldön, a Kárpát-medencében, a Kárpát-medencén kívül élő személyiség; szervezet, intézmény, csoportosulás. 11

Genocídium – (magy. népirtás) egy bizonyos társadalmi identitáshoz tartozó emberek, vallási közösség(ek) vagy népcsoport(ok) tagjai ellen elkövetett, azok elpusztítására törekvő tömegméretű és célzatos magatartás. A népirtás emberiség és béke elleni bűn, nemzetközi jogi bűncselekmény a Párizsban 1947. február 10. napján kelt békeszerződés 6. cikkelye szerint. 1948-ban a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről egyezmény (ún. Genocídium-egyezmény) született. A népirtás diktatúrát vagy háborús helyzetet és fegyveres agressziót feltételez. Közismert példái az első világháborúban elkövetett örmény népirtás, a II. világháborúban elkövetett zsidó holokauszt, a 731-es alakulat biológiai fegyverekkel folytatott tevékenysége Mandzsúriában, illetve a volt Szovjetunió területén a holodomor, vagy pl. a fehéroroszok és kalmükök megsemmisítését célzó népirtások, a boszniai tömegmészárlások. Lehet szervezett, nagyszámú gyilkosság vagy az arra tett kísérlet, súlyos testi vagy mentális sérülés okozása, a csoport életfeltételeinek szándékos megszüntetése (például mesterséges éhínség), vagy olyan intézkedések, amelyek célja a csoporton belüli születések korlátozása, valamint a gyermekek erőszakos áthelyezése a csoportból egy másik csoportba. Geopolitika – egy regionális érdekhez fűződő politikák összessége, amely több államból álló térség politikai együttműködését határozza meg. Gibraltár – brit tengerentúli terület, közel fekszik az Ibériai-félsziget legdélibb pontjához, s partjánál van a Gibraltári-szoros. Északon Spanyolországgal határos. A terület régóta fontos terepe a Brit Fegyveres Erőknek és a Brit Királyi Haditengerészetnek. Gibraltár szuverenitása a brit–spanyol diplomáciai kapcsolatok egyik legfontosabb kérdése. Jelentőségét nagyrészt fekvésének köszönheti, a Földközi-tenger „kijáratának” ellenőrzése esetenként stratégiai fontosságot kaphat. Határozat – szűkebb értelemben véve olyan hatósági rendelkezés, amely egy adott ügy érdemi elbírálására, vagy valamely eljárási kérdésre vonatkozik, és amely egyedi jogokat és kötelességeket állapít meg az ügyfelek számára a hatályos törvények alapján. Határozat csak hatósági hatáskör birtokában, és az adott hatóság illetékességi területére adható ki. A határozat tartalmi és formai elemeit általában jogszabály rögzíti. A bevezető rész az eljáró hatóság és az ügyfél azonosító adatait, a rendelkező rész magát az érdemi döntést, az indoklás a tényállást és a bizonyítékokat tartalmazza, végül az aláírás és az eljáró hatóság bélyegzőjének lenyomata a határozat hitelesítését szolgálja. Tágabb értelemben a határozat jogokat és kötelességeket megállapító döntés. A bírósági határozat például egy folyamatban levő ügy tárgyalásának előkészítésére, vezetésére, lezárására, illetve elbírálására vonatkozó, jegyzőkönyvben rögzített kijelentés, de bírósági határozatnak minősül a perrendtartási előírásoknak 12

megfelelően meghozott ítélet vagy végzés is. A normatív határozat az államhatalmi szervek (pl. kormány) által meghozott döntés, amely az alárendelt intézmények számára kötelező érvényű szabályokat tartalmaz. A civil társadalom szervezetei, egyesületek, alapítványok, pártok stb. is hoznak határozatokat, amelyek a saját tagságuk, illetve saját testületeik számára állapítanak meg jogokat és kötelességeket, összhangban a vonatkozó jogszabályokkal. Háromszék – egyike volt a székely székeknek, a történelmi Székelyföld közigazgatási egységeinek. 1562-ben jött létre az addig önálló Kézdiszék, Orbaiszék és Sepsiszék egyesülésével. Háromszék hivatalosan az 1876-os megyerendezés során szűnt meg, amikor Felsőfehér vármegyének a területébe ékelődő községeit területéhez csatolva átalakították Háromszék vármegyévé. Jelenleg térségi megnevezésként él, jobbára a román közigazgatás által 1968-ban létrehozott Kovászna megyét teszi ki. Háromszintű autonómia – az erdélyi magyarság által elfogadott jövőkép, az RMDSZ brassói kongresszusán ismertetett, Dr. Csapó József által kidolgozott autonómia-koncepció. A legalsó szint a személyi elvű autonómia, amelynek alanya a romániai magyar nemzeti közösség mint autonóm politikai alany, amely azonos a számbeli kisebbségben levő magyarsággal, amelynek szülőföldjén történelmi, területi, települési, kulturális, nyelvi, vallási hagyományai vannak, és amelynek tagjai egyéni elhatározásukkal e hovatartozást kinyilvánították és kinyilvánítják. Intézményi garanciája a Képviselők Tanácsa, amely a közösség közképviseletét és érdekvédelmét is ellátja. Törvényi alapja a Romániai Magyar Nemzeti Közösség Személyi Elvű Autonómiájának Statútuma, amelyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) fogadott el, és Románia Parlamentje elé terjesztett. A második szint a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiája. Ez azokban a közigazgatási egységekben valósítható meg, amelyekben a magyar nemzetiségű lakosság számbeli többséget alkot. A nemzeti közösség és a hozzá tartozó személyek közképviseletét és érdekvédelmét a sajátos hatáskörű helyi önkormányzatok látják el. Törvényi alapja a Sajátos Jogállású Önkormányzatok Autonómia Statútuma, amelyet a személyi elvű autonómia statútumával egyidőben fogadott el, illetve terjesztett a parlament elé az EMNT. A harmadik szint a területi autonómia, amely Székelyföldön valósítható meg. Történelmi azonosságának kifejezéseként, polgárai esélyegyenlőségének biztosítása érdekében, a magyar nemzeti önazonosság védelmében Székelyföld lakossága önkormányzati közösséggé alakul. Székelyföld közigazgatási rendje a földrajzi, gazdasági, társadalmi és kulturális körülményekre, lakosságának arra a történelmi óhajára épül, hogy autonómiát biztosítsanak számára. A régió lakosságának autonómiára törekvése az állampolgárnak a társadalom életében való demokratikus részvételét, a gazdasági-társadalmi fejlődést, a területi érdekek érvényesülésének elősegí13

tését és védelmét célozza. A régió lakosságának autonómiája azt jelenti, hogy történelmi szülőföldjén a többségi kollektivitás és tényleges képessége jogán saját felelősségére és az illető népesség érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően; az állam és a kollektivitás között elhelyezkedő választott testülettel rendelkezik, az önigazgatás hatásköreit gyakorolja, illetve államhatósági jogosítványokkal is bír. Törvényi alapja Székelyföld Autonómia Statútuma, amelyet a Székely Nemzeti Tanács fogadott el 2004. január 17-én, és Románia Parlamentje elé terjesztett. Helyi Önkormányzatok Európai Chartája – Az Európa Tanács (ET) által kidolgozott jogi norma, amely összefoglalja azokat a közös értékeket, amelyek Európa demokratikus helyi autonómiáinak önkormányzó működésében rejlenek. Megállapításai minden, a chartát ratifikált államra nézve kötelező érvényűek. Egyik fontos kitét, hogy nem lehet megváltoztatni a helyi önkormányzatok határait az érintett közösségekkel való előzetes konzultáció, vagy ahol ezt törvény lehetővé teszi, esetleges helyi népszavazás nélkül. Románia 1997-ben ratifikálta. Identitás – én-azonosság, önmeghatározás szerepeken, magatartásformákon, értékrendszeren keresztül, mely a „teljes én” érzésével társul. A személyiségfejlődés eredménye, a szocializáció eredménye, az emberi kölcsönhatások során jön létre. Közösségi értelemben egy nép(csoport) önazonosságának ismérveit foglalja magába, a modern nemzeteszme meghonosodása után közösségi értelemben a legfontosabb összetevője a nemzeti identitás. Közvetlen demokrácia – Direkt vagy közvetlen részvételen alapuló demokráciában a közösség minden tagja személyesen részt vehet a közügyek közvetlen eldöntésében. Gyakorlásához szükséges egy népgyűlés, esetenként falugyűlés (egy kis létszámú tevékeny közösség) vagy a népszavazás jogintézménye. Képviseleti demokrácia – vagy közvetett demokrácia esetén a nép által jelölt és választott képviselők hozzák meg bizonyos közügyekkel kapcsolatos döntéseket, melyeket az alapszabály (alkotmány, törvény, alapszerződés) behatárol. Az alapszabályban szintén meghatározzák a különböző szintű képviseletek hatáskörét, mely lehet központosított, részben lebontott vagy alulról fel­épülő. Kisebbség – A kisebbség társadalmi értelemben egy adott társadalmon belül többé-kevésbé elkülöníthető, sajátos azonosságtudattal rendelkező (például etnikai, vallási vagy egyéb) csoport. A nemzetiség egy adott állam területén az államalkotó nemzethez vagy nemzetekhez képest kisebbségben élő etnikai csoport. Ma körülbelül egymilliárd ember él a világon olyan helyzetben, hogy nem tartozik az államalkotó néphez, hanem valamely nemzetiség tagja. A nemzetiség két típusa: nemzeti kisebbség – egy adott társadalom azon 14

tagjainak csoportja, akik nem a többségi nemzettel azonosulnak, hanem egy olyan másik nemzettel, amelynek van állama vagy ennek létrehozására törekszik; etnikai kisebbség – minden egyéb olyan kisebbségben élő népcsoport, amely nem határozható meg a modern nemzet fogalmával, de amelynek tagjai a többségétől jelentősen eltérő közös kulturális identitással bírnak, vagy éppen nemzeteken átnyúló identitást mutatnak (például a több különböző anyanyelvvel rendelkező romák vagy zsidók). Kisebbségi keretegyezmény – az Európa Tanács (ET) nemzeti kisebbségek védelméről szóló, Strasbourgban 1995. február 1-jén kelt keretegyezménye, amely 1998. július 1-jén lépett hatályba. Kodifikáció – jogszabályalkotási eljárás, amelynek során egy rendelkezés megfelelő normaszöveget kap. Kogens jogszabály – Jus cogens – 1. A római jogban gyökerező jogelméleti fogalom. Olyan jogszabályt jelent, amely – eltérően a diszpozitív jogszabálytól (ius dispozitivum) – nem enged semmilyen eltérést a rendelkezéseitől, azok kivétel és feltétel nélkül érvényesek és követendők. 2. A nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabálya (imperatív norma), amely a nemzetközi szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 53. cikkelyének megfelelően olyan normát jelent, amelyet az államok nemzetközi közössége mint egész, olyanként fogadott el és ismert el, mint amelytől nem lehet eltérni, és amelyet csak a nemzetközi jognak az ugyanilyen jellegű későbbi szabályával lehet megváltoztatni. Az egyezmény értelmében egy nemzetközi szerződés semmis, ha megkötésének időpontjában valamely kogens szabályba ütközik. Az alapvető emberi jogok védelmét szavatoló nemzetközi jogszabályok imperatív normának, kogens jogszabálynak minősülnek. Kollektív jog – azon jogi normák összessége, amely egy egész közösségre vonatkozik, a polgárok valamely közössége gyakorolhatja. Sem az államnak, sem másnak nem áll jogában megakadályozni a különböző célokkal létrehozott közösségek létezését és működését, illetve a polgárok kapcsolatba kerülését az adott közösségekkel. Ezek a jogok a következők: egyesülési jog, gyülekezési jog, szabad gondolatközléshez, illetve véleménynyilvánításhoz való jog, gondolatszabadsághoz való jog, lelkiismeret-szabadsághoz való jog, vallásszabadsághoz való jog, nemzeti és etnikai kisebbségek jogai. Kolozsvári Nyilatkozat – 1992. október 23–25. közötti Küldöttek Országos Tanácsának összejövetelén az RMDSZ elfogadja a Kolozsvári Nyilatkozatot, amely hitet tesz az önrendelkezés mellett. A román parlament magyar tagjai október 25-én a Szent Mihály-templomban tesznek fogadalmat a nyilatkozatban foglaltak megvalósítása mellett. 15

Konjunktúra – azon politikai és gazdasági feltételrendszerek, amely külső tényezőként határoz meg egy adott politikai, gazdasági folyamatot. Konszenzus – latin eredetű szó, a jelentése: egyetértés vagy megegyezés egy adott csoport tagjai között. Előfordul kifejezésekben is, például konszenzuson alapuló döntéshozatal. A konszenzushoz való eljutás azzal jár együtt, hogy minden egyes csoporttag véleményét komolyan veszik és megfontolják. A döntés meghozatala után fontos, hogy a csoport bízzon abban, tagjai belátják, hogy a dolguk a döntésnek megfelelő viselkedés. Ideális esetben azok, akik egy adott lépést szeretnének megtenni, meghallgatják az azt ellenzőket is, mert azzal számolnak, hogy a vita a közös megegyezést vagy konszenzust meg fogja erősíteni. Elvileg ritka az ellenvélemény meghallgatása nélküli cselekvés, és a döntés során ügyelnek arra, hogy minimális kárt okozzanak a személyi kapcsolatokban. Követelés – azon kinyilvánított igények összessége, amelyeket egy közösség megfogalmaz és képvisel. Közigazgatási Bíróság – a közigazgatási jogvitákban illetékes igazságszolgáltatási intézmény. Elsősorban az önkormányzati határozatok törvényességét vizsgálja. Közjogi státusz – azon jogi ismérvek összessége, amely egy közösségnek (csoport, nemzetiség, nép) egy társadalmi szerkezeten belül elfoglalt helyét és helyzetét határozza meg. Közképviselet – közvetett vagy közvetlen demokratikus eszközökkel megválasztott testület tevékenysége, amelyet az őt megválasztó közösség nevében fejtenek ki. Közösség – közös élet- vagy munkaviszonyok között élő, illetve közös célok és eszmék által egyesített emberek csoportja. Társadalmi értelemben emberi közösségről, politikai értelemben pedig államközösségről lehet beszélni. Az emberi közösség az embereknek a családnál nagyobb, együtt élő, illetve szoros társas kapcsolatokat fenntartó csoportja. A közösségre jellemző, hogy tagjai a magánéletüket önként megosztják egymással, segítik egymást, pénzüket és szabadidejüket a közösség javára fordítják. A közösség kifejezést sokszor egyszerűen a szoros egység értelmében használjuk, például vagyon­ közösség, életközösség, nemzeti közösség. Közület – hivatalos vagy egyéb közérdekű tevékenységet végző intézmény, illetve bármilyen jellegű szervezet, amely rendszerint jogi személyiséggel is rendelkezik. Közvetett demokrácia (Képviseleti demokrácia) – választott képviselők révén gyakorolt demokratikus közigazgatás, illetve az ehhez elvezető politikai folyamatok összessége. 16

Kulturális autonómia (perszonális autonómia) – azon jogi normarendszer, amely a nemzeti közösségekhez tartozó személyek önrendelkezését szabályozza, valamint ezen jogi normák érvényre juttatásának intézményrendszere. Lobbi – a kapcsolatok kiépítését és fenntartását, negatív intézkedések hatásának kivédését, előnyök szerzését stb. szolgálja, szigorúan a törvényes keretek (de facto a demokrácia és a kapitalizmus) adta lehetőségek között. Elsődleges hangsúlya a kommunikáción van. Törvénytelen formája a korrupció, illetve a megvesztegetés. A lobbi egy szakma, és egyben egy kommunikációs érdekérvényesítő eszköz is, szakemberei a lobbisták. A lobbisták általában egy cég vagy csoport, de leggyakrabban egy iparág érdekeit képviselve különböző lobbicsoportokba tömörülnek (pl környezetvédelmi lobbi). Ligatúra – (magy. ikerbetű) nyomdászati szakkifejezés, speciálisan a székely rovásjelek összevonását jelenti. Latin eredetű szó, amely elkötést, egyes írásokban összevont betűt, két egybeöntött nyomdai betűt, vagy kötőívet is jelenthet. Két vagy több betű egybeírását, összekapcsolását, egyesítését jelenti, különösen régi kéziratokban és az ősnyomtatványokban volt gyakori. Lófő – (lat. primipilus) a feudalizmus idején létezett társadalmi rang a székelyek között. A lófők közvetlenül a főszékelyek (primorok) után következtek a hierarchiában. A székelyek – mint eredendően határőrizeti feladatokat ellátó, kiváltságokat élvező katonanép – körében kezdetben nem alakult ki rendi jellegű tagolás. Jelentősebb vagyoni különbségek is csak a 14. századtól mutathatók ki közöttük. A lófői tisztség kialakítása Mátyás királyhoz köthető, aki meghagyta a vajdaispánnak, hogy a székelyeket vegyék lajstromba, ezen belül pedig a lovasokat, kik ilyen ősöktől származtak, külön névsorba írják, és ezentúl a lófő névvel illessék őket. Magyar Autonóm Tartomány (MAT) – 1952. szeptember 21-én szovjet nyomásra jött létre Romániában, Marosvásárhely központtal. Létét az újonnan elfogadott román alkotmány szavatolta. A maga korában egy korszerű közigazgatási rendszernek számított, és területén belül segítette az erdélyi magyarság önazonosságának megőrzését, bár létére hivatkozva a román állam az erdélyi szórványmagyarságot hátrányos intézkedésekkel sújtotta. A tartomány területe 13 550 km², lakossága kb. 731 000 fő volt, 10 rajonból állt, és magába foglalta a Székelyföld nagy részét. Az 1956-os népszámlálás szerint a lakosság 77,3%-a volt magyar (székely), 20,1% román, 1,5% roma, 0,4% német és 0,4% zsidó. A hivatalos nyelv a román és a magyar volt. 1960. decemberében alkotmánymódosítás történt, és a tartomány határait kormányrendelettel módosították: néhány dél-nyugati településsel egészítették ki, azonban Sepsiszentgyörgy rajon és Kézdivásárhely rajon visszakerültek a Sztálin Tartományból lett Brassó Tartományhoz. Így a MAT helyett létrehozott Maros Magyar 17

Autonóm Tartományban a magyarság aránya 1962-re 62%-ra csökkent (míg a MAT területén a magyarok száma meghaladta az 564 000-et, addig a Maros Magyar Autonóm Tartomány területén a magyarok száma 473 000-re csökkent, a románok száma 147 000-ről 266 000-re nőtt). Nicolae Ceauşescu kezdeményezésére az erdélyi magyarság megmaradásának utolsó menedékvára is összeomlott, ugyanis 1968-ban felszámolták a Maros Magyar Autonóm Tartományt. A hivatalos kommunista ideológia az erdélyi magyarok bármilyen autonómia igényét a „legreakciósabb imperialista, újfasiszta, horthysta körök agitációjának tartotta”. Magyar Polgári Párt (MPP) – 2008. március 14-én bejegyzett jobboldali politikai párt. Programjában a választás szabadságát, vagyis a plurális politikai berendezkedést hirdette meg az erdélyi magyarok körében, s ezáltal azt az RMDSZ doktrinát kívánta megszüntetni, miszerint egyetlen erős politikai szervezetre van szükség. A Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez (RMDSZ) hasonlóan az MPP programjában is benne van a háromszintű autonómia, így Székelyföld autonómiájára való törekvés, és a romániai kisebbségek, a magyarság jogainak szélesítése. A 2008-as helyhatósági választásokon országos viszonylatban a támogatottsága meghaladta az 1 százalékot. Parlamenti választásokon nem vett részt. Alapító és jelenlegi elnöke Szász Jenő, központi irodája Székelyudvarhelyen található. Modell – különféle fogalmak és rendszerek szerkezeti leírására használják, így államszerkezetek, vagy épp működő autonómiák szerkezetére is. Nemzet – történelmileg kialakult tartós emberi közösség, amelyet közös nyelv, közös terület és gazdasági élet, s a kultúrában megnyilvánuló közös lelki sajátosságok tartanak össze. A középkorban – többnyire a latin natio, nationes kifejezéssel – körülbelül az egy uralkodó alá tartozó, földbirtokkal rendelkező, fegyverfogásra jogosult, kollektív jogokkal rendelkező nemesemberek összességét jelentette. A szó azonban jelentett céhet és egyetemi közösséget is. Sajátos összetartozástudattal, többnyire közös eredetmítosszal stb. is rendelkeztek, általában egy etnikumhoz tartoztak, és azonos nyelvet beszéltek. A Natio Hungarica (magyar nemzet) jog szerinti tagja (Hungarus) volt például több itáliai, német (stb.) származású lovag, de szlávok, románok is akadtak közöttük. Másfelől a nemzet fogalma nem foglalta magába a parasztságot és a városi polgárságot. De ez alól is volt kivétel, Erdélyben például a középkorban elismert három nemzet egyike volt a szász városok polgársága. A másik kettő a magyar és a székely volt: jellemző, hogy a magyarajkú, de kollektív előjogokkal rendelkező székelységet önálló nemzetnek tekintették. A „modern” nemzet fogalma a francia forradalom idejére alakult ki, amikor minden Franciaországban, a francia állam területén élő embert – etnikai hovatartozására és nyelvére való tekintet nélkül – a köztársaság elvileg azonos jogokkal 18

rendelkező tagjának, franciának tekintettek. Több formája is megemlíthető, az idők folyamán kialakult a kultúrnemzet, az államnemzet fogalma is. Ezért nagy kérdés, hogy léteznek-e egyáltalán olyan objektív feltételek, melyek megléte esetén emberek egy adott csoportját nemzetnek nevezhetjük. A közös eredet, nyelv stb. esetén mindig találhatunk ellenpéldát. A modern nacionalizmuselméletek egyik legismertebb teoretikusa, Benedict Anderson ezért a nemzetet mint elképzelt közösséget írja le. Elképzelt, mivel képzeletemben érzek közösséget és szolidaritást olyan emberek tömegeivel, akiket soha nem ismertem, és akikkel soha nem is fogok találkozni. Nemzeti közösség – a nemzeti identitás által meghatározott közösség. Nemzetközi jog – azon jogi normák összessége, amelynek betartására és érvényesítésére minden nemzet és állam törekszik, esetenként kötelezettséget vállal. Az államközi viszonyok jogi meghatározója lehet. Nép – nagyobb emberi közösség, amelyet a közös nyelv, a (részben) közös eredet és a közös hagyományok fűznek össze. Népszavazás – vagy referendum a népképviselet érvényesítésének, a közvetlen demokráciának az egyik formája, amelyben a demokratikus berendezkedésű országokban a hatalom forrása, a nép a parlamenti választások, illetve a helyi önkormányzati választások közt is kifejezheti akaratát, illetve véleményét bizonyos kérdésekben. A népszavazás lehet helyi, illetve országos, utóbbi esetben ügydöntő (azaz a parlamentre kötelező érvényű), illetve véleménynyilvánító. Nyelvtörvény – jogi norma, amely a nyelvhasználatot szabályozza egy államon belül. Nyelvhasználati jog – azon jogok összessége, amely egy bizonyos nyelv használatára vonatkozik. Oltalmazó hatalom (védőhatalom) – nemzetközi jogi megoldás, amely lehetőséget biztosít egy államnak, hogy egy másik állam területén élő nemzettársai számára oltalmat, védelmet biztosítson. Önkormányzat – a helyi közigazgatás intézményi kerete. Önkormányzati képviselő – választott tisztségviselő, aki az önkormányzatok döntéseinél szavazati joggal rendelkezik. Önrendelkezési jog – azon jogok és jogosítványok összessége, amely érvényesítése révén egy csoporthoz – néphez, nemzethez, nemzeti kisebbséghez – tartozó egyének a lehető legteljesebb körben, tehát politikailag is gyakorolhatják szabadságjogaikat. Egy államon belül a kisebbségi önrendelkezés az autonómiák megadásának alapja. Őshonos – egy adott területen évszázadok óta élő ősöktől származó egyén vagy közösség jellemzője. 19

Politika – aktuálpolitika – pártpolitika – a társadalom az állam vezetésére, a hatalom megszerzésére és megtartására irányuló egyéni vagy közösségi cselekvés, az ezzel kapcsolatos eszmék, elvek összessége. Ratifikáció – Nemzetközi egyezmény vagy szerződés jóváhagyása, törvénybe iktatása. Regionális Autonómia Európai Chartája – (European Charter of Regional SelfGovernment) az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1997/1118. sz. Határozata, amely többek között a következő alapelveket fogalmazza meg: a regionális autonómia elismerése magában foglalja az állam iránti lojalitást, amelynek régiói a szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartásával fejlődnek, a megfelelő európai intézmények szervezésének az Európa szintjén alkalmazott politika kidolgozásakor és alkalmazásakor figyelembe kell vennie a régiók jelenlétét az európai államokban, a régió mint az állam lényeges összetevője, saját önazonossága révén Európa sokféleségének tanúbizonysága, s a régió történelmi hagyományai tiszteletben tartásával hozzájárul ennek kulturális gazdagodásához. Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája – nemzetközi egyezmény, amit 1992. június 22-én fogadott el az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága Strasbourgban. Célja, hogy támogassa az Európában beszélt helyi és kisebbségi nyelveket. Regionális pártok – olyan politikai alakulatok, amelyek tevékenysége egy régióra korlátozódik. Regionalizmus – a régiók kialakulásával illetve kialakításával kapcsolatos elvek, eszmék, gyakorlat, illetve törekvések összessége. Regionalizáció – folyamat, amely a régiók politikai, jogi és gazdasági ismérvek szerinti kialakítását célozza. Régió – térség, vidék, övezet. Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) – politikai szervezet, amely az 1989-es romániai rendszerváltáskor jött létre mint a romániai magyarság egységes politikai képviselete. Bár jogilag egyesületi formában jegyezték be, politikai pártként vett részt a választásokon, képviselői az első szabad választások óta (1990) a román parlament tagjai. 1996 óta (négy év külső támogatást leszámítva) tagja a román kormánykoalíciónak. Elnökei: Domokos Géza, Markó Béla, Kelemen Hunor. Sajátos státuszú önkormányzatok – a helyi közigazgatási autonómia formája, amely egy adminisztratív területre korlátozódik, a háromszintű autonómia egyik formája. 20

Statútum – különleges jogállást biztosító jogszabályrendszer (kerettörvény). Státusz – állapot, helyzet, egy személy, közösség társadalmi helyzetét meghatározó ismérvek összessége. Szavatol – jótáll, kezeskedik, garantál, biztosít. Szék – a székely és a szász közigazgatás kerülete, történelmi értelemben Erdélyben 1848 előtt léteztek. Eredetileg a betelepedett nemzetségek szerint hét szék volt a székelyeknél és a szászoknál is. Az SZNT autonómia-statútuma szerint a települések nyolc székbe tömörülnek: Maros‑, Udvarhely-, Csík-, Gyergyó-, Bardocz-Miklósvár-, Sepsi-, Orbai- és Kézdiszék. Székelyek – magyar tudatú, magyar nyelvű nép(csoport). A középkorban kollektív nemesi kiváltságokkal rendelkezett, a XIII. századtól kezdve külön rendi nemzetnek minősült. Elsősorban az Erdély délkeleti részén található Székelyföldön élnek, de székelynek vallja magát a Brassótól Nagyszebenig húzódó, ún. Szászföld magyarajkú lakosságának nagy része is. A bukovinai székelyek az 1764-es madéfalvi veszedelem után menekültek át a Kárpátokon túlra, onnan a 19. és a 20. században telepítették át őket Magyarországra, ma főként Tolna és Baranya megyékben élnek. Jelentős számban telepedtek meg székelyek Budapesten, Magyarország és Erdély egyéb részein, Nyugat-Európában, Amerikában és Ausztráliában. A székelyek eredethagyományát a középkori magyar gestaszerzők foglalták írásba, akik az V. századi hunok leszármazottaiként emlékeztek meg róluk. A honfoglalás előtt, a VIII–IX. században a székelyek csatlakoztak a magyar törzsekhez, az államalapítás után határvédő közösségként adómentességet és fegyverviselési jogot élveztek, kiváltságaikat a középkorban és az újkorban is megőrizték. A székely nép eredete sok vitát kavar mind a tudósok, mind pedig maguk a székelyek között. Egyesek szerint a székelyek mindig is magyar etnikumúak voltak, a kulturális eltérések okai pedig a földrajzi-történelmi elkülönülésben keresendők. Emellett a legkülönbözőbb elméletek sorra származtatják a székelyeket az eszkilektől, a hunoktól, az avaroktól, a késő-avaroktól, sorolják be őket a kabarok közé vagy tartják őket magyar eredetűeknek. Erdélyi betelepedésüket egyes történészek a mai Szászföld területére teszik, feltehetően a XII. század első felére, onnan pedig a XII–XIII. század fordulóján költöztek át a mai Székelyföldre. Az 1848–1849es időszakban a székelyek tömegesen vettek részt a magyar szabadságharcban, képviselőik a magyar nemzet részének tekintették a székely népet. A rendi kiváltságokon alapuló széki rendszert az 1876-os megyerendezés szüntette meg. Az első világháborús magyar vereség és az 1920-as trianoni békediktátum után Székelyföld Románia része lett. Az 1940-es második bécsi döntéssel a terület visszakerült Magyarországhoz, 1944-ben szovjet és román csapatok foglalták 21

el, az 1947-es párizsi békeszerződéssel pedig Székelyföld újra román fennhatóság alá került. A legutóbbi, 2002-es romániai népszámláláskor 665 ezer ember vallotta magát magyarnak Maros, Hargita és Kovászna megyék területén, ők tették ki az ottani lakosság 75 százalékát. A román hatóságok különösen 1960 és 1989 között, a kommunista uralom időszakában jelentős asszimilációsbeolvasztó politikát folytattak a székelyekkel szemben. Székelyföld területe jelenleg a központilag irányított román államigazgatás fennhatósága alá tartozik; a kilencvenes-kétezres években a magyarság szószólói folyamatosan megfogalmazták és megfogalmazzák az igényt Székelyföld területi autonómiájára. Széki gyűlés – a Székely Nemzeti Tanács működési szabályzata szerint a széki küldöttek döntéshozó fóruma. Székely ispán – történelmi tisztség, a székely vármegyék élére állított, a várbirtok csapatai fölött parancsoló királyi főember. Székely(földi) jelképek – a székely közösségi tudatot erősítő szimbólumrendszer. A zászló, lobogó, címer jelenlegi formáit a Székely Nemzeti Tanács felkérésére a székely jelképek évezredes hagyományaira alapozva alkotta meg Kónya Ádám polihisztor, a Sepsiszentgyörgyi Székely Tanács elnöke, az SZNT küldöttgyűlése 2004. január 17-én fogadta el a szervezet saját jelképének. A 2009. szeptember 5-i székelyudvarhelyi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés a székely himnusszal együtt Székelyföld hivatalos jelképeivé tette. Székely jog – a székelyek különös történelmi joga, a székely nemzet kiváltsá­gain és statutumain alapult. A statutumok közül a legnevezetesebbek: az 1451. évi marosvásárhelyi nemzeti közgyűlés konstituciói; az 1515-ös udvarhelyi; az 1506. évi agyagfalvi nemzeti közgyűlés konstituciói; az 1555. évi gyűlésen egyberendezett és Dobó István és Kendi Ferenc vajdák részéről megerősített régi stattutumok; I. Rákóczi Györgynek 1636. évi Szamosújváron kelt kiváltságlevele. Székely Nemzeti Múzeum – A Székely Nemzeti Múzeum 1875 óta látogatható. A tudományos intézmény a székelység és a székelyföldi regionális örökség kutatását, bemutatását vállalta fel. A pecsétjében szereplő 1879-es évszám annak az emlékét őrzi, hogy ekkor került a székelység közös tulajdonába. Jelenleg a legnagyobb Magyarországon kívüli magyar közgyűjtemény, egyben Kovászna megye és a Székelyföld egyik fontos turisztikai látványossága. A romániai múzeumi hálózatban regionális besorolású, fenntartója Kovászna Megye Tanácsa. A Kós Károly által tervezett sepsiszentgyörgyi épületegyüttesben jelenleg könyvtár, természettudományi, régészet-történelem és néprajzi osztály működik. Az intézményhez tartozik ezen kívül a sepsiszentgyörgyi képtár, a kézdivásárhelyi, a csernátoni, a baróti és a zabolai múzeumi egység. 22

Székely Nemzeti Tanács – a székely autonómiatörekvések közképviselete, 2003. október 26-án alakult. Tagjai a települési küldöttek, akiket a közvetlen demokrácia elve alapján falugyűléseken választottak meg. Döntéshozó szerve az évente legalább kétszer ülésező küldöttgyűlés, az ülések között a 15 tagú Állandó Bizottság irányítja működését. Jogi státusszal nem rendelkezik. Eddigi elnökei: dr. Csapó I. József, Fodor Imre, Izsák Balázs. Székely rovásjelek – sajátos középkori jelrendszer, amely napjainkban reneszánszát éli. Székelyföld – a történelmi Terra Siculorum ma Romániához tartozó területe, ahol az erdélyi magyarság, a székelység számbeli többségben él. Területe 13 000 km2, lakosainak száma (az autonómia-statútum függelé­kében szereplő adatok) 808 739 fő, ebből magyar 612 043 fő (75,68%), román 175 796 fő. Székelyföldi Termék – földrajzi márkanév, amelyet egy jól meghatározott kritériumrendszer alapján a Székelyföldön termelt áruk és szolgáltatások kaphatnak meg. Kezelője a Székelyföldi Termék Egyesület. Székelyföldi Önkormányzati Bizottság – az autonómia-statútum előírása értelmében a leendő autonóm régió közhatalmát saját körében gyakorló, végrehajtó testület. Székelyföldi Önkormányzati Tanács – az autonómia-statútum előírása értelmében a leendő autonóm régió közhatalmát saját körében gyakorló, döntéshozó testület. Széki Tanács – az autonómia-statútum előírása értelmében a leendő közigazgatási egység, a Székely Szék döntéshozó önkormányzati testülete. Széki Bizottság – az autonómia-statútum előírása értelmében a leendő közigazgatási egység a Székely Szék végrehajtó önkormányzati testülete. Személyi elvű (perszonális) autonómia – az autonómia azon formája, amely a személyek szövetségeként megalakult érdek-és értékcsoport sajátossága. Azt a jogot tartalmazza, hogy egy etnikai (vagy más jellegű) (nép)csoport a csoport (társadalmi szervezet, köztestület, illetve némely intézmény), tekintet nélkül a csoport tagságának tartózkodási helyére az adott államon belül, saját gazdasági, szakmai, szociális, vallási, nyelvi vagy kulturális karakterének megőrzésére és fejlesztésére saját intézményekkel él. Az ilyen típusú autonómia szerkezete lehet igen bonyolult, ugyanis feltétele intézmény vagy intézmények létrehozása, valamint a közösség tagjainak meghatározása, nyilvántartása és a választások lebonyolítása. A leggyakoribb példát arra, hogy a személyi részvételre alapuló, a területi elvtől független önkormányzatiságot gyakorolni lehet, az egyházak kínálják. 23

Szokásjog – olyan (jog)szabály, amelyet nem írott törvény (rendelet, szabályrendelet) állapít meg, hanem amely a népnek állandó alkalmazással kinyilvánított jogi meggyőződésében gyökerezik, a magyar jogrend is eredetileg nagy részben ezen alapult. Szubszidiaritás – az az elv, mely szerint minden döntést és végrehajtást a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ott, ahol a legnagyobb hozzáértéssel és a legtöbb információval rendelkeznek. Területi autonómia – az autonómia azon formája, amikor egy terület államon belüli különleges hatásköröket gyakorol az ott élő, az államon belül kisebbséget, ám a régión belül többséget képező nemzeti közösség jogainak szavatolása, identitásának megőrzése érdekében. Történelmi folytonosság – egy adott területen egy közösség tartós létezésének ténye. Választójog – a választáshoz, illetve a megválaszthatósághoz fűződő jog.

24