ÁTBILLENTENI, VISSZASZEREZNI, MEGHÓDÍTANI

SZIGETVÁRI VIKTOR – VETŐ BALÁZS

ÁTBILLENTENI, VISSZASZEREZNI, MEGHÓDÍTANI

TANULMÁNY AZ ÚJ MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSI RENDSZER ÁLTAL A DEMOKRATIKUS ELLENZÉKI ERŐK SZÁMÁRA TEREMTETT ALKALMAZKODÁSI KÉNYSZEREKRŐL

2012. AUGUSZTUS

AZ EGYÉNI VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A tanulmány célja, hogy megvizsgálja a parlamenti mandátumtöbbség megszerzésének lehetőségét egy győzelemre készülő demokratikus ellenzéki szereplő nézőpontjából az új, százkilencvenkilenc képviselős Országgyűlésben. Ennek érdekében a szerzők tipologizálják a százhat új egyéni választókerületet és elemzik a többségképzés politikai feltételeit. Az elemzés három szálon fut. Egyrészt áttekintik az új országgyűlési választási rendszer működését és hatásait, másrészt megvizsgálják a magyar politikai rendszer 2006 és 2012 között bekövetkezett változásait a politikai képviselet és a választói koalíciók szintjén egyaránt, harmadrészt pedig többelemű adatelemzési módszertan révén egyéni választókerületi szintű politológiai és választási kutatást végeznek. A munka alapját a 2006-os és a 2010-es nyers, hivatalos választási adatok jelentik, amelyeket kvantitatív véleménykutatási adatok elemzésével és politológiai vizsgálatokkal egészítenek ki. A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány korábbi választáskutatási publikációival szemben e tanulmány nem az új rendszer kritikáját kívánja adni, hanem az általa kikényszerített alkalmazkodási kényszereket vizsgálja. A tanulmány eredménye annak bemutatása, hogy egy jelenlegi demokratikus ellenzéki politikai szereplő számára a régi, 2006-os támogatók lehető legnagyobb mértékű visszaszerzésén túlmenően több egyéni választókerületben új, korábban e politikai oldalt nem támogató választók megszólítása is nélkülözhetetlen a győzelem érdekében. Ennek alapvetően két oka van: az új választási rendszer egyéni választókerületeinek elhelyezkedése, valamint a magyar balközép oldal mögött álló választói koalíció 2006 és 2010 közötti összeomlása. A kutatás nem foglalkozott azzal a konkrét politikai kérdéssel, hogy mely erő lehet majd az, amelyik döntő népszerűségű pólusként győzedelmeskedhet, és ennek részeként a Jobbikkal és a Fidesz–KDNP-vel megküzdve egyéni mandátumokat szerezhet. A tanulmánynak az új választási rendszer politológiai elemzéséből fakadó megállapításai szerint ebben a tekintetben csak az a fontos, hogy kell lennie egy olyan erőnek, amely optimálisan használja a szavazatszámítás új rendszerét, és a lehető legkevesebb szavazatot veszíti el feleslegesen. Ez lehet egy döntően népszerű önálló párt, egy pártszövetség, vagy egy választási jellegű párt. Az egyfordulós, vegyes, gyenge kompenzációs elemet tartalmazó, kétszavazatos, új választási rendszerben egyetlen optimális megoldás van a szavazatvesztés megakadályozására. A választók támogatásának egy politikai szereplőre, jelöltállítóra történő fókuszálása. Minden más megoldás, így a koordinált jelöltállítás is komoly kockázatokkal és szavazatvesztési eséllyel jár együtt. Az egymás ellen egyéni választókerületi szinten nem induló pártok választásokat megelőző egyeztetése a teljes összefogáséval azonos politikai együttműködési mechanizmust igényel. Hogyan akarhatnak a választás után közösen kormányozni bizonyos politikai szereplők, ha ilyen szintű eredményes egyeztetésre sem képesek? Ha pedig képesek rá, akkor szavazat-optimalizációs szempontból a közös, szövetségben történő indulás hatékonyabb megoldás. Az önálló arcél megőrzésére nem kínál ideális technikai megoldást az új választási rendszer, mivel tilalmazza a töredékszavazat-megosztás korábban engedélyezett lehetőségét. Így ez a rendszer kikényszeríti a táborválasztás politikai dilemmájának előzetes megoldását is a potenciálisan együttműködő felek részéről. A külön induló kisebb, illetve kis-közepes jelöltállító szereplők számára a listaszavazatok öt-tíz százalékának megszerzése mellett sem juthat több kilenc parlamenti mandátumnál. De az is csak akkor, ha minden egyéni választókerületben tudnak egyéni jelöltet állítani, és e jelöltek nem lépnek vissza, tehát szereznek vesztes töredékszavazatokat. Ezzel veszélyeztetik az egyéb demokratikus ellenzéki egyéni jelöltek győzelmi esélyeit. Ha azonban nem indít egy kis-közepes jelöltállító minden egyéni választókerületben jelölteket, vagy pedig visszalépteti őket, akkor csökkenti a töredékszavazat-szerző képességét, aminek egyenes következménye, hogy egy öt-tíz százalékos listás eredmény ellenére is csak három-hat parlamenti mandátummal rendelkezik majd. Ez az új választási rendszer kispártokat büntető vonása, amit nem ellensúlyoz a számukra relatíve könnyebbé tett országos listaállítás. Mindezekből következően a tanulmány egy döntően népszerű demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplővel számol. És a kedves olvasó a tanulmány olvasása során e képzetes jelöltállító szervezet helyére behelyettesítheti azt a politikai szervezetet, közösen vagy egyedül induló pártot, amely számára szimpatikus. Mi kell a parlamenti többséghez az új rendszerben? Ezt – és a kormányzóképtelenséget eredményező kisebbségi kormányzási helyzet előállásának feltételeit is – részletesen elemezték a kutatást végző szakértők. A listás ág maximum kilencvenhárom mandátumának megszerzése területén a három nagy politikai tábor egymáshoz

2

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI mért erőviszonyai lesznek döntőek. Ha a legnépszerűbb jelöltállító harmincnyolc százalék körüli listás szavazatszázalékkal végez az első helyen, akkor harmincnégy-harminchat mandátumot szerez ezen az ágon. Ha a negyven-negyvenöt százalékos sávban nyer, akkor harminckilenc-negyvenhárom mandátumot. A parlamenti többségképzés szempontjából 2012 nyarán nehéz pontos kalkulációkat végezni, mert részben az átalakuló magyar pártrendszert, részben pedig a győztes-vesztes töredékszavazat rendszer pontos működését nehéz modellezni. Minél inkább domináns kétpólusú, vagy egy nagy párt által megharázott a politikai rendszer, annál inkább csökken az egyéni választókerületek megszerzésének kényszere a parlamenti többség kialakítása érdekében. Ugyanakkor egy listán ötven százalékot, tehát negyvenhat-negyvenhét listás mandátumot szerző politikai erőnek is szüksége van ötvenhárom-ötvennégy egyéni mandátumra az egy fős többséghez. Így tekinthetjük azt mostantól ökölszabálynak, hogy a stabil kormánytöbbséghez a jelenlegi magyar pártrendszer feltételei közepette, az új választási rendszerben hatvanöt-hetven egyéni mandátum megszerzése szükséges a százhatból, a kétharmadhoz pedig nyolcvan-nyolcvanöt körüli. A szerzők hétfokú tipológiát készítettek a százhat egyéni választókerületet csoportosítandó. Ennek előállítása érdekében elemezték és egyenként bemutatták az új egyéni választókerületek település- és népességszerkezetét, a 2006-os és 2010-es országgyűlési választási részvételi szinteket, a SZDSZ 2006-os, és az MSZP, a Jobbik és az LMP 2010-es támogatottságát. Továbbá összehasonlították a Fidesz–KDNP és az MSZP 2006-os politikai táborszervező képességét. Ezen elemzési faktorokat többváltozós korrelációs elemzéseknek is alávetették. Az eredményül kapott hétfokú skála szintjei a következők lettek (zárójelben az oda tartozó egyéni választókerületek darabszáma látható): baloldali adottságú (tizenhat darab); átbillentendő, inkább kétpólusú (tizenhat darab); visszaszerzendő, közép- és nagyvárosi (hat darab); visszaszerzendő, inkább hárompólusú egyéni választókerület (tizenegy darab); meghódítandó, inkább kétpólusú (tizenöt darab); meghódítandó, inkább hárompólusú (tizennégy darab); jobboldali adottságú (huszonnyolc darab). A tipologizálás a 2012-es politikai erőviszonyokból indult ki abban a tekintetben, hogy nem számolt a Jobbik döntő áttörésével, támogatottsági szerkezetének országos kiegyenlítődésével, így a Fidesz–KDNP népszerűségével konkuráló szintre emelkedésével. Ennek következtében a Jobbik támogatottsági szerkezetében alapvetően a 2010-es regionális mintázatok fennmaradását valószínűsítették, amelyet 2012 tavaszi véleménykutatási adatokkal igazoltak is a szerzők. A tipológiában hárompólusúnak nevezik azon egyéni választókerületeket, amelyekben a Jobbik támogatottsága nem marad el döntő mértékben a Fidesz–KDNP támogatottságától és a demokratikus ellenzéki erők potenciális táborától. Kétpólusúak pedig azok lettek, ahol a Jobbik egyelőre strukturálisan gyengébb szavazatszerző potenciállal rendelkezik mind a kormányzó erőkhöz, mind pedig a demokratikus ellenzék mozgalmaihoz képest. Budapest és a Dunántúl meghatározó része ilyennek bizonyult. A tipológiában a visszabillentendő jelző azt jelenti, hogy az új választókerületi határok alapján korábban, 2006-ban a balközép oldalnak többsége volt a jobboldallal szemben, és a szavazótábor 2010-es összeomlása is csak kevéssé érintette a balközép pártokat. A visszaszerzendő jelző magyarázata abban áll, hogy az ide tartozó egyéni választókerületekben a szerzők elemzése szerint egy győzelemre készülő demokratikus ellenzéki politikai szereplő inkább csak mennyiségi jellegű szavazatszerzési kihívással néz szembe. Mindez van, ahol a helyi hárompólusosság miatt kisebb mint 2006-ban, van viszont olyan országrész is, ahol jellemzően ugyanakkora. A meghódítandó kategóriák egyéni választókerületeiben a tanulmány érvelése szerint egy döntően népszerű demokratikus ellenzéki politikai szereplőnek a mennyiségi szavazatszerzési kihívás mellett minőségi szavazatszerzési feladatai is vannak. Tehát az ilyen területeken új szavazatok megszerzése, a tábor megújítása is elengedhetetlen. A szerzők által készített tipológia alapján egy győzelemre törekvő, demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplő számára nagy a kihívás 2014-ben, mivel a stabil egyszerű többséghez is legalább négy-hat egyéni választókerületet meg kell szereznie a meghódítandó, hárompólusú kategóriából, valamint – természetesen – előtte hiánytalanul biztosítania kell az egyéni szavazattöbbséget minden megelőző kategória, minden egyéni választókerületében. Tehát a baloldali adottságúakban (tizenhat darab), az átbillentendő, kétpólusúakban (tizenhat darab), a visszaszerzendő, inkább hárompólusú nagyvárosiakban (hat darab), a visszaszerzendő, inkább hárompólusúakban (tizenegy darab) és a meghódítandó, inkább kétpólusúakban (tizenöt darab). Ha pedig a

3

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI felsoroltak közül akár egyben is sikertelen lesz e szereplő, akkor a listán ugrani kell egyet lefelé. Az új országgyűlési választási rendszer egyéni választókerületei közül körülbelül öt-nyolc jelenleg jobboldali adottságút is meg kell szereznie egy balközép jelöltállító szereplőnek ahhoz, hogy kétharmados, alkotmányozó többsége lehessen a kisebb létszámú parlamentben. A két meghódítandó mandátumkategóriába összesen huszonkilenc új egyéni választókerület tartozik. Nehéz egyértelműen eldönteni, hogy melyik kategória megszerzése a könnyebb. Az igazság az, hogy mindkét kategóriában vannak relatíve könnyebbek és nehezebbek, jellemzően attól függően, hogy mekkora tábora volt ezen egyéni választókerültekben korábban a balközép oldalnak 2006-ban és az mennyire esett szét 2010-re. Mert például Borsod-Abaúj-Zemplén 5. – Sátoraljaújhely nehezebb, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg 3. – Kisvárda, vagy például Pest 6. – Gödöllő könnyebb, mint Somogy 4. – Siófok. De az összesen huszonkilenc meghódítandó egyéni választókerület közül tizenegyben az MSZP-nek és az SZDSZ-nek 2006-ban együtt kevesebb szavazata volt mint a Fidesz–KDNP-nek. A huszonkilencből tizenhétben a Jobbiknak 2010-ben több szavazata volt az MSZP-nél, és az MSZP-nek és a Jobbiknak együtt is kevesebb szavazata volt a Jobbiknál tíz ilyen egyéni választókerületben. Ilyen feltételek között kell a stabil egyszerű többséghez tizenhat-huszonegy győzelem a két meghódítandó kategória összesen huszonkilenc egyéni választókerületében, de a gyenge többséghez is kell négy-tizenöt ilyen mandátum. (Négy persze csak akkor elég, ha ugyanaz a jelöltállító ötven százalék körül szerez listán, amikor már amúgy is könnyebb az egyéni mandátumtöbbségek megteremtése.) Baloldali adottságú új egyéni választókerület például a legtöbb pesti mandátum, de ilyenek a Dunaújváros, Pécs és Tatabánya környékiek is. Ezek meghatározó részén 2010-ben jobboldali országgyűlési képviselőket és polgármestereket választottak, tehát a kihívó félnek inkumbens képviselőket kell legyőznie. Átbillentendő, kétpólusú kategóriába került például Budapest kiegyensúlyozottabb része, Pest megye bizonyos agglomerációs városai és néhány dunántúli nagyvárosi mandátum. Az inkább hárompólusú, visszaszerzendő, nagyvárosi egyéni választókerületek ott helyezkednek el, ahol a magas szinten városiasodott településeken is meghatározó támogatottsággal rendelkezik a Jobbik. Így került tehát ide Eger és környéke, Miskolc, Szolnok és Nyíregyháza is. E városokban lehet, hogy nem bír győzelmi eséllyel a szélsőjobboldali párt az egyéni mandátumok szintjén, de támogatottsága jellemzően magasabb, mint más megyei jogú városokban. A demokratikus ellenzék számára az egyik legnagyobb kihívást a visszaszerzendő, inkább hárompólusú egyéni választókerületek jelentik. Ezek területén 2006-ban jellemzően győzött az MSZP–SZDSZ, de a Jobbik és a Fidesz–KDNP azóta nagyot harapott a választói táborukba. Ide sorolták a szerzők Borsod-Abaúj-Zemplén megye döntő részét, továbbá például Gyöngyöst, Hatvant, Jászberényt és Orosházát. Az ide tartozó új egyéni választókerületek a korábbiakhoz képest rurálisabbak, jobboldalibbak lettek, így ez további nehezítés egy demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplő számára. Viszont az e kategóriába tartozó mandátumok kétfrontos harcban történő döntő visszaszerzése nélkül nem lehetséges parlamenti mandátumtöbbség a jelenlegi demokratikus ellenzék számára 2014-ben. Itt a politikai kihívás mennyiségi jellegű, de olyan választókat érint, akik 2006 óta döntően a Fidesz–KDNP-hez távoztak, és 2014-ben fenyeget a választói passzivitásuk. A meghódítandó, kétpólusú egyéni választókerületek körébe olyan mandátumok kerültek, ahol a Jobbik támogatottsága egyelőre felülről strukturálisan korlátos. Ide tartozik Pest megye meghatározó része, valamint számos fontos dunántúli közép- és nagyváros és környéke. Például Siófok, Barcs–Nagyatád, Győr egy része, Mosonmagyaróvár, Veszprém, Balatonfüred, Szekszárd. E választókerületek meghatározó területén 2006-ben győzni tudott a szociálliberális oldal, és itt a Jobbik sem tudott áttörni, de a példákban felsorolt körzetközpontú új, dunántúli egyéni választókerületek a korábbiaknál jobboldalibb karakterűek lettek. A 2006-os szavazatokat figyelve ezen egyéni választókerületek egy részében az MSZP-nek és az SZDSZ-nek együtt több szavazata volt a Fidesz–KDNP-nél, de ha az MDF táborának akár csak egy kis részét is figyelembe vesszük a jobboldalon, akkor már kiegyenlítetté válnak a viszonyok. Ezen új egyéni választókerületek jellemzően billenő választókerületek, a korábbiaknál jobboldalibb alapkarakterrel. Ebből következően itt egyszerre jelentkezik minőségi és mennyiségi szavazatszerzési kihívás a demokratikus ellenzék számára. A stabil kormányzóképes többséghez

4

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI döntő szükség van az előbbiekben felsorolt dunántúli választókerületek meghódítására is, ami a szavazótábor részleges megújítását igényli. Meghódítandó, inkább hárompólusú egyéni választókerületnek minősítették a szerzők azon új egyéni választókerületeket, amelyekben a Jobbik versenyképes támogatottsággal rendelkezik, és amelyek területén nagymértékben összeomlott 2010-re a korábbi kormánypártok mögött álló választói koalíció. Ide tartozik mások mellett például Berettyóújfalu, Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény és környéke, Szentes, Hódmezővásárhely– Makó, Nagykáta, Monor, Dabas, Cegléd, illetve Nyírbátor és Kisvárda. A korábbiakban kifejtettek miatt a stabil kormányzóképességhez e kategóriából is meg kell szereznie négy-hat egyéni választókerületet a demokratikus ellenzéki oldalnak. Ez ott könnyebb (például Kisvárda környékén, Monor környékén), ahol 2006-ban az új választókerületi határok alapján számolva is erősebb többsége volt a balközép erőknek. Csak akkor elegendő ennél kevesebb, ha minden korábbi kategóriában megszerzett minden mandátumot, illetve ha országosan a negyven-negyvenöt százalékos listaszavazati arány felett teljesít, mert akkor már némiképp enyhül a mandátumszerzési nyomás az új választási rendszer egyéni ágán a számukra. Hozzá kell tenni, hogy ilyen magas támogatottság esetén nyilván már könnyebb megszerezni e választókerületeket is, hiszen ekkor dőlhet sok dominó. A tipológia utolsó kategóriájába kerültek a jobboldali adottságú új egyéni választókerületek, amelyek a magyar választási földrajz hagyományosan jobboldali területein helyezkednek el. Ide tartozik például Bács-Kiskun megye egésze, Mohács és környéke, Debrecen, Vásárosnamény és Mátészalka, valamint még számos más település. Az összes egyéni választókerület huszonöt százaléka került ebbe a kategóriába, ami mutatja, hogy az összes egyéni mandátum hetvenöt százalékára korlátozódik a demokratikus ellenzéki oldal érdemi egyéni választókerületi győzelmi esélye. Hiszen a magyar politikai rendszer radikális átalakulásáig a jobboldali adottságú területeken 2014-ben nem lehet reálisan remélni a demokratikus ellenzék egyéni mandátumszerzését, csak speciális helyi körülmények együttállása esetén. Az új választási rendszer a korábbinál többségibb karakterű, ami kormányzóképes többséget teremt egy döntően győzedelmeskedő politikai erő számára. De politikai táborok megfelelő mérete és földrajzi szerkezete esetén a többségi karakter ellenére meglepően nagy az esélye a kisebbségi kormányzási, illetve kormányzóképtelen helyzetre. A többségibb karakter másik fontos következménye, hogy kedvezményezetti helyzetbe hozza a rendszer második politikai erejét is, ha annak több szavazata és kiegyensúlyozottabb szerkezetű választói tábora van a harmadik helyen végző politikai erőnél. Ennek oka, hogy a földrajzilag kiegyensúlyozottabb támogatottsági szerkezetű jelöltállító szereplők több egyéni választókerületi győzelemre képesek, mint a helyenként kiugróan magas, de jellemzően inkább átlag alatti támogatottságúak. Ebből következően az új parlamenti választási rendszer meg tudja erősíteni a második helyen végző politikai erőt is, míg támogatottságához mérten érdemben alacsonyabb mandátumszázalékot biztosít a harmadik helyen végző jelöltállító számára. A határainkon túl élő, magyarországi állandó lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok szavazati erejét az új rendszer erősen diszkontálja. Szavazataik nemcsak a listás szavazatokkal együtt versenyeznek a maximum kilencvenhárom listás mandátumért, hanem az összes győztes és vesztes töredékszavazattal is, amelyek volumene nagyságrendileg nem tér el az összes listás szavazat darabszámától. Ennek következtében az új rendszer majdnem megfelezi az amúgy is csak egy szavazattal rendelkező határon túliak politikai befolyását, összességében egy-két mandátumra korlátozva azt. A tanulmány a választási adatelemzés és a választási rendszer politológiai bemutatása mellett áttekinti a magyar politikai rendszer releváns szereplőinek és a mögöttük álló választói csoportoknak a 2006 és 2012 közötti átalakulását. Ennek legfőbb elemei – értelemszerűen – a Fidesz–KDNP kétharmados megerősödése és későbbi gyengülése, a Jobbik betörése és a balközép mögötti választói koalíció szétesése, az SZDSZ eltűnése, az LMP megjelenése, valamint az MSZP 2011-2012-es részleges erősödése. Az MSZP 2010-re egy egyenlőtlen területi eloszlással rendelkező választói táború, országos középpárt lett. A Jobbik támogatottsági szerkezete még a szocialistákénál is egyenlőtlenebb volt az előző parlamenti választásokon, míg az LMP regionálisan kiegyenlítetlen, az SZDSZ 2006-os támogatottsági szerkezetével döntő mér-

5

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI tékben azonos területi támogatottsági szerkezetű, országos szavazatszerző képességgel rendelkező kispártként jutott be a parlamentbe. 2012 nyarára a Fidesz 2010-es támogatói tábora szétesett. A 2010-es választások idején negyvenkilenc százalékos szintet ért el az aktív választók körében, míg jelenleg, 2012 júniusában huszonegy százalékon áll. Ez 3 300 000 fős táborról 1 350 000 főre apadást jelent. Az MSZP támogatói köre a Demokratikus Koalíció (DK) kiszakadása ellenére is stabilan tartotta magát, továbbá 2012 tavaszán szignifikáns emelkedés is bekövetkezett. 2012 nyarának elején a párt támogatói köre tizenkilenc százalék, ami 1 200 000 főnek felel meg. A párt a választások idején azonos módszertan szerint számolva tizennégy százalékon állt. A mélyponthoz képest jelenleg az MSZP-nek 300 000-rel van több támogatója nagyságrendileg. A Jobbik támogatói köre a kisebb ingadozások ellenére alapvetően változatlan, jelenleg tizenegy százalékos, ami 700 000 főt jelent. Az LMP 2012 júniusában az aktív szavazók körében hét százalékon állt, ami hozzávetőlegesen 450 000 szavazót jelent. A DK mint új párt a parlamenti bejutási küszöb alatt, de a mérhető tartományban helyezkedik el, a két-három százalékos sávban, 150 000 fő körüli stabil támogatóval. A bizonytalanok – közöttük a politikai részvételükben aktív bizonytalanok aránya – húsz éve nem látott magasságokba szökött. Az ő vonatkozásukban apróbb megjegyzésekkel a szerzők elfogadják és munkájukba beépítik a Republikon Intézet idén tavasszal publikált elemzésének megállapításait. Az új választási rendszerben az egyéni választókerületek a korábbihoz képest fontosabb szerepet játszanak. Az egyén mandátumszerzéshez pedig elengedhetetlen a területileg kiegyenlítetten magas politikai támogatottság egy jelöltállító szereplő számára. Különben nem nyer egyéni mandátumokat. Éppen ezért a tanulmány szerzői a Medián 2012 tavaszi, hatezer fős, reprezentatív, összevont kvantitatív véleménykutatási mintáján megvizsgálták a parlamenti pártok regionális támogatottságát. Ez alapján látható, hogy a Fidesz–KDNP ugyan sok támogatót vesztett, de az ország egészén továbbra is a legnagyobb párt. Viszont a demokratikus ellenzéki erők már van, ahol együttesen számolva átvették a vezetést. Például Észak-Magyarországon az összes megkérdezett körében az MSZP és az LMP együttes támogatottsága 2012 első félévében huszonnyolc százalék volt, míg a Fideszé huszonkettő, a Jobbiké pedig tizenhat. A Medián e kutatási adatának regionális konfidencia intervalluma három százalékpont körüli. Látható továbbá, hogy az MSZP szempontjából stratégiai nehézséget jelentő földrajzi egyenlőtlenségek 2010-hez képest fennmaradtak továbbra is, és ezen egyelőre még a demokratikus ellenzéki erők összefogása sem segítene. Míg az MSZP Észak-Magyarországon huszonkét százalékon, Közép-Magyarországon tizenöt százalékon áll az összes megkérdezett körében, addig a Dunántúl különböző régióiban nyolc, tizenhárom és tizennégy százalékon. Ugyan az MSZP hagyományosan mindig gyengébb volt ezen országrészeken, szavazótáborának belső egyenlőtlensége azonban 2006-ban kisebb mértékű volt. Ugyanakkor érdekes megfigyelni, hogy 2012 tavaszán a modernizációs szempontból előrébb tartó, polgáribb országrészen, a Dunántúlon szignifikánsan több szavazót veszített a 2010-ben győzedelmeskedő Fidesz. Míg Közép-Magyarországon és az Alföld meghatározó részén egyenletesen huszonhat százalékon állt e párt 2012 tavaszán, addig a számára kulcsfontosságú dunántúli régiókban ennél alacsonyabb szinten, tizenkilenc-huszonnégy százalékon. A bizonytalan szavazók aránya Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön a harminc százalékos sávban mozog, ezzel szemben a Dunántúlon az ötven százalék felettiben. Új politikai paradigma és új választói koalíció nélkül lehetetlen a demokratikus ellenzéki erők stabil és fenntartható választási győzelme. Ha a demokratikus ellenzéki erők győzelemre készülő és meghatározó erejű részének földrajzilag nem lesz kellően kiegyenlített a támogatottsági szerkezete (tehát továbbra is a 2010-eshez hasonlóan kiugróak a különbségek a támogatottságában az ország különböző részein), akkor nem tud elegendő egyéni választókerületet nyerni. A tanulmány egyéni választókerületi, tehát mikroszintű elemzése elsődlegesen makroszintű tanulságot hordoz magában. Az új támogatók megszerzése nem történhet csupán helyi, egyéni választókerületi stratégiák mozaikja révén, hanem az országos politikai kínálat (program, ígéret, világkép és identitás) átalakítását, módosítását igényli. Az új választási rendszerben a baloldali, balközép identitású csoportok megtartása mellett a győzelem érdekében egy döntően népszerű demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplőnek az ország bizonyos részen még akár 2006-nál is tovább kell mennie az új támogatók meghódítása területén, kiegészülve a rendszerváltás status quojával elégedetlen, rendszerkritikus, de a demokratikus konszenzuson belüli, 2010 óta megjelent választókkal. Ez nem a korábbi, az egyszerűség kedvéért baloldalinak, balközépnek nevezhető szo-

6

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI ciáldemokrata-liberális politikai identitás hátrahagyását jelenti, hanem annak kiegészítését a modernizációban érdekelt aktív, közép-magyarországi és dunántúli választókkal, akiknek megszerzéséért 2006-ban elindult az akkori MSZP–SZDSZ, és a Gyurcsány Ferenc által megszemélyesített kampányban időleges sikereket is ért el a választói koalíció ilyen irányú kiszélesítésében. De az őszödi beszéd sokkja, 2006 őszének politikai viharai és a magyar, illetve a világgazdasági válság hatásai széttörték ezt a választói koalíciót. A győzelemhez szükség van a megmaradt baloldali bázisra, a kiábrándultságából visszataláló baloldali identitású választóra, de minden korábbinál nagyobb mértékben kell a politikai közép igazi bizonytalan szavazójának támogatása, a jelenleg részben politikai otthon nélküli liberális választók és a modernizációban érdekelt polgárok nem elhanyagolható részének szavazata is. Földrajzilag mindez a korábban már megszerzett egyéni választókerületek visszabillentését és visszaszerzését jelenti, valamint bizonyos dunántúli területek választóinak kulcsfontosságú meghódítását is. Erre szorítja e szereplőket az új egyéni választókerületi struktúra, a Jobbik északkeleti szorítása és Fidesz–KDNP által KözépMagyarországon és Dunántúlon elhagyott választók megszólításának kényszere. A 2012 és 2014 közötti időszakban a Fidesz–KDNP számára a legnagyobb kockázatot saját táborának további csökkenése, a Jobbik esetleges további erősödése, az MSZP támogatottságának területi kiegyenlítődése és emelkedése, valamint a demokratikus ellenzéki oldal összefogása jelenti. A Jobbik számára a legnagyobb kockázatot a Fidesz–KDNP sikeres jobboldali határzára és a párt egyéni mandátumszerzési képességének korlátossága jelenti, hiszen a szélsőjobboldal dunántúli és a közép-magyarországi áttörése Pest megye elmaradottabb részei kivételével nehezen valószínűsíthető a Fidesz–KDNP választói koalíciójának további összeomlásáig. Kevés egyéni mandátum megszerzése esetén az új választási rendszer relatíve hátrányosan fogja érinteni a Jobbikot, és várható társadalmi támogatottságához mérten relatíve alacsonyabb parlamenti mandátumarányt fog számára biztosítani, ami belső feszültségeket és egyéb politikai nehézségeket szülhet. Az LMP szempontjából a legnagyobb kockázat azt, hogy akár együttműködik, akár nem, az új parlamentben az országgyűlési képviselőinek száma alacsonyabb lehet a jelenleginél, ami egy kisebb párt esetében nagyon beszűkíti a politikai képviselet személyi kínálatát, felerősíti az ennek elérése érdekében folytatott belső küzdelmeket és rombolja a pártelit másodvonalának motivációját. De a legnagyobb kockázat az, ha a párt választóinak közössége pártelitje helyett a lábával szavazva hozza meg a döntést a párt előtt álló stratégiai dilemmáról a politikai táborválasztás kérdésében. Az MSZP számára a legnagyobb kockázat a földrajzilag kiegyenlítetlen támogatottsági szerkezet tartós konzerválódása. Ha ennek megakadályozása érdekében akár szövetségi politikával, akár pedig önmaga átalakításával nem tud tenni a párt, akkor 2014-ben a magyar pártrendszer erős második erejévé válhat, az ország meghatározó részein alacsony egyéni mandátumszerzési eséllyel, de északkeleten és Budapesten stabilan erős politikai jelenléttel. A Dunántúlon érzékelhető egyéni mandátumszerzési deficit mérsékléséhez a jelenlegi identitásnál nyitottabb, modernizációpártibb és polgáribb karakterű politikai tartalom is szükséges egy győzelemre törekvő, demokratikus ellenzéki politikai szereplő részéről a hagyományos baloldali választói bázis megszólításának megkerülhetetlen feladata mellett. A biztos második helyezettet ugyan preferálja ez a választási rendszer, 2010-hez képest több egyéni mandátumot is tud szerezni a baloldal, továbbá a 2010-2014 közötti parlamenti frakciónál arányaiban akár nagyobb frakciója is lehet egy ismét ellenzéki MSZP-nek a következő parlamentben, de vékony az a jég, amely egy ilyen stratégiájú MSZP mandátumszerzési esélyeit elválasztja a 2010-es összeomlás egyenlőtlen támogatottsági szerkezetét fenntartó, ismételt, komoly kudarctól. Hiszen még a könnyebbnek tűnő, a múlt felől szemlélve kedvezőbb adottságú egyéni választókerületek átbillentése és visszaszerzése is nehéz feladat, mert az egyszer már az MSZP-ben is csalódott támogatók átfordítása reális önértékelést és komoly alkalmazkodó képességet igényel az őket megszólító politikusok részéről. A demokratikus ellenzék fenntartható győzeleméhez, az egyéni mandátumok döntő megszerzéséhez az új parlamenti választási rendszerben a korábbi szavazótábor mennyiségi bővülése és részben minőségi változása egyszerre nélkülözhetetlen. A nehéz adottságok ellenére ez nem lehetetlen feladat, mivel 2012 nyarára a kiábrándult, de választási részvételükben aktív választók köre húsz éve nem látott mértékben széles. Ráadásul a modernizációban élenjáró országrészeket, politikai hátországukat a jelenleg kormányzó erők 1998 óta nem látott mértékben hagyták parlagon. Ez az az új választói koalíció, amelynek létrehozására az új választási rendszer rászorítja az MSZP-t, rászorítja a magyar balközép oldal szereplőit és a teljes demokratikus ellenzéket.

7

AZKUTATÁS A EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET CÉLJA ÉS HIPOTÉZISEI ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Tanulmányunk célja az új kormánytöbbség által 2011-ben megalkotott országgyűlési választási törvény megismertetésének és elemzésének a folytatása. Az elkövetkező oldalakon az új egyéni választókerületek részletes bemutatásán keresztül arra fogunk törekedni, hogy felvázoljuk egy győzelemre törekvő politikai erő stratégiai lehetőségeit az új országgyűlési választási rendszer többségi ágának egyéni választókerületeiben. Azt kívánjuk megvizsgálni, hogy a területi szerkezet vonatkozásában milyen jellegű választói támogatással kell rendelkeznie egy jelöltállítónak, jelöltállító szervezetek egy csoportjának ahhoz, hogy képes legyen megfelelő választói támogatottsággal a háta mögött megszerezni az országgyűlési többség megteremtéséhez elengedhetetlen darabszámú egyéni választókerületet. Mivel jellemzően korábbi választási eredmények másodelemzésével dolgozunk, így egy bizonyos szinten túl nem vizsgáljuk a területi szempontok mellett szintén meghatározó egyéb választásszociológiai szempontokat (korösszetétel, értékrend, egyéb kvalitatív preferenciák). Munkánkkal arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy az új országgyűlési választási rendszer későbbiekben elemzendő, többségibb karakterjegyeiből fakadóan a választói koalícióképzésben és a mandátumtöbbség kialakításában az elmúlt húsz év gyakorlatához képest nagyobb szerepet kell játszania annak, hogy egy győzelemre törekvő jelöltállító szereplő választópolgárai hogyan helyezkednek el földrajzilag. Tanulmányunk végén javaslatot teszünk egy előzetes egyéni választókerületi értékelő tipológiára, amely további véleménykutatási igazolást, pontosítást igényel, de átfogó adatelemzés és politikai értékelés után – véleményünk szerint – már a választási felkészülés korai szakaszában is célszerű és adekvát megközelítést jelent egy demokratikus ellenzéki politikai szereplő számára. A javasolt értékelő tipológiánkat azért ebből a politikai értékválasztási nézőpontból készítjük el, mert szerintünk a magyar balközép és a politikai centrum számára az új országgyűlési választási rendszer több politikai és táborképzéséi kihívást teremtett, mint a jelenleg regnáló jobboldali kormány pártjai számára. Ez a többletkihívás nem pusztán a balközép választói koalíció 2010-es összeomlásából következik, hanem az új rendszer intézményesülésének formájából is. Így a demokratikus ellenzéki oldal választási stratégiaalkotása több innovációra kényszerül. Számunkra pedig ez az, ami egy igazán érdekes megértési, megismerési feladatot jelentett.

A magyar parlamenti választási rendszer reformjáról A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány blogján1 2011 és 2012 folyamán Tordai Csaba szerzőtársunkkal közösen több blogbejegyzésben vizsgáltuk, elemeztük a jelenleg kormányzó koalíció országgyűlési választási reformját. Áttekintettük a Magyarországon állandó lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok szavazati jogának kérdését2; elvi keretet alkottunk a reformfolyamat tilalomfáira vonatkozóan3; száztíz egyéni mandátumos, saját mandátumkiosztást készítettünk, amely meggyőződésünk szerint kiegyensúlyozott és elvszerű megoldást jelentett volna a többségi ág mandátumszámának csökkentésére.4 Később elemeztük a kormányoldal választási reform-koncepcióját, illetve törvényjavaslatát5, politikai hatáselemzés szempontjából modelleztük a százhat új egyéni választókerület elhatárolását6, és végül pedig a kampányfinanszírozás bizonyos kérdéseit.7 A jelenlegi reformfolyamat sem tartalmi, sem pedig eljárási szempontból nem felel meg egy polgári demokrácia átlátható és egyezetéseken keresztül előrehaladó átalakításának. A törvény és a kapcsolódó jogszabályok előkészítése során a kormányzó erők soha, semmilyen megegyezésre nem törekedtek, még csak a látszatok 1

hazaeshaladas.blog.hu

2

Szigetvári Viktor–Tordai Csaba: A határon túliak választójogáról. http://hazaeshaladas.blog.hu/2011/07/05/a_hataron_tuliak_valasztojogarol (a letöltés dátuma: 2012. június 14.)

3

Szigetvári Viktor: Tilalomfák az új országgyűlési választási rendszer reformjában. http://hazaeshaladas.blog.hu/2011/07/08/tilalomfak_az_orszaggyulesi_ valasztasi_rendszer_reformjaban (a letöltés dátuma: 2012. június 14.)

4

Szigetvári Viktor–Vető Balázs: Az új választási rendszer részletes modellje. http://hazaeshaladas.blog.hu/2011/08/05/az_uj_valasztasi_rendszer_reszletes_ modellje (a letöltés dátuma: 2012. június 14.)

5

Szigetvári Viktor: Ellentmondásos választási rendszer-reform. http://hazaeshaladas.blog.hu/2011/07/10/ellentmondasos_valasztasi_rendszer_reform, Szigetvári Viktor–Vető Balázs: Szalámitaktika és választási reform. http://hazaeshaladas.blog.hu/2011/10/10/szalamitaktika_es_valasztasi_reform, Szigetvári Viktor–Vető Balázs: Demokratikus-e az új választási rendszer (1. rész). http://hazaeshaladas.blog.hu/2011/11/22/demokratikus_e_az_uj_valasztasi_rendszer_1_resz (a letöltés dátuma: 2012. június 14.)

6

Szigetvári Viktor–Tordai Csaba–Vető Balázs: Túl a demokrácián – az új országgyűlési választási rendszer modellje (2. rész). http://hazaeshaladas.blog. hu/2011/11/25/tul_a_demokracian_az_uj_orszaggyulesi_valasztasi_rendszer_modellje_2_resz, Szigetvári Viktor: Halászni ott, ahol tó sosem volt. http:// hazaeshaladas.blog.hu/2011/12/05/halaszni_ott_ahol_to_sosem_volt, Szigetvári Viktor–Tordai Csaba–Vető Balázs: Ceterum censeo. http://hazaeshaladas. blog.hu/2012/02/05/ceterum_censeo_5 (a letöltés dátuma: 2012. június 14.)

7

Szigetvári Viktor: A falra festett ördög. http://hazaeshaladas.blog.hu/2012/05/16/a_falra_festett_ordog (a letöltés dátuma: 2012. június 14.)

8

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI szintjén sem vonták be érdemben a parlament ellenzéki pártjait a jogalkotási folyamatba. Az elfogadott szabályok számos ponton semlegesek a jelenlegi kormánypártok és az ellenzéki pártok szempontjából, ugyanakkor bizonyos kulcskérdésekben politikailag inkább kedvezőek a kormányoldal számára, és versenyhátrányt jelentenek az ellenzék számára. Olyan rendszerszintű elemet, amely bármilyen szempontból is versenyhátrányt jelentene a jelenlegi kormányoldal számára, nem lehet beazonosítani. Talán legnagyobb visszhangot kiváltó írásunk az új egyéni választókerületi rendszer politikai hatásaira vonatkozott, és egy modell szükségszerű pontatlanságai mellett azt az állítást fogalmazta meg, hogy mind a 2002-es, mind pedig a 2006-os országgyűlési választási eredmény másként alakult volna, illetve meg is fordult volna, ha az új választási rendszerben rendezték volna meg őket. A nyilvánvalóan történelmietlen állítás számos, itt és most nem részletezendő módszertani kérdést nyitott ki. A kapcsolódó vitát lezáró egyik írásunkban az alábbiak szerint foglaltuk össze – azóta sem cáfolt – álláspontunkat: „A demokratikus választási reformoknál valóban szokott maguk felé hajlani a reformáló pártok keze. Sőt, sokszor meg is buknak az ilyenek. De ez nem menti a mostani manipulációt. Egy többségibb rendszerben nagyobb az [egyéni választókerületek] EVK-k befolyása, ezt tovább erősíti a győztes kompenzáció alkotmányellenesnek tűnő, a szavazategyenlőség elvét felülíró szabálya. Az új EVK-k ott kényszerítik baloldali–centrista politikai identitású támogatók felkutatására a jelenlegi ellenzéki pártokat, ahol az ilyen választók természetes és döntő kisebbségben vannak. Olyan országrészeken kényszerül választókat halászni a magyar jobboldal ellenzéke, ahol igazából tó sem volt soha számukra. Különben a sok vidékies, illetve olyan EVK, ahol a megyei jogú városokhoz sok jobboldali községet csaptak hozzá, nem lesz átbillenthető. Különösen ott, ahol a Jobbik relatíve gyengébb támogatottsággal és potenciális hátországgal bír. Az új választási rendszer vélemény[ünk] szerint azért antidemokratikus, mert a magyar társadalom jelenleg csak a kormánypártok és elemző szövetségeseik által vitatott szociológiai mintázatát úgy veszi figyelembe, hogy az középtávon csak a magyar jobboldal számára tud kedvezni legalább 15-20 EVK-ban. Az új modell maga számos elemében – beleértve akár a többségibb karaktert és a részben egyszerűbb rendszert – teljesen elfogadható, beleértve a kormányzóképes többség kialakítására való törekvést is. Az új választási rendszer azonban arra kényszeríti a hagyományos szociálliberális oldalt, hogy ott szerezzen támogatókat, ahol korábban tömegével sosem voltak neki, mert olyanok az adottságok, miközben ugyanezt egyáltalán nem várja el a jobboldaltól. Ez a teljességgel egyoldalú alkalmazkodási elvárás olyan mértékű, hogy érdemben torzítja és átfordíthatja a többségi választói akaratot.”8

Nem modellezés és nem mandátumbecslés Egy választási rendszer és benne különösen egy választókerületi rendszer jellemzésének a szabályozási oldal részletes elemzésén túlmenően három szempontra kell kiterjednie: egyrészt a választók és a pártok viszonyára, a különböző választói csoportok különböző pártokhoz kapcsolódására; másrészt a pártok elhelyezkedésére és egymáshoz való viszonyára, tehát a pártrendszer vizsgálatára; harmadrészt pedig maguknak a választóknak a vizsgálatára, véleményeik és meggyőződéseik, politikai döntéseik elemzésére. Például nem lehet elhanyagolni, hogy az új rendszer érdemben más, mint az előző – így várhatóan a választói viselkedés is más lesz, de maguknak a választóknak még nem volt alkalmuk élni demokratikus választójogukkal az új rendszerben, így azt a tanulási folyamatot sem tudták megkezdeni, amelyen az elmúlt húsz év során, a régi országgyűlési választási rendszer vonatkozásában már egyszer keresztül mentek. E tanulmány elkészítése során a százhat egyéni választókerületre egyenként reprezentatív véleménykutatást nem készítettük, így az előbbiekben felvázolt módszertani megfontolások egy fontos eleme hiányzik. A különböző választói koalíciók korábbi és jelenlegi helyzetét illetően viszont adatelemzést és véleménykutatást is használunk, valamint a szükséges mértékben a pártrendszer múltbeli és jelenlegi állapotát is vizsgálni tudtuk. Jelen tanulmány nem modellezni akarja az új országgyűlési választási rendszer működését a jövőre vonatkozóan, így a felhasznált adatokat és bizonyos módszertani megfontolások kivételével nincs benne közös a 2002-es és 2006-os választások eredményeire visszatekintő, azokat az új rendszerbe beletöltő modellünkkel.

8

Szigetvári Viktor: Halászni ott, ahol tó sosem volt. http://hazaeshaladas.blog.hu/2011/12/05/halaszni_ott_ahol_to_sosem_volt (a letöltés dátuma: 2012. június 14.)

9

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI E tanulmány nem mandátumbecslés, nem kívánunk országosan reprezentatív pártpreferencia adatokból összesített választási végeredményt becsülni, mert ez szerintünk jelenleg még lehetetlen. 2006-hoz képest 2010-re átalakult a magyar pártrendszer, a domináns kétpólusú rendszer egy meghatározó párt által uralt, kezdetlegesen hárompólusú pártrendszer irányába mozdult el, amelyben a kisebb jelöltállító szervezetek jóval kevesebb szavazatok kaptak. A 2010-es szavazat-eloszlási adatokból álláspontunk szerint nehéz, szinte lehetetlen megalapozott becsléseket alkotni 2014-re, egy várhatóan más pártrendszerben megrendezésre kerülő parlamenti választásra vonatkozóan.

Nem szövetségi politikai kiskáté A tanulmány nem kíván foglalkozni azzal az aktualizáló jellegű kérdéssel, hogy konkrétan milyen demokratikus ellenzéki jelöltállító szervezet lesz majd az, amely 2014-ben az új parlamenti választási rendszerben mint a választások esélyese megméretteti magát. A jelenleg, 2012 nyarán létező pártok, társadalmi szervezetek és mozgalmak helyzetének, társadalmi támogatottságának ilyen szempontból történő elemzése és az ebből következő esélylatolgatás nem képezi e tanulmány tárgyát. Ahogyan az sem, hogy új pártok, új mozgalmak belépésének lehetőségét vizsgáljuk. Éppen ezért érvrendszerünket egy feltételezett, döntően népszerű, demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplő győzelemre törekvő választási ambíciójának nézőpontjából építettük fel, hiszen vereségre, illetve 2018-as győzelemre készülő haditervek kidolgozása szintén nem feladatunk. És a kedves olvasó a tanulmány olvasása során pedig e képzetes jelöltállító szervezet helyére behelyettesítheti azt a politikai szervezetet, közösen vagy egyedül induló pártot, amely számára szimpatikus.

A kutatás kulcshipotézisei Első hipotézisünk az, hogy lehetséges politikai stratégiaalkotási szempontból érvényes állításokat megfogalmazni az új egyéni választókerületek politológiai–szociológiai karakterét vizsgálva, és ezen elemzés részeként korábbi hozzáadott értéket jelent, ha áttekintjük a korábbi választások szavazási mintáit, immár az új mandátumkiosztás szerint. Második hipotézisünk az, hogy az első hipotézisben tételezett lehetségesség mértéke korlátozott. Ennek indoka a pártrendszer aktívan átalakuló szerkezete, a választói ingadozások jelenleg tapasztalható mértéke és az új parlamenti választási rendszernek a választók és a szakma számára is ismeretlen működése a gyakorlatban. Az új egyéni választókerületek között vannak olyanok, amelyekre a pártrendszer elmúlt években bekövetkezett átalakulása, a választói véleményklíma formálódása és a pártok, jelöltállítók mögötti választói koalíciók összeomlása, illetve felépülése olyan mértékű hatást gyakorolt, amely már önmagában is megnehezítené a tipologizálást. Az új földrajzi határok és a hatásukra kialakult új területi szerkezet ezt még külön meg is bolondította. Harmadik hipotézisünk pedig az, hogy a százhat új egyéni választókerület részletes vizsgálata is igazolni fogja korábbiakban is megfogalmazott állításunkat, amely szerint a magyar balközép oldal az új parlamenti választási rendszerben 2014-ig nagyobb adaptációs kényszernek van alávetve, mint a jelenleg kormányzó jobboldali erők.

A tanulmány szerkezete Az alábbiakban a módszertani bevezető után először röviden ismertetjük az új országgyűlési választási rendszert és választási rendszer-elméleti szempontból bemutatjuk annak várható hatásait, illetve karakterjegyeit. Utána megyei bontásban, egyenként elemezzük az új egyéni választókerületeket, és a korábbi szavazatok alapján következtetéseket vonunk le politológiai és szociológiai karakterükre. Mindezek után áttekintjük a választási rendszeren túli, makroszintű politikai elemzési faktorokat, különös tekintettel a pártrendszer elmúlt időszakban bekövetkezett változásaira, a választói koalíciók alakulására és a magyarországi politikai véleményklíma helyzetére. A tanulmány zárásaként pedig az ismertetett szempontok alapján javaslatot teszünk egy olyan tipológiára, amely egyéni választókerületi szinten reprezentatív véleménykutatási adatok nélkül is alkalmas megközelítést jelenthet egy mandátumszerzési stratégia számára.

10

AZKUTATÁS A EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET MÓDSZERTANA ÉS FORRÁSAI ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A tanulmány az egyéni választókerületek vizsgálata során településszociológiai és választási statisztikai adatelemzést használ, a politikai rendszer és a választói koalíciók vizsgálatakor pedig politológiai elemzést és véleménykutatási adatelemzést. A településszociológiai és egyéb statisztikai adatok forrása a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és az Országos Választási Iroda (OVI), ideértve az adott egyéni választókerület népességét, urbanizáltságának jellemzőit és egyéb releváns adatokat. A választási statisztikai nyersadatok forrásai az OVI által készített adatbázisfájlok, amelyek a 2006-os és 2010-es általános országgyűlési választások eredményeit tartalmazzák. Az utóbbi adatok elemzése során ugyanazokat az adatbázis műveleteket használtuk, amelyeket a korábbiakban ismertetett modelljeink során.9 Mivel a tanulmány nem korábbi választások szavazatait akarja beletölteni az új rendszerbe, nem mandátumbecslésre törekszik, hanem pusztán értelmezhetővé kívánja alakítani a korábbi rendszerben megszületett eredményeket, illetve leadott szavazatokat, így a vizsgálaton belüli modellezési torzulások köre is szűkebb, gyakorlatilag csak a 2010 ősze előtti és utáni szavazóköri beosztás eltéréseiből fakadnak. Magyarországot a különböző választási eljárások során közel tizenegyezer szavazókörre osztják fel úgy, hogy az az ország minden lakosát, minden címhelyét lefedi. A szavazóköri beosztást rendszeresen felül kell vizsgálniuk az erre illetékes közigazgatási szerveknek, mivel egy ország településszerkezete és népességeloszlása folyamatosan változik, új lakótömbök jelennek meg, és régiek tűnnek el. A 2006-os és 2010-es országgyűlési választásokat egy-egy régebbi szavazóköri beosztás szerint rendezték meg, így már ott is felmerült a szavazókörök egymásnak való megfeleltetési problémája. De mivel a szavazókörök által kialakított egyéni választókerületek határai nem módosultak, így e probléma igazából csak az adott választókerületeken belüli idősoros összehasonlító vizsgálatokat érintette volna. Ilyen vizsgálat pedig e tanulmánynak nem célja. 2010 őszén új szavazóköri beosztás készült, majd pedig az új országgyűlési választási törvény új egyéni választókerületi beosztást határozott meg, százhat egyéni mandátummal. A választási szociológiai elemzés és korábban a modellezési vizsgálatok során itt jelentkezett egy probléma, amely becslési eljárást kívánt. A becslési feladat kizárólag olyan új mandátumoknál jelentkezett, ahol két új egyéni választókerület határa azonos települési önkormányzaton vagy budapesti kerületen belül húzódott, és az új szavazóköri határok keresztbe metszették a régi szavazóköri határokat. Így ezen új egyéni választókerületek esetében a határvonalat nem lehet pontosan lefedni a régi szavazóköri beosztással. A közel tizenegyezer szavazókörből összesen kevesebb mint háromszázötven esetében kellett becsléssel élni az adatbázis műveletek során, ami kevesebb mint a szavazókörök öt százaléka. A becsült szavazatszámok nem légből kapottak, hanem a korábbi szavazókörök korábbi szavazatszámai alapján becsültek, jellemzően a szavazókörök által lefedett terület nagysága alapján. Ez a módszer lehetővé tette, hogy nagyságrendileg bizonyosan pontos becslések készüljenek. Így a modellezésből fakadó szükségszerű becslés a végeredmény tekintetében érdemi torzulást nem jelenthet.10 A választásszociológiai vizsgálatok során elemzéseinkben a 2006-os és 2010-es pártlista szavazatokat használtuk. Ez ismét részleges torzulásokat eredményezhet egy modellezési eljárás során, de mivel a tanulmány nem modellezni akar, hanem pártválasztási viselkedést vizsgálni, így ezúttal különösen célszerűnek tekintjük e szavazatok használatát. Pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy sem az új, sem a régi egyéni választókerületek esetében nem lesz és nem volt soha azonos az egy azon választókerületen belül az „A” párt listájára és „A” párt egyéni jelöltjére leadott szavazatok számra. Ezen eltérés oka az adott egyéni országgyűlési képviselőjelölt és esetleges ellenfeleinek pártjaikétól eltérő megítélése, ami a személyre leadott szavazatok számát hol javítja, hol pedig rontja. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy országos összesítésben a két szavazati ág szavazatszáma rendszerint minimálisan tér csak el, így statisztikai értelemben is célszerűbb a politikai viselkedés

9

Szigetvári Viktor–Tordai Csaba–Vető Balázs: Túl a demokrácián – az új országgyűlési választási rendszer modellje (2. rész). http://hazaeshaladas.blog. hu/2011/11/25/tul_a_demokracian_az_uj_orszaggyulesi_valasztasi_rendszer_modellje_2_resz (a letöltés dátuma: 2012. június 14.)

10

 olt kritikusunk, aki szerint ez a torzulás minden állításunk érvényességét megdöntötte. Ő viszont több írásában is képtelennek mutatkozott arra, hogy V megértse: ha „régi A” szavazókörben nyolcszáz, „régi B” szavazókörben ezer, „régi C” szavazókörben pedig kilencszáz szavazatot szerzett egy párt, akkor az „új C” szavazókörben nem százat vagy ezernyolcszázat becsültünk, hanem attól függően, hogy a régiek közül melyiknek a területe szerepelt nagyobb mértékben „új C-n” belül, valahol nyolcszáz és ezer között volt a becsült szavazatszám az új szavazókörben. Lásd: Kovács András: Bajnaiék nem adják föl: tovább manipulálnak. http://mno.hu/belfold/bajnaiek-nem-adjak-fol-tovabb-manipulalnak-1049580 (a letöltés dátuma: 2012. június 14.)

11

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI átfogó vizsgálatakor a pártokra leadott szavazatokat vizsgálni, mert idősoros összehasonlításban azok nélkülözik az egyik választásról a másikra történő egyéni jelöltcserék teremtette ingadozásokat.11 A szavazatszámok esetében mindig az összes szavazóra, tehát az adott területi egység névjegyzékében a választás napjának végén szereplő szavazószámra vetítve számoltunk ki százalékos adatokat. Ez azért fontos, mert így különböző évek választási adatai is könnyebben összevethetőek, hiszen a közismertebb, a szavazáson megjelentek százalékában képzett számadatok zavaróak lehetnek a részvételi adatok eltérései miatt. Ebből azonban az is következik, hogy a tanulmányban szereplő százalékpontos adatok eltérnek a helyben vagy országosan közismert szavazati százalékoktól, hiszen más a vetítési bázisuk, bár természetesen maguk a szavazatszámok változatlanok. A tanulmány második felében a magyar választói koalíciók változását és az elmúlt évek véleménykutatási adatai foglaljuk össze vizsgálatunk nézőpontjából. Az idézett kutatások esetében mindenkor hivatkozzuk az adott kutatás szakmai paramétereit. Az Ipsos és a Medián intézetek véleménykutatási adataival dolgozunk, amelyek 2010 előtt, illetve a kormányváltás után készültek. A véleménykutatási elemzések csak kvantitatív kutatáson alapulnak, amelyek telefonos (CATI) vagy személyes (CAPI), illetve hagyományos személyes lekérdezéssel készültek.

11

 éldául a 2006-os általános országgyűlési választások első fordulójában az MSZP egyéni jelöltjeire az egyéni jelöltekre leadott szavazatok 42,1 százalékát P adták le és ugyanez a szám a Fidesz–KDNP esetében 42% volt, addig a pártlista szavazatokban az MSZP 43,2, a Fidesz–KDNP pedig 42 százalékot kapott. (E százalékos adatok az összes leadott szavazatból lettek kiszámítva, az 5% alatt szerző jelöltállító szervezetek listás szavazatainak leszámítása nélkül.)

12

AZ ÚJ EGYÉNI VÁLASZTÁSI VÁLASZTÓKERÜLET RENDSZER BEMUTATÁSA ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A tanulmány következő szakaszában először ismertetjük az új országgyűlési választási rendszert, majd pedig elemezzük annak várható politikai hatásait. Értékelésünk ezúttal nélkülözi a rendszer személyes nézőpontunkból avagy nemzetközi példák irányából történő értékelését, kizárólag adottságként tekint az elfogadott törvényre, amelynek várható alkalmazását érdemes megvizsgálni

Elméleti ismertető Az új országgyűlési választási rendszer egy egyfordulós, vegyes és kétszavazatos, kompenzációs elemet és nemzetiségi, illetve határon túli szavazási elemet is tartalmazó megoldás. Az új parlament képviselői létszáma a korábbihoz hasonlóan fix, százkilencvenkilenc fő, amelyen belül a többségi (egyéni választókerületi) és a listás (és kompenzációs, illetve határon túli és nemzetiségi) ágak mandátumaránya szintén fixen százhat-kilencvenhárom. Ebből következően az új rendszer egyértelműen többségibb karakterű, aránytalanabb rendszer, amely a kormányzóképes parlamenti többséget jó eséllyel megteremti, és még a koalíciókötést szükségessé tevő helyzetek kialakulási esélyeit is korlátozza, hiszen parlamentben belüli koalíció egy ilyen rendszerben csak különleges egyéni és listás mandátumeloszlás esetén lehet szükséges. A választói viselkedés és a politikai rendszerre gyakorolt hatás szempontjából meghatározó szerepe a kétfordulós helyett egyfordulós szavazásnak és a mandátumtípus-arányok átalakulásának van. Az új választási rendszerben is fennmaradtak a korábbiakban használt erős intézményes szűrők, így az ajánlószelvény-gyűjtés és az ötszázalékos parlamenti bejutási küszöb. E jogintézmények továbbra is garantálják a status quo mindenkori pártjainak részleges védelmét, hiszen országos szervezet híján nehéz bekerülnie a parlamentbe egy újonnan alakult pártnak, mozgalomnak. Tehát az új rendszer is kikényszeríti az országosan többé-kevésbé egységes szervezettséget és politikai jelenlétet. A 2012 nyarán nyilvánosságra került hivatalos információk szerint a kormánypártok eltökéltek a kötelező, rendszeres, jogvesztő előzetes regisztráció bevezetésében. Az eljárási törvény szövege egyelőre nem ismert, így számos részletszabály továbbra is homályba vész. Az azonban biztos, hogy a kontinentális Európában példátlanul szigorúra tervezett regisztráció szükségtelenül és indokolhatatlanul szűkítené a választói részvételt és ezáltal a politikai legitimitást a magyar politikai rendszeren belül.12 Ilyen eljárásra nincs nemzetközi példa olyan országban, ahol van teljes személy- és lakcímnyilvántartás. A cenzus bevezetésének kimondatlan szándéka az utolsó pillanatban döntő választók távoltartása, ami demokratikusan nehezen érvelhető. Ráadásul valójában az egész csak egy új kampányszakaszt jelent, amelynek során korai szakaszban rákényszerülnek a pártok a választói mobilizálásra, amire a kampányban használható eszközök függvényében rendelkeznek már a knowhow-val. Politikailag kockázatos és kiszámíthatatlan is lehet egy ilyen kezdeményezés, mert ugyan valószínű, hogy az izoláltabb és szegényebb élethelyzetű polgárok mulasztanák el leginkább az előzetes regisztrációt, de ugyanígy járhat a kiábrándult jobboldali is, akit csak egy hosszú kampánnyal lehetne rávenni az ismételt szavazásra. A demokrácia minőségére nézve pedig veszélyes irány bizonyos szavazói csoportok rendszeren kívülre szorítása indirekt eszközökkel, mert így ők egyre kevésbé lesznek alanyai a pártok politizálásának, ami pedig politikai szegregációjukkal járhat. Az ajánlószelvény-gyűjtés reformra régen megértett rendszere megmaradt, de az új megoldás tartalmaz relatív könnyítést és relatív nehezítést a jelöltállító szervezetek számára. A korábbi választási rendszerben az egyéni választókerületi induláshoz egy jelöltnek hétszázötven ajánlószelvényt kellett összegyűjtenie, az újban viszont ezer darabot. Az országos lista állításhoz korábban legalább hét megyében kellett területi listával rendelkeznie egy jelöltállító szervezetnek, és területi listát pedig akkor lehetet állítani, ha egy területi (megyei) választókerület egyéni választókerületeinek legalább egynegyedében, de minimum kettőben rendelkezett egyéni jelöltekkel egy jelöltállító szervezet. Az egyéni választókerületek régi rendszer szerinti megyei kiosztásából következően mindez azt jelentette, hogy országos kompenzációs lista állításához a megfelelő megyékben összesen elég volt akár csak tizennégy egyéni jelölttel rendelkeznie egy szervezetnek. Ugyanakkor a régi rendszerben – és ez egy fontos változtatás – csak azon területi választókerületekben (megyékben) lehetett egy adott párt területi 12

E rről részletesebben: Szigetvári Viktor: Szükségtelen, értelmetlen, káros. http://hazaeshaladas.blog.hu/2012/07/27/szuksegtelen_ertelmetlen_karos (a letöltés dátuma: 2012. augusztus 3.)

13

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI listájára szavazni, ahol rendelkezett megfelelő számú egyéni jelölttel, és így értelemszerűen volt területi listája is. De ebből az is következett, hogy ugyan lehetséges volt a minimálisan szükséges hét területi listával kvalifikálnia magát az országos kompenzációs lista állításának lehetőségére, de közben e hét területi lista választókorú népességén kellett teljesítenie az adott jelöltállító szervezetnek az országos öt százalékot, különben nem részesülhetett listás mandátumokból. Az új választási rendszerben relatíve kevesebb ajánlószelvény kell az egyéni jelöltállításhoz, mint korábban. A területi szint teljesen eltűnt, nincsenek megyei listák – ezeket nehéz is lett volna megtartani ilyen mértékben csökkentett mandátumszám mellett. Az országos lista immár nem csak kompenzációs lista, amelyre közvetlenül nem szavaznak a választók, hanem közvetlenül választott lista is, amelyet integráltak a kompenzációs rendszerrel. Egy országos lista állításához az új rendszerben annyi szükséges, hogy az adott jelöltállító szervezetnek legalább kilenc megyében és Budapesten legyen összesen huszonhét egyéni képviselőjelöltje. Ez relatív nehezítés, mert nagyobb területi merítést vár el, bár az adott megyékben immár nem kell két-két jelölttel rendelkezni. Ráadásul egy ideáltipikus vidéki párt nem tudna indulni, illetve csak akkor, ha minimum egy egyéni választókerületben Budapesten is képes lenne összegyűjteni a megfelelő számú ajánlószelvényt. Az új rendszer fontos vívmánya és könnyítése, hogy a területi szint hiányából fakadóan immár az ország azon részein, azon megyéiben is lehet egy adott jelöltállító szervezet listájára szavazni, ahol egyetlen egyéni választókerületben sem tudott jelöltet állítani. Így az országos listaállítás szintjét elérő jelöltállítók számára egyszerűbbé vált az ötszázalékos küszöb megugrása. Az egyéni választókerületek átalakítása során a jogalkotó részben megfelelt a Velencei Bizottság általános elvárásainak, de az összes választópolgár mennyiségének automatikus korrekciója területén például nem. A húsz év alatt bekövetkezett lakosságszám-torzulásokat kiigazították. A korábbi rendszerben a többségi elven megszerzett (tehát egyéni) mandátumok aránya a teljes mandátumszámon belül alacsonyabb volt, hiszen a régi rendszerben ez 45,6% volt, most pedig 53,3%. Az egyéni választókerületek megyehatárokat nem léphetnek át továbbra sem, és a százhat mandátum megyék közötti elosztása pedig mindeddig pontosan nem ismert matematikai aritmetika szerint történt.13 A listás ág általános befolyása a rendszeren belül csökkent, a választott győztes-vesztes kompenzációs rendszer pedig a korábbiakhoz képest eltérően befolyásolja a mandátumkiosztást. Míg korábban a rendszer elkülönített mandátumokat a kompenzáció céljára (minimum ötvennyolc mandátumot) és maximálta a területi listás mandátumokat (maximum százötvenkettő), addig az új rendszer együttesen allokál az országos listás szavazatok, a győztes-vesztes töredékszavazatok és a határainkon túl élő, magyarországi állandó lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok szavazatai számára maximum kilencvenhárom mandátumot. Azért csak maximum ennyit, mert a nemzetiségi szavazatok intézményesítési formája megfelelő szavazatszám esetén innen visz el teljes értékű parlamenti mandátumot. A kisebbségi listára szavazók elveszítik az országos pártlistákra szavazás lehetőségét. Reálisan értékelve, számos feltétel (megfelelő részvételi szint, megfelelő nemzetiségi jelöltállító, regisztráló és pártlista szavazatukról így lemondó kisebbségiek) együttállása esetén leginkább a roma kisebbségnek van esélye arra, hogy egy mandátumot megszerezzen a nemzetiségi képviselet logikáján. Ennél kisebb, de némileg még reális esélye csak a hazánkban élő német kisebbségnek van. Ebből következően a rendszer listás ágán ténylegesen kiosztható mandátumok száma kilencvenhárom és kilencvenegy közé becsülhető. A listás ágon sok irányból sok szavazat összegződik. Az összes ilyen mandátumot egy kiosztási körben osztja ki a rendszer az összes ide került (listás, győztes és vesztes töredék, határon túli) szavazatnak megfelelően, a D’Hondt-féle aritmetika alapváltozata szerint. A régi parlamenti választási rendszer ugyanezt a kiosztási technikát használta. Míg a korábbi választási rendszerben a kompenzációs rendszer célja a kisebb és az egyéni választókerületekben veszítő jelöltállító szervezetek kompenzálása volt, addig az új rendszerben a kompenzációs rendszer önmagát is kompenzálja. Ezzel a több egyéni győzelmet arató jelöltállítók javára tompítja a kompenzációs rendszer amúgy is korlátozott hatását. E korlátozott hatásban meghatározó szereppel bír az,

13

T óka Gábor (választási szakértő, CEU) szóbeli közlése szerint az új választási rendszert érintő, folyamatban levő kutatásának megállapításai arra utalnak, hogy az egyéni választókerületek megyék közötti elosztása, maga a százhatos összmandátumszám a rendszer többségi ágán és a megyehatárok sérthetetlensége együttesen olyan paraméterek, amelyek meghatározó mértékben befolyásolják a rendszer karakterét.

14

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI hogy nincsenek kizárólag a kompenzáció céljára elkülönített mandátumok, míg a korábbi rendszer országos listája ilyen volt. Egy fiktív példán illusztrálva nyolcmillió hazai választópolgárral, háromszázezer határon túlival és ötven százalékos részvétellel számolva a rendszer listás ágán összesen körülbelül hat-hét millió szavazatot találhatunk majd. Hiszen oda fog kerülni négymillió listás szavazat, százötvenezer határon túli szavazat és a győztes, illetve vesztes töredékszavazatok. Ha a későbbi győztes rendszerint nagy különbséggel nyer az egyéni választókerületekben a második helyezett jelöltállító előtt, akkor a győztes és vesztes kompenzációs szavazatok száma meg fogja közelíteni a listás szavazatok számát. Ha pedig kis különbséggel dőlnek el az egyéni választókerületi győzelmek az első és a második jelöltállító szervezet között, tehát szoros a verseny, akkor relatíve nagyobb eltérés lesz a kompenzációs ágra kerülő szavazatok száma és a listás szavazatok száma között. Tehát ha nagy különbséggel győz egy párt, akkor a listás ág mandátumkiosztása közelít a listás szavazatok megkétszerezése után előálló helyzethez, míg ha szűk különbséggel győz egy párt, akkor pedig jobban érvényesül a kompenzáció. De az utóbbi esetben is a listaszavazatok számával összevethető mennyiségű győztes-vesztes töredékszavazat képződik. A határon túliak szavazatai a győztes-vesztes kompenzációs rendszer miatt nem a választásokon résztvevők összes párt listaszavazatával szemben indulnak el a listás ágon a mandátumokért, hanem nagyságrendileg a választásokon résztvevők összes listás szavazatának majdnem kétszeresével szemben. Így az új választási törvény nemcsak hogy két szavazat (egyéni, listás) helyett csak egy listás szavazati lehetőséget biztosít a határon túliak számára, megfelezve ezzel befolyásukat14, hanem a győztes-vesztes kompenzációs rendszer tovább csökkenti a határon túli szavazatok jelentőségét. Ebből következően a példában szereplő részvételi szint mellett egy-két mandátumnál többet ténylegesen nem tud szerezni százötvenezer határon túli szavazat. Az új rendszer átalakította a közös listaállítás lehetőségeit is, a kapcsolt listák pedig megszűntek. A korábbi országgyűlési választási rendszerben a jelöltállító szervezeteknek lehetőségük volt töredékszavazat-megosztási megállapodást is kötniük. Ezzel arról rendelkeztek, hogy egy (vesztes) közös egyéni országgyűlési képviselőjelölt töredékszavazatait milyen arányban osztják el saját országos listáik között az adott jelöltet támogató jelöltállítók. Így a korábbi rendszer közös egyéni jelöltek esetén sem kényszerített arra, hogy a pártok teljesen feladják önálló szavazatgyűjtő lehetőségüket, hiszen saját területi pártlistájuk és országos, kompenzációs listájuk is lehetett. Az új rendszerben ilyen megoldás nincs, a jogszabály nem biztosítja a töredékszavazat megosztás lehetőségét.15

Az új országgyűlési választási rendszer várható hatása a magyar politikai rendszerre

A politikatudomány szerint minél többségibb karakterű egy választási rendszer, annál inkább formálja idővel kétpólusúvá az adott ország pártrendszerét. Az új magyar országgyűlési választási rendszer az egyéni mandátumok magasabb aránya miatt többségibb karakterű, kompenzációs, vegyes rendszer, mint az 1990 óta használt előző. A kisebb parlament és az erősebb összeférhetetlenségi szabályok hatása a parlamenti pártok országgyűlési reprezentációja szempontjából a személyi kínálat beszűkülését és átalakulását eredményezi. Ez részben kedvező folyamatnak is tekinthető, és a politikai lobbicsatornák átalakulására is hatással lehet. Az új rendszerben a korábbiakhoz képest is kitüntetettebb jelentőséggel bír az egyéni mandátumok megszerzése. Ez pedig döntő számban akkor lehetséges, ha egy jelöltállító az ország különböző részein relatíve egységes és kiegyenlített támogatottsággal rendelkezik. Hiszen ez teremthet esélyt az egyéni mandátumszerzésre.

14

E rről szerteágazó szakmai vita bontakozott ki az elmúlt hónapokban. Jelen tanulmány egyik szerzője Tordai Csabával amellett érvelt, hogy a választott megoldás alkotmányos, a szavazategyenlőség elvével összeegyeztethető. Az ügyben a Velencei Bizottság sem emelt kifogást a választott megoldás ellen. Lásd: Szigetvári Viktor–Tordai Csaba: A határon túliak választójogáról. http://hazaeshaladas.blog.hu/2011/07/05/a_hataron_tuliak_valasztojogarol (a letöltés dátuma: 2012. június 14.)

15

„Az önálló pártlista töredékszavazatainak a párt önálló egyéni választókerületi jelöltjeinek töredékszavazatai számítanak.” 2011. évi CCIII. törvény az országgyűlési képviselők választásáról 15§(3). www.magyarkozlony.hu/pdf/11526 (a letöltés dátuma: 2012. június 29.)

15

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Ebből következően az új rendszer az inkább csak regionálisan erős pártokat hátrányba hozza a mandátumszerzés területén, még akkor is, ha e pártok az ország többi részén is rendelkeznek valamennyi támogatóval. A többségibb karakter további hatása, hogy relatív kedvezményezetti helyzetbe hozza azon második erőt, amely egy vele azonos támogatottságú jelöltállítónál nagyobb földrajzi területen rendelkezik egyéni mandátumszerző képességgel. A nagyobb egyéni mandátumszerzési esélyhez országosan kiegyenlítetten magas vagy pedig az ország felén-kétharmadán kimagasló népszerűségre van szüksége egy jelöltállítónak. Hiszen vagy úgy szerez egy szerveződés sok egyéni győzelmet, hogy bárhol esélyes lehet, és ezt sok helyen győzelemre is váltja, vagy pedig úgy, hogy mindent visz az egyéni választókerületek földrajzilag jól körülhatárolható, meghatározó számú részén. Utóbbi helyzet társadalmi, földrajzi és államszervezési feltételei kevéssé adottak Magyarországon, talán leginkább két-három nemzetiségű szövetségi államok bizonyos nemzetiségi pártjai számára teremhetne ilyen lehetőség egy, a magyarhoz hasonló választási rendszerben. A most ismertetett hatás révén az új választási rendszer képes arra, hogy stabilizáljon egy második politikai erőt is, ezzel formálva idővel esetleg újra domináns kétpólusú rendszerré a magyar pártrendszert.16 Az új parlamenti választási rendszernek a politikai rendszerre gyakorolt következő hatása a nagyobb politikai ingadozás lehetőségének a megteremtése, a parlamenti pártok mandátumszámának az egyik választásról a másikra bekövetkező érdemi változása. Ez akkor jelentkezhet, ha egynél több politikai erőnek van érdemi esélye döntő mennyiségben egyéni választókerületeket nyernie. Hiszen a kompenzációs rendszer nem tud ellentartani az egyéni mandátumszerzéseknek, így a választók megváltozó politikai preferenciái megfelelő alternatíva esetén egy másik pártot juttathatnak meghatározó mennyiségű egyéni választókerületi győzelemhez. Bár a magyar politikai rendszerben az elmúlt húsz éven nem volt olyan releváns párt, amely ne rendelkezett volna akárcsak korlátozott budapesti jelöltállító képességgel, de az országos listaállításhoz immár de iure is szükséges legalább egy budapesti egyéni jelöltet is állítani, így az új parlamenti választási rendszer a korábbiaknál erősebb intézményes szűrővel korlátozza egy echte vidéki párt kialakulását. A kispártok helyzete kisebb mértékben könnyebb, nagyobb mértékben nehezebb lett. Könnyebb azért, mert az országos lista állítás és az ajánlószelvény gyűjtés átugrandó léceit alacsonyabbra helyezték. Ráadásul, ha országos listával rendelkeznek, akkor immár az ország egész területén azonnal választhatóvá is válnak. Nehezebb viszont azért, mert az ajánlószelvény-gyűjtésre rendelkezésre álló idő a korábban nyilvánosságra hozott koncepció szerint rövidülni fog, továbbá a parlamenti mandátumszám szempontjából egyéni választókerületi ágon önállóan gyakorlatilag kizárt a mandátumszerzési esélyük. További fontos – és mindeddig kevéssé elemzett – hátrányt okozó faktor a kispártok számára a korábban elkülönült mandátumszámú, országos, kompenzációs lista megszűnésének és a kompenzációs szavazatok listás szavazatokkal történő keverésének az együttes hatása. A hátrány itt azért jelentkezhet számukra, mert ha nem indítanak minden egyéni választókerületben jelöltet, akkor a vesztes töredékszavazatok immár nem a régi, országos listás mandátumok elosztásánál hiányoznak csupán, hanem a teljes listás ág kompenzációs célú és hagyományos listás szavazatainak együttes mandátumkiosztásánál. Ez a szempont valójában lényegtelenné is teszi az új országos lista állítási szabályok könnyítését. Hiszen egy kisebb és önállóan induló jelöltállító lehet, hogy ötven egyéni jelölttel bőven túlteljesíti az országos lista állításához szükséges minimumkövetelményeket, és az új rendszer logikájából fakadóan kedvező fejlemény egy ilyen párt számára, ha közben immár mind a százhat egyéni választókerületben szavazhatnak a választók az ő országos listájukra. De a példánkban hiányzó ötvenhat egyéni jelölt hiányzó vesztes töredékszavazatai gyengítik az országos listán megszerzett szavazatok mandátumszerző képességét, mivel a jelöltállításra minden egyéni választókerületben képes pártok szükségszerűen több töredékszavazattal rendelkeznek, és döntően több szavazatuk lesz a listás ág mandátumkiosztása során. Paradox módon az ötszázalékos listás szavazati küszöböt megugró kispártokkal az új rendszerben könnyen megeshet, hogy akár csak listás szavazatszázalékuk feléért-két16

 éleményünk szerint változatlan választási rendszert feltételezve középtávon csak akkor lehetséges három egyenlő politikai pólus megjelenése a magyar V politikai rendszerben, ha a balközép oldal leegyszerűsödik (vagy célszerű szövetségi politika vagy pedig politikai verseny eredményeként), ha közben a Fidesz–KDNP 2010-es választói koalíciója úgy omlik össze tartósan, hogy érdemi regionális, területi egyenlőtlenségek alakulnak ki a támogatottságuk szerkezetében, és ha közben – harmadik feltételként – a Jobbik földrajzilag kiegyenlítetten magas támogatottsági szerkezetet tud kialakítani. Mert egy ilyen helyzet az egyéni és listás mandátumszerzés szempontjából mindhárom pólus számára relatíve hasonló esélyeket biztosítana.

16

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI harmadáért kapnak listás mandátumokat, attól függően, mennyi egyéni jelöltjük hiányzik a százhatból. Egy tízszázaléknyi listaszavazatot szerző, de egyéni jelöltet csak a választókerületek ötven százalékában állítani képest párt nem hozzávetőlegesen tízszázaléknyi, tehát kilenc-tíz listás mandátumot kap a kilencven háromból, hanem hat-nyolc százaléknyit, tehát függően a töredékszavazatok arányaitól hat-hét mandátumot. A tízszázaléknyi listaszavazat után elvi alapon kijáró tízszázaléknyi listás mandátum megszerzése csak akkor lehetséges akár csak közelítőleg is, ha szinte minden egyéni választókerületben szerzett vesztes töredékszavazatokat ez a párt. Utolsó példaként: ha egy éppen öt százalék listaszavazatot szerző, egyéni választókerületet nem nyerő párt csak a minimálisan szükséges huszonhét egyéni választókerületben állít egyéni jelöltet, akkor négy-öt mandátum helyett összesen inkább csak három mandátumot szerez, ami a teljes parlamenti létszám másfél százaléka. A mandátumszámok csökkenése és a rendszer aritmetikai változásai be fogják tehát szűkíteni a kispártok személyi képviseletének a terjedelmét. Ez a politikai menedzsment és a fenntarthatóság szempontjából komoly kihívást jelent majd az ilyen jelöltállítók számára. A kisebb jelöltállítók számára további nehezítés a közös egyéni jelöltek töredékszavazat megosztásának tilalmazása, ami miatt az identitásőrzési szempontból fontos részleges összefogásra nincs lehetőség, vagy csak rossz szavazati szaldóval. De a töredékszavat-megosztási megállapodások megkötésének kizárása nem csak a kispártok számára hátrányos hatásával befolyásolja a pártrendszer alakulását, hanem a közös indulási formák leegyszerűsítése révén a győzelemre törő politikai erők és erőcsoportok számára is kényszerítő erejűvé teszi a blokkosodást, ha önállóan e blokk egyetlen tagja sem volna képes többséget szerezni.

Szövetségi politika és az új választási rendszer Az új parlamenti választási rendszer a korábbiakban kifejtettek miatt átalakította a választási együttműködések feltételrendszerét. Az alábbiakban röviden áttekintjük az új rendszerben lehetséges együttműködési formákat, és a konkrét politikai szereplők behelyettesítése nélkül értékeljük az egyes megoldások szavazatoptimalizációs és politikai előnyeit, hátrányait. A kapcsolt listák és a töredékszavazat-megosztási megállapodások lehetőségének megszüntetése az új, többségibb, az egyéni választókerületi mandátumszerzés által a korábbinál jobban befolyásolt választási rendszerben formálisan az alábbi együttműködési formák lehetségesek: a közös választási indulás és a koordinált indulás. A harmadik lehetőséget, a külön indulást nem lehet együttműködési formának tekinteni, de politikai és választási szaldójának elemzése ide kívánkozik, mert hátrányok mellett hordoz magában bizonyos előnyöket a különböző együttműködési formákhoz képest. Nemzetközi tapasztalatok alapján létezik még egy negyedik lehetőség is, amely a magyar választási jog hagyományai szerint nehézkesen valósítható meg csupán, ez a választási jellegű pártok indítása. Mivel nem ismert jelenleg még az új választási eljárási törvény, így fennáll annak a formális lehetősége, hogy az új jogszabályi környezetben immár könnyebb lesz ilyen megoldással élni. Éppen ezért ezt a lehetőséget is megvizsgáljuk.

A közös választási indulás Ez a legegyszerűbb megoldások egyike. Egynél több jelöltállító szereplő, amelynek együtt döntő többsége van, és azzal a vélelemmel él, hogy az együttműködés révén az egyéni választókerületekben is jobb mandátumszerzési esélyt teremtenek, közös országos listát és közös egyéni jelölteket állít. A győztes és vesztes töredékszavazatok mind a párt közös listájára mennek, ami szavazat-optimalizációs szempontból az új rendszeren belül az egyetlen tökéletes szaldójú megoldás. Egy ilyen együttműködés akkor hatékonyabb, ha a döntő győzelemhez szükséges, de politikailag és személyileg fenntartható szervezeti kört érint. Minél többen maradnak ki belőle egy adott politikai család vagy közös érdekű csoportból, választói hitelessége és politikai hatékonysága, illetve szavazatösszpontosító képessége annál inkább csökken. A listás küszöb átlépése ilyen jellegű közös lista esetén akadályt nem jelenthet.17 A szavazólapon az összefogásban résztvevő önálló jelöltállító szervezetek mindegyikének a neve és logotípiája szerepel mind az egyéni jelöltek, mind pedig az országos lista alatt. 17

 z országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény 14§ (2) pontja alapján egy két jelöltállító szervezet által állított országos lista esetén tíz százalék a A bejutási küszöb, kettőnél több által támogatott esetében pedig tizenöt százalék. www.magyarkozlony.hu/pdf/11526 (a letöltés dátuma: 2012. június 29.)

17

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A közös indulás politikai nehézségét a jelöltállítási szakasz jelenti egyrészt, hiszen a listák összeállításánál, az egyéni jelöltek kijelölésénél és egyéni választókerületekhez rendelésénél sok politikai konfliktusfelület képződik. Az együttműködésben résztvevő szereplők elemi érdeke, hogy a jelöltállítás és a parlamentbe juttatott képviselők szintjén egyaránt a politikai erőviszonyokból következő arányok alakuljanak ki. A közös indulás legnagyobb hátránya az önálló identitás megőrzésének korlátozott esélye és ennek romboló hatása. A régi rendszerben az önálló területi lista állítás és az önálló elsőfordulós indulás ezt még biztosította.

A koordinált indulás A koordinált jelöltállítás azt jelenti, hogy közös érdekű jelöltállító szervezetek nem kötnek átfogó politikai szövetséget, hanem külön országos listákat állítanak, de nem indítanak egymással szemben egyéni jelölteket. Ehhez az szükséges, hogy minden az együttműködésben résztvevő szereplő legalább huszonhét egyéni választókerületben összegyűjtse a megfelelő számú ajánlószelvényt, azáltal formálisan is kvalifikálja magát önálló országos lista állítására. A koordinált indulás döntő eleme, hogy az együttműködő pártok megegyeznek abban, hogy mely egyéni választókerületben ki indít egyéni jelöltet közülük. Némiképp paradox módon ehhez végül akár az is elegendő, ha egy jelöltállító szervezet huszonhét egyéni jelöltnél kevesebbet vállal be, mert ha a szükséges számú ajánlószelvény összegyűjtése után egy párt egyéni jelöltje visszalép, az országos lista attól még érvényes marad. Így az ajánlási szakasz lezárulta után a koordináló szereplőnek van lehetőségük a formális egyéni választókerületi jelöltszámokhoz képest is politikai alkuval igazítani az egyéni jelöltek pártarányait. Ebben az együttműködési formában minden párt külön országos listával szerepel a listás szavazólapon, viszont a százhat egyéni választókerületben minden esetben csak egy-egy jelöltje van a koordináltan együttműködő jelöltállító szereplőknek. Ezek az egyéni jelöltek azonban csak a saját pártjuk egyéni jelöltjei, csak a saját pártjuk neve és logotípiája szerepel az egyéni jelölti szavazólapon. A koordinált indulás mellett szól, hogy segít az önálló politikai identitás megőrzésében, ezzel könnyíti az együttműködni akaró, de közös indulásra nem hajlandó szereplők helyzetét. Előny továbbá, hogy az egyéni választókerületekben a koordináló szereplők csak egy jelöltet állítanak, így ez segít a szavazatok fókuszálásában, és csak a töredékszavazatok szétoszlása valósul meg, töredékszavazat-vesztés nem. Itt azonban véget is érnek az előnyök. A legnagyobb kockázatot az jelenti az együttműködés e formájában, hogy minden szereplőnek önállóan is át kell lépnie az ötszázalékos küszöböt listán. Ha ez valamely együttműködő félnek nem sikerül, akkor döntő szavazatveszteség érheti a közös politikai cél elérését. Komoly kockázat továbbá, hogy meghatározó mennyiségű szavazót kell arra felszólítania az így együttműködő pártoknak, hogy szavazzanak ki saját listaszavazatuk mögül, és egyéni jelölti szavazatukkal ne olyan jelöltet támogassanak, amelyet akár egyedül, akár közösen, de a saját pártjuk is támogat jogi értelemben. Hiszen olyan egyéni jelölt választására szorítja az érintett együttműködési megoldás a megcélzott választókat, akit csak egy másik párt támogat. Ez a feladat egyszer elvégezhető, ha nem is feltétlenül tökéletes hatékonysággal, de egy hosszú távra tervező párt számára kockázatot jelent, ha tömegesen szavaztatja ki saját támogatóit saját pártja mögül. Teoretikusan lehetetlen arról nyilatkozni, hogy a közös indulás kompromittáló faktora vagy a koordinált indulás kiszavaztatási hatékonysága a rosszabb. Ha az együttműködésben résztvevő jelöltállító szervezetek közül a legnépszerűbb nem marad le nagy mértékben a választáson legtöbb szavazatot kapó, de politikailag ellenérdekelt párt mögött, akkor az együttműködő felek összesítve szerezhetnek több szavazatot összefogva induló ellenfelüknél, és a mandátumkiosztás aritmetikája miatt sem veszítenek egy listás mandátumot, ami hatékony szavazat-felhasználást jelent. Ez utóbbi szempont azért fontos, mert ha a koordinált jelöltállítással együttműködő felek együttesen ugyan több szavazatot szereznek, de közben a közülük a legnépszerűbb érdemben lemarad az első helyet megszerző, ellenoldali jelöltállító szereplőtől, akkor a listás szavazatelosztási rendszer aritmetikája ezt egy mandátum elvételével bünteti18, ami szűk versenyben akár döntő is lehet. A koordinált jelöltállítás politikai értelemben segít az önálló karakter megőrzésében, de véleményünk szerint valójában a politikai együttműködés révén keletkező dilemmát nem oldja fel, a lényegi kérdésre választ nem ad. Ha egy koordinált indulásban együttműködő felek mindegyike öt százalék felett szerez listán, közülük a 18

E nnek oka az, hogy a listás mandátumkiosztás a D’Hondt-féle aritmetika alapváltozata szerint történik. Ez pedig egy bizonyos pont után nem az alacsonyabb szavazatszámú jelöltállító szervezetek kedvezményezi, hanem a legnagyobbat. E hatást túlbecsülni azért nem szükséges, maximum egy-két mandátumot érinthet, és azt is megfelelő peremfeltételek teljesülése esetén.

18

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI legnagyobb vezetne vagy pedig csak kevéssel lemaradva volna második a pártok versenyében, akkor is meg kell állapodniuk az egyéni jelöltek indításának összehangolásáról. Az pedig egyáltalán nem egyértelmű, hogy ebben könnyebb-e megállapodni vagy az átfogó, közös jelöltállításban. Hogyan akarhatnak közösen kormányozni bizonyos politikai szereplők, ha ilyen szintű eredményes egyeztetésre sem képesek? Az önálló politikai arcél megőrzéséről pedig még annyit, hogy a koordinált jelöltállítás mesterkélt technikája a politikai táborválasztás dilemmáját nem vágja át mint gordiuszi csomót. A politikai dilemmákat politikai értékeléssel és politikai döntéssel kell kezelni.

A külön indulás Ez a megoldás nem tekinthető együttműködési formának, hiszen arra épül, hogy a vélelmezhetően közös politikai érdekű felek önálló egyéni jelölteket és önálló országos listát állítanak. Az együttműködés számára ott nyílik tér, ha bizonyos egyéni választókerületekben – nem is feltétlenül visszalépés miatt – egy jelöltállító szervezet nem indít egyéni jelöltet, így ezzel segíti a hozzá politikailag közelebb álló és egyéni jelöltet az adott egyéni választókerületben állítani képest szervezet egyéni szavazatszerző képességét. A külön indulás evidensen jó a politikai identitás megőrzése szempontjából, segíti a fenntartható táborszervezést és a választói identitások karakteresebbé tételét. De magában hordozza az öt százalék alatti listás teljesítés kockázatát, továbbá egy a választások utáni koalíciós megállapodás biztosan nem fogja segíteni a választásokon sikerrel megőrzött önálló politikai karakter fenntartását. Így egy ilyen indulást vagy csak célhoz kötött parlamenti együttműködés, vagy pedig a közös induláshoz képest rosszabbul menedzselhető hiteltelenedés követhet, ha a külön induló párt végül mégis koalícióra lép és kormánytagokat állít. Természetesen a külön indulás legnagyobb problémája az, hogy az egyéni jelöltek szintjén a győzelemre készülő, de így önállóan indulni kényszerülő jelöltállítónak komoly előnnyel kell rendelkeznie, hiszen a külön induló, de politikailag azért közelebb álló párt egyéni jelöltjei elvisznek szavazatokat az első helyért folytatott küzdelemből. Az új egyéni választókerületek egy részében – mint azt tanulmányunk későbbi részében bemutatjuk – ez lehet, hogy nem okoz gondot egy népszerű, balközép jelöltállító számára, és a tág értelemben vett demokratikus ellenzéki tábor egyéni jelölti szavazatainak megosztása nem veszélyezteti feltétlenül a mandátumszerzést. De úgy gondoljuk, hogy a parlamenti többséghez szükséges egyéni mandátumok meghatározó körének megszerzése során ez már nagy kockázatot jelenthet, és veszélyeztetheti a kiélezett egyéni választókerületekben történő mandátumszerzést. Erre még az sem megoldás, hogy majd kiszavaznak a kisebb párt egyéni jelöltje mögül az adott pártot egyébként listán támogató szavazók, továbbá az sem, ha a kulcsküzdelmek egyéni választókerületeiben nem indít egyéni jelöltet a kisebb külön induló jelöltállító szervezet. Ennek oka a szavazat-optimalizációban keresendő. A korábbiakban már bemutattuk, hogy a listás mandátumok kiosztásánál döntő szerepe van a győztes-vesztes töredékszavazatoknak. Ha pedig egy külön induló, kisebb jelöltállító szervezet sok helyen nem indít egyéni jelöltet (ezzel akár segítve is a hozzá közelálló párt esélyeit), akkor sok (vesztes) töredékszavazatot veszít, ezzel listaszavazat-százaléka alá viszi a listás mandátumszerzés mértékét. Összefoglalva tehát egy ilyen megoldás a kisebb párt számára csak akkor hasznos, ha minden egyéni választókerületben törekszik töredékszavazat szerzésre. Ha viszont ez utóbbit teszi, akkor rombolja a nagyobb pártok egyikének mandátumszerzési esélyeit bizonyos kulcsjelentőségű egyéni választókerületekben.

A választási párt A nemzetközi példák19 alapján adódó megoldási lehetőség azt jelenti, hogy különböző mozgalmak, pártok a választási rendszerbe történő belépésük előtt megállapodást kötnek, döntenek az együttműködés arányairól, önálló jogalanyt hoznak létre, amely megtestesíti az együttműködést, és e választási célra létrejövő jelöltállító szereplő önállóan indul országos listával és egyéni jelöltekkel. A helyzet megteremtése érdekében megoldandó politikai dilemmák jórészt megegyeznek a közös indulásnál jelentkezőkkel. De a megoldás na19

 omániában például jelenleg az USL pártszövetség adja a kormánytöbbséget és a miniszterelnököt. Az önkormányzati választásokon is így indultak 2012. R június 10-én. Ezt a pártot két korábban is létező és önálló szervezetét megőrző párt, a PSD és a PNL hozta létre. A román választási jogi szabályok szerint ez egy bevett megoldási lehetőség, használható politikai technika.

19

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI gyobb mértékű önfeladást kíván minden szereplő részéről, mint a közös indulás, hiszen a szavazólapokon – szemben a közös indulással – nem a közös indulást támogató jelöltállító szervezetek neve és logotípiája szerepel, hanem kizárólag e választási párt neve és logotípiája, amely így önálló és egységes politikai identitással kampányolhat. A magyar választási eljárásjogi környezet ilyen választási pártok indulását eddig nem segítette, bár formálisan nem is lehetetlenítette el. A kérdés szabályozása döntően nem választási jogi kérdés, hanem az egyesületeket és pártokat érintő szabályokkal függ össze. A választási törvényekkel csak olyan szinten van ez kapcsolatban, hogy speciális szabályokkal meg lehet nehezíteni ilyen együttműködések kialakítását. Mivel nem ismert még jelenleg az új választási eljárási törvény és azt sem lehet tudni, hogy a pártok jogállását érintően készül-e változtatásokra a kormányoldal, így a választási pártot mint lehetséges technikát nem lehet egyelőre tovább elemezni, de elvetni sem. Egy választási párt kommunikációs és szavazat-optimalizációs szempontból hatékony és új lehetőségeket teremtő megoldás lehet. Legnagyobb hátrányát az együttműködő pártok identitásának elrejtése, a jelöltállítási egyeztetések konfliktusossága és a középtávú fenntarthatóság politikai dilemmái jelentik.

20

AZ ÚJ EGYÉNI EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET VÁLASZTÓKERÜLET-KIOSZTÁS ELEMZÉS VIZSGÁLATI ELEMZÉSE FAKTORAI Ha a 2014 felől tekintünk vissza 2006 és 2010 általános országgyűlési választásaira, akkor minden szempontból nehezebb helyzetben van az elemző, mint amikor 2006-ban tekintett vissza 1998-ra és 2002-re. Az elmúlt években átalakult a pártrendszer, a választási rendszer és a pártok mögötti választói koalíciók is sokat változtak. 2010-ben ráadásul a Fidesz–KDNP egyedülálló mértékű győzelmet aratott a széttöredezetten induló balközéppel és a megerősödött szélsőjobboldallal szemben. 2006-ban hasonló részvételi szinten két nagyobb politikai pólus küzdött, tisztábbak voltak az együttműködési irányok is, és a kisebb pártok status quója sem alakult át. Az egyéni választói életutak nyilván még ennél is változatosabbak, de a sok ingadozás ellenére vannak mintázatok, amelyek részben pártpreferencia vizsgálatokkal, részben pedig választási eredmény-elemzésekkel letapogathatóak. Abból, hogy sok választó ingadozott az elmúlt években nem az következik, hogy semmi nem lehet mondani területi elhelyezkedésükből következő politikai és szociológiai karakterükről az új választási rendszerben, hanem az, hogy e tevékenység során óvatosnak kell lenni, sok változót kell figyelembe venni, gyengébb hipotézisekkel kell élni és idővel véleménykutatási eszközökkel kell igazolni vagy cáfolni az elemzés eredményeit. A tanulmány következő szakaszában éppen ezért az általunk relevánsnak tekintett választási és egyéb statisztikai adatok alapján jellemezni kívánjuk a parlamenti választási rendszer százhat egyéni választókerületét. A tanulmányunk végén szereplő átfogó tipológiai javaslatunk viszont már politikai és véleménykutatási mérlegelési elemeket is tartalmaz majd.

Az egyéni választókerületi elemzés vizsgálati faktorai A tanulmányban megvizsgáltuk az új egyéni választókerületek településszerkezetét és településszámát, kategorizáltuk őket a 2006-os és a 2010-es, első fordulós részvételi adatok alapján. Csoportosítottuk a választókerületeket az MSZP, a Jobbik és az LMP 2010-es, illetve az SZDSZ 2006-os listaszavazatai alapján. Továbbá származtatott kategorizálásként elkészítettük a Fidesz–KDNP és az MSZP 2006-os pártlista szavazatainak különbségéből előálló besorolásokat.

Településszám és településszerkezet A településszám esetében ötfokú kategorizálást készítettünk, a százhat új egyéni választókerület településszám átlaga (Budapestet kerületenként számolva) 30,1. • átlagnál jóval több település (78 db vagy több) 10 • átlagnál valamivel több település (46 és 78 db között) 12 • átlagos településszám (14 és 46 db között) 43 • átlagnál valamivel kevesebb település (5 és 14 db között) 17 • átlagnál jóval kevesebb település (5 db vagy kevesebb) 24 A településszerkezet vizsgálatához áttekintettük az ötezer főnél nagyobb és kisebb települések számát az adott egyéni választókerületben, valamint az ötezer főnél nagyobb települések 2010-es választókorú népességének arányát az adott egyéni választókerület teljes választókorú népességéhez képest. Mindezek alapján összesen hat kategóriát képeztünk. • fragmentált kistelepüléses

31

(az ötezer főnél nagyobb településeken a népesség kevesebb mint fele él, és számos kisebb település kapcsolódik még hozzá)

• koncentrált kistelepüléses

22

(az ötezer főnél nagyobb településeken él a választókorú népesség több mint fele, és számos kisebb település kapcsolódik még hozzá)

21

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI • koncentrált nagytelepüléses

4

(nincs az egyéni választókerületben megyei jogú város, és a választókerület ötezer főnél nagyobb településén vagy településén él a választókerület választókorú népességének a többsége)

• fragmentált agglomerációs

2

(az egyéni választókerület települései egy nagyváros környezetében vannak, és a legnagyobb településen a választókerület választókorú népességének a kevesebb mint fele él)

• koncentrált agglomerációs

25

(az egyéni választókerület települései egy megyei jogú város környezetében vannak, és a legnagyobb településen él a választókerület választókorú népességének a többsége)

• tisztán nagyvárosi

22

(budapesti kerületek és azon megyei jogú városok egyéni választókerületei, amelyek csak a saját települési önkormányzatukból állnak)

Ilyen jellegű tipologizálást azért készítettünk, mert az elmúlt két évtizedben egyes pártok támogatottsági szerkezete az urbanizációs skála különböző szintjein eltérő volt, és a választókerületeken belüli népességarányok pedig döntően befolyásolták a helyi kampányok jellegét. Úgy véljük, ezek az szempontok az új egyéni választókerületek esetében is érvényes elemzési szempontnak tekinthetőek. Az összesített eredményeket vizsgálva megállapítható, hogy reális, kezelhető az új választókerületek településszám-eloszlása. A hozzávetőlegesen háromezer-kétszáz településből álló Magyarországon százhat egyéni választókerület megyehatárokat tiszteletben tartó kijelölése ilyen eredményre vezet. A legtöbb településből Baranya megye 4-es (körzetközpont: Szigetvár) egyéni választókerülete áll, összesen százhetvennégyből, de ez a megye településszerkezeti adottságaiból egyenesen következik. A településszerkezeti vizsgálat összegzésénél figyelemre méltó, hogy a koncentrált nagytelepüléses választókerületek mind Budapest elővárosaiban, Pest megyében találhatóak (Pest megye 5., 7., 8., 11. – Dunakeszi, Vecsés, Szigetszentmiklós és Dabas).

Részvételi kategorizálás Mindkét általános országgyűlési választás esetében azonos sávhatárokkal ötfokú kategorizálást készítettünk. Az átlag a 2006-os első fordulóban 67,83%, a 2010-es első fordulóban pedig 64,38%. • átlagnál jóval magasabb részvétel (eltérés >= 7,5 százalékpont)

9 (’06)

6 (’10)

• átlagnál valamivel magasabb részvétel

21

21

• átlagos részvétel

41



40

• átlagnál valamivel alacsonyabb részvétel

31



38

4



1

(eltérés 2,5 százalékpont és 7,5 százalékpont között)

(eltérés -2,5 százalékpont és 2,5 százalékpont között) (eltérés -2,5 százalékpont és -7,5 százalékpont között)

• átlagnál jóval alacsonyabb részvétel (eltérés <= -7,5 százalékpont)

22

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A részvételi mintázat vizsgálatát különösen 2010 szempontjából tartjuk relevánsnak, mivel elemzésre érdemes, hogy hol maradtak távol az átlagnál többen a szavazástól. Az új egyéni választókerületek 2006-os és 2010-es első fordulós részvételi adatainak összegzése alapján megállapítható, hogy közelítőleg hasonló országos részvételi adat és azonos elemzési sávhatárok mellett az egyéni választókerületek eloszlása közel azonos, továbbá az összes választókerület egymásnak való megfeleltetése után az is látható, hogy erős kivételnek számít egyes egyéni választókerületek kategóriaváltása 2006 és 2010 között. Ebből következően a hasonló országos részvételi sávban mozgó két általános országgyűlési választás részvételi adatainak területi mintázata szinte azonos képet mutat. átlagnál jóval magasabb (eltérés >= 7,5%pont) átlagnál valamivel magasabb (eltérés 2,5%pont és 7,5%pont között) átlagos (eltérés -2,5%pont és 2,5%pont között) átlagnál valamivel alacsonyabb (eltérés -2,5%pont és -7,5%pont között) átlagnál jóval alacsonyabb (eltérés <= -7,5%pont)

1. ábra: A 2010-es részvételi adatok tipológiája az új egyéni választókerületekben – a tizenkilenc megye

átlagnál jóval magasabb (eltérés >= 7,5%pont) átlagnál valamivel magasabb (eltérés 2,5%pont és 7,5%pont között) átlagos (eltérés -2,5%pont és 2,5%pont között) átlagnál valamivel alacsonyabb (eltérés -2,5%pont és -7,5%pont között) átlagnál jóval alacsonyabb (eltérés <= -7,5%pont)

2. ábra: A 2010-es részvételi adatok tipológiája az új egyéni választókerületekben – Budapest

23

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Az SZDSZ 2006-os pártlista szavazatai A közel tizenegyezer szavazókör újracsoportosítása révén kialakított új választókerületekre szétosztottuk az SZDSZ 2006-ban szerzett elsőfordulós pártlista szavazatait. Az összes választásra jogosult százalékában ez országosan 4,37% volt20, tipológiánk ötfokú. • átlagnál jóval erősebb (eltérés 4 százalékpont felett) 11 • átlagnál valamivel erősebb (eltérés 1,35 százalékpont és 4 százalékpont között) 14 • átlagos (eltérés -1,35 százalékpont és 1,35 százalékpont között) 39 • átlagnál valamivel gyengébb (eltérés -1,35 százalékpont és -4 százalékpont között) 42 • átlagnál jóval gyengébb (eltérés -4 százalékpont alatt) 0 átlagnál jóval erősebb (eltérés 4%pont felett) átlagnál valamivel erősebb (eltérés 1,35%pont és 4%pont között) átlagos (eltérés -1,35%pont és 1,35%pont között) átlagnál valamivel gyengébb (eltérés -1,35%pont és -4%pont között) átlagnál jóval gyengébb (eltérés -4%pont alatt)

3. ábra: Az SZDSZ 2006-os listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – a tizenkilenc megye

átlagnál jóval erősebb (eltérés 4%pont felett) átlagnál valamivel erősebb (eltérés 1,35%pont és 4%pont között) átlagos (eltérés -1,35%pont és 1,35%pont között) átlagnál valamivel gyengébb (eltérés -1,35%pont és -4%pont között) átlagnál jóval gyengébb (eltérés -4%pont alatt)

4. ábra: Az SZDSZ 2006-os listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – Budapest

20

A módszertani bevezetőben már említettük, hogy ezek a számok eltérnek a közismertebbnek tekinthető, az érvényes szavazatok százalékában megadott számadatoktól. Ez a választások közötti összehasonlíthatóságot segíti az egységesebb bázis kialakítása révén.

24

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Az SZDSZ 2006-os szavazatainak vizsgálatát azért tartjuk fontosnak a párt eltűnése után is, mert szavazóik aktív választók voltak, így vizsgálatra érdemes későbbi vélhető viselkedésük területi mintázata. Ráadásul a 2006-os SZDSZ szavazók meghatározó százaléka kulcsszerepet játszott az MSZP (és részben az SZDSZ) második fordulós egyéni mandátumszerzéseiben. Az új egyéni választókerületek szerint csoportosított 2006-os liberális párti listaszavazatok eloszlása mérsékelten egyenlőtlen volt, hiszen a választókerületek meghatározó százalékában kaptunk átlagos vagy átlag közeli adatot. Sokkal gyengébb területek nem voltak, míg bizonyos új egyéni választókerületekben az átlagnál jóval magasabb szavazatmennyiséget figyelhettünk meg. Ez utóbbi kategóriában csak tíz budapesti és egy Pest megyei (2. – Budaörs) egyéni választókerület található, ami egyenes következménye az SZDSZ korábbi támogatottsági szerkezetének.

Az MSZP 2010-es pártlista szavazatai Az előbbiekkel azonos módszertan szerint, ötfokú skálán csoportosítottuk a százhat egyéni választókerületet az MSZP 2010-es listaszavazatai alapján. Az összes választásra jogosult százalékában ez országosan 12,33% volt. • átlagnál jóval erősebb (eltérés >= 4,5 százalékpont) 14 • átlagnál valamivel erősebb (eltérés 1,5 százalékpont és 4,5 százalékpont között) 18 • átlagos (eltérés -1,5 százalékpont és 1,5 százalékpont között) 32 • átlagnál valamivel gyengébb (eltérés -1,5 százalékpont és -4,5 százalékpont között) 40 • átlagnál jóval gyengébb (eltérés <= -4,5 százalékpont) 2 átlagnál jóval erősebb (eltérés >= 4,5%pont) átlagnál valamivel erősebb (eltérés 1,5%pont és 4,5%pont között) átlagos (eltérés -1,5%pont és 1,5%pont között) átlagnál valamivel gyengébb (eltérés -1,5%pont és -4,5%pont között) átlagnál jóval gyengébb (eltérés <= -4,5%pont)

5. ábra: Az MSZP 2010-es listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – a tizenkilenc megye

25

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI

átlagnál jóval erősebb (eltérés >= 4,5%pont) átlagnál valamivel erősebb (eltérés 1,5%pont és 4,5%pont között) átlagos (eltérés -1,5%pont és 1,5%pont között) átlagnál valamivel gyengébb (eltérés -1,5%pont és -4,5%pont között) átlagnál jóval gyengébb (eltérés <= -4,5%pont)

6. ábra Az MSZP 2010-es listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – Budapest

Az MSZP 2010 első fordulós listaszavazatait azért tartjuk fontosnak, mert képet adnak a balközép oldal választói koalíciójának összeomlása utáni helyzetről, a párt megmaradt mobilizációs képességéről és szavazói magjának elhelyezkedéséről. Az új választókerületek szerint csoportosított 2010-es listaszavazatokból megállapítható, hogy az MSZP támogatottsági szerkezete ebben a tekintetben 2006-hoz képest megváltozott, egyenlőtlenebb lett. Ha a 2006-os szavazatokkal ugyanezt az elemzést elvégezzük, és a magasabb szavazatszámhoz arányítjuk a kategóriahatárokat, akkor a két szélső kategóriában egyaránt nem találunk egyetlen egyéni választókerületet sem, míg a három középsőben az erősebbtől a gyengébb felé haladva huszonöt, hatvankettő és tizenkilenc új választókerület lesz. Tehát míg 2006-ban erősen az akkori szavazati átlaghoz tartott az MSZP listaszavazat-eloszlása, addig 2010-ben nagyobbak lettek a területi egyenlőtlenségek. Az 2010-ben érdemben alacsonyabb szavazatszám mellett is figyelemre méltó az átlagnál valamivel gyengébb egyéni választókerületek számának közel megduplázódása, és az átlag közeliek megfeleződése. Az országos egyéni mandátumszerzés rehabilitációja érdekében az MSZP-nek csökkentenie kell majd a szavazótábor támogatottsági szerkezetének földrajzi egyenlőtlenségeit.

A Jobbik 2010-es pártlista szavazatai A Jobbik a 2010-es általános parlamenti választások első fordulójában az összes szavazó százalékában 10,65 százaléknyi szavazatot szerzett, tipológiánk az ő esetükben is ötfokú volt. • átlagnál jóval erősebb (eltérés >= 4,5 százalékpont) 9 • átlagnál valamivel erősebb (eltérés 1,5 százalékpont és 4,5 százalékpont között) 22 • átlagos (eltérés -1,5 százalékpont és 1,5 százalékpont között) 28 • átlagnál valamivel gyengébb (eltérés -1,5 százalékpont és -4,5 százalékpont között) 43 • átlagnál jóval gyengébb (eltérés <= -4,5 százalékpont) 4

26

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI átlagnál jóval erősebb (eltérés >= 4,5%pont) átlagnál valamivel erősebb (eltérés 1,5%pont és 4,5%pont között) átlagos (eltérés -1,5%pont és 1,5%pont között) átlagnál valamivel gyengébb (eltérés -1,5%pont és -4,5%pont között) átlagnál jóval gyengébb (eltérés <= -4,5%pont)

7. ábra: A Jobbik 2010-es listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – a tizenkilenc megye

átlagnál jóval erősebb (eltérés >= 4,5%pont) átlagnál valamivel erősebb (eltérés 1,5%pont és 4,5%pont között) átlagos (eltérés -1,5%pont és 1,5%pont között) átlagnál valamivel gyengébb (eltérés -1,5%pont és -4,5%pont között) átlagnál jóval gyengébb (eltérés <= -4,5%pont)

8. ábra: A Jobbik 2010-es listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – Budapest

A Jobbik 2006 és 2010 között bekövetkezett megerősödése, és a korábbi szélsőjobboldali választói koalícióknál szélesebb támogatói körének a megteremtése az elmúlt évek fontos fejleménye volt. E szavazói tábor földrajzi elhelyezkedésének egyenlőtlenségei releváns elemzési szempontot jelentenek a párt egyéni győzelmi esélyeinek vizsgálata területén. A Jobbik 2010-es, parlamenti áttörést jelentő listás szavazatszámai a területi egyenlőtlenségek szempontjából a 2010-re szétesett választói koalíciójú MSZP-jére emlékeztetnek, bár annál erősebbek. 2010-ben a Jobbik szavazatai egyenlőtlenül terültek el az országban, természetesen az MSZP szavazati egyenlőtlenségeitől eltérő területi mintázat szerint. Az átlagnál erősebb két kategória új választókerületei Észak-Magyarországon helyezkednek el, míg az átlagnál gyengébbek között felülreprezentáltak a budapesti és dunántúli választókerületek. Ennek ellenére a Jobbik sem tekinthető pusztán regionális, térségi pártnak, mivel a gyengébb területein is van szavazatszerző képessége, bár gyengébb az átlagosnál.

27

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Az LMP 2010-es pártlista szavazatai Az LMP 2010-es listaszavazatainak a választókerületek közötti eloszlását ötfokú skálán vizsgáltuk az átlaghoz képest megfigyelhető eltérés alapján. A párt 2010-ben listán, az összes választókorúra vetítve 4,78 százalék szavazatot kapott. • átlagnál jóval erősebb (eltérés 3,6 százalékpont felett) 12 • átlagnál valamivel erősebb (eltérés 1,2 százalékpont és 3,6 százalékpont között) 17 • átlagos (eltérés -1,2 százalékpont és 1,2 százalékpont között) 31 • átlagnál valamivel gyengébb (eltérés -1,2 százalékpont és -3,6 százalékpont között) 44 • átlagnál jóval gyengébb (eltérés <= -3,6 százalékpont) 2 átlagnál jóval erősebb (eltérés 4%pont felett) átlagnál valamivel erősebb (eltérés 1,35%pont és 4%pont között) átlagos (eltérés -1,35%pont és 1,35%pont között) átlagnál valamivel gyengébb (eltérés -1,35%pont és -4%pont között) átlagnál jóval gyengébb (eltérés -4%pont alatt)

9. ábra: Az LMP 2010-es listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – a tizenkilenc megye

átlagnál jóval erősebb (eltérés 4%pont felett) átlagnál valamivel erősebb (eltérés 1,35%pont és 4%pont között) átlagos (eltérés -1,35%pont és 1,35%pont között) átlagnál valamivel gyengébb (eltérés -1,35%pont és -4%pont között) átlagnál jóval gyengébb (eltérés -4%pont alatt)

10. ábra: Az LMP 2010-es listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – Budapest

28

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Az LMP mint a parlamentbe újonnan bekerülő, mások által hitelesen nehezen megszólítható választókat is integráló párt evidensen érdemes az elemzésre. A szavazóbázis egyenlőtlenségének vizsgálata és más pártokéval történő összevetése segíthet a párt 2010-es választóinak elemzésében még akkor is, ha ez azóta átalakulhatott, változhatott. Az LMP 2010-es listaszavazatai az új választókerületi rendszerre rávetítve egy mérsékelten egyenlőtlen támogatottsági szerkezetű párt képét rajzolják meg, amelynek kis-középpárti versenytársaihoz hasonlatosan az új egyéni választókerületek több mint negyven százalékában az átlagnál alacsonyabb a támogatottsága. Ennek ellenére az LMP sem tekinthető pusztán regionális pártnak, mivel van szavazatszerző képessége a gyengébb területein is. E gyengébb területi egységek körében döntően felülreprezentáltak a fragmentált és koncentrált kistelepüléses településszerkezetű egyéni választókerületek.

A Fidesz–KDNP és MSZP pártlisták 2006-os szavazatkülönbsége Az új egyéni választókerületek elemzésének részeként végezetül készítettünk származtatott kategorizálást is, amelynek közvetlen relevanciája 2014 szempontjából korlátozott, azonban segít abban, hogy megfelelő elemzési bázist biztosítson a nagy szavazói blokkok területén. Ezzel részben kiemelve tekintetünket a 2010-es balközép összeomlás statisztikai adataiból. E származtatott mutató a Fidesz–KDNP és az MSZP 2010-es, első fordulós pártlista szavazatainak a különbségét vizsgálja, nem hozzáadva az SZDSZ listaszavazatait egy képzetes, balközép blokkhoz. A kategorizálás négyfokú, és az akkori két legnagyobb párt szempontjából vizsgálja az alapadottságokat egy relatíve magas mobilizáltságú, de dominánsa kétpólusú, Jobbik nélküli pártrendszerben. • stabil bal (különbség >= 4 százalékpont) 33 • balra billenő (különbség 0 százalékpont és 4 százalékpont között) 15 • jobbra billenő (különbség 0 százalékpont és -4 százalékpont között) 26 • stabil jobb (különbség <= -4 százalékpont) 32 stabil bal balra billenő jobbra billenő stabil jobb

11. ábra: A Fidesz–KDNP-MSZP 2006-os listaszavazatainak összevetésen alapuló politIkai kategóriák az új egyéni választókerüLetekben – a tizenkilenc megye

29

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI

stabil bal balra billenő jobbra billenő stabil jobb

12. ábra: A Fidesz–KDNP-MSZP 2006-os listaszavazatainak összevetésen alapuló politikai kategóriák az új egyéni választókerületekben – Budapest

A 2006-os parlamenti választások előtt pártok kapcsolódó és független műhelyek, továbbá szakértő újságírók is úgynevezett billegő körzeteket próbáltak beazonosítani. Ez akkor, a már közel húsz éve változatlan parlamenti választási rendszerben, relatíve stabil domináns kétpártrendszerben teljesen racionális vállalkozás volt, hiszen a kampányok és a nyilvános figyelem optimalizálása szempontjából célszerű megközelítést jelentett a magyar marginális körzetek kiválogatása. E vizsgálatok alapvetően ugyanilyen számításokat használtak, és ez alapján osztályozták a régi egyéni választókerületeket. A 2006 óta nyilvánosságra került szóbeszédek és írásos közlések alapján tudható, hogy a különböző műhelyek jórészt ugyanazon harminc-negyven egyéni választókerületet jelölték meg a térképen, és a döntő küzdelmek is ezekben folytak. Ez igazolta az ilyen metodológiájú tipologizálás politikai érvényességét is. Nyilván tisztában vagyunk azzal, hogy azóta a Jobbik mindkét nagyobb párttól elvitt szavazókat, azt is tudjuk, hogy az MSZP mögötti 2006-os választói koalíció darabjaira esett 2010ben, viszont úgy gondoljuk, hogy mivel e választók még meghatározó részben élnek, szavazói életrajzuknak kitörölhetetlenül része a 2006-os döntésük is, így a széles választói koalíciót maga mögé állító MSZP vizsgálata nem kerülheti el e tanulmány figyelmét. Különösen azon új egyéni választókerületek esetében, ahol a Jobbik térnyerése korlátozott mértékű volt 2010-ben is. Hiszen a Jobbik támogatottsága egyenlőtlen szerkezetű, így e szerkezet Jobbik szempontjából gyenge oldalán a helyi pártválasztás szerkezete legalább annyira értelmezhető 2010 koraszülött hárompólusú pártrendszere felől, mint 2006 domináns kétpólusú status quója felől. Az összesített eredmények elemzése félrevinné tanulmányunk érvelésének irányát, mivel átvezetne az új választókerületi rendszer kijelölése mögött kormányoldali politikai megfontolások értékeléséhez, ami nem tárgya ennek a tanulmánynak. A bevezető bekezdésekben már hivatkoztuk korábbi cikksorozatunk kulcsállítását, amely szerint tizenöt-húsz új egyéni választókerületet a határok kijelölői elbillentettek a korábbi jobboldali tábor irányába, és ezzel 2012 után is érvényesülően megnehezítették a magyar balközép politikai táborszervezését.21 Nem azért, mert változatlan feltételek között volna úgymond igazságos megvívni a 2014es küzdelmet, hanem mert az új rendszer teljesen egyenlőtlenül mér alkalmazkodási kényszert a különböző politikai szereplőkre.

21

Szigetvári Viktor: Halászni ott, ahol tó sosem volt. http://hazaeshaladas.blog.hu/2011/12/05/halaszni_ott_ahol_to_sosem_volt (a letöltés dátuma: 2012. június 14.)

30

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Az új EVK-k elemzése A következő bekezdésekben megyénként áttekintjük az új egyéni választókerületeket, és jellemezzük őket. Először Budapest következik, majd pedig ABC sorrendben Magyarország megyéi. Mivel az iménti bekezdésekben számos elemzési paramétert ismertettünk, így kezelhetetlenül szerteágazó volna, ha most szöveggé alakítanánk egy százhat soros és legalább kilenc oszlopos táblázatot. Ehelyett csak megyénként összefoglaljuk a releváns megállapításokat, és felhívjuk a figyelmet az érdekesebb helyzetekre.

Budapest 11. sz. evk.

7. sz. evk.

10. sz. evk.

(IV. kerület)

(XIII. kerület)

(III. kerület)

12. sz. evk. (XV. kerület)

4. sz. evk. (II. kerület)

8. sz. evk.

(XIV. kerület)

IV. III.

III.

II.

IV.

1. sz. evk.

XIII.

II.

14. sz. evk.

XIV. VI.

(XII. kerület)

5. sz. evk.

(VII. kerület)

9. sz. evk. (X. kerület)

(V. kerület)

3. sz. evk.

(XVI. kerület)

XV.

XIII.

6. sz. evk.

(VIII. kerület)

13. sz. evk.

V.

XII.

I.

XIV.

(XVII. kerület)

XVI.

VII. VIII.

VIII.

X.

IX.

XI.

X.

XVII.

IX. XIX.

2. sz. evk.

XI.

(XI. kerület)

XIX.

XXI.

XVIII.

XX.

XXII.

15. sz. evk.

(XVIII. kerület)

18. sz. evk.

(XXII. kerület)

XXIII.

16. sz. evk. (XX. kerület)

17. sz. evk. (XXI. kerület)

13. ábra: Budapest egyéni választókerületeinek térképe (zárójelben a körzetközpont)

Budapesten korábban harminckét egyéni választókerület volt, az új kiosztás szerint tizennyolc. Az átfogó átalakítások egyaránt érintették a külső és a belső kerületeket. Határhúzási szempontból érdekes az 1., a 11., a 12. és 17. egyéni választókerület (a pesti és budai belvárosi részek összedolgozása, Újpest egy részének kikanyarítása, illetve Csepel és Soroksár illesztése). Budapesten és így az új budapesti egyéni választókerületekben a részvétel rendszerint az átlagnál magasabb. Az SZDSZ 2006-os, illetve az LMP 2010 támogatottsága pedig az átlagnál jellemzően jóval erősebb vagy erősebb volt. A Jobbik 2010-ben bőven az országos átlaga alatt teljesített, míg ugyanekkor az MSZP Budapesten – összhangban a baloldali bázis szerkezetével – valamivel erősebben vagy jóval erősebben. A 2006-os Fidesz–KDNP-MSZP táborméreten alapuló tipológia szerint az itteni új egyéni választókerületek döntően stabil baloldaliak, kisebb részben balra billenők, de az átalakítás után is sikerült a jogalkotónak 2006 felől tekintve a jobboldal számára kedvező alapadottságúként megőrizni négy egyéni választókerületet (1-4.).

31

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Baranya megye

1. sz. evk. (Pécs)

2. sz. evk. (Pécs)

Komló

SZIGETVÁR

PÉCS Szentlőrinc

PÉCS Kozármisleny

MOHÁCS

Siklós

4. sz. evk. (Szigetvár)

3. sz. evk. (Mohács)

14. ábra: Baranya megye egyéni választókerületeinek térképe (zárójelben a körzetközpont)

Baranya megyében korábban hét egyéni választókerület volt, az új kiosztás szerint immár csak négy lesz. Pécs mandátumszáma eggyel csökkent, megszűnt a dél-baranyai siklósi és az észak-baranyai komlói egyéni választókerület, és az ország legtöbb települést magában foglaló új választókerülete lett a szigetvári központú körzet. Itt a települések száma százhetvennégy. A megyében a részvétel 2006-ban átlag körüli volt, 2010-ben viszont becsúszott valamivel az átlag alá. Az új pécsi egyéni választókerület területén 2006-ban az SZDSZ az átlagán, illetve jóval felette teljesített, míg az LMP mindkét új pécsi és Pécs környéki egyéni választókerület területén országos átlagánál valamivel erősebb szavazatszerző képességet mutatott. Az MSZP 2010-ben az országos átlagán teljesített Baranyában, az átlaga felett csak a Baranya 1. – Pécs egyéni választókerület szerepelt. A Jobbik támogatottsága ebben a megyében alatta maradt a párt országos támogatottsági átlagának, még az elmaradottabb dél-baranyai országrészeket magukban foglaló egyéni választókerületekben is. 2006-ban az MSZP egy kivételével (régi 5. – Mohács) minden egyéni választókerületet megnyert, éppen ezért az akkori viszonyokon alapuló politikai tipológiánk szerint a négy új egyéni választókerület területéből három stabil bal kategóriájú, értelemszerűen csak a mohácsi központú, az immár 3. sorszámú egyéni választókerület kategóriája más, stabil jobb minősítésű.

32

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Bács-Kiskun megye 2. sz. evk. (Kecskemét) 1. sz. evk.

Lajosmizse

Kunszentmiklós

(Kecskemét)

KECSKEMÉT

Szabadszállás Solt

Kerekegyháza

Tiszakécske

KECSKEMÉT

Izsák

3. sz. evk. (Kalocsa)

KISKUNFÉLEGYHÁZA Kiskőrös

KALOCSA

4. sz. evk.

(Kiskunfélegyháza)

Soltvadkert Kecel

Kiskunmajsa

KISKUNHALAS

Jánoshalma

6. sz. evk. (Baja)

BAJA

Mélykút Bácsalmás

5. sz. evk.

(Kiskunhalas)

15. ábra: Bács-Kiskun megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Bács-Kiskun megye korábban tíz egyéni választókerületből áll, az új határok alapján hatból. A legnagyobb átalakulás Kecskemét környékét érintette, ahol a város környékét is magában foglaló egyéni választókerületeket alakított ki az új törvény. A kistelepüléses megye új felosztása alapvetően megfelel a józan ész és a népességeloszlás diktálta szabályoknak. Egyedül csak a 4. számú választókerület izsáki nyúlványa lóg ki, amelynek a megye belső szerkezete szempontjából kevés köze van a szintén ebben az egyéni választókerületben található Kiskunmajsához. Izsák korábban a kiskőrösi egyéni választókerülethez tartozott, akár hozzá, akár pedig Szabadszálláshoz több kapcsolat fűzi. A megye hagyományosan mérsékelt jobboldali fellegvár. Az új egyéni választókerületek területén a részvételi mintázat valamivel az átlag alatt, illetve az átlag körül alakult az utóbbi választásokon. Az SZDSZ-nek ugyan voltak polgármesterei korábban a megyében, de 2006-ban már inkább az országos átlaga alatt teljesített. Az MSZP 2010-es eredménye az országos átlag alatt volt valamivel, de ez megfelelt a párt örökölt adottságainak, még akkor is, ha például Baja környékén a 2000-es években voltak politikai sikerei a pártnak és helyi politikusaiknak. A Jobbik e Duna-Tisza közi megyében 2010-ben az országos átlaga körül, illetve valamivel alatta, az LMP pedig az SZDSZ korábbi támogatás eloszlási mintázatához hasonlóan teljesített, jellemzően az országos átlaga alatt egy kevéssel. A megye mind a hat új egyéni választókerülete stabil jobb minősítésű a 2006-on alapuló négyfokú politikai tipológiánk szerint.

33

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Békés megye

2. sz. evk. (Békés)

Füzesgyarmat Dévaványa Szeghalom

Vésztő Gyomaendrőd Szarvas Mezőberény

BÉKÉS

Kondoros

Sarkad

Nagyszénás

BÉKÉSCSABA Csorvás

3. sz. evk. (Gyula)

GYULA

OROSHÁZA

Újkígyós

1. sz. evk.

(Békéscsaba) Tótkomlós

Mezőkovácsháza

Mezőhegyes

Battonya

4. sz. evk. (Orosháza)

16. ábra: Békés megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Békés megyét a százhetvenhat egyéni választókerületes kiosztás hat, a százhatos pedig négy részre osztotta. A megye közepén elhelyezkedő békési egyéni választókerületet szétvágták, és olyan újakat alakítottak ki, amelyek a megyeszékhelyet is magában foglaló kivételével az ország-, illetve megyehatárokig nyúlnak. Különösnek és mind szociológiai, mind pedig politikai szempontból kivételesnek a 3. számú egyéni választókerület tűnik, amelyhez Gyula városa mellett hozzácsapták a megye Hajdú-Bihar felőli szinte teljes részét, holott kevés köti össze a fürdővárost Szeghalommal vagy akár Füzesgyarmattal. A részvételi mintázat a megyében 2006-ban és 2010-ben is valamivel az átlag alatt alakult az új egyéni választókerületek területén. Az SZDSZ ugyan adott sikeres városvezetőt a megyeszékhelyen, de a megye többi részén 2006-ban is az országos átlaga alatt teljesített, és Békéscsabán is csak átlagos támogatottsági szintet mutatott, az LMP 2010-ben ugyanilyen mintázatot mutatott. Az MSZP ugyan 2006-ban öt egyéni választókerületben győzött, de 2010-ben már egyben sem. A párt a megyében az országos átlagán teljesített ekkor. A Jobbik a megye új egyéni választókerületeinek területén egy kivételével átlagos teljesítményt nyújtott 2010-ben, a békési központú új egyéni választókerületben viszont valamivel az átlaga felett. A 2006-os politikai tipológia alapján az itteni új egyéni választókerületek érdekes módon a négyfokú tipológia minden szintjéből adnak egyet-egyet. Stabil bal a 4. – Orosháza, balra billen 3. – Gyula, jobbra billen 1. – Békéscsaba és stabil jobb 2. – Békés, a hat évvel ezelőtti politikai viszonyok alapján.

34

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Borsod-Abaúj-Zemplén megye 4. sz. evk.

(Sajószentpéter)

5. sz. evk.

(Sátoraljaújhely)

3. sz. evk.

SÁTORALJAÚJHELY

(Ózd)

Putnok

ÓZD

Encs

Edelény

Sárospatak

Kazincbarcika

SAJÓSZENTPÉTER Szikszó

Szerencs

Felsőzsolca

MISKOLC

Alsózsolca

MISKOLC

Tiszalúc

2. sz. evk. (Miskolc)

TISZAÚJVÁROS

6. sz. evk.

(Tiszaújváros)

1. sz. evk. (Miskolc)

Mezőcsát

MEZŐKÖVESD

7. sz. evk.

(Mezőkövesd)

17. ábra: Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye a régi és az új kiosztás szerint is az egyik legtöbb egyéni választókerületet magában foglaló megye – régen tizenhárom, mostantól hét egyéni választókerületből áll. A legnagyobb átalakulások Miskolcot és környékét érintették, amivel a város vesztett két mandátumot. Holott a népességi viszonyokat figyelembe véve csak egyet kellett volna veszítenie. A korábbi klasszikus billegő szerencsi egyéni választókerületet szétszedte a jogalkotó, és e várost a hozzá szociológiailag és földrajzilag kevéssé köthető Tiszaújvároshoz kapcsolta. Hasonlóan billent el politikai karakterét tekintve Kazincbarcika és környéke, immár – többek között – Edelénnyel és Sajószentpéterrel alkotva egy egyéni választókerületet. A megye egyik legfőbb jellemzője, hogy a Jobbik 2010-es teljesítménye alapján a párt egyik fellegvára, az itteni új egyéni választókerületek területén a szélsőjobboldali mozgalom az országos átlaga felett teljesített, a megye meghatározó részén 4,5 százalékpontnál nagyobb pozitív irányú eltéréssel. Az MSZP 2010-ben csak a sajószentpéteri és két miskolci új egyéni választókerület területén teljesített az országos átlagán vagy felette. Míg 2006-ban az SZDSZ, 2010-ben pedig az LMP szinte azonos mintázat szerint az átlaga alatt. A 2006-os viszonyokon alapuló politikai tipologizálás alapján a megye egyéni választókerületei döntően stabil bal minősítésűek, csak az 5. – Sátoraljaújhely központú lóg ki ebből. De e város környéke hagyományosan erősen jobboldali. A stabil bal minősítésnek e bekezdésben nem szabad félreértést okoznia: a megye politikai viszonyai a Jobbik erősödésével 2010-re radikálisan átalakultak, így pusztán csak 2006-ot nézve semmit nem lehet megérteni ezen országrész jelenlegi politikai viszonyaiból.

35

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Csongrád megye

Csongrád

3. sz. evk.

SZENTES

(Szentes)

Mindszent

4. sz. evk.

Kistelek

(Hódmezővásárhely)

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY

Sándorfalva

Algyő

Mórahalom

Makó

SZEGED SZEGED

2. sz. evk.

(Mórahalom)

1. sz. evk. (Szeged)

18. ábra: Csongrád megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Csongrád megye korábban hét, jelenleg négy egyéni választókerületből áll. Az egyik leginkább átalakított megyének tekinthető. A Homokhát meghatározó részét az új szentesi egyéni választókerülethez csapták, a régi mórahalmi–szegedit újabb szegedi városrészekkel egészítették ki, a makói kistérség településeit pedig hozzáadták az új hódmezővásárhelyi egyéni választókerülethez. A kétharmados többséggel elfogadott egyéni választókerületi határok egyik legnagyobb furcsaságát is ebben a megyében lehet tapasztalni: a Csongrád 1. – Szeged egyéni választókerület a törvényszöveg pontos követése alapján két részre szakítottnak tűnik. Vagy külterületekkel válik egységessé vagy de iure normasértő ez az egyéni választókerület, mivel a törvény csak összefüggő egyéni választókerületeket enged kijelölni. A megye új egyéni választókerületeinek a részvételi szintje 2006-ban és 2010-ben is az átlag körül volt. A megyeszékhelyen az SZDSZ 2006-ban, az LMP 2010-ben átlagos, illetve valamivel az átlag feletti teljesítményt nyújtott, ehhez képest a megye többi részén inkább átlag alattit. A Jobbik 2010-ben csak a Hódmezővásárhely mellett Makót és környékét is magában foglaló egyéni választókerületben teljesített országos átlaga felett, Csongrád többi részén csak átlagosan, illetve az átlagnál valamivel gyengébben. 2006-ban az akkori hét egyéni választókerületből ötben az MSZP és az SZDSZ szerzett mandátumot. Így az akkori politikai viszonyokon alapuló tipológia alapján az egyéni választókerületeknek inkább baloldalibb adottságúaknak kellene lenniük. Ehhez képest ez csak a két szegedi mandátum területére igaz, és az új szentesi és hódmezővásárhelyi egyéni választókerület egyaránt inkább jobbra billen a 2006-os szavazatok alapján. Annak ellenére, hogy Szentes és Makó környékén 2006-ban az MSZP–SZDSZ-nek többsége volt.

36

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Fejér megye

BICSKE

1. sz. evk.

3. sz. evk.

(Székesfehérvár)

(Bicske)

Csákvár

Mór

Martonvásár

SZÉKESFEHÉRVÁR SZÉKESFEHÉRVÁR

2. sz. evk.

Velence Gárdony

Ercsi

Pusztaszabolcs

(Székesfehérvár)

4. sz. evk.

(Dunaújváros)

Polgárdi

DUNAÚJVÁROS Enying

SÁRBOGÁRD

5. sz. evk. (Enying)

19. ábra: Fejér megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Fejér megyében 1990 óta hét egyéni választókerület volt, 2014-től öt lesz. Leginkább a megye két megyei jogú városának, a megyeszékhely Székesfehérvárnak és Dunaújvárosnak a környezete alakult át, jellemzően korrekt módon. Két nagyvárosi egyéni választókerület mellett 2006-ban az MSZP megnyerte a régi 4. választókerületet (Gárdony mezőföldi környékétől egészen Tolna megye határáig). E választókerület területe az új határok szerint a 3. és 4. egyéni választókerülethez tartozik. Az új egyéni választókerületek településszerkezete a megye különböző részeinek mintázatát követi. A részvétel rendszerint átlag körüli szinten alakult 2006-ban és 2010-ben. Az SZDSZ 2006-os és az LMP 2010-es támogatottsága szintén átlagos volt a megyében. Az MSZP 2010-ben az átlaga alatt teljesített a megye rurális részein, míg a két megyei jogú városban felette. A Jobbik csak az új, 5. – Sárbogárd egyéni választókerület területén szerzett az országos átlaga felett szavazatot, ami összefügg a megye e részének átlagos fejlettségi és szociokulturális adottságaival. A 2006-os politikai tipológia alapján a két új, nagyvárosiasabb egyéni választókerület tekinthető baloldalinak illetve balra billenőnek, míg a többi inkább jobboldali karakterű.

37

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Győr-Moson-Sopron megye

5. sz. evk.

1. sz. evk.

(Mosonmagyaróvár)

(Győr)

MOSONMAGYARÓVÁR

Jánossomorja

SOPRON

GYŐR

Kapuvár

GYŐR

CSORNA

Győrújbarát

4. sz. evk. (Sopron)

3. sz. evk. (Csorna)

2. sz. evk. (Győr)

20. ábra: Győr-Moson-Sopron megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Győr-Moson-Sopron megye korábban hét, az új határok szerint öt egyéni választókerületből áll. Az átalakítások leginkább a megyeszékhely környékét érintették, felszámolva a korábbi, inkább jobboldali karakterű egyéni választókerület Győrtől nyugatra véget érő nyúlványát, és megszüntetve egy győri egyéni választókerületet. 2006-ban az MSZP több egyéni választókerületet is nyert a megyében. Az egyik győri és a hagyományosan billegő mosonmagyaróvári választókerületet szerzeték meg a párt képviselőjelöltjei. 2006-hoz képest az MSZP sikeres polgármesterei a megyében vagy nyugdíjba vonultak, vagy pedig vereséget szenvedtek. A megye új egyéni választókerületei döntően agglomerációs, nagyvárosi jellegűek csak a 3. és 5. – Csorna és Mosonmagyaróvár tekinthető kistelepülésesnek. A részvételi mintázat az urbanizáció mértékével együtt változik a megyében, a két megyei jogú város van az aktivitási skála élén. 2006-ban az SZDSZ, 2010-ben pedig az LMP az országos átlagán teljesített a megye területén. Az MSZP hagyományosan a Győrtől keletre elhelyezkedő, illetve a Csorna–Kapuvár környéki területeken volt gyengébb, ez 2010-re is igaz volt. A Jobbik a megyében országos átlagánál alacsonyabb támogatottsággal bírt 2010-ben. És bár 2006-ban még voltak sikerei a balközép erőknek a megye területén, a választókerületi határok újrarajzolása után az akkori szavazatok politikai tipológiája szerint itt minden új egyéni választókerület inkább jobboldali, hiszen három stabil jobboldali (2., 3., 4. – Győr, Csorna Sopron), kettő pedig jobbra billenő (1., 5. – Győr, Mosonmagyaróvár).

38

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Hajdú-Bihar megye

6. sz. evk.

Polgár

(Hajdúböszörmény)

2. sz. evk.

Hajdúnánás

(Debrecen)

Hajdúdorog

3. sz. evk. (Debrecen)

HAJDÚBÖSZÖRMÉNY

Téglás Hajdúhadház

Balmazújváros

Nyíradony

Hajdúsámson

DEBRECEN DEBRECEN DEBRECEN Nádudvar

5. sz. evk.

(Hajdúszoboszló)

HAJDÚSZOBOSZLÓ

Püspökladány Kaba

Derecske

Vámospércs

Létavértes Hosszúpályi

1. sz. evk. (Debrecen)

BERETTYÓÚJFALU

4. sz. evk.

Komádi

(Berettyóújfalu)

21. ábra: Hajdú-Bihar megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Hajdú-Bihar megye a régi, százhetvenhat egyéni választókerületes rendszerben kilencből állt, az új, százhat egyéni választókerületesben hatból. Az átalakítások leginkább a megyeszékhelyet, Debrecent és a nagykunsági, illetve hajdúsági terülteteket érintették. Ez utóbbiakon több olyan régi egyéni választókerület terült el, ahol az MSZP 2006-ban győzött. Ide tartozott Balmazújváros és Polgár, Püspökladány, illetve Berettyóújfalu is. Az új egyéni választókerületi kiosztásban – országos kitekintésben is – felülsúlyozottnak tűnik, hogy Debrecen területét három egyéni választókerület érinti22, ami a megye egyéni választókerületének a fele. Az új egyéni választókerületi kiosztás alapján elmondható, hogy a nem debreceni egyéni választókerületek inkább koncentrált kistelepülésesek. A Jobbik a megye központi részén az átlaga körül, a rurálisabb területeken az országos átlaga felett teljesített 2010-ben. Az SZDSZ és az LMP az átlagán, illetve az átlaga alatt teljesített 2006-ban, illetve 2010-ben. Az MSZP támogatói bázisa a megye egész területén összezuhant, vélelmezhetően a Jobbik térhódításának szorításában. Ez különösen igaz a megyeszékhelyen kívüli területek egyéni választókerületeire. A 2006-os Fidesz–KDNP-MSZP erőviszony alapján készített politikai tipológia szerint egyedül a Hajdúszoboszló központú egyéni választókerület tekinthető balra billenőnek, a többi inkább jobbra billenőnek és stabil jobboldalinak. Akkor is, ha e választókerületek több részén az MSZP szerzett egyéni többséget a vizsgált időszakban.

22

Mert bár itt többen laknak, mint Miskolcon, de nem annyival, hogy utóbbinak kettő, előbbinek három egyéni választókerület járna.

39

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Heves megye

2. sz. evk. (Gyöngyös)

EGER

1. sz. evk. (Eger)

GYÖNGYÖS Füzesabony

Lőrinci

HATVAN Heves

3. sz. evk. (Hatvan)

22. ábra: Heves megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Heves megye korábban hat, az új határok szerint három választókerületből áll. A mandátumok számának megfeleződése a parlamenti létszám csökkenése mellett a népességi viszonyok átalakulásából következik. Az új egyéni választókerületek elhelyezkedése nem egyezik a megye településszerkezetével és belső viszonyaival. Az új kiosztás rajzolóinak kezét döntően két szándék vezethette: Eger kiegészítése kellő mennyiségű rurális szavazattal, továbbá az egymáshoz közel eső térségi modernizációs pólusok, Gyöngyös és Hatvan szétválasztása az új határok szerint is. A politikai és szociológiai értékelés alapján elmondható, hogy a megyei jogú várost magában foglaló egyéni választókerület kivételével a két rurálisabb körzet településszerkezete fragmentált. A részvétel mind 2006-ban, mind pedig 2010-ban az átlag körül alakult. Csak az új 3. – Hatvan egyéni választókerület Heves felőli vége billenti le a harmadikat az átlag alá. Az egyéni választókerületek szintjén az SZDSZ, illetve az LMP a saját országos átlagán vagy alatta teljesített 2006-ban, illetve 2010-ben. A megye a Jobbik egyik legfontosabb területe. A két nem megyei jogú városi, új egyéni választókerületben az országos átlagánál jóval erősebb volt a párt, és Egerben, illetve környékén is valamivel erősebb. Ez a megyei politikai küzdelmeire nézvést annyit jelent, hogy a rurálisabb területeken inkább hárompólusú politikai küzdelmek kialakulása várható a közeljövőben, ha a balközép oldal még jobban megerősödik és a Jobbik sem veszít támogatottságából. 2006-ban az MSZP a megye mind a hat egyéni mandátumát megszerezte. A párt 2010-ben pedig az országos átlagán, illetve a 2. – Gyöngyös központú egyéni választókerület területén országos átlaga felett teljesített. A 2006-os Fidesz–KDNPMSZP különbségen alapuló politikai tipológia alapján a megye mindhárom egyéni választókerülete baloldali karakterű volt, Eger és környéke balra billenő, a másik két egyéni választókerület pedig stabil bal. Ugyanakkor a Jobbik megerősödése és a balközép politikai erők választói táborának összeesése miatt ezt 2010 utánra vonatkoztatva nem félreérteni, hanem értelmezni kell.

40

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Jász-Nagykun-Szolnok megye

Tiszafüred

Jászárokszállás Jászfényszaru Jászapáti

JÁSZBERÉNY

Kunmadaras

Jászkisér

Kunhegyes

Jászladány

2. sz. evk.

KARCAG

(Jászberény) Újszász Fegyvernek Kisújszállás

SZOLNOK

1. sz. evk. (Szolnok)

TÖRÖKSZENTMIKLÓS Túrkeve

Rákóczifalva

3. sz. evk.

Martfű Tiszaföldvár

Kunszentmárton

Mezőtúr

(Karcag)

4. sz. evk.

(Törökszentmiklós)

23. ábra: Jász-Nagykun-Szolnok megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Jász-Nagykun-Szolnok megye korábban nyolc, az új határok szerint négy egyéni választókerületből áll. Leginkább a megyeszékhely környéke és a régi 7. – Kunhegyes központú egyéni választókerület alakult át. 2006-ban, a Jobbik áttörése és a balközép oldal választói koalíciójának szétesése előtt az MSZP egy kivételével a megye összes egyéni választókerületét megszerezte. Az új választókerületek döntően koncentrált településszerkezetűek és átlagos fragmentáltságúak. Szolnok és környéke kivételével a részvétel mind 2006-ban, mind pedig 2010-ben valamivel az országos átlag alatt marad. Az SZDSZ és az LMP egyaránt csak a szolnoki központú új egyéni választókerület területén teljesített országos átlagán 2006-ban, illetve 2010-ben. A többi területen a két párt valamivel az országos átlaga alatt szerzett szavazatokat. A Jobbik a megye egészében az országos átlagánál valamivel erősebb volt 2010-ben, az MSZP pedig jellemzően valamivel gyengébb. A 2006-os politikai tipológia alapján Karcag és környéke maradt jobbra billenő, míg a többi új egyéni választókerület baloldali, sőt, az 1., 2. – Szolnok, Törökszentmiklós központú mandátumok sabil baloldali minősítésűek a Jobbik áttörése előtti politikai elemzési keretben.

41

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Komárom-Esztergom megye

Lábatlan

KOMÁROM

Tát

ESZTERGOM Dorog

Ács

Nyergesújfalu Tata

TATABÁNYA

2. sz. evk.

(Esztergom) Kisbér Oroszlány

1. sz. evk.

(Tatabánya)

3. sz. evk. (Komárom)

24. ábra: Komárom-Esztergom megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Komárom-Esztergom megye korábban öt egyéni választókerületből állt, az új választókerületi határok alapján immár háromból. A legfontosabb fejlemény a Duna mentén húzódó régi 4. – Komárom egyéni választókerület felszámolása, és területének kiegészítése a megye Fejér megye felé nyúló részeivel. E megyében a mindenkori baloldal hagyományosan erős volt a rendszerváltás után, ezt az alapkaraktert az új egyéni választókerületi határok is mutatják. A részvételi mintázat az átlag körül mozgott rendszerint, de 2010ben – vélhetően a korábbi szocialista választók egy részének távolmaradása miatt – két új egyéni választókerület (1., 3. – Tatabánya, Komárom) választókorú lakossága is az országos átlag alatti aktivitású volt. A megyében az MSZP 2010-ben ugyan nominálisan kevesebb szavazatot szerzett a korábbi választásokhoz képest, de a párt ennek ellenére az országos átlagán, illetve a megyeszékhelyen felette teljesített. A SZDSZ 2006-ban, Jobbik és az LMP pedig 2010-ben az országos átlagán szerzett szavazatokat a megye új egyéni választókerületeiben. Ez alól csak az LMP kivétel némiképp, mert 2010-ben Tatabányán és környékén valamivel az országos átlaga felett teljesített.

42

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Nógrád megye

2. sz. evk.

(Balassagyarmat)

SALGÓTARJÁN Szécsény

BALASSAGYARMAT

Bátonyterenye

Pásztó

1. sz. evk.

(Salgótarján)

25. ábra: Nógrád megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Az ország egyik legkisebb megyéjét korábban négy részre osztották, az új egyéni választókerületi rendszerben már csak kettőre. A fragmentált kistelepüléses 2. – Balassagyarmat egyéni választókerület a megye nyugati részén, a koncentrált kistepüléses 1. – Salgótarján központtal a keleti részén helyezkedik el. A megyében a hagyományosan inkább baloldali nagyobb városokkal szemben a rurális területek a jobboldalhoz húztak. Ez alapvetően új határok után is megmaradt. A megye új mandátumai a 2006-os politikai tipológia alapján kettéválnak, a megyei jogú várost is magában foglaló stabil bal, a másik stabil jobboldali minősítésűnek tekinthető az akkori politikai viszonyok szerint. Nógrádban – a többi észak-magyarországi megyéhez hasonlatosan – a Jobbik valamivel az országos átlaga felett, míg az MSZP 2010-ben átlagosan, illetve Salgótarjánban valamivel az átlaga felett teljesített.

43

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Pest megye

4. sz. evk. (Vác)

5. sz. evk.

(Dunakeszi)

VÁC

3. sz. evk.

6. sz. evk.

(Szentendre)

(Gödöllő)

Tahitótfalu

2. sz. evk. (Budaörs)

SZENTENDRE Pomáz Pilisvörösvár

Piliscsaba

Őrbottyán Göd

(Vecsés)

Aszód

DUNAKESZI Budakalász

Üröm

Fót

Solymár Nagykovácsi

Mogyoród

Csömör

Tura

GÖDÖLLŐ

Kerepes

Kistarcsa

Zsámbék Páty

7. sz. evk.

Kartal

Erdőkertes Veresegyház

Isaszeg

9. sz. evk. (Nagykáta)

Budakeszi

Biatorbágy

Pécel

BUDAÖRS

Sülysáp

Maglód

Tápiószecső

Törökbálint

VECSÉS

Diósd Tárnok

1. sz. evk.

ÉRD

SZIGETSZENTMIKLÓS

Halásztelek

Százhalombatta

(Érd)

Gyál

Üllő

Dunaharaszti

MONOR Tápiószentmárton

Pilis Albertirsa

8. sz. evk.

Bugyi Kiskunlacháza

(Monor)

Tápiószele

Taksony Alsónémedi Tököl Szigethalom Dunavarsány Ócsa

(Szigetszentmiklós)

10. sz. evk.

NAGYKÁTA

Gyömrő

CEGLÉD Abony

DABAS

Ráckeve

11. sz. evk. (Dabas)

Dömsöd Nagykőrös

12. sz. evk. (Cegléd)

26. ábra: Pest megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Pest megye a központi régió sokszínű megyéje. A régi egyéni választókerületi határok szerint tizenhatból, az új szerint tizenegyből áll a megye. Az átalakítások leginkább a megye észak-keleti részét érintették. Pest megyében háromféle életvilág keveredik: (1) a budapesti elővárosi–alvóvárosi, (2) a szegényebb, fragmentált déli, délkeleti és (3) az önálló városi kisugárzással rendelkező településeké. E heterogenitásra az új egyéni választókerületek több helyütt rossz szerkezetű, nem konzekvens választ adnak. Máshogy oldva meg Gödöllő, Vác és Dunakeszi környékét, vagy az M5-ös autópálya melletti részek csoportosítását. A megye a korábbiakban fontos indikátor volt. Határozott győzelemhez az éppen felülkerekedő erőknek meg kellett szerezniük a megye egyéni választókerületeinek a többségét. A részvételi adatok a modernizáció mértékével korrelálva a megye délkeleti végén alacsonyabbak voltak mind 2006-ban, mind pedig 2010-ben. A megye koncentráltabb és városiasodottabb részein az SZDSZ 2006-os és az LMP 2010-es támogatottsága az országos átlag feletti volt. A Jobbik viszont ennek szinte komplementereként inkább csak a délkeleti részeken szerzett az országos átlaga felett a megyében, még a pilisi hegyvidék területén sem. Az MSZP 2006-ban tíz választókerületet megnyert Pest megyében, ennek ellenére az új kiosztás az akkori politikai viszonyok alapján kalkulálva több mandátum karakterét jobbra billentette (például: 6. – Gödöllő, 12. – Cegléd). Így téve stabil jobb vagy jobbra billenő minősítésűvé korábban ideáltipikusan billenő választókerületeket.

44

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Somogy megye SIÓFOK

Balatonboglár

3. sz. evk. (Marcali)

4. sz. evk.

MARCALI

(Siófok)

KAPOSVÁR

Csurgó Nagyatád

1. sz. evk.

2. sz. evk.

(Kaposvár)

(Barcs)

BARCS

27. ábra: Somogy megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Somogy megye korábban hat választókerületes volt, az új kiosztás szerint négy. Az átalakítások leginkább a Balaton partját és a megyeszékhelyet érintették. Kaposvár és környéke kivételével az új egyéni választókerületek fragmentált, kistelepüléses területen helyezkednek el. Az SZDSZ és az LMP szavazatszerzési mintázata döntően azonos volt 2006 és 2010 összevetésében, egyedül csak a 4. – Siófok egyéni választókerületben teljesített valamivel jobban az LMP, de a megye egészét tekintve mindkét párt valamivel az országos átlaga alatt teljesített. A Jobbik – a Dunántúl döntő részéhez hasonlóan – Somogyban is valamivel az országos átlaga alatt szerzett itt szavazatokat. Az MSZP 2010-ben Kaposváron erősen az országos átlaga felett, Barcson és környékén viszont az országos átlaga alatt teljesített. Ez utóbbi országrészen az MSZP által támogatott független képviselőjelölt 2006-ban győzött. A megye többi részén 2010-ben átlagos mértékben szereztek szavazatot a szocialisták. A 2006-os eredményeken alapuló politikai tipológia szerint 1. – Kaposvár balra billenő, míg 3. – Marcali stabil jobb, és a maradék két mandátum pedig jobbra billenő.

45

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

3. sz. evk. (Kisvárda)

KISVÁRDA

4. sz. evk.

(Vásárosnamény)

VÁSÁROSNAMÉNY

2. sz. evk.

Ibrány

(Nyíregyháza)

Tiszalök

Nagyhalász

Fehérgyarmat

Nyírtelek

NYÍREGYHÁZA

MÁTÉSZALKA

Tiszavasvári

NYÍREGYHÁZA Nagykálló

1. sz. evk.

(Nyíregyháza)

Nagyecsed

NYÍRBÁTOR

Újfehértó

5. sz. evk.

Balkány

(Mátészalka)

6. sz. evk. (Nyírbátor)

28. ábra: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyéni választókerületi térképe

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye korábban az ország egyik legtöbb egyéni választókerületet magában foglaló megyéje volt. A reform után hat egyéni választókerület található itt a korábbi tízhez képest. Nyíregyháza és környéke mellett leginkább a beregi részeket és a megye közepét érintették az átalakítások. A megyeszékhely egyik választókerületén kívül a megye minden új körzete inkább fragmentált településszerkezetű. A részvételi mintázat tekintetében 2006 és 2010 alapján inkább az átlag alatti területeket találhatunk itt, de a megyei jogú város ebben is kivételt képez. Az országnak ezen a részén, szintén Nyíregyháza kivételével, az SZDSZ és az LMP az országos támogatottsági átlagánál kevesebb támogatóval rendelkezett 2006-ban, illetve 2010-ben. A Jobbik számára e megye döntő jelentőségű. Az új 2., 3. – Nyíregyháza, Kisvárda egyéni választókerületekben az országos átlagánál jóval erősebb, a többiben valamivel erősebb eredményt ért el e párt. A 2. nyíregyházi egyéni választókerülethez tartozik még Tiszavasvári és környéke, a Jobbik egyik politikai otthona. Az MSZP támogatói körének 2010-re kiteljesedett összezuhanása kiemelkedő mértékben érintette ezt a megyét, holott 2006-ban a szocialisták még hetet megnyertek az akkori tíz egyéni mandátumból. E hét győzelemből négy billegő egyéni választókerületben történt. E billegő egyéni választókerületek felét az új választókerületi kiosztás szétdarabolta.

46

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Tolna megye

Dunaföldvár

3. sz. evk. (Paks)

PAKS

Tamási

DOMBÓVÁR

Tolna

SZEKSZÁRD Bonyhád

2. sz. evk.

(Dombóvár) Bátaszék

1. sz. evk. (Szekszárd)

29. ábra: Tolna megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Az ország egyik legkisebb megyéjében korábban öt egyéni választókerület volt, a reform után már csak három lesz. Ugyan fel lehetett volna ennél kevesebbre darabolni a megyét, és a lakosságszám alapján még az is reális lehetett volna, de az így előálló beosztás kezelhetetlenül nagy választókerületeket eredményezett volna. A legnagyobb átalakulás a megye északi részét érintette, ahol egy mandátum területéhez kapcsolták Paksot és Tamásit. Aránytalanul nagy kiterjedésű és furcsa szerkezetű lett az északra is és keletre is sokat növő új 2. számú dombóvári választókerület. A megye egésze a megyeszékhely kivételével kistelepüléses karakterű, így a két fragmentált, kistelepüléses egyéni választókerületet találhatunk itt. A részvétel 2006-ban és 2010-ben is az áltag körül sávokban mozgott a megye területén. A rurális területeken az SZDSZ 2006-ban, az LMP pedig 2010-ben valamivel az országos átlaga alatt teljesített. A Jobbik az előbbiek komplementereként viselkedett 2010-ben, Szekszárdon az országos átlaga alatt, a többi egyéni választókerület területén pedig az átlagán kapott szavazatot. A 2006-on alapuló politikai tipológia egyik érdekes esete, hogy a megye döntően ugyan jobboldalinak, jobbra billenőnek tekinthető, de a régi dombóvári egyéni választókerületben az MSZP 2006-ban győzött – ennek ellenére az új dombóvári egyéni választókerület 2006-on alapuló karaktere immár jobbra billenő, ennek oka a településtől keletre és északra eső területek hozzácsapása az így megnövelt területű egyéni választókerülethez.

47

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Vas megye

Kőszeg

2. sz. evk. (Sárvár)

SÁRVÁR

1. sz. evk.

Celldömölk

SZOMBATHELY

(Szombathely)

KÖRMEND Szentgotthárd

3. sz. evk. (Körmend)

30. ábra: Vas megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Vas megye korábban öt, döntően fragmentált egyéni választókerületből állt. Az új határok három választókerületet alakítanak ki a megyében. Leginkább a Szombathelyen kívüli részei alakultak át, két-két mandátum területének némiképp aránytalan összevonásával. Érdekes a nagy kiterjedésű 3. – Körmend egyéni választókerület a maga százhuszonhét településével. A politikai karaktert vizsgálva látható, hogy 2006-ban az SZDSZ az országos átlaga feletti eredményt ért el a megyeszékhelyen. Az LMP 2010-ben az országos átlagán szerzett szavazatokat, illetve Körmend környékén az átlaga alatt valamivel. A Jobbik – a Dunántúl többi részéhez hasonlóan – a megye egész területén valamivel az országos átlaga alatt teljesített, az MSZP 2010-ben Szombathely kivételével szintén hasonlóképpen. A 2006-os eredményeken alapuló politikai tipológia szerint a két rurálisabb mandátum jobbra billenő, míg a 2006-ban a balközép erők számára győzelmet hozó Szombathely a város két mandátumának egyesítése és az így oda csatolt kisebb települések miatt immár jobbra billenő.

48

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Veszprém megye 4. sz. evk. (Pápa)

1. sz. evk. (Veszprém)

PÁPA

Zirc Várpalota

Ajka

VESZPRÉM

Berhida

Balatonalmádi Sümeg

BALATONFÜRED TAPOLCA

3. sz. evk.

2. sz. evk.

(Balatonfüred)

(Tapolca)

31. ábra: Veszprém megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Az ország egyik leginkább átszabdalt, a balközép erők szempontjából fontos, billegő karakterű területeket is tartalmazó megyéje Veszprém megye. Az új kiosztás szerint négymandátumos a megye, korábban hét egyéni mandátum volt itt. A megyeszékhely mandátumai teljesen átalakultak, felszámolták azt a két egyéni választókerület, amelyet 2006-ban az MSZP nyert meg (a régi 1. és a régi 5. – Ajka és Várpalota). Ez a megye egyébként valóban a legnagyobb kiigazítást igényelte volna, hiszen az egyenlő választójog elvét a népességkülönbségek miatt sértő egyéni választókerületek is itt alakultak ki leginkább húsz év alatt. A megye egészében az országos átlaga alatt teljesített a Jobbik, ahogyan a Dunántúl meghatározó részén általában. Ezzel szemben az SZDSZ 2006-ban és az LMP 2010-ben döntően az országos átlagán teljesített, sőt, az LMP az új veszprémi egyéni választókerület területén valamivel felette is. A 2010-re összeomló választói koalíciójú MSZP Pápa környékén az országos átlaga alatt, a megye többi részén az országos átlagán teljesített. A megye 2006-ban négy egyéni mandátumot biztosított a Fidesz–KDNP és hármat az MSZP számára. Az akkori szavazatokon alapuló politikai tipológiai szerint ennek ellenére két jobbra billenő és két stabil jobb egyéni választókerülete van Veszprém megyének. A korábbi modellünkben négy-háromról négy-nullára billentve a 2006-os mandátumeloszlást a megyében.

49

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Zala megye

2. sz. evk. (Keszthely)

1. sz. evk.

Zalaszentgrót

(Zalaegerszeg)

ZALAEGERSZEG

KESZTHELY

Lenti

NAGYKANIZSA

3. sz. evk.

(Nagykanizsa)

32. ábra: Zala megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)

Zala megye fragmentált településszerkezetű területe korábban öt, az új határok szerint immár csak három egyéni választókerületből áll. A határok kijelölése korrektnek, a megye adottságaival összhangban levőnek tekinthető. A hagyományos mérsékelt jobboldali fellegvárban az SZDSZ 2006-ban az országos átlagán, az LMP 2010-ben jellemzően valamivel az országos átlaga alatt teljesített, Jobbik viszont hozta az országos átlagát az előző választáson. Az MSZP számára a relatíve legkedvezőbb része a megyének Nagykanizsa volt, de ez az új egyéni választókerület is jobbra billenő a 2006-os tipológia alapján.

50

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Többváltozós elemzések A tanulmányunkkal az a célunk, hogy választási adatelemzés és politikai elemzés után tipologizáljuk a százhat új választókerületet egy demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplő nézőpontjából a parlamenti mandátumtöbbség megszerzésére figyelemmel. Ennek érdekében az előzőekben ismertetett résszempontok alapján többváltozós grafikonokat is készítettünk, amelyek jól láttatják a különböző egyéni választókerületek adott változók szerinti helyzetét. Egy szükségszerűen leegyszerűsítő politikai tipológia kialakítását úgy célszerű elvégezni, ha ez elemzett tárgyra számos irányból rátekintünk, mert ez lehetőséget teremt az elkülönülő választókerületi csoportok beazonosítására, ami pedig irányadó lehet az adott egyéni választókerületekben jelentkező politikai kihívás jellegére nézvést. Az ábrák értelmezéséhez meg kell jegyezni, hogy mindegyiken százhat pont szerepel, amelyek négyfokú színkódolást kaptak a Fidesz–KDNP és MSZP pártlisták 2006-os szavazatkülönbségének tipológiája szerint. Az X és az Y tengelyek két további elemzési szempont szerint helyezik el az új választókerületeket az így kapott koordináta rendszerekben. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a százalékos számadatok továbbra is az összes választójoggal rendelkező állampolgárra vetítődtek, és a könnyebb ábrázolhatóság érdekében az origónál nem nulla szerepel! Minden ábra tartalmazza a két tengely számadatainak átlagát függőleges és vízszintes vonalakkal, valamint a trendvonalat. Az egyes ábrákon nem jelöltünk meg minden új egyéni választókerületet, csak azokat, amelyeket a konkrét elemzés szempontjából említésre érdemesnek tekintettünk.

A 2006-os és 2010-es részvételi adatok többváltozós elemzése Budapest 3.

Politikai kategóriák 2006-os eredmény alapján 80%

balra billenő (különbség 0%pont és 4%pont között) jobbra billenő (különbség 0%pont és -4%pont között) stabil bal (különbség >= 4%pont) stabil jobb (különbség <= -4%pont)

Választási részvéte, 1. forduló 2006 (teljes választókorú népességre vetített arány)

R 2 Linear= 0,835

75%

Csongrád 2.

Baranya 1.

70%

Baranya 4. 65%

Pest 9.

60% Fejér 5.

Bács-Kiskun 4.

BAZ 3. 55%

50%

55%

60%

65%

70%

75%

80%

Választási részvétel, 1. forduló 2010 (teljes választókorú népességre vetített arány)

33. ábra: A 2006-os és 2010-es részvételi adatok többváltozós elemzése

Az első többváltozós elemzésünk során egy példán mutatjuk be, hogy mit is jelent pontosan, ha egy új egyéni választókerület e fenti ábrán valahol elhelyeződik. A 33. ábrán középtájon, déli tizenkét óra magasságában található a „Baranya 1” felirat és mellette egy piros pont. Ez értelemszerűen Baranya megye 1. számú új egyéni választókerületét jelenti, amelynek Pécs a körzetközpontja. A jel piros, mivel a korábbiakban ismertetett, a

51

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI 2006-os táborokon alapuló politikai tipológia alapján ezen új egyéni választókerület területe stabil bal minősítésűnek bizonyult az akkori politikai viszonyok alapján. A vízszintes (X) tengelyen hatvannégy-hatvanöt százalék körül helyezkedik el ez az egyéni választókerület, ami azt jelenti, hogy a 2010-es általános parlamenti választások első fordulójában itt így alakult a részvétel. Mivel az X tengelyre merőleges átlagvonaltól ez csak egy nagyon kevéssel helyezkedik el balra, így látható, hogy a mostani példánkban kiválasztott egyéni választókerület részvételi szintje az összes egyéni választókerület átlaga alatt volt, de csak minimálisan. A függőleges (Y) tengelyen Baranya 1 a hetvenkettő-hetvenhárom százalékos szinten helyezkedik el, láthatóan érdemben a vízszintes átlagvonal felett, ami azt jelenti, hogy 2006-ban ezen új egyéni választókerületre vetítve a részvétel magasabb volt az akkori országos átlagnál. A koordináta rendszeren átfutó trendvonalhoz képest e piros pont egyszerűen fogalmazva balra helyezkedik el, ami úgy értelmezendő, hogy azonos 2006-os részvételi szinten a trend szerint teljesítő egyéni választókerületek magasabb részvételt értek el 2010-ben, míg ehhez képest Baranya 1 lemaradt. A két általános parlamenti választás részvételi adatai között – összhangban a korábbiakban kifejtettekkel – láthatóan nagy az összefüggés. Jellemzően érvényes az az állítás, hogy a részvételi mintázat nem tért el érdemben 2006 és 2010 összevetésében. Ha valahol 2006-ban magasabb volt a részvétel, ott 2010-ben is magas volt, az akkor átlaghoz képest. Ezen összefüggésből kilógnak bizonyos egyéni választókerületek, amelyekben megváltozott a részvételi mintázat, vagy passzívabbak, vagy aktívabbak lettek a választók. A különböző politikai kategóriájú egyéni választókerületek színeinek keveredése alapján az is egyértelmű, hogy nem különülnek el a Fidesz–KDNP-MSZP 2006-os szavazatkülönbség alapján különböző kategóriába sorolt választókerületek. Feltűnő, hogy néhány új egyéni választókerület távolra esik a trendvonaltól. 2010-ben az átlag alatt teljesített, míg 2006-ban bőven az áltag felett az új Csongrád 2. – Szeged, ennek oka az lehet, hogy ehhez az egyéni választókerülethez tartozik immár a régi mórahalmi választókerület meghatározó része is, ahol 2006-ban sokkal intenzívebb választási kampány folyt, mint 2010-ben, így utóbbi esetében az alacsonyabb részvételt gyaníthatóan a baloldali választók távolmaradása okozta. Ugyanígy érdekes Bács-Kiskun 4. – Kiskunfélegyháza, ahol a részvételi szint nagy mértékben emelkedett az átlagokhoz képest.

52

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A Fidesz–KDNP 2006-os és 2010-es listaszavazatainak többváltozós elemzése Politikai kategóriák 2006-os eredmény alapján 45%

balra billenő (különbség 0%pont és 4%pont között) jobbra billenő (különbség 0%pont és -4%pont között) stabil bal (különbség >= 4%pont) stabil jobb (különbség <= -4%pont) R 2 Linear= 0,897

Fidesz listás eredmény 2006 (teljes választókorú népességre vetített arány)

40%

35%

30% JNSz 3. Fejér 5.

25%

Budapest 14.

20%

15%

20%

25%

30%

35%

40%

45%

Fidesz listás eredmény 2010 (teljes választókorú népességre vetített arány)

34. ábra: A Fidesz–KDNP 2006-os és 2010-es listaszavazatainak többváltozós elemzése

Ez az ábrát Karácsony Gergely már bemutatta a blogján23, és helyesen érvelt amellett, hogy „ami 2010-ben nagyon előnyös lett volna a Fidesznek, az előnyös lesz a következő választás során is.” Mostani ábránkon a konkrét számadatok és a korrelációs együttható azért térnek el Karácsonyétól, mert a mi számításaink az összes szavazóra vetítve készültek el. De az összefüggés így is egyértelmű. Továbbá látható az is, ahogyan elkülönülnek a Fidesz–KDNP támogatottsága szempontjából a különböző politikai kategóriájú egyéni választókerületek. Mert bár jellemzően több szavazatot szerzett a Fidesz–KDNP 2010-ben a 2006-os szavazatkülönbségek alapján stabil bal kategóriába sorolt új egyéni választókerületekben 2006-hoz képest, de a trendtől a többletet jelentő szavazatszerzés mértéke nem tért el döntő mértékben. Tehát ahol 2006-ban az MSZP relatíve erősebb volt, ott a Fidesz–KDNP 2010-es szavazatszerzése is hamarabb ütközött bele a maga plafonjába.

23

Karácsony Gergely: Választási matematika haladóknak. http://karacsonygergely.blog.hu/2012/02/27/valasztasi_matematika_haladoknak (a letöltés dátuma: 2012. június 20.)

53

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Az MSZP 2006-os és 2010-es listaszavazatainak többváltozós elemzése Politikai kategóriák 2006-os eredmény alapján 40%

balra billenő (különbség 0%pont és 4%pont között) jobbra billenő (különbség 0%pont és -4%pont között) stabil bal (különbség >= 4%pont) stabil jobb (különbség <= -4%pont)

MSZP listás eredmény 2006 (teljes választókorú népességre vetített arány)

R 2 Linear= 0,508

35%

Budapest 2.

30%

Veszprém 1. Budapest 6. Budapest 4. Vas 1. Budapest 5. Veszprém 3. Pest 2. Budapest 1.

25%

Budapest 3.

20%

5%

10%

15%

20%

25%

MSZP listás eredmény 2010 (teljes választókorú népességre vetített arány)

35. ábra: Az MSZP 2006-os és 2010-es listaszavazatainak többváltozós elemzése

Az MSZP 2006-os és 2010-es listaszavazatainak vizsgálatakor nyilván nem az összes egyéni választókerületre kiterjedő összefüggésre kell fókuszálni, hiszen annak mértéke erősen korlátozott. Ráadásul túlelemezni sem szabad ezt az ábrát, hiszen látható, a 2010-es adatok mögött érdemben kevesebb szavazat van, mint a 2006osak mögött – hiszen 2010-re összeomlott az MSZP és a balközép oldal korábbi választói koalíciója. Az új egyéni választókerületi beosztásra vetített számadatok vizsgálatakor érdekes azonban megfigyelni, hogy a 2006-os Fidesz–KDNP-MSZP listaszavazat különbség alapján képzett négyfokú tipológia szerint színezett pontok csoportjai mennyire egyben maradtak, és csak néhány – ebben a tekintetben érdekes – kivételt lehet megfigyelni. Egyes stabil jobboldalinak tekinthető új egyéni választókerületekben az összeomló MSZP erősen az átlaga felet teljesített (Budapest 1. – pesti és budai belváros, Budapest 3. – XII. kerület, Budapest 4. – II. kerület). Érdékes továbbá a Budapest 2. – XI. kerület új választókerület is, mivel ez magába fogalja a régi újbudai választókerületek eltérő politikai karakterű részeit, a jobboldalibb belső területet (a Kosztolányi Dezső tér és a Móricz Zsigmond körtér környéke) és a baloldalibb, részben lakótelepi részeket Hamzsabégen és Gazdagréten. Ábránk szempontjából ez azért érdekes, mert nemcsak az MSZP teljesített mind 2006-ban, mind pedig 2010-ben az átlag felett ezen egyéni választókerület területén, hanem az SZDSZ 2006-ban és az LMP 2010-ben is. Az új kiosztás szerinti Budapest 6. – VIII. és IX. kerület helyzete azért méltó a figyelemre, mert az MSZP számára több szavazatot hozó 2006-os választáson átlag alatt teljesítő területből az átlag felett teljesítő városrész lett. Ennek oka – valószínűsíthetően – a két kerület politikai életére 2006-ban még erős befolyással levő SZDSZ támogatottsági szerkezetében keresendő.

54

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Az SZDSZ 2006-os és az LMP 2010-es listaszavazatainak többváltozós elemzése

15% Budapest 3.

SZDSZ listás eredmény 2006 (teljes választókorú népességre vetített arány)

Budapest 4. Budapest 1. Budapest 7. Budapest 5. 10%

5%

Politikai kategóriák 2006-os eredmény alapján balra billenő (különbség 0%pont és 4%pont között) jobbra billenő (különbség 0%pont és -4%pont között) stabil bal (különbség >= 4%pont) stabil jobb (különbség <= -4%pont) R 2 Linear= 0,904

0%

0%

3%

6%

9%

12%

15%

LMP listás eredmény 2010 (teljes választókorú népességre vetített arány)

36. ábra: Az SZDSZ 2006-os és az LMP 2010-es listaszavazatainak többváltozós elemzése

Az SZDSZ 2006-os és az LMP 2010-es szavazatait együttesen vizsgáló ábrát 2014-szempontjából nem szabad félreérteni. Ennek ellenére érdekes, hogy a korábbi liberális párt számára erős területek milyen magas mértékben korreláltak az LMP 2010-es erős területeivel, ráadásul a szavazat-volumenek is hasonlóak voltak. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy ugyanazok szavaztak az ország e részein előbb az SZDSZ-re, később az LMP-re, hanem csak azt – de ezt viszont erősen –, hogy az LMP 2010-es választói döntően ugyanott helyezkedtek el, ahol korábban a liberális párt támogatói. Ha az LMP mögött álló választói csoportok kicserélődnek, átalakulnak, akkor ezen összefüggés érvényét veszti. Érdekes megfigyelni azon egyéni választókerületeket, amelyek leváltak a trendvonalról az átlag feletti részen: ezek jellemzően belpesti és belbudai területek (Budapest 1., 3., 4., 5., 7. – I., V., IX., XII., II., VII., XIII.), itt az LMP relatíve gyengébben teljesített a korábbi SZDSZ-hez és 2010-es önmagához képest is.

55

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A Jobbik és az MSZP 2010-es listaszavazatainak többváltozós elemzése Politikai kategóriák 2006-os eredmény alapján balra billenő (különbség 0%pont és 4%pont között) jobbra billenő (különbség 0%pont és -4%pont között) stabil bal (különbség >= 4%pont)

25%

stabil jobb (különbség <= -4%pont)

MSZP listás eredmény 2010 (teljes választókorú népességre vetített arány)

R 2 Linear= 0,221

20% Budapest 2. Budapest 4. Budapest 3. 15% Budapest 1.

Nógrád 1.

Vas 1. GyMS 1.

Veszprém 1.

Veszprém 2.

Tolna 1. Somogy 4. Békés 1. Békés 3. Baranya 4. GyMS 5. Somogy 2. Tolna 2.

10%

SzSzB 1. Heves 1.

Heves 2. BAZ 2. BAZ 1. JNSz 1. Heves 3. JNSz 2.

BAZ 4.

JNSz 4.

BAZ 6. BAZ 3. SzSzB 2. BAZ 7.

5%

5%

10%

15%

20%

Jobbik listás eredmény 2010 (teljes választókorú népességre vetített arány)

37. ábra: A Jobbik és az MSZP 2010-es listaszavazatainak többváltozós elemzése

Korábban kimutattuk, hogy 2010-ben mind a Jobbik, mind az MSZP relatíve egyenlőtlen támogatottság-szerkezettel rendelkezett, és ez az MSZP esetében nagy mértékben különbözött a 2006-os mintázattól. Ha a két párt listaszavazatait rávetítjük az új egyéni választókerületi rendszerre, akkor az összes adat szintjén összefüggést nem lehet felfedezni. Ugyanakkor érdemes megfigyelni a 2006-os szavazatok alapján stabil bal kategóriájúnak minősített választókerületek rendeződését, hiszen közülük az észak-keletiekben (például: Borsod-Abaúj-Zemplén 1. és 2. – Miskolc, 3. – Ózd, 6. – Tiszaújváros, Heves 1. – Eger, 2. – Gyöngyös, Jász-Nagykun-Szolnok 4. – Törökszentmiklós, Nógrád 1. – Salgótarján, Szabolcs-Szatmár-Bereg 1. és 2. – Nyíregyháza és környéke stb.) 2010-ben a Jobbik erős támogatottsággal bírt. Ha a Jobbik további szavazatokat tud szerezni azon új egyéni választókerületekben, amelyek az ábrán az MSZP (vízszintes) átlagvonala alatt, de a trendvonal felett helyezkednek el pirossal és kékkel a Jobbik átlag feletti (a függőleges átlagvonaltól jobbra eső) tartományában, akkor ezek lehetnek azon országrészek, ahol a Jobbik egyéni mandátumszerzése legkönnyebben sikerülhet (Borsod-Abaúj-Zemplén döntő része, Heves 2. és 3. – Gyöngyös és Hatvan környéke, Szabolcs-Szatmár-Bereg 2. – Nyíregyháza és agglomerációja, valamint többek között Tiszavasvári). Egy balközép politikai szereplő győzelemhez szükséges mandátumszerzései szempontjából azonban érdemes azokra az országrészekre is vetni egy pillantást, ahol a Jobbik 2010-ben a saját átlaga alatt teljesített, hiszen ezeken a területeken az előbbiektől eltérő politikai kihívások érhetik a balközép oldalt. Ha a Jobbik ezen országrészeken nem erősödik meg, és közben egy győzelemre készülő demokratikus ellenzéki szereplő új választói koalíciók kötésére is képessé teszi magát, akkor itt inkább domináns kétpólusú küzdelmeket vív majd a balközép a Fidesz–KDNP-vel. Az ábrán ezen új egyéni választókerületek a Jobbik 2010-es (függőleges) támogatottsági átlag-vonalától balra helyezkednek el, a trendvonal környékén (például: Győr-Moson-Sopron 1. – Győr, 5. – Mosonmagyaróvár, Tolna 1. – Szekszárd, 2. – Dombóvár, Veszprém 1. – Veszprém, 2. – Balatonfüred, Vas 1. –

56

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Szombathely, továbbá Budapest 2. – XI. kerület). Ezek az új egyéni választókerületek számos olyan országrészt, településcsoportot foglalnak magukban, amelyek a régi egyéni választókerületi rendszerben politikailag ingadozó, billegő választókerületeknek minősültek 2006-ban. Ilyen volt Győr egy része, Dombóvár és környéke, Veszprém egy része, az új, balatonfüredi egyéni választókerület másik nagyobb városa, Várpalota és környéke, de ilyen volt Szombathely és Mosonmagyaróvár is. Az új rendszerben az adottságokat tekintve a korábbinál jobboldalibb alapkarakterűek ezek az új egyéni választókerületek, de a fentebb kifejtettek miatt egy széles választói koalíciót építeni akaró demokratikus ellenzéki politikai szereplőnek mások mellett ezeken a területeken van keresnivalója. Ha más nem, akkor a Jobbik – ezen az ábrán tisztán látható – észak-keleti szorítása részben amúgy is erre fog kényszeríteni minden ilyen politikai erőt.

Az MSZP 2010-es listaszavazatainak és a 2010-es első fordulós részvétel többváltozós elemzése

80% Budapest 3. Budapest 4. Budapest 2. Budapest 13.

Választási részvéte, 1. forduló 2010 (teljes választókorú népességre vetített arány)

75% Pest 2.

Budapest 18.

Budapest 1. Budapest 14. Pest 5.

70%

Veszprém 1. Heves 1.

Fejér 1.

Pest 1.

Budapest 10.. Budapest 8.

Budapest 15.

SzSzB 1. Vas 1. GyMS 1. Pest 11.

65%

Pest 12. BAZ 7. Tolna 2. GyMS 5. SzSzB 2. Békés 3. Csongrád 4. Tolna 1. Somogy 4. Hajdú 6. BAZ 6. Hajdú 5. SzSzB 3. Heves 3. Pest 9. JNSz 2. Békés 4. 60% Pest 10. Politikai kategóriák 2006-os eredmény alapján BAZ 4. BAZ 5. Hajdú 4. balra billenő (különbség 0%pont és 4%pont között) JNSz 4. Somogy 2. Zala 3. Csongrád 3. JNSz 3. jobbra billenő (különbség 0%pont és -4%pont között) Baranya 4. stabil bal (különbség >= 4%pont)

stabil jobb (különbség <= -4%pont)

55%

BAZ 3. 5%

10%

R 2 Linear= 0,341

15%

20%

25%

MSZP listás eredmény 2010 (teljes választókorú népességre vetített arány)

38. ábra: Az MSZP 2010-es listaszavazatainak és a 2010-es első fordulós részvétel többváltozós elemzése

A magyar balközépnek a 2010-es országgyűlési választásokon egyértelművé vált szétesését azért érdemes az MSZP listaszavazatai és a részvétel szempontjából elemezni, mert így képet kaphatunk a megmaradt szocialista bázis mobilizáltságának mintázatáról és a következő választások egy újabb politikai kihívás-csoportjáról, a 2010-ben inkább passzív, átlag alatt teljesítő, de egy későbbi mandátumtöbbséghez részben szükséges egyéni választókerületek köréről. Továbbá ez az elemzés egy másik nézőpontból is rátekintést biztosít az előző bekezdésben már beazonosított dunántúli egyéni választókerület-csoportra, ahol a Jobbik az átlagánál gyengébb volt 2010-ben. A 38. ábrán látható egy olyan egyéni választókerület csoport is, amelyben a 2010-ben az MSZP az országos átlaga alatt teljesített és a részvétel is az átlag alatt maradt. Ezek jellemzően kistelepüléses választókerületek, ahol mind az SZDSZ, mint pedig az LMP rendszerint saját átlaga szerzett szavazatokat 2006-ban, illetve 2010-

57

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI ben, és a 2006-os helyzeten alapuló politikai kategorizálás szerint döntően jobbra billenők voltak.24 Két érdekes típusa van az itt elhelyezkedő ilyen választókerületeknek. Az egyikben a Jobbik rendszerint az országos átlaga felett teljesített (például: Borsod-Abaúj-Zemplén 5. – Sátoraljaújhely, Csongrád 4. – Hódmezővásárhely, Hajdú-Bihar 4. és 6. – Berettyóújfalu és Hajdúböszörmény, JászNagykun-Szolnok 3. – Karcag, Pest 9. és 12. – Nagykáta és Cegléd). A felsorolt, immár inkább jobbra billentett új egyéni választókerületek fontos jellemzője, hogy területük meghatározó része a korábbi egyéni választókerületi kiosztás szerint 2006-ban billegőnek minősült, és az akkori balközép számára akkor akár megszerezhetőek is voltak. Itt ismét tetten érhető az az együttes hatás, amelyet a balközép oldal korábbi választói koalíciójának összeomlása és a részben politikai manipulációs szándékkal megrajzolt új választókerületi térkép okoz. Melyek ezek a jellemző városok a felsorolt választókerületekben? Borsod-Abaúj-Zemplén 5-höz tartozik a korábban híresen kiegyensúlyozott Szerencs és környéke, Csongrád 4-hez a szintén hasonló Makó és környéke, HajdúBiharban Berettyóújfalu maga és Hajdúböszörmény mellett Polgár, illetve Balmazújváros környéke, a karcagi egyéni választókerülethez került Kunhegyes és környéke, Pest megyében pedig Cegléd és környéke – a most felsorolt régi egyéni választókerületek mindegyikében az MSZP egyéni jelöltjei nyertek 2006-ban. Az imént vázolt karakterű új egyéni választókerületek másik érdekes típusa olyan, ahol a Jobbik csak átlagos vagy az átlagánál gyengébb teljesítményt ért el 2010-ben. Ezek az egyéni választókerületek jellemzően a Dunántúlon találhatóak, illetve Közép-Magyarországon. Például Győr-Moson-Sopron 5. – Mosonmagyaróvár, Pest 10. és 11. – Monor és Dabas, Somogy 2. és 4. – Barcs és Siófok, Tolna 1. és 2. – Szekszárd és Dombóvár. Ezek között is vannak olyan országrészek, ahol 2006-ban az MSZP által támogatott egyéni jelöltek győztek, mint például Mosonmagyaróvár, Nagyatád, Monor és Dombóvár. E két új választókerületi csoport közös jellemzője tehát, hogy egyes részein korábban a balközép erők érdemi esélyekkel rendelkeztek. Az új egyéni választókerületi kiosztás szerint ezek bármelyikének a megszerzése komoly kihívás a balközép számára, részben a Jobbik megjelenése, részben a sok elvesztett támogató és a Dunántúlon pluszban még hiányzó támogatók miatt. A 2010-es relatíve alacsony mobilizáltság, ebből részben következően a korábbi baloldali bázis 2010-es részleges passzivitása és a Jobbik 2006 utáni megjelenése minden hátráltató tényező ellenére érdekessé teszi a felsorolt, új egyéni választókerületeket egy győzelemre készülő demokratikus ellenzéki politikai szereplő számára, mivel e választókerületek egyikében-másikában még relatíve egyszerűbb az újonnan jelentkező politikai kihívás. A 38. ábrával kapcsolatos utolsó megfigyelés néhány az MSZP 2010-es listaszavazatai és a 2010-es részvétel szempontjából is az átlag felett teljesítő választókerületre vonatkozik. Az ábra jobb felső negyedében a trendvonal felett található öt olyan egyéni választókerület, amelynek területe a 2006-os politikai tipológia alapján balra billenőnek tekinthető (Budapest 13. és 18. – XVI. és XXII. kerület, Fejér 1. – Székesfehérvár, Pest 1. és 5. – Érd és Dunakeszi), és ezek mindegyikében található olyan döntő nagyságú területrész, amely a régi egyéni választókerületi kiosztás szerint 2006-ban az MSZP számára hozott mandátumot. Ezek a jellemzően magasan urbanizált, fejlett települések jellemzően stabilan erős SZDSZ, illetve LMP táborral bírt mind 2006-ban, mind pedig 2010-ben, a Jobbik pedig vagy átlagos, vagy pedig az átlagánál gyengébb szavazatszerző képességet mutatott ugyanitt 2010-ben. A baloldal 2010-ben meggyengült táborát erősen mobilizálni tudta e területeken, bár abszolút szavazatszáma értelemszerűen elmaradt a korábbiaktól.

24

E zek az elemzésünk számára érdekes egyéni választókerületek az ábrán a függőleges átlagvonaltól balra, a vízszintes alatt, a függőleges átlagvonal és trendvonal által bezárt szögben találhatóak.

58

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A Fidesz 2010-es és az MSZP, illetve az SZDSZ 2006-os összesített listaszavazatainak többváltozós elemzése Politikai kategóriák 2006-os eredmény alapján balra billenő (különbség 0%pont és 4%pont között) jobbra billenő (különbség 0%pont és -4%pont között) stabil bal (különbség >= 4%pont)

50%

stabil jobb (különbség <= -4%pont) R 2 Linear= 0,331

Fidesz listás eredmény 2010 (teljes választókorú népességre vetített arány)

45%

40% Veszprém 2. Pest 6. 35%

Vas 1. Veszprém 1. GyMS 1. Somogy 1. Pest 1.

Békés 1. Zala 3.

Budapest 2.

Fejér 1.

Pest 5. Komárom 2.

Heves 1.

Budapest 13. Budapest 18. Budapest 14.

Csongrád 2.

JNSz 2. BAZ 7.

30%

Budapest 5.

25%

20%

20%

25%

30%

35%

40%

45%

50%

MSZP-SZDSZ összesített listás eredmény 2006 (teljes választókorú népességre vetített arány)

39. ábra: A Fidesz 2010-es és az MSZP, illetve az SZDSZ 2006-os összesített listaszavazatinak többváltozós elemzése

Utolsó többváltozós ábránk a 2006-os és 2010-es politikai táborok összevetését végzi el az új egyéni választókerületek 2006-on, az MSZP és a Fidesz–KDNP akkori támogatottsági különbségéből képzett kategóriák alapján. Az elemzés a korábbiaknál hipotetikusabb, hiszen nem szükségszerű, hogy minden 2006-os liberális listaszavazó támogatott volna egy közös pártlistát, ugyanakkor az ábra alkalmas annak elemzésére, hogy a 2006-os balközép tábor a 2010-es Fidesz–KDNP táborral összevetve milyen szerkezetű volt. Első lépésben megállapítható, hogy a SZDSZ-szel kiegészített MSZP listaszavazatok mellett is világosan elkülönülnek a 2006os választókerület-csoportok. Tehát ahol jobban vezetett a Fidesz 2006-ban az MSZP-vel szemben, ott 2010ben is átlag felett szerzett a Fidesz és inkább az átlag alatt 2006-ban az MSZP és az SZDSZ együtt (bal felső negyed), ahol pedig 2006-ban az MSZP egyedül is vezetett a 2006-os Fidesz–KDNP-vel szemben, ott a 2010-es Fidesz–KDNP is az átlaga alatt teljesített, míg a 2006-os MSZP–SZDSZ nyilván bőven az átlaga felett. A 2006os viszonyok alapján jobbra billenőnek tekinthető egyéni választókerületek pedig egyértelműen inkább az akkori balközép oldal átlaga alatt helyezkednek el, az ábra bal felső negyedében, az inkább balra hajlók pedig jellemzően az átlagok környékén szétszórva. Csak példaként kiemelve ilyen Békés 1. – Békéscsaba, Pest 6. – Gödöllő, Vas 1. – Szombathely, Zala 3. – Nagykanizsa, illetve Budapest 5. – VII. kerület, Csongrád 2. – Szeged, Fejér 1. – Székesfehérvár, Heves 1. – Eger, Komárom 2. – Esztergom, Pest 1. és 4. – Érd és Vác, továbbá Somogy 1. – Kaposvár. A felsorolt országrészek és települések mindegyike olyan egyéni választókerületek részét képezte a régi, százhetvenhat egyéni választókerületes kiosztás szerint, amelyekben 2006-ban a balközép – részben a Fidesszel együtt – egyéni mandátumokat szerzett. Jelent-e ez bármit a következő általános parlamenti választásokra nézve egy megváltozott párt- és választási rendszerben, átalakult választói koalíciók mellett? Csak annyit, hogy bizonyos nem észak-kelet magyarországi országrészeken volt már rá példa, hogy a magyar balközép mennyiségi tekintetben is versenyképes szavazatszázalékokkal rendelkezzék a győzelme szempontjából kulcsfontosságú területeken, az ideálisnál gyengébb

59

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI politikai adottságok között. Táborképzési szempontból ez azért tanulságos, mert lehet persze olyan szavazókat is megszerezni 2012 után, akik soha korábban nem szavaztak a demokratikus ellenzék mai pártjaira, és az is igaz, hogy a korábban elpártoltak közül sem mindenki szerezhető vissza, de annak is magas a valószínűsége, hogy a korábban egyszer már erre az oldalra szavazók között valamivel könnyebb támogatókat keresni. Ők pedig a vizsgált ábra szempontjából leginkább a 2006-os balközép oldal átlagvonalától jobbra élnek 2006-on alapuló tipológia szerint jobbra, illetve balra billenő, új egyéni választókerületekben.

60

AZPOLITIKAI A EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET VÉLEMÉNYKLÍMA ÉS ELEMZÉS A POLITIKAI VIZSGÁLATI TÁBOROK FAKTORAI E tanulmánynak nem célja az elmúlt évtizedek magyar politikatörténetének rekonstruálása. Kizárólag azt a néhány alapfolyamatot foglaljuk most össze, amely a parlamenti választási rendszer adottságai és hatásai mellett, makroszinten befolyásolja az elkövetkező évek belpolitikáját. A 2006 és 2010 közötti időszak három kulcsfejleményét mutatjuk be: a Fidesz 2010-es választói koalíciójának kialakulását, az MSZP és az SZDSZ támogatói körének 2010-ig végbemenő szétesését és a Jobbik felemelkedését. Elemzéseink során véleménykutatási ös�szefoglalókat használunk.

A magyar pártrendszer és a választói koalíciók alakulása 2006 és 2010 között A 40. számú ábrán látható közel másfél évtizedes pártpreferencia és választói aktivitás-vizsgálat, ha mélyelemzést nem is tesz lehetővé, de azt világosan bemutatja, hogy hogyan alakult a nagyobb politikai pártok népszerűsége 1998 után. E közel tizenöt év harmadik harmadában megjelent egy erősödő harmadik pólus, átalakult a kisebb pártok összetétele, miközben a Fidesz 2012 nyarára a 1999-2000 közötti mélypontjára alá süllyedt, az MSZP pedig immár hibahatáron túli emelkedése ellenére is a megelőző tíz év átlagai alatt teljesít. 1. Orbán-kormány országgyűlési választás 1998

Medgyessy-kormány országgyűlési választás 2002

2. Gyurcsány-kormány országgyűlési választás 2006

2. Orbán-kormány országgyűlési választás 2010 EP választás 2009

100%

41%

75%

28%

50%

14%

Aktív szavazók aránya

Pártpreferencia

55%

25% 1. Gyurcsány-kormány

Bajnai-kormány

0%

0% Pártok MSZP Demokratikus Koalíció

Fidesz KDNP

SZDSZ LMP

MDF FKgP

MIÉP Jobbik

egyéb párt bizonytalanok

aktív szavazók

40. ábra: Az aktív szavazók aránya és a pártpreferencia az aktív választók körében (Ipsos, a havi omnibusz rendszerű, összes megkérdezettre vonatkoztatott, reprezentatív kutatásainak összegzése, a „nem menne el” választ adók véleménye nélkül, 1998 tavaszától 2012 júniusáig)

A Fidesz 2010-es választói koalíciója A Fidesz már a 2006-os ciklus indulásakor is magas támogatottsággal rendelkezett, amely tábort több lépésben bővítette. Az őszödi beszédet övező botrányt megelőzően az első kiigazító intézkedésekhez kapcsolódóan már megkezdődött az újraválasztott balközép pártok népszerűségének csökkenése. A szociálisnak nevezett reformellenes népszavazásra már komoly előnnyel rendelkezett a párt, magas bizonytalan-arány mellett. A 2009-es európai parlamenti (EP) képviselőválasztásokra és a 2010-es általános parlamenti választásokra a Fidesz maximalizálni tudta támogatottságát, az elmúlt két évtizedben egyedülálló, a részvételük tekintetében aktív választók akár ötven százalékos támogatottságának megszerzéséig. Ezt nyilvánvalóan úgy érték el, hogy

61

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI minden demográfiai csoportban, minden metszetben átvették a vezetést az MSZP-től 2008 végére.25 2010 tavaszán nem volt olyan választói szegmens Magyarországon, amelyben ne vezetett volna döntő mértékben a Fidesz minden ellenfelével szemben. A párt 2010-es választói koalíciója az elkötelezetten baloldali identitásúak, a szélsőjobboldaliak és a volt liberális, illetve az új LMP szavazók kivételével mindenkire kiterjed. 2006-hoz képest a Fidesz és a KDNP együttesen az idős, illetve inaktív választók körében, valamint a szociálisan hátrányosabb helyzetű városiak körében is áttört, továbbá vissza tudta szerezni azon, korábban bizonytalan városi és aktív korú támogatók szimpátiáját, akik 2004 és 2006 között több lépésben végül a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP-t választották. Az így kialakult koalíció publicisztikusan fogalmazva felölelte a rendszerváltás szinte minden nyertesét és vesztését, bár e terminológia nem feltétlenül írja le e társadalmi csoportok tényleges sikerességét, sokkal inkább identitásukról és önképükről mutat be valamit. A politikai középen elhelyezkedő, a modernizációban érdekelt városi választók 2006-ban minden korábbinál nagyobb számban választották az MSZP-t, ez a pártot akkor – a mobilizáltság magas szinte mellett – hozzásegítette bizonyos, korábban a párt számára megszerezhetetlen egyéni választókerületek meghódításához is. E szavazók, akik rendszerint volatilis, bizonytalan pártválasztású polgárok, döntő részben 2010-re már a Fidesz–KDNP táborát erősítették, kiegészülve magyar és a világgazdasági válság miatt évtizedes, fokozatos gyarapodásra épülő életpálya-kalkulációikkal leszámolni kénytelen alsóközéposztályokkal. A rendszerváltás utáni két évtized status quójának és a nyolcéves balközép kormányzásnak együttes elutasítására épülő, önmagát a nemzeti érdekképviselet egyetlen legitim letéteményesének bemutató orbáni politikai kísérlet 2010 tavaszán maximalizálta választói táborát, és ezzel kétharmados parlamenti mandátumtöbbséget is szerzett.

Az MSZP és az SZDSZ támogatói körének szétesése A 2006-ban megkezdődött szétesés nem volt egyenletes ütemű és töretlen, bár 2008 nyara előtt több, határozott lépésben haladt előre. A 2006 nyarán megtörtént megszorítások, a 2006 őszi politikai válság, majd pedig a 2007-2008-as szigorú költségvetési stabilizáció, továbbá a reform-ellenes népszavazások egy irányba mutató hatásai 2008 nyarán és kora őszén megtörtek. A világgazdasági válságnak hazánkba történő 2008 őszi megérkezése idején népszerűség-emelkedést mutatott az akkor Gyurcsány Ferenc vezette MSZP. A válság hatásai, a megszorító intézkedések nehézségei és a populista ellenzék politizálása azonban további választói csoportokat szakítottak le az MSZP és az SZDSZ táborából 2008 és 2009 folyamán. A tendenciák minden szempontból folytatódtak a Bajnai-kormány idején, a Jobbik még tovább is tudott erősödni. Hiszen ez utóbbi párt támogatottsága véleménykutatási-módszertani szempontból meglepően hirtelen jelent meg, mivel ezzel párthuzamosan a politikai részvételük tekintetében aktív bizonytalanok aránya csökkent, így valószínűsíthető, hogy a 2009-es EP választás, a Jobbik áttörése után támogatóik nyíltabban vállalták fel pártválasztásukat. A szocialisták választói koalíciójának szétesését utólagosan vizsgálva döntő faktorként a 2006-os támogatottsághoz képest minden támogatói körre kiterjedő, elsöprő szavazatvesztést lehet visszavezetni, amelyet csak részben súlyosbítottak olyan alcsoportok, ahol a párt még több szavazót vesztett. A korábban hivatkozott, egy nemzetközi, összehasonlító projekt részeként született tanulmányban e tanulmány egyik szerzője úgy fogalmazott: „Az MSZP a társadalom minden csoportjában 50-65 százalékos támogatottság vesztést szenvedett el. […] Manapság [2010 és 2011 fordulóján] az MSZP gyakorlatilag a városi, 46 évnél idősebb választók nagy, exkluzív klubjává vált.”26 A támogatói kör szétesése olyan mértékű volt, hogy reparálása sem történhet meg egy lépésben, célzottan visszaszerezve az elpártolt támogatókat. Az idézett tanulmány érvelése szerint először a teljes választókorú lakosság körében differenciálatlanul kell helyreállítani és egyenletessé tenni a párt elfogadottságát, a területi elhelyezkedésre, szociális státuszra, munkaerőpiaci helyzetre való tekintet nélkül, majd pedig

25

Lásd erről részletesebben a tanulmány egyik szerzőjének angol nyelvű tanulmányát, amelyet a Center for American Progress nemzetközi, összehasonlító kutatási projektjének részeként készített, és különböző egyéb szociológiai elemzések mellett ismertette a magyar politikai rendszer releváns pártjainak népszerűség-változásait az elmúlt évekre vonatkozóan. Viktor Szigetvári: Regaining the Right to Speak. http://www.americanprogress.org/issues/2011/04/ pdf/hungary_report.pdf (a letöltés dátuma: 2012. július 2.)

26

Viktor Szigetvári: Regaining the Right to Speak: 25-26. oldalak. http://www.americanprogress.org/issues/2011/04/pdf/hungary_report.pdf (a letöltés dátuma: 2012. július 2.)

62

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI – második lépésben – következhet a beazonosított célcsoportokban a kívánatos további erősödés. Általános mennyiségi változás, amelyet a választói összetétel minőségi változása követ.27

A Jobbik támogatói szerkezete a 2010-es parlamenti választásokig terjedő időszakban A fentebbiekben már utaltunk rá, hogy a Jobbik 2009-es, tavaszi áttörése után a párt preferencia-adatai jobban követhetővé váltak a véleménykutatásokban. A Jobbik a lokális maximumát 2010 tavaszán érte el, és azóta is döntően az akkor elért támogatottsági szint közelében mozog. A párt 2010 tavaszi támogatottsága ugyan nagyságrendileg elérte az MSZP támogatottságát, de a területi egyenlőtlenségének mértéke továbbra is nagyobb volt a 2006-hoz után összeomlott MSZP támogatottságának területi egyenlőtlenségeinél.

41. ábra: A Jobbik 2009 tavaszi támogatóinak önbevallásos szerkezete a 2006-os parlamenti választásokhoz képest

2009-es véleménykutatási adatok28 másodelemzése alapján látható, hogy a Jobbik akkori támogatóinak forrása többirányú volt. A 41. számú ábra több, eltérő módszertanú, de hasonló időszakban készült felmérés szerint a párt 2009 első félévi támogatóinak ötven-hatvan százaléka volt 2006-hoz képest átpártoló, a párt ekkori támogatóinak öt-tizenkilenc százaléka eredeti jobbikos, és szűk egyharmada-egynegyede pedig új szavazó, aki bevallása szerint korábban nem szavazatot.

42. ábra: A Jobbik 2009 tavaszi támogatóinak önbevallásos 2006-os, parlamenti választási pártválasztása

A pártok szintjén a véleménykutatás megkérdezettjeinek önbevallása alapján ez reálisan úgy összegezhető (lásd 42. ábra), hogy a régi szélsőjobboldali támogatók mellett szűk egyharmad érkezett a Fidesztől, bő egynegyed az MSZP-től és a többi az önmagukat új szavazóknak valók, illetve a preferenciájukat rejtők köréből. A politikai döntések természete alapján valószínűsíthető ugyanakkor, hogy e kutatásokban számos 2006-os 27

Uo.: 27. oldal.

28

E kutatások és a felhasznált elemzések Keszthelyi András elemzési eredményei alapján készültek.

63

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI szocialista szavazó az utóbbi kategóriákban helyezkedik el, így vélelmezhető, hogy a tényhelyzet szerint az ábrán mutatottaknál magasabb arányú volt a volt MSZP támogatók aránya a 2009-es Jobbik mögött. Az azonban egészen biztos, hogy már 2009-ben is szerzett a Jobbik támogatókat a Fidesztől. A kérdés csak az volt (és jelenleg is az, részben), hogy az ilyen támogatók közül egy választási helyzetben aktuálisan mennyit tud visszaszerezni a Fidesz.

Az LMP A rendelkezésünkre álló, e tanulmányban ábrával illusztrált véleménykutatási adatok alapján elmondható, hogy a 2010-et megelőző kampányban a mozgalmi gyökerekből induló LMP sikeresen állított maga mögé olyan támogatókat, akiket abban a választási versenyben más párt nem lett volna képes. A korábban hivatkozott, nemzetközi kutatási program részeként készült tanulmányban összefoglalt egyéb véleménykutatási adatok alapján29 annyi állítható még, hogy a párt népszerűsége az iskolázottsági és az urbanizációs skála felső végén magasabb volt 2010-ben. A párt meghatározó támogatói budapesti, diplomás, az átlag népességnél fiatalabb választók voltak.

A véleményklíma 2010 és 2012 nyara között A 40. ábrán összefoglalóan láthatóak az elmúlt két év politikai preferencia-változásai is. Az alábbiakban először összefoglaljuk a parlamenti pártok népszerűségének alakulását, majd elemezzük a pártválasztásukban bizonytalanokat, végül pedig regionális és településszerkezeti metszetben is ismertetjük 2012 első felének pártpreferencia adatait.

A parlamenti pártok népszerűségének változásai 2012 nyarára a Fidesz 2010-es támogatói tábora szétesett. A 2010-es választások idején negyvenkilenc százalékos szintet értek el az aktív választók körében, míg jelenleg, 2012 júniusában huszonegy százalékon állnak. Ez 3 300 000 fős táborról 1 350 000 főre apadást jelent, három százalékos konfidencia intervallum mellett. Az MSZP támogatói köre a Demokratikus Koalíció (DK) kiszakadása ellenére is stabilan tartotta magát, továbbá 2012 tavaszán konfidencia intervallumon túli, szignifikáns emelkedés is bekövetkezett. 2012 nyarának elején a párt támogatói köre az ábránál használt módszertan szerint számolva tizenkilenc százalék, ami 1 200 000 főnek felel meg. A párt a választások idején azonos módszertan szerint számolva tizennégy százalékon állt. A mélyponthoz képest jelenleg az MSZP-nek 300 000-rel van több támogatója nagyságrendileg. A Jobbik támogatói köre kisebb ingadozások ellenére alapvetően változatlan, jelenleg tizenegy százalékos, ami 700 000 főt jelent. Az LMP 2012 júniusában az aktív szavazók körében hét százalékon állt, ami hozzávetőlegesen 450 000 szavazót jelent. A DK mint új párt a parlamenti bejutási küszöb alatt, de a mérhető tartományban helyezkedik el, a kéthárom százalékos sávban, 150 000 fő körüli stabil támogatóval.

A pártválasztásukban bizonytalanok arányának növekedése Döntő jelentőségű az aktív választók körének folyamatos szűkülése (lásd a kék vonalat a 40. ábrán), amely gyakorlatilag töretlen trend szerint tart lefelé a rendszerváltás óta legmagasabb részvételi adatokat produkáló 2002-es parlamenti választások óta, és jelenleg felülről közelít a hetvenöt százalékos sávhoz. Még ennél fontosabb – az elmúlt tizenkét év folyamán egyedülálló fejlemény – a politikai részvételükben aktívabbaknak tekinthető, de pártválasztásukban bizonytalan választók arányának növekedése. Az utóbbi hónapokban folyamatosan az aktív választók harminchét-negyven százaléka volt ilyen. E választók rendszerint szavaznak az általános parlamenti választásokon, sok olyan van közöttük, aki mindig a mindenkori győztesre szavazatott, valamint vannak közöttük nyilván olyanok is, akik ugyan határozott pártpreferenciával rendelkeznek, de ezt titkolják. A bizonytalan választók belső összetételéről nehéz pontos képet alkotni, hiszen megfelelően nagy minta szükséges hozzá. 2012 tavaszán egy háromezer fős mintájú véleménykutatás alapján a Republikon Intézet publikált 29

Uo. 16., 20., 23-24. oldalak.

64

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI informatív tanulmányt e választói kör szerkezetéről.30 A tanulmány kulcsmegállapításai a következők: „A bizonytalanok mintegy harmada tekinthető a politikától tartósan távolmaradó választónak. Ők sem az MSZP győzelmét hozó 2006-os, sem a kétharmados Fidesz-többséget eredményező 2010-es választáson sem szavaztak; minden pártról rossz a véleményük, nem tudják eldönteni, milyen kormányt szeretnének és az átlagnál alacsonyabban kvalifikáltabbak. E választói csoport alkotja azt a réteget, aki tartósan távol marad – megnyerésükre egyik pártnak sincs túl nagy esélye. […] A bizonytalanok második csoportját „aktív bizonytalanoknak” nevezhetjük. E réteg magasabban kvalifikált, az átlagnál magasabb jövedelemmel rendelkező, a politikát jobban figyelő csoport, aki szeretne részt venni a választáson, ám egyelőre nem talált pártot magának. E bizonytalanok megszólítására a baloldalnak lényegesen több esélye van. E szavazók ugyanis politikai önbesorolásukat tekintve baloldaliak; amikor választásra kényszerítjük őket[.] […] Olyan szavazók ők, akik szocio-demográfiai jellemzőik alapján 2002-ben és 2006-ban az akkori kormányzó pártok hívei közé sorolhatók – egy kiélezett választási helyzetben többségük a baloldali pártokat támogatná. […] A bizonytalanok harmadik csoportja a klasszikus ingadozó szavazó, aki 2010-ben a Fideszt támogatta. E szavazók között a Fidesz és az MSZP elutasítása szinte egyforma; kiélezett helyzetben is alig tudnak dönteni Orbán és Mesterházy között és hasonló arányban szeretnék látni a Fidesz-kormány munkájának folytatását mint a kormány leváltását. E választók alacsonyabban képzettek és alacsonyabb jövedelműek; a pártokkal és politikusokkal kapcsolatos szkepszisük is nagyobb. E szavazók, ha ma kellene választani, nem mennének el. Az összes adat együttes tanulmányozása alapján megszólításukra hajszállal nagyobb esélye lehet a Fidesznek, ám az MSZP és az LMP is gyűjthet támogatókat. Egyetlen pártnak szinte semmilyen tartaléka nincs a bizonytalanok körében, ez pedig a Jobbik. A Jobbikot mindegyik csoport a többi pártnál jobban utasítja el; összességében a bizonytalanok kevesebb mint 10 százaléka örülne a Jobbik kormányzásának. A szélsőséges párt erősödésének tehát komoly gátja, hogy e széles választói tömbben alig akadnak potenciális támogatói.”31 Egy, terminológiai jellegű észrevételt kivéve egyetértünk a Republikon Intézet elemzésének megállapításaival. A soha részt nem vevők elhagyása után gyaníthatóan valóban így rétegződnek nagyobb csoportokba a bizonytalanok. A passzív és aktív bizonytalan elnevezés azonban félrevezető, mert utóbbi két csoport rendszerint valójában szokott szavazni, és legfeljebb csak most, 2012 első felében tekinthető egyik részük passzívabbnak, a másik pedig aktívabbnak. A tanulmány által aktívnak nevezett csoport is jórészt a Fidesz–KDNP-re szavazott 2010-ben, és gyaníthatóan vagy már 2006 után azonnal, vagy pedig 2008 tavaszán szakadt le az MSZP–SZDSZről. A passzívnak nevezett (az ő sorrendjükben harmadik) csoport tagjai pedig jórészt szintén a Fidesz–KDNP-re szavaztak 2010-ben, de hamar csalódottá váltak. A szétválasztásuk során további döntő szempont lehet még az MSZP árváinak és az ideáltipikus bizonytalanoknak a megkülönböztetése. A bizonytalanokra vonatkozó további, inkább kvalitatív eszközöket igénylő vizsgálatok segíthetnének a Republikon Intézet által megkezdett munka folytatásában. E választók választói életrajzának megértése, földrajzi elhelyezkedésük jellegzetességeinek megismerése közelebb vezethet pontosabb terminológiájú tipologizálásukhoz is.

Az aktuális pártpreferenciák regionális és településszerkezetei adatai A véleménykutatási adatok elemzése végén egy olyan metszetet is be kívánunk mutatni, amelynek ilyen magas megbízhatóságú adatsorát az elmúlt időszakban nem publikáltak a véleménykutató intézetek. Mivel a korábbiakban kifejtettük, hogy az egyes pártok támogatottsági szerkezetének földrajzi jellemzői nagy mértékben átalakultak 2006 és 2010 között, ráadásul az egyéni választókerületek meghatározóbb befolyása és az új egyéni választókerületek kijelölése miatt a politikai táborok földrajzi elhelyezkedése is felértékelődik 2014 felől nézve, így az alábbiakban ismertetjük a Medián regionálisan és településtípusra reprezentatív véleménykutatási adatait 2012 első félévéből. A 43. ábrán látható, hogy a pártválasztásukban bizonytalan válaszadók aránya regionálisan nem mutat egységes képet. Érdekes és további elemzést igénylő, hogy miért a Dunántúlon több a bizonytalan pártválasztású választó. E területen is lehetnek pártválasztásukat pusztán csak rejtő választók, akik körében jelenleg nyilván inkább valószínű a demokratikus ellenzéki pártpreferencia, de ez nem magyarázná önmagában a regionálisan 30

Bizonytalanul – A Republikon Intézet elemzése. http://www.republikon.hu/upload/5000264/bizonytalanok-1.pdf (a letöltés dátuma: 2012. június 28.)

31

Uo.: 2-3. oldalak.

65

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI szignifikáns eltéréseket. E tanulmány szerzőinek hipotézise az, hogy a Dunántúlon, a Fidesz–KDNP és a mindenkori magyar, polgári közép számára hagyományosan erős országrészen több az árva szavazó, akik számára jelenleg a Fidesz–KDNP-ből való kiábrándulásuk a döntő politikai élmény, hiszen korábban rendszerint oda szavaztak, most viszont csalatkoztak. A 43-44. ábrák mögötti véleménykutatások meglepő tanulsága, hogy két év kormányzás után a Fidesz–KDNP szempontjából saját hátországa bizonyos részén is előállt kezelendő politikai kockázat.

43. ábra: Regionális pártpreferenciák az összes megkérdezett körében (Medián, 2012 első félév, a megfelelő reprezentativitás érdekében 6 000 fős, egyesített minta, hathavi omnibusz vizsgálat adataiból)32

A Fidesz támogatottsága mindennek ellenére regionálisan alapvetően kiegyenlített, szignifikánsan csak a déldunántúli és észak-magyarországi részek lógnak ki a gyengébbik oldalon. Az MSZP támogatottsága szempontjából fontos fejlemény, hogy immár vannak olyan országrészek, régiók, ahol a párt támogatottsága felveszi a versenyt a Fidesz–KDNP-vel. E versenyképesség árnyoldala, hogy akár az észak-alföldi, akár pedig az északmagyarországi országrészen nem domináns kétpólusú, hanem inkább hárompólusú a pártpolitikai küzdelem, ahol a harmadik fél a Jobbik. Látható továbbá, hogy az MSZP 2008-2010-re előállt egyenlőtlen támogatottsági szerkezete továbbra is fennmaradt.33 A Dunántúlon – ahol ugyan mindig gyengébb volt a párt – a támogatottsági szint az LMP-vel összeadva is érdemi versenyképességi hátrányt jelent a demokratikus ellenzéki erők egyéni mandátumszerzési esélyei szempontjából. A Jobbik továbbra is regionálisan fókuszált támogatottságú, egyenlőtlen támogatottsági szerkezetű pártnak tekinthető, amely tud ugyan az ország egészén szavazatokat szerezni, de nem azonos mértékben. Ráadásul e párt tartalékai is korlátozottabbak, jellemzően immár csak a Fidesz–KDNP-től megszerezhetőek. Az LMP kapcsán megállapítható a párt egyenlőtlen, de Közép-Magyarországon és bizonyos, további országrészeken nélkülözhetetlen szavazatszerző képessége.

32

Regionális konfidencia intervallumok százalékpontokban: Dél-Alföld: +/-3,6, Észak-Alföld: 3,3, Észak-Magyarország: +/-3,7, Dél-Dunántúl: +/-4,2, Nyugat-Dunántúl: +/-4,1, Közép-Dunántúl: +/-3,9, Közép-Magyarország: +/-2,4. Az adatok előállításáért köszönettel tartozunk Hann Endrének, a Medián ügyvezető igazgatójának.

33

2006-ban még relatíve kiegyenlített volt a párt támogatottsági szerkezetének földrajzi mintázata, bár a Nyugat-Dunántúlon mindig is gyengébb volt. Ezt részben a korábbiakban ismertetett választási adatelemzések is bizonyítják, de ezt igazolják 2006-os véleménykutatási adatok is, amelyeket 2008-as és 2010-es adatokkal összevetve világosan látható a területileg egyre egyenlőtlenebbé váló mintázat. Lásd: Viktor Szigetvári: Regaining the Right to Speak: 23. oldal. http://www.americanprogress.org/issues/2011/04/pdf/hungary_report.pdf (a letöltés dátuma: 2012. július 2.)

66

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI

44. ábra: Településtípusok pártpreferenciái az összes megkérdezett körében (Medián, 2012 első félév, a megfelelő reprezentativitás érdekében 6 000 fős, egyesített minta, hathavi omnibusz vizsgálat adataiból)34

A 44. ábrán látható ez csak igazán pontosan, ahol az LMP budapesti támogatói köre magasan kiemelkedik, gyakorlatilag a pártot az MSZP-vel közel azonos és a Jobbikal azonos versenyképességi szintre hozva. Ez az ábra mutatja meg azt is, hogy bár az MSZP erősödött az ország bizonyos részein, különösen és politikai teljesítményt igénylő módon Észak-Magyarországon, de a balközép oldal győzelme szempontjából elengedhetetlen Budapesten várat még magára az erősödés. Összefoglalva: a pártok 2012 első félévi támogatottságának regionális mintázata alapján látható, hogy a Fidesz–KDNP ugyan sok támogatót vesztett, de az ország egészén továbbra is a legnagyobb párt. Viszont a demokratikus ellenzéki erők már van, ahol együttesen számolva átvették a vezetést. Látható továbbá, hogy az MSZP szempontjából stratégiai nehézséget jelentő földrajzi egyenlőtlenségek fennmaradtak továbbra is, és ezen egyelőre a demokratikus ellenzéki erők összefogása sem segítene még. E lehetőség szempontjából érdekes, hogy 2012 tavaszán Magyarországon a modernizációs szempontból előrébb tartó, polgáribb országrészen, a Dunántúlon szignifikánsabb több szavazót veszített a 2010-ben győzedelmeskedő Fidesz–KDNP.

34

Konfidencia intervallumok a különböző településtípusokon százalékpontokban: Budapest: +/-3,2, város: +/-1,8, község: +/-2,3. Az adatok előállításáért köszönettel tartozunk Hann Endrének, a Medián ügyvezető igazgatójának.

67

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI KÖVETKEZTETÉSEK A tanulmány záró részében először parlamenti többség képzési szempontból áttekintjük a korábbiakban az új országgyűlési választási rendszerről tett megállapításokat, majd egy feltételezett, de az új választási rendszerben győzelemre készülő, demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplő nézőpontjából összefoglaló politikai értékelő tipológiára teszünk javaslatot az egyéni választókerületek kategorizálása céljából. Végezetül pedig összegyűjtjük a pártrendszer, a balközép jelöltállító szereplők népszerűsége és választási rendszer által a főbb pártok számára együttesen megteremtett stratégiai lehetőségeket.

Mi kell a parlamenti mandátumtöbbséghez? Az új Országgyűlés százkilencvenkilenc képviselőből áll35, tehát az egyszerű többség száz főt, a kétharmados többség százharminchárom főt igényel. A százkilencvenkilenc képviselőből – a korábban kifejtettek miatt – reálisan százkilencvenhét-százkilencvennyolc lesz nem nemzetiségi jelöltállító szervezetek által delegált képviselő. Így a pártpolitikai logikán történő többség képzés tere szűkebb, 50,5-50,8 százalékos többség szükséges az egy fős parlamenti többséghez és 67,2-67,5 százalékos a kétharmadhoz. A szavazati joggal rendelkező nemzetiségi képviselők nyilván támogathatják a mindenkori kormánytöbbséget, ilyen helyzetek kezelésére fejlett és fejlődő parlamentáris demokráciákban kialakult politikai gyakorlatok léteznek. Ugyanakkor a magyar kisebbségi képviseleti világ, különösen a roma kisebbségi önkormányzati rendszer tapasztalatai arra intenek, hogy megfelelő jogalkalmazási gyakorlatot nélkülözve ne tekintsük a mindenkori kormánytöbbség evidens és kitartó támogatóinak a kisebbségi ágon keletkezett, teljes jogú országgyűlési mandátumokat.

Kalkulációk a parlamenti többségről Lássunk egy feltételezett példát a parlamenti többség kialakítására! Tegyük fel, hogy egy inkább hárompólusúvá egyszerűsödő pártrendszerben rendeznek parlamenti választást Magyarországon ebben az új választási rendszerben. A három, nem kiélezetten szoros versenyt vívó pólus mellett még egy jelöltállító szervezet lépi át az ötszázalékos küszöböt, és a nemzetiségi listákon nem keletkezik érvényes parlamenti mandátum, csak nemzetiségi szószólói. Ebben az esetben a listás ágon megszerezhető mandátumok száma kilencvenhárom. Feltételezzük, hogy az „A” nevű jelöltállító szereplő szerzi a legtöbb érvényes szavazatot, az országos listára leadottak harmincnyolc százalékát, beleértve a Magyarországon állandó lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok szavazatait is. Ebből a százalékból nem lehet pontos mandátumszámot mondani, hiszen a listás mandátumszerzést befolyásolhatja a győztes-vesztes töredékszavazatok mennyisége. Ha az egyéni választókerületi ágon sok helyen, nagy mértékben győz az „A” jelöltállító szereplő, akkor a töredékszavazatok számának pártok közötti arányai erősen közelíthetnek a listás szavazatok arányaihoz. Ha pedig mindenütt szűk a verseny, akkor relatíve erősen érvényesül a gyenge kompenzációs hatás, így a listás ág mandátumkiosztásánál az országos listákra leadott szavazatok arányához képest a győztes után soron következő jelöltállítók korlátozott mértékű kedvezményezetti helyzetbe kerülnek. A további hipotetikus kalkuláció lehetetlen, hiszen ismerni kellene a győztes-vesztes töredékszavazatok részletes eloszlását, ez ma nem becsülhető. Ugyanakkor azt meg lehet kockáztatni, hogy egy inkább hárompólusú pártrendszerben, ha az egyik szereplő harmincnyolc százaléknyi országos listaszavazatot szerez, akkor a listás ágon megszerzett mandátumok száma harmincnégy és harminchat közé várható. Az új rendszer alkalmazása és a változó magyar pártrendszerben keletkező szavazatokkal való találkozása kell ahhoz, hogy ennél pontosabban lehessen becsülni. Az azonban szinte bizonyos, hogy az előbbiekben példaként említett listás szavazataránnyal sokkal több vagy kevesebb mandátum megszerzése nem lehetséges. Ez a – gyenge tapasztati lábakon álló – kalkuláció önmagában másodlagos jelentőségű. Csak azért fontos, mert így érzékeltethető, hogy a példánkul választott, feltételezett helyzetben a minimális országgyűlési többséghez hatvannégy-hatvanhat egyéni mandátum megszerzése szükséges, stabilabb, száztíz fős kormányoldalhoz pedig hetvennégy-hetvenhat egyéni mandátum. Ha a hárompólusú jelöltállítói szerkezet inkább domináns kétpólusúvá válik, ahol két jelöltállító inkább a negyven-negyvenöt százalékos sáv felett szerez listás szavazatot, akkor csökkenhet a többség megteremtéséhez el-

35

A szavazati joggal nem rendelkező nemzetiségi szószólók a mandátumtöbbség szempontjából nem számítanak.

68

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI engedhetetlen mandátumszerzési nyomás a rendszer egyéni ágán. De továbbra is körülbelül hatvan képviselői hely szükséges az egy fős parlamenti többséghez. Ha egyszer egy szervezet megszerzi a listás mandátumok ötven százalékát, negyvenhat-negyvenhét képviselői helyet (ami nehéz feladat), a stabil többséget jelentő, száztíz fős kormányoldalhoz akkor is meg kell szerezni az egyéni mandátumok hatvan százalékát, körülbelül hatvanhárom mandátumot. Az egyfős többséghez ebben az esetben az egyéni választókerületek ötven százalékának, ötvenhárom-ötvennégy mandátumnak a megszerzése szükséges. Tegyük hozzá: ilyen dominancia esetén ez utóbbi már nyilván könnyen sikerülhet.

A kétharmad megszerzésének feltételei Az új országgyűlési választási rendszer elfogadása óta közkeletű az a vélekedés, hogy az új rendszerben kön�nyebb kétharmadot szerezni a régi rendszer adottságaihoz képest, és ez megfelelő csillagálás esetén immár akár harminc-harmincöt százaléknyi szavazattal is lehetséges.36 Szerintünk könnyebb, de egyáltalán nem kön�nyű. Mi pontos (listás) szavazatszázalékot a korábbiakban kifejtett számos bizonytalansági tényező miatt nem mernénk mondani, és az ilyen kijelentéseket félrevezetőknek is tartjuk. Mert bár igaz, hogy választási matematikailag egy, a korábbinál többségibb karakterű, tompább kompenzációs technikájú rendszerben akár ennyi szavazattal is kétharmados többséget lehet szerezni, de a többségi karakternek, az egyéni választókerületek nagyobb befolyásának más következményei is vannak. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy hol és milyen szerkezetben helyezkednek el ezek a szavazók. Hiszen alacsony listaszavazat-százalék esetén a kétharmadhoz hiányzó mandátumokat egyéni választókerületekben kell megszerezni. Ebből következően véleményünk szerint helyesebb inkább úgy fogalmazni: lehet ugyan alacsonyabb listás szavazataránnyal az új rendszerben akár kétharmadot is szerezni, de minden korábbinál fontosabb az egységesen magas, területileg kiegyenlített támogatottság – tehát az, hogy honnan jönnek azok a szavazatok. Harminc-harmincöt százaléknyi szavazattal egyéni küzdelmet ezeknek az éveknek a magyar pártrendszerében csak hárompólusú egyéni választókerületekben lehet nyerni, ahol a Jobbik is nagyságrendileg annyi szavazatot szerez mint a Fidesz–KDNP és egy erős MSZP vagy egy egységes balközép jelöltállító szereplő. Ha ez a feltétel nem áll fenn, akkor vagy egy domináns pólusú vagy pedig kétpólusú lesz az egyéni választókerületi küzdelem, ami magasabbra emeli a megszerzett szavazatok arányát, és így a listás mandátumok számát is harminc-harmincötnél. A Jobbik országosan egységes területi szerkezetű huszonöt százalék fölé erősödéséig a hárompólusú küzdelmek csak a százhat egyéni választókerület kisebb részére lesznek csak jellemzők. Annak esélye pedig, hogy úgy győzhessen egy párt harminc-harmincöt százalékkal egyéni választókerületek tömegében, hogy a többi szavazaton a jelenleginél jóval több öt százalék feletti jelöltállító szervezet osztozzon, minimális. Így, figyelembe véve a pártrendszer jelenlegi szerkezetét, bizonyos pártok területileg ingadozó szavazatszerző képességét, harminc-harmincöt százaléknál biztosan több listaszavazat kell valójában kétharmadhoz, az ebben a tekintetben valóban létező választási matematikai adottságok ellenére is.

Egy kisebbségi kormányzási helyzet kialakulásának esélyei Kisebbségi kormányzási helyzetnek azt nevezzük, amikor egy frakció vagy egy pártszövetség nem rendelkezik egyszerű parlamenti mandátumtöbbséggel, tehát 2014-től száz képviselővel, és nem is tudja tovább szélesíteni parlamenti koalícióját. Egy kormány ilyen helyzetben külső, eseti parlamenti támogatásra szorul. Az új választási rendszer karaktere, a pártrendszer szerkezete és a kisebb parlament létszáma alapján ilyen helyzet speciális feltételek közepette alapvetően két esetben állhat elő: ha országosan is hárompólusúvá válik a pártrendszerünk, illetve, ha országos szinten domináns kétpólusú helyzetben a két legnagyobb erőcsoport fej-fej melletti küzdelmet vív és a végül az első helyen végző a magasabb listás támogatottsága ellenére sem tud az egyéni választókerületekben döntő fölényt elérni. Egy országosan is hárompólusú pártrendszerben a jelenlegihez képest jóval népszerűbb volna a Jobbik és a demokratikus ellenzéki erőkkel együtt a Fidesz–KDNP-jével hasonló támogatottságú volna Egy ilyen helyzetben jó eséllyel tudna egyéni mandátumokat is szerezni a Jobbik, ami miatt a harminc és negyven közötti 36

Még aránytalanabb lesz a választási rendszer. NOL/MTI, 2012. december 23. http://nol.hu/belfold/meg_aranytalanabb_lesz_a_valasztasi_rendszer (a letöltés dátuma: 2012. június 17.)

69

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI listás mandátum mellé mindkét fő ellenfelének nehéz volna egyedül megszereznie még hatvan-hetven egyéni mandátumot. Ma a Jobbik ilyen áttörésének reálisan nem adottak a feltételei. Országosan egyenletesen magas támogatottságra vagy a jelenleg relatíve erősebb területeiken a legnépszerűbb párttá válásra csak akkor van esélyük, ha szétesik a Fidesz–KDNP támogatói bázisának a jobboldala, és ezek a támogatók, többszázezres nagyságrendben a Jobbik támogatói lesznek. Nagyobb a kormányzásra képtelen helyzet előállásának esélye egy országosan domináns kétpólusúvá alakuló pártrendszerben, ha közben az egyéni választókerületek szintjén az egyik domináns erőcsoport nem képes az egyéni választókerületi mandátumok döntő többségét megszerezni. Negyven-negyvenöt listás szavazat mellé még szükséges ötvenöt-hatvan egyéni mandátum. Az új választási rendszer által a status quo pártjaival szemben támasztott aszimmetrikus alkalmazkodási kényszerek miatt ez a jelenlegi demokratikus ellenzék erői számára nehezebb feladat, mint a Fidesz–KDNP számára. Nagyon szoros listás szavazati előny mellett azonban van erre esély. Különösen akkor, ha a visszaszerzendő és meghódítandó országrészek egyéni választókerületeiben nem képesek egyéni választókerületi szavazattöbbséget képezni a demokratikus ellenzék erői, függetlenül attól, hogy esetleg érdemben több szavazatot szereznek 2010-hez képest. Mindebből következően ilyen jellegű politikai küzdelemben, ilyen helyzetben levő pártrendszer kialakulása esetén fenyeget az, hogy a listás szavazatok szűk többségét megszerző demokratikus ellenzéki erőcsoport ugyan a legtöbb parlamenti képviselővel rendelkezik, de önálló többséggel mégsem. Összefoglalva: a parlamenti többségképzés szempontjából 2012 nyarán nehéz pontos kalkulációkat végezni, mert részben az átalakuló magyar pártrendszert, részben pedig a győztes-vesztes töredékszavazat rendszer pontos működését nehéz modellezni. Az azonban biztos, tekinthetjük ezt mostantól ökölszabálynak, hogy stabil kormánytöbbséghez hatvanöt-hetven egyéni mandátum megszerzése szükséges, kétharmadhoz pedig nyolcvan-nyolcvanöt körüli.

Az új egyéni választókerületek politikai tipológiája A tanulmány most következő bekezdéseiben ismertetjük javasolt tipológiánkat a százhat új egyéni választókerület politikai értékelésére egy győzelemre készülő demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplő nézőpontjából. E bekezdésekkel nem kívánunk konkrét választ adni arra, hogy a jelenleg létező demokratikus ellenzéki pártoknak az imént kifejtett szövetségi politikai dilemmákat hogyan kell megoldaniuk. Sőt, azzal sem foglalkozunk, hogy konkrétan melyik szereplő, mely szereplők milyen jellegű csoportja ez a jelöltállító szereplő. Csak annyit állítunk, hogy a győzelemhez szükséges egy egységes, egyeztetett politikai stratégia szerint cselekvő politikai entitás, amelyik az egyéni választókerületek szintjén győzelemre tör, és a rendszer listás ágán is a szavazatok optimális felhasználását tekinti céljának. Teoretikusan lehet ez a jelöltállító szereplő bármi, szövetség vagy mások kárára megerősödött önálló szereplő vagy mindenkit megelőző, szövetséget nem kötő, új párt a vágyak világából. Erre nem adunk, nem adhatunk választ. Az alábbi bekezdések csak az új választási rendszer legoptimálisabb alkalmazási módjából indulnak ki, a területi adottságok figyelembevételével. E politikai szereplő politikájának kívánatos tartalmáról pedig végképp nem mondunk, nem mondhatunk semmit e bekezdésekben. Mert bár természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a politikai alternatívaképzés nem puszta területi logika, sőt, területi szavazatoptimalizálásból önmagában soha nem épült még a világon fenntartható győzelem, de e tanulmány alapvető célja az, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a területi logika kényszereinek korábbiaknál konzekvensebb elfogadása a parlamenti többség szükséges, de nem elégséges feltétele.

Az összefoglaló politikai értékelő kategóriákról A tanulmány első felében bemutatott választási elemzési szempontok, a többváltozós vizsgálatok és a pártrendszer, illetve a véleményklíma alapján hétfokú tipológiát készítettünk, amely a politikai karakter és az adott egyéni választókerületben reálisan keletkező politikai kihívás szempontjából releváns csoportokba rendezi az új egyéni választókerületeket. A csoportosítás meghatározó részében különböző változók alapján elválnak

70

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI egymástól az egyéni választókerületek, de egyes esetekben, a választókerületek kevesebb, mint három százalékában a szerzők szubjektív értékelése billentett át az egyik kategóriából a másikba bizonyos egyéni választókerületeket. Korábban is utaltunk rá, tipológiánk arra a hipotézisre épül, hogy elvileg lehetséges korlátozottan érvényes egyéni választókerületi szintű elemzést készíteni korábbi adatok és a pártrendszer változásainak felhasználásával. E hipotézisünk igazolása konkrét választási helyzetet vagy legalább célzott véleménykutatásokat igényelt volna, de egyik sem volt adott. Így a javaslatunkban megfogalmazott tipológia használata további véleménykutatásokat igényel, ami lehetséges, hogy a tipológia egyszerűsítését eredményezheti, illetve egyes egyéni választókerületek átminősítésével járhat. A hétfokú politikai értékelő kategóriák és adott kategóriába tartozó egyéni választókerületek darabszáma a következő: • baloldali adottságú egyéni választókerület

16

• átbillentendő, inkább kétpólusú egyéni választókerület

16

• visszaszerzendő, közép- és nagyvárosi egyéni választókerület

6

• visszaszerzendő, inkább hárompólusú egyéni választókerület

11

• meghódítandó, inkább kétpólusú egyéni választókerület

15

• meghódítandó, inkább hárompólusú egyéni választókerület

14

• jobboldali adottságú egyéni választókerület

28

Az alábbiakban először rendre felsoroljuk az adott kategóriába került egyéni választókerületeket, röviden elemezzük az így képzett csoportokat, majd pedig stratégiai jellegű értékelést adunk az adott egyéni választókerületben keletkező, a területi adottságokból következő politikai kihívás jellegére vonatkozóan egy demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplő nézőpontjából (nem eltagadva, hogy ezen túlmenően is vannak a helyi politikai stratégiát érdemben befolyásoló egyéb szempontok is).

71

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A baloldali adottságú egyéni választókerületek A baloldali adottságú egyéni választókerületi kategóriába tartozó egyéni választókerületek és körzetközpontjaik: • Budapest 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 14., 15., 16., 17. – VIII., XIII., XIV., X., III., IV., XV., XVII., XVIII., XX., XXI. • Baranya 1. és 2. – Pécs • Csongrád 1. – Szeged • Fejér 4. – Dunaújváros • Komárom-Esztergom 1. – Tatabánya baloldali adottságú

45. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első kategóriája – a tizenkilenc megye

baloldali adottságú

46. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első kategóriája – Budapest

Az új egyéni választókerületek tizenöt százaléka került ebbe a kategóriába. Ezek budapesti és megyei jogú városi egyéni területek, ahol a baloldal Magyarországon hagyományosan erős szavazatszerző képességgel rendelkezett, a Jobbik 2010-ben itt átlagánál jellemzően gyengébben, az SZDSZ 2006-ban, illetve az LMP 2010ben átlagosan vagy erősebben szerepelt. A részvétel átlag körüli volt e területeken, kisebb ingadozásokkal.

72

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Stratégiai értelemben nyilvánvaló, hogy egy vereség esetén is ezek között vannak azon egyéni választókerületek, amelyek visszaszerezhetőek a balközép pártok, de leginkább az MSZP számára, Minimális kivétellel e területek is fideszes egyéni képviselőt választottak 2010-ben. A verseny inkább kétpólusú lehet ezekben az egyéni választókerületekben a FIDESZ–KDNP és egy döntően népszerű balközép szereplő között. A szavazatszerzési kihívás jellege mennyiségi, a korábban elpártolt balközép szavazók meghatározó részének visszaszerzése révén sikeres lehet az egyéni mandátumszerzés, e szavazók 2012 nyarán jellemzően vagy már balközép pártokat támogatnak, vagy pedig politikailag aktív, de preferenciájukat még rejtő bizonytalanok, illetve pártválasztásukban ténylegesen bizonytalanok. Az ilyen egyéni választókerületekben jelentkező politikai kihívást nehezítő faktor, hogy az érintett települési önkormányzatokat döntően jobboldali polgármesterek vezetik, akik politikai befolyásukkal, eszközrendszerükkel hatást tudnak gyakorolni az egyéni jelölti versenyekre – még akkor is, ha esetleg nem is jelöltetik magukat egyéni képviselőnek. Ebből következően komoly balközép erősödés esetén sem szabad könnyen adottnak tekinteni a balközép mandátumszerzést, akkor sem, ha tudjuk, az egyéni választókerületi választói döntés is döntően pártválasztás, és ha leváltó hangulat van, akkor a választók hajlamosak büntetni sikeres (és később akár újra is választott) polgármestereket a parlamenti választások során.

73

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Az átbillentendő, inkább kétpólusú egyéni választókerületek Az átbillentendő, inkább kétpólusú egyéni választókerületek és körzetközpontjuk: • Budapest 1., 2., 4., 5., 13., 18. – I., V., IX., XI., II., III., VII., XVI., XXII. • Baranya 4. - Szigetvár • Csongrád 2. – Szeged • Fejér 1. – Székesfehérvár • Komárom-Esztergom 2., 3. – Esztergom, Komárom • Pest 1., 5., 7., 8. – Érd, Dunakeszi, Vecsés, Szigetszentmiklós • Somogy 1. – Kaposvár baloldali adottságú átbillentendő, inkább kétpólusú

47. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első két kategóriája – a tizenkilenc megye

baloldali adottságú átbillentendő, inkább kétpólusú

48. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első két kategóriája – Budapest

74

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Az új egyéni választókerületek tizenöt százaléka tartozik ebbe a kategóriába. Ezek az egyéni választókerületek egy kivételével mind Közép-Magyarországon és a Dunántúlon találhatóak, fővárosiak, nagyvárosiak vagy pedig Budapest környéki agglomerációs településeket magukban foglalók. Korábban az MSZP számára fontos területek voltak, 2006-ban az SZDSZ, 2010-ben pedig az LMP az átlagánál jellemzően erősebb volt e területen, a Jobbik pedig az átlagánál gyengébb. E csoport egyéni választókerületeiben az MSZP-nek önállóan vagy az SZDSZ-szel együtt 2006-ban többsége volt a modellünk alapján. Ebből következően egészen addig, amíg a Jobbik nem lesz képes országosan kiegyenlítettebb támogatottsági szerkezetet kialakítani a maga számára, addig e választókerületekben inkább kétpólusú politikai küzdelem kialakulása várható a demokratikus ellenzéki oldal megerősödése esetén. Kampánystratégiai értelemben az e területeken jelentkező kihívás egy demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplő számára hasonló az előző kategóriában jelentkezőhöz, annyi különbséggel, hogy itt a természetes adottságok egy kevéssel kedvezőbbek a Fidesz–KDNP számára az előző kategóriához képest. A balközép oldal számára nyugat felé haladva nő a feladat nagysága, mivel 2012 tavaszán az országos erősödés ellenére is döntően gyengébbek e területen és különösen a Nyugat-Dunántúlon. A kategória elnevezésében az átbillentendő szót arra kell érteni, hogy a felsorolt egyéni választókerületekben van hagyománya annak, hogy a választók balközép politikusokat tüntetnek ki a bizalmukkal, és az adottságok pedig önmagukban nem lehetetlenítik el az egyéni mandátumszerzést. A felsorolt új egyéni választókerületek mindegyikének volt olyan része, helyenként meghatározó része, ahol 2006-ban az MSZP és az SZDSZ együttműködése révén egyéni mandátumot tudtak szerezni a balközép oldal pártjai. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy e vidéki egyéni választókerületek esetében a körzetközpontokhoz a korábbiaknál jellemzően több kisebb, agglomerációs települést csatoltak, ami a párttámogatottságok településszerkezeti vonatkozásai miatt jelenleg inkább a Fidesz–KDNP-nek kedvez, így az átbillentés feladata egyáltalán nem könnyű. Az átbillentendő, inkább kétpólusú egyéni választókerületekben egy demokratikus ellenzéki jelöltállító számára döntően mennyiségi kihívás. A megszerzendő támogatók meghatározó része már szavazott a balközép oldal valamely pártjára az elmúlt tíz évben, ők 2012 tavaszán már vagy újra ilyen pártokat támogatnak, vagy pedig választási részvételi szándékukat tekintve aktív bizonytalanok. A választókerületekhez csatolt új, inkább jobboldali településeken a mandátum biztos megszerzése érdekében részben a szavazatszerzés jellegének minőségi átalakítására is szükség van, hiszen körükben erősebb táborképzési feladata lesz a győzelem bebiztosítása érdekében egy, a jelenlegi kormányt kihívó jelöltállító szereplőnek. Ez utóbbi választók a Fidesz–KDNP-ben 2012-re már csalódott, jelenleg bizonytalanok körében keresendőek. A 2006-ban vagy 2010-ben megválasztott jobboldali polgármesterek politikai befolyásoló hatását pedig e településeken sem szabad figyelmen kívül hagyni. A helyi szavazótábor minőségi átalakítása e mandátumok körében azonban nem elengedhetetlen a győzelemhez, az a korábbi tábor mennyiségi rehabilitálása révén elérhető.

75

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A visszaszerzendő nagyvárosi, inkább hárompólusú egyéni választókerületek A visszaszerzendő nagyvárosi, inkább hárompólusú egyéni választókerületek és körzetközpontjuk: • Békés 3. – Gyula • Borsod-Abaúj-Zemplén 1. és 2. – Miskolc • Heves megye 1. – Eger • Jász-Nagykun-Szolnok 1. – Szolnok • Szabolcs-Szatmár-Bereg 1. – Nyíregyháza baloldali adottságú átbillentendő, inkább kétpólusú visszaszerzendő, közép- és nagyvárosi

49. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első három kategóriája – a tizenkilenc megye

baloldali adottságú átbillentendő, inkább kétpólusú visszaszerzendő, közép- és nagyvárosi

50. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első három kategóriája – Budapest

76

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A százhat egyéni választókerület közel hat százaléka tartozik ebbe a kategóriába. A balközép oldal mögött álló választói koalíció 2006 és 2010 közötti összeomlása az előző kategóriákhoz képest ebben már nagyobb mértékben éreztette a hatását, hiszen a Jobbik a felsorolt egyéni választókerületek területén rendre közel azonos számú, sőt, néhol több szavazatot szerzett 2010-ben, mint az MSZP. Ugyanakkor ebben a kategóriában azért az MSZP összeomlása korlátozottabb volt az ország más részein tapasztaltnál, továbbá az LMP is az átlaga körül szerzett, ami további szavazati tartalékot jelent. Így az alapvető társadalmi adottságok nem teszik lehetetlenné az ellenzéki mandátumszerzést az inkább hárompólusú, de nagyvárosias politikai küzdelemben. Politikai és kampánystratégiai értelemben érdekes az ilyen területeken jelentkező politikai kihívás jellege, mivel ezekben az egyéni választókerületekben komoly hagyománya van MSZP-s képviselőjelöltek, illetve polgármesterek megválasztásának, ugyanakkor a Jobbik 2006 utáni országos megerősödése e területek politikai terét úgy alakította át, hogy sok, korábban baloldali szavazót idegenített el jó időre az MSZP-től. Ebből következően egy balközép jelöltállító szereplőnek a hagyományaira építve törekednie kell korábbi szavazóinak visszaszerzésére, akik 2010-ben vagy távolmaradtak a szavazástól, vagy pedig a Fidesz–KDNP-t támogatták, és 2012-ben pedig döntően bizonytalan pártválasztásúak lehetnek. Azonban a Fidesz további támogatóvesztése esetén a korábbi liberális, illetve a 2010-s LMP-támogatók megfelelő stratégiával történő megszólítása az inkább hárompólusú helyi mandátumszerzési versenyekben akár a korábbiaknál alacsonyabb szavazatszámmal is győztes mandátumot eredményezhet egy döntően népszerű demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplő számára. Ezzel párhuzamosan a hárompólusos helyi küzdelem csökkenti a 2010-es Fidesz–KDNP szavazók megszerzésének szükséges mértékét, ezzel inkább mennyiségivé téve a szavazatszerzési kihívást a 2014-ig tartó időszakban, hiszen a szavazóbázis minőségi megújítására, a korábbiakhoz képest meghatározó mértékű átalakítására nem lesz szükség. A Fidesz–KDNP választói koalíciójának 2014-ig történő további összeroppanása esetén e mandátumok – a Jobbik ennek következtében megvalósuló erősödése esetén is – a későbbiekben felsorolandóknál könnyebben megszerezhetőek egy demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplő számára. Mint az előző kategóriák esetében is, ezen egyéni választókerületeknél is számolni kell a fideszes polgármesterek elmúlt években elért sikereinek és kudarcainak a hatásaival.

77

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A visszaszerzendő középvárosi, inkább hárompólusú egyéni választókerületek A visszaszerzendő középvárosi, inkább hárompólusú egyéni választókerületek és körzetközpontjuk: • Békés 4. – Orosháza • Borsod-Abaúj-Zemplén 3., 4., 6., 7. – Ózd, Sajószentpéter, Tiszaújváros, Mezőkövesd • Heves 2., 3. – Gyöngyös, Hatvan • Jász-Nagykun-Szolnok 2., 4. – Jászberény, Törökszentmiklós • Nógrád 1. – Salgótarján • Szabolcs-Szatmár-Bereg 2. – Nyíregyháza baloldali adottságú átbillentendő, inkább kétpólusú visszaszerzendő, közép- és nagyvárosi visszaszerzendő, inkább hárompólusú

51. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első négy kategóriája – a tizenkilenc megye

baloldali adottságú átbillentendő, inkább kétpólusú visszaszerzendő, közép- és nagyvárosi visszaszerzendő, inkább hárompólusú

52. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első négy kategóriája – Budapest

78

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A most felsorolt egyéni választókerületek adják az összes tíz százalékát. Ezek jellemzően kistelepüléses, koncentrált, illetve fragmentált településszerkezetű országrészek – még a második nyíregyházi egyéni választókerület is, hiszen az új határok szerint ehhez tartozik az a Tiszavasvári is, ahol a Jobbik adja a polgármestert. Ezen észak-alföldi, illetve észak-kelet magyarországi választókerületek területén 2010-ben a Jobbik – átlaga felett teljesítve – több esetben önmagában több is listaszavazatot kapott, mint az MSZP és az LMP együttesen, de a többi, ide tartozó választókerület területén sem kapott a két párt együtt sokkal többet a szélsőjobboldali pártnál. A balközép régi választói koalíciójának szétesése halmozottan érintette e választókerületeket, mivel a Jobbik egyik fontos szavazati forrását jelentették a kisközségi, illetve kis- és középvárosi 2006-os MSZP szavazók a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon. A felsorolt egyéni választókerületek területének döntő részén 2006ban olyan, régi egyéni választókerületek helyezkedtek el, amelyekben MSZP-s egyéni országgyűlési képviselőt választottak meg, ugyanakkor az új határok úgy alakították át a választási térképet, hogy sok kis- és közepes település került e helységek mellé. Az ország ezen részén az SZDSZ 2006-ban inkább gyengébben szerepelt az átlagánál, és az LMP 2010-es támogatottsági szerkezete is hasonló mintázatot mutatott, – még az e párt számára fontos borsodi választókerületekben is. E kategória egyéni választókerületeiben a Fidesz–KDNP 2012 nyara után esetlegesen bekövetkező további szavazatvesztése esetén a Jobbiknak is lesz esélye az egyéni mandátumszerzésre. Az ilyen kategóriájú egyéni választókerületekben egy balközép jelöltállító szereplő előtt álló politikai kihívás a 2014-es egyéni mandátumszerzés szempontjából nehéz. Hiszen ezen oldal korábbi szavazói – különösen a rurális területeken – immár a döntően Jobbik, kisebb részben a Fidesz–KDNP táborát erősítik. Az aktuális véleménykutatások regionális metszete arra utal, hogy az északkelet-magyarországi régióban az MSZP támogatottságában határozott javulás következett be 2010-hez képest, de az Észak-Alföldön ez az erősödés még várat magára. Az ilyen választókerületekben várható hárompólusú küzdelmek a 2010-re a Fidesz–KDNP-hez távozott szavazók visszaszerzésének kényszerét diktálják egy győzelemre készülő demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplő számára, hiszen a Jobbiktól ez sokkal nehezebb volna. E szavazók 2012 nyarán már valószínűsíthetően bizonytalan szavazók, erős passzivitási kockázattal – különösen ezen új egyéni választókerületek közepes- és kisebb településein, ahol a korábbiaknál erősebb táborképzésre van szükség. A körzetközpontokban pedig – ahol van tradíciója a balközép politikusok megválasztásának – a lehető legtöbb 2010-es Fidesz–KDNP szavazó támogatásának megszerzésére van szükség a győzelem érdekében. Összefoglalva: a kategória választókerületeiben mennyiségi jellegű szavazatszerzési kihívással kénytelen megküzdeni egy győzelemre készülő balközép politikai szereplő 2014 előtt. Az inkább hárompólusú politikai küzdelem miatt ugyan – azonos részvételi szint mellett – akár alacsonyabb szavazatszámmal is győzni lehetne, de 2010-re ezen országrészekben súlyos térvesztést szenvedett el a magyar demokratikus ellenzék, a Jobbik sok támogatót elvitt így ez nehéz feladat.

79

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A meghódítandó, inkább kétpólusú egyéni választókerületek Az inkább kétpólusú, meghódítandó egyéni választókerületek és körzetközpontjuk a következő: • Békés 1. – Békéscsaba • Győr-Moson-Sopron 1., 5. – Győr, Mosonmagyaróvár • Pest 2., 3., 4., 6.,. – Budaörs, Szentendre, Vác, Gödöllő • Somogy 2., 4. – Barcs, Siófok • Tolna 1., 2. – Szekszárd, Dombóvár • Vas 1. - Szombathely • Veszprém 1., 2. – Veszprém, Balatonfüred • Zala 3. – Nagykanizsa baloldali adottságú átbillentendő, inkább kétpólusú visszaszerzendő, közép- és nagyvárosi visszaszerzendő, inkább hárompólusú meghódítandó, inkább kétpólusú

53. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első öt kategóriája – a tizenkilenc megye

baloldali adottságú átbillentendő, inkább kétpólusú visszaszerzendő, közép- és nagyvárosi visszaszerzendő, inkább hárompólusú meghódítandó, inkább kétpólusú

54. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első öt kategóriája – Budapest

80

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Politikai értékelő tipológiánk e kategóriájába az új egyéni választókerületek tizennégy százaléka tartozik. A felsorolt egyéni választókerületek közös jellemzője, hogy egy kivétellel közép-magyarországi és dunántúli elhelyezkedésűek. A kivétel (Békéscsaba) pedig polgárosult alföldi megyeszékhely. A most felsorolt egyéni választókerületek településszerkezete vegyes. A Jobbik az ország ezen részein 2010-ben jellemzően az átlagánál gyengébben, illetve kisebb részben az átlaga körül szerzett szavazatokat. A Medián korábban hivatkozott, 2012 tavaszi, regionálisan reprezentatív párpreferencia vizsgálatából láthatjuk, hogy a korábbi eloszlási mintázathoz képest a szélsőjobboldali párt támogatottságának területi szerkezete nem változott mostanáig, így a felsorolt egyéni választókerületekben egy megerősödő balközép szereplő megjelenése esetén inkább kétpólusú politikai küzdelemre lehet számítani az egyéni választókerületek szintjén. Különösen igaz ez azért, mert az SZDSZ 2006-ban és az LMP pedig 2010-ben az országos átlaga körül, illetve felette szerzett szavazatokat e területeken. Fontos elemzési szempont, hogy a most felsorolt új egyéni választókerületek szinte mindegyikének van olyan része, amely a régi egyéni választókerületi határok szerint olyan területhez tartozott, ahol 2006-ban, a Jobbik áttörése és a balközép oldal mögött álló választói koalíció szétesése előtt az MSZP és az SZDSZ szavazói egyéni mandátumokhoz segítették a balközép pártokat. Ilyen például Vác, Gödöllő, Barcs–Nagyatád, az immár a balatonfüredi egyéni választókerülethez tartozó Várpalota és Mosonmagyaróvár. Ugyanakkor e terülteken különösen erősen érvényesült az új választási törvény jogalkotóinak gerrymandering-szándéka, hiszen a korábban ingadozó egyéni választókerületekből az új határok alapján jobbra billenő, illetve stabil jobboldali egyéni választókerületek lettek a 2006-on alapuló politikai tipológia szerint. Azért meghódítandóak és nem pedig visszaszerzendőek ezen új egyéni választókerületek, mert bár van közöttük több olyan, ahol az imént ismertetett 2006-os mandátumszerzések okán az MSZP és az SZDSZ akkor több szavazatot szerzett a Fidesz–KDNP-nél, de ha az MDF szavazóit akár csak részben figyelembe vesszük, akkor az új választókerületi határok alapján előállt területek inkább kiegyenlített, billegő mandátumok lesznek 2006 felől nézve. 2012 felől nézve mindez komoly kihívást jelent, mert ugyan tudott többségi tábort is képezni e területeken korábban a baloldal a gerrymandering utáni egyéni választókerületek területén is, de a versenyképes helyzetét csak egy minden korábbinál modernizációpártibb, polgáribb identitással tudta elérni 2006-ban a Gyurcsány Ferenc által megszemélyesített parlamenti választási kampányban.Ebből következően ezen új egyéni választókerületekben a korábbi, 2006-os balközép tábor helyreállítása mellett új támogatók is kellenek, mert a 2006-os támogatók esetleg sikeres visszaszerzésével is csak kockázatosan kiegyenlítettekké tehetők ezen egyéni választókerültek. Ráadásul 2006-ban az SZDSZ még stabil táborral rendelkezett ezen országrészeken, sőt, egyes városokban sikeres polgármestereik voltak még hatalmon gyakran több ciklus óta. Az ő támogatóiknak nem kellett az első fordulóban az MSZP-t támogatniuk, csak a második fordulóban kellett a balközép mandátumszerzés érdekében közös jelölteket támogatniuk az esetleges visszalépések után. A biztos mandátumszerzéshez szélesebb tábor kell. Látható, hogy a balközép stratégiailag nehéz helyzete az ország ilyen területein nem pusztán a Fidesz választási reformjának a következménye, hanem a balközép 2006 után bekövetkezett súlyos vereségének is. E komoly kettős hatás ellenszerének is határozottnak és karakteresnek kell lennie. Hiszen az ebben a csoportban várhatóan kétpólusú helyi küzdelmek során hasonló választói részvételi szint mellett a korábbiakkal nagyságrendileg azonos számú szavazat kell majd az egyéni mandátumszerzéshez. Ennél kisebb a valószínűsége annak a két további szcenáriónak ezen egyéni választókerületekben, hogy a Jobbik 2012 és 2014 között további szavazókat lesz képes kihasítani a Fidesz–KDNP táborából, vagy pedig, hogy a Fidesz–KDNP-ből kiábránduló 2010-es szavazók 2014-ben távol maradnak a szavazástól. E két utóbbi esetben az új egyéni választókerületek e csoportjában a korábbiaknál alacsonyabb szavazatszámmal is lehet győzni. De e döntően dunántúli, illetve modernizációs szempontból fontos országrészeken egy győzelemre készülő demokratikus ellenzéki erő szavazatszerzési céljai szempontjából a mennyiségi kihívásnál fontosabb a minőségi. Az inkább a 2010 előtti Fidesz–KDNP irányába lejtő pálya miatt, a balközép szempontjából a körzetközpontokban érvényesülő relatív előnyök ellenére, a Jobbik esetleges áttörése hiányában e választókerületek további településein a győzelem bebiztosításához olyan szavazókat is szerezni kell, akik még 2006-ban sem szavaztak sem az MSZP-re, sem pedig az SZDSZ-re. Ennek alternatíváját a Jobbik országosan kiegyenlített áttörésében való felelőtlen reménykedés, a magas választói passzivitásban, és e passzivitás kedvező eloszlásában bízó hit

81

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI jelentheti, mivel ez kiábrándult fideszeseket is távol tarthat. Továbbá felmerülhet még a sosem szavazók első alkalommal történő sikeres megszólítása, és a 2006 után jobbik-támogatókká lett volt szocialista támogatók visszaszerzése, ami mind sokkal nehezebb. A felsoroltak közül még mindig az a legreálisabb, ha ezen inkább kétpólusú, meghódítandó egyéni választókerületek mandátumainak megszerzése érdekében olyan politikai innovációval él egy demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplő, aminek révén egyrészt a lehető legtöbb 2006-os támogatóját szerzi vissza, valamint kísérletet tesz a mind 2006-ban, mind pedig 2010-ben a Fidesz–KDNP-re szavazó, modernizációban érdekelt, polgári szavazók egy részének maga mögé állítására. E szavazókat ezen egyéni választókerület-csoport relatíve magasabban urbanizált településein kell keresni. Ez hagyományos antikommunizmusuk és polgári identitásuk miatt roppant nehéz feladat. Nem kell sok ilyen támogató, már a kevés is szinte irreális, de a korábban elpártolt támogatók visszaszerzésének maximalizálása mellett a győzelem bebiztosításához e választókerületekben elengedhetetlennek tűnnek ők is, különösen átlagos vagy magas részvétel esetén. Hiszen másutt nincsenek választók a térképen.

82

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A meghódítandó, inkább hárompólusú egyéni választókerületek Hatodik összefoglaló kategóriánkba az inkább hárompólusú, meghódítandó egyéni választókerületek tartoznak, ezek a következők: • Borsod-Abaúj-Zemplén 5. – Sátoraljaújhely • Csongrád 3., 4. – Szentes, Hódmezővásárhely • Fejér 5. – Sárbogárd • Hajdú-Bihar 4., 5., 6. – Berettyóújfalu, Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény • Jász-Nagykun-Szolnok 3. – Karcag • Pest 9., 10., 11., 12. – Nagykáta, Monor, Dabas, Cegléd • Szabolcs-Szatmár-Bereg 3., 6. – Kisvárda, Nyírbátor baloldali adottságú átbillentendő, inkább kétpólusú visszaszerzendő, közép- és nagyvárosi visszaszerzendő, inkább hárompólusú meghódítandó, inkább kétpólusú meghódítandó, inkább hárompólusú

55. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első hat kategóriája – a tizenkilenc megye

baloldali adottságú átbillentendő, inkább kétpólusú visszaszerzendő, közép- és nagyvárosi visszaszerzendő, inkább hárompólusú meghódítandó, inkább kétpólusú meghódítandó, inkább hárompólusú

56. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első hat kategóriája – Budapest

83

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A kategóriába tartozó egyéni választókerületek adják az összes választókerület tizenhárom százalékát. Közös jellemzőjük, hogy egy rurális, mezőföldi egyéni választókerület (Fejér 5. – Sárbogárd)) kivételével mind a Duna– Tisza közén, illetve a Tiszántúlon helyezkednek el. A legtöbb ide tartozó országrészeken találhatunk olyan, immár szétszabdalt régi egyéni választókerületet, amelyet 2006-ban a balközép pártok nyertek meg (például: Szentes, a Hódmezővásárhelyhez tartozó Makó és környéke, Monor, Cegléd, Berettyóújfalu, Kisvárda, Nyírbátor, Nagykanizsa). Az elmaradottabb és etnikai jellegű konfliktusoktól is sújtott országrészek sorába könnyen simul bele Pest megye dél-keleti, Bács-Kiskun megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye felé nyúló, szegényebb és elmaradottabb ága. Az új határok a korábbi választói döntések alapján jellemzően inkább jobbra billenő karakterűnek mutatják e tizenöt egyéni választókerületet. Közös bennük, hogy a Jobbik 2010-ben inkább az átlaga felett, de minimum az átlagán teljesített, és hogy az MSZP pedig ugyanekkor az átlaga alatt. A hagyományosan az átlagnál alacsonyabb részvételi hajlandóságú területeken 2006-ban az SZDSZ, illetve 2010-ben az LMP az átlaga alatt teljesített, így egy esetleges balközép összefogás számára kevés a tartalék. Ez a második olyan mandátumcsoport a tipológiánkban, ahol a Jobbik 2014-es egyéni mandátumszerzési esélye magas, különösen a tiszántúli részeken. A hárompólusú, de meghódítandó egyéni választókerületek teljes körű meghódítása a jelenlegi magyar pártrendszerben egy önmagát roppant módon átalakító demokratikus ellenzék számára is lehetetlen volna, hiszen a korábban akár számára részben kedvező településcsoportokhoz inkább döntően rurális, jobboldali települések kerültek, ami bizonyos ponton túl ellehetetleníti a mandátumszerzést. E csoportban van több olyan mandátum, ahol 2006-ban az MSZP-nek és az SZDSZ-nek együtt többsége volt a Fidesz–KDNP-vel szemben, de az is igaz, hogy 2010-ben pedig számos ilyen egyéni választókerületben az LMP-nek és az MSZP-nek együtt nem volt annyi szavazata, mint a Jobbiknak. Ott nyílhat erre mégis esély egy győzelemre törő demokratikus ellenzéki politikai szereplő számára ebben a választókerület-csoportban, ahol relatíve nagyobb a korábban a balközép pártokra már szavazó választópolgárok aránya, továbbá ott, ahol a hárompólusú verseny révén alacsonyabbra szorított győzelmi küszöbök mellett a szélsőjobbra nem nyitott, ingadozó szavazatok egy részének megszerzésével, valamint a 2006-után a 2010-re a Fidesz–KDNP-hez távozó csoportok megközelítésével többséget lehet képezni. Ehhez átlagos vagy magas részvétel, és a kis- és közepes településeken elő nem radikális protestszavazók megszólítása kell. Ők azok, akiket legkönnyebben tartana távolt a kötelező, jogvesztő regisztráció jogintézménynek bevezetése. Látni kell, hogy mivel az alapadottságok kevéssé kedvezőek ezekben az egyéni választókerületekben, így meghódítási feladat is jelentkezik, a Jobbikkal (helyben is) birkózó Fidesz–KDNP-től a helyi polgári közép megmaradt szavazóinak egy részét az adott terület középvárosaiban meg kell próbálni megszerezni. Ennek fontosságát tovább erősíti az a tény, hogy a Jobbik ezekben az egyéni választókerületekben nagyot harapott az MSZP 2006-os táborából. Az ő visszaszerzésük pedig szinte lehetetlen feladat volna további válságos évek után. Összefoglalva: e választókerület típusban részben mennyiségi, részben pedig minőségi jellegű a szavazatszerzési kihívás egy balközép politikai szereplő szemszögéből nézve. Nehéz terepen folytatott, hárompólusú harcokkal. Az összes ilyen egyéni választókerület megszerzése a balközép oldal által gyakorlatilag kizárt.

84

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI A jobboldali adottságú egyéni választókerületek Hétfokú összegző tipológiánk utolsó csoportját a jobboldali adottságú egyéni választókerületek jelentik. Ezek a következők: • Budapest 3. – XII. kerület • Bács-Kiskun 1., 2., 3., 4., 5., 6. – Kecskemét, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Baja • Baranya 3. – Mohács • Békés 2. – Békés • Fejér 2., 3. – Székesfehérvár, Bicske • Győr-Moson-Sopron 2. és 4.– Győr, Sopron • Hajdú-Bihar 1. és 2. és 3. – Debrecen • Nógrád 2. – Balassagyarmat • Somogy 3. – Marcali • Szabolcs-Szatmár-Bereg 4., 5. – Vásárosnamény, Mátészalka • Tolna 3. – Paks • Vas 2., 3. – Sárvár, Körmend • Veszprém 3., 4. – Tapolca, Pápa • Zala 1., 2. – Zalaegerszeg, Keszthely baloldali adottságú átbillentendő, inkább kétpólusú visszaszerzendő, közép- és nagyvárosi visszaszerzendő, inkább hárompólusú meghódítandó, inkább kétpólusú meghódítandó, inkább hárompólusú jobboldali adottságú

57. ábra: Az új egyéni választókerületek teljes összefoglaló tipológiája – a tizenkilenc megye

85

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI

baloldali adottságú átbillentendő, inkább kétpólusú visszaszerzendő, közép- és nagyvárosi visszaszerzendő, inkább hárompólusú meghódítandó, inkább kétpólusú meghódítandó, inkább hárompólusú jobboldali adottságú

58. ábra: Az új egyéni választókerületek teljes összefoglaló tipológiája – Budapest

Tipológiánk e kategóriájába esik az összes egyéni választókerület huszonhat százaléka. Az ország felsorolt részei jellemzően hagyományos jobboldali vidékek legyenek bár a Tiszántúlon vagy a Dunántúlon. E választókerületek közös jellemzője, hogy a balközép oldal pártjai hagyományosan az országos átlagaik alatt teljesítenek itt. A felsoroltak között három egyéni választókerületre (Veszprém 3., 4. és Fejér 2.) igaz, hogy területükön található olyan település, ahol a korábbi egyéni választókerületi kiosztásban 2006-ban balközép egyéni képviselőt választottak (Ajka és környéke, illetve Székesfehérvár), de az előbbi választókerület az új határok alapján megszűnt, az utóbbi pedig a korábbinál is több kistelepülést foglal immár magába. A felsorolt egyéni választókerületekben egy balközép jelöltállító szereplő sikeres egyéni mandátumszerzésének esélye minimális, minimum a Fidesz–KDNP teljes választói koalíciójának szétesését feltételezi. E területeken a reális cél az esetleges helyi rivalizálások miatt megcsíphető helyek beazonosítása, és a lista, illetve töredékszavazat-optimalizáció lehet. Ha a Fidesz–KDNP a ciklus második is felében is további szavazókat veszít, és ezzel esélyt teremt riválisai számára, akkor a felsorolt egyéni választókerületek közül leginkább a modernizációs központokban és az észak-keleti régióban teremtődhet ilyen esély.

A tipológia összefoglaló megállapításai A parlamenti többségképzésről szóló bekezdéseinkben amellett érveltünk, hogy a jövőre vonatkozóan ökölszabályként el kell fogadni, hogy a stabil egyszerű többséghez hatvanöt-hetven egyéni mandátum, a kétharmadhoz pedig nyolcvan-nyolcvanöt egyéni mandátum szükséges a százhatból. Ha feltételezzük, hogy a Fidesz–KDNP számára a jobboldali adottságú egyéni választókerületekben a legkön�nyebb és a baloldali adottságúakban a legnehezebb a mandátumszerzés, egy demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplő szempontjából pedig pont fordítva, akkor az alábbi következtetésre juthatunk. A Fidesz–KDNP egyszerű többségéhez a számára kedvező irányból számolva az első négy kategória teljes megszerzése elegendő. Hiszen a jobboldali adottságúak (huszonnyolc darab), a balközép szempontjából meghódítandó hárompólusúak (tizennégy darab), a balközép szempontjából meghódítandó kétpólusúak (tizenöt darab) és a balközép szempontjából visszaszerzendő, középvárosi, inkább hárompólusúak teljes meghódításával éppen hetven egyéni mandátumhoz juthatnak. A Fidesz–KDNP becsülhető kétharmadához egy baloldali adottságú egyéni választókerület sem szükséges feltétlenül, hanem elegendő a két közbenső kategória összes egyéni választókerülete (a balközép szempontjából visszaszerzendő, nagyvárosi, inkább hárompólusúak hat választókerülete és a balközép szempontjából átbillentendő, kétpólusú kategóriából tíz-tizenöt darab). Egy győzelemre törekvő demokratikus ellenzéki jelöltállító szereplő számára ennél nagyobb a kihívás, mivel a stabil egyszerű többséghez is legalább négy-hat egyéni választókerületet meg kell szereznie a meghódítandó, hárompólusú kategóriából, valamint – természetesen – előtte hiánytalanul biztosítania kell a szavazattöbbséget minden megelőző kategória, minden egyéni választókerületében. Tehát a balközép adottságúakban

86

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI (tizenhat darab), az átbillentendő kétpólusúakban (tizenhat darab), a visszaszerzendő, inkább hárompólusú nagyvárosiakban (hat darab), a visszaszerzendő, inkább hárompólusúakban (tizenegy darab) és a meghódítandó, inkább kétpólusúakban (tizenöt darab). Ha pedig a felsoroltak közül akár egyben is sikertelen lesz e szereplő, akkor a listán ugrani kell egyet lefelé, és még több kell a meghódítandó, háromplusúak közül. Az új országgyűlési választási rendszer egyéni választókerületei közül körülbelül öt-nyolc jelenleg jobboldali adottságút is meg kell szereznie egy balközép jelöltállító szereplőnek ahhoz, hogy kétharmados, alkotmányozó többsége lehessen a kisebb létszámú parlamentben. A két meghódítandó mandátumkategóriába összesen huszonkilenc új egyéni választókerület tartozik. Nehéz egyértelműen eldönteni, hogy melyik kategória megszerzése a könnyebb. Az igazság az, hogy mindkét kategóriában vannak relatíve könnyebbek és nehezebbek, jellemzően attól függően, hogy mekkora tábora volt ezen egyéni választókerültekben korábban a balközép oldalnak 2006-ban és az mennyire esett szét 2010-re. Mert például Borsod-Abaúj-Zemplén 5. – Sátoraljaújhely nehezebb, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg 3. – Kisvárda, vagy például Pest 6. – Gödöllő könnyebb, mint Somogy 4. – Siófok. De az összesen huszonkilenc meghódítandó egyéni választókerület közül tizenegyben az MSZP-nek és az SZDSZ-nek 2006-ban együtt kevesebb szavazata volt mint a Fidesz–KDNP-nek. A huszonkilencből tizenhétben a Jobbiknak 2010-ben több szavazata volt az MSZP-nél, és az MSZP-nek és a Jobbiknak együtt is kevesebb szavazata volt a Jobbiknál tíz ilyen egyéni választókerületben. Ilyen feltételek között kell a stabil egyszerű többséghez tizenhat-huszonegy győzelem a két meghódítandó kategória összesen huszonkilenc egyéni választókerületében, de a gyenge többséghez is kell négy-tizenöt ilyen mandátum. (Négy persze csak akkor elég, ha ugyanaz a jelöltállító ötven százalék körül szerez listán, amikor már amúgy is könnyebb az egyéni mandátumtöbbségek megteremtése.) Összefoglaló bekezdéseink által igazoltnak látjuk korábban ismertetett harmadik hipotézisünket, hogy a magyar demokratikus ellenzék az új választási rendszerben nagyobb adaptációs kényszernek van alávetve, mint a Fidesz–KDNP. E nagyobb adaptációs kényszer, amely a régi támogatók evidens visszaszerzésén túlmenően új, korábban az adott politikai oldalt nem támogató választók megszólításának kényszerében merül ki nem pusztán a balközép pártok mögött álló választói koalíció 2010-re bekövetkezett összeomlásából fakad, hanem az új választási rendszer tizenöt-húsz egyéni választókerületének politikai átbillentéséből.

Politikai stratégiai következtetések A jelöltállító szervezetek mindenkori választási érdeke az, hogy időlegesen fenntarthatóan maximalizálják társadalmi támogatottságukat, mobilizálják támogatóikat, demobilizálják ellenfeleik támogatói és az adott választási rendszeren belül optimálisan használják szavazatszerző képességüket. Politikai érdekeik, személyi érdekeik ennél nyilván sokrétűbbek, szerteágazóbbak, a választási érdekkel inkább összehangolandók, semmint szembeállítandók. A választási érdekre hatást gyakorolnak a népszerűségi adatok, a győzelmi érdekek, a személyes ambíciók, a pártrendszer helyi és országos szerkezete valamint a választási rendszer. Tanulmányunk zárásául a jelenleg releváns politikai szereplők választási érdekeit elemezzük. Lehetséges, hogy az elkövetkező két évben a Fidesz–KDNP talpra áll, visszaszerzi elbizonytalanodott támogatói egy részét, a Jobbik irányából is szerez további támogatókat, így a magas általános választói aktivitási szinten is érdemi parlamenti többséget tud majd szerezni akkor is, ha akár a demokratikus ellenzék erői, akár pedig a Jobbik 2010-hez képest jobban teljesítenek. Lehetséges továbbá az, hogy a Fidesz–KDNP intézményes és politikai eszközökkel alacsony részvételi helyzetet állít elő 2014-re, amelyben a kisebb választói tábora a nagyfokú kiábrándultság és passzivitás miatt relatíve még mindig a legnagyobb lesz, így biztosítva be az újraválasztás szűkebb, de egyszerű többséghez továbbra elegendő többségét. Formálisan lehetséges a Fidesz–KDNP olyan jellegű további támogatóvesztése, amelyből már inkább a Jobbik szerez támogatókat, ami összességében, országos szinten egy koraszülött hárompólusú támogatói szerkezet irányába mutat majd. Ez a Jobbik egyéni mandátumszerzési esélyeinek növekedését eredményezheti. Annak esélyét strukturális, szociológiai és politi-

87

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI kai okokból egyelőre kizártnak tartjuk 2014-ig, hogy a Jobbik teljesen kiegyenlített támogatottsági szerkezetűvé vagy akár az első helyért versengővé váljon. Véleményünk szerint legreálisabb esélye annak van, hogy az országos átlag szintjén a Fidesz–KDNP és a demokratikus ellenzéki erők között összességében kétpólusú, fej-fej melletti versenyhelyzet alakul ki, erős, de át nem törő Jobbikkal kiegészülve. E lehetőség a területi egyenlőtlenségek miatt reálisan magában hordozza, hogy bizonyos egyéni választókerületekben hárompólusú politikai küzdelmek alakulnak ki, de az ország többi részén a politikai verseny alapkaraktere inkább kétpólusú lesz. Egy ilyen helyzet megvalósulásának esélye mellett válik majd különösen kulcskérdéssé a demokratikus ellenzéki erők esetleges együttműködésének terjedelme, formája és politikai menedzselése, annak minden potenciális előnyével és hátrányával együtt. Ha azonban a Fidesz–KDNP további támogatókat veszít a politikai középen az ingadozó preferenciájúak és a mérsékelt, polgári választók körében, akkor az is lehetővé válik, hogy az ebből a szempontból esetleg célszerűen politizáló demokratikus ellenzéki erők már a választásokat megelőzően is fölénybe kerüljenek a Fidesz–KDNP-vel szemben. Olyan helyzettel azonban, amelyben a Jobbik gyenge marad, a Fidesz–KDNP támogatottsága összeomlik és a demokratikus ellenzéki erők összesített támogatottsága dominánsan felülmúlja a Fidesz–KDNP országos támogatottságát, egyelőre nem számolhatunk. Ugyanígy kizárt az esélye annak is, részben strukturális, részben pedig választási jogi okokból, hogy egy teljesen új párt jelenjen meg a magyar politikai rendszerben, amely együttműködésre sem kényszerül senkivel, és így szorít ki meghatározó erőként bárkit a status quo pártjai közül.37

A Fidesz–KDNP A Fidesz–KDNP fenntarthatatlanul széles, egyedülállóan nagy szavazótábort állított maga mögé 2010-ben. A tábor összezsugorodott, az ország jó irányba tartó fejlődésébe vetett hit megroppant, ugyanakkor 2012 nyarán továbbra is a kormánypártok a legnépszerűbbek, területileg relatíve kiegyenlített szerkezetben. A Fidesz–KDNP választási érdeke a megmaradt tábor aktív egyben tartása, a jelenleg bizonytalan, de a pártra továbbra is nyitott támogatók visszaszerzése az újraválasztási esély bebiztosításához szükséges méretű tábor konszolidációja érdekében. Pártpolitikai metszetben elemi érdeke e pártszövetségnek, hogy különösen a középvárosias, fragmentált, nem dunántúli országrészeken – ahol leginkább fenyegető számukra a Jobbik térnyerése és az esetleges Fidesz–KDNP-Jobbik kétpólusú, illetve a balközép pártokat is magukban foglaló hárompólusú egyéni mandátumküzdelmek kialakulása – stabilan maguk mellé állítsák a Jobbik és a Fidesz határán ingázó választókat. E cél elérésére rendpárti politikai akciók és szimbolikus, historizáló kezdeményezések a legcélszerűbbek, amelyekből az elmúlt politikai szezonban sokat láthattunk. Ha ez az erőfeszítés sikeres, annál kevesebb kiábrándult, bizonytalan választót kell visszaszerezniük a politikai középen a társadalompolitikailag és választási szempontból is nehéz terepet jelentő országrészeken. Mivel a jobboldalnak a stabil kormánytöbbség eléréséhez a balközép politikai erők előtt álló kihíváshoz képest a 2010-ig tartó táborbővítés és az új választási rendszer miatt csak kevesebb nyitásra, kevesebb innovációra van szüksége, ebből következően az előbbiekben kifejtett jobboldali, szélsőjobboldali táborerősítés mellett abban érdekelt a párt, hogy ne veszítsen túl sokat Közép-Magyarországon és továbbra is uralni legyen képes a Dunántúl kiegyenlítettebb egyéni választókerületeit. Részvételi szempontból könnyen gondolhatják úgy, hogy inkább az alacsony vagy közepes, az átlag alatti választói aktivitásban érdekeltek, így ennek biztosítása érdekében újabb jogintézmények létesítését (például a kötelező és jogvesztő előzetes regisztráció) és a korábbiakban alkalmazott eljárásjogi status quo átalakítását (például a televíziós hirdetések betiltása, illetve erőteljes korlátozása, a választói névjegyzéknek a pártok részére történő rendelkezésre bocsátásának a megszüntetése) láthatják érdekükben állónak. A másik, kockázatosabb és (reálpolitikai értelemben nehezen végrehajtható) részleges politikai fordulatot igénylő stratégiai út a politikai centrumban elveszített támogatók lehető legnagyobb százalékának visszaszerzésén és az aktív választói részvétel ismételt megteremtésén keresztül vezetne. Előbbi inkább defenzív, utóbbi inkább offenzív stratégiai út volna. Számukra a legnagyobb kockázatot a részvétel és a protest-szint magasra csúszásának, a modernizációs centrumokban bekövetkező további gyengülésüknek, a Jobbik területileg akár kiegyenlítetlen, akár kiegyenlített 37

Az alábbiakban azért nem foglalkozunk a DK lehetőségeivel, mert önállóan értelmezhető szavazatokkal nyilvánvalóan nem rendelkezik e friss alapítású párt, és ebből következően hiányzik a megfelelő referencia a saját tábora földrajzi elhelyezkedésének elemzéséhez. Az feltételezzük, hogy e párt támogatói szerkezete a maga támogatottsági szintjén az MSZP és az LMP területi támogatottsági mintázata közötti köztes karakterű lehet.

88

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI szerkezetű népszerűség-növekedésének és a demokratikus ellenzéki politikai szereplők összefogásának a kombinációja jelenti.

A Jobbik A Jobbik abban érdekelt, hogy sikerrel vegye a számára komoly nehézségeket jelentő új választási rendszer akadályait. E nehézségek döntően nem a 2010 óta folytatott ellenzéki politizálásuk következtében keletkeztek – hiszen a maguk szempontjából akár sikernek is lehet tekinteni jelenlegi helyzetüket –, hanem a új választási rendszer állítja őket nehezen megoldható feladat elé. Jelenlegi támogatottsági szintjük összeomlását nem feltételezve változatlan parlamenti mandátumarányuk megőrzése érdekében abban érdekeltek, hogy országosan széles jelöltállítási potenciáljuk megtartása mellett legerősebb területeiken, jellemzően inkább hárompólusú küzdelmekben egyéni mandátumokat szerezzenek meg a 2010-ben győzedelmeskedő Fidesztől és az esetlegesen talpra álló balközép oldal elől. Ha nem nyernek egyéni választókerülteket, akkor diszpreferálni fogja őket a rendszer, és saját, területileg kiegyenlítetlen támogatói bázisuk áldozatául esnek. Így továbbá abban érdekeltek, hogy kiegyenlítettebbé alakítsák támogatottságuk területi szerkezetét, legalább Közép-Magyarország vagy a Dunántúl elmaradottabb részeinek támogatottsági felzárkóztatásával. A Jobbik dunántúli térnyerésének jelenleg még történeti, politikai és szociológiai korlátai vannak. Ugyanakkor a Fidesz–KDNP táborának 2012 után esetlegesen bekövetkező összeomlásának a dél-dunántúli országrészeken és a Mezőföldön a szélsőjobboldali párt is kedvezményezettje lehet. A Fidesz–KDNP 2010-es választói koalíciójának teljes szétesése esetén a Jobbik az ország egész területén szerezhet szavazatokat a párttól, így téve kiegyenlítettebbé támogatottságának területi egyenlőtlenségeit. Táborbővítésüknek a mai balközép oldalon és a bizonytalanok körében csak erősen korlátozott tartalékai vannak.38 A Jobbik számára a legnagyobb kockázatot a Fidesz–KDNP jobboldali határzárának sikeressége, a dunántúli listás-, illetve töredékszavazat szerzés politikai terének összeszűkülése és a balközép erők esetleges összefogása jelenti. Utóbbi azért, mert az így esetleg hárompólusú küzdelmekké alakuló egyéni mandátumszerzési versenyekben kétfrontos harcot vívva nehezebb pályán kell harcolniuk saját hátországukban. 2010-hez képest hasonló arányú, hasonló nagyságú választói tábor mellett a Jobbik számára az alacsonyabb parlamenti mandátumarány a 2014 utáni Országgyűlésben politikai kudarc volna.

Az LMP Az LMP jelenleg abban érdekelt, hogy politikailag megerősödve, helyzetét stabilizálva élje túl a számára az új választási rendszer és a balközép oldal pártjaihoz való viszony által teremtett kihívásokat. Úgy gondoljuk, hogy a lényegi kérdés nem a szövetségkötés avagy egyedül indulás ügye, hanem a párt középtávú jövőképének a jelenkori, magyar politikai realitásokkal és a párt közösségformáló képességének terjedelmével történő összehangolása. Az egyedül indulás akkor optimális, ha százhat egyéni jelöltet tud állítani a párt, és politikai értelemben nem ezen múlik az MSZP vagy egy balközép együttműködés egyéni mandátumszerzési képessége. Különben komoly politikai árat kell fizetniük különállásuk esetén. Ha nincs esély a balközép oldal győzelmére, akkor azonban ez egy reális stratégia a párt számára. Egy esetleges balközép összefogáshoz való részleges csatlakozás a választási rendszer ösztönző és büntető elemei miatt szavazat-optimalizációs szempontból káros, minden fél számára, még az önálló identitás részleges megőrzésének ténye mellett is. A teljes összefogás pedig tönkreteheti az LMP azon, kétségbevonhatatlan és jelenleg a magyar demokratikus ellenzéki oldalon egyedi értékét, amely néhány százaléknyi olyan szavazó integrálásában áll, akik máshová nem tudnak és nem is akarnak szavazni. Az LMP szempontjából a legnagyobb kockázat azt, hogy akár együttműködik, akár nem, az új parlamentben az országgyűlési képviselőinek száma jóval alacsonyabb lehet a jelenleginél, ami egy kisebb párt esetében nagyon beszűkíti a politikai képviselet személyi kínálatát, felerősíti az ennek elérése érdekében folytatott belső küzdelmeket és rombolja a pártelit másodvonalának motivációját. Ha 2014-ig nem erősödik stabilan tíz száza38

Bizonytalanul – A Republikon Intézet elemzése: 3. oldal. http://www.republikon.hu/upload/5000264/bizonytalanok-1.pdf (a letöltés dátuma: 2012. június 28.)

89

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI lék fölé a párt, akkor ez a kockázat mindenképpen fennáll. De a legnagyobb kockázat az, ha a párt választóinak közössége a pártelitje helyett, a lábával szavazva hozza meg a döntést a párt előtt álló stratégiai dilemmáról. Holott annak kezelésére az új választási rendszer is teremt esélyeket, és az időben történő tisztázásban a demokratikus ellenzék többi ereje is érdekelt.

Az MSZP Az MSZP jelenleg abban érdekelt, hogy a kormányváltásban betöltött megkerülhetetlen szerepét fenntartsa, illetve erősítse. Ehhez a választói támogatottság egy megfelelő szint után elméletileg akár egyedül is elegendő lehet, ha döntő népszerűségre tesz szert a párt, de szövetségkötésre is kényszerülhet, ha népszerűsége ettől elmarad. Az MSZP területi támogatottsági szerkezetének 2010-re előállt – és a Medián fentebbiekben hivatkozott vizsgálata alapján 2012 tavaszán továbbra is létező – egyenlőtlenségeit fel kell számolni, de legalább tompítani kell, különösen a Dunántúlon. Hiszen látható, hogy kiegyenlítettebb balközép támogatottság nélkül nincs győzelem, pedig az MSZP támogatóinak, illetve a demokratikus ellenzéki tábornak a részleges minőségi átalakítását teszi szükségessé. Az ország többi területén pedig döntően mennyiségi kihívással állnak szemben. Két- és hárompólusú küzdelmek sikeres megvívásához elengedhetetlen sok régi támogató visszaszerzése mind Közép-Magyarországon, mind pedig az észak-keleten és a Tisza-völgyében. Ez utóbbi kérdésben a ciklus folyamán először 2012 tavaszán mutatott előrelépést az MSZP, és reális az esélye annak, hogy az elkövetkező időszakban is folytatódni tud a volt szocialista szavazótábor mennyiségi rehabilitálódása. Ennek oka a kormánnyal való elégedetlenség bizonyos választói csoportokat nyílt preferenciaváltásra ösztönző hatása lehet. A párt érdekében áll a magas választói aktivitás megteremtése, mivel alacsony részvétel mellett a hárompólusú küzdelmeket hozó egyéni választókerületekben fájóan hiányozhatnak azok az áltagnál alacsonyabb iskolázottságú kis- és középvárosi szavazók, akik nem hajlandóak a Jobbikhoz beállni, de korábban az MSZP-ben, ebben a ciklusban pedig a Fidesz–KDNP-ben csalódtak. A leváltó hangulat előállítása nélkülözhetetlen, önmagában azonban nem elegendő, mert bár ez sok szavazatot hozhat az ország jelentős részén, de a Dunántúlon érzékelhető egyéni mandátumszerzési deficit mérsékléséhez a jelenlegi identitásnál nyitottabb, modernizációpártibb és polgáribb karakterű politikai tartalom is szükséges egy győzelemre törekvő, demokratikus ellenzéki politikai szereplő részéről a hagyományos baloldali választói bázis megszólításának megkerülhetetlen feladata mellett. Ez az az új választói koalíció, amelynek létrehozására az új választási rendszer rászorítja az MSZP-t, rászorítja a magyar balközép oldal szereplőit. Az MSZP szempontjából a legnagyobb kockázat a mennyiségi felzárkózás, az egy bizonyos szintig növekvő támogatottság egyéni mandátumszerző képességének túlbecslése39, és az esetleges önálló választási indulás szavazat-optimalizációs veszteségeinek a lebecsülése lehet. A biztos második helyezettet ugyan preferálja ez a választási rendszer, 2010-hez képest több egyéni mandátumot is tud szerezni a baloldal, továbbá a 2010-2014 közötti parlamenti frakciónál arányaiban akár nagyobb frakciója is lehet egy ismét ellenzéki MSZP-nek a következő parlamentben, de vékony az a jég, amely egy ilyen stratégiájú MSZP mandátumszerzési esélyeit elválasztja a 2010-es összeomlás egyenlőtlen támogatottsági szerkezetét fenntartó, ismételt, komoly kudarctól. Hiszen még a könnyebbnek tűnő, a múlt felől szemlélve kedvezőbb adottságú egyéni választókerületek átbillentése és visszaszerzése is nehéz feladat, mert az egyszer már az MSZP-ben is csalódott támogatók átfordítása reális önértékelést és komoly alkalmazkodó képességet igényel az őket megszólító politikusok részéről.

39

 gyanerről írt pontos elemzésében Török Gábor is a blogján június végén. Török Gábor: Jönnek a szocialisták? http://torokgaborelemez.blog. U hu/2012/06/28/461_jonnek_a_szocialistak (a letöltés dátuma: 2012. június 28.)

90

AZ EGYÉNI ZÁRÓ GONDOLATOK VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI Átalakult a pártrendszer, átalakultak a pártok, más a kapcsolat a különböző választói csoportok és (régi illetve új) pártjaik között, ráadásul maguk a választók is változtak. Kiábrándultabbak lettek, illúzióvesztettebbek, indulatosabbak, sokan szegényebbek, mások pedig gazdagabbak. A választásokat eldöntő, mindig bizonytalan, de aktív választók személyes politikai választásaikkal együtt élik meg ezeket az éveket, évtizedeket. Az ideáltipikus aktív korú magyar választó szavazatott már kétszer Orbán Viktorra, egyszer Medgyessy Péterre és Kovács Lászlóra, valamint Gyurcsány Ference és Horn Gyulára. A sokmillió egyedi választói életrajz pedig összesítve, területi alapú szavazatelemzéssel és véleménykutatással ismerhető, érthető meg. Kivételek persze mindig vannak, hiszen ki tudja például jelenleg mi járhat egy elbizonytalanodott esztergomi fideszes fejében, vagy hogyan gondolkodhat most egy olyan 2006-os szocialista szavazó, aki a tandíj bevezetésének terve miatt nyergelt át a szociálisnak nevezett népszavazáson a Fidesz táborába? Nem tudhatjuk. Az ő megértésük és jelen tanulmány tipológiájának igazolása is további véleménykutatásokat igényel. Az egyéni mandátumszerzést felértékeli az új országgyűlési választási rendszer, így ehhez is alkalmazkodnia kell mindenkinek, aki sikeres szeretne lenni. A régi választások eredményeit, szavazatait elemezve nyilván nem lehet mindent megérteni 2012 Magyarországának belpolitikájából, de az sem igaz, hogy semmi haszna és értelme nincs egy ilyen elemzésnek. Egy most bemutatott tipológiai kísérlet hasznos lehet mikroszinten, az egyéni választókerületi stratégiák kialakításánál. De egy bizonyos pont után lehetetlen ennyi fajta egyedi kampányt egymás mellett kivitelezni, mert tartalom rendszerint még csak-csak volna hozzá, de eszköz és kommunikációs csatorna sokkal kevesebb. Ebből következően a százhat új egyéni választókerületre kiterjedő elemzés elsődleges stratégiai implikációi makroszintűek. Kijelöli a határokat, beazonosítja a minimumfeltételeket, körbekeríti a potenciális tábort. Bemutattuk, hogy az új parlamenti választási rendszer szűkre szabja a választási együttműködés lehetőségeit. Ha bizonyos jelöltállító szervezetek hajlandóak közösen indulni, akkor csak abban az esetben járnak el racionálisan, ha közös országos listát is állítanak. Különben az országos listás mandátumkiosztásnál döntő jelentőséggel bíró megfelelő számú töredékszavazat híján lemaradnak a versenyben. Az új rendszer aritmetikája bünteti részleges együttműködést. Az együttműködések tényéből fakadó politikai kockázatok kezelését pedig nem választási technikai kérdésekkel lehet csillapítani, hanem politikai alkukkal. A választási adatok elemzése, a véleménykutatások részletes vizsgálata, a térképek rajzolása nem minden. Még egy választási győzelem nézőpontjából sem. Politikai közösséget, közös érzelmek és identitások által mozgatott politikai mozgalmakat nem így, nem ilyen mozaikokból kell összerakni. Elemzésünk a demokratikus ellenzéki erők előtt álló politikai kihívások egyetlen, de fontos szeletét igyekezett megvizsgálni csak. Amíg ez a parlamenti választási rendszer lesz Magyarországon, addig részben a jelen tanulmányban kifejtett választási matematikai dilemmák fogják formálni a politikai rendszer szereplőit és a pártrendszer alakulását. Ha még ebben a ciklusban más rendszert alkot a Fidesz–KDNP, akkor majd ahhoz kell alkalmazkodni. De nem lehet nem alkalmazkodni akár a szavazat-optimalizáció, akár pedig a táborszervezés szempontjából. Úgy gondoljuk, hogy a most megfogalmazottak is azt bizonyítják: új politikai paradigma és új választói koalíció nélkül lehetetlen a demokratikus ellenzéki erők stabil és fenntartható választási győzelme. Ha a demokratikus ellenzéki erők győzelemre készülő és meghatározó erejű részének földrajzilag nem kellően kiegyenlített a támogatottsági szerkezete, akkor nem tudnak elegendő egyéni választókerületet nyerni, és így vagy veszítenek, vagy szoros küzdelemben csak kisebbségi kormányt tudnak alakítani. Ennek elkerüléséhez kell a megmaradt baloldali bázis, kell a kiábrándultságában visszataláló baloldali identitású választó, de minden korábbinál nagyobb mértékben kell a politikai közép igazi bizonytalan szavazója, kell a jelenleg részben politikai otthon nélküli liberális választó és a modernizációban érdekelt polgárok nem elhanyagolható része. A demokratikus ellenzék erőinek a korábbi támogatók, általuk egyéni választókerületek visszabillentése és visszaszerzése mellett dunántúli választók meghódítására is szükségük van. Erre szorítja őket a választási rendszer, ráadásul ott jelenleg több bizonytalan választó is van – bár ettől még önmagában nem könnyebb ez a feladat. A demokratikus ellenzék fenntartható győzeleméhez az egyéni mandátumok döntő mennyiségű megszerzéséhez az új parlamenti választási rendszerben a szavazótábor mennyiségi bővülése és minőségi változása egyszerre nélkülözhetetlen. És ez minden nehézség ellenére egyáltalán nem lehetetlen, mert politikai középen elhelyezkedő, jelenleg bizonytalan választók meghatározó körét a Fidesz–KDNP pedig 2012-re magára hagyta. 1998 óta a legnagyobb mértékben.

91

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI TARTALOMJEGYZÉK VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ................................................................................................................................................................ 2 A KUTATÁS CÉLJA ÉS HIPOTÉZISEI................................................................................................................................................ 8 A magyar parlamenti választási rendszer reformjáról. ............................................................................................................... 8 Nem modellezés és nem mandátumbecslés...................................................................................................................................... 9 Nem szövetségi politikai kiskáté.....................................................................................................................................................10 A kutatás kulcshipotézisei..............................................................................................................................................................10 A tanulmány szerkezete.................................................................................................................................................................10 A KUTATÁS MÓDSZERTANA ÉS FORRÁSAI..............................................................................................................................11 Elméleti ismertető...........................................................................................................................................................................13 AZ ÚJ VÁLASZTÁSI RENDSZER BEMUTATÁSA........................................................................................................................13 Az új országgyűlési választási rendszer várható hatása a magyar politikai rendszerre........................................................15 Szövetségi politika és az új választási rendszer..........................................................................................................................17 Az egyéni választókerületi elemzés vizsgálati faktorai..............................................................................................................21 AZ ÚJ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET-KIOSZTÁS ELEMZÉSE................................................................................................21 Az új EVK-k elemzése.....................................................................................................................................................................31 Többváltozós elemzések. ................................................................................................................................................................51 A magyar pártrendszer és a választói koalíciók alakulása 2006 és 2010 között.................................................................61 A POLITIKAI VÉLEMÉNYKLÍMA ÉS A POLITIKAI TÁBOROK.................................................................................................61 A véleményklíma 2010 és 2012 nyara között............................................................................................................................64 Mi kell a parlamenti mandátumtöbbséghez?................................................................................................................................68 KÖVETKEZTETÉSEK...........................................................................................................................................................................68 Az új egyéni választókerületek politikai tipológiája...................................................................................................................70 Politikai stratégiai következtetések. .............................................................................................................................................87 ZÁRÓ GONDOLATOK.......................................................................................................................................................................91 TARTALOMJEGYZÉK..........................................................................................................................................................................92 ÁBRAJEGYZÉK.....................................................................................................................................................................................93

92

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI ÁBRAJEGYZÉK 1. ábra: A 2010-es részvételi adatok tipológiája az új egyéni választókerületekben – a tizenkilenc megye.................................... 23 2. ábra: A 2010-es részvételi adatok tipológiája az új egyéni választókerületekben – Budapest........................................................ 23 3. ábra: Az SZDSZ 2006-os listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – a tizenkilenc megye................... 24 4. ábra: Az SZDSZ 2006-os listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – Budapest...................................... 24 5. ábra: Az MSZP 2010-es listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – a tizenkilenc megye..................... 25 6. ábra Az MSZP 2010-es listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – Budapest......................................... 26 7. ábra: A Jobbik 2010-es listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – a tizenkilenc megye..................... 27 8. ábra: A Jobbik 2010-es listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – Budapest........................................ 27 9. ábra: Az LMP 2010-es listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – a tizenkilenc megye....................... 28 10. ábra: Az LMP 2010-es listaszavazatainak kategóriái az új egyéni választókerületekben – Budapest........................................ 28 11. ábra: A Fidesz–KDNP-MSZP 2006-os listaszavazatainak összevetésen alapuló politIkai kategóriák az új egyéni választókerüLetekben – a tizenkilenc megye........................................................................................................... 29 12. ábra: A Fidesz–KDNP-MSZP 2006-os listaszavazatainak összevetésen alapuló politikai kategóriák az új egyéni választókerületekben – Budapest............................................................................................................................... 30 13. ábra: Budapest egyéni választókerületeinek térképe (zárójelben a körzetközpont)........................................................................ 31 14. ábra: Baranya megye egyéni választókerületeinek térképe (zárójelben a körzetközpont)............................................................ 32 15. ábra: Bács-Kiskun megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont).............................................................. 33 16. ábra: Békés megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont).......................................................................... 34 17. ábra: Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)......................................... 35 18. ábra: Csongrád megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)................................................................... 36 19. ábra: Fejér megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)............................................................................ 37 20. ábra: Győr-Moson-Sopron megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)............................................... 38 21. ábra: Hajdú-Bihar megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont).............................................................. 39 22. ábra: Heves megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont).......................................................................... 40 23. ábra: Jász-Nagykun-Szolnok megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont).......................................... 41 24. ábra: Komárom-Esztergom megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)............................................. 42 25. ábra: Nógrád megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)....................................................................... 43 26. ábra: Pest megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)............................................................................. 44 27. ábra: Somogy megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)..................................................................... 45 28. ábra: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyéni választókerületi térképe.............................................................................................. 46 29. ábra: Tolna megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont).......................................................................... 47 30. ábra: Vas megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont).............................................................................. 48 31. ábra: Veszprém megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)................................................................... 49 32. ábra: Zala megye egyéni választókerületi térképe (zárójelben a körzetközpont)............................................................................. 50 33. ábra: A 2006-os és 2010-es részvételi adatok többváltozós elemzése................................................................................................. 51 34. ábra: A Fidesz–KDNP 2006-os és 2010-es listaszavazatainak többváltozós elemzése.................................................................... 53 35. ábra: Az MSZP 2006-os és 2010-es listaszavazatainak többváltozós elemzése................................................................................ 54

93

AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET ELEMZÉS VIZSGÁLATI FAKTORAI 36. ábra: Az SZDSZ 2006-os és az LMP 2010-es listaszavazatainak többváltozós elemzése................................................................ 55 37. ábra: A Jobbik és az MSZP 2010-es listaszavazatainak többváltozós elemzése............................................................................... 56 38. ábra: Az MSZP 2010-es listaszavazatainak és a 2010-es első fordulós részvétel többváltozós elemzése................................... 57 39. ábra: A Fidesz 2010-es és az MSZP, illetve az SZDSZ 2006-os összesített listaszavazatinak többváltozós elemzése............... 59 40. ábra: Az aktív szavazók aránya és a pártpreferencia az aktív választók körében (Ipsos, a havi omnibusz rendszerű, összes megkérdezettre vonatkoztatott, reprezentatív kutatásainak összegzése, a „nem menne el” választ adók véleménye nélkül, 1998 tavaszától 2012 júniusáig)............................................................................................. 61 41. ábra: A Jobbik 2009 tavaszi támogatóinak önbevallásos szerkezete a 2006-os parlamenti választásokhoz képest............. 63 42. ábra: A Jobbik 2009 tavaszi támogatóinak önbevallásos 2006-os, parlamenti választási pártválasztása.............................. 63 43. ábra: Regionális pártpreferenciák az összes megkérdezett körében (Medián, 2012 első félév, a megfelelő reprezentativitás érdekében 6 000 fős, egyesített minta, hathavi omnibusz vizsgálat adataiból)................................... 66 44. ábra: Településtípusok pártpreferenciái az összes megkérdezett körében (Medián, 2012 első félév, a megfelelő reprezentativitás érdekében 6 000 fős, egyesített minta, hathavi omnibusz vizsgálat adataiból)................................... 67 45. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első kategóriája – a tizenkilenc megye............................... 72 46. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első kategóriája – Budapest.................................................. 72 47. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első két kategóriája – a tizenkilenc megye........................ 74 48. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első két kategóriája – Budapest........................................... 74 49. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első három kategóriája – a tizenkilenc megye................. 76 50. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első három kategóriája – Budapest.................................... 76 51. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első négy kategóriája – a tizenkilenc megye.................... 78 52. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első négy kategóriája – Budapest........................................ 78 53. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első öt kategóriája – a tizenkilenc megye.......................... 80 54. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első öt kategóriája – Budapest............................................. 80 55. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első hat kategóriája – a tizenkilenc megye....................... 83 56. ábra: Az új egyéni választókerületek összefoglaló tipológiájának első hat kategóriája – Budapest.......................................... 83 57. ábra: Az új egyéni választókerületek teljes összefoglaló tipológiája – a tizenkilenc megye.......................................................... 85 58. ábra: Az új egyéni választókerületek teljes összefoglaló tipológiája – Budapest............................................................................. 86

94