ASZPIK - KLASSZIKUSAN

Trükkök, fogások Aszpik – klasszikusan Variációk Bortészta készítése Csipetke készítése Csirke töltése (a hagyomány szerint) Töltés filézéssel Pihentetés Flambírozás Füstölt húsok főzése Sonkák és más csontosok megregulázása Ha mártásban párolunk... Fűszerolajok készítése Gombapép készítése Vízfürdő használata Kigőzölés Gőzben főzés Grízgaluska készítése Hurka, kolbász sütése Kelttészta készítése Keverés, hozzáadás Krumplisütés bő olajban Sózás Nagyobb mennyiség sütése Alaktan Krumplifőzés, héjában Krumplifőzés, pucéran Krumplistészta készítése Maceszgombóc készítése Májgaluska készítése Zsemlemorzsa pirítása Padlizsán hámozása Hogyan nem lesz keserű? Palacsinta hagyományosan, serpenyőben Szagtalanul Csúsztatva Panírozás klasszikusan Panírozás gazdagon

Mi az a rántás? Világos rántás Aranysárga rántás Barna rántás Fűszeres rántások Ha csomós lett... Rizs főzése, párolása Párolás félútig Rostélyos hagyma sütése Borsodó Tejsodó Kávésodó Egyéb sodók Sörtészta készítése Spékelés Beforralás Staubolás Sűrítés begyúrt vajjal Sűrítés liszt nélkül Sűrítés tojással Sütés, nyárson Sütés, roston A sütő hőmérséklete Felfújtak sütése Mikor segít a fólia? Baromfi fényesítése Tészta tesztelése Sütőpor bedolgozása Szárazbab, lencse, borsó előkészítése Elősütés Az élesztő ébresztése A kelt tészta gondozása Miből mennyi? Hogyan lehet jó tésztát főzni? A galuska titka Hogyan verjünk tojáshabot a fehérjéből? Lágy tojás Kemény tojás

Panírozás extrákkal Panírozás angolosan Mi mehet a panír alá? Sajt panírozása Panírosok sütése A paradicsom előkészítése főzésre Előkészületek a töltésre Passzírozás, áttörés Pecsenyelé készítése Pizzatészta készítése

Buggyantott tojás Tükörtojás Rántotta Habart tojás Omlett (lepény) Vajasgaluska készítése Vajastészta készítése A zöldbab tisztítása Zsemlekocka pirítása Zsírtalanítás

ASZPIK - KLASSZIKUSAN 75 dkg marhacsonthoz, 5 dkg vöröshagymát, 15 dkg sárgarépát, 5 dkg fehérrépát, 3 tojásfehérjét, 3 dkg paradicsompürét, 1 dl fehérbort, 2 dkg (szemes) fekete borsot, 10 dkg zselatinport, valamint az ízesítéshez babér- és tárkonylevelet, tárkonyecetet és sót veszünk. A csontokat feldaraboljuk, alaposan leöblítjük, s annyi vízzel, amennyi elfedi, feltesszük főni. Ha felforrt, a vizet leöntjük róla, a csontokat ismét megmossuk, s (1,5 liter vízzel) ismét feltesszük főni. Ha forr, egy kanállal leszedjük a rajta képződött habot, s beletesszük a tisztított zöldségeket (vöröshagyma, sárga- és fehérrépa), valamint a fűszereket (szemes bors, egy babérlevél, csipetnyi tárkonylevél, só) és hozzáöntjük a bort. Igen lassú tűzön főzzük, 2-3 órán át. Ha kész, leszűrjük, s a levet zsírtalanítjuk (a szép, áttetsző aszpik egyik titka a tökéletes zsírtalanítás). A 10-15 perccel korábban kevés langyos vízbe beáztatott zselatinport hozzákeverjük a csontléhez. A tojásfehérjéket kevés hideg vízzel, kicsi tárkonyecettel és a paradicsompürével habosra verjük, a végén egy kevés zselatinos csontlét is adunk hozzá, majd ezt a "tisztítóhabot" folyamatos keverés mellett az aszpikba csurgatjuk. Visszatesszük az edényt a tűzre (egy habverővel gondoskodunk arról, hogy a folyadék folyamatosan keveredjen), s néhány percig lassan forralva főzzük az aszpikot. Ezután levesszük a tűzről, s hagyjuk leülepedni. A megtisztult felső réteget merőkanállal leszedegetve átszűrjük egy sűrű szőrszitán (vagy tiszta vásznon), majd hagyjuk kihűlni, végül jégszekrényben vagy más hideg helyen megdermesztjük.

VARIÁCIÓK Készíthető aszpik (borjú- és marhacsonton kívül) zsírtalanított húslevesből, halcsontból, szárnyascsontból, vagy akár borjúláb főzőlevéből. Szükség esetén akár tiszta vízből is, ilyenkor a zöldségek és a fűszerek mellett kicsit több zselatinpor megy bele (minden deciliter folyadékhoz legalább 1 dkg zselatin). Viszont kevesebb zselatinnal kell számolni, ha a folyadéknak amúgy is van

tartása, különösen, ha az aszpiknak nem is az a feladata, hogy összefogja az ételt. Pld. húskocsonyába elég folyadék-deciliterenként 0,1-0,3 dkg, míg gyümölcskocsonyába 1 dl gyümölcsléhez 0,7 dkg. A halakhoz teljesen világos aszpikot használunk, a fehér húsokhoz mehet (a például húslevesből készült) sárgás is, míg a vadakhoz (a fehérbor helyett konyakkal vagy vörösborral ízesített) kicsit sötétebb dukál.

BORTÉSZTA KÉSZÍTÉSE 20 dkg liszthez 2 dl száraz fehérbor, 3 tojást, 0,5 dl olajat, s kevés sót veszünk. A lisztet csomómentesen összedolgozzuk a tojások sárgájával és a borral, valamint egy kis sóval. A tojásfehérjékből kemény habot verünk, s az olajjal együtt ezt is a tésztához keverjük.

Csipetke készítése Felütünk, és kevés sóval elhabarunk egy tojást. Előbb keverve, majd a masszát gyúrva lisztet szitálunk hozzá, mígnem kemény tésztát kapunk. Azt apró darabokra csipkedjük, s a csipetkéket egy tiszta konyharuhára kiterítve, hagyjuk kiszáradni. Vászonzacskóban - száraz, levegős helyen - sokáig eláll.

Csirke töltése (a hagyomány szerint) A bontott, megtisztított csirkét a mellénél és a hasüregében tudjuk megtölteni. Az előbbihez úgy készítünk zsebet, hogy ujjainkat a nyak felől csúsztatva - óvatos mozdulatokkal - elválasztjuk a bőrt a hústól. A zsebet besózzuk (esetleg más módon is fűszerezzük), majd apránként belenyomkodjuk a tölteléket. (Ha túl feszesre tömjük, sütés közben kireped az állat bőre.) A bejárat lezárása után (az összetűzéshez legtöbbször elég egy-két hústű, vagy fogpiszkáló, de végesetben lehet varrni is) - immár kívülről - egyenletesre lapogatjuk a tölteléket. Ha a csirke nyakbőre ép, abba is mehet egy kicsi a masszából. A legtöbb töltelék a hasüregbe fér (itt is hasznos lehet az előzetes sózás, fűszerezés), azt is tűvel vagy cérnával zárjuk le. A kimaradt tölteléket egy darabka alufóliába csomagolva tesszük a tepsibe. Sütés előtt még meg kell igazgatni a szárnyakat és a combokat, hogy az elálló alkatrészek túlzottan ki ne száradjanak. Ezért a szárnyakat visszahajtjuk (ráfeszítjük) a hátra, a combok végét pedig a püspökfalathoz kötjük. (A comb- és szárnyvégeket a sütés elején alufóliába csavarással is védhetjük a túlzottan erős hőtől.

Töltés filézéssel E módszer alkalmazásakor a csirkét a gerince mentén vágjuk végig, s a belső részeken felül a mellcsontját is kifejtjük. A töltés után összekötözzük, vagy végigvarrjuk.

Pihentetés A töltött sült csirkét általában 20-25 percig pihentetjük, ezalatt a töltelék rendszerint "megköt" annyira, hogy a szeletelésnél ne essen szét.

FLAMBÍROZÁS Ennél az eljárásnál égő alkohollal pörköljük meg az ételt. Ha nyílt tűzön, serpenyőben flambírozunk, akkor az (előre kimért) alkoholt a forró ételre öntjük, s azzal együtt felhevítjük. Majd a serpenyőt megdöntjük, s a láng fölé tartjuk, hogy az belekaphasson az alkoholgőzbe. (Ez az eljárás meglehetős óvatosságot kíván, mert a láng hirtelen és magasra csaphat.) Amennyiben asztalnál, tányéron flambírozunk, úgy a szeszt egy merőkanálba töltjük, s - például egy borszeszégő lángjánál - felhevítjük, majd meggyújtjuk, és égve öntjük az ételre.

FÜSTÖLT HÚSOK FŐZÉSE A húst langyos vízben lemossuk, majd - ha akár csak kicsit is szikkadt, vagy túlzottan sósnak tetszik - néhány órára be is áztatjuk hideg vízbe. (Ezt a lét utóbb kiöntjük.) A sonkát vagy hasonlót annyi hideg vízben tesszük fel főni, hogy az bőségesen ellepje. Ha a víz felforrt, visszavesszük a tüzet, és lassan, fedő alatt főzzük. (Ha még mindig nagyon sós, vagy túlzottan füstölt a hús, akkor 5-15 perc múltán lecseréljük a vizét.) Ha a hús megpuhult, félrehúzzuk és hagyjuk a levében kihűlni. (A hideg tálalásra szánt sonka főzését 10-15 perccel korábban is megszakíthatjuk.) A főzőlevet - zsírtalanítás után - levesekhez, főzelékekhez, mártásokhoz használhatjuk. (Ha a levet lehűtjük, igen könnyű leszedni a tetejéről a megdermedt zsírt.) A gyengén sózott-füstölt húsokat kuktában is főzhetjükpárolhatjuk, úgy gyorsabban is megy, de nagy a veszélye, hogy mire észbe kapunk, tönkrefő.

SONKÁK ÉS MÁS CSONTOSOK MEGREGULÁZÁSA A csontos füstölt húsokat, különösen a sonkát, gyakran kicsontozzuk a főzés előtt. Ilyenkor a húst rendszerint szorosan összekötjük (az ügyesebbek hálót hurkolnak köré), hogy a főzés közben se veszítse el alakját, s a végén szépen lehessen szeletelni.

HA MÁRTÁSBAN PÁROLUNK... A különféle mártásokban párolt sonkát, füstölt húst a szokásos módon előfőzzük, de csak addig, amíg cca. 2/3 részben megpuhul. Ekkor áttesszük a mártásba, s azzal pároljuk készre.

FŰSZEROLAJOK KÉSZÍTÉSE Széles szájú, jól záródó üvegbe friss olajat öntünk, s néhány hétig - fénytől védve, hűvös helyen - abban áztatjuk a kiválasztott fűszereket. A darabos vagy nagylevelű ízesítőket egészben adjuk az olajhoz, míg az aprószemű, illetve porló fűszereket előzőleg gézbe, vagy laza szövésű vászonbatyuba kötjük. Az ízeket szabadon kombinálhatjuk, a szükséges mennyiségek felmérésében pedig segít néhány példa: fél liter olajhoz adj 6 babérlevelet, 1 kávéskanálnyi fekete borsot, 5 gerezd fokhagymát, 2 kis fej hámozott hagymát és 3 darabka szerecsendióvirágot, vagy 1 kávéskanálnyi fekete borsot, ugyanannyi köménymagot és 5 gerezd fokhagymát, vagy 1-1 kávéskanálnyi borsikafüvet, koriandert és mustármagot.

GOMBAPÉP KÉSZÍTÉSE A megtisztított gombát apróra vágjuk, s a levét kinyomkodjuk. Kevés vajon kis kockákra aprított vöröshagymát üvegesre párolunk, majd hozzáadjuk a gombát, valamint kevés finomra metélt petrezselymet, sózzuk és borsozzuk. Addig pirítjuk, amíg a gomba el nem veszti a levét, akkor száraz fehérbort adunk hozzá, és puhára pároljuk. Ha kész, levesszük a tűzről, s Madeira-mártással, elhabart tojással, valamint finomra szitált zsemlemorzsával egyenletes péppé keverjük.

VÍZFÜRDŐ HASZNÁLATA

Elsősorban az étel túlmelegedésétől, leégésétől véd a vízfürdő alkalmazása. Ilyenkor az edényünket egy nagyobb lábasban állítjuk a tűzhelyre, és annyi vizet öntünk alá, hogy az még véletlenül se folyjon bele az ételbe.

KIGŐZÖLÉS A kigőzölésnél (pld. puding vagy pástétom készítésekor) az ételkészítő edényt egy szélesebb és mélyebb lábasban állítjuk a tűzre. Kevés vizet öntünk alá, s lefedjük, de egy kicsi rést hagyunk, hogy a felesleges gőz távozhasson.

GŐZBEN FŐZÉS Főleg zöldségfélék készítésekor használatos a gőzben főzés, amelynél nem oldódnak ki az ételből a tápanyagok. Ilyenkor egy nagyobb, jól záródó edénybe kevés vizet öntünk, szűrőbetétet állítunk bele, s arra kerül a zöldség úgy, hogy ne érintkezzen a főzővízzel. (A lé fűszerezésével is érdemes kísérletezni.)

GRÍZGALUSKA KÉSZÍTÉSE Veszünk 5 dkg vajat, azt habosra keverjük egy tojással, megsózzuk, s lassan hozzákeverünk 10 dkg búzadarát. Egy óra hosszan pihentetjük, majd kanállal galuskákat szaggatunk belőle, s azokat sós, forrásban lévő vízbe vetjük. Lassú tűzön, fedővel betakarva - 15-20 perc alatt - készre főzzük. (Célszerű próbafőzést végezni: ha a galuska túl lágy lenne, akkor több grízt kell a masszához adni, ellenkező esetben viszont több tojást kell belekeverni.)

HURKA, KOLBÁSZ SÜTÉSE A sütnivaló bőrét először egy hústűvel (vagy vastagabb varrótűvel) körös-körül sűrűn megszurkáljuk (hogy majd a képződő gőztől ki ne repedjen). A hurkát, kolbászt - ha csak lehet - sütőben, 200 Celsius fokon sütjük, s amennyiben tűzhelylapra kényszerülünk, akkor fedőt és vastag falú edényt használunk. Az effélék általában megsülnek a saját zsírjukban is, így ha sütőt használunk, nem öntünk alá semmit (legfeljebb vékonyan megkenjük olajjal a tepsit), csak arra ügyelünk, hogy időnként megfordítsuk az ételt. Ha plattnin dolgozunk (az edényt mindig a sütnivalóval együtt fűtjük fel) a hurkák és a nyers-vizes kolbászok alá egy kicsi zsírt, a szárazabb, füstölt kolbászok alá egy szűk félujjnyi vizet öntünk, s ezeknél is ügyelünk a gondos forgatásra. A kolbászfélét mindig lassan sütjük, s ha nagyon vizes, az utolsó percekre levesszük róla a fedőt.

KELTTÉSZTA KÉSZÍTÉSE 50 dkg liszthez 4 dl tejet, 2 dkg élesztőt, 1 tojássárgáját, 5 dkg vajat (vagy zsírt), 5 dkg cukrot, kevés reszelt citromhéjat és egy-két csipet sót veszünk. A élesztőt megfuttatjuk, majd összedolgozzuk a szitált liszttel, valamint a maradék tejben elkevert cukorral, sóval, tojássárgájával és citromhéjjal. (Fontos, hogy az alkotórészek hőmérséklete azonos - egyaránt langyos - legyen.) A tésztát fokozatosan hozzáadva a zsiradékot is - addig gyúrjuk, amíg nem lesz egyenletes, illetve amíg el nem válik az edény falától. (Akkor gyúrunk-dagasztunk jó technikával, ha sok levegő kerül a tésztába, ugyanis az élesztő hatékony működéséhez erre lesz szükség.) Ha a tészta kész, cipót formálunk belőle és megkelesztjük. (Lajos Mari szerint a kelt tészta egyik titka a sütési hőmérséklet, aminek szerinte végig 200-220 Celsius fok között kell lenni. Ha ennél kevesebb, a tészta gyengén emelkedik, viszont ha ennél több, akkor gyorsan nő, de még a sütés alatt össze is esik.)

KEVERÉS, HOZZÁADÁS E műveletek legkényesebb része az, hogy az elegyítés csomómentes legyen. Ezért rendszerint a sűrűbb anyaghoz kis adagokban dolgozzuk hozzá a hígabbat. Olykor sajátos trükköket alkalmazunk: például, ha forró folyadékhoz lisztet kell hozzáadni, akkor a lisztet előbb jól összegyúrjuk egy kis vajjal, s azzal együtt morzsoljuk a lébe. (Van, amikor segít egy szita is, például, ha tojás sárgáját akarjuk porcukorral kikeverni, vagy lisztet kell adni, mondjuk a palacsintatésztához.) A keverésnél igen jó szolgálatot tesz egy tágas, gömbölyű aljú tál, vagy dédanyánk réz üstje. Az elegyítendők hőmérsékletére is ügyelni kell a habarásnál és a rántásnál.

KRUMPLISÜTÉS BŐ OLAJBAN A hasábkrumplit, rósejbnit, szalmaburgonyát mindig bő olajban sütjük, úgy, hogy a krumplidarabok ne szoruljanak egymásnak. A darabolt burgonyát előzetesen le kell szárogatni (például tiszta konyharuhával), különben csak párolódik, az olaj pedig fröcsköl, felhabzik. Ha a krumpli megsült, gondosan csurgassuk le róla a zsiradékot, s olyan előmelegített tálra helyezzük, aminek az aljába előzőleg papírt (szalvétát) tettünk, hogy az szívja fel az összegyűlő olajat, zsírt. (Megjegyzendő, hogy az alacsonyabb hőfokon sütött krumpli, mindig több zsiradékot szív magába.) A kész krumplit ne fedjük le, különben a saját gőze megpuhítja.

SÓZÁS A bő zsiradékban sült krumplit csak a tálaláskor sózzuk meg, különben megpuhul.

NAGYOBB MENNYISÉG SÜTÉSE Ekkor az olajat nem hevítjük teljesen forróra. A burgonyát nagyobb adagokban elősütjük - világosnak és üvegesnek kell lennie - s félretesszük. Az olajat leszűrjük (hogy a túlsült, égett uszadékokat eltávolítsuk), majd egészen forróra hevítjük. Az elősütött krumplit kisebb adagokban visszatesszük, s pirosra, ropogósra sütjük.

ALAKTAN A sütni való krumpli darabolásánál Venesz és Túrós szerint a következőket kell szem előtt tartani: - a szalmaburgonyát 3-4 cm hosszú és 1-2 mm széles hasábokra, - a korongburgonyát 2-3 mm vastag karikákra, - a roseibnit 1 mm vastag szeletekre, - a hasábkrumplit 3-4 cm hosszú és 1 cm széles hasábokra vágjuk. A párizsi, illetve a mogyoróburgonyát karalábévájóval készítjük, az előbbinél cseresznye-, az utóbbinál mogyoró nagyságú golyókat vágunk.

KRUMPLIFŐZÉS, HÉJÁBAN Csak azonos fajtájú és hasonló méretű burgonyákkal próbálkozzunk. A krumplikat jól megmosva, hideg, sós vízben, fedő alatt tesszük fel főni. Ha a víz felforrt, a tüzet visszafogjuk, s lassú forralással fejezzük be a főzést. Ha hámozni is kell a főtt krumplit, akkor azt még nedvesen és forrón - például egy villára szúrva - tegyük, úgy könnyebb. (Ha a víz leöntése után, a lefedett edényben hagyjuk a krumplit, akkor a saját gőze gondoskodik a szükséges nedvességről.) Ha a hámozás után darabolni is kell, az előtt hagyjuk kihűlni.

KRUMPLIFŐZÉS, PUCÉRAN

A krumplit meghámozzuk, megmossuk, és egyenletesen negyedekre, vagy kisebbre kockázzuk. Annyi sós hideg vizet öntünk rá, hogy az ellepje, így tesszük fel főni. Ha a víz felforrt, a tüzet visszafogjuk. Villával megszúrva ellenőrizhetjük, hogy a burgonya megpuhult-e. Ha kész, leöntjük róla a vizet, s a krumplit lecsurgatjuk. Még ízletesebb lesz, ha szűrőbetéttel ellátott edényben, gőz felett főzzük. Mindkét esetben ízesíthetjük további fűszerekkel is (fűszerzacskóba kötve és a vízbe dobva): például kakukkfűvel, rozmaringgal, zellerrel, bazsalikommal, petrezselyem zöldjével.

KRUMPLISTÉSZTA KÉSZÍTÉSE 1 kg krumplihoz veszünk 25 dkg lisztet, 1 tojást, egy csapott evőkanálnyi zsírt (vagy vajat) és egy kevés sót. A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk, és még forrón áttörjük. Ha kihűlt, összedolgozzuk a liszttel, a tojással, a zsírral (vagy olvasztott vajjal) és megsózzuk. A masszát jól összegyúrjuk, a végén egyenletesnek és kissé ruganyosnak kell lennie. (Például nudlikhoz, szilvás- vagy barackosgombócokhoz használjuk.)

MACESZGOMBÓC KÉSZÍTÉSE 1 tojást, 1 evőkanálnyi libazsírt (olajat) és 2 evőkanálnyi vizet összedolgozunk annyi maceszdarával (apróra tört pászkával), hogy tejbegríz-sűrűségű masszát kapjunk. Ezt fűszerezzük sóval, törött borssal, őrölt gyömbérrel, majd pihentetjük egy órát. Végül vizes kézzel félökölnyi gombócokat formálunk belőle, s azokat forró levesben, fedő alatt kifőzzük.

MÁJGALUSKA KÉSZÍTÉSE 15 dkg (borjú-, sertés-, vagy szárnyas-) májhoz 1 tojást, 2 dkg vajat, 4 dkg zsemlemorzsát, egy kicsi vöröshagymát, kevés vágott petrezselymet, sót és borsot veszünk. A májat ledaráljuk. A vöröshagymát lereszeljük, és a vajon (a végén a petrezselymet is hozzáadva) gyengén megpirítjuk, majd hagyjuk kihűlni. A májhoz hozzákeverjük a tojást, a hagymát, a sót, a borsot, valamint a zsemlemorzsát; jól eldolgozzuk, s legalább egy fél órára hűvös helyre tesszük. (Ha ez után még mindig túl lágy lenne, akkor egy kis zsemlemorzsával javítjuk az állagát.) Kanállal galuskákat szaggatunk a masszából, és lassú tűzön tartott forró sós vízben (vagy levesben) kifőzzük. A végén egy átlagos galuskát kiemelünk és félbevágunk, úgy ellenőrizzük, hogy a közepe is megfőtt-e.

ZSEMLEMORZSA PIRÍTÁSA Végy szitált (finom) zsemlemorzsát, ötödannyi olajat és egy tágas - lehetőleg vastag falú - lábast. Az olajat jól melegítsd fel, szórd bele a zsemlemorzsát, s folyamatosan kevergetve, lassú tűzön pirítsd. Ha valóban vastag falú edényt használsz, akkor ne pirítsd teljesen barnára, mert még a tűzről lehúzva is sötétedni fog egy kissé. A lábas azért legyen tágas, hogy a gombócot, nudlit keverés nélkül - rázogatva, az edényt billegtetve - vonhasd be a morzsával, így nem törik össze.

PADLIZSÁN HÁMOZÁSA Erre mindig rozsdamentes (esetleg műanyag, vagy fa) kést használunk, hogy a gyümölcs húsa el ne színeződjön. A héj lehúzását megkönnyíthetjük, ha a padlizsánt rövid időre forró vízbe dobjuk, vagy a sütőben kicsit megkapatjuk.

HOGYAN NEM LESZ KESERŰ? A padlizsán húsát enyhén besózzuk, egy órát pihentetjük, majd a kicsapódó keserű levet folyó vízben leöblítjük, s a gyümölcs húsáról lecsorgatjuk a maradék nedvességet. (Ha a továbbiakban sütni akarjuk, jó, ha egy szalvétával még szárazra is töröljük.)

PALACSINTA HAGYOMÁNYOSAN, SERPENYŐBEN A palacsintasütőben hevíts leheletnyi zsiradékot, vedd le a tűzről, s egy merőkanálból csurgasd a tésztát az edény közepére, közben a sütőt billentve, folyasd körbe a tésztát, amíg egyenletesen befedi a serpenyő alját. Az edényt tedd vissza a tűzre és süsd a palacsinta mindkét oldalát pirosra. (A serpenyőt időnként megrázhatod, hogy a palacsinta le ne süljön. A tészta megfordításához ha még nem megy a röptében fordítás - valamilyen széles, lapos lapátot használj.) Minden tésztamerítés előtt keverd fel a masszát, hogy egyenletes maradjon a sűrűsége.

SZAGTALANUL A palacsintasütésből fakadó nehéz olajszag száműzhető a konyhából, ha teflonserpenyőt használunk és a sütéshez szükséges 2-3 evőkanálnyi olajat közvetlenül a tésztába keverjük.

CSÚSZTATVA Ekkor a közel ceruzavastagságú palacsintát csak az egyik oldalán sütjük pirosra, majd a serpenyőből egy vajjal kikent tányérra csúsztatjuk. Amíg a következő palacsinta sül, az előző sületlen felét megkenjük (szórjuk, locsoljuk) a recept szerinti töltelékkel. A következő palacsintát mindig az előzőre csúsztatjuk, amíg van mivel növelni a halmot. Az utolsó palacsintát a sült oldalával felfelé tesszük a többire. A végén a palacsintatortát középmeleg sütőben 8-10 percig sütjük, majd cikkekre vágva, vaníliás cukorral meghintve tálaljuk.

Panírozás klasszikusan A szükség szerint kivert (kiklopfolt) és fél órával korábban besózott húst előbb lisztbe, majd elhabart tojásba, végül finom zsemlemorzsába forgatjuk. Közvetlenül a panírozás után, általában forró, bőséges zsiradékban sütjük ki.

Panírozás gazdagon Ekkor a szükség szerint kivert (kiklopfolt) és fél órával korábban besózott húst előbb elhabart tojásba, majd lisztbe, utána ismét az elhabart tojásba, végül finom zsemlemorzsába forgatjuk. Ettől a bundája kicsit vastagabb lesz, a hús viszont sokkal szaftosabb. Közvetlenül a panírozás után, általában forró, bőséges zsiradékban sütjük ki.

Panírozás extrákkal Ennél ugyanúgy járunk el, mint amikor "gazdagon" panírozunk, annyi különbséggel, hogy a nagyon finom zsemlemorzsához több-kevesebb kicsi magvat keverünk. Például szezámmagot vagy apróra vágott diót. Ilyenkor az utolsó fázisban célszerű a kezünket is használni, hogy a magok jól megtapadjanak a panír alsóbb rétegeiben.

Panírozás angolosan A kivert, besózott húst olvasztott vajba mártjuk, majd zsemlemorzsába forgatjuk, s úgy sütjük ki bő, forró zsiradékban.

Mi mehet a panír alá? Elsősorban a baromfinak tesz jót, de a marhahús, sőt akár a disznó rövidkaraja is szaftosabbá tehető úgy, ha a húst a klopfolás után legalább egy órára kevés tejbe áztatjuk. Amikor innen kivettük és lecsorgattuk, akkor sózzuk, egy fél órát állni hagyjuk, s a panírozás előtt még szárazra is töröljük. A továbbiakban úgy bánunk vele, mint bármely pácolatlan hússal.

Sajt panírozása A rántani való sajtszeleteket előbb lisztbe, majd tojásba forgatjuk, ezután ismét lisztbe, majd megint tojásba és legvégül a zsemlemorzsába. (A sajtot nem sózzuk előzetesen, csak az elhabart tojásba teszünk kevés sót.) Forró, bőséges zsiradékban sütjük ki, s amikor megfordítjuk (lehetőleg lapáttal) különösen vigyázunk, hogy a panír fel ne szakadjon.

Panírosok sütése Magyar Elek azt ajánlja, hogy a bundázott húsokat az egyik oldalukon fedő alatt süssük - így amíg pirul, párolódik is - s ha ez kész, a másik oldalukhoz már ne tegyük vissza a fedőt. A vastagabb húsoknál mindenképpen érdemes ezt az eljárást alkalmazni.

A PARADICSOM ELŐKÉSZÍTÉSE FŐZÉSRE Ha belefőzzük az ételbe, rendszerint előbb lehúzzuk a héját. Ez sokkal könnyebben megy, ha előtte 1-2 percre forró vízbe dobjuk. Olykor az is zavaró lehet, ha a magok benne maradnak az ételben, ezért célszerű félbevágás után rögtön eltávolítani a paradicsom magjait, s csak utána darabolni tovább.

ELŐKÉSZÜLETEK A TÖLTÉSRE A töltésre szánt paradicsomról a csumájával ellentétes oldalon vágjuk le az 1 cm vastagságú tetőt, mert így könnyen megáll majd a talpán. Ha tartunk attól, hogy a tölteléket esetleg eláztatja a gyümölcs leve, akkor a paradicsomot (miután a

belsejét kikapartuk) gyengén besózzuk, s néhány percre a szájára állítjuk, így a lé, amit enged, szabadon kicsuroghat.

PASSZÍROZÁS, ÁTTÖRÉS E pépesítési eljárás módszerét csakis az eredmény minősíti. Nagy szerencse, ha van kéznél egy (félhengert formázó) passzírozó szita, vagy egy klasszikus krumplinyomó. Sokszor jó egy húsdaráló is, de törtkrumplihoz, püréhez megteszi az egyszerű, nyeles krumplitörő is. Ha mindez nincs, akkor marad a közönséges fémszita, kanállal, vagy egy tányér és egy villa. (Utóbbi esetben egyszerre csak kisebb adagok áttörésével érdemes próbálkozni. Ha pedig - például a lencse héja - végképp ellenáll, akkor jöhet a turmixgép.) A főtt anyagokat egyébként mindig forró állapotukban törjük át.

PECSENYELÉ KÉSZÍTÉSE A sült után a tepsiben visszamaradó rövid lébe, zsiradékba kevés paradicsompürét keverünk, s - folyamatos kevergetéssel - 1-2 percig pirítjuk, majd megszórjuk szitált liszttel. Egy-két perc további pirítás után felöntjük csontlével vagy vízzel és felforraljuk. (Közben keverjük, hogy a tepsibe lesült ízanyagokat rendesen feloldja. Éppen ezért odaégett, lekozmált sült maradványaiból nem is érdemes megpróbálni a pecsenyelé készítését.) Ha felforrt leszűrjük, s a felesleges zsírját leszedjük.

PIZZATÉSZTA KÉSZÍTÉSE Egy 28-30 cm átmérőjű, közepes vastagságú pizzához 20 dkg (átszitált) lisztet, 1 dkg élesztőt, 1 dl langyos vizet és kevés sót veszünk. Az elmorzsolt élesztőt elkeverjük 2 evőkanálnyi langyos vízzel , valamint 1 bő evőkanálnyi liszttel, majd langyos helyen kelesztjük egy fél óra hosszan. A lisztet, a megkelt élesztőt, a sót, valamint a maradék vizet összedolgozzuk, s (letakarva) langyos helyen kelesztjük, míg a tészta a kétszeresére nem nő. Ekkor a cipót ellapítjuk, kerekre formázzuk, végül a recept szerint ízesítjük. (A pizzákat lisztezett sütőlapon, előmelegített, forró sütőben 220-230 Celsius fokon sütjük.)

MI AZ A RÁNTÁS? A levesek, főzelékek, mártások legtöbbjét valamilyen rántással sűrítjük, ízesítjük. Kevés forró zsiradékba beleszórjuk a lisztet, majd mérsékelt tűzön, gyakorta kevergetve pirítjuk. (Így lesz a rántás világos, aranysárga, vagy barna.) Ha nem

zsírral, hanem olajjal vagy vajjal dolgozunk, akkor csak gyengébben hevítsük a zsiradékot és a pirítás is legyen gyengébb, különben kellemetlen mellékízt kaphat. A kész rántáshoz annyi hideg vizet adunk, amennyivel simára tudjuk keverni. (Fontos alapelv, hogy a meleg rántást hideg vízzel, a hideg rántást viszont melegvízzel engedjük fel.) A felengedett rántást állandó keverés mellett öntjük vagy szűrjük a forró ételhez, amit tovább is kell forralni, hogy a liszt megfőjön. (Ha a recept a mennyiségekről nem mond semmit, akkor azzal lehet számolni, hogy mondjuk négy adag leves berántásához 2 evőkanál lisztet és 3 evőkanál olajat érdemes használni. A főzelékek berántásához is legfeljebb csak másfélszer ennyivel érdemes kalkulálni.)

VILÁGOS RÁNTÁS Ennél a lisztet néhány pillanatig tartjuk a forró zsiradékban, amíg átfehéredik és elveszti nyers ízét. Ez való a fehér mártásokhoz, krémlevesekhez, korai zöldfőzelékekhez. (A világos rántást nevezik fehér rántásnak is.)

ARANYSÁRGA RÁNTÁS Állandó keverés mellett addig marad a liszt a forró zsiradékon, amíg zsemleszínű nem lesz. Ezt használjuk levesek, főzelékek, egyszerűbb mártások, paradicsomos ételek sűrítésére. (Ezt szokták emlegetni zsemleszínű rántásként is.)

BARNA RÁNTÁS Ennél a lisztet - buzgón kevergetve - egészen barnára pirítjuk. Ez az alapja például a rántott levesnek is. Ha barna mártáshoz, savanyú tüdőhöz vagy lencsefőzelékhez használjuk, akkor cukor pirításával indítjuk.

FŰSZERES RÁNTÁSOK A fűszereket már csak akkor keverjük a rántásba, ha a liszt a szükséges mértékben megpirult, és ekkor az edényt a tűzről is levesszük. A világos rántásba általában finomra vágott zöldpetrezselymet, a sötétebbekbe leggyakrabban pirospaprikát, valamint aprított hagymát, fokhagymát szoktak tenni.

HA CSOMÓS LETT... Nem érdemes arra számítani, hogy a bő lében majd csak szétfőnek a csomók. Viszont segít egy teaszűrő, vagy szita, amivel a csomók kifoghatók, vagy szétpasszírozhatók.

RIZS FŐZÉSE, PÁROLÁSA A rizst folyóvízben, szűrőben megmossuk, s jól lecsurgatjuk. Kevés olajat hevítünk, beleforgatjuk a rizst, s addig kevergetjük, amíg nem lesz üveges (opálos). Ekkor felöntjük kétannyi forró vízzel, mint amennyi a rizs volt. (Az elején pohárba töltve a rizst, könnyű megállapítani a térfogatát.) A vízbe sót, esetleg borsot teszünk, valamint egy kis fej, meghámozott, de egyben hagyott vöröshagymát (utóbbit a végén majd kidobjuk). Ha a víz felforrt, egészen kicsire vesszük a tüzet, s fedő alatt készre pároljuk a rizst. (Ha a hevítés mértékletes, az edény pedig vastag falú és hibátlan, akkor közben meg se kell keverni.)

PÁROLÁS FÉLÚTIG Ha a rizst valamilyen töltelékbe szánjuk, s ezért csak félig kell megpárolni, akkor csak másfélszeres mennyiségű vízzel engedjük fel. Így mire teljesen elfogy vize, a rizs még nem lesz túlzottan puha.

ROSTÉLYOS HAGYMA SÜTÉSE A meghámozott vöröshagymát 1-2 mm vastag karikákra vágjuk, s a szeleteket gyűrűkre bontjuk. Vékonyan meghintjük grízes liszttel, lazán összerázogatjuk, s néhány perc pihentetés után bő forró olajban aranysárgára sütjük.

BORSODÓ 5 dl fehérborból fahéjjal, szegfűszeggel és citromhéjjal forraltbort készítünk. (Ha nem használtunk fűszerzacskót, a végén leszűrjük.) 5 tojás sárgáját habosra keverjük 12 dkg cukorral és egy evőkanálnyi liszttel, végül habverővel lassan hozzákeverjük a bort. A fehérjékből kevés cukorral kemény habot verünk. A boros oldatot vízfürdőbe állítjuk, forrpontig hevítjük, majd a tűzről levéve - a habverőt változatlanul szorgosan használva - beledolgozzuk a habot.

TEJSODÓ Úgy készítjük, mint a borsodót, csak éppen a forraltbor helyett ehhez cukrosvaníliás tejet használunk.

KÁVÉSODÓ Ehhez a tejsodóba feketekávét is teszünk.

EGYÉB SODÓK A tejsodót dúsíthatjuk-ízesíthetjük pörkölt, darált dióval, mogyoróval vagy mandulával is.

SÖRTÉSZTA KÉSZÍTÉSE 20 dkg liszthez 2 dl sört, 3 tojást, 0,5 dl olajat, s kevés sót veszünk. A lisztet csomómentesen összedolgozzuk a tojások sárgájával és a sörrel, valamint egy kis sóval. A tojásfehérjékből kemény habot verünk, s az olajjal együtt ezt is a tésztához keverjük.

SPÉKELÉS A száraz húsokat sütés (párolás) előtt füstöltszalonna-csíkokkal tűzdeljük. Ehhez rugalmas, nehezen szakadó szalonnát választunk, s azt 3-4 milliméter széles és olyan hosszú hasábokra vágjuk, hogy majd mindkét oldalon kilógjon a sültből. A húst egyenletes távolságokra (2-3 centiméterenként), rostjaival párhuzamosan tűzdeljük. A művelethez lehetőleg úgynevezett spékelőtűt használunk (ennek a végébe be lehet fogni a szalonnacsíkot), mert így a hús felszúrása és a szalonna behelyezése ugyanazzal a mozdulattal történhet. Ennek híján és hosszú és nagyon keskeny pengéjű késsel előre felszúrjuk a húst, s megpróbáljuk valamilyen trükkel átkínlódni a résen a szalonnát. (Például a szalonnacsíkot lefagyasztjuk, s amíg merev, áttoljuk a lyukon.) A szalonna előzetes fűszerezésével további ízesítésre is kihasználhatjuk a spékelést.

A berántáson és a habaráson kívül a sűrítésnek számos egyéb módja is használatos.

BEFORRALÁS Főleg párolt húsok levének (és olykor mártásoknak) a sűrítésekor alkalmazzuk. Ilyenkor az ételből lényegében elforraljuk a felesleges nedvességet.

STAUBOLÁS Elsősorban a korai főzelékfélék sűrítésekor használjuk. A pirítás (párolás) végén a zsírjára sült ételre előzetesen átszitált lisztet hintünk, megkeverjük, majd egykét perc pirítás után felöntjük a szükséges lével, és azzal együtt felforraljuk.

SŰRÍTÉS BEGYÚRT VAJJAL Rendszerint bőséges levek, mártások sűrítésénél alkalmazzuk. Vajat liszttel összegyúrunk, s a forrásban levő ételbe morzsoljuk, közben folyamatosan keverjük, hogy csomómentes maradjon.

SŰRÍTÉS LISZT NÉLKÜL Zöldségféléknél használható eljárás. Ilyenkor a főtt (párolt) alapanyag negyedétharmadát átpasszírozzuk vagy pépesre mixeljük, és az ételben elkeverjük.

SŰRÍTÉS TOJÁSSAL Főleg finom mártásokat és leveseket sűríthetünk úgy is, hogy néhány tojássárgáját keverünk el a langyos ételben, majd felforraljuk. (A legírozásnak nevezett változatnál tejszínnel elkevert tojássárgáját használunk erre a célra.)

SÜTÉS, NYÁRSON Ennek szabályai azonosak a roston sütésével, a különbség csupán annyi, hogy itt folyamatosan forgatjuk az - általában terjedelmesebb - húsdarabot, illetve a parazsat széthúzzuk két oldalra, hogy ne csak alulról kapja a hőt a sütnivalónk. (A

- például rablóhúshoz használt - kicsi nyársakat nem kell folyamatosan forgatni. Ezeket elég rostélyra tennünk, és időnként kicsit fordítani rajtuk.)

SÜTÉS, ROSTON A parázs akkor jó a roston sütéshez, ha már nem lángol, nem füstöl. Ha a "tűz" túl heves lenne, akkor némi hamu rászórásával kicsit lefojthatjuk, ez arra is jó, hogy hosszabb ideig adjon egyenletes hőt. (Ha nem felizzított faszénparazsat használunk, akkor nagyon figyelni kell arra, mi kerül a tűzre: például a festett deszkák, vagy a száraz falevelek iszonyatos ízeket és szagokat kölcsönözhetnek az ételnek.) Fontos, hogy a hússzeletek egyenletes vastagságúak legyenek. Az esetleges inakat és nagyobb zsírereket legalább 4-5 centinként vágjuk át, hogy ne ránthassák össze a húst. A sütővasat érdemes előre leolajozni, hogy kevésbé tapadjon hozzá a pecsenye. A parázs-rostély távolságot, azaz a sütés hőmérsékletét ki kell kísérletezni, vagyis célszerű először próbasütést végezni. A roston készülő húsokat sosem szurkáljuk (különben elfolynának kiváló nedveik), ehelyett nyomkodással, vagy a színük alapján állapítjuk meg a szükséges sütési időt. Kifejezetten törekedni kell arra, hogy gyorsan bezáruljanak a hús pórusai (így kevésbé szárad, s megőrzi ízeit), ezért a szeletek sütésénél először az egyik oldalt fordítjuk a parázs felé, amíg az a hőtől kifehéredik, majd a másik oldalával is ugyanezt tesszük. A védőréteg kialakulását lassítja, ha a hús felülete vizes, ezért a korábbi besózás, vagy a pácolás nyomait a sütés előtt letöröljük. (Létezik olyan felfogás is, miszerint a grillben, illetve a roston sült húsokat mindig csak utólag sózzuk.) A leggyakoribb veszély a hús kiszáradása. Ez ellen is véd az előzetes pácolás, illetve közvetlenül a sütés előtt és az alatt is használhatunk natúr vagy fűszeres olajat a szeletek megkenésére. (Tálaláskor a rostonsülteket sosem öntjük le pecsenyelével, és ha mártást adunk hozzá, azt mindig külön kínáljuk.)

A SÜTŐ HŐMÉRSÉKLETE Ha a receptek mérsékelt tüzet említenek, az kb. 180 Celsius fokos hőmérsékletet jelent, a forró sütő általában 200 fokot, míg az erős tűz 220-230 fokot. Az előmelegített sütő pedig azt jelenti, hogy az ételt akkor kell betenni, amikor a sütő hőmérséklete már elérte a kívánt hőfokot. Egyszerűbben: ilyenkor 10 perccel korábban be kell kapcsolni a sütőt. (A hőálló üvegedényeket úgy a legbiztonságosabb forró sütőbe tenni, ha a rácsot az előmelegítés idejére kiemeljük, s csak az edénnyel együtt tesszük vissza.)

FELFÚJTAK SÜTÉSE

A felfújtak sütésekor az első mintegy húsz percben tilos kinyitni a sütő ajtaját, mert különben könnyen összeeshetnek. Amikor elkészült, célszerű megszurkálni (villával, hústűvel) a tetejét, hogy a gőz szabadon távozhasson. Fém edényből úgy lehet könnyen kiborítani a felfújtat, ha a még forró tepsit (a pereméig) langyos vízbe mártjuk, mert ekkor a sült elválik a forma falától. Az üveg tálak ezt nem bírják, így azokat a felfújt kiborítása előtt néhány percig pihentetni kell. (A sütőedény szájára tányért, vagy tálcát szorítunk, s gyors mozdulattal fordítjuk meg a formát - így nem törik össze a fejfújt.

MIKOR SEGÍT A FÓLIA? Gyakran előfordul, hogy egy hagymaborítás, egy baromfi lába vagy akár egy kenyér héja gyorsabban sül a kelleténél, így mire az étel elkészülne, a külseje vagy egy része megégne. Ilyenkor segít az alufólia, amivel a kérdéses részt átmenetileg lazán beburkoljuk, így védjük a sugárzó hőtől. (Például egy csirke kiálló, vékony részeit - combvégét, szárnyvégét - érdemes már a sütés elején beburkolni, s a borítást levéve csak az utolsó néhány percben pirosra sütni.)

BAROMFI FÉNYESÍTÉSE Lajos Mari szerint a baromfi fényes és ropogós lesz, ha a sütés utolsó harmadában nemcsak a saját levével, hanem kevés méz és sör keverékével is meglocsoljuk.

TÉSZTA TESZTELÉSE Vastagabb tészták belső állapotát legegyszerűbben úgy vizsgálhatjuk meg, ha beléjük szúrunk egy hústűt. Ha még nyers, akkor ráragad egy kis tészta, ha már megsült, tiszta marad a tű.

Sütőpor bedolgozása Mivel a tészta csak akkor lesz "könnyű", ha sikerül a sütőport jól eloszlatni benne, nem érdemes megbízni a puszta elkeverésben. Célszerű a port közvetlenül a mennyiségek kimérése után hozzáadni a liszthez, s csak ezután elvégezni a többszöri lazító átszitálást.

SZÁRAZBAB, LENCSE, BORSÓ ELŐKÉSZÍTÉSE Hogy könnyebben főjenek, ezeket - minimum 6 órára, de inkább egy fél napra - be kell áztatni. A szemek közül a hibásakat és a szemetet kiválogatjuk, majd egy tágas edénybe annyi hideg (vagy szobahőmérsékletű) vizet töltünk a babra, hogy bőségesen ellepje. Ha a szemek megdagadtak, az áztató vizet leöntjük, a babot egy szűrőben tiszta vízzel átöblítjük. A babféléket mindig hideg vízben tesszük fel főni.

ELŐSÜTÉS Ezt az eljárást általában akkor használjuk, ha a hússzeleteket később valamilyen mártásban akarjuk párolni. Az elősütésnek elsősorban az a feladata, hogy bezárja az ízeket a húsba. Ezért a szeleteket mindkét oldalukon besózzuk, s hagyjuk állni 5-10 percig, majd lisztbe forgatjuk, s igen kevés forró zsiradékon mindkét oldalukat kicsit megsütjük. (Annyira, hogy a lisztes borítás kicsit megszínesedjen, legalább egészséges zsemleszínre.) Ha kell, még a sózás előtt klopfoljuk a húst, s a zsíros, inas részeket (például a karaj peremén, vagy a tarja belsejében) 3-4 centinként átvágjuk.

AZ ÉLESZTŐ ÉBRESZTÉSE Az élesztőt, mielőtt a liszthez adnánk, rendszerint tejben megfuttatjuk. (Ehhez az elérhető legnyersebb tejet használjuk, mert a tartós, féltartós változatok, illetve a forralt tej sok kudarcot okozhatnak.) 1-1,5 dl langyos (nem forró!) tejben elkeverünk egy kávéskanálnyi cukrot, beleszitálunk egy kanál lisztet és - a lehető legkisebb darabokban - belemorzsoljuk az élesztőt. Az edényt lefedjük és huzatmentes, langyos helyre tesszük. Az élesztő akkor "fut", ha a tej tetején megjelenik a barnás hab. Ilyenkor beleszitálunk még 2-3 evőkanál lisztet és szétnyomjuk az esetleges élesztődarabokat, majd 5-10 perc újabb pihentetés után felhasználhatjuk a tésztához. (Ha az élesztő fél órán belül sem mozdul, akkor nem érdemes kísérletezni vele.)

A KELT TÉSZTA GONDOZÁSA A megfuttatott élesztőt előmelegített (legalább szobahőmérsékletű, langyos) liszthez adjuk, s tejet, lisztet sem keverünk hidegen a tésztához. A kelt tészta általában utálja a hideget és a huzatot, azért amikor a simára kidolgozás után kelesztjük, mindig meleg (de nem forró!) helyre tesszük és lefedjük legalább egy konyharuhával. (Menet közben is ellenőrizhetjük, hogy a tészta kel-e: ha a körmünkkel megkarcoljuk és a bemélyedés kis idő múlva eltűnik, akkor jó úton vagyunk. Egyébként a lágy tészta gyorsabban, a kemény lassabban kel.) A

kelesztésre kilisztezett, tágas edényt használunk, hiszen egy szokványos tészta 2-3 óra alatt eredeti térfogatának bő másfélszeresére is megnő. Ha a kelesztett tésztát a sütés előtt még megmunkáljuk (azaz daraboljuk, fonjuk, hajtogatjuk), akkor összeesik, ezért - immár végleges formájában - újra keleszteni kell, mielőtt a sütőbe tesszük. (Ekkor még mindig érzékeny a huzatra, így a sütés első időszakában kerülendő a sütő nyitogatása.)

MIBŐL MENNYI? Ha a recept nem mond mást, akkor 1 kg liszthez 4-5 dkg élesztő dukál. Ugyanehhez a mennyiséghez sóból édes tésztánál 1 dkg, sósnál 2 dkg jár.

HOGYAN LEHET JÓ TÉSZTÁT FŐZNI? A száraztésztát mindig bő, lobogó, sós vízbe vetjük bele. (A vizébe teszünk néhány csepp olajat is, hogy a tésztadarabok össze ne ragadjanak.) Amikor a víz újra felforrt, a tüzet csökkentjük, s lassan forralva főzzük. Amikor a tészta már feljön a víz tetejére, kiveszünk egy darabot és megtörjük. Ha a közepén már nem látható fehér lisztcsík, akkor megfőtt. A vizet leöntjük, a tésztát szűrőn gyorsan lecsorgatjuk. (Leöblíteni nem kell!) Közben egy tágas edényben kevés olajat (vagy vajat, margarint) melegítettünk, s a leszűrt tésztát, mielőtt meghűl, ebbe forgatjuk bele. (Egyes tésztáknál - például a túróscsuszánál - erre margarinnal kevert forró tejfölt használunk.)

A GALUSKA TITKA A galuskatészta sűrűsége akkor megfelelő, ha elég lágy ahhoz, hogy a saját súlyától is betüremkedjen a nokedliszaggató lyukaiba, viszont elég kemény ahhoz, hogy a saját erejéből ne cseppenjen át rajtuk. A galuskatésztát frissen kell elhasználni, mert megbosszulja, ha állni hagyják. Ugyanígy utálja azt is, ha a főzőedénye nem elég tágas, vagy egyszerre túl nagy adagok kerülnek a vízbe. (A víznek folyamatosan forrnia kell és a főlő nokedlit időről-időre meg kell keverni, hogy ne álljon össze.) Ha a tészta megfőtt, feljön a víz tetejére. Ekkor a nokedlit leszűrjük, öblítjük, lecsurgatjuk, és egy tágas edényben felforrósított zsiradékba forgatjuk.

HOGYAN VERJÜNK TOJÁSHABOT A FEHÉRJÉBŐL? Erre a célra mindig friss tojást használunk, s a fehérjét a sárgájától igen gondosan választjuk szét. (Egy kevés sárgájának a belekeveredése is elég a kudarchoz.) A habverést megkönnyíti, ha a fehérjét előtte jól lehűtjük, illetve egy

kicsi sót adunk hozzá. A műveletet azután végezhetjük kézi, vagy motoros habverővel (végső esetben egy villával).

LÁGY TOJÁS Annyi vizet melegíts, amennyi a tojásokat majd bőven ellepi. Ha már erősen forr, egy kanállal óvatosan ereszd a tojásokat az edény aljára. Az újraforrástól számított 4 perc elteltével emeld ki, s egy pillanatra mártsd hideg vízbe. (2 perc után még a fehérje is majdnem híg, 3 perc után a fehérje már kocsonyás, a sárgája még gyakorlatilag nyers, 5-6 perc múltán viszont már csak a sárgája lágy egy kissé.) A meleg tojás a szárazon is tovább keményedik, így siess a tálalással! (Ha nem a saját héjában adod asztalra, akkor a tálalóedényt előre melegítsd át.)

KEMÉNY TOJÁS Bő, hideg vízben tedd fel főni a tojásokat. 10 perccel az után, hogy a víz felforrt, húzd félre, s letakarva hagyd állni 5-10 percig. Majd hideg vízzel hűtsd le a tojásokat, így lesz a legkönnyebb leszedni a héját.

BUGGYANTOTT TOJÁS Egy tágas lábasban melegíts ecetes vizet (1 liter vízhez 2-3 evőkanál ecet, vagy egy citrom leve kell). Amikor forrni kezd, egy nagyobb kanállal, vagy kistányérral egyenként ereszd bele a feltört tojásokat. Akkor jó, ha a sárgája egyben marad. 3 perc lassú forralás után emeld ki szűrőkanállal a tojásokat, s tartsd melegen a tálalásig. (Nevezik még bevert, vagy posírozott tojásnak is.)

TÜKÖRTOJÁS A feltört tojásokat egyenként csúsztasd a forró vajra vagy olajra! A sárgájuk maradjon egyben! Csak a fehérjét sózd, vagy borsozd, mert a sárgája attól elveszti a fényét. (Zsiradék nélkül is sütheted, ha az edény aljára egy félujjnyi gyengén ecetes vizet öntesz, s amikor forr, ebbe csúsztatod a tojásokat.)

RÁNTOTTA

A feltört tojásokat sózd, majd villával keverd habosra, s forró zsiradékon sűrűn kevergetve hirtelen süsd meg. Sokféleképpen gazdagíthatod.

HABART TOJÁS A feltört tojásokat sózd, adj hozzá tejet (esetleg tejfölt, tejszínt, vagy olvasztott vajat) fűszerezd ízlés szerint, s keverd habosra. Lassú tűzön, vajon vagy margarinon, olykor kevergetve süsd.

OMLETT (LEPÉNY) A feltört tojásokhoz adj sót, tejet (esetleg tejszínt, tejfölt, sajtot, apróra vágott zöldség- vagy húsfélét), jól habard össze, s forró zsiradékon süsd meg az egyik oldalán. (Akkor jó, ha megszúrod, s nem ragad rá a villára.) Félbehajtva és esetleg megtöltve tálalhatod. (Ha az omlett mindkét oldalát pirosra sütöd, akkor lepény a neve.)

VAJASGALUSKA KÉSZÍTÉSE Veszünk 5 dkg vajat, azt habosra keverjük egy tojással, megsózzuk, s lassan hozzászitálunk 5 dkg réteslisztet. Ha a tésztát sikerült csomómentesre kevernünk, kanállal galuskákat szaggatunk belőle, s forró levesben kifőzzük.

VAJASTÉSZTA KÉSZÍTÉSE 50 dkg liszthez 50 dkg vajat, 1 tojássárgáját, kevés citromlét, rumot és csipetnyi sót veszünk. 45 dkg vajat összegyúrunk 5 dkg liszttel, téglává formáljuk, s hűtőbe tesszük. A maradék szitált lisztet és vajat összedolgozzuk a tojássárgájával, a citromlével, a rummal és a sóval. (Közben apránként annyi langyos vizet adunk hozzá, hogy jól kezelhető, lágyabb tésztát kapjunk.) A masszát cipóvá formálva és egy konyharuhával letakarva fél órát pihentetjük. Majd kinyújtjuk annyira, hogy a hűtőből kivett begyúrt vajat a közepére téve, azt teljesen be tudjuk burkolni a tésztával. Újabb 20 percre mehet vissza a jégszekrénybe. Ezt követően a masszát téglalap alakúra nyújtjuk; s az egyik széléről egy harmadnyit ráhajtunk, majd a szemköztiről is ráhajtjuk a kimaradt egyharmadot. Végül keresztben is megismételjük a két hajtást. (Így 9 rétegű tésztát kapunk.) Megint 20 perc hűtés következik, majd az egész hajtogatási procedúrát megismételjük. (A nyújtásokhajtogatások közben csak kevés lisztet szórunk a deszkára, s a tésztáról is lesöpörjük a rátapadt felesleget. A siker fontos kelléke, hogy két hűtés között is hűvös helyen dolgozzunk a tésztával.)

A ZÖLDBAB TISZTÍTÁSA Mosás után a zöldbabok végeit lecsipkedjük, úgy, hogy, ha a "varrásoknál" van száraz szál (szálka) egyúttal azokat is lehúzzuk. (A zöld színű bab nem hajlamos a szálkásodásra, a sárga viszont minél öregebb, annál szálkásabb.)

ZSEMLEKOCKA PIRÍTÁSA Szikkadt, 2-3 napos zsemlét 0,8-1 centiméteres kockákra darabolunk. Kis kockákra vágott füstöltszalonnát keverünk hozzá, s legfeljebb 2.3 centi vastagon elterítve középmeleg sütőbe tesszük. Időnként átforgatjuk, s addig pirítjuk, amíg a zsemlekockák vörösbarnára nem sülnek. (Elkészíthető szalonna nélkül is, de úgy sokkal kevésbé ízletes.)

ZSÍRTALANÍTÁS Forró levesek, levek zsírját rendszerint kanállal szedjük le. Amikor a forrás után a folyadék már megnyugodott, a zsír összegyűlik a tetején. Ekkor óvatosan belesüllyesztjük egy kanál fejét, olyan mélyen, hogy csak a zsír csorogjon bele. (A leszedett zsírt érdemes egy bögrébe gyűjteni, részint az esetleges további felhasználás miatt, részint azért, mert a zsiradékkal mindig jön egy kis hasznos lé is, amit utóbb vissza lehet menteni.) A kanalazást addig kell folytatni, amíg összefüggő zsírréteg látszik a folyadék tetején. Ha a lé már valamelyest kihűlt, akkor a zsír megsűrűsödik, így egy sűrűszövésű szűrővel, vagy szűrőpapírral is felfogható. Ha egy időre hűtőbe tesszük a folyadékot, akkor a zsiradék kemény kérget képez a tetején, s ekkor a legegyszerűbb eltávolítani.