ÁOGYTI Takarmányellenőrzési Főosztály

ÁOGYTI Takarmányellenőrzési Főosztály

Útmutató A Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pontok (HACCP) rendszerének kialakításához és alkalmazásához

Tájékoztató segédanyag* a takarmányipari vállalkozások és a hatósági szakemberek részére

Budapest 2006. február 18.

Szerkesztette: dr. Holló-Szabó Péter

Ellenőrizte: Kalmár Péter

főosztályvezető-helyettes *A tájékoztató segédanyagunk folyamatos fejlesztés alatt áll

2

TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ

3. oldal

I. RÉSZ – ÉLELMISZER- ÉS TAKARMÁNYBIZTONSÁG, MINŐSÉGIRÁNYÍTÁSI, BIZTOSÍTÁSI RENDSZEREK I. Az élelmiszer- és takarmánybiztonság megvalósításának jelentősége a takarmányiparban, az élelmiszer- és takarmány-botrányok, valamint az Európai Unióhoz

5. oldal

II. Az élelmiszer-biztonsági és minőségügyi rendszerek szükségessége a mezőgazdaságban, a takarmány- és élelmiszeriparban

7. oldal

III. A takarmány- és élelmiszeriparban alkalmazott minőségirányítási, -biztosítási, biztonsági rendszerek rövid bemutatása, egymáshoz való viszonya

12. oldal

IV. A HACCP-rendszer kialakulásának és alkalmazásának fontosabb szakaszai (múlt, jelen, jövő)

19. oldal

II. RÉSZ – A HACCP RENDSZER KIÉPÍTÉSE TAKARMÁNY-ELŐÁLLÍTÓ, ÜZEMBEN, TÁROLÓ HELYEN, FORGALMAZÁS TERÜLETÉN I. Egy takarmányipari vállalkozás működéséhez szükséges fontosabb eljárások, előírások, dokumentumok: a HACCP rendszer II. „HACCP fogalom-meghatározások” a takarmányipari vállalkozások tevékenységeire (előállítás, tárolás, forgalmazás) vonatkoztatva

22. oldal 26. oldal

III. HACCP - Alapelvek

33. oldal

IV. HACCP - Alkalmazás

34. oldal

III. RÉSZ – ELŐÍRÁSOK, ELLENŐRZÉSEK A TAKARMÁNYIPARI VÁLLALKOZÁS LÉTESÍTMÉNYEIBEN I. Egy takarmányipari vállalkozás működéséhez szükséges fontosabb előírások, eljárások, dokumentumok, a HACCP rendszer kivételével

47. oldal

II. Takarmány-ellenőrzés intézményi háttere, fórumrendszere

57. oldal

III. Néhány hasznos tanács, észrevétel a minőségi és biztonságos takarmány-előállítás megvalósíthatósága érdekében

62. oldal

MELLÉKLET A takarmányozással kapcsolatos, a segédanyag könnyebb megértését szolgáló fontosabb fogalmak A TÁJÉKOZTATÓ FORRÁSANYAGA (FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM)

dr. Holló-Szabó P. - HACCP tájékoztató segédanyag/2006.

68. oldal 71. oldal

3

ELŐSZÓ Az Európai Unió minden tagállamában a 2006. január 1-jétől kötelezően alkalmazandó, a takarmány-higiéniáról szóló 183/2005/EK rendelet előírja a takarmányipari vállalkozásoknak, hogy a HACCP alapelvein alapuló állandó írásos eljárást, vagy eljárásokat kell bevezetniük, megvalósítaniuk és fenntartaniuk, továbbá az illetékes hatóságoknak, hogy a fent említett HACCP rendszerek felülvizsgálatát végezzék el. A szintén 2006. január 1-jétől kötelezően alkalmazandó, a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állategészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló 882/2004/EK rendelet pedig az egységes takarmány-ellenőrzés kialakítását, valamint a hatósági személyek megfelelő szintű és gyakoriságú oktatását, hogy a fenti feladatukat kellő szakmai körültekintéssel és egységes eljárással tudják ellátni. A takarmány-előállító létesítmények működési engedélyét megalapozó szakhatósági állásfoglalásunk elkészítéséhez és kiadásához szükséges helyszíni szemlék alkalmával, az üzemi szakemberek téma iránti érdeklődését tapasztalva, és a témak aktualitását figyelembe véve, az alábbi segédanyagot és rövid áttekintést állítottuk össze a Veszélyelemzés és Kritikus Szabályozási Pontok (magyarul VEKEP-nek is rövidített) fogalom-meghatározásairól, alapelveiről és általános alkalmazásáról, valamint a takarmányipari vállalkozások egyéb, takarmányozással összefüggő kötelezettségeiről. Az összeállításnál a fent említett EK rendeletek, illetve a (FAO/WHO Codex Alimentarius Bizottság kiadásának melléklete alapján készült) Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-18/93. számú előírásaiban foglaltakat, messzemenőkig figyelembe vettük. A néhol túl „száraz”, tudományos, és elsősorban az élelmiszer-előállításra, forgalmazásra, stb. vonatkoztatott meghatározásokat, fogalmakat igyekeztünk - az egész ország területén végrehajtott helyszíni bejárások során szerzett tapasztalatokat felhasználva – a takarmány-szektor tevékenységeire adaptálva, minél több példával illusztrálni, ábrával, táblázattal kiegészíteni, a HACCP gyakorlatiasabb megközelítése érdekében. Jelen segédanyag nagyban segítheti a takarmány-felügyelőket feladataik elvégzése során, hogy a takarmányipari vállalkozások HACCP rendszerének felülvizsgálatakor, a jogszabályokban előírt egyéb kötelezettségek ellenőrzésekor, nem megfelelőség („be nem tartás”) esetén történő intézkedéskor, egységesen tudjanak eljárni. Célunk továbbá, hogy mind a hatósági szakemberek, a megyei (fővárosi) Állategészségügyi és Élelmiszer-Ellenőrző Állomások takarmány-felügyelői, mind a takarmányipari vállalkozások képviselői, alkalmazottai a takarmányipar élelmiszerláncban, az élelmiszer- és takarmánybiztonság megvalósításában betöltött szerepét, valamint a HACCP rendszer lényegét jobban megértsék, és egyben alapot képezzen az elmélet gyakorlathoz való adaptálásához, illetve a hatósági ellenőrzések, helyszíni szemlék során szerzett tapasztalatok megismeréséhez, átvételéhez. Természetesen a takarmány-előállítás, felhasználás, forgalmazás összetettsége, a takarmányozástan, az élelmiszer-higiénia, és az egyéb kapcsolódó szakterületek újabb tudományos felfedezései és így folyamatosan módosuló jogi szabályozása miatt, ez az útmutató sem lehet teljes. Biztosan lesznek olyan pontok, melyeket más, a HACCP-vel foglalkozó szaktanácsadók másképp ítélnek meg, de az itt vázolt, takarmányipari vállalkozások tevékenységeire adaptált segédanyag mindenképpen segítheti a HACCP szerepének, kialakításának megértését, és megfelelő bázist képezhet egy érthetőbb, a gyakorlatban alkalmazhatóbb takarmány-biztonsági rendszer kialakításához.

Szerkesztő dr. Holló-Szabó P. - HACCP tájékoztató segédanyag/2006.

4

I. RÉSZ ÉLELMISZER- ÉS TAKARMÁNYBIZTONSÁG, MINŐSÉGIRÁNYÍTÁSI, -BIZTOSÍTÁSI RENDSZEREK


5

I. fejezet Az élelmiszer-, és takarmánybiztonság megvalósításának jelentősége a takarmányiparban, az élelmiszer- és takarmány-botrányok, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozás fényében Ha napjainkban híreket hallgatunk, újságot olvasunk, kikerülhetetlen módon szembetalálkozunk olyan fogalmakkal, mint pl. élelmiszer-biztonság, fogyasztók egészségének védelme, élelmiszerek okozta megbetegedések. Miért is olyan fontosak ezek a fogalmak, illetve jelenségek mind a média, mind a fogyasztók számára, miért jelentős ezeknek az ismerete a takarmányipar szereplőinek? Ma már közismert, hogy az a törekvés, miszerint a fogyasztókat meg kell védeni az élelmiszerek okozta ártalmaktól (pl. ételmérgezésektől, ételfertőzésektől, stb.), gyakorlatilag egyidős az emberiséggel (elég csak megemlítenünk pl. a zsidók mózesi ételtörvényeit, a föniciaiak, valamint mohamedánok húsfogyasztási szokásait, a görög, vagy római kultúra élelmiszerekre vonatkozó előírásait, stb.). Az állat- és közegészségügyi, élelmiszer-, és takarmányhigiéniai ismeretek növekedésével egyre ismertebbé váltak a takarmányok, valamint az élelmiszerek előállításának, tárolásának, felhasználásának azon lépései, eljárásai, melyek a minőségi és biztonságos terméket folyamatosan garantálják a felhasználók, fogyasztók részére. A WHO (World Health Organisation – Egészségügyi Világszervezet) által kiadott jelentések, statisztikák szerint az élelmiszer okozta megbetegedések (pl. salmonellosis, campylobacteriosis, stb.) száma világszerte emelkedik, ami a modern világ közegészségügyének egyik kiemelkedő problémájává vált. Emiatt az élelmiszer-biztonság (ma már kiemelten beleértve a takarmány-biztonságot is) területén különösen jelentős lett a nemzetközi együttműködés (melynek egyik célja, hogy a kevésbé fejlett országok is átvegyék és alkalmazzák a korszerű gyártási, tárolási, szállítási, stb. technikákat az élelmiszer-biztonsági rendszerük kiépítésénél és működtetésénél). Az utóbbi években jelentkező, a fogyasztók körében nagy nyugtalanságot, félelmet kiváltó „élelmiszer-biztonsági” események (pl. az Európai Unió több tagállamában is, vágómarhákban megállapított BSE; ragadós száj és körömfájás járvány az Egyesült Királyságban; vagy a Belgiumban ismertté vált dioxin botrány; vagy éppen a hazánkban a „chloramphenikolos kacsa” esete; salmonella jelenléte tojásban, stb.) tovább növelték és egyben a figyelem középpontjába állították az élelmiszerbiztonságot, annak gyakorlati jelentőségét (ld. írott és elektronikus sajtó híradásai). A fentiek következtében az EU (és egyben Magyarország) lakosságának körében nőtt a bizalmatlanság mind az élelmiszer biztonságával, fogyaszthatóságával, mind az ellenőrző hatóságok működésének hatékonyságával kapcsoltban. Az EU-n belül egyes kormányok szavahihetősége erősen csorbult az élelmiszer-biztonsági kérdések kezelésének módja miatt (pl. az Egyesült Királyság kormányának a BSE-válságra adott válaszreakcióját, vagy a belga kormány és a dioxin botrány általa történt kezelését követően). A fogyasztói aggodalmakat tovább fokozták azok ún. SCAN-jelentések az EU-ban, melyek az antibiotikumos hozamfokozók felhasználása miatt antibiotikum-rezisztens mikroorganizmusok kialakulásának és állatokról emberre történő átvitelének lehetőségét, veszélyét írták le. Ezt tovább rontotta egyes, az élelmiszerekkel összefüggésben lévő esetekben a média által keltett hisztéria (pl. a közelmúltban a madárinfluenzával kapcsolatban közölt pontatlan, ellentmondó hírek hatására bekövetkezett visszaesés a baromfi húsfogyasztás területén), jelentős károkat (pl. gazdasági/anyagi kár, kereskedelem visszaesése, turizmus visszaesése, ország presztízsének rontása, vásárlók bizalmatlansága, stb.) okozva ezzel az országnak. A fogyasztók bizalmának visszaszerzése érdekében a piaci szereplőknek és az ellenőrző hatóságoknak szoros együttműködésére van szükség (oktatás, tájékoztatás, információcsere, hatékony ellenőrzési rendszer, megfelelő szankciók alkalmazása, stb.), a média szerepéről nem is beszélve.


6 I/1. ábra: Élelmiszer eredetű botrányok kezelését és megelőzését szolgáló lépések Csökkenő fogyasztói bizalom: - a kormányokkal - a hatóságokkal - az előállítókkal - a forgalmazókkal VÁLASZ - a szakértőkel szemben

-

„Lépés” (lehetőségek): jogi szabályozás kiterjesztése hatósági ellenőrzések szigorítása vizsgálati módszerek kiterjesztése minőségügyi rendszerek elterjedése élelmiszer-biztonsági rendszerek, HACCP alkalmalmazása, kötelezővé tétele nyomonkövetés, eredetigazolás, bizonylatok, képzés, tájékoztatás, együttműködés

Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása után teljes mértékben megvalósult az agrárgazdasági termékek (azaz az élelmiszerek, takarmányok, stb.) esetében is az áruk szabad áramlása az Európai Unió egységes belső piacán. Ennek eredményeképpen még a csatlakozás előtt fel kellett, és a jövőben is fel kell készülnünk arra, hogy a korábbi 15 tagország élelmiszer és, vagy takarmány előállítóinak és –forgalmazóinak többsége már teljesíteni tudja a takarmányokra, élelmiszerekre vonatkozó szigorú EU-s minőségi, biztonsági, nyomonkövethetőségi, stb. követelményeket, amit versenyelőnyként használnak, illetve fognak használni ellenünk mind a saját, belső piacaik védelme, mind a magyar piac megszerzése céljából. Ezt a helyzetet tovább nehezíti a többi, Magyarországgal együtt csatlakozott, 10 új tagország, illetve azok mezőgazdasági termékei. Természetesen, a takarmány-, és élelmiszer-biztonsági szempontokat is figyelembe véve, az ún. 3. országokból importált termékekről, azoknak a hazai piacra gyakorolt hatásáról sem feledkezhetünk meg. Tehát létkérdés a magyar mezőgazdaság (növénytermesztés, állattenyésztés, stb.) és itt kiemelten tárgyalva, a takarmányipar képviselőinek, szereplőinek, hogy e követelmények teljesítésére, és egyben a teljesítés dokumentált bizonyítására szintén képesek legyenek. A takarmányok minősége és biztonsága ebben a gazdasági versenyben stratégiai, meghatározó tényező szerepét tölti be. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az állattenyésztés kiadásainak még mindig jelentős részét adja a takarmány költsége, és egyben meghatározza közvetve az élelmiszerek minőségét és biztonságát (egyben árát is). Csak azok a takarmányipari vállalkozások tudnak hosszútávon helytállni, „életben maradni”, melyek a tevékenységük során előállított (tárolt, forgalmazott, stb.) termékeik minőség, és biztonság szempontjából is versenyképesek. Leegyszerűsítve, egy termék akkor tekinthető versenyképesnek, ha a piacon a vevő/fogyasztó által keresett, jól eladható, azaz jó a minősége, biztonságos, és a piac által elfogadott áron tudják kínálni /összefoglalva: versenyképesség = jó minőség, biztonság + alacsony ár, stb./. Természetesen, a piaci, fogyasztói igényeknek (pl. beltartalom, ízletesség, csomagolás, eltarthatóság, stb.) való megfelelés mellett a vállalkozásoknak és termékeiknek elsődlegesen a hatályos EU-s és magyar, takarmányozással kapcsolatos jogszabályok előírásainak kell megfelelniük (ld. élelmiszer-, és takarmányjog). A megfelelő szakmai felkészítésben, valamint tájékoztatásban és egyben a jogi előírások betartásának számonkérésében igen jelentős feladat hárul az Állategészségügyi Szolgálatra, annak szakembereire.


7 II. fejezet Az élelmiszer-biztonsági és minőségügyi rendszerek szükségessége a mezőgazdaságban, a takarmány- és élelmiszeriparban

Az írott és elektronikus sajtóban nap mint nap megjelenő, az élelmiszerrel, élelmiszer-higiéniával kapcsolatos, illetve az állat-és közegészségügyi vonatkozású híradásoknak köszönhetően, még a szakvégzettséggel nem rendelkező fogyasztók körében is ismert, hogy a jelenlegi „célkitűzés” az Európai Unióban a minőséget, illetve kiemelten az élelmiszer-biztonságot (beleértve a már többször emlegetett takarmány-biztonságot), a teljes élelmiszerláncban biztosítani kell. Tehát az elsődleges termeléstől a végső fogyasztóig, azaz „a szántóföldtől az asztalig” programot megvalósítani (ma még idegenül, furcsán hangzik a kifejezés, de már a 183/2005/EK rendelet is utal rá: „a biztonság biztosítása”, illetve a 882/2004/EK rendeletben: „takarmányok mikrobiológiai, fizikai és kémiai biztonságossága”). □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ Növénytermesztés

Takarmány -ipar

Állattenyésztés

Élelmiszer-, és vendéglátóipar

●●●●●●●●●●

Élelmiszerkereskedelem

Élelmiszerfogyasztás (fogyasztó)

Hatóságok felügyelete

―― termékáram lehetséges útvonala, iránya

Kormány

□□□□□ élelmiszer-biztonsági (minőségi) követelmények iránya ●●●●● a fogyasztó érdekérvényesítése hatóságok ellenőrzési területe I/2. ábra: Az élelmiszerlánc szereplői és a közöttük lévő, lehetséges kapcsolatok A minőségi és élelmiszer-biztonsági elvárásokat - a fogyasztó helyett, nevében, mivel jelenleg annak érdekérvényesítő ereje viszonylag gyenge, – általában a kereskedelem és/vagy az élelmiszeripar, különösen az ún. szupermarketek közvetítik a mezőgazdaság felé. A globalizáció eredményeképpen az élelmiszerlánc (annak termékei, szereplői révén) egyre gyakrabban „átível” már az országhatárok, sőt akár kontinensek fölött/között is (pl. egy magyar állattartó telepen a haszonállatok takarmányozása - kínai eredetű A-vitamin adalékanyag felhasználásával az EUban előállított előkeverékből - Magyarországon készített takarmány-keverékkel). Meg kell értenie a hazai előállítóknak, hogy amennyiben a gazdaságunk (legyen az akár a növénytermesztés, az állattenyésztés, a takarmányipar, stb.) nem tud az elvárásoknak megfelelő, mind árban, mind biztonság és minőség szempontjából versenyképes termékeket produkálni, úgy más országokból fogják azokat a kereskedők beszerezni, és a fogyasztóknak sem lesz szempont vásárláskor a magyar termékek prioritása az EU-s, valamint az import árukkal szemben. A takarmányok és élelmiszerek biztonságának garantálásáért felelősséggel tartozik a mindenkori kormány is (az illetékes hatóságok /az Állategészségügyi Szolgálat, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és a Fogyasztóvédelemi Főfelügyelőség és területi szervei/ ellenőrző tevékenysége révén védi az állampolgárok mint fogyasztók „érdekeit”, egészségét, felügyeletet gyakorolva a teljes élelmiszerlánc szereplőire).


8

Ahhoz, hogy az élelmiszereink elvárt mértékű biztonsága garantálható legyen, az élelmiszerbiztonsági és minőségügyi rendszereket, illetve a hatósági ellenőrzéseket az élelmiszerlánc teljes hosszában és valamennyi kapcsolódási pontra kiterjesztve kell bevezetni, illetve alkalmazni, továbbá szükséges a lánc összes szereplőjének hatékony együttműködése. Az élelmiszerlánc szereplőinek, de különösen az agrárgazdasági termékek előállítóinak folyamatosan nõ a felelőssége. A 852/2004/EK, valamint a 183/2005/EK rendelet bevezető része kiemeli, hogy az elsődleges felelősség az élelmiszer-, illetve a takarmányipari vállalkozót terheli! I/3. ábra: Az élelmiszerlánc résztvevőinek feladatai

Biztonságos élelmiszer = Közös felelősség Takarmányipar, állattenyésztés, Ipar, növénytermesztés Helyes

vendéglátás, Fogyasztó/vevő

Kormány

kereskedelem

termelési,

tenyésztési, Helyes gyártási,

gyártási gyakorlat (GMP, stb.)

értékesítési

Információszerzés,

Élelmiszer-, takarmányjog

gyakorlat tájékozottság

(GCP, stb.) Növénytermesztés, előállítás,

takarmány- Élelmiszer feldolgozás, Tudatos állattenyésztés kereskedelem

minőségbiztosítása

Tanácsadás,

termékválasztás

minőségbiztosítása

segítség az élelmiszerlánc szereplői számára

Megfelelő

gyártástechnológia Megfelelő

alkalmazása Szakmai háttér biztosítása

Helyes

felhasználás, tárolás,

alkalmazása

kezelés

Szakmai

háttér Élelmiszer megfelelő Információgyűjtés,

biztosítása Élelmiszer-biztonság tett

intézkedések,

dokumentálása, jelölés

élelmiszer Vevők tájékoztatása

gyártástechnológia

érdekében Élelmiszer-biztonság eljárások érdekében

előkészítésének

oktatás

ismerete /”háztartás”/

biztosítása)

(Civil)

Fogyasztói Élelmiszer-,

tett érdekképviselet

előírásainak

intézkedések, eljárások

hatóságok

dokumentálása, jelölés

tevékenysége

Országos méretű elkötelezettség Európai Unióban, illetve globális szinten elkötelezettség az élelmiszer-biztonság megvalósítása iránt

(az ún. „élelmiszerbiztonság háza”)


kutatás,

(szakember-képzés takarmányjog, betarttatása, ellenőrző

9 Összefoglalva, a biztonságos élelmiszer-előállítás tehát az alábbi érdekelt felek együttműködésén, valamint tevékenységén alapul: -

élelmiszer-termelő állatok részére takarmány-előállítás, -tárolás, -forgalmazás (pl. adalékanyagok, takarmány-előkeverékek, takarmány-keverékek, kiegészítő takarmányok, gyógyszeres takarmányok, stb.)

-

mezőgazdaság, növénytermesztés, állattenyésztés (elsődleges növényi takarmány-, vagy élelmiszer-alapanyagok /pl. kukorica, napraforgó/, és állati eredetű nyersanyagok /pl. tej, hús, tojás, hal/, stb.)

-

élelmiszertermelés, –forgalmazás (mezőgazdaság, élelmiszeripar, vendéglátás, kereskedelem)

-

végső fogyasztó/vevő (tárolás és feldolgozás a háztartásban)

-

állami szabályozás és felügyelet (jogalkotó és ellenőrző szervek → „illetékes hatóság”)

Az élelmiszerlánc szereplői által alkotott „vertikális” rendszert, és így a pontosan nyomonkövethető, biztonságos termék-előállítást tovább bonyolítja az egyes „szintek”-en belüli „horizontális kapcsolatrendszer. Mint azt az alábbi, nagyon leegyszerűsített I/4.ábra is jól mutatja, igen sok szereplőről van szó, eltérő tevékenységi körrel: sok termék, sok előállító, sok eladó, sok vevő → bonyolult kapcsolat-rendszer! Elég, ha csak azt a tényt vesszük alapul, hogy csak Magyarországon napjainkban több mint 700, működő takarmány-előállító, többségében takarmány-keverék gyártó üzem van nyilvántartva (ld. ÁOGYTI által vezetett, az interneten bárki számára hozzáférhető nyilvántartási lista): →előállítás történhet kizárólag saját állatállomány részére és, vagy forgalmazás céljából →értékesítés lehet nagy- vagy kiskereskedelmi tevékenység →egy „szereplő” egyszerre lehet alapanyag előállító és vevő is (pl. megvásárolt előkeverék felhasználásával takarmány-keveréket előállít és forgalmaz állattartó telepek részére, stb.), stb. I/4. ábra: A takarmány-szektor egyes szereplői és néhány kapcsolódási pontja Hazai elsődleges előállítók

Hazai kereskedők (tároló hellyel)

Hazai kiegészítő takarmány előállítók Hazai adalékanyag-előállítók

Hazai takarmánykeverék előállítók

3. országból import árut behozó felelős képviselők Hazai előkeverékelőállítók

Hazai kereskedők (kizárólagos forgalmazás) Hazai lucerna szárító létesítmények

Hazai szállítók, fuvarozók

EU-n belüli , de Magyarországon kívüli előállítók „belső piac”

Tehát az élelmiszerlánc egyes szintjein belül és a szintek között, az élelmiszerminőség és – biztonság (ún. komplex élelmiszerminőség) létrehozásában sok tényező, szempont együttesen játszik szerepet.


10 A minőségi és biztonságos élelmiszer, illetve takarmány termeléséhez alapvető, de nem elegendő feltételt képeznek a megfelelő szakemberek, a megfelelő minőségű és biztonságos alapanyagok, a gépek, berendezések, az információ, a gondos ellenőrzés, a beszállítók alapos felmérése, a minőségi bizonylatok megkövetelése, stb. Ezeken kívül feltétlenül szükséges, ha nem a legfontosabb a „menedzsment” megfelelő hozzáállása, hiszen a vezetés elkötelezettsége nélkül hosszútávon, folyamatosan nem garantálható az élelmiszerek, takarmányok megfelelő minősége és biztonsága. Módszerek, információk

Humán erőforrás

Gyártástechnológia, higiéne Nyomonkövethetőség, Beszállítók Jogszabályok Piaci igények

Munkaerő: képzettség, tapasztalat és hozzáállás

Vezetés, szervezés Irányítás Elkötelezettség Minőségügyi rendszerek alkalmazása

Ún. komplex takarmány/élelmiszer minőség

Alkotók (alapanyagok, adalékanyagok, stb.) Minőség, Biztonság (tiltott anyag mentesség, nemkívánatos anyag tartalom mértéke, GMO, stb.)

Eszközök, infrastruktúra

Mérés, elemzés, fejlesztés, audit/ellenőrzés

Gépek, berendezések, szállítóeszközök tároló helyek állapota, korszerűsége

Termék, folyamat, rendszer mérése, vizsgálata, javítása, ellenőrzése

I/5. ábra: A termékminőség és -biztonságosság létrehozására ható tényezők A vezetők e kiemelt szerepének érvényesüléséhez, továbbá a vállalkozás teljes tevékenységi körének komplex kezeléséhez, a fenti ábrán összefoglalt tényezők egységes egésszé, szabályozhatóvá tételéhez a különböző minőségirányítási rendszerek (pl. GHP, GMP/GCP/GAP, HACCP, ISO, TQM, stb.) bevezetése mindenképpen szükséges. Tapasztalati tény, hogy az élelmiszer-biztonság hosszú távú és folyamatos megvalósításának legjobb garanciája az élelmiszer-biztonsági- és, illetve minőségügyi rendszer bevezetése és működtetése. Az élelmiszerlánc valamennyi szereplőjétől elvárható tehát, hogy az általa termelt, feldolgozott és, vagy forgalmazott termékek (beleértve a takarmányokat, azok közvetett hatását) élelmezésegészségügyi biztonságát, minőségét szolgáló minőségügyi rendszert hozzon létre, és azt alkalmazza. Itt jegyezném meg, hogy eddig hangsúlyosan az élelmiszerlánc szereplőiről volt szó, így például a takarmányipari vállalkozások közül is, különös tekintettel, az élelmiszer-termelő állatok részére takarmányt előállító üzemekről, valamint tárolókról, forgalmazókról. Azonban ki kell térnünk a nem élelmiszer-termelő, valamint ún. kedvtelésből tartott („petfood”) állatok részére takarmányt, állateledelt gyártó, illetve nagykereskedelmi forgalmazást végző takarmányipari vállalkozások tevékenységére is, mivel a 183/2005/EK rendelet számukra is előírja a HACCP alapelvein kidolgozott írásos eljárások meglétét, az állatok egészségének védelme érdekében, annak részeként.


11 Mellesleg megjegyzendő, hogy az ún. 3. kategóriába tartozó állati eredetű melléktermékeket feldolgozó üzemek esetében, így a kedvtelésből tartott állatoknak állateledelt előállító üzemekre vonatkozóan a többször módosított 1774/2002/EK rendelet is tartalmaz előírásokat, többek között a HACCP-ről is. Azért is hangsúlyoznám ezt a tényt, mivel Zichyújfaluban, 2005. november 23-án megtartott „Kerekasztal a takarmánygyártás szabályozási kérdéseiről” című konferencián, a szervezők által kiadott anyagban tévesen szerepel, hogy a nem élelmiszer-termelő állatok takarmányozására nem vonatkozik a fentebb említett rendelet, illetve a HACCP. Ez így általánosságban pontatlan megfogalmazás, de nézzük is rögtön a vonatkozó jogszabályt. A 183/2005/EK rendelet alkalmazandó: „a) a takarmányipari vállalkozók tevékenységére, valamennyi fázisban a takarmány elsődleges előállításától a takarmány piaci forgalomba hozataláig; b) az élelmiszer-termelő állatok etetésére; c) takarmányok harmadik országokból történő behozatalára és harmadik országokba történő kivitelére. Ezt a rendeletet nem kell alkalmazni: a) takarmány magánjellegű házi előállítására: i) belföldi magánfogyasztásra szánt élelmiszer-termelő állatok etetése esetén és ii) nem élelmiszertermelés céljából tartott állatok etetése esetén; b) a magánfogyasztásra szánt élelmiszer-termelő állatok élelmezésére és a 2004. április 29-i, az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK rendelet 1. cikke (2) bekezdésének (c) pontjában említett tevékenységekre; c) a nem élelmiszertermelés céljából tartott állatok élelmezésére; d) a termelő által elsődlegesen előállított takarmány kis mennyiségeinek helyi szinten, ottani felhasználásra a helyi mezőgazdasági létesítmények részére történő közvetlen szállítására; e) a kedvtelésből tartott állatok eledelének kiskereskedelmére.” Jól látható, hogy nem szabad összekeverni az élelmezés, illetve etetés és a takarmányelőállítás fogalmait. Tehát, a nem élelmiszer-termelő, illetve az ún. kedvtelésből tartott („petfood”) állatok részére takarmányt, állateledelt gyártók, illetve nagykereskedelmi forgalmazást végzők szintén beletartoznak az első a) pontban meghatározott takarmányipari vállalkozások körébe (tehát vonatkoznak ezekre a vállalkozásokra is a 183/2005/EK rendelet előírásai, beleértve a HACCP-t). A kiskereskedelmi forgalmazás valóban nem tárgya a rendeletnek, valamint a rendeletet áttanulmányozva, érthetővé válik, hogy annak III. mellékletében megfogalmazott, az élelmiszer-termelő állatok etetésére („Helyes Állatetetési Gyakorlat”) vonatkozó előírásokat nem kell alkalmazni a nem élelmiszertermelés céljából tartott állatok etetésére (azaz „élelmezésére”), illetve a nem élelmiszertermelés céljából tartott állatoknak a magánjellegű, házi előállítású takarmánnyal történő etetésére. Ugyanakkor, a hatóságoknak figyelembe kell venniük a takarmányipari vállalkozás természetét és méretét, tevékenységi körét, amikor meghatározzák a HACCP-re vonatkozó követelményeket, arra irányuló ellenőrzés szempontjait. Hiszen a kockázat kisebb (élelmiszer-biztonsági szempontból), ha a takarmányt olyan állatok etetésére használják fel, amelyeket nem élelmiszertermelés céljából tartanak.


12 III. fejezet A takarmány- és élelmiszeriparban alkalmazott minőségirányítási, -biztosítási, biztonsági rendszerek rövid bemutatása, egymáshoz való viszonya Az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozásoktól napjainkra gyakorlatilag minimum elvárás, hogy garantálni tudják, képesek a vevői igényeknek, követelményeknek megfelelő minőségű és biztonságos termékek előállítására. Ezért a vállalkozásoknak ún. komplex élelmiszer- és, vagy takarmány-minőségi programot kell végrehajtaniuk, melyet – jelenlegi ismereteink és tapasztalatok alapján - csak integrált, folyamatos felülvizsgálat alatt álló minőségirányítási rendszerekkel lehet minden kétséget kizáróan megvalósítani; de mit is jelent ez a gyakorlatban? Az egységes európai piacnak, beleértve Magyarország gazdaságát is, a minőségre és biztonságra vonatkozó „alapnormái” (módszerei) közé tartozik pl. a GHP, GAP, GMP helyes gyakorlati útmutatók, a HACCP élelmiszer-biztonsági rendszer, az ISO nemzetközi szabványrendszer, a TQM teljes körű minőségmenedzsment rendszer, stb. Gyakori kérdésként merül fel az ÁOGYTI szakhatósági állásfoglalásának elkészítéséhez szükséges helyszíni szemlék alkalmával, ha tanúsított ISO minőségirányítási rendszerrel rendelkezik egy vállalkozás, „miért nem elég, miért kell még a HACCP is”? A félreértések tisztázása érdekében mindenképpen célszerű ezeknek a rendszereknek a jelentését, jól meghatározott feladatkörét, egymáshoz való kapcsolatát, integrálhatóságát röviden megismerni. Természetesen ennek az írásnak nem célja (nem is lehet) ezeknek a rendszereknek a részletekbe menő bemutatása, csak azok rövid jellemzésével szeretnénk megértetni az előállítani kívánt termékek minőségének, valamint biztonságosságának megvalósításában betöltött szerepüket, helyüket. Ezen higiéniai, biztonsági, illetve minőségügyi rendszerek és módszerek – az élelmiszerlánchoz hasonlón, az élelmiszer-előállítás, illetve takarmányipar szereplőire jellemző módon – egymásra épülnek, egységes egésszé szervezhetők. Alapkövetelmények („higiéniai/gyártási”)

GHP/GMP

Élelmiszer, takarmánybiztonság termék, ill. folyamat specifikus tényezői

Minőségi jellemzők kézben tartása, általános előírások, minőségirányítás

ISO 9001

HACCP

(GCP, GAP)

Teljes körű menedzsment, folyamatos fejlődés, vezetés elkötelezettsége

TQM

GMP+ „jó gyártási gyakorlat”-ba integrált HACCP rendszer

ISO 22000

Termék-biztonsági rendszer, specifikus tényezők, általános előírások

I/6. ábra: A komplex élelmiszer- és, vagy takarmány-minőségi (-biztonsági) program Az élelmiszer eredetű megbetegedések (pl. E. coli okozta ételfertőzés, Staphylococcus aureus toxinja okozta ételmérgezés, stb.) okainak tudományos elemzése során megállapítást nyert, hogy azokat az előállítás, tárolás, forgalmazás, valamint felhasználás során az ún. jó higiéniai gyakorlat követelményeitől való eltérések és, vagy a hiányos információk miatt fel nem ismert veszélyek (és így azok kiküszöbölésének, megelőzésének hiánya) okozták. Tehát az élelmiszer-biztonsági szabályozás alapját a jó higiénia gyakorlat, illetve abban foglaltak pontos betartása képezi. dr. Holló-Szabó P. - HACCP tájékoztató segédanyag/2006.

13 A Jó higiéniai gyakorlat (GHP - Good Hygiene Practice) képezi: - (egy adott létesítményben) azok az alapvető higiéniai intézkedések és eljárások összessége, melyek az alapanyagok természetes (mikro)flórájának csökkentését, a kórokozó mikrobák elpusztítását, az esetleges elszaporodásuk megakadályozását, a termék külső szennyeződésének kizárását szolgálják, azaz a végtermék egészséges-tápláló jellegének biztosításához szükségesek. (Nagyon leegyszerűsítve: a (mikro)biológiai veszélyek kezelése.) A feldolgozás során alkalmazható Jó gyártási gyakorlat (GMP) (vagy pl. a jó mezőgazdasági gyakorlat, GAP – Good Agricultural Practice) a GHP-nél már egy szélesebb területet ölel fel, ugyanis – a közvetlen élelmiszer-biztonsági szempontokon túlmenően - a termelés szervezéséhez, a technológia leszabályozásához, a jó minőségű termék előállításához, értékesítéséhez szükséges előírásokat is magában foglalja. A GMP (Jó Gyártási Gyakorlat – Good Manufacturing Practice): - azon műszaki, technológiai alapelvek, eljárások, illetve eszközök összessége, melyek az elfogadható minőségű termék előállításához alkalmas környezet megtervezéséhez, és annak biztosításához szükségesek. (A GHP gyakorlatilag egy fejezete a GMP-nek, illetve a GAP-nek is.) A GHP, illetve GMP (GAP) előírásai megelőző intézkedések. Ezek kidolgozásához célszerű a Codex Alimentarius vonatkozó előírásait, valamint - amennyiben rendelkezésre állnak - a közösségi, nemzeti, adott ipari szektor által kidolgozott helyes gyakorlatokról szóló útmutatókat is figyelembe venni. Az útmutatók nemzeti, valamint közösségi szintű kidolgozását és alkalmazását az Európai Bizottság is szorgalmazza, támogatja (ld. pl. a 852/2004/EK és 183/2005/EK rendeletek vonatkozó cikkelyeit). A HACCP (Veszélyelemzés és Kritikus Ellenőrzési Pontok - Hazard Analysis Critical Control Point): - a veszélyelemzés és kritikus szabályozási pontok rendszere, tudományosan megalapozott és módszeres rendszer, a termék (élelmiszer, takarmány) biztonságáról való gondoskodás érdekében megállapítja a jellemző fizikai, kémiai, biológiai veszélyeket és kijelöli a szabályozásukra szolgáló intézkedéseket. Tehát a HACCP az adott termékre, annak gyártástechnológiájára vonatkozó egyedi, speciális takarmány-, élelmiszer-biztonsági terv. Segítségével lehet megállapítani a (mikro)biológiai, kémiai és fizikai veszélyek megelőzésére és kiküszöbölésére szolgáló szabályzó módszereket, eljárásokat, és meghatározni azokat a pontokat az előállítás, tárolás, felhasználás, stb. folyamatában, ahol ezeket a szabályozásokat alkalmazni kell. Általánosan elfogadott, hogy a GHP - vagy akár az azt magába foglaló GMP - megvalósítása előfeltétele a HACCP eredményes megvalósíthatóságának. Azt, hogy az ún. HACCP-terv az élelmiszer-biztonság szempontjából leglényegesebb pontokra irányuljon, a GHP teszi lehetővé. Azokat a lépéseket és műveleteket, melyeket nem kritikus szabályozási pontként azonosítottunk, a GHP (GMP) megvalósítása megfelelően szabályozza, ezért tekinthető a HACCP előfeltételének.


14 I/1. táblázat: A HACCP előnyei Előnyök a termék előállító számára • • • • • • •

javul a termelési folyamat kézbenntarthatósága biztos alapot képez a minőségirányítási rendszerek kiépítéséhez segíti a rendszeres, következetes munkavégzést a vevői bizalom növekedése védelmet nyújthat termékfelelősségi perekben alkalmazható a teljes élelmiszerláncra, azok szereplőinek tevékenységére folyamatos fejlődést biztosít a növekvő vevői igényeknek megfelelően

Előnyök a vevő/fogyasztó számára • • • •

nő a termék fogyasztásának/ fogyaszthatóságának biztonsága védelem az anyagi és (állat-, illetve köz-) egészségügyi károktól beszállítók, előállítók, forgalmazók egységes elvek alapján történő ellenőrizhetősége lehetséges a terméktől elvárt magasabb szintű igények kielégítése

Az ISO (vagy ISO 9001:2000) rendszer: - egy átfogó minőségirányítási program megvalósításához szükséges szervezeti felépítést, felelősségeket, eljárásokat, folyamatokat és erőforrásokat határozza meg. Tehát a minőségirányítási rendszer az „ISO 9001” szerint (mely a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által kidolgozott és kiadott minőségirányítási szabvány) az élelmiszer- és, vagy takarmányipari vállalkozás tevékenységeinek minőségét biztosítja, és nem közvetlenül a termékek minőségét, illetve biztonságosságát. Ha a már kiépített és működtetett GHP és HACCP rendszerünket egyenletesen és megbízhatóan kívánjuk működtetni, akkor célszerű azt egy dokumentált minőségirányítási rendszer (pl. ISO 9001) alkalmazásával, segítségével megerősíteni. Egyben így lehetőség nyílik az önálló HACCP kialakítását követően, ISO 9001-es minőségirányítási rendszerrel kiegészítve, a HACCP integrálására már meglévő minőségirányítási rendszerbe, mely annak részeként akár a rendszer tanúsítási területébe is bevonhatóvá válik. Így a GHP/GMP és a HACCP mint élelmiszer-biztonsági (beleértve a takarmány-biztonságot is) rendszer követelményei beépülnek a minőségirányítási rendszerbe, mely emellett az élelmiszer-biztonsági követelményektől eltérő, azoknál általánosabb szabályozást is tartalmaz. Az általános szempontokat a speciális mezőgazdasági, takarmány-, élelmiszeripari körülményekre, az adott vállalkozásra szükséges adaptálni. A minőségirányítási rendszeren belül a HACCP az élelmiszer-biztonság megvalósításának egyegy termékre jellemző tervét adja meg, a szükséges speciális tevékenységeket, erőforrásokat és a tevékenységek sorrendjét határozza meg (pl. termék leírás, folyamatábra, veszélyelemzés, szabályozás, stb.). A vállalkozás minőségirányítási kézikönyvében egyértelműen ismertetni kell azt is, hogy hogyan kapcsolódik a „HACCP tanulmány” hozzá. Így pontosan látható lesz, hogy hogyan történt meg a HACCP rendszernek a minőségirányítási rendszerbe, illetve a vállalkozás szokásos mindennapi működésébe, tevékenységébe való beillesztése. A HACCP által meghatározott veszélyek „kézbentartását” az ISO 9001 által megkövetelt minőségtervezés és megelőző tevékenységek elősegítik. Ha a kritikus ellenőrzési pontokat meghatároztuk, akkor azok szabályozásuk és felügyeletük az ISO rendszeren belül biztosítható. A HACCP (biztonsági) rendszerrel kapcsolatos dokumentációkat az ISO rendszer dokumentációiba beépítve, elkerülhetők a fölösleges átfedések, (pl. a kettős adatrögzítés, szabályozás, stb.). Mivel az üzemek bejárásakor gyakran tapasztaltuk, hogy sok takarmányipari vállalkozás már rendelkezik ISO, főleg ISO 9001 irányítási rendszerrel, és azt továbbra is rendszeresen tanúsítani, és működtetni kívánják, célszerű a HACCP és az ISO 9001 kapcsolódási pontjait röviden bemutatni.


15 I/7. ábra: A HACCP alapelvek és az ISO 9001 rendszer közötti kapcsolódási pontok Bemenő adatok:

HACCP alapelvei:

Kimenő adatok:

ISO 9001 pontjai, melyek a HACCP alapelvek megvalósulását segítik, biztosítják

/részletesen ld. a II. részben/

a HACCP terv részei, melyek az ISO 9001 irányítási rendszerrel együtt működtethetők

6.1. - Gondoskodás az erőforrásokról 6.2.2. - Felkészültség, tudatosság, képzés

1. alapelv: A veszélyelemzés

7.1. - A termék-előállítás megtervezése

8.5.3. – Megelőző tevékenység

7.2. - A vevővel kapcsolatos feladatok 7.3.1. - A tervezés és fejlesztés megtervezése

5.4.2. – A Minőségirányítási rendszer tervezése

2. alapelv:

7.1. – A termék-előállítás megtervezése

A kritikus ellenőrzési pontok (CCP-k) meghatározása

7.4.1. – A beszerzés folyamata

7.4. – Beszerzés

7.1. – A termék-előállítás megtervezése 7.5. – Előállítás és szolgáltatás nyújtása

7.3. – Tervezés és fejlesztés

7.3. – Tervezés és fejlesztés

6.4. – Munkakörnyezet

3. alapelv: A kritikus határértékek megállapítása

8.2.3. – A folyamatok figyelemmel kísérése és mérése

8. – Mérés, elemzés és fejlesztés

4. alapelv:

7.6. – A megfigyelő- és mérőeszközök kezelése

CCP-k szabályozását felügyelő rendszer felállítása

8.2.3. – A folyamatok figyelemmel kísérése és mérése 8.2.4. – A termék figyelemmel kísérése és mérése

8.5.2. – helyesbítő tevékenység

5. alapelv: Helyesbítő tevékenységek meghatározása

8.3. – A nem megfelelő termék kezelése

5.6.1. – Általános útmutatás 8.2.2. – Belső audit

6. alapelv:

8.4. – Az adatok elemzése

8.2.3. – Folyamatok figyelemmel kísérése és mérése

Igazolásra szolgáló eljárások megállapítása

8.5.5. – Helyesbítő tevékenység

4.2. – A dokumentálás körülményei

7. alapelv:

5.6. – Vezetőségi átvizsgálás

Dokumentáció létrehozása


16 További lehetőség, lépés, ha a rendelkezésre álló erőforrások hatékony alkalmazását tűzzük ki célul, és ilyenkor alkalmazhatjuk az ún. TQM módszert. A TQM - teljes körű minőségmenedzsment: - a vezetés szerepének szabályozása és működésének kontrollálása, biztosítva ezzel a vezetés folyamatos elkötelezettségét, hogy a szervezet rendelkezésére álló emberi és anyagi erőforrásokat a leghatékonyabb módon használja fel a biztonságos és minőségi termék előállításának megvalósítása érdekében. Segítségével elérhetjük, hogy a takarmány-, élelmiszer-biztonsági és minőségi célok megvalósítását – teljes körűen - a szervezet minden tagja fontosnak érezze, a termékek – egy folyamatos, állandó felülvizsgálat és javító mechanizmus révén - megfeleljenek a tevékenységükre vonatkozó biztonsági és minőségi követelményeknek, és a vállalkozás nagy valószínűséggel ne bocsásson, ne bocsáthasson ki felhasználásra nem biztonságos (állati, illetve emberi fogyasztásra alkalmatlan) termékeket (takarmány, illetve élelmiszert).

TQM

ISO 9001

GMP+

ISO 22000

HACCP

GHP / GMP (GAP)

I/8. ábra: Az élelmiszer-biztonsági és minőségmenedzsment rendszerek egymásra épülése (az ún. minőségügyi piramis) Miután általánosságban megértettük ezeknek a rendszereknek a szerepét, egymáshoz való viszonyát, térjünk egy kicsit vissza az „ISO szabvány család” bizonyos, a segédanyag témájához kapcsolódó tagjaihoz, azok közül is kiemelten (a jelenleg érvényben lévő), az élelmiszer-biztonsági irányítási rendszert (röviden: ÉBIR) leíró MSZ EN ISO 22000:2005 szabványhoz. Mivel az ISO 22000 egységes követelményeket határoz meg a HACCP tervre vonatkozóan is, biztosítja, hogy az ÉBIR keretében kialakított HACCP minden előírásnak megfeleljen. Leegyszerűsítve, egyetlen lépésben megvalósítja mind az ISO általános jellegű követelmény-rendszerét, mind a HACCP speciális, egyedi előírásait.


17 I/2. táblázat: Az ISO 22000 szabvány előnyei • • • • • • • •

nemzetközi szinten elfogadott tanúsíthatóvá teszi a HACCP-t az élelmiszerlánc valamennyi résztvevőjére alkalmazható hatékonyabbá teszi/teheti az élelmiszerlánc szereplőinek az együttműködését élelmiszer-biztonsági szempontokat vesz figyelembe tartalmazza az ISO 9001 szabvány követelményeinek legfontosabb részét, tehát egyidejűleg ad bizonyosságot a vezetési és az élelmiszerbiztonsági (HACCP) felkészültségről, illetve gyakorlatról jól integrálható más irányítási rendszerekbe a HACCP rendszer nem mindig elegendő a vevők bizalmának elnyeréséhez

Tehát, amíg a HACCP rendszer önmagában nem tanúsítható, addig az ISO 22000 élelmiszerbiztonság irányítási rendszer más irányítási rendszerekhez hasonlóan már igen, sőt egyéb irányítási rendszerekkel (pl. ISO 9001, ISO 14001) való összeegyeztethetőség, integrálás lehetősége is biztosított. Így a vevők/fogyasztók számára objektív bizonyítékot nyújthat arra vonatkozóan, hogy az adott vállalkozás termékei és, vagy szolgáltatásai biztonságos takarmányt (vagy élelmiszert) eredményeznek-e. Ugyanakkor a HACCP rendszer kidolgozása és alkalmazása kötelező, míg az ISO 22000 szabvány nem. Természetesen, ha egy vállalkozás utóbbi kialakítása mellett dönt, annak bevezetését követően, értelemszerűen egyidejűleg meg fog felelni a HACCP-re vonatkozó Európai Uniós elvárásoknak is. A HACCP rendszert azonban nemcsak az ISO minőségirányítási rendszerekkel lehet integrálni. Az ISO 22000-hez hasonlóan létezik egy másik „összevont” rendszer, amely a HACCP biztonsági rendszert és a jó gyártási gyakorlat elemeit is magába foglalja. Ez az ún. „módosított Jó Gyártási Gyakorlat” vagy röviden: GMP+ (ld. I/8. ábra). 1999-ben a Holland Takarmány Terméktanács úgy döntött, hogy emelni fogja a holland takarmány ágazat jelentőségét, megbízhatóságát ezért a HACCP alapelveire alapozva kiterjesztette a minőségellenőrzést a láncban részt vevő minden beszállítóra, majd 2000-ben ezek a HACCP elemek bekerültek az ún. állati takarmány GMP-be. GMP+ (módosított GMP): a HACCP követelmények integrálása a GMP szabvány követelményekkel. Figyelembe véve a téma nagyságát, kapcsolódó/kapcsolható további rendszerekre:

itt

csak

utalnék

néhány,

a

HACCP-hez

- 1998-ban A „szupermarket”-láncok által Angliában kidolgozott BRC Technical Standard (British Retailer Consortium - Brit Kereskedők Egyesülete, Műszaki Szabvány) a HACCP hét alapelvének alkalmazása mellett környezetirányítási és minőségbiztosítási rendszer elemek alkalmazását is előírja a saját "márka" termékeinek gyártóitól (pl. Magyarországon a TESCO termékek). - A szintén angol kiskereskedelmi hálózat tanúsítási rendszere, az EFSIS (European Food Safety Inspection Servise - Európai Élelmiszer-biztonsági Ellenőrző Szolgálat) a HACCP elvek alkalmazása mellett a Jó Gyártási/Higiéniai/Laboratóriumi Gyakorlat és az ISO 9000 elemeinek komplex megvalósítását jelenti. - A kifogástalan szállításra „ráutalt”, kötelezett kereskedelmi cégek Németországban és Franciaországban saját márkáik számára egységes minőségi szabványt fejlesztettek ki: IFS (International Food Standard - Nemzetközi Élelmiszer Szabvány) néven. A szabvány alapján deklarálható, hogy a közreműködők a „termőföldtől az asztalig" (catering) képesek-e az élelmiszer jognak valamint a különféle előírásoknak megfelelő, ugyanakkor biztonságos terméket előállítani és forgalmazni.


18 Természetesen, ennek a segédanyagnak nem célja valamennyi, a vállalkozások tevékenységeit rendszerbe foglaló, egy adott területre vonatkozóan hatékonyabb működést biztosító minőségirányítási rendszer (mint pl. ISO 14001: környezetközpontú irányítási (környezetirányítási) rendszer szabvány, az OHSAS 18001: munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszer szabvány, EN 45003: a kalibráló és vizsgáló laboratóriumok akkreditálásának rendszere szabvány, stb.) bemutatása. Ezekre itt csak utalnánk, hogy a téma iránt érdeklődőknek egy kiindulási pontot adjunk. Mivel megemlítettünk néhány olyan szóösszetételt, mint pl. ISO, MSZ, EN, stb., amelyeknek jelentése lehet, hogy nem mindenki számára egyértelmű, nézzük meg, mit is rövidítenek, honnan erednek ezek a kifejezések? A már említett Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Standard Organisation, röviden: ISO) az utóbbi években a módszerszabványok karbantartása során általános hasznú ún. horizontális szabványokat ad ki („General guidance…horizontal method…”). Ezek érvényessége és hitele nem csak Európára, hanem az egész világra vonatkozik. Az ISO-szabványok alkalmazása ajánlási szintű. Az ISO-tól veszi át az Európai Szabványügyi Bizottság, a Centre Européen de la Normalisation (CEN) EU-szabványait (röviden: EN), melyek alkalmazása az EU tagállamaiban kötelező. Az ISO-, illetve EN-szabványok magyarországi honosítása és kiadása – a Magyar Szabványügyi Testület/Hivatal (rövidítve: MSZT) által - MSZ ISO, illetve MSZ EN alakban, és magyar nyelven történik. Mivel a minőségellenőrzés része az üzemi mintavétel és a megvett takarmányminták minőségére irányuló laboratóriumi vizsgálat, és akár saját - megfelelő személyzettel és felszereléssel ellátott – laboratóriummal rendelkezik egy létesítmény, akár szerződésben áll egy külső szolgáltató laboratóriummal, mindenképpen találkozhat a takarmányipari vállalkozó és, vagy annak alkalmazottja a GLP (Good Laboratory Practice – Helyes Laboratóriumi Gyakorlat), illetve az akkreditált laboratórium fogalmával. A GLP egy szigorú, a laboratórium tevékenységével kapcsolatban, a minták átvételétől azok feldolgozásán át az eredmények kiadásáig, minden részletre kiterjedő leírást, utasításokat foglal magában, melyek garantálják, hogy a laboratórium pontos, reprodukálható és valós értékeket mérjen. A - Magyar Akkreditáló Testület (NAT) általi - laboratóriumi akkreditálás annak elismerése, hogy a laboratórium gyártótól és forgalmazótól független minőségtanúsító szerv, és felkészült meghatározott vizsgálatok elvégzésére (a vizsgálati metodikákat megfelelő jártasággal, illetve pontossággal alkalmazzák). A nemzetközi laboratóriumi akkreditálás a tanúsítványoknak és vizsgálatoknak külföldi országok részéről történő elfogadását jelenti.


19 IV. fejezet A HACCP-rendszer kialakulásának és alkalmazásának fontosabb szakaszai (múlt, jelen, jövő) Az 1960-as években a HACCP módszert az Amerikai Repülésügyi Hivatal (NASA) megbízásából egy kutatócsoport fejlesztette ki. A módszert eredetileg mikrobiológiai veszélyekre, azok kiküszöbölésére dolgozták ki, melynek célja teljesen biztonságos, egészség-károsító hatással nem rendelkező ételek előállítása, űrhajósok részére. 1971-ben a HACCP módszert bemutatták az Amerikai Élelmiszer-biztonsági konferencián. Ezt követően a módszert elkezdték alkalmazni a „polgári” élelmiszer-gyártásban is, és a mikrobiológiai veszélyek mellett kiterjesztették más jellegű (kémiai, fizikai) veszélyekre is. Az 1980-as évektől, az ENSZ szervezetei (WHO, illetve FAO: Food and Agricultural Organisation - Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezet) különböző „élelmiszer-biztonsági” események (pl. ételfertőzésre visszavezethető járványok, stb.) miatt, kiemelt figyelmet fordítottak a hatékonyabb élelmiszer-biztonság megvalósíthatóságának kérdésére. 1988-ban az ICMSF (Mikrobiológiai Biztonság Nemzetközi Bizottsága) határozott a HACCP ún. alapelveinek elfogadásáról. 1991-ben a FAO/WHO Codex Alimentarius Bizottsága, első alkalommal, közétette a HACCP rendszer alapelveit és gyakorlati szabályait tartalmazó ajánlását. 1992-ben, az EU országok hulladék-feldolgozó üzemei számára, a HACCP alkalmazásának kötelezettségét és gyakorlati megvalósítását már a 92/562/EGK számú határozat előírta. 1993-ban, az Európai Gazdasági Közösség (azóta Európai Unió) a fenti ajánlással lépést tartva, kibocsátotta a 93/43/EEC számú, az élelmiszer-higiéniáról szóló irányelvét, melynek alkalmazását 1995. december 14-től írta elő az EU tagállamaiban. 1994-ben közétett, a kérődzőktől származó állati hulladékok alternatív hőkezelési rendszereiről szóló 94/382/EK számú határozatában, többek között megerősítette a HACCP ellenőrzés szükségességét. Magyarországon, a FAO/WHO Codex Alimentarius Bizottság ajánlásának, és így az élelmiszerbiztonság megvalósításának, megvalósíthatóságának érvényesülését a Magyar Élelmiszerkönyv 1-218/93. számú előírása segítette elő. A csatlakozási tárgyalások során, az élelmiszeripar területén, a HACCP alapelvek alkalmazásának jelentősége, illetve kialakítása felgyorsult. A jogharmonizáció részeként, hazánkban is kötelezővé vált bizonyos élelmiszer előállító tevékenységekre vonatkozóan a HACCP rendszer kiépítése (ld. pl. az élelmiszerekről szóló 1995. XC. törvény, az 1/1996 (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelet, a 80/1999 (XII. 28.) GM-EüM-FVM együttes rendelet, a 17/1999 (II. 10.) FVM-EüM együttes rendelet, továbbá a 90/2003 (VII. 30.) FVM-EszCsM együttes rendelet. előírásait, stb.). 2000. január 12-én az élelmiszer-biztonságról az Európai Bizottság kiadta az ún. Fehér Könyvet, melyben megfogalmazta az élelmiszerlánc szereplői részére a ”farmtól az asztalig” terjedően az élelmiszer-biztonságról való gondoskodást, melynek egyik hatásos eszköze a HACCP rendszer kiépítése és alkalmazása. dr. Holló-Szabó P. - HACCP tájékoztató segédanyag/2006.

20 A 2001. május 22-én kiadott 999/2001/EK, majd a 2002. október 03-án kiadott 1774/2002/EK rendeletben, az Európai Unióban - az élelmiszer-biztonság mellett - a takarmány-előállítás, felhasználás, illetve az állati eredetű termékek feldolgozása során, bizonyos tevékenységet végző létesítményekre vonatkozóan is már felmerült az az elvárás, hogy a HACCP alapelvek, szempontok alapján elkészített eljárásokat kell kidolgozniuk az állati eredetű mellékterméket feldolgozó illetve ún. közbenső üzemek „biztonsági” rendszerében. A 2002. január 28-án kiadott 178/2002/EK rendeletben megállapítják, hogy az élelmiszerjog egyik alapvető célja, az emberi élet és egészség magas szintű védelme, továbbá „nem biztonságos takarmány nem hozható forgalomba, illetve nem használható fel élelmiszer-termelés céljára tartott állatok takarmányozására”. Az Európai Unió 2004. április 29-én újabb lépést tett, az Európai Parlament és a Tanács kibocsátotta „az élelmiszer-higiéniáról” szóló, 852/2004 EK számú rendeletét, majd ezt követően, 2005. január 12-én pedig a „takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról” szóló, 183/2005/EK számú rendeletét, melyekben az elsődleges előállítók kivételével, bizonyos élelmiszer-, valamint takarmányipari vállalkozások esetében előírja a HACCP alapelveken kidolgozott, állandó írásos eljárások bevezetését, alkalmazását. Az Európai Parlament és Tanács azonban nem csak a HACCP alapelveken kidolgozott, állandó írásos eljárások bevezetését, alkalmazását írta elő, hanem már 2004. április 29-én kiadta, „a takarmányés élelmiszerjog, valamint az állategészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről” szóló, 882/2004/EK rendeletét, melynek 10. cikkében megfogalmazott „Ellenőrzési tevékenységek, módszerek és technikák” között sorolja fel, többek között, a HACCP eljárásainak értékelést. A 2005. december 19-én az Országgyűlés által elfogadott, egyes élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2005. évi CLIX. Törvény 21 § (4) c) pontjában kimondja, hogy az Állategészségügyi és Élelmiszer-Ellenőrző Állomás (továbbiakban: Állomás) ellenőrzi, többek között, a takarmány-előállító üzemekben és egyéb takarmányipari vállalkozásokban bevezetett HACCP rendszereket. A fenti feladatokat az Állomások takarmány-felügyelői végzik, helyszíni ellenőrzés formájában. A fenti, 2006. január 1-jétől, minden tagállamban kötelező érvényű 852/2004/EK és 183/2005/EK rendeletekben pedig már a jövő is megfogalmazódik: -

„Bár a HACCP elvein alapuló eljárások kialakításának követelményét nem lehet kezdetben az elsődleges termelésre alkalmazni, a Bizottság által e rendelet végrehajtását követően elvégzett felülvizsgálat egyik eleme az erre a területre való kiterjesztés megvalósíthatósága lesz.” (852/2004/EK rendelet),

-

„A HACCP alapelveinek a takarmány elsődleges előállítására történő alkalmazása az európai higiénés jogszabályok középtávú célkitűzése.” (183/2005/EK rendelet).

Ezzel is utalva, arra a korábban már említett célra, hogy az élelmiszer-biztonságot csak valamennyi szereplő együttműködése és felelőssége mellett lehet elérni, így megvalósítva az élelmiszerlánc teljes vertikumában (a „farmtól az asztalig”), a biztonságos takarmány, és élelmiszer előállítást, tárolást, forgalmazást és felhasználást.


21

II. RÉSZ A HACCP RENDSZER KIÉPÍTÉSE TAKARMÁNY-ELŐÁLLÍTÓ ÜZEMBEN, TÁROLÓ HELYEN, FORGALMAZÁS TERÜLETÉN


22

I. fejezet Egy takarmányipari vállalkozás működéséhez szükséges fontosabb eljárások, előírások, dokumentumok: a HACCP rendszer

Az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005. január 12-én kiadott, a takarmány-higiénia követelményeinek meghatározásáról szóló 183/2005/EK rendeletében kimondja, hogy 2006. január 01től: - a takarmányipari vállalkozások, melyek a rendelet 5. cikk (1) bekezdésében említett tevékenységeken kívüli tevékenységeket végeznek, kötelesek a veszélyelemzés és kritikus ellenőrzési pontok (HACCP) alapelvein alapuló állandó írásos eljárást, vagy eljárásokat bevezetni, megvalósítani és fenntartani. Melyek ezek a tevékenységek, illetve vállalkozások? A 183/2005/EK rendelet értelmében: - „takarmány elsődleges előállítása”: mezőgazdasági termékek előállítása, beleértve különösen a növénytermesztést, a betakarítást, a fejést és az állatok tenyésztését (levágásuk előtt), vagy a halászatát, amely kizárólag olyan termékeket eredményez, amelyek betakarításuk, begyűjtésük, vagy kifogásuk után az egyszerű fizikai feldolgozáson kívül nem mennek keresztül semmilyen egyéb más műveleten, - „takarmányipari vállalkozás”: nyereségérdekelt vagy nonprofit, köz- vagy magánvállakozás, amely a takarmányok termelésével, előállításával, feldolgozásával, tárolásával, szállításával vagy forgalmazásával foglalkozik, beleértve a termelő saját állatainak takarmányozására szolgáló takarmány termelését, feldolgozását vagy tárolását is, - „takarmányipari vállalkozó”: az a természetes vagy jogi személy, aki felelős az e rendeletben megállapított követelmények teljesítésének biztosításáért az általa irányított takarmányipari vállalkozásban. A 183/2005/EK rendelet 5. cikk (1) bekezdésében említett tevékenységek a következők: „1) Az elsődleges takarmány-termelés és az utána következő kapcsolódó tevékenységek szintjén kifejtett tevékenységek: a) az elsődleges termékek termelés helyén történő szállítása, raktározása és kezelése; b) az elsődleges termékeknek a termelés helyétől egy létesítménybe történő szállítási műveletek; c) a kizárólag a saját tulajdonba tartozó vállalkozás szükségletére történő takarmánykeverés tekintetében, a silózási adalékanyagok kivételével adalékanyagok vagy előre összekevert adalékanyagok felhasználása nélkül, a takarmányipari vállalkozóknak be kell tartaniuk az I. melléklet rendelkezéseit – amennyiben ezek a rendelkezések vonatkoznak a végzett műveletekre.


23 2) Az (1) bekezdésben említett műveleteken kívüli egyéb műveletek tekintetében, beleértve a saját tulajdonba tartozó vállalkozás kizárólagos szükségletére történő takarmány-keverést is, ha a silózási adalékanyagokon kívül adalékanyagok, vagy előrekevert adalékanyagok felhasználásával történik, a takarmányipari vállalkozóknak be kell tartaniuk a II. melléklet rendelkezéseit –amennyiben ezek a rendelkezések vonatkoznak a végzett műveletekre

+ HACCP rendszer Tehát az e rendelet tárgya (ld. I. rész 2. fejezete) alá tartozó takarmányipari vállalkozások közül az elsődleges előállítók és az utána következő kapcsolódó tevékenységek szintjén kifejtett tevékenységek körén kívül valamennyi szereplő, beleértve az előállítókat (pl. adalékanyag-, előkeverék-, takarmánykeverék-gyártók), forgalmazókat (pl. kizárólagos kereskedők, haszonállatok részére előállított takarmányok kiskereskedeleme), illetve a 3. országból takarmányt importáló felelős képviselőket, köteles a HACCP alapelvein alapuló állandó írásos eljárást bevezetni, működtetni. Az előbbiek mellett, az egész ország területére vonatkozó egységes ellenőrzés rendjének kialakítása érdekében, figyelembe kell vennünk és egyben alkalmaznunk az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2006. január 01-én hatályba lépett, 882/2004/EK rendeletének a takarmány-előállítás, felhasználás és forgalmazás területén végrehajtandó hatósági ellenőrzésekről szóló előírásait is. A hatósági ellenőrzés fő szempontjai:

1) takarmány-biztonság (pl. tiltott anyag-, állati eredetű szövet-mentesség, jogszabályban megszabott értéket meg nem haladó nemkívánatos anyag-mennyiség garantálása, nem kívánatos/káros kontamináció kizárása, engedélyezett maximális mennyiségnél nem nagyobb mikroelem (pl. Cu, Zn, stb./ jelenlét a késztermékben, stb.); 2) nyomonkövethetőség (pl. azonosíthatóság, jelölés, minőségi bizonylatok, import termékek eredete, stb.) az alapanyagok beérkezésétől a késztermékek kiszállításáig, alkotók tételenkénti és mennyiség szerinti elszámolhatósága; 3) takarmány-minőség (pl. homogén végtermék, kizárólag engedélyezett alap-, adalékanyagok felhasználása → biztonság is egyben, GMO-tartalom → biztonság is egyben, garantált beltartalom, stb.); 4) üzemi nyilvántartási-, valamint minőségirányítási- és ellenőrzési rendszerek megléte és alkalmazása (pl. GMP, Minőségellenőrzési Szabályzat, ISO, stb.), az előállítástól a forgalmazásig/felhasználásig bezárólag; 5)

a gyártástechnológia gépei, berendezései funkcionális működésének, vezérlésének ellenőrzése.

Ezt egészíti ki a takarmány-biztonsági rendszer, a HACCP eljáráson alapuló terv hatósági ellenőrzése. A 183/2005/EK rendelet pedig kimondja, hogy a takarmányipari vállalkozó: „köteles az illetékes hatóságnak tanúsítani, az illetékes hatóság által kért formában, hogy eleget tesz a rendeletben, HACCPre vonatkozóan előírt kötelezettségeinek.”


24 Gyakori hibaként fordul elő, hogy egy takarmányipari vállalkozás HACCP-kézikönyvében az élelmiszerekről, azok biztonságáról beszélnek, az élelmiszerekre vonatkozó jogszabályokra hivatkoznak. A takarmány-előállítás, tárolás, forgalmazás – mint arról már korábban volt is szó – valóban az élelmiszerlánc része, és közvetve meghatározza az élelmiszerek minőségét és biztonságosságát, továbbá a HACCP alapelvei, annak alkalmazása miatt lehetnek hasonlóságok a „HACCP tanulmányban”. Azonban felhívjuk a figyelmet - ahogy azt a 178/2002/EK rendelet is kimondja, a takarmány nem élelmiszer; a jogszabályi háttere, az alapanyagok, késztermékek sajátosságai, a takarmányipari vállalkozások egyedi gépei, berendezései, technológiái és a takarmánybiztonság, stb. miatt - szükséges a HACCP fogalmak és azok alkalmazása esetében bizonyos fokú adaptáció a takarmányiparra. A Magyarországon már meglévő, működő, valamint új takarmányipari létesítményeknek a HACCP rendszerre vonatkozó dokumentumaikat a következő (formai és tartalmi) szempontok szerint kell elkészíteni: -

magyar nyelven, írásban (A/4-es méret), nyomtatott formában, a HACCP alapelvek alapján kidolgozva (ld. később), a takarmányozással kapcsolatos, mindenkori, érvényben lévő EK és magyar jogszabályok, illetve abban meghatározott fogalmak (pl. előkeverék, takarmány-keverék, gyógypremix, stb.) alkalmazásával, valamint szakmai-jogi előírások figyelembevételével.

Fenti szempontokkal egyrészt biztosított a rendeletben megfogalmazott kívánalmaknak való megfelelés, másrészt az egységes fogalom használat elősegíti ezeknek a rendszereknek az egységes elbírálhatóságát, és megfelelő szakmai tartalmú kézikönyvek elkészítését. A HACCP eredményes, hatékony működtetéséhez, naprakész vezetéséhez a takarmányipari vállalkozás vezetőinek és a dolgozóinak teljes elkötelezettsége és részvétele szükséges. Fel kell hívni a takarmányipari vállalkozó figyelmét arra, hogy mielőtt egy takarmányipari vállalkozás bármilyen úton elkezdené kiépíteni saját HACCP rendszerét, a takarmány-előállítás területén teljesítenie kell a vonatkozó, EU-s és magyar jogszabályoknak (törvényeknek, rendeleteknek, stb.) megfelelő működést. Ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy a „HACCP kézikönyv” megléte és alkalmazása önmagában nem elégséges egy létesítmény működési engedélyének kiadásához! Az I. részben már tárgyalt „helyes gyártási és higiéniai” lépéseket kellő alapossággal leíró eljárásokat a saját tevékenységre vonatkozó dokumentációban kell rögzítenie. A megfelelően kialakított, működtetett helyes gyártási gyakorlat helyettesíti, helyettesítheti a kritikus ellenőrzési pontok „megfigyelését” (azaz felügyeletét), így csökkentve azok számát, egyszerűsítve kezelésüket, áttekinthetőségüket. Ismételten jelezném, hogy nem válthatja ki teljes egészében a HACCP rendszert. Előbbi nem kötelező, utóbbi 2006. 01. 01-től igen. Figyelembe kell venni, hogy a takarmány-előállítás során keletkező, minőségi, az állat, és az élelmiszert fogyasztó ember szempontjából biztonságos végtermék több szakma tudásának produktuma. A HACCP elkészítésekor, az időszakos belső és, vagy külső felülvizsgálatakor, sőt, a hatósági ellenőrzés alkalmával is, lényegesnek tartjuk a több szakterületet felölelő szemlélet alkalmazását. Ennek a több szakterületet alapul vevő szemléletnek, szükség szerint tartalmaznia kell az adott veszély(elemzés) jellegétől függően, a mezőgazdasági, agrármérnöki, állatorvosi, állattenyésztési, kémiai, gépészeti, minőségirányítási és akár élelmiszer-higiéniai, stb. szakértelmet.


25 Az alkalmazott HACCP részletei eltérőek lehetnek a takarmány-előállítással kapcsolatos tevékenység körülményeitől (pl. élelmiszer-termelő vagy kedvtelésből tartott állatok részére, saját és, vagy forgalmazás céljából, vállalkozás létszáma, gépek típusa, stb.), a felhasznált alkotóktól és készterméktől (pl. adalékanyagok, előkeverékek, takarmány-keverékek, stb.), azok kiszerelési formájától (zsákos, ömlesztett, stb.), állagától (pl. folyékony, szilárd, illetve dercés, granulált, stb.) függően. Ezért az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a takarmányipari vállalkozás természetét és méretét, tevékenységi körét, amikor meghatározzák az említett formára, valamint az ellenőrzés szempontjaira vonatkozó követelményeket. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Nézzünk néhány összehasonlítást a félreértések elkerülése érdekében: - Egy különböző állatfajoknak, dercés és granulált állagú, zsákos és ömlesztett kiszerelésű, állatgyógyászati készítményt, valamint kokcidiosztatikum adalékanyagot tartalmazó és nem tartalmazó takarmány-keverékeket előállító üzem „irányítási”, „ellenőrzési”, vagy akár HACCPrendszere értelemszerűen jóval összetettebb, bonyolultabb lesz, mint pl. egy kizárólag a saját sertés állatállomány részére, dercés állagú, ömlesztett kiszerelésű, állatgyógyászati készítményt nem tartalmazó takarmány-keveréket előállító, egy-két fővel működő létesítménynek. Természetesen, a nem élelmiszertermelés céljából tartott állateledel előállító vállalkozás megítélése HACCP szempontjából nem lehet azonos az élelmiszer-termelő haszonállatok takarmányait gyártó létesítményekkel. - Megint mások lesznek az elvárások, a számonkérés „mélysége” – a tevékenység jellegéből adódóan - egy takarmány forgalmazótól, „bolti” árusító helytől, tároló helytől, mint egy előállító üzemtől. - A forgalmazás területén az ún. „jó forgalmazási gyakorlat” (GCP – Good Commercial Practice) elveit kell megvalósítani (a nyomonkövethetőséget, illetve nem kizárólagos kereskedők esetében, a tárolási és higiéniai előírásokat), és ezek, valamint a HACCP alapelvek alapján elkészíteni egy „egyszerűsített HACCP kézikönyvet”, mellyel biztosíthatja a kifogástalan minőségű és biztonságos termék változatlan állapotban való, szennyeződésmentes, állagromlás nélküli tárolását és elosztást.


26 II. fejezet „HACCP fogalom-meghatározások” a takarmányipari vállalkozások tevékenységeire (előállítás, tárolás, forgalmazás, stb.) vonatkoztatva Szabályoz (control): a takarmányipari vállalkozó, (illetve alkalmazottja, beosztottja) megtesz minden szükséges intézkedést a HACCP-tervben megállapított követelményeknek való megfelelés biztosítására és fenntartására. Szabályozás (control): az az állapot, melyben a helyes eljárásokat követik, és betartják a követelményeket. Szabályozó intézkedés: bármely intézkedés és tevékenység (pl. a felügyelő eljárások és helyesbítő tevékenységek → ld. később), amelyet egy takarmány-biztonsági veszély megelőzésére, kiküszöbölésére vagy elfogadható szintre csökkentésére lehet alkalmazni (pl. szemes alapanyag átvétele során gyommagvak jelenlétére irányuló vizsgálat, szemrevételezés; a tisztítási és szállítási napló megkövetelése a szállító jármű vezetőjétől, pl. szarvasmarha részére előállítani kívánt takarmányba felhasználásra kerülő, általa beszállított alapanyag előtt mi volt a jármű rakománya, lehetett-e halliszt, okozhatott-e szennyeződést, stb.). HACCP-terv: a HACCP alapelvekkel (ld. III. fejezet) összhangban elkészített dokumentum, melynek célja, hogy biztosítsa az élelmiszerlánc figyelembe vett részében (pl. a takarmány-előállító, vagy tároló, forgalmazó létesítményben), a takarmány-biztonság szempontjából jelentős veszélyek szabályozását (pl. csávázott vetőmag, vagy azzal szennyezett takarmány ne kerülhessen feletetésre, stb.). Veszély (Hazard): a takarmányban előforduló biológiai (mikrobiológiai), kémiai vagy fizikai hatású anyag (pl. kémiai → klóramfenikol / biológiai → fekális E. coli / fizikai → éles műanyag darabok, fémszilánkok előfordulása a takarmányban), vagy a takarmány olyan állapota (pl. romlott, penészes, avas), amelynek káros állat-, vagy közegészségügyi hatása lehet (pl. csontvelő károsodása, reprodukciós zavarok, hasmenés, immunrendszer működésének gátlása, nyelési zavarok, bélfal sérülése, stb.). Veszélyelemzés (Hazard Analysis): a veszélyekről és a jelenlétükhöz vezető körülményekről (pl. salmonella rágcsálók, madarak általi terjesztése, a takarmány-előállítás során a berendezések felületéről leváló fémszilánkok, stb.) való információgyűjtés és értékelés folyamata annak eldöntésére, hogy a takarmány-biztonság szempontjából mely tényezők (veszélyek) jelentősek/lényegesek, és ezért ezekkel az általuk kiváltható egészség-károsító hatások megelőzése érdekében - a HACCP-tervben foglalkozni kell. Kritikus Szabályozási Pont (CCP): olyan lépés, amikor szabályozást lehet alkalmazni a lényeges takarmány-biztonsági veszélyek megelőzéséhez, kiküszöböléséhez vagy elfogadható szintre csökkentéséhez (tehát: „CCP az, ahol szükséges és lehetséges a veszély fellépésének megakadályozása”). Folyamatábra: valamely meghatározott takarmány előállításához vagy feldolgozásához használt lépések vagy műveletek sorrendjének módszeres ábrázolása (az anyagáram útvonalának felsorolása és jelölése grafikus elemek, pl. vonalak, nyilak, stb. segítségével). /Nem azonos az ÁOGYTI által kért, a gépek, berendezések egymás utáni elhelyezkedését bemutató folyamatábrával, ld. később./ Helyesbítő tevékenység: bármely olyan intézkedés (pl. keverési időtartam növelése a homogenitás biztosítása érdekében, stb.), amelyet akkor kell megtenni, ha a kritikus szabályozási pont (CCP) felügyelete a szabályozottság csökkenését vagy elvesztését jelzi. Egy esetleges későbbi félreértés elkerülésére érdekében, itt említendő meg, hogy ún. „hibajavító tevékenység” kifejezéssel is találkozhatunk majd egyes üzemi HACCP-kézikönyvekben. dr. Holló-Szabó P. - HACCP tájékoztató segédanyag/2006.

27 Van, aki a fogalmat – véleményem szerint tévesen - szinonimaként (≈ helyesbítő tevékenység), és van, aki külön fogalomként használja, értelmezi: ha a veszély bekövetkezik, és a takarmány-biztonság oldaláról nézve „hibás” termék /pl. salmonellával fertőzött/szennyeződött takarmány/ keletkezik, annak a terméknek a „kezelésére” irányuló egyedi, (egyszeri) eljárást /pl. hőkezelést/ jelenti. A jól kialakított helyesbítő tevékenység a szabályozott állapot helyreállítása mellett, magában foglalja a hibás termék kezelésére vonatkozó intézkedést is, tehát annak része lehet az ún. „hibajavító tevékenység”, de a két fogalom nem azonos. Kritikus határérték: olyan előírás, amely elválasztja az elfogadhatóságot a nem elfogadhatóságtól (pl. salmonella esetében: 0/25 g takarmány-minta a határérték, azaz salmonella nem fordulhat elő a takarmány egységnyi mennyiségében; a nem kívánatos/káros kontamináció kizárása érdekében meghatározott ún. null-tolerancia: 0 mg/kg a laboratórium által kimutatható gyógyszerhatóanyag mennyisége a takarmány egységnyi mennyiségében, stb.). Megjegyzendő, hogy a kritikus határérték megállapítása nem minden esetben jelenti számszerűsített, mértékegységgel meghatározható, megadható határérték rögzítését (pl. granuláló berendezés működésképtelensége, egy gyártási tételszám hibás rögzítése a keverési naplóban → „nem fordulhat elő”, vagy a már fentebb említett, nem kívánatos/káros kontamináció kizárása érdekében, a 0 mg/kg laboratórium által kimutatható gyógyszer-hatóanyag mennyisége egyébként a következőképpen is megadható: „nem fordulhat elő” → gyógyszeres takarmány kitárolása ömlesztett kiszerelésű gyógyszermentes takarmány-tételre, vagy a mosatási program mellőzése a gyógyszeres takarmány gyártását követően, de megemlíthető itt pl. a halliszt felhasználásának tilalma kérődzők takarmányában, stb.). HACCP rendszer: a) olyan rendszer, amely meghatározza, értékeli és szabályozza (a lehető legkisebb szintre csökkenti) a takarmány-biztonság szempontjából jelentős veszélyeket, („célja”, hogy a szabályozást a CCP-kre összpontosítsa); b) a veszélyelemzés és kritikus szabályozási pontok rendszere, tudományosan megalapozott és módszeres rendszer, a takarmány biztonságáról való gondoskodás érdekében megállapítja a jellemző fizikai, kémiai, biológiai veszélyeket és kijelöli a szabályozásukra szolgáló intézkedéseket. Felügyelet (monitor): a megfigyelések vagy a mérések tervezett sorozatának végzésére irányuló tevékenység annak megállapítására, hogy a CCP szabályozás alatt áll-e (folyamatos vagy egy időintervallumon belüli adatrögzítés, pl. maghőmérséklet mérése az elvégzett hőkezelés valódi, tényleges hőmérsékletének ellenőrzésére; a késztermék mikrobiológiai /pl. Clostridium perfringens jelenlétére irányuló/ laboratóriumi vizsgálata a hőkezelés hatékonyságának ellenőrzésére; a keverőgépen kialakított ürítő-szerkezet áteresztőképességének ellenőrzése a keverés ideje alatt, stb.). Lépés: az élelmiszerlánc egy pontja, eljárása, művelete vagy szakasza, beleértve az alapanyagokat, az elsődleges termeléstől, pl. a szántóföldi növény-termesztéstől kiindulva, a takarmányok állattartó telephelyen való feletetésén át, a késztermékek végső felhasználásig, (pl. ömlesztett alapanyagbetárolás a fogadó garaton át, aprítás/darálás művelete, mintavétel késztermékből, stb.). Igazolás (verifikálás): a felügyelettől eltérő módszerek, eljárások, vizsgálatok és más értékelések alkalmazása, a HACCP-tervnek való megfelelés megállapítására (pl. egy alapanyag gyommaggal való szennyezettségének felügyelete szemrevételezéssel ↔ mikroszkópos vizsgálat, fajazonosítás, mérés, stb.). Eltérés: egy kritikus határérték elérésének sikertelensége. Érvényesítés (validálás): bizonyítékok gyűjtése arra vonatkozóan, hogy a HACCP-terv elemei hatékonyak. Egy olyan bizonyítási eljárás, mely segítségével igazolható, hogy az adott folyamat, művelet, berendezés, anyag, stb. valóban eleget tesz az előírt kívánalmaknak („megbízhatóság igazolása”).


28 Néhány példa a takarmányban előforduló/előfordulható veszélyekre, illetve azok csoportosítására:

a) Biológiai (rövidítve: B): - nem megfelelő rovar- és rágcsálóirtás, madarak elleni védekezés következtében, továbbá egyéb állatfajok jelenléte (pl. kutya, macska) a létesítmény területén; a rovarok, rágcsálók, madarak, egyéb állatfajok betegségek (pl. salmonellosis, leptospirosis, toxoplasmosis, listeriosis, stb.) kórokozóit terjeszthetik; (maga a személyzet, annak ruházata, a szállító jármű, annak kereke, stb. is fertőzési forrás lehet, amennyiben nem tartják be a higiéniai előírásokat,) stb. a’) Mikrobiológiai (rövidítve: B): - nedves gabonában szántóföldi és, vagy raktári gombák szaporodása; - hallisztben salmonella jelenléte, szaporodása, stb. b) Kémiai (rövidítve: K): - növénytermesztésben növényvédőszer engedélyezettnél nagyobb maradékanyag-tartalma az értékesítésre felkínált szemes alapanyagokban; - szántóföldi és, vagy raktári gombák toxintermelése (mikotoxinok); - antibiotikumok, kokcidiosztatikumok, állatgyógyászati készítmények nem kívánatos kontamináció következtében; - használati útmutatótól eltérően, az előkeveréknek nem az adott állatfaj részére előállítani kívánt takarmány-keverékhez való, téves felöntése miatti nemkívánatos mikroelem-szint, pl. sertés prestarter premix felhasználásával bárány részére takarmány-keverék gyártása, így a maximálisan engedélyezett mennyiség feletti és, vagy toxikus Se, Cu tartalom a kialakulása a végtermékben; - rágcsálóirtószer ömlesztett alapanyaghoz keveredve, helytelen kihelyezés miatt; - nehézfémek jelenléte, pl. „magas”, a maximálisan megengedett mennyiséget meghaladó Hg, Pb tartalom a végtermékben nem megfelelő tisztaságú adalékanyag felhasználása, vagy esetleg csávázott vetőmag alapanyaghoz keveredése miatt; - kokcidiosztatikum adalékanyag, pl. lasalocid-Na túladagolása baromfi részére előállított takarmányban hibás számítás és, vagy rossz összemérés miatt, stb. - tároláskor esetlegesen a csomagolóanyagból kioldódó mérgező vegyi anyagok jelenléte, stb. c) Fizikai (rövidítve: F): - kavics, gyommag (ha toxikus komponenst tartalmaz, egyben kémiai veszély is!), műanyag-, fémszilánkok bekerülése a növényi alapanyagba, betakarítás, szárítás, osztályozás során; - vas, fémszilánkok bekerülése a homogenizátumba a takarmány-keverék előállítás során; - bála- vagy zsákkötöző zsineg, fadarabok, -szilánkok, stb. a takarmány kiosztásakor, tárolásakor; - nagy mennyiségű por képződése a takarmány-előállítás során, nem megfelelő granuláltsági állapotú termék => állat légzőszerv-rendszeréneknek túlzott porterhelése; - talajból felszívódott radiológiai anyagok jelenléte a növényi eredetű alapanyagokban; - földdel szennyezett cukorrépa, szilázs (ez egyben lehet (mikro)biológiai veszély is! → ld. listeriosis, vagy akár kémiai veszély → talaj jód szennyezettségétől függően), stb.


29 Itt célszerű tisztázni, az ún. jó gyártási gyakorlat részét képező - az ÁOGYTI által kért, a 43/2003(IV.26.) FVM rendeletben meghatározott kritikus pontokhoz kapcsolódó - ún. „technológiai és nem technológiai” kritikus pontok („veszélyek”), valamint a HACCP által meghatározott biológiai, kémiai, fizikai veszélyek közötti eltérést és egyben kapcsolatot. 1) „Technológiai veszélyek” közé sorolhatók a berendezések nem üzemszerű/nem funkcionális működéséből/működtetéséből adódó esetleges hibák, pl.: - egy tolózár nem megfelelő működése, vagy nyitott állásban való rögzítése, aminek következtében pl. gyógyszermentes takarmány keveredhet gyógyszeres takarmány-keverékkel, ami egyben egy kémiai veszély, - keverési időtartam alatt a keverőgép ürítő-szerkezete „függönyszerűen” átereszti az anyagot az utótartályba, emiatt pl. inhomogén, zsákos kiszerelésű előkeverék gyártása, majd felhasználása, ami egyben lehet kémiai veszély pl. az egyes zsákokban a „magas” (az adott állatfajra, korcsoportra toxikus mennyiségű) Cu, vagy D3-vitamin, stb. tartalom miatt, - mérési hiba, pl. mérleg nem megfelelő működése miatt, pl. a szükséges CTC mennyiségének töredéke lesz a takarmány-keverékben, így azt élelmiszer-termelő állat kezelésére alkalmazva, a rezisztencia kialakulásának veszélyét rejti magában, és közvetve akár az ember egészségét is veszélyeztetheti (pl. multirezisztens salmonella törzs révén), ami egyben lehet biológiai veszély, vagy éppen jóval „kevesebbet mutat” a mérleg, mint a valóság és emiatt pl. kétszeres lesz az OTC tartalom a késztakarmányban, és így előfordulhat, hogy az állatgyógyászati készítmény törzskönyvében előírt ÉEVI betartása ellenére is megjelenik/kimutatható lesz a megengedett határérték feletti mennyiségű maradékanyag az állati eredetű élelmiszerben, és közvetve az ember egészségét is veszélyeztetheti, ami egyben lehet kémiai veszély. 2) „Nem technológiai veszélyek” a (jól végig gondolt és kidolgozott) nyilvántartási, dokumentációs rendszerben, a nyomonkövethetőség, mintavételi eljárás, gyártási utasítás, tárolás, stb. nem megfelelően, nem pontosan végrehajtott lépései miatt kialakulható hibák, pl.: - ún. mosatási program elhagyása, és emiatt káros, nem megengedhető mértékű kontamináció kialakulása, pl. OTC „átmosódása”, ami egyben kémiai veszély is, - egyedi azonosítók, gyártási utasítás, keverési napló figyelmen kívül hagyása, pl. kokcidiosztatikumot tartalmazó előkeveréknek nem az adott állatfaj részére előállítani kívánt takarmány-keverékhez való, téves felöntése miatti toxikus ionofor antibiotikum-tartalom a végtermékben, ami egyben kémiai veszély is, - az egy raklapon, zsugorfóliázott, zsákos kiszerelésű, azonos termékszámú, de különböző tételszámú előkeverékeknek csak a beszállító által csatolt szállítólevél számával való azonosítása az átvételkor (a teljes üzemi nyilvántartásban, egészen a felhasználásig), emiatt a nyomonkövethetőség nem valósul meg ténylegesen, ez egyben jelenthet kémiai, fizikai, biológiai veszélyt is, attól függően, hogy a nem azonosított tétellel, illetve az abból előállított takarmánnyal esetleg milyen probléma merül fel a későbbi felhasználás során. Érzékelhető a két megközelítés közötti kapcsolat, tulajdonképpen az ún. technológiai és nem technológiai kritikus pontok („veszélyek”) közvetett módon „határozzák meg” a biológiai, kémiai és fizikai veszélyeket, illetve kritikus pontokat, egymásból logikusan levezethetők. Már itt jelezném, a „kritikus pontok” nem azonosak a kritikus ellenőrzési pontokkal, a veszélyelemzés (és kockázatértékelés) során tisztázódik majd, hogy a megállapított veszélyekhez kapcsolódó kritikus pontok közül melyeket kell szabályozni a takarmány- és élelmiszerbiztonság megvalósítása érdekében, és ezek lesznek majd az ún. kritikus ellenőrzési pontok (CCP-k). A felsoroltak csak kiragadott példák (hiszen a néhány példával illusztrált mikrobiológiai veszélyek közé tartoznak pl. azok a vírusok, prionok, baktériumok, egysejtű és egyéb élősködők, gombák is, melyek az állat és, vagy az ember egészség-károsodását, betegségét okozhatják, stb.).


30 Minden takarmányipari vállalkozásnak a saját takarmány-előállítási, tárolási, felhasználási gyakorlatát kell lépésenként végig elemeznie, hogy a veszélyeket azonosítsa. A fentiek alapján érthetővé válik az is, hogy a hatósági ellenőrzése során minden egyes létesítményben eltérő lesz a meghatározott CCP, illetve azok száma. Természetesen a közös, hasonló „elemek” (pl. alapanyagok, késztermékek, berendezések, technológiai lépések, alkalmazott minőségbiztosítási rendszerek, stb.) miatt lesznek olyan veszélyek (és kritikus ellenőrzési pontok), amelyek több üzemben is előfordulnak, illetve azonosak, továbbá az is előfordulhat, hogy egy veszély nemcsak pl. kémiai, hanem akár biológiai, stb. is lehet egyszerre, (pl. mikoxintermelő penészgomba adott viszonyok között, egyszerre jelenthet (mikro-)biológiai és kémiai veszélyt is, egy gyommag lehet fizikai szennyeződés, de ha mérgező anyagot is tartalmaz, egyben kémiai veszély is)! Mivel a B, K, F veszélyek közé tartoznak az ún. tiltott anyagok, és a helyszíni szemlék alkalmával gyakran tapasztaljuk, hogy sokan nem igazán tudják, pontosan miről is van szó, ezért röviden összefoglalnánk, melyek tartoznak a tiltott anyagok közé. A 2001. évi CXIX. törvény kimondja: „Tiltott anyagok: olyan anyagok, amelyeket a takarmány nem tartalmazhat, mivel azok közvetlenül az állat, illetve közvetve az ember egészségét vagy a környezetet veszélyeztetik vagy károsítják.” „A takarmány előállításának, forgalomba hozatalának és felhasználásának feltételei: a) a takarmány az állat termelőképességét károsan nem befolyásolhatja, közvetlenül az állat vagy közvetve az ember egészségét nem veszélyeztetheti, illetve károsíthatja, b) a takarmány tiltott anyagot, illetve a külön jogszabályban meghatározott mennyiségnél nagyobb mértékben nemkívánatos anyagot nem tartalmazhat, c) a takarmány minőségét, illetve az állat termelőképességét károsan befolyásoló, valamint a takarmány minőséghibáját elfedő technológia vagy anyag nem alkalmazható.” A takarmányozásban bizonyos anyagok felhasználásának tilalmát nem egy, hanem több EU-s, illetve magyar jogszabály határozza meg. I.) A 44/2003. (IV. 26.) FVM rendelet 3. számú mellékletben felsorolt, a takarmányozásban tiltott anyagok jegyzéke (ld. még a Bizottság 2004/217/EK határozatát): „1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

9.

Cserzett vagy egyéb módon kikészített bőr és nyesedék. A szilárd háztartási, illetve egyéb kommunális hulladék. Az n-alkánon elszaporított Candida törzsön tenyésztett élesztő. A favédőszerrel kezelt fa, ebből előállított melléktermék, a fűrészport is beleértve. A szennyvíziszap, illetve azzal szennyezett növényekből előállított termékek. Az emésztőrendszerből kiürített vagy eltávolított ürülék és vizelet, valamint azok bármilyen feldolgozási termékei. Olyan növényi mag, illetve egyéb növényi szaporítóanyag, amelyeket más irányú felhasználás céljából, növényvédő szerrel, csávázószerrel kezeltek, illetve ezek feldolgozási és melléktermékei. A vendéglői és közétkeztetési hulladékok, közétkeztetési moslékok, bele nem értve a csak kissé fonnyadt növényi eredetű élelmiszereket, amennyiben azok ártalmatlanítás céljából nem kerültek az állategészségügyi előírások szerinti hőkezelésre. A sertéstakarmányok esetén be kell tartani a klasszikus sertéspestis és az afrikai sertéspestis elleni védekezésről szóló rendelet előírásait. A termékek minőséghibájának elfedésére aroma-, ízesítő, illetve színezőanyag nem használható.”

II.) Az Európai Parlament és Tanács az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról kiadott - többször módosított - 999/2001/EK rendeletében, az állatok takarmányozásáról szóló IV. melléklete szerint, a tilalom a jelenleg a következőkre terjed ki: „a) haszonállatok – kivéve húsevő prémes állatok – etetése a következőkkel: i. feldolgozott állati fehérje; ii. kérődzőkből nyert zselatin; iii. vérkészítmények;


31 iv. hidrolizált fehérje; v. állati eredetű dikalcium-foszfát és trikalcium-foszfát ("dikalcium-foszfát és trikalcium-foszfát"); vi. az i–v. pontban felsorolt fehérjéket tartalmazó takarmányok; b) kérődzők etetése állati fehérjékkel és ilyen fehérjét tartalmazó takarmányokkal.”

Az előírt tilalomtól való eltérések, és azok alkalmazásának különös feltételei, a tilalmat nem kell alkalmazni a következőkre: „a) haszonállatok etetése az i., ii., iii. és iv. alpontban említett fehérjékkel és ilyen fehérjékből előállított takarmányokkal: i. tej, tejalapú termékek és kolosztrum; ii. tojás és tojástermékek; iii. nem kérődző állatokból származó zselatin; iv. nem kérődző állatok testrészeiből és kérődzők nyersbőréből és irhájából származó hidrolizált fehérjék; b) nem kérődző haszonállatok etetése az i., ii. és iii. alpontban említett fehérjékkel és ilyen fehérjékből előállított termékekkel: i. halliszt, a B. pontban meghatározott feltételeknek megfelelően; ii. dikalcium-foszfát és trikalcium-foszfát, a C. pontban meghatározott feltételeknek megfelelően; iii. nem kérődző állatokból származó vérkészítmények, a D. pontban meghatározott feltételeknek megfelelően; c) halak etetése nem kérődző állatokból származó vérliszttel, a D. pontban meghatározott feltételeknek megfelelően; d) a tagállamok a csontgerendák kimutatása után engedélyezhetik a gazdasági haszonállatok gumós és gyökgumós növényekkel és ilyen termékeket tartalmazó takarmánnyal való etetését, amennyiben kedvező eredménnyel végeztek kockázatfelmérést. A kockázatfelmérés során figyelembe kell venni legalább a szennyezés mértékét és lehetséges forrását, valamint a szállítmány végső rendeltetését.”

III.) Az Európai Parlament és Tanács a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról kiadott - többször módosított – 1774/2002/EK rendeletében, az állatok takarmányozásával kapcsolatban megállapított korlátozásokról szóló 22. cikkében a tilalom a következőkre terjed ki: „(1) Az állati melléktermékeket és a feldolgozott termékeket tilos az alábbi célokra felhasználni: a) valamely állatfaj takarmányozása az ugyanazon fajhoz tartozó állatok testéből vagy testrészeiből származó feldolgozott állati fehérjével; b) haszonállatok – a prémes állatok kivételével – takarmányozása élelmiszer-hulladékkal vagy élelmiszerhulladékot tartalmazó vagy abból származó takarmánnyal; és c) szerves trágyák és talajjavító szerek – a trágya kivételével – alkalmazása legelőkön. (2) E cikk végrehajtási szabályait – beleértve az ellenőrzési intézkedésekre vonatkozó szabályokat – a 33. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni. Az (1) bekezdés a) pontjától való eltérések a halakkal és prémes állatokkal kapcsolatban ugyanezen eljárás szerint – a megfelelő tudományos bizottsággal folytatott konzultációt követően – engedélyezhetőek.” Továbbá: „(1) Az 1774/2002/EK rendelet 22. cikkének (2) bekezdése szerint a tagállamok számára eltérést engedélyeznek a halaknak az ugyanazon fajhoz tartozó egyedek testéből vagy testrészeiből származó feldolgozott állati fehérjével történő takarmányozása tekintetében. (2) Az (1) bekezdésben megállapított eltérés azonban nem vonatkozik a tenyésztett halaknak az ugyanazon fajhoz tartozó tenyésztett halból származó feldolgozott állati fehérjével történő takarmányozására.”

IV.) Az állatgyógyászati készítményekről szóló 88/2004 (V. 15.) FVM rendelet, illetve az adalékanyagokról szóló 1831/2003/EK rendelet és egyéb EU-s jogszabályok értelmében tilos a takarmányban nem engedélyezett állatgyógyászati készítményeket, illetve nem engedélyezett hozamfokozó antibiotikumokat, kokcidioszatikumokat, valamint egyéb adalékanyagokat felhasználni. A „95/53/EK tanácsi rendelettel összhangban a takarmányozás 2005. évi hatósági ellenőrzésére irányuló koordinált programról szóló” 2005/925/EK Bizottsági ajánlásban megtalálható azon tiltott állatgyógyászati készítmények listája, melyek takarmányozási célú felhasználása az Európai Unióban ne engedélyezett:


32 „1. Csak egyes állatfajokra és -kategóriákra engedélyezett, takarmány-adalékanyagnak minősülő állatgyógyászati készítmények (tehát kizárólag a felhasználási utasításnak megfelelően alkalmazhatók): „decokvinát (Deccox) diklazuril (Clinacox 0,2 %) halofuginon-hidrobromid (Stenorol) lasalocid A-nátrium (Avatec 15 %) maduramicin-ammónium-alpfa (Cygro 1 %) monensin-nátrium (Elancoban G100, 100, G200, 200) narasin (Monteban) narasin — nicarbazin (Maxiban G160) robenidin hidroklorid (Cycostat 66 G) salinomycin-nátrium (Sacox 120G, 120) semduramicin-nátrium (Aviax 5 %)”. 2. Takarmány-adalékanyagnak már nem minősülő, nem engedélyezett állatgyógyászati készítmények: • „Amprólium • Amprólium/Etopabát • Arprinocid • Avoparcin • Cink-bacitracin • Carbadox • Dimetridazol • Dinitolmid • Flavofoszfolipol • Ipronidazol • Metiklórpindol • Metiklórpindol/Metil-benzokvát • Nicarbazin • Nifursol • Olaquindox • Ronidazol • Spiramycin • Tetracyclinek • Tylosin foszfát • Virginiamycin és egyéb antimikrobiális/mikrobaölő anyagok” 3. Gyógyászati anyagok, amelyek sohasem minősültek takarmány-adalékanyagnak: „egyéb anyagok”

V.) Az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény értelmében:

„Az állat etetésére és itatására csak olyan takarmányt és itatóvizet szabad felhasználni, amely az állat, illetve közvetve az ember egészségét nem veszélyezteti.” „Külön jogszabályokban foglalt feltételekkel tilos az állat tartása során, különösen az állat szaporodási vagy termelési eredményeinek növelésére, meghatározott hormontartalmú, -hatású vagy más olyan anyagot felhasználni, amely az ember vagy az állat egészségére káros.”

Tilos a bejelentendő állatbetegség továbbterjedésének megakadályozása, kártételének csökkentése, felszámolása érdekében járványügyi intézkedés során lefoglalt takarmány felhasználása állatok takarmányozására. VI.) Tilos nem engedélyezett Genetikailag Módosított Szervezet-ből álló (GMO), GMO-t tartalmazó, vagy GMO-ból előállított takarmányt takarmányozási célra felhasználni (ld. még az EFSA – Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal által közétett engedélyezett GMO élelmiszerek és takarmányok listáját). VII.) Tágabb értelmezésben, az adott létesítmény működési engedélyében meghatározott, előállítható takarmányok, felhasználható alkotók kivételével felhasznált, illetve tárolt összetevők – az üzem szempontjából nézve – szintén tiltott anyagnak minősülnek.


33 III. fejezet HACCP - Alapelvek Az I. fejezetben említett HACCP alapelvek (7 alapelv) a következők: a)

1. alapelv - Veszélyelemzés végzése (HA)

- bármely veszély azonosítása, amelyet meg kell előzni, meg kell szüntetni, vagy elfogadható szintre kell csökkenteni; b)

2. alapelv - Kritikus Szabályozási Pontok (CCP-k) meghatározása

- azon szakaszon vagy szakaszoknál, ahol az ellenőrzés alapvető fontosságú, kritikus ellenőrzési pontok azonosítása veszély megelőzése vagy megszüntetése, vagy elfogadható szintre való csökkentése érdekében; c)

3. alapelv - Kritikus határérték(ek) megállapítása

- kritikus határértékek megállapítása a kritikus ellenőrzési pontoknál, amely elválasztja az elfogadhatóságot az elfogadhatatlanságtól az azonosított veszélyek megelőzése, megszüntetése vagy elfogadható szintre való csökkentése szempontjából; d)

4. alapelv - CCP szabályozását felügyelő rendszer felállítása

- hatékony megfigyelési eljárások létrehozása és alkalmazása a kritikus ellenőrzési pontoknál; e)

5. alapelv - Helyesbítő tevékenység meghatározása

- kiigazító intézkedés meghatározása, abban az esetben, ha a megfigyelés azt mutatja, hogy egy kritikus ellenőrzési pont nincs ellenőrzés, szabályozás alatt; f)

6. alapelv - Igazolásra szolgáló eljárások megállapítása

- eljárások létrehozása annak ellenőrzésére, hogy az a)–e) pontokban vázolt intézkedéseket megtették-e és hatékonyan működnek-e, (azaz rendszeres ellenőrzést kell végezni; annak megerősítésére, hogy a HACCP-rendszer hatékonyan működik); g)

7. alapelv - Dokumentáció létrehozása

- a takarmányipari vállalkozások természetéhez és méretéhez igazodó dokumentumok és nyilvántartások létrehozása annak igazolására, hogy az a)–e) pontokban megállapított intézkedéseket hatékonyan alkalmazzák, („HACCP-kézikönyv”, mely tartalmazza ezen alapelvekhez és alkalmazásukhoz tartozó minden eljárást és nyilvántartást). Ha a késztermék összetételében, kiszerelésében, stb., valamint a „gyártás” folyamatában (beleértve az előállítás bármely szakaszát, a feldolgozást, tárolást vagy a forgalmazást) bármilyen módosítást hajtanak végre, a takarmányipari vállalkozóknak felül kell vizsgálniuk ezen alapelvek alapján kidolgozott eljárásaikat, és azokon el kell végezniük a szükséges változtatásokat, hogy a HACCP rendszerük ismételten, továbbra is garantálja a minőségi és biztonságos takarmány-előállítást (beleértve a nyomonkövethetőségre vonatkozó előírásokat is).


34 IV. fejezet HACCP - Alkalmazás A HACCP alkalmazása során, a III. fejezetben említett alapelvek alapján meg kell vizsgálni, hogy az adott létesítményre, tevékenységre vonatkozóan felderített veszélyek: - milyen gyakran fordulnak elő („gyakoriság”), - az állat, közvetve az ember egészségére, illetve a környezetre mennyire súlyos következményekkel járhatnak („súlyosság”), - milyen a veszély kiküszöbölhetőségének, megelőzhetőségének lehetősége („elháríthatóság”). A fenti 3 „érték” alapján megállapítható lesz az adott veszély realitása, „valódisága” (valóban jelenthet-e problémát, kell-e szabályozni, a már meglévő irányítási, ellenőrzési rendszer kizárja-e előfordulását). Ettől eltérő kockázatelemzéssel és pontértékekkel is találkozhatunk egyes HACCPkézikönyvekben, illetve a veszélyelemzés során, ahol az adott veszély súlyosságát a veszély ún. „kockázata” és „következménye” együttesen határozza meg. Tulajdonképpen a lényeg, a korrekt, körültekintő veszélyelemzés, és annak dokumentálása, továbbá, hogy a feltárt, valós veszélyek megfelelő hatékonyságú szabályozás alatt álljanak. A lehetséges szabályozó intézkedést, annak típusát a veszély valódiságától függően lehet, illetve kell megválasztani (ld. még II/2. ábra): -

-

Megakadályozás: az adott veszély lehetőségének kizárása, szükség esetén a folyamat megváltoztatásával (pl. szemmel láthatóan romlott, penészes takarmány átvételének, vagy rágcsálóirtószerrel keveredett takarmánytétel felhasználásának megtagadása, stb.). → „CCP”-nél alkalmazott/alkalmazható szabályozás Fizikai szabályozás: a tényleges fizikai folyamat szabályozása, megfigyelése, valamely mérhető, dokumentálható paraméter révén (pl. hőkezelési idő hosszának, illetve -hőmérséklet értékének mérése, stb.). → „CCP”-nél Formális szabályozás: a folyamat körülményeinek – írásos - irányítása annak érdekében, hogy a dokumentált kritériumoknak való megfelelőséget fenntartsuk. „A jó higiénia, gyártási gyakorlat, stb. elegendő a szabályozottsághoz.” → „nem CCP”-nél Informális szabályozás: a folyamat megfigyelése vagy ellenőrzése feljegyzések nélkül, és annak felügyelete szóbeli utasítással (pl. a gyártó-helyiségben a reggelijét fogyasztó dolgozónak ételfogyasztás megtiltása, szóbeli figyelmeztetés útján, stb.). → „nem CCP”-nél Képzés: a veszély megelőzése érdekében a folyamatot végrehajtó személyzet oktatása a feladatainak műveletpontos betartásának jelentőségéről, veszély elhárító szerepéről (pl. kézi garatnál helyes felöntési sorrend betartásának szerepe a minőségi takarmány-előállításban, stb.). → „nem CCP”-nél alkalmazott/alkalmazható szabályozás Egy HACCP rendszer kidolgozásának főbb lépései (II/1. ábra) (részleteket ld. később) Munkacsoport összeállítása

- HACCP team kialakítása (megbízás) ==> különböző végzettségű szakemberek (pl. agrármérnök, gépészmérnök, állatorvos) - A munkacsoport képzése ==> amennyiben a HACCP rendszert nem ismerik, szükséges lehet ↓ HACCP ismertető (alapelvek, alkalmazás, döntési fa, stb.)

↓ Termékek leírása - Terméklista ==> termékek csoportosítása - Alap-, adalékanyag, előkeverék, stb. lista ==> anyagok csoportosítása - Csomagolóanyag lista ==> csomagolók csoportosítása - Termék-leírások, specifikációk elkészítése (termék komponensei, jellemzői, felhasználási javaslat, stb.)

↓ dr. Holló-Szabó P. - HACCP tájékoztató segédanyag/2006.

35 Technológia folyamatábrái - Termelés folyamatábráinak elkészítése termék csoportonként, termékenként - Alap-, és adalékanyagok, előkeverék, stb. és csomagolóanyagok érkeztetésének folyamatábrája <==> „műszaki” folyamatábra

↓ Ellenőrzés (1) - Termelés folyamatábráinak helyszíni ellenőrzése - Alap-, és adalékanyagok, előkeverék, stb. és csomagolóanyagok érkeztetésének folyamatábráinak helyszíni ellenőrzése - Állapot-felmérés (helyzet-értékelés)

↓ Veszélyelemzés (HA), megelőző intézkedések /1. alapelv/ - Termelés technológiai, műveleti lépéseinél, valamint az alap-, adalékanyagok, előkeverék, stb. és csomagolóanyagok érkeztetésére elkészített folyamatábrák szerint a műveleti lépéseknél felmerülő veszélyek elemzése - Veszélyek megelőzésére irányuló műveleti utasítások, szabványosított intézkedések

↓ Kritikus Szabályozási Pontok (CCP-k) meghatározása /2. alapelv/ - Termelés technológiai, műveleti lépéseihez tartozó veszélyek, valamint az alap-, adalékanyagok, előkeverék, stb. és csomagolóanyagok érkeztetésére elkészített folyamatábrák szerint a műveleti lépéseknél felmerülő veszélyek közül a Kritikus Szabályozási Pontok meghatározása ==> DÖNTÉSI FA

↓ Ellenőrzés (2) - Veszélyelemzés helyszíni ellenőrzése - Kritikus Szabályozási Pontok helyszíni ellenőrzése

Kritikus határértékek, előírt felügyeletek /3. és 4. alapelv/ - Termelés technológiai, műveleti lépéseihez tartozó, valamint az alap-, adalékanyagok, előkeverékek, stb. és csomagolóanyagok érkeztetésére elkészített folyamatábrák szerint a műveleti lépéseknél meghatározott Kritikus Szabályozási Pontokhoz meghatározható kritikus határértékek - Felelős, eljárás, tevékenység, gyakoriság, dokumentálás meghatározása, elkészítése /felügyelő rendszer felállítása/

↓ HACCP TERV: Helyesbítő tevékenységek, igazoló eljárások, dokumentációk /5.-6.-7. alapelv/ - Termelés technológiai, műveleti lépéseihez tartozó, valamint az alap-, adalékanyagok, előkeverékek, stb. és csomagolóanyagok érkeztetésére elkészített folyamatábrák szerint a műveleti lépéseknél meghatározott Kritikus Szabályozási Pontokhoz meghatározható helyesbítő tevékenységek - Igazoló eljárások - Dokumentációk, nyilvántartások (pl. csekk listák, ellenőrző lapok, naplók, feljegyzések, stb.)

↓ Ellenőrzés (3) - HACCP TERV helyszíni véglegesítése, üzembe helyezése - Dokumentációk, csekk listák, ellenőrző lapok, naplók üzembe helyezése

↓ Oktatás - Élelmiszer- és takarmánybiztonság, vállalkozás minőség-politikája - „Jó Gyártási Gyakorlat” - „Jó Higiéniai Gyakorlat"

- HACCP, stb. ==> „oktatási jegyzőkönyv”

↓ HACCP audit - HACCP dokumentáció ellenőrzése - Belső felülvizsgálati jegyzőkönyv (belső audit) - HACCP dokumentáció ellenőrzése – Külső, független auditor által végzett felülvizsgálat (külső audit)

Az elkészített dokumentációk takarmányellenőrzési hatóság felé történő „tanúsítása” /bemutatása/


36

A HACCP alkalmazásának – ún. 12 lépésből álló - logikai sorrendje a következő: (ennek összefoglalása a II/1. ábra)

1) A HACCP-munkacsoport összeállítása, a team vezető kijelölése A takarmányipari vállalkozásnak biztosítania kell, hogy a hatékony HACCP-terv kidolgozásához álljon rendelkezésre az adott, előállítani kívánt termékre (pl. mikroelem- és vitamin tartalmú előkeverék különböző állatfajok részére, fermentációs úton előállított aminosav), termék-csoportokra (pl. takarmánykeverék, gyógyszeres takarmány-keverék) vonatkozó megfelelő speciális tudás és szakértelem (pl. agrármérnök, állatorvos, stb.). Optimális esetben ezt egy különböző szakterületeket képviselő munkacsoport összeállításával lehet elérni. Ha nem áll rendelkezésre ilyen szakértelem „házon belül” (saját alkalmazottak és vezetőség), akkor a szakértői tanácsot külső – a HACCP alapelveket és az adott szakterületet jól ismerő szakértőkből célszerű összeállítani. Tehát, amennyiben a munkacsoport felállítására nincs lehetőség a létesítményben, a felelős takarmányipari vállalkozók - a feltételrendszerek figyelembevételével - létrehozhatják a HACCP-t külső segítség igénybevételével. (A vállalkozó írásban megbízza a munkacsoport tagjait, kijelöli feladatukat.) Tapasztalatok azt mutatják, hogy 3-5 fős team ideális a HACCP kialakításához. Meg kell határozni a HACCP-terv alkalmazási területét, azaz, hogy az élelmiszerlánc melyik területére vonatkozik (pl. takarmány-előállítás, tárolás, szállítás, stb.), és melyik általános veszélycsoporttal foglalkozik a HACCP-terv (azaz minden veszély-csoporttal /B+K+F/ foglalkozik-e vagy csak kiválasztott csoportokkal, pl. csak kémiai, stb.). Értelemszerűen, mivel a cél a minden szempontból biztonságos végtermék, ezért a gyakorlatban célszerű valamennyi veszély-csoportot egyidejűleg vizsgálni, elemezni a takarmány-előállítás összetettsége miatt. 2) A termék leírása Ahhoz, hogy pontosan fel tudjuk tárni az adott tevékenységet jellemző veszélyeket, meg kell fogalmazni a termék „teljes” leírását, amelynek tartalmaznia kell a biztonságra vonatkozó információkat, mint például az összetételt (alap-, adalékanyagok, előkeverékek, kizárólag engedélyezett alkotók felhasználása, GMO-tartalom kérdése, stb.), a fizikai/kémiai szerkezetet (beleértve a pH-t, folyékony vagy dercés/granulált állagot, stb.), az antibakteriális, antifungális, stb. tartósítási eljárásokat, kezeléseket (pl. hőkezelés, szárítás, szerves savak alkalmazása, stb.), a csomagolást, csomagolóanyagok típusát, anyagát, kiszerelési formáját (pl. PE tasak, papírdoboz, illetve zsákos, ömlesztett, BIG-BAG-es, flakonos kiszerelés, stb.), az eltarthatóságra vonatkozó tárolási körülményeket és a forgalmazás módját. /Ez a termék-leírás nem azonos a 43/2003 (IV.26) FVM rendeletben előírt gyártmánylappal, de kiegészítik egymást, és a tartalmukat illetően lehetnek átfedések ==> a kettő együtt biztosítja, hogy kellően alapos, körültekintő legyen a termék bemutatása!/ Fontos szempont, hogy az érvényben lévő, jogszabályokban meghatározott, szakmai fogalmakat alkalmazzák az egységes elbírálhatóság és érthetőség, értelmezhetőség érdekében (pl. nem mindegy, hogy: kiegészítő takarmány ↔ előkeverék; kokcidiosztatikum adalékanyag tartalmú előkeverék ↔ állatgyógyászati készítményt tartalmazó gyógypremix; dercés ↔ granulált; tételszám ↔ cikkszám, stb.).


37 3) A tervezett felhasználás meghatározása A tervezett felhasználást a termék „fogyasztójának” várható felhasználási szokásai, módjai (pl. száraz vagy nedves, ad libitum vagy adagolt etetési technológia, stb.), céljai (pl. gyógykezelés, élettani szükséglet, vagy pl. a tejtermelés energia, fehérje, stb. igényének kielégítése, stb.) alapján kell meghatározni, tehát az adott állatfaj szükségleteit /kor, hasznosítási irány, stb./, valamint a jogszabályokban engedélyezett komponensek megengedett mennyiségeit (pl. mikroelem-, vitamin- és egyéb adalékanyag, illetve a gyógypremix törzskönyvében, használati utasításában szereplő hatóanyagtartalmat, stb.) figyelembe kell venni, és a termék felhasználási utasítását ezek alapján, kellő részletességgel kell elkészíteni, a biztonságos takarmány-felhasználás érdekében. Alapvető szempont, pl. előkeverékek vagy kokcidiosztatikumot tartalmazó takarmány-keverékek, illetve gyógyszeres takarmányok jelölésénél, hogy a pontos összetételt, adagolását az állatfajok (pl. juh, ló, sertés, baromfi) eltérő igénye, illetve érzékenysége miatt meghatározzák, így a termékben jelenlévő kritikus alkotók, (pl. szelén, réz, vagy narazin, illetve oxitetraciklin), esetleg bizonyos hatóanyagok összeférhetetlensége (pl. tiamulin–monenzin interakció) és a hiányos tájékoztatás, felületes információnyújtás miatt mérgezések, elhullások ne alakulhassanak ki. 4) A folyamatábra szerkesztése, elkészítése A termék leírás mellett, a veszélyek korrekt feltárásának alapvető feltétele a tevékenységet ábrázoló folyamatábra megléte. Ezt a HACCP-munkacsoportnak kell elkészítenie. A folyamatábrának a tevékenység (termék-előállítás) minden egyes lépését tartalmaznia kell (az alapanyagok átvételétől kiindulva a késztermék kiszállításáig). Ha a HACCP-t egy adott tevékenységre alkalmazzuk, figyelembe kell venni az azt megelőző és az azt követő lépéseket is, („szűkebb értelemben”: pl. kimérés→felöntés→keverés→granulálás, stb, „tágabb értelmezéssel”: pl. növény-termesztés→takarmány-előállítás→takarmányozás→élelmiszerelőállítás, stb.). Ezzel biztosítható lesz a kapcsolódási pontoknál az esetleges veszélyek, CCP-k feltárása, valamint jelölése, illetve az adott lépés rendszerben való elhelyezése, a veszélyek alapján való rangsorolása. Fontos szempont az adott technológia adottságainak figyelembevétele is (bármilyen „szokatlan” parancs kiadása mellett a gyártásbiztonság, vezérlés, reteszelés lehetővé tegye a termék biztonságát)! /Az egyes műveleteket leíró HACCP-folyamatábra nem azonos a gépek és berendezések egymás utáni sorát, és így a termékáram útvonalát ábrázoló, ún. „műszaki” folyamatábrával, de egymást kiegészítve, „összhangban” kell lenniük./ Egy egyszerű, a takarmány-előállítás folyamatát, annak egy kiragadott szakaszát leíró ábrából könnyen érthető lesz, mit is értünk a HACCP által megkövetelt folyamatábrán. Példa:

CCP2 1. Beszerzés

2. Átvétel, betárolás

CCP1

3. Anyagmozgatás a technológia vonalán belül

Elszívás

Garatra öntés

stb.


38 5) A folyamatábra helyszíni megerősítése A HACCP-munkacsoportnak a helyszínen meg kell győződnie arról, hogy az előállítási tevékenységet a folyamatábra szerint végzik-e, annak minden lépése esetében és teljes időtartama alatt (pl. a gyártástechnológiai utasításban meghatározott felöntési sorrendet, vagy pl. a pihentetési időt, vagy pl. a raktár-helyiségből az egy felöntéshez szükséges komponensek mennyiségeinek kiadási rendjét betartják-e, pl. a gyógypremixek kimérését a gyógyszerszobában végzik-e, vagy pl. a porelszívó berendezéseket, kopogtató kalapácsokat a meghatározott időpontban működtetik-e, stb.) és ahol szükséges, módosítani kell a folyamatábrát. A folyamatábra megerősítésének megtörténtét, illetve a módosítást, (aláírással) dokumentálni kell, /ez egyben bizonyítja is, hogy valóban megtörtént annak ellenőrzése/. A helyszíni megerősítés része az ún. állapot felmérés (vagy más néven: helyzet-értékelés), melyek célja, hogy az adott vállalkozásról egy átfogó képet kapjon a munkacsoport, azaz ún. helyzetfelmérő ellenőrző kérdések alapján tisztázza, hogy mennyire felel meg az ott folytatott tevékenység a jó higiéniai és, vagy gyártási gyakorlat előírásainak, alkalmaznak-e „HACCP”-szerű elemeket, stb. 6) Minden egyes lépéshez tartozó összes lehetséges veszély felsorolása, veszélyelemzés végzése, és a meghatározott veszélyek szabályozására alkalmas intézkedések átgondolása (lásd 1. alapelv) Miután a termék leírását és annak előállítási lépéseit részletesen kidolgozták és a helyszínen megerősítették, a HACCP-munkacsoportnak fel kell sorolnia (írásban rögzítve) minden olyan veszélyt (legyen az B, K, F), amely az egyes lépések során ésszerűen, a szakmai szempontok és gyakorlati tapasztalatok alapján feltételezhető, az alapanyag beszállítástól, az előkészítésen, tároláson, gyártáson és forgalmazáson keresztül a késztermék-felhasználás pillanatáig („meghatározott veszélyek”). A veszélyek azonosítását követően, - mint már arra a fejezet bevezetésénél is kitértünk - a HACCP-munkacsoportnak lépésről-lépésre haladva veszélyelemzést (ld. II/2. ábra) kell végeznie, hogy a HACCP-terv elkészítéséhez megállapítsa, mely veszélyek olyan jellegűek, hogy azok megszüntetése, megelőzése vagy elfogadható szintre csökkentése alapvetően fontos és lényeges a biztonságos takarmányelőállításhoz („valós veszélyek”). A veszélyelemzésnek, a veszély valódiságának megállapításához, a következőket célszerű/szükségszerű tartalmaznia (ahol lehetséges): • • • • • •

a veszélyek valószínű előfordulása; állat- és, vagy közegészségügyi hatásaik súlyossága; a veszélyek jelenlétének minőségi és, vagy mennyiségi értékelése; a veszélyt jelentő (pl. kórokozó) mikroorganizmusok jelenléte (túlélése vagy szaporodása); a toxinok, a káros hatású kémiai vagy a fizikai anyagok jelenléte (termelődése vagy megmaradása) a takarmányban; és a veszély kialakulásához vezető körülmények.

Ezután, a munkacsoportnak át kell gondolnia, hogy milyen - az egyes veszélyekre alkalmazható szabályozó intézkedések állnak rendelkezésre, (ha vannak egyáltalán ilyenek). Előfordulhat, hogy egy adott veszély szabályozására egynél több szabályozó intézkedésre lehet szükség, és egy adott szabályozó intézkedéssel több - akár különböző veszély-csoportba tartozó - veszélyt is lehet szabályozni!


39 A veszély valódiságának mértéke (II/2. ábra) *Kockázatértékelés alapján meghatározott szempontok és *pontértékek figyelembevételével, a veszély valódiságának mértéke (V) meghatározható: V = GY●S●E /gyakoriság, súlyosság, elháríthatóság szorzata/ Pontszám

Veszély előfordulásának gyakorisága (GY) 1 - eddig nem fordult elő, vagy nem okozott problémát 5 - évente egy-két alkalommal fordult elő

Pontszám

Veszély bekövetkezés súlyossága (S) 1 - bekövetkezése esetén várhatóan egészségkárosodást nem okoz 10 bekövetkezése enyhébb lefolyással járó, de nem maradandó egészségkárosodást/elváltozást jelent 100 - bekövetkezése súlyos egészég-károsodást eredményez

10 - évente több mint két alkalommal fordult elő

Pontszám

A veszélyből eredő hiba elhárításának lehetősége (E) 1 - a tevékenység jellegéből adódóan a hiba határérték alatt marad 5 - az alkalmazott minőség ellenőrzési módszer mellett a határértéket meghaladó, hibás termék nem kerülhet felhasználásra 50 - az alkalmazott ellenőrzési módszerek mellett a hibás termék felhasználásra kerülhet

Az értékelést a következő szempontok szerint lehet végezni: *Ha V < 10 Ha 10 < V < 2500 Ha V > 2500

- elegendő a jelenleg alkalmazott GMP, GHP, stb. szabályozás - a döntési fa alapján, a tevékenység során a GMP, GHP, stb. szabályozó intézkedések mellett szükség lehet felügyeleti tevékenységre is - a veszély a szabályozó intézkedés felügyeletét teszi szükségessé

==> nem CCP ==> lehet CCP (ld. döntési fa) ==> CCP

*Ettől eltérő kockázatelemzéssel és pontértékekkel is találkozhatunk a HACCP-kézikönyvekben, illetve a veszélyelemzés során

ld. később! Példa: A folyamatábránk 2. pont - Átvétel, betárolás műveletének rész-elemzése Döntési fa

Veszély valódisága Művelet

Veszély neve

2. pont: B: Alapanyag mikrobák, átvétel rovarok (minőségi jelenléte átvétel, dokumentum ellenőrzés, mintavétel)

Veszély forrása Nem megfelelő előző tárolóhely: mikrobák, kártevők jelenléte

GY

S

E

V

Szabályozó intézkedés

Takarmány500 előállítási folyamat szabályozása Járványvédelmi 1X100x5=500 és higiéniai Ha 10 < V < 2500 ==> lehet CCP (ld. döntési fa) szabályzat, stb. 1

100

5

K1

K2

Igen

Igen

K3

K4

─

─

GMP GHP CCP CCP2

Ezt követően a CCP-re hatékony felügyeletet kell kidolgozni (mely tartalmazza a felügyelő eljárást, annak gyakoriságát és felelősét, a nyilvántartás helyét).


40 7) A Kritikus Szabályozási Pontok meghatározása /CCP/ (lásd 2. alapelv) A Kritikus Szabályozási Pont meghatározását a HACCP rendszerben az ún. döntési fa (ld. 3. ábra) segíti elő, amely egy logikus következtetésre épülő szemléletet tükröz. Ezt útmutatóul kell használni a CCP-k meghatározásához. A veszély valódiságának megállapítását követően, a döntési fát „rugalmasan” kell alkalmazni, figyelembe véve, hogy az adott, vizsgált tevékenység termelésre, tárolásra, forgalmazásra vagy más célra irányul-e, mekkora a vállalkozás mérete, milyen egyéb, hatékony szabályozó mechanizmusokat alkalmaznak (pl. GHP, GMP, stb.). A döntési fának általunk bemutatott példája esetleg nem alkalmazható minden helyzetben, ezért/ilyenkor természetesen más megközelítést is lehet alkalmazni, a lényeg/cél a biztonságos takarmány-előállítás megvalósítása. Ha olyan lépésben állapítottak meg veszélyt, ahol a biztonságos takarmány-előállításhoz szükséges a szabályozás, de sem ebben, sem bármely más lépésben nincs az adott veszélyre szabályozó intézkedés, akkor a terméket vagy a folyamatot itt, vagy bármely korábbi/későbbi szakaszban módosítani kell azért, hogy szabályozó intézkedést lehessen tenni, és ezáltal az adott veszély megelőzhetővé, megszüntethetővé vagy elfogadható szintre csökkenthetővé válik. Felhívom a figyelmet arra, hogy találkozhatunk a takarmányipari vállalkozások esetében, olyan üzemi HACCP-kézikönyvvel is, amikor egy műveletnél a veszély „nem azonosított” meghatározást alkalmazzák, a veszélyelemzés leírásában. /Véleményem szerint: ez hibás megfogalmazás, mert az adott lépésnél vagy van meghatározott és, vagy valós veszély (és szabályozni kell), vagy nincs, vagy esetleg egy korábbi/későbbi szakaszban szabályozott, vagy módosítás szükséges a szabályozó intézkedés megvalósíthatóságához. Ha nem tudjuk azonosítani, akkor ebből kifolyólag, bármikor egy olyan végterméket állíthatunk elő, amely köz-, vagy állategészségügyi kockázatot jelenhet, ezért ilyen esetekben, az adott műveletet több szakma képviselőjével (munkacsoport jelentősége!) kellő alapossággal megközelítve kell döntést hozni arról, hogy tényleg nincs veszély, vagy csak rossz volt, vagy nem volt elég körültekintő a megközelítés, és emiatt nem lett azonosítva a létező, valóságos veszély. Találkoztam, pl. „mérlegelés – zsákos anyagok” műveleti lépésnél a veszély „nem azonosított” kifejezéssel. Ha pl. egy ionofor antibiotikumot tartalmazó adalékanyagból a szükséges, terápiás adagnak megfelelő mennyiség helyett a másfélszeresét mérem ki, majd öntöm fel, akár toxikózist is okozhatok, hatóanyagtól, tartalomtól és állatfajtól függően. Tehát ilyen megközelítésben, igen is van (kémiai) veszély ennél a pontnál. Az már a következő kérdés, hogy ez a veszély valós, illetve CCP-e, továbbá, hogy milyen formában szabályozott? (a szerk.)/


41 A CCP-k meghatározásához használt ún. DÖNTÉSI FA egy példája (3. ábra)

*Lépjen tovább a leírt folyamatban a következő megállapított veszélyre! **Az elfogadható és az el nem fogadható szinteket az általános célokon belül kell meghatározni a HACCP-terv kritikus pontjainak meghatározásával (ld. még II. rész IV. fejezet – kritikus határértékek, CCP).


42 8) A kritikus határértékek megállapítása minden CCP-re (lásd 3. alapelv) Minden Kritikus Szabályozási Ponthoz meg kell határozni a kritikus határértéket. Egyes esetekben előfordulhat, hogy egy meghatározott lépéshez nemcsak egy, hanem több kritikus határértéket (pl. hőmérséklet, nyomás, időtartam együttesen, stb.) kell kidolgozni! A gyakran használt kritikus határérték paraméterek közé tartozik pl. a hőmérséklet (pl. higienizálás, kutyák részére előállított állateledel hőkezelése), az idő (pl. keverési-, pihentetési-, hőkezelési idő), a nedvességtartalom, a pH, (pl. kokcidiosztatikum-, gyógyszer-) hatóanyag-tartalom és az érzékszervi paraméterek, mint pl. az állag és szín, szag, szemcseméret, stb. 9) A felügyelő rendszer felállítása minden CCP-re (lásd 4. alapelv) A felügyelet egy kritikus szabályozási pont (CCP) ütemterv szerinti mérése vagy megfigyelése a hozzá tartozó kritikus határértékekhez viszonyítva /azaz túllépem-e vagy sem az adott CCP-nél meghatározott határértéket/. Általánosságban elmondható, hogy a jól megválasztott felügyelő eljárásnak alkalmasaknak kell lennie arra, hogy jelezze a szabályozottság megszűnését vagy gyengülését a kritikus szabályozási ponton! Továbbá, a felügyelő módszernek ideális esetben ezt az információt kellő időben kell nyújtania, hogy a kritikus határértékek túllépésének megelőzésére meg lehessen tenni azokat a helyesbítéseket, amelyek biztosítják a folyamat szabályozottságát. Ha lehetséges a folyamat „helyesbítését” akkor kell elvégezni, amikor a felügyeleti eredmények egy CCP esetében a szabályozottság megszűnésének irányába eltolódó trendet, folyamatot jeleznek. A helyesbítéseket azelőtt kell végrehajtani, mielőtt az eltérés bekövetkezik! A felügyeleti tevékenységből származó adatokat, erre kijelölt olyan személynek kell – lehetőség szerint folyamatosan - értékelnie, aki megfelelő ismeretekkel, gyakorlattal és hatáskörrel rendelkezik az eredmények kiértékeléséhez, és a helyesbítő tevékenységek időben való megtételéhez. Ha a felügyelet nem folyamatos, a felügyelet mértékének vagy gyakoriságának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy garantálja a CCP szabályozását. A CCP-ket felügyelő eljárásoknak legtöbbször gyorsan elvégezhető és könnyen alkalmazható módszereknek kell lenniük, mivel többnyire olyan „on-line” („folyamatban lévő”) folyamatokra vonatkoznak, amelyek esetében sokszor nincs idő hosszadalmas, bonyolult analitikai (mikrobiológiai) vizsgálatokra. A fizikai és a kémiai vizsgálatok általában előnyösebbek, mint a mikrobiológiai vizsgálatok, mivel gyorsabban elvégezhetők, „egyszerűbb” lehet a mintavétel, és gyakran ezek is jelzik/jelezhetik a termék mikrobiológiai szabályozottságát (természetesen alkalmazhatók mikrobiológiai gyorstesztek is). A CCP-k felügyeletével kapcsolatos minden nyilvántartást és dokumentumot alá kell írnia a felügyeletet végző (pl. takarmányipari vállalkozás vezetője, alkalmazottja) és a felelős „felülvizsgáló” személynek (pl. takarmányipari vállalkozó által megbízott külső, HACCP-tanúsító szervezet alkalmazottja)! Példa: A folyamatábránk 2. pont - Átvétel, betárolás műveletének rész-elemzéséhez kapcsolódóan Művelet

Veszély

Felügyelő eljárás

Eljárás gyakorisága

Kártevőirtás

-Kártevő jelenléte B -Rágcsálóirtószer K

Szemrevételezés

-Irtás után, munka átvételkor -Munkavégzés előtt, után


Eljárás felelőse -Raktáros -Üzemvezető

Eljárás nyilvántartása Munkalap az ellenőrzésről, a kezelésről

43

10) A helyesbítő tevékenységek meghatározása (lásd 5. alapelv) A HACCP rendszerben minden egyes CCP-hez egyedi helyesbítő tevékenységet kell kidolgozni az előforduló eltérések kezelésére, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy a CCP ismét szabályozott legyen. Ezeknek ki kell/kellene terjedniük az érintett termék megfelelő további kezelésére is → egyben a hibajavító tevékenység meghatározása. Az eltérést és a nem megfelelő termék kezelésére vonatkozó eljárásokat megfelelően dokumentálni kell a HACCP-nyilvántartásokban, ezzel biztosítva a visszakereshetőséget (ld. később). (Itt említeném meg újra a „hibajavító tevékenység” fogalmát, ha már a veszély bekövetkezett, miként, hogyan jár el az adott vállalkozás a hibás, nem megfelelő minőségű és, vagy nem biztonságos takarmánnyal /ld. korábban/.) Példa: A folyamatábránk 2. pont - Átvétel, betárolás műveletének rész-elemzéséhez kapcsolódóan Művelet Kártevőirtás

Veszély -Kártevő jelenléte B -Rágcsálóirtószer K

Helyesbítő tevékenység, eljárás Eljárás felelőse -Irtás ismételt elvégzése/új vállalkozó kiválasztása -Üzemvezető -Szennyeződés, szennyeződött tétel eltávolítása -Szennyezőanyag takarmányba jutásának kizárása

Nyilvántartás -Takarítási napló -Jegyzőkönyv

Tehát, a jól kialakított helyesbítő tevékenység egyszerre tartalmazza: - a szabályozott állapot helyreállítását, - a hibás termékről való intézkedést („hibajavító tevékenységet”). 11) Az igazolási eljárások meghatározása (lásd 6. alapelv) Eljárásokat kell kidolgozni, megállapítani annak igazolására, hogy a fenti szempontok alapján kiépített HACCP rendszer megfelelően működik-e. Ennek érdekében igazoló és felülvizsgáló módszereket, eljárásokat és vizsgálatokat lehet alkalmazni, beleértve a véletlenszerű mintavételezést és a megvett minták érzékszervi, akár analitikai, mikrobiológiai laboratóriumi vizsgálati elemzését, (pl. salmonella jelenléte esetén az elrendelt fertőtlenítés elvégzésének ellenőrzése, valamint hatékonyságának megerősítése tamponos mintavételt követő, salmonella kimutatására irányuló mikrobiológiai laboratóriumi vizsgálat negatív eredményével). Az igazolás gyakoriságának elegendőnek kell lennie annak megerősítéséhez, hogy a HACCP rendszer megfelelően működik, garantálja a célként kitűzött takarmány- és egyben élelmiszer-biztonságot. Az igazoló tevékenységek kiterjednek: ♦ a HACCP rendszer és nyilvántartásainak felülvizsgálata; ♦ az eltérések és a nem megfelelő termékekre vonatkozó intézkedések felülvizsgálata; ♦ annak megerősítése, hogy a CCP-k felügyelet alatt állnak; ♦ hatósági ellenőrzések során tett észrevételek megvalósításának áttekintése; ♦ vevői reklamációk okainak kivizsgálására tett intézkedések felülvizsgálata, stb. Az igazolási eljárást le kell folytatni: - HACCP rendszer kialakítását és bevezetését követően, - takarmány-biztonsággal kapcsolatos vevői reklamációk esetén, - új veszély jelentkezése, vagy a termékben, előállítás folyamatában bekövetkező változás esetén, - meghatározott terv szerint.


44 12) A nyilvántartás és a dokumentáció létrehozása (lásd 7. alapelv) Mint azt fentebb olvashattuk, mivel a HACCP rendszerben az is követelmény, hogy igazolásra kerüljön a rendszer hatékonysága, azaz nyomon követhetők legyenek a munka során készített feljegyzések (pl. naplók, „check”-listák) az esetleges vevői reklamációk, a hatósági észrevételek, a (saját és) külső laborvizsgálatok eredményei, a HACCP rendszer alkalmazásához, megfelelő működtetéséhez fontos a hatékony és pontos nyilvántartás (pl. takarítási napló, keverési napló, szállítólevél, stb.) kialakítása, vezetése (könnyen átlátható, kezelhető, olvasható, azonosítható dokumentációs rendszer). Lényeges, hogy a HACCP-eljárásokat dokumentálni kell, mely biztosítani tudja szükség esetén a visszakereshetőséget. A dokumentáció és nyilvántartás alkalmazkodjon a tevékenység jellegéhez és méretéhez (pl. ne terhelje ésszerűtlenül bonyolult, felesleges utasításokkal, adatlapokkal a nagyon kisméretű vállalkozásokat, a takarmánybiztonsági szempontból kis kockázatot jelentő terméket, kis mennyiségben előállító vállalkozókat), ugyanakkor a takarmány-előállítás vonatkozó jogi előírásainak megfeleljen. Néhány példa: Dokumentáció („munkalapok”):

Nyilvántartás („naplók”): – CCP-t felügyelő tevékenységek – Eltérések és hozzájuk tartozó helyesbítő tevékenységek

– Veszélyelemzés, – A CCP-k meghatározása, – A kritikus határérték meghatározása

A rendszer kialakítását követően, annak gyakorlati alkalmazása, működtetése a feljegyzések megőrzését, nyilvántartások „naprakész” vezetését is megköveteli (az adott tevékenységre, lépésre vonatkozó, érvényben lévő verzió megegyezzen az alkalmazási ponton használt változattal). A vállalkozás működéséhez szükséges dokumentumok között szerepeljenek a takarmányelőállításra, forgalmazásra, valamint az élelmiszer- és takarmánybiztonságra vonatkozó jogi szabályozások érvényes kiadásai is (külső kapcsolódó dokumentumok formájában). A folyamatos „önellenőrzés” biztosítja, hogy áttekintés alapján: - továbbra is a HACCP-tervben előírtak szerint kell működtetni a rendszert; - az elemzések alapján korrigálni kell az eddigieket, újabb módosítás szerinti működés, illetve újabb oktatás szükséges.

OKTATÁS Az oktatás megtörténtét, beleértve a résztvevők névsorát, illetve az előadások tartalmát, stb. oktatási jegyzőkönyvben regisztrálva dokumentálni kell. A dolgozók tervszerű oktatása, az új alkalmazottak beállításakor történő képzése szintén fontos eleme a HACCP hatékony működtetésének. Az „oktatási csomag” összeállításakor célszerű a következő témakörökre mindenképpen kitérni: -

a vállalkozás minőségpolitikája, az alkalmazottak munkaköri leírása, feladat- és felelősségi kör, takarmány-biztonság, takarmány-higiénia, élelmiszer-higiénia, vonatkozó jogszabályok, HACCP alapelvek, alkalmazás, rendszer lényege, szerepe, üzemi „irányítási” rendszerek, pl. GHP, GMP, ISO, stb. felépítése, jelentősége, integráció, egészség- és balesetvédelem, személyi higiénia.


45 AUDIT A bevezetett rendszer állapotának felmérése, azaz megvizsgálják, megfelel-e a működés és a dokumentumok a HACCP alapleveinek, az eltéréseket, hiányosságokat dokumentálják, és elvégzik a szükséges módosításokat a megfelelőség elérése és biztosítása érdekében. Az audit történhet belső felülvizsgálat keretében, és lehet ún. külső, független auditor által elvégzett vizsgálat. Természetesen, ha az igazolást külső, független fél végzi, nem hátrány, ha maga a takarmányipari vállalkozó is végez belső felülvizsgálatot, illetve aktívan részt vesz a külső megbízott által végzett vizsgálatokban. Az audit, illetve a hatósági ellenőrzés, felülvizsgálat során, ha a következő alapvető problémák merülnek fel, akkor a HACCP rendszer nem megfelelősége állapítható meg:

► a HACCP-terv működés közben nem felel meg a jogi/szakmai követelményeknek, ► a vállalkozás alkalmazottai nem a HACCP-tervben leírt módon végzik feladatukat, ► probléma esetén nem teszik meg a szükséges helyesbítő (javító) intézkedéseket, ► az adatállományt nem tartják karban, (nincs adatrögzítés, nincs felülvizsgálat), ► a rendszer adatállománya hamisított. Ahol lehetséges, célszerű érvényesíteni a HACCP terv megfelelőségét bizonyítási eljárások segítségével (validálás). A validálási tevékenységek intézkedéseket tartalmaznak a HACCP-terv minden eleme esetében annak megerősítésére, hogy azok hatásosak, valóban eleget tesz az előírt kívánalmaknak („megbízhatóság igazolása”). A legnagyobb problémát a HACCP rendszer (és általában az irányítási rendszerek) bevezetésénél, a vállalkozás, illetve alkalmazottainak részéről a nyilvántartások vezetése, pontos kitöltése jelenti. Gyakori kérdés, kifogás: „Minek írjam le, ha úgyis elvégeztem, megcsináltam?” „Időpocsékolás, bonyolult, mi értelme?”. A fenti tapasztalatok mutatják, hogy a dolgozók ellenállásának leküzdéséhez, megfelelő képzésükhöz körültekintő, részletes oktatási tervet kell készíteni. (Nem hátrány a megfelelő értékelés és az azzal összhangban lévő dicséret, jutalmazás, illetve számonkérés a vezetőség részéről.) Ha az alkalmazottak is megértik és egyben alkalmazzák a HACCP-tervben meghatározott eljárásokat, és körültekintően, nem monoton, gépies módon vezetik a nyilvántartásokat, a vállalkozás tevékenysége során a biztonságos termékek egyenletes előállítása, hosszútávon garantálható lesz. Befejezéseként, röviden összefoglalva a HACCP rendszer célját, lényegét: - az előállított takarmány ne okozzon egészség-károsodást sem közvetlenül az állatnak, sem közvetve az embernek, - a veszélyek megállapítása és azok szabályozása révén inkább a megelőzésre összpontosít, és nem a végtermék ellenőrzésére, (preventív jellegű biztonsági rendszer).


46

III. RÉSZ ELŐÍRÁSOK, ELLENŐRZÉSEK A TAKARMÁNYIPARI VÁLLALKOZÁS LÉTESÍTMÉNYEIBEN


47

I. Egy takarmányipari vállalkozás működtetéséhez szükséges fontosabb előírások, eljárások, dokumentumok, a HACCP rendszer kivételével

(összefoglalás) A II. rész első fejezetében kiemelt, fő ellenőrzési szempontok a következők meglétére és előírás szerinti alkalmazására terjedhetnek ki: 1) A biztonságos, nyomonkövethető és minőségi takarmány-előállításhoz szükséges adatokat (gépek, berendezések megnevezése, funkciója; technológiai leírás folyamatábrával, gyártástechnológiai utasítás elkészítése, stb.), az üzem kötelező nyilvántartásait a 183/2005/EK rendelet II. mellékletének előírásai, valamint a 43/2003 (IV.26.) FVM rendelet 1. és 4. sz. melléklete, továbbá – a 183/2005/EK rendelettel összeegyeztethető módon - a 44/2003 (IV.26) FVM rendelet 6. sz. melléklete alapján kell összeállítani, elkészíteni. A műveletpontosan, kellően részletességgel kialakított, üzemre vonatkozó gyártástechnológiai utasítás, illetve technológiai leírás az aktualizált, releváns (a szám és, vagy betű kóddal azonosított, jelölt gépek, berendezések egymás utáni „valós” sorát ábrázoló) folyamatábra a „jó gyártási gyakorlat” megvalósítását és folyamatos biztosítását szolgálja. Részletezni szükséges, a vezérlés módját (manuális és, vagy számítógépes programozás), melyek azok a számítógép által vezérelt biztonsági - reteszelési, nyugtázási – „pontok” (pl. szintérzékelők, nyugtázó gombok, elektro-pneumatikus tolózárak, stb.), amelyek a homogén, illetve az összekeveredés nélküli, kontamináció-mentes takarmány-előállítást biztosítják. A 2001. évi CXIX. törvény előírja, hogy az előállítani kívánt takarmányokról - a 43/2003 (IV.26.) FVM r. 3. számú mellékletének megfelelően - gyártmánylapokat kell készíteni (III/1. ábra), az összetétel és a garantált értékek kialakításakor az adott állatfaj szükségleteit (kor, hasznosítási irány, stb.), valamint a 43/2003 (IV.26.) FVM rendeletben és az azt módosító 21/2004 (II.27.) FVM rendeletben és EK rendeletekben megengedett maximális mikroelem-, vitamin- és egyéb adalékanyag tartalmat kell figyelembe venni. (ld. az EFSA – Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság honlapján is elérhető „feed register” – engedélyezett adalékanyagok listáját). Gyártási utasítást kell naponta kiadni, amelyben részletezni szükséges a gyártandó takarmányok sorrendjét, beleértve a mosatóanyagokat is (amennyiben az adott üzemben, az engedélyben meghatározott feltételekkel, mosatási programot kell végezni), a napi gyártási utasításhoz kapcsolódóan, a 43/2003 (IV.26.) FVM rendelet 1. sz. melléklet IV. pontjának megfelelő ún. keverési napló (III/2. ábra) vezetését is el kell végezni (rögzítve tételenként/keverésenként a felhasznált alkotók tételes megnevezését, mennyiségét, azonosító jelét, stb.). Az alapanyagok minőségmegőrzési időn belül történő felhasználása érdekében, különös tekintettel a gyorsan romló alapanyagok esetében, biztosítani kell az ún. „first in, first out” F.I.F.O. elv megvalósítását. 2) Az üzem mindenkori vezetőjének szakirányú végzettséggel kell rendelkeznie. El kell készíteni a takarmánykeverő üzem organogramját (szervezeti felépítés ábrázolása aláfölérendeltségi viszony és végzettség jelölésével), az alkalmazottak feladat- és hatáskörét pontosan rögzítő munkaköri leírást. A tevékenység folyamatos és biztonságos végzéséhez megfelelő számú és szakértelmű személyzetet kell alkalmazni.


48 A HACCP „oktatási program”-jához igazodva, a személyzet megfelelő gyakorisággal elvégzendő szakmai oktatását ki kell dolgozni, és a gyakorlatban megvalósítani. Nagy hangsúlyt helyezve, különösen a higiéniai előírások betartásának és a nyomonkövethetőséget biztosító nyilvántartási rendszerek vezetésének fontosságára; a gyártástechnológiai utasítás műveletpontos végrehajtásának és a kimérés pontosságának jelentőségére; a gyógyszeres takarmány előállítás során felhasznált termékek által kiváltható káros közegészségügyi problémákra; a nem kívánatos kontamináció kialakulásának megelőzésére irányuló eljárások szerepére, stb. a képzés során. 3) Az üzemben a minőségi követelményeknek megfelelő, az állat- és közegészségügyi szempontból biztonságos, és megfelelően jelölt, pontosan azonosítható takarmány előállítását garantáló „nyomonkövethetőségi és minőség-ellenőrzési rendszer”-t kell kialakítani, működtetni és az abban megfogalmazott feladatokat - különös tekintettel 183/2005/EK rendelet II. számú mellékletében, illetve a 44/2003. (IV. 26.) FVM rendelet 6. számú mellékletében előírtakra – következetesen, a napi gyakorlatban alkalmazni. A fenti szabályzat részeként, mind a zsákos és mind az ömlesztett kiszerelésű alapanyagok átvételénél, valamint a késztermékek előállításánál/kiszerelésénél tételenként mintát kell venni. A mintavétellel biztosítható a későbbi, esetleges reklamációk esetében a beszállító és a felhasználó közötti vita rendezése. Kiemelendő szempont, hogy a mintavételnek hivatalosnak, illetve megegyezés alapján, szerződésben rögzítve mindkét fél által elfogadhatónak kell lennie. A mintavétel lépéseit, jelölését, tárolás formáját, megőrzési idejét, nyilvántartásának módját az ún. mintavételi szabályzatban is rögzíteni kell, a mintavétel alkalmával megvett és megfelelően azonosított mintákat erre a célra kialakított vagy elkülönített minta-raktárban, raktár-részben, polcokra helyezve kell tárolni (oly módon, hogy kizárják a minőség-romlást, sérülést, összekeveredést, stb.). Célszerű kijelölni (közös megegyezéssel) azt az akkreditált, az adott vizsgálat elvégzésére alkalmas takarmány-vizsgáló laboratóriumot, melyet egy esetleges reklamációs, vitás esetben mindkét fél elfogad. A nyomonkövethetőség lényege: a készterméktől (előállítás, tárolás, kiszállítás, felhasználás) az alapanyagokig (átvétel, tárolás, összemérés, felhasználás) visszavezethető (tételenkénti és mennyiség szerinti) azonosíthatóság biztosítása a különböző alkotókra vonatkozóan, függetlenül attól, hogy saját, vagy vásárolt anyagokról van-e szó. Ezen szempontok figyelembevételével kell elkészíteni az üzem „Nyomonkövethetőségi Programját”. Az előállított (állatgyógyászati készítményt, kokcidiosztatikumot, hozamfokozó adalékanyagot tartalmazó és nem tartalmazó, illetve állati eredetű fehérjét tartalmazó és nem tartalmazó, stb.) takarmányok felhasználásnál és kiszerelésénél, a mindenkori, hatályos jogszabályokban megfogalmazott jelölési előírásokat kell figyelembe venni a kötelezően feltüntetendő adatokra vonatkozóan! Az üzem nyilvántartási, minőség- és takarmánybiztonsági rendszerében, a Genetikailag Módosított Szervezet-ből álló (GMO), GMO-t tartalmazó, vagy GMO-ból előállított takarmányokra vonatkozóan, különös tekintettel a nyomonkövethetőségi és címkézési (jelölési) előírásokat, be kell tartani! A nyomonkövethetőség és termékbiztonság biztosítása érdekében (figyelembe véve a célállatfajt, a takarmány összetételét, stb.) az előállított takarmányok felhasználásnál, illetve forgalmazásánál többek között, különös tekintettel a 2001. évi CXIX. tv. 9. §-ban, valamint annak végrehajtásáról szóló 43/2003 (IV.26.) FVM rendelet 22-24. §-ban, illetve 44/2003.(IV.26.) FVM r. 7., 8. és 9. sz. mellékletben, valamint a 999/2001/EK és 1774/2002/EK, továbbá a 1829/2003/EK, a 1830/2003/EK és 1831/2003/EK rendeletekben, illetve fenti jogszabályok módosításaiban megfogalmazott jelölési előírásokat kell figyelembe venni! A címkén, a kísérő okmányon, illetve a gyártmánylapon közölt garantált beltartalmi értékek valódiságáért az előállító, illetve a forgalmazó, behozatalért felelős képviselő a felelős! dr. Holló-Szabó P. - HACCP tájékoztató segédanyag/2006.

49 A Magyarországon előállított, forgalomba hozott, illetve felhasználni kívánt takarmányokat azonosító címkéket, kísérő okmányokat magyar nyelven kell elkészíteni! 4) A kritikus ellenőrzési pontok „jegyzékét”, a HACCP alapelveknek megfelelően, a biológiai, kémiai, fizikai veszélyek alapján, táblázatos formában összefoglalva kell elkészíteni, csoportosítva, megjelölve a helyesbítő/javító tevékenységeket, az ellenőrzés (igazolás) módját és felelősségi köröket is /”HACCP rendszer megléte és alkalmazása” → ld. II. rész/. Célszerű elkészíteni az adminisztrációs-dokumentációs rendszer kritikus pontjainak és az ún. technológiai kritikus pontoknak az összefoglalását, kezelését. 5) A takarítási- (ld. helyiségek), valamint tisztítási- (ld. gépek, berendezések, szállító eszközök) utasításokban, a takarítás rendjét részletes formában kell elkészíteni, külön nyomtatványokon (létesítmény területére, helyiségekre, berendezésekre lebontva) napi, heti, havi, stb. időrendi bontásban kidolgozni, a felelős személy megnevezésével. Az előírt tevékenységeket, feladatokat a gyakorlatban is végre kell hajtani, egyidejűleg naprakész nyilvántartást, tisztítási-, takarítási naplót, naplókat kell vezetni, az elvégzett tevékenységek megtörténtét, előírás szerinti elvégzését pedig megfelelő időközönként ellenőrizni szükséges (ellenőrzésért felelős személy). A tisztításkor, takarításkor, illetve a szükség szerint – az üzemi eljárásoknak és állategészségügyi előírásoknak megfelelően - elvégzett fertőtlenítéskor fel nem használt tisztító- és fertőtlenítőszereket elzárva, a takarmány alapanyagoktól és a készáruktól, göngyölegektől térben elkülönítve kell tárolni! Természetesen a takarmánnyal terjeszthető fertőzések megelőzése érdekében az Állategészségügyi Szolgálat által megállapított járványügyi, preventív előírásokat, intézkedéseket is figyelembe kell venni és végre kell hajtani (pl. kéz-, lábbeli-, kerékfertőtlenítés, védőtávolságok megléte, kerítés, fekete-fehér öltözőrendszer, munkaruházat biztosítása, fertőtlenítése, tisztítása, stb.). A gépek, berendezések megfelelő működőképességének, illetve a nyílászáró szerkezetek, világító testek megfelelő állapotának megőrzése érdekében karbantartási utasítást kell kidolgozni, kiadni. Az elvégzett feladatokat, javításokat megfelelő módon nyilván kell tartani (karbantartási napló, jegyzőkönyv). A létesítményben a vízelvezető csatornarendszert karban kell tartani, biztosítva az esővíz, szennyvíz megfelelő elvezetését úgy, hogy az „ártalmatlanítás” (vízelvezetés) nem érinti, nem befolyásolja a berendezések (pl. külső fogadógarat, alapanyag- és készárutartályok, stb.) állapotát, illetve a takarmányok minőségét és biztonságát. Az épületekben esetlegesen keletkező páralecsapódást, vakolatleválást, penészfoltokat úgy kell kezelni, vagy hatékony megelőzési eljárásokat kialakítani, hogy azok károsan ne befolyásolják a takarmányok állapotát, állagát. Biztosítani kell az alapanyagok, adalékanyagok, előkeverékek, kiegészítő takarmányok, stb. és késztermékek, valamint a göngyölegek (csomagolóanyagok) összekeveredés nélküli, átszennyeződés-mentes, jól elkülönített, ún. „szakosított” és azonosított tárolását, zsákos kiszerelés esetén ún. halomtáblával jelölve, raklapokon elhelyezve a töltött göngyölegeket, síktárolóban tárolt ömlesztett anyagokat szintén ún. halomtáblával kell jelölni, és pl. határoló falakkal elválasztva a különböző anyagokat úgy elhelyezni, hogy azok ne folyhassanak össze. A gyógyszeres takarmányokat az egyéb takarmányoktól elkülönítve, megjelölve kell tárolni. A takarmány tároló és forgalmazó helyen az állatra vagy az emberre nézve mérgező vagy ártalmas, illetve a tárolt takarmány minőségét károsan befolyásoló anyag nem tárolható. A takarmány minőség-megőrzési idejének lejártakor a takarmány tulajdonosa vagy forgalomba hozója köteles a lejárt minőség-megőrzési idejű takarmánytételt az Állategészségügyi és Élelmiszer-Ellenőrző Állomásnak bejelenteni.


50 Hatékony rágcsálóirtást, egyéb kártevők (pl. rovarok, madarak) elleni védekezést kell végrehajtani, annak rendszeres, előírásszerű megtörténtét megfelelő módon nyilván kell tartani (jegyzőkönyv, stb.), valamint a (veszélyes és kommunális) hulladék kezelés módját, lépéseit is ki kell dolgozni, le kell leírni. A méregkihelyezéskor fel nem használt rovar- és rágcsálóirtószereket (mérgek) elzárva, a takarmány alapanyagoktól és a készáruktól, göngyölegektől térben elkülönítve kell tárolni! Gondoskodni kell a hulladékok környezetvédelmi és állategészségügyi előírásoknak megfelelő módon történő ártalmatlanításáról, megsemmisítéséről. Csomagolóanyagként kizárólag olyan anyag használható fel, mely az állat és, vagy az ember egészségére mérgező, káros anyagot, vagy abból kioldódó komponenst nem tartalmaz. A csomagolóeszközt újrafelhasználni, visszaváltani, cserélni tilos. 6) A takarmány-előállító üzem és vagy tároló hely nem engedélyezett GMO-t tartalmazó alapanyagot, tiltott anyagot, tiltott anyagot tartalmazó takarmányt, nemkívánatos anyagot jogszabályban maximálisan megengedett határérték feletti mennyiségben tartalmazó takarmányt, tiltott állatgyógyászati készítményt, tiltott hozamfokozó antibiotikumot, kokcidiosztatikumot, jogszabályokban, valamint az üzem működési engedélyében felsorolt tiltott állati eredetű fehérjét, állati eredetű fehérjét tartalmazó takarmányt nem használhat fel, illetve nem tárolhat a létesítmény területén. Továbbá, hogy a fentieken felül ellenőrzési stratégiát kell kidolgozni az egyéb, ember, vagy állat egészségére fertőző, káros anyag jelenlétének minimálisra csökkentse érdekében. Az üzem termékbiztonságát garantáló rendszerében elő kell írni a „saját hatáskörben”, önmaga által szúrópróbaszerűen végrehajtandó homogenitás-, és szükség szerint átmosódás esetleges kialakulására irányuló, illetve tiltott-anyag menteséget, valamint nemkívánatos anyag jogszabályban maximálisan megengedett határérték alatti mennyiségét garantáló ellenőrző vizsgálatok elvégzését, eljárások kidolgozását (alkalmazott módszerek, mintavételi eljárás, gyakoriságuk, felelős személy megjelölése, ellenőrzése, kiértékelés módja, intézkedési terv nem megfelelőség esetén, stb.). 7) A minőségi és biztonságos a beszállítás és felhasználás érdekében, pontosan részletezni kell az alapanyagok beszállítóival, előállítóival kötendő szerződésekben a szállítás feltételei között: a csatolt, eredetre, minőségre, GMO-tartalomra, a tiltott anyag mentességre és nemkívánatos anyag tartalomra vonatkozó igazolások, nyilatkozatok, certifikátumok tartalmát (rögzíteni célszerű, hogy a minőségi bizonylaton jelöljék annak a takarmány-tételnek az azonosító számát, amelyről a bizonylat szól). Import termékek esetében a terméket mindenkor kísérnie kell certifikátumnak, amely bizonyítja az anyag eredetét, tiltott anyag, állati eredetű szövet mentességét, a megkövetelt törvényi/jogi és szerződésben vállalt kötelezettségeket. Harmadik országból érkező, import áru esetében a 882/2004/EK rendelet, illetve az 52/2005 (VI. 4.) FVM-PM együttes rendelet előírásait kell figyelembe venni. A takarmányok nemkívánatos anyag- és mikroelem-, vitamin-, egyéb adalékanyag tartalmai nem haladhatják meg a törvényi előírásokban meghatározott maximális értékeket. Adalékanyag esetében a nyilvántartásoknak/dokumentumoknak tartalmazniuk kell a termék ún. „E”-, vagy egyedi azonosító számát, valamint az előállító üzem, létesítmény, közvetítő, képviselő engedély-, vagy nyilvántartási számát is. 8) A takarmány-alapanyagok beszállításánál ellenőrizni szükséges a beszállító jármű (pl. vasúti, tehergépjármű) platójának tisztaságát, a szerződés szerinti rendszeres takarítás megtörténtét igazoló lapokat, különösen pl. állati eredetű fehérje szállítása, szállításának feltételezése, vagy más, a takarmány-biztonság szempontjából kritikus áru, (pl. műtrágya, csávázott vetőmag, stb.) szállítása esetében.


51 A termékbiztonság gyakorlati megvalósítása érdekében – ha pl. a létesítmény hallisztet, más engedélyezett állati eredetű fehérjét nem használ fel, nem tárol, vagy takarmányt kérődzők részére is kíván előállítani, vagy előállít, stb. - az állati eredetű szövet-mentességet garantáló eljárásokat is ki kell dolgozni. Gyógyszeres takarmány, kokcidiosztatikumot, hozamfokozó adalékanyagot tartalmazó takarmány, takarmány-adalékanyag, vagy nemkívánatos anyagot jogszabályban maximálisan megengedett határérték feletti mennyiségben tartalmazó takarmány és tiltott anyagot tartalmazó takarmány szállítása esetén a takarmányt szállító tartálykocsit, annak rakterét vagy takarmányt tartalmazó konténert a kirakodást követően ki kell tisztítani, illetve a takarmányok szállítása után a raktér, illetve a konténer szennyeződéseit el kell távolítani. 9) Ha a takarmányipari vállalkozás állatgyógyászati készítményt és, vagy kokcidiosztatikum adalékanyagot is tartalmazó takarmányokat (előkevéreket, takarmány-keveréket) kíván előállítani, felhasználni és forgalmazni, illetve több állatfaj részére takarmányokat előállítani és forgalomba hozni, és az állatfajok közötti termékváltáskor, az előállítani kívánt takarmány gyógyszer- és, kokcidiosztatikum-mentes, de egyéb kritikus alkotót (pl. szelén, nátrium, stb.) tartalmaz, az átmosódás („keresztszennyeződés”) kiküszöbölése érdekében, ún. kontaminációs csoportokat kell kialakítani, és azok figyelembevételével mosatási programot kell kidolgozni, és a gyakorlatban alkalmazni. A mosatási programban részletezni kell pl.a mosatóanyag összetételét, minimális mennyiségét, mosatóanyag rendszerből való levételének helyét, kiszerelési formáját, jelölését, tárolását, rendszerbe való visszajuttatásának módját és helyét, továbbá a 43/2003 (IV.26.) FVM rendelet 1. sz. melléklet V. pontjának megfelelő mosatóanyag-nyilvántartást (III/3. ábra) kell vezetni. Gyógyszeres takarmányt előállítani kizárólag törzskönyvezett gyógypremix, vagy azt tartalmazó előkeverék felhasználásával, és a vállalkozás működési engedélyében megszabott feltételeknek megfelelően, szabad. Állatgyógyászati készítményeket tartalmazó takarmányokat kizárólag állatorvosi rendelvény birtokában szabad előállítani. Gyógyszeres takarmány előállítása kizárólag állatorvos szakmai felügyeletével történhet, (szerződésben rögzített módon). A takarmányipari vállalkozás működési engedélyben meghatározott, az állatgyógyászati készítmények (vagy kokcidiosztatikumok) késztermékre vetített hatóanyag-tartalmának (mg/kg egységben kifejezett) minimális és maximális szintjét be kell tartani. Tisztázni kell, hogy a gyógyszeres takarmány előállítására üzem által felhasznált gyógypremixek /vagy kokcidiosztatikum adalékanyagot tartalmazó előkeverékek/ megfelelnek-e a Működési engedélyben meghatározott feltételeknek (pl. mikrogranulált és/vagy por állagú gyógypremix felhasználása engedélyezett-e)! A tárgyi létesítményre vonatkozóan, az engedélyben, a gyógypremixek legkisebb felönthető mennyiségére megadott (kg/1000 kg egységben kifejezett) értékénél, az előállítás során nem lehet kevesebbet felönteni, bemérni. A gyógypremixek felöntéséhez, a technológiában a gyógyszer-hatóanyagok anyagelmaradásmentes rendszerbe juttatására alkalmas beöntési pontot, helyet kell kialakítani (pl. ún. gyógyszeres felöntőgaraton keresztül, közvetlenül a keverőgépbe juttatva a gyógypremixeket), ezek állapotát folyamatosan karban kell tartani.


52 Az üzem területén gyógypremixeket tárolni, illetve az üzem által kidolgozott eljárás alapján, gyógyszeres takarmány-előállításkor a szükséges mennyiséget kimérni, kizárólag az erre a célra rendszeresített, megfelelő eszközökkel és berendezésekkel (pl. hitelesített mérleggel, tároló edényzettel, porálarccal, stb.) felszerelt gyógyszerszobában szabad! A gyógyszerszobát, az eszközök alkalmasságát, a kimérés körülményeit, a kapcsolódó bizonylatokat, papírokat, nyilvántartásokat (pl. a 88/2004 (V. 15.) FVM rendelet 9. sz. melléklete szerinti vény, valamint a 43/2003 (IV.26.) FVM rendelet 5. sz. melléklete szerinti rendelvény, gyógypremix felhasználás, fogyás nyomonkövethetősége, stb.) az ellenőrzés során kiemelten kell vizsgálat alá vonni. A 88/2004 (V. 15.) FVM rendelet és a Tanács 90/167/EGK irányelv előírásai alapján, az előkeverékek, illetve takarmány-keverékek gyógyszer tartalmai nem haladhatják meg a gyártás során felhasznált gyógypremixek törzskönyvében (illetve a használati utasításában) szereplő, a késztakarmányra vetített megengedett hatóanyag-mennyiségeket. 10) A gyártástechnológiai utasításban a nyomonkövethetőség, a káros kontamináció kizárása, az anyag-mérleg biztosítása érdekében, technológiában kialakított porelszívó- és leválasztó rendszerek pontos működését, működtetését le kell írni (teljesítmény, működtetés időpontja, időtartama, elszívott por mikor, hova kerül vissza, stb.), és a gyártás során elszívott, „kilépő” por sorsát pontosan meg kell határozni (pl. hulladék, vagy visszakerül a végtermékhez, stb.). A dolgozók egészségének védelme, illetve a környezet porterhelésének csökkentése érdekében célszerű a technológia porképződés szempontjából „kritikus” pontjain, pl. a darálóknál, a kézi felöntő garatoknál helyi porelszívó berendezést beépíteni és üzemeltetni, továbbá célszerű megfelelő méretű légkiegyenlítő, lélegeztető porzsákok elhelyezése (pl. a keverőgépnél, a serleges felvonók fejénél, tartályok tetején, stb.). Javasolt ipari porszívó beszerzése és használata a por hatékony, felporzás-mentes gyűjtése, és az ún. porrobbanás veszélyének kizárása, csökkentése érdekében. 11) Mérőeszközök alkalmasságát (pontosságát, méréstartomány megfelelőségét) hitelesítéssel (pl. mérlegek esetében, az OMH által), vagy kalibrálással (pl. hőmérő esetében) folyamatosan biztosítani, és szükség szerint ellenőrizni kell. 12) A takarmány előállítás során felhasznált víznek az állatok számára megfelelő minőségűnek kell lennie, a megfelelőséget időszakonként elvégzett mintavétel során megvett vízminták laboratóriumi vizsgálati eredményeivel meg kell erősíteni, igazolni szükséges. 13) A forgalomba hozatal céljából takarmányt előállító üzemnek és a közvetítőnek, forgalmazónak a nyomon követhetőség biztosítására olyan nyilvántartást kell vezetnie, amelynek segítségével a termék súlyos minőséghiba, illetve takarmány-biztonsági probléma esetén a forgalomból azonnal visszahívható (cselekvési program termék visszahívás esetén). A visszahívott termék további sorsát, az azzal kapcsolatos hatósági intézkedéseket dokumentálni kell. A visszahívott terméknek ismételt forgalomba helyezése előtt hatósági minőség-ellenőrzési és biztonsági felülvizsgálat alá kell esnie. A takarmány-előállító üzem köteles megőrizni a végzett ellenőrzések eredményeit oly módon, hogy a dokumentáció alkalmas legyen a takarmány minden tétele előállítási folyamatának nyomon követésére és forgalomba hozatalra szánt takarmánynál panasz esetén a felelősség megállapítható legyen. A panaszok dokumentálására és kezelésére nyilvántartást kell létrehozniuk a takarmányipari vállalkozóknak. A fenti pontokban felsorolt eljárások, előírások, dokumentumok közül bármelyik hiánya, a nyomonkövethetőség és, vagy takarmány-biztonság, -higiénia és, vagy takarmány-minőség nem megfelelőségének veszélyét rejti magában. dr. Holló-Szabó P. - HACCP tájékoztató segédanyag/2006.

53 A kellően részletes, pontos technológiai leírást, és a releváns (a szám és, vagy betű kóddal azonosított, jelölt gépek, berendezések egymás utáni „valós” sorát ábrázoló) folyamatábra közötti kapcsolatot mutatja be az alábbi példa: „Az üzem ömlesztett és zsákos kiszerelésű, dercés állagú takarmány-keverékek előállítására rendelkezik technológiai berendezéssel. Gyógyszeres takarmány az üzemben kizárólag dercés állagú, zsákos kiszerelésű formában állítható elő. A gyártástechnológiai utasítás szerint a technológiai leírásban szereplő folyamatábra figyelembevételével; az alapanyag tartályok feltöltésekor, a közúti szállítójármű által a fogadó garatba (1) ömlesztett szemes és egyéb alapanyagokat rédler, szállítócsiga (2), majd serleges felvonó (3) juttatja a alapanyag-tartályokat töltő szállítócsigára (5), majd innen – pneumatikus tolózárak (TZ5/1-3) működtetésével – az előre kijelölt alapanyag-tartályba (6-9). Az alapanyag-tartályokból – az alsó pneumatikus tolózárak nyitásával - az ömlesztett komponensek frekvenciaváltók és adagolócsigák működtetésével a kiválasztott, KD-55 típusú kalapácsos darálóba (12, 13) kerülnek. A darálást követően, a darát 2 db sorba kötött szállítócsiga (16, 17) szállítja serleges felvonón (18) keresztül - kétfelé váltó (19), 2 db szállítócsiga (20; 21), valamint tolózárak (TZ20/1-4; TZ21/1-3) működtetésével – a kijelölt „őrölt alapanyag”-tartályba /8 db/ (22-26; 27-30). A darákat tartalmazó tartályokból, a receptura alapján előírt komponensek szükséges mennyiségei, számítógépes program vezérelte csigás adagolón keresztül jutnak az 1000 kg kapacitású elektronikus mérlegtartályba (31). Az összemérést követően, az ömlesztett alkotók (darák) tömege a mérleg-tartály elektromos tolózárjának (TZ-33.1) nyitása után, gravitációs úton az üres keverőgép tartályába zuhan (egyidejűleg a fenék/tolózár zárt állapotban van). Az aprítást nem igénylő, zsákos anyagokat a síktárolóból emelővillás targonca segítségével szállítják a keverőüzem teherfelvonójához, melynek segítségével a kézi felöntő garat szintjére emelik, majd kézi erővel a felöntő garathoz készítik. A nagy biológiai értékű, kis mennyiségben alkalmazandó komponens anyagokat tartalmazó komplett premixeket közvetlenül, kézi erővel az ún. kézi (premix) beöntő garaton (32) kell az ÉLGÉP típusú ellenáramos keverőgép (34) terébe juttatni, a meghatározott sorrendnek megfelelően. A felöntés időpontját a garat mellett elhelyezett jelzőcsengő jelzi. A felöntés műveletének elvégzését a dolgozó nyugtázó „gomb” segítségével visszajelzi, majd a programnak megfelelően a felöntő garat tolózárja (TZ 33.2) nyit. Miután minden, az egy gyártási tételhez szükséges alkotót a keverőgépbe jutattak, a garat tolózárja zárt állapotba kerül, indul a keverési idő számlálása (keverési idő: 6 perc). Igény esetén, lehetőség van állatorvosi rendelvény birtokában, gyógypremixek, állatgyógyászati készítményt tartalmazó komplett premixek felhasználására. Gyógyszeres takarmány előállítása esetén, a gyógypremixek recepturában előírt mennyiségeinek kimérését, megfelelően jelölt, könnyen tisztítható és zárható edényekben, a gyógyszerszobában rendszeresített, hitelesített, megfelelő méréstartományú mérlegen végzik, állatorvos felügyeletével. A gyógyszerszobából a gyógypremix egy felöntéshez szükséges mennyiségét kézi erővel, edényzetbe helyezve szállítják a keverőgép feletti szintre, és az ún. kézi (premix) felöntő garaton (32) keresztül öntik fel, közvetlenül a keverőgépbe surrantva, miután minden egyéb alkotó már a keverőtérbe került. A gyógypremix bemérését követően, a garat tolózárjának zárása után, indul a keverési idő számlálása (keverési idő: 6 perc). Amennyiben gyógyszeres takarmány előállításakor, a felhasználni kívánt gyógypremix használati utasításának megfelelően, a készítmény 1 keveréshez felöntendő mennyisége nem éri el az üzem működési engedélyében meghatározott legkisebb felönthető mennyiséget, illetve a törzskönyvi leírásban vagy a használati utasításban ún. előkeverék készítését javasolják, vagy írják elő - és a készítmény az egyéb


54 szempontok alapján megfelel a tárgyi üzem működési engedélyében megfogalmazottaknak, - az üzemi állatorvos felügyelete mellett, legalább a legkisebb felönthető értéknek megfelelő mennyiségben ún. (technológiai) előkeveréket képeznek és azonnal felhasználják, a következő feltételek, lépések műveletpontos betartásával: - A közvetlenül gyógypremix kimérését követően, a gyógyszerszobában, a kizárólag egy keveréshez/felöntéshez szükséges mennyiségű állatgyógyászati készítményt indifferens anyaggal (pl. búzakorpával), egy jól zárható fedéllel rendelkező, 20 - max. 50 liter hasznos térfogatú, könnyen tisztítható állítható tengelyű, kizárólag erre a célra rendszeresített kényszer-dobkeverőgéppel összekeverik („keverési idő”: 1-2 perc). - Az összekeverést megelőzően, ha szükséges, a kiporzás csökkentése, minimalizálása érdekében, az indifferens anyagot pl. állati eredetű zsírporral 1-2 percig előkeverik („előkeverés”), majd ezt követően öntik fel a gyógypremix kimért mennyiségét a dobkeverőgépbe. A gyógyszerszobában biztosítani kell a megfelelő szellőzést, porelszívást. - A „keverési idő” letelte után a gyógypremixet is tartalmazó technológiai előkeveréket zárható fedelű, könnyen tisztítható, kizárólag erre a célra rendszeresített, megfelelően jelölt edényzetbe kiöntik, majd a gyógyszerszobából átszállítják a takarmány-előállító üzem gyártó helyiségébe, teherhordó lifttel feljuttatják a kézi felöntő garat szintjére. - A gyártástechnológiai utasítás szerint meghatározott, megfelelő időben a teljes mennyiséget egy tételben a kézi felöntő garaton keresztül felöntik. A keverési idő letelte után, az ÉLGÉP típusú keverőgép fenéktolózárjának (35) nyitását követően, a dercés homogenizátum a keverő utótartályába (36) zuhan és az alján elhelyezkedő kúpos kitároló csiga (37) serleges felhordó (38) lábazatára szállítja. A felvonóról hétfelé váltón (39) keresztül a dercés állagú takarmány-keverék vagy közvetlenül a belső lezsákoló tartályba (40) /”gyógyszeres és, vagy gyógyszermentes takarmányok kitárolási útvonala”/, illetve a kezelő által kijelölt, külső, beépített, ún. zuhanásgátló műtárggyal nem rendelkező, 6 db készáru- tartály egyikébe (41-46) jut /kizárólag ”gyógyszermentes takarmányok kitárolási útvonala”/. A tartályokból a késztermékek, kézi működtetésű tolózárak segítségével, gravitációs úton üríthetők a kiszállító járművekre /ömlesztett kiszerelés/. Lezsákoláskor, az elektro-pneumatikus lezsákoló mérleg-tartályból a kimért mennyiségeket göngyölegekbe (PE zsákok) töltik. Egyidejűleg a lezsákoló szalagon, a megtöltött zsákokat levarrják, felcímkézik és raklapokra helyezve, targoncával a zsákos készáru-raktárba szállítják /zsákos kiszerelés/. Amennyiben az üzem által kidolgozott kontaminációs csoportokat, illetve sorrendet alapul véve, mosatás szükséges, az összemért mosatóanyagot a mosatás előtt előállított termékkel azonos útvonalon végigvezetve, a lezsákoló-tartályba szállítják. A mérleg-tartály alján a mosatóanyagot zsákokba engedve, címkézik, zárják és raktárba szállítva felhasználásig tárolják granuláló berendezés hiányában (kizárólag dercés állagú és zsákos kiszerelésű mosatóanyag keletkezik a tárgyi üzemben). Mosatáskor, amennyiben az előállítani kívánt termék hatóanyagával megegyező hatóanyagtartalmú mosatóanyag már van raktáron, a mosatóanyag rendszerbe való visszajuttatását úgy végzik, hogy az előállítani kívánt termékkel pl. azonos állatgyógyászati készítmény tartalmú mosatóanyagot a síktárolóból emelővillás targonca segítségével szállítják a keverőüzem alsó szintjére, majd teherhordó lifttel feljuttatják a kézi felöntő garat szintjére, és kézi erővel a felöntő garathoz készítik. A felöntés időpontját a garat mellett elhelyezett jelzőcsengő jelzi. A mosatási programban előírt kivételes esetekben, amennyiben az adott, rendelvényben felírt hatóanyagnak megfelelő készítményt tartalmazó takarmány-keverék gyártását előreláthatólag (a mosatóanyag minőség-megőrzési idején belüli időintervallumban) nem követi újabb, azonos hatóanyag tartalmú gyógyszeres takarmány előállítása, az állatorvos felelősségére, mindig a termékváltás előtt, az anyagáram által érintett technológiai berendezésekre vonatkozóan el kell végezni a kézi, mechanikus tisztítási utasítást, a balesetvédelmi rendszabályok betartása mellett, (eseti kezelés). A mechanikus tisztítás megtörténtét az állatorvos jegyzőkönyvben rögzíti.


55 A következő ponton porelszívás-, leválasztás lett kialakítva: - A felöntő garatnál kialakított, ventilátor előtt lévő DR-6,25 típusú táskás szűrőben összegyűlt por, szabályozott módon, az elszívás helyén kerül vissza (portömlők „lerázatása” magasnyomású levegővel). A lezsákológépnél, a lezsákoláskor „kilépő” por elszívását PSZ típusú táskás porelszívó szűrőberendezés végzi, ventilátorok működtetésével, majd az elszívott port LE-202 típusú légelzárón /cellás adagolón/ keresztül vezetik vissza a kúpos csigába, mely tovább szállítja a lezsákoló berendezés mérlegtartályába. - A darálóknál „kilépő” por megszívását egy-egy DR-6,25 típusú táskás porszűrőn keresztül, ventilátor működtetésével végzik. A darálónál összegyűlt por a daráló utáni csigára jut vissza.” III/1. ábra: gyártmánylap a 43/2003 (IV.26.) FVM rendelet 3. számú melléklete szerint

A gyártmánylapon feltüntetendő adatok: 1. Takarmány-előállító üzem neve, címe, nyilvántartási száma 2. Takarmány neve 3. A takarmány-előállító üzem által megállapított termékszám 4. A Takarmánykódex 1. számú mellékletében feltüntetett alapanyagok esetén a Takarmánykódex 1. számú mellékletében feltüntetett szám. 5. Felhasználási útmutató, takarmány-adalékanyagoknál és előkeverékeknél a bekeverés százaléka, etetési útmutató 6. A takarmány előállításának első napja 7. A takarmány részletes, tételes összetétele 8. Az előállító által garantált beltartalmi (hatóanyag) értékek (minimum érték, maximum érték, pontérték) 9. Takarmányba kevert állatgyógyászati készítmény a) megnevezése b) hatóanyagának megnevezése, mennyisége (mg/kg) c) törzskönyvi száma d) végtermékbe való bekeverés %-a 10. A gyógyszeres takarmány élelmiszer-egészségügyi várakozási ideje 11. Tárolási, raktározási javaslat 12. Vényköteles állatgyógyászati készítményt tartalmazó takarmány esetén: "CSAK ÁLLATORVOSI VÉNYRE SZOLGÁLTATHATÓ KI!" 13. Minőségmegőrzés ideje 14. A takarmány kiszerelése 15. Munka-egészségügyi és munkabiztonsági előírások az előállítás, tárolás területén


56 III/2. ábra: Keverési napló a 43/2003 (IV.26.) FVM rendelet 1. számú melléklete szerint Keverési napló előállított takarmányra és öblítőanyagra ..... sorszáma Az előállított takarmány megnevezése: …………………………………………… termékszáma (gyártmánylap azonosítója): ………………………. Takarmány előállításának időpontja: ....... év .............. hónap ...... nap ..... műszak Takarmány előállításának megkezdése: ....... óra ....... perc befejezése: .......... óra ....... perc Az előállított takarmány tételszáma: ................................. Az előállított takarmánytétel tömege (kg): ............................ Felhasználandó összetevők megnevezése

Felhasználandó összetevők tételszámai/ azonosítójuk

Összetevők Ténylegesen bemérendő bemért mennyiségei mennyiségek kg

Eltérés kg

Bemérő aláírása

kg

ÖSSZESEN:

III/3. ábra: Mosató anyag a 43/2003 (IV.26.) FVM rendelet 1. számú melléklete szerint Mosatási eljárás

Eljárást megelőzően gyártott takarmány

Eljárást követően elsőként gyártott takarmány

sorszám

Megnevezés tételszám

megnevezés,

Időpont hónap/ nap

Mosató anyag megnevezés

mennyiség kg

kritikus anyag

tételszám

Mosató anyag felhasználása milyen takarmányban lett felhasználva


Takarmány tételszáma

Mosatóanyag felhasznált mennyisége kg

57 II. Takarmány-ellenőrzés intézményi háttere, fórumrendszere

A takarmány-ellenőrzésnek több szintjét, típusát lehet megkülönböztetni, elkülöníteni: - a) belső, üzemi önellenőrzés keretében, - b) külső, „hatósági” vagy „piaci jellegű” (nem hatósági) ellenőrzés. a) Önellenőrzés: - üzemi „Minőségellenőrzési Szabályzat”-ban előírt ellenőrzési tevékenységek, - igazolási eljárások a HACCP-terv keretében, - belső audit, - vezetőség által végrehajtott átvizsgálás speciális esetekben (pl. baleset, lopás, stb.). b/1) Hatósági külső ellenőrzés: - nemzeti illetékes hatóság, illetve illetékes szakemberei által az ország területén, - Közösség által kijelölt szakértői csoport ellenőrző tevékenysége a tagállamokban, - Harmadik ország hatósága által végzett ellenőrzések. b/2) „Piaci jellegű” külső ellenőrzés: - vevő (pl. vágóhíd, hiper-, szupermarkettek) által előírt vevői ellenőrzés az előállítónál, - irányítási-, illetve HACCP rendszer tanúsító, illetve auditáló szervezet, személy által végzett felülvizsgálata, ellenőrzése. Az illetkes hatóság által végzett ellenőrzés formái: -

iratellenőrzés (a takarmányjog által előirt dokumentumok vizsgálata),

-

azonossági ellenőrzés (szemrevételezéssel ellenőrzés annak megállapítására, hogy a szállítmányt kísérő bizonyítványok vagy egyéb dokumentumok megegyeznek-e a szállítmány címkéjével és tartalmával),

-

fizikai ellenőrzés (magának a takarmánynak az ellenőrzése, amely magában foglalhatja a szállítóeszköz, a csomagolás, a címkézés és a hőmérséklet ellenőrzését, az elemzések és laboratóriumi vizsgálatok céljára történő mintavételt és bármely egyéb ellenőrzést, amely a takarmányjog betartásának felülvizsgálatához szükséges).

Mint arra már a II. részben is utaltunk, a 183/2005/EK rendelet kimondja, hogy a takarmányipari vállalkozó: „köteles az illetékes hatóságnak tanúsítani, az illetékes hatóság által kért formában, hogy eleget tesz a rendeletben, HACCP-re vonatkozóan előírt kötelezettségeinek.” A takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állategészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 882/2004/EK rendeletben az ellenőrzésre vonatkozó feladatok végrehajtását a tagállamok illetékes hatóságára bízza.


58 Kit/mit takar ma Magyarországon az illetékes hatóság fogalma a takarmány-ellenőrzés területén? Melyek a takarmányozási hatóságok? Hova fordulhat takarmányipari vállalkozás, ha a rendelet előírásának meg akar felelni, és pl. be akarja mutatni a kidolgozott és a gyakorlatban működtetett HACCP rendszerét leíró kézikönyvét? Kinek a feladata az ellenőrzés irányítása, végrehajtása, stb.? A takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló, módosított 2001. évi CXIX. törvény tételesen felsorolja a takarmányozási hatóságokat, pontosan megjelölve feladat- és hatáskörüket, illetékességüket, egymáshoz való kapcsolatukat. Takarmányozási hatóságként jár el: a) a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium /FVM/ (a továbbiakban: minisztérium), b) az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (a továbbiakban: OMMI), c) az Állatgyógyászati Oltóanyag-, Gyógyszer- és Takarmány-ellenőrző Intézet (a továbbiakban: ÁOGYTI), d) a megyei (fővárosi) állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbiakban: Állomás). III/4. ábra: „Takarmányozási hatóságok”

Minisztérium Nemzeti referens

ÁOGYTI

OMMI „gyógyszeres takarmány”

Gyógyszerügyi Osztály

Takarmány ellenőrzési Főosztály

Állomások Analitikai osztály

(19 megyei + fővárosi)

Takarmány vizsgáló nemzeti referencia laboratórium

Engedélyköteles hatósági laboratóriumok

Takarmány-felügyelők

A minisztérium: „a) irányítja és felügyeli a takarmányokkal és a létesítményekkel kapcsolatos engedélyezési, nyilvántartási, ellenőrzési és vizsgálati feladatok végrehajtását, b) kialakítja a takarmányozásra vonatkozó szabályozást, c) elősegíti az új takarmány-vizsgálati módszerek honosítását és hazai elterjesztését, d) kialakítja a takarmányozás területén a hatósági takarmány-ellenőrzés éves tapasztalatairól szóló jelentés elkészítésének szempontjait,


59 e)

kijelöli a hatósági ellenőrzések során vett takarmányminták vizsgálatait végző laboratóriumokat, amelyek jegyzékét a minisztérium hivatalos lapjában közzéteszi, f) gondoskodik az engedélyezési, ellenőrzési és takarmány-vizsgálati stratégia folyamatos fejlesztéséről, g) kinevezi 1. a takarmány-adalékanyagok és az állatok fehérje ellátásának javítására használható termék közösségi engedélyezési és nyilvántartási eljárásának nemzeti referensét, 2. a takarmány-ellenőrzés külön jogszabály szerinti auditálását végző személyeket, illetve szervezetet.”

Az ÁOGYTI: „a) vizsgálatokat végez és - 75 napon belül - szakhatósági állásfoglalást ad a takarmányelőállító üzemek működésének engedélyezéséhez és nyilvántartásba vételéhez, b) nyilvántartja az országban működő létesítményeket, valamint az Európai Unió tagállamain kívüli országban működő, az Európai Unióba takarmányt importáló takarmány-előállító üzemek Magyarországon bejegyzett képviselőit, c) szakhatósági állásfoglalást ad a gyógyszeres takarmányt vizsgáló laboratóriumok működésének engedélyezéséhez, az állatgyógyászati készítmények vonatkozásában, d) ellenőrzi a gyógyszeres takarmányt vizsgáló laboratóriumokat, az állatgyógyászati készítmények vizsgálata vonatkozásában, e) hatósági igazolvánnyal rendelkező munkatársa beléphet a létesítmények területére, a takarmányokra vonatkozó nyilvántartásokat, dokumentációt megtekintheti, és azokról - az üzemi, illetve üzleti titok védelmére vonatkozó szabályok betartásával - másolatot készíthet, f) végzi az ellenőrzések során vett minták vizsgálati eredményeinek országos értékelését a takarmány-biztonság és -minőség vonatkozásában, g) ellátja az Állomások (4) bekezdésben meghatározott feladatainak szakmai irányítását és koordinálását, h) elkészíti és a minisztériumnak megküldi a hatósági takarmány-ellenőrzés éves tapasztalatairól szóló jelentést, i) a hatósági takarmány-ellenőrzés tapasztalatairól és helyzetéről a minisztériumot folyamatosan tájékoztatja, j) gondoskodik a hatósági szakemberek képzéséről, k) az Európai Unió élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó gyors-vészjelző rendszerén keresztül Magyarországra érkező bejelentés alapján, továbbá a Magyarországon észlelt veszélyhelyzet esetén megteszi a szükséges intézkedéseket.” Ezen kívül: „- a gyógyszeres takarmányt vizsgáló laboratórium ellenőrzésekor tapasztalt nem megfelelő eredmény esetén javasolhatja az OMMI-nek az állatgyógyászati készítmény vizsgálatára vonatkozó engedély feltételhez kötését, módosítását, felfüggesztését, illetve visszavonását, - kezdeményezheti az Állomásnál a takarmány-előállító üzemek működésének felfüggesztését, feltételhez kötését, valamint működési engedélyének módosítását, visszavonását.”

Az OMMI: „a) minősíti, engedélyezi, nyilvántartja, valamint ellenőrzi az országban működő takarmányvizsgáló laboratóriumokat, valamint azok vizsgálatait, b) eseti jelleggel engedélyezi az új takarmányok előállítását, felhasználását és behozatalát, c) részt vesz a takarmány-vizsgálati módszerek kialakításában és fejlesztésében,


60 d) működteti a takarmányvizsgálatok nemzeti referencia laboratóriumát és ellátja annak külön jogszabályban foglalt feladatait, e) véleményezi a laboratóriumi vizsgálatok nemzetközi szabványait, érvényesíti a vizsgálati módszereket, gondoskodik az átvett vizsgálati módszerek hazai elterjesztéséről.” Ezen kívül: „- a külön jogszabályban foglaltak szerint a laboratóriumok működési engedélyét feltételhez köti, módosítja, felfüggeszti, korlátozza, illetve visszavonja, - a külön jogszabályban foglaltak szerint az új takarmány eseti engedélyét felfüggeszti, újabb feltételhez köti, módosítja, illetve visszavonja, - szabálysértési eljárást kezdeményezhet.”

Az Állomás: „(4) bekezdés a) ellenőrzi a létesítményeket, azok működési engedélyében foglaltak betartását, a takarmányok előállítását, tárolását, forgalomba hozatalát, felhasználását és szállítását, a takarmány-higiéniai előírások betartását, a takarmányok biztonságát, összetételét, garantált beltartalmát, mikrobiológiai állapotát, tiltott anyagoktól való mentességét, nemkívánatos anyag tartalmának mértékét, csomagolását, jelölését és az ezekre vonatkozó nyilvántartásokat, dokumentációkat, valamint a takarmányok exportját, illetékességi területén való átszállítását és importját a vámelőírások figyelembevételével, b) ellenőrzi a forgalomba hozott és importált szálas- és tömegtakarmányok tiltott anyagoktól való mentességét, valamint a nemkívánatos anyag tartalmának mértékét, c) ellenőrzi a takarmány-előállító üzemekben bevezetett HACCP rendszereket, d) engedélyezi a takarmány-előállító üzemeket, egyéb létesítmények engedélyezéséhez szakhatósági állásfoglalást ad, e) nyilvántartást vezet a működési engedéllyel rendelkező létesítményekről és nyilvántartásba veszi a nem engedélyköteles létesítményeket." Ezen kívül: „Az állategészségügyi hatóság engedélye szükséges a külön jogszabály szerinti gyűjtőállomás, kereskedői telep, etető-itató állomás, pihentető állomás, állatrakodó, állatorvosi rendelő, állatkórház, állatklinika, állatorvosi laboratórium, a nem állam által működtetett, élelmiszerhigiéniai, -biztonsági célú vizsgálatokat végző állategészségügyi laboratórium, állati eredetű élelmiszer-előállító hely, hűtőház, állati eredetű melléktermék szállítását, kezelését végző üzem, takarmány előállító üzem működéséhez. Az engedélyező hatóság – határozatának meghozatala előtt – kikéri az állategészségügyi hatóság szakhatósági állásfoglalását: a) az állattartó hely, trágyakezelő, állatvásártér, mesterséges termékenyítő állomás, embrióátültető állomás, baromfikeltető állomás, halkeltető állomás, méhanyanevelő telep, állatrakodó, állatorvosi rendelő, állatkórház, állatklinika, állatorvosi laboratórium, a nem állam által működtetett, élelmiszer-higiéniai, -biztonsági célú vizsgálatokat végző laboratórium, gyűjtőállomás, kereskedői telep, etető-itató állomás, pihentető állomás, állati eredetű élelmiszer-előállító hely, hűtőház, állati eredetű melléktermék szállítását, kezelését végző üzem, takarmány előállító, -forgalmazó létesítmény létesítésének, használatbavételének, fennmaradásának, rendeltetése megváltoztatásának engedélyezésére irányuló eljárásban; b) állati eredetű élelmiszer-elosztó, -forgalmazó hely, állatkereskedés, állatkozmetika, állatmenhely, állatpanzió, állatkert létesítésének, használatbavételének, fennmaradásának, rendeltetése megváltoztatásának és működésének engedélyezésére irányuló eljárásban; c) vadaspark működésének engedélyezésére irányuló eljárásban;”


61 A takarmány-felügyelő: "a) a helyszínen ellenőrzi a (4) bekezdés a)-c) pontjában foglaltakat, b) a vizsgálatok céljára térítésmentesen mintát vehet, c) beléphet a létesítmények területére, a takarmányokra vonatkozó nyilvántartásokat, dokumentációt ellenőrizheti, és azokról - az üzemi, illetve üzleti titok védelmére vonatkozó szabályok betartásával - másolatot készíthet.

Az Állomás a működési engedélyben az ÁOGYTI szakhatósági állásfoglalása alapján meghatározza: „- az előállítható takarmányok körét, - gyógyszeres takarmánykeverék előállítása esetén az állatgyógyászati készítmény(ek), illetve az az(oka)t tartalmazó előkeverékek legkisebb bekeverhető mennyiségét, - az állatgyógyászati készítmény(ek) előkeverékbe bekeverhető legkisebb mennyiségét, - az előállítható takarmányokban a felhasználásra kerülő állatgyógyászati készítmény(ek) hatóanyag-tartalmának alsó és felső határértékeit, - a takarmány-előállítás során a legkisebb mennyiségben bekeverhető összetevő még homogénen elkeverhető tömegét, - az előállítás személyi és gyártástechnológiai feltételeit, - a takarmány-előállító üzem takarmány minőség- és biztonság-ellenőrzési rendszerének megfelelőségét, - egyéb, az ÁOGYTI által meghatározott speciális feltételeket.” A hatósági határozatok ellen benyújtott fellebbezés esetén: a) az Állomás első fokú határozatát - *a 4. § (1) bekezdése kivételével - az ÁOGYTI vezetője, a 4. § (1) bekezdése esetén a minisztérium, b) az OMMI első fokú határozatát a minisztérium bírálja el.

Ezen kívül az ÁOGYTI: „az élelmiszert előállító üzemekből származó, takarmányként felhasználható melléktermékek kezelésére, felhasználására, tovább-feldolgozására az állomás által kiadott engedély fellebbezése esetében másodfokú hatóságként jár el;” *2001. évi CXIX. tv. 4. § (1): „A takarmány-előállító üzem működési engedélyét - az ÁOGYTI és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: Szolgálat) illetékes intézetének szakhatósági állásfoglalása alapján az Állomás adja ki. Az engedély a kiadásától számított legfeljebb 5 évig érvényes.”


62 III. Néhány hasznos tanács, észrevétel a minőségi és biztonságos takarmányelőállítás megvalósíthatósága érdekében A takarmány előállítás és felhasználás feltételeit, többek között a 2001. évi CXIX. tv., 43/2003.(IV.26.), a 44/2003.(IV.26.) és a FVM rendeletek, illetve az azokat módosító 21/2004.(II.27.), 20/2004.(II.27.) FVM rendeletek, az 52/2005 (VI. 4.) FVM-PM együttes rendelet, az Európai Parlament és Tanács 178/2002/EK, 1829/2003/EK és 1830/2003/EK, a 1831/2003/EK rendelete, továbbá a 999/2001/EK r. és annak módosításai, valamint a 882/2004/EK és 183/2005/EK rendelet tartalmazza. Az ÁOGYTI a szakhatósági hozzájárulását akkor adja meg, ha a takarmány-előállító üzem rendelkezik a szennyeződésektől mentes, homogén, a minőségi követelményeknek megfelelő és biztonságos takarmányok előállításának feltételeivel, valamint a takarmányok nyomon követhetőségére alkalmas nyilvántartással és megfelelő belső üzemi minőség- és biztonságellenőrzéssel. Tehát a takarmány-előállítás során a cél, egy megfelelően homogén, minőségi és biztonságos takarmány gyártása, illetve ennek hosszú távú biztosítása, garantálása. Ha egy vállalkozás termékbiztonságát garantáló rendszerében előírt önmaga által szúrópróbaszerűen végrehajtandó homogenitás-, és szükség szerint átmosódás esetleges kialakulására irányuló ellenőrző vizsgálatokat kíván végrehajtani, ha a működési engedélyt megalapozó szakhatósági állásfoglalás elkészítéséhez szükséges, ÁOGYTI által végrehajtott próbagyártást kér, akkor a vizsgálatok előtt célszerű az adott üzemi technológia, és a gyártás műveletéhez kapcsolódó dokumentumok felülvizsgálata a megfelelő eredményű vizsgálatok elérése érdekében. A homogenitás-, és szükség szerint átmosódás esetleges kialakulására irányuló üzemi, belső ellenőrző vizsgálatok módját, lépéseit a 43/2003. (IV. 26.) FVM rendelet - az ÁOGYTI szakhatósági állásfoglalásának kiadásához szükséges vizsgálatok leírását tartalmazó - 2. számú melléklete alapján célszerű kialakítani. Melyek azok a kritikus pontok a technológiában, az előállítás folyamatában, melyek nem megfelelősége (pl. gépek, berendezések hibája, elavultsága, stb.) miatt az inhomogén takarmány-gyártás és, vagy káros kontamináció veszélyét rejtik magukban. Figyelembe véve, hogy ma Magyarországon az előállító üzemek többsége: - ellenáramos vagy pseudo-fluidágyas keverőgépre alapozott technológiával rendelkezik, - (elsősorban sertés és baromfi állatfaj részére, állatgyógyászati készítményt, kokcidiosztatikumot tartalmazó és nem tartalmazó, dercés és granulált állagú, zsákos és ömlesztett kiszerelésű) takarmány-keveréket, - (elsősorban sertés és baromfi állatfaj részére, állatgyógyászati készítményt, kokcidiosztatikumot tartalmazó és nem tartalmazó poros állagú, zsákos kiszerelésű) takarmány-előkeveréket (komplett premixet) állít elő, kiemelten ezekre a technológiákra jellemzően előforduló, előfordulható problémákra, hibaforrásokra hívnánk fel a figyelmet. Reméljük, ezzel is segítve a takarmányipari vállalkozások hatékonyabb szakmai-gyakorlati felkészülését.


63 Az ÁOGYTI által takarmány-előállító létesítményekben végrehajtott helyszíni szemle során tapasztaltakat és a laboratóriumi vizsgálatok eredményeit figyelembe véve a következőket javasoljuk: Nem megfelelő laboratóriumi vizsgálati eredmények (pl. inhomogenitás, nem kívánatos kontamináció, garantált beltartalomtól való jelentős eltérés) hátterében emberi és, vagy technológiai eredetű hibák állhatnak. 1) „Emberi hibaforrások” adódhatnak figyelmetlenségből, mulasztásból, nem megfelelően tisztázott feladat- és hatáskör miatt, monoton munkavégzésből, stb., így például: - számolási hiba gyártmánylap, receptura összeállításakor, - nem megfelelő a kimérés pontossága a kismennyiségű, nagy biológiai értékű, zsákos anyagok, pl. komplett premixek esetében, - nem az utasításnak megfelelő, szükséges mennyiségű alkotó, pl. előírt helyett fele mennyiségű gyógypremix felöntése az ún. gyógypremix garaton keresztül, - nem az utasításnak megfelelő sorrendben végrehajtott felöntés, pl. premix garaton a kokcidiosztatikumot tartalmazó előkeverék utolsóként való felöntése és azt követően a garat mosatásának elhagyása, - nem az utasításnak megfelelő komponens felöntése az adott munkafázisban, pl mosatási program során előállított ún. mosatóanyagba a premix felöntő garaton keresztül indifferens anyag helyett, pl. lasalocid-Na-ot tartalmazó komplett premixet felöntése, - nem tartják be az előírt keverési, és, vagy az ún. pihentetési időt, - nem hajtják végre a mosatási program előírásait, kevesebb mosatóanyagot használnak fel, mint az előírt; nincs mosatás; nem a megfelelő útvonalon vezetik végig a rendszeren, stb.

Ellenőrizni kell, illetve figyelembe kell venni: - az előállítani kívánt takarmányokról a 43/2003 (IV.26.) FVM r. 3. számú mellékletének megfelelően elkészített gyártmánylapokon feltüntetett garantált értékek (számítással megállapított adatok) helyességét – amennyiben szükséges, akár „megerősítő” laboratóriumi vizsgálatokkal, - a kimérés pontosságát, körülményeit (személyi feltételeit, beosztott alkalmasságát az adott feladatra), - a felhasznált adalékanyagok hatóanyagtartalmát, tisztaságát, a számítási értékek helyességét, - a gyártástechnológiai utasításban az alapanyagok kimérésének és felöntésének leírását (kellően részletes, egyértelmű-e), - a felhasznált előkeverék révén a termékbe vitt alkotó (pl. limitált adalékanyag) tartalom mellett a szemes alapanyagok úm. „szennyező” (saját) adalékanyag (limitált adalékanyag) tartalmát, hogy az így számított, „várható” érték megfelel-e a „mért” érték nagyságának, - a személyzet szakmai oktatásának minőségét és gyakoriságát, megfelelő hangsúlyt helyeznek-e pl. a gyártástechnológiai utasítás, a mosatási program, illetve a tisztítási/takarítási utasítás műveletpontos végrehajtásának jelentőségére, a gyógyszeres takarmány előállítás során felhasznált készítmények által, a nem előírás szerinti alkalmazással előidézhető veszélyekre, a tiltott, nem kívánatos kontaminációból adódó problémákra, stb.


64 2) „Nem emberi hibaforrások” adódhatnak a gépek, berendezések meghibásodásából, avultságából, kopásából, a felhasznált komponensek sajátosságaitól, a mérőeszközök pontatlanságából, stb., így például: - a mérleg nem megfelelő működése miatt mérési hiba, (pl. a szükséges réz mennyiségének akár többszöröse, vagy éppen töredéke lesz a takarmány-keverékben), - az adott kézi, vagy gyógypremix garat anyaga, formája, dőlésszöge, mérete, stb. vagy ferde behordó csigával felszerelt felöntő garat miatt alkalmatlan az alkotók anyagelmaradás-mentes rendszerbe juttatására, - keverési időtartam alatt a keverőgép ürítő-szerkezete, mivel a reteszelés csak részlegesen megoldott, „függönyszerűen” átereszti az anyagot az utótartályba (így pl. akár 30-40 kg anyag is átjuthat megfelelő homogenizálás nélkül), inhomogén késztermék keletkezhet, - az adott termékhez, összetevőkhöz, stb. és a keverőgép típusához rosszul megválasztott keverési időtartam miatt nem lesz homogén a takarmány, - porszerű állatgyógyászati készítmény hajlamos kiporzásra, elektrosztatikusan feltöltődve a berendezések felületére kitapadni, ezzel növelve a nem megengedett kontamináció veszélyét, - a gyógyszeres takarmány előtt legyártott termékből a rendszerben visszamaradt anyag hozzáadódva a gyógyszeres takarmányhoz, „felhígította” a hatóanyag-tartalmat az első mintában, - a gyógyszeres takarmányok tárolására kijelölt tartály falára kitapadt dercés állagú takarmány, a kitárolás utolsó szakaszában tartály alján lévő kihordó csigára ráhullva, valamint a ferde csigában visszamaradva az utolsó mintában magasabb hatóanyag-tartalmat eredményezett, stb.

Ellenőrizni kell, szükség szerint módosítani illetve figyelembe venni: - a gyógyszeres takarmány előállításához javasoljuk por-állagú (powder) gyógypremixek helyett ún. mikrogranulált készítmények felhasználását, - célszerű lehet a gyógyszeres takarmány-előállítás igényénél, egyes esetekben, a szakhatósági állásfoglaláshoz benyújtott kérelemben közölt hatóanyag-tartalmat felülvizsgálni, késztermékre vetítve maximálisan megengedett mennyiséget csökkenteni, természetesen figyelembe véve a terápiás dózis nagyságát, (pl. mikrogranulált OTC 200 Mikro gyógypremix készítmény esetében késztermékre vetítve törzskönyvben engedélyezett 2500 mg/kg-ról 1250 mg/kg-ra módosítani), ezzel is csökkentve az átmosódás lehetőségét, mértékét, - javasolt a mérőeszközök mérési tartományának, pontosságának ellenőrzése annak függvényében, hogy milyen komponensek kiméréshez alkalmazzák (pl. mikrokomponensek néhány kg-nyi pontos kimérésére nem alkalmas egy 100 kg-os méréstartományú mérleg), - az üzem által a gyógypremix garaton felönteni kívánt nagy biológiai értékű komponensek legkisebb mennyiségét célszerű minimum 5 kg/1000 kg takarmány-tételben meghatározni, amennyiben gyógyszeres takarmány előállításakor, a felhasználni kívánt gyógypremix használati utasításának megfelelően, a készítmény 1 keveréshez felöntendő mennyisége nem éri el az üzem működési engedélyében meghatározott legkisebb felönthető mennyiséget, illetve a törzskönyvi leírásban vagy a használati utasításban ún. előkeverék készítését javasolják, vagy írják elő - és a készítmény az egyéb szempontok alapján megfelel a tárgyi üzem működési engedélyében megfogalmazottaknak, - az üzemi állatorvos felügyelete mellett, legalább a


65 legkisebb felönthető értéknek megfelelő mennyiségben ún. (technológiai) előkeveréket kell képezni és azonnal felhasználni, a következő feltételek, lépések műveletpontos betartásával: - A közvetlenül gyógypremix kimérését követően, a gyógyszerszobában, a kizárólag egy keveréshez/felöntéshez szükséges mennyiségű állatgyógyászati készítményt indifferens anyaggal (pl. búzakorpával), egy jól zárható fedéllel rendelkező, 20 - max. 50 liter hasznos térfogatú, könnyen tisztítható állítható tengelyű, kizárólag erre a célra rendszeresített kényszer-dobkeverőgéppel össze kell keverni („keverési idő”: 1-2 perc), - az összekeverést megelőzően, ha szükséges, a kiporzás csökkentése, minimalizálása érdekében, előnyös lehet az indifferens anyagot pl. állati eredetű zsírporral 1-2 percig előkeverni („előkeverés”), majd ezt követően felönteni a gyógypremix kimért mennyiségét a dobkeverőgépbe, a gyógyszerszobában biztosítani kell a megfelelő szellőzést, porelszívást. - a „keverési idő” letelte után a gyógypremixet is tartalmazó technológiai előkeveréket zárható fedelű, könnyen tisztítható, kizárólag erre a célra rendszeresített, megfelelően jelölt edényzetbe kell kiönteni, majd a gyógyszerszobából átszállítani a takarmányelőállító üzem gyártó helyiségébe, és (lehetőség szerint pl. targonca, teherhordó lift, felvonó segítségével) feljuttatni a kézi felöntő garat szintjére, - a gyártástechnológiai utasítás szerint meghatározott, megfelelő időben a teljes mennyiséget egy tételben a kézi felöntő garaton keresztül felönteni, - az ún. gyógyszeres felöntő garatot közvetlenül a keverőgép tetején kell kialakítani korróziómentes anyagból és lehetőség szerint megfelelő teljesítményű elszívó, porleválasztó berendezéssel kiegészíteni, (a garatot a korróziómentes anyagból sarokmentesen, megfelelő lejtéssel és peremmel kell kialakítani, a beépített elszívó, porleválasztó berendezés működtetésének idejét, módját, teljesítményét, stb. ellenőrizni kell, és az optimális paraméterekre be kell szabályozni) a káros kontamináció csökkentése, kiküszöbölése érdekében, lényeges, hogy az elszíváskor leválasztott port ugyanabba a gyártási tételbe kell visszajuttatni, a kézi felöntő garathoz egy megfelelő feljáratot, raklaptartó állványzatot (rámpát) célszerű kialakítani az ergonómikus megközelíthetőség (gyógypremix feladás üzemszerű) feltételeinek biztosítása érdekében, - ellenőrizni kell a keverőgép rotorjának forgásirányát, valamint az adott keverési idő megfelelőségét, figyelembe véve a nagy biológiai értékű anyagok, pl. gyógypremixek legkisebb felönteni kívánt mennyiségeit, és a keverés időtartamát, szükség szerint növelni kell, - a keverőgépnél esetlegesen kialakított helyi porelszívó berendezés működését, teljesítményét, működtetés időpontját, időtartamát, az elszívott por „sorsát”, mikor, hova kerül vissza, stb. felül kell vizsgálni, és szükség szerint módosítani kell (pl. nagy teljesítményű porelszívó berendezés alkalmazása esetén az utoljára felöntött alkotók elszívása, majd másik tételbe történő visszajuttatása miatt a garantált értéktől való eltérés, inhomogenitás, káros kontamináció lehetősége áll fenn); a keverőtér közvetlen megszívása helyett célszerűbb egy-kettő, a keverőtérbe nyíló megfelelő méretű légkiegyenlítő, lélegeztető porzsák elhelyezése, - a homogenitás és a keverőgép megfelelő mértékű kiürülése érdekében, az ÉLGÉP típusú ellenáramos keverőgépben a palást és a keverőelemek közötti légrést maximum 10 mm-re kell beszabályozni, a Bombix típusú pseudo-fluidágyas keverőgép palástja és a keverőlapátok közötti légrés nagyságát 5 mm alatti értékre kell beállítani, szükség szerint élelmiszeriparban engedélyezett, indifferens anyaggal el kell végezni a keverődob palástjának „kibélelését”, vagy lehetőség van a szalagcsigákon a mechanikai igénybevételnek ellenálló gumiszegély kiegészítést alkalmazni, ugyanakkor az ellenáramos keverőgép szalagcsigáin kialakított gumiszegély nem megfelelő rögzítési módja is okozhat inhomogenitási problémát,


66 - javasoljuk a keverési idő letelte után közvetlenül, kb. 2 perc pihentetési idő beiktatását, (a levegőnek van ideje eltávozni az anyagból, ily módon is csökkenthető az inhomogén takarmány kialakulásának lehetősége) mind a BOMBIX, mind az ÉLGÉP takarmány-keverőgép esetében, - amennyiben reteszelés nem funkcionál és a keverőgép ürítő-szerkezete átengedi-e a bemért komponenseket a homogenizálás művelete alatt, a hibát ki kell javítani, - a keverőgép utótartályába, a levegő elvezetését és az anyag lassú, „durva zuhanás nélküli” kiürülését biztosító, megfelelő minőségű „tükörlemez” anyagból készült, megfelelő dőlésszögű és méretű ún. terelőlemezt kell beépíteni, - ellenőrizni szükséges, hogy a keverőgép utótartályába beépített terelő- és tehermentesítő lemez a tervezett funkcióját minden tekintetben kielégíti-e, a terelőlemezt (pl. az anyag minősége, dőlésszöge, szélessége, mérete, stb.) úgy kell átalakítani, hogy anyagelmaradás a lemezen és így az utótartályban –ennek következtében nem kívánatos kontamináció - ne alakulhasson ki, - biztosítani kell az anyagáram útvonalának alapos kijáratását, - az anyagszállítás eszközeit, pl utótartályból kihordó csigát vagy rédlert, serleges felvonót, stb. az anyagelmaradás lehetőségének vizsgálata (át kell gondolni, hogy azok alkalmazása, működtetése milyen mértékben járul/járulhat hozzá a szétosztályozódáshoz a homogenizátumban, illetve a nem kívánatos kontamináció kialakulásához), annak kiküszöbölése mellett rendszeresen karban kell tartani, szükség szerint javítani: - ellenőrizni szükséges, hogy a keverőgép utótartályából kihordó csiga funkcióját minden tekintetben kielégíti-e, a csigát úgy kell átalakítani (pl. gumi-, műanyagszegéllyel „felseprűzni”), hogy a csiga és a lemez közötti légrés nagysága miatt anyagelmaradás ne alakulhasson ki, esetenként célszerű lehet a kihordó csiga kiváltása rédlerrel, - az utótartályából kihordó csigához csatlakozó, a homogenizátumot a serleges felvonó lábazatához surrantó cső maradékanyag-mentes működését (pl. nincs-e anyagelmaradás, feltapadás az oldalán) ellenőrizni, és szükség szerint átalakítani, cserélni kell, - a többi szállítócsiga esetében is a csiga és a csigavályú közötti távolságot, a csigalevelek közötti távolságot, a levelek állapotát, stb. felül kell vizsgálni és a hibákat ki kell javítani, - mivel a termékeket behordó, illetve kitároló ferde csőcsigák szintén káros keresztszennyeződés és szétosztályozódás lehetőségét rejtik magukban (pl. túl kicsi keresztmetszet-nem megfelelő teljesítmény, nem megfelelően stabil rögzítés, túl hosszú és meredek az anyagáram útvonala, csiga alsó végénél mindig jelentkező anyagelmaradása tökéletlen ürülés miatt, stb.), célszerű lehet ezek kiváltása, cseréje (pl. egy megfelelő méretű, teljesítményű és a lábazatnál ívlemezzel ellátott serleges felvonóval, rédlerrel, stb.), - a homogenizátumot szállító felvonó lábazatában az anyagelmaradást az itt található ún. „vakterületet/foltot” minimálisra kell csökkenteni, meg kell szüntetni (pl. a serleges felvonó lábazatának „kibélelése” ún. ívlemezzel), - a már kialakított, állítható tengelyű serleges felvonó lábazatában ellenőrizni kell, hogy az anyagelmaradást valóban sikerült-e minimálisra csökkenteni, szükség esetén az ívlemez és a felvonó serlege közötti távolságon állítani kell, - bizonyos típusú felvonó lábazatában található ún. „csőcsonkot” meg kell szüntetni, el kell távolítani, - figyelembe véve, hogy sokszor nagymértékben poros anyagot kell mozgatni vertikálisan, javasolt lehet bizonyos típusú (pl. gumilapátos) felvonó cseréje, - felül kell vizsgálni, hogy a tároló-tartályok mérete, az anyagok összetétele, állaga, stb. miatt a granulálás előtti dercés anyagban, illetve a késztermékben a zuhanás során bekövetkező szétosztályozódás lehetősége miatt kialakulhat-e inhomogenitás, ennek figyelembevételével javasolt a granulálás előtti puffertartály, illetve dercés készáru tartály belsejében egy megfelelően kialakított, jól működő ún. zuhanásgátló műtárgy elhelyezése,


67 - el kell végezni a már meglévő, beépített „zuhanásgátló” berendezések rendeltetésszerű működésének ellenőrzését, majd a szükség szerinti javítását, illetve átalakítását, mivel azok nem megfelelő kialakítása, mérete, elhelyezése, rögzítése, működése szintén nem kívánatos keresztszennyeződés és, vagy szétosztályozódás lehetőségét rejtik magukban, - a készáru tartályokra megközelíthető, megfelelően, jól zárható, ún. tisztító-kémlelő nyílásokat kell kialakítani (üzemszerűen tisztítható tartály), a tisztítási/takarítási utasítás végrehajtásával a tárolótartályok belső falainak tisztaságát, illetve a készáru-tartálynak, oldalfalának öntisztulását ellenőrizni kell, és a nem kívánatos feltapadásokat meg kell szüntetni, ez vonatkozik a keverőgép belső terére is, - az állatgyógyászati készítményeket, hozamfokozó adalékanyagokat, kokcidiosztatikumokat tartalmazó ömlesztett takarmányok készáru-tartályainak, illetve a lezsákoló berendezés előtti készáru-tartály belső, (bordázott) falát javasoljuk él- és sarokmentesen kilemezelni, az esetleges, nem kívánatos feltapadások, anyagelmaradás minimalizálása, kiküszöbölése érdekében, - a készáru-tartályokból a termékeket a gépjárműre, annak rakterébe „surrantó”, ürítő csőcsonkok szintén káros keresztszennyeződés lehetőségét rejtik magukban (pl. túl kicsi keresztmetszet-nem megfelelő teljesítmény, nem megfelelően stabil rögzítés, túl hosszú és nem eléggé meredek az anyagáram útvonala, anyagelmaradás alakulhat ki a tolózár nem megfelelő elhelyezése, illetve alkalmazása miatt, stb.), ezek működését felül kell vizsgálni, - a ferde kihordó csőcsigák végére illesztett, nem minősített műanyag csövek alkalmazása nem célszerű, mert működtetésükkel fennállhat a porrobbanás veszélye, illetve redőzöttségük miatt a káros kontamináció lehetősége, mindenképpen javasolt ezek eltávolítását, - bizonyos esetekben a túlzott mértékű porelszívás csökkentése, megakadályozása érdekében a mérleg-lezsákoló berendezésnél alkalmazott direkt elszívó berendezés működését felül kell vizsgálni, javasolt a légelszívás módosítása ún. fals levegő hozzáadásával és így csak közvetlenül a „kilépő” por elszívását biztosító rendszer kidolgozása, ez a módszer alkalmazható a serleges felvonó fejnél, a puffertartályok tetején és a lezsákoló berendezés adagoló csigájának tetején, ezeken a pontokon megfelelően kialakítású és működtetésű lélegeztető porzsákok elhelyezése is csökkentheti a gyártás során keletkezett nem kívánatos légáram kialakulását. - a ciklon gyűjtőtartályában – hosszabb időtartamon keresztül, több gyártási napon, különböző komponensek felhasználása során, stb. - kiválasztódó por késztermékbe való visszajuttatása (mivel bizonytalan összetétele nem kívánatos kontamináció lehetőségét rejti magában) nem javasolt, az így összegyűjtött poranyagot célszerűbb veszélyes hulladékként kezelni. Mint az itt felsorolt néhány észrevétel, javaslat is jól mutatja, mennyire összetevője van a homogén, illetve kontamináció-mentes takarmány-előállításnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fentiek ellenőrzése, és szükség szerinti javítása, kiküszöbölése nagyban hozzájárul: - a próbagyártás, belső önellenőrzés keretében megvett takarmányminták megfelelő laboratóriumi vizsgálati eredményéhez, - a hosszú távú minőségi és biztonságos takarmány-gyártáshoz.


68

MELLÉKLET A takarmányozással kapcsolatos, a segédanyag könnyebb megértését segítő fontosabb fogalmak: „audit”: szisztematikus és független vizsgálat, amelynek célja annak meghatározása, hogy a tevékenységek és a kapcsolódó eredmények megfelelnek-e a tervezett intézkedéseknek, és hogy ezeket az intézkedéseket hatékonyan hajtják-e végre és megfelelőek-e a célok eléréséhez (882/2004/EK r.); „állatgyógyászati készítmény (gyógyszer)”: bármely anyag vagy anyagok keveréke, amelyet állatok betegségeinek kezelésére vagy megelőzésére készítenek, továbbá bármely anyag vagy anyagok keveréke, amely farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatások kiváltása révén az állatok valamely élettani funkciójának helyreállítása, javítása vagy módosítása, illetve orvosi diagnózis felállítása érdekében alkalmazható (2005. évi CLXXVI. törvény); „be nem tartás”: a takarmány-, vagy élelmiszerjog, vagy az állatok egészségének vagy kíméletének védelmére vonatkozó szabályok be nem tartását jelenti (882/2004/EK r.); „elsődleges termelés”: elsődleges termékek előállítása, termesztése vagy tenyésztése, beleértve a termés betakarítását, a fejést és a haszonállt-tenyésztést az állatok levágásáig. Ugyancsak ide tartozik a vadászat, a halászat, valamint a vadon élő termékek betakarítása (178/2002/EK r.); „élelmiszer-biztonság”: annak biztosítása, hogy az élelmiszer nem okoz ártalmat a fogyasztónak, amikor azt a felhasználás szándékának megfelelően feldolgozzák és, vagy elfogyasztják (Codex Alimentarius / Dr. Bíró G.: Élelmiszer-higiénia); ==> ≈ a takarmány-biztonsággal, és egyben az élelmiszer-biztonság része! „élelmiszer-eredetű megbetegedés (foodborne disease)”: fertőzéses vagy mérgezéses természetű megbetegedés, amely élelmiszer vagy víz fogyasztása következtében jön létre (Dr. Bíró G.: Élelmiszer-higiénia) „ételfertőzések (élelmiszer okozta fertőzések – foodborne infections)”: az élelmiszerekben elszaporodó baktériumok a fogyasztó szervezetébe bejutva, egyrészt ott szétesve, a baktérium lízise révén a sejtfalból ún. endotoxin szabadul fel, másrészt a baktériumok a szervezetben elszaporodva, akár a keringésbe jutva egyéb szervekben, szervezetben fertőzést okozhatnak (Dr. Bíró G.: Élelmiszer-higiénia) „élelmiszer-hulladék”: az éttermekből, vendéglátó-ipari egységekből és konyhákról – a központi konyhákat és a háztartások konyháit is beleértve – származó minden élelmiszer-hulladék, beleértve a használt sütőolajat (1774/2002/EK r.); „ételmérgezések (élelmiszer okozta mérgezések – foodborne intoxications)”: szorosan vett értelemben, az élelmiszerben elszaporodó baktériumok által termelt ún. exotoxinok a szervezetbe jutva, a baktérium jelenlététől függetlenül idézik elő a mérgezést (Dr. Bíró G.: Élelmiszerhigiénia) ”élelmiszer-termelő állat”: az emberek által élelmiszer vagy élelmiszer-alapanyag előállítás céljából etetett és tartott gazdasági haszonállat (43/2003 (IV.26.) FVM r.);


69 „forgalomba hozatal”: élelmiszer vagy takarmány készentartása eladás céljára, beleértve az élelmiszer vagy takarmány eladásra való felkínálását, vagy az élelmiszerek és takarmányok ingyenes vagy ellenérték fejében történő átadásának bármely egyéb formáját, valamint az élelmiszerek és takarmányok eladását, forgalmazását vagy átadásának egyéb módját (178/2002/EK r.); „felülvizsgálat”: meghatározott követelmények betartásának ellenőrzése, vizsgálatok és objektív bizonyítékok figyelembevétele alapján (882/2004/EK r.); „gazdasági haszonállat”: az emberek által élelmiszer, prém, gyapjú, toll és bőrtermelés, sporttevékenység, illetve igaerő céljából etetett, tartott állat. (43/2003 (IV.26.) FVM r.); „hatósági ellenőrzés”: az illetékes hatóság vagy a Közösség által végzett bármilyen típusú ellenőrzés, melynek célja a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állategészségügyi és az állatok kíméletre vonatkozó szabályok betartásának vizsgálata (882/2004/EK r.); „kalibrálás”: az a műveleti sor, amelynek segítségével meghatározott feltételek mellett, a mérőberendezések vagy a mérőrendszerek által mutatott értékek, illetve a mérőedényeken megjelölt értékek és a referencia standardok jól ismert értéke között megállapítható az összefüggés (ÁOGYTI, 1998: A szabályos gyógyszergyártás irányelvei); „kedvtelésből tartott állat”: bármilyen, ember által gazdálkodáson kívüli célból és szokványosan táplált és tartott – de fogyasztásra nem kerülő – fajhoz tartozó állat (1774/2002/EK r.); „kedvtelésből tartott állatok eledelét előállító üzem”: olyan üzem, amely kedvtelésből tartott állatok eledelét, műcsontot, és ízesítő belsőségeket gyárt, és amelyben bizonyos állati melléktermékeket használnak fel ezek előállításához (668/2004/EK r.); „kritikus pontok”: a takarmány minőségét és biztonságát leginkább veszélyeztető pontok a takarmányok előállításának, tárolásának, feldolgozásának, szállításának, exportjának, importjának, tranzitjának, felhasználásának területén (43/2003 (IV.26.) FVM r.); „létesítmény”: egy takarmányipari vállalkozás bármely egysége (183/2005/EK r.); „minőség-biztosítás”: azon megtervezett és szervezett munkák összessége, amelyek betartásával megvalósítható az, hogy a termékek minősége megfeleljen a felhasználás céljának /Quality Assurance – Q. A./ (ÁOGYTI, 1998: A szabályos gyógyszergyártás irányelvei); „minőség-ellenőrzés”: a GMP-nek (Jó Gyártási Gyakorlat) az a területe, amely a mintavétellel, a minőségi előiratok elkészítésével, a vizsgálatok elvégzésével, ezen kívül a szervezés, a dokumentálás és a felszabadítás ügyével foglalkozik /Quality Control – Q. C./ (ÁOGYTI, 1998: A szabályos gyógyszergyártás irányelvei); „minőségmegőrzési idő”: a takarmány-előállító üzem által a gyártás időpontjától számított időtartam alapján megállapított időpont, ameddig az előállított takarmány, a takarmány-előállító üzem által előírt tárolási feltételek mellett, megőrzi fizikai, kémiai, érzékszervi jellemzőit és kifogásmentes mikrobiológiai állapotát (43/2003 (IV.26.) FVM r.); „műveleti leírás”: adott művelet, óvintézkedés végrehajtásának módját, valamint a gyártáshoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó szabályokat leíró utasítás /angolul: Standard Operating Procedure - SOP/ (ÁOGYTI, 1998: A szabályos gyógyszergyártás irányelvei)


70 „nyomonkövethetőség”: lehetőség arra, hogy nyomon követhető legyen egy élelmiszer, takarmány, élelmiszer előállítására szánt állat vagy olyan anyag, amely anyagot élelmiszer vagy takarmány előállításánál felhasználásra szánnak, illetve amelynél ez várható, a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás minden szakaszában (178/2002/EK r.); /„from farm to table – farmtól az asztalig” - Fehér Könyv, 2000. 01. 12./

„takarmány”: feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan anyag vagy termék, többek között adalék, amelyet állatok orális etetésére szánnak (178/2002/EK r.); „takarmány-ellenőrzés”: a létesítmények, illetve a takarmányok előállításának, tárolásának, forgalomba hozatalának, felhasználásának, takarmányozási szempontból szállításának, exportjának, importjának, országon való átszállításának, összetételének, előzetesen meghatározott tulajdonságainak, biztonságának, higiéniájának, mikrobiológiai állapotának, csomagolásának, jelölésének, nyomonkövethetőségének, tiltott anyagoktól való mentességének és a nemkívánatos anyagok mennyiségének ellenőrzése (2005. évi CLIX. törvény); „takarmány-higiénia”: a veszélyek ellenőrzéséhez, valamint egy takarmány állati fogyasztásra való alkalmasságának biztosításához szükséges intézkedések és feltételek, figyelembe véve a takarmány felhasználásának szándékát (183/2005/EK r.); „takarmányjog”: azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összessége, amelyek általában a takarmányokat, és különösen a takarmányok biztonságosságát szabályozzák, akár közösségi, akár nemzeti szinten, kiterjed a takarmányok gyártásának, feldolgozásának és forgalmazásának minden szakaszára, valamint a takarmányok felhasználására (882/2004/EK r.); „takarmányok nemkívánatos anyagai”: azok az anyagok, amelyek a takarmányban közvetlenül az állat egészségét, termelőképességét, illetve közvetve az ember egészségét vagy a környezetet és a természetet (a továbbiakban együtt: környezet) veszélyeztethetik vagy károsíthatják (2001. évi CXIX. törvény); „takarmányipari vállalkozó”: a) az a természetes vagy jogi személy, aki felelős az e rendeletben megállapított követelmények teljesítésének biztosításáért az általa irányított takarmányipari vállalkozásban (183/2005/EK r.), b) az a természetes vagy jogi személy, aki/amely az általa ellenőrzött takarmányipari vállalkozáson belül felelős az élelmiszerjog követelményeinek betartásáért (178/2002/EK r.);


71 A TÁJÉKOZTATÓ FORRÁSANYAGA (Felhasznált szakirodalom)

- Anonym (1990. március 26.): A Tanács 90/167/EGKirányelve a közösségen belül gyógyszeres takarmányok előállítására, forgalomba hozatalára és felhasználására irányadó feltételek megállapításáról /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 1990. 04. 07. L 92/ - Anonym (2001. május 22.): Az Európai Parlament és Tanács 999/2001/EK rendelete egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2001. 05. 31. L 1/ - Anonym (2001. december 24.): 2001. évi CXIX. törvény a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról (Magyar Közlöny – 2001/153.szám) - Anonym (2002. január 28.): Az Európai Parlament és Tanács 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2002. 02. 01. L 31/ - Anonym (2002. október 3.): Az Európai Parlament és Tanács 1774/2002/EK rendelete a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2002. 10. 10. L 273/ - Anonym (2003. május 12.): A Bizottság rendelete a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (808/2003/EK) /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2003. 5. 13. L 117/ - Anonym (2003. május 12.): A Bizottság 811/2003/EK rendelete a 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a halakra vonatkozó, fajon belüli újrahasznosítási tilalom, az állati melléktermékek elföldelése és elégetése, valamint egyes átmeneti intézkedések tekintetében történő végrehajtásáról /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2003. 5. 13. L 117/ - Anonym: 43/2003 (IV.26.) FVM rendelete a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 2001. évi CXIX. törvény végrehajtásáról (Magyar Közlöny – 2004/42. szám - Anonym: 44/2003. (IV. 26.) FVM rendelet a Magyar Takarmánykódex kötelező előírásairól (Magyar Közlöny – 2004/42. szám) - Anonym (2003. július 10.): A Bizottság rendelete a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I., IV. és XI. mellékletének, valamint az 1326/2001/EK rendeletnek a fertőző agyvelőbántalmak és az állatok takarmányozása tekintetében történő módosításáról /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2003. 7. 11. L 173/ - Anonym (2003. szeptember 22.): Az Európai Parlament és Tanács 1829/2003/EK rendelete a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2003. 2. 18. L 268/ - Anonym (2003. szeptember 22.): Az Európai Parlament és Tanács 1830/2003/EK rendelete a géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetőségéről és címkézéséről, és a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetőségéről, valamint a 2001/18/EK irányelv módosításáról /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2003. 2. 18. L 268/


72 - Anonym (2003. szeptember 22.): Az Európai Parlament és Tanács 1831/2003/EK rendelete a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2003. 2. 18. L 268/ - Anonym: 20/2004 (II.27.) FVM rendelet a Magyar Takarmánykódex kötelező előírásairól szóló 44/2003. (IV. 26.) FVM rendelet módosításáról (Magyar Közlöny – 2004/21. szám I. és II. kötet) - Anonym: 21/2004 (II.27.) FVM rendelet a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 2001. évi CXIX. törvény végrehajtásáról kiadott 43/2003 (IV.26.) FVM rendelet, valamint a takarmányok hatósági vizsgálataiért fizetendő díjakról szóló 26/1997 (IV. 18.) FM rendelet módosításáról (Magyar Közlöny – 2004/21. szám I. kötet) - Anonym (2004. március 1.): A Bizottság határozata a takarmányozási célú forgalmazás vagy felhasználás tekintetében tiltott anyagok listájának elfogadásáról (2004/217/EK) /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2004. 3. 5. L 67/ - Anonym (2004. március 10.): A Bizottság 668/2004/EK rendelete a 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes mellékleteinek az állati melléktermékek harmadik országokból történő behozatala tekintetében történő módosításáról /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2004. 4. 19. L 112/ - Anonym (2004. április 29.): Az Európai Parlament és Tanács 882/2004/EK rendelete a takarmányés élelmiszerjog, valamint az állategészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2004. 4. 30. L 165/ - Anonym (2004. április 29.): Az Európai Parlament és Tanács 852/2004/EK rendelete az élelmiszerhigiéniáról /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2004. 4. 30. L 226/ - Anonym: 88/2004 (V. 15.) FVM rendelet az állatgyógyászati készítményekről (Magyar Közlöny – 2004/66. szám) - Anonym (2005. január 12.): Az Európai Parlament és Tanács 183/2005/EK rendelete a takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2005. 2. 8. L 35/ - Anonym: 52/2005 (VI. 4.) FVM-PM együttes rendelete a takarmányok harmadik országokból való behozataláról (Magyar Közlöny – 2005/75. szám) - Anonym (2005. augusztus 5.): A Bizottság 1292/2005/EK rendelete a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet IV. mellékletének az állatok takarmányozása tekintetében történő módosításáról /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2005. 08. 06. L 205/ - Anonym (2005. december 14.): A Bizottság (2005/925/EK) ajánlása a 95/53/EK tanácsi rendelettel összhangban a takarmányozás 2006. évi hatósági ellenőrzésére irányuló koordinált programról /Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2005. 12. 22. L 337/51/ - Anonym (2005. december 19.): 2005. évi CLIX. törvény egyes élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos törvények módosításáról (Magyar Közlöny – 2005/168. szám) - Anonym (2005. december 19.): 2005. évi CLXXVI. törvény az állategészségügyről (Magyar Közlöny – 2005/171. szám) - Agrocontroll Szaktanácsadó és Szolgáltató Kft.: Egy HACCP rendszer kidolgozásának főbb lépései (www.agrocontroll.hu) - ÁOGYTI (Budapest, 1998): Eudralex 4. kötet: A Szabályos Gyógyszergyártás irányelvei /intézeti kiadvány/ - ÁOGYTI Takarmányellenőrzési Főosztálya által kiadott szakhatósági állásfoglalások


73 - AQ Taki-byte Bt.: Az élelmiszerbiztonság fontossága, ISO 22000 (www.takibyte.hu / az FVM, Élelmiszeripari Fõosztály anyaga alapján) - C. Gill (Gabomix Takarmányfejlesztési és Szolgáltató Kft.– Budapest, 2003): A takarmányipar növekedésének alapjai /Takarmányozás folyóirat - 6. évf. 1. szám/ - Consact-Mavemisz Kft (Budapest, 2001): Kézikönyv a HACCP rendszer kialakításához, vendéglátók, közétkeztetők részére (szerkesztette a ConsAct-MAVEMISZ szakértői csoportja a GKM megbízásából) - Consact Kft (Budapest, 2003): Kézikönyv a HACCP rendszer kialakításához, élelmiszerforgalmazók részére (szerkesztette a ConsAct szakértői csoportja) - Dr. Bíró G. (Agroinform Kiadó és Nyomda Kft. - 1999): Élelmiszer-higiénia - Dr. Horváth Z. – Dr. Boian Nacsev (Mezőgazdsági Kiadó – Budapest, 1972): Takarmányártalmak, hiánybetegségek - Dr. Fekete S. (ÁOTE – Budapest, 1995): Állatorvosi általános takarmányozástan /egyetemi jegyzet/ - Dr. Kovács F. (Mezőgazdasági Kiadó – Budapest, 1990): Állathigiénia - Dr. Laczay P. (ÁOTE - Budapest, 1995): Állatorvosi toxikológia /egyetemi jegyzet/ - Dr. Laczay P. – Dr. Semjén G. (ÁOTE - Budapest, 1998): Állatorvosi Gyógyszertan II. /egyetemi jegyzet/ - Dr. Mátrai T. – Dr. Szigeti G. (Gabomix Takarmányfejlesztési és Szolgáltató Kft.– Budapest, 1999): ISO- és EU-módszerek a takarmányok mikrobiológiai vizsgálatában /Takarmányozás folyóirat - 2. évf. 3. szám/ -Dr. Mézes M. (SZIE, MKK, egyetemi összefoglaló - Gödöllő, 1997): Takarmányártalmak, takarmánytoxikológia - Dr. Süth M. (SZIE, ÁOTK – Budapest, 2002): HACCP a takarmányiparban /előadás-anyag/ - Dr. Tomay T. (Műszaki Könyvkiadó – Budapest, 1982): Keveréktakarmány-gyártás - Egészségügyi Minisztérium (Budapest, 2002): Kézikönyv a HACCP rendszer kialakításához, egészségügyi közétkeztetők részére (szerkesztette az Egészségügyi Minisztérium által megbízott szakértői csoport) - Földháziné dr. Ráth Gertrúd, Ősz Csabáné (Mezőhír- online lapszemle, 2002. 2. szám): A HACCP rendszer alkalmazása a mezőgazdaságban (www.mezohir.hu) - Gyaraky Z. (SGS – Budapest, 2002): Vertikális nyomonkövetési rendszer és igazolása az élelmiszer láncban /előadás-anyag/ - Hegedűs M. – Schmidt J. – Rafai P. (Mezőgazda Kiadó – Budapest, 1998): Állati eredetű melléktermékek hasznosítása - J. Ratcliff (Gabomix Takarmányfejlesztési és Szolgáltató Kft.– Budapest, 2000): Az európai szupermarketek változásokra késztetik a baromfi-takarmányozást /Takarmányozás folyóirat - 3. évf. 3. szám/ - Kalmár P. (ÁOGYTI – Budapest, 2003): A takarmányok előállításával kapcsolatos jogszabályi előírások alkalmazása, felkészülés az EU csatlakozásra /előadás-anyag/


74 - Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság (Budapest, 1996): Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-18/1993 számú előírása /a FAO/WHO Codex Alimentarius Bizottság CAC/RCP 1-1969, 3. felülvizsgált kiadásának (1997) melléklete alapján/ - Magyar Takarmánykódex Bizottság (Mezőgazdasági Könyvkiadó – Budapest, 1990): Magyar Takarmánykódex I. kötet / FM és OMMI közös kiadványa/ - Nyíregyházi Főiskola Képzési és Továbbképzési Intézet (Nyíregyháza, 2003): Minőségirányítási ismeretek mezőgazdasági és ipari kis- és középvállalkozások számára (www.mggepesz.nyf.hu/min) - Qstar Minőségfejlesztési Tanácsadó Kft. (Veszprém, 2004): MSZ/T prEN ISO 22000: élelmiszerbiztonsági irányítási rendszerek /előadás-anyag/ - Standard Team Kft.: Online cikkek az ISO 9001, ISO 14001, HACCP rendszerekről (www.standard-team.hu) - Szeitzné Dr. Szabó M. (OÉTI – Budapest, 2004): Egyszerűsített HACCP alapelveken alapuló élelmiszer-biztonsági rendszer kialakítása kiskereskedelmi egységekben 6tájékoztató, felkészülést segítő anyag a mikro- és kis vállalkozások részére/ - Takarmánygyártók Egyesülete (Hága, 1992): A GMP – Állatitakarmány-szektor Szabályzata /1992 évi rendelkezések a Közös Piac állatitakarmány-szektora általános és személyi követelményrendszerének (GMP) elismerési szabályairól - kötet/ - Varga J. – Tuboly S. – Mészáros J. (Mezőgazda Kiadó – Budapest, 1999): A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.)


ÁOGYTI Takarmányellenőrzési Főosztály

Recommend Documents