KAJSZIÜLTETVÉNYBEN ELŐFORDULÓ KABÓCÁK Dér Zs.1 – Pénzes B.1 – Orosz A.2 1
Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 2 Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, Budapest
A csonthéjasok európai fitoplazmás sárgulása (European stone fruit yellows, ESFY) Európában általánosan elterjedt. Gazdaságilag jelentős károkat főleg a mediterrán övezetben (Olaszország, Spanyolország, Görögország, Franciaország) okoz, de az északibb részeken (Németország, Csehország) is megtalálható. A betegség Magyarországon is egyre nagyobb jelentőségű, a termés minőségének romlását, termésveszteséget, a termő fák élettartamának csökkenését, és végső soron pusztulását okozza. A betegség terjesztésében a rovarok közül elsősorban a kabócák és a levélbolhák játszhatnak szerepet. Magyarországon a kajszi ültetvényekben előforduló kabócák faji összetétele ez idáig ismeretlen volt. A betegség potenciális vektorainak megismeréséhez, fel kellett mérni a gyümölcsösben előforduló kabócafajokat és azok egyedszámának alakulását. Ezért vizsgálatunk elsődleges célja a hazai kajszi ültetvények kabóca faunájának felmérése volt. Valamennyi gyümölcsösben, így a kajsziültetvényekben a környezetvédelmi és a humán toxikológia szempontjából egyaránt kívánatos a növényvédő szerek használatának csökkentése. A közeljövőben az inszekticid terhelés várható csökkenése miatt azonban számolnunk kell a kabócák jelentőségének növekedésével. Irodalmi áttekintés A csonthéjas gyümölcsfák fitoplazmás betegségét már az 1900-as évek elejétől ismerték, de akkor még a kajszi gutaütéssel hozták összefüggésbe. Először Morvan-nak sikerült oltással átvinni a kórokozót, amit ekkor még vírusos eredetűnek vélt. Később megállapította, hogy okozója a klorotikus levélsodródás mikoplazma (Morvan és mtsai, 1957, 1973, cit.: V. Németh, 1979). Lorenz és mtsai (1994, cit.: Viczián és mtsai, 1997) a csonthéjasok európai sárgulásának (European stone fruit yellows phytoplasma, ESFY) nevezték el. Magyarországon a betegséget először 1992-ben észlelték Süle és mtsai (1997). A kórokozót hazánkban a kajszin kívül megtalálták még őszibarackon, japánszilván, mandulán, cseresznyén és sajmeggyen is (V. Németh és mtsai, 2000). 235
A betegség természetes vektorai ismeretlenek, feltételezhető, hogy több más fitoplazmás betegséghez hasonlóan, a csonthéjasok európai sárgulását is a kabócák terjesztik. Bonfils és mtrsai (1976) a Fieberiella florii-t vélik a kórokozó vektorának, mely az apple proliferation (Krczal és mtsai, 1988) és az USA-ban a csonthéjasokon előforduló X-disease vektora (Jensen, 1969). Mariano és mtsai (1994) kísérleti úton át tudták vinni a kórokozót az Asymmetrasca decedens által Catharantus roseusra. Poggi és mtsai (1997) pedig a Typhlocybinae alcsaládba tartozó kabócákból, valamint az Anaceratagallia és az Euscelis nemzetségbe tartozó fajokból mutatta ki az ESFY-t, valamint más fitoplazmák jelenlétét is. Azonban a fitoplazmapozitív kabócák aránya igen alacsony volt. Carraro és mtsai (2001), valamint Jarausch és mtsai (2001) a szilva-levélbolhát (Cacopsylla pruni) tartják a betegség egyik természetes vektorának. Anyag és módszer Pomázon 2001-ben, növényvédelemi kezelésben részesített, ESFYvel fertőzött kajszi ültetvényben egy teljes tenyészidőszakon át rendszeres gyűjtéseket végeztünk. Az ültetvényt közvetlenül alma és őszibarack ültetvény, valamint természetes növényzet határolja. Ez utóbbi helyen elsősorban galagonya, vadrózsa, kökény, vadcseresznye, vadszilva, dió, szamóca és fűfélék fordulnak elő. Az ültetvény sorközeiben mechanikai és vegyszeres gyomirtást is végeztek. Az ültetvényben április elejétől június végéig rovarölőszeres kezeléseket végeztek, háromszor szerves foszforsav-észterrel (Dimecron 50, Parashoot CS, Danadim 40 EC), egyszer piretroiddal (Karate 2,5 WG). A gyűjtéseket Malaise csapdák, lombszívó gép és sárga ragacslapok segítségével végeztük el. Az ültetvényben két Malaise csapdát helyeztünk el, egyet az ültetvény belsejébe, egy másikat pedig a szélére. A csapdákat április eleje és november közepe között hetente ürítettük. Az ültetvényben lombszívó gép (Mc Culloch) segítségével kéthetente rendszeresen gyűjtöttünk mintákat a lombkoronából, az aljnövényzetből és az ültetvényt határoló szegélyről. Az ültetvényben elszórtan a fák koronájába helyeztünk el 10 db 10 x 16 cm-es, a Csalomon cég által gyártott sárga ragacsos lapot. Ezeket is kéthetente cseréltük. Eredmények A 2001-ben végzett gyűjtések során összesen 3117 kabócát sikerült befogni 5 család 85 fajából. Ez a hazai fauna 13%-a. Feltehetően egy faunára új faj is előkerült (Edwardsiana sp.), de ennek meghatározása, 236
azonosítása még folyamatban van. Az 1. táblázat tartalmazza a kajszi ültetvényben gyűjtött főbb kabóca fajok listáját, feltüntetve a különböző gyűjtési módszereket. Mivel a nőstények pontos faji meghatározása nem minden esetben lehetséges, ezért a további értékelésekben csak a hím példányokat vettük figyelembe. 1. táblázat: A kajszi ültetvényben gyűjtött főbb kabóca fajok listája (Pomáz, 2001) Fajnév Cixiidae Reptalus cuspidatus Cercopidae Aphrophora alni Philaenus spumarius Delphacidae Dicranotropis hamata Laodelphax striatellus Cicadellidae Anoplotettix horváthi Aphrodes bicinctus Edwardsiana crataegi Edwardsiana lamellaris Edwardsiana prunicola Edwardsiana rosae Emelyanoviana mollicula Empoasca decipiens Empoasca solani Enantiocephalus cornutus Eupteryx atropunctata Eupteryx calcarata Eupteryx stachydearum Fieberiella florii Macrosteles laevis Macrosteles sexnotatus Micantulina stigmatipennis Mocydia crocea Psammotettix alienus Ribautiana scalaris Zygina flammigera Zyginidia pullula
Leíró neve, leírás ideje
Malaise csapda gyüm. szeg.
Sárga lap
fa
(Fieber, 1876)
+
+
(Fallén, 1805) (Linnaeus, 1758)
+ +
+
(Boheman, 1847) (Fallén, 1826)
+
+
+
+
+ + +
+ + + +
+ + + + + + +
+ +
+ +
+ +
+ +
+ +
+
Metcalf, 1955 (Schrank, 1776) (Douglas, 1876) (Ribaut, 1931) (Edwards, 1914) (Linnaeus, 1758) (Boheman, 1845) Paoli, 1930 (Curtis, 1846) (Herrich-Schäffer, 1838) (Goeze, 1778) Ossiannilsson, 1936 (Hardy, 1850) (Stal, 1864) (Ribaut, 1927) (Fallén, 1806) (Mulsant & Rey, 1855) (Herrich-Schäffer, 1837) (Dahlbom, 1850) (Ribaut, 1931) (Fourcroy, 1785) (Boheman, 1845)
237
+ + +
+
+ + +
+
+ + + +
+
+ + + +
+
+ +
+ + +
Szívócsapda aljnöv. szeg.
+ + +
+ +
+ + + +
+ +
+
+
+
+
+ + + + + + +
+ + + +
+
+
+
+
+
+ +
+
+
A Malaise csapdás gyűjtések eredményeként 1473 kabócát sikerült befogni. Összesen 5 család 57 faját mutattuk ki. A fajok 70 %-a a Cicadellidae családba tartozik. A gyümölcsösben és az ültetvény szegélyén egyaránt az Edwardsiana lamellaris a domináns faj. Ezen kívül nagy egyedszámban fordult elő az Edwardsiana rosae, az Empoasca solani és az Empoasca decipiens is. A kajszin az Eupteryx calcarata, az ültetvény szélén pedig a Ribautiana tenerrima fordult elő még jelentősebb egyedszámmal (1. ábra).
Edwardsiana lamellaris 33%
a többi faj 42%
Eupteryx calcarata 7% Empoasca decipiens 6% Empoasca solani 6%
Edwardsiana rosae 6%
1. ábra. A kabóca fajok megoszlása a gyümölcsösben (Malaise csapda)
A gyümölcsösben és annak szélén elhelyezett Malaise csapda leggyakoribb fajai megegyeznek, egyedszám-alakulásuk is hasonló, így a 2. ábrán csak a gyümölcsösben gyűjtött fajok egyedszámának alakulását mutatjuk be. A vizsgálatokat április elejétől kezdtük el, azonban igazán értékelhető mennyiségben május közepétől gyűjtöttünk be kabócákat. Az időjárási viszonyoktól függően májustól kell számítani a kabócák megjelenésére, és az egész tenyészidő végéig jelen vannak az ültetvényben. Az Edwardsiana lamellaris-hoz hasonlóan az E. rosae és az Eupteryx calcarata is május végén – június elején mutat nagy egyedszám növekedést a növényvédelmi kezelések ellenére. Az Edwardsiana lamellaris-ról igen keveset tudunk, a külföldi növényvédelmi szakirodalmakban, mint kártevővel nem találkoztunk. Az Edwardsiana rosae hazánkban igen elterjedt kártevő. Fő tápnövénye a vadrózsa és a nemesített rózsák. Ezekről repül át a gyümölcsfákra, legjobban az almát és a birset kedveli. Ezeken kívül számos tápnövénye ismert, melyek többnyire a rózsafélék családjából kerülnek ki. Sáringer szerint dióról és kajsziról ez idáig hazánkban nem sikerült begyűjteni (Sáringer 1989). 238
Az Eupteryx calcarata-t ez idáig Urtica sp. (Ossianilson, 1981), Ballota sp. és Salix sp. (Schiemenz, 1990) fajokról írták le. Az egyes fajok előfordulási gyakorisága és a lombkorona vizsgálata alapján megállapítható, hogy az Edwardsiana lamellaris, E. rosae, valamint az Eupteryx calcarata fajoknak a kajszi is tápnövénye. Nagy egyedszámmal a Malaise csapdából kerültek elő, ami arra enged következtetni, hogy az ültetvényen kívüli területekről repültek be a gyümölcsösbe. 100
egyedszám
80 E d w . ro s .
60
E u p t .c a l. E d w . la m .
40 20
nov. 1.
okt. 18.
okt. 4.
szept. 20.
g y ű j té s i i d ő p o n t o k
szept. 6.
aug. 23.
aug. 9.
júl. 26.
júl. 12.
jún. 14.
jún. 28.
máj. 31.
máj. 3.
máj. 17.
0
2 . á b r a . A z E d w a r d s ia n a la m e l la r i s , E . r o s a e é s a z E u p te r y x c a lc a r a t a e g y e d s z á m a la k u lá s a ( M a l a is e c s a p d a )
Mérsékelt egyedszám növekedést az Empoasca solani és E. decipiens mutatott augusztus közepe, szeptember vége és október közepe felé. Az általunk fogott egyedek alapján az E. solani esetében két rajzáscsúcsot állapíthatunk meg augusztus és október közepén. Az E. decipiens május, június és július végén is mutat kisebb egyedszám növekedést.
Fieberiella florii 1%
a többi faj 22% Empoasca solani 52%
Anoplotettix horváthi 2% Emelyanoviana mollicula 2%
Empoasca decipiens Zygina flammigera 15% 6% 3. ábra. A sárga ragacsos lapok által gyűjtött kabóca fajok megoszlása
239
A sárga ragacslapos gyűjtések során 35 kabóca faj 742 egyedét sikerült begyűjteni. A fajok 80%-a a Cicadellidae családba tartozik. A domináns faj az Empoasca solani, mely az összegyedszám 52 %-t teszi ki. Nagyobb egyedszámban fordult elő az E. decipiens, a Zygina flammigera, az Emelyanoviana mollicula, az Anoplotettix horváthi és a Fieberiella florii (3. ábra). Az első három faj egyedszám-alakulása az 4. ábrán látható. Az Empoasca solani augusztus közepén, szeptember végén - október elején mutat nagyobb egyedszám-növekedést, hasonlóan a Malaise csapdás gyűjtések eredményeihez. A második rajzáscsúcs 5-szöröse az augusztusinak. Az E. decipiens egyedszámát ábrázoló görbe két rajzáscsúcsot ad július és szeptember végén. A Zygina flammigera nagyobb tömegben augusztus közepén jelent meg.
160
egyedszám
120 Zyg.flam .
80
Em p .d ec. Em p .sol.
40
okt. 19.
okt. 5.
szept. 7.
aug. 24.
szept. 21.
gyűjtési időpontok
aug. 10.
júl. 27.
júl. 13.
jún. 29.
jún. 15.
jún. 1.
0
4. ábra. A sárga ragacslapos gyűjtések főbb kabócafajainak egyedszám alakulása
Az Empoasca decipiens és E. solani igen elterjedt polifág fajok, hazánkban mindenütt előfordulnak. Nagy mennyiségben zöldségféléken, elsősorban burgonyán (Kuroli, 2001), paradicsomon, paprikán, borsón, babon, répán, valamint lucerna-, repce- és gabonaállományokban találhatóak meg. Gyümölcsfák közül almán, szőlőn figyelték meg kártételüket (Sáringer, 1989). Az aster yellows fitoplazma terjesztésében fontos szerepük van. 2-4 nemzedékesek, az egyes nemzedékek nem különülnek el élesen egymástól. A sárga lapok és a Malaise csapda által fogott egyedek alapján mindkét faj esetében két nemzedéket lehet megállapítani. Szívógép segítségével késő ősszel igen nagy egyedszámban gyűjtöttük be az aljnövényzetből, mely igazolja, hogy imágó alakban telelnek át az avarban. A Zygina flammigera az Empoasca sp. fajokkal együtt száraz, meleg ősszel tömegesen jelenik meg a kultúrnövényeken. Olaszországban és 240
Spanyolországban is az egyik leggyakoribb faj a csonthéjas ültetvényekben, azonban eddig vektor szerepét nem sikerült bizonyítani (Mariano és mtsai, 1994). A szívógép segítségével jól el lehetett különíteni a lombkoronában és az aljnövényzeten élő fajokat. A szívógép a sorközökben főleg az aljnövényzetre jellemző fajokat fogta nagy egyedszámban, mint pl. Enantiocephalus cornutus, Mocydia crocea, Dicranotropis hamata és Psammotettix fajok. Az aljnövényzetben gyűjtött fajok legnagyobb része nem került elő a lombkoronából. Ugyanez tapasztalható a lombkorona és a szegély között is. A szegélyen a jellemző fajok az Edwardsiana prunicola, E. crataegi, valamint a Mocydia crocea voltak. A lombkoronában megtalálható fajok: Philaenus spumarius, Edwardsiana rosae, Emelyanoviana mollicula, Empoasca solani, Psammotettix alienus és Zygina fajok. A Fieberiella florii szívógép segítségével aljnövényzetből került elő, valamint a sárga lapokról az őszi hónapokban. Nagy egyedszámban fordult elő a dél-franciaországi kajszi területeken is, ahol laboratóriumi körülmények között átvitte a kórokozót egyik növényről a másikra (Bonfils és mtsai, 1976). Ezen kívül az almasöprűsödés (apple proliferation) (Krczal és mtsai, 1988) és az USA-ban a csonthéjasokon előforduló X-disease vektora (Jensen, 1969; Douglas, 1988). Az aljnövényzetben és az ültetvény szélén igen gyakori faj volt a Mocydia crocea, melyről igazolt, hogy a szőlő fitoplazmás sárgulását terjeszti. A gyümölcsösben megtaláltuk a Hyalestes luteipes fajt, melynek vektorszerepe még tisztázatlan (Sforza és mtsai, 1998). A vizsgálataink eredményének a korábbi irodalmi adatokkal történő összevetése meghatározza a vizsgálataink további irányát, miszerint tisztázásra szorul, hogy a megtalált fajok tartalmazzák-e az ESFY fitoplazmát, és ha igen, képesek-e átvinni. Irodalom Bonfils, J., Lauriaut, F., and Leclant, F. (1976): Leafhopper fauna of apricot orchards in southern France: Observations on the biology of a presumed vector of chlorotic leafroll, Fieberiella florii stal; Transmission trials. Acta Horticulturae, No. 67: 137-140. Carraro, L., Loi, N. and Ermacora, P. (2001): Transmission characteristics of the European stone fruit yellows phytoplasma and its vector Cacopsylla pruni. European Journal of Plant Pathology 107:7, 695-700.
241
Douglas, S.M. and McClure, M.S. (1988): New integrated approach for controlling X-disease of stone fruit. The Connecticut Agricultural Experiment Station, Bulletin 854. 2-10. Jarausch, W., Danet, J.L, Labonne, G., Dosba, F., Broquaire, J.M., Saillard, C., and Garnier, M. (2001): Mapping the spread of apricot chlorotic leaf roll (ACLR) in southern France and implication of Cacopsylla pruni as a vector of European stone fruit yellows (ESFY) phytoplasmas. Plant Pathology 50, 782-790. Jensen, D.D. (1969): Comparative transmission of Western X-disease virus by Colladonus montanus, C. geminatus, and a new leafhopper vector, Euscelidius variegatus. Journal of Economic Entomology, Vol. 62: 1147. Krczal G., Krczal H., and Kunze, L. (1988): Fieberiella florii, a vector of apple proliferation agent. Acta Horticulturae, No. 235: 99-105. Kuroli G. (2001): A burgonyán táplálkozó Empoasca solani Curtis és E. decipiens Paoli kabócafajok egyedszámváltozása. Növényvédelem 37 (5): 225-230. Nicotina, M., d'Errico, F. P., and Ragozzino, A. (1994): Cicadine possibili vettrici del "giallume" e della "rosetta" del pesco in Campania. Informatore Fitopatologico 11/1994: 42-44. Ossiannilsson, F. (1981): The Auchenorrhyncha (Homoptera) of Fennoscandia and Denmark. Scandinavian Science Press. Poggi, C.P., Giunchedi, L., Bussani, R., Mordenti, G.L., Nicoli, A.R., and Cravedi, P. (1997): Early results of work on the vectors of european stone fruit yellows phytoplasma. Integrated plant protection in stone fruit. Bulletin-OILB-SROP, 20:6, 39-42. Sáringer Gy. (1989): Egyenlőszárnyú rovarok - Homoptera. In: Jermy T. and Balázs K. (szerk.): A növényvédelmi állattan kézikönyve 2. Bp. Akadémia K. pp. 13-75. Schiemenz, H. (1990): Beiträge zur Insektenfaune der DDR. Staatliches Museum für Tierkunde Dresden. In: Faunistiche Abhandlungen. pp. 141-185. Sforza, R., Clair, D., Daire, X., Larrue, J., and Boudon-Padieu, E. (1998): The role of Hyalestes obsoletus (Hemiptera: Cixiidae) in the occurence of Boir noir of grapevines in France. J. Phytopathology 146: 549-556 Süle S., Viczián O. és Pénzes B. (1997): A kajszi fitoplazmás pusztulása. Kertészet és Szőlészet, 45: 8-11 V. Németh M. (1979): Gyümölcsfák vírusos, mikoplazmás és rikettsiás betegségei. Mezőgazdasági Kiadó, pp. 479-482. V. Németh M., Kölber M. és Hangyál R. (2000): Az őszibarack fitoplazmás pusztulása. Kertészet és Szőlészet 49. évf. (50) 15-17. 242
V. Németh M., Kölber M., Hangyál R., Süle S., Viczián O., Mergenthaler E. és Fodor M. (2000): Csonthéjasok fitoplazmás pusztulása Magyarországon. Agrofórum, 11 (13): 26-32. Viczián O., Süle S., Pénzes B. és Seemüller E. (1997): A kajszi fitoplazmás pusztulása Magyarországon. Új Kertgazdaság 3.(1): 4851.
243
LEAFHOPPERS OCCURING IN APRICOT ORCHARDS Zs. Dér1 – B. Pénzes1 – A. Orosz2 1
Szent István University, Department of Entomology, Budapest 2 Museum of Natural Science, Budapest
European stone fruit yellows (ESFY) is widespread in Europe. The disease, which is increasing in Hungary, causes losses in yield, deterioration in fruit quality, decrease in the lifespan of fruit bearing trees and finally causes death of the plant. It is most probably the leafhoppers and the psyllids that play role in the spread of the disease. In Hungary, the species composition of leafhoppers in apricot orchards had not been known before our research was carried out. In order to search for the potential vectors of the disease, research was undertaken to identify the leafhopper species present in the orchard along with their population changes. Samplings and checks were taken periodically in a pesticide-treated apricot orchard infected with ESFY in Pomáz, during the whole vegetation period of 2001. Various collecting methods were used for monitoring the species. Samples were obtained from the canopy, the undergrowth and the plants adjacent to the orchard by the means of Malaise traps, suction traps and yellow sticky boards. 3117 individuals belonging to 85 leafhopper species were collected during our samplings. A species (Edwardsiana sp.) presumably new to the fauna was also collected, although research is still underway to remove all doubts about its identification. The leafhoppers were present throughout the vegetation period. A significant increase in the number of Edwardsiana lamellaris, E. rosae and of Eupteryx calcarata was detected between the end of May and the beginning of June, whereas in the middle of August, at the end of September and in mid-October an increase in the number of Empoasca solani, E. decipiens and Zygina flammigera was observed. On the basis of the abundance of the species as well as that of the study of the canopy it can be stated that apricot trees are among the host-plants of Edwardsiana lamellaris, E. rosae and Eupteryx calcarata. Our objectives for further studies are to assess the role in ESFY transmission of the leafhopper species collected.
244
