Angyalvár színes kréta

Angyalvár – színes kréta

A közmûvelõdés fölöttébb szükséges voltáról Tapasztalataim szerint az erdélyi magyar sajtóban nem kap elegendõ nyilvánosságot a közmûvelõdés. Az úgynevezett magas, szûkebb körnek szóló kulturális események a lapok hasábjain és a sugárzott sajtóban többnyire háttérbe szorítják a közmûvelõdés szélesebb körnek szóló történéseit. És az is érzékelhetõ, hogy az erdélyi magyar kultúra értékei nem kapnak akkora sajtós hátszelet, mint a magyarországiak, vagy a megfelelõképpen népszerûsített, a televízió révén otthonunkba és életünkbe valósággal beömlõ nyugatiak, illetve tengerentúliak. Ezzel együtt pedig kialakult a magasabb szintû kultúrát a közmûvelõdéssel szembeállító, utóbbit enyhén szólva lenézõ szemlélet. Én inkább egymás mellé állítanám a kettõt, azon egyszerû oknál fogva, hogy nem szemben állók, hanem egymást kiegészítõk. Köztudott, hogy az erdélyi magyarságnak valamivel több mint a fele falun él. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy nagyon sokan a klasszikus értelemben vett vidéken, azaz kisebb – Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Bánffyhunyad, Szilágysomlyó vagy Barót méretû – városokban, városkákban élnek, elmondhatjuk, hogy az erdélyi magyarság elsöprõen nagy része vidéki, ami jelen írásunk tár-

gyát tekintve egyszersmind azt jelenti, hogy nem minden nap fér hozzá a nagyobb városokban zajló „magas szintû” mûvelõdési eseményekhez. Ettõl azonban még nem beszélhetünk arról, hogy nem részesei, illetve fogyasztói az egyetemes, ezen belül a magyar kultúrának. Sõt, ezernyi példa tanúskodik arról, hogy hely(ség)enként és vidékenként mennyire gazdag és pezsgõ az a közmûvelõdési élet, amelybe az imént említett „magas” kultúra is szervesen beépül. Nemcsak azért, mert mindenkinek a szülõföldje a legkedvesebb, hanem a tényállás okán is újra a Gaál Mózes Közmûvelõdési Egyesület példáját kell felhoznom. Az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület brassói újraindulása még jócskán hátravolt, amikor az erdõvidéki, alig tízezres városkában, Baróton 1990 áprilisában jogilag is létrejött az a kis egyesület, amely elõbb csak a helyi református egyházközség gyülekezeti termébe, vagy az ütött-kopott városi mûvelõdési ház kistermébe gyûjtötte össze a helyi és vendégelõadók mellé az érdeklõdõ nagyközönséget, majd a kört szélesítve, mára Erdõvidék minden faluját bekapcsolta a közmûvelõdés vérkeringésébe. E gyarapodással az is együtt jár, hogy az egyesület ma már – az önkor-

3

4

mányzattal és a Székely Nemzeti Múzeummal együttmûködve és közös terhet vállalva – múzeumot mûködtet és gyarapít, dokumentációs könyvtár alapjait rakja le, bõséges ismeretanyagot téve elérhetõvé. A Gaál Mózes Közmûvelõdési Egyesület életre hívásának helyes voltát nemcsak ez igazolja, hanem az is, hogy a szûkös állami költségvetés továbbfaragása nyomán egy-, azaz egyfõsre zsugorodott személyzettel a baróti mûvelõdési ház ellehetetlenült, de a közmûvelõdési egyesület kínálva kínálja a tartalmat az eléggé nem sajnálható módon üresen maradt formának, vagyis a városi mûvelõdési háznak. Ezt a kört szélesítik tovább a Háromszéki Õszi Közmûvelõdési Napok, amelyek tulajdonképpen az erdõvidéki közmûvelõdési napokat – mint részbeni tartalmat, de inkább mint kezdeményezést – vetítik ki az egész megyére. Bizonyos, hogy az erdõvidékihez hasonló megfontolásból eresztett gyökeret Szilágysomlyón az a civil kezdeményezés, amelynek eredménye az immáron második évtizedébe lépett, a Magyar Házban mûködõ Báthory István Könyvtár, de már jóval elõbb az erdélyi fejedelemrõl és lengyel királyról elnevezett, idén már 18. Báthory Napok. A szûk(ebb) szakmai köröknek (is) kínált tudományos ülésszakok mellett ezek a nagyközönség számára is bõven kínálnak olyan lehetõségeket, amelyek egytõl egyig a közmûvelõdés palettájához tartoznak. Mert tulajdonképpen ezt a célt szolgálják az ismeretterjesztõ elõadások, az író–olvasó találkozók, a képzõmûvészeti vagy fényképkiállítások, a könyv- és lapbemutatók, a prózai vagy zenés elõadások. És – a hepehupás vén Szilágynál maradva – a semmibõl 2001-ben újjáélesztett sztánai farsangolás sem csak az eszem-iszomos mulatozásról szól, de táncházról, könyvekrõl, kiállításokról, ismeretterjesztõ kirándulásokról és elõadásokról is. És bizonyos, hogy a jövõre 20. évfordulójához érkezõ Varadinum, a Partiumi Magyar Napok, a bonchidai kastély-napok, vagy a Szatmárnémeti Kulturális Napok, és a kereteit és tartalmát tekintve idén elsõ alkalommal megszervezett Kolozsvári Magyar Napok is ezt a célt követték, mégpedig teljes sikerrel. Utóbbiak, bár a klasszikus város- vagy falunapokhoz hasonló, fõzõcskét, sportvetélkedõket, miegyebet sem nélkülözõ felhozatallal szolgáltak, azért soha nem mellõzték a jellegzetes közmûvelõdési kínálatot. A tapasztalatok márpedig azt mutatják: szükség van mindezekre. A tapasztalatok azt is mutatják: nyitni kell. A legkisebb tájak és a bevezetõben említett falvak felé is. Hiszen ne feledjük, hogy magyarjainknak több mint fele ott él, és nem biztos, hogy önhibája miatt marad távol a közmûvelõdés kínálatától. Ennek alátámasztására az idén februárban Székelyudvarhelyen lezajlott Orbán Balázs olvasó maratont említeném: az esemény a székely anyavárosban zajlott, a mag ott volt, de a kalotaszegi Magyarvistán is bekapcsolódtunk. Kilencen majdnem két órán át olvastunk: a gyermekek mesét, az öregasszonyok egyházi énekeket, mi, a fel-

nõttek pedig egy-egy morzsányit Herepei János helytörténeti adalékaiból, vagy/és saját kedvenc írásainkból/olvasmányainkból. Sok vagy kevés kilenc ember egy majdnem nyolcszáz lelkes magyar faluban? Egyáltalán mit ér maréknyi ember a magyar kultúrában? Annyit mindenképpen, hogy ez a kilenc ember ama két óra hosszat nem valamelyik szappanoperán vagy hasonmód könnyen fogyasztható, de igen kétes értékû, agymosó mûsoron mûvelõdött a televízió képernyõje elõtt, hanem magyar könyvekbõl olvasott, s az ajándékba kapott Orbán Balázs-könyvjelzõ mellett a gyermekek talán olyasfajta élménnyel mentek haza, hogy jövõre is ott lesznek. És például a háromszéki Bikfalván Kerezsi Jánosék portáján rendszeresen megtartott Reneszánsz Zenei Napokon sem zavar senkit, ha az évszázados dallamokba olykor szépen belesimul a legelõrõl hazatartó tehénkék kolomphangja. Zsobokon vagy Szilágyippon is jó helyt vannak a képzõmûvészeti táborok és az azokat lezáró tárlatok. De egy-egy könyvbemutató, író–olvasó találkozó, ismeretterjesztõ elõadás, közmûvelõdési esemény is jól megfér mondjuk, egy ilyen célra átrögtönzött fásszínben vagy akár csûrben is. Mindenféle feltûnési viszketegség nélkül, hanem csak úgy, egyszerûen. Kolozsváron például különféle kulturális, illetve szakmai, tudományos egyesületek sokasága mûködik, még sincsenek kalotaszegi magyar közmûvelõdési napok. Márpedig nehezen hiszem, hogy e kistájnak ne lenne érdeklõdõ közönsége és olyan értékei, amelyeket évente legalább egyszer érdemes felmutatni. Nos, ezért is ki kell vinni a városi kultúrkínálatnak legalább egy részét falura. Mert a bevezetõben is említett okok miatt tagadhatatlanul létezik és mélyül valamiféle szakadék, amelyet nemcsak a sajtónyilvánosság, a média hozzáállása, hanem legalább ilyen mértékben a mûvelõdésszervezõk is áthidalhatnak. Vagy eltüntethetnek a mély(ülõ) üresség feltöltésével. És ha a nyitással az is együtt jár, hogy a sajátosan miénket (is) népszerûsítjük, abból csak nyerhetünk. Mert amúgy valóban rendben van, ha például színházaink Ionesco, Csehov, Caragiale, Shakespeare, egyszóval az egyetemes színházmûvészet legjelesebb szerzõinek a remekeit ismertetik meg újabb és újabb feldolgozásban az erdélyi magyar közönséggel, de a dolog ne legyen egyoldalú, és fõleg ne legyen kizárólagos. Ne maradjanak a háttérben a magyar drámairodalom klasszikusai, de a kortársak sem. És azok az elõadások sem, amelyek nem kényszerülnek a stúdió-elõadások sorába, hanem még a függöny felgördülése elõtt zárásra késztetik a pénztárat. Mert ha akarva-akaratlanul elzárjuk az erdélyi magyar nagyközönség elõl a sok szépet és jót, s ezen belül a sajátunkat is, cselekvõ cinkosai leszünk olyasfajta kultúraváltásnak, amelynek a jelei már mutatkoznak.

BENKÕ LEVENTE

Asztalos Miklós emlékezete Korosztályának kiváló, Kolozsváron is megemlékezésre méltó alakja Asztalos Miklós, az élete végén Körösladányi remete névvel illetett és sokak által méltatlanul elfelejtett kiváló történész, drámaíró. 1899. július 23-án született. Apám, Szász István, gyermekkori jóbarátja volt s így számos emléket õrzök vele kapcsolatosan. Örök lelkifurdalást okoz számomra, hogy az anyaországban 1977-ben újrakezdõdött életem rohanásában nem tehettem mindenkor eleget hívó szavának, s ezért nem találkozhattam vele újra halála elõtt. Most így próbálom leróni tartozásomat. Ha jól emlékszem 2005 elsõ félévében írtam le egy történetet róla a kolozsvári közönségnek. Ebben az írásban elmeséltem, hogy a kolozsvári Roska Márton régész professzornak 1936-ban történt bíróság elé állítása kapcsán, miként hurcolták meg erkölcsileg Asztalos Miklóst is, tanúvallomásának a fordítás során, a román bíróság (Munteanu hadbíró) által elkövetett meghamisításával. Ehhez járult a helyi magyar értelmiség érthetetlen vakságból eredõ bizalmatlansága, mely mély nyomokat hagyott benne. Ugyanis az akkori kolozsvári publikum jelentõs része nem neki hitt. Talán még nem ismerték a bizánci technikákat. Most, születésének 111. évfordulóján, az utána következõ – inkább már második-harmadik – nemzedékre marad az elégtételt szolgáltatás feladata azzal is, hogy megemlékezünk róla. Családi irattáramban külön dosszié õrzi emlékezetét. A benne találhatókból és apám 1915-tõl vezetett pontos naplójából illetve emlékirataiból valóságos kis tanulmányt lehetne kijegyzetelni Asztalos Miklós fiatalkoráról, fejlõdésérõl, indulásáról, de vannak emlékek befutásáról és a második világháborút követõ szenvedéstörténetérõl is. Néhány bensõséges emléktöredék bemutatására is támaszkodván ezt próbálom összefoglalni. Már apám naplójának elsõ, kamaszkori oldalain felbukkan a majdnem napi rendszerességgel hozzájuk ellátogató és korai irodalmi érdeklõdéssel megáldott iskolatárs: Asztalos Miklós, kit a Náci becenévvel ruházott fel a baráti kör. A napló a maga aprólékossága mellett hihetetlenül pontos képet fest az elsõ világháborút megelõzõ évek erdélyi tanuló ifjúságának gondolkodás- és ennek megfelelõ életmódjáról. A barátság, a becsület és a szolidaritás, a vidámság és a kópéságok mellett, a gyermekien naiv szerelmek és sóvárgások szövevénye közepette is mindenekfelett a hazaszeretet uralkodik, egyben folyamatosan érzékelhetõ Isten és a család közelsége. Az iratcsomóban található az Asztalos Miklós által 17 évesen szerkesztett és kézzel írt Ne Vicogj – tudákos heti lap néhány megszületett száma mellett az a füzet is, melyben elsõ kis irományait gyûjtötte össze. A füzet címe: Szép volt. Az apámról és 12 tagú társaságukról a Telepi Heliconról szóló Pista címû írásában 1917-ben így ír a 11 éves koruk

Eremo Carceri (remetelakások Assisi felett) – szénrajz

óta tartó barátságukról: „Életem minden korában boldogan fogok visszaemlékezni azon napjaira gyermekkoromnak, mit ketten Pistával tanultunk, játszottunk és álmodtunk át.” Akkor egy baráti kör így mûködött. Saját kezdeményezésre szerveztek apámnál, nagyapám Vörösmarty utca 1. szám (ma: str. Braºov nr. 1.) alatti családi házában önképzõkört, naponta összegyûlõ vidám együttléteket, rendeztek hónapok munkáját jelentõ városi szépségversenyeket (száz részvevõ, 15700 számtani mûveletet kívánó kérdõívek összesítése stb.), tánciskolát, közös tanulást. Aztán gyakorta, mikor már mindenki más hazament, Asztalos Miklós elsõ írásait apámmal kettesben bírálta el és javítgatta. Nem mellékes, hogy mindketten a jeles nyelvész, Csûry Bálint tanítványai voltak. Asztalos azonban az érettségit már Székelyudvarhelyen tette le. Ezért a lexikonok azt jegyzik fel következetesen, hogy ott végezte tanulmányait. Ifjúsága szellemi gyökereinek, érdeklõdési körének kialakulása azonban Kolozsvárhoz és a Vörösmarty utcához kötik. Ezt igen fontosnak tartom leszögezni. Aztán jött a háború, a frontra történõ önként jelentkezés, s a baráti kör több tagja hõsi halottként végezte. És persze jött Trianon. A barátságok azonban, mint azt néhány megmenekült késõbbi levél és természetesen saját hét évtizedes emlékezetem is igazolja, örökké éltek. Egyetemi tanulmányait még Kolozsváron kezdte el, ahol fél évig a Ferenc József Tudományegyetem jogász hallgatója volt, de 1920-ban családjával

5

6

Magyarországra távozott. A Pozsonyból Pécsre települt Erzsébet Tudományegyetemen mint bölcsész doktorált, s minthogy már korán elkezdte tudományos munkásságát, az egyetem könyvtárának munkatársa lett. Egy berlini ösztöndíj után aztán Budapestre került és az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott tovább. 1925-tõl a Bartha Miklós Társaság elsõ elnöke volt. 1938-tól a miniszterelnökség kisebbségi szakértõje. Történészként Erdély és a kisebbségtudomány érdekelte, de átfogó mûveket is írt illetve szerkesztett. Mint azt munkásságának egyik kiváló ismerõje, Grób László az Attraktor kiadó vezetõje írja róla, õ a tudományos körök által kevéssé értékelt, de annál fontosabb, szintetizálni képes, a történelmet a közönség elé tárni tudó történettudósok közé tartozott. Nem apró részletek kutatását, hanem a nagy egész áttekintését tartotta szükségesnek az adott történelmi korszakban. Ez máig is fontos feladat. 1927-ben írta Wesselényirõl, az elsõ nemzetiségpolitikusról szóló munkáját. 1928-ban Kossuth Lajos koráról és az erdélyi kérdésrõl értekezett. 1929ben az erdélyi állam iskolapolitikájáról írt. 1932ben jelent meg A székelyek õstörténete letelepülésükig címû könyve Kolozsváron. 1933-ban adta ki a Korszerû nemzeti eszme. A revízió alapvetése címû tanulmányát. Ugyancsak 1933-ban jelent meg nevezetes mûve a Magyar nemzet története õsidõktõl napjainkig. Ennek 1848 utáni részét Petõ Sándor írta. A mû az Asztalos–Petõ néven a Hóman–Szekfûvel vetekedett és olaszra is lefordították. Ezekben az években több munkát szentelt a nemzetiségek történetének is. 1934-ben jelent meg Rákóczi Ferenc és kora címû fontos könyve. Õ szerkesztette a Jancsó Benedek emlékkönyvet (1931) és a Történeti Erdély címû összefoglaló kötetet (1936). Ez utóbbiban jelent meg az a Roska-tanulmány, amelynek kolozsvári folytatása az említett fájdalmas eseménysor volt. Errõl így írt apámnak 1936. december 23-án kelt kézírásos levelében: „A kolozsvári »társadalom« a szenny és a gyûlölködés árját zúdította rám: alaptalanul s anélkül, hogy meghallgatott volna. Méltóságomnak ártanék vele, ha ezzel a csúnya áradattal szembeszállnék. Örömmel hallottam többször is, hogy Te sziklaszilárdan hittél bennem. Engedd meg, hogy ezt a bizalmat bizalommal viszonozzam…” A nagy csalódás után Asztalos Miklós véget vetett történészi munkásságának, és teljesen visszatért fiatalkora szerelméhez, az irodalomhoz. És itt is hatalmas sikereket aratott. A Farkaskaland megmaradt plakátját nézegetem. A Nemzeti Színház is mûsorára tûzte. A szereposztásban Lukács Margit és Jávor Pál. Másik plakátot veszek elõ emléktárgyaim közül: a Vidám szüret nemzetibeli elõadásairól. Aztán Alterego címû erdélyi történelmi vígjátékát Budapest, és Lipcse után Kolozsváron és Nagyváradon is bemutatták. Budapesten Tõkés Annával és Uray Tivadarral. Ennek filmváltozata lett az Egy éjszaka Erdélyben címû film, melynek elsõ – német – változatát az UFA Tanz mit dem Kaiser címen filmesítette meg. Magyarország a kor egyik filmhatalma volt, s ennek forgatagában nagyszerûen érezte magát. Sorra

írta a sikeres forgatókönyveket. Grób László szerint ezekben az években európai hírû színpadi szerzõvé vált. Közben Alibi címmel regényt is írt, de az idõk folyamán megjelentek versei és novellái is. A kor szellemét nem megtagadó negatív élménye is volt. Ez azonban csak fokozta az érdeklõdést iránta. A színházi világ egyik eseménye a Báthori Gábor gáláns kalandjainak, a bõvérû fejedelem noteszébe történt feljegyzéseibõl írt Asszonylázadás címû darabjának betiltása öt elõadás után. A tilalmat egyes körök tiltakozására rendelték el. Az indok: történelmi nagyasszonyaink jó hírének védelme. Ezek az évek jelentették élete csúcspontját. A Nemzeti Színház házi szerzõje lett, a magyar fõváros színházi életének egyik kedvencévé vált. Aztán közbeszólt a háború, a bombázások elõl meghívást kaptak szüleimtõl, hogy a talán kevésbé veszélyeztetett Kolozsvárra jöjjenek át. Asztalos Miklósnénak, az erdélyi születésû Kócsi Böskének, anyám jó barátnõjének hálás levelét olvasom. A pasaréti házat nem hagyják, édesanyja is ragaszkodik ehhez, mint írja: õ a legbátrabb. De a háború törvényei kegyetlenek és történetünk hõsét elválasztják szeretett feleségétõl. 1945-ben a minisztériumi hivatallal, ahol a III/2 ügyosztály (zene, színház, film) tisztségviselõje, Salzburgba kellett mennie. Innen azonban még abban az évben hazatért feleségéhez a megszállt Magyarországra. Ezzel kezdõdött el életének utolsó, szomorú, de bölcs belenyugvással fogadott szakasza. Már 1946-ban B-listázták, és állásából elbocsátották. Felesége pasaréti villájukban zeneiskolát mûködtetett, ebbõl éltek. Aztán 1951-ben elérkezett a kitelepítés pillanata is. Kis csomagjukkal 48 óra alatt kellett elhagyniuk sikereik egykori színhelyét. A végállomás Körösladány. A település lakossága nem fogadta ellenségesen a kitelepítetteket. Asztalosék beilleszkedtek a település életébe. Közben 1953 után – a Sztálin halála utáni kis enyhülés bekövetkeztével – visszatérhettek volna Budapestre, de ott a házukat már elvették, és õk már belenyugodtak az új világ által nekik megengedett életformába. Emlékiratait írogatta, levelezgetett. Közel húsz mûkedvelõ elõadást rendezett a helyi mûvelõdési házban, darabokat adaptált, mesejátékokat írt, felesége zeneórákat adott. Másodszor váltott hát életformát és szellemi célkitûzést. 1970 nagy eseményt jelentett életükben, hiszen Papp András helyi lakos és neje, az új házuk melletti kis vályogházba fogadta õket. Vagyis a kisközösség szeretete vette körül a máig is Böske néni és Miklós bácsiként emlegetett egykori kitelepítetteket. Sõt: a mûvelõdési ház ma Asztalos Miklós nevét viseli. A szakmai utókor viszont a Körösladányi remete névvel ruházta fel. Egy 1982-es levéllel már Miklós bácsi gépelt sorait hozta a posta. Böske néni ekkor már nem élt, özvegy édesanyám is Magyarországra költözött. Ebben a május 14-én kelt levélben arról ír, hogy az Országos Széchényi Könyvtár (egykori munkahelye) emberei ott jártak felmérni hagyatékát és nemsokára elviszik. Leírta, hogy az anyag értékes dokumentumokat tartalmaz történészi és írói munkásságából és az 1918–1946-os idõszakról szóló 1678 oldalas, éppen befejezett emlékiratát. Aztán a következõ, július 9-én kelt levélben már arról számolt be,

hogy a közel másfél mázsa anyagot nemrég elvitték. Gyermekkorától napjainkig terjedõ, 80-85 százalékban érintetlen adattárat említett. Mint azt az újonnan kiadott Révai lexikonból megtudhatjuk, benne kéziratos könyvek is szerepeltek. Asztalos Miklós sorsába belenyugodva, közelebbi közösségének és befogadóinak szeretetét élvezve, 1986. február 23-án halt meg. A körösladányiak születésének 110. évfordulóján kiállítással emlékeztek szeretett és magukénak érzett halottjukra. Ha kolozsvári utazó jár arra, az alföldi sírra he-

lyezzen el egy szál virágot annak a városnak a nevében, amely megszomorította õt, de mégis felejthetetlen maradt számára, hiszen a kincses város tarisznyázta fel legelõször szellemileg, s itt születtek elsõ írásai, álmai, tervei, szerelmei, ébredeztek ambíciói a késõbb befutott pályához, és ide kötötték a legrégibb barátságok. Könyveit pedig próbáljuk megszerezni, mert idõszerûbbek, mint valaha.

SZÁSZ ISTVÁN TAS

Szemelvények az Erdélyi Mezõség nemesi kertkultúrájából Az Erdélyi Mezõség tájkarakterét meghatározó tényezõk közül kiemelkedõ fontosságú a domborzat és a növényzet. A nagyjából azonos magasságú, hosszan elnyúló, széles hátú, többnyire kopár dombhátak és a köztük elhelyezkedõ széles, sima talpú völgyek által meghatározott fõ domborzati jegyek mellett a Mezõség potenciális növényzete az erdõs sztyepp és az erdõ; az erdõfoltokat több mint ezer éve kiirtották. A dimbes-dombos fátlan mezõségi tájban markánsan jelennek és jelentek meg mindig is tehát azok a változatos, fás növényzetüket tekintve viszonylag faj- és fajtagazdag, exótákat is felvonultató fõúri kertek, amelyeket az udvarházak, kastélyok körül alakítottak ki. Térszervezõ, tekintetet vonzó tájképi-esztétikai szerepük nyilvánvaló. Bár a Mezõség nem tartozik Erdély gazdag vidékei közé, kastély- és kúriaépítészetét tekintve országos szinten is jelentõs példákat tud felmutatni. Igaz, hogy a méretesebb, pompásabb és regionális jelentõségüket tekintve fontosabb mezõségi nemesi rezidenciák többnyire a nagytáj határain, a fõbb kereskedelmi és közlekedési utakat meghatározó folyóvizek mentén létesültek (mint pl. a bonchidai Bánffy-kastély, a szentbenedeki Korniskastély, a kerlési és árokaljai Bethlen-kastélyok, a radnóti Rákóczi-kastély vagy a kerelõszentpáli Haller-kastély), a belsõ mezõségi területeken is találunk kultúrtörténeti szempontból jelentõs fõúri hajlékokat (a pusztakamarási Kemény-udvarház, a mezõzáhi Ugron-kastély, a cegei Wass-kastélyok, a mezõpaniti Bethlen-kastély stb.) Jelen tanulmány célja néhány kerttörténeti adalékkal gazdagítani a mezõségi tájtörténetet, három konkrét példa segítségével érzékeltetni e méltatlanul elhanyagolt és gyakran elmaradottnak tekintett országrész kultúrtörténeti jelentõségét. Az ismertetés a bonchidai és válaszúti Bánffy-kastélykertegyüttesek, valamint a cegei Wass-rezidenciák kerttörténete, tájba ágyazódása kapcsán próbálja felhívni a figyelmet a nemesi rezidenciák hajdani és jelenlegi jelentõségére. A bonchidai Bánffy-kastélyról és parkjáról mind építészettörténeti, mind kerttörténeti vonalon je-

lentõs archív anyag áll rendelkezésre. A legkomplexebb minden bizonnyal Gy. Dávid Gyula 2001-es A bonchidai Bánffy-kastély címû munkája, amely a kastély és a kert fejlõdésérõl részletes, minden korábbi jelentõsebb forrásanyagot és szerzõt említõ és idézõ összefoglalást ad. A bonchidai késõ reneszánsz kert leírását illetve rekonstrukciós rajzát is õ közli egy Bánffy Györgynek tulajdonítható összeírás alapján, amely szerint „a kastélynak dél felõl való részeiben kívül vagyon egy virágos és veteményes kert”. A szóban forgó kertet a malomárok osztotta ketté, és kialakításában a négyzetes, táblás felosztás, a fedeles fahíd (tornyán bádogvitorlával) illetve a kertet védõ palánkkerítés mint jellegzetes reneszánsz stíluselemek határozhatók meg. Európa-szerte már a 16. századtól a virágtábla vált a díszkertek központi részévé – amelyben szabályos rendben, mértani pontossággal ültették el a virágokat. A kulturális csúszás miatt a többivel együtt ez a kerti motívum is századnyi késéssel jelent meg Erdélyben. A táblák kiosztása tudomány és mûvészet volt egyben, kertészeti kézikönyvek tanították abban az idõben a táblás kert szerkesztését. Az a tény, hogy Biró József Bonchidát Erdély Verszáliájának nevezte (Erdélyi kastélyok, Bp. 1943), érzékelteti, hogy a kastélyhoz nagyszabású tájépítészeti beavatkozással a korízlésnek megfelelõ parkot is kialakítottak. Az európai mérce szerint is színvonalas bonchidai kastélypark kialakítása Bánffy Dénesnek köszönhetõ, aki 1748–1752 között bécsi hatásra, reprezentatív barokk rezidenciává építtette ki a család bonchidai lakhelyét. A korábbi reneszánsz várkastély átalakításának eredményeként a bevezetõ hídon túl az istálló és lovarda határolta, nagyszabású „cour d’honneur”, azaz díszudvar fogadta a betérõt. A kastély átépítéséhez kapcsolódóan a Kis-Szamos felé elnyúló területen mintegy négyszáz holdnyi dísz- és vadaskert létesült, amelynek terveit az 1750-es évek elején Johann Christian Erras marcheggi kertész készítette. A barokk park szerkezetének gerincét három, sugárirányú, egyenként hozzávetõlegesen ezer m hosszú hársallé adta. Ez a barokkos alaprajzi kompozíciót és nagyszabású látványtengelyeket meg-

7

A bonchidai rezidencia az I. katonai felmérés térképszelvényén –1769–1773.

határozó „lúdláb-sétány” a kastély nyugati homlokzatától indult, átszelve a tájat a Kis-Szamos irányába, sõt azon túl is a szomszédos Válaszútig, bekapcsolva azt a kerti perspektívába. A leírások szerint a bonchidai barokk kertben vadászlakok, mûbarlangok, gloriett, szobrok, urnák, obeliszkek, szökõkutak stb. kaptak helyet. A korábbi gazdasági tavat dísztóvá alakították, míg a kastélytól Ny-ra fácános kertet hoztak létre vadászlakkal, grottával. A kert vízrendszere is átalakult. Bánffy Dénes egy 1767-es adat szerint Bécsbõl hozatott „Fáczános Jágert”, valamint „Inschiner Kapitánt”, akivel „a falun keresztül egy sáncot ásatott a bonchidai két …Tónak el vételére”. A kastély mellett 1776–1783 között egy nagyobb „orangerie” és több kisebb virágház épült. Az I. katonai felmérés térképszelvénye (1769– 1773) már egy megvalósult, területileg is beazonosítható barokk kertet ábrázol. A kert gazdag volt egzotikumokban: egy 1777-es összeírás a virágházakban és a kertben 163 gyümölcsözõ citromfát, narancs- és gránátalmafákat, ciprusokat s többek között 200 rozmaringtövet említ. A barokk állapot emlékét ma már csak a válaszúti kastélyra vezetõ fasor még álló idõs, sajnos mára végsõkig roncsolt, 250 éves hársai õrzik. A 18. századi erdélyi barokk kertek kivétel nélkül tájkertekké alakultak/bõvültek a 19. század folyamán. Ezek az új ideológia nyomán létesített mûA válaszúti kastély kerti homlokzatának látképe a bonchidai kertbõl, az egykori lúdláb allé kiindulási pontjából; a képen a hajdani hársallé maradványai is láthatók – szerzõ fotója, 2006

8

vészi kertek már nem a reprezentáció, hanem a meghitt visszavonulás, a magány, a merengés mikrokozmoszai. Az átmenet természetesen fokozatosan történt. Ahogy a barokk és a klasszicista jelleg összeötvözõdik egy építészeti alkotásban, úgy él tovább a francia park néhány jellemzõje az angolpark térhódítása után is. A tájképi átalakítás természetesen Bonchidát sem kerülte el. Az új ízlésnek megfelelõen Bánffy József a parkot tájképi stílusúra alakíttatta át Hermann Sámuel kolozsvári mûépítész tervei, illetve László János 1831-es „fekvési rajza” szerint. A tájképi átalakítás nyomán a hársfaallék belsõ harmadát kivágták, a kert merev, feszes útrendszerének helyét oldottabb, lazább vonalvezetésû utak foglalták el, így szüntetve meg részben a tájképi eszmétõl idegen merev, geometrikus vonalvezetést. A tervmagyarázatok részletesen felsorolják a kert építményeit: Pán-templom, magányosság temploma (Solitude), obeliszk, napóra, halászkunyhó, gloriett, ermitage, botanikus kert, méhészet, „schweizerey”, gyümölcsaszaló, kutak felállítását tervezték a parkban. A felsorolt építmények ugyan csak részben valósultak meg, de több feljegyzés is utal néhány elem meglétére. A tóban szigetet alakítottak ki. Egy 19. század eleji leírás szerint „a kert dombos oromzatján egy nyári hajlék fehérlik”, más források a kilátódombon egy „évszázados fenyõk által keretezett kõoszlopos kis gloriett”-rõl beszélnek. A gloriett, mint „eye-catcher” a bonchidai Bánffy kastélykert esetében több volt, mint egyszerû emléképület vagy kilátó. A fácános kert dombjának délnyugati oldalában elhelyezett építmény a domb túloldalán épült kastélyból nem látszhatott, viszont annál inkább feltûnt a Szamos mentén kanyargó országúton Kolozsvárról Szamosújvár felé haladó utazók számára, a dombok által takart kastélyépület látványának hiányában mintegy hirdetve: figyelem, ez itt már Bánffy birtok! A bonchidai Bánffy birtok további – a parkkal szomszédos, ehhez szorosan kapcsolódó mezõgazdasági hasznosítású területeivel együtt – átgondolt tájgazdálkodást, rendezett tájképet kölcsönzött évszázadokon át a Kis-Szamos völgyének ezen a részén. A 19-20. század fordulóján a kert a társadalmi élet színtere volt – jótékony célú mulatságoknak, juniálisoknak, gazdasági kiállításnak adott otthont. A csatornaépítési munkálatok folytatódtak, több Szamos-ág folyt át a területen, újabb szigetek keletkeztek, a vízparti részek mellett 300 holdas Nagyberek, rétek, bozótosok, nyárfaerdõk vad romantikája jellemzi a kertet. Az 1930-as évek közepén Bánffy Miklós megbízásából kertfelújításra került sor. A felújított kertet a II. világháborúig gondozták. 1944-ben a viszszavonuló német csapatok – a helybéli lakosság közremûködésével – esztelen pusztítást végeztek. Sebestyén József 1944 decemberében az Erdélyi Nemzeti Múzeum számára készített jelentése szerint: „A németek azt mondták a személyzetnek, hogy ne mozduljanak, ki ne menjenek. A kék szalonban kezdték a felgyújtást, leöntötték az ágynemût s szalmát petróleummal, úgyhogy az egész emelet egyszerre igen hevesen kezdett égni. Kivo-

A válaszúti Bánffy Ádám-k kastély a kertben kialakított tóval a 19/20. század fordulója táján. Jobbra a mai kerti homlokzat kertrészlettel – Forrás: KÖH fotótára illetve szerzõ fotója, 2006

nultak s elmentek. A rablást a helybéli cigány és román lakosság végezte. A román katonaság bevonulva, a bútorokat s képeket rabolta el… Oltani senki sem akart. A rablásban a magyarság nem vett részt. Ki sem mozdultak házaikból, s részben a határba mentek. A román ifjúság a parkban a könyveken és papírokon táncolt.” A tájra való kitekintés, a kert határainak virtuális kiterjesztése következtében születhettek olyan tájképi kompozíciók, amelyek szomszédos nemesi rezidenciákat, birtokokat szerveztek egységbe. Szemléletes példák egész sora hozható fel erre Erdély-szerte. A vajdaszentiványi Horváth–Zichykastély kertjébõl kelet felé tekintve a távolban ma is sejteni lehet a gernyeszegi Teleki-kastély tetõzetét és kertjét. Tiszta idõben feltehetõleg a sáromberki és az abafáji kastélykertek is beazonosíthatók innen, ami alátámasztja azt a feltételezést, hogy a Maros tere több kastélykertje között tudatosan kialakított vizuális kapcsolat állt fenn. Ezek a táji léptékû látványtengelyek egyrészt a domborzati adottságokban rejlõ lehetõségeknek köszönhetõk, másrészt a viszonylag nagy kastélykert-sûrûség is hozzájárult a kialakulásukhoz. Nem zárható ki a tudatos tervezés lehetõsége, a korabeli európai példák, illetve a tájképi potenciál, a látványélmény felismerése nyomán sem. A bonchidai Bánffy rezidenciával kompozíciós egységet képezett a szomszédos válaszúti kastélykert együttes, amely ugyancsak a Bánffy család tulajdona volt, de méreteit, pompáját tekintve szerényebb kialakítású, mint a bonchidai. A park is jóval késõbb létesült itt (alkotója Bánffy Ádám), alázatosan illeszkedve a bonchidai látványkapcsolatokhoz, a korabeli divat szerint a szentimentális angolkertek mintájára: tóval, közepén japános galambházzal. A Hein János tervei nyomán kialakított tájképi parkot vadaskert és berkes-ligetes parkrészek kapcsolták a Kis-Szamos túlpartján fekvõ bonchidai kastélyparkhoz. Nagyszerû forrás a hajdani válaszúti kertre nézve Kelemen Lajos mûvészettörténész beszámolója, aki egy õszi látogatása nyomán írja le a tájképi kert egyes elemeit: „Nagyjában sík hely, egy-egy dombocskával. Az emelkedettebb fekvésû kastély elõtt tó terül el, középen japános galambházzal… A tó háttere nagy, szabad gyeptérré szélesül, melyen messze egy magányos fa áll, vö-

Wass György cegei kastélya – Forrás: KÖH fotótára

rösbe játszó sárga lombokkal… Jobbra sötétzöld fenyõk magaslanak, sárguló akácok, rozsdaszínû vadgesztenyék és fehér törzsû nyírfák fölé ....” Entz Géza Erdély építészete a 14–16. században címû könyvében írja: a források alapján tudjuk, hogy az Erdélyi Mezõségen is „nem egy birtokközpontként szereplõ faluban vagy mezõvárosban több udvarház is állott. Bethlenben és Keresden a Bethlen család tagjai, Cegén és Szentegyeden a Wassok építettek 2-3 udvarházat.” Azt, hogy Cegén két Wass családnak is volt birtoka Biró József is megerõsíti: „Cegén a Wass-család õsi fészkében két kastély is épült, a régebbi emeletes épületet Wass György emeltette.” Wass György kastélyát hatalmas kert vette körül. Az egyemeletes, négy sarokbástyás épület a családi levéltár adatai szerint 1698-ban épült, ám a pincék alapján – ahol faragott kõbõl vastag falakat s mûvészien elkészített ajtókat és ablakokat lehetett találni – arra következtethetünk, hogy az épület alsó fele a 17. századnál jóval régebbi. Valószínûleg Wass György inkább csak felújította, esetleg kibõvítette a kastélyt, mintsem alapjaiból építette. A kastély elõtt egy kis kertecske volt kialakítva, szökõkúttal, míg hátrafelé a domboldalon nagy park terjeszkedett. A kastélyból és elõterébõl közvetlen kilátás nyílt délkeleti irányba, amerre a domb lábánál a Mezõség és egyben Erdély legnagyobb halastava, a Cegei-tó terült el a kopár mezõségi dombok közé benyúlva Cege alsó végétõl Novaj, Szentgothárd és Gyeke felé. A tó nagy részét sûrû nádas vette körül, gazdag állatvilágnak nyújt-

9

A cegei Wass Ádám kastélyegyüttes a 19. sz. végén, illetve a ma is meglévõ kastélyépület fotója a temetõbõl; háttérben a kert maradványai látszanak – Forrás: Wass-T Tarjányi gyûjtemény, Bécs, W. Kovács András: A cegei Wass család története – 16–20. század – 26. nyomán, illetve a szerzõ fotója, 2004

10

va otthont. Wass György – bár fõleg Cegén és Mezõméhesen élt – tanult ember lévén sokszor szegõdött kíséretül Teleki Mihály és Apafi fejedelem mellé. Rendszeresen meghívót kapott az országgyûlésekre, világlátott nemesember volt. A természet és a kertkultúra iránt is fogékony lehetett, hiszen Miskolci Gáspár református prédikátor neki és második feleségének ajánlotta egyik, vadaskertekkel kapcsolatos – Egy jeles vadkert, avagy az oktalan állatoknak [...] tellyes Historiaja címû – munkáját. Egyik bécsi látogatása alkalmából Teleki Lászlóval megnézték a schönbrunni kastélyt, ellátogattak az állatkertbe; császári vadászaton is részt vett a Praterben. Cege másik Wass-kastélyáról így ír Biró: „Sokkal érdekesebb ennél (ti. a Wass György féle kastélynál) az 1769-tõl fogva épült Wass Ádám-féle kastély, elõrevett pavilonjaival s a hajlított falú áthajtóval, melynek oszlopai, urnadíszei is Bonchidát idézik és a kolozsvári mesterkör munkásságát; a parkban álló oszlopos pavilon az erdélyi barokk ritka ilynemû ép emléke”. A leírások alapján tudjuk, hogy a kastélyhoz 1802-ben két szökõkút is tartozott, amelyeket Kováts Sámuel hidraulikus készített, aki Erdély több kastélykertjébe is tervezett szökõkutat. Siemers Ilona Wass-kor címû emlékiratában így vall errõl a kastélyról és tulajdonosairól: „A másik szomszédunk czegei Wass Ádám és családja volt. Halványan emlékszem az öreg Ádám bácsira, szép hófehér hajára, kék szemére. Úgy 9-10 éves lehettem, amikor 1893-ban meghalt. Özvegye – Sándor Berta néni – szórakoztató, okos és valódi egyéniség volt, virágoskertjét ízlésesen és sok hozzáértéssel ápolta. A kertészet iránti szenvedélye összehozta édesanyámmal, szívesen jártak egymáshoz látogatóba, hiszen számos közös témájuk akadt. A Wass udvarház elõkelõ és ízléses volt. A kertben külön emeletes-erkélyes kétszobás kerti lak állott. Itt folytak a zongoraleckék. Szívesen mentünk át Cegére, hiszen Berta néni mindig szívélyesen fogadott. Ezen kívül nagy vonzerõt jelentett a kert, mert benne egy tavacska csillogott, ahol rákot lehetett fogni. Az udvarház mellett álló két öreg gesztenye-

fa árnyékában fejedelmi uzsonnákat kaptunk”. A katonai térképeken nyomon követhetõ a cegei kastélyok fejlõdése: a II. katonai felmérés térképén már jól kivehetõ mind a két Wass-kastély: a Vasasszentivánról Szentgothárd felé vezetõ útról, kis bekötõ úton lehet bejutni az épületekhez. Ezen a térképen a kertet még nem tüntetik fel. A III. katonai felmérésen az épületek karakteresebben láthatóak, s mindkettõhöz kiterjedt kert tartozik. A két birtok egyértelmûen szomszédos egymással. A kertek útvonalvezetése tájképi parkokra utal. Említést érdemel a Wass család (Wass Béla ágának) szentgothárdi kastélykert-együttese is, amely a fényképek és adatok tanúsága szerint egyemeletes, neoklasszicista épület volt, kiterjedt 55 holdas kerttel, nagy ménessel és állatállománnyal.

FEKETE ALBERT

A szentgothárdi Wass Béla-k kastély a 20. század elején

Szilágysági magyarok az ezredfordulón

„Jóra változtatni a világot” Beszélgetés Demeter Attila festõmûvésszel – Kezdjük beszélgetésünket rövid bemutatkozással, hogy olvasóink is tudják meg, hogyan lesz szilágyságivá egy Székelyföldön született festõmûvész... – 1943-ban születtem Székelyudvarhelyen. Édesapám, Demeter Miklós kántortanító, és akkor már autóbusztulajdonos utolsó (negyedik) gyermekeként. Elemi iskolámat Udvarhelyen végeztem, majd sikeresen felvételiztem a gimnáziumba, de iskolakezdés elõtti nap felhívták apámat és közölték vele, hogy mivel kizsákmányoló, nem járhatok az udvarhelyi gimibe. Miért volt apám kizsákmányoló? Azért, mert tevékeny, szorgalmas ember volt. Anyám oláhfalusi volt, ott laktak apámmal és úgy kezdõdött, hogy édesapám vásárolt egy traktort körfûrésszel, és járt vele fát vágni, majd vett egy cséplõgépet, és járta a szérûket. Késõbb beköltöztek Udvarhelyre vett egy autóbuszt, majd még egyet, autóbuszjárata volt Vásárhelyre, Brassóba, Csíkszeredába stb. és így haladt szépen, mígnem jött a háború. A német hadsereg rekvirált két buszt, melyet soha nem kapott vissza, majd jött az államosítás. Ezután apám több helyen dolgozott (tanárként az udvarhelyi szakközépiskolában, majd a segesvári sofõriskolában mint oktató). Abban az évben, amikor kirúgtak az udvarhelyi iskolából, alakult Dicsõszentmártonban a gimnázium magyar tagozata, ahová felvettek, és Bálint Tibor tanárom és osztályfõnököm alatt egy évet jártam. A következõ év nyarán sikeresen felvételiztem a Marosvásárhelyi Mûvészeti Középiskolába, ahol Barabás István, Nagy Pál, Bordi István, Incze János tanáraim irányításával színvonalas képzést kaptunk. Mivel zenész osztálytársaim is voltak, le-

hetõségünk volt minden szerdán – a kakasülõn – a szimfonikus hangversenyeket végighallgatni, ami még most is kellemes érzéssel tölt el és mély nyomot hagyott egész életemben, mivel megszerettem a klasszikus zenét. Ma is, amikor festek, nagyon sokszor komoly zenét, zenemûveket hallgatok. – Hol végezted felsõbb tanulmányaidat és mikor, milyen körülmények között kerültél Szilágy megyébe, ahol meg is ragadtál, itt éltél és dolgoztál nyugdíjas korodig? – A mûvészeti középiskola elvégzése után felvételiztem a Kolozsvári Tanárképzõ Fõiskolára, rajztanári szakra, ahol jeles tanáraim Paul Sima, Griebl Alfréd, Gedeon Zoltán voltak. A fõiskola elvégzése után kihelyeztek a Szilágyságba, Kárásztelekre rajztanárnak, ahol a fõszakom mellett tanítottam testnevelést, zenét és franciát. Nekem egy kicsit szokatlan volt – a városi gyereknek – falun élni, de van egy jó tulajdonságom, melyet a szüleimtõl örököltem, akik úgy neveltek, hogy szeressem az embereket, és senkit ne nézzek le. Kárásztelken így szerettek meg az emberek. Akárkivel találkoztam, egy jó szavam mindig volt az illetõhöz, habár élettapasztalatom még nem volt, de mindenkivel megértettem magamt. Az emberek közvetlenek, barátságosak voltak. Az egyszerû emberekkel mindig is szót értettem. Bejártam a kovácsmûhelybe, ahol a kovácsokkal együtt vertem a vasat, sõt készítettem magamnak egy kovácsoltvas elõszobabútort, melyet sokáig használtunk. Én azt tapasztaltam, hogy a kárásztelkiek szorgalmas, dolgos, becsületes emberek. A mûvelõdési ház igazgatójaként sikerült az új kultúrotthon alapkövét letenni

Demeter Attila

és az építést elkezdeni, majd láthattuk, hogy milyen szép épület lesz a falu központjában. – Szülõföldeden, majd kolozsvári és szilágysági éveid alatt hogyan tudtál baráti kapcsolatot teremteni a többségiekkel? – Hát ez egy érdekes kérdés. Mivel nem tudtam valami fényesen románul, csak székelyül, a fõiskolán szemináriumokon, amikor feleltem a kollégák nyúltak el a röhögéstõl, de ebbõl hátrányt nem éreztem, nem vettem sértésnek, hisz ez volt a valóság. Mindenütt jól éreztem magam és mindenütt barátok vettek körül, a Szilágyságban is, legalábbis én úgy éreztem, nagyon megértettük egymást a román kollégákkal is, jó közösségben dolgoztam, ahol a munka, a kultúra, a mûvészetek játszottak fõ szerepet. Voltak kisebb problémák, de ezeken hamar túltettem magam. Nagyon kellett ügyeljek a színek használatára, akár díszletkészítéskor, akár a felvonulási jelvények, eszközök festésekor, mivel zöld színt nem használhattam, mert az magyar szín. Az akkori igazgatómmal egy ilyen jelvény készítésekor vitatkoztam, mert a türkizkékre azt mondta, hogy zöld és át kellett festenem. Egyszer, az egyik színházi elõadáson egy égõ szétrobbant és

11

Demeter Attila: Pilisi táj

12

mivel én voltam a fényszóróknál azt mondta nekem, hogy szabotáltam az elõadást… Persze minden magyar nyelvû kiadványt, amit az Alkotások Háza adott ki – még a népdalokat is – le kellett fordítanom románra, hiába mondtam, hogy semmilyen pártvagy hazaellenes nincs bennük, nem hittek nekem, vagyis nem bíztak meg bennem. Ilyen és ehhez hasonló nézeteltéréseim voltak munkahelyi kollegáimmal. Arról nem is beszélek, hogy egy ház- illetve könyvtárkutatáson is átestem. Magyarországról jöttem haza feleségemmel, aki Makkainak a Magyarok csillaga címû könyvét olvasta, amit ajándékba kapott, s a határnál rátette a kesztyûtartóra, . Persze a vámos egybõl kiszúrta, elvette és jegyzõkönyvet írt, és én a kis naiv azt hittem, hogy ezzel vége a dolognak. Másnap megyek az irodába, hívnak telefonon: vigyem vissza az útlevelemet. Honnan tudják, hogy hazajöttem? – megint a kis naiv –, a szeku már mindenrõl tudott. Viszem az útlevelet, és egy „úriember”, megkért, hogy nézhessék meg a könyvtáramat. Nem mondhattam nemet, ezért rögtön hárman jöttek, és persze találtak kivetnivalót Tormay Cecil egyik könyvében, szépen megkértek, hogy írjak egy nyilatkozatot, melyben beleegyezem, hogy a könyvet elégessék.

– Kik voltak azok a személyiségek Székelyudvarhelyen, akik gyermekkorodban, serdülõ és ifjú korodban hatással voltak személyiséged kialakulására? Akartál-e valakihez hasonlítani és miért? – Már elemi iskolás éveimben, nagy élményben volt részem, amikor nagybátyám, Gedeon Zoltán festõmûvész olajfestékes tubusokat – melyekben még kis maradék festék volt – nekem ajándékozta, és én megfestettem elsõ olajképemet egy kis fotóról, amint egy sziklákba ékelt keresztbe kapaszkodik a zajló tenger közepén egy kék lepelbe burkolt hölgy. Persze szüleim mindenkinek mutogatták. Az iskolában is én voltam, aki mindig oklevelet kapott a rajz területén elért szép eredményéért. Ezért akkoriban tudásban nagybátyámhoz és édesapámhoz szerettem volna hasonlítani. Mivel apám zeneileg képzett volt, több hangszeren játszott, a Székely Dalegylet vezetõje, a családban nem volt idegen a zenekultúra, mi gyerekek is tanultunk hangszereken. Én hegedülni, nõvérem zongorázni. Persze én is sokszor ültem a zongora mellé és hallásból szinte minden dalt megtanultam játszani. Amikor mentünk sízni a bátyámtól meg tanultam egy kicsit gitározni, ezek mind jól jöttek az életem során.

– Miért lettél rajztanár-festõmûvész? Kik voltak a legkedvesebb tanítóid, mestereid? – Gyerekkoromban dicsérték rajzaimat, azt mondták, hogy jó színérzékem van, tehetséges vagyok. Nagybátyám biztatására lettem rajztanár. Nagyon sokat köszönhetek Barabás István festõmûvésznek, aki a vásárhelyi éveim alatt megtanított rajzolni meg a színeket keverni, bõ pasztával festeni, amit a mai napig alkalmazok. Ha kevés festéket nyomtunk a palettára, mindig azt mondta: „fiam, madárszarral nem lehet festeni”. Nagy Pál grafikatanárom a precizitásra tanított. Ezeket felhasználva a fõiskolán folytattam a rajz és festészet technikáinak elsajátítását, mélyítését Paul Sima mestertõl. Mindketten szerették a széles ecsetkezelést, a bõ festékfelhordást a vászonra. Amikor korrigáltak, megfigyeltem ecsetkezelésüket, amit sikerült elsajátítanom és a mai napig használom, sõt van, amikor paletta késsel hordom fel a színeket, plasztikusabbá téve a festményt. Gedeon Zoltán szívügyének tartotta, hogy a diákjai minél jobban elsajátítsák a rajztanítás módszertanát, amit fel is használtam tanároskodásom éveiben és nem csak. – Mikor és hol volt az elsõ kiállításod? Hány képet állítottál ki az elsõ egyéni vagy közös kiállításodon? Tudjuk, hogy rendkívül gyorsan és jól festettél, mert mindig el tudtál készülni határidõre. – A festészettel komolyabban azután kezdtem foglalkozni, miután Kárásztelken nagybátyám, Gedeon Zoltán meglátogatott és nagyon letolt, hogy elhanyagolom a festészetet. Õ persze nem értette meg (legalábbis akkoriban úgy láttam), hogy egy olyan elzárt, elszigetelt környezetbe kerültem, ahol a mûvészetekre nem adtak semmit, annál többet a pálinkára, borra. Naponta kiment reggel a faluból a munkásokkal megtelt autóbusz és viszszatért velük este, tehát a külvilágtól eléggé el voltunk zárva. A

kárásztelki három év nagy élmény volt számomra, megismerkedtem a falusi élettel és az ottani népi hagyományokkal. Ezeknek az éveknek köszönhetem, hogy elkezdtem tanulmányozni a népmûvészet ágait. Az elsõ közös kiállításom 1968 májusában, Zilahon volt, ahol összeszedve a tevékenykedõ képzõmûvészeket, megszerveztem az elsõ megyei tárlatot. A megye megalakulásakor Zilahon, illetve Szilágy megyében szinte nem volt végzõs képzõmûvész. Késõbb kezdtek szállingózni az iskolákba a rajztanárok. Az elején közösen állítottunk ki a mûkedvelõkkel, ami jó hatással volt rájuk, önbizalmat adott nekik és kötelezte õket, hogy magasabb szinten alkossanak. Miután bekerültem Zilahra az Alkotások Házához, kezdtem el a komoly munkát a festészet terén, mivel megvoltak a lehetõségeim is. Ezután volt az elsõ egyéni kiállításom, természetesen Zilahon, majd következtek a megye városai: Szilágycseh, Szilágysomlyó, Zsibó. Ezen kívül egyéni kiállításom volt még Budapesten, Esztergom-Kertvárosban és természetesen Piliscséven, ahol most lakom. A legnagyobb élményem az 1983-as székelyudvarhelyi kiállításomon volt, melyet a szüleim aranylakodalma tiszteletére rendeztem, meglepetésképpen. A fõ helyet anyám és apám közös portréja foglalta el. A megnyitón a szüleim és sok ismerõs szemében könny csillogott, ami nagyon jólesett a szívemnek, és itt láttam és tapasztaltam elõször, hogy a festmények által milyen sok érzést tud az ember átadni embertársainak. Mivel Szilágy megye képzõmûvészeti tevékenységéért is felelten mind mûkedvelõ, mind hivatásos szinten, alkalmam volt nagyon sok kiállítást szervezni a megyében és a megye határain kívül. Így jutottunk el Kolozsvárra, Nagybányára, Bukarestbe, Budapestre, Debrecenbe, Szentendrére stb. Ezeken a kiállításokon természetesen én is részt vettem olajfestményeimmel, monotípiákkal,

Demeter Attila: Esõ elõtt

vízfestményekkel. Miért festek gyorsan? Talán a marosvásárhelyi évek, a mûvészeti középiskola nyári táborai szoktattak rá. Nagyon sokat festettem vízfestékkel, vizes technikával, ami arra késztet, hogy gyorsan dolgozz, persze ez csak akkor lehetséges, ha jó a színérzéked. Olajfestményeimben is szeretem, ha a kikevert színt egybõl felvihetem a vászonra. Persze ez nem mindig sikerül. Nagyon sokat tájképezek, ami szintén a gyorsaságra kötelez, hisz a színárnyalatok minden pillanatban változnak. – Beszélj még a kárásztelki évekrõl, a tanításról, a falu légkörérõl, a családalapításról és arról, hogy miért jöttél onnan Zilahra, a Szilágy Megyei Népi Alkotások Házához? A kárásztelki éveknek egyik igen fontos hozadéka az általad összegyûjtött és kiadott Szilágysági szõttesek címû munka, amelyben igen fontos népmûvészet-megõrzõ szerepet vállaltál. Aztán Balogh Dezsõ Szilágysági népdalcsokor (1973) címû gyûjteményének a kiadásával, amelyet illusztráltál is eredeti szilágysági népi motívumokkal. Sokat segítetted a dobai citerások tevékenységét is, ott voltál a rendezvényeinken, segítettél lebonyolítani a mezõsámsondi csoporttal összehozott mûsorcseréinket, és gyönyörûen kifes-

tetted a citeráinkat, szintén eredeti, nagyon szépen összeválogatott szilágysági templomok festett kazettáiról származó motívumokkal. Mindenki nagyon szerette ezeket a festett citerákat, ma is féltve õrizzük õket, mert a dobai citeraegyüttes azóta is (immár harmincnegyedik esztendeje) mûködik. – Kárásztelken három évet tevékenykedtem mint tanár és kultúrotthon igazgató. Mint pályakezdõ nagyon sokat tanultam az egyszerû emberek kultúrájából, hagyományaiból, szokásaiból. Próbáltam a falu életébe valami újat hozni. Talán a saját életemben hoztam a legújabbat és legszebbet, mivel itt volt egy gyönyörû szép óvónõ, akit feleségül is vettem. Mivel egy kedves idõs házaspárnál laktam, albérletben, sikerült, megismerkedni, a régi népdalokkal, helyi népszokásokkal, a szõttesek mintáival, formáival, munkafolyamatával is. Abban az idõben a lakodalmas kendõket, võfikendõket, terítõket elég tiri-tarka, szinte giccses virág- és díszítõelemekkel hímezték, próbáltam meggyõzni az asszonyokat, hogy miért nem a gyönyörû szõtteseket készítik, mint régen, melyek csodálatos díszítõelemeket tartalmaznak. Szerencsére a meggyõzõ munkában segítségemre volt Papdán Irma néni, akinek volt szövõ-

13

14

széke (szilágyságiason: esztovátája) és ismerte a szedettes és bársonycsíkos minta készítésének technikáját. Szebbnél szebb kendõket, félkendõket, võfikendõket, fiúskendõket, párnacsúcsokat, abroszokat szõtt. A régi, hagyományos díszítõelemek mint a sormadaras, kerekalmás, fenyõágas, kicsimadaras, makkos, tulipános stb. elemek, bársonycsíkkal összefogva visszakerültek a falu életébe, kiszorítva a giccses hímzéseket. Sikerült elérni, hogy már több helyen szõjék két nyüstön a szebbnél szebb szedettes, bársonycsíkos háztartási vagy díszítõkendõket, terítõket, párnacsúcsokat stb. Remélem még most is van olyan szorgalmas asszony Kárásztelken, aki ezt a szép hagyományt õrzi és tovább viszi, átadva a fiataloknak, hogy ez a gyönyörû jellegzetes népszokás, egyedülálló helyi motívumkincs ne haljon ki, hogy ne kelljen valakinek majd évtizedek múlva újra felkutatni. Amikor 1968-ban visszaalakult Szilágy megye, a Népi Alkotások Házához kerestek valakit, aki a megye magyarságának népi hagyományaival, a képzõmûvészet irányításával foglalkozik. Engem kértek fel, hogy fogadjam el ezt az állást, melyet, ha nehezen is – mert a családomtól, kisfiamtól egy évre elszakítottak, mivel nem tudtak lakást biztosítani – elfogadtam, mert úgy gondoltam, hogy így fejlõdhetek tovább szakmailag, és jobban megismerhetem Szilágy megye hagyományait és esetleg, segíthetek a fejlõdésben, a hagyományok megõrzésében. Amint Zilahra kerültem, elsõ dolgom volt, hogy felmérjem tevékenységem körét. A megye minden magyarlakta helységének feltérképezése minden szempontból, ami a mûvelõdéshez tartozik, ezen kívül a mûkedvelõ képzõmûvészek, fényképezõ mûvészek, filmesek, népmûvészek, alkotó mesterek felkeresése, összeírása és ezek irányítása, alkotásaikból kiállítások szervezése. Nagyon sokoldalú tevékenységet kellett folytatnom. Ezen kívül az Alkotások

Háza és a Mûvelõdési Osztály által kiadott, nyomtatványok, könyvek szerkesztése, borítók grafikai megoldása, tervezése, illusztrálás, plakátok tervezése, linómetszetek nyomtatásra való elkészítése, díszletek megtervezése és kivitelezése vagy különbözõ, dokumentumfilmek filmezése, vágása, 8, majd 16 mm-es filmen, melyek a régi Zilahot mutatják be, annak fejlõdését. Remélem ezek a filmek még fellelhetõk az Alkotások Házának raktárában. És még sokáig sorolhatnám munkaköri feladataimat. Mindemellett mindig szívemen viseltem és igyekeztem egyengetni Szilágy megye magyarságának hagyományõrzõ, tevékenységét és kiállni – kollegáimmal szemben – a dalkörök, tánccsoportok, kórusok, színjátszó körök mellett a különbözõ versenyeken. Sokszor nem voltak ellenérveik, hiszen, mikor meghallották a kémeri nyolcvantagú férfikórust, vagy a dobai ének-citerazenekart, akikkel több nagyon szép hangfelvételt készítettünk Porzsolt Viktorral, a kolozsvári magyar rádió zenei szerkesztõjével, be kellett látniuk, hogy ezek az együttesek kell képviseljék a megyét a felsõbb versenyeken. Itt is közbeléptek az elvtársak és kérdezgettek, hogy a hangfelvétel nem kerül ki a budapesti rádióhoz? Nem értettem, hogy miért lett volna baj, ha a dobai citerazenekar dalcsokrát lejátszották volna a budapesti rádiónál? (Amúgy többször is lejátszották idehaza és odakinn tudtukon kívül, és sajnos mégsem attól dõlt össze a kommunizmus.) A dobai citerazenekar citeráit kifestettem helyi népi mintákkal. Nagyon jól néztek ki, és ami a fontosabb, nem rontott a hangzásukon, a rezonancián. Évtizedekig pártfogoltam a kárásztelki asszonykórust, akik egyszólamú népdalokat énekeltek, nagyon jól néztek ki népi viseletben, meg a karjukon fonott kosárral, szebbnél szebb szedettes kendõvel letakarva. Ugyanígy istápoltam a zsoboki tánccsoportot a csodálatos kalotaszegi ruháikkal,

dalaikkal, táncmozdulataikkal, akik nagy sikert arattak a bukaresti televízió mûsorában, ahol egy nagyon szép felvételt készítettünk (Marioara Murãrescu szerkesztõ asszonnyal). A nagyfalusi különbözõ korosztályú tánccsoportot, vagy a szilágycsehi színjátszó csoportot, nem is beszélve a néhai Ferenczi György tanító úr által vezetett, csodálatos hangzású, zenekart és dalegyletet és sorolhatnám tovább a jobbnál jobb szilágysági magyar mûkedvelõ együtteseket. Sok együttest sikerült életre keltenem és egyengetni útjukat. Nagyon sok fiatal képzõmûvészt irányítottam és oktattam. Nyaranként szerveztem festõtáborokat Szilágy megye festõi tájain, ahol több mûkedvelõ vett részt. Alkotásaikból kiállítást rendeztem. Sok tehetséges diákom volt a Népmûvészeti Iskolában, ahol komoly tanulmányokat készítettünk. Az irodalmi tevékenységet is szerettem volna fellendíteni, hisz a megyében több tollforgató tevékenykedett, bontogatta szárnyait (Kiss Zsuzsa, Gittai István, Õsz Csaba, Õsz Tibor stb.), Fejér László újságíró, segítségével megszerveztük az Ady Endre Irodalmi Kört, melyen minden verset, esszét, karcolatot, amit írtak az alkotók, megvitattunk, kritizáltunk, elemeztünk. Nagyon hangulatosan és tanulságosan telt el az idõ két évig, de sajnos a tevékenységünket betiltották. Mindenesetre ezeknek a fiatal íróknak a zsengéi megjelentek az Alkotások Háza által kiadott irodalmi gyûjteményekben. A megyében, száznál több magyar és román mintát gyûjtöttem különbözõ szõttesekbõl és varrottasokból, melyeket feldolgozva egy könyvet adtam ki a mûkedvelõ népmûvészek munkájának segítésére. Nagyon sok szép mintát sikerült megjeleníteni, a magyarlakta falvakból. A népdalkedvelõk segítésére, repertoárjuk gazdagítására adtuk ki Balogh Dezsõ sarmasági tanító Szilágysági népdalcsokor címû gyûjteményét. Balogh Dezsõ a feleségem keresztapja volt.

Amikor Sarmaságon meglátogattuk, mesélte, hogy hosszú évek során járta a falvakat és egy ócska orsós magnóra felvette a népdalokat. Ezeket meghallgatva sikerült meggyõznöm, hogy kottázza le, és én megpróbálom kiadni a Népi Alkotások Házánál. Ez meg is történt 1973-ban, miután Kolozsváron Almási István népdalgyûjtõ átnézte és jónak találta. Rendszereztem, megrajzoltam a borítóját, illusztráltam, felhasználva egypár 19. század végi Almás völgyi zománcozott kályhacsempe mintáit, a templomok festett mennyezetének kazettáit. A zilahi nyomdában kinyomtattuk. A Megéneklünk, Románia verseny életben tartotta ezeket az együtteseket, sõt új kórusok, dalcsoportok, színjátszó körök, tánccsoportok, jöttek létre. Nagy volt a kihívás, hisz szakaszrólszakaszra (községi, tájegységi, megyei, megyeközi, országos) kellett fejlõdni. Minden csoport egyre jobban akart szerepelni, minél színvonalasabb vagy autentikusabb elõadást akart színpadra vinni. Azért voltak jók ezek a versenyek, mert ezek a népi együttesek nem a pártot és annak vezetõit éltették repertoárjukban, hanem népi hagyományainkat õrizték és adták át az utókornak. Ezeken a versenyeken a zsûri tagjai, általában ugyanazok voltak: Ilie Luca, ªtefan Goanþa, Ioan Mariº az Alkotások Háza igazgatói, koreográfus kollegám Vasile Bucur, a Mûvelõdési Bizottság részérõl Alexandru Oniþ vagy Eugen Bulugea, Gavril ªerban. Persze egyik sem tudott magyarul, de szemük volt, hallani hallottak, a tánchoz és zenéhez értettek. Én mindig jelen voltam a zsûriben, mert ha valamire kíváncsiak voltak, tolmácsoltam nekik. Vita néha volt köztünk, mert elég gyakran kellett küzdenem egy-egy magyar csoportért, hogy tovább jusson, a következõ szakaszra. – A kommunizmus éveiben Erdélyben és Szilágy megyében is jobban odafigyeltek a magyar értelmiségiekre, munkásságukra, életükre, kapcsolataikra. Tu-

dom, hogy ez alól te sem voltál kivétel. Te kikkel tudtál úgy barátkozni, beszélgetni a családon kívül, akikkel bizalommal megbeszélhetted életed folyását, terveidet, kiktõl mertél eligazítást, szakmai tanácsot kérni? – Ezt nehéz volt megoldani, mert nem tudtad, kiben bízhatsz meg. Szerencsére nagybátyám, Gedeon Zoltán festõmûvész tudott adni szakmai tanácsokat. Zilahon kiállítást szerveztem több kolozsvári mûvésznek. Velük sokat tudtam, mert mertem, szakmai dolgokról beszélgetni. Bennük megbíztam. Az volt a helyzet, hogy a Mûvelõdési Bizottság román képzõmûvészeket és fõleg szilágysági születésûeket hívott meg kiállítani. Az alelnök, Alexandru Oniþ, nagy barátságban volt velük. Gondoltam, nekem is van ismerõsöm és meghívom õket kiállítani Zilahra. Így vettem fel a kapcsolatot Gy. Szabó Bélával is, akit fõiskolás koromban ismertem meg, és többször jártam a mûtermében Kolozsváron. Mindegyik megnyitó és tárlat nagy élmény volt a zilahi magyar közönségnek. A Zilahon szerre megjelenõ fiatal rajztanárokkal, képzõmûvészekkel, Szabó Vilmossal, Sepsi Józseffel, Barta Ilonával, Gheorghe Nihocehával, Ágoston Zsolttal, Benczédi Lilivel, hogy csak egypárat említsek, nagyon sok eszmecserét folytattunk. – Hogyan élted meg az 1989. decemberi fordulatot családoddal, munkatársaiddal? Miért váltottál és mentél el tanítani a zilahi 1-es számú általános iskolába, amelynek rövid idõ múlva igazgatóhelyettese is lettél, nyugdíjba vonulásodig? – A decemberi fordulatot Bukarestben éltem meg, ami a családomnak egy szörnyûség volt, mert nem tudtunk telefonon értekezni. Egy kiállítás anyagáért mentem, két napig vergõdtünk hazafele, de a lövöldözések a reptéren, majd Kolozsváron is, elutazásunk után egypár órával történtek. Csak akkor nyugodtam meg, amikor másnap este Zilahra értünk és láttam, hogy a

fõtéren csend és nyugalom van, hazaérve a családomnál is mindent rendben találtam. Miért mentem tanítani? A nagy fordulat után egy évig még az Alkotások Házánál dolgoztam, azaz dolgoztam volna, de olyan zavaros volt minden, nem volt munkám, csak ültünk hiába az irodában, és akkor elhatároztam, hogy valami hasznosabbat kellene tenni, így elmentem tanítani. Az iskola aligazgatója lettem, ami újra egy kihívás volt számomra, harcolván a magyar diákok, meg pedagógusok jogaiért. Nagyon szerettem az iskolában, és nagyon örvendtem, amikor szinte lehetetlen, de ugyanakkor szép dolgokat valósítottunk meg, mind a kollegákkal, mind a diákokkal. Szerencsére olyan igazgatókkal dolgoztam, akik szabad kezet adtak nekem, a legtöbb ránk, magyar pedagógusokra vonatkozó döntésekben. Csak egypár dolgot szeretnék megemlíteni. A magyar osztályokba nem tehettem olyan kollégát románt tanítani, aki a Nagy-Románia Párt szimpatizánsa volt és egyre buktatta diákjainkat. Külföldi segítséggel – egy magyar szülõ támogatott – az iskolában bevezettük az informatika oktatását, mivel Hollandiából sok anyagi támogatást kaptunk. Az üres raktárhelyiséget átalakítottam egy nagyon szép díszteremmé, színpaddal, ahol sok elõadást meg iskolabulit tartottunk a diákokkal, kollégákkal. – Mikor és miért határoztad el, hogy nyugdíjasként áttelepülsz Magyarországra? Hogyan fogadtak az új szomszédok, kollégák, hogyan sikerült beilleszkedned, milyen sikerekben volt részed azóta új lakóhelyeden, Piliscséven? – A gyerekeim miatt települtem Magyarországra, mindkét fiam kitelepedett, és én követtem õket, hogy a család együtt legyen, mivel várható volt, hogy lesznek unokáim is és legyek közelebb hozzájuk. Hála Istennek óhajom bevált, mivel a két fiam ügyesen megegyezett, minde-

15

Demeter Attila: Dísztök

gyiknek lett két-két fia és egy-egy lánya, tehát hat unokának örvendhetek nyugdíjas éveimben. A lakásom egy régi falusi ház a Pilis hegység lábánál, ami a Meszes hegyvonulatára, házam elõtt egy hatalmas ezüstfenyõ, ami a Hargitára emlékeztet. Az udvar hátsó részét, ahol a mûtermem van, akácerdõ övezi, virágzáskor bódító illattal. A házam egy zsákutcában található, csendes nyugodt környék, csodás kilátással a Pilisre. Nagyon megszerettem ezt a vidéket, az itteni (amúgy szlovák származású) embereket és õk is befogadtak engem. A

16

mûvelõdési házban áttelepedésem óta vezetek egy rajz- és festõkört, több kiállítást szerveztünk a faluban és a környéken, vannak nagyon tehetséges tanítványaim, akikkel már az akt rajzolásával és festésével is megbirkózunk. A nyugdíjas klub kórusát is vezetem, akikkel magyar és szlovák népdalokat tanulunk. Már volt több fellépésünk, amelyekkel nagy sikert arattunk. Tehát unatkozni nincs idõm, elfoglaltságot mindig találok, festek, olvasok, zongorázok, gitározok, kertészkedek, na meg sok zenét hallgatok. – Beszélj családodról, tudjuk, hogy feleségedet, két fiad édesanyját elég korán elveszítetted még Zilahon, és egyedül nevelted, taníttattad két fiadat, Attilát és Miklóst. Azóta õk is felnõttek, Magyarországon vállaltak munkát, családot alapítottak, unokákkal ajándékoztak meg. Nekik gond nélkül sikerült beilleszkedni? – Az életben ért több csapás, a hároméves kislányom elvesztése, de a legnagyobb megrázkódtatás, 1996 augusztusában ért, amikor a feleségem hirtelen eltávozott közülünk. Nem érhette meg, hogy lássa földi életében gyönyörû hat unokáját. Imádta a gyerekeket, alig várta, hogy fiainak gyereke születhessen és

unokázhasson, de ez sajnos nem adathatott meg neki. Fiaim viszont sikeresen beilleszkedtek a magyar informatikusok élcsoportjába, szép, kiegyensúlyozott családi életet élnek, nagy örömömre. – Beszélj további terveidrõl, kilátásaidról, hiszen nyugdíjasként az életmû méltó lezárására is gondolnunk kell. – További terveim? A falu közösségébe minél jobban beilleszkedni, a festõkörrel meg a nyugdíjas kórussal minél tovább tudjak tevékenykedni, szép eredményeket elérni, a falu jó hírnevének öregbítésére. De talán a legfontosabb, hogy a Jóisten adjon egészséget, hogy még sokat festhessek és lássam unokáimat felcseperedni egészségben, szeretetben, békességben. – Beszélgetésünk végén beszélj a szülõföld szerepérõl, hogyan élted meg az Udvarhelytõl való elszakadást, majd a Zilahról való elköltözést, hiányzott-e „a Meszes ölelése”, Ady városának sok-sok emléke, a pályakezdés és sikeres munkásság helyszíne? Tudta mindezeket pótolni a Pilis? – A szülõföldet nem lehet soha elfelejteni. Minden évben megfestem vagy a zord vagy a ragyogó Hargitát. Amint említettem a Pilis nagyon emlékeztet a Meszesre, ha kinézek az ablakon, mintha Zilahon lennék. Persze azért hiányoznak a kollegák az iskolából, de néha-néha meglátogatom õket, elvégre Zilah nincs a világvégén. Nagy szeretettel emlékszem vissza minden mozzanatra, amit Kárásztelken, vagy Zilahon töltöttem el, rengeteget lehetne beszélni kellemes és kellemetlen pillanatokról. Nekem jobban esik a jóra, szépre, a sikerekre emlékezni. Meggyõzõdésem, hogy ez másokat is soksok kellemetlenségtõl, betegségtõl óvna meg, tehát megérné szemléletet változtatni. Próbáljuk meg, hátha sikerül jóra változtatni a világot, de legalábbis szûkebb környezetünket, a Kárpát-medencét.

GÁSPÁR ATTILA

Galéria

Liviu Vlad itáliai rajzai

K

olozsvárt a Mûvészetek Szövetsége Galéria hangulatos fõtéri kiállítótermében nyílt meg október derekán Liviu Vlad rajzkiállítása. E barátságos belsõ tér ez alkalommal Olaszország építészeti és képzõmûvészeti emlékeinek gazdag seregszemléjét tárja a látogató elé. Igényes és nehéz feladatra vállalkozott a mûvész: végigkalauzolja a szemlélõt Olaszország építészeti és képzõmûvészeti emlékeinek útvesztõiben, városok régi és új negyedeiben, szûk utcákban, ahol a múlt kövesedett meg, és a modern városrészekben, ahol a mai élet lüktet. A kiállított rajzok felidézik az egyes római császárok korából fennmaradt emlékeket, többnyire a Forum Romanumon és a Palatinuson, a pápaság történelmét, mely a Lateran és a Vatikán környezetében tárul fel. Sokrétû, színes anyag, hiszen Olaszország valóságos kincsestár, ahol egyedülálló bõségben találkozunk a természeti szépségek és az emberi kultúra magasrendû alkotásaival. Ezernyi arca van, mindegyik hiteles, a maga módján lenyûgözõ. A kiállított rajzok hangulatában fellelhetõk a görög és a római élet színskálái, a középkor emlékei, a reneszánsz világra szóló nagy korváltása. Ahogyan lassan halad elõre a képzeletbeli film-

Liviu Vlad. Fent Loretoi szentély – szénrajz

17

18

Campanilla és dóm – színes kréta

Ponte Rialto – színes kréta

kamera objektívje, bepillantást engedve a lét rejtett zugaiba, úgy pásztázza át a tárlatlátogató szeme Liviu Vlad olaszországi rajzsorozatát. Lassan, óvatosan közelít a kiállított rajzokhoz, hiszen minden rajz befogadása idõt igényel. A mûvésznek sikerül megfogalmaznia és papírra vetnie azokat az érzéseket, hangulatokat, amelyeket a szerencsés szemlélõ is átélt egykoron ezeket a bazilikákat, utcarészleteket, városképeket nézegetve. A kiállítás egységes, hiszen valamennyi kiállított kép rajz, nem a sokszorosíthatóság elve alapján lett összeállítva. Köztudomású, hogy a ceruza-, szén-, tus- vagy krétarajz, vízfestmény vagy pasztell nem grafika. Ezek valójában unikátumok, egyedi példányok, melyeket csak reprodukálni lehet, sokszorosítani nem. Nos, itt e tárlaton kiállított képek mind unikátumok, nem tartoznak a grafikai mûvekhez, melyeknek fõ jellemzõje a sokszorosíthatóság. Rajzok, egyedi darabok, melyek eszközei napjainkban rendkívül változatosak – ceruza, tus, kréta, karioka, golyóstoll, filctoll, rosttoll – ma már nagy színskálái kaphatók a kereskedelemben. A rajzokon életre kel Róma, Velence, Assisi, Ischia, Firenze, Isola Sacra, Perugia, Murano, Siena, Loreto stb. És itt eljátszhatnánk a címekkel: A Firenzei dóm; Szent Péter bazilika – Róma; Forum és Capitolium – Róma; Angyalvár – Róma; Ponte Rialto – Velence; Reggel Velencében; Alkony Velencében; Campanilla – Murano; Szent Katalin Oratorium – Siena; Szentély – Loreto; San Ercolano – Perugia; Torre di Palazzo Vechio – Firenze stb. Nagyobb teret és idõt igényelne szólni néhány szót minden munkáról, de vegyünk szemügyre néhányat közülük. A Szent Péter bazilika két változatát lehetetlen nem az

élvonalba helyezni. Mindkettõn apokaliptikus hangulat uralkodik. Megkapó látvány, amint a Campagna felõl feltûnik a Szent Péter bazilika, opálosan lebegve a távlat vibráló párájában. Szinte érezni a Tevere vagy Tiberis, ahogyan az etruszkok nevezték háromezer évvel ezelõtt az itáliai félsziget legnagyobb folyóját, páradús levegõjét. A bazilika már magában szimbólum: az ókort, a világhatalmat, a kereszténységet, a pápaságot és még mennyi más fogalmat sûrít magába! A közel háromezer éves világváros története egy kicsit a világ története is. A város valamilyen formában mindig világhatalmi törekvéseket sugárzott. Még a középkorban is sajátos módon Caput Mundi, a katolikus világ elismert feje. A bazilikát a háttérben ábrázoló rajzok közül az egyik színes kréta, premier plánban a hatalmas téren elhelyezkedõ szökõkutak egyikével. Amint az a rajzból is kitûnik, a kõrengeteget növényzet nem élénkíti – ahhoz túlságosan egységes az architektúra, semhogy kertészeti elemekkel lehetne díszíteni –, de a téren látható két kút (itt a rajzon csak egy látható) annál több életet és üdeséget varázsol a térre. A rajzon nagyon szerencsés a kontraszt a kút bársonyos feketéje és a bazilika fõbejáratának szépiával rajzolt tömege között. A bazilika második változata talán még sikerültebb: Michelangelo impozáns kupoláját ábrázolja színes papíron fehér krétával. A kupola mintegy kivillan a színes háttérbõl, a rálátás a kupolára lebilincselõ. A Forum Romanum két rajzon is megelevenedik, mindkettõ színes kréta. Maga a Forum város a városban, pontosabban romváros a városban. A római ember rendkívül nagy becsben tart minden követ, emléket, amit a történelem formált. Valójá-

Szent Katalin oratórium – színes kréta

Szent Péter bazilka – színes kréta

ban az egész város egy nagy építõtelep, ahol folyamatos ásatások során felszínre hoznak valamit, felújítanak valamit. Liviu Vlad nagy hatást ér el a papír textúrájával, mellyel egy jól érzékelhetõ plusz töltetet ad rajzainak. A szép, finom kromatikájú rajzok láttán arra gondol a szemlélõ, hogy aligha van hely a földön, ahol úgy érzékelhetõ a történelem, mint a Forum Romanum térségében. A teremben tovább haladva rácsodálkozunk a Santa Maria in Cosmedin impozáns vonalaira. Viszszafogott, finom rajz, elõtérben a Rómára oly jellemzõ cédrussal. A rajzot szemlélve gondolatban belépünk az elõtérbe, és bedugjuk kezünk a Bocca della Verita (Az igazság szája) maszk nyílásába. Középkori hiedelem, hogy amennyiben a bedugott kéz tulajdonosa nem mond igazat, a Bocca della Verita leharapja a kezét. És hadd idõzzünk még egypár percet Rómában, és tekintsük meg az Angyalvár impozáns, tömeghatású, kör alakú épületét, melynek ormán kivont kardját hüvelybe rejtõ angyal áll. A monda szerint 590-ben a pestisjárvány megszûnéséért könyörgött körmenetben Szent Gergely pápa és a római nép. Amikor a körmenet a várhoz vezetõ hídhoz ért, hogy azon keresztül a Szent Péter sírjához vonuljon, a pápa a vár orma fölött angyalt látott leszállni, aki a pusztító kardot hüvelyébe süllyesztette. A járvány megszûnt és a késõbbiekben az angyal a vár ormára került emléket állítva a látomásnak. A rajz színes kréta, madártávlatból ábrázolja a várat, Szent Mihály arkangyal bronzszobra csak felsejlik a rajzon. Velence utcái nem a megszokottak: a házak lábát a tenger vize mossa, az egész város olyan, mint egy meseváros, egy fogalom. Régi paloták, mûemlékek máshol is láthatók, de itt minden házra kiír-

ható: mûemlék. A maga sokszínûségében külön ihletforrás a mûvész számára. Jelen kiállításon több változatban is rácsodálkozhatunk arra a változatos technikára, amit Liviu Vlad alkalmaz Velence arculatának megfestésében: szén, tus, színes kréta, szépia egyvelege emeli a kép kromatikáját. Nemes viszszafogottság, tisztaság jellemzi a szóban forgó munkákat. Egészében véve a kiállításnak hangsúlyozott lírai hangvétele van. A mûvész lelket visz rajzaiba. Bársonyos fekete képfelületei is színesek. Kitûnõ érzékkel iktatja be rajzaiba a különbözõ színárnyalatokat. Fest a szénnel. Esetenként maga a papír is színes, amit rajzaihoz használ. Õ maga színezi. Alkony Velencében címû rajzán enyhén színezett papíron a Szent Márk bazilika tûnik fel, elõtérben egy gondolával. Lírai hangvételû szénrajz, szinte hallani a távolból a Canal Grandén szétterülõ halk muzsikát. De lépjünk tovább, hiszen a reneszánsz városa Firenze, Dante és Petrarca, Donatello és Michelangelo, Botticelli és Leonardo da Vinci fellegvára még sokat tartogat a látogató számára. A Torre di Palazzo Vecchio kiegyensúlyozott szénrajz, amelyen egyfajta fotós látással ábrázolja a tornyot, légiesen, szinte csak sejtetve a 130 m magas torony körvonalait. És akkor még nem kísértük el a mûvészt Perugiába, Toscanába, Ischiába, Assisibe. De hagyjunk még felfedeznivalót a látogató számára is, és zárjuk ezt a tárlatlátogatást azzal a reménnyel, hogy Liviu Vlad a tervbe vett következõ kiállításán végigkalauzol majd bennünket a kincses város épített örökségén, egy minuciózus útinapló hitelességével.

TAKÁCS GÁBOR

19

A kortárs közép-e európai irodalmak A Magyar Napló szerkesztõsége augusztus végén Budapesten a Magyar Írószövetség székházában konferenciát szervezett a Közép-Európai Kezdeményezés támogatásával, amelyen Kolozsvárról a Tribuna szerkesztõivel mi is részt vettünk. A magyar, román, szerb és szlovák írók, költõk, mûfordítók, kritikusok a kortárs fiatal alkotók kölcsönös megismerésének, fordításának lehetõségeirõl beszélgettek, hívták fel egymás figyelmét. Alább az ott elhangzott elõadások egy részének szerkesztett változatát közöljük.

Az elfelejtett gyémánt Néhány szó az új román költészetrõl

20

Közszájon forog a román irodalmi berkekben egy Marin Sorescunak tulajdonított anekdota. A született ironikus és parodista költõ az 1989-es forradalom elõtti korszak híressége volt (amikor a vers helyettesítette a társadalmi bírálatot). Marin Sorescu annak idején szívesen utazott külföldre, fesztiválokra, könyvvásárokra, barátkozott költõkkel, kritikusokkal, fordítókkal, célba vette a soha el nem ért Nobel-díj kiméráját. E gátlásokat ébresztõ és csábító külföldön megkérdezték tõle: vannak-e még Romániában értékes költõk? Marin Sorescu a kis bajusza alatt dünnyögte, hogy nincsenek. Egyáltalán. Ilyenformán képzelhetik, kedves magyar barátaim, milyen nehéz lehet nekem nemzedékem (román) íróiról jó szót szólnom. Mégis megteszem. A nemzedéket biológiai értelemben használom, kevésbé az irodalmiban. Nemrég így fogalmaztam: „Nem tartom magam (jóval) fiatalabbnak, mint Mihai Ignat (sz. 1967), Doina Ioanid, Marius Ianuº, Dumitru Crudu vagy Constantin Acosmei, ahogyan sem (jóval) öregebbnek, mint Dan Sociu, Claudiu Komartin, Vlad Moldovan, Andrei Doboº, Diana Geacãr, M. Duþescu vagy Gabi Eftimie (sz. 1981). Hasonlóképpen jól érzem magam T. S. Khasis (sz. 1975) és Radu Vancu (sz. 1978) társaságában. Következésképpen elfogadom, hogy biológiai értelemben egy nemzedékhez tartozunk. És ugyanahhoz az irodalmi rajhoz. Ugyanakkor közösséget érzek a fiatal filmrendezõkkel: Cristi Puiuval, Corneliu Porumboiuval, Radu Munteannal, vagy a látvány mûvészeivel, Dumitru Gorzóval, Sorin Tarával, Maria Drãghici-csel és a színházi rendezõ Radu Afrimmal. Hiszem, hogy velük a román mûvészet hitelesebb hangját építjük, amely mentes a

hivalkodástól, indulattól, az ezópusi nyelvtõl és a korábbi iskolák/nemzedékek nagy metaforáitól (amelyeket sokkal inkább megérintett az egyformán gondolkodás, a kommunizmus vírusa. És ugyanebben a zárójelben engedjék meg, hogy felidézzem baráti pengeváltásomat a költõ Liviu Ioan Stoiciuval, aki arról beszélt, hogy mennyire szabadon szólhatott 1989 elõtt. Azt kérdeztem tõle: akkor miért nem jelentkezik a költészetben a nemi kisebbség, a kábítószer használata például? Mert nem léteztek, vagy mert a cenzor ollója nemcsak a könyvek kéziratában, de a szerzõk fejében is dolgozott; de attól még Liviu Ioan Stoiciu volt és maradt a 80-as évek nemzedékének legnagyobb hatású költõje, azon kevesek egyike, akiket megérintett a civil szellem.) És ez a hang nem egy földhöz, aszfalthoz ragadt szemlélet kifejezõje, hanem érdeklõdõbb, élõbb, aktívabb. Elmozdulás az emberi lélek mûvészi diskurzusa irányába, a költészetben nem a pompa, díszruha, hanem a haszonelvûség, célszerûség – szinte a sámánok énekének intenzitásával. A 2000-es nemzedék két antológiája alapján – az egyik éppen ezt a címet viselte (a kritikus Marin Mincu meghatározása szerint, aki feltétlen és elkötelezett híve az eszmének), a másik Az antiutopisztikus költészet. A román költõi kétezresség antológiája (Poezia antiutopicã. O antologie a douãmiismului poetic românesc) Daniel D. Marin gondozásában – alább a szóban forgó nemzedék költészetének négy jellemzõjét emelem ki: – biografikus (mindössze a 2000-es raj jelentkezésével nem tudod követni konvencióinak irányát, amerikai könyvélmény, keresett és megelõlegezett effektusok – „magamról írok, mást nem tudok”, Khasisszal szólva a saját hátsó felüket rugódják); – erõsen piszkosnak érzik magukat (a kétezresek nemzedéke a mindennapok sarában, szutykában úszik, a nem rejtõznek álarc mögé, a vörösen izzó írásmodoruk határozott szemrehányás a kommunizmus, a 90-es évek tévelygései, a dekrétcsemeték kísértete által besározott világnak); – jellemzõ rájuk az átok és jajgatás stilisztikája (istenkáromlást és imát mondanék, de egy olyan világban élünk, amely egyre hitetlenebb az egy Adrian Urmanov minden igyekezete ellenére, az õ verseskötetét parafrazálva reggeltõl estig vetélnek és nem szülnek); – (újabban) szenvtelen, laza, emberen túli iromány – állítólag azt jelzi, hogy egy újabb érzékenység, vagy pontosabban a hús, a gyilkosság, az erõszak iránti érzéketlenség érdekli õket. Olyan mûvek, mint a Vlad Moldovan: blank, Diana Geacãr: a házas férfi szépsége vagy Gabi Eftimie: a vörös polaroid szemek vallanak errõl.

Lajos Katalin, Bíró Gergely, Oláh János és Vladislava Gordiæ Petkoviæ (Dénes László felvétele)

Végül, de nem utolsósorban a hétköznapok látomásai, a költõi szöveg epikumának rehabilitása, a költõi eszközök ötvözése a prózaíró és a filmes eszközeivel (ismerjük be, nem véletlenül kifinomultabb, fejlettebb, jobban tapad a vásárló-fizetõ nagyközönséghez). Az esetleges 3-4 hiánnyal és 3-4 túlértékeléssel ajánlom Marin Mincu és Daniel D. Marin antológiáit mindenkinek, aki olvasni, érteni és még inkább, aki fordítani akarja a mai román költészetet. Ha a román film kérdezetlenül is bizonyított fesztiválokon és nemzetközi díjakkal, ha a mai prózaírók egyre aktívabbak az európai piacokon is, a költészet elfeledett gyémánt marad Transvaal bányáiban, amely várja, hogy értõ kezek napvilágra hozzák.

ªTEFAN MANASIA

Fordította Szabó Zsolt

Internet és irodalom Romániában Az elkövetkezõkben megpróbálom összegyûjteni a néha ugyancsak szétszórt, máskor összefonódott kvázi elméleti észrevételeimet egy kialakulóban és érlelõdõben levõ jelenségrõl: az internetes román irodalmi életrõl, arról a jelenségrõl, amelyet az új kommunikációs környezet éltet. Azt hiszem, fontos egyensúlyt tartani, kellõ kritikai elõvigyázattal értékelni és igyekezni ítéletekkel körbetapogatni a leírt jelenséget. Ezt egyelõre azért is, mert olyan elemekkel, folyamatokkal, interaktív és kreatív kommunikációs viselkedésformákkal van dolgunk, amelyek embrionális állapotukban állandóan változnak. Ilyenformán az, aki elsõnek szeretne átfogó képet adni az utolsó tíz esztendõben Romániában kifejlõdött virtuális irodalom világáról, az egy kicsit azokhoz a földrajzi felfedezõkhöz

hasonlóan érezheti magát, akik ismeretlen területre lépnek expedíciójukkal, új területeket fedeznek fel, állandóan újra kell pozícionálniuk magukat, gyakran rosszul mérnek, hibásan feltételeznek, hamis hipotéziseket állítanak fel. Természetesen vizsgálódásunk tárgya térben és idõben körülhatárolt: azokkal a kifejezésformákkal foglalkozik, amelyeket Romániában az írók, fõleg a fiatalabbak az új virtuális médiában használnak; valószínûleg van sajátosan helyi, a lokális román mûvelõdési élettérben gyökerezõ jellemvonásuk is – valóságos és hatalmas ismeretlen –, amivel a mindent elárasztó web hálózatában elmerült írók szellemileg lehetséges változatokat teremtenek. Ilyen értelemben mindenekelõtt megállapíthatjuk, hogy kutatásunk nyitott: a szerzõi szubjektum olyan sajátos átalakulásának lehetünk tanúi a virtuális térben, amelyben azok a koordináták, amelyekben az irodalmi élet hagyományos leíró formáihoz, eszközeihez szokott elõzõ nemzedékek írói könnyedén eligazodtak, nem érvényesek immár. Történelmileg megállapítható, hogy a 2000-es években fokozatosan olyan virtuális közösségek kialakulásának lehettünk tanúi, amelyek teret biztosítanak olyan szövegeknek, amelyeknek szerzõi valóságosak vagy virtuálisak (klónok, álnéven jelentkezõk) és addig nem tapasztalt interaktív kommunikációs lehetõségeik is vannak. Az olyan honlapok, mint a clubliterar (irodalmi klub), hyperliteratura, fabricadeliteratura (irodalomgyár), reteaualiterara (irodalmi hálózat) jelenleg a hagyományos lapok alternatívái, amelyekben a publicisztika is tovább él. Az elektronikus hordozó, lett légyen az honlap, portál (mint a liternet vagy a romaniaculturala – kulturális Románia) vagy blog, új teret biztosít az irodalmi csatározásoknak. Ezekben az években a kétféle média – a hagyományos, a lapok, kötetek, antológiák, bemutatók, díjak és a virtuális – párhuzamosan mûködik, elég kicsi átjárással egymás felé, de ugyanakkor a mûködésükben megfigyelhetõ bizonyos fokú autonómiával. Egyik oldalon a hagyományos fennálló elidegenedett hatalmi rendszer, amely értékválogatáson, az elõzõ nemzedékek építette csapáson: folyóiratokon, könyveken, kritikákon, antológiákon nyugszik, másik oldalon az internetes irodalmi közösségek, amelyek virtuális hálózatokon terjednek és állandóan fejlõdnek. A virtuális környezet alapvetõen nem hierarchikus, horizontális, amelyben bárki némi számítógépes alapismerettel közölheti alkotásait. A különbségek látszólag nemzedékiek, viszont korábban a nemzedéki csoportok bizonyos ideológiák, esztétikák mentén különültek el (ez olykor megfigyelhetõ a virtuális világban is). Megfigyelhetõ bizonyos nemzedékek közötti törésvonal, amely az egyes technikák iránti fogékonyság és hozzájuk való alkalmazkodás alapján jön létre. A virtuális irodalom tereit elsõsorban a kamaszok és a fiatalok használják, akik természetes módon nõttek bele az új médiákba. Például ezeknek a fiataloknak a bemutat-

21

22

kozása elsõsorban az irodalmi honlapokon történik, és csak azután válnak a szövegeik kötetekké, közlik õket hagyományos folyóiratokban. Ilyenformán ezeknek a médiáknak tapasztalt felhasználói általában fiatalok, ugyanakkor a korosabb, befutott írók a virtuális tér technikájához való alkalmazkodás híján frusztráltak, naivak, megilletõdöttek lesznek, ha betévednek ezekre az új területekre. Érdekes szerepcserét figyelhetünk meg: a hagyományos irodalmi élet éllovasai vagy egyáltalán nem, vagy csak nehezen integrálódnak a virtuális irodalmi életbe. Ugyanakkor a barikádok másik oldalán megfigyelhetõ egyfajta érdektelenség a hagyományos hordozók és népszerûsítõ formák iránt, és felsõbbrendûnek érzik a fiatalabb nemzedék virtuális térhódítását. Elõfordulhat, hogy idõvel – lévén ez egyszerûen technikai kérdés – ez az ellentét oldódni fog, de egyelõre nem hunyhatunk szemet ezek fölött: hiányzik a folytonosság és a homogenitás a hagyományos irodalom és a virtuális irodalom világa között. A technika okozta átalakulások vagy forradalmak alapvetõ módon átalakítják a kultúrák mûködését, és az internet hatása az irodalom világára ez alól nem kivétel, megállapítható, hogy az új virtuális közeg logikája, elvárásai miatt újra kell fogalmaznunk nyilvánvaló értékeinket. A mindenkitõl hozzáférhetõ virtuális eszközök fejlõdésével (web 2.0) az irodalmi közösségek és belsõ interaktivitásuk, úgy tûnik, megváltoztatják bizonyos pontokon az írás és a szövegtermelés alapját. A közösség visszacsatolása egy közölt szövegre szinte azonnali, ilyenformán elsõdlegesen véleményezheti a szöveget. Az észrevételek és kommentárok egy szerzõ közleményeire ebben az azonnali szövegkörnyezetben hozzájárulhatnak a szöveg végleges megformálásának munkafolyamatához. Természetesen ez a fajta gyakorlat korábban is megvolt, de most hangsúlyosabban van jelen, lévén a véleménycserének nincsenek tér- és idõbeli korlátai, amelyek korábban akadályozhatták terjedésében. Természetesen mindez elsõsorban a szerzõ hozzáállásától és rugalmasságától függ, de mindenképpen releváns és változást jelent a virtuális térben a szöveget érintõ interaktivitás. Az internetes fórumok és az írók kommentárjai vagy elemzései a virtuális közösségekben sokkal jobb, élõ kommunikációt jelent író és közössége között. Egy szerzõ saját szövegeinek sokkal több értelmezésével szembesülhet, mintha hagyományos hordozókon juttatná el az olvasóhoz. Ugyanakkor viszont a változatos irodalmi kínálat egyidejûleg nagyon megnehezíti a termékek értékelvû kiválasztását. A virtuális közösségek egyik dilemmája abból adódik, hogy teljesen demokratikusan nyissanak-e minden felhasználó számára, vagy bizonyos szempontok szerint rostálják õket. Az amatõrizmus és az elitizmus elárasztja a virtuális teret. Így az olyan honlapok, mint a poezie.ro teljesen nyitottak, akármelyik felhasználó potenciális tagja a közösségnek, más közösségek igyekeznek bizonyos fokig

ellenõrzésük alatt tartani a közölt szövegeket (például a fabricadeliteratura), ugyanakkor ismét mások megszavaztatják a tagokat, aszerint veszik fel vagy sem a jelentkezõket (például a clubliterar). A virtuális irodalmi közösségek modellje mellett meg kell említenünk a személyi blogok növekvõ fontosságát, amelyet a román kulturális élet értékeinek terjesztésében és interaktivitásában játszanak. Az írók közül néhányan egy-egy kötetük terjesztésére használják, mások lemondanak a papíralapú közlésrõl, számítva a virtuális médiára, ismét mások használják a személyi blogokat, amelyekben egyrészt kiadatlan szövegeiket ajánlják, másrészt saját köteteik recepcióját figyelik. Hasonlóképpen kritikusok és szenvedélyes irodalmárok olyan blogokat fejlesztettek ki, amelyek a virtuális közösségek számára támpontokat jelentenek (lásd terorista.ro). A blogok világa egyszerre lehetõség a személyes virtuális terek létrehozására és ugyanakkor ezek szerves összekapcsolódására is. A blogok nyújtotta elõnyök az egyén számára bizonyos függetlenséget jelentenek a kulturális sajtótól, a hagyományos folyóiratoktól és más terjesztési módoktól. Más koncepciót képvisel például a Babelstory.com, amely hipertext és alkotó írásmûvészet (creativ-writing). Olyan alkotó mûhely, amelynek minden tagja részt vesz az alkotás közös játékában, míg az egyes sztorikból önálló alkotás lesz. Ez nagyon izgalmas alkotó írásmûvészeti gyakorlat, amelyet a virtuális tér biztosít. A fent említettek pusztán néhány a virtuális irodalom felvetette kérdésekbõl, egy olyan térben, ahol egyre inkább az interaktivitás kerül az irodalmi alkotás elõterébe, s ez bizonyára hozzájárul a román irodalmi-mûvelõdési közeg megváltozásához.

VLAD MOLDOVAN

Fordította Szabó Zsolt

Ion Nete írásmûvészete Egy írásmû megértését, a benne való elmélyülést nagyban befolyásolja, hogy milyen szándékkal olvassuk. Be kell vallanom, hogy Ion Nete szövegeit mindig is fordítói feladatok nézõpontjából olvastam. A szülõvárosomban, Csíkszeredában alkotó író munkáival úgy találkoztam elõször, hogy felkértek, fordítanék le néhányat a ªerpii de tãmâie (Tömjénkígyók) címû novelláskötetébõl. Rám lévén bízva a választás, természetesen végigolvastam a kötetet, és a Noaptea albastrã – Kékszínû éj címû kétnyelvû kötet novelláit is, amely hét forrásnyelvi novellát, valamint hat magyarra fordított novellát tartalmaz (Ágoston Mihály fordításában), s e tizenhárom novella közül három a tulajdonképpeni fordítás. Igyekeztem a naiv olvasó ráhagyatkozásával ol-

San Ercolano – Perugia (szénrajz)

vasni és hatni hagyni a szövegeket, de óhatatlanul is ott lebegett a feladat: egy, két vagy több novellát kiválasztani és magyarra ültetni. Újraolvastam tehát e szövegeket, immár azzal a háttérgondolattal, hogy az évek során másokkal is megosztott észrevételeimet Ion Nete novelláiról formális kontextusban és köntösben is elõadjam. Természetesen immár az is érdekelt, hogy milyen kritikai visszhangja volt írásainak, azt kellett azonban látnom, hogy viszonylag kevés olyan értelmezõ-értékelõ szöveg született, amelyet egy formális kontextusban megszólalni készülõ felhasználhat szakirodalomként. Úgy tûnik, igaza van Ferenczes Istvánnak, aki a 2003-ban megjelent Kékszínû éj címû kötethez írt elõszóban azt mondja az általa személyesen is jól ismert íróról, hogy „Ritkán jelentkezik a román irodalmi lapokban, könyvei sem jelennek meg nagy gyakorisággal, nincs felhajtás, nagy csindaratta körülötte. Azt hiszem, számára sokkal fontosabb a megszenvedése minden leírt mondatnak, maga az írás, az alkotás golgotája, maga a mû, mint annak utóélete, az irodalmi köztudatban való érvényesítése és érvényesülése.” 1994-ben jelent meg a ªerpii de tãmâie (Tömjénkígyók) címû, tizenegy novellát tartalmazó kötete, amelyrõl Corneliu Morar ír kötet végi recenziót, frappánsan fogalmazva meg e szövegvilág legfontosabb jellemzõit: a narrátor egy összetett,

többdimenziós valóságban mozog, amelyben sajátos módon találkozik az álom, a mágikus hagyomány, a realista evokáció és a fantasztikum, írásmódjára a nyelv iránti rendkívüli érzékenység jellemzõ, amelyben a szóbeliség és írásbeliség jegyei sajátos módon keverednek. 2001-ben jelent meg a Rãstignirea în crucea lui Nãstavnic (Nãstavnic keresztre feszítése) címû novelláskötete, valamint 2003-ban a már idézett kétnyelvû kötet, a Kékszínû éj – Noaptea albastrã. Ez utóbbi kötet fordítója, Ágoston Mihály a nyomasztó tragikum írójának nevezi Netet, és a következõket írja: „Nyomasztó tragikum ez, melyben a kisebb-nagyobb emberi gyarlóságok, a természeti és magunk teremtette környezet, mikro- és makrokozmosz mind-mind fontos szerephez jut. Nyomasztó a térbeli bezártság, de paradox módon szorongató érzést sugall olykor a világmindenség végtelenje is, bõrünkön érezzük a kellemetlenül hideg és nyirkos környezet páralecsapódását, de nem vonz a szikkadt gazokkal borított aszályos mezõ sem, az átható virágillat fojtogat, a tiszta égbolt üde kékje is csupán elérhetetlen ábrándkép, hogy a botorkáló, vánszorgó vagy éppen csúszó-mászó elesett ember reménytelenül vágyakozhasson utána. A szép, a jó, a kellemes pedig inkább csak az álmokban-félálmokban tûnik fel, illanásnyi idõre...” Ferenczes István a kötet elõszavában méltatja a szerzõ újságírói munkásságát is, hisz pályafutásának jó részében Ion Nete a csíkszeredai Informaþia Harghitei címû napilapnál szerkesztõ, és elsõ megjelent kötete is publicisztikai írások gyûjteménye (Cartea Mureºului / A Maros könyve, 1986). Novelláiban a latin-amerikai mágikus realisták (Marques, Cortázar, Llosa) kézjegyét véli felismerni az elõszó szerzõje, azzal a különbséggel, hogy Nete írói világából hiányzik a tragikumot feloldó humor, az irónia és a szatíra is. Novelláiban Nete látszólag valóban a realista, sõt önéletrajzi-memorialisztikus irodalom eszközeivel él: a földrajzi tér, amelyben a történések (vagy inkább nem történések) zajlanak; a valós tér: a Vâlcea megyei Pesceana falu és annak jól behatárolható topográfiai környezete, az a hely, ahol az író született. A falu nevét is adó Pesceana folyó, a környezõ dombok, a Dealul Crucii, a Dealul Vetricei, a Dealul Dimonaºului, valamint a leggyakrabban elõforduló, misztikus fényben tündöklõ, titokzatosan távoli és elérhetetlennek tûnõ Chisamera dombja mind reális helyek, amelyek felismerhetõek az e tájakon otthonos olvasók számára a Bújócska az élõkkel címû, az Agero internetes folyóiratban megjelent novellájának olvasói hozzászólása azt bizonyítja, hogy ez is egy lehetséges kiindulópont a szövegek befogadásában. Valójában azonban csupán kiindulópontok, fogódzók ezek a tájelemek, amelyek köré kikristályosodhat az a képzelt világ, amely ennek az írónak a sajátja, s ami elsõsorban mitikus táj, a novellák kisember-hõsei gigantikus küzdelmeinek világa. Nete az egyes szám harmadik személyû elbe-

23

24

szélés híve, olyan világot teremt, melyben többnyire ugyanazok a hõsök mozognak. Ezek közül a hõsök közül többen is megjelennek több novellában, anélkül azonban, hogy föltétlenül egyéni tulajdonságokkal rendelkezõ, jól felismerhetõ karakterek lennének. Maguk a történések is többnyire a lélekben zajlanak, álom és ébrenlét, valóság és a képzelet vagy mítosz határán. Önmagukkal küzdenek e szereplõk, küzdelmüket tehetetlenül és gyakran értetlenül szemléli – ha egyáltalán észreveszi – környezetük. Gyakori motívum e szövegekben a felfelé irányuló mozgás, amelyet lefelé húzó erõk gátolnak: a hõs belsõ késztetéseinek engedve elindul a titok megfejtéséért, a szent hely eléréséért, a misztikummal való találkozásért vagy a vele való egyesülésért, útján azonban egyre nagyobb akadályokba ütközik. Ezek az akadályok elsõsorban a lélekben keresendõk (a félelem, a hit hiánya, a meghátrálás, a bûntudat), de külsõ elemekben is megnyilvánulnak: a mindent elborító vagy hátborzongatóan megjelenõ, az embert kiszolgáltatottságára emlékeztetõ árnyék (az Ágoston Mihály fordításában megjelent hat novellában huszonháromszor jelent meg az árny-árnyék szó, az általam fordított négy novellában is rendkívül gyakori motívum), a kísérteteklakta Feneketlen tó (Balta fãrã fund), a titokzatos és vészterhes jelzéseket hordozó teknõvájó cigányok, a Templom erdejének keresztje, amelyrõl elmenekültek a festett szentek, csak glóriájuk maradt ott. A hõsök útjukon kitérõkre kényszerülnek és tévutakra sodródnak, rémítõ lényekkel találkoznak, akikrõl nem lehet tudni, hogy jól ismert emberek a faluból vagy gonosz szellemek. Ezek az utak a Golgotához hasonlítanak, melyen a hõsök megváltást keresve akaratlanul is a megváltó szerepével azonosulnak, a katarzis azonban elmarad. Nete novelláit át- meg átszövik a bibliai motívumok. Néhány szövegben tételesen is bibliai tájjá nemesedik a Chisamera környéke. A nevek bibliai nevek (Teofil, Chris, Ieremia), a Végítélet napja (Ziua de apoi) novella a középkori misztériumjátékokra emlékeztetõen a Halál és Sátán párbeszédében, vetélkedésében villantja fel az apokalipszist. Más novellákban a falu félig pogány, félig keresztény hiedelemvilága jelenik meg (amely még ma is mûködõ valóság Románia számos helyén), gyakran azonban az a kétely is felmerül az olvasóban, hogy az író saját képzeletvilága átszínezi, továbbírja ezt a hiedelemvilágot, egy autonóm univerzumot hozva így létre, amely független a reális világ törvényeitõl. A hõsök a legkritikusabb pillanatban mély álomba zuhannak, élõk és holtak birodalma különös módon egybeér, s nem tudni, hogy a novella imaginárius világán belüli valóságról, vagy a hõsök hallucinációiról van-e szó. Ez a fajta álom-motívum engem a hõsköltemények fõszereplõire emlékeztet, akik a nagy hõstett végrehajtása elõtt az öntudatlansággal határos mély álomba zuhannak, hogy ezután emberfeletti teljesítményekre legyenek képesek.

Végül pedig néhány szót Nete írásmódjáról. A fordítás során szembesültem (elsõsorban a jó román–magyar szótárak hiánya miatt) azzal az igényes szókinccsel, amely ritka, tájnyelvi vagy archaikus szavak sokaságát sorakoztatja, rendkívüli mûgonddal. Mondatai hosszasan, ráérõsen hömpölyögnek, számos kitérõvel, s ezt a román nyelv szerkezete lehetõvé is teszi: a gerundiumok és participiumok gördülékenyen kapcsolják össze a kanyargó gondolatokat. Magyarul nehezebb ezt megtenni anélkül, hogy nehézkessé ne váljon a szöveg. Cornel Moraru a Rãstignirea în crucea lui Nãstavnic utószavában a következõket írja: „Prózájában szembeötlõ a hosszasan gyakorolt mûgond, az aprólékosan lecsiszolt ritka szó hangsúlyozása, mely már rég kiment a köznapi nyelvhasználatból, vagy éppen maga a szerzõ találta ki, aki érzékenyebb a szavak hangzására, mint a jelentésére.” Ion Nete írásmûvészetének ismerõi nem tartják könnyû olvasmánynak novelláit. Önmagában nem dicséret és nem is kritika egy szöveget könnyû vagy nehéz olvasmánynak minõsíteni. A befogadó elõzetes olvasói tapasztalataitól, elvárásaitól és szellemi erõfeszítésre való hajlandóságától nagy mértékben függ, hogy mi a könnyû vagy nehéz olvasmány, s hogy ezt pozitívumként vagy negatívumként értékeli-e. Nete novellái olyan olvasót igényelnek, aki hajlandó elfogadni az írásmû által felajánlott, a köznapi valóságtól távol esõ (játék)teret, annak csak itt érvényes törvényszerûségeit és öszszefüggéseit, és aki hajlandó együtt járni a botorkáló, gyötrõdõ hõsökkel a megváltás reményében e kísérteties, néha pedig kísértetiesen szép tájon anélkül, hogy a reménynél több bizonyosság adatna meg neki.

LAJOS KATALIN

„Minden emberben egy világ vajúdik” Elõször is köszönettel tartozom, amiért a Bújócska a holtakkal címû írásomat – amelyet Lajos Katalin fordított le, aki volt olyan kedves, hogy helyettesítsen ezen a tanácskozáson – beválogatták Az év mûfordításai 2009 címû antológiába, ezáltal elérhetõvé tették az Önök számára. Nem lépek fel azzal az igénnyel, hogy a román kulturális élet személyiségeként fejtsem ki álláspontomat a román irodalomról, lévén hogy én csupán egy író vagyok, aki az írott szó bûvöletében élve szükségét érzi annak, hogy felszínre hozza képzelete világát, amelyrõl gyakran az az érzésem, hogy valójában létezõ. Ez megegyezik Eminescu reflexiójával, miszerint „Minden emberben egy világ vajúdik”. Az imagináriusból táplálkozó alkotóerõnk függvényében nem árt, ha néha felszínre hoz-

zuk ezt a világot is, amely nehéz órákban támaszul szolgálhat mindazoknak, akik önállóan vagy egy kolumbuszi kritika biztatására magukra ismernek benne, így járulva hozzá a lelkükben megsejtett titok leleplezõdéséhez. Az interkulturalitásnak kedvezõ konjunktúra, valamint ennek egyre gyümölcsözõbb termése Mircea Eliadét juttatja eszembe, akinek meggyõzõdése volt, hogy minden földi dolog közül csak a gondolat mûve marad örökéletû, ez pedig azt a kérdést veti fel, vajon mit szólna, ha látná a román szépirodalmi könyvek egyre növekvõ számát, amelyek az utóbbi idõben idegen nyelvek, többek között a magyar nyelv köntösében is mutatkoznak. Valaha ez a tudós, vallástörténész és prózaíró mély aggodalmat és kiábrándulást érzett amiatt, hogy Románia nincs jelen a világ szellemi és kulturális színterén. Számos cikke közül azt említem meg, amelyet Földes Jolán magyar írónõ díjazása alkalmával írt 1936-ban, s amely éppen arra a gondolatra összpontosított, hogy a kulturális és irodalmi propaganda terén Magyarország erõfeszítései például szolgálhatnának számunkra, hogy végre ne utasítsunk vissza makacsul a határon túli ismertté válásunkat célzó mindenféle törekvést. Ez a megállapítás ma is idõszerû, amint azt Mircea Cãrtãrescu író nemrég elhangzott megjegyzése is hangsúlyozza: Magyarországon a magyar írók népszerûsítése a világban állampolitika, az ország márkajelének hivatalosan is szerves részét képezi. Közben a kulturális élet árnyalódott, s ez tetten érhetõ mind abban, hogy mennyit írnak, mind pedig abban, hogy mennyit fordítanak a román irodalomból. Ha abban is tetten érhetõ lenne, hogy milyen visszhangja van a lefordított könyveknek, majdhogynem elégedettek lehetnénk. Csakhogy Eliade máig érvényes szavai szerint a román író azért ír többnyire, hogy elolvassák, nem azért, hogy újraolvassák! Ebbõl az azonnaliságot célzó nézõpontból fakad a visszhang hiánya, amely csaknem mindegyik fordítás után ûrt hagy. Az irodalmi sajtóból és a kiadói tervekbõl leszûrt információk alapján elmondhatjuk, hogy ma Romániában nem sokat, hanem nagyon sokat írnak, ez pedig nem rossz, ellenkezõleg! Amint azt az imént megjegyeztem, a fordítások száma is lenyûgözõ! Ezt a megállapítást hosszú felsorolással lehetne alátámasztani, ebbõl csupán néhány névre szorítkozok: Ana Blandiana, Ruxandra Cesereanu, Dan Lungu, Alexandra Ecovoiu, Mircea Cãrtãrescu, Gabriela Adameºteanu, Filip Florian, Lucia Verona, Bogdan Suceavã, Radu Þuculescu, Mihai Mãniuþiu, Mihai Matei. Itt kell megjegyezni, hogy az irodalom fokozott elõtérbe kerülése nem annyira a kulturális propaganda szemléletváltásának, mint inkább az európai csatlakozással megnyílt új kulturális légkörnek tudható be, amely az egyéni kezdeményezések elõtt is teret nyitott. Gyümölcsözõek az interkulturalitás témakörében szervezett projektek, amint azt e tanácskozás is kiválóan példázza, s az évente kiadott

antológia is, amely az olvasóközönség számára elérhetõvé teszi az európai irodalmak alkotásait. Állításom, miszerint a véletlenszerû kezdeményezések nagyobb szerepet játszanak a fordításirodalom gyarapításában, szem elõtt tartja a román irodalom változó fogadtatását a világban. Bizonyos könyvek esetében – szerzõtõl és kiadótól függõen – nagy a felhajtás, mûködésbe lépnek a reflektorok és a kamerák, a folyóiratok megnyílnak a dicséretekben dúskáló elemzések elõtt. Ugyanakkor számos más fordítást csupán szûkszavúan említenek, vagy leggyakrabban hallgatnak róluk, elferdítve így a tevékenység valódi célját, amely semmiképp nem lehet egy adott név elõtérbe helyezése, sokkal inkább egy alkotás megismertetése, amely gazdagítja a világ szellemiségét. Különösen annak a reklámozási stratégiának a létét hangsúlyozom, amely bizonyos „érdekes érdekeknek” van alávetve, s amely meggyõzõdésem szerint nemcsak hogy nem tesz jót, hanem éppenséggel kárára lehet magának az irodalomnak. Az ily módon kialakított légkör megkerülhetetlenné tesz olyan kérdéseket, mint: húsz év intenzív fordítói munka után mi az, amin keresztül a román kultúra magára tudja vonni a figyelmet az egyetemes kultúrán belül? Mi az, amin keresztül érvényesülni tud? Miben áll a felvetett témák és megközelítésmódok eredetisége? Vannak olyan könyveink, amelyek alapján azt mondhatjuk, hogy a román irodalom végre gyõzedelmeskedett, s legalább kéthárom mitikus hõst adott a világirodalomnak (olyan hõsöket, akik – Mircea Eliade elképzelése szerint – a lehetõ legmélyebben vesznek részt a létezés drámájában, legyen sorsuk, fájjon a húsuk, ismerjék a megismerés küzdelmeit)? Rátaláltak-e arra a sajátos hangra, amely elhozza a hõn áhított nemzetközi elismerést, hogy le lehessen végre söpörni a „kisebbrendû kultúrához” tartozás érvét, „a kevesen beszélik ezt a nyelvet” féle érvelést, amely miatt öröklõdik a Nobel-díj hiányának érzése? Az irodalmi sajtó válaszol is ezekre a kérdésekre, hisz gyakran visszhangozza a közkeletû véleményt, miszerint az az irodalom alkalmas a fordításra, amely a nyugati világ érdeklõdését elégíti ki egy bizarr, ismeretlen valóság iránt, amelyet sötét, erõszakos, vad, furcsa alakok népesítenek be, s amelynek sajátosságait az alkotók természetellenesen felnagyítják egészen a közönségességig, ez pedig olyannyira jellemzõnkké vált, hogy csak így válhatunk láthatókká. Lám, így marad érvényes Mircea Eliade észrevétele, miszerint szükséges olyan könyveket írni, amelyek felkeltik az olvasók érdeklõdését, és felébresztik bennük az újra-olvasás igényét! Ez az a feltétel, amelynek teljesítésével az alkotók megmenthetik vagy igazolhatják létezésüket! Ez a szempont egy túlságosan is bonyolult folyamatot kísér figyelemmel, amely a spiritualitás fogalmán alapul, valamint az alkotói szándék fogalmán, vagyis hogy milyen mértékben akarja a szerzõ, hogy mûve valósághû legyen, netán jelké-

25

26

pezzen valamit, vagy egyszerûen csak a képzeletbelit szólaltatja meg, egy új világot alapít, amely egy új világegyetem felé nyit utat, földrajztól, politikától, szociológiától stb. függetlenül. Ez utóbbi esetben az olvasó számára megadatna az az öröm, hogy különleges érzéseket, benyomásokat élhessen meg, mint a felfedezõ, aki miközben felfedezi e sajátos világot, annak sajátos törvényeivel együtt, elmélyül benne és megismeri, eljut odáig, hogy felfedi az alkotás lényegét, ami végsõ soron hétköznapi életének ad értelmet. Az az érzésem, hogy túlságosan is bemerészkedtem az elmélet síkos talajára, amellyel bevallom, különben nem sokat érintkezem, hisz úgy gondolom, hogy az alkotónak, aki úgy érzi, hogy mondanivalója van, ezt a megírt könyvvel kell kifejeznie, majd miután pontot tett a végére, jeléül annak, hogy befejezte küldetését, nem marad más hátra, mint várni és remélni, hogy – Fernando Pessoát parafrazálva – egy szép napon a közeli vagy távolabbi jövõben akadnak végül emberek, akik megértik, akik majd a családját alkotják, akikben azért születik meg újra és újra, hogy szeressék! Hölgyeim és Uraim! Gondolom, észrevették, hogy kikerültem azt a témát, amire megtisztelõ meghívásuk szólt, éspedig hogy javasoljak olyan könyveket a kortárs román irodalomból, amelyeket érdemes lenne az Önök nyelvére lefordítani. Már az elején bevallottam, hogy csak egy író vagyok, az írott szó kultuszában élõ ember, akinek a nézõpontja szubjektív, tehát autoritás és döntési hatalom nélküli. Különben sem kedvelem azokat a könyveket, melyeket önkényesen ilyesfajta érvekkel ajánlanak: „írója igazi teljesítményt mutatott fel azzal, hogy tizenhárom hónap alatt írta meg a regényt; a könyvet olvasván az a benyomásunk, hogy a régi világ (a 89 elõtti) az életben elviselhetõbb volt, olvasva azonban kiborít, undorít, de ugyanakkor elvarázsol...” Másképpen szólva, ötven év valódi fogság után arra kényszerítjük szellemünket, hogy továbbra is ebben a fogságban éljen, azt hozván fel esetleg érvként, hogy kötelességünk keresni és megtalálni az igazságot csak azért, hogy feledésbe ne merüljön... Nem tudom, ezek a pontosítások elegendõek-e ahhoz, hogy megértsék izgalmamat. Szinte nagyobb zavarban érzem magam, mint a kafkai ember, hisz nekem kinyílt a Kapu... Úgy érzem, erõmön felüli, a válaszadás. Az Önök nemes szándékait azonban illõ ennek megfelelõen kezelni. Ezért válaszolok, néhány javaslatot fogalmazva meg. Különösen ajánlom Mircea Eliade Ivan címû novelláját az În curte la Dionis címû kötetbõl (Cartea Româneascã Kiadó, 1981), amelyben zseniális módon hoz létre egy apokaliptikus világot. Benne egy olyan halálesetrõl van szó, amelyrõl egymásnak ellentmondó bizonyítékok merülnek fel, miközben a sors hangja Darién keresztül keményen büntet: Nous sommes fou-tus, Ivan! Nous sommes des pauvres types! Save our souls! Bless our hearts, Ivan! Car nous sommes foutus!

A többi cím esetében a könyvkiadásban jártas szakemberekkel taanácskoztam, hogy olyan írásokat javasoljak, amelyeket ha lefordítanának, valódi értéket képviselnének, méltóak lennének bármelyik európai könyvtárhoz. Az a mód, ahogy próbálkozásaimat fogadták, arra engedett következtetni vezetett, hogy Mircea Eliadénak a második világháború elõtt megfogalmazott megállapításaihoz képest nem beszélhetünk mélyreható változásokról kultúránk nemzetközi népszerûsítésének terén. Nem tévedek nagyot, ha leegyszerûsítve azt mondom, hogy óriási erõfeszítések irányulnak egy szerzõ felé, akit mindenáron le kell fordítani minél több nyelvre. Másként mondva: aut Cãrtãrescu, aut nihil! Végül elérkeztem a javaslatokhoz. Florina Iliº Cruciada copiilor (Gyermekek keresztes hadjárata) címû könyvérõl van szó. Két kritikus véleményére szeretném felhívni a figyelmet: „Azt mondhatjuk, hogy a legjelentõsebb született tehetséggel állunk szemben, akit 1989 után a román irodalom adott (...), olyan tehetség, akinek az írás egyszerû, természetes életforma, hétköznapi személyes szükséglet, csendes, nem nyilvános, extrovertált és fárasztóan ideges”. (ªtefan Borbely) A Cruciada copiilor egy olyan világ egyedi képét villantja fel, amelyben a befogadás nézõpontja hirtelen megváltozik. Miközben egy új nézõpontból értelmezi újra a jelenkori civilizáció nagy mítoszait, ez a vízesés-szerû regény egy eleven világot ír le, amely a tömegmédia és a virtualitás által uralt világ felé tájékozódik. (Adrian Marino). A második könyv az Ana Maria ºi ingerii (Anna Mária és az angyalok) címû könyv lenne, amelynek érzékeltetésére a szerzõ (Radu Aldulescu) szavait idézem: „Ami engem illet, minden ember élete egy regény, amely gyakran az ember lelkének és bûnös testének õrzésére rendelt angyal felé szálló ima kivetülése, miközben az ember rossz szokásaival bemocskolja az angyal tiszta fényét, elûzi önmagától szégyellnivaló hibáival: hazugságaival, a pletykával, az irigységgel, az átkozódással, a gõggel, az elégedetlenséggel, a szeretetlenséggel, a megbocsátás hiányával, a pénz szeretetével, a tisztátalansággal, a dühvel, a drágasággal, a mohósággal és iszákossággal, a sok beszéddel, a gonosz és ravasz gondolatokkal, a bûnre és különösképpen a testi vágyakra való hajlandósággal. Megismerve azt a nõt, aki keresett valakit, hogy írja meg élete regényét, éreztem szavaiban és egész elbeszélésében a megbánás könnyes pátoszát, mely ugyanabból a könyörgésbõl fakadt: Hogy kérhetnék bocsánatot keserû, gonosz, ravaszt tetteimért, amelyekbe minden nap és minden éjszaka és minden órán beleesem? Leborulok ezért elõtted, és kérlek, szent õrzõm, könyörülj rajtam, bûnösön. Légy támaszom és tégy részesévé Isten országának az összes szentekkel együtt most és mindörökké. Ámen!”

ION NETE

Fordította Lajos Katalin

Kilenc utazás A kortárs szerb irodalmat három narratív stratégia – a posztmodern szöveges játék, a történelem újraírása és a megszállott vallomás – keverékeként lehetne definiálni. Az írókat leginkább foglalkoztató téma, amely jelen tanulmány tárgya lesz, a valóság újrafelfedezése. Az, ahogyan a szerzõk különféleképp ragadják meg a tényeket és a fikciót, s tárják fel mindeközben e kettõ közt az összemosódó határokat. Ennek a játékos birtokháborításnak pedig a közel- vagy a régmúlt idõszerû eseményeinek tükrében kirajzolódó metafikció az eredménye. Radoslav Petkoviæ regényei, a Sors és körvonal (Sudbina i komentari, 1993) és A halál tökéletes emlékezete (Savrseno secanje na smrt, 2008) azt tárják fel, hogy a háború, a forradalmak és a zavargások miként formálják mind a társadalom történetét, mind az egyén életútját. A szerzõ csavarint egyet a kevésbé ismert történelmi tényeken, hogy furcsamód összehozzon egymással irodalmi hõsöket és történelmi személyiségeket térben és idõben. Így például Petkoviæ utolsó regényében az ír költõ, William Butler Yeats jelenik meg a 14. századi Konstantinápoly omladozó világában, mégpedig egy fiatal férfi álmában, akit kísérletezgetése a varázslással egyszerre pappá teszi. Mivel a hatalom elítéli a varázslás gyakorlását, még akkor is, ha a várost a közelgõ ottomán inváziótól mentené meg, Philariont egyedül a vallás felvétele óvja majd meg a haláltól. Ez a fiatal férfi azonban késõbb mint kötelességtudó szerzetes is találkozik a mágiával titokzatos tanítójának köszönhetõen, aki egyszerre filozófus és varázsló. A miszticizmusban, filozófiában és pikáns történelmi csemegékben bõvelkedõ, A halál tökéletes emlékezete egyszerre ezoterikus triller és kalandos útirajz, amellett hogy egy varázslóról szóló fejlõdésregény. Petkoviæ elõzõ regényében, a Sors és körvonalban, amely elnyerte az összes szerb irodalmi díjat, letartóztatnak egy szerb értelmiségit Budapesten az 56-os forradalom alatt, s az õ sorsát keresztezi egy elõdjének és névrokonának kalandos története. Õ egy 19. századi tiszt, aki belekeveredett a körülötte élõ, látszólag jóindulatú emberek cselszövéseibe és ármánykodásaiba. Petkoviæ sokrétû és tekervényes narratívája, amely tele van iróniával és bizonytalansággal, igen kedvezõ kritikai fogadtatásra lelt mind otthon, mind külföldön, ugyanis a regényeit eddig már magyarra, franciára, németre, görögre és bolgárra is lefordították. Dragan Velikiæ regényei, amelyek fõként az egyén identitáskeresésével foglalkoznak DélkeletEurópa nyugtalan színpadán, német nyelvterületen leltek pozitív visszhangra. Velikiæ-et kifejezetten a számûzetés mint modern állapot foglalkoztatja, miközben személyes élettörténeteket vizsgál európai városok falai mögött, a Földközi-tengertõl egészen Közép-Európáig. Sokat dicsért regényé-

nek, az Orosz ablaknak (Ruski prozor, 2007) a hõse, Rudi Stupar szülõvárosából, Szabadkáról északra utazik, hogy új életet teremtsen, olyat, ami fajgyûlölettõl és háborús konfliktustól mentes. A regény jelentõs része Budapesten játszódik, ahova Rudi sikeresen áttelepül, míg a város szerb Casablancává nem alakul a NATO légitámadásai elõl elmenekült szerbek beözönlése után. Velikiæ akkor van igazán elemében, amikor Polától Hamburgig bemutatja a városokat, s e betétek többet jelentenek annál, mintsem hogy puszta adalékként szolgáljanak a karakterek identitásválságához. A politika és a fantasztikum iránti együttes érdeklõdés figyelhetõ meg Sreten Ugrièiæ fiktív opuszában, ami mûfajilag a politikai allegória és a sötét tündérmese közé tehetõ. Ahogy más mûvekben, a fantasztikum itt is a valóság észlelésével és elferdítésével kezdõdik. Így legutóbbi regényében, Az ismeretlen hõshöz címûben (Neznanom junaku, 2010) Ugrièiæ ügyesen kombinálja Koszovó égetõ kérdését disztópiával és mesével, 2014 Szerbiáját olyan sivár országnak látva, amelyet terror és gõg, korrupció és rendetlenség jellemez, és az egyetlen szabad média ezen a lehangoló helyen a telepátia. A szerelmi történet ebben a világban természetesen tragédiába torkollik, de nem a megszokott módon: a szerelmesek egyetlen együtt töltött éjszaka után meghalnak gázmérgezésben, még azelõtt, hogy sikerült volna a narratíva fõszereplõivé válniuk. Ugrièiæ bátran használja a történelmet és a politikát mint dekonstruált metaforákat, hogy bemutassa, azok megfojtják a szerelmet és általában véve az életet. Egy falfelirat, amely azt hirdeti: „Szerbia öl”, az egyszerû valóság egy darabjából a fenyegetés fogalmává alakul, s a regény egész világát áthatja. David Albahari azután, hogy a kilencvenes években Kanadába költözött, természetesen új fikciót alkotott, melyben a hit-, a nyelv- és az identitáskeresésre fókuszál egy nehezen érthetõ történelmi tabló keretein belül. Petkoviæ-csal ellentétben, aki részletesen kidolgozta mûveinek történelmi hátterét, Albahari szereplõje belsõ dilemmáinak klausztrofóbikus világát tárja elénk. A Csalétek címû (Mamac, 1996) regényének szereplõje olyan környezetben mozog, ami nem ellenséges, viszont javíthatatlanul közönyös – ami nem veszélyes, de veszélyesen képtelen tolerálni az identitás, a történelem és a szülõföld rejtélyeit megoldani próbáló számkivetett hõs introspekcióját és elszigetelõdését. Kanada elidegenített utópiává vált, amelynek lassúsága és egyszerûsége álomszerû, de egyszerre ijesztõ és természetellenes is. Talán Albahari az egyetlen szerb történetmesélõ, aki sikeresen egyensúlyozik a két táj és a két nyelv között: bár Kanadában él, szerbül ír a szerb közönségnek olyan problémákról, amelyek egyszerre lokálisak és globálisak – mint például nabokovi kisregényében, a Ludwigban (Ludwig, 2008), amely a plágium és a meg nem érdemelt irodalmi hírnév kényes témájával foglalkozik. Mileta Prodanoviæ elbeszéléskötete, az Agnus

27

28

Dei (Agnec, 2009) a csoda és a bûnbánás motívumai körül mozog, és úgy használja az átmenetet, mint a nemzet vagy mint az egyén törekvésének jelképes állapotát. Az iróniával és groteszk elemekkel átszõtt történetek anekdotákhoz vagy karcolatokhoz hasonlítanak, amiket egy objektív, ám zavarban lévõ riporter kollokviális és joviális tónusa jellemez. Például a Patriotizmus címû történet a Mária Magdaléna nevû vallásos rendrõl szól, amelynek feladata, hogy az elsõ világháborúban harcoló katonáknak szexuális kielégülést nyújtson. Másrészrõl fantázia, vallás és paródia keverednek, hogy hangsúlyozzák napjaink világának abszurd elemeit, így például az Agnus Dei címû történet egy olyan csodáról szól, ami ott történik, ahol a legnagyobb szükség van rá, súlyos materiális problémák közepette. A narrátor egy üzletember, aki koldusok alkalmazásából gazdagodott meg, csakhogy egy napon rá kell jönnie, hogy a szegényekbõl álló kompániája minden magyarázat nélkül birkanyájjá változott. Az erkölcsi és vallásos képmutatás szatíra és katarzis keverékét eredményezi azután, hogy mindenféle csodát idézett elõ: cirkuszi állatok hirtelen kikottyantják egy tömeggyilkosság történetét, vagy egy idõs hölgy szó szerint felneveli a homo machiavellicus új generációját egy sima paradicsomszószból. A képmutatás, a kapzsiság és a blaszfémia gyakori motívumok Mileta Prodanoviæ regényeiben is, mint például a Gyûjtemény (Kolekcija, 2006) esetében, amelyben összekapcsolja a mûvészettörténetet a bûnügyi feljegyzésekkel és botránysztorikkal való posztmodern kísérletezéssel, hogy kivizsgálja a hiányzó ezüstkészlet eltûnésének veszélyes misztériumát. A szerb írónõk – legyen szó játékos vagy vallomásos stílusban íróról, aki vagy megcsavarja a fõnarratívát, vagy meghitt történetekhez ragaszkodik – a férfi írókkal ellentétben a boldogságkereséssel foglalkoznak. Mirjana Ðurðeviæ regénye, a Kaya, Belgrád és a jó amerikai (Kaja, Beograd i dobri Amerikanac, 2009) családtörténet és kitalált dokudráma a húszas és az ötvenes évek közti Belgrádról, amelynek kegyetlenül vidám története összekapcsolja a melodrámát a szatírával és a misztériummal. A regény részben rekonstruálja a kalmükök történetét: õk azok a nyugatmongolok, akiknek Belgrádban épült szentélye az egyetlen buddhista imádkozóhely volt Európában 1929 és 1944 között. A szerzõ felhasználja azt a pár történelmi feljegyzést, ami a kalmükökrõl létezik – arról a közösségrõl, amely áttelepült Belgrádba azután, hogy az orosz forradalom idején elmenekült a bolsevikok kegyetlen megtorlásai elõl. Az elbeszélés középpontjában egy kalmük lány, Kaya áll, aki elkápráztatja az USA Jugoszláviában élõ és híres nyelvészként közismert nagykövetét, John Dyneley herceget. A lány az õ védencévé válik, és egyszerre vidám, egyszerre veszélyes vállalkozások – mint például a templomi ereklyék elrablása vagy a náci kísérletezések – kiötlõje lesz. Kaya és a jó amerikai nagyon közeli

barátai a szerb írónak, Mica Ðurðeviæ-nek, aki a regény szerzõjének írói alteregója. Mirjana Ðurðeviæ humoros karcolatot dedikál névrokonának, aki író, vívóbajnok és egykori építészhallgató, s foggalkörömmel harcol Belgrád kívánatos várospolitikájáért. A legtöbb ötlete és terve dugába dõl, de sosem hagy fel Kaya tanításával, önkéntesen segítve ezáltal a kalmük közösséget. Mirjana Novakoviæ összetett kulturális és politikai témákat illeszt egy-egy realisztikus vagy fantasztikus, részletesen kidolgozott történet kereteibe, amelyeket látszólag könnyed, fesztelen stílusban mesél el. Két regényét, A félelem és a szolgát (Strah i njegov sluga, 2000) és a Johann 501-et (Johann’s 501, 2005) NIN-díjra jelölték, ami a Bookerdíj szerb megfelelõje. Mindkettõ pozitív kritikai visszhangra és széles olvasóközönségre lelt. A félelem és a szolga egyetlen szavazattal maradt le a díjról, de az óriási felhajtás e körül a vámpírtörténet körül túltett minden reklámon, amit irodalmi díjak nyújthatnak. A regény hét év alatt hét kiadást élt meg, s ez egy kortárs regény esetében óriási sikernek tekinthetõ. A félelem és a szolga önmagában paradoxon: egyszerre izgalmas olvasmány és egy referenciákkal gazdagon átszõtt komplex kísérleti regény, amely bõvelkedik politikai utalásokban, és a szerb, angol, amerikai irodalom sok szerzõjének és stílusának szellemes paródiáját adja. A 18. századi Belgrádban játszódó elbeszélés olyan történelmi tények körül forog, mint például 1725-ben a bécsi bizottság érkezése, tagjai azzal a céllal jöttek Szerbiába, hogy vámpírok után nyomozzanak. Állítólag ugyanis Petar Blagojeviæ halála után a szerb faluban, Kiseljevóban számos paraszt azt állította halála óráján, hogy a néhai Petar eljött hozzájuk éjszaka, hogy kiszívja a vérüket. Miután a bizottság és a helyi pap exhumálta Petar testét, galagonyakarót szúrt belé és elégette, majd jelentést küldött Belgrádba és Bécsbe a „fõvámpírról”, ami a bécsi nyilvános körök fõ témája lett. Mirjana Novakoviæ ezt az elcsépelt vándormotívumot használja regénye kiindulópontjaként. A félelem és a szolga a vámpírvadászatnak két változatát beszéli el: egyiket a férfi, másikat a nõ hangján. A férfimesélõ az ördög maga, Otto von Hausburg feltételezett neve alatt, a nõi mesélõ Maria Augusta, Thurn und Taxis hercegné, a szerb kormányzó felesége. Úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint Mulder és Scully, és ugyanúgy vonzódnak is egymáshoz a hercegnõ és az ördög, akik vámpírvadászatra indulnak, hogy kivizsgálják az ügyet, és egyúttal újragondolják, mi fontos számukra az életben. Míg Maria Augusta látszólag gondtalan élete boldogtalan házassága körül forog, von Hausburg a harag és önmaga lebecsülésének poklában él. Az ördög egyszerre sármos és gyerekes, könyörtelen és ravasz, erõs és büszke, mégis melankolikus, öngyûlölõ és öngyalázó. A regény számos figurát ábrázol éles színekkel, rengeteg európai királyt,

grófot, tábornokot említ futólag, és megvetõen gúnyos célzások hangzanak el Szerbia korábbi miniszterelnökérõl, Slobodan Miloševiæ-rõl, aki „požarevaci ügyes legény”-ként szerepel. A 18. századi Szerbia egy lezüllött és irányt tévesztett közösség, zûrzavar és céltalanság jellemzi. A szülõföld kritikus és szatirikus nézõpontból való megközelítése mutatja, hogy Novakoviæ milyen sikeresen és ügyesen kezel komplex filozófiai, pszichológiai és tudományos fogalmakat. A minimalista fikció jegyében író Jelena Lengold szerb írónõ az amerikai novellaörökségbõl merít, hogy beszámoljon a maguk szerény módján élõ, átlagos sorsokról. Történetei az örök szerelemre, annak számos gyõzelmére és gyötrelmére koncentrálnak, bemutatják megannyi módját annak, hogy tud a szerelem élni és meghalni: házasságtörés, válás, családi perpatvarok kavarognak a novellákban, a szenvedély melankóliává és magánynyá torzul. A szereplõk boldogságtól való félelme szinte ugyanolyan elviselhetetlen, mint félelmük a haláltól, míg az, hogy állandóan a szerelem múlandóságával foglalkoznak, zavaros családi életükbõl fakad. A Baltimore (Baltimor, 2003) címû regény középpontjában egy negyven év körüli nõ áll, aki megpróbálja feldolgozni, hogy tönkrement a házassága, igyekszik rendezni feszült kapcsolatát édesanyjával, és felülkerekedni az alkotói válságon. A hõsnõnek furcsa szokása lesz: mindennap negyed háromkor a számítógépénél ül, és webkamerával figyel egy baltimori férfit, amint munkába indul ottani idõ szerint negyed kilenckor. Edgárnak nevezi el Edgar Allan Poe-ról, õ lesz a képzeletbeli barátja és szeretõje. Õ építi fel a férfi mindennapjait és érzelmi életét abban a hitben, hogy a legszorosabb kötelékek idegenek között alakulnak ki, és hogy a legbizalmasabb barátság akkor köttetik, amikor az emberek semmit sem tudnak egymásról. Az elbeszélés másik szála arról szól, hogy a fõszereplõnõ felkeresi a pszichoanalitikusát, feltárul magánélete, amely nem különösebben streszszes, de fájdalom, melankólia és félelem tetézi. A regény egy rejtélyes megjegyzéssel ér véget: „Soha senki nem fogja megtudni, miért mentem el, hova mentem és mi lett belõlem. Néhányan majd megpróbálják megtalálni a megfejtést elsõ és utolsó regényemben. Baltimore-ban kezdenek majd keresni, de hiába.” A regény szóhasználata szerint a szerelem keresése csupán része volt a halálba tartó utazásnak, mégis eredményes, hiszen egy új regényt inspirált, amin a hõsnõ elszántan dolgozik egész idõ alatt. Ljubica Arsiæ számára a szerelem naiv csapdának tûnik, amely titkos dilemmáink cinikus és gúnyos kinevetésétõl visszhangos. Az irodalmi jelenetek kaleidoszkópjából építkezõ fikció, a Bébi, szeretsz? címû (Maco, dal’me volis? 2005) a szerelemnek a hétköznapok szürkeségébe süllyedésérõl szól. A regény annak a száz mondatnak a listáján alapul, amely rendszeresen elõfordul a szerelmesek beszélgetéseiben. Mindegyik egy elbe-

szélés kiindulópontja lesz, amely arról szól, hogy mi történik akkor, ha a szerelmi kapcsolat megromlik a mindennapos rutin következtében. Arsiæ szereplõi között megtaláljuk Hajduk Veljkót, a szerb útonállót, Fidel Castrót, Goethét, Batmant, Napóleont és Don Quijotét. Akkor szerepelnek, amikor a szerzõ újraírja a szerelemrõl és a hûségrõl szóló mítoszokat – többnyire játékosan és kísérletezve, ugyanakkor szándékosan használja a kortárs kultúrából és médiából vett sztereotípiákat. Ebben az elbeszélésfüzérben férfiak és nõk „az ezredért harcolnak”, vagy sportból gyilkolják egymást. Végül mindannyian elszöknek a szerelem harcmezejérõl, a nõk visszamenekülnek a konyhába, a férfiak pedig elindulnak a kocsmába. Arsiæ szerint a rutin reménytelen játék, és könyve valójában az irodalmat vádolja a romantika megöléséért. Ez a rövid utazás kilenc kortárs szerb író mûve felé szerény hozzájárulás kíván lenni az írások magyarra fordításához. A cikk fókuszában fõként azok a fordítható fiktív mûvek álltak, amelyek megnyerhetik maguknak a magyar olvasót – nemcsak a kiváló narratív struktúra révén, hanem azokkal a történetekkel és történelmi adalékokkal, amelyeken a két nemzet kulturális öröksége osztozhat.

VLADISLAVA GORDIÆ PETKOVIÆ Fordította Serkedi Orsolya

Ének a derékba tört hangyaútról Nem minden generációnak adatik meg, hogy forradalmat csinálhasson, sõt hogy sikeresen véghez is vigye. 1989-ben egy huszonöt éves, névtelen segédmunkás voltam, Václav Pankovèín pedig huszonegy esztendõs egyetemista. Akkor még nem ismertük egymást, de késõbb sokszor emlegettük ezeket a mozgalmas idõket. Mindketten apait-anyait beleadtunk lázadó életvitelünkbe – most vagy soha! Jutalmunk megdöbbentõ volt: szabadság! Ugyanahhoz a generációhoz tartoztunk. A szocializmus céltalan bódulatban tartott, a kapitalizmus hajnala pedig reggeli másnaposságban, mindkettõ nihilizmussal töltött el bennünket. Egyetlen kiutat az önmegismerés mutatott. Élveztük az abból táplálkozó határtalanságot. Én magam könyvkiadó lettem, Václav Pankovèín pedig író. Mostanáig több mint háromszáz kortárs szlovák könyvet adtam ki, ötszáz irodalmi estet és fesztivált szerveztem egész Szlovákiában és a szomszédos államokban. Három sorozatot szerkesztek: az elbeszélésekét, a versekét és a regényekét. Újabban egy új irodalmi klub internetes felületét moderálom. Nem tudok nem dolgozni. Ez az én forradalmam.

29

Reggel Ischiában – szénrajz

30

Václav Pankovèín immár híres fiatal író volt, mikor elõször találkoztunk. Megnyerte az elbeszéléspályázat 1996-os fõdíját. Jókedvû, mosolygós és nyitott személyiség volt. Akkoriban már három könyve jelent meg, és két regényre kötött szerzõdést más kiadókkal. A népszerûség nem tette beképzeltté, inkább félénkebbé vált és felelõsségteljessé. Akárcsak a többi díjazottnak, neki is felajánlottam, hogy kiadom egy könyvét. Ez volt a pályázat célja is: teret adni a fiataloknak. Nemsokára két könyve is napvilágot látott közös munkánk gyümölcseként: a Három nõ a diófa alatt címû kisregény és a Szép temetés lesz címû novellagyûjtemény. Elkezdte közben írni a Lináres regényét. A könyvekrõl, amelyeket mint szerkesztõjük én olvashattam elõször, sokszor eszmét cseréltünk. Többször is átdolgozta õket, alaposan, lelkiismeretesen, s olyannyira jól sikerültek, hogy elég volt elolvasnom pár szót a mûbõl ahhoz, hogy elhiggyem: valahol Szlovákia keleti csücskében – ahol Václav Pankovèín született és eszmélt – valóban lehetséges, hogy a falvakat Marakésnek, Havajnak vagy Lináresnek hívják, hogy bizonyára a valóságban is léteznek babonás, különc figurái és léthelyzetei, akármilyen bizarrnak és mágikusnak látszanak. Václav Pankovèín igazi író volt. Mintha a saját végzetét is érezte volna. Pars pro toto, néhány mondat a naplóból, az utolsó hónapjaiból: „Ha egyszer saját dolgozószobád lesz, hatkor fogsz kelni, és mindennap fél kilencig írhatsz. Ez nem lenne hiába. Két és fél óra alatt öt oldalt is leírsz, de lehet, hogy tizet is. Ám ha mindennapot mondok, az azt is jelenti, hogy minden nap. És sehogyan se máshogy. Mert ezután (a reggeli vagy az éjszakai írásról) akár több évig ábrándozhatsz még, de most itt a lehetõség. Az elbeszéléseket tucatjával írhatnád, és utána egész álló nap nyugodt lennél: ha semmi se sikerülne, legalább egykét jó mondatot már lejegyeztél. A fantáziát jobban kell mozgósítanod, nem szabad félni a meghökkentõ ötletektõl, sem töprengeni azon, hogy egyre öregebb vagy.”

„Miért nõ az étvágyam, éppen most, amikor közeledik a vég? Bolondság. A regényen már nehézkesen dolgozom, de mindenekelõtt tisztáznom kell, mit akarok kifejezni. Vagy egyszerûen már az elejétõl úgy kell kezdenem építkezni, hogy nem akarok kifejezni semmit, csak szórakoztatni az unatkozó olvasót. Hiszen mindenekelõtt saját magunk számára írunk, vagy nem? Mikor teljesíti a munkánk önnön írói elvárásainkat, mikor elégedünk meg magunkkal? Az Isten tudja.” „Most szerét kéne ejtened annak, hogyan lehetne az összes szereplõt megbékíteni egymással. Biztos nem lesz egyszerû. És több erõfeszítésre volna szükség. Mi lenne, ha kierõszakolnál magadból egy elbeszélést vagy egy egyszerû novellát? Vagy befejeznéd inkább azokat a dolgokat, amelyek átdolgozásra várnak?” Václav Pankovèínnal utoljára csak telefonon beszéltem. Boldog új évet kívántam neki 1999-re. Sokáig izgatottan, ahogyan csak õ tudott, beszélt arról, hogy nemrég rádöbbent, hogyan fogja befejezni az új regényét, és nagyon örül, hogy végre elküldheti a kéziratot, amin több mint fél éve dolgozott. Sajnos három héttel a telefonhívás után Václav Pankovèín meghalt. A regény Lináres (Feria de San Augustin) utolsó fejezetének csak töredéke maradt fenn. Ez a regény hamarosan az életmûsorozatban jelenik meg. Ének a derékba tört hangyaútról: ez volt egyik regényének alcíme, amely Václav Pankovèín életútját is kifejezi.

KOLOMÁN KERTÉSZ BAGALA

Václav Pankovèín életmûvének magyar olvasata Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy irodalomtörténészként nem vagyok az életmû kutatója, csakis érdeklõdõ olvasóként és két kötetének (Három nõ a diófa alatt, Szép temetés lesz) fordítójaként szeretném megosztani benyomásaimat, élményeimet. A tragikusan fiatalon (1999-ben, alig több mint harminc évesen) elhunyt, de ettõl még közöttünk élõ kortárs szlovák író életmûve bízvást tarthat számot a magyar olvasóközönség fokozott érdeklõdésére. Nyugodtan állíthatjuk, hogy meghatározó szerepet játszhat ezen irodalom és ezen – velünk lényegében közös sorsú – nemzet iránti érdeklõdés felkeltésében. Szlovák irodalmi alkotások szép számban, bizonyos szempontból fölös számban olvashatók ugyan magyarul, ám ezek többsége nemigen alkalmas arra, hogy élõ, õszinte kíváncsiságot váltson ki idehaza. A sematizmus kötelezõen fordított termékeit nem is említve, a romantika és a

realizmus valóban értékhordozó mûvei a mai irodalmi ízlés számára túlságosan távoliak, ráadásul – kultúrpolitikai okokból – csak a két „szomszédos” nép közös múltjának „haladó”, „demokratikus” mozzanatai (hungarus patriotizmus, a szegényparasztság és a munkásság sorsa), az ezeket hordozó mûvek juthattak el a mûfordítók íróasztaláig (Ján Johanidés, újabban Pavel Vilikovsky vagy Péter Pištanek magyarul megjelent mûvei pedig még nem értek el áttörést). E klasszikus mûvek (Andrej Sládkoviè, Martin Kukuèín, Jozef Gregor Tajovsky, Bozena Slanèíková Timrava, Milo Úrban, Nádaši-Jégé munkái) eszmetörténetileg ugyan fontosak számunkra, de a mai olvasó számára mûvészi újdonságként aligha szolgálnak. Itt volna még a szlovák irodalom talán legrokonszenvesebb, kiemelkedõ értékû vonulata, a lirizált próza avagy naturizmus (1930-as, 40-es évek), s Jozef Cíger-Hronsky, Eudo Ondrejov, Dobroslav Chrobák, Margita Figuli, František Švantner egy-egy kiemelkedõ mûve olvasható is magyarul. Ez az irányzat, ezek a fordítások azonban Magyarországon nem kaptak különösebben tág teret, hiszen nemigen lehetett õket beilleszteni a proletár internacionalizmus eszköztárába. Másrészt ezek a mûvek a magyar olvasó számára „túlságosan szlovákok”, a magashegyi környezet, pásztor-favágó életmód egzotikus világ marad elõttünk. Pankovèín írásmûvészete egyfajta közvetítõ közeg, nevelõ eszköz lehet a szlovákság megközelítéséhez. Kortárs alkotóként mentesül attól, hogy klasszikus szerzõként, szlovákiai magyarok esetében kötelezõ irodalomként eleve elhárítsuk. Mûvei nem átpolitizáltak, nem terheli õket a szlovák irodalom jelentõs részét jellemzõ nemzetpolitikai látásmód, konkrétabban fogalmazva, a magyar olvasónak nem kell úton-útfélen a szlovák–magyar viszonyba ütköznie, netalán magyarellenes kitételekkel szembesülnie. Ugyanakkor a magyarság itt-ott megjelenik, de semleges hangon (település- vagy személynév), vagy éppen pozitív említésben (a déli, magyarlakta tájon lehet jól fát eladni, ott lehet megtanulni a jóféle paprikás ételek készítését stb.), ami segíthet elhitetni Magyarországon, hogy egy szlovák embernek nem az a szokásos napirendje, hogy reggeltõl estig nacionalista, magyarellenes legyen, hanem inkább a kölcsönhatások, a népi együttélés formái jelennek itt meg. Nincs is szükség magyar szereplõkre ahhoz, hogy teljes szívbõl magunkénak érezhessük ezeket a tájakat, ezeket a sorsokat, legyen szó a 20. század megpróbáltatásairól vagy a rendszerváltás után kialakult új életformákról, játszódjék a történet pozsonyi lakótelepen vagy Zemplénben (Pankovèín szülõföldjén), éppen az Isten háta mögött. A felbomló, de számos elemét õrzõ parasztvilág, a szocialista falu (téeszesítés, helyi kiskirályok, ingázás, rossz közlekedés) problémái, a nagyvárosi panelek sivársága mind-mind ismerõs számunkra. Ettõl persze még nem vennénk kézbe ezeket a köteteket. Ami viszont valóban izgalmassá teszi ezeket az

Vlad Moldovan, Szabó Zsolt és ªtefan Manasia (Dénes László felvétele)

írásokat, az a transzcendens látásmód, a sajátos mágikus realizmus, amely a legbanálisabb elemet is képes magasabb szférába emelni, titkok, rejtett dimenziók és váratlan felismerések, megvilágosulások erdejévé változtatni akár a leghétköznapibb, legérdektelenebb közeget. Az álmos szülõfalu (Papín – Papháza), a sivár pozsonyi panel és a bennük élõk, család, rokonok, szomszédok hirtelen mind-mind titkok hordozóivá, nagy életigazságok, idõtlen bölcsesség hordozóivá válhatnak, mindegyik elbeszélés egy virtuális vagy valós utazás, melyek során ez a kis Szlovákia mitikus térré válik, nemcsak a Pozsonyból Zemplénig vezetõ út ível át korokat és életfelfogásokat, hanem még a poros szülõfalu és a szomszéd község vagy a járási központ (az absztrahált Homonna) közti távolság is kozmikus méreteket ölt. Nemcsak a városok és falvak emelkednek magasabb dimenzióba (a magyar kortársak közül talán Grendel Lajost, Bodor Ádámot vagy Száraz Miklós Györgyöt idézõ módon), de a szereplõk kiléte, fizikai státusa is elmosódik, a rég elhaltak természetes módon jelennek meg, az élõk testi-lelki vonásai pedig gyakran halottra emlékeztetnek. Miközben Pankovèín mindig gondot fordít az aprólékos részletezésre, helyszín és idõpont pontos megadására, csak annál inkább kiemelve a fizikai és a transzcendens való ellentétét (ebben is az említett magyar szerzõkre emlékeztetve). Mintegy összefoglalólag: Pankovèín azért lehet újdonság a magyar olvasó számára – mint ahogy újdonság volt a szlovákok számára –, mert egyaránt otthonosan mozog a végek, a magára hagyott falu és a gyökértelen nagyváros világában, képes meghaladni a szlovák irodalomra (is) jellemzõ kettõsséget, a máshonnan másolt (posztmodern) minták, szövegirodalmiság és a kiüresedett hagyományos (realista) elbeszélõ technika szembenállását. Ez pedig nemcsak a szlovák, de a magyar olvasók szemében is méltánylandó teljesítmény, nagykorúsodásunk látható jele.

ÁBRAHÁM BARNA